Tábortűz

Tábortűz

Tábortűz

Jegyzet Roast

utolsó... legalábbis idén| ruhácska

---

Egész nap mást sem csináltam, mint a Tanoda, Holdfény utca, Tündérmanó utca háromszöget jártam. Meg is fogadtam, jövőre nem lesz ilyen. Csak egy helyen leszek hajlandó tartani a cuccaim, mert ez nem állapot. Én sem lottón nyertem a lábaim. Azonban csodák csodájára sikerült. A bőröndjeim szépen fel vannak sorakozva a Zenkőéknél lévő szobám padlóján, készen arra, hogy holnap útnak induljak velük.
Persze pánikba esve hívom fel anyut, hogy segítséget kérjek, mert a lentiektől hiába is kérdezném. A mostani szett meg fontos, és nem csalódom, mert anyu egy teljesen újat állít össze velem ahelyett, hogy a kettőből választana, amit mutattam neki.
- Kellene beszélnünk a piáról, meg a védekezésről? - szegezi nekem váratlanul a kérdést, de ahelyett, hogy pánikba esnék, vagy vörösödnék, csak a fejem rázom.
- Még nagyon nem - el is nevetem magam, mikor megint beszól. Mert azért tudom, hogy örül annak, nem lépek a nyomdokaiba, és nem kezdek el mindent túl korán. Most amúgy is más volt a prioritás.
- Ja... apuval elmennék megint Löwenshöhlébe - próbálom én óvatosan adagolni, de anyu arcán semmit nem látok ezzel kapcsolatban. És most nem tudom, hogy nyugodt legyek, vagy szomorú, amiért ennyire nem érdekli. Végül is egy hetet kap belőlem, és nem érzem, hogy annyira lelkes lenne, mint én.
Na mindegy. Gyorsan befejezem a sminkem, aztán megyek is a tóhoz, mert én ezt ki nem hagynám, meg hát Laca se. Megbeszéltük, hogy lent találkozunk. Álmosnak még gyorsan odaadom a jegyzeteit, mielőtt nagy elánnal azokat is tűzre hajítanám, a sajátjaimat meg felmarkolom. Égjen mind!
- Sziuuuuuuuuuuuuuuuuuuus - köszönök lelkesen, mikor odaérve meglátom Doriant, még a szemeim is felcsillannak.
- ... tok - veszek is visszább az elánból, mikor a Sünt is meglátom mellette, és próbálok... tényleg nagyon próbálok nem fintorogni.
- Nem láttad Lacát? - nézek körbe, hátha feltűnik valahol a háztársam. Csak nem ültet fel, ha már megbeszéltük.

Jegyzetégetés
szett

Jegyzetégetés

A faliújságnak köszönhetően értesültem egy eseményről, amire relatíve könnyen készültem. Fellobbantotta gyermeki lelkesedésemet, hogy néhány fölösleges papírostól megszabadulhatok a tűz erejével! Pedig nem vagyok én piromán, és hát láttam én, hogy ez a tónál lesz, ami hát... amihez vegyes érzelmek kötöttek, mégsem szorongtam vagy ilyesmi. Tudtam, hogy úgy se úszni megyek oda.
Messze kirívó magasságommal bárki észrevehette közeledtemet, nem sok diák volt ismeretes a Bagolykőben, aki olyan magas, mint én és nem valamilyen óriás leszármazottja. Fekete műbőr kabátommal, vele egyező csőnadrágommal érdekes látványt nyújthattam. Zsebre tett kézzel, lazán közelítettem meg a már jócskán gyülekező társaságot. Karomon olcsó, fehér szatyor lógott, dugig töltve papírral. Az egyik lap ki is esett, annyira siettem, szóval amint megérkeztem, hajolhattam le, hogy az esemény előtt még gyorsan visszagyűrködjem. Fiziognómia,  Vámpírológia anyagokból gyűlt össze főleg két vaskos kötegnyi jegyzet, általában miután lejegyeztem kétszer, háromszor ugyanazt a dolgot, onnantól többnyire megmaradt, az információ elraktározásra került bennem, a papír meg egy fenyegető veszedelem lett, ami egyre növekvő mennyiségben lepte el hálókörletemet. Lassan a nyomdacégek hozzám jártak utánpótlásért. Lapult még a zacskóban pár rémesre sikerült Asztronómia is, őket csak azért nem sajnáltam, mert szebb külalakban volt belőlük másolatom, úgyhogy abból csak az igazán randára sikerülteket akartam tűzre vetni.
Először azon gondolkodtam, hogy Nonót megdobálhatnám velük, de elegánsabb módszert akartam "bosszú" címszó alatt kiötletni, még a gitárért, az viszont még váratott magára, jelenleg ihlethiányban szenvedtem.
- Helló - intettem lazán, majd kiszúrtam és odaálltam egy pontra, ahol annyira nem zavartam, lecsekkoltam a szélirányt és rágyújtottam egy szálra. Úgy tűnt, senki se egyedül jött, mindenki jött valakivel, én voltam az egyedüli flúgos, aki annak reményében jött ide, hogy sok Eridonos is lesz, akivel elmúlathatja az idejét. A csapat főként ismeretlenekből állt, de megismertem Jankovitsot, kedves háztársamat Zalánt, és...
- Sziasztoook! - köszöntem oda a két fiúnak, miután dolgom végeztével letapostam és lábammal elkapartam a csikket. Vigyorogtam. A szőke nőt is ignorálni akartam, de csak azért, mert Valakinek fájdalmat okozott neve puszta említése is, nem akartam én az lenni, aki mindenféle játszma részesévé válik. A körbe őt is bevontam, rátekintettem, köszöntésem így Zsannának is szólt. Rövid, tárgyilagos, kedves, amilyen egy köszönés lehet afelé, akivel beszélsz kicsit, majd elrepül. Nálam a ma este célja a mulatás, a feledés volt, és meghoztam egy döntést, amire azt hittem sose adom be a derekam. A papírkötegben szerepelt egyetlen, svéd nyelven írt gyászjelentés is. Úgy döntöttem, hogy haza látogatok én is a dédelgetett tervvel ellentétben, hogy majd a Bagolykő berkein belül megesz a fene. Szóval hát, hogy ne lássa senki se tekintetemet, a full fekete szetthez ugyanilyen színű napszemüveg is társult. Ha adni kell a külsőre, akkor azt tegyük stílusosan, nem igaz?

Tábortűz

Jegyzetégetés

Őszinte kíváncsisággal figyeltem, mi fog az elkövetkezendő percekben történni, a legjobb reakció címét, ha lehetett volna osztogatni ilyet, Zalán kapta volna, személyesen tőlem. Csendes megfigyelésem alapján úgy tűnt, nem csak engem rázott meg a hirtelen felbukkanó, Eridonos szőkeség jelenléte szerény, szórakozni vágyó csapatunkban.
- Pont azért, amiért a hollók kárognak! - Széles vigyor terült szét arcomon, amikor Zalán megkérdőjelezte a napszemüveg viselést. Igaza volt abban, hogy nincs sok értelme már a lenyugvó nap küszöbén, mégis baromira élveztem, hogy egyáltalán feltette ezt a kérdést. Legalább annyira, mintha az imént adott volna át egy milliárd galleont érő, nyertes lottószelvényt.
- Egyébként természetesen azért, mert - vettem halkabbra hangomat, játékosan körbefutottam tekintetem a többieken, majd közelebb mentem a fiúhoz - tudom, hogy jól nézek ki benne.
Egy laza mozdulattal lehajoltam, pucsítva pár diáktársnak, Zalán arcába hajolva. A többi szó suttogva hagyta el ajkamat, legalább olyanmód, mintha fel akarnám szedni őt. Egyébként nyilván csak az agyát húztam. A tűzrakás tőlem jobbra volt, a szatyor meg másik karomon lengedezett, így amiatt nem aggódtam, hogy hirtelen lángra kapna bármi is. Legalábbis nem olyan értelemben fog, hehe.
Picit még fel is emeltem a napszemüveget, hogy Zalánra kacsintsak, reméltem kicsit húzhattam vele az agyát.

Tábortűz

Jegyzetégetés

Valamiféle érzés fejbe ütött, mintha Zalánnak annyira nem jött volna be a helyzet, én viszont igazán most kerültem elemembe. Picit kihasználtam, hogy negyed-véla vagyok. Kellemes bizsergés járta át tőle gyomromat, mintha ott lobogna egy kis láng, ami még sok-sok kellemetlen, véletlenszerű vagy épp kaotikus pillanatot tartogathatott a közösben és nem. Nem csak a háztársnak. No persze ne fessük előre az ördögöt a falra, vagy hogy mondják ezt a helyiek. Színjátékomból a háttérben szóló huhogás se zökkentett ki, betudtam egy madárnak.
- Hmm, nem is rossz látvány - ajkamba haraptam, aztán pajzán vigyor terült szét arcomon, ahogy sötét napszemüvegemet visszacsúsztattam helyére. Végigmértem őt, tetőtől-talpig - Elég hamar eljutottunk erre a szintre, nem gondolod?
Csak szövegeltem csípőre tett kézzel, egy centivel se hajoltam hozzá közelebb. Hagytam, hogy meglógjon, és pajzsnak használja az érkező lányt, aki vidáman halizott mindenkinek. Barátságos mosollyal felegyenesedtem, s biccentettem felé, majd felvont szemöldökkel végignéztem, ahogy Zalán már ideje korán felöntött a garatra.
- Na de Zaláááán! - szóltam utána dallamosan, utána lépve kettőt, amiről simán hihette, hogy a további műsorozás része lesz - Nem ér, hogy csak te iszol.
Hangomban viszont őszinte csüggedést lehetett felfedezni, ajkaimat is elhúztam, hangot adva neki. Szerencsére nálam is csörrent valami a szatyorban, ki nem hagytam volna a pia dealer szerepét; igaz, manapság drága volt az élet Magyarországon, de mindig lapult nálam is a jó öreg Lángnyelvből. Mivel jó részt papírok töltötték szatyromat, ha nagyon ráztam, csak akkor lehetett két üveg jellegzetes összeütődő hangjait kivenni. Kettővel beraktam az említett italból a közösbe, egyet pedig megbontottam és nem sokkal a fiú után meghúztam. Nagy korty csúszott le, de még bőven az elején jártunk az estének, hisz az igazi buli még csak most kezdődött.

Tábortűz
Ruha

Tábortűz

Jegyzetégetés

Na, éppen elég volt csak belekortyolnom italkámba, máris feje tetejére állt a világ. Szinte a semmiből felbukkanó szőke förmedvény suhant végig a terepen, majd "vérével" beterítette Zalán helyes pofikáját. Ennyit arról, hogy szárazon megúszta az estét, és még hol volt a nap vége? Már biztosan tudtam, hogy előbb-utóbb fele társaság tényleg a tóban végzi, csak meztelen merülés ne legyen itt, mert akkor csak hamar elvisz az orrvérzés.
Hamarjában megjelent egy tizenéves forma, akit még hírből se ismertem, neki csak integettem egyet, aztán megütötte fülemet Jankovits cukkolása, ami bizony betalált. Nevetve fordultam felé.
- Ayyy! Neked lehet, hogy mondott mindenfélét, engem viszont imád az a tükör, éppenséggel ezért repedt be ma reggel - mondtam ezt vicceskedve, mintha a külsőmtől történt volna az eset. Egyébként valószínűleg megint a Rellon csapatott bulit a mosdóban éjjel olyan fűvel, hogy azt hajnalban is lehetett érezni, amikor alvás helyett a kódorgást választottam.
A szőke nő, aki nem Zsanna volt hanem az a másik, elvonult a sötét oldalra, Zalánt meg eszkortolták ketten is. Néztem, hogy műsorból is lesz bőven, nem aggódtam, hogy éppen az unalomba döglenék bele.
Dorián szentbeszédet tartott, fellobbant hatására a láng is, én az elsők közt voltam, aki ki akarta venni a részét a buliból. Tudtam, hogy a papírjaim közt a svéd levelet gondosan a pakk aljára tuszkoltam, így felkaptam pár Vánpírológia jegyzetet, és a tűzhöz guggolva bedobtam. Ezután ismét meghúztam üvegemet, s hátrébb álltam, megfigyelve a többiek mozzanatait.

Égessük az égetnivalót, bicsiz
-megjelenés-

Tábortűz - Mindenkinek
kinézet
Julcsi (az njk)

  

Tábortűz

Tábortűz

× Mindenki × Bloodshot ×

Égessük az égetnivalót, bicsiz
-megjelenés-

Tábortüzeskedés

Égessük az égetnivalót, bicsiz
-megjelenés-

Jegyzetégetés

Az a másik szőke nő, aki nem Zsanna, nagyon furcsának tűnt nekem. Volt benne egy nagyobb távolságtartás és egy leheletnyi magány, talán ha eleget iszok, még meg is közelítem. Egyelőre viszont én nyíltan fittyet hánytam rá, bőven lekötött valakinek a gyászolása, a viszonylag fos Asztrológia vizsgaeredményem és a bagázs. Gyűltünk, s annyian lettünk, mint a molyok, csak a tűz kellett hozzá, a pia extra volt, de néztem, hogy párat pislogtam és az is mennyire elburjánzott itt. Megérkezett Gréta, kedves barátnőjével együtt. Jelenlétével, ölelkezős hangulatával eléggé meglepett. Frissen került hozzánk a RagDollzba, ezen kívül semmilyen más kapcsolatban nem álltunk. Arcpirító volt látni, jó értelemben. Volt valami csajos báj abban, ahogy a többieket puszilta, ölelte. Amikor az utóbbiban rám került a sor, úgy rám vetült, hogy megtorpanva a tó felé botorkáltam. Azt hittem fél percig, hogy komolyan beleesünk, érdekes lett volna utána magyarázkodni. Ekkortájt lobbant fel az-az érdekes tűzjáték az okkultizmust szidó szövegével. Szép volt, meg jó, ám éppen a tárggyal magával semmi bajom, mi több, elmondhattam róla, hogy szeretem, még ha soha nem is fog a kedvenceim közé felkerülni.
- Sziiiaaaa Gréétaaa! - köszöntöttem lelkesen, kedves, baráti öleléssel, amennyiben Juliska, aki nekem új arc volt, se volt épp szégyellős, hasonló reakciókkal fogadtam közeledtét.
- Hogy vagy? - érdeklődtem.
Később a két piagépnek akik ügyesen fosztogatták nagyapáik készleteit, visszafogott kéznyújtás jutott, illetve most már feltoltam a fejemre azt a fránya napszemüveget, mielőtt végleg hibbantnak leszek elkönyvelve, elég nekem a "kaotikus" jelző is.
- Van még lángnyelv whiskey is, ha kértek! - jeleztem a két cseverésző fiúnak, akiknek nemrég kezem nyújtottam és ketteskében voltak - Mármint a kezemben épp bontott, de egyébként a közösbe raktam két bontatlan üveggel.
Nem figyeltem hova kavarodott éppen, a közösbe raktam őket előzőleg, viszont az egyiket felmarkoltam és közelebb hoztam, hozzájuk. Valahol a háttérben láttam Theot felénk futni, látásból már ismertem, amikor ez a marha képes volt a Levitás reggeliző bandát testközelből kémlelni. Én mondom, ártatlan szűz lelke szerintem volt felkészülve arra, amit ott tapasztalt, de azért a lelkes üdvözlésből kijutott neki is:
- SZIA THEOOO!! - kurjantottam oda.