A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Sok a dolog és úgy tudom, hogy ma érkezett meg a nekem szánt szállítmány az itteni mágikus postára. Jogos a kérdés, hogy miért nem bagolyba jött. Nem szeretném, ha az új kollekciómat dagadék baglyok hagynák el, így majdnem, hogy mugli postával szállíttatom, de nagyrészt hasonló a módszer a varázspostánál is. Csak a hoppanálás és a Hopp-por kissé lerövidíti az utazást. Az ilyen értékű ruhákat egyébként sem mernék állatokra bízni, még ha a legjobb baglyokról is van szó, szóval csak a szó szerinti kézbesítés lehetséges. Nagyjából fél órával ezelőtt volt, hogy odaértem a mágikus postára, ami ideiglenes, és ha jól tudom, ma csak nekem jelent meg. Mégis várnom kellett húsz percet legalább, mire mindent átvettünk, tételesen megnéztem az árut és kifizettem a költségeket. Maradt itt néhány ember, akik majd felviszik a kastélyba a ruhákat – van engedélyük nyugi -, de most már minden el van intézve, és újságot lapozgatva sétálok a kissé saras bogolyfalvi utcán. A címlapon én vagyok, hiába be kell segítenem néha az újságoknak, hogy legyen bevételük. A ruházatomat egyetlen lábszárközépig érő, divatos vászonkabát takarja. Sajnos hiába van napsütés, nemrégen esett, és még szél is fújt, az utcák tele vannak tócsával és sárral, így figyelni kell a bakancsomra is, ha nem szeretném, hogy túl koszos legyen. Mégiscsak egy vagyon volt, meg egyébként is, jól kell kinéznem, mert ezek kinéznek. Már messziről hallom a kurjantgatást, és kicsit odébb is állok, hiszen a hangom hátulról és felülről érkeznek. Visszanézve és némileg biztonságba már látom a két kiskölyköt, akik vélhetően lopott seprűkkel száguldoznak a faluban és most jött el nekik a pillanat, hogy le is ereszkedjenek talajszint közelébe. Mellettem ugyan elmennek, de nem sokkal a kastély felé vezető úton, a szökőkút mellett reppennek el és beledobnak valamit. Nos, én itt megtorpanok, miközben a páros vihorászva elreppen. Hirtelen az összes víz minden irányba kicsapódik, sőt még a sarat is felveri valahogy. A közelben tartózkodókat ez váratlanul éri, hiszen gyorsan történt az egész. Szerencséjük a fiúknak, hogy nem voltam ott, de van ott egy szöszi, aki rendesen kapott. Nem lesz egyszerű kivakarni majd belőle, ráadásul úgy látom egész igényes a lány. Hát, most nem annyira…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=591918#post591918][b]Farkas Zétény - 2016.05.05. 14:52[/b][/url]

Sok a dolog és úgy tudom, hogy ma érkezett meg a nekem szánt szállítmány az itteni mágikus postára. Jogos a kérdés, hogy miért nem bagolyba jött. Nem szeretném, ha az új kollekciómat dagadék baglyok hagynák el, így majdnem, hogy mugli postával szállíttatom, de nagyrészt hasonló a módszer a varázspostánál is. Csak a hoppanálás és a Hopp-por kissé lerövidíti az utazást. Az ilyen értékű ruhákat egyébként sem mernék állatokra bízni, még ha a legjobb baglyokról is van szó, szóval csak a szó szerinti kézbesítés lehetséges. Nagyjából fél órával ezelőtt volt, hogy odaértem a mágikus postára, ami ideiglenes, és ha jól tudom, ma csak nekem jelent meg. Mégis várnom kellett húsz percet legalább, mire mindent átvettünk, tételesen megnéztem az árut és kifizettem a költségeket. Maradt itt néhány ember, akik majd felviszik a kastélyba a ruhákat – van engedélyük nyugi -, de most már minden el van intézve, és újságot lapozgatva sétálok a kissé saras bogolyfalvi utcán. A címlapon én vagyok, hiába be kell segítenem néha az újságoknak, hogy legyen bevételük. A ruházatomat egyetlen lábszárközépig érő, divatos vászonkabát takarja. Sajnos hiába van napsütés, nemrégen esett, és még szél is fújt, az utcák tele vannak tócsával és sárral, így figyelni kell a bakancsomra is, ha nem szeretném, hogy túl koszos legyen. Mégiscsak egy vagyon volt, meg egyébként is, jól kell kinéznem, mert ezek kinéznek. Már messziről hallom a kurjantgatást, és kicsit odébb is állok, hiszen a hangom hátulról és felülről érkeznek. Visszanézve és némileg biztonságba már látom a két kiskölyköt, akik vélhetően lopott seprűkkel száguldoznak a faluban és most jött el nekik a pillanat, hogy le is ereszkedjenek talajszint közelébe. Mellettem ugyan elmennek, de nem sokkal a kastély felé vezető úton, a szökőkút mellett reppennek el és beledobnak valamit. Nos, én itt megtorpanok, miközben a páros vihorászva elreppen. Hirtelen az összes víz minden irányba kicsapódik, sőt még a sarat is felveri valahogy. A közelben tartózkodókat ez váratlanul éri, hiszen gyorsan történt az egész. Szerencséjük a fiúknak, hogy nem voltam ott, de van ott egy szöszi, aki rendesen kapott. Nem lesz egyszerű kivakarni majd belőle, ráadásul úgy látom egész igényes a lány. Hát, most nem annyira…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=594343#post594343][b]Vittman Noémi - 2016.05.16. 14:10[/b][/url]

Totál tökéletes volt a mai nap egy kis alakformáló sétához, amelyet aztán természetesen egy alacsony kalóriatartalmú ebéddel terveztem zárni. Annnyira szupcsi volt, mert pont most volt szabad hétvége, ráadásul a napocska is kisütött, úgyhogy már hajnali kilenckor befejeztem a beauty-sleepemet, hogy aztán egy rövidke másfél órás készülődés után lemenjek a faluba. A közös találkát lekéstem, mert teljesen érthetetlen és butus módon nagyon-nagyon koránra szervezték. Úgy értem ember, ezek nem szoktak időt szánni az öltözködésre? Szégyen. De nincsen gond, nagykorú vagyok, úgyhogy csak tök simán így lejöttem magamtól. Meg hát tökre nem voltam egyedül, mert az én kis édibédicukimuki kutyuskám, Füles is elkísért. Már hipernagyon egy hullámhosszon voltunk az én kis édesemmel. Mindig tudtam, hogy a manók mikor adnak neki enni, amikor pedig így ráértem, még sétálni is elvittem. Senki nem mondhatja, hogy nem vagyunk tökéletesek egymás számára!
A sétával már végeztem, és egy padon ücsörögtem egy jegyzetfüzettel, amelybe természetesen azt rajzolgattam éppen bele, melyek a lehetséges outfitek a holnapi shopping-körútamhoz, amelyre a BFF-emmel fogunk menni. Már egy egész hete nem voltunk, és éreztem, hogy mindkettőnknek nagyon rosszat tett ez a hiány új rucikból és ékszerekből, úgyhogy szerveztünk egy közös kis kiruccot Bécsbe. Már csak az volt a nagy-nagy kérdés, hogy mit fogok viselni.
Ekkor azonban nagy csobbanás, majd nedvesség a hajamon. Úristen! Nedvesség a hajamon! Nedvesség a ruhámon? Nemnemnemenemenem.
- Jézi, jézi, jézi, jézi! - pattantam fel, és visítottam ahogy a csövön kifért, mert teljesen felháborodtam. Ugráltam is kicsit hozzá mérgemben, hátha attól eltűnik ez a rengeteg undormány, de nem. Ráadásul a távolban éppen egy jólöltözött fiú is engem figyelt, úristen, hát lehet valami ennél cikibb? Most biztosan teljesen idiótnak fog nézni, hogy csak így le tudtak engem fröcskölni! A pálcám egyelőre eszembe sem jutott, csak megsemmisülten álltam a szökőkút mellett, és még egy könnycsepp is kicsordult az egyik szememből. Remek, most tönkre fog menni a sminkem is! Add Istenkém, hogy a vízálló spirált használtam ma reggel! Hát mi lehet ennél rémségesebb? Valaki lőjjön le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=594572#post594572][b]Farkas Zétény - 2016.05.17. 09:35[/b][/url]

A kis szemétládák elintézték a népet, röhögnöm kell. Amikor már halljuk, hogy ilyen idióták közelednek, jobb félreállni, vagy kimutatni, hogy baj lesz, ha beléd kötnek. Ma voltam olyan gáláns, hogy az előbbit választottam, így túlélték kék-zöld foltok és átkok nélkül a kis huligánok. Azonban nem mindenki járt jól, a jól öltözött szőke kapott mindent. Mi több, mint egy kis óvodás sipítozni kezd, én meg röhögni. Hát ezt nem hiszem el, mit kiabál? „Jézi”? Az mi a Merlin terméke? Az már majdnem Zéti, de szerencsémre nem ismerem a csajt, így az biztos nem lehet. Persze ismerheti a nevemet, mégiscsak egy Farkasról van szó. Az is tény, hogy amíg nem volt összerondítva, nagyon kellemes megjelenésű, ápolt csajsziról van szó. De azzal, hogy így megalázta magát, sokat esett a megítélése elsőre. Azért odasétálok a kezemben az újsággal - aminek a címlapján virítok -, megnézni, hogy ki is ez, és van-e esetleg komolyabb sérülése. Mint mondtam, jó napom van.
- Helló, minden oké? A kis huligánok jól megfürdettek – a mosolyt nem lehet levakarni rólam, bár most nem gúnyolódom, mint, ahogy azt bárki megérdemelné. Így közelebbről már látom, hogy nem a nincstelenek és a magukat gazdagnak gondolók közé tartozik, a ruhája egy kisebb vagyon, képzelem, hogy a haj sem halolajtól fényes, hanem valami irtó drága cucctól. Ez a csak ad magára, és még pénze is van hozzá, micsoda meglepetés. Mármint nem a pénz, hanem, hogy igényesen használja fel, nem egy összedobált ruházata van, hanem kigondolt, jól megfontolt outfit. Minden harmonizál, kiemeli a szemeit, amik tényleg szépek és vonzók, és oda is fókuszálsz rá, ha épp nem a dekoltázsát bámulod, mint én. Hiába a rejtett, és tiltott dolgok a legvonzóbbak és legkeresendőbbek. Szóval megbámulom, nem nagyon szoktam visszafogni magam, és megállapítom, hogy egyben van a lány, csak elcsúfítják a sár és vízfoltok.
- Látom, van ízlésed Jézi – dicsérem meg, ez a legtöbb, amit egyelőre kaphat. Ha még mutat valamit a személyiségéből, ami tetszik, akár le is nyűgözhet majd. Lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=595106#post595106][b]Vittman Noémi - 2016.05.19. 20:51[/b][/url]

Atyavilág, atyavilág, atyavilág. Ha most nem halok meg, akkor bizti-bizti soha. A sok sár éreztem ahogyan bemegy a hiperdrága műkörmeim alá, én pedig annnnnnyira szuperdühös voltam, hogy legszívesebben megütöttem volna valakit. Ajjci, hogyan is tanultam a szuperkirály jóga órámon? Szúúszáá, levegő be, levegő ki. De persze csak minél kevesebb feltűnéssel, mégsem nézhetek ki úgy, mint egy hiperve.. ventillátor? Vagy mi? Na mindegy, hülyén, az a lényeg. Jézi, hogyan járhatnak szabadlábon ennyire botrány emberek? Szinte már én szégyelltem volna magam, ha akár csak egy pillanatig is el tudtam volna magam képzelni egy mondaton belül is ezekkel a hülyékkel. Tökre gázos az egész szitu.
Ráadásul itt van még ez a helyes fiú is. Hetek óta az első olyan ember, akiről el tudom képzelni, hogy értelmes környezetből jön, ahol legalább azt meg tudják mondani az emberek, milyen napszakban mit érdemes és illendő hordani. Jajj végre, már azt hittem nem maradt egy társam sem ezen a világon. El is gondolkodtam volna rajta, mennyire spirituális, hogy végre így tökre összefutottunk... Csak hát mégsem volt velem túl kegyes a sors (ez bizti a karma), hogy pont ilyen állapotban látott meg. Kisebb (oh Jehovám dehogy, nagyobb!) hisztiroham kerülgetett, és éreztem, ahogyan a  cukrom (de hogy miért pont cukor....? végül is, minden rossznak az az oka) zuhanni kezdett, és csak pillanatok választottak el attól, hogy bepózoljak egy kecses ájuláshoz.
Aztán ezt valahogy tökügyin elkerültem, valószínűleg azért, mert a srác tök édin viselkedett.
- Szióka! Jajj ne is mondd, menten elájulok! Hát nincs ezeknek szemük?! A házuk nem kerül annyiba, mint ez az outfit. Botrány! - fakadtam ki, miközben szánakozó pillantást vetettem a hűlt helyük irányába. Meg-ha-lok. Kezdett rámszáradni ez a rémség.
Kicsit ráncoltam a szemöldököm, mikor Jézinek hívott, nem igazán tudtam hova tenni. Az elismerő pillantásainak viszont a lelkem mélyén örültem, bár ennek természetesen semmilyen jelét nem mutattam, ahogyan azt minden magazin előírja. Hát nem vagyok én egy akármilyen rút kiskacsa, hogy minden ismeretlennek az elismerésétől hasraessek! Tény ami tény, ő úgy nézett ki, mint aki legalább látásból ismeri a divatot. Már pont rá akartam szólni, hogy ne bámulja a dekoltázsomat, de így tökre hamar abbahagyta, pont elég hamar, hogy még inkább hízelgő legyen, mint illetlen. Ajh, nocsak, ez egy jófej fiú!
- Oh köszimöszi, a te outfited is tökre el van találva! És te legalább nem vagy tiszta trutyi. Úristen, ha még egy percet el kell így töltenem, valaki meghal. -
Jajj hát perszi! A pálcám! Ritkán még ennek is hasznát veszem. Kicsit ügyetlenkedtem, de másodikra sikerült egy bűbájocskával az egész rucimat letisztítani. Meghatottan sóhajtottam, ahogyan a tiszta rucimon végignéztem. Annyira totál tökély. Pont, mint én.
- Amúgy Vittman Noémi vagyok - nyújtottam felé a kezem kecsesen, kicsit megnyomva a vezetéknevem. Csak hogy tisztában legyen azzal, amivel kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=595187#post595187][b]Farkas Zétény - 2016.05.20. 10:24[/b][/url]

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan viszonyuljak a lánykához. Általában átnézek mindenkin, ha nincs benne valami érdekes. Ez a lány hát szép, de ez még nem különlegesség a Bagolykőn, mert tényleg sok szép lány van, de a ruhája, és a megjelenése teljesen korrekt, sőt árulkodik arról, hogy nem veri fogához a galleont.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De ha tudnák, csak még elégedettebbek lennének, szóval szerintem inkább ne hangoztasd. Sőt, mi van, ha letépik rólad és eladják? Vigyázni kell, hogy miben jársz – kacsintok a lánykára, miközben ő is megdicsér engem, cserébe megnézem magamnak. Így működik ez a világom, öcsém. Azért a beszéde kissé fura, olyan néha, mintha kicsit felszínes lenne, bár megértem, hogy félti a ruháját és bosszús. Csak ezek a szavak… ha káromkodna, talán fel sem tűnt volna.
- Köszi – nyugtázom és az újságot mintegy véletlen úgy fordítom, hogy meglásson a címlapon. A francia divatújságot biztosan ismeri, nem a legolcsóbb Cosmo és társai, kevesekhez jut el. Egy teszt belefér, bár azt is megfogadtam, hogy legközelebb nem megyek el a fotózásukra. A fele ruhájukat visszadobáltam, hogy rám olyat nem adnak, mert oké, hogy extravagáns, de rám azt nem adja senki, vagy ne legyen a nevem Farkas Zétény. Végül is belementek és valami másik pasira erőltették rá. Valahogy elment a kedvem már ettől, régebben élveztem, hogy a nevemet felhasználva adták el a cuccaikat többek, de már uncsi, komolyan. Közben a leányzó eltünteti a foltokat, és nem csak simán, hanem valami különleges folteltávolító igével. Nocsak, úgy látszik, nagyon rá van függve erre.
- Farkas Zétény – fogadom el a kezét, és most jó kedvemben vagyok, kap egy leheletnyi kézcsókot. Hiába, aki úriember, az én vagyok. Lehet, hogy még meg is köszöni, hogy nem simán kezet fogtam vele. Nagyon kiemelte a vezetéknevét, és meg is ütötte a fülemet természetesen. Gondolom ezért csinálta. Én nem emeltem ki a nevem, mert aki nem ismeri, az így járt.
- Vittman? – még egyszer megnézem a ruháját, meg őt is egészen közelről, főleg a szemeit, odahajolva hozzá. – A talárszabász üzlet tulajdonosainak a lánya? – most én nyomom meg az „A” betűt, hogy tudja, elismerem őket. Volt is pár talárom, de gőzöm sincs melyik az. Viszont mivel megvettem biztosan jó minőségű ruháik vannak. Néhány partyn akár találkozhattunk is, de általában gyorsan megunom őket és csak a köelező dolgokon veszek részt. Talán láttam már, nem esküdnék meg rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tetszik a csaj külsőleg. Mert de, sőt.
- Aztán mi járatban a faluban? Gondolom nem fürödni jöttél – évődök egy picit.