29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 2133
Írta: 2015. augusztus 13. 23:33 | Link


Na, végre! Egy kicsit felpiszkáltam és kiszédült a letargiától a prefik gyöngye. Már éppen ideje volt, már azt hittem annyit sír, hogy kisebb medencében fogunk úszni és eláztatjuk az alattunk lakókat. Az meg milyen bárdolatlanság lenne még tőle is.
- Ó, hogy kinyílt a csipája Izabella kisasszony. Még, hogy lecsapna, de ilyet!? – megy az álfelháborodás, keményen adom alá a lovat. A cél szentesíti az eszközt nem? Meg egyébként is tartozom neki eggyel, nehogy már olyan könnyen megússza. Én is nevetek vele együtt, de egy pillanat az ütőre és máris visszatér a zombiza. Komolyan mondom, lehet, hogy adnom kéne neki egy maflást, felébredés gyanánt.
Elejtek egy felelőtlen mondatot és ráharap, mint kezdő szöcske a harangvirágra. Már bánom, hogy elmondtam, mert végül is a fene se tudja, hogy minek tartom én őt. Amennyi veszekedés van köztünk házaspárok és ellenségek is lehetnénk egyaránt, de biztos vagyok abban, hogy egyik sem vagyunk.
- Nézd már, ennyire kiakaszt? Ne haragudj már meg érte – csak ingatom a fejem, ő pedig elkapja rólam a saját vörösödő kobakját. Normális ez, öcsém? De most komolyan, megkérdőjelezi a szavaimat? Még a végén kijelenti, hogy jobb nálam. Pedig a bal oldalamon ül.
- Egy életbiztosítás veled lakni. Jó, akkor nem kap kettőt a szeme alá. Majd a főnixek intézkednek – kacsintok, miközben ő meglöki a vállamat. Na, ez már kezd az lenni, amit el szeretnék érni. Kell a francnak a sírós Izabella, amikor itt van a tökös is. Végre mosolyog is, mi kell még?
- Az a játékvezető, mi? Valami híres csóka állítólag, de én semmit se hallottam róla, szóval nem lehet valami nagy szám. De úgy nem érvénytelen a meccs? Amúgy meg mit félsz te? Kerüld ki a gurkókat, azért van a seprű, nem? Meg a terelők. Pont neked magyarázzak? Bár mondjuk eléggé vonzod őket… lehet inkább meg kéne műteni és a mágneseket kivenni belőled – vonom meg a vállam és mosolygok rá is, aki éppen próbálja visszatartani a görbületét, de csak nem jön az az egyenes. Aztán levonja a konklúziót is, és kábé a közepébe taps. Ezt eltaláltad öcsém, pont ezt akarom!
- Jaja, azért jöttem. Még így vizsgaidőszak előtt jó lenne valami jó kis ingyenmunka. Meg is büntethetsz, ha nem maradsz ilyen búval b… bélelt – megrándul a bal arc felem, ahogy visszanyelem a valódi szavakat és finomítok.
- Amúgy meg hoztam neked valamit – mondom vigyorogva és magam mellé nylok, el is fordulok, pedig csak az egyik párnát veszem a kezembe és fordulatból jól eltalálom.
- Gondoltam fellelkesítelek, de gurkó helyett csak párnák vannak – vigyorom a szokásos hamis, majd felpattanok mellőle és újabb párnák felé nézek, amiket azonnal felé kezdek dobálni. Csak a miheztartás végett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 793
Összes hsz: 21298
Hogy öld meg a legjobb barátod - part 1.
Írta: 2015. augusztus 14. 00:20
| Link

My dear best friend
Kétkedve pillantottam rá, de végül csak egy vállvonással rendeztem le az egészet.
- Tudod, hogy megteszem. Simán, minden lelkifurdalás nélkül - Természetesen ez egy kicsit sem volt igaz, valószínűleg még akkor sem ütöttem volna meg - de nem csak őt -, ha élet-halál kérdésről lenne szó. Jó, mondjuk ha egy pofonon múlik, hogy túlél-e valamit, akkor valószínűleg nem hagyom, hogy miattam patkoljon el, nem erre akartam célozni... inkább hagyjuk.
- Nem, csak meglepett. Nem hittem volna, hogy barátként gondolsz rám - Igazából én még abban sem voltam biztos, hogy ez az igazi Zétény volt, mármint az az igazi Zétény, akivel még a csárdában találkoztam. Ahhoz képest elég jól megváltozott már csak azt nézve, hogy nem meresztett hatalmas szemeket a női domborulatokra. Khm. Nem akarom tudni.
- Na, azért Dasha sem egy szent. Utóbb derült ki, hogy nem is kínai, hanem koreai. Mert tudod, a kínaik elvileg kutyát esznek... - Ezt aztán roppant fontos volt megosztanom, de tényleg, mert hát de nehogy már én legyek a nagy, gonosz farkas ebben a történetben. Még a végén azon kapom magam, hogy meg akarom harapni Zétényt. Aki Farkas. Tényleg.
- Aha, ő az. Még háztársam volt valamikor, és igen, híres, jobb is nálad talán. Csak biztos becsuktad a füled mikor róla volt szó, nehogy elhidd, hogy vannak nálad jobbak is - Régi barátunk, a szarkazmus is visszatért az élők világába. Csillogó rókaszemekkel néztem rá, a nyelvem is kidugtam egy picit. Csak hogy oldjuk a feszkót. - A meccsel te ne törődj, azzal majd én törődök. De ha tényleg elloptad a gurkókat, akkor úgy csináld, hogy semmi nyom ne maradjon utánad. Ja, és ha elkapnak; én sosem voltam itt, és sosem beszéltem veled - Szigorú arckifejezést öltöttem magamra, jobb kezem mutatóujjával az arca felé böktem, majd mikor úgy gondoltam, hogy sikerülhetett feldolgoznia az információt, visszafordultam a karkötőm birizgáláshoz. Addig, amíg nem folytatta a gondolatmenetét. Nos, ha éppen ittam volna, akkor egészen biztos ráköptem volna. Szóval még örülhet is.
- Na, most mi van? Ne mondd, hogy te nem szoktál szomorkodni. Különben is, én ilyen voltam, mielőtt találkoztunk. Meg utána is, csak te valahogy már a puszta jelenléteddel is kihoztad belőlem a házisárkányt. Veregesd magad vállon, én nem foglak - Házisárkány online. Kikészít ez a gyerek, komolyan mondom. Előbb őszülök meg az ő hülyeségeitől, mint a kíváncsi természetemtől. És akkor bejelentette, hogy ajándékot kapok. Há' mi ez már, fijam, szülinapom van?
Én persze érdeklődve fordultam irányába, amikor bumm.
Aztán paff, majd nyekk. És akkor most magyarul: a bumm az az volt, amikor a reflexszerűen felemelt kezem segítségével eltérítettem a kvaffot.. illetve izé, a párnát, a paff az az volt, amikor a párna földet ért, a nyekk pedig Zétény óvatosan tarkón csapása. Mert megérdemli ~ L’Oréal.
- B*** meg, Zétény! - Nem, egyébként nem szoktam káromkodni. Hát mondom én, hogy házisárkány. - Gurkóval ne ijesztgess, mert komolyan megverlek. Komolyan. Megtalállak, és kapsz pofon, mész kórház - Fenyegetően emeltem fel újra a mutatóujjam az immáron menekülő srác felé, és az előbb eltérített párnát megfogva teljes erőből hozzávágtam. Aztán az ütőért nyúltam. Mert nekem olyanom is volt, bizony.
- Ezt a csatát sem fogod megnyerni, nemhogy a háborút...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 2133
Írta: 2015. augusztus 17. 11:00 | Link


Kemény marad Iza, de tudom, hogy nincs esélye megütni, ha nem engedem. Ez van, márpedig igen nagy önfegyelmet igényelne az, hogy hagyjam magam. Ezért csak egy mosollyal nyugtázom a felbőszült önérzetét. Kár a szájkaratéért, már csak azért is, mert kung-fuzom.
Na, de az, hogy meglepi, hogy barátjának nevezem magam? Mondjuk engem is kissé, de muszáj elterelni a gondolatainkat továbbra is, kinek-kinek a saját bajáról.
- Hát, ha már a szeretőséget nem vállalod, csak kell valami, hogy találkozhassak veled, drágám - felemelgetem csábosan a szemöldökeimet, félreérthetetlen az ajánlatom. Az megint más kérdés, hogy bár nekem bizonyára tetszene, ha egy ilyenre igent mondana, nagyon jól tudom, hogy ezzel maximum csak bosszantom, soha nem szállna be egy ilyesmibe, ahhoz túlontúl is… Izabellás. Igen, ő ilyen egyedi szépség, aki mindenkinek nem mond, lehet, hogy a lányokat szereti, csak még magának sem meri bevallani. Azért nekem nagyon furcsa, hogy nincs mellette senki, csak a hülye kutyája, még egy rossz szót nem hallottam róla mégsem. Sőt néhány elejtett mondatot sem róla, még a rellonos klubhelyiségben sem. A szokásos fiúdumáknál sem jön elő a neve, és ez felettébb bosszantó. zavar, hogy nem jut eszébe senkinek, pedig biztosan ismerik, mert prefektus, ha más nem látásból. Szőke, kék szemek, mi kell még? Áhh, bénák ezek, én mondom…
- A kóreaiak meg macskát, vagy mi? Amúgy meg szerintem a kóreai muglik esznek kutyát, azt nézem ki belőlük nagyjából – a mugli szót természetesen mély megvetéssel ejtem ki. Dasha jó bőr, bár kutyával a szájában biztos nem lenne vonzó. Hacsak nem Szappan lenne a szájában, vagy hogyan hívják Izabella kutyáját, azon tudnék röhögni.
- Nyilván nem szent itt senki sem, csak úgy tesznek, főleg ti csajok – ki is nyújtom rá a nyelvemet. Na, én nem színjátszok aztán senkinek, meg mondom a magamét, ha szükséges. Ezzel nem vádolhat senki.
- Hát hogyne, jobb nálam, ugyan. Azért nem ismerem. Mondjuk a kviddicset nem követem, és még egy partin sem futottam össze vele. Na, majd utánanézek – nyilván nem fogok és ezt Izabella is jól tudja, hacsak nem akarja magát hamis illúziókba kergetni.
- Jaj, nagyon cuki vagy, tudod-e. Szóval szabotáljam a meccset, és ha nem baj, a felelősség is az enyém legyen teljesen.  Talán túloztam ezzel a barátság dologgal… De nem lopom el. Nézni akarom, ahogy menekülsz előlük – felnevetek, mert ez nagyon is igaz. És ki tudja, még lehet, hogy ápolnom is kéne szegényt. Biztos örülne is neki, hahaha!
- Én csak bosszankodni szoktam, szomorkodni nem. Még nem volt olyan, amiért kellett volna. Szóval házisárkány… talán házat szeretnél váltani? – vigyorgok, mint a vadalma, és mivel a levitások szeretik a párnát – Lyra a megmondhatója – ezért meg is dobálom egy kicsit. Ekkor káromkodás hangja csapja meg a fülemet a kék rendfenntartó felől. Na, ezen meglepődöm, bár talán nem kéne, hiszen fiatalok vagyunk, és könnyedén eleresztünk ilyeneket, már csak kötőszóként is.
Kapok egy nyakast is, de ennyit megért, és ráadásul felpezsdítette a véremet is. Na gyerünk, kék prefi, most mutasd meg mit tudsz!
- Micsoda szavak, szégyelld magad! Ajaj, de kemény lett valaki, mint Tarzan sarkaaaa – röhögök fel, és máris magamhoz veszek még két párnát, miután kivédem a dobását. Látom, hogy felveszi az ütőjét és pozícióba áll, komolyan mondom, röhög a vakbelem, még lehet, hogy látni is fog nemsokára, annyira vicces ez az egész.
- Nem tudtam, hogy háború van, de azért kezdheted a védekezést – máris repülnek a párnák. Azért, hogy jó legyen neki, erőteljesen megdobom őket, lássuk mire megy az ütővel és a párnákkal. Ha egy is betalál, röhögni fogok, az biztos. Csak nehogy én legyek a következő párna, amit el akar ütni. Persze, akkor még megtudhatja, hogy Merlin szakálla nem is létezett!
- Na, mi van, elfáradtál? Vagy a pasiknak tartogatod az erődet? – kérdezem szemtelenül és egy légcsókot dobok felé. Hogy még jobban felpiszkáljam elkezdem egy picit megbámulni és a mosolyom csak szélesebb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 793
Összes hsz: 21298
Írta: 2015. augusztus 17. 12:29 | Link

My dear best friend
Meglepett. Aztán feldühített. Okosnak gondoltam Zétényt, és valahol mélyen bíztam is abban, hogy feladja ezt a próbálkozást, erre megint felhozta a témát. De legalább nem hajolt közelebb, hogy... megnézze milyen szép a szemem.
- Te sosem adod fel, igaz? - Felkészültem minden hirtelen mozdulatára, emiatt pedig még a szemöldökhuzin sem tudtam nevetni, vagy éppenséggel csúnyán nézni. Pedig kellett volna, ha tudnám mi járt a rellonos fejében. Valószínűleg akkor tényleg kapott volna az arca mindkét felére egy-egy jó erős pofont, aztán mehetett volna csendben, sajgó és egyre gyorsabban pirosodó arccal a dolgára. Én meg, mint aki nem tud semmiről, fütyörészve állnék tovább, és elfelejteném a történteket. Persze mivel szerencséjére - meg szerencsémre - nem voltam gondolatolvasó, fogalmam sem volt arról, mi is járt pontosan abban a buksi kis fejecskéjében. Persze azt nem hittem, hogy unikornisok kergetőznek a fejében, muglikkal a hátukon, miközben Leonie virágot szed eme csodás kompánia kellős közepén. A pszichológusig rugdosnám Zétényt, ha ilyen gondolatai lennének.
- Macskám nincs, szóval annyira nem érdekel - Vállat vontam, és ezzel le is zártam ezt a nemzetiségi ételek témát, mert amíg nem arra érek vissza, hogy Dasha a földön térdel és zombi módjára eszi a kutyám belsőségeit, addig nem aggódom.
- Nem követed a kviddicset? Hát milyen ember vagy te? - Tettetett megsértődéssel néztem rá, majd durcásan összefontam a karjaimat és elfordultam tőle. Akkor még az sem érdekelt, hogy utána akar nézni Yarnak. Őszintén szólva nem néztem volna ki belőle. Ő ahhoz túl... hogy is mondjam. Túl sznob? Meglehet.
- Most miért vagy ilyen... rossz barát? Tök poén lehetne, ahogy elrohansz két gurkóval a vállad alatt - ami természetesen nem lehetséges, hacsak nem akar megszabadulni a karjaitól - És még mindig leszólíthatsz egy elsőst, hogy végezze el helyetted a piszkos munkát. Szerintem örömmel futna ellopni a gurkókat. De ha nem, hát nem. A temetésemre mindenesetre öltözz ki, liliomot szeretnék a síromra, és a kutyámat rád hagyom. Csak hogy emlékezz rám a halálom után is - Zétény meg Vatta. Vatta meg Zétény. Csak én találtam ezt a képet rendkívül szürreálisnak, vagy más is így vélekedik erről a párosról?
- Hogyne, minden vágyam, hogy közétek tartozzak és félrelökjek minden az utamba álló kis elsőst, hogy aztán utána még nekem álljon feljebb. Azt hittem tudod, hogy ez a nagy álmom - Színpadiasan sóhajtottam, amikor már repült is az első párna. Szinte még meglepődni sem volt időm, lendült a kezem hol erre, hol arra, és már Zétény is kapott tőlem egy kisebb pofont.
- Egyfolytában öljük egymást, így háború van, nem tűnt még fel? - Hülye kérdés, erre hülye választ is vártam. Közben az ütő is a kezembe került, az első felém repülő párnát pedig sikeresen visszaütöttem - vagy valami olyasmi -, a második viszont nekicsapódott az arcomnak, a lendülettől pedig hátratántorodtam. Már majdnem nekihajítottam a még mindig szorongatott ütőt, mikor rájöttem, hogy egy; az Dasháé volt, és kettő; ki tudja ki tud-e térni időben az útjából.
- Na jó, most magyarázd el, miért lovagolsz mindig ezen a témán. Tudnom kellene valamiről? Említettek valahol a Rellonon belül, vagy mi...? - Nem dobtam neki több párnát, csak sóhajtva nekidőltem a falnak és lassan a földre csúsztam. Nem értettem, miért hozta fel folyton ezt a dolgot, de kezdett egyre jobban elszomorítani valamiért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 2133
Írta: 2015. augusztus 17. 14:35 | Link


- Tudod, hogy milyen makacs vagyok – vigyorgok. – Barátom – teszem még hozzá, és kezdem igazán élvezni a meccset. Valahogy imádom húzni az agyát, biztos azért mert tetszik. Ő is, meg az ellenállása, meg az, hogy megpróbál rávenni olyan dolgokra, ami nem én vagyok. De egyébként pluszban még nagyon szórakoztató is, ha éppen nem hiszti, kesergés, vagy „énvagyokaprefi” életérzés van. vannak jó gondolatai, és még mindig ugyanolyan, amilyennek megismertem. Izabella az örök szikla, nem változik, csak éppen keveset mutat meg magából, és ezt most a belső értékeire értettem. Amikor kinyit egy újabb dobozt, kellemes, vagy kellemetlen meglepetés ér, de az összkép nem változik. Talán ez az ami vonzóvá teszik még a társaságát.
- Rossz barát?  - ocsúdok fel, mert a lényegtelen dolgokra nem tudok válaszolni. A kviddicset minek kövessem, elég azt itt is. Majd ha Izabella híres lesz, megnézek pár meccset, amin játszik, amúgy nem nagyon érdekel. Mármint tetszik a sport, de nem vagyok igazi rajongó, ez van.
- Elsőst? Nem rossz ötlet, hátha elviszi a gurkó sétarepülni – felröhögök, majd a tettetett mártír kisasszony beszólásra tovább folytatom a nevetést. – Én mindig ki vagyok öltözve. Ez a cipőm drágább volt, mint egyesek egész ruhatára, szóval nem lesz gond, nyugi. Liliomok. Oké, jó sokat veszek, gyönyörű sírod lesz. A kutyád meg később melléd temetem. Mondjuk másnap – vonom meg a vállam. Az a kutya egy szörnyeteg, és kis vakarék. Nyilván vigyáznék rá… vagy elengedném, hogy élvezze a szabadságot, vagy kinyírnám, hogy ne szenvedjen bezárva szegény. Milyen humánus, vagy animallus vagyok, nem?
- Csak titokban reménykedtem. Akkor visszafelé tényleg fellöksz valakit a kedvemért? Ez lesz a a beavatási szertartás. Nyilván elsőst, lehet levitás is – villannak meg a szemeim, de ő csak folytatja. Komolyan annyit dumál, hogy bezsong a fejem.
- Még pálca nem került elő, addig nem – hergelem, de lehet, hogy nem jó ötlet. Még a végén szétlőjük a házat, csak, hogy bebizonyítsunk, kinek van igaza. Nem lenne jó, ha rám omolna, bepiszkolódna az ingem. Annál jóval többet ér.
Párnacsata indul, Izabella védekezik, de hamar véget ér. Sajnos elrontottam a mókát, hogy megint a pasikra tereltem a témát. Pedig biztos voltam benne, hogy most már ráharap a témára, de tévedtem. Illetve elég Izabellátlanul cselekedett, ez lehetett az ok.
- Mert vagyok olyan botor, hogy azt gondoljam, neked is járna a boldogság – igen, én mondtam, Farkas Zétény. Azért nem vagyok szemétláda, hogy ha már az enyém nem lehet – egyelőre, hihihi -, akkor másé se lehessen. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne és…
- Ahányszor csak találkozunk, mindig valami nyomja az agyadat. A legtöbbször szomorú vagy, le vagy törve, mint a bili füle. Ez nekem nem tetszik. Egyszer látnálak már vidámnak, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam, félredobom a párnát, majd leülök mellé. A fejem a falnak vetem, ahogy a hátam is és csak nézek előre.
- Nehéz eset vagy, tudod-e, Lilien? – pillantok rá kissé pihegve, és érzem, hogy a „nagy harc” után kezdek izzadni. Apró cseppek válnak ki a bőrömön, talán meleg lenne itt? Tutira, különben nem izzadnék bele magamba, még jó, hogy nem vagyok büdös, ugyanis semlegesíti a szagokat a ruha. Naná, nem volt olcsó, mint mondottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 793
Összes hsz: 21298
Írta: 2015. augusztus 18. 20:35 | Link

My dear best friend
- Erőlködj csak, úgyse lesz köztünk semmi - Kinyújtottam a nyelvem, majd vissza is húztam rögtön mielőtt még bármit is tehetett volna. Nem szándékoztam visszaesni a depressziós gödrömbe, amiből Zétény az előbb talán az akarata ellenére rángatott ki. Valójában nem gondoltam, hogy ő lesz az a személy, akinek majd elsírom a gondjaimat, ő meg a vállamra rakja a kezét és megvigasztal. Nem néztem volna ki belőle. Ha pedig valaki ezt így felvázolta volna előttem pár hónapja, hát én komolyan a képébe röhögtem volna, akármennyire is illetlen lett volna. Valamiért Zétény nem volt az a tipikus vigasztalóember, habár a "barátságunk" sem volt nagyon tipikus. Inkább mondanám egy vihar előtti csendnek, valamelyikünk úgyis robbanni fog előbb vagy utóbb, s akkor majd koppanás lesz.
- Az az, rossz. Tudom, hogy tudsz olyan is lenni - Hogy én mennyi mindent tudtam meg az utóbbi időben...! Hát kérem szépen már tiszta szakértő lettem.
- Na, tessék, hát már megint én oldjam meg a problémáidat? - Forgattam meg a szemeimet. - Szóval, ha ez a cipő esetleg valamilyen véletlen folytán a sárban kötne ki, szakadtan, akkor megharagudnál a tettesre? - egyébként semmi hátsószándékom nem volt ám - Hallod, ha ilyeneket mondasz, tényleg rossz barát leszel. A kutyámat meg ne bántsd. Előbb bánt ő téged, kérdezd csak meg... ööö... - lázasan kutattam egy olyan ember után, aki már megtapasztalhatta a collie szeretetét, aztán végül beugrott - A HV-d. Őt már egyszer tarkón nyalta.
Már majdnem kihúztam volna magam büszke arckifejezéssel, de szerencsére még időben észbe kaptam és csak fészkelődtem egy sort a fiú mellett. Azért erre lehet nem kellett volna büszke lennem, meg is lett a jutalmam miatta, aztán most meg már tökre kedvelem a rellonosok fejét, jó fej ő egyébként. Ha nem kiabál, nem büntet, és teával kínál.
- Jézus, nem. Csak vicceltem - Felnevettem a beavatási szertartás első paragrafusának első pontjának ismertetése után, aztán el is hallgattam, mikor a párna majdnem arcon csapott.
Ezek után tökre felgyorsult minden, de a következő pillanatban már megint a földön ültem, oldalamon Zéténnyel.
- Boldog vagyok én... mikor épp nem a gurkókkal viccelődsz - Összefontam a karjaimat és össze is húztam magam, újra a depressziós gödörbe esve. Igazából még mindig nem értettem, miért törődött velem valaki ennyire, és hogy az a valaki miért ő volt.
- Láttál már vidámnak. Csak aztán megint összekaptunk valamin, és érted - Megvontam a vállam, bal arcom a térdeimre fektetve, és úgy féloldalasan bámultam rá. Kicsit hullámvasútszerű volt aznap a hangulatom, de ez számomra egyáltalán nem volt meglepő. Elvégre mindjárt kviddics döntő, aztán meg a vizsgák.
- Honnan tudod...? - Biztos voltam benne, hogy soha, senkinek sem említettem a középső nevem, erre meg tessék. Hatalmas ijedt bambiszemekkel pislogtam Zétényre, miután felkaptam a fejem és kicsit még közelebb is hajoltam hozzá.
- Azt hiszem lassan mennem kéne. Még azelőtt jó lenne visszarakni az ütőt, hogy Dasha megtalálná. Nem szeretnék lesérülni a következő edzésen, mert megharagudott rám - Elhúztam a szám, majd Zétényre pislantottam. - Most már csak azért sem fogok lesérülni, és akkor megúszod az ápolásom is - Újra meglöktem a vállát, de egyelőre nem mozdultam. Kezdett kényelmes lenni a föld.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 2133
Írta: 2015. augusztus 18. 21:18 | Link


Annyira szeretem, amikor ilyen naiv. De tényleg. „Nem lesz köztünk semmi.” Amikor először találkoztunk lesmároltam és ki volt akadva rám. Most meg már majdnem a legjobb barátok vagyunk, legalábbis bőven megtűrjük a másikat és beszélgetünk. Összefoglalva: már most is van köztünk valami. Farkas vagyok, aki ha akarja, megszerez magának bármit és bárkit. Itt az a bökkenő, hogy elkezdtem egy kicsit tisztelni a benne lévő makacsságot, elhivatottságot és következetességet irányomban. Emiatt nem akarom megszerezni őt akarata ellenére, de azért nem hagyom kihűlni a dolgokat. Persze ott van Lyra, lehet, hogy rá kellene koncentrálnom, végül is a tengeri eset egészen jól sült el. Hős voltam addig is, de ott már a szöszi szemébe is azzá váltam. De ő most nincs itt és még van pár év a házasságig, nem? Meg az sem biztos, hogy lesz. Neeeeem. Már megint eszembe jutott, a rohadt életbe. Ráadásul ő is kezd visszazuhanni a sírásos haditervébe, azt pedig nem hagyom. Ha már ennyit dolgozok rajta, legyen valami értelme is.
- Nyilván megharagudnék rá, a rosszabb az lenne, hogy ki kéne fizetnie – vonom meg a vállam. Tudok venni másikat, ha akarok, meg még van néhány pár a szobámban is, szóval azért kétségbe nem esnék.  ~ Mire készülsz kékszemű? ~
- Fújj, hát én biztosan tarkón csaptam volna a dö… - legyintek. Izabella csak hergel, én meg ráharapok a csalira. De lesz ez még így se, majd meglátod, öcsém!
- A mugli mitológiát ne keverd ide. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy bedurvulsz egy kicsit, biztos büszke lennék rád - nevetek vele, majd elmagyarázom azt is, hogy miért hozom fel a pasi témát. Persze, boldog, a nagy sz***.
- Ugyan, megérdemelnél valakit te is. Nem csak a szánalmas nép a kastélyban. De oké, leszálltam a témáról, legalábbis ma – vigyorgok, majd megforgatom a szemeim.
- Ja, igen, már egyszer voltál vidám! Húú, ez az, most gyúrjunk a kettőre! – pacsira emelem a kezem, kíváncsian várom a reakciót. Kicsit büszke vagyok, hogy megtudtam a középső nevét, bár az igaz, hogy nyomoznom kellett utána. Valahol láttam leírva, de csak úgy, mint L. Aztán meggyőztem egy levitást, hogy nézzen utána, különben rosszban leszünk és felnyomom a szüleinél, hogy kijár a pubba kocsmázni. Ez elegendő volt, hogy megtudjam a nevének „ilien” részét is.
- Mit vagy úgy meglepődve? Tudhatnád, hogy jó kapcsolataim vannak – egy mindentudó vigyor és a végszó. Jaj, egy hatlovas szekérrel sem lehet visszatartani ilyenkor, de azért én már kitaláltam valamit közben. Nézem a szép szemeit, a könyököm a térdemre támasztom, úgy bámulok vissza rá.
- Amúgy valami baj van a vállammal, hogy állandóan ütögeted? De a masszírozás még áll, nyugodtan bármikor megengedem – kuncogok.
- Hmm, mi lenne, ha én adnám neki vissza az ütőt. Azt mondanám, hogy találtam a faházban, biztos egy levitás lopta meg a CSK féltve őrzött ütőjét. Így neked sem lesz bajod, én sem hazudnék, csak nem mondanám el a teljes igazat. Megígérem, egy karcolás sem lesz rajta, tényleg. Csak mert olyan rendes vagyok veled is – büszkének éreztem magam, hiszen valóban igaz, amit mondtam. Dasha nem fog rájönni, hogy Izabella hozta el az ütőt – hacsak be nem köpik őt, mert láthatták a folyosón -, megúszhatja mindenki a dolgot. Nekem pedig érdekem lenne egy kicsit találkozni a Koreaival. Biztos sok dolgot mesélne nekem Lilienről, cserébe az ütőért. Nem szép dolog ez a haszonlesés, én mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8032
Írta: 2015. augusztus 19. 11:39 | Link

Tüszőfűi Lilith

Mintha ez csak így menne. Dehát náluk így megy. Megkérsz egy vadidegen vámpírt az éjszaka közepén, miután leugrottál a hátáról, hogy tanítson meg elektromos gitáron játszani, ő meg majd minden bizonnyal rögvest rábólint, és kézen fogva elvezet a házába, hogy megmutassa a hangszergyűjteményét. Nyilván. Sajnálom, kislány, a valóságban ez nem így működik. Vagy ez esetben pont hogy szerencse. Főleg, hogy engem fogott ki. Más talán kapva kapott volna az alkalmon és elcsalta volna. Ő meg belement volna valószínűleg. Már vagy ezredszerre állapítom meg magamban, de: nagyon jó munkát végeznek a bagolykövesek őrangyalai.
Némán figyelem, ahogy megérinti a vállam, hallgatom játékra buzdító szavait és csak nézem, miként iramodik fel a fára. Egy fenyőfára. Sóhajtok egyet és körbenézek a vidéken. Természetesen eszem ágában sincsen utána menni. Nem arról van szó, hogy ne lennék benne ilyenekben. Kírával is fogócskáztam a játszótéren... úgy egy éve. Azonban ilyesmiben vagy benne vagyok éppen, vagy nem. Most épp nem. Nem biztos különben, hogy ne bírna el az ág, hiszen a súlyom egész behatárolhatatlan. Hiába tűnök magasságom és jelentékeny termetem miatt nehéznek. Nem vagyok az. Tudom, ez furcsa, de így van.
Pontosan észlelem, hogy veszélyes az, amit csinál. Mintha méregetné a határait és mintha tanulmányozná a viselkedésem. Csak hogy én nem kísérleti alany vagyok, hanem az, aki a kísérleteket végre hajtja. Ez nem konokság vagy beképzeltség. Egyszerűen csak ez a rendje. Nem lépek tehát semmit. Csak állok ott nyugodtan, árnyszerű valómban és figyelem őt, félrebiccentett fejjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 793
Összes hsz: 21298
Írta: 2015. augusztus 19. 12:13 | Link

My dear best friend
Mosolyogva csóváltam a fejem Zétény semmilyen reakciójára, és akkor tíz percen belül már másodszor is hálát adtam a fentieknek, hogy nem láttam bele a fejébe. Azt hiszem nem volt szükségem olyan megrázó képekre, mint amik lejátszódhattak a buksijában, elég volt nekem a vizsgák miatt stresszelni.
- De bántani nem bántanád? - A legártatlanabb és kíváncsibb arcom mutattam, ezzel elkerülve a felesleges kérdéseket. Nem, nem terveztem semmit, pusztán kíváncsiságból érdeklődtem eziránt, habár így utólag lehet ki kellene szúrni vele. Na majd meglátjuk.
- Amúgy is büszke lehetsz rám - Ezt most úgy mondta, mintha lökdösődés nélkül nem lehetne büszke rám. Mondjuk nem tudom miért lenne, de biztos. Ő tudja.
- Örülök, hogy úgy gondolod, megérdemlek valakit, de nekem nincs szükségem senkire - Összébb húztam magam, tekintetemet a térdeimre függesztettem és az istenért sem akartam felnézni. Számomra ez egy roppant kínos téma volt, amiről nem szívesen beszéltem, igazából úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy "úccse lesz" . Szóval bárki bármit mondhat, végül úgyis nekem lesz igazam. Ezt persze magamban tartottam még mindig a térdeimet bámulva, és a következő tíz percben fel sem néztem onnan.
- Haha, köszönöm, nagyon vicces - Csak úgy félig tudtam lepacsizni a fiúval, mert ugye még mindig nem oda figyeltem, és még periférikus látással is nehéz eltalálni egy kezet. De végül valahogy sikerült, én meg roppant büszke voltam magamra, ő is büszke lehetett rám. HAH! Na, akkor most.
Aztán a téma átterelődött a nevemre, amit még mindig nem értem hogyan tudhatott meg. Elvileg sehol sem írtam le.
- Jó kapcsolataid, hogyne - Picit oldalra fordítottam a fejem, hogy lássa a mosolyom. - Szinte látom magam előtt, ahogy egy lépcsőfordulóban vagy egy eldugott sarokban tárgyalsz valamelyik megszeppent elsőssel, hogy derítsen ki rólam bizalmas információkat. Még jó, hogy nem törtél be a szobámba... vagy igen?! - Szinte láttam magam előtt, ahogy Zétény bekommandózik a Levitába, és feltúrja a cuccaimat, közben rá-rálép egy kottára. Amiért csak úgy mellékesen öltem volna.
Megráztam a fejét a masszírozós gondolatára, megmondtam már neki, majd a személyi masszőre elintézi neki.
- Annyira nem lehet féltve őrzött, ha rögtön megtaláltam, miután átverekedtem magam a már megint egymást ölő macskáin - Fejem hátradöntöttem, és egy hangos koppanás meg egy elharapott nyögés adta Zétény tudtára, hogy bizony a fal kemény. - De felőlem. Ez minden vágyad, mi? Találkozni Dashával.
Azt hiszem, ha nem ismerném ennyire és nem tudnám, hogy tud ő kedves cukimuki is lenni, akkor félnék a lánytól. Elvégre csak rá kell nézni; fekete haj, mandulaszemek, izmos karok és lábak - meg úgy minden -, és terelőütő. Ha végigmasírozna a folyosón, ahogy én tettem fél órája, azt hiszem még a falba is belebújnék, csak hogy ne bántson. De mivel ismerem, nem tartok tőle. Még egy picit sem. Ugyanúgy tudnám bántani, ahogy ő tudna bántani engem, ezen pedig nincs is tovább mit ragozni.
- Na jól van, Rómeó, menjünk - A combomra csaptam, az ujjaimat ráfontam a mellettünk fekvő ütőre, és a fal segítségével feltápászkodtam. Aztán a közelben lévő párnát egyszerűen Zétény fejébe rúgtam. Mert én megtehetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 19. 12:22 | Link

