Róka
Teljesen lefagytam. Megszólított, pedig mindent megtettem, hogy ne akarjon ismerkedni. Bár titkon még én is vágytam rá...
- Szia. Jól vagyok, rendes hogy megnéztél. Úgy gondoltam, ezzel lerázom, de nem fogott rajta. Kikészített, ahogy ott állt és nem tudtam ellene tenni semmit. Kellemetlen érzés volt ez. De mi a frászt akar? Teljesen elment az esze? Ő még nem hallott rólam?
Minden jel arra utalt, hogy nem. Akkor sem ment el,
mikor visszafordultam a könyv fölé. A tarkóm még mindig vérzett és utáltam magam miatta. Éreztem, ahogy nézett. Takargattam magam, de nem bírtam magammal.
Ott helyben előjött a flegma brooklyn-i stílusom
- Akarsz valamit? De tovább sem szólt...
- Eszednél vagy? Ez a srác zűrös! Jött a hang a könyvespolcok túlsó feléről. Feltehetőleg az egyik barátnője volt, de hidegen hagyott. Minél messzebb akartam tudni őt. Olyan dolgokat hozott elő, amiket nem szabadott volna.
Az asztalra csaptam az öklöm és ordítva ráparancsoltam:
- Takarodj már innen!!
A táskám magamra kapva kirontottam az ajtón, mert a Könyvtáros amúgy is kidobott volna.
Nem akartam vele is úgy végezni, mint az eddigi összes barátnőmmel.