Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik, meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek. A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét. Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket. Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait. Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné. Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot. A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek. A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében. A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2012. október 31. 22:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=7964#post7964][b]Pethő Csongor - 2012.10.31. 22:51[/b][/url] Panaszkodós Kisasszony.Bevallom őszintén, szeretem a Halloween-t, bár inkább csak nézni, mint részt venni benne. Mosollyal tölt el, ahogy Rózsa néni édességekkel és süteményekkel felszerelkezve várja a kis rémisztgetőket. Ahogy ilyenkor a falu és lakói jelmezbe öltöznek, megelevenítve egy éjszakára a legfélelmetesebb rémtörténeteket. Apropó rémtörténetek! Én is majdnem a részese lettem egynek a mai nap folyamán, erről később mesélek, de előbb el ne felejtsem, hogy vinnem kell haza sütit Abigélnek. Bizony, az én kis unokahúgommal fogom tölteni a Halloween-estét. Azt nem tudom még, hogy kísérnem kell-e édességet gyűjteni, hm, de talán már ő kinőtt ezekből a gyerekes dolgokból. Vagy nem? Mindenesetre azt kijelentette, hogy rémmeséket fog nekem olvasni, forró kakaót fogunk inni és sütit eszünk. Azt hiszem, ennél jobb programot keresve se találhatok ma estére. Ma még bejöttem dolgozni, hisz ilyenkor kissé megnő a forgalom a Pillangóvarázsban, a főnökasszonynak szüksége van rám. Na meg persze imádom, hogy ezen a napon az a szokása, hogy hirtelen felbukkan valahol, valamilyen jelmezben és ijesztgetni próbálja az alkalmazottait. Ráadásul idén a gyerekeit is bevonta ebbe a játékba. Néha áldom a sorsot, hogy ilyen jó értelemben idióta főnököm van. Éppen emiatt telt ma jól a napom, vidáman főzőcskézve, egészen addig, amíg... Nem gyanakodtam, miért is kellett volna? A hús nyugodtan sercegett az olajon, a kés ütemesen haladt kezemben a zöldségek apróra szeletelése közben. Egy lábasban víz bugyogott. Hamarosan bele kell tenni a tésztát. Ahogy a bevonuló és előttem megálló pincérre néztem, ledermedtem. Nem is kellett megszólalnia, valahogy rögtön sejtettem, hogy miről van szó. Az olyan tökéletességre törekvő szakácsok mint amilyen én is vagyok, legrosszabb rémálma, ha panasz miatt hívják ki őket a vendégek. Meghallgatom a pincért, aki hozzáteszi, igazán nem nagy dologról van szó, ne vegyem a lelkemre. Én mindenesetre ideges lettem, ám gyorsan cselekedtem. Levettem magamról a koszos kötényt, s határozottan a vendégtérbe sétáltam. Útközben igyekeztem felkészülni, hogy egy nagy darab, kötözködő férfival fogom szembetalálni magam, akinek a kis adag étel még csak a kezdet volt. A valóság azonban mást hozott. Egy lányt. Az idegesség teljességgel elpárolgott, ahogy mellé léptem, és ránéztem, szám féloldalas mosolyra húzódott. - Egy ilyen kis lányba nem is fér annyi étel... - jegyeztem meg legelőször is, remélve, hogy a lány nem veszi sértésnek. Aztán persze eleget tettem az udvariasság szabályainak. - Pethő Csongor vagyok, a főszakács. Üdvözlöm hölgyem! Úgy hallottam, panasza akadt az étel mennyiségével kapcsolatban. Ezúton is elnézését kérem, és szeretném meginvitálni Önt a konyhába, hogy saját maga merhesse ki a megfelelő adagot. Mit szól hozzá? - néztem rá kérdőn. Egyébként igen, a vendégekkel szemben mindig ilyen nagylelkű voltam. Főleg, ha szimpatikusnak tűntek.
