28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kirill Nowakovskij
INAKTÍV


Yesli vy boites' volkov, ne khodite v les!
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 9
Írta: 2017. december 20. 11:05 | Link

Kathy Bay


 Az év eleji kezdés után mindig stresszesen állok az emberek elé és folyton
a nemtetszésüket hallgatom. Idegesít, hogy néha minden ok nélkül kedvetlen és szürke vagyok.
 A semmilyen hétköznapok után elegem lett. Hallottam egy barátnőmtől, hogy a faluban van egy fürdő. Gondoltam, ki kéne próbálnom. Nem árthat meg, nem veszíthetek. Egyik nap felkaptam a Törölközőm és kirohantam a szabadidőmben a faluba. El is tévedtem párszor, de végül sikerült megtalálnom az ajtót.
 Leérve a kőlépcsőn elámultam a látványtól - persze a barlang sem volt mellékes - hisz ott lubickolt egy gyönyörű lány a víz alatt. Sellő is lehetett volna, annyira szokatlan szépség volt. Féltem bemenni mellé.
 Légy erős, nem bujkálhatsz a lányok elől többé. Főleg akkor nem, ha így megmozgat! - gondoltam és megembereltem magam. Beléptem a vízbe és láttam, ahogy az általam keltett hullámok elérték a hátát. Észre vett... Közelítettem felé, olyan halkan, ahogy csak tudtam.
 -Ki van ott?
Hallottam a hangjában a remegést és a félelmet. Ennyire csak nem vagyok félelmetes... Bár tudom, nem vagyok egy könnyű eset. Felelnem kellett valamit. Még mindig háttal állt nekem és ez zavart.
-Csak Én... Kirill...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ha félsz a Farkastól, ne menj az erdőbe!
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 20. 23:13 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Nem gondolom, hogy engem arisztokrataként több élmény érne, mint egy ágról szakadt embert. Azt gondolom, hogy feljebb állok a ranglétrán és hogy bizonyos szempontból (szinte mindegyikből) magasabb rendű vagyok nála. Bőven nem ér több élmény, de ennek igazából örülök. Nem akarok sok élményt. Nem akarok mindent átélni. A legtöbb élményt a hátam közepére sem kívánom. Szeretem kiválogatni az élményeket, amikben részesülök. A nő pedig akár hiszi, akár nem, azokat kifejezetten élvezem. Ha birtokomba jut egy értékes műtárgy, vagy ha beteszem a lábam egy nívós eseményre... ezek csodálatos pillanatok.
- Elhiszem, hogy nem sűrűn találkozik olyan férfival, akinek van tartása, és ezért könnyen összekeveri a kettőt - vonom össze szemöldököm, miközben mosolyogva bólogatok neki. Hihetnénk, hogy ez csak egy piszkálódó riposzt a részemről, azonban ténylegesen komolyan is gondolom nagyjából minden szavát.
- Igen, kifejezetten - válaszolok a költői kérdésre, noha pontosan tudom, hogy inkább minősül ez beszólásnak, mint érdeklődésnek.
- Ilyenkor mondjuk nem feltétlenül - közlöm fintorogva, lehunyt szemmel, ahogy a képembe fröcsköli a vizet. Pislogok kicsit, letörlöm arcom és az eltempózó nőre nézek, amikor már tudok. A vízbe vetem magam és gyakorlott, pedáns mozdulatokkal úszok utána, meglehetősen eredményesen. Így mikor megáll, ismét szembe találja magát velem. Immáron az én hajam is vizes. Hátrasimítom.
- Fura egy nő maga, de gondolom, ezt nem először hallja - közlöm vele visszafogott véleményemet egyszerűen. Most ezt főleg arra értem, hogy gyorsan elhív magával fürdőzni, miközben sértegetem, hogy itt meg ő álljon neki sértegetni. De nekem aztán mindegy. Találkoztam én már nála jóval bolondabb fehérnéppel is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. december 26. 13:23 | Link

Van den Bergh úr


 Elég sok emberrel találkoztam hivatásom és eddigi életem során, ezért koránt sem keverem össze a tartást a fellengzéssel, az élet élvezetét a nagyzolással, ám legyen, inkább meghajlok előtte, de csak képletesen persze. - Meglehet, hogy ön más, mint amilyennek hiszem. Meglehet, hogy tévedek - mosolygok rá és lebukom megint a víz alá, hogy azután ismét felemelkedjem és hajam lesimítva szemtől szemben legyek vele és hallgassa további szavait. Fura vagyok, oh igen, viszont ezt én büszkén vállalom fel, s valóban nem ő az első akitől hallom, de ő legalább nem üvöltve közölte velem, mint a legutóbbi delkivens. - Ezt most bóknak veszem, hisz öntől többet nem is várhat a magam fajta egyszerű fehérnép - vetem rá legbujább, csábító pillantásomat és hálás mosolyom csak úgy ragyog. Azt hiszem, ha nem volna ennyire üres és lelketlen még bele is tudnék szeretni, de szerencséjére csupán elképesztően csábító külsővel áldotta meg a jó sorsa, melyhez képtelenül vonzódom, viszont attól ahogyan viselkedik viszolygom, így marad a szurkálódás mögé rejtett vágyódás. Egek! Ez borzalom... - Mihez volna most kedve? - érdeklődöm előtte lebegve és várva, vajon folytatjuk-e a fürdőzést, vagy más programot iktatunk be, esetleg elválnak útjaink. Nem tudom mi volna jobb, mert élvezem a vele töltött perceket, ennek ellenére teljesen tisztában vagyok vele, hogy felesleges időpocséklás minden eltelt óra, hiszen lenéz, elítél és totálisan bolondnak tart. Vicces az élet, nemde?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 27. 00:07 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

A legjobbat teszi, amit csak tehet. Megadja magát nekem. Legalábbis úgy tesz, mint aki megadja. Én pedig vagyok annyira eltelve magammal, hogy észre se vegyem a szavaiban nem túlzottan mélyre rejtett gúnyt. Csak azt hallom meg, amit szeretnék. Esetünkben azt, hogy beismeri tévedését és hogy bóknak veszi a véleményemet. Ezzel pedig én teljesen elégedett vagyok. Legyen így!
- Lazítani még itt egy keveset, meginni valamit a büfében és visszatérni a kastélyba - adok egészen pontos választ arra, miként képzelem el az elkövetkező perceimet, óráimat. Közben a medence szélére könyökölök és így lebegek a vizben.
- Ez utóbbin kívül szívesen veszem a társaságát - jelentem be meglepően kedvesen. Az eddigiekhez képest mindenképpen. Ezzel pedig még csak nem is kábítani akarom a doktornőt. Ha kábítani akarnám, nem tettem volna hozzá, hogy "az utóbbin kívül". Na de a lényeg, hogy komolyan gondolom. Hiszen ahogy ő örömét leli bennem, annak ellenére, mennyire viszolyog bizonyos tulajdonságaimtól, úgy én hasonlóképpen vagyok vele. Noha én nem jutok el a viszolygásig. Az túl erős érzelem nekem egy ilyen helyzethez. Egyszerűen csak értetlenül állok bizonyos személyiségjegyei és megnyilvánulásai előtt, amelyeket boldogan könyvelem el magamban a hibáinak és olyasmiknek, amikben én természetesen jobb vagyok nála. Mint mindenkinél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 7. 00:00 | Link

Van den Bergh úr


 A társaságomból pont azért nem adtam többet neki, mert szívesen vette volna. Magamból pedig épp amiatt nem fogok mást megmutatni, mint amit úgy lenéz, mert becsmérelte mindazt amit eddig látott. Ezért teszek még pár kört, majd azután kisétálok a medencéből és vállam felett hátra nevetve elbúcsúzom. Az öltözőben szép komótosan veszem vissza a holmijaimat, hogy minél kevesebb esélyt adjak az újabb találkozásra. Bánom is én, hogy maradt-e, vagy már előttem távozott. Minden esetre odakinn már nem futottunk össze újra. Tartson bolondnak, ez legyen az ő gondja, ahogy az is, ha többnek gondolja magát másoknál és nálam, én eztán csak akkor fogok vele foglalkozni, ha betér a patikámba vagy a rendelőmbe és akkor is csak a protokolláris szinten kommunikálok majd Van den Bergh úrral. A gazdagság csak akkor érték, ha azt megosztjuk, ha általa többek és jobbak leszünk. Ha magasról nem felfelé, inkább az alattunk lévőkre vetjük figyelmünk, nekik segítünk. De ehhez emberség kell, ami azt hiszem belőle hiányzik. Sajnos. De remélem az élet idővel ráveszi a változásra, mely szívét szeretettel, lelkét emberséggel tölti majd meg.    
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
KARANTÉN


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 5. 16:09 | Link

Nérel Danka

Ami azt illeti, a mai napom nem indult a legjobban, sőt. Már kora hajnalban azzal kellett szembesülnöm, hogy Aladár nem hajlandó elfogyasztani a reggelijét, ami rendkívül elvette a kedvemet, attól is, hogy tulajdonképpen létezzek. A folyamatos nyüszítés, kérlelő szemek, és az ágyam masszív faszerkezetének tönkretétele után, megelégeltem a dolgot és idegesen fújtatva egyet végülis leereszkedtem az Aladári mélységekbe:
- Na, ki vele, mi bántja a kis lelkedet? - faggatóztam, mintha Alcsi tudott volna a kérdéseimre válaszolni, de ő egyre inkább begubózott és a fal felé kezdett el fordulni.
- Na szép, mondhatom, remek. Már szóba se állsz a gazdáddal? - húztam fel a szemöldökeimet és fejem rosszalló ingatásába kezdtem. Ez se nagyon hatotta meg az állatot, aki magatehetetlenül feküdt előttem. A helyzet siralmas volt, én meg teljesen bepánikoltam.
- Figyu Alcsi, ha nem leszel hajlandó felkelni, megyünk az állatorvoshoz. Tudod, ahhoz a nagy szemüveges bácsihoz, akitől múltkor a szurit kaptad - aztán meg elkezdtem imitálni, ahogy beszúrják neki azt a finom kis fájdalomcsillapító koktélt, amit vagy úgy pár nappal ezelőtt kaphatott. Erre már felugrott és nagy félelemmel a szemében szaladt el a szoba másik szegletébe.
- Na jó, ne izgasd annyira magad. Nem az állatorvoshoz megyünk, hanem Bogolyfalvára. Szükséged van a friss levegőre, nekem meg a pancsolásra. Megígértem Dankának, hogy ma egy nagyon jót fogunk szórakozni.. szóval akkor tulajdonképpen indulhatunk is -  a póráz után nyúltam majd ráapplikáltam Alcsi nyakára. Nem nagyon tetszett neki, de különösebben nem izgatott, hiszen én egy jó cél érdekében tettem, meg akartam séltáltatni.
- Na, elég a lázongásból... meglátod, hogy milyen jól fogod érezni magadat - bíztatgattam és gyors ütemben hagytuk el a szobámat. Majd kiérve Bogolyfalvára hosszas küzdelmek árán be is jutottunk  a fürdőbe, ahol mondhatom, Alcsit nem túl nagy örömmel fogadták. Végül azonban csak beengedték, mert túl szépen néztem rájuk... vagy ki tudja. Ahogy leterítettem a törülközőmet, még sehol sem láttam Dankát, de bizakodtam benne, hogy el fog jönni, hiszen megígérte. Az ígéreteket pedig általában be szokták tartani.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 5. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 335
Írta: 2018. június 5. 16:45 | Link

Lora Fontaine
Anyáék azzal kezdték kioktatásomat a Bagolykő előtt, hogy tanuljak jól, viselkedjek illemtudóan és barátkozzak sokat. Nem mintha ezt nagyon mondogatni kellett volna, hiszen mindháromra törkedtem, amennyira csak képes voltam. A barátkozás mégsem olyan könnyű, mint azt az ember először gondolná. Főleg ha az ember annyira idegesítően pozitív, mint én. Lora mégis látott bennem valamit, úgyhogy megbeszéltük, hogy elfutunk a fojtogató hőség elől. Természetesen hogy indulhatna egy ilyen nap? Az ébresztőt beállítottam előző este, jóval a megbeszélt időpont előtt, hogy még a reggeli jógára is legyen időm. Az ébresztőóra csörgött, én pedig már bántam az előző esti sokáig fennmaradást. Kikapcsoltam a folytonos csörgést és morcosan fordultam a másik oldalamra, aztán eszembe jutott Lora és, hogy nekem ma programom van, úgyhogy még mindig csukott szemmel lerúgtam magamról a takarót. Felkeltem és nekiálltam a reggeli gyakorlatoknak. Lassan csináltam, miközben figyeltem arra, hogy egyik elgémberedett tagomat se húzzam meg, ahogy azt néha sikerül megtennem, mikor sietek. Közben ezernyi gondolat forgott a fejemben. Amint végeztem a kötelező mozgással, elvégeztem az olyan reggeli teendőimet, mint fogmosás, fésülködés és gyors hidegzuhany, hogy mindenképpen felkeljek. A szekrényem előtt állva döbbentem rá, hogy nincs ott a fürdőruhám, ahol általában, de még volt időm a megbeszélt találkozóig, így nem siettem el a dolgot, csupán elkezdtem kipakolni a szekrényem tartalmát. Közben találtam egy papucsot meg egy vászontáskát, amit azért hoztam, hogyha itt vásárolni megyek, ne kelljen azzal az átlátszó zacskóval szennyeznem a környezetem. Mindkettő kapóra jött jelenleg, így a táskába pakoltam a papucsot, a törölközőt és a hajcsatot, ha végül úgy döntök, hogy kontyba teszem a hajam. Az egész szekrény átnézése után sem találtam a fürdőruhát, így rácsörögtem anyura, hátha otthon maradt. Az öcsém vette fel a telefont és hangjára minden addigi csekély idegességem elszállt. Megkérdeztem, nem látta-e a sárga fürdőruhám, mire azt válaszolta, hogy pont tegnap találták meg a téli ruhák kiválogatása közben. Csodás. Az egyetlen ötlet, ami eszembe jutott, hogy vennem kéne egy újat. Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, magamhoz kaptam a táskám és lerohantam a márványlépcsőn. A faluig futottam és csak remélni tudtam, hogy Lora is késik egy kicsit. A táskámban kutakodtam, hátha tudok írni neki egy szedett-vedett SMS-t, így rohanás közben, miszerint késni fogok, de mindent megmagyarázok majd, de a sietség következtében, a toronyban hagytam a telefonom. Danka, Danka, ha sietsz, csak elhagyod a fejed! Csendült a fejemben anya hangja, de már nem akartam visszaszaladni és nagyon reménykedtem, hogy Lora megvár és nem megy el. Berontottam az első ruhaüzletbe, amit megláttam és érdeklődtem fürdőruha iránt. A hölgy mosolygott és azt mondta, hogy nemrég érkezett egy szállítmány, de ha annyira kell, akkor felbontja a dobozt, mire én csak hevesen bólogattam, közben pedig lihegve próbáltam lenyugtatni a légzésem. Az eladó egy fehér színű, zöld levelekkel tarkított fürdőruhát rántott elő és mielőtt kivehette volna az újabbat, hogy megmutassa, hogy néz ki, elé toltam a pénzt, megnéztem a méretet és rohantam is a Barlangfürdőbe. Végigfutottam a következő utcákon és hasonló hirtelenséggel váltottam jegyet. Mikor beértem, a szívem lassabban kezdett dobogni és az idegességem is eltűnt, hiszen Lora ott állt, Aladárral. Ledobtam a cuccaimat és mielőtt bevetettem volna magam egy öltözőbe, a lányra mosolyogtam:
- Bocsánatot kérek. Elmagyarázom. - néztem rá és elmeséltem az egész reggelemet.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2018. december 14. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
KARANTÉN


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 5. 17:09 | Link

Nérel Danka


Én is nagy gondban voltam egy ideig, hogy mit vegyek fel a Barlangfürdőbe, de aztán Aladár gondoskodott arról, hogy elmenjen a kedvem a hosszas hezitálástól. Az, hogy nem akart felkelni, meg úgy nagy általánosságban minden ellen tiltakozott, olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy legkévésbe se az érdekelt, hogy milyen fürdőruhában fogok majd tetszelegni a strandon tartózkodó férfinépek előtt. Majd abban a pöttyösben, amit múltkor vásároltam és még talán leöntenem sem sikerült, ha nem csal az emlékezetem. Vagy abban a zöldben, amiben a fenekem úgy néz ki, mint egy méretes gumilabda.
Végül, mikor az átöltözésre került a sor kicsit megdöbbentem, mert a zöldet hoztam el, de aztán, hogy orvosoljam a problémákat, egy stílusos nyári kendővel eltakartam, amiket nem kellett látnia a nagyközönségnek. Jó, nyár, úszógumik, narancsbőr, hájredők... gondolom, nem kell őket bemutatni senkinek. Hát én is valami hasonlókkal rendelkeztem és ott szorított a bikinim, ahol nem sajnálta.
Nagyot sóhajtottam, ahogy visszaértem az öltözködésből, mert Danka még mindig nem volt sehol, Aladár meg kinézte magának a szomszéd pléden üldögélő kutyalányt. Rosszallóan ingattam meg a fejemet, sejtettem, hogy hamarosan oda lesz az idilli béke, ugyanis Aladár el fogja magát szánni és be fogja cserkészni azt a kutyalányt... én meg, nem akarom azt végignézni. Nagyon nem. Olyan kis védekezően hunytam be a szemeim, amikor furcsa lihegő hangokra lettem figyelmes és arra, hogy  hatalmas vehemenciával dobja le mellém valaki a cuccait. Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert eleinte még bántotta a fény és csak körvonalakat tudtam kivenni, de aztán felismertem az auditív csatornákhoz tartozó vizuális alakot: Danka volt az.
- Szia! Látom, te is kivagy az élettől - jegyeztem meg, majd sejtelmesen Aladár felé pillantottam.
- Látod, hogy nyáladzik arra a kutyalányra? Hamarosan problémák lesznek - nevettem el magam és igyekeztem a cuccaimat arrébb pakolni, hogy jusson hely Dankának is. Közben persze elkezdte mesélni a dolgokat, amik történtek vele, én meg tág pupillákkal fürkésztem, nem hittem a fülemnek.
- Jaj, nagyon sajnálom, de az a lényeg, hogy itt vagy. A többit meg engedd el - mondtam a lánynak és bíztatóan rákacsintottam.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 5. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 335
Írta: 2018. június 5. 17:54 | Link

        Lora Fontaine
Az öltözőben magamra kaptam a fürdőruhámat és boldogan konstatáltam, hogy olyannyira új volt, hogy semmilyen címke vagy egyéb zavaró dolog sem került még bele. Lora szörnyen megértően fogadta az egész történetet, aminek felettébb örültem, de nagyon boldog voltam, mikor megláttam Aladárt, a kiskutyáját. Reméltem, hogy elhozza őt is, mert rajongok az ebekért. Miután átöltöztem a medencék felé vettem az irányt. Ugyan eddig is gyakran jártam a faluban, de legfőképp tartalékélelmiszerért, mert egy vegetáriánusnak meglehetősen nehéz konyhai ételeken élni, tapasztalatból mondom. Tehát Bogolyfalva már első látásra nagyon bejött, de nem igazán merészkedtem beljebb a boltokon kívül bárhová, a Barlangfürdőben pedig még nem is jártam.
Talán ezért is csillogott a szemem, mikor beléptem a medencék világába. Gyönyörű volt és abszolút felülmúlta a képzeletemet. Sokan futottak a meleg elől ezekbe a csodálatosan gyöngyöző vizekbe, mégis annyi volt belőlük, hogy nem érződött a tömeg zsúfolódása. Egyből berohantam az egyikbe, mert meglehetősen lefáradtam az őrült hajszában egy bizonyos fürdőruha után. A langyos víz simogatása sokkal jobban esett, mint vártam és élveztem a kellemes szabadságot a hőség elől, amit nagyon régóta várok.
- Loraaaaaa - kiáltottam a lány után, de hangomat elnyelte a gyerkezsivaj. Mikor megjelent rámosolyogtam.
- Ez sokkal jobb ötlet volt, mint gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
KARANTÉN


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 6. 21:34 | Link

Nérel Danka

Dankán látni lehetett, hogy teljesen el van varázsolódva a medencéktől, meg úgy az egész Barlangfürdő külsejétől, aminek bevallom, különösképp örültem. Szerencsére sikerült túllépnie a fürdőruhás nézeteltéréseken és egy hatalmas mosollyal az arcán kémlelte a kiskutyámat is. Benne még ott lappangott az a kezdeti lelkesedés - ezek után a kis szőrös vattapamacsok után -, ami már belőlem rég kiveszni lászott. Hát igen, a tapasztalat, meg az évek, meg az a sok sonkás szendvics, amit Alcsi kikunyizott és felemésztett - ha mesélni tudnának.
Persze, a kis zöld fürdőrucimmal még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Kicsit húzódozva reagáltam, amikor Danka beinvitált a medencébe. Nem éreztem magam túlságosan vízkompatibilisnek, sőt. Emberkompatibilisnek sem.
De akkor miért kellett eljönnöm erre a helyre? Miért nem tudtam otthon maradni? Ellepték az agyamat a szebbnél-szebb gondolatok, de ugye ezt pont nem mondhattam el a vattacukorrózsaszín felhők között úszkáló Dankának, aki úgy integetett felém, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Fürödni, rengeteg más, fura kinézetű emberrel egy tömegelnyelőben... csodálatos.
- Na jó, talán most az egyszer - gondoltam és egy nagy lendülettel, mintha egy sebtapaszt tépnék le magamról, rántottam le az oldalamról a hanyagul megkötött nyári kiskendőt.
- Hát, nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet - kissé elbizonytalanodtam, majd némiképp kicsit sasszézva a medencék vonzáskörzetében felgyülemlett emberek között, sikerült eljutnom Dankáig, aki persze tök jól nézett ki és nem fenyegette az a veszély sem, hogy kiküldik a medencéből.
- Szép ez a bikini - dícsértem meg az újonnan vásárolt fürdőruháját, majd igyekeztem a medencében egy olyan területre eljutni, ahol kevesebben voltak és hogyha meg akartam szólalni se kellett ordítoznom, hogy Danka hallja, amit tolmácsolni szeretnék.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 6. 21:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Mikecz Emese
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 81
Írta: 2018. július 29. 18:28 | Link

Ilián | fürdőruci

Meleg. Kegyetlenül meleg van. Hát persze, nekem semmi bajom a nyárral, meg a jó idővel, ide nekem az összes napsütést, de azért ami sok az sok. Szóval hiába nincsen társaságom éppen a mókához, azért összedobok egy fürdőruha-törölköző-papucs kombót a táskámba, és elindulok a falu felé. Igazából az egyetlen amit sajnálok, hogy nincsen egy rendes szabadtéri strand, ahol a hasamat süttethetem a napon, de hát ilyen az élet, mégis mit várhat az ember egy falutól, itt csak barlangfürdő van.
Szerencsémre nem először látogatom a helyet, szóval mindenféle keresgélés nélkül megtalálom a bejáratot, és közben csak reménykedni merek, hogy nincsenek sokan. Persze miért is ne lennének, valószínűleg másnak is csak a vízhez van kedve ilyen melegben. Egy fintorral tolom fel a napszemüvegem az arcomra amikor belépek a barlangba. Már itt hűvösebb van, szóval végül is megérte. Gyorsan kifizetem a belépőt, hogy aztán a szép kis pecséttel a karomon siessek az öltözők felé. Egyetlen jelentőségteljes pillantás elég ahhoz, hogy a szerencsétlen kiscsaj odébb húzza a cuccait a padról. Szemforgatva dobom le a táskám, tényleg annyira nehéz felfogni, hogy mások is vannak itt és nem árt, ha valaki nem terpeszkedik szét?
Nem kell hozzá sok idő, hogy a medencéhez érve máris belevessem magam.
- Na végre… már azt hittem sosem érek ide - kisimítom az arcomból a vizes hajtincseket, amint elégedetten fekszem fel a víz tetejére. Egy pillanatra lehunyom a szemem és azt képzelem, hogy egyedül vagyok. Csak egy kicsit, legalább egy kicsit kizárhatom az idegesítő tömeget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. augusztus 9. 16:46 | Link

Kimberly
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

Melege volt, de nagyon. Nem tudott szinte élni, annyira nem bírta ki a hőséget, így gondolta egye-fene elindul megkeresni a Barlangfürdőt. Nem kellett sokáig keresgélnie, meg is találta a helyet, amit keresett. Fizetett, és bement. Az öltözőben gyorsan levette a rövidgatyát, amit rávett a fürdőruhájára mert már hogy néz ki az hogy valaki fürdőruciban sétál a faluban? Így meg úgy nézett ki mintha rendesen lenne rajta póló és gatya. A sportcipőjét is gyorsan levette, de nem vett fel papucsot, nem félt a fertőzésektől.
Mikor már úgy érezte, hogy okés mehet a medencébe, el is indult, hamar meg is találta, és hát mit csinált volna, bement.
~Ez gyönyörű!~ gondolta magában. Nem járt még életében ilyen szép helyen, de ha járt is, akkor az nagyon régen volt és már nem emlékszik, vagy egy előző életében volt. Olyan jó érzés volt neki a vízben állni, legszívesebben egész életébe ott maradt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Kimberly Cambelle
Diák Levita, Másodikos diák


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 9. 17:20 | Link

Leila



A meleg nem igen enyhül, már napok óta  folytonos kánikula pengeti a falu és az iskola lakóit. Az előrejelzés szerint ez még csak fokozódni fog. Eső és hidegfrontra ne is álmodjunk a következő napokra nézve. Ilyen időben még a tanulás sem úgy megy ahogy mennie kellene. Azon tűnődtem vajon mit is tehetnék ,hogy egy kis hűsítő hideget kapjon a testem. Cukrászdába nem volt kedvem ismét betérni, hanem egy újabb helyet akartam felfedezni. Barlangfürdő kiváló választásnak tűnhet, ott aztán valóban lazulhat az ember. Fogtam a hátizsákom majd bepakoltam egy fürdőruhát és törölközött .Őszintén szólva rettentően nagy a hőség, de szaladva vágtam az útnak, hogy minél hamarabb ott lehessek. Csorgott rólam a víz és a ruháim is csupa izzadság nedvétől lett elárasztva. Hamarosan meg is érkeztem a Barlangfürdőhöz, már a belépéskor éreztem a hideg kellemesen felfrissítő levegőt az arcomon. Azonnal fogtam és a fürdőruhát váltottam, majd elindultam a medence felé. Alig vártam hogy egy nagyot csobbanhassak a vízben. Ahogy szaladtam útközbe még el is estem, de nem zavart ,  már csak néhány lépés választ el a medencétől. Újra talpra álltam, majd egy nagyot zuhantam a vízbe, a körülettem levőket észre sem vettem, mintha csak saját magam lennék egyedül. Víz alá merültem és néhány kört tettem, majd levegő után kapkodva feljöttem a felszínre. Akkor vettem észre még sem vagyok egyedül, mert a hatalmas mutatványom miatt lefröcsköltem egy lányt.
- O bocsi, ne haragudj nem vettelek észre.
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 07:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. augusztus 9. 17:41 | Link

Kimberly
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

Kicsit megijedt mikor egy másik lány érkezett, és lefröcskölte. Ment a szemébe is a vízből, amiért nem volt oda. Megszokhatta volna már ezt az érzést, mikor régebben vízilabdázott akkor sokat érezte, de még mindig nem szereti. Bár ezt ki szereti? Kinyitotta a szemét, és egyre jobban kezdett elmúlni az érzés.
- Semmi baj! - mosolygott a barna hajú lányra. Nem szokása ilyen apróságokért haragudni, de ha megharagszik, akkor az illető kerülje el vagy harminc kilométerre. Szimpatikus volt neki a lány, így hát gondolta egye fene bemutatkozik, mert miért ne?
- Lukács Leila vagyok, elsős Navinés. - egy aprót meghajolt, még mindig félig koreaiból van és benne vannak ezek a szokások. Remélte hogy nem nézi hülyének a másik lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Kimberly Cambelle
Diák Levita, Másodikos diák


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 9. 18:38 | Link

Leila


Tényleg nem állt szándékomba lefröcskölni a lányt, de annyira ki voltam éhezve a frissítő hideg után. Szerintem sokan így cselekedtek volna, jó talán  lehet, hogy pont nem így, de most így hozta a helyzet. A lány arcáról lassan leperegtek  a víz cseppek,  majd vártam mi történik ezután.  Viszont meglepődtem, hogy egyáltalán nem volt mérges. Talán egyesek nem ezt a reakciót nyilvánították  volna ki felém. Esetleg leordibálnának vagy  hasonló dolgokat vágnának a fejemhez. Egy újabb ballépés a listámon ,tényleg a balszerencse üldözne? Majd jó magam is bemutatkoztam.
-Szia én Kimberly Cambelle vagyok ,de szólítsak csak Kimnek.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de Leila kedvessége által hamar fellélegezhettem, hiszen semmilyen harag nem volt benne. Őt a navine házba sorolták, sajnos nem levitás ,pedig olyan kis vicces a lány.
- Én levitás és szintén elsős  – majd kicsavartam a hajam a víztől és összefogtam ne lobogjon szerte szét.
- Úgy látom nem csak nekem, de neked is eleged van ebből hőségből  jól mondom?
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2018. szeptember 2. 13:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. augusztus 9. 19:31 | Link

Kim
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután


Már kezdi azt hinni, hogy elsősök közül csak Levitásokkal találkozik órákon kívül. Bár ez már nem egészen igaz, mert egyszer találkozott egy Navinés lánnyal, aki elsős. Többször nem, vagy legalább is nem emlékszik.
- Jól mondod! - ilyenkor mindig visszagondol a 'régi' szép időkre, mikor még egy tengerparti városban élt. Eddig egész életében tengerparton élt. Igaz, hogy Szöulban született, de Busanban élt, aztán Muroto-ban. Nem tudja, hogy hol szeretett a legjobban. Szöulból meg csak azért emlékszik pár dologra, mert sokat volt ott versenyen.
- A neved alapján nem magyar vagy. Honnan jöttél? - kérdezte. A származást mindig mindenkitől megkérdezi, ő se tudja miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Kimberly Cambelle
Diák Levita, Másodikos diák


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 9. 20:03 | Link

Leila


Nagyon jó ötlet, hogy van egy olyan hely ahol az ember elbújhat a forró napsütéstől. Bár ami igazán teljesé válna, egy jó pohár  jéghideg málnaszörp eper darabokkal díszítve. Bár fogalmam nincs, hogy itt egyáltalán kapható bármilyen frissítő a vendégek számára. Teljesen új vagyok még, de  ha jobban megismerem a környezet minden apró zugát  kiismerem majd magam.
- Egyébként Te most vagy itt először? Vagy már jártál itt?
Szeretek kérdezősködni, kíváncsiskodni, néha túlságosan is beleütöm az orrom mások dolgába. De az ember, hogyan is  ismerkedjen, ha nem tesz fel kérdéseket. A szüleim is gyakran rám szólnak, hogy tartanom kellene a számat, de azt hiszem ilyen téren édesanyámra ütöttem. Mind ketten szeretünk locsogni- fecsegni, ahogy mondani szokás, nem esik messze az alma a fájától.
- Én Svájcból érkeztem, egész pontosan Bernből. Bern leghíresebb látnivalója Zytglogge, egy ókori óratorony, melyet mozgó figurák díszítenek.
Imádok büszkélkedni a helyről ahol születtem és nevelkedtem , de biztos vagyok benne, hogy sok szép hasonló hely lehet amit még nem láttam. De most a szívem csücske legfőképpen a saját lakhelyem.
- És Te honnan jöttél ? Az akcentusodról megítélve külföldi lehetsz.
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2018. szeptember 2. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 9. 20:18 | Link


augusztus 11. ¤ pancsidress


Nyolc hét és fél nap, ennyi telt el, mióta megvan a tetoválásom. Betartottam mindent, van amit kicsit túlzottan is abból, hogy vigyázzak rá, de két hete már nem hámlik, nem viszket, nem pirosodik és nem is érzem olyannak, mintha tiszta reszelős lenne ott a bőröm. Szóval ideje a napozást valami kellemesebbre cserélni. Eddig csak annak éltem a nyáron, de már tökre hiányzott a víz, arról nem is beszélve hogy ebben a negyvennyolc fokban, ami néha közel hetven, már nem volt hova menekül. Mivel a szülinapomra aputól nem igényeltem azt a bulit, a kötelezős vacsi után inkább Dáviddal betoltuk a sajtburiink maradékát és ennyi volt, a pénzt elkértem, hogy jó lesz zsebpénznek. Mondtam, hogy majd elmegyek érte hozzá, ez meg meg is történt, mivel az egyik lakótársával volt némi elintéznivalóm.
- Őt is elviszem! - Igen, az apámnak szólt, aki lefelé nézett a hangom hallva én meg a szőkés lányra. Lebonyolítottuk a cserét az eperrel meg a tilos dobozkával, aztán felrobogtam Erikhez pénzért és Celt is magammal... hát vonszolva, ha nem jött volna magától, a Barlangfürdőre törtem.
- Mi újság van veled mostanság? Elég régen jöttél már be a boltba - jegyeztem meg neki, nem mintha rám tartozna, de mindig úgy teszek, mintha igen. Tudom, hogy valami elviszi az idejét, de annyira még nem ástam bele magam, mi. Nem az előkészítő lesz, mivel ott is szoktam topogni, ott se látom sokat.
- Remélem szeretsz úszni. Vagyis... ugye tudsz? - néztem kétkedően, hogy aztán beérve kifizessem a belépőt és a kis pecsétjeink után megtámadjuk az öltözőt. A táskám kinyitva kihullott pár zacskó leves, amit vissza is tömködtem, majd a bikinim kivarázsolva át is öltöztem. Nem igazán érdekelt, hogy kabinozzak vagy hasonló, ketten voltunk csak. - Neee is törődj vele egyelőre - vágtam még rá a tömött táskámra, miközben éppen kötöttem meg a bikinifelsőm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. augusztus 9. 21:08 | Link

Kim
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

- Most vagyok itt először. - válaszolt.
- Biztos szép hely, még nem jártam ott. - mosolygott. Nem járt nagyon Európában, egyszer volt Szlovákiában nagyon régen, nem is emlékszik rá, csak a fotókból amiket az anyukája sokszor nézeget, és mutogat. A fogadott húga akkor még nem volt náluk, így azokon a képeken nincs egy Destiny sem. Így szokta Leila mindig mondani, azért, mert a Destiny azt jelenti hogy vég vagy végzet. Na meg most Magyarországon van, de most ide jár iskolába.
- Én Koreából, apukám magyar anyukám koreai, Szöulban születtem, de Busan-ban éltem kilenc éves koromig, utána pedig Muroto-ban, ami Japánban van. - mondta el ő is a származását. Mindegyik város a tenger partján van. A tengert nagyon szereti, legszívesebben a mágustanodát is átvarázsolná oda, ha tudná. De sajnos vagy nem sajnos nem tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2018. augusztus 9. 22:40 | Link


#her | 11th August


Éppen az utolsó szóratnyi glitter landolt a képen, amit az ujjlenyomataimból készített fa díszített, mikor Stella berobogott a lakásba, majd fel az emeletre. Ott is maradt egy darabig, gondolom Erikkel valami fontos megbeszélnivalója akadt, nem lepett meg már egy ideje a dolog. Aztán lefolytattuk az igen titkos cserénket, mert én hoztam neki olyan duplapattisat, ő meg cserébe nekem az epreket és így le is volt boltolva. Még a táskám összepakolni is alig volt időm, mert elég hamar a barlangfürdő felé tartó úton találtam magamat a lánnyal.
- Kicsit... elfoglalt voltam mostanság - ismertem be, egy apróbbat biccentve, összecsücsörítve az ajkaim. Persze, jártam otthon is párszor, Noah bemutatta az új barátnőjét - Piros ki fog akadni -, meg Apácska is elvitt megnézni az időszaki-kiállításokat Krakkóba, de ezen kívül... mással voltam elfoglalva.
- Milyen kérdés ez?! Persze, hogy tudok! - Mintha azt kérdezte volna, hogy tudok-e mély levegőt venni. Egészen kicsi koromban is sokat vitt Apácska tengerpartokra strandolni, szeretett utazni, meg mikor még kviddicsezett, vitt úszni is, kiegészítő-edzés gyanánt. Aztán... hát. - Hé, van pénzem, ki tudom ám fizetni!
Valahogy nem éreztem fairnek, hogy nem a saját zsebemből ment a belépő, ezért fel is emeltem kicsit a hangom, de nem vagyok alapból egy nagy méltatlankodó.
- Az minek kell? - böktem a zacskó felé, miközben magam is elkezdtem átöltözni. Senki más nem volt itt, így nem zavartattam magam azzal, hogy plusz lépéseket tegyek a kabinokig. - Gyanús vagy te nekem, Stella... és... veled mi újság? Valami új menőség?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kimberly Cambelle
Diák Levita, Másodikos diák


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 10. 08:47 | Link

Leila



Mind ketten először fedeztük fel a Barlangfürdőt, nekem már is a kedvenc helyeim közé tartozik. Azt hiszem elég gyakran visszatérek majd, hogy kipihenjem a nap és a tanulás fáradalmait. A hely teljesen el varázsolt, mintha magába szívott volna. Itt valóban az ember elbújhat a perszelő nap elől, ha hidegre vágyik. Azonnal kiszimatoltam, hogy külföldi, nagyon jó ember ismerő vagyok.
- Korea és az messze van? Kérdeztem Leilát mivel még sosem jártam ott.
- Még sosem hallottam Szöulról milyen hely? De utána fogok nézni, mivel gyengéim a városok nevezetességei.
Gyerekkoromba kaptam egy városokról szóló könyvet, talán Koreáról is találok róla valamit, bár őszintén szólva sohasem olvastam bele. Talán ideje elő vennem és átböngésznem, de az olvasás soha nem volt az erősségem.
- Testvéreid vannak? Hogy tetszik neked az iskola? Ismételten újabbnál újabb kérdésemmel bombáztam Leilát. Tényleg egy kis pletykafészek vagyok, de hát nem tehetek róla, ilyen a természetem.
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2018. szeptember 2. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 11. 18:58 | Link


augusztus 11. ¤ pancsidress


- Elfoglalt - mutogattam a kis szamárfüleket az ujjaimmal, úgy, hogy még a szemem is megforgattam, de aztán csak nevetve kerültem ki a szemből jövőket és inkább szedtem a lábaim a Barlangfürdő irányába. Ugyan elég sokszor bele szoktam a lányba botlani, mikor erre járok, ez egy jó ideje nem esett meg, akkor sem, mikor direkt neki hoztam olyan mártott epreket, ajándékba. Akkor éppen nem volt megbeszélve se csere, se semmi, csak gondoltam örül majd neki. Rendes meg minden, miért ne? De kénytelen voltam ott hagyni az ajtaja kilincsére akasztva egy kis cetlivel, amin egy villámjelnek betudható S volt kaparva. Siettem, na, amúgy szépen írok.
- Nagyon helyes, bár tudod elég helyes mentősfiúkat szoktam látni a Balcsin is, itt nem hiszem hogy lennének, még fuldokolni se éri meg - legyintettem végül egy nagy sóhaj kíséretében. Nem mintha én csináltam volna ilyeneket! Minek szimulálnék, hogy a helyes mentős csávó, - aki Dávid szerint az apám lehetett volna - a karjaiban hozzon ki meg még aggódjon is. Nem is értem, a feltételezést se. - Tudom, de ezt Erik állta - még kacsintottam is mellé, aztán elfordultam a jegykiadó nénihez, nem is vártam meg a visszakérdést. Szoktak lenni, leginkább olyanok, hogy fogyott el a szókincsemből az a bizonyos apa jelző. Szoktam használni, de nem minden helyzet kívánja meg, azt hiszem. Vagy csak... Csak.
Az öltözőben aztán már mindenki békésebb és boldogabb volt, a tatyóm leszámítva, mert ő ki volt borulva, szó szerint. Ömlött belőle a hülyeség most éppen piros csomagolású gyorslevesek formájában. Marhahúsos és csípős. Amúgy finom, én eléggé adom, de ez nem pont erre a célra utazott ide velem. Azt mesélték van itt egy kisebb, forróvizes elkülönített medence vagy medencerész... már igazán érdekel!
- Ha megéheznék - válaszoltam végül még forogva párat a nagy tükör előtt, hogy aztán meghúzva a copfom szépen mosolyogjak. - Gyanús? Mit tettem? Most még csak el sem kapott senki, semmiért - sóhajtok egyet kicsit elgondolkodva.
- Ühm, hát, csak keresgélek, nézelődök, ismerkedek.... semmi eget rengető. Végre mehetek vízbe, ezt meg jól megünnepeljük most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. augusztus 14. 21:14 | Link

Kim
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

- Hát eléggé messze! Ázsiában, a koreai félszigeten. Szerencsére nem Észak-Koreából jöttem, hanem Dél-Koreából! - mosolygott. Hát az ember adjon hálát az égnek ha nem ott születik! Aki meg ott születik imádkozzon, hogy valami csoda folytán elmehessen onnan.
- Szép hely, bár csak annyit láttam amennyit ott voltam néhanapján versenyen. - válaszolt. Nem nagyon szeretett volna a fővárosban élni, de azért még így is Dél-Korea második legnagyobb városában élt elég sok ideig.
- Van egy fogadott húgom. Nekem eddig tetszik a suli, neked? - azt nem tette hozzá hogy fél a vizsgáktól. Az anyukája azért jól kinyírná, ha valamelyik nagyon-nagyon rosszra sikerülne neki, így keményen tanul és próbálja behozni a lemaradását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2018. augusztus 15. 01:38 | Link


#her | 11th August



- Miért, úgy nézek ki, mint aki Ibizán volt üdülni? - kérdeztem meg, felfonva a szemöldökömet kérdőn. Persze, apa szerint jobb színben vagyok és az evési dolgaim és egészen passzoltak, de ettől még nem kell rögtön azt kenni rám, hogy hazudok, mikor azt mondom, elfoglalt vagyok.
Jó, persze, előtte szinte mindig otthon voltam, mikor nem az előkészítőben, most meg volt, hogy Gabe vagy Erik szólt, hogy amúgy kerestek... előfordul, nem? Vagy ez most baj?
- Fuldokolni amúgy sem nagy élmény - jegyeztem meg kissé savanyúan, összepréselve az ajkaimat, miközben csattogtunk tovább a Stella által kitűzött úticél felé. Ki is fizette a jegyemet, ami miatt nagyon bután néztem rá, mert nagylány vagyok, én már ki tudom fizetni a saját jegyeimet meg költségeimet, főleg, mert van rá keret. - Milyen rendes ember ez az Erik!
Még el is álmélkodtam pár pillanatra, mielőtt kitört volna belőlem egy halk kuncogás, mert gondolom nem éppen ezért volt pénz Stellánál. De hát, ha erre akarja költeni, ki vagyok én, hogy nemet mondjak neki?
Lassan eltotyogtunk az öltözőig, ahol a lány táskájából kiborult a piros zacsi, én meg nagyon elmerengve meredtem rá pár pillanatig, de csak felcsillant a tekintetem.
- Iiiigen, persze - nyújtottam el az első szót, de aztán nem kommentáltam különösebben, ha akar, majd úgyis beavat a dologba, addig megpróbálom jól érezni magamat. - Még nem. De ami késik... az a magyar vasút.
A szavaira automatikusan az oldalára futott a pillantásom, keresve, pontosan hol is volt a minta, amit mesélt, mert teljesen gyógyultan, egyben és takaratlanul még nem láttam.
- Minden rendben a bogárkáddal? Nem fura már? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejemet egy pár pillanatra, mielőtt még felkaptam volna a törcsimet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kimberly Cambelle
Diák Levita, Másodikos diák


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 15. 16:05 | Link

Leila


Leila nem nagyon  áradozott Észak Koreáról, de szerencséjére Dél Koreából való,  ott született és nevelkedett. Vannak olyan helyek, ahol nagyon le van maradva a civilizáció. Talán Észak Korea is ilyen hely lehet? Nem mertem rákérdezni ,de közben nagyon furdalt a kíváncsiság miért beszél róla annyira negatívan. Lehet,hogy tudatlan vagyok, de a Koreai helyekről Ázsiáról nem igazán hallottam. Nem tudtam magamba tartani a kérdésemet, igy azonnal fel is dobtam Leilának.
-Miért olyan borzasztó Dél Korea? Talán annyira el van maradva a civilizáció a fejlődésben?
Nagyon kíváncsi vagyok, remélhetőleg meg is kapom majd a lánytól a választ.
- Nekem is tetszik a suli, nagyon jól érzem magam itt, mintha a második otthon lenne. Persze a családi szeretettet semmi sem pótolhatja, de bízom benne, hogy sok új barátokat szerzek.
Valóban a nyakunkon van a vizsgaidőszak, lesznek szerencsések és kevésbé szerencsések, akik át mennek, vagy pedig osztályt ismételnek. Melyik között leszek az még a jövő titka.
 -Igyekszem én is tanulni, de ilyen melegbe nagyon nehezen megy a tanulás, kényelmesebb a medencénél heverészni, mint a könyvek előtt gubbasztani. Te elég felkészült vagy a vizsgákra?
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 05:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 15. 21:33 | Link


augusztus 11. ¤ pancsidress


A nevetést ugyan már abbahagytam, de a kérdésére szorgosan méregettem őt, még hümmögve is, ahogy elméláztam. Ha ilyen helyen jár valaki, bár még nem jártam ott, szerintem tuti le kellett volna égjen vagy barnuljon, kellene lennie legalább egy kis nyomának valahol, akár bikini csíknak, de ha ő is ügyesen és okosan csinálja, mint én, nincs minek nyoma legyen. Ettől még nem úgy nézett ki, mint aki nemrég lesüttette magát.
- Ha barlangban jártál lehet, inkább szobára vagy házra tippelnék - jegyeztem meg végül rántva egyet a vállamon. Nem tűnt túl beszédesnek, betudtam annak, hogy ez talán tényleg kényes neki. Nem mintha sokak ilyen igényeivel törődnék, de vannak páran, akiknél azért néha alapra teszem a számat. Nem tudtam például Tányánál se, mi az és meddig mehetek el, ami belefér. Nehéz esetek a titkolózós lányok. Nem értem minek ez, én is szoktam, de ők nem az anyám vagy az apám, hogy legyen is, amit megtartok magamnak. Jó, persze így is van, de az nem ezért. Nem fontos.
- Igaziban még nem volt részem, de ha neked igen, elhiszem. Bár egyszer félrenyeltem a kólám, az nem volt jó még a könnyem is folyt - emlékeztem vissza kicsit grimaszolva, nem volt szép jelenet. Azóta jobban vigyázok a mekiben mit kérek, leginkább kerülöm az ottani kólát. Amúgy is jórészt jég. - Jahm, néha tud az is lenni.
Nem volt gondom vele, hogy Erik próbálkozik, igazából tudom, hogy a szülinapom előtti meg az akkorra tett vásárlások is azért voltak, mert érzi, hogy nem túl oké meg sűrű az, ahogy látjuk egymást. És bármennyire lelkesedem a dolgokért, ettől ez még nem lesz olyan, mint régen a családi ebédek vagy csak úgy a délutánok otthon. Nem érzem jól magam az egészben és megtaláltam a módját, hogy mindenki úgy lássa mégis okés, na, ezért állja ő a mai napot is.
- Tényleg szeretem, de maximum egy fog hazajönni velem ez igaz - vallottam meg, ahogy becipzározva a tatyóm fel is kaptam, bizony, ez jön velünk, nem marad itt. Sálálá. - Uh, ne is emlegesd. Most, mikor utoljára jöttem vissza Pestről, háromnegyed órát ültünk a zöldben, mert valami hiba volt - fújtattam egyet, majd az előre lógó copfom hátra dobva ki is léptem az öltözőből.
- Igen, teljesen meggyógyult, és nagyon szép is. Tényleg, még nem is mutattam, ugye? Akartam, csak ugye - tártam el a karjaim, mert nem futottam bele a házban. Eligazgatva a bikinifelsőm megemeltem a kezem és úgy is fordultam, hogy tisztán lássa.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. augusztus 16. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2018. augusztus 16. 13:37 | Link


#her | 11th August



- Lehet, hogy így volt. Lehet, hogy kicsit lefoglalt, hogy kitaláljam, most épp kapcsolatban vagyok-e vagy sem. - Más kérdés, hogy nem kaptam rá választ, de legalább megfontoltam, méghozzá elég alaposan. Ami rám annyira nem jellemző, impulzusból cselekedtem, így kötöttünk ki New Orleansban Doryval is. Feldobtam, hogy szökjön meg velem és megtette, mintha ezer éve ismernénk egymást és a legmegbízhatóbb ember lennék a földön. Aggódom érte.
- Hát, nekem... volt, ha úgy vesszük. Ne akard kipróbálni, nem éri meg, elég rossz - bizgálgattam meg a karkötőimet a kezemen, mert ez megint csak olyan volt, amit nem dörgöltem minden szembejövő orra alá. Leginkább azért nem, mert voltak dolgok, amikre még mindig nem emlékszem, holott kulcsfontosságú lenne és ezen a dilidoki se segített. Összességében az a bácsi nem sokra való volt, ha azt nem vesszük, hogy apácska levezethette rajta a dühét.
- Az egy is elég jó, bár szerintem nekem kevés lenne és éhes maradnék - csúszott a kezem a hasamra, mert tudom, milyen rossz, mikor nincs tele a poci. Én meg elég sokat tudok enni, annak ellenére is, hogy a legtöbbször nem nézik ki belőlem. - Jaj ne már, az olyan rossz. Legalább fizettek miatta? Vagy csak felejtsd el?
Apácska mindig összeszokta várni a késéseket és utána kifosztotta a vasutat, amiből elvitt fagyizni. Volt, hogy kaptam tíz gombócos kelyhet. Noah nem tudhatta meg, ő sose kap kettőnél többet!
- Neem, még nem. Tuuudom, nem voltam meg, értem én, bocsánat! - tartottam fel a kezeimet megadóan, megigazítva kicsit a fürdőruhám, mielőtt még vontam volna egyet a vállamon és kicsit előre hajoltam, hogy jobban meg tudjam nézni magamnak. - Nagyon szép. Jó kidolgozott, mennyi időbe telt megcsinálni? Mármint, Dávid csinálta, nem?
Aztán lassan elkezdtem a víz felé csattogni, úgy éreztem magam, mint hal a szárazon, jól esett volna már egy kicsit csobbanni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 17. 00:56 | Link


augusztus 11. ¤ pancsidress


- Ó - szólaltam fel sokatmondóan és kicsit meglepve, hogy aztán méregessem a szöszkés lányt. Persze, sejtettem, hogy valami nem az igazi, de azért ilyen mélyen nem vagyok ismeretes a falu életében, de egészen felkeltette az érdeklődésem. Sőt. Ez annál jóval több, mielőtt gondolkodhattam volna, már kint is voltak a dolgok a számon. - És mire jutottál.... ő vele?
Szándékosan tartottam szünetet, hátha beszúr egy nevet vagy hasonlót, bár ez egyre ritkábban jön be, vagy okosabbak, akikből infót húzok ki vagy én lettem béna. De a próbát megérte! Meg legalább konkrét kérdés is volt, így valamit kell mondjon, csak nem némult meg, igaz? Itt azt csak nekem kellene, mert be nem áll a szám, mondjuk nem fognak érte megszólni. Mernék megtenni, zabos lennék és annak senki nem örülne utána. Beszámíthatatlanok a tetteim úgy.
- Nem is hangzik jól - húztam el a szám, észrevettem azt is, hogy piszkálgatja a kezét, de gondoltam ez csak ilyen pótcselekvés, így rá is hagytam. Biztos nem jó élmény, meg nem is olyan, amit szívesen mesélget az ember, én se tenném. Meg biztos szexi úszómesterek se voltak, nem is izgi a sztori.
- Ez csak előétel. Bár boldogabb lennék, ha akadna itt egy meki mondjuk, de miért is lenne jó - sóhajtottam egy nagyot és fájdalmasat, majd csak megigazgatva magam elindultam. Igazság szerint bárminek örülnék, ahonnan rendelni is lehet és nem kell mindig kimozdulni. Értem én, hogy teljes ellátás. De három étkezés? Összesen? Egész napra? Kopognak a szemeim! Nem vagyok valami koplalós fajta lány, ha elkelne se megy, mint ez már sokszor kiderült, szóval rosszabb helyzetet, mint sokszor ez a falu és felhozatala nem igen tudok elképzelni. Csodálkoznak, hogy cukron élek? Az egyetlen ehető, amihez hozzájutok, és nem undi "varázslókajának" becézett valami.
- Nem, azt mondták elnézést meg türelmet kérnek, de nálam mindkettő elfogyott. Biztos nem akarok egyhamar megint vonatozni, de valahogy el kell jutnom Dávidhoz - mondtam szomorúan, ahogy becsukódott mögöttünk az öltöző ajtaja és lassan lépdeltem mezítláb a kövön. A padok felé vettem az irányt a táskám meg a törcsi miatt, jó lesz letenni.
- Jól van, nem para ám - legyintettem, hogy aztán eltartva a kezem felé fordítsam az oldalam. Szerettem a kis bogarat, pont olyan, ahogy elképzeltem és szerettem volna. Nem túl nagy, de nem is veszik el. És szerintem tényleg mint az eredeti. Megérte az egész, akkor is, ha nem volt valami muris. - Őszintén? Nem emlékszem, csak hogy örültem, mikor azt mondta végzett - motyogtam kissé halkan, nem voltam büszke rá, ahogy vinnyogtam az első felében a dolognak. Meg arra sem, hogy így könnyebb volt kihúznia belőlem válaszokat, amiket máskor nem. Ez nem kínzás?
- Na gyere, nézzük meg nagyivíz-e vagy sem - mondtam nevetve, hogy aztán letéve a cuccaim egyből a medence széléhez osonjak leguggolva a kezemmel megnézve milyen is a víz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. augusztus 17. 22:50 | Link

Kim
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

Kicsit furán nézett a kérdésre. Véletlen azt mondta hogy Dél-Korea szörnyű? Szokott néha hülyeségeket beszélni.
- Nem Dél-Korea szörnyű, hanem Észak-Korea. Eléggé elszigetelt ország. Nem kezdem el mondani, ha érdekel nézz utána. - mosolygott.
- Nem tudom, remélem nem fogok megbukni. - próbálja bepótolni azokat, amikről lemaradt amíg még mugli suliban szenvedett. Az anyukája nagyon ragaszkodott hozzá, hogy befejezze a mugli általános iskolát, és még mugli gimnáziumban magántanuló legyen. Leila erre elkezdett tiltakozni, amin Destiny jót nevetett. Aztán már kevésbé nevetgélt, mikor megtudta, hogyha majd ő is eljön ide, a Bagolykőbe, akkor ő is ugyanúgy magántanuló lesz egy mugli suliban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. augusztus 18. 09:58 | Link

Emese
képzelj rá egy fürdőgatyát

Ha azt hitted, hogy jó móka lesz fánkokkal ellátni a terhes unokanővérem, hát akkor barátom, nagyon tévedtél. Pedig tényleg jó ötletnek bizonyult, még Maris, a nő, akin látszik, hogy jó fánkokat árul, szóval még Maris is azt mondta, hogy ez egy csodálatos ötlet, csak éppen arra nem számított, hogy az unokanővérem éppen egy midlife crisis kellős közepén lesz amikor betoppanok a fánkokkal, mert kihízta a kedvenc fehér ruháját (amúgy tényleg, mármint érted, ott van egy gyerek a hasadban, mire gondoltál, majd nem fogod kinőni az xs-es ruháid, vagy mi?), szóval miután fél órán át kiabált velem (amitől rendesen ideges lettem ember, még a rúnám is égni kezdett) úgy döntöttem, inkább ott hagyom a francba, mielőtt úgy rendesen visszakiabálnék neki. Szóval ez vezetett ide.
Itt pedig úgy érzem, helye van a másik személyes élettapasztalatomnak, miszerint ha egyszer olyan erőd van, ami bármelyik másik félvélát gond nélkül vágná a falhoz, és feszült vagy, amitől egyértelműen kevésbé van kontroll alatt az erőd, mert ember, még mindig csak egy féllény (vagy háromnegyed lény, ez most teljesen irreleváns) vagyok, nem isten, hogy ezer dologra tudjak figyelni amikor épp nem dolgozom, szóval ha már ilyen erőd van, akkor egyszerűen csak jobb napszemüvegben lenned nulla-huszonnégy, és akkor majd az emberek nyolcvan százaléka fog tartani tőled annyira, hogy ne akarjon a közeledben lenni azért, mert egy férfi vélaszármazék vagy.
Úgyhogy lényegében attól a ponttól kezdve, hogy ki tudom zárni, hogy idegesítő hétköznapi emberek fröcskölik a képembe meggondolatlanul és teljesen tudatlanul a vizet, egészen nyugodtan el tudok lenni.
A családom hangjai után a családom barátainak a hangjai azok, amik mindig, mindenkor képesek beszűrődni a tudatomba, vagy azért, mert annyira idegesítőek, vagy azért, mert megéri jóban lennem velük - Emese speciel egyik kategóriába sem esik bele, mert semmi hasznom nincs belőle, és általában ugyanannyira utálja a világot, amennyire én lenézek rá, szóval csak fogadjuk el a tényt, hogy amikor kinyitom a szemeim, akkor könnyen össze tudom kapcsolni a képet a zajjal (mert mégis honnan érteném én, hogy mit mormog a bajsza alatt? Csak viccelek, remélem, hogy nincs tényleg bajsza.) Egy kiszélesedő mosoly kíséretében tolom fel a fejemre a napszemüvegem, majd lököm el magam a széltől, aminek eddig neki voltam dőlve, hogy amikor odaérek mellé, egy egyszerű mozdulattal a mutató- és hüvelykujjam közé csípjem a napszemüvegét, és leemeljem azt a csodás kis arcocskájáról. Nem különösebben félek attól, hogy ő majd visszakézből felpofoz, azért elég jók a reflexeim ahhoz, hogy az ilyeneket kivédjem.
- Kiengednek gyerekeket ilyenkor a kastélyból, hm?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa