A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829317#post829317][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.09. 20:52[/b][/url]

Az csak április tréfa - de ezt nem mondhatja egész évben, még igazából egész hónapban sem. Nem? Erről ugyan nem szólt neki senki, a dátum mégis közel esett a neki szánt naphoz. Szóval, miután órákat kutatott és akkor sem talált semmit, amivel kitölthetné igencsak vérszegény beadandóját, a bevezetésnek elmenő, foguk rá, egynek elmenne szöveget cserélte le. Olasza ismét pörög, a szavak csak jöttek, nem mondhatja senki, írt bele ő jót is, csak éppen nem olyan környezetbe, ahogy illene. Valamiért úgy hitte, ha receptek sorait, nem épp tetszését fejezi ki, anyanyelvén, legfeljebb arra kérik, hogy magyarázza már el, mi a francot jelent, mert hát, nem az a nyelv ez, amit mindenki beszél erre. Bele se gondolt, hogy k azt könnyedén lehet azonosítani, ne adj isten, még érti is! Hát ki a francot érdekelt, rettentő jól szórakozott.
A mai napig, mert valaki random lép oda hozzá, hogy neki be kell mennie. Éppen megáll magyarázás közben, eltátott szájjal fordul és finom "he?" kifejezéssel érdeklődik, jól hall-e. Rajta van a kellék, amitől megért mindent, de attól még szereti eljátszani a hülyét vagy éppen azt, hogy alkalmi süket, akár csa annyit, hogy ez neki magas. Az üzenet mégis egyszerű, tiszta, még az olyanoknak is, mint jó. Felszedi földről a táskáját, amelyet már igencsak lecserélne egy, arra érzékeny egyén, de neki pont így jó: kicsit rongyos, annál jobban firkált, csörög, mint az oldalán a lánc, mert erre meg nyitófüleket fűzött. Kreatív a gyerek, ha akar, csak ezek szerint nem ahhoz, amihez kellene. A száját húzza el, ahogy ellépnek az ajtóból, neki meg szabad útja van befelé. Csoszog kicsit, körbenéz, ki és merre, majd végül az asztalig sétál és már-már angyali mosollyal pillant a katedrán ücsörgő alakra. Fájni fog? Nem biztos, most még bizakodó? Fenét, tudatlan. Azt vágja, hogy nem átlagos a fazon, sőt mi több, üde színfolt az ő világában, meg azt is, hogy nem épp kellemes jellem társul hozzá. Vagyis ezt lehetne összefoglalni abból, amiket hallani, csak éppen, nem épp ilyen kellemes szavakkal.
- Szép napot! - mert hát, mi ne lehetne ennél szebb? Nem feszeng, ujjával piszkál egy lelógó bizbaszt és rágón kérődzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829329#post829329][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.09. 22:16[/b][/url]

Becsapódik az ajtó. Minden Zs és egyéb ábécé betűt rejtő horrorfilm így kezdődik. A feketék ilyenkor már menekülnek, míg a fehér ember abban a házban alapít családot, hogy jól lemészárolják. Esetünkben Teddy pontosan marad, nem sikít fel és rohan ki, ahogy lehetne egy normális reakció – már a tanár tekintetét elnézve, itt semmi jóra nem számíthat. Mégis, kénytelen a saját ajkába harapni, mintha zavarban lévő lányka lenne, de csak, hogy nevetését fojtsa vissza, de úgy nagyot. Még nyel is hozzá, elengedi ajkát és akkor vár. Hoh, hát itt van valaki! Kíváncsian fordul a másik delikvens felé, aki úgy tűnik, az igazak álmát aludta az órán. Na tessék, a két véglet; az egyiknek jó alvókája van, a másik képtelen nyugton maradni, a változatosság gyönyörködtet alapon egy mániákus ezt értékelné. Egyensúly, vagy mi a fene. Rávigyorog arra a tagra, aki nemsokára a csipát fogja kidörgölni a szemeiből, majd vissza előre, immáron komoly arccal. Már amennyire tud ilyesmit. Meddig kell még várnia? Ha megint elkésik óráról, akkor kénytelen lesz valami büntetőmunkát csinálni, vagyis erre emlékszik. De az tavaly volt, azóta elévült, bizonyára, idén újrakezdheti.
- Ó, az esszé – somfordál közelebb és tekint a lapra, pontosan jól tudja, hogy mit írt oda. A tizenhatodik sorba, például a tökéletes lágytojás főzési idejét, alatta párral pedig, hogy a sárkányok királylányokat rabolnak el. Valahol lentebb pedig, valami raviolirecept kér sora. De van benne lényeg is. Mégis, pislog nagyokat.
- Ez a vázlat, dio Mio – kezd bólogatni, kartávba lép – neki az, mert a pofonért nem megy közelebb – és mutogatni kezd. – Ide hogy milyen a szárnya, ide meg hogy mit eszik. Itt leettem – mutat egy sötét foltra, majd csusszan lejjebb az ujja. – De írtam a sárkányról, valahol van, amit érteni is – azzal túr bele a táskába, hát valamiért jobb, ha most előadja, hogy neki ez csak egy ballépés? Lehet. Nem bánja, még ha hülye ötlet is, hát most olvassa fel? Kihúz valami elkezdett esszét, tök másra, aztán visszapillant a lapra. „Ezt elszúrtam” vigyorral pillog felé.
