36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 23. 21:16 | Link

Van den Bergh
folytatás a művelődési háztól


 Egyetlen helyet tudtam eddigi ismereteim alapján ajánlani ennek a rideg embernek, ami esetleg megütheti jó magasra srófolt igényű elvárásait. Közben pedig úgy vélem ez a környezet egy kicsit egyenlőbbé tesz bennünket, itt kénytelenek vagyunk levetkőzni nem csak a szó szoros, de átvitt értelmében egyaránt. Számomra a gátlásaimtól való megszabadulás nehéz, hogy vajon neki mi okoz gondot az talán kiderül majd. Minden csodálkozásom ellenére azonnal igent mondott, amikor felvetettem, hogy ide jönnék szívem szerint. Persze üveghangú udvariassággal egyezett bele, s az sem zavarta, hogy ilyen hirtelen spontanaitás társult ötletemhez. Az öltöző előtt találkozunk tíz perc múlva, így egyeztünk meg, amikor elváltunk egymástól az előtérben. Az ígéret szép szó, így már várok rá. Egy fehér köntösben, alatta vállpántos kék-fehér fürdőruhában, lábamon kincstári papuccsal. Két karomat mellkasom előtt összefonva nézelődöm, s magamban megjegyzem, hogy milyen csendes most minden. Kíváncsi leszek rá, hogyan fog viselkedni ebben a nem épp hétköznapi közegben a férfi, hogy egyáltalán mit fog tenni. Nos, remélem ez hamar kiderül, ugyanis kezd letelni a megszabott tíz perc. Márpedig a pontosság az udvariasság egy fajtája és ő, minden lelketlenségének ellenére bizonyára ad erre, még ilyen körülmények között is. Ebben a barlangfürdőben azt hiszem minden megvan ahhoz, hogy kellemesen eltöltsük az időnket. Legalábbis ebben bízom, s igyekszem eltekinteni a köztünk lezajlott előzményektől.
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2017. november 25. 22:06
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 25. 23:00 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Barlangfürdő. Amikor a nő bedobta ezt az ötletet, annyira groteszknek találtam, hogy belementem. Ráadásul szeretem a fürdőket. A kényeztetésről szólnak. Csak lazul és ázik az ember. Nem gondoltam rá, hogy ennyire kecsegtetően hathat egy ilyen ajánlat, mégis teszi. Rábólintok hát.
Pontosan tíz perc múlva érkezem meg a megbeszélt helyre. Rajtam egy mélykék köntös, alatta fekete úszónadrág, vállamon egy zöld törölköző, lábamon papucs. Minden teljesen új. Az imént vettem őket a fürdő boltjában. Én nem bérlek. Én vásárolok. Nem hordok olyan göncöt, amit már használt valaki.
- Akkor hát? - vezetem be ezzel, hogy részemről mehetünk. Intek is a gyógyítónak, hogy fáradjon csak előre. Hamarosan belépünk a medence terébe. A barlang kőfalán fáklyák fénylenek. Izgalmas hangulatú egy hely. Soha nem voltam még barlangfürdőben. Csak néhányan vannak itt most rajtunk kívül. Mondjuk nem is jöttünk valami szokványos időben.
Leveszem a köpenyem és felakasztom egy fogasra a törölközőmmel együtt. Papucsomat lecsúsztatom lábamról és ott hagyom alattuk. Hátratúrom kicsit a hajam és már sétálok is le a lépcsőn a vízbe. Egyelőre derékig ér. Megfordulok és a nőre nézek, követ-e.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 26. 21:41 | Link

