Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=504880#post504880][b]Farkas Zétény - 2015.08.13. 20:04[/b][/url]

Kezd egyre rosszabbul alakulni ez az egész. Lyrát elnyelte a kastély, kezdődik a vizsgaidőszak, apáinkról semmi hír. Sőt, a baglyaimra sem válaszolnak, csak annyit, hogy maradjak a se****en, vizsgázzak, majd értesítenek, ha van valami. Na, de ki tud ezzel kibékülni, öcsém!? Úgyhogy nagyon nincs jó kedvem, talán egy kis séta segít majd, hogy kitaláljak valamit, és mondjuk, pont ne őrüljek bele az egészbe. Ez nem segít most a kastélyszeretetemen, szóval jobb is, ha elhagyom. A sok diák mellett simán elslisszolok, vagy, ha nagyon kötözködni akar valaki, nekimegyek vállal. Ez elég hatásos tud lenni, ha úgy akarom, mert beleteszem magam rendesen. Szóval néhány halk szitokszó és fájós váll után végre kijutok a szabadba. Ekkor látok meg egy ismerős lányt, kezében terelőütővel, aki igen morcos lehet, mert sokan kitérnek az útjából. ~ Hát ezzel meg mi van? ~ Még nem látta igazán agresszívnek Izabellát, és most sem fogja, mert nem keveredik konfliktusba senkivel. Mivel ez jó mókának ígérkezik és eltereli jófelé a gondolataimat. Izabella egy romos faházba megy be, és eltűnik a sötétjében.
Várok egy kicsit, hogy hátha el kezd tombolni, vagy megverni ott valakit, ha az illetőt követte. Akkor belépek majd, mint megmentő és jót röhögve leállítom a túlbuzgó prefektust, vagy beszállok az srác eldádázásába. Biztos, hogy srác lehet, lányok nem nagyon verekednek lány miatt. Eltelik egy kis idő, de semmi. ~ Akkor magát akarja megverni vele? ~ Nem értem, és unom már a várakozást, szóval elindulok befelé. Igyekszem halkan menni, hátha meglátok, meghallok valami érdekeset. Amint felérek hirtelen betoppanok, de Izabellát nem látom. Körbenézek és a lány egy sarokba sírdogál, előtte az ütővel.
- Ö, helló – üdvözlöm a szokásos fejbillentésemmel. – Neked meg mi bajod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=504988#post504988][b]Farkas Zétény - 2015.08.13. 21:10[/b][/url]

Tök jó, hogy nem gondolok se apámra, se a közelgő házasságra, a vizsgákra, hanem csak követem a kedvenc prefimet, aki legutóbb jól beszólt nekem. Itt az ideje az egyenlítésnek nem, de bár ugye?
Most meg itt vagyok és nézem, ahogy sír bánatában. Megbántotta volna egy pasi, vagy mi? Ellopták a kedvenc könyvét? Megették a szeretett sajtgyűjteményét? Nem láttam még ennyire kiborulva, biztos nagyon komoly lehet. Az, nagyon komoly. Honnan tudnák az itt lakók, hogy mi az igazán komoly eset?
- Dehogy megyek. Látom, hogy valami bajod van – megállok az ajtóban, elég sok daccal a képemen. Elvégre jóban vagyunk, vagy mi a fene. Most még a múltkori vizihulla kinézeténél is ijesztőbben fest. Annál azért többet ér, hogy kiugorjon az ablakon, de tényleg. Figyelem egy kicsit, ő meg csak a lábait bámulja. A csodás kék szempár nem mosolyog, csak folyatja könnyeit. Egy költő veszett el bennem. Igen, mert kiskoromban lenyeltem a tollat. Azóta öntöm utána a tintát, hehe!
- Ki vigyázna rád, ha nem én? Amúgy is rosszba kéne lennünk a múltkori miatt, én mégis felülemelkedem rajta, mert oly nagyszerű vagyok – ami igaz, bárminemű bizonyítás nélkül is, de akkor mondjuk úgy, hogy értse más is. Meg van neki bocsájtva, mert beszólt. Hát nem csodálatos egy ember vagyok én? Dehogynem!
- Még sosem láttalak ilyen kis agresszívnak, meg összetörtnek. Úgy nyílt ki előtted a tömeg, mintha ölni készülnél. Nem hagyhatlak egyedül Iza – ritkán szólítom normálisan. Sokkal jobban mennek a becézések. Icsumicsu, meg ilyen baromságok, amikkel jól fel tudom húzni. Most én sem vagyok rendben, és egyáltalán nincs kedvem visszatérni az én bajaimhoz, amik mindenképpen nagyobb bajok, mint az övé lehet. Legyek kedves? Azt még úgyse próbáltam.
Odamegyek mellé és szó nélkül leülök a közvetlen közelébe, de egyelőre nem nyúlok hozzá.
- Tudod, azért jó, hogy hazaértünk. Itt is megsülünk, de legalább nem tudjuk lehűteni magunkat a tengervízzel – elvigyorodom, de nem nézek rá. Már csak azért is, mert szörnyű látvány, és talán nem tudnám folytatni a szövegezést.
- Nemsokára jön a meccs, készültök? Kemény lesz, azt hallottam, hogy az eridonosok valami különlegessel készülnek, bár nem hiszem, hogy ezek keményebbek lennének, mint ti – mondjuk tudni kell, hogy Zétény úgy mindkét csapatot semmibe veszi, a Rellont is csak azért nem, mert háztársai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=505043#post505043][b]Farkas Zétény - 2015.08.13. 22:05[/b][/url]

Ó, hát ha azt hiszi bárki is, hogy az ő kénye kedve szerint cselekszem, nagyon téved. Mindig megvannak az indokaim, még ha azokat, éppen akkor is találom ki. Előjogot élveznek mindennel szemben.
- Mondjuk ma óta. Nem hiszem, hogy erről számot kellene adnom, vagy akár számon tartsam, hogy mióta érdekelsz engem bárhogy is. Sőt, ha jól emlékszem, amikor elkaszált a gurkó, akkor is meglátogattalak, szóval vegyük úgy, hogy azóta – tiszta filozófus vagyok, öcsém! Lehet, hogy írnom kéne egy könyvet magamról, ami persze jó sok galleont is hozna, mert vinnék, mint a vattacukrot, ha már Izabellánál tartunk. Lehet, hogy ha hozok egyet neki, most örömében körbeugrált volna. Csakhogy el van kenődve, mint túl sok vaj a vékony kenyéren.
- Azt hiszed, hogy ilyen dumákkal majd megszabadulsz tőlem? – emelem meg a szemöldökömet. Tényleg nem gondolhatja ezt komolyan. Bár az ütő felé nyúlása majdnem megijesztett, de ahelyett, hogy kitombolta volna magát, csak félrelökte a gurkóbűvölő szerkezetet. Ki érti a lányokat, de komolyan? Még lehet, hogy hagytam is volna kicsit, hogy levezesse a bánatát, de így nemigen.
- Szerinted az lenne, de mire valók a barátok? – nem tudom, hogy ezt a mondatot mennyire gondoltam komolyan, de most inkább hiányzott a feldúlt, büntetős Izabella, mint ez a félemberi roncs. Azért az is kemény öcsém, hogy arra vágyom inkább, hogy beszólogasson, meg fenyegetőzzön a hú de nagy jelvényével. Még mindig nem tudom, hogy mi baja, de előbb utóbb ki fogja bökni. Ismerem már ezt…
Ezért megpróbálom kizökkenteni valami tök más dologgal, amit szeret. A nyakba tekert kviddicsével és sikerül is, még el is mosolyodik.
- Idehozzam neked? Megverjük együtt, vagy csak te – felvillanyozódom, mert szívesen iderángatnám a kis mandulaszeműt. Jókat röhögök rajta, ahogy pattogva adja az utasításokat, legalábbis a múltkor a kispadon nagyon kis élénk volt. El tudom képzelni, hogy mennyire sanyargatja őket, de hozzáteszem Izabellán egy kanyi folt nem volt. De most említsem meg neki? Egy önuralmusz maszterusz vagyok a jövőből, öcsém!
- Mi miatt? Nyögd már ki szép szemű – na, hátha kiesik az a száján az információ, amivel tudok mit kezdeni. Dr. Farkas rendel, és mindenre ad megoldást, akár fájdalmas, akár fájdalmasabb.
- Kit kell megvernem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=505145#post505145][b]Farkas Zétény - 2015.08.13. 23:33[/b][/url]

Na, végre! Egy kicsit felpiszkáltam és kiszédült a letargiától a prefik gyöngye. Már éppen ideje volt, már azt hittem annyit sír, hogy kisebb medencében fogunk úszni és eláztatjuk az alattunk lakókat. Az meg milyen bárdolatlanság lenne még tőle is.
- Ó, hogy kinyílt a csipája Izabella kisasszony. Még, hogy lecsapna, de ilyet!? – megy az álfelháborodás, keményen adom alá a lovat. A cél szentesíti az eszközt nem? Meg egyébként is tartozom neki eggyel, nehogy már olyan könnyen megússza. Én is nevetek vele együtt, de egy pillanat az ütőre és máris visszatér a zombiza. Komolyan mondom, lehet, hogy adnom kéne neki egy maflást, felébredés gyanánt.
Elejtek egy felelőtlen mondatot és ráharap, mint kezdő szöcske a harangvirágra. Már bánom, hogy elmondtam, mert végül is a fene se tudja, hogy minek tartom én őt. Amennyi veszekedés van köztünk házaspárok és ellenségek is lehetnénk egyaránt, de biztos vagyok abban, hogy egyik sem vagyunk.
- Nézd már, ennyire kiakaszt? Ne haragudj már meg érte – csak ingatom a fejem, ő pedig elkapja rólam a saját vörösödő kobakját. Normális ez, öcsém? De most komolyan, megkérdőjelezi a szavaimat? Még a végén kijelenti, hogy jobb nálam. Pedig a bal oldalamon ül.
- Egy életbiztosítás veled lakni. Jó, akkor nem kap kettőt a szeme alá. Majd a főnixek intézkednek – kacsintok, miközben ő meglöki a vállamat. Na, ez már kezd az lenni, amit el szeretnék érni. Kell a francnak a sírós Izabella, amikor itt van a tökös is. Végre mosolyog is, mi kell még?
- Az a játékvezető, mi? Valami híres csóka állítólag, de én semmit se hallottam róla, szóval nem lehet valami nagy szám. De úgy nem érvénytelen a meccs? Amúgy meg mit félsz te? Kerüld ki a gurkókat, azért van a seprű, nem? Meg a terelők. Pont neked magyarázzak? Bár mondjuk eléggé vonzod őket… lehet inkább meg kéne műteni és a mágneseket kivenni belőled – vonom meg a vállam és mosolygok rá is, aki éppen próbálja visszatartani a görbületét, de csak nem jön az az egyenes. Aztán levonja a konklúziót is, és kábé a közepébe taps. Ezt eltaláltad öcsém, pont ezt akarom!
- Jaja, azért jöttem. Még így vizsgaidőszak előtt jó lenne valami jó kis ingyenmunka. Meg is büntethetsz, ha nem maradsz ilyen búval b… bélelt – megrándul a bal arc felem, ahogy visszanyelem a valódi szavakat és finomítok.
- Amúgy meg hoztam neked valamit – mondom vigyorogva és magam mellé nylok, el is fordulok, pedig csak az egyik párnát veszem a kezembe és fordulatból jól eltalálom.
- Gondoltam fellelkesítelek, de gurkó helyett csak párnák vannak – vigyorom a szokásos hamis, majd felpattanok mellőle és újabb párnák felé nézek, amiket azonnal felé kezdek dobálni. Csak a miheztartás végett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=506246#post506246][b]Farkas Zétény - 2015.08.17. 11:00[/b][/url]

Kemény marad Iza, de tudom, hogy nincs esélye megütni, ha nem engedem. Ez van, márpedig igen nagy önfegyelmet igényelne az, hogy hagyjam magam. Ezért csak egy mosollyal nyugtázom a felbőszült önérzetét. Kár a szájkaratéért, már csak azért is, mert kung-fuzom.
Na, de az, hogy meglepi, hogy barátjának nevezem magam? Mondjuk engem is kissé, de muszáj elterelni a gondolatainkat továbbra is, kinek-kinek a saját bajáról.
- Hát, ha már a szeretőséget nem vállalod, csak kell valami, hogy találkozhassak veled, drágám - felemelgetem csábosan a szemöldökeimet, félreérthetetlen az ajánlatom. Az megint más kérdés, hogy bár nekem bizonyára tetszene, ha egy ilyenre igent mondana, nagyon jól tudom, hogy ezzel maximum csak bosszantom, soha nem szállna be egy ilyesmibe, ahhoz túlontúl is… Izabellás. Igen, ő ilyen egyedi szépség, aki mindenkinek nem mond, lehet, hogy a lányokat szereti, csak még magának sem meri bevallani. Azért nekem nagyon furcsa, hogy nincs mellette senki, csak a hülye kutyája, még egy rossz szót nem hallottam róla mégsem. Sőt néhány elejtett mondatot sem róla, még a rellonos klubhelyiségben sem. A szokásos fiúdumáknál sem jön elő a neve, és ez felettébb bosszantó. zavar, hogy nem jut eszébe senkinek, pedig biztosan ismerik, mert prefektus, ha más nem látásból. Szőke, kék szemek, mi kell még? Áhh, bénák ezek, én mondom…
- A kóreaiak meg macskát, vagy mi? Amúgy meg szerintem a kóreai muglik esznek kutyát, azt nézem ki belőlük nagyjából – a mugli szót természetesen mély megvetéssel ejtem ki. Dasha jó bőr, bár kutyával a szájában biztos nem lenne vonzó. Hacsak nem Szappan lenne a szájában, vagy hogyan hívják Izabella kutyáját, azon tudnék röhögni.
- Nyilván nem szent itt senki sem, csak úgy tesznek, főleg ti csajok – ki is nyújtom rá a nyelvemet. Na, én nem színjátszok aztán senkinek, meg mondom a magamét, ha szükséges. Ezzel nem vádolhat senki.
- Hát hogyne, jobb nálam, ugyan. Azért nem ismerem. Mondjuk a kviddicset nem követem, és még egy partin sem futottam össze vele. Na, majd utánanézek – nyilván nem fogok és ezt Izabella is jól tudja, hacsak nem akarja magát hamis illúziókba kergetni.
- Jaj, nagyon cuki vagy, tudod-e. Szóval szabotáljam a meccset, és ha nem baj, a felelősség is az enyém legyen teljesen.  Talán túloztam ezzel a barátság dologgal… De nem lopom el. Nézni akarom, ahogy menekülsz előlük – felnevetek, mert ez nagyon is igaz. És ki tudja, még lehet, hogy ápolnom is kéne szegényt. Biztos örülne is neki, hahaha!
- Én csak bosszankodni szoktam, szomorkodni nem. Még nem volt olyan, amiért kellett volna. Szóval házisárkány… talán házat szeretnél váltani? – vigyorgok, mint a vadalma, és mivel a levitások szeretik a párnát – Lyra a megmondhatója – ezért meg is dobálom egy kicsit. Ekkor káromkodás hangja csapja meg a fülemet a kék rendfenntartó felől. Na, ezen meglepődöm, bár talán nem kéne, hiszen fiatalok vagyunk, és könnyedén eleresztünk ilyeneket, már csak kötőszóként is.
Kapok egy nyakast is, de ennyit megért, és ráadásul felpezsdítette a véremet is. Na gyerünk, kék prefi, most mutasd meg mit tudsz!
- Micsoda szavak, szégyelld magad! Ajaj, de kemény lett valaki, mint Tarzan sarkaaaa – röhögök fel, és máris magamhoz veszek még két párnát, miután kivédem a dobását. Látom, hogy felveszi az ütőjét és pozícióba áll, komolyan mondom, röhög a vakbelem, még lehet, hogy látni is fog nemsokára, annyira vicces ez az egész.
- Nem tudtam, hogy háború van, de azért kezdheted a védekezést – máris repülnek a párnák. Azért, hogy jó legyen neki, erőteljesen megdobom őket, lássuk mire megy az ütővel és a párnákkal. Ha egy is betalál, röhögni fogok, az biztos. Csak nehogy én legyek a következő párna, amit el akar ütni. Persze, akkor még megtudhatja, hogy Merlin szakálla nem is létezett!
- Na, mi van, elfáradtál? Vagy a pasiknak tartogatod az erődet? – kérdezem szemtelenül és egy légcsókot dobok felé. Hogy még jobban felpiszkáljam elkezdem egy picit megbámulni és a mosolyom csak szélesebb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=506292#post506292][b]Farkas Zétény - 2015.08.17. 14:35[/b][/url]

- Tudod, hogy milyen makacs vagyok – vigyorgok. – Barátom – teszem még hozzá, és kezdem igazán élvezni a meccset. Valahogy imádom húzni az agyát, biztos azért mert tetszik. Ő is, meg az ellenállása, meg az, hogy megpróbál rávenni olyan dolgokra, ami nem én vagyok. De egyébként pluszban még nagyon szórakoztató is, ha éppen nem hiszti, kesergés, vagy „énvagyokaprefi” életérzés van. vannak jó gondolatai, és még mindig ugyanolyan, amilyennek megismertem. Izabella az örök szikla, nem változik, csak éppen keveset mutat meg magából, és ezt most a belső értékeire értettem. Amikor kinyit egy újabb dobozt, kellemes, vagy kellemetlen meglepetés ér, de az összkép nem változik. Talán ez az ami vonzóvá teszik még a társaságát.
- Rossz barát?  - ocsúdok fel, mert a lényegtelen dolgokra nem tudok válaszolni. A kviddicset minek kövessem, elég azt itt is. Majd ha Izabella híres lesz, megnézek pár meccset, amin játszik, amúgy nem nagyon érdekel. Mármint tetszik a sport, de nem vagyok igazi rajongó, ez van.
- Elsőst? Nem rossz ötlet, hátha elviszi a gurkó sétarepülni – felröhögök, majd a tettetett mártír kisasszony beszólásra tovább folytatom a nevetést. – Én mindig ki vagyok öltözve. Ez a cipőm drágább volt, mint egyesek egész ruhatára, szóval nem lesz gond, nyugi. Liliomok. Oké, jó sokat veszek, gyönyörű sírod lesz. A kutyád meg később melléd temetem. Mondjuk másnap – vonom meg a vállam. Az a kutya egy szörnyeteg, és kis vakarék. Nyilván vigyáznék rá… vagy elengedném, hogy élvezze a szabadságot, vagy kinyírnám, hogy ne szenvedjen bezárva szegény. Milyen humánus, vagy animallus vagyok, nem?
- Csak titokban reménykedtem. Akkor visszafelé tényleg fellöksz valakit a kedvemért? Ez lesz a a beavatási szertartás. Nyilván elsőst, lehet levitás is – villannak meg a szemeim, de ő csak folytatja. Komolyan annyit dumál, hogy bezsong a fejem.
- Még pálca nem került elő, addig nem – hergelem, de lehet, hogy nem jó ötlet. Még a végén szétlőjük a házat, csak, hogy bebizonyítsunk, kinek van igaza. Nem lenne jó, ha rám omolna, bepiszkolódna az ingem. Annál jóval többet ér.
Párnacsata indul, Izabella védekezik, de hamar véget ér. Sajnos elrontottam a mókát, hogy megint a pasikra tereltem a témát. Pedig biztos voltam benne, hogy most már ráharap a témára, de tévedtem. Illetve elég Izabellátlanul cselekedett, ez lehetett az ok.
- Mert vagyok olyan botor, hogy azt gondoljam, neked is járna a boldogság – igen, én mondtam, Farkas Zétény. Azért nem vagyok szemétláda, hogy ha már az enyém nem lehet – egyelőre, hihihi -, akkor másé se lehessen. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne és…
- Ahányszor csak találkozunk, mindig valami nyomja az agyadat. A legtöbbször szomorú vagy, le vagy törve, mint a bili füle. Ez nekem nem tetszik. Egyszer látnálak már vidámnak, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam, félredobom a párnát, majd leülök mellé. A fejem a falnak vetem, ahogy a hátam is és csak nézek előre.
- Nehéz eset vagy, tudod-e, Lilien? – pillantok rá kissé pihegve, és érzem, hogy a „nagy harc” után kezdek izzadni. Apró cseppek válnak ki a bőrömön, talán meleg lenne itt? Tutira, különben nem izzadnék bele magamba, még jó, hogy nem vagyok büdös, ugyanis semlegesíti a szagokat a ruha. Naná, nem volt olcsó, mint mondottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=506759#post506759][b]Farkas Zétény - 2015.08.18. 21:18[/b][/url]

Annyira szeretem, amikor ilyen naiv. De tényleg. „Nem lesz köztünk semmi.” Amikor először találkoztunk lesmároltam és ki volt akadva rám. Most meg már majdnem a legjobb barátok vagyunk, legalábbis bőven megtűrjük a másikat és beszélgetünk. Összefoglalva: már most is van köztünk valami. Farkas vagyok, aki ha akarja, megszerez magának bármit és bárkit. Itt az a bökkenő, hogy elkezdtem egy kicsit tisztelni a benne lévő makacsságot, elhivatottságot és következetességet irányomban. Emiatt nem akarom megszerezni őt akarata ellenére, de azért nem hagyom kihűlni a dolgokat. Persze ott van Lyra, lehet, hogy rá kellene koncentrálnom, végül is a tengeri eset egészen jól sült el. Hős voltam addig is, de ott már a szöszi szemébe is azzá váltam. De ő most nincs itt és még van pár év a házasságig, nem? Meg az sem biztos, hogy lesz. Neeeeem. Már megint eszembe jutott, a rohadt életbe. Ráadásul ő is kezd visszazuhanni a sírásos haditervébe, azt pedig nem hagyom. Ha már ennyit dolgozok rajta, legyen valami értelme is.
- Nyilván megharagudnék rá, a rosszabb az lenne, hogy ki kéne fizetnie – vonom meg a vállam. Tudok venni másikat, ha akarok, meg még van néhány pár a szobámban is, szóval azért kétségbe nem esnék.  ~ Mire készülsz kékszemű? ~
- Fújj, hát én biztosan tarkón csaptam volna a dö… - legyintek. Izabella csak hergel, én meg ráharapok a csalira. De lesz ez még így se, majd meglátod, öcsém!
- A mugli mitológiát ne keverd ide. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy bedurvulsz egy kicsit, biztos büszke lennék rád - nevetek vele, majd elmagyarázom azt is, hogy miért hozom fel a pasi témát. Persze, boldog, a nagy sz***.
- Ugyan, megérdemelnél valakit te is. Nem csak a szánalmas nép a kastélyban. De oké, leszálltam a témáról, legalábbis ma – vigyorgok, majd megforgatom a szemeim.
- Ja, igen, már egyszer voltál vidám! Húú, ez az, most gyúrjunk a kettőre! – pacsira emelem a kezem, kíváncsian várom a reakciót. Kicsit büszke vagyok, hogy megtudtam a középső nevét, bár az igaz, hogy nyomoznom kellett utána. Valahol láttam leírva, de csak úgy, mint L. Aztán meggyőztem egy levitást, hogy nézzen utána, különben rosszban leszünk és felnyomom a szüleinél, hogy kijár a pubba kocsmázni. Ez elegendő volt, hogy megtudjam a nevének „ilien” részét is.
- Mit vagy úgy meglepődve? Tudhatnád, hogy jó kapcsolataim vannak – egy mindentudó vigyor és a végszó. Jaj, egy hatlovas szekérrel sem lehet visszatartani ilyenkor, de azért én már kitaláltam valamit közben. Nézem a szép szemeit, a könyököm a térdemre támasztom, úgy bámulok vissza rá.
- Amúgy valami baj van a vállammal, hogy állandóan ütögeted? De a masszírozás még áll, nyugodtan bármikor megengedem – kuncogok.
- Hmm, mi lenne, ha én adnám neki vissza az ütőt. Azt mondanám, hogy találtam a faházban, biztos egy levitás lopta meg a CSK féltve őrzött ütőjét. Így neked sem lesz bajod, én sem hazudnék, csak nem mondanám el a teljes igazat. Megígérem, egy karcolás sem lesz rajta, tényleg. Csak mert olyan rendes vagyok veled is – büszkének éreztem magam, hiszen valóban igaz, amit mondtam. Dasha nem fog rájönni, hogy Izabella hozta el az ütőt – hacsak be nem köpik őt, mert láthatták a folyosón -, megúszhatja mindenki a dolgot. Nekem pedig érdekem lenne egy kicsit találkozni a Koreaival. Biztos sok dolgot mesélne nekem Lilienről, cserébe az ütőért. Nem szép dolog ez a haszonlesés, én mondom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=506943#post506943][b]Farkas Zétény - 2015.08.19. 15:08[/b][/url]

- Nem tudom. Attól függ melyik cipőmről van szó, és milyen helyzetben lopják el. Van az úgy, hogy néha hamarabb ütök, mint kérdezek, de megtehetem – na, az ilyen kijelentésekért biztosan nem vagyok a szíve csücske, de most hazudjak? Ha éppen akkor történne valami a cipővel, mamikor sürgős szükségem lenne rá, biztosan balhé lenne, és lehetne örülni, hogy ha nem verem szét az aranyos pofikáját az illetőnek, vagy nem átkozom szét csuklóból.
Felemelem a szemöldököm, mert nem értem, hogy egyébként miért is lennék büszke rá? Mert túlélt egy gurkótámadást? Hahaha, annyira röhög a vakbelem, hogy éleslátó lett.
- Attól, hogy makacskodsz ez még nem így van. Majd egyszer elmondhatnád, hogy miért tiltakozol, akkor biztosan megértőbb lennék. Most csak annyit látok, hogy dacolsz a természettel. Ez ideig-óráig menni is fog, aztán jön egy pasi, elolvaszt és jó esetben nem sérülsz majd meg lelkileg, amikor vége – nos, igen, ilyenek ezek a tiniszerelmek. Viharosak, lecsapnak, tetőznek, és hirtelen vége szakadnak. Hogy miért? Ez a természet rendje. Mindig jönnek új benyomások, és mindenki tapasztalni akar. Ki tudja, hogy mit kap először és mit kaphat harmadjára? Amíg nincs tapasztalata valakinek, addig úgysem fogja megtudni, hogy mi jó neki. Nyilván vannak szerencsések, akik ezt hamarabb megtalálják, de nem ez a jellemző.
A pacsizás félig-meddig sikerül, bár Izabellának nem annyira jön össze, de ezt sikernek érem el nála, és halványan mosolygok. Nem, alig láttam még mosolyogni, pedig igazán aranyos olyankor.
Nem hagyja nyugodni, hogy megtudtam a középső nevét és élvezettel hallgatom a teóriáit. Nagyon vicces, csak szólok.
- Nem mondom el, hogy jártam-e a szobádban. Nem tudom, hogy ha igen, mit reagálnál rá, és most egészen jó kedved van – heccelem tovább, természetesen nem voltam még a Levitában. Ha lettem is volna, meg is kellene találni a szobát. Ki tudja, hogy mivel van védve a szoba, ugye. Plusz, sokra mennék vele… elvinném az egyik fehérneműjét és kitűzném zászlónak, vagy mi? Ilyet max. megcsináltatok valakivel…
- Biztos jó nézni, nem tudom. Bár tény, hogy eléggé újnak néz ki – talán tönkrement az előző, a gurkó és a fa találkozásakor nem hiszem, hogy az előbbi szenvedne csorbát, még akkor sem, ha az ütőkön nyilvánvalóan van valami bűbáj.
- Igen, az egyik minden vágyam Dasha. Olyan szép kis mandulaszemei vannak, ha már kínai, nem? – nevetek fel, de Izabella megunja az üldögélést. ~ Rómeó, mi? ~
- Jól van Júlia, csak ne haljunk meg a végén – kuncogok. De azért a köztes jeleneteket lejátszhatjuk – emelgetem meg a szemöldököm. Feltápászkodnék és elvenném az ütőt, amikor a fejemen landol egy párna. Persze rögtön felkapom a vizet és a szabad kezemmel mutatok egy hármast. ~ Fuss Forest, fuss! ~
- Én szaladnék – harci vigyor és becsukódik a középső ujjam. Kettő van hátra. A mutató ujjam is behajlik, remélem, Izabella veszi a lapot és menekül.
- Lejárt az idő – becsukom a hüvelykujjam is és ha még itt van rávetem magam egy párnával, ha okosabb volt, akkor utánaszaladok. ~ Neked annyi, Lilikém! ~