- Újraírom, ha kell! – vagy engedjük el, az az egyszerűbb. Foglalkozhat többet addig is a frissen ébredővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829434#post829434][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.11. 14:24[/b][/url]

Ó-ó-óóó. Szorul a hurok, ha már nem kötötte a nyakába a kedves tanerő régen. Lehet, hogy marha szarul tippelte be, hogy na, majd ő nem lesz annyira vasszigor, elvégre vagányabb, mint a kardigános barmok vastag kerettel. Na, hát naiv volt, hülye, ez se újdonság. Ez nem jött be, szokták mondani. Pedig próbál nagy és ártatlan szemekkel nézni, ahogy látta másoktól, csak lehet, ez annyira nem áll neki jól. Sőt, biztos, ha néha kivillannak a fogai, mert éppen vigyorog. Nem kell neki adni egy glóriát, mégis, amikor magyaráz, na az egész normális felelet tőle a kérdésre. Lehetne mondani, így kéne mindig, csak az baromi egyhangú lenne, ő meg olyat végképp nem szeretne. Mert nem is bírja. Ellép végül, kezeit maga mellé ejti, a papíros is csak lóg benne, mert közben az álomszuszék felkelt és megérkezett közéjük.
- Jó reggelt – mint valami illedelmes, úgy dünnyögi felé, majd homlokát ráncolva hol a tanárra, hol a srácra néz. Vattacukor? Na, azt tudni kell, hogy kapott ő már elég becenevet, van, amit hangosan ki sem illik mondani, de ez? EZ? Ráadásul tőle? Mindjárt zavarba jönne, ha nem remélné, hogy másról van szó. – Kiről beszélsz? Én lennék az?  - szegezi a srácnak a kérdést, mintha nem lenne esze és azt hinné, még valamelyik pad alatt alszik egy harmadik is vagy eleve halott, mert szívrohamot kapott vagy ki tudja mit. – Hah – jegyzi meg, lazán, majd ingatja magát álltában, hogy aztán a tanerő felé forduljon, mert az neki magyaráz. Egyik színes tincse hullik arcába, ahogy oldalra billenti a fejét és leesik neki valami nagyon egyszerű. Hát bassza meg, érti. Értette végig és akkor most vele járatták a hülyét. Ez nem ér! Ő akarta! Mindjárt menten dobbant is.
- El tudta olvasni? Jaj-jaj – vakarja meg orrát, a középső ujjával, köszönet, hogy itt szívatja. Aztán hátracsapja a kusza tincset és vállat von. – Megpróbáltam. De mondoooom. Vázlat – hangsúlyozza ki, mintha a tanár lenne az értelmi fogyatékos és nem ő. Aztán elkeni a száját az ítélet. Írni. Újra. És ráadásul még ma? Ez lehetetlen. Ennyi hülyeséget is két napba telt össszeírni, nem pár óra. Jelentőségteljesen pillant is a falon lógó ketyegőre, majd vissza a férfire. Komolyan.
- Az nehéz. Holnap este 7? – próbálja meg a lehetetlen, hát most már tényleg szépen is néz. Na jó, nem, csak ne ma. Mert akkor az megint nem lesz szép. Nem akarja az egész napot a könyvtárban tölteni. Közben fordul a másik srác felé, vigye el a reflektorfényt és akkor minden fasza.
- Pedig amúgy hasznos. Amiket itt csinálnak, mind szar. Szóval a kövi vacsorához kiváló információ. Szíveseeen – igen, minden tanárnak arra van szüksége, hogy recepteken osszon meg vele, amit nem tud megfőzni se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829721#post829721][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.17. 14:01[/b][/url]

- Hahaha! – tudjátok, az az erőltetett, amikor valami kemény rosszfiú nevet és a szerencsétlen előtte, akit épp akasztani visznek talán, nevet, hátha jó pontot szerez. De nem, mert ássa el magát, csak nem veszi észre. Hát mindegy, mert tény és való, hogy határokat feszegetni rém izgalmas, csak éppen, lehet, hogy nem itt kellene és nem vele. Sosem gond, nem jósolt magának hosszú életet, míg fiatal, legalább szép halott válik belőle, feltéve, hogy nem égetik porrá. De akkor meg könnyű a temetés. Hülye gondolatok, inkább figyel a srác logikus válaszára, amire elismerősen bólint, hogy van itt ész. Csak egyiküknek sem arra, amire kellene. Szomorú.
- Jaj tényleg. Hát ez van – megint a vállait rángatja, nem futtatja tovább a gondolatmenetet, inkább próbál kérni, de az sem megy. Besegít neki a srác is, mintha amúgy érne valamit, de sóhajt végült. Oké, lehet nem olyan az arcberendezése hozzá, ő megpróbálta.
- Azé’ kösz – súgja oda neki, a határozott nem hallatán. Inkább kapja fel a fejét és izgatott kiáltást hallat, amint a fura lény megjelenik. A levegőben. Micsoda nap ez! Megint nem ott fog járni az esze, ahol kell.
- Milyen menő macska! – mert neki az, mi lehetne más, nem is érdekli. Fogalma sincs, kinek kellene elkapnia és miért kéne kidobnia, de láthatóan jót mulat a látványra. Akar egyet. Úgy öt percig, mert semmi felelősségtudata nincs egy kisállatot ellátni, magára sem tud ügyelni, hát másra? Jobb, ha csak plüsst adnak a kezébe, annyi biztos.
- Hogy mit? – értetlenkedik, el is felejtette. Reflex volt, most meg ott ül a nyakában az a dög, arra figyel. Meg akarja simogatni, de lehet, nem most kellene ilyeneket felhoznia, mintha puncsolni akarna. Na az nem ő, nem tud. Ellenben mást nem, mert hát, volt vele foglalkozva. Köhint egyet. – Elnézést, tanár úr – nyomja meg az „úr” szót, most jöhetne a feje fölé a glória. De feje oldalra biccen, ahogy sárkány kezd kirajzolódni és szépen ott is marad. Csak neki. Hát lehetne az, hogy ő ezt megtiszteltetésnek érezné, de arcán inkább fájdalmas grimasz ül, mintsem csodálkozás. Inkább kérte volna a macskasimit.
