36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 93 ... 101 102 [103] 104 105 ... 113 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. szeptember 21. 17:52 | Link


outfit | az első vacsora kettesben

Amennyiben az a fajta nő lenne, aki cigarettázik, most minden bizonnyal kecsesen szívna bele nikotinforrásába, hogy a szürkésfehér füstöt a szabadba engedje, s hátra dőlve az ujjai között tartott szállal játsszon. Ám nem dohányzik és nem is tette soha, így ehelyett be kell érniük azzal, hogy hátradőlve keresztbe veti a lábát, s tökéletesen lakkozott körmével finoman simít végig alsó ajkán, mielőtt fejét kezére támasztaná, a tőle megszokott kecsességgel.
- Úgy gondolod, hogy magadra haragítanál azzal, ha engednél a közöttünk feszülő... vibrálásnak? - elég elrugaszkodott elképzelés, ennek okán nem meglepő, hogy a nő jobb szemöldöke kíváncsian szalad feljebb. Sok mindent el tud képzelni következményként, de azt, hogy neheztelne Irvingre, egyetlen esetben sem. Mégis, melyik nő zúdítaná minden bosszúját arra a férfira, akire oly régen vágyott és akit végre megkap? Biztos van ilyen szadista.
A kérdésre végre valahára eltünteti a mosolyt arcáról, mely eddig ott nyugodott állandó jelleggel. Időt nyerve magának beletúr hajába, hogy ezzel eltűrhesse arcából, majd könnyedén nyúl boráért. - Talán mert nem tartom ördögtől valónak, hogy a kapcsolatunk átlépje a kollegális szintet - révetegen pillant az abroszra, hogy tekintete a férfi szemébe vándoroljon és ismét elmosolyodva folytassa gondolatmenetét. - Be kell vallanom, eleinte csak szórakoztatott ez a játék közöttünk. De visszatekintve erre az egy évre, már közel sem vagyok olyan biztos benne, hogy olyan komolytalanok a szándékaim, mint annak idején. Persze az, hogy egy kapcsolat képes-e működni, sok tényezőn múlik, de ha csupán az tart vissza, hogy elveszíthetsz... Kockázat nélkül nincs győzelem - belekortyol italába és kecsesen előrehajolva visszateszi a majdnem üres poharat. Talán pár csepp lehet még benne, ami pontosan arra elég, hogy itt tartsa őket, ebben a beszélgetésben és ebben a kényelmes szituációban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 26. 20:34 | Link


Schwerin

Látszólag úgy ülnek itt, mint akiknek legizgalmasabb témájuk a másnapi időjárásig terjed, aztán tessék, nyugalmuk mögött mégis milyen provokatív kérdések lakoznak!
- Előbb vagy utóbb feltétlenül. - Egyiküket sem álltatja hazugságokkal, a szavak olyan könnyedén gördülnek le ajkairól, hogy azt meg lehetne festeni. Az emberek csupán addig nem zördülnek össze, amíg elég biztos távolságból szemlélik egymást, de amint ez szakadozni kezd, netán el is tűnik; Merlin irgalmazzon a békének, mert írmagja sem marad. Az pedig Irving fejében teljesen egyértelmű, hogy csak azért mert lehetősége adódik rá, nem fogja kihasználni Eleanorát. Kivéve persze, ha józanságát fejbevágják egy csipet vélamágiával ösztönzött felszabadult vágyaival, ugye - a bevillanó emlékképre elmélyülő tekintete egy pillanatra oldalra ugrik.
Egy szemöldökfelvonás, ennyi érkezik első blikkre. Kivár. Az elhangzó szavak közé keveredő töprengő mosoly alig akar szűnni, de a férfi nem mintha ezt egy pillanatig is bánná, észrevételét már-már lopva kezdi megengedni magának. Belsejében visszhangzik a megerősítés amit eddig is sejtett: komolytalan kedvtelés, szórakozott játék ígérete vonzotta felé a másikat. Nem mintha meg kellene ezen lepődnie. Mégis; mégis egy apró, szúrós tüskét hagy maga után, amiről bár a következő pillanatban már tudomást sem vesz, büszkeségének kétségtelenül nem esik jól, és motoszkálása cselekvésre sarkallja. Egyelőre csupán karját emeli fel, hogy megigazítsa az enyhe szellőben felfodrozódott terítő ráncait.
- Másszóval belevágnál egy komoly kapcsolatba, ha arra invitálnálak? - csendül a kérdés, ahogy az a bosszantóan feneketlen pohár az asztalra koppan. Kicsit hitetlen, de nem kétkedő; hinne ő a másiknak, de nem biztos benne, hogy jól átgondolt szavakat hallott-e, vagy Eleanora oly híresen kedélyes hangulata fordult éppen szerencsésen. Persze, annyira átgondolt választ, mint amilyenekre ő szeret készülni, valószínűleg az égvilágon senki nem tudna adni, hiszen rajta kívül nincs olyan mazoista, aki azzal kínozná magát üres perceiben, hogy talán soha be nem következő beszélgetések párbeszédeit fogalmazná tökéletesre. - Annak minden aspektusával együtt?
Mindketten felnőtt emberek, akik sok tekintetben csak magukra számítanak, és bizony már régen elszoktak attól, hogy másokhoz igazítsák az életük kitüntetett területeit. Irving tudja, hogy már-már kényszeres rendszeretésével, merev erkölcsi iránytűjével nem egy egyszerű partner, sőt, ember - nem törné az össze az összhangjukat, ha ennyire eltérő értékrendeket próbálnának meg összehangolni?  Nem törné össze Eleanora... mindennapjait? Nem az tartja vissza, hogy elveszítheti a nőt, inkább az, ha miatta ő veszítheti el saját magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. szeptember 29. 18:31 | Link

Farkasom Love

A legtöbb ember azt mondaná, hogy "ugyanmár, nekem mindent elmondhatsz, hiszen évek óta házasok vagyunk, ismersz, és én vagyok az a nő, akinek a legféltettebb kincsedet, a gyermeked életét tetted a kezébe". Mások ezt mondanák, és nem is ítélném el őket érte, sőt, talán ők teszik helyesen, és nem én, aki nézem őt, figyelmesen hallgatom, és a mondandója végén óvatosan megrázom a fejem.
- Nem látlak másnak, sokkal inkább teljesnek.
Nagyon sok kérdőjel volt a fejemben a kezdetektől fogva vele kapcsolatban, de ott volt az a plusz, ami képes volt az összes vakfoltot elnyomni, az a valami, ami miatt olyan nagyon beleszerettem, olyan nagyon akartam őt, és a közös életünket. Farkas tisztességes férfi, becsületes, őszinte, és az, hogy mindazokról, amik ott voltak, nem akart beszélni nekem, én egyáltalán nem bántam. Nem rosszabb így, hogy már tudom őket. Nem rosszabb és nem jobb. Egyszerűen tudom. Teljes lett a kép, és értek most már nagyon sok mindent. De szeretnék még kérdezni, és tudom, hogy okkal most kaptam meg az írásokat, okkal vagyunk ilyen távol. Valószínűleg sosem jövünk ide vissza, otthon pedig nem lesz hely, amihez köthetnénk ezt a beszélgetést. Nem is baj, nem is kell. Örülök a döntésének, hogy ilyen távol hozott, hogy védi a világunkat.
- Melyik részét tartod a legnehezebbnek?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. szeptember 29. 22:16 | Link



- Mhm - veszi tudomásul a választ, és elmosolyodik, ahogy a nőre néz. Még nincs egy évtizede, hogy ismeri, de az együtt töltött évek alatt már annyi mindenen mentek át együtt, hogy másoknak egy életre is elég volna mindaz. Ott volt mellette élete legmélyebb pontjain is. Még jó, hogy nem túl későn ébredt fel. Úgy is történhetett volna, de szerencsére a válási papírok intézése helyett most itt vannak. Szereti őt, mindig is szerette, talán már azóta, hogy ismeri.
- Azt gondoltam, hogy ha a múlttal nem foglalkozom, majd eltűnik a süllyesztőben. Mintha leoltanám a villanyt, mert úgy nem látom, mi van a szobában, csak hát attól még ott van. Át is estem rajta... és nem akartam, hogy sajnáljon bárki is. Kimondva meg már hülyeségnek hangzik - állapítja meg és kezét megemelve leír néhány kört a feje mellett a levegőbe. - A végén kiderül, hogy nem vagyok normális. - Az összes pszichológus szerint, akivel csak beszélt az évek során, egy rakat rossz megküzdési mechanizmust hozott magával a gyerekkorából, és bőven van min dolgoznia még. -  De minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy látom, hogy hülye voltam, amiért csak mostanra jutottam el idáig. Attól féltem, hogy másképp fogsz rám nézni, nyilván fölöslegesen, mint kiderült. Ugye már nem hiszed, hogy bárkivel is megcsalnálak? Abba bele se gondoltam, amíg ki nem mondtad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. október 1. 14:34 | Link


outfit | az első vacsora kettesben

Eleanora szemöldökei ráncba szaladnak, ahogy homloka is. Persze tudja ő, hogy a komoly kapcsolatok könnyedén véget érhetnek, de végtére is felnőtt emberek, csak képesek ezt kezelni? Ráadásul hacsak nem arról van szó, hogy Irving megcsalja vagy bántalmazza, nem igazán történhet olyasmi, amiért megharagudna. Kiszeret belőle? Ezért nem lehet senkit hibáztatni, ráadásul nem is látja reaális opciónak - elvégre őt csak imádni lehet.
- Szerintem félreismersz, ha azt gondolod, megharagudnék. Már csak azért is, mert ha eddig nem tettem a sorozatos visszautasítások miatt, nem valószínű, hogy épp ezután fogom - ebben egyébként nem kevés ráció van. Igazság szerint, ha büszkesége teljesen más irányultságú lenne, már az első lepattintás után szóba sem szabadott volna állnia Irvinggel, nemhogy egy évnyi hiábavaló próbálkozást követően. Amennyiben fennállna annak veszélye, hogy kettejük kapcsolata végérvényesen megromlik, az minden bizonnyal már megtörtént volna. De az is lehet, hogy Nora látja ennyire szivárványosan és rózsaszínesen a világot, merthogy a valóságnak semmi köze ehhez.
A kérdésre nem felel azonnal, ízlelgetnie kell válaszát, hiszen nem akar hazudni a férfinak. Kristálytisztán emlékszik, milyen rossz döntésnek vélte utólag, hogy beleegyezett a néhai férjével való házasságba. Mégis érdemes reálisan néznie a jelenlegi helyzetet: Irving nem megkérte a kezét és nem gyereket akar tőle, egyszerűen arról van szó, hogy kimondva nem keresik más társaságát és együtt képzelik el az egy éjszakánál hosszabb jövőjüket. Ez nem is hangzik olyan rémisztően - már persze, ha innen nézzük. - Még az sem elképzelhetetlen - feleli végül teljes meggyőződéssel, tekintetét egyenesen a férfi íriszeibe fúrva. - Bizonyára meglep majd, mivel erről nem sokan beszélnek, de voltam már házas és legnagyobb meglepetésemre nem egy válás, hanem a néhai férjem halála vetett véget neki. Tehát ha azt gondolnád, hogy nem vagyok képes egy stabil, monogám kapcsolat fenntartására, akkor álljon itt ez a tény bizonyítékként arra, hogy de - elemeli a poharát, hogy megigya az utolsó, aprócska kortyot, ám mielőtt Irving válaszolhatna, feltartja mutatóujját, hogy még nem fejezte be. A történet egy pirinyó, ám annál fontosabb részletét még azért hozzá kívánja tenni, pusztán a félreértések elkerülése végett. - És nem én öltem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 20:52 | Link


Schwerin

Nos, ebben is van valami. Nem felel, ám megadóan bólintva ad igazat a gondolatmenetre, hiszen nem egyszer érezte magát már ő is kellemetlenül pontosan amiatt, hogy visszautasította Eleanora közeledését. Mégis, akkor és ott, mindig úgy érezte, hogy így cselekszik helyesen. Nem az a fajta aki szavak vagy megbeszélés nélkül bármibe beleugrik. Őt nem érdekli egy-egy szórakozás, vagy felhőtlen randevú, Irving ezekre akkor és csakis akkor vállalkozik, ha komolyan érez valamit a másik iránt, és teljesen biztos, hogy ezt viszont is érzik. Néhány embernek az a kínos, ha valamit le kell ülni megbeszélni, ha a viszonyokat ki kell mondani, a férfi számára a véletlenek és meglepetések jelentik ugyanezt a bizonytalan zavartságot.
Örül, mégis álmélkodva hallja az egyenes válaszokat, amelyekkel a nő kedvez neki. Igen, ezzel már tud mihez kezdeni, igen, ez egy kényelmes terep, olyan, ahol mer Irving is kérdezni, válaszolni. Játékok nélkül, őszintén, szókimondóan. Nem rá van véve, hogy mondjon valamit, hanem meg van hallva, és ki van várva. Így egyáltalán nem esik nehezére egyenértékű félként vinni előre a beszélgetést. Ehhez képest még mindig maximum feleannyit beszél mint a nő, de ezt most tegyük félre.
Felvont szemöldökkel várja a feltartott ujj leereszkedését, természetesen eszébe sem jut a másik szavába vágni, ám amikor elhangzik a mondat... Irving nem tehet róla, teljes testében megrándulva nevet fel. Hangosan, úgy, hogy még a mellettük lévő asztaltól is megránduló szájszéllel pislognak feléjük. Nem tudom, hallotta-e már ezt a jóízű mosolyt tőle Eleanora, de ha nem, valószínűleg nem gondolta volna, hogy pont most, pont így érdemli majd ki. - És nem én öltem meg - ismétli hitetlenül a nő szavait, lassan de biztosan csillapítva le a bensőjében forrongó jókedvet. - Köszönöm, ez... Megnyugtató - teszi hozzá kicsit akadozottabban megszokott beszédénél. - Ahogyan a vallomást is köszönöm. - Szavai köré fokozatosan úszik vissza a komolyság, de a csillogás ott marad tekintete szélén, nem tér vissza a teljes merev, távolságtartó szemlélődés, ami eddig jellemezte.
- Bevallom - sóhajt -, ha ezért bocsánatot is kell kérjek, de... Eddigi tapasztalataim alapján nem gondoltam volna, hogy Te - szemével határozottan a másik tekintetét figyelve keresi a szavakat -, elsősorban ilyen kapcsolatot keresnél, igen. Én sosem állnék a kívánságaid és... vágyaid útjába, ha nem egy ilyen tartós elköteleződést keresnél; de ha úgy döntünk, hogy a mai este után komolyabbra szeretnénk fordítani a kapcsolatunkat, akkor... Belülről már nem fogom tudni ezt olyan könnyedén venni, mint így. Mert akkor érdekelni fog, hogy mit szeretnél, és félek attól - megtorpan - tartottam attól, hogy számodra az ilyen jellegű elköteleződés egyszerűen nem jelentene eleget. Akármilyen téren.
Persze a legegyszerűbb lett volna erről megkérdezni Eleanorát, de utólag könnyen okos az ember. Így azonban vacsorájuk végeztével fizet, s ellenkezés hiányában magukat a vízpart körüli sétányra vezeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. október 2. 13:57 | Link


outfit | az első vacsora kettesben

Nora, bár jobban szeret az árnyak között járni és furmányosan elérni céljait, ha őszinteségre kérik, bizony szókimondó is tud lenni. Olyannyira, hogy ezzel sikerül nem csupán meglepnie, de meg is nevettetnie a férfit, ezt a mélyről jövő, valódi reakciót pedig maga sem állhatja meg anélkül, hogy elmosolyodjon. Amikor végre csillapodnak és Irving reagál, a nő csupán egyetlen másodpercig tétovázik, mielőtt úgy dönt, hogy némi magyarázattal szolgál a kijelentést illetően. - Csak gondoltam tisztázom, mert volt, akiben felmerült - megvonja vállát, mintha nem jelentene neki semmit, azonban ha a másik figyelmes, láthatja, hogy csupán ajkai görbülnek felfelé, a máskor ehhez társuló nevetőráncok a szeme sarkában elmaradnak. Kényszeredett vallomás volt? Meglehet, de mindennek van oka.
Ízlelgeti a férfi szavait és egészen addig nem is válaszol, míg Irving ki nem fizeti fogyasztásukat és el nem indulnak egy kellemes, kora esti sétára. Meglepő lehet, hogy Eleanora ezúttal nem próbálkozik a megszokott női trükkökkel, úgymint belekarolni a másikba, megfogni a kezét, közel férkőzni hozzá... Nincs közöttük három lépés távolság, de hosszú idő óta először tényleg úgy tűnnek kívülről, mint két komoly, érett felnőtt. Azt hiszem, ez leginkább Nora esetében nevezhető komoly előrelépésnek.
- Nem kell bocsánatot kérned érte, ugyanis életem eddigi részében sokkal inkább voltam a csapongó típus, semmint a megállapodó. Nem mondom, hogy ez feltétlenül saját döntés volt, inkább csak úgy gondoltam, hogy a vélaságom nem feltétlenül teszi lehetővé, hogy bárki egy éjszakánál többre is tervezzen velem kapcsolatban - és, hogy végül ezáltal a pasik használták-e ki őt vagy fordítva? Határozottan fordítva. Annyira erős falakat vont maga köré, annyira elhitte, amit önmagának szajkózott, hogy egy ponton túl már akkor sem hitte volna el, hogy valakinek komoly szándékai vannak, ha legilimenciával olvassa ki a fejéből. - Nézd, nem fogok hazudni... Fogalmam sincs, hogyan kell működtetni egy kapcsolatot. És azt sem tudom, hogy ennyi év után képes vagyok-e rá. De azt hiszem, kezdetnek nem rossz, hogy egyáltalán érdekel a dolog - ha már őszintén beszélnek, akkor nem veri át a férfit. Úgy értem, megtehetné, egy kis bűvölet, egy kis rájátszás és megkapná Irvinget mindenhogy, ahogy csak jól esik neki, aztán eldobhatja, de... Nem akarja. - Érdekelsz - zárja le gondolatmenetét, ami elsőre nyersnek és lekezelőnek hathat, ám ismerve Eleanora előéletét, ez egy igencsak komoly bók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 2. 22:26 | Link


Schwerin

Szeretném azt hinteni el, hogy Irving minden aspektusában tökéletes, azonban a valóság ennél árnyaltabb, ő pedig, mondjuk ki, emberibb. Nem terjed hát odáig mindent behálózó figyelme, hogy észrevehesse a nő szavai mögött a mélyben rejló fájdalommorzsákat, csak fején ingat egyet, kettőt. Miután előáll a farbával, jelentőségteljes csend telepszik közéjük, Irving nem szól vagy kérdez vissza, tudja, hogy szavai valahová célbaértek, így hát vár, hogy azokra valamilyen módon reakció érkezzen. Nem bánja, hogy ezt a részt már némileg privátabban, kevesebb fül között folytatják, így pláne nem sürgeti a másikat.
- Badarság - morogja maga elé könnyedén, de hangsúlyából és színéből érezhető, hogy nem megakasztani kívánja a másikat, csupán kommentál, a kavicsos ösvény csikorgásához hasonlóan háttérbe olvad, a figyelemmel kísért szavakra való odafigyelés közben. Kénytelen nyelni egyet, mielőtt meg tudna szólalni; ha nem is a cica, de valaki elvitte a nyelvét. Ezúttal rajta a sor, hogy pár lélegzetvételnyi időre szünetet ékeljen a társalgás menetébe, ám ezen a ponton nem érzi kellemetlennek, hogy erre, az őszinte és tiszta szavak megfogalmazásának érdekében bizony szüksége van.
- Mindig is érdeklődtem irántad, amióta csak ismerjük egymást. - Vallomásért vallomást, még ha utalt is korábban hasonlóra, kimondásra nem került. Irving, bár alapvetően előre tekintve sétál, e szavak erejéig mindenképpen Eleanora arcára emeli tekintetét, s igyekszik elkapni a nő pillantását: ezzel is közvetítve azt az őszinteséget, határozottságot, amellyel felvállalja szavait. - Ezért mondtam, hogy nem szeretnélek visszautasítani, és ezért viseltem kissé... Mereven a próbálkozásaidat. Ez a többéves berögződés biztosan nem fog egyik napról a másikra elmúlni, de ha - egy pillanatra fel kell tekintenie a csillagokkal lassan telítődő égboltra - megtisztelnél egy második randevúval, talán kitalálhatnánk együtt, hogyan is működtessük azt a bizonyos kapcsolatot. A kettőnkét; és nem csak mint kollégák, vagy barátok, hanem mint egy pár is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. október 3. 20:12 | Link

S E T H  G A R E T H  S E L W Y N
meglepi tanci látogatás | mood | kukkantás

Mióta Amélia elment a napok még jobban pörögnek. Egyszerűen muszáj úgy csinálnom, hogy így legyen, különben megbolondulok. És azt semmiképpen sem akarom, mert még túl sok olyan helyszín van, ahova nem jutottam el. Amúgy is azt tervezzük a hétvégére Lucival, hogy leutazunk a tengerpartra. Ahhoz meg épeszűnek kellene maradnom. Legfőképpen, de a pénz sem elhanyagolható szempont. Ezért pörgök az arcomon azóta is.
Éppen egy elkészült pizzát csúsztatok be a kemencébe a másik fölé, mikor a nevemet hallom. Fejemet kapom fel, aprót bólintok, majd a lengőajtón keresztül lépek ki az étterembe. Komótos léptekkel indulok el felé. Váratlanul ért a bagoly, amit kaptam a fivérektől, hogy többet nem ők oktatják az illúziót. Mérges voltam és nem akartam elhinni, de megbeszéltem velük, hogy attól még segítenek és igenis tartani fogjuk a kapcsolatot. Alek és Noncsi bácsi szeretnek engem. True fact. De ez az új...
Az asztal mellé lépve törlöm meg kezemet a fehér köténybe.
- Gondolom te vagy Seth. Móric vagyok - nyújtom felé jobb kezemet. Egyszerűbb lenne mágiát használni, hogy minden tiszta maradjon, de annyira kerülöm a mágiát itt, mint más a pestist. Nem vagyok hajlandó varázsolni az illúzión kívül, mert anélkül nem bírnám ki, és őszintén megmondom, nincs is szükségem pálcára semmihez. - Kösz, hogy kijöttél. Repülővel és vonattal több ideig tartott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 4. 11:23 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Az ok, amiért nem szeretett, sőt tartott az emberekkel való kapcsolatok kialakításától, majd azok fenntartásától: élő példa az előtte álló. Mindennapos küzdés, hogy a fülében ne a másik vérének zubogását hallja, hogy képes legyen azt szem előtt tartani, ő egy barát, és nem a vacsorája, amit elfogyaszthat. Szerencséjére Álmos megértette, mikor arról volt szó, hogy vannak bizonyos napok, mikor jobb, ha nincs a közelében - mikor nem evett egy ideje, és éppen ott lenne az ideje. Még saját magát is fenntartásokkal kell kezelnie, hiszen bármennyire szereti a másikat, nem tudja, mennyire lenne képes kontrollálni éhségét, ha a közelében van.
Így különösen örül, mikor végre a helyzet megszűnik és még jobban megismerheti. Szeret játszani. Mindenkivel, de mindig megkönnyebbülés, ha kikerül az ilyesfajta szituációkból. Jobb érzés is, csak ámuldozva hallgatni és figyelni Álmost. Belátja, hogy ez meghaladja a felfogóképességét. Számított rá, hogy valami nem mindennapit fog neki mutatni, de ezt álmaiban sem gondolta volna. Nem csoda hát, hogy kissé elhűlve, de azért minden bátorságát összeszedve nyúl a dolog felé, hogy utána meg is gondolja magát inkább. - Mintha egy teljesen másik világból származna az egész - szólal meg kis idő múltán, de még mindig nem ér hozzá, inkább felé fordul, hogy még többet hallhasson.
- Tehát vannak fizikai határai az egésznek - vonja le a következtetést. - Nem fáj? Mármint, amikor ki- és be mászkálsz. Olyan, mintha egy másik világba kerülnél, ami igaz is, csak... - szalad ráncba a szemöldöke, hirtelen ő sem tudja mit szeretne mondani. Elgondolkodva fordul el végül, ahogy igyekszik összeszedni a gondolatait, de csak megcsóválja a fejét. - Mi volt a legjobb dolog szerinted, amit sikerült áthoznod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. október 4. 22:34 | Link



Először mutatja meg valakinek, mire is képes igazán. Tulajdonképpen örül. Nem a csodálatnak, amivel a nő a térképet szemléli, hanem annak, hogy megoszthatja. Igaz ugyan, hogy a nővérének is megmutatná, de Zenkő nem szeret a birtokon lenni. Azóta nem tette be ide a lábát, hogy beköltözött a budanekeresdi házba. Nem hibáztatja. Ki tudja, mit művelne vele a birtok, ha elég sok időt töltene itt.
- Egy álomvilágból - válaszolja elmosolyodva. Bár tudja, hogy ez az álomvilág is az ő képzeletének a terméke. A térkép valami módon mégicsak az ő alkotása, mint minden tárgy, amit valaha is áthozott.
- Az nem - rázza meg a fejét. - Csak az, amikor elkapnak a szörnyek. Olyankor zúzódásokkal ébredek, ezért nem szeretek aludni. De már nem olyan rossz. Megtanultam irányítani őket, még Lilla tanított rá. Általában sikerül előbb rájönnöm, hogy álmodok, mint ahogy elkapnának - válaszolja. Most éppen nincs is egyetlen zúzódása sem. Pontosan tudja, hogy hetvenhárom napja nem kapták már el a szörnyek, és szerencsére ide még utánajönni sem tudnak. A biztonság kedvéért viszont mégsem marad túl sokat inkább a birtokon már, mert ki tudja. A végén pár év kérdése lenne csak ez is, és nem szeretné. A kérdésen elgondolkodik.
- Hm... őszintén szólva nem is tudom. Talán... egyszer álmodtam egy tükröt. Edevis tükréről hallottál már? Ahhoz hasonló volt, de a legboldogabb emlékemet mutatta. Azzal idézek patrónust, amióta csak megtanultam. De már nincs meg. Talán megpróbálhatom újraálmodni. Előtte viszont sétáljunk még egyet, mielőtt felkelne a nap - szakítja félbe a saját gondolatmenetét, és a kezét nyújtja a nőnek. Fejét kicsit oldalra dönti, szemöldökét picit megemelve, ahelyett, hogy megkérdezné szavakkal is, van-e kedve. Hiszen megígérte, hogy kimennek még az erdőbe, mesélni pedig végtére is közben is tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 5. 17:10 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Felfogni sem tudja egyelőre, mekkora dolog az, hogy Álmos ilyen módon és ekkora mértékben a bizalmába fogadta. Az ő fejében csupán annyi létezik, hogy mesél és mutat olyan dolgokat, amik a mindennapjai részét teszik ki - szinte biztos benne, hogy a legtöbben tudják, min megy át majdnem minden álommal.
Aprót bólint. Igen. Egy álomvilág, ami csak és kizárólag Álmosnak adatott meg. Ezért nem szeretne belegondolni, miken kellett keresztülmennie a másiknak egyedül, míg Lilla nem állt az oldalára, hogy segítsen neki.
- Szörnyek? - kapja fejét a térképről a férfi felé. - Vannak szörnyek. Mégis milyenek? Mennyire bántanak? - hangjából süt a hitetlenséggel vegyes aggodalom. Nem gondolta volna, vagy csak nem realizálódott benne, hogy minden, ami az álmokban történik, az fizikai hatással van rá, így tehát, ha sérülést szerez, az itt is meglátszik rajta. De szörnyek... szörnyekről szó sem esett soha. Ujjait kezdi tördelni, lassan pillant vissza végül rá, ahogy mesélni kezd.
Ismét bólint. Tudja, mi az. - Csodálatos lehet ilyen szép dolgokkal kelni, minden kockázat ellenére - suttogja maga elé. Felpillant rá, majd a kezére, amit végül elfogadva kel fel a földről. Utolsó pillantást vet a térképre, ujjait automatikusan kulcsolja Álmos ujjai közé. - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra - szorít rá óvatosan ujjaira, tekintete kérlelő, míg végre képes elindulni. Kilépnek a házból, az erdő felé veszi az irányt azonnal, hogy éppen kicentizve, de a napsugarak első fényénél érje mezítelen talpa ismét a ház padlóját. Minden itt töltött percet kiélvez, de ez nem feltétlen a helyszínnek tudható be - annál inkább a férfinak.

/ Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 605
Írta: 2022. október 6. 12:51 | Link

Martha - Konferencia pár hónapja, Dánia

Nem azt mondom, hogy pánikolok, egyáltalán nem, de, vagyis pánikolok is és dühös is vagyok. Elküldtem, hogy mit szeretnék, de nem ezt kértem, és nem azért hoztam magammal Nellit, hogy ez legyen a vége. Annyi történt, hogy túl jó beadandókat írtam a nevében, és mivel a másik két kölyök a legkevésbé sem szimpatikus nekem, akiket választhattam erre az útra. Mondjuk jobb is, mert az a másodikos, rókaképű lány meg a szülei egy ilyen banális esetnél egész biztos, hogy az egész karrieremet megölték volna.
- Biztos, hogy franciaágy?
Kérdezem végül reményvesztetten, pedig legyünk őszinték, jól látható, hogy az. Nem hiszem el, hogy ilyen helyzetbe keveredtem. Két egyágyas, egymás melletti szobát kértem. Én előadó is leszek ezen a konferencián, koncentrálnom kell, de úgy, hogy ő mellettem fekszik, nem fog menni. Sóhajtva nézem az ágyat, kínban vagyok. Azt szerettem volna, ha egy kicsit vidámabb lesz, eljön, segít nekem az előkészületekben, elmegy várost nézni, kiszakad Bogolyfalváról. De nem. Ez így nem olyan egyszerű.
- Alszom a földön, jó? Megoldjuk. Ne haragudj, én tényleg két egyágyasat kértem, vissza is igazolták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy-Vass Petronella
INAKTÍV


just a Freckled Meow
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 103
Írta: 2022. október 6. 15:45 | Link

Dolfi
¤ outfit ¤ Dánia ¤ mood ¤

Nyílik a hotelszoba ajtaja. Hangulatos kis hely. Vörös buksimat izgatottan kapkodom ide-oda, amíg meg nem pillantom a helyiség közepén elhelyezett csomagjainkat. Látszik, hogy melyik tartozik hozzám és melyik a férfihoz. Nem csupán abból, hogy az enyém mind amolyan „nőcis”, kissé csillogó bőrönd, hanem abból is, hogy a hozzám tartozókból kisezer van, míg Dolfi azért valamivel kevesebb csomaggal érkezett. És használtam tértágító bűbájt. Mi lett volna, hogyha nem? Ezzel persze nem foglalkozom én magam, csupán szemléltetem a helyzet komolyságát. Ide-oda dülöngélek magassarkús kis lábaimon, arcomon kislányos báj tintájával átitatott mosoly. Óvatosan eresztem szabadjára vékonyka kezeim ujjait nadrágom zsebéből, hogy a férfi kezébe csúsztassam őket. Most nem lát senki. Kell ez az aprócska pillanat. Ekkor hallom meg szavait. Szürkéim azonnal az ágy irányába fordulnak olyan sebességgel, hogy majdnem megfordulnak koponyámban. Szemöldökeim sem maradnak restek, azon nyomban összehúzom őket. Nincsen ellenemre a franciaágy, de valóban nem ez volt a cél… vagy mégis? Előre lépek egyet – így háttal maradva Dolfinak – és fejemet kissé oldalra döntve mérem fel a terepet.
– Annak tűnik – felelem álmosnak ható, vékony hangomon. Lassan felé fordulva engedek meg egy gyanakvó tekintetet, de hamar eloszlatom kétségeimet. Nem akarom ezt az izgalmasnak ígérkező élményt elrontani. – Ööö – kezdem óvatosan. – Mi lenne, ha…? – húzódik játékos mosolyra vöröslő ajkam, majd a férfi elé lépek, átnyúlok jobb válla felett, és betolom az ajtót. Az félhangosan becsapódik, én pedig macskaléptekkel az ágy felé indulok. Félúton magamra vetem szerválformámat – hiszen már sötétedés után vagyunk – és az ágy végébe pattanok. Halkan dorombolva gömbölyödök oda, miközben macskaszemeim Dolfira emelem. Így jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 605
Írta: 2022. október 6. 19:22 | Link

Martha

Az érintése, az az apró  lopott kis pillanat mindennél többet jelent az adott helyzetben. Érezni őt, a bőre melegét, olyan, mintha messzire űzne minden rosszat, mindent, ami kellemetlen. Csak ő és én, csakhogy én meg akartam őrizni a szabadságát, azt, hogy joga legyen dönteni. Hogy ha ő akarja, akkor kössön ki az ágyamban, vagy én az övében,  és ne azért, mert nincs más opciónk. Elmélkedésemből az ajtó csapódása rángat ki, és a következő pillanatban már csak átváltozott alakját nézhetem.
- Látom, ahogy mosolyogsz a bajszod alatt.
Mocosan nézek végig rajta, de az ajkaim szegletében ott a mosoly is, ami elárulja, hogy én is. Mellé telepedve, elfekszem az ágyon, és nagyot sóhajtok.
- Remélem, hogy azért ezt sehol sem tüntetik fel. Én tisztességes úriember vagyok, nem kezdek a diákjaimmal románcot.
Finom utás azért arra, hogy jó lenne, ha már inkább más minőségben lenne mellettem. Ne kapkodjak, tudom, tudom. De rohanni akarok, nagyon, és tudom, hogy ez nem a leghelyesebb, amire vágyhatok.
- Ha szépen megkérlek, ember leszel egy kicsit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy-Vass Petronella
INAKTÍV


just a Freckled Meow
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 103
Írta: 2022. október 7. 13:40 | Link

Dolfi
¤ outfit ¤ Dánia ¤ mood ¤

Eszem ágában sincsen ebben a formában maradni, csupán oldani szerettem volna a feszültséget. Nem mondom, hogy nekem nincsenek pillangók a gyomromban az előállt helyzettől, elvégre a csókon és apróbb érintéseken kívül semmi más nem történt közöttünk. Jól van… egyszer, amikor kissé „bemindenezve” volt Dolfi otthon, én pedig belopództam, akkor volt egy majdnem-együtt-alvás. Azonban semmi több. S most arra gondolva, hogy egymás mellett fekszünk majd a sötétben, háton – akár egy amish házaspár – és a legnagyobb csöndben a mennyezetet bámuljuk… elképzelhetetlennek tartom. Össze fogunk bújni? Fogjuk egymás kezét? Tényleg a padlón fog aludni? De furcsa ez az egész; erről egyre csak tekergő farkincám árulkodhat egyedül, illetve a felém közeledő férfi vizsgálására tágulnak macskapupilláim. Letelepedik mellém, én pedig hosszú pilláimmal, cica-fürkészve figyelem őt. Kérésének eleget téve akkurátus visszaalakulásomat nézheti végig, majd mikor minden emberi formám helyére kerül, kecses kis lábaimat az ágyról kissé oldalazva, de keresztezve figyelem őt.
– Tudom, hogy te tisztességes vagy – nyomom meg a „te” szócskát, ezzel sugallva, hogy valójában nincsen ellenemre a helyzet. – Csak először, bevallom, meglepett a helyzet. Az egy ágy… – kezdek zavaromban vékonyka ujjaimmal a lepedővel játszani magam előtt. – Még az egy szobát is elfelejtettem – mosolygok fel a férfira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 605
Írta: 2022. október 7. 18:44 | Link

Martha

- Engem is.
Örülök, hogy eleget tett a kérésemnek, és láthatom őt. Egész úton lopva figyeltem, de annyira sok ember volt körülöttünk, annyira nem lett volna illő arról beszélnünk, hogy mi lenne, ha, hogy itt nem ismernek minket igazán, csak egy nő, aki velem jött, aki lehet a párom, lehet a segédem, de nem feltétlenül kell azt mondani, hogy a diákom.
- Szeretném, ha levizsgáznál idén. Tudom, hogy szeretsz diák lenni, Martha, de én már nem tudom tovább elviselni, hogy az vagy, mert akarlak téged. Vissza akarlak szerezni, és nem azt akarom, hogy titkolóznunk kelljen. Én nem akarlak rejtegetni, hanem, olyan ember akarok lenni, aki igenis megfogja a kezed, megcsókol téged, felvállal. Már, persze, ha te felvállalnál.
Teszem hozzá ezt még finoman, mert lássuk be, ehhez ő is kell. Együtt kell akarnunk, és imádom, hogy ő egy macska, de én már nem biztos, hogy egér akarok lenni.
- Itt most csak te vagy és én. El kell ezt döntenünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. október 9. 21:25 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás
that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2022. október 9. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. október 9. 22:16 | Link

Mórocz A. Móric


Az egyik sarokhoz közeli asztalnál foglalt helyet, s várakozás közben rendelt némi frissítőt. A pincérnek jelezte, hogy amikor alkalmas lesz, beszélne Móriccal; ezen túl azonban pusztán ül, valamit olvasgatva, akár egy magazin elejéről lelépett, vakációzó üzletember. Látszólag teljesen belemerül a könyvbe, valójában inkább az itt-ott lézengő embereket figyeli látásának perifériáján. Amint Móric felbukkan a konyhaajtóban, követi útját, s már azelőtt becsukja könyvét, hogy amaz az asztalához érne. Felpillant, udvarias mosollyal fogadva.
Mint ahogy egy helyesírási hiba bántja az ember szemét vagy fals hang sérti a hallást, olyan kellemetlen érzést hagy benne az, hogy neki nyújtanak kezet és azonmód letegezik. Persze, nem újdonság ez már, valamennyire megedzette a mugli világ és a főváros kötetlensége, mégsem tud könnyen túllépni ezen. Zakóját baljával összefogva feláll, s elfogadja a kinyújtott jobbot, röviden megrázva.
- Örvendek a találkozásnak,-* hangja semleges, amint kezével az üresen álló szék felé int, hellyel kínálva a fiút.*- Semmiség,-* biccent, számára magától értetődő, hiszen minimális erőfeszítés hoppanálnia. Amint maga is visszaül, hátradől, jobbját a kávéja mellett pihentetve az asztalon.*
- Úgy gondoltam, a felmerülő aggályokat és kérdéseket egyszerűbb lenne személyesen megvitatni. Magam is két, élesen eltérő felfogású mester alatt tanultam, nem teljesen ismeretlen előttem a helyzet, amibe kerültél. Szeretném megkönnyíteni az átállást és biztosítani róla, hogy sosem torlom meg az őszinteséget,-*vezeti fel az egész beszélgetést, azzal a megfontolt, siettetlen beszéddel, ami oly' jellemző rá. Hagyja leülepedni a csöndet, teret kínálva Móricnak, hogy megossza vele gondolatait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. október 10. 11:18 | Link

S E T H  G A R E T H  S E L W Y N
meglepi tanci látogatás | mood | kukkantás

A kézfogás után vágódok le rögtön a vele szemben lévő székre. Teljesen nyilvánvalóan mérem végig, és láthatóan szkeptikusan. Nem számítottam arra, hogy hirtelen tanárváltás lesz, főleg így, hogy én nem is vagyok Magyarországon, hanem innen igyekszem mindent megcsinálni, ami kellett a fivéreknek. Nehéz volt, de dűlőre jutottunk, és ha most ezzel a fószerrel minden felborul, és haza kell mennem, akkor... akkor soha nem leszek bejegyzett illúziómágus, vagy nem élhetem meg azokat a dolgokat, amik még rám várnak a városban.
Jól hallhatóan hümmentek egyet szavaira, az időközben az asztalra feltett kezem ujjai mozdulnak és sorban érintik az asztallapot. Egész korrektnek tűnik, már az is az, hogy kijött és nem nekem kellett hazamennem. De ő akkor sem a fivérek egyike.
- Kösz. Értékelem - nyammogok kicsit. - Akkor gondolom tudod, hogy egyéni tanrendben vagyok, érthető okokból - mutatok körbe. - A fivérekkel megbeszéltem, hogy a vizsgára nyilvánvalóan hazautazom, de most, és a tanulási folyamat alatt, nincs erre lehetőségem, szóval... nemtom. Vége az illúzió karrieremnek? - még el sem kezdődött igazán, és nagyban kihatással lenne a jövőmre az igenleges válasz, aminek hatására áll görcsbe a gyomrom. Szemeimet is lesütöm, a terítő egy gyűrődését kezdem el piszkálni. Legalább még kevesebb okom lenne hazamenni, csak hallgathatnám tőle, hogy még erre sem voltam képes, mindennek az az oka, hogy kijöttem, mindent magam mögött hagyva. Halkat, lemondóan szusszanok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. október 10. 12:53 | Link


Ohridszki-birtok, Románia

Egyetlen napig bírta elviselni, hogy a nővére tekintete mindenhová követi, és bár nem tette fel kérdéseket, mindvégig azt érezte, hogy várja a válaszokat. Ő pedig nem igazán akart válaszolni egyikre sem. A második napon így már egész egyszerűen ide tért haza, társaságnak magával hozva Lucifert is. Adelina felől azóta sem hallott, hogy a Macskabagoly utca közepén arra kérte, menjen haza, mielőtt bántaná, az álmaiban azonban azóta is felbukkan meglehetősen gyakran. Nehezére esik eldönteni, hogy ezzel kapcsolatban hogyan is érez, talán leginkább megnyugtatja valahol mélyen, de ha őszinte, mégsem örül neki felhőtlenül. Ma éppen egy gyűrűvel a markában ébredt, amelyben a gömbölyded kő a holdat idézi a szürkés-fehéres árnyékokkal, és napsugarakra emlékezteti a foglalata. Arra már nem emlékszik, hogy álmában mi haszna volt, ha volt neki egyáltalán, de legalább szépnek szép. Meg egyedi, ilyen követ még nem látott. Már eltökélte egyébiránt, hogy beszél a gemmológussal, mert szeretne többet tudni a kövekről a varázstárgykészítéshez, ám ezt majd csak akkor tudja megbeszélni vele, ha hajlandóságot érez visszatérni Bogolyfalvára. Talán majd a jövő héten. Meglátja. Egyelőre csak a minisztériumot látogatja, mert a munkája meglehetősen érdekli, minél jobban beleássa magát a képességkorlátozás rejtelmeibe és lehetőségeibe. Most azonban, így sötétedés után - nemrég ébredt csak -, mivel nincs jobb dolga, a földszinten található konyhában telepedik le az asztalhoz, és egy lebegő, világító gömb - ezt is álmából hozta pár napja - lágy sárga fénye mellett vizslatja a gyűrűt tenyerén. Lucifert kiengedte, éppen ezért az ajtó nyitva, nem zavarja, hogy esetleg betéved pár rovar a fényre. Hiába a könyv előtte, nem bír rájönni, milyen kő lehet benne, a fémről legalább már rájött, hogy bronz. Meg kellene néznie, hova tűnt el Lucifer. Túlságosan is csendben van, ami sosem jelent jót se gyereknél, se kutyánál.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 10. 13:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 10. 13:19 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Az elmúlt pár nap csigalassúsággal telt. Mindvégig Álmos szavai vertek visszhangot gondolataiban, ajkai akaratlan bizseregtek meg bármikor arra az aprócska csókra gondolt. Hatalmas hiba lenne engedni az egésznek - egy emberrel megkötött szerelem soha nem lehet kifizetődő. De nem tud mit tenni az ellen, hogy bár valóban csak pár nap telt el, hiányzik neki a férfi.
Ezért merészkedik Romániába. Bár kitérő, de megáll szülőföldjén, ami már egyáltalán nem hasonlít arra, mint mikor még itt élt. A sötétben mérte fel, mi minden változott, mikor utoljára járt itt - megközelítőleg cirka 148 éve - és be kell látnia, nem vágyik vissza ide, bármennyire kellemes és kellemetlen emlékek bombázzák meg elméjét.
Halvány mosollyal indul tovább, feltűnés mentesen ugrik le a vonat tetejéről, mint mikor először járt itt. A különbség mindössze annyi, hogy a férfi most nem várja az állomáson. Halkat szusszan, ahogy ösztöneire hallgatva közelíti meg a birtokot. A fák tökéletes menedéket nyújtanak neki, az egyik tetejéről vizslatja a sárgás fényben ülő alakot. Annyira elmereng gondolataiban, hogy először észre sem veszi a kutyát, ami árgus szemekkel figyeli a fa tetején. Tudja, hogy Álmos ilyen messziről nem hallhatja és láthatja meg, így sokkal óvatlanabbul mozgott, de egy kutyára nem számított. Biztos ő Lucifer. Fejét ismét felfelé mozdítja, egy ágat nyom lejjebb, hogy miközben a vastagabbra ül, így is tökéletesen lássa a másikat.
Nem normális a viselkedése. Távolról figyeli őt, miközben oda is mehetne. Felfedhetné, hogy itt van. Beszélgethetnének, elmondhatná, hogy sajnálja, amiért így reagált, és mennyire fél. Igen, fél. Fél az egésztől, hogy egyszer valóban bánthatja. Minden félelmét szavakba önthetné, de van egy olyan érzése, hogy ez nem tántorítaná el Álmost tőle. Sőt... valószínűleg bízik benne annyira, hogy biztosan tudja: soha nem lenne képes bántani. De ez valóban így van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. október 10. 13:41 | Link


Ohridszki-birtok, Románia

Veszélyes talajra tévedt, ezzel tisztában van, de amilyen lehetetlen teremtménye a természetnek amúgy is - már a szó szoros értelmében, hiszen még a minisztérium se igazán tud mit kezdeni azzal, amire képes -, miért ne lenne működőképes az is, ami másnak tényleg lehetetlen lenne. Merlin szakállára, képes áthozni az álmai egy részét, és többször sérült meg ott, mint a valóságban. Mellékesen most éppen szivárványszínű a bal oldala, mert azon az éjszakán, amit még Budanekeresden töltött, tulajdonképpen nem törődött azzal, hogy elkapják-e. Annál dühösebb volt magára, és mint kiderült, a dühét érzik a rémek, talán pont arra éheznek. Olyankor mindig megtalálják, és most nem vigyázott. Nem is igazán érdekelte az egész, csak azóta figyel ismét, hogy áthurcolkodott a birtokra. Még nézegeti kicsit a gyűrűt, de mivel Lucifer már gyanúsan hosszú ideje van csendben, inkább leteszi és kimegy az udvarra. Beletelik pár percbe is, mire szeme megszokja a benti fény után a kinti sötétséget, mert hiába füttyent, a kutya nem szalad hozzá, így kénytelennek bizonyul megkeresni. A hűvös időre való tekintettel visszamegy még a kabátjáért, bakancsaiba meg csak úgy belelép, hagyja lógni a fűzőket, nem köti be - és mivel szárközépig ér a bakancs, szerencsére annak sincs sok esélye, hogy rálépjen és orra essen benne -, és visszatér az udvarra.
- Lucifeeeer - kiált a kutya után, de csak egy vakkantás a válasz, pedig amúgy az agár meglehetősen jól nevelt példánya fajának. Végül felfedezi, közelebb a házhoz, mint gondolta volna, így hát tett egy nagyobb kört fölöslegesen, mielőtt megtalálta volna. A kutya kitartóan bámul az egyik fára, nem morog, inkább kíváncsi, mint gyanakvó, bár amúgy is egy eleve barátságos eb. Ha mókus lenne, már ugatná. Őket nem szereti. Így felnéz ő is, és alig hisz a szemének.
- Bejössz? - kérdezi lágy hangon köszönés helyett, közben két ujját a kutya nyakörvébe akasztva. - Ő Lucifer, és nem bánt. Úgy nézem, inkább kíváncsi rád.  
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 10. 13:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 11. 13:17 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Fejét kapja fel azonnal a kutyáról a hang irányába. Halott szíve dobban hatalmasat, és még a sötétben is tökéletesen látja Álmos sérüléseit. Bocsánatot kell kérnie, amiért mindezek után megkérte, hagyja ott. Mindazok után, hogy a férfi összeszedte a bátorságát és megtette - bár köztudott, hogy sokkal inkább a tettek embere, mintsem a szavaké. Mosolyt csal ajkaira az egész helyzet lényegében, amibe keveredtek. Itt van ő, egy 163 éves tinédzser, aki nem tud mit kezdeni az érzéseivel. Nem is biztos abban, hogy vannak. S ha vannak is: egy ember felé?
Mire észbe kap, már késő, hogy mozduljon és ne kelljen találkozniuk. Álmos neki intézi a szavait, ő pedig, mint egy durcás lány fordul el tőle. A kutya említésére sandít oda, majd vissza a másik irányba, míg latolgatja a lehetőségeit. Nem így tervezte. Csak meg akarta nézni, hogy van. Láthatóan nincs jól, és nem is tudja, hogy ezzel, ha az A terv megy, akkor mit tudna kezdeni anélkül, hogy kontaktba kellett volna kerülniük. Mármint van ötlete, csak az kicsit már túlontúl megsérti az emberi személyesteret, nem beszélve az emberi jogokról. Alsó ajkába harapva sandít vissza a férfire.
Légiesen érkezik a földre, meglapogatja hosszú ruháját a combjánál, majd pillant fel. Egyik kezét teszi háta mögé, míg másik keze mutatóujja kerül elő, ahogy előredőlve hajol le a kutyához félrebillentett fejjel és érinti orrának ujjpercét. Feje billen oldalasan, le sem veszi sötét tekintetét az előtte ülő agárról, akivel mintha némán kommunikálnának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. október 11. 13:51 | Link



Nem számított rá. Ugyan várta, de nem ide, vagy már nem is tudja igazán. Arra inkább számított, hogy esetleg Budanekeresden bukkan fel, talán összefut Zenkővel, még arra is, hogy megcsörren a telefonja, amit egyébként szívből utál, de a nővére iránt érzett tiszteletből nem némítja le - csak éppen odafönt hagyta az ágyán -, vagy... arra tényleg nem számított, hogy itt fog felbukkani, az egyik öreg tölgyfa ágain kuporogva. Ha belegondol, innen pont látni a házat, de mivel nem kapott választ a feltett kérdésre sem, ezúttal nem kúszik mosoly az arcára a gondolatra. Nem is igazán érti az egészet. Az ő fejében egyszerű, mert tudja, hogy tud alkalmazkodni, most sem megy az erdőbe, amikor a nő jelzi, hogy már éhes és vadászni fog, és nem kér többet, mint amennyit a másik adni szeretne, de lehet, hogy ez nem egyértelmű. Érzi, hogy beszélniük kellene, mégis hallgat. Ez a csend pedig most újra kellemetlen. Futólag húzza el a száját féloldalasan, fejét pedig közben lehajtja. Luciferre figyel. Legyen így, nem erőlteti, amit a másik nem szeretne, úgyhogy megsimogatja az agár fejét.
- Gyere - súgja neki kissé lehajolva, és már hátat fordítva indulna is vissza a házba, amikor a nő földet ér a fa alatt. Éppen csak a kutya nem mozdul. Némán ül és bámul bele a sötétbe, egyenesen a nőre. Mintha megbabonázta volna. Talán kicsit még őt is egyébként, elég komoly erőfeszítésébe telik, hogy ne tegye fel újra a kérdését, de Lillát is el tudta engedni. Abba se pusztult bele, csak majdnem. Egy kicsit. Leguggol a kutya mellé.
- Lucifer - szólítja a nevén. - Elég volt, gyere - igyekszik rábírni szép szóval, hogy mozduljon, és amint kiegyenesedik, finoman húzza meg a nyakörvet, hátha az is segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 11. 14:34 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Magában mosolyog az ellenállásra, amit a kutya tanúsít a gazdájával szemben. Túl szemtelen és nem éppen illendő lenne, ha kimutatná mennyire szórakoztatja a helyzet. Csak akkor eszmél fel kissé, mikor Álmos leguggol a kutya mellé, így egy szintre kerülnek. Mindössze tekintete siklik egyetlen pillanatra rá, majd tér vissza az állathoz, aki még mindig nem veszi le róla tekintetét. Ezzel együtt ő sem tesz másképpen.
Feje most a másik oldalra biccen. Füle aprót mozdul egy messzebb lévő neszre, akaratlan nyalja meg elnyílt ajkai mögött szemfogát - az utolsó csepp a pohárban. Lassan egyenesedik fel, továbbra is érzi magán a kutya tekintetét, de az övé immár a férfire esik. Nem tudja mit mondhatna, mert a szavak, amik tényleg csak arra várnak, hogy kimondásra kerüljenek, valahogy most megakadnak a torkán, és még a gondolatai is üresek lesznek. Lesüti tekintetét, így végre, bátortalanul ugyan, de mellé lép, két ujjal fogja meg a kabátja ujját és indul el a ház felé, maga után húzva a férfit, mintha csak joga lenne hozzá - Álmos bármikor elhúzhatja a kezét, és bár két ujjal is igen nagy erőt képes kifejteni, főleg egy ember felé, de bármikor elhúzhatja a textilt tőle, ha úgy dönt, visszavonja a behívást.
Ha így sétálnak végig, a ház előtt engedi el és torpan is meg. Szótlan, kissé kikerekedett szemekkel néz le a lábára, amin lehullott fa- és tűlevelek, sár és kosz van. Így nem mehet be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. október 11. 16:39 | Link


Ohridszki-birtok, Románia

Lucifer megmakacsolja magát, mint egy öszvér. Vagy éppen csak a nevéhez hűen engedetlen és fordul szembe a gazdájával, szerencsére csendes módon ellenkezve csupán a szép szóval hozzá intézett kéréssel. Ő menne, de a kutya marad ugyanott ülve és a nőre bámul. Fejét kissé oldalra biccenti, és csak akkor mozdul meg, amikor Álmos ujjait még mindig a nyakörvbe akasztva finoman meghúzza azt. Tényleg ideje menniük. Nem óhajt továbbra is ebben a csendben fulladozni, és nyilvánvalónak tűnik, hogy különösebben beszélni egyikük sem akar. Vagy csak a másik is pont annyira nem tudná, hogy mit is mondhatna, mint ő? Inkább dacosnak tűnt, de való igaz, nem ő a viselkedéselemzés tudora, és soha nem is lesz. Tévedhetett, meglehetősen könnyen. Mindenesetre meglepi, amikor a nő meg az ő kabátja ujjába akasztja az ujjait és elindul a ház felé. Nincs messze, alig pár méternyi a távolság, Lucifer pedig most magától is megindul, majd eltűnik a nyitva hagyott ajtó mögött odabent. Ő igyekszik lépést tartani Adelinával, és úgy érzi, mintha valahol az álmok és valóság határán történne mindez. Régen érezte már úgy, hogy nem tudja alszik-e vagy ébren van. Megpróbálja felidézni, milyen nap van és hányadika, de semmi nem változik ettől. Akkor mégiscsak ébren kell lennie. Az ajtónál megáll, nem lépi át a küszöböt még.
- Mit szeretnél? - kérdezi meg. Nem számonkérő, nem szemrehányó, csak azt szeretné tudni, bemegy-e a nő vagy sem. Hátát nekiveti az ajtófélfának átmenetileg, de nem állja el az utat a másik elől mégsem eközben, ha bemenne. Vajon a múltkori engedély most is érvényes? Felvette ugyan a vámpírológiát, bár nem képezi szerves részét sem az átoktörők, sem az ereklyekutatók tantervének mellékesen, ám még nem sokat tanult. Lehet el kellene kezdenie olvasni a kötelezőket ahelyett, hogy az álmait elemzi.  
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 11. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 11. 22:48 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Soha nem fordult még elő, hogy éppen vele érezze kellemetlennek a kettejük közé beállt csendet. Olyankor csak a másik társaságát élvezik, míg valamelyiküknek eszébe nem jut egy halaszthatatlan kérdés vagy történet, amit sürgősen meg kell osztani a másikkal. De ez most más. Érezhetően. Ő is érzi bensőjében, hogy nem akarja ezt - nem akarja, hogy kellemetlen legyen, hogy megszakadjon a kettejük között rövid idő alatt kialakult mély kapocs, ami egymás mellett tartja őket. Hiányzik neki a férfi. A mosolya és a nevetése, ami igen ritka jelenség, de már nem tűnik lehetetlennek. Lényegében maga a közelsége. Ő maga.
Megszeppen, mikor Álmos is megáll az ajtóban, ő lábáról néz fel rá, amit meg is mozgat. A kérdés láthatóan lepi meg, azonban meglepően gyorsan mosolyodik el, ahogy aprót lép közelebb, így helyezkedik jobban elé.
- Melletted lenni - feleli végül egyszerűen, még vállait is megvonja mellé, mintha nem mondott volna nagy dolgot. Szerinte tényleg nem tette, hiszen ez az igazság. Szeretné, ha minden olyan lenne, mint azelőtt, de valahogy érzi, amíg nem mondja ki, addig erre semmi esély. És nem arra gondol, hogy Álmos cselekedett, inkább saját viselkedése az, ami elfogadhatatlan számára. - Sajnálom - lép még egy aprót közelebb. - Amiért úgy reagáltam és elküldtelek. Megleptél. Nem voltam felkészülve a közelségedre, nemhogy még az érzelmeidre... - mosolyodik el lesütött tekintettel. Lassan nyúl ki és fogja meg a másik kezét, ujjperceit érinti arcának, ha nem húzódik el. - Hiányzol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. október 11. 23:22 | Link


Ohridszki-birtok, Románia

Halvány mosoly jelenik meg a szája szegletében, miközben hátát még mindig az ajtófélfának dönti lazán. Lehunyja a szemét egy hosszú pillanatra, majd végre a nő szemébe néz.
- Csak azt szerettem volna tudni, hogy bejössz-e vagy sem. De ez a válasz kicsit jobban tetszik - mondja ki azt, ami éppen a fejében jár. Tényleg nem tudja már, hogy mire számított. A csendből kiindulva leginkább talán arra, hogy az a múltkori csók egyszeri volt, akár búcsú is. Maga sem tudja. Ennyire összezavarodva rég volt, mint most, napok óta, de lassan, minden szóval kicsit tisztább lesz a helyzet. Megemeli a kezét, így igazából félúton találkozik Adelina kezével, amikor ő lassan felé nyúl.
- Nincs mit sajnálnod. Nem tudtam, mit mondhatnék, vagy hogyan... nem a szavak az erősségem. Talán ha... másoktól kölcsönzöm, de nem akartam. A meglepetéseket viszont én sem szeretem különösebben, úgyhogy megértelek, azt hiszem - válaszolja. Haragudni tényleg magára haragudott csak utólag, éppen azért, amit most elmondott. Változtatni azonban azon, ami megtörtént, már egyikük sem tud. Szabad kezét inkább a nő derekára csúsztatja és magához húzza, majd ezúttal is a hajába nyom csókot.
- Te is nekem. Ígérem, hogy nem lesz több meglepetés - válaszolja. Még egy ideig el is ácsorogna itt, így, ha nem kúszna lassan a hűvös hegyi levegő már-már a bőre alá is. - Nincs túlságosan melegem. Nem akarsz inkább bejönni? Azt hiszem, lenne mit megbeszélnünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 12. 11:32 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Értetlen pislog több másodpercig, mint az illendő lenne, a válasz hallatán. Lassan ér célt a szavak értelme, de mikor megtörténik, az egyértelmű. Ajkai ó-t formáznak, ő csak mered rá. Lehet kicsit elhamarkodottan válaszolt volna? De hát olyan egyértelműnek hangzott a kérdés... végül halkan nevet fel a saját butaságán. Megcsóválja a fejét. Már mindegy.
Lepillant kezeikre, somolyogva érinti arcának. Meleg. Csak felsandít, miközben beszél, majd pillant vissza a földre. - Szeretem a meglepetéseket - jelenti ki halkan. - Azt is szeretem, hogy kezdeményeztél, csak váratlanul ért - és nem is tudta kezelni, ami miatt még mindig szégyelli magát. Talán az örökkévalóságig fogja. Veszélyes játék lesz, ha ebbe képes lesz belemenni, és nem önmagára nézve. Fontos neki a férfi, és bármennyire nem szeretné, de az ösztöneinek nem mindig tud ellentmondani, ha az adott helyzet úgy alakul. A menekülés taktikája, ami több éven keresztül óvta és védte, most olyan lehetetlennek tűnik. Éppen komfortos lett a kisváros, amit lassan otthonának is mondhat, a benne lakók kedvessége és odaadása gyorsan a szívéhez növesztette az embereket, így az elhagyásának nem kellene opciónak lenni.
Kikerekedett szemekkel fogadja a hajába a csókot. Elmosolyodik, aprót lép közelebb, hogy a vállának döntse a homlokát. Fejét mozgatja kicsit ide-oda, majd pillant fel rá. - Én így... én így nem mehetek be - pillant le lábaira, amik körül és lépései nyomán is csak mocskot hagytak maguk után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.

Oldalak: « 1 2 ... 93 ... 101 102 [103] 104 105 ... 113 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek