Félreértés ne essék. A kedvesség és megértés, amit a nő iránt mutat teljesen őszinte és valódi. Épp neki lenne kifogása, aki maga is különös teremtmény és a manók jobb barátai, mint saját fajtája, a mágusok többsége valaha is volt. Ugyan dehogy. Azonban látta már a szerelem megannyi színét a bimbózó halványrózsától a kicsorduló vér mélyvöröséig, hogy tudni akarja mit is érez valójában Álmos választottja. Ha érez egyáltalán bármi számára érzékelhetőt. A holtaknak nincs érzelmi lenyomata, viszont Adelina a két világ határának megtestesülése. Amikor először találkoztak, akkor nem tudta letapogatni. Saját maga is fel volt zaklatva és a többiek érzései elborították. Zsanna színei különösen harsányak és erősek voltak. Aztán az sem hagyja nyugodni Marfát, hogy mi van akkor, ha azért nem tudta csak hosszas kínlódás árán lekövetni öccsét, mert esetleg a nő közelsége valahogy blokkolja vagy leárnyékolja előle Álmost. Mindezt csak akkor tudja kideríteni anélkül, hogy felfedné képességét, ha egy jó indokkal kettesben marad Adelinával. Adódik is az örömteli alkalom. Testvére ugyanis nem rég megkérte szerelme kezét családjuk birtokán. Értesülve erről hősnőnk a maga hajlott hátú veréb megjelenésével és halk szavú módján azt javasolta, vegyék meg együtt a menyasszony ruháját. Segít választani és amúgy is ez olyan dolog, amit általában nők egymásközt szoktak elintézni a nagy nap előtt. Ezért van itt egy előre megbeszélt helyen, a korán sötétedés idején, hogy ezt megtegyék. Az idő kedvez a vámpír nőnek. Teljes a sötétség, ám az üzletek több órán át nyitva vannak még mindenütt. Lesz bőven idejük megtalálni a tökéletes ruhát, s Marfának is adódik alkalma arra, hogy megismerje lehendő sógornőjét. Akkor valóban nyugodt szívvel adhatja majd áldását a frigyre, bár ezt már így is megtette szíve méllyén. Legyenek boldogok. Ennek ellenére mindenképp szeretné tényleg megérezni Adelina színeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872154#post872154][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.01.17. 18:28[/b][/url]

Félreértés ne essék. A kedvesség és megértés, amit a nő iránt mutat teljesen őszinte és valódi. Épp neki lenne kifogása, aki maga is különös teremtmény és a manók jobb barátai, mint saját fajtája, a mágusok többsége valaha is volt. Ugyan dehogy. Azonban látta már a szerelem megannyi színét a bimbózó halványrózsától a kicsorduló vér mélyvöröséig, hogy tudni akarja mit is érez valójában Álmos választottja. Ha érez egyáltalán bármi számára érzékelhetőt. A holtaknak nincs érzelmi lenyomata, viszont Adelina a két világ határának megtestesülése. Amikor először találkoztak, akkor nem tudta letapogatni. Saját maga is fel volt zaklatva és a többiek érzései elborították. Zsanna színei különösen harsányak és erősek voltak. Aztán az sem hagyja nyugodni Marfát, hogy mi van akkor, ha azért nem tudta csak hosszas kínlódás árán lekövetni öccsét, mert esetleg a nő közelsége valahogy blokkolja vagy leárnyékolja előle Álmost. Mindezt csak akkor tudja kideríteni anélkül, hogy felfedné képességét, ha egy jó indokkal kettesben marad Adelinával. Adódik is az örömteli alkalom. Testvére ugyanis nem rég megkérte szerelme kezét családjuk birtokán. Értesülve erről hősnőnk a maga hajlott hátú veréb megjelenésével és halk szavú módján azt javasolta, vegyék meg együtt a menyasszony ruháját. Segít választani és amúgy is ez olyan dolog, amit általában nők egymásközt szoktak elintézni a nagy nap előtt. Ezért van itt egy előre megbeszélt helyen, a korán sötétedés idején, hogy ezt megtegyék. Az idő kedvez a vámpír nőnek. Teljes a sötétség, ám az üzletek több órán át nyitva vannak még mindenütt. Lesz bőven idejük megtalálni a tökéletes ruhát, s Marfának is adódik alkalma arra, hogy megismerje lehendő sógornőjét. Akkor valóban nyugodt szívvel adhatja majd áldását a frigyre, bár ezt már így is megtette szíve méllyén. Legyenek boldogok. Ennek ellenére mindenképp szeretné tényleg megérezni Adelina színeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872159#post872159][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 18:57[/b][/url]

Szeret muglik közé menni, mert akkor úgy is öltözködik, mint ők. Ritkán adatik meg ez, mert nincs oka rá, hiszen mindent megkap vagy megtalál a mágusok közt, de olykor jó kiszakadni. Ezért örül kifejezetten annak, hogy sikerült meggyőznie Zenkőt, hogy Pestre menjenek. Annak főleg örült, amikor a nő felajánlotta neki a segítségét a ruhaválasztással kapcsolatban - ha őszinte akar lenni, még most sem fogta fel teljesen, hogy Vladislav jegyese. Széles mosollyal pillant az ujján levő gyűrűre, majd igyekszik normálisan, ember módjára sétálni az utcán, amíg meg nem látja Zenkőt.
- Szia! - köszön kedvesen. - Szeretnélek megkérni, mielőtt elindulunk, hogyha nagyon nem úgy viselkednék, mint egy ember, szólj rám, kérlek - süti le tekintetét, mintha szégyellné magát. Szeret közéjük járni, de elszokott attól, hogy úgy sétáljon, mint ők, ne szaglásszon nyíltan és miegymás. Sajnálja, amiért ekkora terhet tesz Zenkőre, azonban hálás a nőnek, hogy így is eljött vele, sőt az ő ötlete volt!
- Alig várom, hogy jobban megismerjük egymást - vallja be széles mosollyal. Álmosnak nagyon fontos Zenkő, így nyilvánvalóan szeretné, ha őt is kedvelné. Ha nem is találnak megfelelő ruhát, szeretné elújságolni majd kedvesének, hogy összebarátkozott a nővérével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872164#post872164][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.01.17. 19:28[/b][/url]

Összehúzza magán túlméretes kabátját, ami elrejti hajlott hátát a világ elől. Elbűjik a szövetben, mint egy fázós kismadár. Szerencsére nem kell soká téblábolnia a nyüzgésben, mert megjelenik a nő a maga éteri valójában. Hogy lehet valai ennyire nem evilági szépség? Teszi fel magának a kérdést. Viszont meg már nem válaszolja. Egyszerűen csak megérti mi vonzotta hozzá Álmost. - Szia - köszön vissza egy lágy mosollyal nézve végig Adelinán. - Negyon szép és csinos vagy - mondja meg neki amit gondol. Visszahúzódó ugyan és kicsit szórakozottnak is tűnhet talán, de őszinte jellem. - Majd igyekszem. Megígérem - fogadja el a neki szánt feladatot. Közben megnyitja képessége csatornáit és akár egy rádiót, próbálja ráhangolni a nő frekvenciájára. Tekintete megpihen a sötét szemekben egy talán a vámpírnak hosszabbnak tűnő pillanatra. Nézni és látni is igyekszik egyszerre. - Igen, én is várom. Még nem is kértem tőled bocsánatot, hogy amikor először találkoztunk olyan furán viselkedtem az elején - mosolyog kedvesen, miközben egyúttal taktikát is vált, mivel a közvetett módszer a túl sok beszűrődó fals érzésminta miatt nem működik. Közelebb húzódik és megérint Adelina karját. - Most jövök rá, hogy igazából még nem is gratuláltam neked! - öleli meg leendő sógornőjét amennyiben az hagyja és nem érzi ezt tolakodásnak a részéről. Ha viszont megteheti, úgy azonnal kinyit minden kaput magában és koncentrál a nő testéből áradó esetleges jelekre. Letlégyen az bármilyen halvány, érzékelni szeretné. Figyelme fókuszált, míg szemei csukva vannak a jobb színlátás érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872168#post872168][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 19:55[/b][/url]

- Köszönöm. Szeretek emberként öltözni - mintha csak egy jelmezbálban kellett volna megjelennie, úgy örül ennek. - Te is gyönyörű vagy - füle moccan akaratlan egy, az utca túloldalán felharsanó sikkantásra. Fejét is arra fordítja, igyekszik lassan megtenni: meglátja a nagyobb, fiatalokból álló társaságot, ahogy hülyéskednek egymással.
- Ne viccelj, nem történt semmi - legyint egyet elegánsan. Akkor sem és most sem érzi szükségét annak, hogy bocsánatot kérjen a nő. Érthető, hogy aggódik az öccséért, és őszintén, boldogsággal tölti el Adelina szívét, hogy kedvesét ilyen tökéletes nők veszik körbe. Megkönnyebbül mindig a gondolattól, hisz tudja, Zsannát is szereti a maga módján. A kislány pedig ugyanúgy szereti a testvéreket.
- Kösz- - a szó akad belé, ahogy megérzi a nő nyakának melegét a hirtelen öleléstől. Nem tudott rá felkészülni - tudja mennyire önző ezzel kapcsolatban. Ha ő csinálja nem probléma, hiszen számít rá, ám ha ennyire meglepik, az mindig elsülhet rosszul. Szemfoga kezd el bizseregni, vére pezseg, ahogy akaratlan érzi Zenkő vérének is a csorgását. Hallja azt. És a legrosszabb, hogy éppen szünetet kell tartani vérszomját visszafogó gyűrűjével.
Ellép Zenkőtől, szája elé kapja kezét.
- Ne haragudj, csak megleptél - süti le tekintetét megint. - Én csak... - nem tudja, hogy folytassa. Örülnék, ha megkóstolhatnálak? Majdnem megharaptalak? Remek kezdése lenne a barátságuknak. - Bocsáss meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872172#post872172][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.01.17. 20:36[/b][/url]

Elfogultnak érzi a rá mondott dícsérő szavakat. Az azt megelőző mondat megmosolyogtatja. Emberként öltözni. Hiszen Adelina ember igazából, csak egy kicsit több bizonyos dolgokban, másokban meg kicsit kevesebb. Marfa nem tekint rá másként mint egy nőként, akit a testvére annyira szeret, hogy képes legyen megkérni a kezét. Ez lehet nem a legbiztonságosabb logika, de mégsem változtat álláspontján. A nő reakcióit látva a nem messze tőlük felhangzó kiabálásra megérti mire gondolt, amikor arra kérte szóljon rá, ha nem volna elég emberi a viselkedése. Milyen messziről hallasz meg hangokat? - kérdezi, hogy inkább magára terelje róluk sógornője figyelmét. Aztán ez még jobban sikerül azzal, hogy megöleli. Életveszélynek teszi ki magát. Erre kicsit későn jön rá, de amit akart azt elérte. Látta. Igen. Egy villanást látott belőle. Az erdő mély zöldjének békéjét, a szerelem vörösét és a halál árnyékát, ami minden színt sötétbe borított. Olyan volt akár a füst. Ugyanolyan koromszín puha füst, ami miatt nem érzékelte Álmost tisztán és élesen akkor este, csak sokadik próbálkozás után. Igaznak bizonyult feltételezése. Annyira lefoglalja ez az eszmefuttatás, hogy nem is retten meg Adelinától. Ráemeli szomorúságtól mindig felhős kék szemeit. - Nekem kell bocsánatot kérnem tőled. Nem voltam hozzád őszinte - kezdene beszélni, hogy megmagyarázza vakmerő viselkedését, de elcsörtet mellettük a kiabálók hada, akiknek érzéseitől megtántorodik. Annyi elán van bennük, annyi harsány szín, hogy még a szemeit is szorosan össze kell zárnia, hogy ki tudja őket zárni a lényéből. Ezért nem valók neki az ilyen zajos nagyvárosok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872173#post872173][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 20:47[/b][/url]

- Az erdőkben nagyon messzire. Ilyen helyeken kicsit bonyolultabb - köszörüli meg torkát. Hálás, amiért Zenkő igyekszik elterelni a figyelmét, és nem csak a fiatalokról, hanem lényegében önnön magáról is. - A hangok... - nyel egy nagyot, lehunyva a szemét igyekszik koncentrálni. - A hangok messze terjednek, csak figyelni kell rájuk, de az ilyen nyüzsgésben minden hang áthalad egy másikon - folytatja a beszédet, hogy valóban legyűrje a benne élő ragadozót. Esélytelen, hogy éppen szerelme nővérét bántsa. Előbb halna meg újra, mintsem ártson nekik.
Kezét húzza el szája elől, sötét tekintete láthatóan tisztul ki. Így már sokkalta jobban önmaga, mint eddig volt.
- Mire gondolsz? - fürkészi a nő arcát értetlen. Őszinte? Hiszen nem találkoztak még soha kettesben, esélyük sem volt beszélgetni még semmiről, nemhogy még hazudhatnának egymásnak. Feje biccen félre, kedvesen mosolyogva fürkészi a nőt, hogy mondja nyugodtan - aligha van olyan, amivel megbánthatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=872312#post872312][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.01.19. 12:07[/b][/url]

Érdekes lehet ilyen kiterjedt és erős érzékelés birtokában lenni. Valahogy hasonlónak tűnik saját képességéhez. Neki is sokszor akad gondja az összefolyó színekkel. Nehéz egy bizonyos lenyomatra koncentrálnia olyankor, amikor sok ember veszi körül. Bólogatva hallgatja Adelinát, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megöleli. Ezzel végre sikerül érzésmintát vennie róla. Azonban tettének nem várt következményeként felszínre tör a nőben a vérvágy. Még időben sikerül megfékeznie. Viszont ez Marfát arra készteti, hogy szinte szó szerint színt valljon. - Biztosan tudsz az Öcsém képességéről - feltételezi, hogy Álmos már beavatta álomjáró mivoltába szerelmét - Nem csak neki van. Nekem is jutott. Képes vagyok érezni az emberek érzeseit, de téged meg kellett érintenem hozzá - mondja el a lényeget, hogy azután várakozva emelje szomorú kék szemeit jövendőbeli sógornőjére. Reméli így értelmet nyer előbbi viselkedése. Ezalatt sokan jönnek-mennek körülöttük. A hangos banda is elvonul, ami megzavarta őket. Marfa kissé kibillen miattuk lelki békéjéből, de hamar visszatalál a nyugvópontjára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=873449#post873449][b]Văduva Adelina - 2024.02.09. 20:49[/b][/url]

Aprót bólint. Nem tudja, hogy melyik lenne a jobb: ha semmit nem tudna kedvese képességéről, vagy ha ennél sokkal többet. A mai napig aggódik érte, és nem kellemes mindennap azzal a tudattal szemben állni szerelmével, hogy esetleg a ruha egy súlyos sérülést takar.
Érdeklődve és kíváncsian hallgatja Zenkőt. Szíve ugyanolyan egyenletes ritmusban dobog, mint eddig tette, így tudja, nem hazudik.
- Érezni, amit én érzek? Hogyan? - csillannak fel fekete szemei. - Más vagyok, mint a többiek, ugye? Holt vagyok, mégis az élők között mozgok. Ezért kellett megérintened? - karját simítja végig, mintha csak melegíteni szeretné magát, mert fázik, pedig csak kíváncsiságát próbálja kordában tartani, ami igencsak nehéz. Ahogy az emberi személyes térnek a fogalmát hajlamos elfelejteni, úgy szokott utat engedni kíváncsiságának is.
- Igazából csak megkérdezhetted volna... - mosolyodik el. - Mit láttál?