Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az emberek többsége azt hiszi, hogy a kémek azért cigiznek, hogy levezessék azt a rengeteg stresszt, amivel a munkájuk jár. Tekintsünk el a ténytől, hogy mindezt annak ellenére feltételezik, hogy személyesen egy kémet sem ismernek, vagy ha mégis, nem is gondolnák róla, hogy kém. Én személyesen azért kezdtem el dohányozni, hogy kitöltsem a rengeteg időt, amikor nincs semmi más, amit csinálhatnék. A jelentéseim közben, kiküldetések közben, bármikor. Meg kell mondanom, kellemesen bevált. Most is épp kényelmesen pöfékelek egy kávé kíséretében, mert az igazolványomon aurort ír éppen, azok meg ezt csinálják. Kávéznak és valami erős, esetenként kézzel tekert cigit szívnak. Nekem csak az erős van meg. Nincs meleg, de a nap erősen süt, ezért egy napszemüvegen keresztül szemlélem a bogolyfalvi forgatagot így szombat délelőtt. A lehető legjobb helyet választottam erre a roppant relaxáló tevékenységre: a fő utca egyik végén van, a macskaköves sétányra eső terasszal, ahonnan belátom az egész, helyet, és a kávé is jó. Kevés helyen jó a kávé, ezért ez fontos tényező volt. Egyébként nem keresek most senkit, legalábbis ebben a pillanatban nem. Csak vagyok, itt, meghagyom a helyieknek, hogy megszokják a jelenlétem, és elüljön közöttük a lényem keltette három napos csoda. Amatőr hiba lenne egyből nekikezdenem kérdezősködni, hogy a kelleténél is jobban felvonjam magamra a figyelmet. Ugyan. Fiatal vagyok, de véletlenül sem ostoba. Egy hűvösebb szellő hatására morogva húzom fel fejemre a sapkám. Szentpéterváron nem sikerült összeszednem semmit, kivételesen, így úgy érzem különösen érik már a szervezetemnek, hogy megbetegedjen, én meg igyekszem annál tovább halogatni, hátha. Elnyomok egy ásítást. Nesze neked kávé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A napszemüvegem mögül figyelem a nőt, lányt, meg a kislányt, aki már tényleg kislány, ahogy közelítenek. Nyilván nem fordítom utánuk a fejem ahogy elmennek mellettem, de nem is igazán van rá szükségem. Ha már itt vannak, itt is fognak maradni egy ideig, vagy bent, vagy kint, előbbi esetében meg millió lehetőségem van észrevétlenül úgy fordulni, hogy rájuk lássak. Nem mintha lenne dolgom velük, legalábbis egyelőre nem tudok róla. Viszont a nagyobbik rettentően hasonlít a nagynénémre, a szőke haja kivételével, de az már részletkérdés. Egy varázslónak millió lehetősége van megváltoztatni a haja színét. Ismét elnyomok egy ásítást, amikor kijönnek, ami hamar mosolyba vált át, ebből az okból. Persze visszafogott, apró mosoly, nem az a hatalmas, ami ordítja, hogy figyelj ide, rajtad mosolygok te nő. Ekkor érzem úgy, hogy ideje feltolni a napszemüvegem a hajamba, egy korty kávé kíséretében, csak úgy, szórakozásból. A cigizés mellett ez a másik kedvenc időtöltésem, ha épp üresjárat van. Szórakozni. És pénzt költeni, de az már megtörtént, amikor megvettem a kávét. A megszokottnál még mindig világosabbak az íriszeim, egy pár napig el szokott ez tartani, amíg helyrejön. Ettől már kevésbé félnek az emberek, különlegesnek tartják, mert nem annyira természetfeletti, mint a kiinduló állapot. A szőke tekintetét keresem, miközben rágyújtok egy újabb szálra. A kislánnyal nem is foglalkozom, nem szeretek pedofilkodni, bár a munkám sokmindent megkövetelt már tőlem. Inkább ne menjünk bele a részletekbe. A kis barna le is lép, legnagyobb örömömre. Mindig több erőbe kerül, ha vannak zavaró tényezők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hát jó, felőlem bámulhat a teájába, én nem fogom megerőszakolni a tekintetemmel. Nincs is rá szükségem, előbb-utóbb úgyis rájön majd, hogy valamiért beszélni akar velem, mindig rájönnek, a nők a leghamarabb, ez valami fajfenntartási ösztön az embereknél. A nők után a meleg férfiak jönnek, utánuk meg a heteroszexuális férfiak, bár be kell vallanom, hozzájuk kell egy kis koncentráció, mielőtt célba érek. Szóval kényelmesen járatom tekintetem az elhaladó embereken, a kávémon, a cigim füstjén. Ráérek. Annyira borzalmasan ráérek, hogy a főnökeim megint agyérgörcsöt fognak kapni. De hát nem mondhatnak semmit, amíg elvégzem amit akarnak, és én mindig elvégzem. Újra az a kis mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy felé fordítom fejem a kérdése hallatán. Hát persze, hogy segíthetsz, drágám. Aprót köszörülve a torkomon kapom fel a csészém, és ülök át a vele szembeni székre. Így könnyebb a szemébe nézni, nem kell kitörnöm a nyakam, amíg oldalra fordítom a fejem.
- Nagyon hasonlítasz egy ismerősömre - pontosabban az egyetlen, még nem kitagadott nagynénémre, de ez mellékes, nem kell mindent a nők orrára kötni.
- Igaz, neki barna a haja, de így is elég közel van - felpillantva az összefogott hajra mélázok el, majd visszavezetem tekintetem az arcára, egy igazán kedves, jellegzetes mosoly kíséretében. Annyira ösztönösen jön ez a mozdulat, hogy szinte már észre sem veszem a használatát, csak amikor már bőven benne vagyok a közepében. Borzalmas a viselkedésem. Még jó, hogy az ilyenek nem fogynak el belőlem, a vélanézések, másképp már biztos újra kellett volna töltsenek.. hát, sokszor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szórakozott mosoly terül szét az arcomon. Igen, elég nyilvánvalóan, olyan édes, ahogy próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, de minél tovább igyekszik ellenállni, annál erősebben fogja arcon csapni a körülötte felhalmozódott energia. Nem mintha sajnálnám.
