38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. augusztus 31. 10:48 | Link

Bazsi


Szóval valakitől azt hallottam, hogy ez egy jó hely. Természetesen nem az újdonsúlt barátaim mondták - belőlük ugyanis az itt tartózkodásom második napján még nem volt sok - hanem elcsíptem a hálókörletből lefelé sétálva két idősebb diák beszélgetését. Ez nem volt újdonság, eddig az itt szerzett információm legnagyobb százalékát így szereztem meg, hallottam valahol. Ezért is hasznos, ha az ember hegyezi a fülét és figyel, márpedig én ebben nagyon jó voltam.
Kicsit azért nehezen jutottam ki ide. Sajnos nem igazán mehettem oda a két háztársamhoz azzal, hogy "Hé, bocsi, éppen kihallgattalak benneteket, meg tudnátok mondani, merre is van pontosan a faház amiről szó volt...?", több volt mint gyanús, hogy erre nem reagálnának kedvesen. Márpedig nekem nem állt szándékomban már az első reggelemen megöletni magam. Szóval inkább kóvályogtam. Szerencsére az időjárással legalább nem volt gond, így reggel még nem volt túl meleg, de a hajnali hideg és elillant már. Kicsit a fű még vizes volt, de tornacipőben jöttem ki, az pedig nem bánta túlzottan.
Kicsit tartottam tőle, hogy a nagy tévelygésben még a végén az erdő kellős közepén fogok kikötni, ami nem lett volna túl előnyös, de szerencsére a tájékozódási képességeim még használhatóak voltak.
Megvagy!
Gondoltam jókedvűen, mikor kiszúrtam az általam keresett "fát" az út mentén, és neki is indultam, hogy megmásszam. A lehető legmagasabbra felmentem, egészen a faház kis erkélyes részéig, ahol aztán rákönyököltem a korlátra (ezt a döntést utólag egy kicsit átértékeltem, mivel elég instabilnak tűnt a cucc). Nagyon szép volt, el lehetett látni a fák felett a kastély irányába. Az erdő felé persze nem annyira, hiszen arra egyre magasabbak voltak a fák koronái, de nem is annyira az a rész érdekelt.
- Basszus. - bukott ki belőlem suttogva, de mindenképpen elismerően, mikor körbenéztem. Nos, ez szép. Kifejezetten szép. Lehet, hogy mégsem lesz olyan gáz itt lakni?
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 31. 23:52 | Link

Lilla lányka

Levizsgáztam. Igen, már így az elején, sikerült megejtenem az akciót, hogy ha esetleg valamiből elhasalnék, még legyen időm felkészülni, és egy későbbi időpontot kiválasztani. Nem volt egy veszélyes művelet a dolog, és remélem, hogy a tanárok is értékelik majd mindazt, amit tettem a vizsgák során, illetve, hogy Cyanne nem taknyol el valamelyik remek vizsgánkon.
Nagyon gázos lenne egy másik padtársat megszokni. A lány meg a furcsa, sőt rendre hátborzongató rajzai már teljesen beleilleszkednek a "ma is be kell menni, te gyerek.", "Meg tudod csinálni.", "Buksisimi, ha oda is figyelsz." esetekbe. Csak ház mágiatörin is, koponyákat rajzolgatott a vizsgalapra, én meg nem tudtam figyelni, aztán kiment, és eszembe jutott a válasz arra a sokpontosra. Nem tud megülni, de esküszöm kiröhögöm, ha tényleg megbukott.
Most csak sétálgatok, mint egy rossz kísértet, zsebre dugott kézzel, tanácstalanul. Holnapután indul a vonatom Pestre, onnan megyek tovább haza, anyámhoz. A jegyem már megvan, be is csomagoltam, hogy mit viszek haza, sőt, furcsa mód még várom is, hogy láthassam azt a nőt, aki a világra hozott. Állítólag már nem olyan elviselhetetlen, mint fél éve, amikor otthon jártam nála. Jó lenne, ha igaz lenne, mégiscsak az anyám, és egészen szeretem. Furcsa amúgy ez a gyerek - szülő viszony. Mármint, itt egy csomóan utálják a szüleiket, meg furcsán negatívan állnak hozzájuk. Az anyám nem százas, ez tény, elvégre nem érdekelte, hogy nem akarok a Durmstrangba járni, neki akkor az volt a jó, és azért nem jöhettem ide. Ettől függetlenül mégiscsak az anyám, és próbálkozott ő anya lenni, még ha nem is volt az. Igazából apám se volt olyan apás. A szüleim inkább gyártók, és nem nevelők, de hát ez legyen a legnagyobb problémám.
- Helló.
Felmászva a faházba, ahol néha elmélkedni, vagy simán csak aludni szoktam, ha már pofátlanul sokat alszom mások előtt, szembe találom magam egy lánnyal. Egy lánnyal, akit egész biztos nem láttam még itt. Mindig éri az embert meglepetés.
- Eltévedtél?
Biztos, hogy nem tévedt el, de olyan kis szerencsétlennek tűnhetek a helyzetben. Nem számítottam rá, hogy más is lesz majd itt. Pedig ez nem ritka. Az emberek járkálni szoktak.
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. szeptember 1. 00:13 | Link

Bazsi


Csend és nyugi. Ha egy pozitívumát ki kellene emelnem a kastélynak, akkor az mindenképpen a mérete és a rengeteg zug, ahol magában lehet az ember. Mióta itt vagyok - ami nem túl hosszú idő - már nem ez volt az első alkalom, hogy szinte keresés nélkül sikerült olyan helyet találnom, amely egyszerre volt csendes és hangulatos, ne adj' Isten szép is. Kényelmesen nézelődtem, kicsit el is engedtem magamat, a kezeimet a kék pulcsim zsebeibe süllyesztettem, ásítottam egy nagyot. A tekintetemet a kastélyra szegeztem, próbáltam kivenni, hogy melyik ablak tartozhat melyik teremhez, amivel persze nem volt könnyű a dolgom, hiszen belülről sem ismertem még olyan jól a kastélyt.
Láttam már mikor közeledett, hogy egy fiú tartott erre, amit egy kis elégedetlenséggel konstatáltam. Igaz, hogy az ember könnyen talál nyugit, de ugyanolyan könnyen el is tudja veszíteni, akár egy pillanat alatt. Az a baj, hogy feltehetőleg nem én vagyok az egyetlen ebben a kastélyban, aki ilyesmire vágyik. Viszont az, hogy a fiú is hasonló okokból lehetett itt mint én, mindképpen szimpatikussá tette.
- Szia. Úgy nézek ki? - nevettem fel értetlenül, hiszen én már mióta itt voltam és nyugodtan nézelődtem, ő pedig még csak most toppant be. Nem igazán éreztem úgy, hogy a mélázós ablak-méregetésemet bárki kétségbeesett kiút-keresésnek nézhette volna (hiszen ezt csinálnám, ha el lennék tévedve) éppen ezért furcsa volt a helyzet.
Jobban megvizsgáltam a srácot. Nem mondtam volna kifejezetten helyesnek, ahhoz túlságosan eltért az "esetemtől", de a szemei szépek voltak. Igen, tényleg ezzel kezdtem, lecsekkoltam a kinézetét. De mégis mikor tegyen ilyet az ember, ha nem ennyi idősen? Egyébként is, amíg az ember nem veri nagy dobra, addig ez nem bűn. Azonban úgy vettem észre, nem túl lelkes attól, hogy más itt van, de lehet ezt csak azért láttam az arcán, mert magamból kiindulva automatikusan feltételeztem róla, hogy így érez.
- Ne vágj ilyen arcot kérlek, ennyi erővel meg is kérhetnél, hogy lökjelek ki innen. - persze az egészet nyilván csak viccelődésből mondtam, ugyanis nem hogy meglökni, valószínűleg még egy centivel arrébb mozdítani sem tudtam volna, ha megszakadok sem. Egyértelműen jó pár évvel idősebb volt nálam, ami miatt egy kissé talán visszafogottabban is viselkedtem az átlagosnál. Jelezve, hogy az előbbit nem gondoltam komolyan, megvontam lazán a vállam és elővettem a legszebb mosolyomat, aztán odanyújtottam a kezem, közben próbálva elkapni a pillantását.
- Lilla. - mondtam egy biccentés kíséretében, csak hogy egyértelmű legyen, bemutatkozom, nem pedig azért dobálózom női nevekkel, mert attól indulok be.
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 1. 00:29 | Link

Lilla

A lány kijelentése jogos, valóban nem úgy néz ki. Azt hiszem, mégiscsak jobb lett volna egy bemutatkozással indítani, mint azzal, hogy egy ablakon kifelé nézelődő lányról azt feltételezem, hogy eltévedt. Jól van fiam, menj szépen aludni már most. Viszont nem tűnt se félénknek, se bunkónak, ami határozottan pozitívum. Nem bírom a hullámzó nőket.
- Ja ne, nem kell.
Elég rosszul nézhettem ki, ha rögtön felajánlja, hogy ha kell, akkor kilök az ablakon, csak kérjem meg. Vagy valami ilyesmi. Figyeltem ám a mondatára, esküszöm, csak lehet, hogy még korán van. Tiszta bolonddá tesz ez az idő, jó lenne, ha egy kicsit lehűlne már.
- Nem bírom a meleget. A Durmstrangba kezdtem, hozzászoktam az ottani klímához.
Ami sokkal, de sokkal jobb, mint az itteni. Azt az egyet tényleg imádtam benne. Itt, olyan áprilistól szeptember végéig meg tudnék halni attól, hogy a megmozdulásra gondolok, nem hogy még meg is teszem. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem fogyok le például. Köszönöm természet, hogy magas gyerek lettem. Nélküled, és a kviddics nélkül nem ment volna.
- Aztán kivágtak. Rossz arc vagyok, és ez a büntetésem.
Ezt nem tudom kihagyni, drámai sóhajjal körbenézek, és teljesen összetörtnek mutatkozok, amíg bírom, de utána szélesen elvigyorodok. Amúgy nem hazudok, tényleg ott kezdtem, tényleg kivágtak, de nem rossz arc voltam, hanem pofátlan, és kierőszakoltam a kirúgásom, anyám pedig tényleg úgy gondolta, hogy az lesz az igazi büntetés, ha apámhoz küld. Egy iskolába, ahova mindig menni akartam. Japp, agyon tud büntetni ez a nő.
- Ervin, vagy Balázs. Bármelyiket használhatod.
Még kacsintok is hozzá. Mind a kettőre hallgatok, főleg, mert apámnak január 14-én született Ervin vagyok, míg anyámnak január 15-én született Balázs. És igen, ennek a párosnak két gyereke is van. Máig sem értem, hogyan lett még egy öcsém is.
- Eridon?
Kérdezek, miközben mellé lépek, és ledobom magam, kényelmes pózban elhelyezkedve.  
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. szeptember 1. 00:47 | Link

Bazsi


Bár nem válaszolt a kérdésemre semmit, a válasz egyértelmű volt. Ezt a részt szeretem, ez szórakoztató. Imádom, ha igazam van.
Kicsit elnevettem magam, mikor közölte, hogy nem szükséges kilöknöm az ablakon, tetszett, hogy belement a játékba.
- Csak szólj, ha meggondolod magad, én itt vagyok. - jelentkeztem lelkesen a feladatra, továbbra is jót mulatva annak a százalékos esélyén, hogy megkérjen és rásegítés nélkül meg tudjam mozdítani. Esélytelen.
Aztán elkezdett mindenfélét mondani, kéretlenül is. Érdekes, hogy bár első ránézésre nem tűnt annak, ő volt eddig itt a legnyíltabb ember, akivel találkoztam. Jó, mondjuk ez továbbra sem volt nagy szó, a kemény négy darab ismerősömmel.
Mindenesetre figyeltem rá amíg beszélt (én ugyanis, vele ellentétben tudtam koncentrálni), bár egy picit elfogott a röhögés, amikor a meleget emlegette, és bár nem szóltam semmit, jelentőségtelejesen néztem végig a pulcsimon.
- Azt hittem, oda járnak a rossz arcok. Innen hogy nem vágtak még ki? - érdeklődtem, és bár incselkedésnek tűnhetett, tulajdonképpen komolyan gondoltam, amit mondtam. A Durmstrangról nem sok jót hallottam, és ennek a "nem sok jó"-nak az elején szerepelt az, hogy a diákok nem épp "nyuszifülek".
Amikor rám kacsintott, valamiért kicsit megugrott az adrenalinom. Ha egy idősebb fiú olyasmit csinál, amire ennyire nem számítok és ennyire aranyos, akkor ez elég gyakran megtörténik. Remélhetőleg ez a fejemen nem látszott, pirulósnak szerencsére nem voltam pirulós, nem tudom mi árulhatott volna el.
- Akkor legyen Balázs. - választottam ki a számomra szimpatikusabbat, majd Balázs (akinek most már neve is volt) újra megszólalt. Na itt mondjuk kicsit lehervadt a mosolyom.
- Hát ő, nem éppen. Rellon. - mondtam, miközben a tekintemet a fiú feje fölé szegeztem az égre. Kínos. Tudom, hogy sok Eridonos rohangál az iskolában, és biztos semmi baj velük, de ez egy kicsit mégiscsak szíven ütött. Annyira lekötött a tény, hogy Eridonosnak néztek, hogy sem visszakérdezni, sem méltatlankodni nem jutott eszembe, helyette kicsit elbambulva kezdtem el járkálni a házikóban, fel-alá.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2015. szeptember 1. 00:50
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 1. 01:02 | Link

Lilla

- Mert csókos vagyok.
Ezt nem is olyan régen tanultam. Ha valakinek vannak kapcsolatai, melyekkel a hivatalos utat megkerülve előrébb juthat, az csókos. Oké, én nem jutottam sehova előrébb, de eljöhettem ide, miután onnan kivágtak. Csak kellett az a plusz kör, amit azóta is bánok, és talán a szüleim is bánnak. Ajánlom nekik, mert pocsék volt.
- Az apám itt tanít, így a tanárgyerekek táborát bővítem.
Mondjuk én szerencsés vagyok. Tudtam, hogy itt van. Vannak páran, akik itt szembesültek vele, hogy apuci itt tanít, vagy, hogy a bácsi, aki olyan kedves veled, igazából apu. Na ez az, amit én nem szeretnék megérni. Sokkal jobb ez. Apámat is ismerem, anyámat is, tudom, hogy honnan vannak a jó és rossz tulajdonságaim.
- Ez nem olyan király dolog ám, mint hiszed. Még csak nem is hangzik jól.
Persze, hogy nem, hiszen vannak, akik kifejezetten azokra pályáznak, akiknek itt tanítanak a szüleik. Rendszeresen nézek össze olyanokkal, és forgatjuk meg együtt a szemünk, akik olyanok, mint én. Nem mi választottuk ezt, illetve én de, könyörögtem, hogy itt lehessek. Szóval, ha azt vesszük, én ezt választottam.
- Legyen.
Nekem tényleg mindegy, hogy hívnak. A Balázs talán lágyabb, az Ervin számomra túl komoly. Viszont elkövettem egy ennél nagyobb hibát is. Leeridonosoztam egy rellonost. Aztabánatos, ugyebár. Védekezőn felemelem a két kezem, és reménykedem, hogy nincs nála pálca.
- Ne bánts, én csak egy egyszerű Navinés vagyok. Tudod, a jámbor unikornisizták.
Ami nem biztos, hogy segít az előbbi rosszfiús előadásomon, de hát nem tudhattam, hogy elkövetem életem egyik legnagyobb hibáját.
- Csak olyan, normális voltál. A legtöbben, akik bekerülnek oda bunkók lesznek.
Ami sajnálatos, meg az is, hogy sztereotipizáltam. Nem szép dolog. Elvégre biztos mindenhol vannak kakukktojások. Egy csendes eridonos, egy kedvesebb rellonos, egy nagyszájú navinés, és egy könyvundoros levitás. Illetve nem, az utóbbi tuti nem létezik.
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. szeptember 1. 01:25 | Link

Bazsi

Sok válaszra számítottam, de erre nem. Persze jobban belegondolva, nem mondta meg a vezetéknevét, szóval tulajdonképpen teljesen hihető a történet, csak mégis, valahogy olyan fura volt. Megeresztettem egy savanyú mosolyt, kicsit lehajtottam a fejem, úgy válaszoltam.
- Nem, én nem gondolom, hogy király. - mondtam csendesen, továbbra is lesütve a szememet, egy kicsit elgondolkodva. Tulajdonképpen nem voltam benne biztos, hogy azt akarom, hogy a srác megtudja, több közös van bennünk mint gondolná, de addigra már valamiért elkezdtem a mondatot.
- Nekem az anyukám tanár, előkészítősöket tanít Budapesten. Hozzá jártam. Tudom, hogy miről beszélsz. - néztem fel rá, és kicsit megvontam a vállam. Ez van, én is ismerem a szituációt. Elég ramaty, mikor nem tudod eldönteni, hogy miattad barátkozik-e veled valaki, vagy csak azért, hogy megtudhassa a következő dolgozat kérdéseit. Na igen.
Kicsit elkalandozva lépkedtem tovább, amikor hirtelen a fiú átváltott önvédelembe. Kiderült, hogy Navinés, amin valamiért egy kicsit meglepődtem. Vagányabb, mint amilyennek általában a Navinéseket gondoltam, bár személyesen nem ismeretem egyet sem közülük tulajdonképpen. Azonban amikor áttért arra, hogy miért nézett engem Eridonosnak, akaratlanul is kinyílt a bicska a zsebemben egy kicsit.
- Tudd meg, hogy... - kezdtem volna bele, azonban bennem ragadt a szó. Megint felugrott az adrenalin-szintem, amikor rádöbbentem, hogy zuhanok. Erre követlenül azután jöttem rá, hogy a padló egy hatalmasat reccsent alattam, a deszka ami tartott, pedig kettétört.
Jajj ne...
Futott végig az agyamon, de addigra már lent is voltam a földön. Fájt. A fejem borzasztóan fájt, sőt, nem csak a fejem, hanem az egyik lábam is. Mégis, valahogy annyira lehetetlen volt az egész helyzet, hogy nevetésben törtem ki.
- Nem úgy volt, hogy te fogsz innen kiesni és nem én? - néztem fel a fiúra vigyorogva, ugyanis egész jót mulattam valamilyen beteg oknál fogva az esésemen. Egyelőre még csak eszembe sem jutott, hogy valószínűleg ez azért van, mert túlságosan is bevertem a fejemet. Az agyrázkódás a minimum. Mindenesetre erről tudomást sem véve próbáltam volna felpattanni, amikor rájöttem, hogy a bal lábam nem igazán... Mozdul meg. A nevetést elég gyorsan felváltotta az ijedtség.
- Te figyelj... Nem tudok felállni. - néztem rá fel, közben pedig a fejem is egyre jobban sajgott. Rátettem a kezemet, és lehajtottam a fejem is a földre, de ettől sem lett igazán jobb a helyzet. Az egyik arcomon legördült egy könnycsepp, ugyanis most kezdett bennem tudatosulni, hogy ami történt, az bizony több helyen is mocskosul fáj. Hogy én mekkora egy szerencsétlen vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 2. 22:44 | Link

Lilla

- Akkor megérted.
Mosolyodom el, és ebben a mosolyban valami keserűség is. Bizony, nem olyan egyszerű tanárgyereknek lenni, mint ahogy azt olyan sokan gondolják. Meg aztán ott vannak azok a bizonyos kihasználók. Azt hiszed, a barátaid, aztán puff, ha kiderül, hogy mégsem tudod miket fog kérdezni a következő dogán, le is kopnak. Mondjuk anyámmal se könnyebb. Általa az előző sulimban én voltam a befolyásos kölyök és az idegen, hiszen van nekünk is mágustanodánk, miért ide jöttem.
Erre nem lehet jó választ adni, amikor pontosan tudod, hogy ez számodra is értetlen. Mert bizony én egy pillanatig sem gondolkoztam másba, csak abba, hogy apám tanít majd, és végre több időt lehetnék vele. Azt hiszem, gyerekként nagyon apás voltam. Most meg már olyan semmilyen vagyok. Nem kötődök olyan véresen egyik szülőmhöz sem. Kellemetlen.
Nézem, ahogy felcsattan, pedig semmi rosszat nem mondtam, olyat meg pláne nem, ami miatt esetleg meg kéne lepődnie. Visszagondolva erre, határozottan általános érvényű dolgokat meséltem neki, szóval nem kellene itt csattognia. Épp a szavába vágnék, amikor ő hirtelen eltűnik. Nem úgy, hogy volt-nincs, hanem kajak a padlón át. Még a szó is belefagy a torkomba, ahogy nézem a helyet, ahol egy pillanattal előbb még állt.
- Öhm… Lilla?
Nem tudok mind tenni, a döbbenet olyan, mint ha megdermesztettek volna. Lesápadok, érzem, ahogy a vér kikúszik az arcomból, majd hirtelen tempóban a végtagjaimból is. Nem is tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni. Pillanatok telnek el, mégis hosszú, súlyos perceknek érzem őket, ahogy bámulom a lyukas padlót. Aztán egyszer csak mozdul a testem, és érzem, ahogy a lépcsőn haladok lefelé. Az agyam kikapcsolt, még most sem tudom életre hívni. Fogalmam sincs, mi a francot kell tenni ilyenkor.
- Bocs, megváltoztak a tervek.
Nagyon rossz poént tudtam volna ide beilleszteni, de így is, egy pillanattal később már csomót kötnék a nyelvemre, amiért egyáltalán megszólaltam, itt hallgatni kellene.
- Ne idegesíts, mi az, hogy nem tudsz felkelni?
Nem tudom, mit kell ilyenkor tenni. Felvegyem? Lebegtessem? És ha kinyírom, vagy lebénul? De itt mégsem hagyhatom. A fene esne bele ebbe az egész helyzetbe. Egy pillanatra behunyom a szemem, majd a lányra. Ijesztő a látvány.
- Elküldök valakit a gyógyítóért, rendben?

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék