31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 00:41 | Link

Mr Most mi a mami van, punk beach?

Ez a pasi ez egy viaszfigura. Rémesen szórakoztató, legközelebb inkább egy próbababát kéne tanulmányoznom... Na várjunk. Oké, végeredményben sikerült betájolnom, hogy ez most ki a halál is. Na szenzációs.
- Nem ér még haza egy darabig, a Rellonos bulira ment, szóval jobb lesz ha csövezel valahol. A tetoválás meg nekem kéne, nem neked. Probléma van a felfogásoddal, szerintem bóbiskolj egyet a pad alatt- közöltem hanyagul, majd nyújtózkodtam egy nagyot. Annyira unalmas kezdett már lenni ez az egész. Reméltem, hogy csupán futó látogatást tesz itt, mert nekem a napokban mennem kellet Kylehoz, mert ugye ő volt az új pálcakészítőnk, így rá hárult, hogy beavasson a szakma fortélyaiba. Nem szívesen futottam volna össze vele.
- Már meg ne haragudj, Ren-tenetes uraság, de ugye hamar elhúzod a beled vissza oda...öööö ahonnan jöttél? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
Meghívott inni... Hát ez... ez... többszörös tudathasadása van, ez már teljesen biztos. Nem teljesen normális. Most... most próbáljak meg átváltani Ninjába és settenkedjek el a bokrok közé, ameddig lelép? Hát... nem tudom... lehet, hogy jobban jártam volna vele.
- Na nem mondod? Már azt hittem ez szerelem első látásra és belehalnál, ha nem mennék veled! Kár, hogy nem. Pedig akkor most elindulnék haza. - horkantam fel rosszallóan, majd a kezem zsebre vágva indultam utána. Ha szerencsém van, fut hazáig. Jó lenne. Bárcsak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 00:56 | Link

Vadmacska

Most az egyszer sikerült meglepnie, hiszen tudta kit keresek ami azt jelenti hogy vagy ismeri az én fenomenálisan melegszívű testvérem vagy pedig itt mindenki puszipajtása mindenkinek és tud mindenkiről mindent.
- Az f*sza.. - jelent meg egy grimasz a képemen mivel kicsit sem volt kedvem többet csövezni ezen a téren. A pados megjegyzését olyan könnyen elengedtem a fülem mellett, mintha ki sem ejtette volna azt. A következő mondatára újra csak néma csenddel válaszoltam, de aztán meghívtam valamire. Felőlem aztán egy tea is lehet de tényleg nem volt kedvem itt ücsörögni tovább és bírtam ahogy próbál elküldeni a fenébe. Sétáltam a vendéglátó helyek felé miközben egy félmosoly jelent meg a képemen az utolsó szavai miatt. Egy ideig csendben baktattam és mivel tudtam hogy követ vártam egy ideig míg megszólaltam.
- Tulajdonképpen honnan ismered Kylet? - tettem fel egy teljesen egyszerű kérdést. Persze sejtettem, hogy a válasz az lesz majd, hogy ki ne ismerné, hiszen ő itt a pálcakészítő bla, bla, bla... Megvártam míg válaszol és csak utána tettem fel a kérdést ami meghatározta hova is megyünk. Nekem tulajdonképpen teljesen mindegy volt.
- Melyik típus vagy, az amelyik részegre issza magát, vagy pedig az aki inkább kerüli az alkoholt? - kérdeztem, aztán bevártam.
- Visszatérve arra amit a téren mondtál egy ideig nála tervezem eltölteni az időmet. - mondtam és ennyivel le is zártam a témát, majd betértem oda, ahol olyat kaphattunk ami a hölgyeménynek is megfelel.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. február 29. 00:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 01:12 | Link

Ren skizo Donovan

Csoda, egy pillanatra mintha érzelmeket láttam volna az arcán átsuhanni. Persze lehet, hogy csak a fény-árnyék váltakozások miatt, az kevésbé lenne meglepő. De egy pár másodpercig mintha döbbent lett volna.
- Úúúúúúr isten, Ren Donovannek van arcmimikája! Azt hittem a botoxtól már nincs egy ideje!  Ha annyira öreg vagy, hogy ezek a mai fiatalok... - nevettem el magamat, mert abszurdum volt, pláne, hogy csak pár év volt köztünk. Az hogy ő égimeszelő, még nem jelenti azt, hogy annyival fiatalabb lennék nála. Egyszerűen csak törpe vagyok.
- Honnan? Egy vakrandiról. Ő életem szerelme és most stalkolom. - közöltem pókerarccal, majd vállat vontam. - Mondhatjuk úgy, hogy a tanárom. Talán ez a legpontosabb kifejezés rá.
Megkérdezte, hogy én most alkoholista vagyok, vagy szende tinilány. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényeg ugyanaz.
- Most komolyan, úgy nézek én ki, mint aki egy forrócsokival bekuckózik a nappaliba és micimackót olvas? Ne merj válaszolni... Nem. Nem. A Csárda teljesen megfelel, úgysem voltam már ott pár napja.  - tartottam fel a  mutatóujjamat figyelmeztetően, hogy ha beszól, azt megbánja. Na nem mintha túlzottan fenyegető lennék, dehát ez van.
- Szenzációs. Nem is tudtam, mi hiányzott még a faluból. Egy holdkóros... - motyogtam az orrom alá. Én bolond voltam. De legalább belátom!

//folyt. köv: mátra máguscsárda//
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. február 29. 18:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 8. 02:55 | Link

Kenszi bácsi

Kellett neki belemennie ebbe az egész hülye fogadásba! Az is lehet, hogy Adél ki sem mozdult a strébik lakhelyéről, aztán majd utólag fogja élvezni a pletykát, hogy a Vikike milyen bajban van. Persze lehet, hogy elkapták, de ilyen durva dolgok akkor sem történtek vele, hogy három felnőtt egyszerre próbálja elkapni és felnyomni az anyukájánál. Délibábnak sokkal könnyebb, neki nincs itt szülő, úgyhogy maximum csak rivallót tud kapni, ha bajba kerül.
Egyre ijesztőbben viselkednek a varázslók, igazából nem is érti, hogy mi bajuk van. Vajon gonosz lenne ez a férfi, hogy így reagálnak arra, hogy együtt látják őket? Végig volt valami kellemetlen megérzése vele kapcsolatban, de a tettei mást sugalltak. Mi van, ha ez egy gyerekrabló?
Ám ezek a gondolatok nem sokáig tudnak a szőke buksikájában cikázni, hiszen egy szempillantás múlva már meg is indult a föld felé. Ijedtében épp elsikítja magát, amikor a hátán tompa nyomást érez: két határozott kéz megvédte attól, hogy elvágódjon a csúszós jégen. Tágra nyílt szemmel, a félelemtől reszketve pillant hátra: a férfi ismét megmentette.
Ekkor ismét az ismeretlen férfi hangját hallja, így ösztönösen arra kapja a fejét. Légzése zilált a sok sírástól, amit most sem igen tud abbahagyni. Szóval vámpír? Hallott róla, hogy a faluban él egy vámpír, az iskolában azt beszélték, hogy emberekből inni, sőt meg is eszi a húsukat is. Otthon is hallotta hírét, de ott úgy emlegették, hogy nincs különösebb gond vele, csak a két lépés távolságot tartsák meg vele, mert mégis vámpír. Tehát ő az?
A gyerek hirtelen beszívja a levegőt, majd amikor megtelik a tüdeje, jó pár pillanatig nem lélegzik többet, annyira megszeppen a hallottaktól. Mondhatná, hogy tényleg majdnem elesett, de egyszerűen nem jön ki hang a torkán, miközben legszívesebben sikítana és tombolna a félelemtől. Az Apukája mindenkit lerendezne és jól megvédené, ha itt lenne. Alsó ajkába harapva mered a férfira, rövidke körmeit a bőrkabátba mélyeszti feszültség levezetésként.  Most már komolyan nem tudja, hogy kinek higgyen.
 A nő nyugtatgatására nem igen tud mit reagálni, leginkább csak tovább szipog és pityereg. Teljesen össze van zavarodva, hiszen egyetlen idegenben sem szabadna bíznia, ezt már egészen kicsi kora óta tudja, most viszont rögtön háromra is rá van utalva, sőt mi több döntenie kell, hogy melyikben bízik meg.
- A bhácsi az itteni vhámpír?
Kérdezi a félelemtől és a zavarodottságtól reszkető hangon, fogait a reszketéstől össze- összekoccantva. Megnyugtatná a tudat, hogy nem egy idegen vérszívóval van dolga, hanem azzal az emberrel, akiről azt hallotta, hogy békésen él együtt az itteniekkel. Az eddigi viselkedése ezt támasztja alá, de tényleg nem tudja, hogy kinek és mit higgyen el. Egyáltalán élnek itt más vámpírok? Tudnak járkálni a varázslófalvak között, hogy vadásszanak? Az iskolában semmit nem tanultak róluk.  
- Éhn nem tudom. Haza akahrok menni!
Mondja hangosan zokogva. Ő már tényleg csak azt akarja, hogy vége legyen ennek a rémálomnak és végre otthon lehessen, hogy kiabáljanak vele, hogy elvegyék a festékjeit, bezárják a szobájába és eltiltsák mindentől, amit szeret.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2016. március 11. 10:55 | Link