Van den Bergh


 Merész és kihívó, nem nem magamról beszélek. Ez partnerem rövid tömör és velős jellemzése, ahogy én látom most magam előtt. Nyoma sincs a vizsgálóasztalon fekvő kiszolgáltatottságától vonzó embernek, aki barátságos volt és visszafogott. Ő magabiztos és veszélyes, számomra mindenképp. Ancúgjait egy fogasra akasztja és besétál a vízbe. Alakját és az enyémet egyaránt megfestik a falon lévő fáklyák fényei. Minden olyan kellemesen ellazító és kényeztető. Lassan engedem le magamról a kincstári fekete köntöst, melyet kisvártatva én is felakasztok egy másik fogasra a férfié mellé, majd papucsomat alatta helyezem el. Hajam még az öltözőben fejem tetején boglyába halmoztam és megtűztem, így csak néhány tincs hull alá itt ott arcom és nyakam köré. A férfi hátratekint és várja, hogy kövessem, s én megteszem. Minden rajtam lévő tetoválás látszik, a lábaimon tekeredő borostyánoktól a gerincemen végigfutó holdfázisokon át a pipacsokig és a pávatollig mely a mellkasom hegét takarja kebleim között. - Mmmm...Ez csodálatos - merülök el majdnem nyakig a vízben és úszni kezdek befelé. Jót fog tenni tüdőmnek a kellemesen páradús levegő, izmaimnak a nagyjából huszonnyolc fok körüli víz. Igazi relaxáció, már csak a holdfény hiányzik, de hamarosan annak is itt lesz az ideje. Felemelkedem és hátamon kezdek lebegni a felszínen, szemeim lehunyva.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 4. 21:54 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Követ. A maga formás, szép ívekkel megáldott, agyonpingált valójában. Vegyes érzések törnek rám. Egyszerre találom gyönyörűnek és taszítónak. Mindeközben pedig fogalmam sincs, hogy ő is hasonlóképpen van velem. Bár ő nyilvánvalóan más okokból. Minden esetre nekem a tetoválás a züllöttség, a durvaság jelképe. Az én elgondolásomban csak olyanok viselnek ilyesmit, akik vadan és megbízhatatlanul élnek. Ugyanígy vélekedek a védelmi mágiával ellátott tetoválásokról is. Hiszen kinek másnak kéne védelem, mint annak, aki rossz társaságba keveredett és fenyegetéstől tart; vagy akinek szakmája bűnözőkkel hadakozni és emiatt él kemény életet?
Véleményem egy felvont szemöldökpár és némileg elkerekedett szemek útján kerül a köz elé. Számat lebiggyesztve bólintok egyet, egy amolyan "az igen" gesztust produkálva. Ennél több arcizom rándulást azonban nem pazarlok erre. Inkább beljebb haladok magam is és nyakig a vízbe merülök. Még nem döntöttem el, a hajam benedvesítsem-e.
- Megjárja - értek vele egyet a magam módján.
- Télen nem gyakran adom fürdőzésre a fejem - osztom meg vele ezt a fontos információt, miközben szórakozottan kavarom a vizet magam körül.
- A kádam elég nagy - vonok vállat, aztán körbenézek. Nem azt mondom, hogy van olyan nagy, hogy helyettesítsen egy ilyen barlagnfürdőt, de ahhoz elég nagy, hogy ne legyen hiányérzetem. Eddig legalábbis nem volt. Bár van egy erős gyanúm, hogy ezután sem lesz. Így télvíz idején nem. Nyáron természetesen szívesen hűtöm le magam a tengerben vagy egy nagy medencében, de az más kérdés.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. december 4. 23:00 | Link

Van den Bergh


A férfi arcáról első pillantásra lerí mi a véleménye a testem jókora részét fedő mintákról, de reakcióját éppúgy figyelmen kívül hagyom, mint megjegyzését a téli fürdőzésről és a kádjáról meg annak nagyságáról. - Nem a méret a lényeg...- jegyzem meg félhangosan, míg továbbra is lehunyt szemekkel lebegek a víz színén. Miért hiszi minden gazdag ember azt, hogy ha dúskál a materiális javakban attól több élmény éri, mint azt, aki beéri azzal, ami neki jutott, még ha kevés is? Egy nyári viharban bőrig ázni, vagy téli hidegben leülni egy bögre kakaóval és egy jó könyvvel a kandalló elé számomra legalább akkora boldogságnak felel meg, mint neki a medencényi kádjában megmártózni, vagy hatalmának tudatában lenézni azt, aki egyszerűbb életet él és ennek nyomát magán viseli, mind kívül, mind belül. Ezen elmosolyodom. Furcsa világ... Többet nem szólalok meg, hiszen azért jöttem, hogy ellazuljak, hogy izmaimat, bőrömet és vérkeringésemet karban tartsam, lelkemet kényeztessem. Egy hirtelen mozdulattal lemerülök a víz alá és ott úszom míg tüdőm nem jelzi, hogy ideje felbukkannom. Ezt még jó néhányszor megteszem, hogy edzem is kissé magam, legalább két percet ki kell bírnom, ez növeli a tüdőkapacitásomat, amire nagy szükségem van mostanság. Kisvártatva delfinúszással kezdek közeledni a férfi felé és közvetlen a közelében emelkedem ki a habokból. Hajam kibomlik és leomlik hátamra, miközben homlokomból elsimítom elnevetem magam. - Sosem láttam még ilyen karót nyelt férfit. Élvezi ön egyáltalán az életet? - nézek rá és ott körözök tőle egy karnyújtásnyira. Arcom a víztől, szemeim egészen mástól ragyognak. A víz az én egyik kedvenc közegem, nagyon elememben vagyok benne és ez egész lényemből árad. Egy váratlan mozdulattal lefröcskölöm a nemes urat, miközben kacagva eltempózom mellette. Legalább legyen oka valamilyen érzelemre, mert számomra úgy tűnik, hogy valójában képtelen érezni, vagy legalábbis csak negatív érzései vannak, amiket felém előszeretettel ki is mutat.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 20. 23:13 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Nem gondolom, hogy engem arisztokrataként több élmény érne, mint egy ágról szakadt embert. Azt gondolom, hogy feljebb állok a ranglétrán és hogy bizonyos szempontból (szinte mindegyikből) magasabb rendű vagyok nála. Bőven nem ér több élmény, de ennek igazából örülök. Nem akarok sok élményt. Nem akarok mindent átélni. A legtöbb élményt a hátam közepére sem kívánom. Szeretem kiválogatni az élményeket, amikben részesülök. A nő pedig akár hiszi, akár nem, azokat kifejezetten élvezem. Ha birtokomba jut egy értékes műtárgy, vagy ha beteszem a lábam egy nívós eseményre... ezek csodálatos pillanatok.
- Elhiszem, hogy nem sűrűn találkozik olyan férfival, akinek van tartása, és ezért könnyen összekeveri a kettőt - vonom össze szemöldököm, miközben mosolyogva bólogatok neki. Hihetnénk, hogy ez csak egy piszkálódó riposzt a részemről, azonban ténylegesen komolyan is gondolom nagyjából minden szavát.
- Igen, kifejezetten - válaszolok a költői kérdésre, noha pontosan tudom, hogy inkább minősül ez beszólásnak, mint érdeklődésnek.
- Ilyenkor mondjuk nem feltétlenül - közlöm fintorogva, lehunyt szemmel, ahogy a képembe fröcsköli a vizet. Pislogok kicsit, letörlöm arcom és az eltempózó nőre nézek, amikor már tudok. A vízbe vetem magam és gyakorlott, pedáns mozdulatokkal úszok utána, meglehetősen eredményesen. Így mikor megáll, ismét szembe találja magát velem. Immáron az én hajam is vizes. Hátrasimítom.
- Fura egy nő maga, de gondolom, ezt nem először hallja - közlöm vele visszafogott véleményemet egyszerűen. Most ezt főleg arra értem, hogy gyorsan elhív magával fürdőzni, miközben sértegetem, hogy itt meg ő álljon neki sértegetni. De nekem aztán mindegy. Találkoztam én már nála jóval bolondabb fehérnéppel is.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. december 26. 13:23 | Link

Van den Bergh úr


 Elég sok emberrel találkoztam hivatásom és eddigi életem során, ezért koránt sem keverem össze a tartást a fellengzéssel, az élet élvezetét a nagyzolással, ám legyen, inkább meghajlok előtte, de csak képletesen persze. - Meglehet, hogy ön más, mint amilyennek hiszem. Meglehet, hogy tévedek - mosolygok rá és lebukom megint a víz alá, hogy azután ismét felemelkedjem és hajam lesimítva szemtől szemben legyek vele és hallgassa további szavait. Fura vagyok, oh igen, viszont ezt én büszkén vállalom fel, s valóban nem ő az első akitől hallom, de ő legalább nem üvöltve közölte velem, mint a legutóbbi delkivens. - Ezt most bóknak veszem, hisz öntől többet nem is várhat a magam fajta egyszerű fehérnép - vetem rá legbujább, csábító pillantásomat és hálás mosolyom csak úgy ragyog. Azt hiszem, ha nem volna ennyire üres és lelketlen még bele is tudnék szeretni, de szerencséjére csupán elképesztően csábító külsővel áldotta meg a jó sorsa, melyhez képtelenül vonzódom, viszont attól ahogyan viselkedik viszolygom, így marad a szurkálódás mögé rejtett vágyódás. Egek! Ez borzalom... - Mihez volna most kedve? - érdeklődöm előtte lebegve és várva, vajon folytatjuk-e a fürdőzést, vagy más programot iktatunk be, esetleg elválnak útjaink. Nem tudom mi volna jobb, mert élvezem a vele töltött perceket, ennek ellenére teljesen tisztában vagyok vele, hogy felesleges időpocséklás minden eltelt óra, hiszen lenéz, elítél és totálisan bolondnak tart. Vicces az élet, nemde?
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 27. 00:07 | Link

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

A legjobbat teszi, amit csak tehet. Megadja magát nekem. Legalábbis úgy tesz, mint aki megadja. Én pedig vagyok annyira eltelve magammal, hogy észre se vegyem a szavaiban nem túlzottan mélyre rejtett gúnyt. Csak azt hallom meg, amit szeretnék. Esetünkben azt, hogy beismeri tévedését és hogy bóknak veszi a véleményemet. Ezzel pedig én teljesen elégedett vagyok. Legyen így!
- Lazítani még itt egy keveset, meginni valamit a büfében és visszatérni a kastélyba - adok egészen pontos választ arra, miként képzelem el az elkövetkező perceimet, óráimat. Közben a medence szélére könyökölök és így lebegek a vizben.
- Ez utóbbin kívül szívesen veszem a társaságát - jelentem be meglepően kedvesen. Az eddigiekhez képest mindenképpen. Ezzel pedig még csak nem is kábítani akarom a doktornőt. Ha kábítani akarnám, nem tettem volna hozzá, hogy "az utóbbin kívül". Na de a lényeg, hogy komolyan gondolom. Hiszen ahogy ő örömét leli bennem, annak ellenére, mennyire viszolyog bizonyos tulajdonságaimtól, úgy én hasonlóképpen vagyok vele. Noha én nem jutok el a viszolygásig. Az túl erős érzelem nekem egy ilyen helyzethez. Egyszerűen csak értetlenül állok bizonyos személyiségjegyei és megnyilvánulásai előtt, amelyeket boldogan könyvelem el magamban a hibáinak és olyasmiknek, amikben én természetesen jobb vagyok nála. Mint mindenkinél.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 7. 00:00 | Link

Van den Bergh úr


 A társaságomból pont azért nem adtam többet neki, mert szívesen vette volna. Magamból pedig épp amiatt nem fogok mást megmutatni, mint amit úgy lenéz, mert becsmérelte mindazt amit eddig látott. Ezért teszek még pár kört, majd azután kisétálok a medencéből és vállam felett hátra nevetve elbúcsúzom. Az öltözőben szép komótosan veszem vissza a holmijaimat, hogy minél kevesebb esélyt adjak az újabb találkozásra. Bánom is én, hogy maradt-e, vagy már előttem távozott. Minden esetre odakinn már nem futottunk össze újra. Tartson bolondnak, ez legyen az ő gondja, ahogy az is, ha többnek gondolja magát másoknál és nálam, én eztán csak akkor fogok vele foglalkozni, ha betér a patikámba vagy a rendelőmbe és akkor is csak a protokolláris szinten kommunikálok majd Van den Bergh úrral. A gazdagság csak akkor érték, ha azt megosztjuk, ha általa többek és jobbak leszünk. Ha magasról nem felfelé, inkább az alattunk lévőkre vetjük figyelmünk, nekik segítünk. De ehhez emberség kell, ami azt hiszem belőle hiányzik. Sajnos. De remélem az élet idővel ráveszi a változásra, mely szívét szeretettel, lelkét emberséggel tölti majd meg.    
 
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa