A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854125#post854125][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.12. 13:04[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Alsó ajkát beharapva próbálja visszafogni mosolyát a nő reakciója láttán, de nem jár sok sikerrel. Igazán elragadónak találja, ahogy zavarba jön, pedig végülis választ adott egy későbbre tartogatott kérdésre, ami végülis ugyanígy is hangozhatna. Milyen egyszerűen letudták ezt most, meg is könnyebbült. Jó tudni, hogy nem csak ő érez így.
- Nem pont ez lenne a meglepetések lényege, hogy váratlanul érnek? - teszi fel a költői kérdést, nem vár rá választ. - Én éppen ezt nem szeretem bennük, kizökkentenek. Szóval... azt mondtad, ne szabadkozzak, neked sem kellene - folytatja pillanatnyi csendet követően, majd átöleli a nőt magához húzva és csókot nyom a hajába. Szeretné, ha maradna. Fontos lett neki, nagyon is, és bármennyire nehezére is esik ezt szavakba önteni, talán az mégis kellőképpen elárulja, ahogyan Adelinához viszonyul. Követi a tekintetét a válasz hallatán, majd mosolyogva rázza meg a fejét.
- Takarítani is van jó kis bűbájom, ez ne aggasszon. Meg igazából... mire nincs? A bűbájokból élek - válaszolja. Hirtelen nem is tudja, beszéltek-e valaha arról, hogy a minisztériumban egészen pontosan mit is takar a munkája, vagy csak nagy általánosságban említette. Csak abban biztos, hogy azt mesélte, hogy szívesen kísérletezik. - A pálcám viszont a konyhaasztalon van, anélkül sajnos nem megyek sokra, szóval... így már jó lesz? - kérdezi, és pillanatokon belül az is kiderül, mire vonatkozik a kérdés, ugyanis fél kezét még mindig a nő derekára fonja, a másikat azonban kicsit lehajolva a térde alá csúsztatja és máris abszolút lovagias szőke herceg lesz itt belőle, éppen csak se nem szőke, se nem herceg, sokkal inkább úgy néz ki, mint aki elől sötétben inkább kitér az ember és átmegy az út másik oldalára.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854126#post854126][b]Văduva Adelina - 2022.10.12. 15:27[/b][/url]

Szemeit forgatja meg a válaszra, elhúzott szájjal fordul el tőle - ismét, mint egy durcás gyermek. Végül csak megenyhül és mosolyogva simul jobban bele az ölelésbe, amit ki is élvez. Mindössze pár nap telt el, de szavakba nem tudja önteni mennyire különös volt a férfi nélkül tölteni az éjszakákat. Aprót bólint a kérésre, mert nem ígér semmit. A viselkedése, amit akkor tanúsított, elfogadhatatlan volt, így képtelen pozitív hatású választ adni. Még ő maga is megijedt. Valahol érzi, hogy Álmost nem érintette ennyire mélyen az eset, hiszen akkor is meglepően nyugodt volt - talán elfogadta volna a sorsát? -, ahogy most is. Ezért fejezi ki magát ismét tettekkel és nem szavakkal.
- Igazad van - süti le tekintetét. Mindig elfelejti, hogy mágusok közt tengeti a mindennapjait. Annak idején nem csak fajával kellett megbarátkoznia, hanem egy teljesen új világgal, amibe Hasan rángatta bele. Az emberek mágiával oldják meg a legtöbb felmerülő problémát, mint egy egyszerű takarítás is. Ugyanúgy időbe telt megszoknia ezt is, mint a vámpírságot, azonban ezzel a mai napig képes hadilábon állni. Feje billen oldalasan, és bár reflexei sugallják valahol mélyen, hogy ellépjen, ellentmondva nekik, mégsem teszi meg. Nevetve kulcsolja karjait Álmos nyaka köré végül.
- Így már jó - feleli halkan, sokkal nyugodtabb hangszínnel. Maga elé somolyogva, türelmesen várja, hogy oda vigye, ahova csak gondolja. Valamiféle nyugalommal vegyített izgatottság lesz úrrá rajta, ahogy a karjaiban időzik. Régen történt már, hogy valaki ennyire nőként kezelje. Igazából régen történt, hogy bárkinek hagyta volna, hogy így kezeljék. Minden gondolat ellenére nem tudja még mindig, hogy aggodalmát miképpen fejezze ki a férfi felé kettejükkel kapcsolatban. Ehhez lehetségesen több idő kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854127#post854127][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.12. 17:11[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Időnként úgy érzi, mintha elvárás lenne, hogy ugyanúgy tegyen mint körülötte mindenki más. A többiek. A gond az, hogy ő mindig is a maga feje után ment, dacosan, mint a kosok, és nem igyekezett alkalmazkodni senki elvárásaihoz sem. Féloldalas mosollyal figyeli, hogyan húzza el durcásan a nő a száját, de nem tesz már semmilyen megjegyzést erre. Ami a mágiát illeti, neki viszont az a természetes, hiszen ezen a birtokon nőtt fel, ahol tulajdonképpen mindent átjár a mai napig is. Részben gyaníthatóan ő maga is ennek a teremtménye, hiszen az álmai nem mindennapiak, még csak természetesnek sem mondhatóak. Talán ezért is lepődik meg kissé, hogy a nőnek nem az, de hát tulajdonképpen erről soha nem is kérdezte, hogy azelőtt, hogy vámpírrá vált volna, boszorkány volt-e vagy csak egyszerű varázstalan halandó. Nem mondja, hogy majd megszokja, azt sem ígéri, hogy nem fogja használni, hiszen szereti a varázserejét, még ha nem is használja állandóan. Nem ígér olyat, amit nem tudna megtartani, és olyat sem, amiről nem tudni, érdemes-e, mert kérdés, mit hoz a holnap. Inkább ölbe veszi a nőt, aki nevetve kulcsolja nyaka köré a karjait, és ebben a pillanatban minden a lehető legtermészetesebbnek tűnik. A küszöböt átlépve megszabadul azért a bakancsaitól, a jól bevált módon a sarkára lépve igyekszik a lábbelit a földön tartani, amíg sikerül kilépni belőle, majd könyökével löki be az ajtót maga mögött. A konyhában még mindig az álombeli gömb ontja meleg sárga fényét az asztal fölött lebegve. Fent kényelmesebb, mint a konyhában található székek, dönti el, így végül egyenesen a lépcső fele indul, hogy felbaktasson a szobájáig, ahol Lucifer már az ágy mellett elterülve fekszik.
- Csak felhozom a pálcámat is, arra még szükségem lesz, egy perc - közli, letéve a vámpírt az ágyra. Sietősen baktat vissza a konyhába, a kabátját is a fogasra akasztja, ha már ott van, aztán a gyűrűt is a markába zárja, nem csak a pálcát. Visszatérve egy-kettőre eltünteti a levelek, fűszálak és sár keverékét, és az ágy végébe teszi a pálcát.
- Na így. Szeretem amúgy, hogy mindig mezítláb jársz. Néha kicsit irigylem is, nekem télen képtelenség - mondja ki aztán az első dolgot, ami eszébe jut, miközben ő maga is letelepszik az ágyra, jobb lábát maga alá húzva, a balt lelógatva az ágyról. Nem ez a legfontosabb megbeszélendő téma, de majd csak rátérnek arra is. Van idejük. Igaz, neki kicsit kevesebb, de egyelőre még van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854161#post854161][b]Văduva Adelina - 2022.10.13. 16:16[/b][/url]

Ráérősen vezeti körbe tekintetét a már ismerős házban. Gond nélkül eltévedne ugyanúgy, félreértés ne essék, de így, Álmos karjaiban, mintha csak hazaért volna. Szemei megakadnak a lebegő gömbön, sötét tekintetében tükröződik vissza annak meleg fénye, ajkai nyílnak el. Csodálatos dolog a mágia, mégis képtelen elképzelni, hogy ő valaha képes lenne használni bármire. Még ha boszorkánynak is született volna.
Meglepve konstatálja, hogy nem a fényes konyhába viszi, hanem felfelé indulnak. Feje ismét előrefordul, csendben hagyja, hogy cipeljék, aminek gondolatára, minduntalan felfelé ível ajka szeglete.
Aprót biccent neki válaszként, erőteljesen koncentrál arra, hogy lábai véletlen se érjenek semmihez, amit összepiszkolhatnak, így a padló felett tartja pár centivel azokat, ahogy combjai két oldalán támaszkodik kezeivel. Kicsit meg is mozgatja őket: mire ismét feleszmél, tiszta minden, beleértve őt is. Izgatottan kezd el ficeregni ültében, törökülésbe helyezkedik. Pislog párat, és először lábaira, majd Álmosra néz.
- Így sokkal jobban érzem a természetet. Ezért nem szeretem a sok ruhát sem. Korlátoznak - vonja meg vállait. - Sokat segít, ha vadászni megyek. Halkabb vagyok, könnyebben fel tudom mérni a területem, és ha kell, megvédeni azt. Jobban tudok osonni - fejti ki minimálisan jobban a mindenki számára különös jelenséget. Ritkán adatik meg, hogy elmondhassa valakinek miért tesz úgy, ahogy, hiszen sokan csak betudják egy vámpír furcsaságának, amit elfogad. Nem kell mindent tudniuk róla, főleg, hogy akikkel eddig találkozott, csak az ő különlegessége a mezítláb mászkálás.
Végszóra mozgatja meg ujjait, hiszen végre kezdi magát úgy érezni, ahogy mindig is a férfi mellett. A kellemetlen csendet váltja fel ismét a kellemes beszélgetés, így ezzel bensőjében a görcs is kezd feloldódni. Meg fogják beszélni. Tudja. Nem lesz más választásuk, csak egy kis ideig szeretné még kihasználni, hogy felhőtlen minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854165#post854165][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.13. 17:26[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Az ágyon ülve már kezdi kicsit úgy érezni, mintha szép lassan mégiscsak elkezdene visszatérni a régi mederbe. Ahogy fejét kissé oldalra döntve hallgatja a nő válaszát, lassan mosoly kúszik az arcára. Ritka dolog, hogy ez a szemében is tükröződjön úgy igazán, őszintén, de a nő még ezt is könnyedén képes kihozni belőle, hiába hinné az ember, hogy szinte lehetetlen.
- Érdekes. Az osonás egyébként feltűnt,... mármint az, hogy jól megy. Sose hallom, honnan érkezel, ahányszor csak találkozunk - állapítja meg. Vele ellentétben bezzeg ő csörtet a bakancsában, meglehetősen sok zajt keltve maga körül, elijesztve mindent, ami él és mozog. Csak akkor nem teszi, ha kifejezetten barátkozni szeretne a területen élő állatokkal, mint például itt. Akad egy időnként erre tévedő őz, néhány vadnyúl meg egerek, és ha Lucifer nincs itt, a mókusokkal is egészen jóban van meg a környék madaraival is.
- Most is megleptél. Ha Lucifer nem vesz észre, nem hiszem, hogy én észrevettelek volna, de örülök, hogy itt vagy újra - mondja, és bár legszívesebben átölelné, most mégsem mozdul. Csak a kezét csúsztatja kicsit közelebb a nőhöz, aztán eszébe jut a másik tenyerében lapuló gyűrű.
- Nézd, ma ezzel ébredtem - mutatja meg végül, tenyerét kitárva a másik felé. - Nem jöttem rá még, hogy mit tud, ha tud bármit is. Tulajdonképpen még arra sem, hogy milyen kő van benne, csak abban vagyok biztos, hogy bronz - meséli. - Tegnapelőtt meg azt a gömböt sikerült áthoznom, ami lent a konyhában világított... és te is ott voltál az álmaimban - teszi végül hozzá némi hezitálást követően. Minden egyes álmába utat talált a nő az elmúlt napokban, és ő minden egyes álmából áthozott valamit. - Ne érts félre, nem ragaszkodom semmihez, és nem kérek többet, mint amit adni szeretnél. Csak... hiányoztál, ennyit akartam mondani.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854184#post854184][b]Văduva Adelina - 2022.10.14. 10:10[/b][/url]

- Valamikor már régen ott voltam, mikor te megérkeztél - mosolyodik el. Az elején nem egyszer, sem kétszer ért oda bőven előbb, mint a férfi, de csak hangtalan figyelte a távolból, hogy mit és hogyan tesz. Érdeklődött és kíváncsi volt, nem tagadja, de mindezek mellett mindig az óvatossága nyer. Felmérte a környezetét, majd szépen lassan Álmost is, ahogy mindenkivel teszi.
- Engem Lucifer lepett meg - pillant is le az említettre. - Nem volt a terveim között, hogy észreveszel. Csak akkor, ha én azt szeretném - vonja meg vállait. De nem így alakult. Talán hálásnak kellene lennie, amiért semmi nem úgy ment, ahogy szerette volna: ennél jobb nem lehet. Egymással szemben ülnek, beszélgetnek, a ház melege lassan öleli körbe hideg bőrét, és ugyanolyan érzésű szívét, ahogy Álmos meleg tekintete teszi.
Megbabonázva figyeli a gyűrűt. Lassan, óvatosan nyúl felé, tekintetét emeli Álmosra kérdőn, hogy megnézheti-e. Igenleges válasz esetén ugyanolyan körültekintően veszi el, mint ahogy a mozdulatsor megindult. Maga elé emelve fürkészi, miközben mesél róla, csak akkor engedi lejjebb, és pillant vissza rá, mikor kitér a gömbre. Halvány mosollyal bólogat, hiszen nem tud mást tenni: ugyanúgy aggódik érte, azonban a működését az egésznek még nem érti. Megszeppen.
- Ott voltam? - egyenesedik ki kicsit meglepetten. - Hogyan? És miért? - kíváncsian teszi fel a kérdéseket, nem számon kérően, valóban csak érdekli és nem érti. Valahol mégis örül annak, hogy részese lehet Álmos álmainak. A hirtelen magyarázkodástól áll meg ültében, az izgatott ficergés marad abba, feje biccen félre, majd nevet fel halkan. Visszanyújtja a gyűrűt, amit még mindig csak csodálni tud, mert gyönyörű, majd csúszik közelebb Álmoshoz. Ujjaikat kulcsolja össze, fejét hajtja a vállára, Lucifert figyeli.
- Kérek időt - leheli maga elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854208#post854208][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.14. 13:54[/b][/url]

- Áh… - állapítja meg tömören, hogy ez sok mindent megmagyaráz. Bár ettől függetlenül sem biztos benne, hogy egyébként feltűnne a nő, ha nem akarja úgy. Amilyen hihetetlenül gyorsan tud mozogni és amilyen hangtalan, nem szívesen lenne a prédája. Esélye sem lenne életben maradni. Lucifer viszont észrevette mellékesen, és most is őt bámulja a szőnyegen elterülve, de hát lényegében az agár is vadász, nem a vad. Ő az egyetlen itt, aki nem vadászatra lett alkotva, sokkal inkább alkotásra, az már csak részletkérdés, hogy éppen mit is alkot, bűbájt-e, tárgyakat vagy éppen álmokat.
- Mhm - dünnyögi tudomásul véve, hogy talán annyira mégsem akart találkozni a nő éppenséggel, szóval teljes mértékben elképzelhető, hogy ha nincs itt Lucifer, akkor most egyáltalán nem beszélgetnének. A mi lett volna ha köröket azonban nem igazán szokása végigfutni, mert tudja, hogy változtatni úgysem tud már semmin. Inkább megmutatja a gyűrűt, amikor eszébe jut végre, hogy azt is felhozta a pálcájával együtt. Oda is adja, nyugodtan meg lehet nézni. Most még nem fog köddé válni, eddig minden megmaradt hozzávetőlegesen egy évig.
- Nem tudom pontosan… - mondja, bár azt pontosan tudja, hogy ez hazugság. Ritkán találnak az álmaiba utat mások, de azok mindig olyan egyének, akik neki nagyon fontosak. Legalábbis a mintázat erre enged következtetni. Ha meg nem ők, akkor a rémek uralják az álmait, ám nem akarja a témát sem erőltetni, éppen most mondta, hogy nem kér többet, mint amit a másik adni szeretne. Majd megosztja, mi is az, ha már jónak látja. Ha meg nem, hát így is jó, azért tudatában van, hogy a lehetetlenet szeretné éppen lehetővé tenni. Na nem mintha nem sikerült volna más téren, de az nem jelenti, hogy most is fog. Le is rázza a gondolatot inkább. - Láttalak az erdőbe besétálni, ahogy eltűnsz a szemem elől, ma meg az erdő mélyén ültünk azon a kidőlt fatörzsön és hallgattuk az erdőt - válaszolja végül a hogyanra, megosztva pár részletet. Különös, hogy ezek közül egyik álomban sem bukkantak fel a szörnyek, pedig azon az egy éjszakán, amit Budanekeresden töltött az elmúlt napokban, csak ők voltak vele az álmában, el is kapták, bár részben azért is, mert ő hagyta. Nem törődött velük. Újra elmosolyodik, amikor a nő a vállára hajtja a fejét.
- Amennyit csak szeretnél - mondja nagylelkűen, hiába tudja, hogy részéről ilyet mondani nagy szó. Ő a halandó kettejük közül. Jó néhány percig hallgatásba burkolózik aztán, csak az érzésre figyel, ahogy a nő jelenléte kitölti mellette a teret. Nem érzi magát olyan egyedül, mint általában szokta, és már ez is kész csoda. Értékeli, még ha nem is hangoztatja.  
- Képzeld, azt hiszem, rájöttem, hogyan tudnám megalkotni a térképet, amit múltkor mutattam. Találtam szakirodalmat a térképészethez ideális varázslatokról, és van ötletem egy újra is, ha sikerül megalkotni, én leszek a térképnagyhatalom - meséli a végére elnevetve magát. Egyébként jól elvan itt ilyenek nélkül is, puszta érdeklődésből foglalkozik a témával, azonban egy ilyen szabadalom mégiscsak nagy eredmény lenne, mondjuk a nem létező önéletrajzán biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854227#post854227][b]Văduva Adelina - 2022.10.15. 01:02[/b][/url]

Ujjai között forgatva a gyűrűt kerül ajkaira halvány mosoly, amit kérdései követnek. Számára elképzelhetetlen, hogy mások álmaiban szerepeljen, nemhogy még Álmoséban, akié sokkalta másabbak, mint egy átlag emberé. A kérdések csak kicsusszannak ajkain, nem gondolja át őket, pedig nem biztos abban, hogy tudni szeretné a választ. Gyakran hallani olyat, hogy emberek álmaikban élik újra nemrég történt rossz élményeiket - ő erről már hosszú ideje nem tud nyilatkozni, hiszen nincs szüksége alvásra, azonban mikor sikerül annyira megnyugtatnia, mind testét, mind lelkét és agyát, hogy egy zen állapotba kerüljön, inkább látomásai vannak, mintsem álmai.
A válaszra sóhajt lemondóan. Nem most fog kiderülni, hogy lehetséges, hogy ott volt. Nem erőlteti a témát, már tudja a másikról, hogyha beszélni szeretne róla, akkor el fogja mondani, mindössze még nem érzi alkalmasnak rá az időt. - Azt tudod, mi történt? - érinti meg nyakának alsó részét, ahol a lila majdnem minden árnyalat fellelhető. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a nagy részét eltakarja a póló szövete. Elhúzza a száját, azzal együtt kezét is, nehogy fájdalmas okozzon neki. - Remekül hangzik - morogja maga elé az álmok részletesebb előadása után, ami az ő esetében valóban felfogható morgásnak. Nem csoda hát, hogy az agár rajta tartja a szemét, ami lehetne kölcsönös, azonban Adelina figyelmét sokkal jobban leköti az előtte ülő. Ezért is merészkedik közelebb.
- Köszönöm - feleli halkan, fejét oldalra fordítva, hogy arcára tudjon nézni fekete tincsei alól. Figyelmesen hallgatja minden szavát, igyekszik ismét maga elé képzelni, amit múltkor látott, és ennek megfelelően lesz mosolya szélesebb, ahogy lassan felegyenesedik ültében is, hogy rendesen lássa a másikat. Így kapja el a végén a nevetést. Megbabonázva figyeli pár pillanatig.
- Nagyon örülök neki - válaszolja. - Hogy van ötleted, hogy szeretnéd és fogod is csinálni. Szeretnélek támogatni benne. Bár máshogy nem tudlak, minthogy melletted vagyok, de ha tudok segíteni is... - süti le tekintetét, majd esik pillantása ismét a kutyára. Gondolkodás nélkül csúszik le a padlóra, helyezkedik a kutya mellé és kezdi el simogatni a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854230#post854230][b]Yezebel - 2022.10.15. 02:38[/b][/url]

Nem hagyja kiülni az arcára azt a nagy mosolyt, ami kikívánkozik belőle - mint mindig, mikor valaki belemegy a kis játékaiba. Sokan mondanák, hogy infantilis, meglehetősen sok helyzetnem nem is lenne sok módja ilyesmivel előhozakodni. Az a szönryű a józan emberi társadalomban, hogy nem hagy teret az Ő mókáinak. Pedig Yezebel saját meggyőződése szerint nagyon is tudja, hogyan kell elütni az időt - van benne tapasztalata. Végülis, mégiscsak megélt annyi évszázadot: és csak mértékletesen számít őrültnek!
- Legyen. Mindig is érdekelt, meddig ér egy bájitalmester családjának keze. - Beszéd közben egy pillanatra a kanált tartó említett testrész felé néz és követi a kanál útjának ívét, ahogy Damien meglóbálja.
- Hogyne, magam is úgy tartom, hogy először a munka, utána a szórakozás. - Valahol, valahol nem is olyan messze talán épp egy plafon omladozik lassan, de biztosan, pereg a vakolat, reccsennek a tartógerendák. Yezebel és a "munka az első" szemléletmód - ez olyasmi, amit bármelyik közelebbi partnere hallana, hangos hahotázásban törne ki. Maga a képlet hibádzik ugyanis - amit munkaként él meg, azt meg sem csinálja, na persze kivéve, ha szerződéses alapú. Ugyanakkor az ifrit sosem lesz az a lelkes csinovnyik. Mindenesetre az Yezebel, ez pedig Roman, Roman arcához, Roman gesztusaihoz és viselkedéséhez pedig illik ez a felelősségteljesség. A kérdésre biccent.
- Nem szeretnénk, hogy kárbamenjen az alapanyag, nem igaz? De jobb lesz nem lebukni vagy jó alibit kitalálni. Mivel csak komolyabb varázslatokhoz kell hasonló...
Kissé megvonja a vállát, amolyan "tudom, hogy folytatnom sem kell" módon. Valószínűleg úgyis megnyugtatják majd, hogy Damien óvatosabb lesz ennél - és nincs is más dolga, mint elfogadni ezt a magyarázatot.
A vacsora alatt néhány feltétlenül szükséges információt még megoszt, hogyan érhezi el Damien, mire figyeljen és csak akkor mondanak búcsút egymásnak kis közös programuk végén, mikor már mindenkiben elültek a legégetőbb kérdések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854232#post854232][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.15. 09:59[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Már majdnem el is felejtette a pár napja szerzett sérüléseit, ezért beletelik pár pillanatba, mire rájön, mire is vonatkozik a kérdés. Tekintete követi a nő ujját, majd egy beletőrődő mosollyal az arcán rázza meg a fejét, mintha azt akarná ezzel mondani, nem fontos.
- Csak egy rémálom, én meg figyelmetlen voltam - válaszolja. - De már napokkal ezelőtt történt, azóta gyógyul. Mindig rosszabbnak tűnik, mint amilyen - teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel sikerül elhessegetnie minden esetleges aggodalmat. A póló meg szerencsére nem engedi látni az oldalát, ahol a zúzódás sokkal kiterjedtebb, mint a vállán át a nyakáira éppen csak felkúzsó csücske az egésznek. Remélhetőleg ez ma az ő titka maradhat. Tart tőle, hogy ha nem így lenne, a nő még tényleg komolyan aggódni kezdene valamiért, amivel ő már régen megtanult együtt élni. Különben sem fáj már. Ahogy mondta, gyógyul. A morgásán elmosolyodik. Valamiért kifejezetten vonzónak találja, és úgy tűnik, hogy ezt még Lucifer is érdekesnek találja, ugyanis megemeli a fejét. Már azt hitte volna különben, hogy elaludt a nem túl erős fényben, ami amúgy a szobát épp megvilágítja.
Nem mondja, hogy szívesen, sem azt, hogy nincs mit, nem tudja, melyik lenne igazán jó válasz, így inkább csak megszorítja kissé a nő kezét, éppen csak, mintha azt akarná mondani, hogy ez természetes. Végtére is az. Bár szeretne válaszokat, majd várni fog, ameddig a nő nem akar magától válaszolni. Azt mondta odalent, hogy szeretne mellette lenni, tulajdonképpen most az is elég. Inkább olyan témát próbál találni, amely nem fog ide vezetni, és végül a múltkor megmutatott álombeli térképet ítéli megfelelőnek, hogy beszéljen is arról, mire jutott eddig.
- Köszönöm - mondja ezúttal ő hálásan, elmosolyodva, szeme sarkából pillantva a nőre. - Segíthetsz tesztelni, ha szeretnéd - válaszolja némi gondolkodást követően, felajálva a szerinte legkézenfekvőbb megoldást, ami azt jelenti, hogy Adelina igazán közeli bepillantást nyerne a munkájába is, ha érdekli, és elsőként látná, miket is alkot pontosan. A nő aztán váratlanul mozdul, hamarosan már a kutya mellett ücsörög a földön, mire ő egy pillanatig még csalódottan ücsörög a helyén, mielőtt elnyúlna végül az ágyon, oldalára fordulva könyököl fel, fejét tenyerében megtámasztva nézi a nőt és a kutyát. Örül, hogy úgy tűnik, jól kijönnek. Most csendben marad inkább, pár perc elteltével pedig újra megmozdul, hasra fordulva az ágyon lelógatja a kezét, és hagyja, hogy Lucifer megnyalja. Most már nem zavarja a csend sem, nem érzi, hogy mindenképp meg kellene törnie, mert végre nem kínos, nem fojtogató. El tudná képzelni az életet így, itt a már majdhogynem világ végén, közel az erdőhöz. Itt néha még ő is azt érzi, hogy az idő végtelen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854249#post854249][b]Văduva Adelina - 2022.10.15. 13:53[/b][/url]

Fél szemöldöke emelkedik meg a magyarázaton, aminek természetesen egyetlen szavát sem hiszi el. Főleg nem azt, hogy rosszabbnak tűnik, mint amilyen. Mégsem szól, csak elhúzza a száját és tovább lép. Aggodalma eddig is megütött egy egészséges mértéket a másik felé, de ez talán most kezdd el növekedni. Benne van az álmaiban, mégsem tudja megvédeni, azt sem tudja hogy kerül oda, és talán a rémálmok nem egyenlőek a másik álmokkal? Halkat sóhajt, talán soha nem is fogja megérteni ennek a működését, de szeretné hinni, hogy Álmos valóban biztonságban van.
- Segítek - nem kérdez rá ez mit jelent pontosan, de tudja, hogy nem kell aggódnia: kötve hiszi, hogy veszélyes lenne. Álmos nem vonná bele olyanba, ami árthat neki, ami igen ironikus, tekintve, hogy kevés dolog van, ami igazi fájdalmat tud neki okozni. Mégis elmosolyodik a gondolatra, miközben a kutya mellé helyezkedik a földre. Percek elteltével ül törökülésbe, szó nélkül simogatja a kutya fejét, aki le sem veszi róla a tekintetét. Már-már zavarba ejtő, ahogy a kutya figyeli, de nem esik kétségbe: ha nem viselné el, már valószínűleg baj történt volna, és erről nincs szó, ugyanis Lucifer kedves és türelmes vele. Felhúzza térdét, arra hajtja rá fejét, mikor megszólal.
- Időt kértem tőled, de ha vannak kérdéseid, felteheted őket, vagy amit nem értesz, elmondhatod, hátha tudok rá választ adni - térdeit ereszti oldalra, így fordul Álmos felé, aki az ágyon elnyúlva találta meg a kényelmet. Mosoly ül ajkain, sötét tekintete csillan a meleg fényben, ahogy tenyerét simítja az ágyra és arra fekteti a fejét Álmos arcát fürkészve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854265#post854265][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.15. 17:19[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

- Ó, ne nézz így, kérlek - szalad ki a száján, amikor a nő kétkedve emeli meg a szemöldökét. Ezt azért már egész nyilvánvalóan tudja értelmezni, meglehetősen sokszor néztek így már rá. Ő már megtanult ezzel élni, tizenéves kora óta kénytelen, és a tapasztalat azt mutatja, hogy minél dühösebb, annál rosszabbak a rémálmai. Márpedig akkor este dühös volt magára.
- Tudom, hogy úgy néz ki, mintha egy kocsmában verekedtem volna össze valakivel, de már nem járok kocsmába. Szívesebben töltöm veled az estéimet. A rémálmaim meg... nem tudom elmagyarázni, mert nem tudom megmutatni. Alaktalan szörnyekkel vannak tele, és... váratlanul jött nekem, ledöntött a lábamról álmomban, de ez csak egy zúzódás és tényleg gyógyul. Akkor jönnek elő, ha dühös vagyok, és dühös voltam magamra, én vonzottam be őket - ontja magából hirtelen a szavakat, miközben megpróbálja megmagyarázni, hogy tényleg rosszabbul néz ki a sérülése, mint amilyen. Különben is, az elmúlt éjszakákon elkerülték a szörnyek, amikor a nő volt jelen az álmaiban, és azt megelőzően már hosszú hetek óta nem történt semmi hasonló. Aztán a térképekre terelődik a szó, ami egészen érdekes, ugyanakkor semleges témának bizonyul és mosolyogva veszi tudomásul, hogy a vámpír azt mondja, segít. Majd ha sikerül összeraknia a térképet, megnézhetik, tényleg pontos-e. Amikor Adelina a szőnyegre telepszik és Lucifert kócos szőrét kezdi simogatni, ő is elhallgat, csendben figyeli őket. Kellemes kis esti jelenetnek éli meg ezt, olyan békés, nyugodt. Valahol mélyen igazán boldog tőle. Már egészen elmerül ebben, amikor a nő megszólal, meg is lepődik kicsit. Felpillant rá, leheletnyit tanácstalanul. Hazudja, hogy nincs kérdése? Vagy próbáljon olyat találni, amivel nem sérti meg saját ígéretét, miszerint annyi időt ad, amennyit csak Adelina szeretne. Baljával felkönyököl az ágyon, fejét oldalra döntve támaszkodik újra tenyerére, ezzel is nyer némi időt.
- Nem tudom... ha találnék valamit... bármit, ami... nem, előbb talán azt kellene tudnom, mi aggaszt téged a leginkább velem kapcsolatban... és akkor megpróbálhatok megoldást találni - igyekszik megfogalmazni úgy a kérdést, hogy mégse bántsa meg vele a nőt, pedig tudja, hogy ezzel mégis legalább elkedvtelenítheti. Ezért is nyújtja felé a szabad kezét, végigsimít az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854273#post854273][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.15. 20:35[/b][/url]

Az érthető okok pontatlan ebben az esetben, ugyanis magára a külföldi tartózkodás indokára nem derít fényt számára. Javarészt azonban lényegtelen, mert Seth felelőssége kizárólag az illúziómágiára korlátozódik. A vele szemben ülő nagykorú - bár erre még emlékeztetnie kell magát - s amennyiben nem ad az ellenkezőjére okot, felnőttként kezeli, akként tárgyal vele.
- Érdekelne, miért gondolkodsz ennyire végletekben; de nem. A tanulás szempontjából irreleváns a tartózkodási helyed,-aprót biccent, elvégre most is itt van és pont annyi idejébe került mindez, mint átsétálni a kastély egyik szárnyából a másikba. Azzal nem feltétlenül ért egyet, hogy egy bentlakásos iskola ennyire gyakran engedélyez a diákoknak kivételeket, mert sok esetben lát visszaéléseket, amik könnyen végződhetnének tragédiában.
A Levita torony romjainak képe sosem hagyja el teljesen emlékét.
Hallgat, szótlanul megvárva, amíg a fiúvá zsugorodott Móric ismét felpillant az asztalról. A hangja nyugodt, épp csak enyhén megdönti fejét beszéd közben.
- Mi a célod? Mi az elhatározás, ami miatt az illúziómágiát választottad?-*a kérdéseknek súlya van, bár mentesek a pátosztól - tényleg érdekli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854435#post854435][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.17. 15:06[/b][/url]

Megvonom vállaimat.
- Mert fontos az illúzió, és nem akarnám feladni csak azért, mert új oktató van - és haza sem szeretnék menni ez miatt. Ha választanom kell, hogy Róma vagy az illúzió, akkor nagyon hoppon fogok maradni. Képtelen lennék dönteni és ezt a fivérek tökéletesen megértették, mikor megbeszéltük, hogy folytathatom a tanulmányaimat nem diákként is. Minden egyszerűbb volt, mikor még ők voltak. Kellemetlen beszélgetéseket - mint ez is - előztem meg ezzel, és most, hogy ismét szembesítve vagyok olyan kérdésekkel, mint a burkolt miért már tudom, hogy nem adhatom azt a választ, mint annak idején a Jorgenseneknek. Azóta rengeteg idő eltelt, felnőttem, vagy legalábbis közel vagyok hozzá, elköltöztem egy másik országba és városba, és...
- Eleinte egy gyermeteg álom miatt. A fivérek megkérdezték tőlem a felvételi vizsgán, mi lenne az első illúzió, amit megteremtenék. Ha az étteremmel szemben állva a bal oldali utcát választod, eléd tárul a látvány, amiért itt vagyok. A szűk utca, az ablakokban a színes virágok, különböző színű házak. A rejtett látvány. De soha nem tudtam úgy elmagyarázni bárkinek is, hogy megértse: aztán jutott eszembe, mi lenne akkor, ha meg tudnám nekik mutatni? - mosolyodom el féloldalasan. - Azóta ez sokkal jobban kiélesedett. A művészet miatt vagyok itt, mert magához vonzz, húz és megtart, és mindez mellé, az illúzió csak egy olyan plusz, ami nélkül nem tudnám elképzelni magam vagy a műveimet. Rengeteget segít - dörzsölöm meg tarkómat. - Már a jövőmet jelenti - fejezem be végül a kissé hosszabb monológot, mint amit terveztem, de hát... Róma, illúzió és művészet egy témában. Lelőhetetlen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854656#post854656][b]Văduva Adelina - 2022.10.19. 12:22[/b][/url]

Inkább elfordítja tekintetét. Nem opció, hogy ne nézzen így, úgyhogy csak elfordul, hogy ne érezze kellemetlenül magát a másik. Ettől függetlenül ugyanúgy aggódik, ha nem jobban, és ezt nem tudja legyőzni. Talán soha nem is fog neki sikerülni, annak ellenére, hogy nem tudja mit érez.
Lassan fordul ismét felé, mikor Álmos neki áll. Ajkai minimálisan nyílnak el, ahogy hallgatja a szinte vallomást az egészről, mosolya ugyanúgy ajkain van, ámbár sokkalta visszafogottabb, mint eddig volt. Megszeppenése kitart ugyan az első mondattól - aközben mozdul is, hogy az ágyra üljön, de még nem mozdul. A monológ végén fogja Álmos arcát két keze közé, hogy teljesen a szemébe tudjon nézni.
- Nem gondoltam, hogy kocsmában voltál. De az sem lenne baj, amíg vigyázol magadra - helyezkedik kicsit, hogy térdeire tudjon támaszkodni. - Miért voltál dühös magadra? Álmos, ne csináld ezt, semmi rosszat nem tettél, amiért ilyen sérülésekkel kell gyarapodnod egyik-másik álmodban - mozdul hüvelykujja, aprón simít végig a bőrfelületen. A földre pillant, ahonnan jött, végül úgy dönt, nem telepszik vissza Lucifer mellé, szívesebben marad közelebb Álmoshoz. Főleg, mert a téma is sokkal könnyedebb lesz, mint eddig volt. Bár még mindig nem tudja elképzelni, hogy éppen ő, hogy tudna segíteni a férfinek bármiben is, de nem nagyon van vesztenivalója. Csak Álmos.
Kezeit leereszti az ölébe, ahogy törökülésbe helyezkedik az ágyon, így pillant le Álmosra. Ő töri meg a csendet, de úgy érzi, muszáj, hiszen azért, mert ő nem tud mit mondani az egész fennálló helyzetről, attól még a férfiben igenis lehetnek - szinte biztos abban, hogy vannak is - kérdések.
- Fejezd be a mondatot - felszólítja rá, mégsem erőszakos. Úgy érzi, a mondat első fele sokkal fontosabb, mint ami utána következik, mégis elmosolyodik és esze ágában sincs figyelmen kívül hagyni. - Vladislav - gördül le a név ajkairól, ahogy keze felé dől minimálisan. - Semmi nem aggaszt, ne érts félre. Mindössze rengeteg dolgot nem tudsz még rólam, és mindennek tetejébe, ember vagy. Ez sem aggaszt, különben nem sétálnánk az erdőben ketten hónapok óta, nem lennék melletted, ahogy már te sem lennél mellettem, nem lennék itt... - szusszan halkat, szemeit hunyja le. - Ember vagy - mondja ki végül csak egyszerűen. Valóban nem aggasztja, mindössze igen erős visszatartó erő, hogy belemenjen bármibe is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854671#post854671][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.19. 13:59[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Bólogat, éppen csak, de bólogat elgondolkodva, közben pedig leginkább a hideg érintésre figyel az arcán. Még ha nem is vigyázna magára, az is az ő döntése lenne csak, és ő viselné a következményeket, de az utóbbi időben fontos lett, hogy azért lehetőleg kerülje azokat a dolgokat, amelyek köztudottan meglehetősen negatív eredményekkel tudnak járni.
- Csak... - válaszolja kurtán, némileg már dacosan, aztán pillanatnyi csendet követően hatalmasat sóhajt. Most mégsem akarja ezt játszani, pedig tudna egy szavas válaszokat adni, de annak mi értelme lenne. A nő tekintetét keresi. - Mert bármilyen nyálasan is hangzik, nem akarlak elveszíteni - adja meg a választ végül. Az emberi kapcsolatok nem erőssége alapvetően, többnyire másokról tudomást sem vesz, vagy ha igen, akkor sem alakít ki semmi mélyebbet. Még a nővérét is karnyújtásnyira próbálja tartani, és akkor ott volt Lilla, és most itt van Adelina, és egyszerre szeretné tartani magát a régi bevált szokásaihoz, és mégsem. Csak fogalma sincs, hogyan lehetne ez kivitelezhető is. Feltornázza magát ő is újra ülő helyzetbe, még mielőtt válaszolna bármire is a felszólításnak megfelelően. Lehunyja a szemét egy pillanatra és szusszan egyet, senki nem szólította így egy évtizede.
- Tudom, hogy ember vagyok, de az aggaszt jobban, hogy majdnem megharaptál vagy az, hogy egyszer meg fogok halni? - mondja ki a kérdést teljes egészében. Újabb sóhaj kíséretében hátradönti kicsit a fejét, mintha a mennyezet annyira érdekes lenne, de nem igazán azt figyeli, csupán a gondolatait próbálja összeszedni. - Nézd... - szólal meg újra kis idő elteltével, most már ismét a nőre szegezve világoskék tekintetét. - Én gondolkodtam rajta, és azért is választottam az ereklyekutatást, mert talán találok valamit, ami megoldás lehet. Nem tudom, bármit. Varázsló vagyok, képességkorlátozó varázstárgyak között töltöm a napjaimat, akár még ott is akadhat valami. Az animágia is eszembe jutott, csak nem tudom, milyen állat lennék, az nem elég, hogy eldöntöm én, hogy holló... azt nem mondom, hogy... nem állok készen rá, hogy lemondjak az álmaimról és a varázserőmről, és tudom, mivel járna, ha átváltoztatnál. Volt időm utánajárni a minisztériumban. Szinte biztosan elveszítenélek, de hadd próbáljak meg valami megoldást találni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854676#post854676][b]Văduva Adelina - 2022.10.19. 15:35[/b][/url]

A hangjából kiérződő minden dacosság ellenére mosollyal ajkain várja a választ. Feje is oldalra billen kicsit, ahogy bátorítani próbálja: csak mondja ki, ami benne van, minden sokkal egyszerűbb akkor. Valahol mélyen ugyan valami hasonló válaszra számít, mégis meglepi, de ami végül hangos nevetésre készteti az a megfogalmazás. Torkot köszörülve próbálja moderálni magát, majd pillant vissza a férfire.
- Bármilyen nyálasan is hangzik, én sem szeretnélek elveszteni - feleli mosolygós hangon. Tudja, hogy neki sokkal egyszerűbb ezeket a szavakat kimondani, mint az előtte ülőnek talán valaha lesz. Nem zavarja. Egyáltalán nem. Az elején különös volt, de hozzászokott az egy szavas válaszokhoz, aztán mire feleszmélt volna, a férfi magától mesélt mindent. Kérés és erőltetés nélkül nyílt meg neki, ő pedig hagyta. Nem mérte fel annak kockázatát, hogy esetleg érzelmek alakulnak ki köztük, annak ellenére, mennyire fél tőle.
Megvárja, míg helyezkedik, majd lesütött tekintettel, szomorúan mosolyodik el a kérdésen. Nem sietős mozdulattal tűri hátra éjfekete tincsét, amely előre esik. Megvárja, míg a másik befejezi, halott szíve dobbanna ebben az esetben hatalmasat, mikor kiderül, miért választotta az ereklyekutatást. Hátha van valami...
- Egyik sem - csóválja meg fejét, az előbbi mosolynak már nyoma sincs. Suttogja maga elé a szavakat, mert tudja, hogy ki kell mondania. Máshogy soha nem érthetné meg, mitől fél a legjobban. - Az, hogy egy nap elvesztelek, vagy így, vagy úgy, de természetes. Addig a legjobb életet próbálnám neked adni, amit csak képes vagyok. Nem várom el tőled, hogy lemondj a halandó létről, hiszen az csodálatos dolog - pillant fel végül. - Attól féltem és félek is, hogy megöllek - mert hiábavaló minden próbálkozása, ha meglepik, ha éhes: akkor a ragadozó van benne, ami arra lett programozva, hogy öljön a túlélésért. - Ne mondj le a mindennapjaidról olyan miatt, ami lehetetlen. Nincs olyan ereklye, bűbáj vagy akár átok, ami segíthetne ezen. Azért csináld ezt, mert ezt szeretnéd - nehezedik térdére, ahogy előrébb dől és ismét két keze közé fogja arcát. - Ha átváltoztatnálak, engem likvidálnának valószínűleg, míg te meg lennél fosztva minden képességedtől és varázserőtől. Nem tehetem ezt veled - hüvelykujja mozdul, hogy végig simítson arcán. Fürkészi a már túlságosan jól ismert vonásokat, majd szusszan. Túl makacs... - Ha valóban ezt szeretnéd, akkor kutass. De ne merészelj bajba keveredni ez miatt - suhan át sötétség a tekintetén, ahogy közelebb hajol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854688#post854688][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.19. 17:06[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Hirtelen nem érti, mi az, ami olyan nevetséges abban, amit mondott. Talán az, hogy ő mond éppen ilyet? Tágra nyílik a szeme hirtelen, a válla megfeszül, a szíve pedig olyan hevesen kezd verni, mintha valami eltévedt madár lenne, ami kirepülni készül a mellkasából. Nem sikerül azonnal megnyugodni akkor sem, amikor Adelina végre megszólal, bár egy halvány mosoly azért megjelenik a szája szegletében. Kicsit lehajtja a fejét, igyekszik arra fókuszálni, hogy megnyugodjon. Hallotta a szavakat, eljutott az agyáig is, de éppen úgy a nevetés is, amit még mindig nem sikerült teljesen értelmeznie. Visszacseng a fülében. Figyelemelterelésnek is jó, hogy helyezkedik, öklére támaszkodva dől enyhén előre végül ültében, mielőtt végre felengedne a vállát eddig mereven tartó feszültség izmaiban. Meg is mozgatja futólag, hogy elfelejtse az emlékét is annak a pillanatnak, majd válaszol a kérdésre. A választ némán hallgatja, nem akarja félbeszakítani a nőt, mégsem bírja megállni, amikor a vámpír arról beszél, hogy likvidálnák, ha átváltoztatná.
- Tudom - suttogja maga elé, szinte alig hallani, de igenis utánajárt az elmúlt napokban a minisztériumban, lázasan keresgélt és kérdezgetett, de a válasz ugyanaz volt. Még ha ő akarná, kérné, akkor sem nézik jó szemmel, sőt. Annak pedig a legkevésbé sem lenne értelme, hogy éppen ezért veszítse el a nőt. Marad hát minden más, amire varázslat esetleg képes.
- Olyan lehetetlen ez az egész... - fakad ki végül, ismét dacosan, mint egy gyerek. Szusszan egyet, baljával pedig beletúr a hajába, bele is markol, mielőtt a tarkójára simítaná a tenyerét nagyon is tanácstalanul. - Én nem félek attól, hogy megharapsz. Tudom, hogy megtehetnéd, de bízom benne, hogy nem fogod, csak ne menjek az erdőbe, amikor vadászol... és ne lepjelek meg, mint legutóbb. Vagy van más is, amit kihagyok? - kérdezi. - Felvettem a vámpírológiát is, de még messze vagyok attól, hogy minden kérdésre tudjam a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854732#post854732][b]Văduva Adelina - 2022.10.19. 22:57[/b][/url]

Nevetésének csillapodásával, majd miután sikerült kinyögnie, amit ő is szeretne mondani, azonnal Vladislav kezére fog. - Bocsáss meg, csak a megfogalmazás - érinti meg arcát, hogy rá figyeljen és végre ne legyen ennyire görcsben minden izma a feszültségtől. - Nem téged és a mondandódat nevettem ki, hiszen ugyanígy érzek - mosolyodik el.
És bárcsak elmondhatná, hogy a mosolyt tudja tartani minden áron, bármi is legyen a kettejük közti téma, annak érdekében, hogy neki megkönnyítse, de sajnos nem igaz. A következő kérdéssel és fejtegetéssel hervad le arcáról. Tudja, nincs más választása, mint elmondani a valóságot. Mi van akkor, ha átváltoztatja? Nem csak vele mi történne, mert az nem is olyan fontos, hanem a férfivel. Elvesztene mindent, ami számára olyan fontos. A suttogott szó is arra enged következtetni, érti milyen következményekkel járna.
Kezeit húzza vissza, ahogy a másik kifakad. Értetlen nézi egy pillanatig, majd nyer értelmet a hirtelen reakció. Fejét ingatja meg. - Kedvesem - fogja hideg kezei közé az övét. - Nem azzal van a baj, hogy megharaplak - szorít rá kicsit ujjaira, míg fejét hajtja le. - Hanem azzal, hogyha nem tudok leállni - harap alsó ajkába, majd engedi el a kezét és áll fel. Kecsesen kerüli ki Lucifert, mint aki a föld felett lebeg pár milliméterrel, és áll meg az ablaknál.
Muszáj lesz neki elmondani. Olyan sok kérdést megválaszolhatna neki ezzel az egyetlen történettel, értetlensége is szertefoszlana, és talán könnyebben képes lenne megérteni: nem a harapással van a probléma, hanem a saját kontrolljával. Nem bízik magában, és mindegy mennyi erőt ad neki az, hogy ő ennyire bízik benne. Nem tudhatja, hogy elég-e.
- Az átváltozásom legelején embervérrel táplálkoztam. Hasan megtanított a mérsékletességre, amit sikerült tartanom egy ideig, csak akkor még nem tudtuk azt, ami mára már biztos - dönti a hideg falnak vállát, kicsit válla felett néz rá. - Hajlamos vagyok ráfüggni egyetlen ember vérére. Olyan ez, mint az embereknél a kokain. Az átváltozásomkor megöltem négy embert, utána ki tudja mennyit majdnem, mikor Hasan rájött, mi a probléma: hiába vagyok ráfüggve, nem tudok leállni, mert az extázis, ami akkor hatalmába kerít, leírhatatlan. Ezért vagyok vegetáriánus - ellöki magát a faltól, ismét elé helyezkedik az ágyon. - Ha nem lennék... ilyen, nem lenne probléma, hogy megharaplak. De így hatalmas veszélynek tennélek ki, azt pedig nem tudnám elviselni - gondolkodás nélkül dől előrébb és hajtja fejét a férfi ölébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854756#post854756][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.20. 12:18[/b][/url]

Sikerült a frászt hozni rá, pedig amúgy azért ő nem éppen egy ijedős természet. A nevetés mégis olyan ponton érinti, mint amilyen Akhillésznek lehetett a sarka, így meglehetősen ritka reakciót sikerül kiváltani belőle. Nem egyszerűen zavarba jön, hanem teljesen befeszül, mint aki most szeretne visszazárkózni a kis tornyába, ahonnan nem is tudja, miért merészkedett ki. Szerencsére a folytatás nem indokolja ezt a lépést, a szavak ugyan lassan érnek célba, a nő érintése annál kicsit hamarabb. Így is kell még egy kis idő, mire felengednek az izmai és megnyugszik. Megrázza a fejét kicsit, mintha a nevetés visszhangjától akarna szabadulni, és elmosolyodik végre. A mosoly azonban ma ritka tüneménynek bizonyul, mert valahogy folyton olyan témák kerülnek elő, amelyek nem kifejezetten kellemes kis esti csevejnek szolgáltatnak biztos alapot. Mégis muszáj beszélni róluk, legalább most az egyszer, ezt határozottan tudja. Persze azzal is tisztában van többé-kevésbé, hogy egyébként tényleg a lehetetlent szeretné, mint ahogy azt szóvá is teszi éppen kissé dacosan, ám az a még dacosabb döntés is megszületett már a fejében, hogy addig keresgél, amíg talál valami megoldást. Ha pedig valamit eldöntött, kifejezetten makacsul képes ahhoz ragaszkodni a végletekig is. Tekintete követi a nőt, amikor ő az ablakhoz sétál, némán hallgatja végig a mondandóját, majd újra megrázza a fejét. Elgondolkodik aztán a hallottakon, megsimogatva közben a nő haját, ha már ő az ölébe hajtotta a fejét.
- Ezzel ráérünk akkor foglalkozni, ha egyszer megharapnál, nem gondolod? Értem, amit mondasz, de legutóbb… megtehetted volna, megharaphattál volna, és nem tetted. Mi van akkor, ha hagyom… te tudod jobban, mikor uralod és mikor kérnéd inkább, hogy maradjak távol az erdőtől is. Ehhez eddig is alkalmazkodtam - ezen a ponton ez már alkudozás, és az utolsó értelmes ötlete.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855050#post855050][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.10.23. 21:49[/b][/url]

- Tudod, a múlt az életünk része marad örökre, hiszen a múltunk határozza meg azt, hogy kik vagyunk mi a jelenben. Nagyon sokat számít, hogy kikkel vagy kik nélkül leszünk felnőttek, és, hogy milyen események vezetnek ahhoz, hogy ma tükörbe nézzünk. Én azt gondoltam, hogy sosem leszek jó anya vagy feleség, mert sosem volt előttem anyakép, aztán ráébredtem, hogy valójában pontosan tudom, hogy milyen szülő szeretnék lenni, olyan, amilyen az apám volt, amikor gyerek voltam.
Az apám, akit elsősorban színészi képességei okán tartanak számon, csodás szülő volt. Nagyszerű apa és kiváló anya egy személyben. Érzékeny volt arra, ahogy a lelkem, a testem változott, nem riadt vissza sem attól, hogy melltartót kell néznünk, sem attól, hogy a nővé érésről beszélgessünk, vagy éppen a szexualitásról. Ilyen anya szeretnék lenni én is, azt szeretném, hogy sem Anna, sem a születendő gyermekeink ne kapjanak kevesebbet, mint amit én kaptam.
- Attól még, hogy valaki sajnálja a másikat, nem lesajnálja, Farkas, hanem átérzi a helyzetét és igazságtalannak ítéli azt meg. Én sajnálom azt, hogy ilyen életed volt, de hálás is vagyok, mert csodálatos férjet és nagyszerű apát kaptam a személyedben. Ha el is váltunk volna, senki másnak nem szerettem volna szülni, mert te vagy a világon az egyetlen, akitől gyereket akartam, sőt, akarok.
Most már teljesen biztos vagyok benne. Eddig is tudtam, hogy szeretném, ha lenne még kisbabánk, de most, hogy ennyi mindent olvastam, márt teljesen biztos vagyok benne. Annyi mindent megéltünk külön és együtt is, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy készenállunk rá, hogy bővüljön a családunk.
- Ember voltál. Én máshogy kezeltem volna a helyzetet, de egyáltalán nem biztos, hogy jobban. Valószínűleg ugyanoda soroltam volna a házasságunkat, ahova te, sőt, az sem kizárt, hogy én is bőven hozzátettem ahhoz, hogy ott ülve azt gondoljam, nem szabad nekünk ezt folytatni. Ehhez a házassághoz azonban te sokkal jobban ragaszkodtál, mint én. Szerencsére.
Mert ha rajtam múlik, most nem vagyunk itt, nem újabb gyereken gondolkozunk, hanem azon vitázunk egy rideg tárgyalóteremben, hogy ki mikor tölt időt a lányunkkal, és közben valóban meggyűlöljük egymást.
- Nem, már nem. De akkor minden jel erre utalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855146#post855146][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.25. 22:44[/b][/url]

Egy hosszú, minden bizonnyal kényelmetlen pillanatig a fiú szemébe néz, mert most annak látja - meggyőzés, kompromisszum vagy megoldás keresése helyett ez a riadt "most-akkor-vége" reakció ezt mondja számára. Ettől függetlenül megróni vagy szemére vetni mindezt esze ágában sincs, a tekintete egy ponton elveszíti keménységét. Ez csupán egy emlékeztető, mennyire máshogy nőttek fel. A vele szemben ülő jó eséllyel biztonságos, talán boldog gyerekkort is tudhat magáénak és jobb így. Ez a helyes út, amin a hibák nem végzetesek.  
Hallgatja, némán rágódva a szavakon s a mögöttük rejlő képeken, melléjük illesztve Móric gesztusait, az arcán átfutó érzéseket. Befelé elmosolyodik ezen a kissé naiv, kiforratlan leíráson, a hozzá társuló lelkesedésen.
- Ha megengedsz egy tanácsot,- dől enyhén előre, hogy elvegye a mondat élét és ne tűnjön leereszkedőnek,* - amikor a jövőd kerül vélt vagy valós veszélybe, küzdj érte foggal-körömmel. Ha azt látják, hogy akarod és áldozatokat hozol érte, megfordíthatod a helyzet kimenetelét.-*Móric könnyen leolvashatja vonásairól, hogy komolyan gondolja, őszinte jóakarat rí le róla. Néhány taktusnyit helyezkedik, magához véve kávéját és a csészealjat, hogy belekortyoljon az italba.
- Amikor alkotsz, előbb vázlatot, vázlatokat készítesz vagy egyenest belevágsz?-* kérdezi rövid hallgatást követően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855153#post855153][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.26. 12:10[/b][/url]

Tartom a szemkontaktust, és ha tudnám, hogy miért néz rám úgy, mint aki hamarosan betikkel, akkor sem különösebben érdekelne. Kérdezett, én pedig válaszoltam, ennél jobban nem fogom túlgondolni. Valószínűnek tartom, hogy van még lehetőségem mástól is megtanulni az illúzió azon részeit, amikről lemaradnék. Mondjuk a fivérek pont segíthetnének is.
Pár másodpercig pislogok rá értetlen, amikor meghallom a tanácsot. Fejem is oldalra billen kicsit, majd hasamat fogva röhögök fel hangosan. - Szerinted miért vagyok itt? - mutatok körbe még mindig nevetve. - Mert bár nem igaz, amit mondasz, nem értik meg, és hiába akarom, az nem elég, de akkor is itt vagyok. Az illúzió a mindennapjaimat teszi ki, ahogy a művészet is - vigyorodom el szélesen és dőlök hátra elégedetten, mint aki csak megfejtette a húr-elméletet. Nemtom mi az, valami mugli nagyon nehéz izé, de tök jól hangzott, szóval megtartom.
- Vázlatolok előbb. Rengeteg skiccem van régebbről is, azok úgy is maradnak, ahogy néha a vázlataim is - vonom meg vállaimat. - Jelenleg a legtöbb képem épületekről vagy azok belsejéről van ceruzával vagy szénnel, ami igencsak új vonal ahhoz képest, amit eddig csináltam, de szeretem a kihívásokat - ingatom meg fejemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855159#post855159][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.10.26. 15:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855163#post855163][b]Kelemen Farkas - 2022.10.26. 17:10[/b][/url]

Egyetértően bólogat. A múltat valóban nem lehet megváltoztatni, és néha kihat, van, hogy többször, mint kellene, vagy nem úgy, ahogy jó lenne. Érti, miről beszél a nő, neki is voltak hasonló kételyei azt illetően, hogy vajon milyen apja lesz Annának, tekintve, hogy nem a legjobb szülői mintához volt szerencséje. Azt meg hiába tudja, hogy a gondolatmenet meglehetősen irracionális, mégiscsak félt tőle huzamos ideig, hogy mi van, ha benne is ott van az a szikra, ami az anyjában biztosan, és egyszer felrobban, mint valami tűzijáték. Sok egyébbel meg foglalkozni sem akart, amíg az a maga módján elő nem tört, ránehezedve, és lett belőle, ami lett. Nem büszke rá. Megrázza a fejét aztán.
- Egyszerűen csak nem szeretem a sajnálatot... azt, amikor mások szemében azt látom, hogy jaj, én, szegény, milyen nehéz lehetett... zavar. Olyan, mintha onnantól kezdve mindig ott lenne mögöttem minden, ami történt. Pedig... anélkül valószínűleg más ember lennék. Nem tudom, milyen, de az biztos, hogy más. Így meg... vannak hülye reakcióim, évek óta dolgozom az egészen, de... nem vagyok áldozat - mondja ki, ami a szívét nyomja, miközben ujjait a homokba fúrja. Tekintete is azt követi, ahogy ujjai elmerülnek a homokban, mert a talaj, a föld erőt kölcsönöz neki. Feltölti. Talán tényleg ez zavarja a legjobban az egészben, hogy ő nem áldozat, és ha akkor nem törődött vele senki, amikor gyerekként nem igazán tehetett semmit - az alkalmazkodást kivéve -, akkor most főleg ne sajnálja senki. Nem haragszik érte, nem ideges, a hangja teljességgel nyugodt, akárcsak a vonásai. Fölöslegesnek tartja valami olyanon háborogni, ami már elmúlt, és különben is, arra már egy ideje rádöbbent, hogy ha nincs Tekla, talán ő is elmenne olyan részletek mellett, amikre viszont felfigyel, és ebben rejlik sokszor a siker titka. Észreveszi azt is, amit más nem. Kár, hogy ha ez átbillen az állandó éberség szaknyelven nemes egyszerűséggel hypervigilance-nek nevezett állapotába, akkor a környezete is megérzi, ugyanis valahogy mögöttes tartalom kerül minden mögé, akkor is, ha nincs. Ezért is igyekszik nagyon megőrizni az egyensúly törékeny állapotát.
- Most is az vagyok - pillant fel enyhén szomorkás mosollyal, szabad kezével átkarolva közben felhúzott térdét. Még mélyebbre fúrja a kezét a homokban, szüksége van a föld adta nyugalomra. - Nem tudom, soroltam-e bárhová is. Fontos volt, most is az, nem csak Anna miatt. Egyszerűen csak voltak pillanatok, amikor nem találtam a kiutat a saját gondolataimból... vagy inkább hetek, hónapok - szusszan nagyot. Olyan volt, mint egy soha véget nem érő rémálom, ami csak generálta a dolgokat, egyik a másikat váltotta ki. A munka volt az egyetlen stabil pont, a komfortzóna, amit ismert, és a végén még az is majdnem kihullott a kezei közül. - Az jó - állapítja meg némi hezitálást követően. - Mármint az, hogy már nem - helyesbít. - Fura semmit sem csinálni önszántamból. Többször kellene szabadságra mennem - jegyzi meg, most már elsimítva a homokot, ahol az imént még mélyen belefúrta a kezét. - Meg ha már Bogolyfalvára költözünk, azt hiszem, megkeresem az elemi mágust és befejezem a képzést, vissza akarom kapni az életemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855290#post855290][b]Dr. Nahowsky Aida - 2022.10.27. 20:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855299#post855299][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.10.27. 21:25[/b][/url]

Aida

Nem voltam benne biztos, hogy összejön, de végül a konferencia alatt csak sikerült leegyeztetni azt a hülye vidraparkot. Mármint, nyilván, nem hülye, ha az lenne, nem érdekelne, de felemésztett egy csomó időt meg gondolatot, mire sikerült meg is beszélni.
A nő jóformán felvisított, mire kicsit elnevezték magam, a tekintetem arra is siklott, amerre az ő csillogó szemei figyeltek. Szerettem osztozni mások lelkesedésében, pláne, mikor hasonló volt a tárgya. Az állatok mind aranyosak.
- Azt azért inkább nem kéne, nem tudom, hol a legközelebbi defibrillátor - böktem oldalba a könyökemmel óvatosan, egy csibészes mosollyal az arcomon. A vidrák a létező legnagyobb lelki nyugalommal lebegtek ott, míg másik kettő épp lemerült a víz alá. Fura lehet ilyen életet élni.
- Hm? Jaj, tudod, hogy nem a legjobb ötlet nekem koffeint adni, mikor nem dolgozom. Túl sok energia. - Nagy csend, egy másodperc, kettő, a kékjeim a pohárra szegezve, majd oldalra húztam a számat. -... Finom legalább?
Nagyon szilárdan tartom magam az elveimhez, innen is látszik. Nem is értem, hogy lehetek ennyi ideje konzekvensen vegetáriánus, nehezen fér össze a jellememmel. Talán a makacsságom miatt sikerült.
- Te tervezel menni a másik idei konferenciára? Tudod, a bécsire. November végén lesz. Jaj nézd, kavics van a vidránál!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855319#post855319][b]Dr. Nahowsky Aida - 2022.10.28. 08:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855432#post855432][b]Sebastian Jared Selwyn - 2022.10.30. 22:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855512#post855512][b]Eszterházy Diána - 2022.10.31. 19:50[/b][/url]

Az egész olyan secondhand embarrassement, de valójában nem tud igazán haragudni a szüleire, mert tudják, hogy ők tényleg csak jót akarnak neki. Ezt általában az emberek akkor mondják, amikor valami rosszat tesznek és azt igyekeznek valahogy hitelesíteni - ugyanakkor jelen helyzetben Dia tisztában van vele, hogy ... tényleg csak jót akarnak. Ilyen egyszerű. Ha belegondol, mindig úgy bántak vele otthon, mint egy kis igazgyönggyel. Csinált vad dolgokat, barátkozott fura alakokkal, nagyon nem hozta a konvencionális aranyvérű lányt, de büntetve igazából mindig csak jogos dolgokért volt. Még akkor is, mikor átküldte apja a Durmstrangba, azt akarta, hogy több felelősséget tanuljon.
Az ilyen kínos szervezett aranyvérű házasságokat is sikerült sokáig kikerülnie. Ez meg Zsófinak is köszönhető, aki beadta a derekát és teljesítette a kötelező kvótát - így még kevesebb teher nyugodott a fiatalabb testvér vállán. Pont ezért hitt az anyjának, mikor azt mondta neki "lehet, hogy valamivel idősebb nálad, de hidd el, amint találkoztok, látni fogod, hogy még működhet is, hasonlóan... furcsa, mint te."
Az anyja igazi aranyvérű hölgy. A nagybetűs h-ö-l-g-y-. Még azt is tudja, hogyan kell tökéletesen tartani a kezét .. álmában. Minden oka meglett volna a weirdo, mondjuk ki könnyűvérű, felelősséget hírből sem ismerő lányát elítélni, ehelyett jó anyaként mindent megtett, hogy elképesztően különböző világaikat némiképp közelebb hozza egymáshoz - és minél jobban megértse a lányát.
Tulajdonképpen ezen anyai erőfeszítéseknek köszönhető ez a találkozó is, ami.. bár kínos-kínos, mégiscsak ez a merriage interview műfaj annyira idejét múlt, de az elmondások szerint nem valami cringe, huszonéves elkényeztetett "a DiÁkTaNáCs ElNöKe VaGyOk TeDd SzÉt A lÁbAd" sráccal kell leülnie most.

A Kylemore Abbey teraszán ücsörög, gyönyörű kilátással a Pollacapall tóra. Délutánra jár az idő, a kertben tartott fogadáson vendégei még lent nyüzsögnek a viktoriánis stílusban kialakított kertben, de ezt az emeleti kis helyszínt direkt elkülönítették számukra. Azt hallotta, hogy tulajdonképpen a... 'távolabbi' főnökével fog randizni. Hónapok óta gyakornok a Morphe-nál, de a magyar részlegen volt eddig, sosem volt alkalma találkozni Solomonnal meg.. amúgyis, a férfi kreatív igazgató lényegében, nem csak egy-két lépcsőfok van közöttük. Azt sem tudja, hogy néz ki. De az anyja csak nem választott volna valami kopaszodó csúnyácska alakot, igaz? Nem lehet -annyira- eltévedve Dia ízlésével kapcsolatban.
Szóval na. Izgul egy kicsit, pont ezért nem is tud rendesen ülni. A cipőit lerúgta, egyik lábát pedig felhúzta maga elé a székre, így a térdén tudja nyugtatni az állát, úgy kavargatja maga előtt az ír kávét, amit kért. Merthát haha, Írország, ír kávé.