[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=735714#post735714][b]Vajda Eszter - 2018.10.01. 17:09[/b][/url]

Percek óta csak fekszem a hátamon, hol a felkelő nap függönyök résein át beszűrődő halvány sugarait bámulva, vagy Benjámin arcát -- amikor alszik, meglepően nyugodt, azokra a görög szobrokra hasonlít amikbe istenek arcát vésték, és amikor ránézel, egyszerre csodálod és féled, a közelébe akarsz férkőzni, közelebb, közelebb, mindig csak közelebb, sosem elég a figyelme, a kedvessége, sosem elég semmi amit tesz vagy mondd, mert neked minden kell egyszerre. Nem merek megmozdulni, még egy mélyebb lélegzetet sem venni a melltartóm peremén pihenő keze súlya alatt - nem tudom, hogy az előző este folyamán mikor hoztam meg az a rossz döntést, ami miatt most itt vagyok, amikor azt mondtam a barátaimnak, hogy persze, hogy megyek velük inni, vagy amikor kellően részegen felhívtam őt, hogy mennyire gyűlölöm - rögtön utána pedig esedeztem a bocsánatáért, amiért ezt mondtam neki, elismételtem milliószor, hogy mennyire szeretem.
Lehunyom a szemeim, halványan elmosolyodom ahogy a nyakamba szuszog - el tudnék lenni itt még örökké, épp csak addig a pár millió évig, amíg fel nem ébred -- bárcsak soha ne ébredne fel, bárcsak soha ne aludna el, bárcsak ébren is megőriznék az apró ráncok a homlokán azt a kedvességet, amit a hosszú szempillái álmában hordoznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748230#post748230][b]Vajda Eszter - 2019.02.01. 14:06[/b][/url]

Ha a legjobb barátnőd - nem tudom, mennyire helyénvaló amúgy ez a kifejezés, mármint nézd, alap hangon nincs túl sok barátom, a nem túl sok pedig konkrétan az öcsém barátnőjét, Cat Payne-t (aki nyilván nem a barátom), meg Francescat jelöli - megkér, hogy randizz a bátyjával, olyan volumenű kérdések vetülnek fel - már azon kívül, hogy most mégis melyikőjük lehet elkeseredettebb, vagy, hogy akkor engem most gyakorlatilag kihasználnak, és valami alibi nő vagyok, mert a szóban forgó úr fél bevallani a világnak, hogy meleg, na nem mintha bajom lenne a melegekkel, sőt, összetenném a két kezem, ha beköszöntene egyszer csak a tavasz -, mint, hogy MIT VEGYEK FEL?
Mármint tényleg, ez, na ez igazán komoly probléma. Túlöltöznék? Alul öltöznék? Ez most tényleg randinak minősítendő, vagy csak baráti kávézás? Megkapom egyáltalán valaha a válaszokat??
Vonatkoztassunk el a fejemben megszólaló, gonosz, bűntudatkeltő hangtól, amint épp azt mondja, ó Eszti, pedig ha valakinek, hát neked aztán van tapasztalatod az idősebb pasikkal!, mert ha elkezdenék emiatt is szorongani, csak visszafeküdnék az anyámék kanapéjára Ben&Jerry's-t zabálni, és már így is annyit ettem, hogy kezd megnőni a seggem - nem mintha amúgy akkora nagy seggem lenne, de onnan már csak egy lépésre van a combom per hasam, ahonnan nagyon, nagyon nehéz ledolgozni a felesleges kilókat!
Most persze gondolhatnád, hogy mindezek után vészesen el fogok késni, de az az igazság, hogy ha ilyen szinten rágörcsölsz valamire - még ha nem is látszik, a gyakorlat! - mindenhova kínos pontossággal érkezel meg.
Ide is.
(Egyébként mégis ki nevezi el a lányát ugyanúgy, mint a fiát?? Normális ez? Csak mert Norma Bates fiát is Normannek hívták, és ő közel sem volt az! Ez persze még az előtt eszembe juthatott volna, hogy belépjek, és akkor észrevétlenül el is menekülhettem volna!)
-  Szia - halvány mosolyt varázsolva arcomra foglalok végül helyet vele szemben - komoly taktikai megfontolás lapul emögött, ha például mellé ültem volna, akkor máris túl rámenősnek tűnnék - kibújva a bőrkabátomból - nem olyan műanyag, ami alatt sokkal jobban fázol, mint kellene - kényelmesen a csuklóm fölé húzom a pulóverem ujjait, majd felé nyújtom jobbom.
- Fogalmam sincs, mennyire készített fel, Eszti.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748241#post748241][b]Vajda Eszter - 2019.02.01. 15:28[/b][/url]

Egy pillanatra - de meg mernék esküdni, hogy az az egy pillanat életem eddigi legrosszabbja, rögtön az után, hogy rájöttem, Benjámin tényleg felpofozott, a tenyerével, meg az után, hogy rájöttem, az öcsém tényleg beverte Benjámin képét, az öklével, ja, és azt se felejtsük el, amikor az anyám közölte, hogy ekkorát még nem csalódott bennem - eluralkodik rajtam a pánik, a másodperc tört része alatt gondolok arra, hogy biztos rossz emberhez ültem le, hogy mennyire kínos lenne elmondanom, miért ültem le rossz emberhez, és, hogy azért mégsem tálalhatok ki az igazsággal, de akkor mégis mivel kellene kimentenem magam az egész helyzetből, hiszen szemtől szembe, miután már letetted a csinos kis popód, nem mondhatod az, hogy "ó, elnézést uram, összekevertem valakivel"! De mielőtt teljesen kétségbe eshetnék, egyetlen tökéletes, meleg hanglejtésű szóval - ez akár romantikus is lehetne, de nem az -- a boldog élet titka, hogy soha ne legyenek elvárásaid, most én is csalódtam magamban -- mondtam már, hogy szeretem az életem egy Audrey Hepburn filmként nézni? - megment. Hogy aztán minden, az alakja köré képzelt tartást, becsületet és férfiasságot - kezdek túlzásokba esni - egyetlen, hasonlóan meleg és tökéletes hangvételű mondattal leromboljon, valahogy úgy, ahogy én tettem hónapokkal ezelőtt az önbecsülésem (itt lenne az ideje elsütnöm egy viccet a fekete ruháimról, de nem fogom megtenni).
Egy pillanatra - ez még ugyanaz a pillanat, csak szeretek órákig beszélni szélsebesen múló dolgokról - megemelem szemöldökeim, és el is mosolyodom, mert más nyomorát valahogy mindig szórakoztatónak találom (ne is beszéljünk a saját nyomoromról!), mielőtt finoman az asztal szélére könyökölnék, és állam megtámasztanám a tenyerem élén.
- Ugyan, lehetne rosszabb is - finoman vállat vonok, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként, ha valaki tényleg ennyire kelletlenül és nulla életkedvvel áll egy lányhoz (HOZZÁM), akkor az igenis sértő, de legalább ennek tudatában máris világosabb, miért kell neki a kistestvérének nőket szerezni. Ugyanakkor, feltehetőleg már előrébb lennék az életben, ha én is rábíznám ezt az öcsémre, az ő választásai határozottan jobbnak tűnnek.
- Hmmmm - magam elé húzom a menüt, kinyitom - aranyszabály, hogy soha, soha ne hagyj egy nőt választani, a nők képtelenek ilyen volumenű döntéseke hozni! - majd némi elmélyült gondolkodást követően - irigylem azokat az embereket, akik minden kínos helyzetben képesek bedobni egy még kínosabb tényt a nagyvilágról, legalább nem csendben ülnek -- akkor kérek egy kávét, és egy verhetetlen ishlert - látod? Erről beszéltem. Most pedig illene mondanom valamit, ami nem az időjárás, vagy a politika.
- És, hogy tetszik eddig nálunk? - nem mintha ez aztán annyira izgalmas lenne. Gondosan visszaigazgatom a kartont a helyére, mintha nem vinnék el innen azonnal, amint rendelt. - Biztos nehéz megszokni a hirtelen éghajlatváltozást.
Here we go.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748600#post748600][b]Vajda Eszter - 2019.02.03. 13:58[/b][/url]

Átlagosnál sokkal több örömmel tölt el, ahogy végre telenyomhatom tejszínhabbal a hűtőben kiolvasztott néhai csokoládéfagylaltot - úgyszint, ahogy alkalmam nyílik leszopogatni a hüvelykujjam és halvány rózsaszínre lakkozott körmöm bemocskoló édes trutyit -, majd a fagyasztót kitárva, a megfelelő zacskókat felbontva teleszórhatom jeges gyümölcsökkel a nemes egészt (persze jogosan vetül fel bárkiben a kérdés, miszerint mégis mi értelme volt kiolvasztanom akkor a fagyit, a válaszom az, hogy semmi, ellenben jogomban áll értelmetlen és átgondolatlan dolgokat tenni a lakásomban). Földöntúli lelkesedéssel kuporodom le a méretes kanapé szélére, nehogy felébresszem Cicát, aki a súlyom megérezve ahelyett, hogy finnyásan tovább állna, fejét a vádlimra fekteti, majd szuszog tovább, tudod, egy szeszélyes macska kegyeit elnyerni a világ legváltozatosabb feladata, egyszer fenn, egyszer lenn, kész hullámvasút.
És akkor az ölembe húzom az ipadem, a hasamra teszem a fagylaltos tálat, hiszen hol máshol lenne tökéletesebb helye, sokezredjére elindítom Audrey klasszikus csodáját, és csak, miután beleharap a vajas crossiantjába a Tiffany's kirakata előtt, csak, miután ennyire kényelembe helyeztem magam a világ legtökéletesebb hétvégi programhoz, macskával a lábaim között, szólal meg a csengő. Várok pár percet abban a reményben, hogy bárki is legyen az, nincs olyan kitartó, amennyire a kezdeti lelkesedés azt elhitette vele. Aztán elkínzottan kiabálok egyet az öcsémnek, hogy nyisd már ki bazmeg, aminek nyilván semmi, de abszolút semmi haszna, sírást imitálva hátraeresztem fejem a kartámlán, és mindezen drámai szenvedés után lepakolok magamról mindent (Cicát különös érzékenységgel, nehogy megzavarjam angyali álmaiban), elnagyolt mozdulatokkal kibontom a hajam, amiben újabban több tartás van, mint az önbecsülésemben, és akkor egyszer csak vállal a karfának, csípővel valahol a túlvégen kirántom magam előtt az ajtót.
- Ó - valahogy ezzel egy időben ki is párolgott minden ördögi haragom. - Történt valami baj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748708#post748708][b]Vajda Eszter - 2019.02.04. 08:43[/b][/url]

Elöljáróban máris szögezzük le, hogy mióta Francesca a barátaim közé sorolandó, úgy érzem magam, mintha egy új nyelvet tanulnék. Vele minden nap telis tele van meglepetésekkel. Valami olyat mond, amit hallottam már, és utólag kiszótáraztam? Esetleg teljesen újat? SOSEM tudhatom, mit veszek ki abból a bizonyos bonbonos dobozból - amikor pedig azt mondom, bonbonos, azt teljesen komolyan is gondolom, semmi flancos hasonlat, hiszen Cesca egyértelműen a legédesebb lány ide közel s távol, nem utolsó sorban pedig kitűnő stílusérzékkel rendelkezik, hát hogyan ne lehetne szeretni őt!?
Sűrűn pislogva követem minden szavát, az édes praliné mellett nem csak az élet, de a saját érzéseid is totál hullámvasutat jelentenek, először megijedek, utána megnyugszom, amikor megpuszil, még mosolygom is, és amikor elmondja az egész hacacáré okát, NA AKKOR, akkor igazán kiszökik minden vér az arcomból.
- HOGY MI? - oké, lehet, LEHET, hogy ezt kicsit túlreagáltam. Hiszen nézzünk csak rá Kai-ra. Nem lehet annyira rossz, ha mondjuk kifőznénk belőle minden hordozott baktériumát és fertőző vírusát, elküldenénk egy tisztességes fodrászhoz, vennénk neki egy egészen új ruhatárat, napi huszonnégy órát töltene illemtan- és higiéniai órákkal évekig, esetleg, talán, lehetne még belőle tisztességes tagja a táradalomnak.
- Cesca - egy szerető anya minden aggodalmával simítom tenyerem arcomra miután kihúzom kezem a kezei közül, mintha a hűvös bőrömnek esélye lenne elsimítani a megrökönyödésem (színésznő kellett volna lennem, ÉN MONDTAM), majd keservesen elbiggyesztve ajkaim rázom meg fejem. - Ahhoz a fiúhoz egy steril jelmezre és egy ujjlenyomatos erényövre lenne szükséged, nem ruhára - nem gonoszkodom, tényleg, de nem értem, egy olyan lány, mint ő, mégis mit találhat vonzónak egy olyan fiúban, mint KAI, úgy értem, ha ezt keresi, elég lenne végigvonulnia a Blahán, és minden ujjára kapna öt jelentkezőt.
- És mi az, hogy te hívtad meg őt, hát nincs abban a fiúban semmi férfiasság? - a válaszom: nem. Nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748716#post748716][b]Vajda Eszter - 2019.02.04. 11:03[/b][/url]

Persze megnyugtathatnám, hogy részemről a lehetne rosszabb is valóban azt jelenti, hogy volt már rosszabb is, de az ember valahogy nem szívesen dicsekszik el azzal, hogyan kötött fogadást az öccsével amikor épp mindkettejük vérében túl sok aranyszín pezsgő nehezítette el a világot, aminek aztán az lett a vége, hogy egy harmincöt éves pasitól elvált a felesége, minden erőfeszítése a kampányidőszak alatt szarba ment, ÉS mindezek után, habár egy normális ember minél távolabb kezdene "új életet", mondjuk Amerikában, ENGEM bezzeg hazaparancsoltak a botrány kellős KÖZEPÉN, hadd csámcsogjon a csontos hátamon egész Magyarország!
Szóval csak illedelmesen elmosolyodva biccentek egyet, elvégre az előbbi röpke kis történetnél jobbat sem tudnék mondani, beszéljen hát helyettem a testem (ezt a fejemben túlzott dramatizálással mondtam ki, oké, oké, talán kicsit túlreagálom a helyzetet).
- Azért kedves az igyekezete - nem mintha el tudnék képzelni bármit, ami képes lett volna ide juttatni Cescán kívül, úgy értem, persze, hogy hiszek a nyolcvanas évek kosztümös romantikájában, szmokingokkal, virágokkal és régi filmekkel, de Audrey Hepburnel ellentétben az én szomszédságomba nem költöznek csak úgy idegen, de jóképű férfiak, akiknek aztán elfelejti a kezükbe adni a kulcsuk az éppen aktuális sugar mommy-juk (pedig mennyi mindent megtennék érte!), másrészt pedig, valljuk csak be, hogy Kate és William herceg ikonikus szerelme sem a kifutón szikrázott fel.
Halkan felnevetek a megrökönyödött arcát látva. Hazudnék, ha azt mondanám, a meglepetésében maga a meglepetés okozná számomra a legnagyobb örömöt, dehogy, pontosan ezekért a reakciókért élek, amikor az emberek az első pillanatban nem is tudják, mit kezdjenek az adott helyzettel, az adott kérdésekkel, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy most csak igyekeztem elkerülni a percekig tartó kínos csendet, aminek a közepén ki kellett volna kérőznöm a mosdóba, ott pedig kimászni az ablakon, hogy aztán kitalálhassak valamit Cescának, amiről pontosan tudni fogom, hogy nem fogja elhinni, ellenben nem akarom egyből megsérteni sem a bátyját, sem őt.
- Idén fogok végezni a Bagolykő bájitalkészítési szakán - bólintva kicsit kihúzom magam, ujjaim összefonom az asztal lapján - de rendszeresen besegítek a szüleim cégének dolgaiban is - már amennyiben segítségnek számít az, hogy kis híján csődbe vittem őket, amiért senki nem akart olyan termékeket vásárolni, amiknek tulajdonosának a gyereke szentségsértő (mintha nem lenne ez a jelenség általánosnak minősíthető bárhol a világon, de azért slut shamingeljük Vajda Esztert, mert ő legalább híres is!), de azért vannak igazán jó ötleteim is - és nagyon sokat segítek az öcsémnek az álmai megvalósításában - értsd: puccos partikon vagyok gyönyörű és illedelmes, amíg mindenkiről tudok mindent, mert ez a dolgom. Mint valami állásinterjú baszki.  
- Azt hiszem, ez rosszabb volt, mint az éghajlatváltozás - csóválom meg végül rosszallóan fejem, mielőtt felszusszannék (ó, milyen megnyerő beismerni, hogy milyen gázul viselkedünk, mielőtt ez a másik fejében fogalmazódna meg, talán ezért nem lesz soha többé rendes pasim! Nem mintha lett volna valaha!)
- És te mit mondanál el magadról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749249#post749249][b]Vajda Eszter - 2019.02.08. 22:02[/b][/url]

Oké, lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló.
Kezdetnek elhagytam a személyim.
Majd elhagytam a bankkártyám is.
Ha mindez nem lenne elég, órákkal később pont azt a fekete Mercedes-t állította meg egy rendőr, aminek az anyósülésén történetesen én foglaltam helyet - a lábaim addigra már kényelmesen annak az ölébe nyújtottam, aki nem az anyósülésen volt, szóval gyakorlatilag feküdtem -, ablak le, a tag beleszagolt a kocsiba, és akkor azt mondta:
- Uram, magának le kellene állnia a fűről.
Én meg ekkor így oldalasan ráborultam a műszerfalra, és a stressztől elsírtam magam, hogy bazmeg, bazmeg nem hiszem el, hogy nekem még ez sem sikerül. Később persze kiderült, hogy csak arra gondolt, hogy álljon arrébb, az aszfaltra, ellenben az is kiderült, hogy képtelen vagyok igazoltatni magam - félúton eszembe jutott, hogy mennyire sértheti a büszkeségem amiért nem tudja, ki az a Vajda Eszter -, így, amíg őt csak megbüntették nyolcvanezerrel gyorshajtásért - vagy mit tudom én, mennyi jár ezért, lekötött, hogy SÍRJAK - engem behoztak. És akkor itt vagyok. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy Amerikában az embernek van joga egy telefonhíváshoz, és már amúgy sem volt mit vesztenem, szóval megmondtam, hogy uram, nekem van jogom egy telefonhíváshoz!, ő morgott valamit, amiből azt értettem, részeg kurva, én azt morogtam, hogy már nem is vagyok részeg, de végül megkaptam amit akartam.
Értelemszerűen az ügyvédem kellett volna felhívnom, de az ügyvédem a nagyanyám, aki elmondta volna a szüleimnek, az apám pedig már így is GYŰLÖL. Benjáminban nem bíztam meg annyira, hogy ki is hozott volna. Egyetlen lehetőségem maradt hát.
- Vedd fel, légyszi, légyszi - az ajkamról tépkedve a bőrt támasztom homlokom két csengés között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749258#post749258][b]Vajda Eszter - 2019.02.09. 10:17[/b][/url]

Tudod, amikor az embert egy nagy helyzet éri, nem igazán van ideje olyan ésszerű dolgokra gondolni, mint:
ad1) Ricsi már hónapok óta olyan, mintha csak látogatóba járna haza, ezért eleve nem lenne semmi értelme, hogy a telefonja az apánknál legyen hajnali négykor;
ad2) az ember hajlamos egyik szobából a másikba szólva összekeverni a hangjuk alapján, miért lenne ez majd másképp telefonon keresztül,
nem, az ember egyből arra gondol, hogy képtelen felfogni, hogy az öccsét akarta hívni, és nem az apját, és, hogy nem hiszem el, hogy még a családom telefonszámát sem vagyok képes tisztességesen, a megfelelő arcokhoz és nevekhez kapcsolva megjegyezni, és minden bizonnyal vége az életemnek, mert megígértem apunak, hogy majd itthon jó kislány leszek, nem kell sehol fizessen azért, hogy hazamehessek, és ezek után minden bizonnyal egészen halálom napjáig szobafogságra leszek ítélve. Sőt. Bezár egy toronyba, mint Rapunzelt.
Szóval egy pillanatra meg kell támaszkodnom a falban, mert amikor meghallom az apám hangját, rendesen elszédülök, és csak utána remegnek meg kétségbeesetten lefelé görbülő ajkaim.
- Úr isten, Apu? - rebegem bele halálra vált hanggal a telefonba, és tessék, MÁRIS újra sírni kezdek. - Kérlek kérlek ne gyűlölj meg - folytatom anélkül, hogy rendesen válaszolhatna, miközben szipogva megtörlöm szemeim. - Történt egy kis baj, és - nyilván nem fogja elhinni, hogy kis, miközben SÍROK - én esküszöm nem így terveztem, csak haza szerettem volna jutni, és - szipogás - nem tudom hol vagyok, mert még soha nem voltam itt - ellenben Norvégiában, ott már fejből tudtam, melyik őrs hol van! - és úgy félek - fejezem be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749455#post749455][b]Vajda Eszter - 2019.02.10. 11:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749456#post749456][b]Vajda Eszter - 2019.02.10. 12:17[/b][/url]

Jó, oké, oké, lehet, hogy tényleg csak túlreagálom, és a helyzet valójában közel sem ennyire drasztikus, mint amennyire felfogom, lehet még jó vége is, valaki bejön, kifizeti értem az óvadékot, csináltatok egy új személyit és bankkártyát, és ennyi. De gondolj csak bele, mi van akkor, ha a dolog rosszul sül el, valami helyi Gossip Girl nyomott egy képet, fellökte az internetre, mint, ahogy napjainkban szokás, holnapra már mindenki tudni fogja, amit a szüleim a legutóbbi nagy akcióm után nehezen helyrehoztak, újra romba dől, az öcsémből pedig a közvélemény nyomán legfeljebb egy low grade politikus lesz valami kamupártban, és még csak a nevét sem fogja hallani soha senki.
HÁT HOGY NE RETTEGNÉK??
- Jaj, úristen, Ricsi - valamivel boldogabban szipogva - már amennyiben lehet boldogságnak nevezni azt, ha az érzelmeid változatosabbak mint a szinuszgörbe, egyik pillanatban még egy fasza kocsiban szívsz, a másikban már egy fogdában dekkolsz, és még csak nem is az illegális dolgok miatt -- mindezek mellett feltehetőleg én vagyok az egész városban az egyetlen ember, aki guess what, nem kapott egy menetet -, szóval, hogy hirtelen nagyon megkönnyebbülök, de aztán megint vissza.
Nem mondom, hogy ebben már nincs némi színészkedés, mert ha túl vidám lennék, lehet, hogy egyszerűen csak itt hagyna, sőt, mi több, elmondaná a szüleinknek, és akkor viszlát Franciaország a szünetben, viszlát fotózások, üdv csuha!
- Hogy ne lenne mitől félnem? - bármennyire is lehetne ez a kérdés itt most felháborodott, de csak valami félhangos nyöszörgés jön ki belőlem. - Mi van, ha ezek után már büntetett előéletű leszek? - nyilván csináltam már ennél rosszabb dolgokat is, amikből végül nem lett semmi, de mondtam már, hogy be vagyok állva, és most vissza is kanyarodhatnánk az előző gondolathoz, miszerint, ez a meglepetések éjszakája, ahol bármi megtörténhet, és tök paranoid vagyok, de egyszer már ugyebár elmondtam.
- Igen, itt vagyok... valahol - lehunyva szemeim kezdem el tekergetni a telefon zsinórját. - Ugye nem mondod el apának?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=750905#post750905][b]Vajda Eszter - 2019.02.25. 19:38[/b][/url]

Szerettem volna sírni, ordítani, zokogni, szerettem volna megkeresni az öcsém,és a háta mögé bújni, eltűnni, hét méterre a föld alá süllyedni, olyan helyekre, ahonnan már ő sem képes kikaparni. Szerettem volna a bátyám használni pajzsként, most talán jobban hiányzott, mint addig bármikor - napok óta erre gondoltam, napok óta azt hittem, holnap jobb lesz, holnap könnyebb lesz, de nem lett sem jobb, sem könnyebb, sem egyszerűbb -, szerettem volna találni valakit, akitől megkaphattam volna azt a huszonegy évnyi szeretet, ami valahogy mindig kimaradt az életemből.
De nem voltam képes sírni, csak üreges tekintetekkel néztem a rivalló önpusztító maradványaira, nem voltam képes megkeresni sem Ricsit, sem a bátyám, mert nem volt erőm kikelni az ágyból.
Rettenetesen szeretem az apám.
Senkitől nem félek jobban.
Szorosan átölelem magam, fekete felsőm ujját mélyen kézfejembe húzom, halkan kopogok a súlyos ajtón, tudom, hogy hallja, mindig hallja, néha azt képzelem, sosem voltam én, és sosem volt ő, egyetlen entitásként létezünk a világban amitől egyszer sem voltam még egyedül, mindig ott van, mindig velem van.
- Szia - lesütöm szemeim, kerülöm tekinteted, kínos alapossággal veszek szemügyre mindent, holott betéve tudom a szoba összes szegletét, mintha soha nem is jártam volna máshol. Végül hozzád érek, de még mindig nem nézek a szemeidbe, kék íriszeim megragadnak a szemed melletti apró ráncokon, az őszülő hajszálakon, a bőröd apró egyenetlenségeim.
Szeretnék hátra lépni, de tudom, hogy képtelen lennék megállni, próbálnék elszaladni, próbálnék elmenekülni, messze, messze, hogy soha többé ne tudj utánam nyúlni, a tudatom szegletében viszont ott kaparászik, hogy úgyis visszatérnék.
Sírni tudnék attól, ahogy ragaszkodom hozzád.
Némán csuklik oldalra fejem, tenyerem esetlenül, hirtelen tapad a falhoz, hogy ne essek el. Nagyot nyelek, ahogy összeszorítom szemeim, nem sírhatok, nem sírhatok, nem sírhatok, végtelen mennyiségben hangzik el, mintha csak te mondanád, mintha csak képes lennél rá. Állkapcsom megfeszül, fogaim már-már fájón feszülnek egymásnak, csendben engedelmeskedem, megadom magam, megtöröm magam, ahogy leülök a tiéddel szembeni fotelbe. Körmeim tenyerembe vágnak, ahogy újra és újra emlékeztetnem kell magam, mennyire szeretlek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=750911#post750911][b]Vajda Eszter - 2019.02.25. 20:33[/b][/url]

Vajon mit látna Sárközi, vagy bárki más, ha benézne a fejembe? Túl a felületes, önmagam védelmére felhúzott, falként funkcionáló gondolatokon, túl Kylie Jenner rúzsain, Karl kézzel tervezett ruháin és az örök, pezsgő csillogáson? Vajon képes lenne bárki rám találni a nyúlüreg legalján? És mit találna? Önmagam porhüvelyét, ahogy a legapróbb érintésre összeroppan, messze fújja a szél, nem hagy maga után, csupán a hömpölygő, savként maró üres mélységet.
Mozdulatlan, szoborszerű arccal követem ujjad mozgását a pohár élén, tekintetem nem lát tovább, mégis üvegesen mered a távolba. Nem tudnám megmondani, mikor jöttem rá, hogy így elviselhetőbb, nem tudnám megmondani, mikor sajátítottam el. A legtöbbször halottnak képzelem magam. Mozdulatlanul, gyönyörűen, tökéletesen, elképzelem, ahogy büszke vagy rám, amiért annyira engedelmesen fekszem puha selyempárák közül. Hogyan simul lehűtött testem a koporsóba, hogyan vagyok mindennek a közepén, mégis túl mindannyiótokon. Megrándul szám széle, ahogy megmozdulsz, szívem hirtelen, ritmustalanul kezd verni, mintha csak átszakítaná a mellkasom, mintha csak bordáimon éleznéd karmaid, mielőtt kitépnéd a lelkem. A levegő hirtelen nehézzé válik, súlyosan telepedik meg tüdőmben, belülről robbant szét, láthatatlan ujjat nyakamra fonja, és csak fojtogat, egyre erősebben, egyre kilátástalanabbul, mégsem végez velem.
Le kell hunynom szemeim, ahogy végül mellém érsz. Gerincem vonalán bizsereg a félelem, a saját hideged beköltözik bőröm alá, mintha csak hozzám tartozna. Szaggatottan szívom be a levegőt.
- Nagyon sajnálom - megfeszül öklöm, érzem, ahogy az olyan gondosan elrejtett, félhold alakú sebek felszakadnak, érzem, ahogy körmeim apró cseppekként színezi be vérem. - Ne haragudj kérlek.
Könyörgöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=750925#post750925][b]Vajda Eszter - 2019.02.26. 11:22[/b][/url]

Gyerekként hihetetlenül csodáltalak, amiért bármikor, bárhol is voltál, bárkik is vettek körbe, mindig úgy urald a környezetet, mintha a tiéd lenne, mintha legalább rajtad múlna az életük. Olyan akartam lenni mint te, megkérdőjelezhetetlen, határozott, olyan, akinek nem mondanak nemet és akinek bárki engedelmeskedik, kérdések nélkül. Úgy viselkedtem, mint te, a babaházamban gyakoroltam a mozdulataid, ahogy beszéltél, annyira, annyira büszkévé akartalak tenni, annyira vágytam, hogy csak engem szeress, csak én létezzek a számodra, senki más, semmi más, hogy mire felnőttem, elfelejtettem, ki vagyok én.
Elfelejtettem, hogyan lehetnék én.
Sosem voltam én.
Szinte csodálattal követem az alakod átölelő fénysugarakat, mintha ők zavarnának meg téged,mintha nekik kellene engedélyt kérniük, hogy hozzád érhessenek. Melegen felcsillan pupilláim mélyeiben, szinte visszanevetnek rád.
- Nem haragszol? - hirtelen, halkan bukik ki a kérdés, talán most először fókuszálok rád, szemöldökeim értetlenül vonom össze. Akkor mégis miért pofoztál fel? Az ütés emlékétől összeszorítom ajkaim, nagyot nyelek, szinte érzem a következő pofon szelét a szemtelenségtől, végül csak felhúzva lábaim ölelem át szorosan térdeim, besüppedek a drága kárpitozású fotelbe, szeretnék eltűnni, szeretnék újra apró kislány lenni, akit valósággal elnyel a hatalmas darab.
Lesütöm szemeim, szégyellem magam, persze, hogy szégyellem. Mindig tökéletes akartam lenni, mindig meg akartam felelni neked - mindig meg akarok felelni neked -, és ez annyira megerőltető, annyira nehéz, felnőni az elvárásaidhoz, hogy képes lennék beleroppanni. Azt hiszem, félúton mindig meg is teszem.
Újra nagyot nyelek, ujjaim elernyednek, majd újra megfeszülnek, finoman megrándul szám széle, ahogy körmeim újra a húsomba vájnak, de nem szisszenek fel, nem adok neki hangot, hiszen annyi mindent fojtottam már magamba, miért pont ezt ereszteném ki? Nem szeretnék válaszolni. Nem akarok válaszolni, állkapcsom újra megfeszül, ahogy összeszorítom fogaim, tekintetem konokul a poharadra szegezem. Úgyis mindent tudsz.
Aprót szusszanok.
- Az idősebbik - felelem végül csendesen, mielőtt átlépnék hallgatásommal egy bizonyos határt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751564#post751564][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 10:58[/b][/url]

Indokolatlanul világos szemeim bizonytalanul inganak meg arcodon, torkom összeszorul, ahogy újra nyelek. Hiszek neked, hiszek a kimondott szavaidnak, és szinte már kényelmesen, kényszeresen ringatom magam a képbe, hogy tényleg nem haragszol rám, holott ismerlek, Merlinre, annyira ismerlek, pontosan tudom, hogy hogy ez még mennyi minden mást is jelenthet nálad. Mély levegőt veszek, hagyom, hogy az iroda jellegzetes illata betöltse a tüdőm, onnan szorgosan hordja szét szerte a testemben millió kis vértest, szinte egyé válok vele, szinte egyé válok veled. Bizsergő arcom térdeimre simítom, magam sem tudom, kitől is várok pontosan enyhülést, tőled, a kimondatlan szavaid beleképzelt értelmébe, vagy magamtól, mint az elmúlt időben annyiszor, mintha egyedül lennék, mintha fokozatosan magányosodnék el.
Megemelve szemöldökeim nézek rád újra, ahogy megszólalsz, ajkaim értetlenül nyílnak el egymástól. Sosem beszéltünk ilyenekről. Sosem kérdezted meg tőlem, miért rajongok szinte már gyerekesen, elvakultan Benjáminért, mintha soha nem is érdekelt volna, miért választok, mintha nem is lennél kíváncsi az okaimra, csupán a bukást látnád, a vétkem, azt, hogy mindent egyetlen gondolattal, egyetlen tettel rombolok le, amit olyan gondosan építettél körénk.
Nem tagadom, mennyire félek, a gondoltaidtól, a gondolataimtól, hogy egyetlen rossz szóval még lejjebb áshatom magam a tekintetedben, pedig már azt hittem, ennél tovább süllyedni képtelenség. Most mégis itt vagyok. Mégis számon kérsz. Nyelvemmel nedvesítem be kiszáradóajkaim, erősen harapok rá utána, hogy a fájdalom visszarántson az eszemhez. Most, hogy hirtelen annyi mindent elmondhatnék neked, nem jut eszembe semmi, ami érdemes lenne rá, ami különleges lenne, amitől annyira boldog lehetnék, hogy mindenképp tudnod kelljen róla. Halkan szipogok, arcomon végigfolyik egyetlen, hideg könnycsepp, ahogy összeszorítom fogaim.
- Nagyon jól éreztem magam - amíg el nem kezdtem sírni amiatt, hogy meg fogod tudni, annyira, annyira tudtam, hogy meg fogod tudni, mintha nem is csinálhatnék semmit anélkül, hogy te ne bólints rá, vagy ne hunyj szemet felette. - De nem fog újra megtörténni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751595#post751595][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 15:04[/b][/url]

Ajkaim közé csípem a málnás koktél szívószálát, ahogy tekintetemmel követek egy, az asztalunk mellett elhaladó alakot, bájosan mosolyodom el, ahogy ő visszafordul és összenézünk, de mielőtt bárki is elhinné, hogy ebből ma este bármi is lesz, kék íriszeim visszatalálnak az én tökéletes, csodálatos, hibátlan kisöcsém vonásaihoz, és finoman vállat vonva szívok bele a jeges folyadékba. Először a szivar végéből felfelé szálló, levegőbe csipkés mintájú alakokat rajzoló vékony füstre tapadnak kék íriszeim, onnan vándorolnak tovább arcára, állára, az orra vonalára, végül megállapodnak a visszaköszönő, hasonlóan világos szempárban, ő is kap egy mosolyt. Aztán vállat vonva felszusszanok.
- Na jó, figyelj - miközben sminkeltem, megígértem a tükörképemnek, hogy csak gondolatban fogom felemlegetni Lilit, mert tudom, hogy mennyire szereti, én is kedvelem, de az már nem tetszik, hogy egyre több dolgot nem mond el nekem, ezért pedig nem is feltétlenül a lány a hibás, és ezt nem is akarom éreztetni. Ez nem Liliről szól, hanem rólunk.
- Most - könyököm megtámasztom az asztalon, ahogy kinyújtom kisujjam, egész testemmel a testvérem felé fordulok, és addig így fog ez lenni, amíg le nem vágódik neki, hogy mit akarok. - elmondunk egymásnak mindent, amit eddig nem tettünk meg.
Titkok nélkül, elhallgatott félmondatok nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751601#post751601][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 15:56[/b][/url]

Az ajkaimon játszó mosoly még szélesebbé válik, ahogy minden részletét látom, ahogy megváltozik az arca, ha másra néz, és megint meg, ha rám, ahogy minden egyes apró gondolata tudatosan ül ki vonásai szegletébe, én pedig úgy olvasok ezekből a jelekből, mintha nyitott könyv lenne számomra. Ricsi különleges, mindig is különleges volt nekem, sokkal többek vagyunk egyszerű testvéreknél és mindig is többek voltunk, és most, ahogy mindkettőnk egyre jobban komolyodik, kezdjük elhagyni a gyerekes szokásainkat, mintha csak még szorosabb lenne ez.
Akkor is, ha ő épp távolabb áll.
Állam a szívószállal játszadozó kézfejemre ejtem, már épp kétségbeesetten lebiggyeszteném ajkaim, amiért a hülye - nem hülye, dehogy hülye, örökké tudnám nézni a végéből szivárgó, nehéz füstcsíkot - szipuja fontosabb nálam - vagy, hogy egyáltalán létezik dolog, ami fontosabb nálam, de ez most részletkérdés - aztán boldogan mosolyodom el újra.
Hogy aztán megint ne mosolyogjak.
- Apa behívott magához a múltkor - és mindketten tudjuk, mit jelent ez, nem kell részletekbe menően magyarázkodnom, hogy tudjam, érti. - Te jössz. Mi történt a kocsival?
Hazugság lenne azt mondani, hogy nem ide akartam kilyukadni már az első szavamnál, de gyűlölöm, annyira gyűlölöm, ha kihagynak valamiből, és amióta elkezdődött a kampány, egyre többször érzem ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751605#post751605][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 16:32[/b][/url]

Baszki.
Túlzás lenne arra gondolni, és nem is akarok, hogy az öcsém gyilkos, vagy, hogy az öcsém cserbenhagyásos gyilkos, vagy, hogy az apám ÉS az öcsém gyilkos, csak eltussolták - és ki tudja még mi mást -, és látod, annak ellenére, hogy azt mondtam, nem akarok ilyenekre gondolni, máris túlgondoltam. Miért nem derült ki. Ha nem is derült ki, miért nem mondta el. Nem láttam az autót, nem láttam a benne okozott károkat, de a hülye is tudja, hogy ha szervízben van egy ennyire erős jármű, akkor ott történnie kellett valaminek, és már nem azért, de még senki nem javíttatott azért kocsit, mert egy nő, unalomból, rátette a motorházra a seggét.
Egy pillanatra átfut gerincemen a hideg.
Oké, ne lássunk ebbe többet annál, mint ami.
Tekintetem ide-oda ugrál arcodon, egy pillanatra összeszorítom ajkaim, szinte már kibukik belőlem a következő kérdést, de szóról szóra, betéve ismerem a szabályokat, és akkor sem szegném meg őket, ha az életem múlna rajta. A mi szabályaink. Először válasz, utána kérdés. Szinte már ösztönösen követem őket. Mélyen szívom be orromon a köztünk feszülő levegőt, ahogy fájdalmasan nagyot dobban a szívem, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a kérdésedtől, vagy a reakciómtól ijedek meg jobban.
- Nem tudom. - félek, félek attól, hogy igen, félek attól, hogy mi lesz, ha igen, félek attól, hogy újra a rossz személybe, annyi, annyi mindentől félek, hogy reggelig folytathatnám a sort. - Félek, hogy az leszek - és újra rosszul fog végződni. - Te vezettél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751608#post751608][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 16:59[/b][/url]

Próbálok elmosolyodni, de csak addig jutok, hogy szinte már bűnbánatosan süssem le szemeim, amiért hirtelen végtelenül haragszom magamra, hiszen nézz magadra, Ricsi, te is szerelmes vagy, neked is van valakid. Nem kellene emiatt összeugornia a gyomromnak, nem kellene rosszul éreznem magam, nem kellene azt hinnem, hogy majd emiatt foglak elveszíteni. Mert félek ettől, és bárhogy is próbálom hitegetni magam, amióta elkezdődött a kampány, amióta Lili bekerült az életünkbe, érzem, hogy egyre távolabb kerülsz tőlem, pedig én még mindig kétségbeesetten kapaszkodom beléd. Szeretném ezért nem a barátnődet okolni. Tényleg. Nagyon kedvelem Lilit, nagyon könnyen, magától értetődően vagyok vele kedves, néha meg mernék rá esküdni, hogy rettenetesen közeli barátnők vagyunk, de a politika mindig is az életünk része volt. Egyedül ez változott.
Nagyot nyelek. Szóval nem te vezettél. Csodálatos. Egy újabb dolog, amiben képtelen lennék téged látni hibásként, akkor is, ha az voltál.
- Néha. Mondjuk - túlzás lenne azt mondanom, hogy randizunk, különben is gyűlölöm azt a szót. Gyerekes, egyszerű, felületes, csupa olyan dolog, amibe nem akarok belekezdeni, aminek, nem is olyan mélyen, az ellenkezőjére vágyok. Arcom összekulcsolt ujjainkra hajtom, így nézek rád. - Mi lesz most, Ricsi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751622#post751622][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 17:54[/b][/url]

Annyi mindent nem tudunk. Jobb szemöldököm megemelkedik, elhúzom szám szélét. Amíg ketten voltunk - szinte röhöghetnékem támad a gondolttól, ketten a világ ellen -, amíg együtt csináltunk mindent, nem volt olyan, hogy nem tudom. Te nem ütöttél el embereket. Nekem nem kellett bevetnem a kisujjam, hogy kiszedjem belőled az életed. Nem voltak egymás előtt titkaink, és nem voltak megoldhatatlan problémáink.
- Úgy érzem mintha valaki más - és pontosan tudjuk, ki, pedig ez volt az egyik szabályom ma estére, hogy nem hozom fel sem őt, sem a nevét,  és látod, látod, a saját ígéreteim szegem meg, hogy újra közel férkőzhessek hozzád, mégis hogyan tartsam így össze magam? - kezdené átvenni a helyem az életedben.
És olyan, mintha a lelkem tépné ki éppen a mellkasomból, fáj, sajog, és képes lennék sírni tőle, de annál én sokkal több, sokkal jobb vagyok, ez pedig sem Lili, sem a kapcsolatotok ellen nem szól. Egyszerűen csak gyűlölök emberek miatt sírni.
- Mennyire szereted őt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751635#post751635][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 18:27[/b][/url]

Ajkamba harapok, erősen, ahogy rád nézek, és valamiféle mosolyt erőltetek az arcomra, de azért nem viszem túlzásba. Nem szeretek gyenge lenni, sosem erre tanítottak, nem szeretek megtörni - feltűnt már bárkinek, hány dolgot soroltam fel az elmúlt percekben, amiket nem szeretek magamban, a világban, de még egyet sem, amit igen? Nincs értelme hazudnom neked, sem a szavaimmal, sem a tetteimmel, jobban ismersz bárkinél és bárminél ezen a világon, azonnal észrevennéd, azonnal rajtakapnál.
- Remélem - bólintok rá. Csak legyen így. Aprót szusszanok, ahogy arcom újra a kezeinkre simítom, az egészen a hajhagymákig bizsereg a csattanás emlékétől, de már nem fáj-
- Azt mondta, nem haragszik, és, hogy újra olyan vagyok, mint akkor - annyira, annyira kísértetiesen hasonlítotok egymásra, hogy az egészen megrémít.
- Mi lesz, ha ugyanaz fog történni? Nem akarom, hogy megint rajtatok menjen át ez az.. egész.
Tudom, hogy miattam rajtuk csattant szinte minden, a sajtó, az ítélkező pillantások, és annyira, annyira sajnálom az egészet, még most is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751639#post751639][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 18:53[/b][/url]

Hangod nyugtatóan visszhangzik koponyámban, hullámzik a csontok alatt, úgy érzem maga tőlük, mint egy óceánon hintázó csónak. Hiszek neked, hinni akarok neked, szeretném, ha igazad lenne. Szemöldökeim gyanakodva húzódnak össze, most az én ujjam feszül meg a tiéden. Nem hagyhatsz itt, Ricsi. Nem hagyhatsz egyedül te is, nem maradhatok egyedül újra.
- Bárhová - nem kell gondolkoznom a válaszon, holott tudom, mennyit jelent ez, hogy így, most kimondva sokkal több súlya van, mégis. Soha nem válaszolnék erre másként. Lehunyom szemeim. - Hogy jutottunk idáig?
Szeretném, ha csak feleannyira hangzana drámainak, mint amilyen így, kimondva. Tudom, hogy az alkoholtól sokkal, sokkal érzékenyebbé válok, de hiába próbálnánk meg tagadni. Mindketten rengeteget változtunk az itt töltött idő alatt, sokkal, sokkal másabbak vagyunk, még ha a világ nem is látja, ha most rá kellene néznem az akkori énemre, szinte rá sem ismernék, és tudom, hogy te is hasonlóan érzel. Egyikőnk sem gondolt akkor még arra, hogy te szerelmes leszel valakibe, egyikőnk sem gondolt akkor még arra, hogy nekem egy idő után már nem lesz elég ez, a felelőtlenség, a komolytalanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751646#post751646][b]Vajda Eszter - 2019.03.10. 19:34[/b][/url]

Megemelem egyik szemöldököm, ahogy hallgatlak, végül aprót bólintok. Legyen. Csináljuk. Bízom benned, tudom, hogy bármire képes vagy.
Beszívva alsó ajkam nyalok rajta végig, a rá tapadó szirupos ízen, ahogy arcod vizslatom, próbálom kitalálni, mire gondolsz, miközben beszélek, kitalálni belőle, mit fogsz tenni, mi fog történni. Lassan kieresztve a tüdőmbe szoruló levegőt ingatom meg nemlegesen fejem, ujjam megremeg a tiéd szorítása alatt.
- Neked akartam - nem hazudok. Nincs miért hazudnom. Tény, hogy az elmúlt egy-két napban haragudtam Lilire, amiért csak vele foglalkozott, én pedig a háttérbe szorultam, de tudom, hogy a testvérem boldog vele, és ez nagyon sokat jelent nekem. Nem akarok magyarázkodni, mert nem érzem magam bűnösnek. Leírtam Lilinek, hogy bíznia kell Ricsiben, és ez, a kép, nálunk nem igazán számít semminek, mert ha meg akarja csalni, akkor azt semmiképp nem egy telefonos applikáción keresztül fogja csinálni. Összeszorítva ajkaim várok, magam sem tudom pontosan, hogy mire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751724#post751724][b]Vajda Eszter - 2019.03.12. 13:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753169#post753169][b]Vajda Eszter - 2019.03.25. 21:15[/b][/url]

Nagyban megforgatom szemeim, ahogy a kamerába beszél, nem mintha bele akarnék szólni abba a bármibe, amit ő és Brightmore - hogy lehet valakit egy lámpának elnevezni, könyörgöm, hát gyűlölik őt a szülei? - csinálnak, de hé, épp részeg, és élj te bárhol, a fiúkról, akikkel a részeg lányok beszélnek, az összes mese igaz.
Nagyon meg fogja ezt bánni holnapra a kisasszony, de mégis ki vagyok én, hogy megállítsam őt az élete legrosszabb döntéseiben? Tudjátok vannak azok a barátok, akik egyenesen biztatnak a katasztrófára, miközben próbálnak lebeszélni, de azért mégsem eléggé - én pont ez a barát vagyok.
- Dehogy gyűlölöd őt - megingatom fejem, fülem mögé tűröm pár hajszálam, enyhén beleszédülök abba, ahogy hajolgatni kezd, szóval utána fekszem én is, csak így, le a vízpartra, és nevetni kezdek, ahogy egy kőről kezd áradozni. Homlokomra támasztom kézfejem, mélyet szusszanok a budapesti, tisztának véletlenül sem mondható levegőből.
- Ó bébi - lehunyva szemeim sóhajtok fel. Amikor süt a nap, még nagyon jó meleg van, de, most nyilván nem, bár ezen a ponton már nem is nagyon fogom fel, hogy kezdenem kellene valamit a hideggel.
- Te is lefeküdhetnél - kezdek kuncogni újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753171#post753171][b]Vajda Eszter - 2019.03.25. 21:18[/b][/url]

Vele együtt nevetek, szinte boldognak is lehetne mondani, ha nem lenne ennyi alkohol a véremben, elvégre, a bortól mindig különösen boldog vagyok, így hát, a rosé-boldogság nem is számít.
Értetlenül mormogva vonom össze szemöldököm, ahogy visszakérdez, igazából elég lassú most a felfogóképességem, de pár másodpercnyi fáziskésés után hangosan nevetve rázom meg a fejem.
- Velem, butaaaa - persze, lehet, hogy ő nem így értette, vagy én nem érettem úgy, esetleg mindketten félrebeszélünk egymás mellett, de meglehet, hogy már rég túlragoztam ezt az egészet, azért tovább nevetve fetrengek.
- Biztos vagyok benne, hogy sötétebb alapozót használnának hozzád - lehunyom szemeim, teljes nyugalomban, arcom az ő fejéhez hajtom, felhúzom térdeim.
- Jaj - újra felnevetve takarom el tenyeremmel szemeim. - Az a fiú úgy nézte a melleid Cath, már nekem fájt - kezdem el rázni fejem, ami nem feltétlenül kényelmes így, de most nem is feltétlenül érdekel. - Tökre összházasodhattál volna Levivel - elvégre, őt még szereti is, és, ha mással ilyen egyszerűen megy, akkor vele miért ne?
- Hm - kinyitva szemeim szusszanok fel, tekintetemmel csillagokat keresek, amit, elég nehéz találni a város fényei mellett. - Nagyon sok mindent megbántam már az életemben - nagyon sokan tudják, még soha nem mondtam ki, de akik ismernek, igazán, azok tudják. - Néha csak vissza szeretnék menni, hogy mindent másképp csinálhassak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753179#post753179][b]Vajda Eszter - 2019.03.25. 21:56[/b][/url]

- Hmmm - csak ennyit fűzök hozzá. Alapvetően mindenkiről megvan a véleményem, úgy a tetteikről, mint az általános viselkedésükről, de nem szokásom megosztani azt másokkal. Persze, megesik, hogy eljár a szám, amikor nagyon szét vagyok esve, vagy, ha olyan szinten megbízok valakiben, hogy meg merjem tenni - az első lehetőség világéletemben többször állt fenn, mint utóbbi. Aprót vonok vállamon. Túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem Leventét, de sok mindent elmond az emberről, honnan jön, és az én, személyes véleményem szerint nem szabad megbízni abban, akinek az apja legilimenciát, az anyja meg kriminálpszichológiát tanít.
- Nehezen fogod elfelejteni, ha snapchaten küldözgetsz neki videókat - szkeptikusan megemelem szemöldököm, vagyis próbálom, de a végére csak hunyorgok, így pedig el is veszti a komoly értékét.
- Hú - összevonom szemöldökeim - most sikerül, azt hiszem -,ahogy hallgatom őt, felkönyökölve fordulok felé, és rázni kezdem fejem. - Nehogy sírj egy fiú miatt, Catherine Hope Payne! - ha létezne olyanom, hogy egyensúlyérzék, akkor most a fél kezemmel megragadnám a vállát, és jól megráznám őt - jó, mégsem, így fekve elég veszélyes lenne -, de így csak megbököm mutatóujjammal az orra hegyét, és őszintén elcsodálkozom, hogy sikerül becéloznom első találatra a pontot.
- Ajh - felsóhajtva dőlök vissza a betonra. - Ne akarj soha olyan lenni, mint én, Cath. Ötvenöt kiló vagyok, és ha hiszed, ha nem, a világ legnehezebb dolga megtartanom - nagyon, nagyon sokan mondták már, kórosan sovány vagyok, vagy, hogy biztos képtelen vagyok megenni egy hamburgert, pedig nem így van - nyilván azért nem is viszem túlzásba a gyors kaját -, de néha csak sírni szeretnék, amikor kijövök a teremből.
Azt mondják, azokat a dolgokat szeretjük a legjobban, amik fájnak.
- Nem tudom - aprót vonok a vállaimon - tudod, néha úgy érzem, hogy helyrehoztam a dolgokat, de utána mindig, mindig történik valami, mintha egyszerűen csak unalmas lenne a normális - az öcsém és én, sosem akartunk normálisak lenni, és soha nem is lennénk rá képesek. Ezzel a névvel egyszerűen csak nem fér össze egy átlagos élet, kell a reflektorfény, kell, hogy az emberek beszéljenek rólunk, hogy ismerjenek, hogy irigyeljenek, de az egésznek ára van.
- Nem tudom - lehunyom szemeim. - Nem hiszem. De az öcsém és az apám - nem, az apám soha nem mondta ki, de látom a szemében, akárhányszor csak elidőzik rajtam a tekintete - a fejükbe vettek valamit. Szerintem nem létezik ez a valami, mármint.. Oké, figyelj - újra felkönyökölök - biztos hallottál az iskolaváltásunk.. körülményeiről két éve - néha belegondolok, milyen régen volt, és fel sem fogom, hogyan telhetett el máris két év - csináltam egy hülyeséget, olyan hülyeséget, mint akkoriban, és most azt hiszem, azt hiszik, újra van egy Benjámin az életemben, aki nem Benjámin, de - elhúzom szám, ahogy megcsóválom fejem. - én nem hiszem, hogy erről lenne szó, érted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753324#post753324][b]Vajda Eszter - 2019.03.27. 19:40[/b][/url]

kicsi Richárd
x lídia x arany kaviár x ewtrtw

Vajda Eszter.
Nevetni támad kedve, ahogy a gardrób egész alakos tükre előtt hátradobja Eszter hosszú, finoman hullámolt, a szálvégi töredezésektől teljes mértékben mentes, dús és csillogó haját, jobb lábát a másik elé helyezve pózol, leginkább magának. Némileg aggódott, hogy egy olyan semmi kis hülyeségen fognak elhasalni, mint mondjuk, a lány telefonjának zárja, de az arcfelismerő azonnal kapcsolt, ahogy csak rápillantott, sőt, Hanni édes dorombolása a Vajda Papa - feltételezett - aggodalmait is eloszlatta. Minden tökéletes.
Tökéletes.
Széles vigyor nyúlik el arcán, a tökéletes fogsor fehéren csillan meg, ahogy tekintete találkozik a jól ismert, szinte világító kék íriszekkel a tükörben. Amikor először meghallotta Hanni tervét, kinevette őt, de ahogy jobban belegondolt, Richárd egyetlen, édes testvéreként, a legfontosabb emberként az életében, könnyen szétválaszthatja a turbékoló szerelmespárt - egy pillanatra undorodó fintorba húzza szépen ívelt, új ajkait - ha okosan cselekszik. Utána már könnyű lesz a fiú szívébe férkőznie, szinte látja magán a derekára simuló esküvői ruhát, hatalmas uszállyal, rengeteg csipkével, a másik kettő pedig majd fenntartja Eszter látszatát. Hogy mi lesz majd a valódival? Azon eddig nem gondolkodtak, de amilyen egyszerűen jutottak el idáig, azt is biztosan megoldják, valahogy.
Fekete, Versace magassarkút húz, kecsesen suhan le a Vajda otthon márványlépcsőjén Eszter kasmír kabátjában, taxival utazik, és épp csak annyit késik, amennyit egyenesen illendő. A bejáratnál mosolyogva adja át kabátját, finom léptekkel közelíti meg a lefoglalt asztalt, elegánsan ejti a drága, Dolce táskát a harmadik, üres székre, majd átöleli a már ott ülő Richárd nyakát, boldog vigyorral ajkain hajol le hozzá, és nyom egy-egy csókot arcának mindkét felére.
- Szervusz, kedvesem - Eszter haját hátradobva válla felett ül le végül a szemközti székbe, combjait keresztezi egymáson, míg ujjait összefonja az asztal lapján.
El sem hiszi, hogy máris ilyen közel jutott.
- Milyen napod volt ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754850#post754850][b]Vajda Eszter - 2019.04.08. 22:33[/b][/url]

Mondhatnánk, hogy Eszter bőrében sok mindent megtanult már, hogy kiábrándult a Vajda létből, vagy, hogy már cseppet sem vonzza ez az egész, de hazugság lenne. Ellenben arról határozottan megbizonyosodott, hogy Benjámin, az a Benjámin, akiről meggyőződése, hogy képtelenség tovább lépni, hogy örökké az élete része marad, bármennyire és próbálja tagadni, és akárhányszor akarja kerülni őt, végül mindig hozzáhúz vissza, akár egy Bolygó rakoncátlan, elkóborolt Holdja. Hogy minden bizonnyal örökké ő marad a világleggyönyörűbb férfija. Hogy akár a világ végéig szólíthatja őt azon a mély, bársonyos és nyugodt hangján, mindahányszor a tüdejében rekedne az oxigén, elfelejtené, hogyan kell lélegezni, és kislányosan rágcsálni kezdené az ajkát, csak, hogy figyeljenek rá.

Hogy Aida már úgy beszél Eszter életéről, mintha világéletében ő lett volna.

Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy elszakítja róla pillantását, és teljes figyelmét újra az előtte árválkodó borospohárnak szenteli. Rutinosan varázsolja ki az üvegből a dugót, hogy még véletlenül se kelljen erőfeszítéseket tennie, majd tele tölti száraz rosé-val, elegánsan ujjai közé véve azt lép az üveghez, és néz ki a villa nyújtotta tájra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fogalma sem volt, mit kellene tennie. Meglepő módon, Eszter életének erről az apró, mégis félelmetesen jelentős részletéről épp ugyanannyit tud, mint bárki más - pár hónapig hatalmas port kevert, de biztosat, egészen biztosat az azt megelőző időszakról egyik fél sem nyilatkozott, ahogy arról sem szóltak hírek, mi köze volt ehhez a kisebbik Vajda gyereknek azon kívül, hogy a lány testvére.
Egyszerűen csak feltűnt.
Nem írt, nem válaszolt, és nem is reagált semmit, egyszerűen csak felbukkant, órákkal később, váratlanul, ahogy minden bizonnyal Eszter is tette volna - vagy, ahogy reméli, hogy tette volna. Ezen a ponton még Aidának is be kell vallania, hogy olyan vékony jégen játszik, amelyik bármikor betörhet alatta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754863#post754863][b]Vajda Eszter - 2019.04.09. 10:05[/b][/url]

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még csak meg sem próbált figyelni az elmúlt pár percben, esetleg órában, bármennyi idő is telt el azóta, hogy elfoglalta helyét a pulttal szemben felsorakoztatott székek egyikén. Ez nem is feltétlenül Mihály - Milán - személyének szól - bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy neki, személy szerint, elképzelése sincs afelől, mégis miért, hogyan, és legfőképp miért kezdett bármit is ezzel a kisfiúval Eszter, már az igazi, de ez most részletkérdés - egyszerűen csak Aida, mint a fajtája igen sok tagja, képtelen elviselni a zajt és a túl sok embert. Miért van akkor itt, kérdezné bárki értelmes ember. Milán elég határozottnak tűnt, amikor írt, olyannak, aki ismeri a lányt, hát különösebben nem volt sok választása.
Ha legilimentor lenne, most mindenképp érezne némi szánakozást, egyedül azt nem sikerült még eldöntenie, egészen pontosan ki irányába. Egyrészt, csak egy szűz kisfiú lenne képes ennyire túlmagyarázni egyetlen homályos estét, és már távolról bűzlik róla, hogy hiába parancsnok alezredes helyettes, bármilyen nagykutya is az apja, Mihály - Milán - még csak közelébe sem jutott annak a társaságnak, ahol ő maga mozog. Ahol bármelyik sznob, aranyvérű, gazdag csemete mozog.
Micsoda szégyen.
Megemeli jobb szemöldökét, tekintete először megragad a fiúéban, majd tovább csúszik le a karján, végül megakad a megmoccanó pohár élén. Egy újabb igazság, hogy valójában fogalma sincs, milyen hatással lehet a százfűlére az alkohol. Elhúzza kicsit száját, végül megrázza fejét, de nem szándékozik magyarázat nélkül hagyni a fiút, hiszen ismeri a fajtáját, addig nem fog megnyugodni, amíg nem kap valamit. Válla fölött hátraseperve hosszú haját int neki, hogy hajoljon kicsit közelebb, míg ő maga is megteszi ugyanezt, és kezét szájához emelve rövidíti le a hang útját Mihály füléig.
- Épp kipróbálok egy új, alkoholmentes diétát.
Végül is, jobb, mint a semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754864#post754864][b]Vajda Eszter - 2019.04.09. 10:29[/b][/url]

Hanni kis szőke fejében egyre inkább kezd megfogalmazódni a gondolat, ami barátnőit egyelőre még kerülni látszik: Vajda Eszternek lenni leginkább egy olyan játékra hasonlít, amiben mindig csak két opció közül választhatsz, de bárhogy is dönts, a vége nagyon, nagyon rosszul fog kisülni. Feltéve, ha te magad nem vagy Vajda Eszter.
Ő nem volt Vajda Eszter.
Fogalma sincs, egészen pontosan mit szeretne vásárolni, valami szépet, valami olyat, ami aztán csodálatosan áll rajta, és, amit megmutathat az egész világnak, de, hogy egészen pontosan micsodát, azt nem tudná megmondani. Épp egy bordó, csipkés bralette-ről pillant fel, hogy megkeresse Eszter méretét a modellek között, amikor megpillantja Lili hosszú, szálegyenes haját. Kétsége sincs arról, hogy ő az, elég sokat hallott már róla, és elég sokat látta már őt ahhoz, hogy bárhol, bármikor képes legyen felismerni. Idegesen lesüti pillantását, alsó ajkát rágcsálni kezdi, ahogy elmélyülten tologatni kezdi a darabokat maga előtt, csak, hogy elfoglaltnak tűnjön. Mit tenne Eszter? Mit tenne most Eszter? Tudja, hogy a kapcsolatuk nem mondható rossznak, ahogy azt is, hogy Ricsi már szakított a lánnyal - amit Eszter maga már nem látott. Ezt a gondolatmenetet követve pedig valójában teljesen mindegy is, mit tett volna Eszti.
Elméletileg.
Mélyet szusszan, a kezében tartott melltartót visszailleszti a többi közé, majd, összevonva maga előtt kezeit indul el Lili felé. Ha ignorálná őt, abból minden bizonnyal csak rossz sülne ki, azt hinné, haragszik rá, talán elkezdene gyanakodni, amire most végképp nincs egyiküknek sem szüksége. Súlyát fél lábára helyezve áll meg végül a matató nőszemély mellett.
- Szia, Lili - igen, egészen biztosan ezzel kezdett volna ő is. - Hogy érzed magad?