- De így nehéééz – nyafog egy sort, mindjárt a földhöz is vágja magát, bár nem olyan. Inkább lőjék agyon, úgy fúj egyet, miközben elnéz a másik srác felé. Ekkor szisszen fel. Tanársegéd, ebből?
- Részvétem – bár lehet, erre játszott, vagy imádni fogja, nem az ő dolga. Ellenben a sárkány igen. Hol is van az az ujjacska? Szó szerint ráharap, miközben gondolkodik.
- Ez eeegy… magyar mennydörgő – jelenti ki, határozottan. Ja nem, de annak van ennyi szarva, vagyis az rémlik neki. Lehet mínuszba is menni? – Megeszik mindent, ami nem elég gyorsan fut előle. Tojást rak, és ööö… gyorsan repül – kérhet kiskanalat sírt ásni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=831213#post831213][b]Theodore B. Marchetti - 2021.05.10. 22:29[/b][/url]

Húúúúú. Hangzik szájából halkan, pont úgy, mintha valami háttérszólam lenne arra, hogy na, itt előtte avatják a másikat tanársegéddé. Még jó, hogy őt, nem pedig Teddy-t, mert lehet előcsalta volna a műkönnyeit, hogy csak azt ne, azt hiszik még a végén, hogy szeret tanulni. Mily sértés lenne, a srác azonban nem nagyon hökken meg, talán csak a tanár előtt akar bevágódni, talán csak le se szarja. Vihog halkan, ahogy válaszol vissza.
- Hát gratuláloook - pontosan érezhető, hogy annyira komoly, mint ahogy a másik vette fel az egészet látszarta. Aztán lehet belül zokog, sosem tudni, ennyit erről. Ez az ő meccsük, nagyon mást nem szól bele, reméli, hogy neki is állnak azonnal a terveknek, Teddy meg leléphet, mint a szél. Azonban nem, nem ússza meg ennyivel, a tanár figyelme kettészakad, férfiakat meghazudtolva két dologra figyel. Remek. Nem veszi fel az elemek csatáját, benne nincs, vagy alszik, vagy csak egy ótvaros böfögés akar majd csak kitörni belőle, így aztán a talpán hintázik párat, majd ásít egyet.
- Cső, tanársegéd úr - int a srácnak, amint észbekap, hogy elindult kifelé. Mert ő meg közben elbambult azon az állaton, hát ki hibáztatja érte. Így aztán minden figyelem az övé lesz, remek. Menten zavarba is jön, amint ismét csak rá figyel. Szebbik tekintetét veszi elő, megpróbálja a lehetetlen. Fejből, látottak alapján, vakon lő egyet, mint a torpedóban, de B6 ma nem lesz nyerő, csak a tanerő idegeinek.
- Tényleg nem - hátha most ha igazat mond, akkor nem eszik meg rögtön, hanem csak később, amikor megérett a páclében. - Korrepetitort? De minek? - ráncolja a homlokát. Oké, leadja azt a köcsög esszét, de olyat, hogy a haját leveszi a tanár, aztán mégis, még keressen valakit. Ő aztán biztos nem.
- Nem kell, menni fog egyedül is - bár ennyivel nem fogja megúszni, de jó kimondani, hogy senkire nincs szüksége, akit lehet nem ismer és csak felkúrja az agyát, ahogy magyaráz. Követi a tekintetével, ahogy elindul, fordul egyet és felszusszan.
- Köszönöm, köszönöm, grazie - legalább most megúszta és akkor lehet az estivel még javíthat is. De kit áltat, össze fogja csapni, de olyanra, amit még mindig jobban el lehet fogadni, mint az eredetit. Nem tudja, mi lesz még, így ácsorog szerencsétlen, majd aztán kapcsol, amikor felé beszél ismét.
- Isten őrizzen attól - és olyan sebesen terem az ajtónál, mint senki más. Kitárja az ajtót, kajabál egy sort, hogy jöhetnek, majd már el is tűnik a helyén. Egy cseppet sötét tekintettel figyel egész órán, de mégha a legszárazabb anyagot adja elő ma, akkor sem hunyja le a szemeit egy pillanatra sem. Sőt, még egy sajátos jegyzetet is csinál magának, aztán mégis, óra végére kerül mellé pár kör akasztófa is. De tessék, amit tudott megtett. Komolyan. Szép kis bemutatkozó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=835531#post835531][b]Theodore B. Marchetti - 2021.08.09. 18:45[/b][/url]

Elteszi azt a füzetét, amibe firkálni szokott, illetve a jegyzeteket, amelyet aránylag normálisan is vezetett. Nem azért, mert oda készül, ahova, hanem mert át akar menni év végén, hogy előbb megszabaduljon ettől a helytől. Itt sok a korlát és a figyelő szem, ő pedig minél hamarabb világot akar látni. Még véletlen sem Maika miatt, neki bizonyítani. Nem, soha.
Előre röhög azonban magában, mint minden ST óra előtt. Mióta megkapta a kellemesnek nem mondható feleltét, nem mondani, hogy meghúzta magát, inkább csendben van, hátha akkor nem vonja magára a figyelmet annyira. Azon túl neki mindegy, mi lesz. Táskáját felkapva túrja hátra kócos tincseit, majd megindul. Nem kifejezetten a saját évfolyama lesz a porondon, de azt mondták, bátran lehet menni. Aztán amikor még több infót kapott, mennyire különleges óra lesz, eldöntötte, ő bizony igazi katasztrófaturista lesz. A hiéna fajtából, merthogy úgy fog vihogni. Reméli, hogy nem lesz egyedül, nem volt ideje senkinek sem üzenni, hogy gyertek már röhögni, akarom mondani órára. Meg nem is akart, még a végén valaki azt mondja, hogy strébernek készül, azt pedig látatlanban is kikéri magának. Fúj, nem. Nem opció.
A teremig betol egy Snickers-t, nehogy éhesen kilegyen magából, majd megállva az ajtóban, gyorsan körbe is néz.
- Áhhá! - az már más, hogy látta a tanárt is, még van idő helyet keresni, de nem sok, így az ismerős fejet kiszúrva, pillanatokon belül Zalán mellé veti magát. Amióta együtt repkedtek, spanok – még ha ezt Zalán nem is érzi –, kihagyhatatlan alkalom, hogy jól mulassanak.
- Ez jó mozi lesz – szól oda, majd fejét a Sárkány felé fordítja, aki már a bevezetőnél tart. Nagyszerű, pont időben érkezett. Tapsol párat, széles mosollyal, amint a tanerő elindul a terem vége felé és leül. Csak az a bibi, hogy az, akinek a helyébe kéne állnia, sehol sincs. Mégse lesz? Épp dől hátra, amikor a srác beesik, szó szerint és kábé a nyelvét lógatva kezdi el az órát. A markába röhög, majd mint a jó kisdiák, várja a fejtágítást.
- Azé’ a vizsgamentesség jó lenne – mormogja, de hogy ezt eléri? Jó vicc. - Csapjunk! - kajabálja a TS felé, ha már ennyire érdeklődik. Semmi gond, hogy egyedül hangos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=835599#post835599][b]Theodore B. Marchetti - 2021.08.11. 18:45[/b][/url]

Felvihog, persze tökre visszafogottan arra, hogy Zalán menten szívroham áldozata lesz, olyannyira meglepte. Nem csoda, azt nem is nézte, mit csinál, bár igen egyértelmű. Bizonyára erejét gyűjti a nagyszerű és vérizzadós óra előtt, ebben semmi szégyen nincs. Vagy egyszerűen éjjel más dolga volt, ebben meg még annyira sincs. Vigyorog is egy sort, miközben megpaskolja a vállát.
- Öröm hallani ezt a szeretetet – bólogat is, majd előre fordul, pont jókor, időben. Felkiáltása nem mindenkinek tetszik, ahogy elhal, Ramóna már fordul is hátra, aki biztos a kis intermezzo idején került eléjük és olyan csúnyán néz rá, ahogyan csak csöppnyi erejéből telik.
- Aaaawh. De édes! - bókol a lánynak, aki nyilván ebbe minden haragja benne van lehet, erre Teddy majdhogynem előrenyúl és megsimogatja. Egyelőre csak egy puszit dob, majd az asztalra könyököl és onnan hallgatja az éppen megkezdődő órát. Ahogy Kende egyre jobban mondja és mondja, a saját vigyora lesz egyre szélesebb, félő, ajkait a végén a feje mögött össze lehet majd csomózni. Ahogy az előbb Zalán, úgy böki meg most ő padtársát.
- Hallod, ennyi erővel mi is tarthatunk órát – röhögcsél egy sort. - A farkukat erre is sokan szeretik – dől vissza, bár nem meglepő, hogy szövegel, lazábban veszi ezt az órát úgy is, hogy kvázi mögöttük ül a tanár. Lesz kapsz? Ez az óra mégis zseniális. Ezért vágódik előre ültében és jelentkezik, mint valami eminens diák. Viszont ebből sejteni, hogy semmi jó nem lesz.
- Annyi biztos, hogy Brightmore tanbá bakancsát még holtában se érinthetjük meg, mer’ szénné éget – okoskodik itt mindjárt, miközben leejti a kezét. - De a válasz egyszerű. Akkor, ha döglött, meg ha ilyen tudós okos, kutató vagy, aki használhatja. Van rá papíros, tudooood. Ú, meg pálcába is teszik! Na, nekik, a készítőknek – hogy ez nem a válasz, az is biztos, de lássa lelkét bárki, megpróbálta. A saját válasz is érhet fél pontot nem? Mintha arra gyúrna. Egyértelmű, hogy káoszt hozott ide.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=836063#post836063][b]Theodore B. Marchetti - 2021.08.22. 00:24[/b][/url]

- Szerintem kikúrt jó tanárok lennének – bólogat teljes meggyőződéssel, hogy ez bizony nem lenne másképp. Jó, negyedannyit sem tud, mint Reiner és mondjuk amit tud, azt se tudja szépen előadni – ezért vinné Zalánt, ő biztos okosabb, levitás is, beszélőkéje lenne. Ellenben műsor lenne, addig a pár percig, ameddig a Sárkány ki nem vágná a csukott ablakon őket. De a híres öt perc mondjuk mindenkinek jár. Ezt megragadva készít egy választ, amiben senki nem hiszi, de akadnak olyan gondolatok is, amik hasznosak az órára nézve. Bár Ramóna még mindig nem a legjobb elfoglaltsága a két fiú, pontosabban Teddy hallgatása, de ez őt, Teddy-t semmiben sem zavarja. Az biztos, hogy nem cukkolni és bántani akarja a lányt, nincs benne – vagy nem találja magában – a hajlam, ártó szándék. Az más, hogy talán fel akarja vidítani? Szereti ha nevetnek körülötte, hát akkor őt miért ne? Bár ki tudja, mi lesz még ebben az életben és itt. Hátrasandít, mert hát a tanár még mindig bent van, nem menekült haza, de nem is eszik, az a puding, amit kapott, szomorú véget ért. Kár, hát ő simán megette volna, azonban kukázni nem fog, az hétszentség. Visszales előre, amikor is háztársa egészíti ki a választ. Tessék, micsoda eridonos csapatmunka! Ketten érnek egy szép választ. Ugyan a poén nem esik le neki, de elengedi, büszkén húzza ki magát, amikor rábólintanak arra, hogy a válasz egész jó. És még Zalán is megpaskolja. Hát!
- Na, ezek után ha valaki hülyének nevez, azt megfejelem – nem mondja komolyan, és nem is gondolja, hogy sok dologhoz nem hülye. Ez a pillanatnyi siker utóhatása, közben a TS meg már megy is tovább. Jegyzetelni kéne? Gyors egy üres oldalt húz maga elé és macskakaparásával lejegyez pár dolgot. Aztán elveszik az éterben, amikor pár paddal odébb kész piknik szerveződik. Tessék, mindenki eszik, ha ezt tudja…
- Szar. Mond csak ki, hogy szar – duruzsolja oda Zalánnak, majd vigyorogva figyeli, hogy mindjárt elveszik a padban. Szép lassan érkeznek a kérdések, de évszámokban nem jó, vagyis fogalma sincs, bezzeg arra emlékszik, hogy a Trónok Harcában Tyrion mikor látott először sárkányt. Az valószínűleg nem lesz jó válasz, így csak lábát rakja keresztbe és figyeli az okosokat. A szülinapos csaj – vagyis akinek a szülinapján iszonyat bekarmolt – válaszol, így meg is tapsolja. Mintha erre szükség lenne. De a taps abbamarad, amikor a háta mögül megszólal a tanár is. Szép komótosan érkezik és felteszi a gyilkos kérdést. Csak feltartott hüvelykujját mutatja Brightmore felé, majd dől közelebb Zalánhoz.
- Harapós ma. Ő is ötikszes besorolású – de hé, nem ő lett elsőnek letolva. Mondjuk semmi olyat nem csinál, maximum izeg-mozog amikor már unja az ülést, de az első órák gyönyörű felelése elég volt, hogy ne kelljen makognia megint a semmiről. Fejét billenti oldalra a fejét, ahogy folytatódik az óra. Elbambul, de a kérdés nekik szól. Körbepillant, hogy ki akar épp kiesni a padból, de senki nem jelentkezik. Hát akkor, kezdi ő a sort. Kezét emeli meg, de hát, biztos sejti szerencsétlen a katedrán, hogy nem az ötösért felel.
- Az tuti, hogy a hegyekben él, mert olyan jó zöld a színe, hogy simán bele tud olvadni. Mint egy bazi nagy kaméleon, csak… kicsit veszélyesebb. Meg főképp birkát, meg juhot eszik és nem bírja az embereket, így jól elkerüli őket. Öööö. Nem olyan nagyok meg nehezek és aaaa tojása zöld pöttyös – idézi fel a fejében, miközben állát kocogtatja, majd Zalánt böki oldalba, hogy legyen már ő is okos, biztos tudja a többi részét. Bár szerinte ez egész korrekt, kikupálta magát sárkányokból na. Száját nyissa, hogy folytassa, majd végül legyint és visszadőlve kezdi el a nemrég írása befogott lapot hajtogatni, miközben füleli a folytatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837093#post837093][b]Theodore B. Marchetti - 2021.09.20. 10:12[/b][/url]

Az, hogy jól szórakozik, nem kérdés. Bár tény és való, hogy egy fokkal finomabban műveli, mégsem az az egyeneshátú, figyelő tekintetű mintadiák, aki lehetne. Soha nem is lesz, így aki erre vár, az jobb, ha fel is adja. Az viszont várható volt, hogy egy ideig rezeg csak a léc, aztán ki is borul, aminek ki kell. Nem nagyon kapja fel a nevét a tanára sajátos becézésére, amit rá aggatott, mert igencsak abszurd. Fogalma sincs honnan és miért szedte, úgy néz ki, mégis marad és szavajárása lesz. Remek, rettentő férfias, bár ő sem a macsóságról híres, arról sem, hogy cukorból lenne. De arra már reagál, ahogy megmoccan alatta a szék. Fojtott kiáltás hagyja el ajkát, pár nem túl kedves, olasz káromkodás keretében, amit inkább csak maga elé morog, mert felfogja, mi is történik. Kivételesen annyira másra koncentrált, hogy megijedt. A szék nem áll meg, sőt, ahogy oldalra billen, ismét nyikkan egy sort, talán most kellene segítségért kiabálnia. De végül nevetni kezd. Lábait igyekszik a székláb köré kulcsolni, érzi, hogy a gravitáció működne, mégsem engedi el a széket. Ujjai fehérednek bele, nevetését lenyeli és égnek – padlónak – álló üstökével sandít a tanár lába felé. Csak a bakancsoknak bólogat hevesen. Eddig is tök sok kérdésre válaszolt, nem is érti, hogy mi a gondja éppen. Ja de.
- Értettem, főnök, értettem! - és mire a szék huppan, arca kissé vöröses a fejébe tódult vértől. Pislog párat, körbenéz a diákokon, majd Zalánra pislog és vigyorog. Feltartott hüvelykujjai jelzik, hogy tök jól van, ez egy érdekes kaland volt.
- Hol tartunk? - suttogja padtársa felé, de hamar felveszi a fonalat és figyel. Rezervátumok. Vagy úgy. Ritka érdekes helyek lehetnek, csak a tananyag miatt olvasott róluk, meg amit mezei ember fejével tudhat.
- Aaaa – pattan fel, amint a már látott lángok most nem sárkányt, hanem egy épületet kezdenek formázni. Közelebb ólálkodik a látványosság felé. Van itt minden, még égnek maradt tincseit rendezi menet közben normálisba, amikor megáll a többiek mellett és hallgatja a szavakat. Hú, most a többiek okosak.
- Az állatkert tök más. Az ketrec ketreccel – rázza meg a fejét, noha nem egy vérmes állatvédő, ilyet már látott. - Dee például ott vannak Afrikában azok a kikúrt nagy rezervátumok. Szavanna és ott se látod a végét, elférnek bőven az állatkák. A mugliknak is vannak, csak elefánt meg hasonlók élnek ott és nem hiszem, hogy szenvednek. Szerintem a sárkányok sem – rázza meg a fejét. Érti ő, hogy alagút meg biztonsági cuccok, de ami muszáj az muszáj.
- Meg elég nagy káosz lenne ha repkednének a repülők között meg ilyenek – mint valami rossz fikciós film, káosz és sok-sok halál. Félrebillent fejjel nézi a miniatűrt és bólogat. Ja. Jobb nekik ott. - Deee gondolom, még így is benne lehet a szökés, mint hiba. Vagy manapság nincs ilyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838248#post838248][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.17. 17:51[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Az óra utolsó részét azzal töltötte, hogy kiegészítette a sárkány ábrát, amit elkezdett még a jegyzet felénél. A lényeget már leírta bőven, bár rajztudása sosem lesz olyan szinten, hogy egymást üssék érte a galériák, mégis elégedett vele. Még ki is egészíti lángocskákkal, amelyre szerzett piros tollat. Tintafoltos kezét emeli el végül és igyekszik meg se moccanni, nem akar ismét fejjel lefelé lebegni – ma nem, csakis azért, mert sok reggeli van a gyomrában. Nem mondja, hogy annyira megijedt, sőt, kifejezetten élvezte, holott a tanerő nem azért csinálta, hogy jót szórakozzon. Nem kötötte az orrára végül, hogy köszöni, amikor annak vége lett, hamar eltűnt, nehogy elővegyék. Aztán tett így minden alkalommal, elsők között ki és akkor marad a béke. Amint megszólal a csengő, ő már a táskába szórt mindent és áll is fel. Fültövön pöccinti az előtte haladót, aki éppen beszólt valami vicceset, abszolút nem az erőszak jegyében, erre csattan a tanár hangja. A Vattacukor név még mindig nem illik rá, fújtat is egyet durcásan, hogy legyen szíves már a nevén nevezni, ha már jó édes anyja adott neki, de nem hiszi, hogy ebből meg fogja érteni. Ellenben most mi a gond? A pöckölés?
- Esküszöm a Madonnára, hogy nem akartam bántani – marad le végül a kissé vihogó csapattól. Nemes egyszerűen int be nekik középső ujjával, majd végül a tanári asztalhoz battyog, mielőtt ebből is patáliát rendez. Táskája szíjába akasztja az ujját, figyelmét fordítja a férfire, akire így is többet teszi, mint másokéra, majd hallgatja. Meglepve vonja fel a szemöldökét, ahogy feje biccen oldalra. Na igen, a beadandók. Sokkalta jobban megemberelte magát azóta, hogy faszságokat írt neki olaszul és jól beszívta. Azóta használja a könyveket és meg se eszik érte.
- Hát én azt nem tudom, tan’ bá. Én is ezt kérdezem magamtól – a válasz mégis egyszerű. Egy beadandóra akár több napja is van, a vizsga kötelező, míg a tanóra néha hosszú és unalmas, illetve rengeteg van egymás után. A sokadik órájára már nincs meg benne az, hogy egy helyben üljön, nyugodt maradjon és még figyeljen is. Ami neki van, azzal ez szinte lehetetlen.
- Biztos lámpás lázam van ezek előtt – int fejével az ajtó felé, utalva arra, akik kimentek. Kinyúlva veszi el a dolgozatot, nézegeti, hogy biztos az övé-e vagy sem. Jó, azt nem kell tudnia, hogy segítettek neki abban, hol és mit keressen, amúgy tökre minden az ő kézírása.
- Dejó, ilyen jegyem sincs sok – lelkendezik, mintha most kapott volna ajándékot, karácsony helyett. Azonban ahelyett, hogy eltenné, csak tartja a kezében, gyűrögeti a papír sarkát és a vállát vonja meg. - Figyelek én, ma is azt tettem. Csaaak aztán nem megy. Sokat kell ülni órán, sok mindent kell tudni. A legtöbb óra meg még unalmas is – húzza el a száját. Hát most mit kéne mondania. - Csináltam valami szar… rosszat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838747#post838747][b]Theodore B. Marchetti - 2021.11.01. 17:34[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Azért mégis van abban valami para, hogy maradnia kell. Mert az elsőre emlékszik, mint valami traumatikus élmény, de lehet csak a tanár személye maga, amely nem olyan, mint a többieké. Ott azért bőven akadnak olyanok, akik elnézőek, vagy csendesen szankcionálnak és itt van ő, aki fogta és akkor szépen szőnyeg szélére állította. Mint most is. Jó kérdés, hogy most mennyire lenne képben, ha megint egy sárkányt vetítene elé vagy épp letolná, amiért a másik diáktársát zrikálja, azonban ez nem történik meg. Sőt, talán először, ittléte, főleg a Sárkánytan karriere alatt, meglepetten pislog fel a férfire, csupa nem értéssel és kérdőjellel a feje felett. Ilyet se kapott még és ahogy hallja a másik hangját, nem is éppen egy kiadós lecseszés készül vagy éppen enné az ideg a tanárát. Hűha. Egy pillanatra leakad, azt sem tudja épp, melyik bolygón van, de ezen az egészen hamar túl is lép rajta, mintha ez a zavar sosem létezett volna. Vajon észreveszi?
- Jajaja, valami olyasmi. Nem szeretek én hangosan olvasni, mert szarul megy, felelni meg azért, mert valamelyik büdös gyökér úgyis beleugat, vagy egy stréber nem bírja kivárni a választ – aztán leesik neki, hogy nem jól válaszolt. - Ó, figyelni – csapja magát homlokon, majd egy röhögést álcáz egy köhintéssel. - Szóóóval figyelni. Nem, nem lámpaláz az. Azt írják a lassan sárguló lapomra, hogy hiperaktív meg nem tudok jól sokat figyelni. Van ennek egy szép neve de azt se jegyeztem meg – talán lehet be kéne hoznia, aztán akkor, ha tényleg ennyire érdekli, akkor megnézheti, melyik fogaskerék hol laza. A dolgozat ténye bőven alátámasztja, hogy mikor van ideje felkelni ha elunja magát vagy bármi, akkor jobb. Lehet magántanulónak kéne mennie, de a drága nevelői közösségben akarják tartani. Itt is megfigyelik, vagy mi.
- Neeeem? Nahát – meglepte a tanárt? Fel kell írni valahova. - Csupa öröm meglepetést okozni. Vagy hogy mondják ezt – na, azt azért reméli, tudja a másik is, nem fog nyalizni innentől kezdve, sem most sem. Oké, meglepte, lehet meglepi máskor is. Zsír. Bár a mosolytól valamiért a hideg rázza, lehet csak azért, mert annyira szokatlan a férfi arcán, mint az övén a komolyság.
- Jaj – na, tudta, hogy felelnie kell. Valamelyest. Egy kicsit rágja a nyelvét, felidézi, majd végül rájön, a nagy része még ott van. - Van jegyzetem is – húzza elő, majd tartja fel. Kicsit kidekorálta, de a nagyja megvan. - Úgy a feléig biztos, aztán az egyik fura nevű mitológia cuccnál leakadtam és… darabos. Ööö… vissza is kell mondanom? - billenti oldalra a fejét, mert akkor összeszedi ő a szavakat, aztán makog valamit. Nem érti ezt a helyzetet most, ez látványos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=840708#post840708][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 22:29[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Hát na. Nem ő a legélesebb kés a fiókban, ez akkor is feltűnhetett a tanerőnek, ha eddig bedugott füllel és bekötött szemmel ácsorgott volna az órán. Nem, nem is akar olyan lenni, aki majd kiesik a padból és mindent tud, betűről-betűre követve minden sort. Az lenne a meglepő, ha ilyen történne és akkor akadna meg a másik is, ha nem tette meg kemény egy másodpercre, amikor értékelhető valamit adott be. Nem, nem kezdték jól a „közös munkát”, de sose késő valamennyit javítani.
- Jahh, de az tökre más – legyint egy nagyot. Más hangos baromságokat meg vicces dolgokat mondani és más felolvasni meg felelni. Az egyik, nem meglepően az előbbi, zsigerből jön, míg a többi nehezen vagy sehogy. Tekintve, hogy papíron is lejegyzik, hogy bénán olvas meg ír. Szóval, van mentsége. - Hablatyolni valami fasz… baromságról az is tud, akinek kettő az IQ-ja. De itt komoly dolgok vannak és hát hogy néz ki, hogy nem tudom kiolvasni hogy herbál-fekete meg ilyenek. Azzal vannak bajok, félcédulám is van – nem sárga, mert olyat még nem kapott, de ami késik, az nem siet. Várnak rá biztosan, ahogy hallotta, az anyja se százas, nem emlékszik nagyon rá, amire igen, ott egész normális. De lehet csak az idő szépíti. Mindegy. Nem az anyjáról van szó, hanem róla és még hisznek is neki. Őszintén, kinek nem lenne kedve ilyenkor vigyorogni? És meg is teszi.
- Király – bólint, hogy akkor elteszi a további szép szavakat, ha nem kell tovább győzködni. Bár, ahogy néz, nem biztos, hogy tényleg hisz is neki. Kukkol a tanerő felé, amikor az asztal mögé megy és írni kezd, agy csak akarna, de végül megzavarja a sajátjaival. Elengedi a lapokat, kicsit saláta, kicsit kavarcos, de az övé és tényleg vannak rajta adatok.
- Szóval ja. Írok én meg minden, csak néha tök halkan beszél a tanár úr vagy én vagyok süket, vagy valamelyik kretén hangos és olyankor kizökkenek és azt se tudom, merre van az eleje. De ha nagyon gázos, el szoktam kuncsorogni másét – von vállat végül, hogy ez van. Szája belső felét rágja, majd végül veszi vissza a papírokat. Hogy aztán belefagyjon a mozdulatba.
- Ööö… hallgatom – pislog nagyokat. Ajánlat. Na mindenre számított, csak erre nem. Nagyokat pislogva hallgatja végig, meg se moccan, de még a pillái sem. Csak nézi, nézi, mintha azt várná, mikor röhögi el magát a másik, hogy ez csak vicc. De nem. Arra eszmél fel kábé, hogy azt kérdezik, benne van-e.
- Én benne, benne – motyog párat, majd megrázza a fejét. Most kajak…? - Haaa jól értem, kapok ilyen alkut, hogy leléphetek előbb, kevesebb lesz a dogában. Cserébe arról kell írnom mit csinálok amúgy nem órán vagy ami tetszik? Ez most.. Maga viccel velem? - komolyan nem érti. Ez nem lehet csak így. Mikor kell nevetni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=843632#post843632][b]Theodore B. Marchetti - 2022.02.18. 00:37[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Ez a beszélgetés – vagy Teddy rövid kis élete, opcionális – a végét járja, amint meglátja, hogy a szemeit dörzsöli. Ó igen, ilyenkor nemhogy gyufát húzna ki, hanem egész rőzsét, de most valami kis harang a fejében azt kongatja, fogja be egyszer az életben és csak pislogjon szépen, értelmesen. Így is tesz, aztán mégsem, mert nem tud nem vigyorogni. Tud, ha akar, és nem, ha épp nem akar. Leginkább ott van az egészben a logika, hogy ha siet és hadar fejben, ez lesz belőle. Ha van ideje, akkor meg simán ki tudja mondani, hogy…
- Herb.. Hebridiai fekete. Nehéz szó – de azért ismétel, mintha muszáj lenne. De nem mondja tovább, ha elhiszik. Elhiszi? Holnap meg majd az etnikai kisebbség potyog az égből. Te jószagú, tényleg hisznek neki ÉS még le sem cseszi. Oké. Ez a férfi egy akkora talány, mint a fene. Az első órán úgy megszo… szívatta, mint a huzat, vért izzadott, most meg olyan kiskapukat mutogat, amihez nemhogy kulcsot, vörös szőnyeget is ad. Sűrű pislogása jelzi, hogy vagy most fog agyvérzést kapni menten és leáll odafent minden, vagy jelez a rohadt ébresztő, felül az ágyban és elgondolkodik, hogy mi a jó élet miatt álmodik ezzel a faszival? Az már más, hogy simán elfogadná azt a tetkómennyiséget, amennyit így látni lehet, de hogy amúgy mást nem nézett meg rajta, hétszentség. Sárkánytannal álmodni… nana.
- Jóóó, most fontos, nem fontos. Hát ez ha frankón így van… - vakarja meg az állát. Kész, ez a pali kész van. Vagy annyira rühelli, hogy inkább ezzel is kivonja az életéből, az óráiból, vagy tényleg valami fura segítség. Bele is bandzsít a nagy koncentrálásba, majd megrázza a fejét.
- Nem rossz ajánlat? Kurva jó! És ja, tényleg egyértelmű – lesz, majd két nap múlva, ha leesik neki és fel is dolgozza. - Hát de most komolyan. Benne vagyok, de még mennyire, alá is írok mindent, ha kell de… fordított esetben elég hihetetlen lenne előre, hogy ez így frankón így lesz. Vagy nem tudom. Nem akar minden tárgyat oktatni? Megoldhatnánk okosba – még viccelődik is, de a vigyora most egész visszafogott. Na, megvan az első tanár, akit kedvel. Most fusson, amerre lát. - Majd keresek frankó sárkányos témákat is cserébe, az esszébe, na – ha már smúzol, ennyi belefér. - Van apró betűs rész? - fél vese, egyebek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=856600#post856600][b]Theodore B. Marchetti - 2022.11.15. 02:31[/b][/url]

belógok pofátlan | és még tapogatok is

Van az, hogy Teddy igenis figyel a környezetére és minden másra, csak annyi egy apró bökkenő akad. Csak az ragadja meg a figyelmét, amit ő annak ítél. Így szokása balhékba keveredni, kimaradni esténként egy-egy buli vagy bulis helyzet miatt, illetve olyasmi, amiért egy terem felé sétál. Még mindig nem eminens diák, nem tölt több időt sem a könyveivel, sem a gyakorlással. Pedig, ha szánna rá időt, nem is lenne olyan középszerű máguspalánta, csak a fejében lévő káosz mindig eltereli. Így, marad az, hogy ki akarja deríteni, egy szál maga, hogy mit rejt a melodimágia. Nem jelentkezett, nem szokása szakkörökbe és egyebekbe fojtani magát, de kíváncsi. Kérdezett már ki legilimencia-tanoncot, hogy mi a fenét csinálnak ott és animágust is látott átváltozni, ami egyébként nagyon is megragadta a fantáziáját. Saját magát egy fekete patkányként tudná elképzelni, azonban sok az olyan buktató, amiből igen rosszul jönne ki, így sosem merte meglépni még az informálódást sem. Most bezzeg... Szép komótosan sétál, mintha valóban erre lenne dolga. Körbepillant majd lenyomja a kilincset és huss, már bent is van. Túl könnyen ment. Ahogy az is, hogy idebent marha nagy a csend és a nyugalom. Azonban amit lát, meglepi. Hangszerek...? Mindent hitt, csak ezt nem. Inkább orvosos dolgokban gondolkodott, hátha tudna mondjuk egy tűt szerezni, amivel újabb fülbevalót szúr magának, mert ugye erre szakosodott embert keresni luxus. Kénytelen lesz, mert itt sem leli azt, amit elképzelt. Egy csomó minden mást igen. Nem illik tapogatni, hívatlan főleg, azonban Teddy arcán vastag a bőr és közben pofátlan, mert megteszi. Ujjai lépkednek át billentyűn, pengetnek meg egy húrt, majd talál rá az asztalon heverő, apró, számára furulyaként azonosított valamire. Annyira nem ökör, hogy azonnal ráharap, mindenesetre a kezébe véve forgatja és vizsgálja, a homlokát ráncolva. Mi a franc ez.