Zelei Riri
éjjel | a szökőkútnál | x

A bódésok káromlásába egy vékony hangú kérdés vegyül. Lepillantok a forrására és bólintok neki párat. Igen, én vagyok az itteni vámpír. Legalábbis a helyiek engem emlegetnek így. Persze, megfordul errefelé más fajtámbeli is, ám ilyen hosszan eddig egyikük sem maradt. Főleg nem vált ilyen szinten a részévé a közösség mindennapjainak. Úgyhogy méltán mondhatom el magamról, hogy én vagyok az a bizonyos itteni vámpír, így van.
Haza akar menni. Persze, hogy haza akar menni. Úgyhogy én most szépen haza is viszem. Pont, ahogyan az imént bejelentettem. Egyikről a másik varázslóra nézek még, felmérve őket, aztán hirtelen eltűnünk a szemük elől. Ott hagyjuk őket hebegve-habogva, forgolódva.
Egyetlen saroknyira viszem most csak a kislányt, aki a gyors helyváltást nagyjából úgy érzékelhette, mintha elrántottam volna valahova. Emiatt kell megálljak, hiszen ha hosszabb távon közlekednék vele ilyen sebességgel, egy csapásra rosszul lenne. A kis utcában, ahova megérkezünk, leteszem őt karjaimból, majd lehajolok hozzá, nagy bőrkabátom fedte vállait fogva és a szemébe nézek.
- Hol laksz? - kérdezem meg egyszerűen. Számat nem nyitom ki túlságosan, hogy szemfogaim ne meredjenek rá olyan fenyegetően. Remélem, nem bonyolítja túl a fejében a dolgot, és nem áll neki azon agyalni, hogy talán nem kéne egy vámpírnak elárulnia, hol él a családja! Bízom a gyermeki elme letisztultságában. Abban, hogy haza akar menni és ezért simán el fogja nekem mondani, hogy hol is van az a haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 15. 04:51 | Link

Kenszi bácsi

Szóval ő az…
Nem hallott róla valami sokat, csak az iskolában terjesztett rémtörténeteket, meg egy-két elejtett mondatot vacsora közben. Főleg az alsóbb évesek riogatták egymást azzal, hogy majd elviszi a vámpír, meg úgy megeszi, hogy soha többet nem találják meg. Meg bezzeg az ő apukája ismeri a vámpírt és megeteti vele, mert a kedvence a gyerekvér.
Nagy levegő.
Nyilvánvalóan a családjának hisz inkább, még ha jóval kevesebb információval szolgáltak a férfiról, plusz az eddigi tettei is nem azt támasztották alá, hogy meg akarja csapolni – hacsak nem tartogatni akarja magának persze, de akkor nem lenne igaza a családjának.
Újabb nagy levegő, közben szipogás, némi nyúlós takony lefolyik az orrából. Annyira sír, hogy már nem tud annyi orrváladékot felszipogni. Legszívesebben beletörölné most a ruhája ujjába az orrát, de mivel a vempi bácsi kabátja van most fölül, így ezt jelenleg nem teheti meg. Most már tényleg csak haza akar menni! Kellett neki belemenni ebbe a hülye fogadásba!  A felnőttek ide-oda rángatják, csak azért mert fiatal. Az egyik azért, mert részeg, a másik megvédi, a másik kettő attól védi meg, aki amúgy megvédte az előbb. Kétségbeesetten kapkodja a levegőt, amikor egy hirtelen rántást érez. Épp elsikítaná magát, amikor megállnak a következő sarkon. Ismét nagy levegőt vesz és zavartan pillant körbe. A gyomra kissé felfordult a hirtelen tempótól és a jó ideje tartó folyamatos bőgéstől, úgyhogy igyekszik mélyeket lélegezni, hogy megnyugtassa a kavargó pocakját.
Ekkor kezek nehezednek a vállára, a pici vörös, duzzadt szemmel a férfi kék szemeibe pillant.
Hol lakik?
Annyira nehéznek tűnik ez a kérdés ebben a pillanatban, pedig amúgy annyira nem az. Viki az alsó ajkába harapva sóhajt egyet, majd tekintetét a cipője orrára vezeti.
Ő az itteni vámpír, aki nem bánt. Csomó ember lakhelyét tudja és még élnek. Az anyukája azt mondta, hogy nem bánt senkit…
- Macskabagoly… 88.
Sóhajtja ki egészen halkan, összeszorított ajakkal, még mindig a cipőcskéje latyakos orrát bámulva.
- Ugye nem lesz baj?
Kérdi ismét felpillantva a férfi tekintetét keresve. Most már abban sem biztos, hogy egyáltalán be tud jutni biztonsággal a házba. Mi van, hogy ha a védőbűbájok jelzik, hogy ő kijárkált éjszaka? Rá biztosan nem húzta fel az édesanyja, hiszen miért is szökdösne ki. De mi van, ha mindenkire érvényes a családból, csak a felnőttekre nem? De igazából mindentől eltilthatná örökre, csak legyen már vége ennek a rémálomnak!
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2016. március 15. 23:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 15. 13:31 | Link

Brigi

Tudjátok mi jó a vizsgaidőszakban? Nem kell tanulni, helyette sokáig alhat az ember. Ezt természetesen csak azok engedhetik meg maguknak, akik nem szeretnének idén évfolyamot lépni, és én is ilyen vagyok. Nem annyira sürgős számomra, hogy hetedéves legyek, majd jövőre leteszem az ehhez kötelező vizsgákat. Nem is ültem be, mert akkor a semminek keltem volna korán, azt pedig senki nem akarhatja. Mondhatni az esélytelenek nyugalmával indulok. Meglenne az eszem, hogy jó feladatlapokat adjak be, ezt több helyről is hallom, de az én jövőm, majd eldöntöm, mit akarok és mikor.
De egész nap a házamban sem ülhetek, egy idő után unalmas lesz minden. Zonkának ma szabadnapot adtam, had csinálja azt, amit szeretne, akár a faluban is körbenézhet, amit én is csinálok. Nem akarom, hogy egész nap melózzon, neki is kijár a szabadidő. A manóknak más az értékrendjük, mint az embereknek, de, ha az állatokkal jól bánunk (már, akik), akkor velük miért ne? Mivel a kinti idő nem tűnt hidegnek, elég volt egy dzsekit magamra kapnom a pólóm fölé és indulhattam is. Nem volt konkrét célom, csak jólesik a frisslevegő. A legtöbb diák ilyenkor valamelyik asztalnál magol, emiatt alig látni párat az utcákon, ők is inkább idősebbek, mestertanoncok. Talán majd betérek az egyik kávézóba, vagy kajáldába, ha később úgy tartja kedvem, de még nem vagyok éhes. Figyelmetlenségemben nekimegyek az egyik járókelőnek, aki, ha nem figyelt, akár fenékre is eshetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2016. március 16. 09:38 | Link

Zelei Riri
éjjel | Zeleiék felé | x

Fürkészem a sós könnyektől és idegességtől kipirult arcocskát, és miközben lassan megkapom a választ, benyúlok a lányka vállán heverő bőrdzsekim zsebébe. Kiveszek egy zsebkendőt és odaadom neki. Finoman megrázom aztán a fejemet. Nem, nem lesz baj. Legalábbis nem nagy. Hiszen azt nem ígérhetem, hogy nem bukik le a kiszökéssel, és abban sem vagyok biztos, hogy az iménti párocska nem ered a nyomomba. Viszont ha most épségben hazaviszem Ririt, már nem lesz mivel vádoljanak. Úgyhogy jobb ezt mielőbb megtenni.
- Gyere... - nyújtom oda neki hosszú, hűs kezem, miközben felegyenesedek. Mellékutcácskákon át, kerülővel indulunk meg a Zelei-lak felé. A főúton hamar ránk találnának a hősies mágusok. Hallom is, ahogy még mindig a tér környékén tanakodnak, teljes pánikban. Így jártak.
Hamarosan odaérünk a házhoz, ám nem megyünk el egészen a bejáratig. Megállunk nem messze. Szembefordulok a kislánnyal és lehajolok hozzá ismét.
- Itt maradok, amíg bemész. - közlöm vele, immáron visszavont agyarakkal. Odanyúlok aztán a bőrkabátomért és lesegítem róla. Mostmár hamarosan melegben lesz. Magamra veszem a dzsekit és közben pislogok lefelé a kölyökre, várva, mit lép, merre indul, hogyan akar bejutni.
Megtehetném, hogy bekopogok a fülön csípett kalandorunkkal és közlöm az édesanyjával, hogy megmentettem és épségben hazahoztam. Ezzel a helyzetem nagyot lendülne. Egy újabb jó pont a helyi vámpírnak. Biztosan híre menne. A lányka viszont megütné a bokáját. Erre pedig semmi szüksége, ugyanis ha az éjjel eseményei nem rettentették eléggé vissza a kimászkálásoktól, akkor a szülői szigor sem fogja. Így pedig aligha akad létjogosultsága. Nem kell az anyáknak mindent tudni. Részemről pedig már így is egész jó hírnévnek örvendek. Jobbnak, mint amit érdemelnék. Nem kell túlzásokba esni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soóki Brigitta
INAKTÍV


Koalalány
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 253
Írta: 2016. március 16. 16:29 | Link

Travis O_O

Kiszökött a suliból, mert már képtelen volt többet csak úgy ülni a fenekén. Nem ehhez van szokva, elvégre egy állatkertben nőtt fel. Kint, szabad ég alatt, egy pillanatra sem nyugodva. Az, hogy itt ilyen sokat kell ücsörögni és csendben figyelni, nagyon zavarja. Ezért előfordul, hogy kilóg a szünetben, sőt egyszer óráról is eljött: az ablakon át mászott ki, amikor a tanárnő nem figyelt. Persze kapott érte szidást később rendesen, de végül kikönyörögte a néninél, hogy ne mondja el se a bátyjainak, se az anyjának. Persze Bogi tud róla, de ő sosem árulná be a testvérét.
Éppen a téren rohan keresztül, a lovardához igyekszik, mert ott juthat a legkönnyebben olyan helyre, ahol állatok és szabad tér is van. Rohantában nem veszi észre az idősebb fiút, úgyhogy egyenesen nekiszalad. Aztán lepattan róla, és a földön köt ki. Könyökét kicsit lehorzsolja az úttal való találkozás, és néhány lila-zöld foltra is számíthat. Nem mintha nem szokta volna már meg a kisebb-nagyobb baleseteket, de a magas srác jelenléte megijeszti.
Fél, hogy esetleg rálépett a lábára, és most dühös rá. Vagy éppen csak úgy mérges rá, mert nekiment. És lehet, hogy kiabálni fog vele. Vagy visszaviszi a suliba. És akkor még a tanárnő is le fogja szidni. És, ha szólnak anyukájának, akkor egész nyáron büntiben lesz.
Gyorsan ellepik a könnyek a szemét, pedig a fiúnak még ideje sem volt megszólalni, vagy reagálni a történtekre. Brigi halkan szipogni kezd, közben érzi, ahogy a karján végigfolyik egy vércsepp. Nem súlyos a dolog, felületi a sérülés, de van, hogy a horzsolások sokkal jobban fájnak, mint egy mélyebb seb. És rosszabbul is néznek ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 25. 10:51 | Link

Brigi

A bukást, jobban mondva a Bukást, nagy betűvel, már többször átgondoltam és átrágtam magam rajta, de nem zavar, hogy évet kell, ismételjek. Minél messzebb van az esküvő, annál jobb. Édesanyám biztos ki lesz akadva, amiért nem lettem hetedikes, de nem túlságosan érdekel, kitalálok valami jó kifogást.
Lazán sétálgatok az utcákon, nem zavartatom magam, hogy esetleg valamelyik tanár észrevesz és visszavisz az iskolába, felnőtt vagyok. Séta közben én sem figyelek, ezért egy ütést érzek és lenézek. Ahhoz képest, hogy egy kislány jött nekem, nagy erő van benne. Talán kicsit tovább nézem szótlanul, mint kellene, mert könnyek gyűlnek a szemébe, az ajkai lefele görbülnek. Meglepetten húzom fel a szemöldököm, soha nem hittem volna, hogy ennyire ijesztő vagyok.
- Hé, jól vagy? Nagyon megütötted magad vagy mi? - kérdezem. Nem szoktam foglalkozni az ilyesfajta ügyekkel, de a lány még kicsi, talán iskolába se jár, nekem meg megesik rajta a szívem. Kezem nyújtom felé, hogy felhúzhassam, majd miután felkelt kérdőn pillantok rá. Inkább a nevére vagyok kíváncsi, mintsem arra, hogy mit csinál itt, vagy ki elől szaladt ennyire. Mindenkinek kell egy kis lázadás, néha igenis meg kell szegni a szabályokat a szórakozásért cserébe. Ebben rengeteg tapasztalatom van, kisebb koromban rengetegszer elszöktem anyám és a dajkák szeme elől, mert nem volt kedvem otthon lenni, inkább a bandával lógtam.
- Gondolom, még nem akarsz visszamenni? - fordulok felé. Nem tudom, merre indulhat, vagy kivel találkozik, de a kötelesség vagy mi úgy tartja, hogy elkísérjem és vigyázzak rá, nehogy bajba essen. Nem gondoltam volna, hogy egy kislányra fogok vigyázni, de, ha ezt adta a sors...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 25. 20:38 | Link

Adam bácsi

A leányzót annyira igyekezték óvni minden veszélytől, még a rezervátum védett területére sem nagyon mehet be, az apukájával külsős helyen szoktak találkozni, a szülei munkahelyéből többnyire csak szuveníreket, plüssöket és posztereket látott, nem többet. Még egy újszülött sárkányt sem engedték, hogy megnézzen pedig attól még önmagát is meg tudta volna talán védeni pálca nélkül, mert hát az mégis baba. Peersze, veszélyes, mert sárkány meg minden, de naa. Ő a nagyobb és az erősebb. Meg ugye a kastélyban sem állhatott nagyon szóba a nagyokkal, csak amikor kiengedte az anyukája játszani, akkor sunyiban szólítgatta le a bagolyköves diákokat, így lett Leonie az egyik legjobb barátja. Bár a lány Kísz miatt amúgy is a spancia lett volna később.
De hiába a sok féltés, a lány ment a buta feje meg a büszkesége után, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora veszélyt hozott a saját fejére. Itt áll késő este, reszketve, takonyban-nyálban úszva egy vámpírral, aki az egyetlen reménye jelen helyzetben, hogy kijut ebből a pokolból. Mármint el is futhatna, de a félelemtől kábé semmi erő nincs a lábában, pár sietősebb lépés után összecsuklana.
Kétségbeesetten, a maga nagy harcától megfáradva pillant fel a zsebkendőt nyújtó férfira. Reszkető jobbját a zsepi után nyújtja, majd dadogva megköszöni azt. Amennyire a remegéstől tud sietni, annyira gyorsan kifújja az orrát, majd a használt zsebkendőt egy három-négylépésnyire lévő kukához viszi, illetve hát nagyjából 1-2 lépésnyire tőle beledobja, majd lesütött szemmel topog vissza a vámpírhoz, ahol érkeztét egy nagy sóhajjal nyomatosítja.
Az előző utazás nem túl pozitív emléke miatt egy pillanatig habozik megfogni a férfi kezét, de végül odanyújtja sokkal apróbb pracliját és átadja magát a nem túl kellemes élménynek. Ezúttal is hányingere lesz az utazástól, ám mire komolyra fordulna a baj már meg is érkeznek. Jobb kezének mutatóujját a szájába véve elejt egy meggyötört mosolyt, amikor meglátja a házuk jellegzetes kapuját. Végre, itthon! Már csak az otthoni eseményekkel kell számolnia, az sem lesz egy könnyű menet. Talán akkor is beismeri tettét, hogy ha nem bukik le. Igen, talán bemegy Lettihez vagy Ellához és elsírja nekik magát.
- Nagyon köszönök mindent. Én… úgy féltem…  öhm akkor… jó éjt!
Feleli a férfi szemébe nézve, még mindig remegős, talán a szokottnál magasabb hangon.  Félve fordul a házuk felé, igazából most már nem is várja annyira a nagy hazatérést. El sem tudja képzelni, hogy mi az a rengeteg minden, amitől emiatt el fogják tiltani, lehet elveszik az összes játékát, festékét, ceruzáját.
Újból visszanéz az ott várakozó férfira. Jó lenne, hogy ha az anyukája haragjától is megmentené. Most már egyáltalán nem tűnik akkora nagy ötletnek a versengés.
- Engem meg fognak ölni…
Motyogja lemondó hangon, majd zsebében kotorászva előveszi a kulcsát, hogy beillessze a zárba. Alapvetően kulccsal is zárják az ajtókat, de bűbájok is védik a területet az illetéktelen betolakodóktól.
Miután elfordítja a kulcsot, még pár pillanatig habozik bemenni. Ha szerencséje van, akkor szépen beosonhat, mint a nagyok szoktak a lakásban. Tétován visszafordul a vámpírhoz és hálásan pillant felé, majd egy biccentés után belép a kapun, s visszazárja azt. Az első pár lépést bizonytalanul teszi meg, majd mint akit puskából lőttek ki, úgy indul meg az otthona irányába, ám az ajtóban a mérges, hálóinges-papucsos édesanyjába botlik. A nő megemeli a lánnyal a hangját - talán Adam ezt még hallhatta is-, majd a csuklójánál fogja berántja a házba további fejmosás és faggatózás céljából.
Úgy tűnik, hogy a kiskorú családtagokat mégis érzékeli a bűbáj.

//köszönöm a játékot ^^//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2016. március 25. 21:39 | Link

Zelei Riri
éjjel | Zeleiéktől távolodva | x

Biccentek neki én is még egy utolsót. Küldetés teljesítve. Csomag kézbesítve. A ház oldalában állok, jótékony sötétségtől fedve figyelem, ahogy a lányka végre belép otthonába. Természetesen már hallom is a fogadóbizottságot. Mégsem sikerült ez az észrevétlen beosonás. Annyi baj legyen. A lényeg, hogy épségben hazaért.
Zsebre vágom sápadt kezeimet és indulok visszafelé. Sóhajtok egy nehezet, miközben úgy döntök, megkeresem a párocskát, akiket úgy faképnél hagytunk. Nincs szükség rá, hogy a végén még rám küldjenek valakit, vagy nekiálljanak felbujtani a falu népét most az éjszaka közepén, hogy látogassanak meg engem pár fáklyával, karóval és vasvillával. Elejét veszem ennek. Hamarosan ott termek náluk, védekezőn magam elé emelt kezekkel és közlöm velük, hogy a kölyök már otthon van. Persze, beletelik néhány pattanásig feszült percbe, mire némileg lenyugtatom a kivont pálcás bódésok kedélyeit, ám végül csak sikerül. Nem átkoznak meg, nem rohannak az aurorokhoz. Hagynak elmenni. Természetesen, nem búcsúzunk túl szívélyesen, dehát nem is kell.
Komor képpel, elmerengve baktatok hazafelé. Elég volt mára a faluból. Túl izgalmas volt az este. Nem szeretem, ha izgalmas. Azt szeretem, ha nyugodt. Vagy ha másképp izgalmas. Nem mondom, hogy nem vágyom magam veszélyes, kalandos helyzetekbe. Sajnos vágyom. Sajnos sok mindenre vágyok, aminek gátat kell szabjak. Ezért jobb azt is elhitetni magammal, hogy tényleg a nyugalmat, a békét szeretem. Ez általában elég jól megy. Úgyhogy most szépen hazamegyek és lehetőleg nem csinálok az ég egy adta világon semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 1. 15:38 | Link

Kutyakaland Annamarival

Nati nem nagyon bízta volna másra a kutyust, így elgondolkodva meredt előre pár percig, csendesen. Maszat, az enyhén szólva is koszos bernáthegyi jószág nagyon a szívéhez nőtt, és még sosem volt háziállata.
- Mi lenne, ha beszélnék a házvezetőmmel és a helyettesével, hogy megtarthatom-e addig, ameddig elő nem kerül a gazdája? Nem szívesen adnám be valami ilyen helyre – vetette fel az ötletet, hátha mégis belemegy a prefektus nagylány.
- De még mennyire, hogy azok, aputól örököltük – vigyorgott a haj-kérdés hallatán, mint a vadalma. Nem lehet nem felismerni egy Csermeyt. – Pontosan. Eggyel fölöttem vannak, azaz most már harmadikba lépnek idén, ha ugyan még nem buktak meg annyi tárgyból… nem egy tanulós típus a két mákvirág.
Maszat hálásan vakkantott egyet, majd simogatásért könyörögve szimatolgatta a főnixes prefektus pracliját.
- Legyen az első verzióm, megpróbálom elhelyezni magam mellett, kiplakátozom a faluban a képét, illetve a kastélyban is körbekérdezek, hátha valaki tud valamit… Szerintem eredményesebb, mint futkosni egyik állatkereskedésből a másikba, meg a bestiáriumba. – A kislány még mindig nagyon szerette volna megtartani a Maszatnak elkeresztelt kutyust, és az állat is még mindig hálás volt a két hölgyeménynek a törődésért, pláne Annamarinak a szendvicsért.
- Kérlek! – ártatlanul igyekszik nézni a nagylányra, és még a hangszínével is játszadozik egy kicsit, hogy még inkább meghassa Annamarit. Nagyon szeretné, ha segíthetne Maszaton, hát még, ha meg is tarthatná! Szívesen vigyázna rá, etetné, itatná, plusz egyéb szükségleteit is megadná a kutyusnak. Azt a mellékletes dolgot már kihagyta a számításból, lazán elengedve füle és lelkiismerete mellett, hogy az anyja szolid szívrohamot fog kapni, ha megtudja, hogy mennyit eszik egy ilyen kutya, és hogy majdnem akkora, mint maga a kislánya. Mármint a legkisebb…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. április 10. 18:40 | Link

Beu;;


Ha még oviba járna, most biztos kapna egy hatalmas csillagot a neve mellé a parafatáblára, amin mindenki megcsodálhatná, milyen ügyes ő. De miben is? Itt csücsül a szökőkút közeli padokon, figyelve, ahogy a diákok ellepik a különböző boltokat, majd ahogy kitombolták magukat csoportosan elindulnak visszafelé a kastélyba. Semmi kedve nem volt kivételesen, valamiért olyan kis morgós volt egész délelőtt, mégis önként és dalolva - magyarán Zoé kérésére - segített a kisebbek - na nem magasságban - lekísérésében a vezetőégnek. Hát, ha jót tehet, legalább tegye stílusosan. Hamar kiszúrta Beát, aki úgy tűnt így elsőre nem vár másra, így kézzel-lábbal hadonászva jelzett neki, jöjjön oda hozzá és üljön le mellé. Vigyorogva csusszant is arrébb, még várta az érkezőt, és csak akkor kezdett a fecsegésbe, mikor hallótávon belülre ért Bea. Igazából már kicsit frusztráló volt az, hogy semmi móka nem érte, no meg egyedül is volt és nem tudott kihez szólni. Ez nem az ő terepe, mikor Vincének dolga van, vagy a barátainak és fel kéne magát találni, akkor szokott jönni a baj. Bár egyelőre sehol nem készül világvége, úgy tűnik legalább is. Bár erősen szemez azzal a szökőkúttal, de ez még semmit nem jelent.
- Beu, mi újság? Tudod min gondolkodtam? Ah, honnan tudnád. De buta vagyok, szóval... van olyan dolog, amit mindig ki szerettél volna próbálni? Vagy ha nem is olyan hű de meredek, de szívesen megtetted volna már?
Érdeklődik egyből a témák közepébe vágva. Nem nagyon szokott időt és esélyt hagyni a csendnek, néha a reagálásnak sem, de azért nem kéne magával megbeszélje csupán. Közben a falu lakóit figyelte, akik szintén erre pihentek éppen, vagy kisgyerekekkel játszottak a közelben. Pár járni alig tudó baba a szökőkutat rohamozta, volt aki már bele is mászott, de baj nincs ebből. Legalábbis az idő meglepően meleg, nem is tudni néha, hogy őszt vagy nyarat érzünk-e inkább így tavasszal. Szörnyen szeszélyes, már Luca majdnem magára ismert benne! Keresztbe téve lábait kezdte lóbálni, még tekintetét Bea felé fordította, hogy figyelhesse mit mond. Közben belül azért formálódott valami, ahogy egyre kevesebb  leendő szemtanú vette őket körbe. Ó, Luca, mi lesz ebből?
- Mennyi szabadidőd van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 20:43 | Link

Lucus^^


Egy prefektus kötelességei közé tartozik a diákok lekísérése a faluba. Igazi csoda az elsősök tömegét kifogni, akik mindenre kíváncsiak, minden érdekli őket. Még az utolsó fűszál is, ha éppen van benne valami szokatlan. Úgy kezdem érezni magam, mint valami jó pásztor aki a kenyerét keresi a terelgetéssel. Persze, az elsősök közel sem juhok, vagy bárányok, de az érzés majdnem ugyan az. Ja és kutyák sem jönnek utánunk hűen védve minket mindenféle gonosz, rossz dologtól. A legnagyobb szerencse pedig, hogy nem csatangolnak el, eléggé szúrós szemekkel közöltem velük ezt. Lehet kissé beijedtek, de a fegyelem miatt szükség volt rá.
Hála az égnek a csapat elhagyott, visszakísértem őket a kastélyba. Nem láttam még annyi cukorkát, csokoládét, a legkülönbözőbb édességet amit magukkal cipeltek. Egyiknek az az ötlete támadt, hogy be kéne menni a csárdába, amit olyan hamar el is vetettek amint eszükbe jutott, mert vázoltam a lehetőségeket a kilátásba helyezett büntetésekről. Megtette a hatását, többet semmi ilyesmi nem jutott eszükbe. Pedig a pub is egy lehetőség lett volna, ha éppen nem az elsősök hadát bízzák rám. Lelkiismeretesen visszaértek, a különböző fogproblémák az édesség miatt már nem az én hatáskörömbe tartoznak. Nem vagyok valami ügyeletes fogtündér és a galleonokat se nekem kell elszámolják.
A Boglyas tér megfelelő lesz ahhoz, hogy kissé megpihenjek ebben a fárasztó napban. Az időjárás is rátesz egy lapáttal, hiszen el se lehet dönteni a tavasz vagy az ősz van kilátásban. Békésen sétálgatok, mint a Dalai Láma magyarországi kirándulásán mikor meglátok valaki a vadul, kézzel, lábbal integet felém. Ha akarnám se tudnám eltéveszteni őt, hisz a legkisebb Czettner mindig akcióban, pörgésben van. Feléje veszem az irányt, elvégre lassan ő lesz az az egyén aki mellett még van hely a padon. Az pedig pihenésre egészen ideális. Luca van annyira kedves, szívélyes, hogy megvárja amíg odaérek, vagy legalábbis hallótávolságon belül kerülök. Hanem törhetném a fejem, hogy mégis miről beszélt.
- Lefárasztottak az elsősök. Veled mi újság? Persze, kinek nincsenek olyan dolgai amit mindig ki akart volna próbálni? -
Azért már elég sokszor feltűnt nekem, hogy olyan mintha Luca megkapott volna minden olyan tulajdonságot ami kimaradt nővéreiből. Azt hiszem ez így helyén való, mert legalább eléggé feltűnő egyéniség tud lenni. Attól viszont egy kissé tartok, hogy mit is tervez. Na de annyira eget rengetőt mégse akarhat, mert a végén kipenderítenek minket. Az egyikünknek se lenne jó, mert már eléggé közeledik a vég.
- Kerül, mit akarsz Lucus? -
Ajj ajj, Luca nemsokára akcióban lesz. Isten a tanúm rá, hogy bűnrészeséggel vádolhatnak, a felbujtó nem én vagyok. Remélem majd beidézik a tárgyalásra az Istent, hanem a pokolban fogunk új otthonra lelni. Biztosan otthonos, állandóan lehet grillezni meg sütögetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. április 12. 11:41 | Link

Beus;;


Miközben nézelődött párszor felrémlett benne, hogy azért ő se volt ám olyan rossz prefektus. Bármennyire is ellentétesek voltak a nézetei például Védával, azért szeretett segíteni, terelgetni, formálgatni elsősöket. Sokakkal össze is barátkozott így, vagy éppen beinvitálta őket a kviddicsesek közé, vagy máshová. Remek példa egyébként erre Bea mostani prefektustársa, Verocs. Luca nagyon kedveli a lányt, jóban is vannak, akkor ismerte meg, mikor ide érkezett, és no lám. Miből lett a cserebogár? Majd remélhetőleg a mostani kicsik is hamar belejönnek, bár a kis jelzőt közel se használhatja rájuk, hiszen a kilencven százalékuk ülve magasabb lassan, mint Luca állva. Nem kell túldramatizálni, csak a tények eléggé ellene beszélnek. Ettől ő még lehet nagy, meg minden, bár a felelősségteljestől távol van, ezt valahol el kellett ismernie a házvezetésnek. De őt nem zavarja, a csapatait nem zavarja, Vincét meg pláne, így mi a gond? Semmi.
- Engem nem. Egy egészen picit unatkozom és várom a csodát. De más nem nagyon van, Zoé azt mondta, hogy addig se tudok kárt tenni, még elfoglalnak, ezért küldött le veletek.  - Közli a tényeket, mintha ez lenne a kérdés, bár már rég nem dacos a sokszori kirúgása miatt, hogy az első mondata beszólás legyen. De inkább arra utal, mennyire erővel teli. Hát no. -  Nekem is van egy csomó ilyen, persze. De mégis például mik? Repülni? Leugrani magasról… vagy más?
Tipikus adrenalint hajhászó ötletei vannak általában, de persze az ő élete se ebből áll csak, de mivel a kis defektusa miatt a félelem nem igazán kenyere, túl bátor is ezekben. Ha nem a képessége okozná, simán lehetne eridonosnak is mondani, de ő paci, ízig-vérig.
- Csak azon gondolkodtam milyen érdekes az a szökőkút ott… a kicsiknek is tetszik a frissítő vize, meg minden… Megnézhetnénk mi is közelebbről.
Próbál teljesen ártatlan fejet vágni a dolog mellé, miközben tekintetét a kút és Bea között jártatja. Egyébként félni nem kell, a balhét mindig el szokta vinni, ha van, de most mért lenne? Maximum egy kis erkölcsi megrovást kaphatnak, de ha a piciknek szabad, nekik mért ne lehetne? Tök logikus, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 2. 19:33 | Link

Lucus^^


Tényleg, megfordult már párszor bennem a gondolat, hogy nem lenne idővesztegetés összebarátkozni pár aprósággal. Gyümölcsöző kapcsolatot tudnánk kialakítani, mondjuk kinevelném az utánpótlást a csapatba. Na az lenne még igazi muri, ahogy elsősöknek edzést tartanék és majd utána válogatást. Hiszen mindenki nem mutathat ugyanakkora hajlandóságot a kviddics felé. Vannak akik tehetségesebbek, vannak akik kevésbé, de valamire csak jók lesznek ők is. Ha másra nem hát majd hozzák a felszerelést és hasonló finomságok. Na jó, ilyet nem tennék egyetlen diáktársammal sem.
A tények hallgatása közben azon gondolkodom mi is az amit kiszerettem volna próbálni. Például éjszaka a vízesésnél fürdeni, az erdő mélyén kutakodni, felfedezni, végig kóstolni az összes csokoládét ami fellelhető a faluban lévő édességboltban, vagy akár végig kóstolni a pubban lévő koktélokat. Ezeken felül ami volt teljesítettem. Amik pedig nagyobbak, azokhoz idő kell leginkább. Na meg valaki társaságnak, mert egyedül nem jó móka csak úgy kihúzni jó pár dolgot a bakancslistáról. Ahogy elnézem Lucát, ő már jó sok dolgot kihúzott arról a bizonyos listáról. És ahogy hallottam nem is egyedül, hiszen ott van neki Vince.
- Mondjuk végig inni a pub koktélkészletét, mert kíváncsi vagyok mit is tudnak ott keverni. -
Nevetem el magam, mert eddig senki se találtam akivel véghez lehetne vinni. Talán most, Luca kapva kap az alkalmon és meglátogatjuk egy megfelelő időpontban a pubbot. Örülnék neki, mert tényleg fúrja az oldalamat a kíváncsiság és már csak ki kéne húzni a listáról. Elvégre nem leszek én se életem végéig diák. Mert azt nem is engedhetem meg magamnak.
Persze, annyira logikusnak tűnik Luca ötlete, mint káposztát reggelizni zabpehellyel. Na az biztosan nagyon jó, de azért köszönöm szépen, én nem próbálnám ki. Ám úgy vagyok vele egyszer élünk, akármennyire is hiszek a lélekvándorlásban. És semmi jónak nem vagyok az elrontója, főleg ha még mókázni is lehet közben.
- Menjünk, nézzük meg. -
Zárom rövidre a tervezés időszakot, mert a végén még vén szatyrok leszünk itt a padon. Vigyorogva Luca keze után nyúlok, aki remélem nem fog tiltakozni és elindulunk a szökőkút felé. Közben azért méregetni kezd minket pár szülő és magához intik csemetéjüket, mintha mi lennénk a megátalkodott gonosz az iskolából. Persze nem vagyunk, de hadd menjenek ha már akarnak. Azért kíváncsi vagyok mi is lesz ebből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 5. 12:50 | Link



A szökőkút peremén ücsörög törökülésben, előtte rajzfüzet. Nem zavarja, hogy mások is vannak körülötte. Narancssárga-kék kockás ingének ujját könyöke fölé tűrve viseli, félig begombolva, kilátszik alóla a fekete póló, fekete farmerja látni engedi térdét. Könyökét térdén támasztva meg unatkozó képpel bámulja az előtte fekvő kitárt füzet lapjait. Naplónak is beillene.  Benne van minden, amit szavakban talán soha meg se fogalmazna. Nehezen veszi rá magát, hogy átfordítsa a lapokat. Az eleje még szép, mi több, gyönyörű. Légies vonalak összessége, szürke rengeteg, amiből szinte élő mása áll össze a valóságnak. Majdnem fehér hajon játszó árnyék, csillogó szemek, mosolygó ajkak. Tökéletes. Emlékeiben még színeket is kap a kép, ahogy pár oldallal odébb egy vízfestékkel készült vázlat kapott valamikor, a dátum szerint közel egy éve. Azon az elképesztően élénk piroson még ujját is végighúzza valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, mielőtt zavarba jön saját mozdulatától és heves mozdulattal, hangosan lapozna kettővel is odébb. Ismét szürkék a rajzok, ismerősek a vonalak, amíg át nem váltanak szögletesbe, túl határozott, máshol túl ingatag, túl bizonytalan vonalkezeléssel készült rajzokat lát maga előtt. Talán csak a szemekbe rajzolt csillogásban van még némi élet, de az se az igazi már, és ki is hal a végére a durva vázlatokon. A legfrissebbeken már csupa dühödt satírozást látni, az erősen húzott vonalak alatt átszakadt lap is akad. Otthon készült szinte mind, csak néhány dátumozás sejtet itteni munkát. Hajába túr, majd a még néhány megmaradt üres oldal egyikéhez lapoz. Le szeretné zárni. Igen, pontosan erre lenne szüksége. Elkészíteni az utolsót, ami valahogy pontot tesz ennek a végére. Füle mögé tűzött ceruzája után nyúl, majd megforgatja ujjai között, elnézve az üres papírt maga előtt. Nem ennyire üres. Még van benne valami. Valami különös rezignált érzés, hogy minden elmúlik. Véget ért. A papírra helyezi a ceruza hegyét, és meghúzza az első vonalat. Nem kelnek életre ujjai alatt most. Furcsa. Meg is áll. Nem látja a folytatást. Merre, hogyan rajzolja tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. május 5. 13:51 | Link



Éppen tornáról jött és amióta sikerült a vérnyomását helyreraknia, megcáfol minden teóriát és rémhírt. Életének egyik legelevenebb, legkiegyensúlyozottabb időszakát éli fizikailag, az idő javában jól érzi magát a bőrében, jobban, mint bármikor. Kiegyensúlyozottan táplálkozik, mozog, sokat alszik és kipiheni magát, tevékenyen tölti el napjait. Javarészt ez okozza elégedettségét, szóval úgy dönt, ez alapján méri a boldogságot: csakis úgy, ahogy neki jó. Ezen felül, érzelmileg talán nem kifejezetten boldog, talán nem kifejezetten önmaga, de ez mellékes. Hiszen tevékeny, egészséges, jól érzi magát, tehát boldog.
Most is visszafelé tart a faluba, éppen a Boglyas téren sétál át, amikor meglátja Cameront, a szökőkútnál ücsörögve. A vázlatfüzetébe bámul, mintha kicsit meglepett és tanácstalan lenne. Nyel egyet, a másik már egy ideje igyekszik kerülni és nem áll szándékában ezt megnehezíteni neki. Noha Sárának hiányzik Cameron, most sikerült egy-két dolgot tanulni és bizonyos dolgokat igenis maga elé tud helyezni. Nem akarja jobban bántani a másikat, mint amennyire muszáj, szóval egyszerűen tovább akar sétálni. Minden ellenére még mindig magassarkúban kopog a macskaköveken, gyakorlott ügyességgel, botladozás nélkül, mintha egy sima kifutón járna.
Egy-két lépés után elbizonytalanodik. No nem az egyensúlya, csak ő maga, hogy tovább szeretne-e menni, lelassít, Cameron felé pillant. Igen-igen, úgy volt, hogy maga elé helyezi az ő érdekeit, de nem tudja teljesen meghazudtolni önmagát. Elindul felé, lassan lecsüccsen mellé, csendesen, pár centi távolságot hagyva kettejük között és szoknyáját maga alá igazítva. Egyik lábát keresztbe rakja a másikon, csendesen ücsörög egy picit. Ajkait össze-összepréseli és tényleg csendben akar maradni, de nem sikerül neki soha rendesen, így most sem.
- Haragszol rám? - kérdezi végül, tökéletes ártatlansággal. Nem játssza a hülyét, tényleg nem tudja, hogy pontosan mit is érez most a másik. És valahogy jobban érdekli ez, mint amikor még együtt voltak.
 - Mert én... szóval én egyáltalán nem, sőt, inkább csak hiányzik, hogy tudjam, mi van veled - jártatja a száját, mintha muszáj lenne, de nem idegességében. Inkább csak ő maga szükségét érzi, hogy ezt tudassa Cameronnal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2225
Írta: 2016. május 5. 14:52 | Link

Noémi

Sok a dolog és úgy tudom, hogy ma érkezett meg a nekem szánt szállítmány az itteni mágikus postára. Jogos a kérdés, hogy miért nem bagolyba jött. Nem szeretném, ha az új kollekciómat dagadék baglyok hagynák el, így majdnem, hogy mugli postával szállíttatom, de nagyrészt hasonló a módszer a varázspostánál is. Csak a hoppanálás és a Hopp-por kissé lerövidíti az utazást. Az ilyen értékű ruhákat egyébként sem mernék állatokra bízni, még ha a legjobb baglyokról is van szó, szóval csak a szó szerinti kézbesítés lehetséges. Nagyjából fél órával ezelőtt volt, hogy odaértem a mágikus postára, ami ideiglenes, és ha jól tudom, ma csak nekem jelent meg. Mégis várnom kellett húsz percet legalább, mire mindent átvettünk, tételesen megnéztem az árut és kifizettem a költségeket. Maradt itt néhány ember, akik majd felviszik a kastélyba a ruhákat – van engedélyük nyugi -, de most már minden el van intézve, és újságot lapozgatva sétálok a kissé saras bogolyfalvi utcán. A címlapon én vagyok, hiába be kell segítenem néha az újságoknak, hogy legyen bevételük. A ruházatomat egyetlen lábszárközépig érő, divatos vászonkabát takarja. Sajnos hiába van napsütés, nemrégen esett, és még szél is fújt, az utcák tele vannak tócsával és sárral, így figyelni kell a bakancsomra is, ha nem szeretném, hogy túl koszos legyen. Mégiscsak egy vagyon volt, meg egyébként is, jól kell kinéznem, mert ezek kinéznek. Már messziről hallom a kurjantgatást, és kicsit odébb is állok, hiszen a hangom hátulról és felülről érkeznek. Visszanézve és némileg biztonságba már látom a két kiskölyköt, akik vélhetően lopott seprűkkel száguldoznak a faluban és most jött el nekik a pillanat, hogy le is ereszkedjenek talajszint közelébe. Mellettem ugyan elmennek, de nem sokkal a kastély felé vezető úton, a szökőkút mellett reppennek el és beledobnak valamit. Nos, én itt megtorpanok, miközben a páros vihorászva elreppen. Hirtelen az összes víz minden irányba kicsapódik, sőt még a sarat is felveri valahogy. A közelben tartózkodókat ez váratlanul éri, hiszen gyorsan történt az egész. Szerencséjük a fiúknak, hogy nem voltam ott, de van ott egy szöszi, aki rendesen kapott. Nem lesz egyszerű kivakarni majd belőle, ráadásul úgy látom egész igényes a lány. Hát, most nem annyira…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 5. 15:59 | Link



Nem jut semmire. A fehér lapon a sötét vonal nem ad válaszokat, ő meg nem tudja, hogyan folytassa. Rég volt ennyire tanácstalan. Általában csak úgy szaladnak keze alatt a vonalak, egymásba olvadva alkotnak nagy egészet, szemének kedves íveket, szegleteket, árnyékokká mosódnak össze, de ezt most egyszerűen nem érzi. Fogalma sincs, mit is akar rajzolni, és nem csupán meglepő, de elkeserítő is. Sosem görcsölt rá az alkotásra, mindig azt veti papírra, amihez éppen kedve tartja, úgy, ahogy éppen szeretné, de most, hogy szeretne egy utolsó rajzot a lánnyal, aztán becsukni a füzetet és porosodni hagyni valamelyik polc tetején lakása káoszában, nem megy. Újabb vonalat erőltet, de furcsának érzi, rossznak. Gondolatai túl kuszák, és nem képes megragadni belőlük a formák kontúrját, csak elmosódott foltok maradnak szeme előtt. Görnyedve hajol előre, árnyékot vetve a lapra és egy kósza ötlet nyomán végül annak szélet rajzolja körbe halvány vonalakkal, amikor valaki nem messze tőle a párkányra ül. Talán azért is választotta ezt a helyet, mert itt látta meg őt legelőször hosszú évek csendje után, meg azért, mert itt sokan vannak. Remélte valahol mélyen, hogy hall hasonló ritmusú lépteket, netán még azokat a bizonyosakat is, most azonban ahogy felnéz, mégis elfacsarodik a szíve. Pillái között, összeráncolt szemöldökkel pislog a másikra, nem érti, mit akar. Ő szakított. Valaki másé azóta már. Nem véletlenül kerüli. Dacos, kissé fáradt sóhajjal hajol vissza inkább a lap fölé, hogy folytassa, amit elkezdett. Az első, halvány körvonalat módszeresen vastagítja meg aztán, az üresen álló belső térfélen satírozva erős mozdulatokkal. Mi a fészkes fenéért reszket a keze? Nem érti. Annál határozottabb mozdulatokkal húzza a vonalakat egymás után, oda-vissza, minél inkább azt érzi, hogy ez nem menne. A kérdés se tesz jót ennek. Ceruzája hegye túl mélyen váj a papírba ahhoz, hogy egyben maradjon. Nyomot hagy, tépett szegélyű sebhelyet, az ő keze pedig megáll. Ujjait rákulcsolja a ceruzára, majd öklét a füzetnek támasztja.
- Nem. Miért is haragudnék? - kérdezi dacos gyerekként, nem nézve fel. Tovább szorongatja a ceruzát, miközben kényszert érez rá, hogy bokáit még mindig összekulcsolva összezárja térdeit. - Abszolút semmi okom rá, nem igaz? - folytatja újabb kérdéssel, aztán becsukja a füzetet. Megkopott borítóján végighúzza ujját. Túl sok éve őrzi már. Az első rajzokat vagy hat éve készítette még, gyakorlatlan kézzel, bizonytalan vonalakkal, álomképek alapján. Most már nem bír újat alkotni.
- Tessék, tartsd meg. Hozzád tartozik - tolja odébb végül a füzetet nem felelve az újabb kérdésre. Tekintetét közben a vízre szegezi, ami ott csobog mellette, és védekezőn átkarolja térdeit. Jobb is lesz, ha ezeket az emlékeket nem hurcolja magával. Legyen a lányé minden egyes vonal, amit ő ihletett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. május 7. 18:50 | Link



Sóhajt egyet. Sejtette, hogy valami ilyesmit kap majd válaszul és szépen vesz egy mély levegőt. Még csak meg sem kéri a másikat, hogy kímélje meg a felesleges szarkazmustól és vagdalkozástól, hiszen az már nem is Cameron volna. Inkább csak forgatja szemeit és megállja, mindenféle gonoszkodás helyett. Gonoszkodtak már eleget egymással az elmúlt két évben és őszintén elege van belőle. Inkább őszinte lesz.
- Nem, szerintem nincs okod haragudni. Akkor volna, ha veled maradtam volna, csak mert nem akarlak bántani - vonja meg a vállait finoman. Akármennyire is akarja, nem tud szerelmes lenni Cameronba. Túl sokat bántották már egymást, túl sokat sírt miatta. Hagyta, hogy több fájdalmat okozzon neki, mint az összes többi ember az életében együttvéve. Most, ebben az állapotban ezt főleg nem bírná. De nem veszekedni jött, inkább csak idegesen rázza az egyik lábát. Meglepetten pillog Cameronra, amikor elé tolja a füzetet. Kissé megremegnek az ajkai, de mosolyra húzza őket.
- Szívesen megtartanám - szinte suttogja a szavakat, miközben elveszi és megnéz belőle pár művet. Oldalra billenti a fejét, úgy lapozgatja és őszintén mosolyog közben. Ha egyedül volna, elmorzsolna egy-két könnycseppet is, de inkább a meghatódottságtól. Ő igenis jó szívvel és kellemes nosztalgiával gondol vissza ezek ihletőjére - arra, amik ők ketten voltak. Arra már kevésbé, amivé váltak, de igyekszik nem erre koncentrálni. Tudja, hogy a sok stressz nem tesz neki jót.
- Figyelj, én nem tudom kitörölni ezt a két évet az életemből, de nem is akarom. Én még szeretlek téged, mint embert, és fontos vagy. Szeretném tudni, hogy mi van veled, hogy ne kelljen aggódnom. Nem tudom azt játszani, hogy mostantól idegenek vagyunk - magyarázza a jelenlegi tényállást. Tudja, hogy elég nehezen érnek el Cameron agyához mások érzései és nézőpontjai, de ő szakadatlanul próbálkozik vele.
Vet még egy pillantást a füzetre, mielőtt még elsüllyesztené a táskájába és szusszant egyet. Mikor került ő ennyire kiszolgáltatott helyzetbe? Mióta hagyja, hogy ilyen helyzetbe keveredjen? Remek kérdések, válasz sehol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. május 7. 19:01 | Link

öltözet

Káposztát reggelire? Fú, ezt nem gondolhatták komolyan. Manó felállt a hosszú navinés asztaltól a nagyteremben, és úgy döntött, nem esik nehezére kihagyni a reggelit. Utálja a káposztát. Furcsállta, hogy a Bagolykő konyhásai ezzel az egyféle étellel készültek. Azt tapasztalta eddig ugyanis, hogy mindig nagyon sokféle a menü, mindenki talál kedvére valót. De ma csak káposzta. Még a tejben is az volt, ahol általában müzli szokott lenni.
Korgó gyomorral battyogott a klubhelyiségbe. Nem volt rá jellemző a reggelizés, de előző nap Szendrei Ella, az egyik elemi mágus sorstársa úgy kifárasztotta, hogy most muszáj energiát szereznie valahonnan. Este természetesen már nem evett, az egyenlő lenne egy öngyilkossággal.
Úgy képzelte, folytatja a tanulást, de a szobájába érve rájött, hogy szükséges tankönyvei bogolyfalvi "legénylakásán" maradtak. A plafonra nézett, szemét forgatta, és megállapította, hogy ez a nap pocsék lesz. Ez már a második bosszantó jelenség kilenc óra előtt, és lassan bebizonyosodik, hogy fel sem kellett volna kelni. A lépcsőkön lefelé összeütköztek egy másik navinéssel, aki fejét csóválva figyelmeztette, hogy valamelyik diák az összes kaját káposztává változtatta a nagyteremben. "Így már értem" - gondolta Manó, megköszönte az információt, és a nagytermi zsongást maga mögött hagyva kilépett a bejárati csarnok hatalmas ajtaján.
Fél óra sem telik bele, már a műterme előtt áll. Be ugyan nem lát a földszinti lakás hatalmas ablakain - úgy tervezték ezeket -, de hamarosan elővadássza kulcsát (ha megszakadna sem tudna elvégezni egy alohomora bűbájt, Manó személyes tragédiája, hogy a legmuglibb az itteni varázslók között), és bejut az ajtón, illetve a folyosón át az egy szem, tágas, csupafény szobába.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 7. 19:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 7. 19:41 | Link

Manó

Vajon a kulcszörgés, esetleg a vakító napfény, vagy az utcáról behallatszó petárda durrogtatás ébresztette? Vagy a hangosan korgó gyomra? Vélhetőleg utóbbi, mert egy nyöszörgéssel is nyomatékosította a paplan alatt mocorgó kupac, hogy bizony éhes. A földöntúli hangot újabb kis moccanások kísérték, ahogy megkísérelte elérni a tőle nem messze fekvő pálcát.
- Invirgó kajaa..! - jött az újabb nyöszörgés, miközben ügyesen arrébb pöckölte a varázseszközt, ahelyett, hogy megfogta volna azt. Ugyan nem tudott nélküle varázsolni, de ez perpill nem igazán jutott eszébe. Csak az ételen járt az agya, és azon, hogy az hamar ott legyen a keze ügyében, illetve a szájáéban.
- Invvvv.. éééétel. - A pálca már a kezében volt ugyan, csak fordítva, de mivel még mindig nem repült a szájába a sült csirke (vagy bármi más ehető), arra a teljesen logikusnak tűnő következtetésre jutott, hogy bizonyára nincs semmi fogyasztható a lakásban.
Sután elhajította a hasznavehetetlen varázsvesszőt, majd lerántotta arcáról a takarót. Kócos, arcába lógó fürtjei közül pislogott elő Ella, haja vége épp ekkor váltott színt, az új nap örömére rózsaszínből kékbe csapott át. Felült, Drakulát megszégyenítő hirtelenséggel, és szemét dörgölve kémlelt körül. Tekintete festővásznakon, félkész műveken, egy Manón, ecseteken, tollakon, egy Manón, a kis konyhán, a kupin, amit ő csinált, és Manón járt végig. Aztán megállapodott a jókora ablakokon.
- Máááris reggel van? - vonta kérdőre felháborodottan a felkapott, majd arcába szorított párnát, és visszahanyatlott a matracra. - Imbidoédel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. május 7. 21:32 | Link

öltözet

A kulcscsomó megvolt, már csak az egyetlen ajtónyitót kellett megtalálni a további kulcsok, fityegők, bizgentyűk és lógó izék között, amely a műhely zárjához illett. Épp mikor meglett a hiányzó elem, a karika az összes kulccsal csilingelő zörgés közepette a kövezetre esett. A csilingelést ugyan senki nem hallhatta a felhangzó robbantgatások zajában, ami a fehér hajú megijedését, és így a kulccsomó hullását okozta. Két taláros fiú kergetőzött a parkban, ők okozták a hangos pukkanásokat, ahogy pálcáikkal egymásra lőttek.
Manó a csöndessége és az idilli környezet miatt választotta ezt a Boglyas térhez közeli helyet a lakásbérlésre, az eset nem volt mindennapos, a negyedikes, bukott diák csak hozzácsapta a "miért fejezzük be a mai napot most azonnal?" listájához.
Felvette a leejtett fémhalmazt, végigpörgette a megfelelő kulcsért, és végre bejutott. Megkönnyebbülten csukta be maga mögött az ajtót, és hátával neki is dőlt néhány másodpercre. Ma aztán nem tanul. Itt nyugalom van, és senki sem fogja keresni. A mai nap a festésé - határozta el. Ekkor hallotta meg a gyanús zajokat, és ahogy valaki félelmetes, nyöszörgő hangon furcsa szavakat mormol. Manó holtra vált arccal egy öreg boszorkányt vizionált. Elővette zsebéből a pálcáját. Nem, mintha fenyegetést jelentett volna akár egy csigára is "fegyverével", de ellenfele ezt nem tudja.
Mocorgás és újabb varázsige. "Invetel" - hangzott furcsa, vontatott hangsúlyozással. Manó nem ismerte ezt a latin szót.
Talán hívnia kéne valakit, aki eléri a 60 kilót, pálcája többet jelent, mint egy hagyományos faág, és akad vér a pucájában.
De a lába már vitte előre: halkan lépdelt el a folyosón a balra lévő átjáróig. Varázs(?)eszközét görcsösen szorítva bedugta a fejét a hálószoba-nappali-festőterembe. A sarokban lévő matracon valaki feküdt. Se máglya, se kondér, se vénséges vén boszorkány.
Hamarosan az is kiderült, ki aludt az ágyacskában: Ella ült fel álmosan. Az az Ella, aki tegnap ugyanitt próbált neki segíteni az elemi mágiával, és aki - határozottan emlékszik - vele hagyta el Manó lakását.
Az alsóbb éves navinés, arcán mélységes döbbenettel, próbálja elképzelni azt a szituációt, amelyben Ella véletlenül az ő zárt lakásába téved, és bevackolja magát az ágyába. De csak ennyit mondott, továbbra is megrökönyödött fejjel, mert a különös varázsigeverziók folytatódtak:
- Sajnos nem értem, amit mondasz.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 8. 17:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 7. 22:09 | Link

Manó

Bár a kérdést nagyon is helyénvalónak találta, nem gondolta volna, hogy valaki válaszolni is fog, és csak néhány párna alatt töltött másodperc elteltével realizálta, hogy látott valakit az imént.
- Ó - mondta, még ezt is az ágyneműbe, majd ismét felült, haja szerteszét. Megvakarta feje búbját, és álomittas képpel ismét megnézte magának Manót.
Szegény srác láthatóan nem tudta eldönteni, simán elfusson-e, vagy vágja Ellához a pálcáját, abban a reményben, hogy az majd elég időt biztosít neki ugyancsak elfutáshoz, de a lány egy ásításba fúló vigyorgással megpróbálta megnyugtatni. Aztán persze, hogy felismerte, hogy Manó az a Manó, akinek a lakásán dekkol épp, arra is rájött, hogy talán egy szép mosoly nem lesz elegendő, és illene elárulni, miért is fekszik az ő ágyában, és miért szorongatja az ő párnáját.
- Ugye van valami kajád? - kérdezte, és kissé elfintorodott, mert ez nem igazán sikerült magyarázatszerűen.
Átgondolta gyorsan a dolgot: - És.. kávéd?
Nem, Ella, ez sem jött össze - korholta magát álmosan pislogva, és körbepislogott, hol hagyta el nadrágját. Mivel a pálcája jóval kartávolságon kívülre repült, és egyébként se akart ma reggel ez az invito összejönni, a ruhaneműt inkább a padlóra hasalással és nyújtózkodással igyekezett megkaparintani.
- Tegnap este eszembe jutott valami ám! - jutott most hirtelen eszébe, de aztán arcára bizonytalanság ült ki, mert hamar rájött, hogy fogalma sincs róla, mi volt az a dolog. De legalább félig már megmagyarázta, mit is keres itt.
Felrángatta magára a nadrágot, majd talpra verekedte magát, és nagyokat ásítozva folytatta reggeli rituáléját, így, a kora délután napsugaraiban sütkérezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. május 8. 17:21 | Link

öltözet

A lány nem érezte feszélyezve magát, amiért más ágyában alszik. Talán hajléktalan - futott át az ajtóban ácsorgó Manó agyán. Nagyon szívesen segített volna neki, hiszen Ella is segített neki az elemi mágiában (még ha csekély eredménnyel is, az nem rajta múlt), ezt illik valamivel viszonozni. De hogy odaadja a lakását? A szülei idegbajt kapnának. Már csak ezért is megérné. Na de mégis, a kéregetőknek a kisujját nyújtja az ember, és az egész karjuk kell neki. Nem adhatja oda a lakást néhány napra, ki tudja, mitől kell megválnia később...? Önkéntelenül eszébe jutott, amit egy könyvben olvasott nemrég. Fogalma sem volt, igaz-e, de hajlamos volt elhinni: Angliában, ha egy bizonyos ideig, talán 15 évig élsz valaki más lakásában, aki nem használja az ingatlant, onnantól a tiéd a ház.
Ella kérdéseire elterelődött gondolatai miatt elmulasztott válaszolni, viszont szemérmesen elfordult, amikor megpillantotta, miért kepeszt éppen a lány: a földön heverő nadrágjáért.
A tudatáig azért eljutottak a kérdések, mert míg hátat fordított, a szomszédos kicsi konyhafülkét fürkészte, milyen ételre is lelhet ezen a helyen. Csak egy-két dolog és semmi romlandó, vagy ha igen, akkor az már megromlott. Ha evésre vetemedett, a kastély nagytermében vagy a Navine konyhájában tette ezt.
"Tegnap este eszembe jutott valami ám" - hangzott, és Manó visszafordult, de a nadrág még mindig nem került a helyére, hát a fehér hajú elpirulva elnézett oldalra. Elkészült és félkész, megunt festmények voltak a falnak támasztva azon az egyetlen felületen, amit nem ablak borított. Egy üres vászon is állt egy állványon a szoba azon felén, mellette beszáradt festékek egy palettán.
Ella most már fel volt öltözve, de nem kötötte az orrára, mi jutott eszébe. Manó, mivel nem örökölte apja üzletember-beszélőkéjét, úgy döntött, későbbre hagyja annak firtatását, hogy hol tervez lakni Ella a jövőben. Ehelyett átlépett a szomszéd helyiségbe, benézett a hűtőbe, és beleszagolt egyetlen tartalmába, egy csökkentett zsírtartalmú tejbe. Elfintorodott, és újra bedugta fejét a szobába.
- Zabpelyhem van és fél doboz romlott tejem.
Kinyitott egy fiókot.
- És van "kettő in egy".
Ez volt ráírva az instant kávé csomagolására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 8. 22:50 | Link

Manó

Ahogy lassacskán kipislogta az álmot szeméből, Ella arra jutott, hogy valószínűleg azért van itt, mert a tegnap este eszébe jutott dolog okán fogta magát, és visszajött Manóhoz. Együtt tanultak, legalábbis megállapodtak, hogy a srác segít neki az elemi mágiában. Az, hogy valójában ezt Manó épp ellenkezőleg tudta, mivel neki is segítségre volt szüksége, és kiben, ha nem Ellában sikerült társra találni ebben, nem derült ki a különóra közepette, és egyelőre az sem, hogy mi volt az a valami, ami visszahozta a műterem-lakásba a lányt.
Elég körülményesen sikerült nadrágjába belebújnia, és sokáig is tartott a dolog, de mentségére legyen mondva, hogy kifordítva nehéz felhúzni a cipzárt. Szóval kénytelen volt újra levenni, kifordítani, majd megismételni a felhúzós procedúrát, miközben a gyomra korgását próbálta túlásítani.
- Mennyire romlott? - tűrte félre haját Manóra pislogva. - Olyan kicsit savanykás, de egy fél kiló cukorral észre sem veszem romlott, vagy mindjárt elmászik, majd kialakítja saját civilizációját romlott?
Hiábavaló küzdelmét hajával feladva lehámozta csuklójáról az egyik hajgumiját, és felkötötte azt, majd sután elrendezte az ágyat maga után. Gyűrött összevisszaság maradt így is, de Ella úgy gondolta, megtett mindent, amt tudott.
- Miben lehet itt vizet forralni? - vette át a "kettő in egyet" háztársától, különféle festékes edényeket mérlegelve.
Még mindig nem sikerült magyarázatot adnia a fehér hajúnak, de lassan elfogta az érzés, hogy megfeledkezett valami fontosról. Csakhogy, mivel azt gondolta, a tegnap esti valamiről van szó, amiről már tudta, hogy elfelejtette, nem kapcsolt túl hamar, hogy aktuálisabb dolog is van a terítéken.
Végül, miközben fogával letépte az instant kávé csücskét, és elszórt egy keveset a porból, elkerekedett a szeme.
- Jaaj, izé, nem baj ugye.. hogy, érted. - Még kereste a megfelelő szavakat, és egy tálat, amibe zabpelyhet boríthat. - Szóval, hogy benéztem. Egy kicsit. Egész éjszakára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. május 8. 23:38 | Link

öltözet

Nem ismerte olyan behatóan a mestertanoncot, de az addigi dolgai, és a mostani potyaalvás után a romlott tejhez való hozzáállása már nem is annyira lepte meg Manót.
- Ezt... ennek megállapítását rád bízom - ezzel átengedte Ellának, hogy megkóstolja a fehér trutymót.
- Még nem hallok csatakiáltásokat odabentről - próbált ő is vicces lenni.
Jó házigazdaként elővett egy bögrét, és megtöltötte vízzel.
- Varázsolhatsz, ha szeretnél, nekem itt nincs vízforralóm vagy ilyesmim. Meg... az a fém... tégely sem.
Varázslófalu lévén bérelt lakásában gáztűzhely nem volt. De aki a lábosnak vagy fazéknak a nevét sem tudja, annak valószínűleg ez kifejezetten életmentő körülmény.
A doboznyi zabpelyhet is elővette, Ella pedig tálat keresett hozzá, amit az egyik felső szekrényben meg is találhatott. Manó a konyhapultnak döntött fenékkel hagyta, hogy a lány reggelit készítsen magának. Aztán elővegye a kényes témát. Fehérhaj megkönnyebbülten sóhajtott, hogy nem neki kell kezdeményeznie. Rövid szünet után, melyben kitalálta, mit mondjon, válaszolt. Valami egész mást.
- Nem probléma, örülök, ha segíthet...ett. A lakás.
A cipője orrát bámulta, amit elfelejtett levenni a bejárati ajtónál, mikor meghallotta Ella ébredezésének hangjait. Aztán felsandított.
- De ez csak ilyen egyszeri volt, ugye...? A szüleim nem örülnének... - úgy döntött, egyszerűbb az anyjára és apjára kenni a dolgot.
- Na, ehető a tej? - váltott témát. - Képzeld, ma a reggelinél a suliban valaki minden ételt káposztává változtatott!
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 8. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. május 9. 20:00 | Link

Manó

Ahhoz képest, hogy hívatlanul állított be hozzá, sőt, még mindig nem jutott el a magyarázkodásig, illetve a bocsánatkérésig (később se) ittlétét illetően, Manó nagyon kedves és figyelmes házigazdának bizonyult. Ella hamarosan egy bögrével és egy tál zabpehellyel kiegészítve találta magát.
Háztársa megjegyzésére fejét elfordítva odahajolt a tálkához, amit az előbb vadászott le, és töltött meg a zabpehely két legfontosabb kiegészítőjével (nevezetesen a zabbal, és a tejjel), hogy meghallgassa, vannak-e csatazajok. A nagy fülelés közepette a haja persze belelógott a fehér trutymóba, de a lány láthatóan nem vette észre ezt, aztán sem, hogy csöpögve visszavonult, és letelepedett a fal mellé egy párnára, ölébe helyezve a zabpelyhet.
Elmélázva, reggelijét nyammogva pislogott fel Manóra, miközben ujját a padlón pihenő bögre vízben forgatta.
- Azt hiszem, hogy.. igen. Ez elég borzasztó - jelentette ki, látszólag jól meggondoltan, majd olyan lelkesen belapátolta az ételt, mintha sohasem evett volna jobbat. Végül meg is köszönte mosolyogva a fogást.
- Ez egy klassz lakás - nézett körbe, elismerően bólogatva a falaknak. - Tetszik, hogy ilyen világos, meg nincs benne sok bútor, amiket kerülgetni kellene. Védánál folyton orra bukom, mikor este hazamegyek. Meg mondjuk az ő háza messzebb is van.
Ezzel lényegében meg is magyarázta, miért Manó lakásába tört be, ahelyett, hogy mondjuk a kastélyban, vagy keresztanyjánál aludt volna. Ez a boglyas téri kégli egyszerűen jó helyen volt.
- Egyszeri..? - váltott papagájba egy pillanatra. Aztán haját rázva bólogatott, és úgy döntött, jobb lesz, ha megtartja magának azt a részletet, hogy mióta ismeri a srácot, rendszeresen ide szökött be hortyogni egyet. Igazából kész csoda, hogy csak most futottak össze.
- Peersze, egyszeri, eskü! Most először, és utoljára, soha többet! Igen, igen! - A tőle telhető legkomolyabb arccal igyekezett mindezt közölni, de aztán kénytelen volt jót nevetni Manó történetén.
- Komolyaaan? És én pont erről maradtam lee? Biztos volt nagy visongás!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér