Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel. A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is. Emma McNeilly munkája
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. augusztus 27. 17:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=370513#post370513][b]Cyanne North - 2014.08.27. 17:31[/b][/url] ~ öltözet ~Valószínűleg harmadikos leszek. A nyári szünet tikkasztó meleggel kecsegtet, otthon pedig marhára fogok unatkozni. Semmi különös. Már nincsen több teszt, ami megírásra vár, már nem kell tanulni, meg ilyenek, csak egyszerűen... lenni. De ezt az üres időszakot is gyakorlással töltöttem. Én, Cyanne North, gyakoroltam? Úgy bizony; felfedeztem, hogy ha nagyon sokáig nem villámlok (ha-ha), a feszültség kitör belőlem. A vizsgák ideje alatt nem volt rá időm, csak egyetlen egyszer - így hát egy csomó ideig visszafojtottam képességem. És hát, amikor kiengedtem, akkor egyszerre törtek elő villámok az ujjaimból és a tenyeremből, és egészen véletlenül valami olyan dolgot csináltak, amit sosem hittem volna; összefonódtak. Nem elég, hogy fantasztikusan nézett ki, még meg is lökte az íróasztalom - bár, csak pár miliméternyit -, így hát újult erővel vetettem bele magam ennek a gyakorlásába. Bár ehhez hatalmas koncentráció kell, és ritkán sikerül, irányítani pedig ultra nehéz, pár napja csak ezzel foglalkozom, és egész jól megtanultam. Szinte egész nap gyakoroltam, s emiatt este mindig bedőltem az ágyba, annyira lefáradtam. De már el is terveztem, hogy mit akarok csinálni. Előbb-utóbb muszáj lesz kipróbálni a villámokat emberen is - s bár kisebb bosszantásokra eddig is alkalmaztam, minden energiámat sosem vetettem bele egy ember legyőzéséhez, például. És erre Noel lenne a tökéletes alany, aki egyébként is nagyon érdekes elmével rendelkezik. Így hát nadrágom kantárjait lazán lóbálva indultam el a fiúhoz, s léptem be a szobájába; a sajátomban amúgy sem tudtam volna ott maradni. Túl nagy volt a kosz. Köszönésre még csak lehetőségem sem lett volna Noel gyors reakciója miatt. Arcomon megjelent a tipikus adrenailnt-akarok mosolyom. - Emlékszel ezekre? - kérdeztem, s prezentálásképpen feltartottam mutatóujjam, amiből egy kis villám szaladt ki, csak amolyan látvány módjára. - Kifejlesztettem egy újat, és még nem próbáltam ki senkin. Na meg, nem tetszik az erdő mostani kinézete. Túl sok a fa. Szerinted nem? Már most éreztem karjaimban az erőt, ahogy a tett gondolatára elkezd bennem szikrázni valami. Noel vigyorogva küldött ki, hogy átöltözhessen; készségesen megvártam a folyosón, majd útnak indultunk. Mikor a faházhoz értünk, vigyorogva bólintottam, miszerint; igen, itt tökéletes. - Hát, eddig olyat tudtam, ami eléggé fájt, de ki lehetett bírni. Ez az új nem tudom, milyen, szerintem ez lesz az, amikor úgy fogod érezni, hogy megvág az áram. Meghajlására felvontam egy pillanatra a szemöldököm. Távolabb megy, én meg pár lépéssel közelebb állok, hogy a spéci kis villámom biztos elérjen a céljáig, és ne veszítse el önmagát út közben. Kezdődhet a show. Nagy levegőt vettem, lehunytam a szemem, és már éreztem is, ahogy a mellkasomban ott van az adrenailnnal vegyes energia, ahogy egyre jobban töltődik; éreztem, hogy szét akar áradni a testemben, de nem hagytam neki. Még érnie kell, még lehet ez erősebb is... A feszültség olyan nagy lett bennem, hogy éreztem, alkaromon végig fut egy kis villám, amitől bizsereg a bőröm. Aztán az orromon egy. Felemeltem a jobb kezemet, a szememet pedig kinyitottam, hogy Ombozi lábára tudjak célozni. Ujjaimat behajlítottam, mintha karmolni akartam volna... és akkor... BUMMM! Könyököm kissé behajlítottam, majd ismét kinyújtottam a kezem: szinte kilöktem magamból a villámot. Éreztem, ahogy a másodperc törtrésze alatt kiszabadul a tenyeremből s mind az öt ujjamból egy-egy; ujjaimat így kinyújtottam, s a villám köré odafonódtak a picikék. Sosem hittem volna, hogy sikerül. Azt hiszem, szerencsém volt. A teremtményem Ombozi térde alatt ért célba, s éreztem, hogy még futkos rajtam pár kis villám, főként a karjaimon.
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. augusztus 27. 22:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=371061#post371061][b]Cyanne North - 2014.08.27. 22:59[/b][/url] Ó, minő naiv feltételezés is lenne az, ha azt hinném, Noel nem tud meglepni! De igen; szinte kacérkodik villámaimmal és erőmmel, ami nem csak jóleső érzéssel tölt el, nem csak szinte hízelgésnek hat, de még jobban felkorbácsolja bennem az energiát. Kilövök, s villámom annyira gyönyörű, annyira észvesztően tökéletes! Fantasztikus, ahogy látom becsapódni áldozatom lábába, s - talán kissé morbid - örömmel tölt el, hogy elérte hatását a dolog. Aztán rájövök, hogy Noel mazochista. - Ööö, biztos? - kérdeztem némi meglepettséggel a hangomban. Szemöldökeim összevontam, de a határozatlanság szikrányi jelét sem mutattam, annak ellenére, hogy ott volt bennem. A fiú sürgető válaszára tekintettel lévén azonban nem kérdeztem. Sejtettem, hogy ez valami olyan célt szolgálhat, amit egyelőre még nem értek, ami olyan tökéletes káoszt fog teremteni, hogy el se tudom képzelni. Akkor hát rendben - kék hajamat a vállam mögé dobtam, s a még bennem szikrázó feszültségre összpontosítottam. Biztos voltam benne, hogy ezt a bravúrt nem fogom tudni megismételni, hisz a művelet önmagában is elég kimerítő, de azért egy középen szétnyíló villámot talán meg tudok fogni, hisz azt kiskorom óta gyakorlom. Szemeimet lehunytam egy pillanatra, tenyerem pedig mellkasom előtt olyan pózba helyeztem, mintha egy bonyolult karaterúgásra készülnék elő. Igazság szerint nem lett volna szükség ezekre a dolgokra, de ezeknek a villámoknak igazán át kellett menniük a mércén, nem lehettek csak amolyan mezei villámok, hiszen közönségem is volt. Tehát; tenyereimet egymásnak támasztottam, majd kinyitottam szemeim, s egy pontot fixíroztam a talajon, ahogy kezeimet dörzsölgetni kezdtem. Már alapból furcsán kezdődött. Az adrenalin most nem úgy áradt szét bennem, mint egy izgatott kislányban; valahonnan mélyről jött minden. A feszültség a bal tüdőmre koncentrálódott, s éreztem benne azt a mély, megfoghatatlan szúró érzést. Ezt az erőt, mint egy fehér energiagömböt, formáltam a mellkasomban; a kezeimbe lassan erő áramlott, átjárta mindenemet ez a félelmetes feszültség. Hirtelen Noelre emeltem a tekintetem, kezeim villámgyorsan mozdultak. Tenyeremből valami olyan hihetetlen tört elő, amit még sosem láttam. Olyan vastag villám volt! S mikor kitört belőlem, éreztem, hogy ez az előzőhöz képest más, ez valahonnan mélyről jött, s ez pokolian fog fájni a fiúnak. Nem lesz semmi komolyabb baja, de nagyon fog fájni neki. Próbáltam elhúzni a kezem, hogy a villám célt tévesszen; megijedtem, vagy inkább megilletődtem tőle, de nem tévedtem sokat; a villám a bal térde fölötti rész helyett a lábszárcsontja közepébe talált. Tudtam, hogy mi idézte elő ezt bennem: valahol a tudatalattimban felsejlett egy arc emléke. Ezt neki szántam volna.
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. szeptember 24. 20:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=391335#post391335][b]Cyanne North - 2014.09.24. 20:36[/b][/url] Noel tekintete az enyémbe fúródott, s tudtam, mi fog következni; elvesztette a kontrollt, ilyenkor pedig szinte lehetetlen oda irányítani az erőnket, ahova akarjuk. Láttam a szemeiben azt az őrült perzselést, szinte éreztem a benne keletkező hőt; s pont mikor megmozdult, guggoltam le gyorsan - óvintézkedésem azonban feleslegesnek bizonyult. Noel el tudta kapni azt az utolsó utáni pillanatot, mikor egy minutumra kitisztul az agy, s még van esély a célpontváltoztatásra. Mögöttem ropogni kezdett a fa, én pedig hátrafordultam; a házikó, mint valamiféle groteszk csontváz, látszott ki a lángok közül. Elbűvölve néztem az építményt; ahogy nyaldosták a lángok, s fokozatosan kezdett megsemmisülni, az valami gyönyörű volt. Kábulatomból Ombozi rángatott ki. A fiú üvöltözni kezdett velem, mintha nem is ezt akarta volna elérni; felvont szemöldökkel ránéztem, majd fél pillanattal később kapcsoltam, hogy mindjárt jön valaki a kastélyból a nagy füst miatt. Hát, nem fognak örülni otthon, ha kiraknak innen. - gondoltam egykedvűen, de igazság szerint megremegtem a gondolatra, hogy itt kell hagynom az iskolát. Azonban tudtam, hogy már késő menekülni; zsigereimben éreztem a figyelő tekintetet, így hát hátrafordultam. És amott állt Warren prof, én pedig Noelre néztem, és elröhögtem magam. Jobb kezemet felemeltem, s egy elenyésző kis díszvillámot pöcköltem felé, ami félútra már el is tűnt erőtlensége miatt. Ez afféle beismerő vallomás is lehetett volna, de ki tudom magam dumálni az ilyenekből, főleg, hogy a tűzhöz magához nincsen direkt közöm. Csupán felidegesítettem Noelt, ahogy kérte. Ahogy visszanéztem a profra, bájosan rámosolyogtam, ami az én arcomon nagyon is ijesztőnek hatott. - Jó napot, tanár úr. Hogy van?
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
ZÁRT Írta: 2015. augusztus 24. 13:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=508634#post508634][b]Cyanne North - 2015.08.24. 13:08[/b][/url] ~ öltözék ~Késő este volt, s így a vizsgaidőszak elején természetesen nem tudtam aludni. Nem mintha azok miatt a borzalmas tesztek miatt lenne, egyáltalán nem - csak a szokásos rémálmok gyötörtek, hiszen, mint tudjuk, amióta az eszemet tudom, rémálmaim vannak. Tehát, szokás szerint kikeltem az ágyból egy ilyen után, és felöltöztem - egy ing, egy farmer, egy póló, egy zakó, ugyanis odakint villámlott, és várható volt a vihar. Ilyenkor persze mindig ki akarok menni, már nem egyszer kaptak el prefektusok azért, mert a viharban rohangáltam. Ez számomra az egyik legnagyobb szórakozás. Mert egy normális kamaszlány vagyok. Amint minden a helyére került, kisettenkedtem a szobából, vigyázva, hogy ne ébresszem fel a szobatársaim, hiszen hajnali egy óra is elmúlhatott eddigre. A folyosókon valóságosan lekommandóztam, ahogy igyekeztem kikerülni a prefektusokat és a tanárokat; az ilyet már megtanultam egy ideje, hiszen azért masszív négy éve vagyok az iskola tanulója, és különben is, egy auror lánya vagyok. Amint kijutottam a kastélyból, az egyelőre még csak erősen villámló égre pillantottam. Még nem esett az eső, ez volt a lehető legjobb időpont a gyakorlásra - elég inspiráló tud lenni, ha fölötted az csattog, ami a te kezedből is előjön. Rohamtempóban indultam el az erdő felé, de nem mentem túl mélyre, csak a Faházig, ugyanis onnan még vissza tudok találni az iskoláig sötétben is. Lépéseim zaja valószínűleg elijesztett tőlem mindent, de pálcámat azért készenlétben tartottam - igaz, éreztem magamban a vibráló feszültséget, és ilyenkor már a legtöbb túlélőösztönnel rendelkező lény távol marad tőlem. Odaértem úti célomhoz, s amint megálltam, egy hatalmas dördülést hallottam - a villám fénye gyönyörűen cikázott át az égen. Valami elmebeteg élvezet áradt bennem szét, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott; tenyereim összedörzsöltem, s pár hajszálam az ég felé szállt. Csak dörzsöltem a két kezem, ujjaim körül apró elektromos kisülések jelentek meg... aztán amikor már nem tudtam volna tovább fokozni a feszültséget, jobb kezemmel hirtelen kilőttem - a villám egy nagy dördülés kíséretében a közeli fába csapódott, szinte hajszálpontosan oda, ahova pillantottam előtte.
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
ZÁRT Írta: 2015. augusztus 25. 19:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=509322#post509322][b]Cyanne North - 2015.08.25. 19:45[/b][/url] Nem is jutott eszembe, hogy valami hülye rajtam kívül hajnali egykor kint legyen a készülő viharban, úgyhogy gyakorlatilag táncoltam, ami igencsak furcsa látványt nyújthatott, hiszen viszonylag jól tudok mozogni, ha épp nem néz senki. Az első villámomat kieresztvén felszabadult bennem valami, amit a legtöbb ismerősöm csak "az állatként" szokott emlegetni - amikor szabadon használhatom az erőmet, nincsenek megkötések, nem kell vigyáznom. Odafentről a nevemet hallottam meg, így felkaptam a tekintetem - dörgött az ég. Egyelőre nem tudtam beazonosítani a hangot, csak akkor sikerült, mikor újra megszólalt. Noel. Két éve nem láttam, azóta pedig jócskán sikerült továbblépnem rajta, mégis - az a tény, hogy még a levelemre se válaszolt az intézetben, nem rakott olyan kis pluszt a fejem fölé, mint a Simsben, sőt. Ahogy felvetettem az állam, elvigyorodtam, bár vigyorom inkább volt betudható vicsornak, mint valami állat. - Na mi van, Ombozi, újraépíted a Faházat? Vagy elbúcsúzol tőle, mielőtt visszamész Balatonra? - kérdeztem epésen, ahogy néztem rá. Ismét végigcikázott egy villám az égen. Legszívesebben annyi áramot vezettem volna Omboziba, amennyitől úgy érzi, hogy igencsak megvágta az elektromosság, már éreztem is az energiát, ami felszabadul bennem ennek a hatására, azonban inkább elfordultam a Faháztól, és összedörzsöltem a tenyerem. Kezeim előrevágódtak, egész testemben mozdultam előre, ahogy kiszakadt belőlem az elektromosság egy hatalmas villám formájában - ugyanabba a közeli fába csapódott, majdnem pontosan ugyanoda, mint az előbb, bár ez csak véletlen volt. Hajam felszállt a becsapódás pillanatában, immár az egész - most kellett rájönnöm, hogy Ombozi jelenléte mindig kihoz belőlem egy kis plusz töltést. - Azóta már tudod kontrollálni magad, Ombozi? Vagy még mindig olyan szerencsétlen vagy? - kiáltottam fel. Igen, Noel nem éppen a szívem csücske azóta a bizonyos levél óta, és amíg legalább egy bocsit nem hallok róla, addig nem is fogom kifejezetten kedvelni.
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
ZÁRT Írta: 2015. augusztus 25. 20:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=509346#post509346][b]Cyanne North - 2015.08.25. 20:56[/b][/url] Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem Ombozi válaszára, rögtön el is hagyta a számat. - Nem nehezebbeket, mint te fogsz ez után. - köptem a szavakat még mindig állatias vigyorral az arcomon, noha egyáltalán nem gondoltam semmi konkrétra, sőt, az agyam hátsó felével valahol tudtam, hogy el kéne kerülnöm az összetűzést egy pyromágussal, de az a helyzet, hogy rohadtul nem tudott érdekelni. Idegtépő kérdésére, csak felvontam a szemöldököm, mellkasom megemelkedett a bennem játszó energiától. Nem merném? Ó, kedves Noel, nem én járnék rosszul azzal, hogy x időre begörcsöl a kezem, hanem te. És nem is tudom, kinek a szíve van veszélyben az elektromosságtól végső esetben. Erre a kérdésre inkább nem válaszoltam, hiszen ha Ombozi tényleg ekkora barom, akkor legyen, megkapja, amit akar - a bennem növekvő feszültséget nem hagytam tovább fokozódni, inkább csak felemeltem a kezem, és a(z idő közben fiúból lett) férfi felé legyintettem, hogy aztán a villámom, mely a szokásosnál kisebb volt, elhúzzon a füle mellett. Igen, a célzásom egészen kiváló, ugyanis azóta az eset óta, hogy elvesztettem a kontrollt, rengeteget gyakoroltam. Mikor közölte, hogy összekeverem valakivel, nemes egyszerűséggel kiröhögtem. Ez hülye. - Ugyanaz, ha rólad beszélünk. - mondtam, még feljebb emelve az államat, ezzel pedig fensőbbségérzést kölcsönözve a kisugárzásomnak. Ó, Ombozi, ugyan már... Háztársam lemászott a létrán, amit talán fenyegetésnek is tarthattam volna, főleg, hogy ő tényleges felületi sérüléseket képes okozni, amennyiben nem vagyok marha ügyes. Bal kezem fenyőpálcámra feszült - még úgysem volt alkalmam egyszerre gyakorolni a villámeregetést és az átkozást, végül is. Na igen, ekkor már tudtam, mi lesz az egész vége. Egy villám hasított keresztül az égen, s ahogy tekintete felizzott, tudtam, hogy immár nem Ombozival, hanem a Tűzzel állok szemben. Vicsorom leolvadt az arcomról, államat leszegtem, s homlokomat talán kissé előre is nyomtam, mint valami agresszív bika - éreztem, ahogy az elektromossági szintem növekszik, újratermeli azt a rengeteget, amit most elhasználtam. Noelnek köszönhetően elképesztő sebességgel töltődtem újra, s éreztem is, ahogy kérdése nyomán végigfut pár szikra az ujjaimon. Pálcámat óvatosan előhúztam, de még nem tettem semmit; idegtépő másodperceken keresztül csak vártam, és néztem a szemébe. Hirtelen mozdultam, jobb kezemmel pedig ismét egy nagyobb villámot küldtem, immár a jobb válla felé - ha nem volt elég gyors, simán eltalálhattam. - Táncolj! - kiáltottam rá, s ezzel a mondattal egy időben azonnal balra mozdultam.
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
ZÁRT Írta: 2015. augusztus 26. 11:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=509506#post509506][b]Cyanne North - 2015.08.26. 11:49[/b][/url] Nevetésem elhalt az erdő csendjében, amit hamarosan felrázott egy égen átcikázó gyönyörűség dörgése. Nem az lennél, Ombozi? Tény, én is sokat változtam az elmúlt időszakban, mint ahogy láthatod - már tudom kezelni az erőmet, nem vagyok olyan gyengécske, van önfegyelmem, amíg nem engedem el magam teljesen; csak sajnos te pont rosszkor találtál rám. Milyen kár. Amikor villámom kiszabadul belőlem, egy kiáltás is társult mellé, de nem az a teniszező fajta, bár azt hiszem, ezzel nem mondok újdonságot. Ellenfelem nagyon ügyesen mozdult, jók az ösztönei, rá kellett jönnöm. Fújtam egyet, de nem mérgemben, csupán kiengedtem a gőzt, ha szabad így fogalmaznom; azért az elektromosság ilyen gyors újratermelődése nagyon fárasztó tud lenni. Mintha direkt akart volna hergelni, hogy csak majdnem találtam el - persze, mert nem fogom a szíved célozni, Ombozi, hogy ne ess össze. Azért az nem lenne a legjobb pontja az önéletrajzomnak, főleg, ha auror akarok lenni. Ő is balra lépett, pedig én csak azért tettem, mert számítottam az azonnali visszatámadásra. Ombozi kezében égni kezdett a tűz, pálcás kezem pedig azonnal megfeszült, tettre készen - magamban legalább hat varázslat eszembe jutott, amivel talán ki tudok védeni egy tűzlabdát. Locsoló varázslat, hőhűtő bűbáj... talán. Talán. Ombozi felemelte a kezét, én kezem pedig azonnal lendült, de elkéstem volna, ha felém eresztette volna, hisz nem mondtam elég hamar a varázsigét - de így, hogy a földre vágta a labdát, már legalább azt is láttam, milyen gyorsan képes közeledni. Háztársam mellett égni kezdett a föld, én pedig értetlenül bámultam rá. Ezt meg miért csinálta? Igaz, nem tudom, mennyire tudja terjeszteni a földön a tüzet, gondolom, simán képes futótüzet idézni. Elüvöltötte magát, és bár kissé kirázott a hideg, hiszen ez után elég teátrálisan még villámlott is, de akkor jött a megmentőm - egy esőcsepp. Egy esőcsepp, amit száz másik követett. Elkezdett esni az eső. Arcom immár határozott vigyorba torzult. Áram és víz? A tűz ellen? Érdekes... - Nesze! - üvöltöttem, de még ez előtt egy töredékmásodperccel felé lendült a villámom, sőt; a pálcámat rögtön zsebre is vágtam, hogy aztán a bal kezemmel is rögtön felé küldjek egy csóvát, az elsőt jobb, a másodikat bal oldalra. Na, Ombozi, elég erős lesz a vízzel együtt? Tudtam, hogy a villám nem okoz majd komoly károkat, maximum eléggé fájni fog neki, és összerándul az izma nagyjából fél percre, de aztán el is enged magától. Három év múlva csak orvosi segítséggel lehetne szétugrasztani a görcsös izmokat... de arra még várunk, nem igaz?
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
ZÁRT Írta: 2015. augusztus 27. 12:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=509798#post509798][b]Cyanne North - 2015.08.27. 12:19[/b][/url] Mindkét villámom becsapódott, pedig erre egyáltalán nem számítottam - valószínűsítettem, hogy az első elől elugrik, csak biztosra akartam menni. Úgy figyeltem eztán Ombozi reakcióját, mint egy ragadozó a zsákmányát. Izmai összehúzódtak, s üvöltött egyet a belé hasító fájdalomtól. Szinte láttam is, ahogy öltözete alatt összehúzódnak az izmai, bár lehet, hogy csak a fák ágainak árnyéka játszott velem. Áldozatom fájlalta egy ideig a dolgot, aztán felnevetett, és kinyújtózott. Ha nem akartam volna látni, hogy milyen az, amikor valakibe beleeresztek egy majdnem teljes erejű villámot, azonnal támadtam volna, amíg fájlalja a két karját, hiszen ha ez egy párbaj, akkor egy pillanatra sincs szünet, vagy időkérés. Ha élesben lennénk egy terepen, és mint auror lennék jelen, ott sem lenne időkérés. Semmi. Felém lépett, én pedig automatikusan léptem egyet hátra, de gyorsabb volt ő annál, hogy hatásosan tudjak hátrálni - bennem ez a kisülés egy kis zavart okozott egyébként, néha a sok elektromosság miatt kiesnek pillanatok, ez valószínűleg azért van, mert a töltés eléri az agyamat, és kisüt pár pillanatot. Ezért nem szabad sokat használni, mert lefőzi az agyam, ha mondjuk órákig ezzel szórakozom. Ahogy Ombozi közeledett hozzám, az elég félelmetes jelenség volt - ahogy a fekete ködös füst követte őt... megborzongtam, de nem tudtam hátrább lépni, pedig ostromoltam is magam belülről, hogy "mozdulj már, North!", de nem ment. Rohadt agysülés. Mikor tagjaim végre elengedtek, Noel már egészen közel volt hozzám, nem is lett volna érdemes hátrébb lépni, hiszen pár lépés, és itt van előttem. Kérdésére felemeltem az államat. Egy auror, akit becserkésztek? Sosem fognak felvenni. - Most látok. - mondtam finoman visszafogott hanggal. Hajam előre csúszott, majdnem eltakarta az egyik szememet, de tudtam, hogy egy mozdulat is végzetes lehet egy ilyen ragadozó közelében. Tűz, tüzet láttam meg a kezében, kéken izzó lángokat - s egy óvatlan pillanatban körém zárult a tűzgyűrű, amiből nem tudtam volna kimászni, legalábbis nem gondoltam olyasmire, hogy nincs hője ezeknek a lángoknak, hiszen az uszadékfa lángja is kék, mégis forró. Csapdát sejtettem. De legalább megtudtam, hogy az eső nem hat a tüzére... - És most mit akarsz tenni? - kérdeztem inkább finoman, szinte már elegánsan emelve az állam Noel felé, miközben agyam eldugott zugaiban megoldás után kutattam. Talán még válaszolni sem tudott a kérdésre, amikor pálcás kezem megrezzent, s ajkaimat elhagyta egy varázsige. - Levicorpus! - csak halkan mondtam ki, s talán Noel legnagyobb meglepetésére én magam emelkedtem a levegőbe; testemet felrántotta ez az erő, és a tűzkörön kívülre kerültem. - Liberacorpus! - mondtam szinte rögtön, és a földre estem. Persze, megütöttem magam, talán lehorzsoltam a könyököm, esetleg fűfoltos lett az ingem, de rögtön felálltam onnan, majd hátrálni kezdtem Noeltől. Az az egy szerencsém volt, hogy ő nem tudta, amit én; hogy most várnom kell kicsit a villámlással, hiszen töltődnöm kell, és hagynom kell pihennem a szervezetem.
|
|
|
|