37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Boglyas tér - Szakács Ágota-Beáta hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. március 10. 12:26 | Link

Gergőke ^^


A reggeli futásnak az eredménye volt, hogy kihagytam a nagy közös étkezést. Emiatt csak egy forró csokira volt időm miközben megtudtam mi is lesz a dolgom a mai nap. A drága szervezett be gyerekpesztrára, mivel neki valami sürgős elintézni valója akadt. Csak nem lehet rosszabb az a fiú az öcsémnél és húgomnál.
Nagyot sóhajtva léptem ki a már jól ismert ajtón, valami isteni sugallat miatt szoknyában, fehér inggel, mellénnyel és kabáttal. Azért annyira nem ment el az eszem, hogy a harisnyát hanyagoljam, azt is felvettem a kedvenc bokacsizmámmal. Lassan vége a télnek, megmarad a sok sár, latyak amit aztán nagyon nem kedvelek. Van valaki olyan aki szereti vagy kedveli ezt? Mert azt akkor gyorsan szedjen be valamit amitől elmúlik.
Elgondolkodva veszem az irányt a megbeszélt találkahely felé. Boglyas tér. Semmi különösebb érzelmet nem ébreszt bennem a hely, kéne? Talán ezzel az alkalommal valami olyat fogok kötni a térhez ami megmosolyogtató. Elvégre nem mindennap kísérgetek fel új diákokat a kastélyba. Még akkor se ha éppen egy elballagott növendéknek a fia. Annak a növendéknek aki elég sok fejtörést okozott a drága tanároknak. Elméletileg Gergő sokkal jobb lesz, mert a Navine tagja.
Megérkezvén a térre szétnézek. Összehúzom kabátomat, a nap attól még süt, de nekem melegem egy szikrányi sincs. Nézelődésnek eredménye lett, hogy megpillantottam a kis védencemet. Padon ült, két bőrönd társaságában. Mégis hova készül a kicsike két bőrönddel?! Hazafog még menni jó sokszor, túlzás számára ez a sok gönc, de ő tudja. Hangosan semmit sem kommentálok, elég amit én elgondolok és tudok.
Van egy olyan érzésem, hogy nagy csalódást fogok én ma okozni. Endrét várják, miközben érkezek én, Endréné. Nagyon remélem túl fogja élni a kicsike és nem okozok életre szóló csalódást. Lassú léptekkel indulok el a megpillantott pad fel, elővéve az egyik legszebb mosolyomat.
- Szia Gergő! Bea vagyok, Endrének a barátnője. Sajnos nem tudott eljönni, de helyette itt vagyok. Szóval indulhatunk? -
Kezet is nyújtok neki, mint ahogy a nagyok szokták. Általában ilyet nem csinálok, de most mégis megteszem, hátha enyhül a csalódás mértéke. Sőt, még három puszit is kap a kicsike. Majd az egyik bőröndjét fogom meg, ezzel is jelezve, hogy el kéne induljunk. Nem lesz egy sétagalopp eljutni a Navineig mivel biztosan nagyon kíváncsi Gergő, emiatt egész úton a szája be nem fog állni. Fel vagyok erre készülve, csak bírjam majd ideggel a dolgot.
Ránézek, próbálom keresni benne mindazt amiért barátok lettek. Felfedezem a gyermeki naivságát, mosolyát ami körbelengi őt. Hamar el fogja veszíteni a kastély falai között, nyoma sem lesz mindannak amit másodpercek alatt állapítottam meg.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 20:43 | Link

Lucus^^


Egy prefektus kötelességei közé tartozik a diákok lekísérése a faluba. Igazi csoda az elsősök tömegét kifogni, akik mindenre kíváncsiak, minden érdekli őket. Még az utolsó fűszál is, ha éppen van benne valami szokatlan. Úgy kezdem érezni magam, mint valami jó pásztor aki a kenyerét keresi a terelgetéssel. Persze, az elsősök közel sem juhok, vagy bárányok, de az érzés majdnem ugyan az. Ja és kutyák sem jönnek utánunk hűen védve minket mindenféle gonosz, rossz dologtól. A legnagyobb szerencse pedig, hogy nem csatangolnak el, eléggé szúrós szemekkel közöltem velük ezt. Lehet kissé beijedtek, de a fegyelem miatt szükség volt rá.
Hála az égnek a csapat elhagyott, visszakísértem őket a kastélyba. Nem láttam még annyi cukorkát, csokoládét, a legkülönbözőbb édességet amit magukkal cipeltek. Egyiknek az az ötlete támadt, hogy be kéne menni a csárdába, amit olyan hamar el is vetettek amint eszükbe jutott, mert vázoltam a lehetőségeket a kilátásba helyezett büntetésekről. Megtette a hatását, többet semmi ilyesmi nem jutott eszükbe. Pedig a pub is egy lehetőség lett volna, ha éppen nem az elsősök hadát bízzák rám. Lelkiismeretesen visszaértek, a különböző fogproblémák az édesség miatt már nem az én hatáskörömbe tartoznak. Nem vagyok valami ügyeletes fogtündér és a galleonokat se nekem kell elszámolják.
A Boglyas tér megfelelő lesz ahhoz, hogy kissé megpihenjek ebben a fárasztó napban. Az időjárás is rátesz egy lapáttal, hiszen el se lehet dönteni a tavasz vagy az ősz van kilátásban. Békésen sétálgatok, mint a Dalai Láma magyarországi kirándulásán mikor meglátok valaki a vadul, kézzel, lábbal integet felém. Ha akarnám se tudnám eltéveszteni őt, hisz a legkisebb Czettner mindig akcióban, pörgésben van. Feléje veszem az irányt, elvégre lassan ő lesz az az egyén aki mellett még van hely a padon. Az pedig pihenésre egészen ideális. Luca van annyira kedves, szívélyes, hogy megvárja amíg odaérek, vagy legalábbis hallótávolságon belül kerülök. Hanem törhetném a fejem, hogy mégis miről beszélt.
- Lefárasztottak az elsősök. Veled mi újság? Persze, kinek nincsenek olyan dolgai amit mindig ki akart volna próbálni? -
Azért már elég sokszor feltűnt nekem, hogy olyan mintha Luca megkapott volna minden olyan tulajdonságot ami kimaradt nővéreiből. Azt hiszem ez így helyén való, mert legalább eléggé feltűnő egyéniség tud lenni. Attól viszont egy kissé tartok, hogy mit is tervez. Na de annyira eget rengetőt mégse akarhat, mert a végén kipenderítenek minket. Az egyikünknek se lenne jó, mert már eléggé közeledik a vég.
- Kerül, mit akarsz Lucus? -
Ajj ajj, Luca nemsokára akcióban lesz. Isten a tanúm rá, hogy bűnrészeséggel vádolhatnak, a felbujtó nem én vagyok. Remélem majd beidézik a tárgyalásra az Istent, hanem a pokolban fogunk új otthonra lelni. Biztosan otthonos, állandóan lehet grillezni meg sütögetni.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 2. 19:33 | Link

Lucus^^


Tényleg, megfordult már párszor bennem a gondolat, hogy nem lenne idővesztegetés összebarátkozni pár aprósággal. Gyümölcsöző kapcsolatot tudnánk kialakítani, mondjuk kinevelném az utánpótlást a csapatba. Na az lenne még igazi muri, ahogy elsősöknek edzést tartanék és majd utána válogatást. Hiszen mindenki nem mutathat ugyanakkora hajlandóságot a kviddics felé. Vannak akik tehetségesebbek, vannak akik kevésbé, de valamire csak jók lesznek ők is. Ha másra nem hát majd hozzák a felszerelést és hasonló finomságok. Na jó, ilyet nem tennék egyetlen diáktársammal sem.
A tények hallgatása közben azon gondolkodom mi is az amit kiszerettem volna próbálni. Például éjszaka a vízesésnél fürdeni, az erdő mélyén kutakodni, felfedezni, végig kóstolni az összes csokoládét ami fellelhető a faluban lévő édességboltban, vagy akár végig kóstolni a pubban lévő koktélokat. Ezeken felül ami volt teljesítettem. Amik pedig nagyobbak, azokhoz idő kell leginkább. Na meg valaki társaságnak, mert egyedül nem jó móka csak úgy kihúzni jó pár dolgot a bakancslistáról. Ahogy elnézem Lucát, ő már jó sok dolgot kihúzott arról a bizonyos listáról. És ahogy hallottam nem is egyedül, hiszen ott van neki Vince.
- Mondjuk végig inni a pub koktélkészletét, mert kíváncsi vagyok mit is tudnak ott keverni. -
Nevetem el magam, mert eddig senki se találtam akivel véghez lehetne vinni. Talán most, Luca kapva kap az alkalmon és meglátogatjuk egy megfelelő időpontban a pubbot. Örülnék neki, mert tényleg fúrja az oldalamat a kíváncsiság és már csak ki kéne húzni a listáról. Elvégre nem leszek én se életem végéig diák. Mert azt nem is engedhetem meg magamnak.
Persze, annyira logikusnak tűnik Luca ötlete, mint káposztát reggelizni zabpehellyel. Na az biztosan nagyon jó, de azért köszönöm szépen, én nem próbálnám ki. Ám úgy vagyok vele egyszer élünk, akármennyire is hiszek a lélekvándorlásban. És semmi jónak nem vagyok az elrontója, főleg ha még mókázni is lehet közben.
- Menjünk, nézzük meg. -
Zárom rövidre a tervezés időszakot, mert a végén még vén szatyrok leszünk itt a padon. Vigyorogva Luca keze után nyúlok, aki remélem nem fog tiltakozni és elindulunk a szökőkút felé. Közben azért méregetni kezd minket pár szülő és magához intik csemetéjüket, mintha mi lennénk a megátalkodott gonosz az iskolából. Persze nem vagyunk, de hadd menjenek ha már akarnak. Azért kíváncsi vagyok mi is lesz ebből.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 12. 21:47 | Link

Barnabás


Már megint csak tornyosulnak a javítani valók, szépen lassan össze fognak csapni a fejem fölött a hullámok. Igaz, hogy tudok úszni, de úgy gondolom ebben a helyzetben édes kevés. Árral szemben meg amúgy sem tanácsos úszni. Legalább is így tartják az öregek. Én meg nem vonhatom kétségbe a tényt, hisz még túl fiatal vagyok hozzá.
Hideg, havazás és az a sok, rengeteg hó ami arra vár, hogy csak úgy összejárkálja az ember lánya. Nem tudom tovább már türtőztetni a gyermeki énemet, azt a fekete hajú kislányt aki rajongott a hóért. Felkaptam a dzsekimet, az amelyik még ebben az időben használható és nem kiáltanak a veséim egy másik után. Igaz, kiálthatnak, ha nem veszem tudomásul. És általában nem szoktam, amíg el nem jutok addig a bizonyos ágyig.
Kisuhanok a tanáriból, általában itt szoktam javítani, nem viszem magammal a szobámba azt az adag papírt. Lehet elhagynék egypárat útközben, aztán rajtam kérnénk számon. Én meg nagyon nem volna mit csináljak, hisz mégsem mondhatnám, hogy elhagytam. A még rendesen ki sem alakított tanári imidzsemből egyből óriásit zuhannék.
Hirtelen ötlettől vezérelve indulok el a falu felé. Hirtelen még meg is torpanok az iskola kapujában. Lehet ezt nekem, fut át az agyamon. Aztán rájövök már nem vagyok diák, így nyugodt szívvel bandukolok tovább a hóesésben. Úgy csinálok, mint a gyerekek, belelépek nagy élvezettel majd óvatosan emelem fel a lábam, hogy minél több maradjon meg a lábnyomomból. Tisztára mintha az előkészítőből szöktem volna, semmi felelősségtudat, tanári erények nem fedezhetőek fel bennem. Mégis úgy gondolom azok nincs bennem teljesen elveszve, megérkeznek mikor szükség van rá.
Annyira el vagyok foglalva a hóval, hogy alig veszem észre ahogy a Boglyas téren szórakozom. Nagyjából a kiengedett hajamat teljesen belepte a hó, néhol még rá is olvadt. Fenomenális ezzel mászkálni, de nem érdekel. Addig járkálok, élvezem a hóesést és azt, hogy nem takarították még el a sétányról, hogy a padokig jutok. Meglátok valakit, átfut az agyamon, hogy mit is keres ilyenkor itt. Na meg, hogy diák-e, mert ha igen, kötelességtudó tanárként  visszakísérem a kastélyba és megbüntetem. Na hát, milyen jó is lesz nekem.
- Nevet, évfolyamot, házat és visszakísérlek a körletedbe, a Fantáddal együtt. -
Nem pillantok rá, helyette jobban lefoglal a tény, hogy a hajamat próbáljam megszabadítani a hótól. De azért annyira figyelek rá, hogy ne lógjon meg. Nincsen kedvem szem elől téveszteni és futni utána. Sportolok, de ehhez túlságosan sok a hó.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 13. 12:46 | Link

Barnabás


Mégis mit gondol rólam a padon üldögélő egyén? Valószínűleg diák, még ha nagykorú is. Hirtelen a szabályzat egy része sem ugrik be ahol a nagykorú diákok kivételek lennének. Hiába gondolom át újra és újra, semmi sem jut eszembe. Így akármennyire is esetleg nem akarom megbüntetni, felelősségre vonni, muszáj lesz megtenném. Ha nem tartom érte a hátamat. Természetesen akkora kegyben még egyetlen egy diákom se részesült és nem is fog. Nem vagyok én holmi jött ment Teréz anya XXI. századi kiadásban.
Nézem, rápillantok és arra gondolok, hogy ő vajon mire gondol. Már megint egy nyamvadt büntetés, amit kiszab egy fennhéjazó, éjszaka járkáló prefektus. Bezzeg neki senki nem néz a körmére, merre járkál, hol és mikor mit csinál. Talán ezért szerettem viselni a prefektusi tisztséget, leszámítva azokat a kényelmetlen dolgokat, mint a járőrözés, a felügyelők itt léte alatt a folyamatosan figyelmet. Abban az időben sokszor éreztem, hogy feladom, ez már túl sok nekem, valakinek másnak is kijárhatna igazán. Aztán eltelt, elmentek, én túléltem. Nem tudom, hogy más ember vagyok-e azóta. Azt viszont tudom, hogy nem kellettek ide a felügyelők. Nyűg volt az egész, ezt ők is tudták. Ami a legjobban megváltoztatott az elmúlt időben a tény, hogy sikerültek a vizsgáim, elindult az életem jó irányba és sikerül annak élnem amit mindig is szerettem volna csinálni.
Melyik énemnek engedjek? Annak amelyik ádázul megbüntetné és visszahurcolná a kastélyba vagy annak amelyik beleegyezik abba amit kér? Az ilyen helyzetekre miért nem készítenek fel a képzés során ami miatt tanár lettem? Kéne valami egyértelmű szabály amit alkalmazhatok erre a helyzetre. Sokat segíteni és nem okozna nekem gondot, hogy mit is csináljak.
- A tanárod vagyok, így ha valaki meglát minket az én felelősségemre vagyunk itt. -
Kész, győzött bennem az az énem amelyik belegyezett a kérésébe. Ezek után remélem nem kezd magázni, megijedni, eltávolódni és vissza szaladni a kastélyban. Nem ettem még diákot, hisz ha megtettem volna már rég elfogtak volna az aurorok. Börtön büntetésre ítéltek volna, pár kosza harapásért amit a diákjaimon ejtettem volna. Hűha, ez még viccnek is rossz.
- Miért vagy kint ilyenkor? -
Mivel volt annyira kedves és meglapogatta helyet mellette a padon, így elfoglalom. Közben rápillantok, ismerős valahonnan, de ez igaz a kastély majdnem teljes diákságára. Felpillantok az égre, még mindig havazik. Jóleső érzés ahogy a pelyhek elérik az arcomat majd gyorsan olvadni kezdenek. Ebből lehet megfázás lesz, de úgy sem fejezem be. Úgy látszik nem lettem még felelősség teljes felnőtt.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 15. 11:14 | Link

Barnabás


Végig fut az agyamon, hogy miért is mondtam igent a kérésére? Megtehettem volna, hogy ellentmondást nem tűrő hangon ráparancsolok, felkísérem a körletébe majd rásózok valami édes kis büntetést. Minden jogom meg volt hozzá, hisz a tanára vagyok, valószínű az órámra is jár. De amúgy képtelenség minden diákom arcát megjegyezni, névről nem is beszélve. Ilyesmin nem is törőm magam, a tehetségesekre emlékszem, a többi meg eltelik.
Felnevetek. Mégsem nézek úgy ki, mint a jeti vagy a legszigorúbb tanár a tanodából. Sikerült meglepetést okoznom, ami még az arcára is kiült. Eltelik egy kevés idő amíg a vonásai ura lesz, nekem ez az idő meg tökéletes arra, hogy mulassak egy kicsit rajta. Egészen nevetséges volt ahogy elveszítette uralmát. Amire visszanyeri, befejezem a nevetést és visszamosolygok rá. Sőt, egészen sármosnak tűnt ezzel a mosolyával.
- Igen. -
Hirtelen még magamat is megleptem a válaszommal, hisz nem kérdeztem éppen valami baja van-e. Ha van is, megfertőz vele vagy nem. Túlélem vagy fogjak neki nagy gyorsan a búcsúlevelemnek? Mivel igent mondtam, visszakozni már késő, így nem is teszem meg. Helyette aprót kortyolok a cukros italból majd vissza adom. A túl sok cukrozott üdítő feldob, hiperaktív leszek és a végén jobban fogok hasonlítani az előkészítősökre, mint önmagamra. Ebbe a hibába így a Boglyas tér közepén nem kéne esni.
Mostanában gyakran havazott, de sosem ennyire kitartóan. Legtöbbször amire kiértem a kastélyból már csak hűlt helye volt az egésznek. A latyakban pedig semmi kedvem nem volt ugrálni, járkálni. Így visszamentem a szorgalmik közé,  kedvem szegetten. Miért nem tudott annyit legalább havazni, hogy egy kissé kiéljem a gyermeki énemet majd dolgom végeztével ő is befejezi? Örültem volna neki, legalább valami kis boldogság lett volna csempészve a napomba.
Figyelek rá, kissé megütik szavai a fülemet. Mégis hol lehetett az elmúlt egy évben, hogy nem dönthetett arról amiről akart? Egy két kósza ötletem van, de azt mégsem feltételezhetem róla, hogy bűnöző. Ha az lenne itt már rég tele lenne a hely aurorokkal, én meg valószínűleg meglennék vádolva, mint bűntárs. Nem, nem, ilyet még gondolni se szabad. Hisz ha az lenne ami egyébként nem, meg se kínált volna a üdítővel, kirabolt volna és aztán mindenki ment volna a maga útjára.
- Hol voltál az elmúlt időben? Kérlek a cigarettázást hanyagold, azért meg kéne büntesselek. -
Én is feléje fordultam, miközben majdnem leharaptam a nyelvem. A gyermeki kíváncsiságom győzedelmeskedett az eszem felett, így pironkodva pillantottam rá. Egyáltalán nem volt köteles elmondania merre volt, de szöget ütött, hogy nem rendelkezett olyan jogaival amelyek bármely embernek járnak. Megkértem, remélem teljesíti és hanyagolni fogja a cigarettázást. Azt nem tűrném el, tényleg összeszedne egy büntetést. És amúgy sem szeretem ha valaki füstöl a közelemben, hagyják meg azt a tevékenységet a gyár kéményeknek.
- Azt, majd megyek javítani vagy aludni, még nem döntöttem el. -
Újra az arcomba hullt a hó, amit mosolyogva élveztem. Mennyire csodálatos is a természet, mi emberek pedig minden erőkkel azon vagyunk, hogy tönkre tegyük. Néha nem érdemeljük meg azt a csodát amit nyújt, hisz nem tudjuk értékelni.  
Szál megtekintése
Boglyas tér - Szakács Ágota-Beáta hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér