36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Boglyas tér - Ombozi Sára hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. május 5. 13:51 | Link



Éppen tornáról jött és amióta sikerült a vérnyomását helyreraknia, megcáfol minden teóriát és rémhírt. Életének egyik legelevenebb, legkiegyensúlyozottabb időszakát éli fizikailag, az idő javában jól érzi magát a bőrében, jobban, mint bármikor. Kiegyensúlyozottan táplálkozik, mozog, sokat alszik és kipiheni magát, tevékenyen tölti el napjait. Javarészt ez okozza elégedettségét, szóval úgy dönt, ez alapján méri a boldogságot: csakis úgy, ahogy neki jó. Ezen felül, érzelmileg talán nem kifejezetten boldog, talán nem kifejezetten önmaga, de ez mellékes. Hiszen tevékeny, egészséges, jól érzi magát, tehát boldog.
Most is visszafelé tart a faluba, éppen a Boglyas téren sétál át, amikor meglátja Cameront, a szökőkútnál ücsörögve. A vázlatfüzetébe bámul, mintha kicsit meglepett és tanácstalan lenne. Nyel egyet, a másik már egy ideje igyekszik kerülni és nem áll szándékában ezt megnehezíteni neki. Noha Sárának hiányzik Cameron, most sikerült egy-két dolgot tanulni és bizonyos dolgokat igenis maga elé tud helyezni. Nem akarja jobban bántani a másikat, mint amennyire muszáj, szóval egyszerűen tovább akar sétálni. Minden ellenére még mindig magassarkúban kopog a macskaköveken, gyakorlott ügyességgel, botladozás nélkül, mintha egy sima kifutón járna.
Egy-két lépés után elbizonytalanodik. No nem az egyensúlya, csak ő maga, hogy tovább szeretne-e menni, lelassít, Cameron felé pillant. Igen-igen, úgy volt, hogy maga elé helyezi az ő érdekeit, de nem tudja teljesen meghazudtolni önmagát. Elindul felé, lassan lecsüccsen mellé, csendesen, pár centi távolságot hagyva kettejük között és szoknyáját maga alá igazítva. Egyik lábát keresztbe rakja a másikon, csendesen ücsörög egy picit. Ajkait össze-összepréseli és tényleg csendben akar maradni, de nem sikerül neki soha rendesen, így most sem.
- Haragszol rám? - kérdezi végül, tökéletes ártatlansággal. Nem játssza a hülyét, tényleg nem tudja, hogy pontosan mit is érez most a másik. És valahogy jobban érdekli ez, mint amikor még együtt voltak.
 - Mert én... szóval én egyáltalán nem, sőt, inkább csak hiányzik, hogy tudjam, mi van veled - jártatja a száját, mintha muszáj lenne, de nem idegességében. Inkább csak ő maga szükségét érzi, hogy ezt tudassa Cameronnal.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. május 7. 18:50 | Link



Sóhajt egyet. Sejtette, hogy valami ilyesmit kap majd válaszul és szépen vesz egy mély levegőt. Még csak meg sem kéri a másikat, hogy kímélje meg a felesleges szarkazmustól és vagdalkozástól, hiszen az már nem is Cameron volna. Inkább csak forgatja szemeit és megállja, mindenféle gonoszkodás helyett. Gonoszkodtak már eleget egymással az elmúlt két évben és őszintén elege van belőle. Inkább őszinte lesz.
- Nem, szerintem nincs okod haragudni. Akkor volna, ha veled maradtam volna, csak mert nem akarlak bántani - vonja meg a vállait finoman. Akármennyire is akarja, nem tud szerelmes lenni Cameronba. Túl sokat bántották már egymást, túl sokat sírt miatta. Hagyta, hogy több fájdalmat okozzon neki, mint az összes többi ember az életében együttvéve. Most, ebben az állapotban ezt főleg nem bírná. De nem veszekedni jött, inkább csak idegesen rázza az egyik lábát. Meglepetten pillog Cameronra, amikor elé tolja a füzetet. Kissé megremegnek az ajkai, de mosolyra húzza őket.
- Szívesen megtartanám - szinte suttogja a szavakat, miközben elveszi és megnéz belőle pár művet. Oldalra billenti a fejét, úgy lapozgatja és őszintén mosolyog közben. Ha egyedül volna, elmorzsolna egy-két könnycseppet is, de inkább a meghatódottságtól. Ő igenis jó szívvel és kellemes nosztalgiával gondol vissza ezek ihletőjére - arra, amik ők ketten voltak. Arra már kevésbé, amivé váltak, de igyekszik nem erre koncentrálni. Tudja, hogy a sok stressz nem tesz neki jót.
- Figyelj, én nem tudom kitörölni ezt a két évet az életemből, de nem is akarom. Én még szeretlek téged, mint embert, és fontos vagy. Szeretném tudni, hogy mi van veled, hogy ne kelljen aggódnom. Nem tudom azt játszani, hogy mostantól idegenek vagyunk - magyarázza a jelenlegi tényállást. Tudja, hogy elég nehezen érnek el Cameron agyához mások érzései és nézőpontjai, de ő szakadatlanul próbálkozik vele.
Vet még egy pillantást a füzetre, mielőtt még elsüllyesztené a táskájába és szusszant egyet. Mikor került ő ennyire kiszolgáltatott helyzetbe? Mióta hagyja, hogy ilyen helyzetbe keveredjen? Remek kérdések, válasz sehol.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. május 29. 00:25 | Link



Az ignorálás nem annyira zavarja, mert tudja, hogy a másik igenis figyel és eljutnak hozzá a szavai, még ha makacsul ragaszkodik is a hallgatáshoz, ahhoz, hogy rá sem néz. Sőt, még a füzetét is nekiadja, hogy vigye el az emlékeit. Ő pedig szomorúság helyett kellemes nosztalgiával gondol erre, az összes együtt eltöltött, szép pillanatra. A nem szép pillanatokat meg majd idővel biztosan elfelejti.
- Ne nézz hülyének, jó? Te is tudod, hogy nem erre gondoltam - sóhajtja a megvagyok válaszra. De legalább a másik máz hozzászól, ez is valami javulás. Tudja, hogy időt kell adnia, és türelmesen is fog várni, csak gondolta lefekteti már most a szabályokat az ő részéről. Egyenesen és érthetően, ahogy végig csinálniuk kellett volna. Ha az nem is működik, most legalább korrigál kicsit és megpróbál majd a barátja maradni.
Ahogy hallja a kérdést, reflexből emeli meg a kezét, nyúl a másik felé, de éppen csak hozzáér a vállához, már el is veszi a kezét. Nem maga miatt, Cameron miatt, nem akar olyan erőszakos lenni. De igenis nem csak az lesz, amit a másik akar, nem fog engedni neki. Megpróbálja érvényesíteni az akaratát és küzdeni még egy kicsit - majd később. Most még nem megy neki, most még fáradt, most még gyenge. Most még neki is fáj minden lélegzetvétel a közelében, ahogy minden egyes szívdobbanás is. De neki megéri, mert ha valamit megtanult, az az, hogy Cameront szeretni fáj, és néha igenis össze kell szorítanod a fogad mellette és eltűrni.
A kérdésre ösztönösen is a hasára csusszan egyik keze, de gyorsan elveszi onnan, amikor tudatosul benne a mozdulat.
- Nem kérem, hogy asszisztálj hozzá - tér ki a válaszadás elől csendesen, majd feláll, finoman végigsimít a szoknyáján, hogy egyetlen gyűrődés se maradjon rajta. Nem erőltet mosolyt az ajkaira, inkább felveszi vállára a táskáját, Cameron elé áll. Előre hajol, közel hozzá, éppen csak finoman hozzáérinti ajkait a hajához, köszönésképpen. Nem kínozza tovább, egyelőre. Hagyja, hadd eméssze a dolgokat, tapasztalatai szerint néha kicsit lassan működnek ilyen téren az agytekervényei.
Aztán már hátat is fordít, és elindul, határozott léptekkel. Camerontól távolodva azonban egyre lassabban megy, apróbbakat, bizonytalanabbakat lép. Nem tudja, most hová menjen.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Boglyas tér - Ombozi Sára hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér