A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Az év eleje úgy robbant a nyakamba, hogy már órákat tartottam, amikor felfogtam, hogy egyébként tényleg elkezdődött az év, és össze kellene kapnom magamat. Helvey legnagyobb örömére valószínűleg, a nyáron nem nagyon voltam a házban, szóval a vitákat is megúsztuk, mint a házaspárok. Legalábbis egy ideig teljesen elhittem ezt, amíg Payne a kezembe nem nyomta az Edictum egy számát éppen a legjobb szünetemben valaha. Ő alibinek van, de egyébként Helvey-t dugom. Láttam Payne arcán az aggodalmat, hogy vajon melyik pillanatban fogok elkattanni, de röhögve dobtam félre az újságot, hogy magamhoz húzva közöljem vele, tényleg nem vagyok meleg. Mármint még lehetek, de egyelőre nagyon úgy áll a szénám, hogy nem vagyok.
A kérdések hamar elhalnak, a diákok mozgolódni kezdenek az óra végével, így karjaimat fonom magam előtt keresztbe, derekamat döntöm az asztalnak, ahogy türelmesen várom, hogy elhagyják a termet. Tekintetem villan egyetlen egy diákra. - Vattacukor, maradj még - hangom hangosabban hasítja át a levegőt, egy éppen előttem elhaladó lány húzza összébb magát. Óvatosan veregetem meg a hátát, amolyan bocsánat kérésnek szánva, majd pillantok vissza Marchettire.
- Vajon miért van az, hogy a beadandóid nem is olyan olvashatatlanok, a tavalyi évzáró órán is egész elfogadható volt a teljesítményed, de egy rendes órán használhatatlan vagy? - féloldalasan fordulok hátra, kezem kinyúl a dolgozatért, amit egészen könnyen ki tudtam javítani, és nem azért, mert annyira rossz lett volna, pár pillanat alatt futom át újra az első oldalt, végül ismét Marchettire nézek. - Beszéltem néhány tanároddal, és kiderült, hogy nem csak engem tisztelsz meg ezzel - rebben meg szemöldököm, felé nyújtom a beadandót, amin egy Várakozáson felüli kapott helyett. Nem mondom, hogy öröm volt olvasni, de ahogy indultunk, meglepően odatette magát, és még így is jobbat nyújtott, mint néhány évfolyamtársa. Sóhajtva keresztezik ismét karjaim egymást mellkasom előtt, ahogy várom, hogy mondjon valamit. Ha elfogadható választ kapok, akkor egész jól megúsztuk ezt, ha nem… hosszú napunk lesz innentől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838233#post838233][b]Denis A. Brightmore - 2021.10.17. 15:34[/b][/url]

Az év eleje úgy robbant a nyakamba, hogy már órákat tartottam, amikor felfogtam, hogy egyébként tényleg elkezdődött az év, és össze kellene kapnom magamat. Helvey legnagyobb örömére valószínűleg, a nyáron nem nagyon voltam a házban, szóval a vitákat is megúsztuk, mint a házaspárok. Legalábbis egy ideig teljesen elhittem ezt, amíg Payne a kezembe nem nyomta az Edictum egy számát éppen a legjobb szünetemben valaha. Ő alibinek van, de egyébként Helvey-t dugom. Láttam Payne arcán az aggodalmat, hogy vajon melyik pillanatban fogok elkattanni, de röhögve dobtam félre az újságot, hogy magamhoz húzva közöljem vele, tényleg nem vagyok meleg. Mármint még lehetek, de egyelőre nagyon úgy áll a szénám, hogy nem vagyok.
A kérdések hamar elhalnak, a diákok mozgolódni kezdenek az óra végével, így karjaimat fonom magam előtt keresztbe, derekamat döntöm az asztalnak, ahogy türelmesen várom, hogy elhagyják a termet. Tekintetem villan egyetlen egy diákra. - Vattacukor, maradj még - hangom hangosabban hasítja át a levegőt, egy éppen előttem elhaladó lány húzza összébb magát. Óvatosan veregetem meg a hátát, amolyan bocsánat kérésnek szánva, majd pillantok vissza Marchettire.
- Vajon miért van az, hogy a beadandóid nem is olyan olvashatatlanok, a tavalyi évzáró órán is egész elfogadható volt a teljesítményed, de egy rendes órán használhatatlan vagy? - féloldalasan fordulok hátra, kezem kinyúl a dolgozatért, amit egészen könnyen ki tudtam javítani, és nem azért, mert annyira rossz lett volna, pár pillanat alatt futom át újra az első oldalt, végül ismét Marchettire nézek. - Beszéltem néhány tanároddal, és kiderült, hogy nem csak engem tisztelsz meg ezzel - rebben meg szemöldököm, felé nyújtom a beadandót, amin egy Várakozáson felüli kapott helyett. Nem mondom, hogy öröm volt olvasni, de ahogy indultunk, meglepően odatette magát, és még így is jobbat nyújtott, mint néhány évfolyamtársa. Sóhajtva keresztezik ismét karjaim egymást mellkasom előtt, ahogy várom, hogy mondjon valamit. Ha elfogadható választ kapok, akkor egész jól megúsztuk ezt, ha nem… hosszú napunk lesz innentől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838248#post838248][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.17. 17:51[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Az óra utolsó részét azzal töltötte, hogy kiegészítette a sárkány ábrát, amit elkezdett még a jegyzet felénél. A lényeget már leírta bőven, bár rajztudása sosem lesz olyan szinten, hogy egymást üssék érte a galériák, mégis elégedett vele. Még ki is egészíti lángocskákkal, amelyre szerzett piros tollat. Tintafoltos kezét emeli el végül és igyekszik meg se moccanni, nem akar ismét fejjel lefelé lebegni – ma nem, csakis azért, mert sok reggeli van a gyomrában. Nem mondja, hogy annyira megijedt, sőt, kifejezetten élvezte, holott a tanerő nem azért csinálta, hogy jót szórakozzon. Nem kötötte az orrára végül, hogy köszöni, amikor annak vége lett, hamar eltűnt, nehogy elővegyék. Aztán tett így minden alkalommal, elsők között ki és akkor marad a béke. Amint megszólal a csengő, ő már a táskába szórt mindent és áll is fel. Fültövön pöccinti az előtte haladót, aki éppen beszólt valami vicceset, abszolút nem az erőszak jegyében, erre csattan a tanár hangja. A Vattacukor név még mindig nem illik rá, fújtat is egyet durcásan, hogy legyen szíves már a nevén nevezni, ha már jó édes anyja adott neki, de nem hiszi, hogy ebből meg fogja érteni. Ellenben most mi a gond? A pöckölés?
- Esküszöm a Madonnára, hogy nem akartam bántani – marad le végül a kissé vihogó csapattól. Nemes egyszerűen int be nekik középső ujjával, majd végül a tanári asztalhoz battyog, mielőtt ebből is patáliát rendez. Táskája szíjába akasztja az ujját, figyelmét fordítja a férfire, akire így is többet teszi, mint másokéra, majd hallgatja. Meglepve vonja fel a szemöldökét, ahogy feje biccen oldalra. Na igen, a beadandók. Sokkalta jobban megemberelte magát azóta, hogy faszságokat írt neki olaszul és jól beszívta. Azóta használja a könyveket és meg se eszik érte.
- Hát én azt nem tudom, tan’ bá. Én is ezt kérdezem magamtól – a válasz mégis egyszerű. Egy beadandóra akár több napja is van, a vizsga kötelező, míg a tanóra néha hosszú és unalmas, illetve rengeteg van egymás után. A sokadik órájára már nincs meg benne az, hogy egy helyben üljön, nyugodt maradjon és még figyeljen is. Ami neki van, azzal ez szinte lehetetlen.
- Biztos lámpás lázam van ezek előtt – int fejével az ajtó felé, utalva arra, akik kimentek. Kinyúlva veszi el a dolgozatot, nézegeti, hogy biztos az övé-e vagy sem. Jó, azt nem kell tudnia, hogy segítettek neki abban, hol és mit keressen, amúgy tökre minden az ő kézírása.
- Dejó, ilyen jegyem sincs sok – lelkendezik, mintha most kapott volna ajándékot, karácsony helyett. Azonban ahelyett, hogy eltenné, csak tartja a kezében, gyűrögeti a papír sarkát és a vállát vonja meg. - Figyelek én, ma is azt tettem. Csaaak aztán nem megy. Sokat kell ülni órán, sok mindent kell tudni. A legtöbb óra meg még unalmas is – húzza el a száját. Hát most mit kéne mondania. - Csináltam valami szar… rosszat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838583#post838583][b]Denis A. Brightmore - 2021.10.25. 16:26[/b][/url]

Adott a kérdés, hogy mit kezdesz egy olyan gyerekkel, aki nem elég, hogy a legtöbb mindenbe szarik bele, de még figyelemhiányos is? A kérdéssel önmagában nem lenne baj, a problémám csupán annyi, hogy nagyon úgy tűnik, hogy tőlem várják most a választ, mivel nekem igenis bassza a csőrömet, ha nem figyelnek az órámon. Szóval most nyakig ülök a retekben, amit lényegében magamnak kreáltam. Kezem mozdul mellkasom elől, hogy a választ hallva, ujjaimmal dörzsöljem meg szemeimet.
- Lámpalázad van, mert órán figyelned kell? Érdekes megközelítés - morgom bajszom alatt a szavakat, hogy végül átnyújtsam neki a beadandóját, ami pontosan olyan meglepődést okozott neki, mint nekem. Remek, legalább ebben hasonlítunk. És képes vagyok magamban tartani a véleményem erről, de már kiszökne a kezdés, így megköszörülöm torkomat. Nem kellene egy diákomnak azt mondani, hogy ne is szokjon hozzá, igaz? Halkat szusszanva helyezkedem vissza, kékjeimet emelem a srácra.
- Meg fogsz lepődni, de semmi rosszat nem csináltál. Engem is meglep - bólintok aprót féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy fürkészem az arcát. Ismételt szusszanást engedek meg magamnak. - Mennyi maradt meg a mai órából? Úgy nagyjából? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Ha tényleg ekkora problémát okoz neki huzamosabb ideig figyelni, akkor valahogy meg kell oldanunk ezt, hiszen magának ássa a gödröt egyre mélyebbre, és bármennyire hihetetlen, rohadtul megkímélném magam a plusz évektől. Nincs erre lehetőségem, ha megbukik bármiből is. Jobb híján kúszik be a gondolataim közé a tanulótárs ötlete, ám ezen kívül név nemigen, aki valóban tudna segíteni neki. Ez sokkal nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam volna, de B tervnek még mindig ott van Payne, hogy segítsen. Nem is rossz. Lehet lepasszolom neki, ő úgy is jártas a balfaszok pesztrálásában, amire én vagyok az élő példa. Végül is… a mai napig élek és virulok, amit aligha magamnak köszönhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838747#post838747][b]Theodore B. Marchetti - 2021.11.01. 17:34[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Azért mégis van abban valami para, hogy maradnia kell. Mert az elsőre emlékszik, mint valami traumatikus élmény, de lehet csak a tanár személye maga, amely nem olyan, mint a többieké. Ott azért bőven akadnak olyanok, akik elnézőek, vagy csendesen szankcionálnak és itt van ő, aki fogta és akkor szépen szőnyeg szélére állította. Mint most is. Jó kérdés, hogy most mennyire lenne képben, ha megint egy sárkányt vetítene elé vagy épp letolná, amiért a másik diáktársát zrikálja, azonban ez nem történik meg. Sőt, talán először, ittléte, főleg a Sárkánytan karriere alatt, meglepetten pislog fel a férfire, csupa nem értéssel és kérdőjellel a feje felett. Ilyet se kapott még és ahogy hallja a másik hangját, nem is éppen egy kiadós lecseszés készül vagy éppen enné az ideg a tanárát. Hűha. Egy pillanatra leakad, azt sem tudja épp, melyik bolygón van, de ezen az egészen hamar túl is lép rajta, mintha ez a zavar sosem létezett volna. Vajon észreveszi?
- Jajaja, valami olyasmi. Nem szeretek én hangosan olvasni, mert szarul megy, felelni meg azért, mert valamelyik büdös gyökér úgyis beleugat, vagy egy stréber nem bírja kivárni a választ – aztán leesik neki, hogy nem jól válaszolt. - Ó, figyelni – csapja magát homlokon, majd egy röhögést álcáz egy köhintéssel. - Szóóóval figyelni. Nem, nem lámpaláz az. Azt írják a lassan sárguló lapomra, hogy hiperaktív meg nem tudok jól sokat figyelni. Van ennek egy szép neve de azt se jegyeztem meg – talán lehet be kéne hoznia, aztán akkor, ha tényleg ennyire érdekli, akkor megnézheti, melyik fogaskerék hol laza. A dolgozat ténye bőven alátámasztja, hogy mikor van ideje felkelni ha elunja magát vagy bármi, akkor jobb. Lehet magántanulónak kéne mennie, de a drága nevelői közösségben akarják tartani. Itt is megfigyelik, vagy mi.
- Neeeem? Nahát – meglepte a tanárt? Fel kell írni valahova. - Csupa öröm meglepetést okozni. Vagy hogy mondják ezt – na, azt azért reméli, tudja a másik is, nem fog nyalizni innentől kezdve, sem most sem. Oké, meglepte, lehet meglepi máskor is. Zsír. Bár a mosolytól valamiért a hideg rázza, lehet csak azért, mert annyira szokatlan a férfi arcán, mint az övén a komolyság.
- Jaj – na, tudta, hogy felelnie kell. Valamelyest. Egy kicsit rágja a nyelvét, felidézi, majd végül rájön, a nagy része még ott van. - Van jegyzetem is – húzza elő, majd tartja fel. Kicsit kidekorálta, de a nagyja megvan. - Úgy a feléig biztos, aztán az egyik fura nevű mitológia cuccnál leakadtam és… darabos. Ööö… vissza is kell mondanom? - billenti oldalra a fejét, mert akkor összeszedi ő a szavakat, aztán makog valamit. Nem érti ezt a helyzetet most, ez látványos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=839258#post839258][b]Denis A. Brightmore - 2021.11.21. 18:46[/b][/url]

Az legalább már biztos, hogy ezt a gyereket kurva nehéz követni. Nem a kérdésre válaszol, és ha azt teszi, akkor sem azt teszi, mert megválaszol egy kérdést lényegében, csak nem azt, amit feltettem neki. Meg vagyok áldva. Ez már biztos. Payne vajon mit tenne? Azon kívül, hogy kedvesen elmagyarázná neki ez miért nem jó neki. Ő tud bánni az emberekkel, a kölykökkel is, én meg… én vagyok. És ezzel mindent megmagyaráztam. Könnyedén hagyom figyelmen kívül a megszeppenést, ami még egy vak szemét is kiszúrná.
- Nem szeretsz az évfolyamtársaid előtt megnyilvánulni, mégis mindig te vagy a leghangosabb - emelkedik meg szemöldököm kissé kérdőn, mert ezt én valahogy nem nagyon tudom összeegyeztetni. Mondhatnám, hogy bennem van a hiba, de ez esélytelen. - Rendben van. Elhiszem, amit mondasz - lököm el magam az asztaltól, megkerülöm azt, a székemre huppanok, hogy pergament és pennát vegyek a kezembe. Felpillantok a meglepetésre, szemforgatva engedem el ezt is, ahogy a kérdésemre adott “jaj”-t is. Ez már jól kezdődik. Pennámat tartom a kezemben, őt figyelve dőlök hátra, akkor pillantok el róla csupán, amikor előkapja a jegyzeteit, ami meglepően soknak tűnik, így első ránézésre. A jegyzetekért nyúlok, elveszem tőle azokat, a penna visszakerül a helyére, mutatóujjammal csinálok körkörös mozdulatokat, hogy mondja csak, amíg én átfutom a jegyzeteket. Olvastam már rosszabbat is. A legtöbb lejegyzetelt dolog teljesen irreleváns, de elnézem neki, mert legalább jegyzetelt, és végül is a lényeg is a papíron van. Hümmentve nézek fel rá, visszanyújtom neki a pakkot, majd dőlök vissza.
- Van egy ajánlatom - fogom kezembe ismét a pennát. - Minden órámon kötelezően figyelned kell harminc percet, majd részemről felkelhetsz és elhagyhatod a termet. Csendben - szögezem le ellentmondást nem tűrő hangon. - Vagy maradhatsz is, nem érdekel, de azt is úgy, hogy nem zavarod a többieket. Szólni fogok a harmincadik percben - nézek rá jelentőségteljesen. - Rövidebb kidolgozású dolgozatokat fogsz kapni, majd beszélek az igazgatóval ezekről, cserébe minden hónap utolsó napjáig jegyzeteket készítesz nekem a mindennapjaidról, és egy esszét, egy általad kiválasztott témáról, ami egy olyan témával kapcsolatos, ami éppen érdekel - kapom el tekintetét. - Benne vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=840708#post840708][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 22:29[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Hát na. Nem ő a legélesebb kés a fiókban, ez akkor is feltűnhetett a tanerőnek, ha eddig bedugott füllel és bekötött szemmel ácsorgott volna az órán. Nem, nem is akar olyan lenni, aki majd kiesik a padból és mindent tud, betűről-betűre követve minden sort. Az lenne a meglepő, ha ilyen történne és akkor akadna meg a másik is, ha nem tette meg kemény egy másodpercre, amikor értékelhető valamit adott be. Nem, nem kezdték jól a „közös munkát”, de sose késő valamennyit javítani.
- Jahh, de az tökre más – legyint egy nagyot. Más hangos baromságokat meg vicces dolgokat mondani és más felolvasni meg felelni. Az egyik, nem meglepően az előbbi, zsigerből jön, míg a többi nehezen vagy sehogy. Tekintve, hogy papíron is lejegyzik, hogy bénán olvas meg ír. Szóval, van mentsége. - Hablatyolni valami fasz… baromságról az is tud, akinek kettő az IQ-ja. De itt komoly dolgok vannak és hát hogy néz ki, hogy nem tudom kiolvasni hogy herbál-fekete meg ilyenek. Azzal vannak bajok, félcédulám is van – nem sárga, mert olyat még nem kapott, de ami késik, az nem siet. Várnak rá biztosan, ahogy hallotta, az anyja se százas, nem emlékszik nagyon rá, amire igen, ott egész normális. De lehet csak az idő szépíti. Mindegy. Nem az anyjáról van szó, hanem róla és még hisznek is neki. Őszintén, kinek nem lenne kedve ilyenkor vigyorogni? És meg is teszi.
- Király – bólint, hogy akkor elteszi a további szép szavakat, ha nem kell tovább győzködni. Bár, ahogy néz, nem biztos, hogy tényleg hisz is neki. Kukkol a tanerő felé, amikor az asztal mögé megy és írni kezd, agy csak akarna, de végül megzavarja a sajátjaival. Elengedi a lapokat, kicsit saláta, kicsit kavarcos, de az övé és tényleg vannak rajta adatok.
- Szóval ja. Írok én meg minden, csak néha tök halkan beszél a tanár úr vagy én vagyok süket, vagy valamelyik kretén hangos és olyankor kizökkenek és azt se tudom, merre van az eleje. De ha nagyon gázos, el szoktam kuncsorogni másét – von vállat végül, hogy ez van. Szája belső felét rágja, majd végül veszi vissza a papírokat. Hogy aztán belefagyjon a mozdulatba.
- Ööö… hallgatom – pislog nagyokat. Ajánlat. Na mindenre számított, csak erre nem. Nagyokat pislogva hallgatja végig, meg se moccan, de még a pillái sem. Csak nézi, nézi, mintha azt várná, mikor röhögi el magát a másik, hogy ez csak vicc. De nem. Arra eszmél fel kábé, hogy azt kérdezik, benne van-e.
- Én benne, benne – motyog párat, majd megrázza a fejét. Most kajak…? - Haaa jól értem, kapok ilyen alkut, hogy leléphetek előbb, kevesebb lesz a dogában. Cserébe arról kell írnom mit csinálok amúgy nem órán vagy ami tetszik? Ez most.. Maga viccel velem? - komolyan nem érti. Ez nem lehet csak így. Mikor kell nevetni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841566#post841566][b]Denis A. Brightmore - 2022.01.02. 17:23[/b][/url]

Azt mondja nekem, az tökre más. Megdörzsölöm szemeimet. Igen, valóban teljesen más, mégsem érzem azt, hogy a mondandóm lényege valóban átmenne. Miért van így? Lehet túlságosan nagy fába vágtam a fejszémet, de az isten, vagy az ördög - kurva mindegy - legyen a tanúm rá, nem fogom már annyiban hagyni. Van az a férfi büszkeségnek nevezett dolog, ami nem hagyja, és szögezzük le, én valahogy dupla adagot kaptam belőle. Szemöldököm emelkedik meg rosszallóan már az asztal mögül a herbál-feketére, de inkább szusszanva elengedem.
- Az Hebridai fekete - javítom ki elsősorban, mert mindennek megvan a határa. Ne lépjük át őket. - Tényleg hiszek neked, nem kell győzködnöd - eddig sem kellett volna, mert hát szarom le, csak beszéljünk a lényegről, és haladjunk. A felesleges szócsépléssel nem érek el semmit, maximum leég az agyam, és baszhatom ma is a javítandó pakkot. Aprót biccentek arra, hogy király, a széken ülve fürkészem diákom arcát, majd még egy bólintás az ismételt monológra. Hogy ez a gyerek mennyit tud beszélni, te szentséges Merlin… A megerősítés után vázolom fel neki, mégis mire gondoltam, és csak remélem, hogy minden érthető, de ahogy beszéd közben elnézem az arcát, nem vagyok benne biztos. Most megkukult vagy mi az isten van?
- Valahogy így, igen. Esszét írsz egy témáról, ami érdekel, a jegyzetek nem is olyan fontosak - gondolkodom el, végül megvonom a vállamat. Végül is, teljesen el tudom engedni azt a részét, hogy egy diákom mindennapjairól olvassak, amikor van jobb dolgom is. Somolyogva támaszom arcomat tenyerembe. - Nem, nem viccelek. Szerintem ez annyira nem rossz ajánlat, a feltételek pedig elég egyértelműek - vonom meg vállaimat ismét lezseren, majd szusszanva dőlök hátra. - Nagy hévvel mondtad, hogy benne vagy, de el sem hiszed - csóválom meg fejemet rosszallóan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=843632#post843632][b]Theodore B. Marchetti - 2022.02.18. 00:37[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Ez a beszélgetés – vagy Teddy rövid kis élete, opcionális – a végét járja, amint meglátja, hogy a szemeit dörzsöli. Ó igen, ilyenkor nemhogy gyufát húzna ki, hanem egész rőzsét, de most valami kis harang a fejében azt kongatja, fogja be egyszer az életben és csak pislogjon szépen, értelmesen. Így is tesz, aztán mégsem, mert nem tud nem vigyorogni. Tud, ha akar, és nem, ha épp nem akar. Leginkább ott van az egészben a logika, hogy ha siet és hadar fejben, ez lesz belőle. Ha van ideje, akkor meg simán ki tudja mondani, hogy…
- Herb.. Hebridiai fekete. Nehéz szó – de azért ismétel, mintha muszáj lenne. De nem mondja tovább, ha elhiszik. Elhiszi? Holnap meg majd az etnikai kisebbség potyog az égből. Te jószagú, tényleg hisznek neki ÉS még le sem cseszi. Oké. Ez a férfi egy akkora talány, mint a fene. Az első órán úgy megszo… szívatta, mint a huzat, vért izzadott, most meg olyan kiskapukat mutogat, amihez nemhogy kulcsot, vörös szőnyeget is ad. Sűrű pislogása jelzi, hogy vagy most fog agyvérzést kapni menten és leáll odafent minden, vagy jelez a rohadt ébresztő, felül az ágyban és elgondolkodik, hogy mi a jó élet miatt álmodik ezzel a faszival? Az már más, hogy simán elfogadná azt a tetkómennyiséget, amennyit így látni lehet, de hogy amúgy mást nem nézett meg rajta, hétszentség. Sárkánytannal álmodni… nana.
- Jóóó, most fontos, nem fontos. Hát ez ha frankón így van… - vakarja meg az állát. Kész, ez a pali kész van. Vagy annyira rühelli, hogy inkább ezzel is kivonja az életéből, az óráiból, vagy tényleg valami fura segítség. Bele is bandzsít a nagy koncentrálásba, majd megrázza a fejét.
- Nem rossz ajánlat? Kurva jó! És ja, tényleg egyértelmű – lesz, majd két nap múlva, ha leesik neki és fel is dolgozza. - Hát de most komolyan. Benne vagyok, de még mennyire, alá is írok mindent, ha kell de… fordított esetben elég hihetetlen lenne előre, hogy ez így frankón így lesz. Vagy nem tudom. Nem akar minden tárgyat oktatni? Megoldhatnánk okosba – még viccelődik is, de a vigyora most egész visszafogott. Na, megvan az első tanár, akit kedvel. Most fusson, amerre lát. - Majd keresek frankó sárkányos témákat is cserébe, az esszébe, na – ha már smúzol, ennyi belefér. - Van apró betűs rész? - fél vese, egyebek.