Adam Kensington

Ott vagyok a fán. Adam, úgy tűnik, hogy nem jön utánam. De, ezzel is megyek valamire. Ha nem üldöz, az azt jelenti, hogy nyugodt. Nyugalom szigete. Több, mint 500 éves szerintem. Akkor összegezzük, hogy mit tudunk róla: Egy: vámpír. Kettő: Londonban született az viselkedése és az alig, szinte semennyire észrevehető akcentusa alapján. Londonon belül, pedig a neve alapján Kensingtonból is jöhetne.
- Londoni vagy? - Bukik ki belőlem a kérdés, majd lemászok a fáról. Az utolsó két méternél ugrok. Egyszerűbb, mint mászni. A távolból mennydörgést hallok. Még csak az kéne. Pedig kint akartam éjszakázni. Akkor meg a Faházban alszok. Se baj. Nekem mindegy.
Adam úgy hat rám, mintha egy üveg nyugtatót dugtak volna le a torkomon. Már nincs kedvem ugrálni, cigánykerekezni, szaltózni. És hirtelen eszembe jut egy dolog.
- Meg van, hol hagytam a gitárom! - Kiáltok fel örömtelien. A Faházban hagytam. Ilyenről feledkeztem meg? Te jó ég. Nem vagyok komplett.
Oké, már lassan megint önmagam vagyok. Odasétálok hozzá. Szemben vagyok vele. És megszólalok.
- Lehet, hogy furán hangzik, de egy kicsit tartok tőled. Ha az ösztöneimre hallgatnék, akkor vagy elfutnék vagy elkezdenélek kérlelni, hogy mutasd meg a fogaidat. Már csak ezért sem hallgatok az ösztöneimre. Amúgy, nekem milyen illatom van? Mint emberként? - Komolyan mondom. Majd az utolsó kettő mondatnál átváltok vidámra. Egy kicsit gyorsan változik a hangulatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 2133
Írta: 2015. augusztus 19. 15:08 | Link


- Nem tudom. Attól függ melyik cipőmről van szó, és milyen helyzetben lopják el. Van az úgy, hogy néha hamarabb ütök, mint kérdezek, de megtehetem – na, az ilyen kijelentésekért biztosan nem vagyok a szíve csücske, de most hazudjak? Ha éppen akkor történne valami a cipővel, mamikor sürgős szükségem lenne rá, biztosan balhé lenne, és lehetne örülni, hogy ha nem verem szét az aranyos pofikáját az illetőnek, vagy nem átkozom szét csuklóból.
Felemelem a szemöldököm, mert nem értem, hogy egyébként miért is lennék büszke rá? Mert túlélt egy gurkótámadást? Hahaha, annyira röhög a vakbelem, hogy éleslátó lett.
- Attól, hogy makacskodsz ez még nem így van. Majd egyszer elmondhatnád, hogy miért tiltakozol, akkor biztosan megértőbb lennék. Most csak annyit látok, hogy dacolsz a természettel. Ez ideig-óráig menni is fog, aztán jön egy pasi, elolvaszt és jó esetben nem sérülsz majd meg lelkileg, amikor vége – nos, igen, ilyenek ezek a tiniszerelmek. Viharosak, lecsapnak, tetőznek, és hirtelen vége szakadnak. Hogy miért? Ez a természet rendje. Mindig jönnek új benyomások, és mindenki tapasztalni akar. Ki tudja, hogy mit kap először és mit kaphat harmadjára? Amíg nincs tapasztalata valakinek, addig úgysem fogja megtudni, hogy mi jó neki. Nyilván vannak szerencsések, akik ezt hamarabb megtalálják, de nem ez a jellemző.
A pacsizás félig-meddig sikerül, bár Izabellának nem annyira jön össze, de ezt sikernek érem el nála, és halványan mosolygok. Nem, alig láttam még mosolyogni, pedig igazán aranyos olyankor.
Nem hagyja nyugodni, hogy megtudtam a középső nevét és élvezettel hallgatom a teóriáit. Nagyon vicces, csak szólok.
- Nem mondom el, hogy jártam-e a szobádban. Nem tudom, hogy ha igen, mit reagálnál rá, és most egészen jó kedved van – heccelem tovább, természetesen nem voltam még a Levitában. Ha lettem is volna, meg is kellene találni a szobát. Ki tudja, hogy mivel van védve a szoba, ugye. Plusz, sokra mennék vele… elvinném az egyik fehérneműjét és kitűzném zászlónak, vagy mi? Ilyet max. megcsináltatok valakivel…
- Biztos jó nézni, nem tudom. Bár tény, hogy eléggé újnak néz ki – talán tönkrement az előző, a gurkó és a fa találkozásakor nem hiszem, hogy az előbbi szenvedne csorbát, még akkor sem, ha az ütőkön nyilvánvalóan van valami bűbáj.
- Igen, az egyik minden vágyam Dasha. Olyan szép kis mandulaszemei vannak, ha már kínai, nem? – nevetek fel, de Izabella megunja az üldögélést. ~ Rómeó, mi? ~
- Jól van Júlia, csak ne haljunk meg a végén – kuncogok. De azért a köztes jeleneteket lejátszhatjuk – emelgetem meg a szemöldököm. Feltápászkodnék és elvenném az ütőt, amikor a fejemen landol egy párna. Persze rögtön felkapom a vizet és a szabad kezemmel mutatok egy hármast. ~ Fuss Forest, fuss! ~
- Én szaladnék – harci vigyor és becsukódik a középső ujjam. Kettő van hátra. A mutató ujjam is behajlik, remélem, Izabella veszi a lapot és menekül.
- Lejárt az idő – becsukom a hüvelykujjam is és ha még itt van rávetem magam egy párnával, ha okosabb volt, akkor utánaszaladok. ~ Neked annyi, Lilikém! ~


*** Köszi a játékot! (: ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8032
Írta: 2015. augusztus 21. 12:21 | Link

Tüszőfűi Lilith

Vihar közeleg. Engem ez nem igazán befolyásol, a diákot viszont nyilvánvalóan. Látom is rajta, ahogy végiggondolja, miként alakítsa a továbbiakban az estét. Immáron ismét előttem áll. Lemászott és leugrott a fáról, miután sikertelen próbálkozást tett arra, hogy fogócskázzon velem. A kérdésére egyszerűen bólintok. Igen, londoni vagyok.
Látom a lányon, ahogy békém átragad rá. Ez egy elég megszokott jelenség. Ha az egyik következetesen, kizökkenthetetlen tartja magát egy viselkedéséhez, hangulatához, akkor a másik némileg igazodni fog hozzá. Egy ilyen fiatal élet esetében ez mondjuk inkább csak pillanatokig igaz, hiszen az ő érzelmei gyorsan váltakoznak. A kis eridonos is, a higgadtból máris felpörgötté lesz, ahogy eszébe jut, hol hagyta a gitárját. A testbeszédéből úgy veszem ki, hogy a faházban. Arrafelé irányulnak a jelzései. Elégedetten bólintok a felismerésére. Nem szeretem, ha a hangszereket szanaszét hagyják.
Azt mondja, tart tőlem. Nem, ez nem fura. Ez így természetes. Ez így jó. Viszont a további szavai máris szinte ellent mondanak a józan észnek. Olyasmiről érdeklődik, ami -ha valami, hát ez- előtérbe hozza egy hozzám hasonló ragadozó vadászösztönét.
- Friss. Kellemes. Bár van benne némi... - végigpillantok Lilithen.
- ... fanyarság. - próbálom behatárolni. Amit pedig most körülírtam, elemeztem az főként a vére illata, ami persze meghatározza egészét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 21. 13:37 | Link

Adam


Hát, London után más városok meg országok nevei lettek volna. Az Edictumban volt róla cikk. Még régebben. Akkor olvastam róla. Emlékszem, abban volt a neve. A rejtvényeket, amiket csinál az újságban, mindig megoldom. Bár, soha sem küldöm be. Minek? Végül is, csak azért csinálom, hogy ne unatkozzak. Az akcentusról pedig annyit, hogy ha elképzeli az ember, hogy hogy beszélhetett a másik fél évekkel, jelen esetben évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, akkor nagyjából eltudja képzelni az akcentust is hozzá. Meg hozzá segíthet, hogy volt egy fél évet Londonban. Szép város, bár eléggé lelombozza az ember kedvét az időjárásával. De, az nem jelenti azt, hogy nem mennék vissza.
A másik kérdésemre, miszerint, hogy milyen a vérem, arra azt kapom, hogy friss, kellemes, bár van benne némi fanyarság. Oké, Adam, ha így látod, jobban mondva szagolod, akkor hiszek neked.
Felhők gyülekeznek, szél söpör végig. Mennydörgés hallatszik. Vihar lesz. A faházban alszok. Pedig kint jobb lett volna. De mindegy. Lesz ami lesz.
- Vagyis jó volt a feltételezésem. Tényleg londoni vagy. A cikkeid az Edictumban nagyon jók! - Vigyorogva mondom, miközben gondolkodok. Adam, ha akar, akkor egy szempillantás alatt megölhetne. Erre megrémülök. De, azért tovább folytatom a csevejt - hát, én mindig sósnak éreztem a véremet kiskoromban.
Várom, hogy erre mit lép, miközben fázósan összerezzenek. Talán mégsem ebben a pizsamában kellett volna jönni. Hanem, mondjuk a vérfarkasosban. Annak hosszú az ujja. Még egy hideg szélroham jön, én meg döntök.
- Nos, bár mekkora vihar is lesz, napfelkeltéig a faházban leszek. Csak-csak kibírja. Ha mégsem, akkor szívtam. Ha vagy olyan elvetemült, hogy akár egyszer is megnézed, hogy hogy próbálok gitározni, akkor bőven elég, ha ide jössz. Általában itt vagyok takarodó után - úgy mondom, mintha tényt közölnék, majd az utolsó mondatnál már vidámságot is csempészek a hangomba. Elsétálok a faházig és elkezdek felmenni. Majd, miután felértem megszólalok.
- Akár most is megmondhatott, hogy mennyire vagyok béna. Úgyis gitározni fogok. Te meg hallod azt - bemegyek és a sarokba tett szövetdarabról elveszem a hajcsatot. Senki sem használta, szerencsémre. Akár követ, akár nem a vámpír, kimondom a megfelelő szót, hogy gitár legyen.
- Variabilis - átváltozott a gitárommá. Majd elkezdek rajta játszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8032
Írta: 2015. augusztus 22. 18:31 | Link

Tüszőfűi Lilith

Szinte unottnak tűnhetek, ahogy hallgatom az eridonos csacsogását. Éppen csak pislogok olykor egyet, lefelé nézve rá. Bólintok a cikkeimmel kapcsolatos dicséretére. Örülök, ha az olvasók kedvére valóak. Végülis ezért csinálom őket. Aztán már megint a vére taglalásánál tartunk. Nem kell soká figyelmen kívül hagyjam, hamar túllendülünk ezen a témán, hogy közölje velem, mikor hol találom. Mindezt teljesen kéretlenül. Viszont azt elégedetten veszem tudomásul, hogy úgy határoz, elvonul a faházba. Kezd hűlni az idő, közeleg a zivatar, ő meg egy szál pizsamában virít itt.
Figyelem, ahogy felmászik a kuckóba és hamarosan már hallom is játszani. Nem véleményez a teljesítményét fennhangon, mindössze a homlokomat ráncolom kissé. Nem túl élvezhető, de hát gyerek még, bőven tud hova fejlődni. Pont ezért fontos is, hogy játsszon és játsszon. Kedves tőle, hogy nem a körletében gyakorol. A szobatársai és a szomszédos szobák lakói hálával tartoznak neki. Na nem azért, mert olyan rémesen zenélne, csak hát az emberek még akkor sem igazán tűrik az ilyen állandó zajongást, ha történetesen valaki profi szinten bánik a hangszerével.
Állok csak odalent, felfelé pislogva a faházra és hamarosan elered az eső. A felhőktől sűrű, csillagtalan égre emelem tekintetem, sűrűn pislogva a lehulló cseppektől. Alig telik bele egy kis időbe, máris csurom vizes lesz mindenem. Sötét hajam lelapul, bőrkabátomon patakokban folyik alá a csapadék. Ideje tovább állnom. Se szó, se beszéd, lépteimet a kastély felé veszem, a diák gitárjátékától kísérve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 22. 20:58 | Link

Adam Kensington


A gitárjátékom nem épp a legélvezhetőbb. Elég sokat rontottam, ezért rögtön abba is hagyom. Gyakorolnom kell, különben teljesen annyi lesz a nyolc év gyakorlása és tanulása pár hónap kihagyás miatt. Mintha nem is én, hanem egy kezdő gitároznék. Kellene egy rendes gitártanár, akivel legalább kéthetente tudnék gyakorolni. Nem pedig a Youtube és a Google. A Bagolykőn nem is lehet internetet használni, de ez számomra nem kifogás.
Elkezdem a húrokat pengetni, hogy mindegyik rendesen szól-e, és mint mindig, most arra az elhatározásra jutok, hogy igen, nincs elhangolva. Eljátszok egy skálát, majd a térdeimre fektetem gitár. Kiszedek a karnyújtásnyira lévő táskámból egy kottafüzetet, és elkezdem a legalapvetőbb dolgokat végig játszani. Nem azért, mert itt tartok, hanem mert megfeledkeztem a húrok helyzetéről és fogásáról. DE, szerencsére ez olyan, mint a biciklizés. Ha elfelejtenéd, akkor hamar bele jössz.
Miközben ezen elmélkedtem, és a gitáron gitároztam, eszembe jutott egy dolog. Meg kellene majd egyszer, évek múlva megkérdezni a vámpírt, hogy szerinte érdemes-e folytatnom a gitározást. Ha azt mondaná, hogy nem akkor is folytatnám, szóval maga a kérdés is lényegtelen lenne. Hülyeség.
Elkezdem kb. egy óra múlva F. Carullitól  a Contredanse-t. Emlékszem, hetekig kínlódtam, míg megtanultam ezt a hat sort. Nem sok, viszont igazán feltudja az ember agyát b***i, mikor a négy húr pengetése nem sikerül. Leginkább ez, meg az, hogy ívelve gitározzunk, az a legnehezebb benne. A többi hozzá képest könnyű.
Így gitározok a viharban, a faházban, miközben teljesen kimegy az agyamból minden. Egy dolog van, ami lenyugtat. Az a gitár.

Köszöntem a játékot!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 24. 13:08
| Link


~ öltözék ~


Késő este volt, s így a vizsgaidőszak elején természetesen nem tudtam aludni. Nem mintha azok miatt a borzalmas tesztek miatt lenne, egyáltalán nem - csak a szokásos rémálmok gyötörtek, hiszen, mint tudjuk, amióta az eszemet tudom, rémálmaim vannak.
Tehát, szokás szerint kikeltem az ágyból egy ilyen után, és felöltöztem - egy ing, egy farmer, egy póló, egy zakó, ugyanis odakint villámlott, és várható volt a vihar. Ilyenkor persze mindig ki akarok menni, már nem egyszer kaptak el prefektusok azért, mert a viharban rohangáltam. Ez számomra az egyik legnagyobb szórakozás. Mert egy normális kamaszlány vagyok.
Amint minden a helyére került, kisettenkedtem a szobából, vigyázva, hogy ne ébresszem fel a szobatársaim, hiszen hajnali egy óra is elmúlhatott eddigre. A folyosókon valóságosan lekommandóztam, ahogy igyekeztem kikerülni a prefektusokat és a tanárokat; az ilyet már megtanultam egy ideje, hiszen azért masszív négy éve vagyok az iskola tanulója, és különben is, egy auror lánya vagyok.
Amint kijutottam a kastélyból, az egyelőre még csak erősen villámló égre pillantottam. Még nem esett az eső, ez volt a lehető legjobb időpont a gyakorlásra - elég inspiráló tud lenni, ha fölötted az csattog, ami a te kezedből is előjön.
Rohamtempóban indultam el az erdő felé, de nem mentem túl mélyre, csak a Faházig, ugyanis onnan még vissza tudok találni az iskoláig sötétben is. Lépéseim zaja valószínűleg elijesztett tőlem mindent, de pálcámat azért készenlétben tartottam - igaz, éreztem magamban a vibráló feszültséget, és ilyenkor már a legtöbb túlélőösztönnel rendelkező lény távol marad tőlem.
Odaértem úti célomhoz, s amint megálltam, egy hatalmas dördülést hallottam - a villám fénye gyönyörűen cikázott át az égen. Valami elmebeteg élvezet áradt bennem szét, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott; tenyereim összedörzsöltem, s pár hajszálam az ég felé szállt. Csak dörzsöltem a két kezem, ujjaim körül apró elektromos kisülések jelentek meg... aztán amikor már nem tudtam volna tovább fokozni a feszültséget, jobb kezemmel hirtelen kilőttem - a villám egy nagy dördülés kíséretében a közeli fába csapódott, szinte hajszálpontosan oda, ahova pillantottam előtte.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2015. augusztus 24. 13:52 | Link

Cyanne North


A faház sötétjében ül, egyedüli fényforrásként az ujjai között tartott pálca parányi fénye szolgál. Hátát még érkeztekor nekivetette a pókhálós, szálkás fának, ami mostanra kezd kényelmetlenné válni. Tagjai elgémberedtek, lábfeje zsibbad, de nincs kedve megmozdulni. Néma mozdulatlanságában figyeli a kékes fényt, mely épphogy csak bevilágítja a tűzeset óta szépen helyrehozott házikót. Az erdő csendes, csak az egyre hangosabban tomboló égzördülésekkor hallani megugró, riadt állatok neszelését.
Rég nem gondolt már a két évvel ezelőtti napra, vagy az azt megelőző hetekre- hónapokra. Bár elfelejteni nem tudta, de mélyre temette a miérteket, az esetleges okokat, és ahogyan mindenki máson, úgy végül Michelle-n is átlépett. Zavargó gondolatai egykori önmagát fonják körül, egyre csak az akkori életében fontos szerepeket betöltő személyeken mereng. Lelki szemei előtt szülei és testvérei is felrémlenek, úgy gondol rájuk, mintha soha többé nem láthatná őket.
Aztán hatalmasat dörren az ég, akárha egy beláthatatlan szív fájó dobbanása volna. A villámok megvilágítják a tájat; egy pillanatra kirajzolódnak az öreg fák lombjai és a sáros gyep sötét képe. Noel pálcája hegyéről a ház rozoga ablakára emeli tekintetét, és az újra meg újra megdobbanó boltozatot figyeli. A villámok sűrűsödnek, az ég sokadszorra is megvillan, mikor a rellonos emberi léptek zajára lesz figyelmes. Azonnal mozdul, de zsibbadó, percekig érzéketlenül sajgó lábára képtelen rátámaszkodni. Szisszenve oltja el pálcáját, majd a faház ajtajához térdelve a fák közül előlépő idegenre mered. A deszkákhoz hajolva hunyorog le a villámló ég alatt táncoló lányra. Az egészen addig ismeretlennek tűnik, míg tenyerei között meg nem jelenik a jól ismert elektromosság.
- Hé, Cyanne! - szól oda neki kiegyenesedés közben, koszos kezeit nadrágjába törölve. Arca nyomban felderül a váratlan találkozás örömére. Vigyorogva támaszkodik meg az ajtófélfában, és a lány tenyerét elhagyó, s a közeli fába csapódó villám fényében meglepődve kiált le hozzá. - Mi lett a hajaddal? Csak nem kisült, míg nem találkoztunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 25. 19:45
| Link



Nem is jutott eszembe, hogy valami hülye rajtam kívül hajnali egykor kint legyen a készülő viharban, úgyhogy gyakorlatilag táncoltam, ami igencsak furcsa látványt nyújthatott, hiszen viszonylag jól tudok mozogni, ha épp nem néz senki.
Az első villámomat kieresztvén felszabadult bennem valami, amit a legtöbb ismerősöm csak "az állatként" szokott emlegetni - amikor szabadon használhatom az erőmet, nincsenek megkötések, nem kell vigyáznom.
Odafentről a nevemet hallottam meg, így felkaptam a tekintetem - dörgött az ég. Egyelőre nem tudtam beazonosítani a hangot, csak akkor sikerült, mikor újra megszólalt. Noel. Két éve nem láttam, azóta pedig jócskán sikerült továbblépnem rajta, mégis - az a tény, hogy még a levelemre se válaszolt az intézetben, nem rakott olyan kis pluszt a fejem fölé, mint a Simsben, sőt. Ahogy felvetettem az állam, elvigyorodtam, bár vigyorom inkább volt betudható vicsornak, mint valami állat.
- Na mi van, Ombozi, újraépíted a Faházat? Vagy elbúcsúzol tőle, mielőtt visszamész Balatonra? - kérdeztem epésen, ahogy néztem rá. Ismét végigcikázott egy villám az égen.
Legszívesebben annyi áramot vezettem volna Omboziba, amennyitől úgy érzi, hogy igencsak megvágta az elektromosság, már éreztem is az energiát, ami felszabadul bennem ennek a hatására, azonban inkább elfordultam a Faháztól, és összedörzsöltem a tenyerem.
Kezeim előrevágódtak, egész testemben mozdultam előre, ahogy kiszakadt belőlem az elektromosság egy hatalmas villám formájában - ugyanabba a közeli fába csapódott, majdnem pontosan ugyanoda, mint az előbb, bár ez csak véletlen volt. Hajam felszállt a becsapódás pillanatában, immár az egész - most kellett rájönnöm, hogy Ombozi jelenléte mindig kihoz belőlem egy kis plusz töltést.
- Azóta már tudod kontrollálni magad, Ombozi? Vagy még mindig olyan szerencsétlen vagy? - kiáltottam fel. Igen, Noel nem éppen a szívem csücske azóta a bizonyos levél óta, és amíg legalább egy bocsit nem hallok róla, addig nem is fogom kifejezetten kedvelni.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2015. augusztus 25. 20:13 | Link

Cyanne North


Nocsak, nocsak milyen epés lett a nagylány... gondolata épphogy csak lábra kap zizegő fejében, talpa máris a létra legfelső, reccsenő fokán támaszkodik. Ajkait kiszélesedő vigyorra húzva figyeli Cyanne rávicsorgó száját, s vele együtt - talán miatta? - dühösnek tűnő vonásait. A fejük fölött szerteágazó villámok nemcsak háztársnőjét, de őt is feltöltik adrenalinnal; erei feszülten áramló hormonoktól, és az egyre csak kitörni készülő, izzó tűztől duzzadnak.
- Mi ez a hiszti? Nehéz napokat élsz, drágám? - már-már idegesítően nyugodt hangszínen felel, arcára engedi kiülni az élvezetet. A helyszín, a helyzet és a társaság is szórakoztatja, amit egy pillanatig sem kíván véka alá rejteni. - Szépen megnőttek a villámaid. De nem mernéd belém vezetni őket, mi?
Ösztönszerűen cukkolja a szőkét, csakúgy, mint két évvel ezelőtt tette. Noha akkor szavai egy magasztosabb célt szolgáltak, most is ugyanolyan jólesőn ejti ki őket, mint akkor. Bár lelkivilága azóta tagadhatatlanul nyugodtabb lett, a móka kedvéért szívesen elfeledkezik idillikus hangulatáról.
- Szerencsétlen. Nem, bizonyára összekeversz valakivel - dünnyögi egészen halkan, megférfiasodó hangja gyönyörűen beleillik a villámoktól, s mennyei dörgésektől villódzó térbe. - Nem szerencsétlen voltam, csak suhanc.
Lejjebb lép a létra rozoga fokain, és az utolsó hármat kihagyva leugrik a sártól cuppogó talajra. Pálcáját nadrágzsebébe csúsztatja, és kezeit komótosan dörzsölgetve közeledik nővé cseperedő háztársnője felé. Szíve már a tűztől dobban, ereiben izzó sárgává válik a vér. Tagjai lüktetnek, fejét balra-jobbra döntögetve ropogtatja nyakát. Az égen táncoló fények olykor-olykor bevilágítják a teret, s Cyanne olyankor láthatja a férfiú arcára égett elégedett, gonosz mosolyt.
- Táncolunk? - kérdezi, mintha csak egy meghitt összefonódásra invitálná a másikat. Alsó ajkát beharapva lépdel, égnek tartott jobbjában felcsapnak a lángok. Táncoljunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 25. 20:56
| Link



Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem Ombozi válaszára, rögtön el is hagyta a számat.
- Nem nehezebbeket, mint te fogsz ez után. - köptem a szavakat még mindig állatias vigyorral az arcomon, noha egyáltalán nem gondoltam semmi konkrétra, sőt, az agyam hátsó felével valahol tudtam, hogy el kéne kerülnöm az összetűzést egy pyromágussal, de az a helyzet, hogy rohadtul nem tudott érdekelni.
Idegtépő kérdésére, csak felvontam a szemöldököm, mellkasom megemelkedett a bennem játszó energiától. Nem merném? Ó, kedves Noel, nem én járnék rosszul azzal, hogy x időre begörcsöl a kezem, hanem te. És nem is tudom, kinek a szíve van veszélyben az elektromosságtól végső esetben. Erre a kérdésre inkább nem válaszoltam, hiszen ha Ombozi tényleg ekkora barom, akkor legyen, megkapja, amit akar - a bennem növekvő feszültséget nem hagytam tovább fokozódni, inkább csak felemeltem a kezem, és a(z idő közben fiúból lett) férfi felé legyintettem, hogy aztán a villámom, mely a szokásosnál kisebb volt, elhúzzon a füle mellett. Igen, a célzásom egészen kiváló, ugyanis azóta az eset óta, hogy elvesztettem a kontrollt, rengeteget gyakoroltam.
Mikor közölte, hogy összekeverem valakivel, nemes egyszerűséggel kiröhögtem. Ez hülye.
- Ugyanaz, ha rólad beszélünk. - mondtam, még feljebb emelve az államat, ezzel pedig fensőbbségérzést kölcsönözve a kisugárzásomnak. Ó, Ombozi, ugyan már...
Háztársam lemászott a létrán, amit talán fenyegetésnek is tarthattam volna, főleg, hogy ő tényleges felületi sérüléseket képes okozni, amennyiben nem vagyok marha ügyes. Bal kezem fenyőpálcámra feszült - még úgysem volt alkalmam egyszerre gyakorolni a villámeregetést és az átkozást, végül is. Na igen, ekkor már tudtam, mi lesz az egész vége.
Egy villám hasított keresztül az égen, s ahogy tekintete felizzott, tudtam, hogy immár nem Ombozival, hanem a Tűzzel állok szemben. Vicsorom leolvadt az arcomról, államat leszegtem, s homlokomat talán kissé előre is nyomtam, mint valami agresszív bika - éreztem, ahogy az elektromossági szintem növekszik, újratermeli azt a rengeteget, amit most elhasználtam. Noelnek köszönhetően elképesztő sebességgel töltődtem újra, s éreztem is, ahogy kérdése nyomán végigfut pár szikra az ujjaimon.
Pálcámat óvatosan előhúztam, de még nem tettem semmit; idegtépő másodperceken keresztül csak vártam, és néztem a szemébe.
Hirtelen mozdultam, jobb kezemmel pedig ismét egy nagyobb villámot küldtem, immár a jobb válla felé - ha nem volt elég gyors, simán eltalálhattam.
- Táncolj! - kiáltottam rá, s ezzel a mondattal egy időben azonnal balra mozdultam.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 25. 21:34
| Link

Cyanne North


A lány szavai az üres fenyegetésnél is gyengébb lábakon állnak, de a fej - és testtartása tőle rémisztően idegenül hat. Legalábbis attól a fiatal lánytól, akit évekkel ezelőtt megismert, manipulált és ha szigorúan vesszük, akkor olcsón fel is használt. Pontosan emlékszik arra az estére, mikor megkérte őt, hogy eresszen belé néhány ártatlan villámot, hogy általuk felébredjen a benne szunnyadó sárkány, és ő kikerülhessen az akkori nyomasztó légkörből. Menekülni akart, elfutni az őt üldöző szőkesörényű lidércnyomástól, az unott, szürke hétköznapokból és saját, kiugraszthatatlan valójából. A valóság itt kezdődik.
- Már nem az vagyok, akit akkor ismerni véltél - feleli az ostobán röhögő lánynak, és lassan közelítve hozzá minden léptében érzi a talpára tapadó nedves, sáros talajt. Az égen egymásba fonódó villanó szikrák alatt figyeli az állatiasan mozgó lányt, egyenes, fenyegető tartását, de határozott mozdulatai, és agresszív tekintete is kevés ahhoz, hogy megijedjen. Cyanne-t görcsösnek, ugyanakkor meglepetést ígérő ellenfélnek tartja, akivel érdemes vigyázni, és akit érdemes legyőzni. Direkt nem nevet vele, sajátos, mosolygó csendjével érzékelteti a szemben álló őrülttel, hogy kettejük közül ő az erősebb. Tudatos higgadtságával és a mellkasában ébredező pusztító lénnyel szavak nélkül diadalmaskodhat a North lány felett.
- Mmm, ügyes, majdnem talált - dől azonnal balra, amint mozdulni látja a lány elektromosságtól pattogó karját. Már nem közeledik, inkább lassít léptein, és felvéve éjszakai táncuk stílusát csakúgy, mint Cyanne, ő is balra lép. Körbe-körbe, vadállatok módjára járnak, akik a természetben saját térfelükért csapnak össze. - De ennél jobbnak kell lenned, ha térdre akarsz kényszeríteni...
A tenyerében, mint bölcsőben növekvő lángok gömbalakba fonódnak, s kicsiny, minden másodperccel forróbb, s erősebb gyermekként várakoznak, hogy alkotójuk végül szabadon rendelkezhessen velük. Noel tekintetében most először, csak a tűz valóságba idézése után lobban harag. Kiszáradt ajkai elnyílnak, torkán át halk morgás tör felszínre. Göndör tincsei arcába lógnak, de a szemben álló fél vonásaiból így is tisztán olvashat.
- Erősebben, Cyanne vagy meghalsz! - üvölti el magát, és a tenyerében növekvő lángéletet dühödten csapja lábai mellé. Körülötte a gyep fiatal, sárga-narancs színekben pompázva kezd égni, meleget adó fényével alulról világítja meg a férfiút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 26. 11:49
| Link



Nevetésem elhalt az erdő csendjében, amit hamarosan felrázott egy égen átcikázó gyönyörűség dörgése. Nem az lennél, Ombozi? Tény, én is sokat változtam az elmúlt időszakban, mint ahogy láthatod - már tudom kezelni az erőmet, nem vagyok olyan gyengécske, van önfegyelmem, amíg nem engedem el magam teljesen; csak sajnos te pont rosszkor találtál rám. Milyen kár.
Amikor villámom kiszabadul belőlem, egy kiáltás is társult mellé,  de nem az a teniszező fajta, bár azt hiszem, ezzel nem mondok újdonságot. Ellenfelem nagyon ügyesen mozdult, jók az ösztönei, rá kellett jönnöm. Fújtam egyet, de nem mérgemben, csupán kiengedtem a gőzt, ha szabad így fogalmaznom; azért az elektromosság ilyen gyors újratermelődése nagyon fárasztó tud lenni.
Mintha direkt akart volna hergelni, hogy csak majdnem találtam el - persze, mert nem fogom a szíved célozni, Ombozi, hogy ne ess össze. Azért az nem lenne a legjobb pontja az önéletrajzomnak, főleg, ha auror akarok lenni.
Ő is balra lépett, pedig én csak azért tettem, mert számítottam az azonnali visszatámadásra. Ombozi kezében égni kezdett a tűz, pálcás kezem pedig azonnal megfeszült, tettre készen - magamban legalább hat varázslat eszembe jutott, amivel talán ki tudok védeni egy tűzlabdát. Locsoló varázslat, hőhűtő bűbáj... talán. Talán.
Ombozi felemelte a kezét, én kezem pedig azonnal lendült, de elkéstem volna, ha felém eresztette volna, hisz nem mondtam elég hamar a varázsigét - de így, hogy a földre vágta a labdát, már legalább azt is láttam, milyen gyorsan képes közeledni. Háztársam mellett égni kezdett a föld, én pedig értetlenül bámultam rá. Ezt meg miért csinálta? Igaz, nem tudom, mennyire tudja terjeszteni a földön a tüzet, gondolom, simán képes futótüzet idézni.
Elüvöltötte magát, és bár kissé kirázott a hideg, hiszen ez után elég teátrálisan még villámlott is, de akkor jött a megmentőm - egy esőcsepp. Egy esőcsepp, amit száz másik követett. Elkezdett esni az eső. Arcom immár határozott vigyorba torzult. Áram és víz? A tűz ellen? Érdekes...
- Nesze! - üvöltöttem, de még ez előtt egy töredékmásodperccel felé lendült a villámom, sőt; a pálcámat rögtön zsebre is vágtam, hogy aztán a bal kezemmel is rögtön felé küldjek egy csóvát, az elsőt jobb, a másodikat bal oldalra. Na, Ombozi, elég erős lesz a vízzel együtt?
Tudtam, hogy a villám nem okoz majd komoly károkat, maximum eléggé fájni fog neki, és összerándul az izma nagyjából fél percre, de aztán el is enged magától. Három év múlva csak orvosi segítséggel lehetne szétugrasztani a görcsös izmokat... de arra még várunk, nem igaz?
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 27. 10:55
| Link