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2012. november 4. 18:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=9986#post9986][b]Pethő Csongor - 2012.11.04. 18:42[/b][/url] OdettAjjaj, úgy látszik a kislányos megjegyzésem elűzte a pillanatnyi derűltséget a kisasszony arcáról, amit talán a megjelenésem okozott nála. A szúrós tekintet, na meg az ezt követő felháborodás csak még nagyobb mosolygásra késztetett. - Ó, valóban? Nos, ha tényleg meg tud enni egy ilyen kislány akkora mennyiségű tésztát, akkor nem bánom, a ház vendége vagy! - egyeztem bele a kihívásba, ám még mindig "hiszem, ha látom!" pillantásokat vetettem a lányra. Egyébként meg remélem, a többi vendég nem hallotta a beszélgetésünket, és senki más nem fog felbátorodva ajánlkozni, hogy ő is megeszik ám három nagy tál tésztát, ha ingyen van! A főnökasszony annyira jó hangulatban azért nincs ma, hogy elnézze azt, ha mindenki a ház vendége lesz. Ám úgy láttam, mindenki mást elfoglalt a saját családi, ünnepi vagy üzleti ebédje. A felém irányuló pillantásokat pedig igyekeztem gondosan elkerülni. - Nos, akkor Bánfalvi Odett, a vendég... kérem kövessen! - azzal el is indultam vissza, a konyha irányába. Ha nem lettem volna biztos abban, hogy a lány követ, a csípkelődő megjegyzése biztosított volna erről. A kérdései hallatán pedig muszáj volt felnevetnem. - A kor és a tehetség nincs összefüggésben egymással. Nem vagyok kezdő. Igaz, hogy van még mit tanulnom, de a munkámat igyekszem a lehető legnagyobb precízséggel elvégezni. - magyaráztam neki, miközben elértük a konyha ajtaját. Ekkor megfordultam. - Persze problémás esetekre nem mindig vagyunk felkészülve... - újabb féloldalas mosoly, majd belöktem a konyhaajtót, így Odett szeme elé tárulhatott a sürgés-forgás, ami ilyenkor ebben a helyiségben történik. - Üdvözöllek a birodalmamban! Gyere szorossan mellettem, ne nyúlj semmihez, és vigyázz, hova lépsz! - adtam ki az utasításokat komoly pillantásokkal kísérve. A végére azért odabigyesztettem egy mosolyt, s elindultam a tésztás edény felé. Útközben felkaptam egy tiszta tányért is. Az edényből szedtem egy jó nagy adagot, háromszor annyit, mint szokásosan. Bőven tettem rá a húsos szószból, s egy villa társaságában a lány elé toltam a tányért. - Ennyi megfelel? - kérdeztem tőle csípkelődve. Lássuk, tényleg meg bírja-e enni...
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2012. november 15. 21:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=15338#post15338][b]Pethő Csongor - 2012.11.15. 21:09[/b][/url] A kislány Komolyan nem kerültem még ilyen helyzetbe azelőtt. Nem csak arra gondolok, hogy eddig az étel minőségére, se a mennyiségére nem érkezett panasz, szóval emiatt egyszer sem kellett elhagynom a főhadiszállást, hogy megküzdjek a vendéggel. Emlékszem, egyszer régebben volt egy eset, mikor egy idősebb hölgy kikelt magából, de az a pincér udvariatlanságának volt köszönhető. A pincérsrác természetesen már nem dolgozik itt. Nekem szerencsére eddig csak dicséret jutott, bár ezt a mostani esetet sem érzem komoly fenyegetésnek a hírnevemet illetően. Az egész inkább csak megnevettet. Nem a gúnyos értelemben, komolyan vidámmá tesz. Főleg, ahogy kiakad a kislányozás miatt. De nem fogom ám ezzel húzni az agyát többet, nehogy tényleg dührohamot kapjon, és felrobbantsa az éttermet, vagy valami! Aztán a főnökasszony majd rajtam veri le az egész balhét. A konyha többi dolgozója se nagyon került olyan helyzetbe, hogy egyszer csak megjelenek egy vendéggel a munkaterületen. Nem is csodálkozom, hogy első pillantásra értetlenül álltak a jelenet előtt. Fogadok, hogy az új szakácstanoncnak még az is eszébe jutott, hogy a lány valamilyen fogyasztóvédelmis, és már azon izgult, vajon mibe fog belekötni. Ám a munkatársaknak hamar leesett, hogy én ura vagyok a helyzetnek, csak egy elégedetlenkedő vendéggel meg az én problémamegoldásommal állnak szemben. Szóval, ugorjunk az izgalmasabb részekhez. - Itt edd meg, kérlek, hogy szemtanúja legyek én is a nagy mutatványnak. - válaszoltam a kérdésre, s ezzel egy időben egy széket is odatoltam a kisasszony mellé, amire aztán felpattant. Miután jeleztem neki, hogy én nem óhajtok enni, mivel: "munkaidőben csak sütök-főzök, és maximum kóstolok!", várakozó pillantásaim közepette nekilátott. Odett és a spagetti izgalmas küzdelmének lehettünk szemtanúi, kedves hölgyeim és uraim! A vége felé, néhány pillanatig úgy tűnt, a lány feladja. Ám hiába, minden reménykedésemmel ellentétben, a spagetti tényleg eltűnt! Pár hitetlen pislogás után aztán elismerően bólintottam, bár kedvem lett volna csalónak kikiáltani Odettet, csak, hogy még egy kicsit bosszanthassam. Nem tettem. Nem akartam magamra haragítani. - Egészségedre! - Egy picit még beszélgettünk ezután. A lány persze cukkolt, hogy mégis neki lett igaza, én ezt csak mosolygással nyugtáztam. Majd elbúcsúztam a lánytól. Ahogy a konyhaajtóból figyeltem a távozó spagettigyilkost, úgy éreztem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy én vele találkoztam. Erre a gondolatra hümmögtem egyet, majd visszatértem a munkához.
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 9. 19:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=40617#post40617][b]Pethő Csongor - 2013.01.09. 19:12[/b][/url] Odett
Mondtam már, hogy hihetetlen szerencsés vagyok, amiért irtó jófej főnököm van? Biztosan említettem. Elég sokszor megbizonyosodtam már erről a tényről. Most is neki köszönhetem, hogy nem kellett sokat gondolkodnom, hova is hívjam Odettet randira. Igen, randira. Mindig elönt a kellemes bizsergés, amikor csak rá gondolok. A randinkra. És Odettre. Az ünnepekben szerencsére volt időnk találkozni párszor, de nem sokszor maradhattunk kettesben, meg olyan igazi romantikázós dolgokban sem volt részünk. Emiatt is gondoltam úgy, itt az ideje valami szuper dolgot szervezni a kislánynak. Zoey persze, ahogy tudomást szerzett, hogy randizgatok valakivel - jó érzéke volt ahhoz, hogy ilyeneket megtudjon, anélkül, hogy én akár egy szót is szóltam volna -, nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezgetett volna tőlem mindenféléket. Így kiszedte azt is belőlem, mire készülök, és nyomban felajánlotta a Pillangóvarázs teaház részlegét. Én pedig némi "jajj, nem kell ám" és hasonló ellenkezések után elfogadtam az ajánlatot. A mai nap tehát korábban zárt a teaház, én pedig már jóval Odett érkezése előtt elkezdtem a készülődést. Odett persze nem egészen tudta, mi is lesz ma este, csak annyit ígértettem meg neki, hogy idejön hozzám a munkaidőm leteltével, és majd lesz egy meglepim számára. A készülődést nem tudtam teljes mértékben magam végezni, néha felbukkant Zoey is, és megigazított egy-egy általam már elhelyezett gyertyát, vagy titokban elhelyezett egy váza virágot az egyik asztalon, aztán mégis levette onnan, hogy az már túlzás lenne. Pedig sietnie kellett volna, mert épp színházba készülődött a férjével, vagy ilyesmi. Szerencsére a hatodik "el fogsz késni, Jonathan mérges lesz!" kijelentésem után, mosolyogva belátta, hogy boldogulok egyedül is. Azért annyit még megtett, hogy egy pálcasuhintással tűzre lobbantotta az összes gyertyát. Mosolyogva figyeltem a nagy művet. Sok-sok kisebb-nagyobb gyertya, egy alacsony asztal középen, körülötte párnák, az asztalon mindenféle friss gyümölcsök, meg egy kisebb edény, amiben olvasztott belga csoki volt. Szerencsére némi varázslatnak köszönhetően a csoki a megfelelő állagú maradt, hosszú ideig, és így nem kellett újraolvasztással meg kavargatással bajlódni. Gondoltam, hogy beszerzek egy csoki-szökőkutat, de azt a hirtelen ötletet követő következő percben már túlzásnak gondoltam, így maradt a tálka. Sóhajtottam egy nagyot, végignéztem minden részleten, majd gyorsan felsuhantam az öltözőbe, hogy valami elegánsat húzzak magamra. Ruha
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 9. 21:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=40885#post40885][b]Pethő Csongor - 2013.01.09. 21:55[/b][/url] kisOdett <3Miközben öltözködtem, eszembe jutott, hogy Odett valószínűleg a századik felpróbált ruhájában jelenik majd meg. Mert hiába nem árultam el neki semmit a meglepiből, biztos voltam benne, hogy nem hisz abban: csak egy egyszerű hazakísérésről van szó. Tuti kiöltözik, és tuti egész nap ezzel vacakolt. Míg én a szekrényemben talált első inget, egy mellényt, meg egy passzoló nadrágot hoztam magammal ma. Jót mosolyogtam ezen, miközben egyre jobban izgultam, vahon tetszeni fog-e Odettnek a teaház; nem tartja-e elcsépeltnek, unalmasnak, esetleg túl nyálasnak? Nem stresszeltem azért túl magam. Nem olyan lánynak ismertem meg, akinek az ilyen dolgok ne nyernék el a tetszését. Ha meg valami nem tetszik neki, kap egy kis pizzát, és rendben lesz minden. Öltözés után lerobogtam a lépcsőn, rápillantottam az órára - húha, mindjárt itt lesz. Megálltam, nem messze a bejárattól, és vártam, közben pedig szórakozottan a karkötőmmel játszottam, amit Odett-től kaptam karácsonyra. Fél szemmel az ajtót, fél szemmel az előkészített díszletet figyeltem. Végül betoppant Odett, azzal a cuki és lelkes mosolyával, amit annyira szerettem. Viszonoztam a csókot, közben jó szorosan magamhoz öleltem, mintha csak ezer éve láttam volna utoljára. - A Kisasszony sem panaszkodhat! Sőt, gyorsan el kell rejtenem, nehogy egy errejáró szemet vessen magára! - Nevettem el magam, miközben egyik karommal átkaroltam Odett derekát, és egy puszit nyomtam az arcára. Határtalan örömmel töltött el a lány reakciója. - Nem, ez a másik barátnőmnek készült, a te meglepid fent van az emeleten... - hm, azt hiszem ez egy elég bénára sikerült viccelődés volt, de sosem voltam túl jó a humor terén. - Nem ám! - helyesbítettem gyorsan, még mielőtt megdobálna a magassarkúival. - Miattad készült, persze. Tetszik, ugye? - pillantottam rá, ahogy beljebb vezettem a helyiségben. A teaházban a szokásos szerint kellemes füstölő-illat terjengett, és a gyertyák nagyon dobtak a hangulaton - ezt így gondolatban még egyszer megállapítottam magamnak. Hellyel kínáltam Odettet, majd mikor leült, én is ugyanígy tettem. Nem szembe vele, hanem mellette, hogy a közelében lehessek. - Na, és ez hányadik ruha, amit felvettél, mielőtt idejöttél? - nem, nem bírtam megállni, hogy ne húzzam ezzel egy kicsit. Remélem, jól burcizik emiatt, mert olyankor nagyom aranyos!
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 21. 19:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=49500#post49500][b]Pethő Csongor - 2013.01.21. 19:20[/b][/url] Odettem
Aprót kuncogtam a kis durcázásán, az pedig újfent örömmel töltött el, hogy tényleg tetszett neki mindez, amivel készültem. - Megérdemled! - Mosolyodtam el. Ujjaink összefonódtak, a puha bőr érintése áramütésként ért, mintha az eddigi érzéseim: a kellemes izgatottság, a szívdobogás és elvarázsolódás nem lett volna elég, most minden sokkal jobban felerősödött. A csókja pedig csak hab volt a tortán. Hirtelen fordult velem minden. Egy másik világba csöppentünk. Tudjátok, ezek azok a pillanatok, amikor mindegy mi van körülöttünk, az ember azt érzi, hogy csak ő és a mellette ülő, nevető angyal létezik a földön. Szinte megbűvölve néztem Odettet. A szívem nagyot dobbant minden egyes mosolyán és kacagásán. Arcvonásait most minden eddiginél részletesebben láttam. A mélybarna őzikeszemekben el tudtam volna veszni, s talán most el is vesztem. Tudjátok még mit imádtam nagyon? A kacagását, és a gödröcskéket a szája sarkaiban, amik akkor jelentek meg, mikor mosolygott. Furcsa volt az egész. Mintha egy filmben lettem volna. Minden lelassult, és valahonnan mintha zenét is hallottam volna. Valami szerelmes számot. Nem igazán tudtam arra figyelni, amit mondott, csupán hangfoszlányok értek el hozzám. Bársonyos hangok, mint valami földöntúli zene. Végül csak a kérdése jutott el hozzám úgy, hogy kizökkentsen ebből az elvarázsolt állapotomból. Hogy mit terveztem mára? Nos, az jó kérdés. Nem tudom, ez az információ törlődött a gondolataim közül, és az agyam ellenkezett, hogy én most ezen a kérdésen gondolkodjak, pedig azért volt egy forgatókönyvem az estét illetően; a gyümölcsök sem hiába várakoztak az asztalon. Csak elmosolyodtam, hüvelykujjammal végigsimítottam Odett kézfejének szélét; a keze még mindig az én összezárt tenyeremben pihent. Másik kezemet pedig mindeközben felemeltem, ujjaimmal szórakozottan játszadoztam a lány egyik hajtincsével. Nem sokáig. Próbáltam tűrtőztetni magam, tényleg. De aztán a gondolataimat elöntötte a vágyakozás. Közelebb húzódtam Odetthez. A puha arc hozzásimult az enyémhez. Mélyen magamba szívtam hajának vattacukorra emlékeztető illatát, miközben az előbb a hajtincsével játszó kezemmel végigsimítottam a lány karján. Orrom ezután Odett bőrét célozta meg, hogy kapjon egy keveset a puha arc érintésének élvezetéből. Bőrömön éreztem a lány meleg lélegzetét. Ahogy én, úgy minden bizonnyal ő sem tudott nyugodtan levegőt venni. Mikor újra kinyitottam eddig lehunyt szemeimet, és a kicsilány őzikeszemeibe pillantottam, ott volt végem, megint. Lassan közelítettem a számmal ajkaihoz. Előbb egy kis puszit adtam, majd még egyet, aztán hirtelen magamhoz húztam. A puszi pedig heves csókba váltott át. Kezeim hol a lány nyakát, hol a hátát, hol a karját simogatták. Bennem pedig egyre hangosabb lett, hogy többet, többet és többet akarok! Ahogy tudatosult bennem ez, hirtelen abbahagytam mindent, ellöktem magam Odettől. Győzött a lelkiismeretem, ami azt sugallta, ezt nem szabad. - Öhm... - Tekintetem az asztalon lévő gyümölcsökre tévedt. - Mit szólnál egy kis csokihoz és gyümölcshöz?
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 24. 17:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=51846#post51846][b]Pethő Csongor - 2013.01.24. 17:36[/b][/url] Odett
Tiszta hülyének érzem magam, vagyis nem egészen, csak idegesít ez a folyton felmerülő hezitálás bennem. És, hogy ezzel Odettet is bizonytalanná teszem. Na tessék, az iménti kérdése is ezt támasztja alá! - Nem, nem! - Vágtam közbe amint lehetett, hogy egy percig se gondolja tovább azt, hogy ő tett valami rosszat. Jobb kezemet felemelve, és végigsimítva ujjaimmal arcán, próbáltam nyomatékot adni szavaimnak. Álla alá tettem kezemet, felemelve fejét, hogy a szemembe nézzen, és én is az övébe. - Te nem csináltál semmi rosszat! Ezt verd is ki a fejedből, rendben? - Határozott voltam, és őszintén beszéltem. S amint valami beleegyező jelet mutatott felém, hogy nem emészti magát a történtek miatt, leeresztettem a kezem, és egy puszit nyomtam az orrára. Biztosra veszem, hogy a magyarázatom nem volt túl kielégítő a lány számára. Nekem sem lett volna az. Lényegében meg sem indokoltam azt, miért húzódtam el hirtelen, úgyhogy nem lehettem biztos benne, hogy Odettet megnyugtatta az iménti kijelentésem, miszerint ő nem tett semmi rosszat. Mindenesetre ahelyett, hogy tovább magyarázkodtam volna, kezembe kaptam egy villát az asztalról, beleböktem egy szép piros eperbe, majd jól megforgattam a csokiban. bal tenyeremet a villás kezem alá tartottam, nehogy a csoki Odett ruhájára csöppenjen, a lány felé irányítottam az édességet, és reméltem, el is fogadja ezt tőlem. Ha nem teszi, akkor majd az én számban fog landolni az édesség. Nem várakoztatom ám sokáig Odettet, főleg nem hagyom kételyek között, úgyhogy az újabb csokis gyümölcs adag elkészítése közben ismét megszólalok. - Tudod, csak azt akarom, hogy minden jó legyen, neked... - Ez alkalommal egy banán darab kerül a villára. - Hogy ne csak arra emlékezz, hogy letámadtalak... nem mintha nem szeretném legszívesebben kihagyni a többi eltervezett programot, és rögtön rátérni a lényegre. - Fél szemmel Odettre pillantok, incselkedő mosollyal számon. A banán immáron a csokiban úszkált vidáman. - Ámde én olyan ember vagyok, aki azt az elvet vallja, hogy egy jó randinak meg kell adni a módját. És különben sem kell sietni, miénk az egész épület, egész éjjel. - Kezemet ismét felemeltem, és az előbbi módon, a lány felé irányítottam a banánt. Reméltem, hogy most már tényleg látja ő is, miért húzódtam el valójában, és eltűnik az arcáról az a pici csalódott szomorúság, ami még ott bujkált a mosolya mögött. - Hogy áll a kisasszony a tánccal? - Tettem fel aztán nemsokára a kérdést.
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 27. 17:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=53731#post53731][b]Pethő Csongor - 2013.01.27. 17:41[/b][/url] Odettke.Felnevetek. - Ajj, pedig épp azt terveztem, hogy a következő falatnál brümmögök meg zümmögök... - Jelentem ki, de rögtön hozzácsapom a "ne vedd ám komolyan ezt a kijelentést"-nézést a mondandómhoz. Isten ments, hogy az anyukája jusson eszembe rólam! Főleg most. A sóhajtástól és a szemforgatástól komolyan megijedek, várom, hogy kitörjön az Odett-hurrikán és leüvöltse a fejem, amiért ilyen szerencsétlenkedős vagyok. Na jó, ez csak költői túlzás volt, nem ennyire vészes a helyzet. Ám azért engedelmesen elengedem a kezemből a villát a lány jelzésére. - Értettem, főnök! - Jegyzem meg viccesen, mosolyogva. Hiába én vagyok az idősebb, azért most rá kell jönnöm, hogy Odett valamiben felnőttebben viselkedik, mint én. Bár lehet csak amiatt, mert nem ő a pasi, az idősebb pasi, és nem ő van ebben a helyzetben, amiben én. Mindenesetre az tény, hogy néha túlságosan maximalista vagyok dolgokban, és manapság már nem csak a munka terén törekszem arra, hogy minden tökéletes legyen és ne ejtsek hibát. Néha ebből vissza kell venni. Hagyom, hogy puszit adjon a nyakamra, hogy megcsókoljon. Visszacsókolok. Majd még egyszer. Aztán hagyom beszélni. - A kisasszony ezzel egy világot tört össze bennem. - Szipogok színpadiasan, megbántott fejet vágva. Ám ez az ál-durcázás nem tart sokáig. Felpattanok a helyemről, megfogom Odett kezét, és ha kell, de erőszakkal is talpra állítom. - Nyugi! Nem kell táncolnod! - Jelentem ki, még mielőtt kinyithatná a száját. - Csak egy pörgés, na! Nem fog fájni! Egy kicsit... - Emelem fel egyik kezét, hogy tudjon egyet fordulni. A kedvemért ezt igazán megtehetné, aztán tényleg hagyom! Igaz, ha nagyon ellenkezik, egy kicsit csalódva, de leengedem majd a kezem, és a jelenet ugyanúgy folytatódik tovább, mintha mosolyogva pördülne egyet a kedvemért. A folytatásban pedig: magamhoz húzom, és megcsókolom. Jobb kezemmel közben végigsimítok a hátán, lefelé, egészen addig, míg a kezem elér. Majd óvatosan félretűrőm a haját, hogy hozzáférhessek a nyakához. Apró puszi. Majd még egy. Ám még mielőtt tovább mennék, ott hagyom egy pillanatra Odettet, hogy a teaház bejáratát jelentő függönyhöz lépjek. Azt sokat sejtető mosollyal elhúzom - és ezután már csak találgatni lehet, mi is történt odabent a gyertyafényben.
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. június 13. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=133593#post133593][b]Pethő Csongor - 2013.06.13. 21:01[/b][/url] JaneyA mai nagyon nem az én napom, ahogy a tegnapi vagy a tegnapelőtti sem volt az. Már nem is számolom, mióta tart, csak arra az egy napra emlékszem, mikor elkezdődött. Minden alkalommal, mikor csak eszembe jut, kedvem lenne teljes erőmből a falhoz vágni egy tányért. Ám még mindig van bennem annyi önuralom, hogy ne tegyem. Elvégre, teljességgel érthetetlen ez az egész reagálásom a történtekre. Nem most kellett volna kiborulnom, hanem sokkal-sokkal régebben. Odetthez még nem is kötődtem annyira, mint annak idején... á, nem is akarom még gondolatban sem kimondani a nevét. Lehet csak annyi a magyarázata ennek, hogy a sok minden eddig halmozódott, és most bumm, mindennel együtt zúdult rám. Kívülről mostanában biztosan sokszor mogorvának tűnhetek, vagy legalábbis tutira nem vagyok lélekben jelen az idő nagy részében. Az még a jobbik eset, ha sikerül elterelnem másfele a gondolataimat, akár így, akár úgy. Mostanában elég gyakran megfordulok a csárdában is például, ahelyett, hogy otthon legyek esténként, és Rózsa nénivel vagy Abigéllel töltsem az időt. Abi miatt is bűntudatom van, hogy ennyire nem foglalkozok vele már. De most egyszerűen nem bírok örülni a kis dolgainak, és türelmem sincs hozzá, hogy eljárogassak vele ide-oda. Nem is érdekel! A konyhapultra támaszkodva, lehunyt szemekkel azon agyaltam, miért nem lehet egyszerűen kikapcsolni a gondolatokat és az érzéseket. Aztán csak úgy lenni a semmiben, és, ha eleget voltam ott, majd visszakapcsolni mindent. Gondolataim össze-visszaságába furakodott be valami ismerős hang, s mikor ráeszméltem, mi is történik, villámgyorsasággal zártam el a tűzhelyet az éppen kifutó víz alatt. Óvatlanságomban és szétszórtságomban pedig csupasz kézzel fogtam meg a fedőt, hogy felemelve azt megnézzem, mekkora kárt szenvedett a tészta. Ezt a mozdulatot rögtön megbántam: ahogy megmarkoltam a fedőt, úgy dobtam is ki a kezemből, az pedig hangos csörömpöléssel vágódott a földre. - A ro... - Csúnya beszéd. Közben pedig bedugtam a kezem a csap alá, hogy egy kis hideg vízzel enyhítsem a fájdalmat. Igen, én továbbra is csak a legszükségesebb esetekben használtam a pálcám, helyette mugli módszerekhez folyamodtam világ életemben. Ennek is megvan a miértje. És ekkor lépett be Janey, akit rögtön észre is vettem. Tudtam, miért jött, emlékeztem rá, hogy mára beszéltük meg a találkozót. - Ráérek. - Sóhajtottam, ahogy végignéztem a romokon. Ezzel már nincs mit tenni. - Gyere, hátrébb megyünk... ott van egy kis szabad tér, ahol most nem dolgoznak. - Mutattam a konyha egy távolabbi része felé, és el is indultam, hogy mutassam az utat a dolgozó szakácsok között. - Na, és mi a helyzet? Felkészültél? - Mostanra sikerült annyira lehiggadnom, hogy rámosolyogjak Janeyre. Hisz ő tanulni jött ide, ez pedig nekem egy jó alkalom, hogy eltereljem a figyelmem; és - ha csak udvariasságból is, de - derűt erőltessek magamra.
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. június 23. 14:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=137881#post137881][b]Pethő Csongor - 2013.06.23. 14:42[/b][/url] JaneyMialatt a konyha hátsó része felé igyekeztünk Janeyvel, azon gondolkodtam, mikor volt utoljára ilyen nehéz magamra erőltetni egy kis mosolyt. Mostanában néha azon kaptam magam, hogy egyszerűen már a főzés sem érdekel. Nem tud lázba hozni, mint régebben. Vagy megnyugtatni. Pedig nekem ez volt az életem, sőt még mindig az! Csak most kicsit elveszett valami, ami én vagyok. Megint ilyeneken filozofálgattam, amit nem nagyon szerettem magamban. Elvonja a figyelmem minden másról. Igazából most is kedvem lett volna inkább hazamenni, bezárkózni és zenét hallgatni. Fortyogni magamban. De nem akartam megszegni az ígéretemet, és másnap átpasszolni Janey-t. Úgyhogy engedtem, hogy elterelje a gondolataimat. Megmosolyogtam. - Láttál az előbb, én is ügyetlen voltam. Megesik. - Válaszoltam, miközben egy ronggyal letakarítottam a konyhapultot, ami előtt megálltunk, és ami a munkaasztalunk lesz az elkövetkezendő órában. Vagy akár többen. Nem beszéltem meg az időtartamot a lánnyal, az úgyis egyénfüggő, kinek mennyi idő kell egy étel elkészítésének a megtanulásához. - Bár azért a konyha felgyújtását tényleg próbáld elkerülni, az ártalmas az egészségre! - Na jó, ez béna volt. Hagyjuk a viccelődést és társait inkább. - Meg kell ennem nekem is? Ajjaj. - Néztem aggodalmasan Janey-re, ám valójában nem tartottam attól, hogy valami nagyon ehetetlent sikerül összehoznunk. Szerintem csak egy kis gyakorlás kell neki, az alapok jó elsajátítása, ennyi. - Akkor jól meg kell gondolnom, mit is főzzünk... - Folytattam, és látszólag a gondolataimba merültem. A fejemben lévő szakácskönyvet lapozgattam. Nagyon egyszerűt nem szerettem volna. Tejbegrízt, rántottát biztos tud készíteni. Inkább valami olyasmi kellett, ami szintén egyszerű, de több lépésből áll, és azért oda is kell rá figyelni. - Rakott krumpli. Megtanulunk szeletelgetni, hámozgatni... nem bent hagyni a kaját a sütőben, és nem felgyújtani a konyhámat. Mit szólsz? - Vázoltam fel a terveimet, és ha Janeynek is megfelelt, rögtön fel is tettem neki a következő kérdést. - Akkor...hogyan állnál neki?
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|