A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=445888#post445888][b]Szendrei Ella - 2014.12.31. 22:11[/b][/url]

Szilveszter este volt, Ella pedig épp a hatszázadik kávéját kortyolta körülbelül, legalábbis ugribugri, kerge-berge nyurga-burga módon, mintha fejében őrült muzsikára rótta volna eszement tömegek táncukat, úgy mozgott, kerülgette az embereket, és akinek mégis nekiment, attól nevetve bocsánatot kért, majd ment tovább.
Pedig aztán kicsit sem volt ekkora buli a faluban. A téren sokan jártak-keltek, muzsikazene szólt, és egy-két árus is kivonult portékáival, hogy színes füstöt okádó dudákat, apró kis petárdákat - de nem azokat a veszélyes és teljesen béna mugli fajtákat - színes fejfedőket, és kiegészítőket áruljanak. Volt olyan álarc is, mely rövid időre viselője hangját is elváltoztatta, hogy azt az állatot idézze, melyet a maszk megformált. Nyilvánvalóan páran túl hamar szerezték be a farsangi cuccokat is, a lényeg, hogy volt minden. Persze enni és innivaló is.
Kávéjával végezve, az üres csészét elhajítva - mely egy rajta hagyott bűbájnak hála nyomban gombává változott a földön - már fel is kapott egy pohár pezsegő italt, és kicsit többet is adva fizetségül - Véda pénze volt, nem az övé - már suhant is tovább.
A tér felett mágikus számok ragyogtak, melyeket bárhonnét is néztek az ünnepségre érkezők, mind ugyanúgy láthatták: 2014.
Ella alig győzött nézelődni, pedig nem most először látott hasonlót, de mégiscsak ez volt az első, melyet ebben az országban csodálhatott meg. Ráadásul közelről, ugyanis ezeddig lengyelben anyja nemigen engedte sehová az éjszaka közepén, Véda azonban ha próbált is szigorú lenni, nem fogta olyan rövid pórázon keresztlányát, hogy az ne tudja kiszórakozni magát.
Nem sok volt már hátra ebből az évből, és Ellának minden oka megvolt az ünneplésre. Lezárta élete egy szakaszát, és most minden egyszerűen csak fantasztikus volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=445948#post445948][b]Szendrei Ella - 2014.12.31. 23:06[/b][/url]

Az még egy dolog volt, hogy ő nem figyelt oda, kinek vagy minek megy neki a nagy ugrabugrálás közepette, mert a legtöbb emberben benne volt egy bizonyos ösztön, hogy ha egy kiszámíthatatlanul mozgó valamit, vagy ezesetben valakit pillantanak meg, gyorsan kitérjenek az útjából, esetleg rászóljanak, hogy héhé, vigyázz, de mindenképpen felmerült bennük egyfajta védekezési ösztön, vagy reflex.
Ha azonban épp úgy esett - és most úgy esett -, hogy valakinek nem tűnt fel az ottléte, mert hasonlóképp nem figyelt oda, akkor minden esély megvolt a karambolra. Ella épp a zenére mozgott jobbra-balra, és szemét behunyva, mosolyogva örült az estének, mikor valaki úgy nekiment, hogy minden próbálkozása ellenére szinte zuhanórepülést mutatott be a talaj irányába. Egy-két másik emberben azért sikerült megkapaszkodnia közben, és azokat is kicsit megtaszítani, hogy meglegyen a dominó-effektus, melyet mindig is ki akart próbálni, aztán már csak arra eszmélt, hogy valaki nyújtja felé a kezét, és a bocsánatát kéri.
Ella rávigyorgott, először az illető kezére - nem mintha azt mókásnak találta volna, csak a helyzeten máris muszáj volt derülnie egy jót -, majd miközben sajátját belehelyezte, felpillantott a másikra is.
- Persze, jobban, mint jól! Most már megvan a kellő löket, hála neked!
