[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872168#post872168][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 19:55[/b][/url]

- Köszönöm. Szeretek emberként öltözni - mintha csak egy jelmezbálban kellett volna megjelennie, úgy örül ennek. - Te is gyönyörű vagy - füle moccan akaratlan egy, az utca túloldalán felharsanó sikkantásra. Fejét is arra fordítja, igyekszik lassan megtenni: meglátja a nagyobb, fiatalokból álló társaságot, ahogy hülyéskednek egymással.
- Ne viccelj, nem történt semmi - legyint egyet elegánsan. Akkor sem és most sem érzi szükségét annak, hogy bocsánatot kérjen a nő. Érthető, hogy aggódik az öccséért, és őszintén, boldogsággal tölti el Adelina szívét, hogy kedvesét ilyen tökéletes nők veszik körbe. Megkönnyebbül mindig a gondolattól, hisz tudja, Zsannát is szereti a maga módján. A kislány pedig ugyanúgy szereti a testvéreket.
- Kösz- - a szó akad belé, ahogy megérzi a nő nyakának melegét a hirtelen öleléstől. Nem tudott rá felkészülni - tudja mennyire önző ezzel kapcsolatban. Ha ő csinálja nem probléma, hiszen számít rá, ám ha ennyire meglepik, az mindig elsülhet rosszul. Szemfoga kezd el bizseregni, vére pezseg, ahogy akaratlan érzi Zenkő vérének is a csorgását. Hallja azt. És a legrosszabb, hogy éppen szünetet kell tartani vérszomját visszafogó gyűrűjével.
Ellép Zenkőtől, szája elé kapja kezét.
- Ne haragudj, csak megleptél - süti le tekintetét megint. - Én csak... - nem tudja, hogy folytassa. Örülnék, ha megkóstolhatnálak? Majdnem megharaptalak? Remek kezdése lenne a barátságuknak. - Bocsáss meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872172#post872172][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.01.17. 20:36[/b][/url]

Elfogultnak érzi a rá mondott dícsérő szavakat. Az azt megelőző mondat megmosolyogtatja. Emberként öltözni. Hiszen Adelina ember igazából, csak egy kicsit több bizonyos dolgokban, másokban meg kicsit kevesebb. Marfa nem tekint rá másként mint egy nőként, akit a testvére annyira szeret, hogy képes legyen megkérni a kezét. Ez lehet nem a legbiztonságosabb logika, de mégsem változtat álláspontján. A nő reakcióit látva a nem messze tőlük felhangzó kiabálásra megérti mire gondolt, amikor arra kérte szóljon rá, ha nem volna elég emberi a viselkedése. Milyen messziről hallasz meg hangokat? - kérdezi, hogy inkább magára terelje róluk sógornője figyelmét. Aztán ez még jobban sikerül azzal, hogy megöleli. Életveszélynek teszi ki magát. Erre kicsit későn jön rá, de amit akart azt elérte. Látta. Igen. Egy villanást látott belőle. Az erdő mély zöldjének békéjét, a szerelem vörösét és a halál árnyékát, ami minden színt sötétbe borított. Olyan volt akár a füst. Ugyanolyan koromszín puha füst, ami miatt nem érzékelte Álmost tisztán és élesen akkor este, csak sokadik próbálkozás után. Igaznak bizonyult feltételezése. Annyira lefoglalja ez az eszmefuttatás, hogy nem is retten meg Adelinától. Ráemeli szomorúságtól mindig felhős kék szemeit. - Nekem kell bocsánatot kérnem tőled. Nem voltam hozzád őszinte - kezdene beszélni, hogy megmagyarázza vakmerő viselkedését, de elcsörtet mellettük a kiabálók hada, akiknek érzéseitől megtántorodik. Annyi elán van bennük, annyi harsány szín, hogy még a szemeit is szorosan össze kell zárnia, hogy ki tudja őket zárni a lényéből. Ezért nem valók neki az ilyen zajos nagyvárosok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872173#post872173][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 20:47[/b][/url]

- Az erdőkben nagyon messzire. Ilyen helyeken kicsit bonyolultabb - köszörüli meg torkát. Hálás, amiért Zenkő igyekszik elterelni a figyelmét, és nem csak a fiatalokról, hanem lényegében önnön magáról is. - A hangok... - nyel egy nagyot, lehunyva a szemét igyekszik koncentrálni. - A hangok messze terjednek, csak figyelni kell rájuk, de az ilyen nyüzsgésben minden hang áthalad egy másikon - folytatja a beszédet, hogy valóban legyűrje a benne élő ragadozót. Esélytelen, hogy éppen szerelme nővérét bántsa. Előbb halna meg újra, mintsem ártson nekik.
Kezét húzza el szája elől, sötét tekintete láthatóan tisztul ki. Így már sokkalta jobban önmaga, mint eddig volt.
- Mire gondolsz? - fürkészi a nő arcát értetlen. Őszinte? Hiszen nem találkoztak még soha kettesben, esélyük sem volt beszélgetni még semmiről, nemhogy még hazudhatnának egymásnak. Feje biccen félre, kedvesen mosolyogva fürkészi a nőt, hogy mondja nyugodtan - aligha van olyan, amivel megbánthatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872312#post872312][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.01.19. 12:07[/b][/url]

Érdekes lehet ilyen kiterjedt és erős érzékelés birtokában lenni. Valahogy hasonlónak tűnik saját képességéhez. Neki is sokszor akad gondja az összefolyó színekkel. Nehéz egy bizonyos lenyomatra koncentrálnia olyankor, amikor sok ember veszi körül. Bólogatva hallgatja Adelinát, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megöleli. Ezzel végre sikerül érzésmintát vennie róla. Azonban tettének nem várt következményeként felszínre tör a nőben a vérvágy. Még időben sikerül megfékeznie. Viszont ez Marfát arra készteti, hogy szinte szó szerint színt valljon. - Biztosan tudsz az Öcsém képességéről - feltételezi, hogy Álmos már beavatta álomjáró mivoltába szerelmét - Nem csak neki van. Nekem is jutott. Képes vagyok érezni az emberek érzeseit, de téged meg kellett érintenem hozzá - mondja el a lényeget, hogy azután várakozva emelje szomorú kék szemeit jövendőbeli sógornőjére. Reméli így értelmet nyer előbbi viselkedése. Ezalatt sokan jönnek-mennek körülöttük. A hangos banda is elvonul, ami megzavarta őket. Marfa kissé kibillen miattuk lelki békéjéből, de hamar visszatalál a nyugvópontjára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=873022#post873022][b]Hegedüsh Marcell - 2024.01.31. 18:05[/b][/url]

Kicsit posh nekem ez az összejövetel. Az egyik megrendelőm hívott meg, mielőtt még elmennék Angliába, hogy a magyar társasággal is megismerkedjek. Nem tudtam, hogy mi is lesz ez pontosan. Szalánczy úr is csak annyit mondott, hogy; öltözzön kényelmesen, Marcell. Én pedig így tettem. Felkaptam egy fekete inget – a biztonság kedvéért –, amihez természetesen egy szintén fekete farmernadrág párosult, és a bőrdzsekimet is magamra kaptam. Egy brutálisan száraz franciapezsgőt szorongatok vékony, hosszúkás ujjaim között, arcomon pedig megjátszott mosoly ül, miközben az idősebb hölgy beszámolóját hallgatom.
– És aztán elvitte a fél vagyonomat… most mondja meg, Marcell… egy hölgy odaadja a szívét egy fiúnak, aztán ő csak rálép… majd le egy fiatalabb nővel – mély levegőt veszek, miközben próbálom fenn tartani annak a látszatát, hogy érdekel, amiről beszél. Közben persze az megy a fejemben, hogy nem is értem, hogy mit várt… nem kellene hatvanévesen huszonéves fuckboy-okat venni maga mellé, és akkor talán nem lenne annyira szegény, mint a dán királyi család. Mindjárt meg is sajnálom. Bakancsos lábam idegesen dobol a padlón, s tekintetem a táncoló tömegre emelem. Nagyon vegyes a korosztály. Szalánczy mindenféle ismerőse, befektetője és talpnyalója itt lehet. Illetve, a nagyon befolyásos emberei is. Kellemetlenül érzem itt magam, és ez a pezsgő is szörnyű. Egyszerű ember vagyok. Legyen egy hideg söröm, ami mellé egy whiskyt el tudok szürcsölgetni, és ennyi. Már akkor, amikor iszom. Mert ugye ez sem jellemző egy ideje. Amióta Elektrával elváltak az útjaink mint egy pár; sokat vagyok Imolával, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem veszek magamhoz alkoholt. Elvégre vigyáznom kell rá. Nem lenne a legfelelősségteljesebb lépés. Azonban most magam vagyok, és már tééééényleg nagyon unom ezt a sznob bulit. Az idős nő pedig csak mondja és mondja. Amikor már elérem a határaimat, gyorsan felé fordítom ismét arcomat, és egy színpadiasan bájos mosollyal exkuzálom magam, amire ő szomorkásan, de egy görbével az arcán biccent. A pulthoz sétálok. Az egész termet bejárja a kétségbeesett urizálás illata, amitől szinte felfordul a gyomrom.
– Egy whiskyt kérek, jég nélkül – adom le a rendelést a középkorú férfinak a pultban, mire ő is bólint, majd kiadja egy rongyba öltözött házimanónak a feladatot. Jó nagy a kontraszt. Figyelem, ahogyan az aprócska, törékeny lény tesz-vesz, és rá kell jönnöm, hogy valahogy én is így érzem itt magam; egy kívülállónak, aki valószínűleg hamarosan fogja a kabátját, és lelép innen, mert ebben a buliban és bennem semmi közös nincsen az ég egy adta világon. De… legalább a zene nem klasszikus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=873383#post873383][b]Vajda Eszter - 2024.02.08. 09:26[/b][/url]

Vannak bizonyos körök, ahol kevésbé ismernek, mint Vajda Eszter, és többnyire, mint Vajda Eszter, Vajda Richárd lánya. Sajnos, ugyan ritkán, de ezekben a körökben is eleget kell tennem a szociális kötelezettségeknek. Nem nevezném feltétlen kínnak, elég nagy rutint szereztem már bennük, úgyhogy nem kell feltétlen megerőltetnem magam abban, hogy mosolyogjak és mindenkinek azokat a válaszokat adjam, amiket hallani akarnak. Ugyanakkor eltelt már egy pár év, történt egy pár dolog, és a mikor szerzed meg a diplomád?, valamint mit csinálsz iskola után? kérdéseket felváltották a sokkal kellemetlenebb mikor házasodsz meg?, és mikor lesznek gyerekeid, hát tiszta vén lány vagy már! vélemények, és a velük járó kéretlen tanácsok.
Egyértelműen, a már fél lábbal a sírban járó Erzsike néni nem fogja megérteni, hogy már más világot élünk, és az emberek nem tizennyolc évesen vállalnak gyereket, meg a fontossági sorrendben a családalapítás helyét már átvette a karrier, és nem utolsó sorban, egy férfi már csak akkor kísér haza, ha megigééred neki, hogy aznap szerencsés lesz.
De hogyne, az én koromban tiszta szégyen, hogy még csak férjnél sem vagyok! Mindig megeledkezem arról, mennyire morálisan rombolóak tudnak lenni ezek az események.
Lekortyolom az édes borom maradékát, csendben elszlalomozom a folyamatosan magyarázó mamika mellől, visszapillantva megállapítom, hogy fel sem tűnik neki, már magában beszél a hanyatló fiatalságról.
Megkönnyebbülve foglalok helyet a bár előtti magas széken a lábaim fellélegeznek, amit egy, a kelleténél hangosabb sóhajjal kísérek. Amikor az ember hozzászokik a bakancsokhoz és sportcipőkhöz, rendes fájdalmas magassarkút felvenni.
- Nekem egy pohár cappucino lesz - adom le a rendelésem mikor felém fordul a barman. Tudom tudom, nem szokmányos, de hosszú még az este, és ha az előzőhöz hasonló iramban folytatom az alkohol fogyasztását, előbb utóbb átmegyek alpáriba. Fontos ismernünk a határaink.
Ajkaim lefelé fordulnak, ahogy megpillantom a kis házimanót, a pia mindig ilyen érzelgőssé tesz, nem is értem, ilyen nincs.
- Szegény, olyan édesek - kisöpröm hosszú hajam aromból, ahogy a mellettem várakozó felé fordulok. A másik mellékhatás: feleslegesen sokat is beszélek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=873449#post873449][b]Văduva Adelina - 2024.02.09. 20:49[/b][/url]

Aprót bólint. Nem tudja, hogy melyik lenne a jobb: ha semmit nem tudna kedvese képességéről, vagy ha ennél sokkal többet. A mai napig aggódik érte, és nem kellemes mindennap azzal a tudattal szemben állni szerelmével, hogy esetleg a ruha egy súlyos sérülést takar.
Érdeklődve és kíváncsian hallgatja Zenkőt. Szíve ugyanolyan egyenletes ritmusban dobog, mint eddig tette, így tudja, nem hazudik.
- Érezni, amit én érzek? Hogyan? - csillannak fel fekete szemei. - Más vagyok, mint a többiek, ugye? Holt vagyok, mégis az élők között mozgok. Ezért kellett megérintened? - karját simítja végig, mintha csak melegíteni szeretné magát, mert fázik, pedig csak kíváncsiságát próbálja kordában tartani, ami igencsak nehéz. Ahogy az emberi személyes térnek a fogalmát hajlamos elfelejteni, úgy szokott utat engedni kíváncsiságának is.
- Igazából csak megkérdezhetted volna... - mosolyodik el. - Mit láttál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=873802#post873802][b]Myra Blackburn - 2024.02.17. 16:07[/b][/url]

Árminnal ketten lépnek ma az edzőpályára, hogy felmérjék, mire képes az a néhány kiszemelt, akik talán esélyt kapnak a csapatba való bekerülésre. Hatan vannak összesen, három jelenlegi bagolyköves növendék, két egyetemista és egy, aki bár tehetséggondozón keresztül érkezett, Myra nem sok fantáziát lát benne.
- Ne izguljatok, csak a karrieretek múlik a mai teljesítményeteken - kezd bele az újak felkészítésébe. - Nem csak azt akarjuk látni, hogy ti egyként mire vagytok képesek, látnunk kell azt is, milyenek vagytok csapatban. Először a technikai és erőnléti edzést fogjuk megnézni, utána két csapat fog felállni. Bemelegítéssel kezdünk, csatlakozzatok a többiekhez. Tizenöt perc. Remélem senki nem akar megfulladni az első öt perc után... Markovits, Nagy, Scheffler, ez rátok is vonatkozik! - Int a társaságnak a pálya széle felé és vet egy szigorú pillantást a hármasra, akik susmorogni kezdenek. Amint felálltak egytől egyig, elhangzik a sípszó, a két edző pedig jegyzetel és figyel az első perctől fogva. Nem tesznek különbséget köztük, de a két jómadár annyira áradozott Szécsiről, hogy tőle talán még többet is várnak el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=873806#post873806][b]Szécsi Dominik - 2024.02.17. 16:52[/b][/url]

Eljött a nagy nap, Dominik már hetek óta erre készült és az utolsó napokban alig tudott normálisan aludni, olyan sokat forgolódott emiatt. Ezen még az sem segített, hogy Nix-el a tegnapi napjuk remekül alakult, s hogy most már hivatalosan is a barátnőjének mondhatta. A pályára ugyan felkészülten érkezett, azért mégis csak ott volt a zabszem a hátsójában, mert tudta jól, hogy most nagyon figyelni fogják minden mozdulatát, most nem hibázhat. Koncentrálnia kell, figyelni a csapatjátékra, nem önzőnek lenni, de kihozni magából a maximumot.
Barátai felé pillant, akik már a csapat részét alkotják jó ideje, s ha ez Dominak most sikerül, akkor ő is elmondhatja majd ugyanezt magáról. Aztán a többi kiszemelt felé emeli a pillantását, hozzá hasonlóan egész jó kondiban vannak, így tényleg elég keményen meg kell húznia ezt a napot, ha a legjobb akar lenni. - Na persze, ne izguljunk - motyogja csak maga elé, alig hallhatóan, végül biccent az instrukciókra, s betársul a többiek mellé, hogy elkezdjék a bemelegítést.  - Csak utánatok - mosolyog Leviék felé, aztán egyszerre velük együtt kezdi a bemelegítést. Először a futást, aztán a négyüteműt, majd igyekszik felvenni a versenyt a fekvőtámaszban, főleg Schefflerrel és megpróbál többet csinálni az adott gyakorlatból is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874432#post874432][b]Darvas Félix - 2024.03.07. 21:42[/b][/url]

Az egyetlen hátránya annak, hogy az ember - teljesen ártalmatlan, aprócska kis - hazugságot ejt el a szüleinek, hogy a füllentés néha hógolyó módjára aláhengeredik a történések hófödte hegyoldalán, minden egyes újabb, mellkasának szegezett kérdéssel csak egyre dagadva. Szóval, pusztán a példa kedvéért, ha hosszas nyaggatózás után az ember fia azt találja mondani, hogy igen, van Valentin-napi programom, abból néha kikerekedhet a vallatás során az, hogy el kell mennie egy utolsó percben kitalált randira egy nemlétező partnerrel, kicsípve magát, sőt, virágot is kell vennie, természetesen a légbőlkapott lény ízléséhez igazodva.
Na ezért állok most talpig glanzban a csokiműhely előtt - a virágcsokrot már lepasszoltam egy cuki, az aluljáróban Fedél Nélkült árusító hölgynek - ahova én csak azért jöttem, mert volt még pont egy darab helyük a mai bonbon kóstolásra és -készítésre. Mármint tényleg Valentin-napi program, csak épp egyik jóanyám se szállna le rólam, ha a valóságot tálalnám. Sóhajtok, mert értem én, hogy jóindulatú aggodalom, nincs is szívem azzal hajtani el őket, hogy magánügy. De most ki kell majd találnom, milyen volt a randim és miért nem lesz következő, pedig én csak csokit akartam enni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874702#post874702][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:00[/b][/url]

Fejében az egyik kedvenc dalának akkordjai mennek, ahogy belép a fertőtlenítő szagú épületbe. Valahonnan ordítás csapná meg a fülét, valahonnan sikolyok, egyszerű nevetés, tapsikolás, random köszönések - ha nem lenne az agyáig tolva fülhallgatója. A recepcióhoz lépve szedi ki, érdeklődik Viola után, majd követi az utasításokat.
Első emelet, balra, az első ajtó a társalgó: a páciensek itt fogadják a látogatókat. Az ajtóhoz távolabb eső asztalt választja, az ablak mellé ül le az üres helyiségben. Ahogy elhagyta a recepciót csapta vissza fülébe a fülhallgatót, így kezeit visszadugva zsebébe ül fel a szék támlájára, lába mozog a ritmusra, halkan énekelget maga elé.
- When you were gone I think of you, I pretend the night is so beautiful - szemeit lehunyva élvezi a dalt, zsebeiben tartott kezében ott van a gitár és éppen játszik rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874704#post874704][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:02[/b][/url]

Csak este szokott szar lenni. Este mindenki megbolondul durvábban, mint nappal, és meg is látszik rajtam, hogy nem egy spa-ba tűntem el, hogy összeszedjem magam. Tulajdonképp még összeszedni se sikerült túlzottan, de… nem baj. Persze az ember lánya másképp képzeli el a szünetét, de ez ilyen. Sose tudom, mikor kerülök ide, csak a szobám az, ami általában ugyanaz, és ugyanúgy egyedül vagyok benne. Nincsenek illúzióim, valahol tudom, hogy nem kockáztatnák meg, hogy összezárjanak valakivel.
Viszont a gyógyszerek jók, most is mosolyogva lépkedek, csak hogy eljussak Abi nénihez, mert más nem jön ide. Miért tenné? Én se akarnám. De a Mama talán behozza a telefonom, aztán majd eldöntöm, kell-e nekem az, hogy bekapcsoljam.
Ismerős az út, ismerősök a bolondok is, a többségük nem csak időszakos látogató itt, mint én.
- Hát szi- tépem fel az ajtót, hatalmas vigyorral a képemen, ami még csak nem is erőltetett, mert rendesen vártam már, hogy jöjjön.
A lábam viszont földbe gyökerezik, mikor nemhogy nem látom sehol Abi nénit, de… mi a francot keres itt. Ez hülye.
Míg látszólag teljesen magába van merülve, én a hajamba túrok, és az ajtóra pislogok. Tudom, mit kell tennem. Feltépni, eltűnni innen, és rávenni a nővért, hogy kamuzza be, épp nem érek rá. Mégis sóhajtok, és sétálok az asztal felé, és értetlen tekintettel az arcomon, húzom ki a széket, és ülök le vele szembe. Tudom, hogy hiába beszélnék, nem hallaná, majd… majd csak észrevesz nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874705#post874705][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:04[/b][/url]

Másik füléből szedi ki időközben a fülest, mert rájött: nem biztos, hogy jó ötlet egy elmegyógyintézetben nem hallani. Azt zsebébe mélyeszti, így távolról hallja a basszust, de így sem veszti el a ritmust, amíg a másik fülében ott van.
Az ajtó nyitódására sem reagál, kivár. Ha a hibbant jött, úgyis megtudja, ha nem, akkor meg nem érdekli, így lába jár tovább. Amint meghallja a hangját szedi ki a másik füléből is a headsetet, telefonját elővéve állítja le a zenét és hallgatja, ahogy a lány közeledik.
- Neked is szia - mosolyodik el. - Ezt Pitypang néni küldi - veszi elő kabátja zsebéből a lemerült telefont. - Ezt meg én - csap mellé egy tábla csokit. Nem tudja mit lehet hozni és mit nem, de az például biztos, hogy a pálcáját elkobozták tőle a bejáratnál. Legalább a csoki nála van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874707#post874707][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:05[/b][/url]

Ülök. Feszengek. Nem értem, hogy miért van itt. Bálint sose volt, mert nem akartam, és megértette. Ez az a hely, ahol… ahol én én vagyok, ahol még csak meg se tudom játszani magam, és kellemetlen, hogy Balázs ide csak úgy betipegett. Abban se voltam biztos, hogy fogom még látni, tekintve, hogy az arcára ült csalódottságot kurva sokszor látom az utóbbi napokban. Komolyan. Még le is tudnám rajzolni.
Törökülésbe vágom magam, mert én itthon vagyok. Óvatosan veszem el a telefont, de csak az asztal sarkára teszem, mert… nem érdekel. Nem is biztos, hogy bekapcsolom, nem akarom látni, mi történik ott kint, amíg én itt bent vagyok.
- Köszönöm - halványan azért elmosolyodok, ahogy a csokit is elveszem. Engem se érdekel túlzottan, be lehet-e hozni, max majd eldugom.
- Ugye nincs baja? - jön a pánikszerű kérdés, mert mi másra gondolhatnék, ha egyszer nem jött? Mindig jön.
- És te?... A baglyok állítólag ide is járnak. El is küldhetted volna - rázom meg a fejem, még mindig a csokit fogva a kezemben, és azt vizslatva.
- Már nem is gáz az orrod - osztom meg vele az első észrevételem, ahogy az arcába nézek. Még a fejem is oldalra biccentem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874708#post874708][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:06[/b][/url]

Érezhető, hogy feszeng a másik, míg ő úgy ül a szék támláján, mintha nem most lenne itt először. Pedig most van, és látogatóba jött.
Biccent a köszönömre, majd nevet fel.
- Nincs. Odaadta a látogatós napját nekem - vonja meg vállait. Neki ez nem nagy dolog és őszintén, leszarja. A néni döntött így, most az, hogy Violának ez nem tetszik… majd túllép rajta. Vagy elküldi melegebb éghajlatra, ami nem történt meg egyelőre, így azt következteti le: a lány igenis örül neki.
- Akkor elmegyek és elküldöm bagollyal - kelek fel a székről és nyúlok a csokiért halálosan komoly arccal. Ujjaimat is megmozgatom, hogy siessen azzal, hogy visszaadja, nem érek rá egész nap itt ácsorogni és egy tábla csokira várni.
- Levi helyretette - feleli könnyedén. Nem új, hogy a bátyja segít neki elsikálni a slamasztikát, amit saját magának okozott. Ilyenek a sérülései, amik igen kétes eredetűek, és azért, hogy ne szívjon büntetésben élete végéig, Levi a bűntársa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874709#post874709][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:07[/b][/url]

- Miért? - ráncolom a homlokom, mert a kérdés jogos, és nem tetszik, hogy a rellonos meg a nagymamám cseverésznek úgy, hogy nem tudom kordában tartani a nénit. Tudom, hogy odafigyel a pasi dolgaimra, és tudom azt is, képes belelovalni magát valamibe.
- Te már odaadtad a kezembe. Nem illik visszakérni - persze, hogy hadakozok, még sápítok is, mekkora faragatlan, de elmosolyodok.
- Tudtad, hogy ha egyszer belépsz ide, ki már nem fogsz? Külön rész van az alagsorban a látogatóknak, rajtuk tesztelik a cuccokat, amikkel minket leszedálnak - hajolok közelebb hozzá, mert rá akarom hozni a fárszt. Még suttogok is, talán még majdnem én is elhiszem a faszságot, ami elhagyja a szám. De Balázs is felfoghatná, hogy ide nem teázni, meg cseverészni járnak az emberek. Főleg, hogy az ajtón túl, megint üvölt valamelyik nő.
- A bátyád okos - biccentek, óvatosan ejtve ki a szavakat, mert tudom, már a múltkor se tetszett neki.
- Balázs minek jöttél? Azt hittem, már látni se akarsz - sokáig nem bírok én fecsegni, tényleg tudni akarom, mit keres itt. Vagy is hát. Miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874710#post874710][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:09[/b][/url]

- Nemtom - vonja meg vállát, majd huppan le a székre.
- Most küldtél el, és még a csokim is hagyjam itt? Fasza - húzza el a száját, majd dől hátra végül vigyorogva. Kövezze meg bárki, de nem érzi magát feszélyezve azért, mert itt kell lennie és Violát nem tetőtől talpig kikerázva látja, hanem egyszerű lányként. Akinek vannak gondjai. Nagyobbak, mint egy átlag embernek, de ezzel együtt tud élni. Egyelőre.
- Te ezzel komolyan ijesztgetni akarsz? - hajol előre ő is hirtelen. Arcuk között csak pár milliméter van, ám nem húzódik el addig, amíg a lány nem teszi. Előbb kell felkelnie ahhoz, hogy meg tudja ijeszteni. Két ikertestvére van és egy bátyja. Mindenre fel van készülve - és legalább, ha eltűnik, mindenki békén hagyja.
Nem reagál arra, hogy Levi okos. Ja, hagyjuk ezt is, mert csak szemeit forgatni támad kedve testvére említésére. A másik kérdésre sem reagál rögtön. Maga elé tátogja a kérdést, fejét fordítja a plafon felé, ahogy visszaereszkedik a székre.
- Mert te nehezen jöttél volna hozzám - válaszol végül szemtelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874712#post874712][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:10[/b][/url]

-Nem küldtelek. Csak… nem kellett volna elhoznod, Bogolyfalva nem itt van - nem mondom, hogy sokkal jobban megy megértetni magam vele, de mosolygok, mert leszámítva, hogy mennyire nem akarom, hogy itt legyen, és hogy így lásson, valahol azért mégis csak jól esik.
 - Legközelebb majd nem tudom… Thaiföldre megyek idegösszeroppani, az tuti jobban tetszene neked - nézek körbe, mert bár én teljesen megszoktam ezt a helyet, azt belátom, hogy másokat nem a biztonságérzet, meg a nyugalom kerít hatalmába, mert tudják, itt jó helyen vannak. Pedig én most tényleg a legjobb helyen vagyok, rendesen figyelnek rám, és tudják, mit kezdjenek velem, ha… ha jön a roham. Mert jön.
 - Sose láttál egy horrort se? Ezek tények - próbálom én nagyon vészjóslóan előadni, de mentségemre legyen mondva, kicsit nehéz úgy, hogy ilyen közel vannak a szemei. Az enyémek meg kurva élet még csillognak is, hogy lebuktassanak, tényleg szivatom. Persze beszari nem vagyok, nyugodtan nézek vele farkasszemet, de ezt most főleg a bájitaloknak tudom be.
 - Nem mentem volna - biccentek, igazat adva neki, mert mindennek ellenére, tartom magam ahhoz, hogy nem kellene ebbe beleártania magát, és persze, hogy védem magamtól, ahogy tudom. Ha valamiben teljesen biztos vagyok, akkor az az, hogy tényleg kedvelem őt. Csak nem mondom ugye, mert azt mondta, ne tegyem.
 - Gyere - állok fel hirtelen,  és  ha engedi, megfogom a kezét, mert ebből is hamar elegem lesz. A telefont meg a csokit is fogom a szabad kezembe, aztán ha Balázs jön, megindulok vele, le a lépcsőn, és ki az udvarra.
 - Azért nem egy börtön, én meg rühellem azt a szobát - főleg, hogy egyre csak jöttek be oda. Kint viszont jó idő van, és szétszórva vannak emberek is. Valaki ápolóval sétál, de két néni egymásba karolva, sőt még három gyerek is futkározik és nevet, meg nem mondanád, hogy ez nem egy mezei kórház.
 - Fannival is itt találkoztam először - mesélem neki, és persze vegyes érzések uralkodnak bennem, mert sajnálom, hogy nincs itt a tanárnő, de örülök neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874713#post874713][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:11[/b][/url]

Fél szemöldöke emelkedik meg ugyan, de nem erőlteti a témát. Már itt van, a lány örül, neki meg tök mindegy. Szünet van és estére így is Budanekeresdre ér a koncertre. Mindenki nyert.
- Na odáig biztos nem mennék - szögezi le rögtön. Először is a szülei megölnék, ha kiruccanna Thaiföldre, másodszor, ha meg is tenné, kötve hiszi, hogy ezt el tudnák sikálni a testvéreivel.
Kérdés nélkül kulcsolom ujjaimat a keze köré, ahogy megfogja kezemet és vezetni kezd. Csak követem, és nem figyelek a körülöttünk lévő, egyáltalán nem bizalomgerjesztő hangokra. Kicsit hunyorogva nézek körbe a napsütötte időben.
- Kezdem unni, hogy állandóan az én ruháimat hordod - veszi le magáról a kabátot és dobja a lány fejére, hogy húzza fel. Lehet süt a nap, de rohadtul nincs jó idő ahhoz, hogy ilyen kevés ruhában flangáljon.
- A tanárral? Az fasza - röhög fel. Nadrágja zsebébe teszi kezeit, több szót nem fecsérel erre. Neki mindegy, hol voltak vagy vannak a mostani tanárai. Kaszát meglepően kedveli, még akkor is, ha a tárgyát nem szereti, mert nem látja értelmét. Attól még a tanárnő rohadt jó fej.
- Tudom, hogy nem kéne itt lennem - szólal meg kicsivel később, véletlen sem Nanára nézve. - És tényleg nem akartalak látni - fűzi hozzá. - De barátként még meglátogathatlak, ha szarban vagy, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874714#post874714][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:12[/b][/url]

- Pedig kurva jó hely állítólag. Én egyszer elfogok - Viola, meg a nagy szavak. Könyörgöm, legtöbbször a tanyát se bírom elhagyni, nem hogy elmenjek egy full idegen helyre, meg egy másik kontinensre. Max, ha viszem magammal Abi nénit.
Persze nem gondolkodok én, reflexből fogom meg a kezét, magyarázkodni se akarok miatta, és tök jó, hogy nem is várják el tőlem igazából. Balázst leköti a hely, én csak a szemem forgatom.
- Mondanám, hogy nem mindig ilyen… éjjel szarabb - óvatosan beszélek, mert ez viszont tényleg igaz, és látszik is az arcomon. Nem hiába van, hogy éjjel jönnek a démonok is, csak az a gáz, ha valaki be is haluzza őket, mármint… tényleg. Marha jó arra riadni, hogy a dilis kivágja az ajtódat, és közli veled, téged is el fognak vinni. Mégse tudok teljesen haragudni rá, mert… baszki ugyanolyan dilis vagyok, mint a többi.
- Nem kell. Hagyjál - szinte még hozzám se ér, de már visszadobom neki. Nem kezdjük ezt játszani.
- Imádom - vigyorgok rá őszintén, mert Fannit tényleg imádom. Ha fent vagyok a kastélyban, mindig be is ugrok hozzá csak hogy lássam, hogy van.
Én viszont ránézek, és nyelnem is kell egyet. Biccentek. Barátok. Oké.
- Nem kell magadra aggatni ilyen szarságokat, csak mert tudod, hogy sárga lapos vagyok. Szarban voltam előtted is. Szarban voltam Bálint előtt is. Konkrétan nyolc éves korom óta szarban vagyok - állok meg, hogy rámosolyogjak. Megrázom a fejem.
- Nem tartozol semmivel, nehogy azt hidd - halkan, de komolyan szögezem le, mert nehogy nekem kötelességnek érezze.
- És nem is kell itt lenned… Abi nénin kívül senkinek nem igazán hagytam.. tudod.. annak, aki megkérdezte, hogy meglátogasson-e - forgatom meg a szemem, összefonom a kezeim a mellkasom előtt, mert… szerétném azt a napot megélni, mikor Markovits valamiért engedélyt kér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874715#post874715][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:13[/b][/url]

Bólint. Menjen. Ha Thaiföld a vágya a lánynak, akkor ki ő, hogy visszafogja. Ha nem elmegyógy látogatásra kell menni, még talán el is megy vele, ám ezt nem osztja meg. Ne szaladjanak ennyire előre, amikor Nana magától is szalad. Literálisan.
- Kellemes lehet - morogja orra alatt. Nem tudja mit mondjon, és ez miatt kellemetlenül sem érzi magát. Miért kellene? Nem tudja átérezni azt, amit Viola és nem fogja olyan illúziókban ringatni, hogy de. Erre van a pszichiátere, nem? Biztos van neki.
- Faszodat. Hiszti helyett húzd fel - tolja a mellkasának. Nem fog erről vitát nyitni. Majd aztán hallgathatja a gyógyítóitól meg a nénitől is, hogy ennyire nem felelősségteljes: Nana meg is fázott. Még csak az kéne!
- Hiszi a rosseb, hogy tartozok neked bármivel is - ciccen fel a végén. - Ha bárki tartozik itt bárkinek is, az te vagy, mert kamuztál - emeli meg szemöldökét. Csak a miheztartás végett mondja. - Ja, gondoltam, ezért nem kérdeztem meg, csak jöttem - vonja meg vállait. - Lásd be, örültél nekem és imádod, hogy itt vagyok, mert hiányoztam - böki meg arcát játékosan. - Nem kell kimondanod, tudom anélkül is. És… lehet régóta szarban vagy, de most én is bekerültem a képbe. Ne legyél mindig egyedül szarban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874716#post874716][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:14[/b][/url]

- Nem az, de jobb hogy itt tombolnak, és nem az utcán. Piszok nagy szerencsém volt, hogy a néni rutinos, és tudja, mikor van az, hogy szólni kell - pontosan ezért is vagyok ennyire közlékeny. Talán kicsit más, mert szeretek itt. Itt tényleg biztonságban érzem magam, mert tudom, ha most kapnék rohamot, vajmi keveset látna Balázs belőle. Hamar jönnének az ápolók.
- Ez valami új stratégia? Így akarod elérni, hogy a cuccaid előbb nálam legyenek, mint te? Mert akkor már legközelebb egy szekrényt is aggas rám légyszi - pimasz vagyok, meglehet, de hisztisnek korántsem nevezném magam. Most is szépen visszavágom neki a dzsekijét, fölényes mosollyal az arcomon, mert ha valami hiányzott, akkor ez. Bár Mihail nem tűnik olyan rossz arcnak elsőre, mégse veszi a poént, és dobja vissza a labdát, a karót nyelt éjjeles meg egyenesen kikéri magának. Sajnálom, hogy nem lököm magam depresszióba, ha nem kell.
- Hazudtam. Hazudok is - biccentek kis idő múlva, aztán a nagy fa melletti padra ülök, remélve, hogy Bazsi is leül.
- De a dokim szerint ez nem járható út, szóval megpróbálok életemben először őszinte lenni - rendesen felé fordulok, mert ahogy mondja, bekerült a képbe. Ennyit pedig megérdemel, ha már miattam verték be a képét.
- Nem tudom, hol kezdjem - bizonytalanodok el, az egyik hajtincsemmel szórakozva, és még a szám is elhúzom.
- Abi néni nem a nagymamám - jobbnak látom itt kezdeni -, csak a barátnője. Egy helyen laktunk, mármint így… szomszéd volt. A nagyim meghalt ebben - tárom szét a karom, utalva a betegségemre.
- A szüleim meg alkoholisták, fel se fogták, hogy valami gáz volt velem. És hát… hát alkeszok - nem akarok belemenni, mert egyáltalán nem releváns.
- Abi néni szólt a hatóságoknak, mikor nyolc voltam, azóta járok ide, és próbálnak rájönni, mi a bajom. De nem tudják. Bájitalokat szedek, most már vagy a negyedik, vagy az ötödik fajtát, de láthatóan nem sokat segít, mert rohamokat kapok.. Mihail szerint még másfél hónap, mire meg tudjuk látni, hogy használ-e - fintorgok, nem vagyok boldog tőle.
- Azok a rohamok nagyon szarok… utoljára ilyen akkor volt, mikor Bálint kidobott, de szerintem nem tudja, hogy itt kötöttem ki - túrok bele a hajamba, a fát nézve igazából, mintha tőle várnék megerősítést.
- Mikor Bogolyfalvára költöztünk… még elsőben… kis híján megfojtottam Abi nénit, és igen… Bálintot is bántottam. Nem akartam, hát szeretem őket, de… pont ez a baj.  Mást se mondanak a hangok a fejemben, hogy mindenki utál, mindenki csak elvisel… de nem kellek senkinek, csak ők vannak nekem. Sokszor baszakodnak azzal, hogy látom, mit csináltak velem a szüleim, hogy… valaki csak kedvesen a kezét nyújtja, de én azt látom, hogy bántani akar. Sokszor elérik, hogy saját magam bántsam, mert… - nem tudom, nehéz erről beszélni, de vele most tényleg őszinte akarok lenni.
- Ha beleártod magad… téged is bántani foglak, nem azért mert akarlak, hanem azért mert kedvellek. Nem nagy szavak voltak, nem csak női picsogás, meg játszom az elérhetetlent, Balázs - végre aztán már ránézek, de szomorúan. Mégis, csak… látni akarom, hogy megértett-e ebből valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874717#post874717][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:15[/b][/url]

Csak morran egyet, ahogy visszakerül hozzá a kabát. Neki aztán tökre mindegy. Visszahúzza, legalább ő nem fázik meg. Leül mellé, lábát dobja fel és támasztja bokáját térdére, fél kezét a támlára. Mintha tényleg nyaralni jött volna ide.
- Nem kell ezt csinálnod - a legkevésbé van arra szüksége, hogy olyanokat mondjon el neki Nana, amiket nem akar. Mintha kierőszakolná belőle, pedig nem akarja megtenni. Ha nem mondja el, akkor ne tegye, csak az lett volna jó infó, ha tudja, még összejárnak dugni Bálinttal. Neki ennyi elég lett volna. Ám sokkal többet kap. Csendben ül, maga elé nézve hallgatja Nana élettörténetét.
Sokáig nem szól, még azután sem, hogy érezhetően befejezte a másik. Hát most erre mi a rossebet mondjon? Sajnálja? Kitörölhetik vele mindketten a seggüket. Lesz jobb? Fogalma sincs. Mellette lesz jóban-rosszban? Idáig még nem jutottak el, durva lenne. Végül még mindig szótlan túrja ki kabátja zsebéből cigarettáját és gyújt rá.
- Miért mondtad el ezeket nekem? - kérdezi meg végül. - Ha ennyire el akarsz üldözni magad mellől, csak mondd meg, nem érdekellek és végeztünk, még akkor is, ha tudom, ez nem igaz - ingatja meg fejét. - Nem is ellenem harcolsz, hanem saját magad meg az érzéseid ellen. Ezzel én nem tudok mit kezdeni - itt jön el az a pont, hogy ránéz. - Eddig sem hittem, hogy csak hisztis picsa lennél, ennél komolyabban veszlek azért. Magamat meg főleg. Mindezek ellenére is bejössz, ezzel sem tudok mit kezdeni - fejét emeli a hang irányába, aki szól neki, oltsa el a cigarettát. Utolsót szív belőle, majd nyomja el cipője talpán. - Most miért kerültél ide? - tudja, rohadt indiszkrét a kérdés, ám akkor is felteszi. Máshogy nem haladnak előre, mint így: kendőzetlen teszi fel a kérdéseit, amik érdeklik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874718#post874718][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:16[/b][/url]

- De igen. Szeretném - szögezem le, csak azt ne kérdezze meg miért. Mert arra ugyanis nem tudnék normális választ adni, azon kívül, hogy szerintem megérdemli, hogy ne kamuzzak többet, meg… talán szeretném, hogy engem ismerjen. Mármint. Tényleg engem. Ha azok után is marad, én már nem fogom lebeszélni róla.
Mesélni persze nem olyan egyszerű, főleg, hogy tényleg olyasmiket mondok, amiket még Bálintnak sem. Kicsit feszélyezve is érzem magam, de nem állok meg, ha már belekezdtem. Épp csak szólni akarok, hogy rágyújtani nem kéne, de… már ígyis túl sokat beszéltem.
- Mert akartam, hogy tudd. Mert kedvellek. Mert beverték a képed azért, mert én inkább a biztonságot választottam - nem, nem lelkiismeretfurdalásom van… na jó, van. De attól függetlenül, tényleg el akartam neki mondani mindent. És valahol sejtem, ha nem teszem meg itt, akkor soha nem fogom.
- Nem akarlak elüldözni - nézem az arcát, lassan ejtve ki a szavakat, mert valahol ebben is biztos vagyok.
- Csak azt akartam, ha velem akarsz lenni, akkor tudd, hogy kivel vagy - megvonom a vállam, mert ez még egész értelmesen is hangzik. Még talán büszke is lennék magamra, ha nem épp olyan dolgokat meséltem volna el, amik tényleg nem egy lightos teadélutánon vetődnek fel.
- Te is bejössz - azért csak elmosolyodok kicsit, hisz nem mintha nem lenne elég nyilvánvaló, de aztán ki is ül a fintor az arcomra.
- Rohamom volt. Mikor… láttalak bevert orral, és mondtad, hogy szedjem össze magam, meg ne mondjam, hogy kedvellek. Pedig… tényleg kedvellek Markovits - sóhajtok fel, végignézve, hogy a rellonos szót fogad az ápolónak, de aztán már csak az ég felé fordítom a fejem.
- Csak nem akarlak bántani - mert igazából ez az oka. Tényleg nem akarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874719#post874719][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:17[/b][/url]

- Tényleg azt választottad - feleli halkan. Nem tagadja, Nanának a legkényelmesebb volt az, hogy nem szólt egy szót sem Bálintról, így ő, mint mártír sétálhatott bele a helyzetbe. Nyitott szájjal a faszerdőbe öregem, ezt úgy hívják.
- Eddig is tudtam, Hibbant - vigyorodik el szemtelenül. Vállba löki óvatosan, véletlen sem fájdalmat okozva a másiknak. Kabátját veszi le újra és dobja rá a hátára. - Meg ne szólalj - az a biztos, ha csendben marad a lány, mert félő, olyat mondd, amivel kihúzza megint a gyufát. Ami, ha jobban belegondolunk nem is olyan nehéz Balázsnál, mert eléggé hangulatember. Akkor hagyjuk. Végül is a lány bármit mondhat vagy csinálhat, elsülhet rosszul.
- Szóval lényegében miattam. Azért ez elég hízelgő, de legközelebb elég egy “Balázs, halálosan szerelmes vagyok beléd, ne csináld ezt” és megoldottuk a problémát - forgatja még mindig ujjai között a csikket. Lemondóan sóhajt és pöcköli el a kuka felé, aminek a közelében sem esik le. Szusszanva, térdeire támaszkodva kel fel és dobja ki rendesen.
- Visszakísérlek, mielőtt megtennéd - forgatja meg szemeit. - Budanekeresre kell érnem olyan… harminc perce kellett volna. Akkor mindegy, sétáljunk? - teszi vissza telefonját a zsebébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874720#post874720][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:18[/b][/url]

- Könnyebb volt - vonok aprót a vállamon, mentegetőzni nem fogok. Egyedül tényleg azt sajnálom, hogy rajta csattant.
Felnevetek mikor vállba lök és a fejem rázom. A szám is nyitnám, hogy megint beszóljak, de aztán rájövök, hogy nem kéne.
- Ugye tudod, hogy nem a húgod vagyok? - nem bírom ki, mégis beszólok, vigyorgok is, de akkor már belebújok a dzsekibe, mert még egyszer csak nem dobom vissza neki. Nem is látja többet azt sem, az is biztos. Meg hozzátartozik, hogy nem úgy jöttem ide, hogy előtte szépen mindent bepakoltam, amit hozni fogok. Abi néni szokta utánam hozni, talán majd egy másik nap.
- Mondanám, ha úgy lenne, de igazából… nem tudom, talán csak hogy a fejemhez vágtad. Mármint tudtam én magamtól is, hogy szar dolgot művelünk, csak… az mégis más, ha valaki más vágja a fejedhez. Tényleg nagyon sajnálom - nézek rá bocsánatkérőn, mert sokkal könnyebb úgy, hogy nem a csalódottságot látom az arcán, és hogy tudom, még mindig itt van. Mert itt van.
- Hogy micsoda? - felpattanok, én is megnézem a telefonján az időt, majd heves fejrázásba kezdek.
- Nem. Menj. Miattam ne maradj, én még jó pár napig itt leszek, nem tűnök el, maximum megpróbálom felkötni magam - forgatom meg a szemem, hirtelen bele se gondolva abba, talán nem kellene ezzel poénkodnom pont itt, pont most.
- Pocsék a kaja - pislogok rá nagyokat, mert akárhogy is nézem magam, az meglátszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874722#post874722][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:19[/b][/url]

Billegteti a fejét kicsit. Könnyebb volt, nyilván, csak nem tudja egyelőre, megérte-e ezért elvesztenie egy nagyon jó haverját. Még mindig reméli, hogy amint lecsillapodnak a kedélyek, Bálinttal lehet beszélni rendesen, és addigra talán ő sem úgy fogalmaz, mint egy részeg kecske.
- Bogit már belegyömöszöltem volna akarata ellenére - mutatok rá arra, mégis mennyire tisztában vagyok azzal, hogy nem a húgom. Boginak esélye sem lenne, már az első alkalomtól rajta lenne a dzsekije, ha akarja, ha nem. Ha kell ráragasztotta volna a húgára.
- Nem kell, már túl vagyunk rajta - vonja meg vállait. - Az orrom is a régi, én is ugyanolyan jól nézek ki. Mindenki nyert - viszonylag. Félő, hogyha Bálint megtudja, hogy meglátogatta itt a lányt, ismét balhé lesz, de hát… a barátja attól még tényleg lehet, mert a srác kiakadt, nem? Az nincs benne a pasikódexbe, hogy utálnia kellene Nanát, mert szakítottak. Nehéz helyzet ez.
- Te totálisan fogyatékos vagy - néz rá hitetlen. Ilyen poént elsütni itt elég meredek, de ő sincs fából: köhécseléssel fogja vissza a röhögését.
- Ne aggódj, annyit ígértem csak nekik, segítek beállni meg hangolni, de megy az nekik nélkülem is. A dalomat meg átrakják a végére, addigra odaérek - nem a világvége, ha nem is ér oda arra a 4 perc hírnévre, ami megadatik neki, mert a Ghosts megadja neki. Nem is akart fellépni, hiszen nem az ő együttese, csak így akarják meghálálni, hogy segít nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874723#post874723][b]Werner Viola Anna - 2024.03.10. 20:20[/b][/url]

Direkt nem megyek bele Bálint említésébe, elfogok én vele beszélgetni, csak tudnám, hogy erőltetek magamra annyi higgadtságot, hogy azt normálisan meg is tudjam tenni. Oké. Elcsesztük. De ember, mellettem még hány lány bugyijában volt? Rohadtul nem volt joga ahhoz, hogy Balázzsal ezt tegye.
- Ki nem nézem belőled - nézek végig rajta, persze megint csak az agyát húzva, de tény… Balázst nem tartom annyira radikálisnak, bár mondjuk, Bálintot se találtam, és láss csodát. Mégis én vagyok egy diliházban.
- Ó, és az egód se nyelődött el útközben. Tényleg helyreállt az univerzum - biccentek gúnyosan, még a fejem is megrázom, mert fogalmam sincs, hogy csinálja ezt. Szeretnék csak egy nagyon kicsit ő lenni.
- Aha… - vigyorogva hajolok közelebb hozzá, hogy a fülébe tudjak súgni - azért vagyok itt - ennek ellenére teljesen vidáman pattanok le a padról, míg a rellonos be nem közli, hogy neki amúgy már itt se kellene lenni. Ki vagyok én, hogy ebben megállítsam, ugye? Még akkor is, ha magamat ismerve tudom, rossz lesz, ha már nem lesz itt, de ez igazán az én problémám.
- Akkor gyere - most nem fogom meg a kezét, csak mosolyogva biccentek egy irányba. Talán még fel is tűnik neki, hogy annyira nem küldöm el, amennyire azt alapjáraton tenném. Franc akar egyfolytában hadakozni.
- Nem azzal volt a baja, hogy cigiztél, hanem azzal, hogy ott… van erre külön hely - osztom meg vele, aztán meg is indulok, ha neki az jó lesz. Érthető okokból én nem sűrűn járok oda, csak ha valakit kísérek.
- Akarsz egyébként saját bandát? Vagy az övükében lenni rendesen? - nos, a dzsekinek legalább van zsebe, így bele is tudom dugni a kezeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874724#post874724][b]Markovits Balázs - 2024.03.10. 20:20[/b][/url]

Vállat von a megállapításra. Bár mindegyikük közül Levi az, aki borzasztóan óvja a kisebbeket, de ő is megtenne értük mindent. Annyi a különbség bátyja és közte, hogy míg Levi minden remek dologtól elzárná például Bogit - mint a Kiliánnal való szex -, addig ő teljesen támogatja ezt, csak védekezzenek. Boginak meg kell élnie mindent, amit az élet ad neki, és ebben teljesen támogatja.
Elégedetten vigyorodik el. Neki sem és az önbizalmának sincs oka panaszra - ebből a vigyorból lesz hangos röhögés. Tényleg azért van itt, és büszkén fel is vállalja. Kérdés nélkül áll fel és követi a lányt.
- Ah, már elment a lendület, majd rágyújtok, ha elmentem - rúg bele egy kavicsba, ami a fűben végzi végül.
- Akarok, de az még messze van - csóválja meg fejét. - Ah, tökéletes az a banda így. Kiegészítik egymást és az ötleteiket is, én csak szétbasznék mindent - válaszol őszintén. - Teljesen jó nekem ez így: segítek nekik, néha beugrok egy-egy dalra, aztán vége - innentől, hogy a kellemetlenebb témákon túl vannak, a beszélgetés gördülékenyebben halad. Néha az órájára néz, de csak azért, mert ki tudja hány nem fogadott hívása és olvasatlan üzenete van. Az összes egy dologról szól: hol van? Nem írhatja, hogy egy hibbanttal sétálgat, mert nincs közük hozzá, így csak figyelmen kívül hagyja, és másfél órával később hagyja el az ELME-t.

♥️

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874780#post874780][b]Helvey Belián Balázs - 2024.03.11. 10:51[/b][/url]

Sóhajtva néz bele a tükörbe, majd legyintve engedi el, hogy borostájával kezd is valamit, vagy épp kócos fürtjeivel. Azokba csak lustán beletúr, lelapogatja és hagyja, hogy majd a kinti szellő még igazgasson rajta. Bakancsot húz végül, az órájára néz, elindul. A telefonja kijelzőjéről vészesen kezdi hiányolni az üzenetet, ami legutóbbi próbálkozását jelentené az internetes ismerkedésben, már ha lehet azt annak nevezni, ahogy néha-néha megpróbálkozk vele. Odaérve leszáll a vonatról, hiszen a hoppanáláshoz keresnie kellett volna valakit, így maradt a lassú módszer. Azonban akárhogy várakozik, akárhogy szeretné, pár üzenetváltás elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, ez is vakvágányra vezetett. Akkor ennyi, elteszi a telefonját és elindul előre, hiszen ha már eljött eddig, nem pocsékolja el a lehetőséget, legyen az bármi. Maximum vásárol pár dolgot és akkor elhiszi, hogy elégedett, nem pedig üres. Szerencsére minden szomorkás agybaja elkerüli mostanság, a gond a feszültséggel adódik, az meg egy másik pillanat problémája. Elfogadta, hogy nincs minden rendben és nem is nagyon lesz - viszont soha nem volt ennyire egyensúlyban a világgal.
Arca azonban hamar felderül, amiko számára kedves feliratokat lát: itt bizony csokoládé kóstolás lesz. Hamar kidobja az elektromos vacak cigarettapótlék betétjét és már indul is befelé. Azonban odabent talán valamiféle rapid-randi vagy mi az isten bontakozik kifelé.
- Bsszameg - morog maga elé, de a csoki az csoki, így felmarva a kis adagját, keres magának egy pontot, ahogy hozzá hasonlóan egy srác ácsorog egyedül, nyílván vár valakire, de leparkolni tökéletes. Lenyeli az elsütni kívánt poént, miszerint a kutyaféléknek ez a csokoládéevés tiltott dolog, így csak oldalra pillantva nézi a srácot, aki mintha el lenne veszve.
- A te partnered is késik? - enyhe kifejezés, hogy az övé késik, el se jön, de ez most mellékes. Betöm egy bonbont, amely nugáttal van megtöltve. - Mindjárt nem is zavarok, de ezt még betolom - mutat a kis szerzeményeire és tovább nyammog a nugáton.