A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855228#post855228][b]Vattai Júlia - 2022.10.26. 23:24[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Újból azok a nagy bambi szemek és az értetlen visszakérdezés. Dühítő. Végül azért csak sikerül levágnia amit akar, viszont a ne vedd sértsenek, de után összeszűkül ám a szemem rendesen. Mi az, hogy sokszor haragszom rá. MI AZ HOGY SOKSZOR...mély levegő.
- Nem, nem így már nem jó, tessék hülye csoki - odatrappolok hozzá és levágom az asztalra elé. Nem vagyok mérges, nem én, csak nem értem miért hiszi, hogy folyton mérges vagyok meg kiabálok.
- Boccs meg ilyesmi - motyogom sértett hangon karba font kezekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855237#post855237][b]Marina Darik - 2022.10.26. 23:49[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Ha igenlő választ kapott volna, akkor bizony kiabált volna Júliával, meg eljátszotta volna a sértett nő szerepét nagyon szívesen. De a szőke nemet mondott, bár nem úgy csinált, mint aki tényleg ezt akarja. Mindegy. Marina aggodalmai csak addig tartottak, amíg meg nem pillantotta a csoki csomagolásán a kedvenc férfinevét.
- For satan, Toms! - kapta fel a csomagot hitetlenül, aztán Júliára meredt, és szinte a gyomráig olvadt a szíve a meghatottságtól. Felállt, és kérdés nélkül megölelte a másikat. - Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - lelkesedett, aztán ahogy visszatottyant a székébe, el is kezdte kibontani a csomagolást.
- Kérsz? Ugye megkóstolod? - kérdezte izgágán, mint egy totyogó gyerek. Nem volt mérges, de ha az lett volna se lenne már, az tuti biztos. Letört egy darabot és a szájába kapta.
- Mmmmmm.... - szólt ki belőle az elégedett dán. - De mégis hogyan? Ide nem is szállítanak. Csak Dániától északabbra van. Nem elég nagy a gyár, hogy ennyi embert kiszolgáljanak, én már csak tudom, tavaly nyáron voltam ott. Amikor jött a mugliőrületem. Hihetetlen milyen szerkentyűk vannak ott - jegyezte meg, bár sejthette volna, hogy ez rohadtul nem érdekli ám Júliát. Mindenesetre az orra alá tolta a csokit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855243#post855243][b]Vattai Júlia - 2022.10.27. 00:14[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Hát, nem tudtam. Ez az arcomra is ki van ülve, ahogy megdöbbenve nézem az örömködő lányt. Mármint számítok rá, hogy előttem, másdodperceken belül betolja boldogan. Viszont az ölelésbe megmerevedek, annyira hirtelen ér. Az illata rögtön megcsap, ami a samponja lehet talán. Olyan műbarack, édes és enyhén gyerekes. Nagyon illik Marinához. Beharapom ajkam, talán mozdulnom kéne, de mielőtt bármit is tehetnék ellép. Mélyet sóhajtva elmosolyodok. Kis hülye.
- Aha - ha nyújtja a táblát akkor én is letörök belőle egy kicsit, majd a számba teszem.
- Hah nem olyan szar-  ismerem be vigyorogva. Valahogy jobb kedvem lesz, ahogy látom pörögni és pofázni. És az a kurva macerás út is semmitnek tűnik visszatekintve.
- Ti-tok - hajolok előre elragozva a szót. Majd kiegyenesedva újra az elsőre nagy firkának tűnő lapra koppintok.
- De hagylak tanulni, csak ennyit akartam. Végre tanulsz, ilyet se látni tőled, jobb ha nem zavarlak sokáig még a végén elfelejted hogy kell - vigyorom csak szélesedik, miközben hátra dobom hajamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855246#post855246][b]Marina Darik - 2022.10.27. 00:26[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Csak még boldogabb lesz a dán, hogy Júliának is ízlik a csoki. Mert persze tökéletesen tudja, hogy ez az ő szavajárásával bizony ezt jelenti. Hihetetlen, de egész jól olvassa a lányt.
- Nem, nem, nem, nem , nem - nyúlt azonnal Júlia keze után, mielőtt az egyáltalán elhagyhatta volna az asztalt. - Ha már ilyen lelkes vagy a tanulmányim miatt, igazán segíthetnél. Az a helyzet, hogy okklumentálni tanulok, és ki kell dolgoznom az elmetérképem - mutatott a katyvaszos rajzra. - Van még pár rész, amiben nem vagyok biztos. Például szerinted a Single Ladies vagy a Baby Shark szóljon háttérzajnak a fejemben? Előbbi jobban illik rám, utóbbi meg irritálóbb. Főleg a remix verziója - magyarázta Marina, aztán szeme megállapodott AZ eszközön.
- Vagy tudod mit? Ne válaszolj, csak.. nézd meg. Megmutatom neked a fejem - lépett a hatalmas homokóraszerű tárgyhoz. - Ez egy elmetervező, és így mind a ketten be tudunk menni. Megteszed nekem? - kérdezte félve Marina. Nem mindenkit engedne be. Talán három-négy embert összesen. De Júlia mostanában egészen közel került hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855350#post855350][b]Vattai Júlia - 2022.10.28. 19:03[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Indulnék, hogy tényleg békébe hagyjam a nyomit amikor megragadja a csuklómat. Meglepetten nézek le ujjaira, aztán kicsit túl lassan rá.
- Pontosan ezért illik hozzád az utóbbi - jelentem ki. Mármint csak rá kell nézni, ez a lány maga egy Baby Shark szám.
- Azt hittem azért tanulsz okklumenciát, hogy kizárd az embereket a fejedből - lépek közelebb a tárgyhoz én is. Tudom mi ez, de azt nem, hogy milyen használni. Tanulmányaim az okklumenciát és legilimenciát illetően minimálisak.
- Hogy működik? - bökök rá állammal. Ez nem egy nem, vagyis félig igen. Kíváncsi természet vagyok, viszont Marina elméje az egyik olyan elvileg létező dolog, aminek alaposabb feltárását egyszerre szeretném is meg nem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855357#post855357][b]Marina Darik - 2022.10.28. 20:11[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Baby Shark it is. Kivéve persze a Wannabe challenge-nél, de arról majd később beszámol Júliának. Gyorsan kihúzta a papírkáján a Single Ladies-t, és a zsebébe gyűrte a feljegyzéseit.
- Hát bizonyos embereket igen. De... de neked szívesen megmutatom - szólt Marina, és zavarában a tarkóját kezdte el vakargatni. Kezét megpihentette a nyaka oldalán, miközben a tárgyat fixírozta.
- Olyan, mint egy zsupszkulcs. Megfordítjuk, és elvisz minket az elmémbe. Addig leszünk ott, amíg le nem pereg a homok, szóval nem valami sokáig. És biztosan tudod, hogy nem ragadsz ott - vigyorgott Marina a szőkére. - És csak plusz jó, hogy a normális idő nem telik közben, szóval észre sem fogják venni, hogy eltűnünk - nyomatta tovább a marketingszöveget a barna. Tényleg szerette volna, hogy Júlia segítsen neki. Illetve... hogy egyáltalán megbízzon benne ennyire. Nem is igazán értette maga sem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire. Kicsit talán ideges is volt miatta. De közben meg izgatott, és eltökélt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855361#post855361][b]Vattai Júlia - 2022.10.28. 21:25[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855366#post855366][b]Marina Darik - 2022.10.28. 22:31[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Egy pillanatra lefagyott a lány. Talán most először tudatosodott benne, hogy Júlia egy nő. Egy nagyon szép nő. Pislantott párat, hogy újra ráfókuszáljon a feladatára, és még a torkát is megköszörülte.
- Öhm... mmm.... hát kaphatsz eeeegy... - kezdte lassan Marina, ahogy processzált. Mégis mit tudna ő adni Júliának? Hiszen ő nem tud finom magyar sütiket készíteni, vagy a kedvenc csokiját kideríteni. Hiszen azt se tudja igazából a szőke mit csinál nap közben. - ... egy Marina kártyát. Bármikor felhasználhatod, és akkor kötelességem teljesíteni neked valamit. Kérhetsz bármit - jelentette ki határozottan a rellonos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855391#post855391][b]Vattai Júlia - 2022.10.29. 20:20[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Egy pillanatra látom, hogy lefagy. Gondolom meglepődött a kérdésen és elkezdett gondolkodni rajta. Hát mit ne mondjak elég érdekes ajánlat jön ki végül a szájacskáján.
- Komolyan? - széles vigyorral fordulok felé és lépek közel hozzá - Bármit? - mint már mondtam fentebb, nem tudja kiben kell megbízni és kiben nem. De nem áll módomban emiatt visszautasítani, úgyhogy megvonom a vállamat és kicsit hátra lépek.
- Jó, legyen ez. Akkor csináljuk - Merlin irgalmazz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855392#post855392][b]Marina Darik - 2022.10.29. 20:42[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Újabb bizonytalanság lesz rajta úrrá.
- Hát... talán nem bármit. Ami fizikailag nem fog fájni nagyon. Egy kicsit bevallom ijesztő, ahogy nézel - vallotta meg, és összepréselte a száját egy pillanatra.
De hát mindegy, ha sikerül rendes okklumentornak lennie, nem igaz? Ideje tehát munkába lendülni. - Ezazz! Fogd meg a kezem - nyúlt ki Marina, és mielőtt még a másik reagálhatott volna megragadta a tenyerét, míg jobbjával a homokórát fordította át. Egy pillanat, talán annyi sem kellett, és máris bent voltak Marina elméjében. A barna kitárta szabad kezét, és körbemutatott az előszobán.
- Üdvözöllek az elmepalotámban. A nagymamám sokat mesélt a régi lakásukról a papával, és hát... az alapján hoztam létre - osztottam meg vele, próbálva könnyed maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855394#post855394][b]Vattai Júlia - 2022.10.29. 21:07[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

- Hehe, hát már késő visszaszívni - remekül szórakozom. De végül csak meglesz az üzlet, és a kérésre még alig kapok észbe, már elkapja a csuklóm és ott is vagyunk. Megtántorodva lépek a fehér márványpadlón pár lépést.
- Aztakurva - motyogom, fejemet tekerve. Ez a hilton vagy mi a szar? Merthogy épp ugyanolyan fancy. A sok világos márványfelület a sötét fával, faragott stukkók, csicsás csillárok valami nem tudom hány méteres belmagasságban és aztán az a retek meredek kőlépcső.
- És most előlép valami félig unikornis félig sellő komornyik? - sandítok rá, mert eddig ez túl letisztult Marinához. Legalább ha valami festék rá lenne öntve a padlóra vagy dán graffitik a falakon...de semmi hasonló.
- Mindig elfelejtem, hogy aranyvérű vagy - jegyzem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855395#post855395][b]Marina Darik - 2022.10.29. 21:35[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Kicsit hasonlított a dán otthonukra, csak épp ott sokkal letisztultabbak voltak a formák. A szülei annyira próbáltak beilleszkedni, hogy még a fényűzést is visszább vették. De a nagyi? Na ők nem.
- Hát igen. Tudtak élni - mosolygott büszkén nézve végig a kreálmányán. Eredetileg a szőnyeg alá tervezte a csapóajtót a legbújtatottabb információkkal, de Tivadar lebeszélte róla.
- Hogy mi? - vonta össze szemöldökét Marina. - Nem, itt most nincs komornyik, itt a legilimentornak meg kell küzdenie az infókért - pislogott bután. Bele kellett volna tennie egyet? De neeeeem, akkor neki ki kéne tessékelnie az ajtón, és az nem lenne túl... célravezető.
- Nem is fontos. Viszont haladjunk - mutatott Marina a lépcső irányába, és végre elengedte a másik kezét, hogy a hátánál óvatosan megérintve noszogassa az irányba. - Garantálhatom, hogy a következő szoba nem lesz ilyen... előkelő. És vigyázz hova lépsz, mert nem mindegy. Könnyen kieshetsz. Kövesd az ugróiskola szabályait, és nem lesz bajod - biztosította Marina egy cuki vigyor közepette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855490#post855490][b]Czifra Abigél - 2022.10.31. 16:03[/b][/url]

Az iskola nagy volt. Tudta ezt Abigél már rég, de még annak ellenére is, hogy tinédzser korában nagyobbnak tűnt, most is bőven képes volt azt az érzetet kelteni, hogy akár napokig lehetne benne bolyongani, mindig máshol kötne ki az ember. Vagyis ha valakit el akart kerülni, nem okozott különösebb fejfájást a dolog.
Nem mintha szánt szándékkal ezen lett volna. Nem is igazán gondolt bele, egyszerűen csak nem sürgette nagyon a dolgot, elintézte annyival, hogy majd úgyis látják egymást. Nagy az iskola, de előbb-utóbb sor kerül rá, pláne, hogy kollégák voltak. Persze tanárnak lenni más, mint mondjuk egy irodában robotolni, hiszen többnyire inkább a diákok társaságát élvezhette, semmint sorstársaiét, akikkel közösen némi tudást igyekeztek verni a nebulók fejébe, de akkor is. Majd sor kerül rá. Nincs rá különösebb oka, hogy a nyakára álljon, hogy üdvözölje. Felelevenítse a régi szép időket. Pedig voltak, ó de még milyen szépek! Vagy inkább izgalmasak, hmm?
Megrázta fejét, és kuncogva kicsit magán megpróbálta összeszedni a gondolatait. Véget ért az órája a harmadikosokkal, és a félresikerült átváltoztatásokat próbálta helyreállítani. Lesz még mit gyakorolni, elnézve a torz eredményeket. Persze volt egy-két darab, ami megérdemelte volna, hogy kiállítsák, ezekre irigykedve nézett, noha az azt elkövető diáknak kudarc volt. Kinek mi.
Visszaállította eredeti állapotára a zsámolyt, úgyhogy a tollak eltűntek róla, és már a döbbenten pislogó szemeknek is hűlt helye volt. Kicsit sajnálta, de más tollával nem ékeskedhet.
Voltaképp a visszaállító varázslattal is ráért még, hisz volt még némi ideje a következő órájáig, és különben is, felsőbb évesekkel is elvégeztethette volna mindezt. De így nem mehetett vissza a tanáriba, vagy esetleg a nagyterembe le enni, hiszen dolga volt.
Sokszor önmagunkat a legkönnyebb átverni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855535#post855535][b]Kállay Ákos - 2022.11.01. 01:14[/b][/url]

A hatodik évfolyam egész egyszerűen csapnivaló. Többen vannak, akiknek fogalma sincs az átkok valódi veszélyeiről, noha Ármin biztosíthatóan alapos munkát végez velük.
De mindig vannak a menthetetlenek, ez sajnos egy  létező kategória, varázsvilág ide vagy oda.
Na de az ötödik! Helyettesíteni volt bent egy Bűbájtan órán, mert Kakasi professzor magánéleti okokból nem tudott megjelenni az óráin a mai nap folyamán, így szétdobták a tanárok között a tanítást.
Egy-kettő közülük azt hitte, hogy ha nincs szaktanár, akkor lehet fegyelmezetlenkedni, elterelni a témát és mindenféle butaságokat belebeszélni az órába. Az egyikük még pisilni is kikéredzkedett, mintha az előkészítőben lennének.
De ami a legdurvább, hogy azok közül többen, akik csendben voltak telefont nyomkodtak.
Ez az év nem ígérkezik könnyűnek, főleg nem pedagógiai szempontból. Az egyik ötödikes leányzó nagyszerű alkalomnak találta, hogy rátapadjon és mindenféle kérdést tegyen fel Ákosnak a folyosón. Általában nem bánja, ha a fiatalabb generáció érdeklődik az átoktörés iránt, azonban ez a lelkesedést aggasztónak érezte a fekete mágia kapcsán.
- Áh, ne haragudj, nekem most dolgom van itt! Szia! - Köszön el fogait összeszorítva és beslisszol az első tanterembe, amit üresnek látott a folyosóról. Mostanában csökkenti a bájitalokat, amiket szed, mert nagyon drágák, meg különben is, javul az állapota. Ez néha azzal jár, hogy túl keveset vesz be, így ez egy rosszabb nap, ami a remegést illeti.
Az ajtót bezárja maga mögött, fejét rázva sóhajt egyet, ahogy baljával finoman átmasszírozza remegő jobb kezét.
Erről a csajról még beszélni fog Henrikkel.
Baljával előhalássza a talárzsebéből a bájitalos flaskát, amikor szétnézve tudatosul benne, hogy hol van épp. Kékjei megakadnak Abigélen, aki a diákok bénázásai fölött ül éppen.
- Öööö... Szia. - Köszön zavartan visszacsúsztatva a bájitalt a talárjába. - Én... megismersz gondolom. Csak kicsit szőrösebb meg... - Remegő kezét becsúsztatja a talárja zsebébe, ami a zseb magassága miatt érdekes látványt nyújt, így inkább a háta mögé teszi és közelebb lép.
- Régen találkoztunk. - Szedi össze magát lassacskán. Amióta meglátta az évnyitón elég sokszor lejátszott már fejben milyen lesz a viszontlátás, bár erre a verzióra nem készült. Annyira azért nem vergődik, hogy megkérdezze, hogy ő is itt tanít-e, de hirtelen nem tud mit mondani. Kínos a csend. Alsó metszőivel belekapva a felsőajkába zavartan odébb húzza azt, majd nagy nehezen kinyögi.
- Haragszol még? - Csak hogy tudja, hogy hányadán állnak. Nem mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855547#post855547][b]Czifra Abigél - 2022.11.01. 09:31[/b][/url]

Kerülgetni az elkerülhetetlent olyan, mint azt várni a tóba ugrástól, hogy nem leszünk vizesek. És egyébként is, ha valakinek, hát neki nem volt oka bujkálni. Ugye?
Elvégre nem ő akarta, hogy véget érjen, nem ő volt, aki nem tett keresztbe egy fűszálat, vagy kettőt, ha úgy stabilabb. Akkor meg mégis mitől tart? Persze tudta jól a választ, mégis győzködnie kellett magát, hogy nem ő a rossz. És amúgy se biztos, hogy az övé. Csak majdnem tutira.
De mintha csak felvette volna az önbeteljesítő jóslat kurzust, azzal, hogy a teremben maradt, pont sikeresen elérte, hogy bekövetkezzen az, amit a teremben maradással igyekezett elkerülni. Pálcával kezében fordult a hang irányába, a nyíló ajtón hirtelen besurranó férfi felé, szemei pedig kistányér méretűre kerekedtek, ajkait összepréselte.
 - Aha, kicsit szőrösebb - helyeselt zavartan, fel sem fogva szavai értelmét, majd ideges kis mosoly képében megremegtek ajkai, ahogy egy sziát is mormolt mellé, mert hát tíz év után illő köszönni, vagy mi.
Sokat változott Ákos az évek alatt. Kicsit betegesnek tűnt, amin nem segített, hogy láthatóan ő sem érezte magát épp konfortosan. Viszont így sem okozott Abigélnek nehézséget ráismernie, és még így is nagyon vonzó volt. Sajnos. A francba!
Rég volt már, valóban, és hazugság lett volna azt állítani, hogy nem maradt tüske benne, de haragot azért mégsem érzett iránta. Főleg most, hogy ismét látta.
 - Nem, nem hinném - vallotta meg őszintén, kicsit félrebillenő fejjel fürkészve a férfi arcát. Ahogy bekövetkezett az elkerülhetetlen, hirtelen megszűnt a nyomás, és elkezdett feloldódni. Ha már itt vannak, kettesben, akár túl is eshetnek ezen az egészen. Elvégre együtt kell majd dolgozniuk, ha nem is közösen, de egy épületben.
 - Volt időm, és hát.. másra fordítottam a figyelmem én is - mondta, és meglepődött, hirtelen milyen könnyen jönnek a szavak szájára. - Neked hogy vált be, hogy mindent feláldoztál a karrierednek?
Oké, ebben volt némi szemrehányás, és sértettség. De csak múlt időben. Csupán érdeklődött, megérte-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855601#post855601][b]Kállay Ákos - 2022.11.01. 22:04[/b][/url]

Egyértelműen nem így és ilyennek tervezte a viszontlátást, amikor meglátta a tanévnyitón Elektrával társalogni. De hé, legalább nem a tanárok előtt bukott ki, hogy ismerik egymást. Igaz, hamar lekerült volna a porondról az ő volt kapcsolatuk, az Eridon gondoskodott róla. Nem hiába, az ő volt háza, még ha sokak szerint nem is egészen illik oda. Ha esemény volt, szinte mindig vagy az Eridon vagy a Rellon tehetett róla. De azért csak jobban szeretné, ha Nadia tőle tudná meg Abigélt.
Kékjeivel érdeklődve fürkészi a korábban olyan sokszor látott arcot. Nem sokat fogtak rajta az évek, remélhetőleg jó élete volt miután ők ketten szétmentek Ákos jóvoltából. Még mindig ugyanaz az üde fiatal nő, akivel tizenkét éve a bálon táncolt.
- Ne haragudj, hogy így rád törtem, az egyik diákot akartam lerázni és azt hittem üres a terem. - A tanárok gyöngye pontosan tudja, hogy hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, általában a tanári szobát használja a nebulók lerázására, de az most túl messzi volt annak arányában, hogy mennyire idegesítette a csaj.
- Örülök. Köszönöm. - A hálálkodást már csak egészen halkan teszi hozzá, ahogy szemeivel elnéz Abigél válla fölött. Érezhetően zavarban van, főleg, hogy most rosszabb a remegése is, mint általában. Szerencsére a nő volt annyira tapintatos, hogy nem tette szóvá, amit lát, Ákos pedig büszkeségből sem issza meg a bájitalt, amit annyira áhított már. Szomorú, hogy még mindig itt tart, de igazából nem is ígértek neki fényes jövőt a balesete után.
- Másra? Mi másra? - Kérdi fejét oldalra biccentve. Tekintetéből őszinte érdeklődés tükröződik, hiszen mindig is nagyra tartotta Abigél munkásságát, bár ő maga akkoriban nem tudta volna magát hozzá hasonlóan tanárként elképzelni. Aztán most mégis itt vannak.
A szavaiban érzi a célzás, szőrös arca mögött zavart vigyor húzódik meg, szemeit kicsit összeszorítja. Ezt megérdemelte. Még közelebb lép, hogy leüljön az egyik közeli asztal lapjára.
- Egy ideig jól.- Kezd bele halkan lenyelve egy zavart nevetést, inkább csak az orrán való fújtatásból lehet sejteni, hogy mi ellen küzd. - Nagyon jól. Aztááán... kevésbé jól. - Fejezi be remegő jobbját egy pillanatra feltartva, majd újból elrejtve. Lehetséges, hogy hallott róla, akkoriban cikkeztek az újságok az ásatásról meg az ő szerencsétlen fejéről. Teljesen bele volt betegedve abba, hogy kettétört az élete és hogy mindenki arról csámcsog, hogy mennyire béna.
- Úgyhogy végül én is tanár lettem... még négy éve. De egy ideje már dolgozom újra terepen is...bizonyos korlátozások mellett. - Lényegében amolyan szaktanácsadó pozíciót kapott, a terepen nem hajt végre semmilyen veszélyes manővert. Nagyon örült neki, hogy újból élheti a régi életét, ami majdnem egy újabb szerelem elvesztéséhez vezetett.
- Milyen furcsa, hogy most találkoztunk újból. Tíz év... majdnem tizenegy. - Ezt is kiszámolta még az évnyitón, de mielőtt különféle gráfelméleteket meg statisztikát gyárthatott volna a korábbi kapcsolataiból meg az életéről elszabadult a pokol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855660#post855660][b]Czifra Abigél - 2022.11.02. 17:40[/b][/url]

Tíz év tényleg sok idő, és kevesebb is bőségesen elég arra, hogy az olyan önpusztító érzést, mint amilyen a harag, a sértettség, elássa magában az ember, vagy feloldja egy nagy pohár vízben, mintha csak pezsgőtabletta lenne. Csak hát az elásással sem szűnik meg a dolog, és a feloldott tablettát is meg szokás inni, ha már belekerült a pohárba, és akkor ismét csak: bennünk köt ki. Valahol mélyen, elfeledve, de ott van.
De a hasonlatot félretéve, Abigélnek rá kellett szép lassan ébrednie, hogy van mit megbeszélniük. Talán lezárniuk. Vagy újrakezdeniük? Valamit biztosan, mert ahogy itt állt előtte, és magyarázkodott, a nő azon kapta magát, hogy legszívesebben leátkozná a haját, megölelné, megcsókolná, vagy legalábbis alaposan képen törölné, esetleg mindet. A sorrenden elmélkedett még.
De tényleg nem dühből! Egyszerűen csak úgy érezte, félbemaradt egy mozdulat, befejezetlenül lett hagyva valami, hiszen sosem beszélték meg a dolgokat. Csak úgy vége lett. De nem is igazán, csak félbeszakadt. De ez persze nem mind Ákos sara volt, ó nem. Neki is be kellett vallania valamit, épp csak nem volt benne biztos, hogy nem jobb-e mégis inkább lezáratlanul hagyni bizonyos szálakat.
 - Tudod, karrier.. család.. ilyenek - emelte meg kicsit vállait nemtörődöm módon, majd megköszörülte a torkát, és elbámult balra egy pillanatra. Valami izgiset keresett a tekintetével, de ha Ákos is arra nézett, megállapíthatta, hogy semmi ilyesmi nincs arra.
Lazán nekidőlt az egyik padnak, aminek következtében majdnem lecsúszott róla és a székek közé zuhant, de még időben megkapaszkodott, és gyorsan kisöpört egy tincset arcából, miközben zavart vigyort költöztetett az arcára.
 - Szóval jól. Az jó - bólogatott, de aztán összeráncolta szemöldökét, ahogy a férfi felmutatta kezét. Nem, ami azt illeti, nem olvasott róla, de nem tudta eldönteni, hogy jobb-e vagy rosszabb jelen esetben ezt elismernie, így inkább csak aggódva pislogott párat.
Mindenesetre a vallomása vége arra futott ki, hogy talán mégse annyira érte meg. Nem mintha nem lenne tiszteletreméltó hivatás a tanítás, de őszintén szólva Abigél sem itt képzelte el az életét, és tudta, hogy Ákos sem erre vágyott. Ez aztán ismét rossz ízt kölcsönzött a szájába, mintha csak epe jött volna fel, és megint kedve lett volna beolvasni a férfinek. Csak úgy tájékoztatásul, hogy miről is maradt le. Vagy inkább kiről. Kikről.
 - Igazából nincs benne semmi furcsaság. Hiszen te már évek óta itt vagy, én pedig.. nos, igazából azért vagyok itt, mert megörököltem a családi házat, és a bátyám más véleményen van - mondta olyan arckifejezéssel, ami azt üzente, "megfojtanám egy kanál vízben legszívesebben". - De tényleg? Tíz év? Annyi lenne? Nahát..!
Elég bénán játszotta el, hogy nem volt ennek tökéletesen tudatában már jóval azelőtt, hogy Ákos frászt kapott attól a diáklánytól a folyosón, és úgy döntött, bátran elmenekül előle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855679#post855679][b]Vattai Júlia - 2022.11.02. 20:33[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

A helyiséget figyelem, azok meglepően gondosan megformált részleteit és szabálykövető pénzfelvágós stílusát.
- Pont erre lenne jó a komornyik. Aki titokba ninja és lézerszeme van, így a legilimentornak szó szerint is meg kell küzdenie vele az infókért - vigyorodom el a szar poénomon. Közben a lányra pillantva még inkább szélesedik az a vigyor. Milyen nyomi fejet tud már vágni meg kell zabálni.
A noszogatásra elindulok felfelé, bár az ugróiskola most engem kever meg. Ez egy mondás vagy kajakra ugrálnom kell?
- Mi van? Én nem fogok neked ugrálni és mondókákat kántálni, hálóka - szögezem már le előre de azért csak ballagok tovább felfelé a lépcsőn. Ujjaim a korláton pihentetem. Igazán pofás korlát, vajon élőbe egy ilyen fedezné a házam árát? Valószínűleg igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855690#post855690][b]Marina Darik - 2022.11.02. 21:01[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Valószínűleg nehéz lett volna egy ninja komornyikot megalkotni. Mint a krokodilokat, amikről Tivadarral beszélgettek. Aktív védelmi rendszer, igen, de neki van elég sok mindene. Mint az első szoba, ami nem, nem csak szólás-mondás volt a lánytól.
- Nem, a mondókát nem kell. Csak a lépéseket. Ha rossz helyre ugrasz, akkor bekapcsolódik a védelem, és visszadob az előszobába, és nem tudsz tovább haladni - magyarázta a barna. A tanára szerint jobb lett volna, ha épp nem a szabályok szerint játszva lehetne tovább haladni, de az első szinten gonoszság lenne. Marina szeretett úgy gondolkodni az elmepalotájáról, mint egy videójátékról. Minél magasabb szintre ér a játékos, annál nehezebbek a kihívások. Csak aztán ha itt a legtetejére ér, akkor nem kap semmit. Ez a csalás benne.
- Bár arra is kíváncsi vagyok, hogy működik-e a védelem, szóval ha gondolod máshova is léphetsz, és akkor az is tesztelve van - gondolkodott hangosan, majd zsebéből előkapta a kis cetlijét. Őszintén, Júlia igazán hálás lehet, hogy itt még zavaró háttérzaj sincs. De csak mert a következő szoba a Wannabe tér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855695#post855695][b]Vattai Júlia - 2022.11.02. 21:31[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Mélyet sóhajtok mikor megtudom, de pontosan és tökéletesen szó szerint gondolta a dán.
- Marina én... - nem fogok neked ugrabugrálni, vagy hasonlók, viszont a cetli kicsit eltereli a figyelmemet.
- Mi az? Te tudsz jegyzetelni? Ja vagy faszt, puska mi? - hajolok oda, hogy ha engedi és ha nincs kukutyiniul bele tudjak lesni. De igazán csak pár pillanat erejéig, mielőtt újra tekintetem a gigantikus ugróiskolára emelném. Ezt kiskoromba se szerettem különösebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855700#post855700][b]Marina Darik - 2022.11.02. 21:47[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Kicsit ráfókuszált az egész feladatra, így csupán akkor tűnt fel neki a másik hezitálása, hogy az a szót kezdte el terelni. Teljesen lenyűgözetlen fejjel nézett szőkére, és ha nem kellett volna együtt dolgozniuk a múltban, még meg is próbálta volna megvédeni magát. De igaz, ami igaz. Pocsék volt a tanulásban.
- Ha valami érdekel, akkor szánok rá időt - bólintott végül, és a másik felé nyújtotta a lapot. Szintek voltak rajzolva, kicsit jobban ki is dolgozva a kinézetüket, mint kellett volna, mellettük pedig pár szó jellemezte az ottani kihívást. - Csak több mindent még nem építettem be, és fixálnom kell. Csak felírtam. Szóval igen, valami puskaszerű - vont vállat, majd aggódva Júliára nézett.
- Szeretnéd, hogy előre menjek? Akkor biztos lehetsz, hogy jó helyre ugrasz - ajánlotta. Nem lesajnálásból, szimplán csak tudta milyen, mikor kicsi az ember, és nem játszanak vele. És kimarad az életéből olyan, mint az ugróiskola.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856063#post856063][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.11.07. 23:23[/b][/url]

A tanárok elvárják a diákoktól, akik az előkészítőből jönnek, hogy értsenek a mágikus világhoz. Pedig az igazság az, hogy Gertie a terromágiáján kívül alig tud róla valamit. Néhány bűbájt meg kellett tanulniuk, meg néhpny gyógynövény nevét, amiket amúgy is tudott. De ezen kívül? Szinte semmit. Mégis összerakták egy nem előkészítőssel csoportba, hogy majd ő legyen az okos, aki megmutatja hogy működnek a dolgok. Legalábbis az ő fantáziája ez volt. Az igazság ennél sokkal egyszerűbb volt. A diákok kaptak egy-egy leírást a legegyszerűbb bájitalról, és a tanár csak kíváncsi volt ki tudja elkészíteni. Nem volt se csalás, se ámítás.
- Apritts - vállalt le egy másik lányt, aki az útjában állt, hogy a László melletti helyet elfoglalhassa. - Olvassuk el az értünkbe - tolta kettőjük közé a vörös a lapot, amit kaptak. Egészen morgós volt, mert nem szerette, ha azt kell bizonyítania, amit nem tud. Márpedig bájitalokat készíteni nem tanította meg az anyukája. Se Ella néni. Kolozsváriék meg annyira se.
- Te tudsz ilyet? - bökött a miniüst felé az asztalukon, amibe bele kell majd tenniük a különböző alapanyagokat. Ráadásul itt minden halott volt. Egy csepp életet nem érzett az üvegcsékből, és tudta szerint nem is fogják visszajuttatni a természetnek, amit elvettek. Szóval... ez hol becsületes?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856118#post856118][b]Gergelyfi László - 2022.11.08. 20:11[/b][/url]

Még mindig nem találja magát a bájitaltan órákon. Általában a másikra hagyatkozik, ha együtt dolgozik valakivel és meg is beszéli vele, hogy neki csak mondja mit csináljon, ő meg megpróbálja teljesíteni a minimumot. Pedig nem egyszer ült már neki tanulni és bosszankodva vágta a sarokba a bété könyvet, hogy az csak puffanjon csak. Viszont a Vingardium Leviosa-ból már az egyik legprofibb az évfolyamban, annyiszor kellett már magához reptetnie mindenféle dolgait, amit mérgében eldobált. Nagyon irigy Rómeóra, az egyik szobatársára, aki már tudja a begyűjtőbűbájt. Sokkal gyorsabb, mint a Vingardium. De legalább most egy Eridonossal van együtt - megjegyezvén azt, hogy Lucával jobban szeret lenni ilyenkor, mert ő valahogy vágja ezt a tantárgyat - Gertrúddal, aki olyan viccesen furán beszél, ha jól emlékszik Erdélyből jött.
- Máris főnök - néz szét, hogy mit is kéne felvagdosnia, de nem lát ilyet. Végül vállat von, de máris érkezik a következő kérdés. - Hogy mit csináljunk? - húzza össze a szemöldökét. - Kéne neked egy fordítógyűrű, de lehet inkább nekem - rázza meg a fejét, és hallatszik, hogy nem szánja sértésnek. Persze ettől még lehet annak venni.
- Hát... nem nagyon. De majd követjük az utasítást. Az első, hogy öntsünk egy kis vizet az üstbe, és gyújtsuk be. Mennyi lehet az a kis víz? - néz Gertúd szemei közé tanácstalanul, hátha a lány jobban tudja az ilyeneket. Ő a konyhába maximum enni jár, de lehet, hogy a csapattársa még főzöget is anyukájával, ki tudja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856129#post856129][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.11.08. 23:27[/b][/url]

Orrát ide-oda mozgatta, ahogy a nyuszik szokták mérgében. Már megint valaki, aki nem érti meg az egyszerű utasításait. Ráadásul viccet csinál abból, hogy más tájszólása van. Hiába, minél több időt tölt Bagolykövön, annál jobban rájön, hogy nem sokban különbözik az előkészítőtől. Csak itt még nem jött rá mindenki, hogy mennyire más.
- Nem kell fordító, én magyarul beszélek - jelentette ki morogva, és durcásan beletúrt a hajába, hogy ne másszon bele az üstjükbe. Unottan a fiúra nézett a kérdés hallatán, de aztán rájött, hogy nem lehet mindenkivel ennyire elutasító. Habár az anyukája azt tanította, hogy az összes ember a saját érdekeit nézi csak, azért volt pár ellenpélda a tapasztalataiban.
- Nem tudom... talán egy porkányi. Így - mutatta fel vízszintesen az ujját, hogy kedves bájitalfőző társa véletlenül se hosszában nézze majd a mértékegységet. Aztán rákönyökölt az asztalra, és úgy olvasta tovább az utasításokat.
- Aztááán tegyél bele két fagyöngyöt - nézett fel a vörös, és miközben kereste az üvegcsét, megnyalta a felső ajkát. - Áhh meg is van - nyújtotta Lászlónak, és szemeit újra a papírosra függesztette. - És csandarittsad óramutatóval ellentétesen háromszor - fejezte be a második lépést. Nem is olyan nehéz ez, nem debár? László igazán megérdemelt ezért egy mosolyt tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856233#post856233][b]Gergelyfi László - 2022.11.10. 11:59[/b][/url]

- Ja, bocs - lepődik meg alaposan, nem gondolta, hogy az elhangzott szó valódi. De attól még vicces az egész, és nem nagyon tud urrá lenni a mosolygásán, csak halványítani képes valamelyest.
- Porkányit, oké - nyeli vissza a kitörni készülő röhögést. Már csak azért is, mert nem elég, hogy megsérti vele a lányt, még meg is büntetheti miatta a tanár, hogy röhögcsélnek. Igen, azért a többesszám, mert biztosan egy kalap alá vennék őket. Mindenesetre megjegyzi magának a "porkányi" mennyiséget és bele is tölt kábé annyi vizet, meg alá is gyújt az üstnek az utasítás szerint.
- Két fagyöngy, oké - landol is a két növénydarab, amit azonnal el is nyel a víz. Úgy pillant fel a vörös hajúra, mintha ő a kiskuktája lenne, valójában mondjuk így is van, de mégis láthatóan tőle várja a nagy megfejtést.
- Csandarításra fel - megrázza a fejét mosolyogva, és háromszor megkeveri az üsttartalmát balra kezdve. A cucc pedig fényes fehérre vált át, ahogy a nagykönyvben meg van írva, vagyis a bájitaltan könyvben.
- Eddig jók vagyunk Gerti - vigyorog a lányra, de most örömében. Az más kérdés, hogy majd most jön a nehéz feladat, ebben olyan, biztos, ahogy itt áll...
- Keverjük össze a damijánát, az őrölt verbenát és a ragadós galajt - olvassa egyre halkuló hangon, az arca pedig sárgássá válik gondolkozásában. - Azt sem tudom mik ezek - fintorog. - Ezekbőlmennyit kéne keverni? - néz a lánykára, akinek tök menő vörös hajzuhataga van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856263#post856263][b]Vattai Júlia - 2022.11.10. 16:23[/b][/url]

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Megkapva a lapot belenézek, de nem töltök a tanulmányozásával hosszabb időt. Úgyis mindet meg fogom tapasztalni testközelből, erről a mellettem tébláboló lökött dán gondoskodni fog.
- Aha megértem, ilyentájt rendes burkolót találni szinte nagyobb csoda mint egyszarvút látni - helyesellek a saját poénomon jót derülve, aztán visszaadom neki a papírt.
- Nem kell, ugyanazok a szabályok mint egy rendes ugróiskolában nem? - kérdezek vissza, közben óriási loboncom megpróbálva a fejem tetején copfba kötni. Még csak az kéne, hogy a pofámba legyen végig. Ha megkapom az igenlő választ csettintek egyet nyelvemmel és végig ugrálom azt a szart. Kurva sokat játszottam anno. De tényleg, kibaszott sokat azzal a temérdek fogyatékos kislánnyal, apuci kedvéért. Marina miatt is menni fog.
Az utolsóról lelépve megfordulok és aprót biccentek állammal. Nézd csak Nyuszifül, milyen fasza vagyok. Bár, hogy őszinte legyek végig fostam attól, hogy a lány kamuzott és kiesek a picsába. De hát az ember mindig magából indul ki.
- Ez nem volt atomfizika kiscsaj - jelentem ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856264#post856264][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.11.10. 16:30[/b][/url]

Ahhoz képest milyen megbotránkoztatóan indult a kis ismeretségük, úgy tűnt nem is olyan rossz csapat ők ketten. Laca még a furcsa tájszólását se szólta meg, sőt, nem is kérdezett vissza, mint ahogy szoktak. Csak egyszerűen tudta. Talán igaza volt Gertienek, és a nagysuliba nem járnak olyan "korkojók", mint az előkészítőbe.
- Ezaz! - nézett bele az üstbe izgatottan Gertie, aztán oldalra fordítva a fejét rávigyorgott a fiúra. - Oké, mi a következő? - kérdezte társát, és vele együtt nézte a leírást, kicsit távolabbról, hogy azért ne másszon bele teljesen a másik aurájába. Vagyis, ez tartott addig, amíg meg nem hallotta az ismerősen csengő szavakat. Akkor közelebb lépett, és ujjával rábökött a verbenára.
- Ezt tudom. Lila virág, szóval lila port kell keresnünk. A gyógynövényes részlegen lesz - pattogott a lábán izgatottan. Végre egy neki való feladat. Kékjeit újra a pergamenre vetette. - A ragadós galaj meg... a bondogban mindig olyan van, és ráragad a ruhádra. És olyan nehéz leszedni. Tudod mit, azt megkeresem én - jutott a konklúzióra, mikor leesett neki, hogy fogalma sincs, hogyan magyarázza el. Ő csak tudta, mert ott nőtt fel. - Gyógynövények, lila, por - bökött óvatosan Laca mellkasára, ezzel megadva az utasítást, ő pedig elindult a szárított növények felé. És nem is kellett sokat keresnie, izgatottan vett magához egy szárat, és boldogan ugrált vissza az asztalukhoz. Amint Laca is visszaért, már egy fokkal komolyabban fordult felé.
- Viszont a damiján nem tudom mi lehet - pislogott nagyokat a fiúra, hátha neki közben megjött az isteni szikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856583#post856583][b]Marina Darik - 2022.11.14. 16:44[/b][/url]

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Nem értette a viccet. Mi az a burkoló? Ez egy újabb magyar szó, amit soha senki nem használ, vagy egy újabb mugli szó, aminek meg kéne keresnie a jelentését. Vagy egyszerre mindkettő, mert akkor pláne segítséget kellett kérnie a poén megértéséhez. De Júliából kiindulva, inkább csöndben megvárta, míg a lány abbahagyja az örömködést.
- Igen. A csavar annyi, hogy össze vannak keverve a számok, de az eredeti számok alapján kell játszani. Szóval nem kell nézni mi van a négyzetbe írva - magyarázta egy vállvonás kíséretében. Aztán nézte, ahogy szépen átugrál előtte a szöszke. Egy pillanatra a pillantása is elidőzött a másik fenekén, ahogy rugózott, de aztán rájött, hogy ezt nem kéne, és sután félrepillantott. Júlia offos. Örül, hogy már egyáltalán a barátai közé fogadta, és pont.
- Persze hogy könnyű, mert itt vagyok neked. De ha nem lennék azon agyaltál volna, hogy mi a csavar. És rosszul csinálod - mosolygott teli fogsorral Marina, majd ő is végigugrált a játékon. Megtehette volna, hogy nem teszi meg, de annyira fun.
- Viszont a kövi szobát nem fogod szeretni. Az már nehezebb - jegyezte meg Marina. - Ismered a Spice Girls-t? - érdeklődött, miközben óvatosan terelni kezdte a következő rész felé. A szoba kinézete olyan volt, mint egy diszkóé a 80-as években. Még középen olyan mindenféle színű padló is volt, meg fények és miegymás.
- Amint fellépsz a színpadra, elkezdődik a Wannabe, és le kell rappelned az első részt. Vagy kiesel - magyarázta meg Marina a következő feladatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856600#post856600][b]Theodore B. Marchetti - 2022.11.15. 02:31[/b][/url]

belógok pofátlan | és még tapogatok is

Van az, hogy Teddy igenis figyel a környezetére és minden másra, csak annyi egy apró bökkenő akad. Csak az ragadja meg a figyelmét, amit ő annak ítél. Így szokása balhékba keveredni, kimaradni esténként egy-egy buli vagy bulis helyzet miatt, illetve olyasmi, amiért egy terem felé sétál. Még mindig nem eminens diák, nem tölt több időt sem a könyveivel, sem a gyakorlással. Pedig, ha szánna rá időt, nem is lenne olyan középszerű máguspalánta, csak a fejében lévő káosz mindig eltereli. Így, marad az, hogy ki akarja deríteni, egy szál maga, hogy mit rejt a melodimágia. Nem jelentkezett, nem szokása szakkörökbe és egyebekbe fojtani magát, de kíváncsi. Kérdezett már ki legilimencia-tanoncot, hogy mi a fenét csinálnak ott és animágust is látott átváltozni, ami egyébként nagyon is megragadta a fantáziáját. Saját magát egy fekete patkányként tudná elképzelni, azonban sok az olyan buktató, amiből igen rosszul jönne ki, így sosem merte meglépni még az informálódást sem. Most bezzeg... Szép komótosan sétál, mintha valóban erre lenne dolga. Körbepillant majd lenyomja a kilincset és huss, már bent is van. Túl könnyen ment. Ahogy az is, hogy idebent marha nagy a csend és a nyugalom. Azonban amit lát, meglepi. Hangszerek...? Mindent hitt, csak ezt nem. Inkább orvosos dolgokban gondolkodott, hátha tudna mondjuk egy tűt szerezni, amivel újabb fülbevalót szúr magának, mert ugye erre szakosodott embert keresni luxus. Kénytelen lesz, mert itt sem leli azt, amit elképzelt. Egy csomó minden mást igen. Nem illik tapogatni, hívatlan főleg, azonban Teddy arcán vastag a bőr és közben pofátlan, mert megteszi. Ujjai lépkednek át billentyűn, pengetnek meg egy húrt, majd talál rá az asztalon heverő, apró, számára furulyaként azonosított valamire. Annyira nem ökör, hogy azonnal ráharap, mindenesetre a kezébe véve forgatja és vizsgálja, a homlokát ráncolva. Mi a franc ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856661#post856661][b]Gergelyfi László - 2022.11.16. 13:39[/b][/url]

Pedig tényleg tanul. Jó, nem feszül meg abban, amiben nem jó. Ami számára a bűbájtanban olyan könnyű, a bájitaltanban érthetetlen.Pedig hát csak egy kicsit jobban kellene figyelnie, meg valamennyire érdeklődni a téma iránt. De valahogy mindig is taszították ezek a koszos dolgok, nem mintha tisztaságmániás lenne, mert az sem igaz. A szobájukban sem ő tartja a ruháit szép rendben, minden ad hoc jelleggel van... szétdobálva. Habár általában - ha egy kis kereséssel is - megtalál mindent, így nem lehet igazán rendetlennek mondani. Például a Mennydörgős poszter is gyönyörűen van kifüggesztve a falára.
- A bondogban? - kérdez vissza, pedig már kezdi megkedvelni a fura tájszólást és szavakat. Ezeket viszont hajlamos lesz megtanulni és a lányoknak előadni majd, hogy azok ne értsék és nevessenek is egyszerre. - Oksi - néz le a megbökött mellkasára, majd megjegyzi az utasításokat. Elindul a gyógynövények felé és megkeresi a lila porrá zúzott növényt. Szerencse, hogy fel van cimkézve, így nem is tévedhet. Kivéve, ha valaki elcseréli a címkéket, de bízik benne, hogy nem így van. Boldogságban mosolyogva viszi az összetevőt, majd kicsit elretten, amikor kiderül, hogy nem ismeri egyikük sem a damijánt. Előveszi a növényhatározót, hátha növény a dolog és keresgetni kezd. - Megvan, damiána, nézd! - vigyorog, mint a tejbetök és az évfolyamtársa felé fordítja a könyvet. - Pont ilyen sárga szirmú virág illene a hajadba - vörösödik meg egy kicsit, nem tudja, hogy most ezt miért kellett mondani. - Megkeresed? - nyújtja felé a könyvet, miközben visszatér a recepthez. - De siess, mert két perc van a két művelet közt - mondja szégyenlősen, de aztán összeszedi magát. ~ Vajon mennyi idő telhetett el, mióta bele kellett volna tenni az utolsó cuccot? ~ húzogatja az orrát az arcizmaival gondolatai közepette. Megint más kérdés, hogy mi lesz ebből a bájitalból, szóval, amíg nincs ott Gerti, ő beleteszi az összetevőket, mintha már megtette volna. ~ Biztosan sikerülni fog! ~ Lelkendezik magában.