A segítő kezet elfogadva felkecmergett, majd megvizsgálta, és leporolta magát. A nadrágja kiszakadt a térdénél, de kicsit össze is koszolta magát, de hát annyi baj legyen.
- Amúgy nem kell ám fellökj, legközelebb csak nyugodtan bökj oldalba, vagy ilyesmi - nevetgélt tovább, majd az egy hirtelen fényvillanást látva felpillantott a tér felett lebegő számokra ismét. Azok fényesebben ragyogtak most kicsit, és már egy visszaszámlálást mutattak. Percek voltak hátra már csak az óévből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=445986#post445986][b]Szendrei Ella - 2015.01.01. 00:00[/b][/url]

A tömeg egyre hangosabb volt, szólt a zene, az emberek nevettek, és táncoltak, persze nem nagyvárosi őrültek módjára - Ellát szinte ki is nézték maguk közül, főleg azután, hogy kis híján lyukat ütött az ünneplők tömegében, mikor eltaknyolt a kövön (némi segítség hatására). Aztán a számláló változott, a tömeg pedig poharakkal felvértezve várta, hogy nullába forduljon a színes, csillogó varázslat a fejük felett.
- Igazad lehet, most kicsit húú meg haa - nevetett, miközben, hogy nehogy felboruljon, belekarolt a másikba. Így biztosabb volt.
Másik kezébe valahonnét beleakadt egy újabb pohár pezsegős lötty is, és ekkor eszébe jutott, hogy a másikkal fogalma sincs, mi történhetett. Vélhetően elrepült vele együtt, mikor a földön kötött ki. Vagy lehet, hogy még előtte megitta, csak fel sem tűnt neki? Kezdett elmosódni körülötte minden, és a térdében égő fájdalom is furcsamód az egész őrület részévé vált, együtt lüktetett a másodpercekkel, melyeket az éjszakába harsogtak innen-onnan.
- Imáádok táncolni! - nevetett rá boldogan, jól kifejezve, hogy de, nagyon is van kedve hozzá, és bizony az újévet nem is szerette volna szívesebben indítani egyébbel, mint tánccal kifulladásig.
Kicsit odébb egy túl hamar elsült petárda robbant, máshol dudák szóltak, egyfajta előzenekarként az éjfélt követő hangzavarnak. Hét.
Szélesen vigyorogva, a szemében tükröződő fényekkel nézelődött a Szendrei lány, és bár a zene közben elhallgatott, ő tovább mozgott, nem bírt magával, és persze rángatta a másikat is ennek megfelelően. Öt.
A tömeg már egy emberként számolt, és bár Ella a számolásba már egész kiskorában belejött, most valahogy ő is örömét lelte abban, ha azt kibálhatja, hogy Három. Kettő. Egy.
Dudák harsogtak, színes ködfelhőbe vonva az ünneplőket, és az égen ragyogó, szikrákat hányó, szinte táncoló számokat felett tűzijáték robbant.
Ella pedig szembefordult a sráccal, és megkapaszkodva ruhájában rántotta oda magát hozzá, és csókolta szájon.
Majd néhány másodperc után eleresztette, és fülig éri vigyorral a magasba lendítette karjait. A kezében tartott pohár tartalma rövid úton távozott az ünneplő tömegbe, de valószínűleg senki sem bánta, még Ella sem, mert annyi még épp maradt benne, mellyel koccinthatott.
- Boldog... hikk! Új évet.. öhm.. mit is mondtál, hogy hívnak?
Vidáman ránevetett, kinyújtotta felé poharát, majd azon is jót kacagott, hogy abban szinte csak egy fél korty lötyögött.
Nem baj, minden nagyon klassz volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=446027#post446027][b]Szendrei Ella - 2015.01.01. 00:53[/b][/url]

Kavargott a tömeg, többen pálcájukat emelve lőttek szikraesőt az égbe, és a dudaszó valószínűleg az összes pixit kikergette a falu valamennyi padlásáról, de hogy ebben a percben senki nem aludt a környéken, az biztos volt.
Ella pedig gondolkodás nélkül cselekedett, és nemhogy hagyta magát megcsókolni, de ő maga ugrott rá szegény srácra, aki szerencsére nem ellenkezett, így a néhány másodperces összeölelkezés nem azzal végződött, hogy Ella megint a földön találta magát. Bár amilyen jókedvű volt, az sem zavarta volna különösebben.
Koccintottak, és eltüntették poharaik megmaradt tartalmát is, majd egy újabb gomba párossal gazdagították az utcaképet. Okos ötlet volt, Ella talán még le is állt volna elismerően bólintani a szellemi atyának, aki ezeket a poharakat megálmodta, de nem volt abban az állapotban, hogy megállhatott volna.
- Jóó, de mi van, ha mondjuk Elemérnek akarlak hívni? Vagy nem, várj.. - felemelte az ujját, hogy ezzel is türelemre intse, hogy na majd most mindjárt megmondja a tutit, de végül csak majdnem nekiesett valakinek. Úgy tűnt, jobb lesz, ha inkább mozgásban marad.
- Ne, mégse várj, és még neeee..! Ne kísérj hazaa! Véda tisztára ki lesz borulva, ha megint felébresztem..
Megfogta Elemér - vagy mi is lehet a neve? - kezét, mert bizony a másik alternatíva sokkalta jobban érdekelte. Még csak néhány perce volt 2015, szóval..
- Vevő vagyok a szépre, jóra, mókásra, minden, mi jó, jöhet!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=448312#post448312][b]Szendrei Ella - 2015.01.04. 22:52[/b][/url]

Pörgés-forgás, vidámság, hangzavar és örömkiáltások, melyek az éjfélt követően csak még nagyobb lendülettel borítják fel az éjszaka nyugalmát, zavarják fel csendes, sötét állóvizét, és forgatják az egészet egy nyüzsgő, színes kavalkáddá. Elmúlt az előző év, és már itt volt egy újabb, ezek voltak a 2015-ös Bogolyfalva első pillanatai, akárcsak a benne ünneplő tömegeké, köztük Ellával, aki boldogan kalimpálva intett búcsút az óévnek, és köszöntötte az újabbat, a legjobbakat várva tőle.
És az sem volt éppenséggel kevésbé örömteli, hogy belebotlott valakibe, akivel együtt örülhetett. Persze valójában a srác volt az, aki őbelé botlott, de ez igazán nem számított. Sem pedig a neve, mert Ella komolyan tartott tőle, hogy úgysem tudná megjegyezni most. Jó volt az Elemér.
És persze az éjfél volt a tetőpontja a szilveszternek, de ez nem jelentette, hogy ne folytatódna az este, a buli kifulladásig tart. Vagy rosszullétig, de Ella az előbbire épített.
És Elemér szépet ígért neki, előtte pedig táncolni hívta. Még szép, hogy nem fogja hagyni, hogy hazakísérje. Követte hát arra, amerre a fiú húzta, közben szökdécselt, forgolódott, kerülgette az embereket, és akinek nekiment, attól nevetve kért bocsánatot.
Aztán megálltak az ünneplők táncoló, hömpölygő tömege mellett, egy ragyogó kristályokat árusító stand mellett, melyet Ella elképzelni sem tudott, miért állíthattak fel, de olyan nagyon nem is akart ezen elmélkedni, csak csodálta a fényeket, színeket, és hagyta, hogy összefűződjenek ujjaik.
Ajkába harapott, mikor megérezte a füléhez hajoló srác meleg leheletét, szavaira pedig elnevette magát. Kicsit meg is görnyedt, aztán a másik felé fordult, és belekapaszkodott. Kavargott vele a világ, és egyszerre úgy érezte, ha elereszti őt, biztosan eltaknyol az utca kövén. Már megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592397#post592397][b]Szendrei Ella - 2016.05.07. 19:41[/b][/url]

Vajon a kulcszörgés, esetleg a vakító napfény, vagy az utcáról behallatszó petárda durrogtatás ébresztette? Vagy a hangosan korgó gyomra? Vélhetőleg utóbbi, mert egy nyöszörgéssel is nyomatékosította a paplan alatt mocorgó kupac, hogy bizony éhes. A földöntúli hangot újabb kis moccanások kísérték, ahogy megkísérelte elérni a tőle nem messze fekvő pálcát.
- Invirgó kajaa..! - jött az újabb nyöszörgés, miközben ügyesen arrébb pöckölte a varázseszközt, ahelyett, hogy megfogta volna azt. Ugyan nem tudott nélküle varázsolni, de ez perpill nem igazán jutott eszébe. Csak az ételen járt az agya, és azon, hogy az hamar ott legyen a keze ügyében, illetve a szájáéban.
- Invvvv.. éééétel. - A pálca már a kezében volt ugyan, csak fordítva, de mivel még mindig nem repült a szájába a sült csirke (vagy bármi más ehető), arra a teljesen logikusnak tűnő következtetésre jutott, hogy bizonyára nincs semmi fogyasztható a lakásban.
Sután elhajította a hasznavehetetlen varázsvesszőt, majd lerántotta arcáról a takarót. Kócos, arcába lógó fürtjei közül pislogott elő Ella, haja vége épp ekkor váltott színt, az új nap örömére rózsaszínből kékbe csapott át. Felült, Drakulát megszégyenítő hirtelenséggel, és szemét dörgölve kémlelt körül. Tekintete festővásznakon, félkész műveken, egy Manón, ecseteken, tollakon, egy Manón, a kis konyhán, a kupin, amit ő csinált, és Manón járt végig. Aztán megállapodott a jókora ablakokon.
- Máááris reggel van? - vonta kérdőre felháborodottan a felkapott, majd arcába szorított párnát, és visszahanyatlott a matracra. - Imbidoédel!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592464#post592464][b]Szendrei Ella - 2016.05.07. 22:09[/b][/url]

Bár a kérdést nagyon is helyénvalónak találta, nem gondolta volna, hogy valaki válaszolni is fog, és csak néhány párna alatt töltött másodperc elteltével realizálta, hogy látott valakit az imént.
- Ó - mondta, még ezt is az ágyneműbe, majd ismét felült, haja szerteszét. Megvakarta feje búbját, és álomittas képpel ismét megnézte magának Manót.
Szegény srác láthatóan nem tudta eldönteni, simán elfusson-e, vagy vágja Ellához a pálcáját, abban a reményben, hogy az majd elég időt biztosít neki ugyancsak elfutáshoz, de a lány egy ásításba fúló vigyorgással megpróbálta megnyugtatni. Aztán persze, hogy felismerte, hogy Manó az a Manó, akinek a lakásán dekkol épp, arra is rájött, hogy talán egy szép mosoly nem lesz elegendő, és illene elárulni, miért is fekszik az ő ágyában, és miért szorongatja az ő párnáját.
- Ugye van valami kajád? - kérdezte, és kissé elfintorodott, mert ez nem igazán sikerült magyarázatszerűen.
Átgondolta gyorsan a dolgot: - És.. kávéd?
Nem, Ella, ez sem jött össze - korholta magát álmosan pislogva, és körbepislogott, hol hagyta el nadrágját. Mivel a pálcája jóval kartávolságon kívülre repült, és egyébként se akart ma reggel ez az invito összejönni, a ruhaneműt inkább a padlóra hasalással és nyújtózkodással igyekezett megkaparintani.
- Tegnap este eszembe jutott valami ám! - jutott most hirtelen eszébe, de aztán arcára bizonytalanság ült ki, mert hamar rájött, hogy fogalma sincs róla, mi volt az a dolog. De legalább félig már megmagyarázta, mit is keres itt.
Felrángatta magára a nadrágot, majd talpra verekedte magát, és nagyokat ásítozva folytatta reggeli rituáléját, így, a kora délután napsugaraiban sütkérezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592788#post592788][b]Szendrei Ella - 2016.05.08. 22:50[/b][/url]

Ahogy lassacskán kipislogta az álmot szeméből, Ella arra jutott, hogy valószínűleg azért van itt, mert a tegnap este eszébe jutott dolog okán fogta magát, és visszajött Manóhoz. Együtt tanultak, legalábbis megállapodtak, hogy a srác segít neki az elemi mágiában. Az, hogy valójában ezt Manó épp ellenkezőleg tudta, mivel neki is segítségre volt szüksége, és kiben, ha nem Ellában sikerült társra találni ebben, nem derült ki a különóra közepette, és egyelőre az sem, hogy mi volt az a valami, ami visszahozta a műterem-lakásba a lányt.
Elég körülményesen sikerült nadrágjába belebújnia, és sokáig is tartott a dolog, de mentségére legyen mondva, hogy kifordítva nehéz felhúzni a cipzárt. Szóval kénytelen volt újra levenni, kifordítani, majd megismételni a felhúzós procedúrát, miközben a gyomra korgását próbálta túlásítani.
- Mennyire romlott? - tűrte félre haját Manóra pislogva. - Olyan kicsit savanykás, de egy fél kiló cukorral észre sem veszem romlott, vagy mindjárt elmászik, majd kialakítja saját civilizációját romlott?
Hiábavaló küzdelmét hajával feladva lehámozta csuklójáról az egyik hajgumiját, és felkötötte azt, majd sután elrendezte az ágyat maga után. Gyűrött összevisszaság maradt így is, de Ella úgy gondolta, megtett mindent, amt tudott.
- Miben lehet itt vizet forralni? - vette át a "kettő in egyet" háztársától, különféle festékes edényeket mérlegelve.
Még mindig nem sikerült magyarázatot adnia a fehér hajúnak, de lassan elfogta az érzés, hogy megfeledkezett valami fontosról. Csakhogy, mivel azt gondolta, a tegnap esti valamiről van szó, amiről már tudta, hogy elfelejtette, nem kapcsolt túl hamar, hogy aktuálisabb dolog is van a terítéken.
Végül, miközben fogával letépte az instant kávé csücskét, és elszórt egy keveset a porból, elkerekedett a szeme.
- Jaaj, izé, nem baj ugye.. hogy, érted. - Még kereste a megfelelő szavakat, és egy tálat, amibe zabpelyhet boríthat. - Szóval, hogy benéztem. Egy kicsit. Egész éjszakára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=592870#post592870][b]Szendrei Ella - 2016.05.09. 20:00[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy hívatlanul állított be hozzá, sőt, még mindig nem jutott el a magyarázkodásig, illetve a bocsánatkérésig (később se) ittlétét illetően, Manó nagyon kedves és figyelmes házigazdának bizonyult. Ella hamarosan egy bögrével és egy tál zabpehellyel kiegészítve találta magát.
Háztársa megjegyzésére fejét elfordítva odahajolt a tálkához, amit az előbb vadászott le, és töltött meg a zabpehely két legfontosabb kiegészítőjével (nevezetesen a zabbal, és a tejjel), hogy meghallgassa, vannak-e csatazajok. A nagy fülelés közepette a haja persze belelógott a fehér trutymóba, de a lány láthatóan nem vette észre ezt, aztán sem, hogy csöpögve visszavonult, és letelepedett a fal mellé egy párnára, ölébe helyezve a zabpelyhet.
Elmélázva, reggelijét nyammogva pislogott fel Manóra, miközben ujját a padlón pihenő bögre vízben forgatta.
- Azt hiszem, hogy.. igen. Ez elég borzasztó - jelentette ki, látszólag jól meggondoltan, majd olyan lelkesen belapátolta az ételt, mintha sohasem evett volna jobbat. Végül meg is köszönte mosolyogva a fogást.
- Ez egy klassz lakás - nézett körbe, elismerően bólogatva a falaknak. - Tetszik, hogy ilyen világos, meg nincs benne sok bútor, amiket kerülgetni kellene. Védánál folyton orra bukom, mikor este hazamegyek. Meg mondjuk az ő háza messzebb is van.
Ezzel lényegében meg is magyarázta, miért Manó lakásába tört be, ahelyett, hogy mondjuk a kastélyban, vagy keresztanyjánál aludt volna. Ez a boglyas téri kégli egyszerűen jó helyen volt.
- Egyszeri..? - váltott papagájba egy pillanatra. Aztán haját rázva bólogatott, és úgy döntött, jobb lesz, ha megtartja magának azt a részletet, hogy mióta ismeri a srácot, rendszeresen ide szökött be hortyogni egyet. Igazából kész csoda, hogy csak most futottak össze.
- Peersze, egyszeri, eskü! Most először, és utoljára, soha többet! Igen, igen! - A tőle telhető legkomolyabb arccal igyekezett mindezt közölni, de aztán kénytelen volt jót nevetni Manó történetén.
- Komolyaaan? És én pont erről maradtam lee? Biztos volt nagy visongás!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=593751#post593751][b]Szendrei Ella - 2016.05.14. 18:26[/b][/url]

Még nagyban próbálta elképzelni, micsoda káoszt okozhatott a reggelinél az a mókás kedvű iskolatársa, aki káposztát csinált mindenből, miközben a bögrében felforrt a víz, és bugyogva kiszökött belőle. Ella kissé későn kapcsolván gyorsan kikapta ujját belőle, és beleszórta a instant port. Majd pálcájáért nyúlt, és először látszólag fel sem fogva Manó finom utalását a távozást illetően, nekilátott feltakarítani maga körül. Felszárította a kifutott vizet (legalábbis egy részét), és a tegnap éjjel elszórt cuccait is jobb belátásra igyekezett szétszórtságukat tekintve bírni (vagyis egy-két nem túl pontosan irányított mozdulattal maga felé rángatta őket, de ügyetlenségének köszönhetően egy-két ecset, és festékes tálka is megindult irányába).
Bocsánatkérő mosoly keretében fordult végül a másik navishoz:
- Ugye nem baj, ha út közben iszom ezt meg? - Bögréjét felemelve löttyintett ki még egy keveset a földre. - Hupsz, ezt is feltakarítom.. vagy mégse.
Kissé kikerekedett szemekkel szemlélte meg eddigi sikereit a szoba kitakarításában, majd felkecmergett, és mielőtt még Manó további finom utalásokat tehetett volna, például arra, hogy nem szeretné, ha Ella lenyúlná az egyik bögréjét, már el is indult az ajtó felé.
- És még egyszer köszi, hogy itt lehettem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=617170#post617170][b]Szendrei Ella - 2016.09.13. 19:35[/b][/url]

Slatty-slatty, lépkedett a lány a félhomályba forduló utcán, gondolataiba merülve, és kávéjába, melyet egy sárga bögréből iszogatott. Nem az övé volt, de ez éppenséggel több ruhadarabjáról szintén elmondható volt, és egyéb más cuccáról is. Nem ellopta őket, legalábbis ő sosem gondolta, hogy azt tenné, a tulajdonosokat pedig nem nagyon kérdezte.
Nem is sejtette, hogy szándékán kívül éppen hazafelé vitte azt a bögrét, ugyanis épp háztársa, Manó lakásához tartott. A navinés srác nem volt túl ügyes, ha varázslásról volt szó, ezért Ella a nem túl mágiabiztos ajtón viszonylag könnyen túljutott, de most arra ért oda, hogy még elő se kell vennie pálcáját.
Nem volt már szokása "betörni" Manóhoz, még akkor sem, ha általában tudta, mikor nem fogja ott találni a srácot, ezúttal a szükség vezette oda. Kissé váratlanul érte a zuhi a nap során, szó szerint derült égből, ha nem is villámcsapásként. Viszont vizes lett, ami nem tett jót pyromágusi büszkeségének sem, a cipőjéről, zoknijáról nem is beszélve. A póló már megszáradt rajta, és csak haja ziláltsága, valamint a cuppugó lábbeli emlékeztetett a sajnálatos esetre.
Benyitott a lakásba, majd behahózott, kissé megkésve még koppantott is egyet az ajtófélfán.
- Szia Manó, itt vagy? - kérdezte, majd beengedte magát, és fél lábon ugrálva nekilátott, hogy megszabaduljon csukájától. Mivel jobbjában a kávét egyensúlyozta, ez egyrészt elég lenyűgöző látvány volt (egy csepp kávét se löttyentett ki), másrészt a cipőtől való megszabadulásban viszonylag eredménytelennek tűnt.
- Nincs egész véletlenül egy pár felesleges zoknid? Az se baj, ha nem egy pár, csak kettő legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=626618#post626618][b]Szendrei Ella - 2016.10.09. 14:56[/b][/url]

Az ugrálást épp csak egy pillanatra félbeszakítva vigyorgott rá Ella a ház, vagyis inkább csak lakás urára, mikor az kisétált a fogadtatására. Úgy tűnt, Manó szívélyesebben látja így, hogy ő van itt előbb, mintsem a lány.
Ella a kis szekrényre pillantott, és elmorfondírozott egy másodpercre azon, hogy vajon ez mindig itt volt-e.
- Köszi! - mondta végül, és odaugrált a cipőtartóhoz, majd ledobta magát rá, kissé bevágva farokcsontját is. Fájdalmas arcot vágva kacarászott egy sort saját bénaságán.
- Au.. egy kicsit jobban is ki lehetne párnázva a tomporom.
Közben Manó zoknija hollétéről érdeklődőtt, amit a lány nem rögtön tudott hova tenni, pláne, mivel nem tette még sehova a szóban forgó ruhadarabot, épp csak a cipőjétől sikerült megválnia. Mindenesetre azért rápillantott zoknis lábára, hátha valóban nincs rajta. De rajta volt.
Mielőtt azonban magyarázkodásba kellett volna fognia, Manó kapcsolt, bizonyára észrevette a tócsát, amit Ella produkált az előszobában mostanra. Kérdése mondjuk így is furán hangzott, de a lány nem az a fajta volt, aki gunyorosan felelt volna erre, igazából eszébe se jutott, hogy bosszankodnia kellene az elég egyértelmű tény megallapításán.
- Ó, hát igen. Légyszi! - vigyorodott el, majd végszóra le is rántotta az egyik zoknit lábáról, egyenest Manó felé kitartva, jól szétfröcskölve a vizet róla a srác felé. - Ú, bocsi!
Lecsupaszította másik lábát is, majd sarkára állva nekiállt a haját kibontani a vizes csomókból.
Közben félszegen vigyorgott a hajhuzatag mögött.
- Jóó, tudom, csak hát.. kínos lenne, ha véletlenül felgyújtanám a ruhámat - ismerte el védekezésképp. - Az ilyen aprólékos dolgok még most sem igazán mennek, tudod. A pálcám pediiiig...
El kellett gondolkodnia, hol is látta utoljára a varázseszközt, de sajna fogalma sem volt róla. Eszébe jutott ugyan, hogy egy invitoval magához húzza, de aztán rájött, hogy ahhoz pálca kéne, majd lassan arra is, hogy ez a feltétel teljesülne, eleve nem lenne szüksége a varázslatra.
Végülis csak megrántotta vállát.
- Izé.. ezeket is levegyem, vagy rajtam is meg tudod szárítani? - rángatta meg kicsit nadrágját.