- Igen, barna hajú - még egy pár pillanatig az arcán tartom a tekintetem, mielőtt válaszolnék, de véletlenül sem tovább, nem akarok átesni a ló túloldalára. Hogy őszinte legyek, egy ideje már nem esik nehezemre, ha valaki ellenáll. Az elején még hihetetlenül feldühített, nem olyan anyám-dühös féle képpen, inkább emberi dühösség mértékben, de már csak türelmesen várok. Semmi értelme idegeskedni. Hátradőlve emelem meg újra a csuprom, ahogy aprót kortyolok. Igaz, hogy már kihűlt, de még van benne, ami jó. Elég gáz lenne kávé nélkül kávézgatnom.
- Nem? Nagy kár - elhúzva szám nézek megint rá. - Pedig mintha ikrek lennétek - csak úgy mellékesen toldom hozzá, ahogy megvonogatom vállaim, mintha nem is érdekelne. Pedig nagyon is érdekel. Még a vélák között megvannak a kinézetbeli különbségek, ahogy én másképp nézek ki mint az apám, úgy Nadinnak is megvannak a különleges arcvonásai, és elég meglepő, hogy valaki más is rendelkezik velük, ilyen pontossággal. Nyilván feltételezhetem, hogy a lánya, de ő már túl régóta el van tűnve, hogy ennyiből már le is vonjam a következtetést, és szentnek nyilvánítsam. Megint csak nézem kicsit, ahogy épp nagyon igyekszik mást csinálni, majd elfordítom fejem. Ha neki így kényelmesebb, úgysem hat a dolog, amíg ilyen görcsös.
- Igen, itt lakik az országban - ha még nem költözött el. Bevallom, amióta nem voltam otthon, tényleg gondolhatott egyet, hogy na heló család, akkor én hozzámegyek valami gazdag pasihoz, sziasztok. Összevonva szemöldökeim nézek egy éppen leszálló galambot. Nem szeretem a galambokat. Vagy téged szarnak le, vagy te lépsz bele, és így is úgy is szaros leszel. Fuj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez a hirtelen jövő kérdés, a hirtelen jövő felbátorodással annyira meglep, hogy el is felejtek az erőmre koncentrálni. Felkapva a fejem nevetek kicsit, ugyanezt a meglepettséget tükrözve, ahogy felvonom szemöldököm.
- Jól, elég jó életet él - a kiskanállal kavargatva a kávé maradékát gondolkozom el ezen. Ő valahogy mindig elég távoli volt nekem, de nem is csodálkozom ezen, amikor mindenkinek születik minimum három, maximum öt gyereke ebben a családban. Elég kicsi voltam, amikor Zójáék elmaradoztak, aztán már elég nagy, hogy elfelejtsek közelebbi kapcsolatot kialakítani Nadinnal, így ő megmaradt abban a kategóriában, akivel az ember elbeszélget, ha összeröffen a kúria, de egyébként nem. - Én a helyében nem panaszkodnék - megvonva vállam nézek fel rá, kicsit kutatva az arcán, bármiféle reakció után. Hallottam a történetükről, egyszer-kétszer, mert ez nem végződött olyan tragikusan, mint pár másik, hogy még csak gondolni sem szabad rájuk. Ezért is megyek ritkán haza, minél kevesebbet vagyok otthon, annál kevesebb hiszti, kéretlen elszólás, rosszalló tekintetek.
- Na és te hogy vagy? - mintha valami rég nem látott barátok lennénk, attól eltekintve, hogy ő soha nem találkozott velem, én meg pár éves lehettem, amikor megtörtént, szóval vehetjük úgy, hogy én sem találkoztam soha vele. - Hallottam, hogy ide járnak a gyerekei - akikkel sajnos már lényegesen többször kerültem családias interakcióba. Ennek örömére egy félreérthetetlen, undorodó fintor is kiül az arcomra, nem csak azért, mert gyerekek, hanem olyan jellemű gyerekek, mint én, és én sajnos nem tudok konfliktusok nélkül meglenni öt percnél tovább még egy én mellett. Ha túl sok kölyköt kényeztetsz el, előbb utóbb ez lesz a vége, nem fogják nagyon kedvelni egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megemelve szemöldököm hallgatom a kis szösszenetet a családról, még a cigi is a számban marad egy pillanatra, ahogy nevetgélni kezdek. Ha még mindig a család tagja lenne, talán több értelmet látnék abban, hogy hazamenjek amikor kell, lenne valami szórakoztató.
-Való igaz, ki kellett javítani a kezdeti - baklövést, jönne a folytatás, de ő mégis csak a lánya, aki konkrétan a - baklövést - fejezem be a mondatot, ahogy oldalra fordítva fejem fújom ki a füstöt. A legtöbb ember nem szereti, az anyám egyenesen hisztériázik (ezért is), úgyhogy nincs más választásom, mint elfogadni. Semmi nem rosszabb egy véla hisztériájánál. Semmi. Mosolyogva hallgatom, lepöckölve a hamut a macskakőre, ahogy megint csak hátradőlök a székre. Mindig elégedettséggel tölt el ezt látnom, ahogy csak így kicsúsznak a gondolataik a szájukon keresztül. Mégis csak értek én még ehhez.
- Pedig ők még nem is kifejezetten különlegesek - ismételt, lekicsinylő fintor. Valóban nem számítanak annak, a mi kúriánkban negyedvélának lenni igazán nem jelent sok dicsőséget az olyan remekművek mellett, mint én és a testvéreim. Nem mintha dicsekedni akarnék, nem sokat tettem azért, hogy ilyen remek génekkel szülessek. Ellenben a túlélés igen küzdelmes egy vállalkozás volt. Kicsit széttárva kezeim vonom meg vállam a kérdésre.
- Nem igazán ismerlek, szóval nem tudok ennél bennsőségesebb kérdést feltenni - nem mintha különösebb erőfeszítés lenne két napig figyelni és megtudni egy-két dolgot róla, de nem is ezért vagyok itt, és nem is vártam volna, hogy csak úgy, felbukkan. Egy ideig szemlélem még a tanácstalan tekintetét, ahogy erőlködik, hogy emlékezzen valamire.
- Az unokatestvéred vagyok - segítem ki, mielőtt nagyon belemenne bármilyen baromságba a fejében. Nem mintha ezzel nagyon segítenék neki, én legalábbis elég sok unokatestvérről tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- És hova jutottál egy Révay gerincével? - ezt is csak azért tudom, mert a család többi előnytelen házasságához képest, erről volt szó. Így bár a férfi másik nevét nem jegyeztem meg, mert azt ritkán emlegetik, a Révay határozottan megmaradt. Nem vagyok én annyira buta gyerek. Egyébiránt nem nagyon veszem magamra a sértésnek szánt, apró elszólást. A bögyében van valami, amire nem emlékszik, mégis annyira haragszik érte az egész világra, kiváltképp ránk, mintha ez írta volna meg az egész életét, már akkor, jó előre. Pedig mit vesztett? Így is felnőtt, így is túlélt, és még egy szép arcot is kapott cserébe. Nem értem miért kell ezért annyira háborogni. Aprót vonok a vállaimon. Felőlem aztán nem kell válaszolni, el is mehet, ülhet itt csendben, de én egyelőre megvagyok itt. Visszacsúsztatom a napszemüvegem az orromra, lévén, hogy már teljesen felesleges lenne használni a mágiám. És úgyis süt a nap. Ideje volt már.
- Nem? Akkor honnan ismernélek? - egészen érdeklődőre fogom, kíváncsira, tényleg érdekel a teóriája, amit felállított rólam. Eddig nem találkoztunk, így a kis életéből egészen biztosan nem bukkanhatok fel újra, és ismervén az apja, de még az anyja nevét is, kénytelen vagyok valahol a kettő között állni. A vérem tekintve, inkább a nő oldalán. És ha már itt tartunk, jóízűen felnevetek a következő, szerinte betonbiztos állítására.
- Miért, szerinted csak a kitagadott nagynénéink és az anyád léteznek? - felvonom szemöldököm, ahogy meg is támasztom karom a szék karfáján. - Vagy miből gondolod, hogy nem lehetnék Zója, esetleg Tatiana gyereke? - még soha nem gondolkoztam el ezen, főként, mert egyikük sem szokott csak úgy eszembe jutni. De tény, hogy lehetnék.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Messzire - a sötét lencsék mögül vizslatom, miközben elgondolkodva ismétlem meg a szót, szinte ízlelve, miközben bármi jelet keresek rajta, ami a jelenlegi helyzetére utalna a társadalomban. - Oké - vállat vonva veszem tudomásul, mintha nem is lett volna soha szándékomban megsérteni. Ettől függetlenül a véleményem továbbra sem változott, csupán nem kötöm az orrára.
- Szerinted egy iskolába jártunk? - megemelve szemöldököm, egy újabb, szórakozott mosoly ül ki az arcomra, ahogy nemlegesen megingatom a fejem. - Ha Nadin gyerekeit megjegyezted, engem is megjegyeztél volna - bevallom, nagyon kedvemre van ez az egész barkóba, ahogy ő próbálkozik kitalálni, honnan tudok ennyi mindent, annak ellenére, hogy már elmondtam neki. De hát nem kell hinni nekem, számomra annyira mindegy, hogy szenved tovább, vagy elfogadja a dolgokat, csak a saját idejét és erejét pazarolja. Pontosan ezért a viselkedésformáért, pontosabban a hatványozott változatáért nem megyek haza, csak a kötelező alkalmakkor, amikor nem tudok semmi munkát kikuncsorogni magamnak. Még körbeutazni a világot, és kockáztatni az életem is izgalmasabb, mint egy vacsora. Mondjuk azt sem tagadom, hogy nem szeretem a jólétet.
- Annyira nem, hogy ez számottevő legyen - talán négy év, vagy kevesebb. Megvonva vállaim húzom magamhoz közelebb az asztal közepén levő hamutálat, hogy végre rendeltetéséhez hűen kihasználjam.
- Rendben, Tati kilőve. Még mindig van három lehetőség - elnyomva egy ásítást szegezem rá megint kékes tekinteteim, annak ellenére, hogy ő épp nem látja őket. A kérdésére bólintok.
- Kezdesz közelíteni - kinyújtva az asztal alatt lábaim hajtom kicsit hátra a fejem, amíg kiropogtatom a nyakam. - Bár nem tudom ez mennyire lényeges a ki gyereke vagyok kérdésben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hirtelen nem nagyon tudom hova tenni az iskolás megjegyzését, ezért, azon az elven, hogy nem is lehet annyira fontos, el is engedem.
- Akkor megnyugtatlak, hogy nem jártunk egy iskolába - felszusszanva hajtom hátra fejem, s lehunyva szemeim élvezem ki, ahogy a tavasz hozta napsugarak melegítik a bőröm. Nem igazán aggódom amiatt, hogy hirtelen lelépne, ahhoz túlságosan lázba jött a ki vagyok mi vagyok témára, hogy csak úgy itt hagyjon, válaszok nélkül. Így ülök, csendben, várok, hallgatom az elmefuttatását, meg a megjegyzéseit, de úgy összességében nem válaszolok mindre, mert minek is tegyem. Elég kényelmes vagyok ilyen téren, ami azt illeti, a tizenévesekre úgysincs mondanivalóm.
- Elég sok időbe telt rájönnöd - ismét felé fordítva fejem mérem végig. - Az Iliánt egyébként jobban kedvelem - már csak azért is, mert reflexszerűen felhangzik a hangomban a magas, vékony, és a világ legidegesítőbb hangsúlyozású IVÁNKÁÁÁÁÁÁ - ja, amitől a hideg végigfut a hátamon, és az ideg az agyamon.
- Nem, elég válogatós vagyok sajnos - és arra a sorsa sem akarok jutni mint a nagyapám, aki idő előbb beleöregedett a felesége rohamjaiba. Méltósággal viseli ugyan, de nem tudja letagadni, és az apám is erre a sorsra fog jutni, ahogy mindenki más, aki elvesz egy vélát. Egyébként sincs szükségem elvenni valakit, csinálni neki egy gyereket, hogy aztán egyedül nevelje fel, mert én állandóan valahol máshol vagyok, és még hazudok is neki egy életen át. Ugyan.
- A lány a tiéd volt? - ugyan kevésbé tapintatosan kérdezem meg, mint ő az előbb, az értelme ugyanaz. Nem látok a kezén gyűrűt, ez tény, de nem is kell tudja, hogy ilyen apróságokat észreveszek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem nagyon van más választásom - megvonogatva vállaim mosolygok rá ösztönösen. Egy életre szóló sz*pást jelentene, ha utálnék magamban valamit, ami belém van építve, és mégis miért tenném, ha egyszer hasznot húzhatok belőle?  Így is van elég bajom belőle, nem kell még extra öngyűlölet is a hirtelen haragom meg a Minisztérium szarságai mellé.
- Szóval még nincs gyereked - tudom, hogy ezzel valószínűleg épp az agyára megyek, megismételgetem a fontosabb kijelentéseit, ezzel még több súlyt adva nekik. Az unokahúgaimmal sajnos ezt nem tudom megtenni, ők túl hercegnős nevelést kaptak ahhoz, hogy bármi is nehezedjen a vállukra. Az idősebb példányokkal meg sem éri, a legtöbb nővel meg nem jutok el odáig, hogy így húzzam őket, úgyhogy most halmozottan kiélvezem eme remek tulajdonságom.
- Jó tudni, hogy nem irtották ki belőled eléggé a Machay-t - újra az a pimasz mosoly ül ki az arcomra, mint amikor épp halálra idegesítek valakit. Valahogy beletartozik a családba, hogy mindenki hirtelen kipottyant négy-öt gyereket a húszas évei elején, legrosszabb esetben a közepén. - És ki a szerencsés nyertes? - nem is értem miért érdekel ennyire a kitagadott rokonom szerelmi élete, ettől függetlenül még nagyon szerephű. Amilyen hevesen reagált az apjára, feltételezem, hogy elég erősen él benne a családi összetartás, ebből kifolyólag pedig hordaná a gyűrűjét, ha férjnél lenne - ennek hiányában viszont vagy tévedtem, vagy nincs. Nem mondom, hogy sosem tévedek, néha előfordul, de ha rendszeresen megtörténne, nem is alkalmaznának. Márpedig megteszik.
- Elég gyorsan szaporodtok, Révayk - kicsit összeráncolom homlokom, majd megvonom vállaim. Tulajdonképp nem sok közöm van a férfihoz, a gyerekéhez mégkevesebb, így ő már nem is igazán érdekel így, hogy nem a gyereke. Pedig mekkora fordulat lett volna a tizenéves terhességes szösszenete után, imádtam volna.
- Mi érdekem lenne megkeresnem titeket? - ami azt illeti, nem sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hát akkor már ketten vagyunk - bár én nem is tervezem, hogy a közeljövőben beültessem valakinek a virágoskertjét. A kihallgató tisztre megemelem szemöldököm, és másfél évvel ezelőtt még elkezdtem volna nyugtalanul fészkelődni, de már nem hoz lázba, ha valaki emlegeti őket. A kihallgatóim köti a titoktartás, ahogy a legilimentorokat, és mindenkit, akinek köze van hozzám, és tudja, miben utazok. Ennek fényében pedig a mozdulat is inkább neki szól, semmint a párjának.
- Ők elég jól keresnek - nem a legjobban ugyan, ott vannak még felettük a kommandósok, likvidátorok, kémek, de nem is a lépcső alján állnak, úgyhogy azt kell mondanom, eléggé jól kifogta magának. A jó keresetük mellé pedig rendkívül arrogánsak is, trust me.
 - Ja, hát csak maga az, hogy fiatalon egy gyerekben és egy férjben gondolkozol - megvonogatva vállaim tologatom magam előtt a csuprot jobbra balra.  Ezt kivételesen tényleg nem sértésből mondom, amolyan családi hagyomány, hogy a női tagok így vagy úgy, de leszülnek egy vagy két gyereket az ő korában.
- De ne aggódj, a hallottak alapján az iskola statisztikájába is beleillesz - gyorsan javítom ki magam, mielőtt úgy döntene, hogy akkor már lázadásból nem is kell neki gyerek. Nem állítom, hogy bezzeg az én időmben ez nem így volt, nem végeztem én olyan régen, és nem is a pedáns, szűz levitás kisfiúk táborát erősítettem, hogy ilyenekkel dobálózhassak. De azért csak változtak az idők, és amit akkoriban igyekeztek titokban tartani, már büszkén verik nagy dobra. Az unokahúgaim is, többek között.
- De hamarosan neked is lesz gyereked - a csak kettőből pedig így válik majd csak három, csak négy, csak öt, csak sok. A mosolyom egészen kiszélesedik a következő mondatára. Az emberek olyan könnyen árulják el magukat, amint úgy érzik, biztos terepen tartják a gyeplőt.
- Szóval mégis történik épp valami a kis életedben, amiről nem akarod, hogy a nagy család tudjon - vonom le a következtetést a szavaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egészen halovány mosollyal a szám szélében hallgatom végig, sokkal inkább a szórakozó mosoly ez, mint a manipuláló féle. Nem értem, hogy hirtelen miért érzi fontosnak ennyire kimagyarázni magát előttem, ha egyszer annyira biztos abban, hogy a döntés, amit hozott az egész házassággal kapcsolatban, jó. Viszont ezt nem fogom felhozni neki, mert mindenkinek szíve joga eldönteni, kihez megy hozzá, én pedig nem vagyok sem az anyám, sem a nagyanyám, hogy ezért elítéljem, vagy épp szétszedjem őket. Még jó, hogy bármikor el lehet válni. Egyébként ezért sem haragszom én se Zójára, se Tatianara, legalábbis most már, ennyi év távlatából. Akkor még eléggé kiakadtam. Joguk volt meghozni a döntésüket, és nem egy kicsinyes, szűk látókörű vénember, meg a hozzá tartozó, pénzszagot érző Demóna akarata szerint mozogni. Még jó, hogy férfinak születtem. Egy félvéla férfinak.
- Hát jó, nem ismerem a kapcsolatotok körülményeit - megadóan feltartom kezeim, majd az öngyújtómmal kezdek játszani az ujjaim közt, csak forgatom, semmi gyújtogatás. Nem vagyok én piromán.
- Nem, a jóslás egy elég ésszerűtlen és felesleges tudomány - nem nagyon félek kinyilvánítani az álláspontom erről az egészről. Nem igazán éri meg előre látni mi fog történni, ha bármelyik pillanatban hozhat egy olyan döntést az ember, ami megváltoztatja. Idő előtt meghatározni valakiről, hogy mi fog vele lenni, személy szerint igazságtalannak tartom, bár elég álszent dolog nekem az igazságról beszélnem, ha világ életemben kiváltságos voltam a nevem és a vérem miatt. Ha nem kaptam meg, hát addig mosolyogtam, amíg megadták nekem. Így könnyű élni. És nem bánom. Azt viszont nem kötöm az orrára, hol is végeztem pontosan, ha már így szóba jött. Rossz szokás, hogy igyekszem minél kevesebbet elárulni magamról, egy olyan formában, hogy az emberek mégis azt higgyék, eleget tudnak rólam.
- Felnőtt férfi vagyok, Révay - megemelve szemöldökeim nézek vissza rá. - Miért kellene ott lennem? - persze, ugyan úgy a családom, akiknek igenis sokat köszönhetek, legyenek olyanok, amilyenek, és legyen a kapcsolatunk is olyan, amilyen. Nem tagadom meg, amit nekem adtak, ezért nem is nagyon feszegetem azt a részét a témának. Nem szeretnék hisztirohamot kapni az utca közepén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Helyzet a következő: szeretem az állatokat, de tényleg, amíg nem nyalnak össze, nem harapnak meg, nem leszek tőlük szőrös, szóval, ameddig távol vannak tőlem, és nem csinálnak semmit. Addig nincs semmi bajom. Viszont amikor két nagy dögnek a gazdája nem képes vigyázni a marha kutyáira, és majd' felborítják az embereket, majd mind a ketten egyszerre ugranak a kiba... khm, vízbe, ezzel rám fröcskölve a fél szökőkutat, de annyira, hogy még a marha drága cipőm is teljesen átázik, akkor nem kicsit leszek dühös. És ugyanez az ember, a gazda, aki egy idióta szőke tinilány, még meg is dicséri őket, meg meg is babusgatja, rajtam meg épp hogy nem tör ki a hisztéria, de azért elég fenyegetően nézek rá, és épp, hogy csak vissza tudom magam fogni, hogy ne kezdjek el startból kiabálni, hogy tudja hova dugja a hülye labdáját a kutyáinak. Hosszan fújom ki a levegőt, nem mintha bármit is hatna.
- Hé, te - szólok oda a lánynak, és bár, a feszültségem nem oldódott egy szemernyit sem, legalább megállom, hogy ne markoljak bele a hajába, és rángassam meg kicsit. Az agresszió rossz tanácsadó. Én pedig néha hallgatok rá, amikor szükséges, de most nem lenne egy szerencsés dolog ez, és a főnökeim sem különösebben örülnének neki.
- Legközelebb vigyázz a kutyáidra, ha már kihozod őket - mert semmit sem érnék el vele, ha azért kezdenék el sipítozni, mert lelocsoltak, ami viszont tényleg nagyon zavaró, és nem pár csepp vízről van szó, ami majd úgyis megszárad, mint neki.
- Fogalmam sincs hogyan fogod ezt helyrehozni - beszélek most már tényleg a saját sérelmemről, mert igenis idegesít, és igenis zavar, és igenis legyen felelős érte, ha már nem ügyelt a szar állataira. - De nagyon ajánlom, hogy hamar eszelj ki valamit, mert, hogy rajtam nem fogsz varázsolni, az biztos - itt pedig egy nagyon erőteljes, és közepes mágiatelítettségű mosolyt is villantok felé, vélamosolyt, ami ugyan nem kedves, de nem is az a lényeg, hanem, elvégre az erőm miatt úgysem fog eljutni odáig, hogy fennakadjon rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mondtam, hogy vissza fognak hívni. Alig mentem ki terepre, alig csináltam valamit, nekik már tudniuk kell mi történt, miért történt, miért használtam annyi mágiát, amennyit, és valljuk be, ezzel a folyamatos hívogatással csak hátráltatnak. Ha a világ másik feléről is minden nap haza kéne jöjjek nekik, akkor elég nagy bajban lennének, mert így nem lehet dolgozni. A poros kis faluból viszont hamar ideérek, és ha egyszer ide tudok jönni, akkor miért is jönnék, miért is ne hívnának, ha épp nincsen jobb dolguk. Utálom az egész rohadt auror gárdát. A kommandósokat bezzeg nem hívják be akció közepén tíz percenként.
Idegesen mozgatom lábam a sötét szobában, ahogy jobb híján a kezemet figyelem. És mégis miről számoljak be, ha egyszer alig tudtam meg valamit? Arról, hogy szólhattak volna, hogy ez a nő egy kicseszett istenség, és még az én mágiám sem hat rá? Mert ezt igazán megemlíthették volna, csak úgy mellékesen, ha már engem állítanak rá. Igen, marha dühös vagyok ezért, hogy elvárják, hogy tökéletesen végezzem a munkám, de nem képesek megosztani fontos információkat, mert úgyis, annyi időm van két kihallgatás közben. Idióták. Világos szemeimmel nézem a két belépő férfi vonulását, és az arcom egyáltalán nem arról árulkodik, hogy boldog vagyok, amiért újra itt lehetek.
- Mit akarnak már megint? - az én nevem úgyis tudja, ott van az aktában, vagy ha mégsem, akkor így járt. Kérdezze meg a barátaitól, ha annyira érdekli. - Egy kocsmában találkoztam vele, nem tudtam meg semmit, ellenben szart sem ért vele szemben a mágiám, amiről valakik elfelejtettek szólni nekem - megemelem az amúgy is feszült hangom az utolsó mondatrésznél, ahogy a kihallgatóablak felé fordítom tekintetem. Tudják csak, hogy mit b*sztak el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A válaszára megemelem szemöldökeim, és egy pillanatig úgy nézek rá, mintha teljesen hülyének nézném, és fogalmam sem lenne, hogy ez most egy vicc, vagy tényleg ő fog kihallgatni. Információt. Na nem mondod haver, azt hittem, fánkot árulni mentem ki. Nem sietek kisegíteni a nevemmel, úgyis ott vagy az aktámban, ahogy minden más is, az erőm, az eddigi munkáim, a rúnáim, az ismertetőjegyeim, és minden más, amiről nem tudok. Egy pillanatra eszembe jut, amit Franciska mondott, hogy a vőlegénye egy kihallgató tiszt. Igazából nem gondolok arra, hogy ő lenne, minden osztálynak megvannak a saját kihallgatói, szóval akármelyik lehet, csak így felötlik bennem az emlék. A nő úgyis tudja, mit keres.
Megint megemelkedik a szemöldököm, ahogy belekezd a hosszas beszédbe, és arra gondolok, hogy nekem erre nincs időm, és ő is megihatna egy kávét, amíg így körbejárja a témát. Hátra dőlve a székben nyújtom ki lábaim, majd a zsebembe nyúlva veszek elő egy doboz cigarettát. Egyelőre nem gyújtok még rá, csak a számba veszem a szálat, amíg ő végig mondja a kis monológját.
- Szívesen kipróbálhatjuk a termen kívül, mennyire igazmondó a minisztériumi akta - jó, nyilván nem azért hívtak be, hogy itt szemtelenkedjek, de tényleg nem értem, mire jó ez az egész keringőzés a részéről. Mondja el, mit akarnak, én meg végrehajtom, ennyi, nem kell itt nagy beszélgetésekbe elegyedni vélamágiáról, meg a nő egyéb képességeiről, úgysem a gyógyítás miatt küldtek rá egy fedett ügynököt.
- Igen? És lenne kedves elmondani, hogy mivel? Kém vagyok, nem varázskorlátozó specialista - széttárom kezeim, mintha ez amúgy nem lenne eléggé egyértelmű. Sok mindent megoldok magamnak, tényleg, feltalálom magam terepen, de mindenki tudja, hogy mennyire nyeszlett vagyok ezekből a varázsolgatós dolgokból.
- Jó - felsóhajtva masszírozom meg az orrnyergem, mielőtt ő is belekezdene, hogy nem becsülöm meg a munkám, és ha így folytatom, úgy kidobnak innen, mint macskát szarni. - Majd megoldom valahogy. Miért hívtak be pontosan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Köszönöm a nagylelkű ajánlatot... Hát nekem mindegy, nem is gondoltam komolyan, de ettől még tudom, hogy előbb vagy utóbb ő is ugyan úgy ki fogja kapni belőle a részét. Képtelenség, hogy egy életen keresztül el tudjon kerülni, főleg itt, az épületben. Hiszen csak ebben a szobában nem hat a mágiám. Alattomos, lassú és lusta mosolyra húzódnak ajkaim, épp csak észrevehető, ahogy kicsit megemelve állam mérem végig, pontosan úgy, mintha kóstolgatnám. Szeretek így játszani az emberekkel, főleg, hogy tudom, milyen hatással van rájuk. Még akkor is, ha most nem is ezért vagyok itt, és nem is kéne. Belehasít az égő lüktetés az oldalamba, ahogy a rúna érzékeli a mágiám hirtelen felerősödését, még így is, hogy be van szorítva a testembe, és nincs ereje. Ez pedig meg is szakítja a pillanatot, fél kézzel hozzá kapok, és kicsit masszírozom a pólón keresztül az irritált bőrfelületet. Habár tudom, nem hagy maga után nyomot, csupán figyelmeztet, hogy túl messzire mentem. Amilyen hamar nyúlt el látszólag a nyűgösségem, most olyan hirtelen billenek is vissza. Hülye rúnák. Mélyet szusszanok, ahogy összefonom magam előtt kezeim, továbbra is számban a gyújtatlan szál cigarettával. Megnyugtat, hogy a számban van amúgy, még így is, hogy nem ég, és problémát sem jelent, hogy továbbra is tisztán érthetően beszéljek.
- Furcsaságot.. - elgondolkodva ismétlem el a kifejezését, ahogy visszaemlékezni igyekszem. - Irracionálisan kevés túlélő ösztönnel rendelkezik, ami miatt nehéz lesz dolgoznom vele, de meg tudom oldani - általában nem érdekli őket, hogyan oldom meg, amíg jövedelmezik a dolog, szóval most sem számítok arra, hogy erre rá akarna kérdezni. Agresszívebben valószínűleg úgysem fogok felállni ellene, inkább egy másik szemszögből kell megközelíteni, mondjuk a gyógyítói ösztöneit kihasználva, vagy az önfeláldozását, amit, számomra még mindig érthetetlen módon mutatott. Még csak a nézésemmel sem fenyegettem Zójáékat. Minek is tenném, ha egyszer a rokonaim.
- Nem tudom, tudnak-e a tetoválásáról. Van egy furcsa minta a lábain, mintha a vádlijáról átfolyna a másik lába combjára, az a... Mi az, az a növény aminek olyan a levele mint a szőlőnek, és a házak falát növi be, nemtom' hogy hívják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mindig borzalmas érzés, amikor nem hat a mágiám, valószínűleg így érzi magát Franciska is, bár fogalmam sincs, hogy ő negyedvélaként mennyire van hatalmában ennek az egésznek. Nem mintha nem lennének más negyedvélák a családban, sőt, tulajdonképpen a félvéla generáció után én és a két testvérem vagyunk a leginkább lények, lévén, hogy az apám testvérei varázslókhoz mentek feleségül. Aprót sóhajtok, ahogy mégis rákérdez. Nem gondoltam volna, hogy máris elő kell állnom egyel, de ha már így alakult, akkor nekem nem okoz gondot gondolkodni egy kicsit. A zsebemből most egy berlini benzines öngyújtót halászok elő, amivel most végre meg is gyújtom a szál végét, s kicsit elmerülve a gondolataimban nézek magam elé pár pillanat erejéig. Sokan mondták már, hogy sikeres lennék a varázslósakkban, amennyire értek ahhoz, hogy tőrbe csaljak embereket, és gyorsan terveljem ki ugyanezt, sőt, az apám gyerekkoromban még erőltetni is próbálta, de számomra az túl nyugodt, túl unalmas. Ülni egy helyben és tologatni a bábukat, minek, ha egyszer én is fent lehetek a sakktáblán, és onnan irányíthatok. Hát nem sokkal izgalmasabb?
- Szükségem lesz egy receptre egy gyógyítótól valamelyik unokahúgom nevére, valami varázsbetegségre, de ehhez szerencsére megvannak a kapcsolataim, akik elegendő fizetség fejében nem fognak visszakérdezni - jelentőségteljesen rá pillantok, jelezvén, hogy ez bizony nem az én pénztárcám fogja terhelni. Legalább a szükséges költségeket hadd pakoljam már kedves varázslótársadalmunk terhére, ha már az életemet kockáztatom minden egyes alkalommal, és senki nem vállal felelősséget a jó egészségemért - ami egyébként sincs. - Elmegyek a nőhöz, kérek tőle valami kencét. A titkosszolgálat okos laboránsai majd bevonják nekem valami csodaszerrel, a papírt, ami remélhetőleg majd gyorsan és erőteljesen fog hatni rá, ezáltal elegendő ideig lesz rám érzékeny ahhoz, hogy megtudjam, hol foglalkozik a bájitallal, meg a tetoválást, amit az előbb mondtam - ha fellengző akarnék lenni, azt mondanám, zseniális vagyok, de már eléggé hozzászoktam. - Persze a Minisztérium is kiállíthatja a receptet, nekem aztán mindegy, hogy honnan van. Ami fontos, hogy ne a faluban tartózkodó rokonokhoz kötődjön, szóval kiesik Zója meg a gyerekei, Tatiana meg a lánya, és Franciska.. Azt hiszem így hívják, de biztos benne van az aktámban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Persze, hogy van - drágám, már csak ez hiányozna a mondat végéről, de az a hangsúly, amivel mondom, így is teljesen egyértelműen ezt juttatja eszébe az embernek.
- Ahogy az én barátaimnak is meg kell élniük valamiből - minden kémnek megvannak a maga kapcsolatai, a maga forrásaival, ezek legtöbbje pedig nem egészen legális. A hatóságok pedig tudják ezt, ahogy azt is, hogy az aurorok néha tudatmódosítót szednek, hogy bírják a tetteik nyomását. Most nyilván nem a falusi rendőrökről beszélek. Halványan oldalra billentem fejem. A legkevésbé sem vártam ezt a reakciót az unokahúgom nevének említésére, de ha már megkaptam, érdekel. Nem csak a kihallgató tisztek értenek a részletek kiszúrásához. Nocsak. Hát csak nem ő lenne az a Farkas, akiről Franci beszélt? Micsoda fejlemények.
- Nem én kértem ezt a munkát - hátra dőlve vonogatom meg vállaim. Nem fogok rákérdezni nyíltan pont itt, nem is lenne értelme, főleg, hogy most már úgyis tudom. Nem szoktam fennhagyni túl sok hibalehetőséget magamnak, élesben úgysincs ideje az embernek ezeken gondolkodni, ez pedig ki is hat az egész életszemléletemre.
- Nekem teljesen mindegy, hogyan oldják meg a papírt - komolyan, nekem annyi ideig van rá szükségem, amíg a nő megfogja, és a szérum beleivódik a bőrébe, onnan már hamar el fog jutni az agyába. Szerencsére az ember vére gyorsan folyik. Megforgatva szemeim csóválom meg fejem. Nem most kezdtem, és nem is most lett hirtelen családom, hogy tudjam, mennyire kell vigyázni rájuk, és mennyire nem. Különben is, ki használja már ezt a kifejezést, hogy agresszív kismalac? Mi lesz a következő, egy Móricka vicc?
- Nem lesz baj - egy kedves mosollyal ajándékozom meg ezt az előrelátó tanácsot, mielőtt én is felállnék. Utálok itt lenni. Sőt, utálom még ezt az aurort is, aki annyira okosnak gondolja magát, hogy itt mondja nekem, mire vigyázzak. Hát hagyjál már ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem mentem el (már nem úgy, te kis hamis), mert nem akartam. Egyértelműen csak arra használom a Tindert, hogy amikor unatkozok, elszórakoztassam magam, mert ha komolyan keresni akarnék valakit, akkor kimennék az utcára, erőteljesen rámosolyognék az első emberre, aki megtetszik, és kész, meg is lenne a dolog, abba meg ne most menjünk bele, hogy ez úgy amúgy mennyire legális vagy emberi (az emberségem amúgy is megkérdőjelezendő annak ismeretében, hogy háromnegyed részt inkább lény vagyok, mint ember, úgyhogy inkább kibújok minden ilyen nemű kérdés vagy feltevés alól), mert, hát, nem mondanám, hogy különösebben érdekel.
Még mindig ugyanazt a sört iszom, mint amikor ide jöttem, de az emberek többsége erre nem gondol (bár nem tudom pontosan, hogy mire gondolnak, legilimentor azért nem vagyok) amikor a kezemben tartott üvegre néz, inkább olyan dolgok fogalmazódhatnak meg a fejükben, hogy "n, ez már megint másik sört iszik, milyen jól bírja!", vagyis remélem.
És ha már itt tartunk, egy kávé is jól esne, meg az is jól esne, ha a keverék szervezetemre olyan hatással lenne, mint amilyen az alkohol (értsd, hasson), de az apám isteni eszménye, a genetika, meg a tény, hogy, mint már mondtam, egy félemberrel keveredett lény vagyok, nos, ezek hárman így kézen fogva elég jól kib*sztak velem a születésnél.
Egy cigarettát a számba dobva indulok el a terasz felé, azzal a célzattal, hogy ezt majd jól elszívom, miközben szorongatom tovább a sörösüvegem, kiérve még a napszemüvegem is az orromra tolom, mondjuk kérdéses, hogy ezt miért teszem, ha egyszer úgyis éjszaka van, minden bizonnyal bántaná a szemem az utcalámpa fénye, kényelmesen meggyújtom a benzines fémgyújtóval a szál végét (a jó végét), füst be, füst ki, kényelmesen forgatom a fejem jobbra balra, és akkor...
...a kiskorúak járhatnak egyáltalán bárokba inni? Egyértelműen ez az etikai kérdés foglalkoztat, miközben elfordítom a tekintetem a lányról, akivel elméletileg találkoznom kellett volna, de ennek útjába olyan dolgok álltak, mint, hogy felelősségteljes (nem) felnőtt férfi vagyok, és nem volt kedvem. Megesik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Ha azt hitted, hogy jó móka lesz fánkokkal ellátni a terhes unokanővérem, hát akkor barátom, nagyon tévedtél. Pedig tényleg jó ötletnek bizonyult, még Maris, a nő, akin látszik, hogy jó fánkokat árul, szóval még Maris is azt mondta, hogy ez egy csodálatos ötlet, csak éppen arra nem számított, hogy az unokanővérem éppen egy midlife crisis kellős közepén lesz amikor betoppanok a fánkokkal, mert kihízta a kedvenc fehér ruháját (amúgy tényleg, mármint érted, ott van egy gyerek a hasadban, mire gondoltál, majd nem fogod kinőni az xs-es ruháid, vagy mi?), szóval miután fél órán át kiabált velem (amitől rendesen ideges lettem ember, még a rúnám is égni kezdett) úgy döntöttem, inkább ott hagyom a francba, mielőtt úgy rendesen visszakiabálnék neki. Szóval ez vezetett ide.
Itt pedig úgy érzem, helye van a másik személyes élettapasztalatomnak, miszerint ha egyszer olyan erőd van, ami bármelyik másik félvélát gond nélkül vágná a falhoz, és feszült vagy, amitől egyértelműen kevésbé van kontroll alatt az erőd, mert ember, még mindig csak egy féllény (vagy háromnegyed lény, ez most teljesen irreleváns) vagyok, nem isten, hogy ezer dologra tudjak figyelni amikor épp nem dolgozom, szóval ha már ilyen erőd van, akkor egyszerűen csak jobb napszemüvegben lenned nulla-huszonnégy, és akkor majd az emberek nyolcvan százaléka fog tartani tőled annyira, hogy ne akarjon a közeledben lenni azért, mert egy férfi vélaszármazék vagy.
Úgyhogy lényegében attól a ponttól kezdve, hogy ki tudom zárni, hogy idegesítő hétköznapi emberek fröcskölik a képembe meggondolatlanul és teljesen tudatlanul a vizet, egészen nyugodtan el tudok lenni.
A családom hangjai után a családom barátainak a hangjai azok, amik mindig, mindenkor képesek beszűrődni a tudatomba, vagy azért, mert annyira idegesítőek, vagy azért, mert megéri jóban lennem velük - Emese speciel egyik kategóriába sem esik bele, mert semmi hasznom nincs belőle, és általában ugyanannyira utálja a világot, amennyire én lenézek rá, szóval csak fogadjuk el a tényt, hogy amikor kinyitom a szemeim, akkor könnyen össze tudom kapcsolni a képet a zajjal (mert mégis honnan érteném én, hogy mit mormog a bajsza alatt? Csak viccelek, remélem, hogy nincs tényleg bajsza.) Egy kiszélesedő mosoly kíséretében tolom fel a fejemre a napszemüvegem, majd lököm el magam a széltől, aminek eddig neki voltam dőlve, hogy amikor odaérek mellé, egy egyszerű mozdulattal a mutató- és hüvelykujjam közé csípjem a napszemüvegét, és leemeljem azt a csodás kis arcocskájáról. Nem különösebben félek attól, hogy ő majd visszakézből felpofoz, azért elég jók a reflexeim ahhoz, hogy az ilyeneket kivédjem.
- Kiengednek gyerekeket ilyenkor a kastélyból, hm?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kívülállóként egészen biztosan azt hiheted, hogy félvélaként a világ legegyszerűbb dolga megtartanod egy barátnőd, és oké, lehet, hogy ez tényleg így megy egy átlagos félvélának (mármint hé, az unokanővérem csak negyedvéla, most mégis gyereke lesz egy meleg pasitól), viszont elég nehéz úgy abszolválni ezt a dolgot, hogy többször is félrelépsz, persze nem dörgölöd az orra alá a dolgot, mert tiszteletben tartod az érzéseit (ez így hangzik szépen), folyamatosan hazudsz, random eltűnsz akár egy hónapra is, ugyan nem tudom, hogy a lány, akiről épp szó van a gondolataimban végül akkor döntött-e úgy, hogy ideje szakítanunk, amikor egyedül kellett elmennie egy barátja esküvőjére, mert nekem le ellett lépnem Oroszországba, vagy akkor, amikor rájött, hogy elfelejtettem (vagy soha nem is tudtam, opcionális) mikor van a szülinapja, de a lényegen mit sem változtatnak ezek a pontok, és ígérem, most lesz vége ennek a mondatnak.
Amúgy teljesen elvesztettem, mire akartam ezzel végül is kilyukadni.
Na de mindegy is, szóval a lényeg az, hogy hiába van neked átlagon felüli mágikus véred meg minden szarság, ha valójában egy teljesen megbízhatatlan ember vagy, és ki gondolta volna, hogy az alkoholt egyáltalán nem toleráló szervezetem amikor mégis kap három sört ilyen filozofikus gondolatokat képes szülni, a leheletnyivel igényesebb trash-kocsma emeleti teraszán (csak ezért kapja az igényesebb besorolást, mert van emelete ÉS terasza) miközben a másik kezemben épp csonkra szívom a német fekete Pall Mall szálam, eldobom, előveszek egy újat. Kellemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem mondom, hogy nem hallom az ajtó nyitását majd csukását, csak spicces vagyok, nem hülye, süket, és társaik, épp csak nem érzem úgy, hogy ezzel nekem foglalkoznom kellene, amíg ő nem foglalkozik velem (már nem az ajtó, hanem aki nyitogatja, most mondtam, hogy nem vagyok hülye). Ellenben igazán meglepődöm a vállaim megkocogtató ujjakkal, az első dolog, ami eszembe jut, hogy kész, ennyi, valaki felismert odalentről és most eljött, hogy megöljön, vagy épp a pokol lakóinak hiányzik már a vezetőjük, és megemelve egyik szemöldököm fordulok oldalra, kivéve a cigit a számból, és itt jön az izgalmak tetőfoka, amikor--
Áh, csak vicceltem, ez csak egy lány. És nem is akármelyik lány! Jobb helyeken ezt hívják karmának, azt hiszem. Ahogy az arcára nézek, hirtelen kiszélesedik a mosolyom, valahol félúton van ez a "hát újra itt vagy" és a "mit vétettél az univerzum ellen, amiért újra itt vagy" között, miközben teljes testemmel megfordulok, és most a férfit mérem végig, miközben nem a cigis kezemmel a világ legtermészetesebb módján ölelem meg a szőke derekát és vonom valamivel közelebb. Ha már az édesem, adjuk meg a módját.
- Mondtam neked babygirl, hogy szolidabban öltözz fel, de te sosem hallgatsz rám - szemforgatás, reménytelen fejcsóválás, egy szintén reménytelen sóhaj. - Kérsz? - felé billentem a söröm száját, az előbb ittam belőle, de egyrészt nekem már úgysem kell több, másrészt mi lehet a legtöbb, amit megihat, két korty?
És összességében két féle ember létezik a Földön - az egyiket kiröhögöd, amikor marha fenyegetően néz, a másikról elhiszed, hogy tényleg marha fenyegető, amikor marha fenyegetően néz, és én most nem tudom, mennyire vagy te jó emberismerő, de nálam elég csak rám nézni, hogy rájöjj, melyik is vagyok.
Oh, hogy azt elfelejtettem mondani, hogy legyen szíves szálljon le róla? Megesik.