Cyanne North


Homlokán hűvös esőcsepp koppan. A villámok lefolynak a fölöttük háborgó égről; azok olyan eredendően hatalmasak és erősek, hogy a férfiúban növekvő adrenalint észrevétlen mohósággal csúcsosítják ki. Kézfején és halántékán kéken dudorodnak ki az erek, feje lüktet az odabent keringő számtalan gondolattól. Cyanne-ra függesztett tekintetében felébred az időtlen idők óta mélyen szunnyadó állat. Szemeivel már nem ő, sokkal inkább egy addig ismeretlen sárkány néz vissza, s a cikázó villámok fényében zöld fényei ijesztően sárgán villannak.
- Az istenek ma este téged pártolnak - hörög, szavai közben lassít, és az általa lángra kapó talaj mellett végül mozdulatlanná dermed. Arcát a mennyekre emeli, szája széles mosolyra húzódik. Karjait széttárva emeli fel, úgy áll ott, akár egy feszítésre váró halálraítélt. A szemerkélő eső végigfolyik arcán, ruháját puhán áztatni kezdi.
Cyanne hangja átszeli a villámló éjszakát, át a köztük meghúzódó, olykor-olykor felfénylő esőfüggönyt. Kezei egymásután mozdulnak, feszültsége célt érve csapódik bele a férfiú jobb és bal karjába. Noel izmai tehetetlenül húzódnak össze, vizes felsője és a bőrére potyogó eső csak még fájdalmasabbá teszik a két évvel ezelőttről már ismerős érzést. Karjai összeugranak, zsibbadó ajkain át ordításban távozik a kín.
- Ha-ha-ha - nevet fel, amint alábbhagy az ereiben cikázó elektromosság. Hangja könnyed, de annál inkább aggasztó. Karjait kinyújtja, vállaival lazán köröz, hogy felfrissítse magát. Felpillant az aláhulló cseppekre, aztán háztársnőjére emeli megváltozott tekintetét. Nyakát kiropogtatva lép egyet felé, immáron körön belül, egyenesen törékeny, nőiesedő testét fixírozva. A hátrahagyott lángok kialszanak, azonban a füst, ami helyükön feltűnik, hűségesen követi Noel lent tartott jobbját. Ujjaiból további fekete felhő áramlik ki, mely számára ugyan veszélytelen, a szőke tüdejére bizonyosan mérgezőn fog hatni. A növekvő füsttömeg a fiú kezével együtt emelkedik fel, ám annak esze ágában sincs éppen most, éppen így győzedelmeskedni a lány felett. A sötétséget kezei segítségével maga köré vonja, és ahogy halad, úgy építi fel saját, mérgező ködét.
- Láttál már sárkányt, Cyanne? - érdeklődik közeledő léptekkel, hangja finom, egészen szelíd. Már nem kiabál, hiszen egy pillanatig sem szeretné megijeszteni a másikat. A fekete köd egész alakját befedi, vele együtt mozog. A fiú ösztönös lassúsággal veszi be ellenfelét, akinek közelségét a füstfelhőben is ugyanolyan jól érzékeli, mint annak előtte. Ahogyan Noelt, úgy a lányt is elárulja állatias morgása, a léptei alatt széttörő ágak, vagy szapora légzése. A férfiú lehunyt szemekkel koncentrál, hogy végül fellobbanjon maga elé tartott kezeiben a hő nélküli tűz. A hideg lángok szépen növekednek tápláló bőréből, s mikor már elég nagynak érzi, gyűrűformában dobja őket a lány köré. Ha jól célzott, most Cyanne körül, a nedves talajból kéken fénylő lángok csapnak fel, és erős gyűrűként tartják őt fogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 27. 12:19
| Link



Mindkét villámom becsapódott, pedig erre egyáltalán nem számítottam - valószínűsítettem, hogy az első elől elugrik, csak biztosra akartam menni. Úgy figyeltem eztán Ombozi reakcióját, mint egy ragadozó a zsákmányát. Izmai összehúzódtak, s üvöltött egyet a belé hasító fájdalomtól. Szinte láttam is, ahogy öltözete alatt összehúzódnak az izmai, bár lehet, hogy csak a fák ágainak árnyéka játszott velem. Áldozatom fájlalta egy ideig a dolgot, aztán felnevetett, és kinyújtózott. Ha nem akartam volna látni, hogy milyen az, amikor valakibe beleeresztek egy majdnem teljes erejű villámot, azonnal támadtam volna, amíg fájlalja a két karját, hiszen ha ez egy párbaj, akkor egy pillanatra sincs szünet, vagy időkérés. Ha élesben lennénk egy terepen, és mint auror lennék jelen, ott sem lenne időkérés. Semmi.
Felém lépett, én pedig automatikusan léptem egyet hátra, de gyorsabb volt ő annál, hogy hatásosan tudjak hátrálni - bennem ez a kisülés egy kis zavart okozott egyébként, néha a sok elektromosság miatt kiesnek pillanatok, ez valószínűleg azért van, mert a töltés eléri az agyamat, és kisüt pár pillanatot. Ezért nem szabad sokat használni, mert lefőzi az agyam, ha mondjuk órákig ezzel szórakozom.
Ahogy Ombozi közeledett hozzám, az elég félelmetes jelenség volt - ahogy a fekete ködös füst követte őt... megborzongtam, de nem tudtam hátrább lépni, pedig ostromoltam is magam belülről, hogy "mozdulj már, North!", de nem ment. Rohadt agysülés.
Mikor tagjaim végre elengedtek, Noel már egészen közel volt hozzám, nem is lett volna érdemes hátrébb lépni, hiszen pár lépés, és itt van előttem. Kérdésére felemeltem az államat. Egy auror, akit becserkésztek? Sosem fognak felvenni.
- Most látok. - mondtam finoman visszafogott hanggal. Hajam előre csúszott, majdnem eltakarta az egyik szememet, de tudtam, hogy egy mozdulat is végzetes lehet egy ilyen ragadozó közelében.
Tűz, tüzet láttam meg a kezében, kéken izzó lángokat - s egy óvatlan pillanatban körém zárult a tűzgyűrű, amiből nem tudtam volna kimászni, legalábbis nem gondoltam olyasmire, hogy nincs hője ezeknek a lángoknak, hiszen az uszadékfa lángja is kék, mégis forró. Csapdát sejtettem. De legalább megtudtam, hogy az eső nem hat a tüzére...
- És most mit akarsz tenni? - kérdeztem inkább finoman, szinte már elegánsan emelve az állam Noel felé, miközben agyam eldugott zugaiban megoldás után kutattam.
Talán még válaszolni sem tudott a kérdésre, amikor pálcás kezem megrezzent, s ajkaimat elhagyta egy varázsige.
- Levicorpus! - csak halkan mondtam ki, s talán Noel legnagyobb meglepetésére én magam emelkedtem a levegőbe; testemet felrántotta ez az erő, és a tűzkörön kívülre kerültem. - Liberacorpus! - mondtam szinte rögtön, és a földre estem. Persze, megütöttem magam, talán lehorzsoltam a könyököm, esetleg fűfoltos lett az ingem, de rögtön felálltam onnan, majd hátrálni kezdtem Noeltől. Az az egy szerencsém volt, hogy ő nem tudta, amit én; hogy most várnom kell kicsit a villámlással, hiszen töltődnöm kell, és hagynom kell pihennem a szervezetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. augusztus 31. 10:48 | Link

Bazsi


Szóval valakitől azt hallottam, hogy ez egy jó hely. Természetesen nem az újdonsúlt barátaim mondták - belőlük ugyanis az itt tartózkodásom második napján még nem volt sok - hanem elcsíptem a hálókörletből lefelé sétálva két idősebb diák beszélgetését. Ez nem volt újdonság, eddig az itt szerzett információm legnagyobb százalékát így szereztem meg, hallottam valahol. Ezért is hasznos, ha az ember hegyezi a fülét és figyel, márpedig én ebben nagyon jó voltam.
Kicsit azért nehezen jutottam ki ide. Sajnos nem igazán mehettem oda a két háztársamhoz azzal, hogy "Hé, bocsi, éppen kihallgattalak benneteket, meg tudnátok mondani, merre is van pontosan a faház amiről szó volt...?", több volt mint gyanús, hogy erre nem reagálnának kedvesen. Márpedig nekem nem állt szándékomban már az első reggelemen megöletni magam. Szóval inkább kóvályogtam. Szerencsére az időjárással legalább nem volt gond, így reggel még nem volt túl meleg, de a hajnali hideg és elillant már. Kicsit a fű még vizes volt, de tornacipőben jöttem ki, az pedig nem bánta túlzottan.
Kicsit tartottam tőle, hogy a nagy tévelygésben még a végén az erdő kellős közepén fogok kikötni, ami nem lett volna túl előnyös, de szerencsére a tájékozódási képességeim még használhatóak voltak.
Megvagy!
Gondoltam jókedvűen, mikor kiszúrtam az általam keresett "fát" az út mentén, és neki is indultam, hogy megmásszam. A lehető legmagasabbra felmentem, egészen a faház kis erkélyes részéig, ahol aztán rákönyököltem a korlátra (ezt a döntést utólag egy kicsit átértékeltem, mivel elég instabilnak tűnt a cucc). Nagyon szép volt, el lehetett látni a fák felett a kastély irányába. Az erdő felé persze nem annyira, hiszen arra egyre magasabbak voltak a fák koronái, de nem is annyira az a rész érdekelt.
- Basszus. - bukott ki belőlem suttogva, de mindenképpen elismerően, mikor körbenéztem. Nos, ez szép. Kifejezetten szép. Lehet, hogy mégsem lesz olyan gáz itt lakni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 31. 23:52 | Link

Lilla lányka

Levizsgáztam. Igen, már így az elején, sikerült megejtenem az akciót, hogy ha esetleg valamiből elhasalnék, még legyen időm felkészülni, és egy későbbi időpontot kiválasztani. Nem volt egy veszélyes művelet a dolog, és remélem, hogy a tanárok is értékelik majd mindazt, amit tettem a vizsgák során, illetve, hogy Cyanne nem taknyol el valamelyik remek vizsgánkon.
Nagyon gázos lenne egy másik padtársat megszokni. A lány meg a furcsa, sőt rendre hátborzongató rajzai már teljesen beleilleszkednek a "ma is be kell menni, te gyerek.", "Meg tudod csinálni.", "Buksisimi, ha oda is figyelsz." esetekbe. Csak ház mágiatörin is, koponyákat rajzolgatott a vizsgalapra, én meg nem tudtam figyelni, aztán kiment, és eszembe jutott a válasz arra a sokpontosra. Nem tud megülni, de esküszöm kiröhögöm, ha tényleg megbukott.
Most csak sétálgatok, mint egy rossz kísértet, zsebre dugott kézzel, tanácstalanul. Holnapután indul a vonatom Pestre, onnan megyek tovább haza, anyámhoz. A jegyem már megvan, be is csomagoltam, hogy mit viszek haza, sőt, furcsa mód még várom is, hogy láthassam azt a nőt, aki a világra hozott. Állítólag már nem olyan elviselhetetlen, mint fél éve, amikor otthon jártam nála. Jó lenne, ha igaz lenne, mégiscsak az anyám, és egészen szeretem. Furcsa amúgy ez a gyerek - szülő viszony. Mármint, itt egy csomóan utálják a szüleiket, meg furcsán negatívan állnak hozzájuk. Az anyám nem százas, ez tény, elvégre nem érdekelte, hogy nem akarok a Durmstrangba járni, neki akkor az volt a jó, és azért nem jöhettem ide. Ettől függetlenül mégiscsak az anyám, és próbálkozott ő anya lenni, még ha nem is volt az. Igazából apám se volt olyan apás. A szüleim inkább gyártók, és nem nevelők, de hát ez legyen a legnagyobb problémám.
- Helló.
Felmászva a faházba, ahol néha elmélkedni, vagy simán csak aludni szoktam, ha már pofátlanul sokat alszom mások előtt, szembe találom magam egy lánnyal. Egy lánnyal, akit egész biztos nem láttam még itt. Mindig éri az embert meglepetés.
- Eltévedtél?
Biztos, hogy nem tévedt el, de olyan kis szerencsétlennek tűnhetek a helyzetben. Nem számítottam rá, hogy más is lesz majd itt. Pedig ez nem ritka. Az emberek járkálni szoktak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. szeptember 1. 00:13 | Link

Bazsi


Csend és nyugi. Ha egy pozitívumát ki kellene emelnem a kastélynak, akkor az mindenképpen a mérete és a rengeteg zug, ahol magában lehet az ember. Mióta itt vagyok - ami nem túl hosszú idő - már nem ez volt az első alkalom, hogy szinte keresés nélkül sikerült olyan helyet találnom, amely egyszerre volt csendes és hangulatos, ne adj' Isten szép is. Kényelmesen nézelődtem, kicsit el is engedtem magamat, a kezeimet a kék pulcsim zsebeibe süllyesztettem, ásítottam egy nagyot. A tekintetemet a kastélyra szegeztem, próbáltam kivenni, hogy melyik ablak tartozhat melyik teremhez, amivel persze nem volt könnyű a dolgom, hiszen belülről sem ismertem még olyan jól a kastélyt.
Láttam már mikor közeledett, hogy egy fiú tartott erre, amit egy kis elégedetlenséggel konstatáltam. Igaz, hogy az ember könnyen talál nyugit, de ugyanolyan könnyen el is tudja veszíteni, akár egy pillanat alatt. Az a baj, hogy feltehetőleg nem én vagyok az egyetlen ebben a kastélyban, aki ilyesmire vágyik. Viszont az, hogy a fiú is hasonló okokból lehetett itt mint én, mindképpen szimpatikussá tette.
- Szia. Úgy nézek ki? - nevettem fel értetlenül, hiszen én már mióta itt voltam és nyugodtan nézelődtem, ő pedig még csak most toppant be. Nem igazán éreztem úgy, hogy a mélázós ablak-méregetésemet bárki kétségbeesett kiút-keresésnek nézhette volna (hiszen ezt csinálnám, ha el lennék tévedve) éppen ezért furcsa volt a helyzet.
Jobban megvizsgáltam a srácot. Nem mondtam volna kifejezetten helyesnek, ahhoz túlságosan eltért az "esetemtől", de a szemei szépek voltak. Igen, tényleg ezzel kezdtem, lecsekkoltam a kinézetét. De mégis mikor tegyen ilyet az ember, ha nem ennyi idősen? Egyébként is, amíg az ember nem veri nagy dobra, addig ez nem bűn. Azonban úgy vettem észre, nem túl lelkes attól, hogy más itt van, de lehet ezt csak azért láttam az arcán, mert magamból kiindulva automatikusan feltételeztem róla, hogy így érez.
- Ne vágj ilyen arcot kérlek, ennyi erővel meg is kérhetnél, hogy lökjelek ki innen. - persze az egészet nyilván csak viccelődésből mondtam, ugyanis nem hogy meglökni, valószínűleg még egy centivel arrébb mozdítani sem tudtam volna, ha megszakadok sem. Egyértelműen jó pár évvel idősebb volt nálam, ami miatt egy kissé talán visszafogottabban is viselkedtem az átlagosnál. Jelezve, hogy az előbbit nem gondoltam komolyan, megvontam lazán a vállam és elővettem a legszebb mosolyomat, aztán odanyújtottam a kezem, közben próbálva elkapni a pillantását.
- Lilla. - mondtam egy biccentés kíséretében, csak hogy egyértelmű legyen, bemutatkozom, nem pedig azért dobálózom női nevekkel, mert attól indulok be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 1. 00:29 | Link

Lilla

A lány kijelentése jogos, valóban nem úgy néz ki. Azt hiszem, mégiscsak jobb lett volna egy bemutatkozással indítani, mint azzal, hogy egy ablakon kifelé nézelődő lányról azt feltételezem, hogy eltévedt. Jól van fiam, menj szépen aludni már most. Viszont nem tűnt se félénknek, se bunkónak, ami határozottan pozitívum. Nem bírom a hullámzó nőket.
- Ja ne, nem kell.
Elég rosszul nézhettem ki, ha rögtön felajánlja, hogy ha kell, akkor kilök az ablakon, csak kérjem meg. Vagy valami ilyesmi. Figyeltem ám a mondatára, esküszöm, csak lehet, hogy még korán van. Tiszta bolonddá tesz ez az idő, jó lenne, ha egy kicsit lehűlne már.
- Nem bírom a meleget. A Durmstrangba kezdtem, hozzászoktam az ottani klímához.
Ami sokkal, de sokkal jobb, mint az itteni. Azt az egyet tényleg imádtam benne. Itt, olyan áprilistól szeptember végéig meg tudnék halni attól, hogy a megmozdulásra gondolok, nem hogy még meg is teszem. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem fogyok le például. Köszönöm természet, hogy magas gyerek lettem. Nélküled, és a kviddics nélkül nem ment volna.
- Aztán kivágtak. Rossz arc vagyok, és ez a büntetésem.
Ezt nem tudom kihagyni, drámai sóhajjal körbenézek, és teljesen összetörtnek mutatkozok, amíg bírom, de utána szélesen elvigyorodok. Amúgy nem hazudok, tényleg ott kezdtem, tényleg kivágtak, de nem rossz arc voltam, hanem pofátlan, és kierőszakoltam a kirúgásom, anyám pedig tényleg úgy gondolta, hogy az lesz az igazi büntetés, ha apámhoz küld. Egy iskolába, ahova mindig menni akartam. Japp, agyon tud büntetni ez a nő.
- Ervin, vagy Balázs. Bármelyiket használhatod.
Még kacsintok is hozzá. Mind a kettőre hallgatok, főleg, mert apámnak január 14-én született Ervin vagyok, míg anyámnak január 15-én született Balázs. És igen, ennek a párosnak két gyereke is van. Máig sem értem, hogyan lett még egy öcsém is.
- Eridon?
Kérdezek, miközben mellé lépek, és ledobom magam, kényelmes pózban elhelyezkedve.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. szeptember 1. 00:47 | Link

Bazsi


Bár nem válaszolt a kérdésemre semmit, a válasz egyértelmű volt. Ezt a részt szeretem, ez szórakoztató. Imádom, ha igazam van.
Kicsit elnevettem magam, mikor közölte, hogy nem szükséges kilöknöm az ablakon, tetszett, hogy belement a játékba.
- Csak szólj, ha meggondolod magad, én itt vagyok. - jelentkeztem lelkesen a feladatra, továbbra is jót mulatva annak a százalékos esélyén, hogy megkérjen és rásegítés nélkül meg tudjam mozdítani. Esélytelen.
Aztán elkezdett mindenfélét mondani, kéretlenül is. Érdekes, hogy bár első ránézésre nem tűnt annak, ő volt eddig itt a legnyíltabb ember, akivel találkoztam. Jó, mondjuk ez továbbra sem volt nagy szó, a kemény négy darab ismerősömmel.
Mindenesetre figyeltem rá amíg beszélt (én ugyanis, vele ellentétben tudtam koncentrálni), bár egy picit elfogott a röhögés, amikor a meleget emlegette, és bár nem szóltam semmit, jelentőségtelejesen néztem végig a pulcsimon.
- Azt hittem, oda járnak a rossz arcok. Innen hogy nem vágtak még ki? - érdeklődtem, és bár incselkedésnek tűnhetett, tulajdonképpen komolyan gondoltam, amit mondtam. A Durmstrangról nem sok jót hallottam, és ennek a "nem sok jó"-nak az elején szerepelt az, hogy a diákok nem épp "nyuszifülek".
Amikor rám kacsintott, valamiért kicsit megugrott az adrenalinom. Ha egy idősebb fiú olyasmit csinál, amire ennyire nem számítok és ennyire aranyos, akkor ez elég gyakran megtörténik. Remélhetőleg ez a fejemen nem látszott, pirulósnak szerencsére nem voltam pirulós, nem tudom mi árulhatott volna el.
- Akkor legyen Balázs. - választottam ki a számomra szimpatikusabbat, majd Balázs (akinek most már neve is volt) újra megszólalt. Na itt mondjuk kicsit lehervadt a mosolyom.
- Hát ő, nem éppen. Rellon. - mondtam, miközben a tekintemet a fiú feje fölé szegeztem az égre. Kínos. Tudom, hogy sok Eridonos rohangál az iskolában, és biztos semmi baj velük, de ez egy kicsit mégiscsak szíven ütött. Annyira lekötött a tény, hogy Eridonosnak néztek, hogy sem visszakérdezni, sem méltatlankodni nem jutott eszembe, helyette kicsit elbambulva kezdtem el járkálni a házikóban, fel-alá.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2015. szeptember 1. 00:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 1. 01:02 | Link

Lilla

- Mert csókos vagyok.
Ezt nem is olyan régen tanultam. Ha valakinek vannak kapcsolatai, melyekkel a hivatalos utat megkerülve előrébb juthat, az csókos. Oké, én nem jutottam sehova előrébb, de eljöhettem ide, miután onnan kivágtak. Csak kellett az a plusz kör, amit azóta is bánok, és talán a szüleim is bánnak. Ajánlom nekik, mert pocsék volt.
- Az apám itt tanít, így a tanárgyerekek táborát bővítem.
Mondjuk én szerencsés vagyok. Tudtam, hogy itt van. Vannak páran, akik itt szembesültek vele, hogy apuci itt tanít, vagy, hogy a bácsi, aki olyan kedves veled, igazából apu. Na ez az, amit én nem szeretnék megérni. Sokkal jobb ez. Apámat is ismerem, anyámat is, tudom, hogy honnan vannak a jó és rossz tulajdonságaim.
- Ez nem olyan király dolog ám, mint hiszed. Még csak nem is hangzik jól.
Persze, hogy nem, hiszen vannak, akik kifejezetten azokra pályáznak, akiknek itt tanítanak a szüleik. Rendszeresen nézek össze olyanokkal, és forgatjuk meg együtt a szemünk, akik olyanok, mint én. Nem mi választottuk ezt, illetve én de, könyörögtem, hogy itt lehessek. Szóval, ha azt vesszük, én ezt választottam.
- Legyen.
Nekem tényleg mindegy, hogy hívnak. A Balázs talán lágyabb, az Ervin számomra túl komoly. Viszont elkövettem egy ennél nagyobb hibát is. Leeridonosoztam egy rellonost. Aztabánatos, ugyebár. Védekezőn felemelem a két kezem, és reménykedem, hogy nincs nála pálca.
- Ne bánts, én csak egy egyszerű Navinés vagyok. Tudod, a jámbor unikornisizták.
Ami nem biztos, hogy segít az előbbi rosszfiús előadásomon, de hát nem tudhattam, hogy elkövetem életem egyik legnagyobb hibáját.
- Csak olyan, normális voltál. A legtöbben, akik bekerülnek oda bunkók lesznek.
Ami sajnálatos, meg az is, hogy sztereotipizáltam. Nem szép dolog. Elvégre biztos mindenhol vannak kakukktojások. Egy csendes eridonos, egy kedvesebb rellonos, egy nagyszájú navinés, és egy könyvundoros levitás. Illetve nem, az utóbbi tuti nem létezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék