38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 27. 21:48 | Link

Adam Kensington

Egy össze fogott barna hajú lány sétál a faház felé. Egy pizsama pólót és nadrágot viselt, még varázspálca se volt nála. A nadrág fekete volt, foszforeszkáló holdakkal díszítve, míg a póló szürke, feliratos. A felirat pedig a következő volt: Nincs semmi bajom a vámpírokkal, csak ne szívják ki a vérem. Mezítláb volt, mintha nem zavarja  az, hogy a föld hideg. Nos igen. Ez vagyok én.
A kilógás a suliból könnyű volt. Csak a szokásos. Ha minden jól megy, akkor ma sem lepleznek le. De, még nem iszok a medve bőrére. Majd elkezdek énekelni.
-My shadow's the only one that walks beside me. My shallow heart's the only thing that's beating. Sometimes I wish someone out there will find me. 'Til then I walk alone - igen, a Boulevard Of Broken Dreams-t éneklem a Green day-től. Majd megunom.
Mindjárt odaérek. A faházhoz. És elkezdek valami mást.
- When the days are cold. And the cards all fold. And the saints we see. Are all made of gold - Imagine dragons-tól a Demons.  
A célomhoz érve leülök a faház fájának tövébe.
- Olyan jó lenne most egy gitár. Vagy egy gitárkíséret. Kár, hogy nem tudom hogy hol van az enyém.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 29. 11:04
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. július 28. 18:16 | Link

Tüszőfűi Lilith

Úgy döntöttem, felugrok az Edictum szerkesztőségbe. Végre hazatértek a tanoda lakói Madagaszkárról, így pedig jóval nagyobb élmény ide jönni. Nem mondom, különleges volt az iskola több hetes kihaltsága. Az, hogy a helyen, ahol emberek tömegének kéne lennie, alig van bárki. Most viszont, amint a birtokra lépek, megannyi nesz, látvány, illat áramlik felém. Ki-ki alszik már rég, mások még nagyban pusmognak körleteikben. A kastély eleven, még így este is. Igen, ennek így kell lennie.
Az iménti felsorolásból természetesen sokakat kihagytam, így azokat az illetőket is, akik nem hogy nem alszanak, még csak nem is készülődnek az alváshoz, hiszen éppen el vannak foglalva azzal, hogy tilosban járjanak. Sok a prefektusok munkája erre felé, lássuk be. Főleg ilyen rutinos kiosonókkal, mint ez a lányka is, akit a magaslati faház alatt pillantok meg.
Lassítok hosszú lépteimen, mikor megakad a tekintetem a pólója feliratán. Szemöldököm felszökik kissé és így is marad, ahogy a diák énekelgetésbe kezd, és tárgyal kicsit magával arról, milyen jó lenne ehhez kíséret. Felismerem a számokat, amiket dalolgat és ha nálam volna a gitárom, azonnal teljesíthetném is a vágyát. Dehát miért volna nálam? Meg különben is.
Folytatom ráérős sétámat a tanoda felé. Hosszú, sötét alakom csaknem az éjszakába vész. Fehér bőröm az, ami mindig felfed, mindig kirikít a feketeségből. El-el nézek olykor a lányka irányába. Most érek nagyjából mellé, dehát jó pár méterre haladok tőle. Nem megyek túl közel.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 28. 21:28 | Link

Adam Kensington

Az, hogy valaki más is tanúja a magánprodukciómnak, csak akkor veszem észre mikor elmegy mellettem. Befejeztem azt, amit énekeltem. Te jó ég, most mit tegyek? Jó kérdés. Felálltam, majd elkezdtem futni felé.
- Hé, te! - Kiáltottam az alak felé.
Mikor elégnek ítéltem a távolságot, a nyakába ugrottam. Jobban mondva a hátára, a nyaka körül a karomat,  a csípője körül  a lábamat fűztem össze. És végül érdeklődve, bizalmas hangon megkérdezem azt, ami napok óta fontos számomra.
- Nem láttad véletlenül a gitáromat? Mert nem tudom, hogy hol van. Amúgy, neked van gitárod? És ha igen, tudsz gitározni? - Itt már nagyon-nagyon kíváncsi voltam. A férfi, mert férfi volt az illető, hideg volt. Mint egy vámpír. Bár, lehet, hogy az. Ki tudja?
- A nevem Lilith. Hét éves korom óta gitározok. Valami, ami nem  köthető sem az apámhoz, sem az anyámhoz - az anya és az apa szavakat úgy mondtam ki, mintha gyűlölném, vagy legalábbis nem szeretném őket.
- Te játszol valami hangszeren? Mert én a gitáron kívül körtemuzsikán meg zongorán úgy-ahogy. Zavar, hogy itt vagyok? Miért indultál a kastélyba?- A fejemet a nyakába fúrom, miközben szívom az illatát.
- Vámpír vagy?
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 29. 10:11
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. augusztus 2. 12:27 | Link

Tüszőfűi Lilith

Ó te jó ég... Már megint. Ez az első gondolatom, mikor a leányka rohanni kezd felém, és már most tudom, mire készül. Persze, nem erre mondtam, hogy már megint. Hiszen azért az nem mindennapi, hogy valaki így egyszerűen rám ugorjon. Főleg elismerésre méltó teljesítmény az, hogy sikerül is megmásznia langaléta testemet. Ami a már megint, az az újabb, egészséges életösztön híján lévő varázslótanonc. Mindig megtalálnak.
Ahogy felugrik rám, ráfogok a lábára, nehogy lezúgjon rólam. Bár elég erősen kapaszkodik. Arcom kissé hátrafordítom, profilomat mutatva neki, és máris érkezik kérdéseinek árja, kinyilatkoztatásainak tömege, közvetlenül a fülembe.
- Nos... - kezdődik meg mély hangú, komótos válaszadásom.
- Az én nevem Adam. Nem tudom, hol lehet a gitárod. Szinte minden hangszeren játszom, és az iskolaújság szerkesztőségébe indultam. - veszem szépen sorra a feleleteket, miközben a diák magába szívja nem létező illatomat. Nincsen nekem olyanom. Van külsőm, hangom, tapintásom és egy igen erős kisugárzásom, ami a hatását tekintve szinte betudható illatnak, de ténylegesen ilyesmivel nem rendelkezem. Arra nem reagálok, zavar-e, hogy itt van a hátamon. Engem ugyanis igazán kevés dolog zavar ténylegesen, viszont ha kimondanám, hogy nem zavar, akkor úgy tűnhetne, mintha egyáltalán nem is volna baj, hogy csak így rám vetette magát. Pedig ez nem túl illő cselekedet, ráadásul, ha nem engem meg a nyugodt természetemet fogja ki, talán sírás lett volna a vége.
- Az vagyok, igen. - bólintok a vámpírságomat illetően is.
- De nem fogom kiszívni a véred. - utalok a pólója feliratára.
- Gyerekekből nem iszom. - indoklom is meg egyből kijelentésemet. Az már más dolog, hogy persze felnőtteket sem kóstolok meg csak úgy az engedélyük nélkül. Nem mintha egyébként feltétlenül hinni kéne egy ilyen sötét idegennek, aki éjnek-évadján a tanoda birtokán sétál. A bagolyköveseket persze ezzel mit sem törődnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 13. 09:54 | Link

Adam Kensington
Aki vámpír


Adam. A bibliai Ádám. Az Ádám bibliai férfinév, az első emberpár férfi tagjának neve.A név héber eredetű, az eredeti jelentése: ember (az emberi faj neve vált személynévvé). A szó alapjelentése „vörösnek lenni”, az adam szó valamennyi sémi nyelvben egyben „embert”, „földből valót” és „vörös színűt” is jelent. Hirtelen jutott eszembe. Egy kicsit hülyeség. Meg ironikus. Egy vámpír, aki egy bibliai személy nevét viseli.
Wow. Mennyi hangszeren játszik! Irigylem.
- Megtanítasz elektromos gitáron gitározni? - Leugrok a hátáról, majd elé megyek - na, lécci, lécci!
Majd csinálok egy cigánykereket. Ott egy kb. hét méter magas fenyőfa. Meg van a következő játék. Megérintem a vállát.
- Te vagy a fogó, vámpírka! - Elkezdek futni a fa felé. Felmászok rá. Egyik ág, másik ág. Nem követhet ilyen magasra, mert az az ág amin jelenleg vagyok, nem bírja el a súlyát. Ha feljebb megyek, leszakad a úlyom alatt a következő ág. Várom, hogy mit lép. Jelenleg 6, 5 méter magason vagyok. Ez azért nem semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. augusztus 19. 11:39 | Link

Tüszőfűi Lilith

Mintha ez csak így menne. Dehát náluk így megy. Megkérsz egy vadidegen vámpírt az éjszaka közepén, miután leugrottál a hátáról, hogy tanítson meg elektromos gitáron játszani, ő meg majd minden bizonnyal rögvest rábólint, és kézen fogva elvezet a házába, hogy megmutassa a hangszergyűjteményét. Nyilván. Sajnálom, kislány, a valóságban ez nem így működik. Vagy ez esetben pont hogy szerencse. Főleg, hogy engem fogott ki. Más talán kapva kapott volna az alkalmon és elcsalta volna. Ő meg belement volna valószínűleg. Már vagy ezredszerre állapítom meg magamban, de: nagyon jó munkát végeznek a bagolykövesek őrangyalai.
Némán figyelem, ahogy megérinti a vállam, hallgatom játékra buzdító szavait és csak nézem, miként iramodik fel a fára. Egy fenyőfára. Sóhajtok egyet és körbenézek a vidéken. Természetesen eszem ágában sincsen utána menni. Nem arról van szó, hogy ne lennék benne ilyenekben. Kírával is fogócskáztam a játszótéren... úgy egy éve. Azonban ilyesmiben vagy benne vagyok éppen, vagy nem. Most épp nem. Nem biztos különben, hogy ne bírna el az ág, hiszen a súlyom egész behatárolhatatlan. Hiába tűnök magasságom és jelentékeny termetem miatt nehéznek. Nem vagyok az. Tudom, ez furcsa, de így van.
Pontosan észlelem, hogy veszélyes az, amit csinál. Mintha méregetné a határait és mintha tanulmányozná a viselkedésem. Csak hogy én nem kísérleti alany vagyok, hanem az, aki a kísérleteket végre hajtja. Ez nem konokság vagy beképzeltség. Egyszerűen csak ez a rendje. Nem lépek tehát semmit. Csak állok ott nyugodtan, árnyszerű valómban és figyelem őt, félrebiccentett fejjel.
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 19. 12:22 | Link

Adam Kensington

Ott vagyok a fán. Adam, úgy tűnik, hogy nem jön utánam. De, ezzel is megyek valamire. Ha nem üldöz, az azt jelenti, hogy nyugodt. Nyugalom szigete. Több, mint 500 éves szerintem. Akkor összegezzük, hogy mit tudunk róla: Egy: vámpír. Kettő: Londonban született az viselkedése és az alig, szinte semennyire észrevehető akcentusa alapján. Londonon belül, pedig a neve alapján Kensingtonból is jöhetne.
- Londoni vagy? - Bukik ki belőlem a kérdés, majd lemászok a fáról. Az utolsó két méternél ugrok. Egyszerűbb, mint mászni. A távolból mennydörgést hallok. Még csak az kéne. Pedig kint akartam éjszakázni. Akkor meg a Faházban alszok. Se baj. Nekem mindegy.
Adam úgy hat rám, mintha egy üveg nyugtatót dugtak volna le a torkomon. Már nincs kedvem ugrálni, cigánykerekezni, szaltózni. És hirtelen eszembe jut egy dolog.
- Meg van, hol hagytam a gitárom! - Kiáltok fel örömtelien. A Faházban hagytam. Ilyenről feledkeztem meg? Te jó ég. Nem vagyok komplett.
Oké, már lassan megint önmagam vagyok. Odasétálok hozzá. Szemben vagyok vele. És megszólalok.
- Lehet, hogy furán hangzik, de egy kicsit tartok tőled. Ha az ösztöneimre hallgatnék, akkor vagy elfutnék vagy elkezdenélek kérlelni, hogy mutasd meg a fogaidat. Már csak ezért sem hallgatok az ösztöneimre. Amúgy, nekem milyen illatom van? Mint emberként? - Komolyan mondom. Majd az utolsó kettő mondatnál átváltok vidámra. Egy kicsit gyorsan változik a hangulatom.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. augusztus 21. 12:21 | Link

Tüszőfűi Lilith

Vihar közeleg. Engem ez nem igazán befolyásol, a diákot viszont nyilvánvalóan. Látom is rajta, ahogy végiggondolja, miként alakítsa a továbbiakban az estét. Immáron ismét előttem áll. Lemászott és leugrott a fáról, miután sikertelen próbálkozást tett arra, hogy fogócskázzon velem. A kérdésére egyszerűen bólintok. Igen, londoni vagyok.
Látom a lányon, ahogy békém átragad rá. Ez egy elég megszokott jelenség. Ha az egyik következetesen, kizökkenthetetlen tartja magát egy viselkedéséhez, hangulatához, akkor a másik némileg igazodni fog hozzá. Egy ilyen fiatal élet esetében ez mondjuk inkább csak pillanatokig igaz, hiszen az ő érzelmei gyorsan váltakoznak. A kis eridonos is, a higgadtból máris felpörgötté lesz, ahogy eszébe jut, hol hagyta a gitárját. A testbeszédéből úgy veszem ki, hogy a faházban. Arrafelé irányulnak a jelzései. Elégedetten bólintok a felismerésére. Nem szeretem, ha a hangszereket szanaszét hagyják.
Azt mondja, tart tőlem. Nem, ez nem fura. Ez így természetes. Ez így jó. Viszont a további szavai máris szinte ellent mondanak a józan észnek. Olyasmiről érdeklődik, ami -ha valami, hát ez- előtérbe hozza egy hozzám hasonló ragadozó vadászösztönét.
- Friss. Kellemes. Bár van benne némi... - végigpillantok Lilithen.
- ... fanyarság. - próbálom behatárolni. Amit pedig most körülírtam, elemeztem az főként a vére illata, ami persze meghatározza egészét is.
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 21. 13:37 | Link

Adam


Hát, London után más városok meg országok nevei lettek volna. Az Edictumban volt róla cikk. Még régebben. Akkor olvastam róla. Emlékszem, abban volt a neve. A rejtvényeket, amiket csinál az újságban, mindig megoldom. Bár, soha sem küldöm be. Minek? Végül is, csak azért csinálom, hogy ne unatkozzak. Az akcentusról pedig annyit, hogy ha elképzeli az ember, hogy hogy beszélhetett a másik fél évekkel, jelen esetben évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, akkor nagyjából eltudja képzelni az akcentust is hozzá. Meg hozzá segíthet, hogy volt egy fél évet Londonban. Szép város, bár eléggé lelombozza az ember kedvét az időjárásával. De, az nem jelenti azt, hogy nem mennék vissza.
A másik kérdésemre, miszerint, hogy milyen a vérem, arra azt kapom, hogy friss, kellemes, bár van benne némi fanyarság. Oké, Adam, ha így látod, jobban mondva szagolod, akkor hiszek neked.
Felhők gyülekeznek, szél söpör végig. Mennydörgés hallatszik. Vihar lesz. A faházban alszok. Pedig kint jobb lett volna. De mindegy. Lesz ami lesz.
- Vagyis jó volt a feltételezésem. Tényleg londoni vagy. A cikkeid az Edictumban nagyon jók! - Vigyorogva mondom, miközben gondolkodok. Adam, ha akar, akkor egy szempillantás alatt megölhetne. Erre megrémülök. De, azért tovább folytatom a csevejt - hát, én mindig sósnak éreztem a véremet kiskoromban.
Várom, hogy erre mit lép, miközben fázósan összerezzenek. Talán mégsem ebben a pizsamában kellett volna jönni. Hanem, mondjuk a vérfarkasosban. Annak hosszú az ujja. Még egy hideg szélroham jön, én meg döntök.
- Nos, bár mekkora vihar is lesz, napfelkeltéig a faházban leszek. Csak-csak kibírja. Ha mégsem, akkor szívtam. Ha vagy olyan elvetemült, hogy akár egyszer is megnézed, hogy hogy próbálok gitározni, akkor bőven elég, ha ide jössz. Általában itt vagyok takarodó után - úgy mondom, mintha tényt közölnék, majd az utolsó mondatnál már vidámságot is csempészek a hangomba. Elsétálok a faházig és elkezdek felmenni. Majd, miután felértem megszólalok.
- Akár most is megmondhatott, hogy mennyire vagyok béna. Úgyis gitározni fogok. Te meg hallod azt - bemegyek és a sarokba tett szövetdarabról elveszem a hajcsatot. Senki sem használta, szerencsémre. Akár követ, akár nem a vámpír, kimondom a megfelelő szót, hogy gitár legyen.
- Variabilis - átváltozott a gitárommá. Majd elkezdek rajta játszani.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. augusztus 22. 18:31 | Link

Tüszőfűi Lilith

Szinte unottnak tűnhetek, ahogy hallgatom az eridonos csacsogását. Éppen csak pislogok olykor egyet, lefelé nézve rá. Bólintok a cikkeimmel kapcsolatos dicséretére. Örülök, ha az olvasók kedvére valóak. Végülis ezért csinálom őket. Aztán már megint a vére taglalásánál tartunk. Nem kell soká figyelmen kívül hagyjam, hamar túllendülünk ezen a témán, hogy közölje velem, mikor hol találom. Mindezt teljesen kéretlenül. Viszont azt elégedetten veszem tudomásul, hogy úgy határoz, elvonul a faházba. Kezd hűlni az idő, közeleg a zivatar, ő meg egy szál pizsamában virít itt.
Figyelem, ahogy felmászik a kuckóba és hamarosan már hallom is játszani. Nem véleményez a teljesítményét fennhangon, mindössze a homlokomat ráncolom kissé. Nem túl élvezhető, de hát gyerek még, bőven tud hova fejlődni. Pont ezért fontos is, hogy játsszon és játsszon. Kedves tőle, hogy nem a körletében gyakorol. A szobatársai és a szomszédos szobák lakói hálával tartoznak neki. Na nem azért, mert olyan rémesen zenélne, csak hát az emberek még akkor sem igazán tűrik az ilyen állandó zajongást, ha történetesen valaki profi szinten bánik a hangszerével.
Állok csak odalent, felfelé pislogva a faházra és hamarosan elered az eső. A felhőktől sűrű, csillagtalan égre emelem tekintetem, sűrűn pislogva a lehulló cseppektől. Alig telik bele egy kis időbe, máris csurom vizes lesz mindenem. Sötét hajam lelapul, bőrkabátomon patakokban folyik alá a csapadék. Ideje tovább állnom. Se szó, se beszéd, lépteimet a kastély felé veszem, a diák gitárjátékától kísérve.
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 22. 20:58 | Link

Adam Kensington


A gitárjátékom nem épp a legélvezhetőbb. Elég sokat rontottam, ezért rögtön abba is hagyom. Gyakorolnom kell, különben teljesen annyi lesz a nyolc év gyakorlása és tanulása pár hónap kihagyás miatt. Mintha nem is én, hanem egy kezdő gitároznék. Kellene egy rendes gitártanár, akivel legalább kéthetente tudnék gyakorolni. Nem pedig a Youtube és a Google. A Bagolykőn nem is lehet internetet használni, de ez számomra nem kifogás.
Elkezdem a húrokat pengetni, hogy mindegyik rendesen szól-e, és mint mindig, most arra az elhatározásra jutok, hogy igen, nincs elhangolva. Eljátszok egy skálát, majd a térdeimre fektetem gitár. Kiszedek a karnyújtásnyira lévő táskámból egy kottafüzetet, és elkezdem a legalapvetőbb dolgokat végig játszani. Nem azért, mert itt tartok, hanem mert megfeledkeztem a húrok helyzetéről és fogásáról. DE, szerencsére ez olyan, mint a biciklizés. Ha elfelejtenéd, akkor hamar bele jössz.
Miközben ezen elmélkedtem, és a gitáron gitároztam, eszembe jutott egy dolog. Meg kellene majd egyszer, évek múlva megkérdezni a vámpírt, hogy szerinte érdemes-e folytatnom a gitározást. Ha azt mondaná, hogy nem akkor is folytatnám, szóval maga a kérdés is lényegtelen lenne. Hülyeség.
Elkezdem kb. egy óra múlva F. Carullitól  a Contredanse-t. Emlékszem, hetekig kínlódtam, míg megtanultam ezt a hat sort. Nem sok, viszont igazán feltudja az ember agyát b***i, mikor a négy húr pengetése nem sikerül. Leginkább ez, meg az, hogy ívelve gitározzunk, az a legnehezebb benne. A többi hozzá képest könnyű.
Így gitározok a viharban, a faházban, miközben teljesen kimegy az agyamból minden. Egy dolog van, ami lenyugtat. Az a gitár.

Köszöntem a játékot!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék