Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Most, hogy végre kiszabadult a szülei otthonából sokkal többet tud foglalkozni az őt ért átokkal és azzal a faluval, ami már vagy egy éve tartja lázban az átoktörő és ereklyekutató társadalmat. Azóta elég sok minden derült ki róla, hogy megtörtént Ákossal az életét teljesen felfordító eset. Szíve szerint már a kórházban foglalkozott volna a kehellyel, de szigorúan el volt tiltva az ügytől, még Tihamér sem volt hajlandó beszélni vele semmiről sem, ami az ásatással kapcsolatos. Egyedül azok az aljas, hátulról támadó legilimentor pszichológus volt hajlandó felhozni a témát, de az a férfi is inkább csak Ákos érzésein keresztül kívánta megközelíteni a dolgot. Csoda, hogy olyan dühös volt? Senki nem akarta megérteni, miközben mindenki azt mondta neki, hogy értik és tudják, hogy mit érez meg min megy át. Talán egyedül a főnöke értette meg valamennyire, hiszen őt érte már átokcsapás egy bő évtizeddel korábban, bár az ő karrierje nem tört bele, mert az egyiptomi átkok hiába erősek, nagyon jól sikerült őket mára kiismerni.
A minisztériumban tett legutóbbi látogatása során a főnöke úgy gondolta, hogy most már belenézhet, hogy az elmúlt három-négy hónapban mit sikerült kideríteniük az átokról és a helyről. A kelyhen már nem sok mindent sikerült kimutatniuk, hiszen az átok átszállt Ákosra, amikor meg akarta törni azt, amit ő kis rontásnak vélt, viszont ettől függetlenül viszonylag sok mindent találtak rövid idő alatt, hirtelen gyorsult fel a munka.
A fiatal férfi gondterhelten ül a mappa fölött a tanáriban. Tegnap küldték neki át az anyagot, sokáig foglalkozott vele az éjjel, de nem ért még a végére, noha nem túlzottan hosszú az egész, körülbelül 30-40 oldal lehet. Nem szeretne egyetlen betűt sem eltéveszteni, nem akarja, hogy egyetlen dolgon is átsuhanjon a figyelme. Elég jól begyakorolt mozdulattal, a bal kezével húz elő a dossziéból egy mugli múzeumból fotózott fényképet, amin egy nagyon nehezen olvasható kőtömb áll. A hozzácsatolt jegyzet tanulsága szerint ezt már digitálisan restaurálták, lelőhelye néhány kilométernyire található a hegytől, amelynek a tetején megtörtént az… eset.  Nyakát lassan nyújtja előre, szemeivel finoman hunyorogva próbálja kivenni, hogy mit ír a latin szöveg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hazudna, ha azt mondaná, hogy valaha egyszer is átfutott a fején a tanári pálya – már ami a középiskolát illeti. Az akadémiai pályával az egyetem alatt is többször kacérkodott, aztán amikor a terepre került, akkor elfelejtette az egészet. Most pedig újból felmerült benne, noha nem azért, mert annyira érdekelte a jövő átoktörőinek kiképzése, hanem hogy a tudományos karrier által közelebb tudjon kerülni a válaszhoz. Valaki ebből szép kis summát fog benyelni, hogy ha ez tényleg egy új és ismeretlen átoktípus, amit egy eddig ismeretlen varázsló népcsoport alkalmazott, nem pedig egy egyénileg létrehozott nagy erejű átok. Bár azt is szereti a tudomány, ha az ilyeneket megfejti valaki. Akkor meg már miért ne ő legyen az, ha ő szenvedte el, nem igaz?
Viszont ahhoz kicsi a Bagolykő kapacitása, hogy ő innen nyomozgasson, ráadásul az is valami, hogy ezt az állást elvállalhatta. Az AMS valószínűleg elutasította volna a jelentkezését a mostani állapotában, hiszen nem árt, ha az átoktörő doktorandusz magabiztosan… nos… tör átkot. Az az egy eléggé alap skill. Egyelőre innen kell megtennie, amit tud. Nem a tudományos sikerért és a dicsőségért, hanem a saját magáért. Alsó ajkába harapva koncentrál, hogy kivegye, amit a muglik az állítólagos digitalizációval annyira jól feljavítottak. Sóhajtva megcsóválja a fejét. Nekik sokkal jobb technológiájuk lenne rá, csak el kéne venniük egy éjszakára. Újból előrehajol, hogy jobban lássa a latin szöveget, ami előtt az egyik képen még plexi is van. Hogy ilyen szar képet ki csatolna? Rejtély. Direkt szopatják ezek ilyen fotókkal?
Ekkor ismerős hang üti meg a fülét, amihez hirtelen nem tud arcot kötni. Automatikusan odafordul, kissé megdöbben a nő közvetlenségén és egyenességén. Összességében sokkal többre értékeli, mint azokat a kérdéseket, amik úgy kezdődnek, hogy ’de miért remegsz?’, mi történt a…’ ’mi volt a … tudod hol…’. Nem merik kimondani előtte. – Persze...persze. – Kartávolságban van neki a mellette ülő kolléga széke, aki jelenleg éppen órát tart, úgyhogy egy viszonylag ügyes mozdulattal – nem esik le, de nem sok kell hozzá – kinyúl érte és Sarah mellé húzza, hogy kényelmes, beszélgető távolságba kerüljenek. – Nos… - Köszörüli meg a torkát bizonytalanul. – Ez itt az összes anyagom az asztalon, amim van. – Magyarázza bal tenyerével jelentőségteljesen nyomva rajtuk egyet. – Most azon vizsgálódunk… vizsgálódnak… - Javítja ki gúnyosan, keserű lemondással a hangjában. – Hogy pontosan milyen népcsoport is élt ott, akkor többet fogunk tudni. Az nagyon izgalmas lenne, ha egy teljesen új átokcsaládot találnánk… - Hangjában eltökéltség és tudásvágy ég. Nagyon tudni akarja, hogy mi a fene tette taccsra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem véletlenül nem akart soha tanár lenni egy középiskolában. Diákként végül is szeretetett idejárni, jó volt a társaság, elszórakozott a többiekkel a klubhelyiségben, jól főztek, meleg volt, kapott kényelmes ágyat. Nem volt oka igazán panaszra – persze a bájitaltannal neki is meggyűlt a baja, mint oly sok diáknak, akik Felagundnál kényszerültek tanulni. Neki akár az átoktöréses, akár az aurori (nem) tervek miatt muszáj volt tanulnia, hogy később meglegyenek a megfelelő alapjai.
De tanárként… egészen más tészta ez a hely. Maga sem gondolta volna, hogy valaha nehézségként fogja megélni Ákos, aki mindig szórakoztatta a többieket a klubhelyiségben, azt, hogy kiálljon és beszéljen valamiről, ami egyébként még érdekli és szereti is. Mert hiába történt meg az a bizonyos eset, azon a ponton már sikerült túllendülnie, amikor gyűlölte az egészet. Összességében nem értékeli túl rossznak az órát, amiről éppen siet vissza a tanáriba, végül is a fiatalok érdeklődtek, a jelenlétük elviselhető volt… a maguk módján. Azért reméli, hogy a vele történtek nem fogja a többséget elriasztani az átoktörői hivatástól, mert ugyan sokakat érdekel nagyon ez a terület, de igazán csak kevesek lesznek alkalmasak elviselni az ezzel járó nyomást.
Már éppen lépne be a tanáriba, amikor valaki takarásából kikerülve nagyon különös jelenségre lesz figyelmes. Az egyik fiatal lányt találja a földön összeroskadva, sírva, a körülötte lévők meg leginkább az órájukra sietnek, éppen csak át nem lépnek fölötte. Az ajtót visszahajtva, egy-két trógert kerülgetve próbál a lány közelébe férkőzni. – Úúúgy, legyünk érzéketlen tulkok! – Kissé emelt, élesebb hangon tereli odébb a diákságot. Annyira nem érdeklik a tinidrámák, reméli, hogy nem arról van szó, hogy a leányzó rendszeresen a földön sírja ki magát és mindenki ismeri már. De ha már tanár vagy mi, akkor megkérdezi. – Mi történt? – Lép oda a szőke navinés arcát vizsgálva. Szerencsére nem az ő óráján volt, ez már jó jel, ha nem azért bőg. – Miért sír? – Kérdi maga is leguggolva a leányzó mellé, bár ebből neki sem lesz túl könnyű felállnia. Mintha furán állna a lába, talán kiment a bokája?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A tanulóévei alatt általában azok között a diákok között volt, akik mindig jelen voltak, ha bármi gond volt – no nem azért, mert ők okozták, hanem mert egyből mentek segédkezni, fontoskodni. Jó, néha ők is okoztak problémát, elvégre egy csapat tini eridonos fiú voltak, akik nagyon vagánynak érezték magukat. De a lelki dolgokkal akkor sem foglalkozott annyira, inkább csak amolyan logisztikai problémamegoldó emberke volt, esetleg segített befenyíteni másokat, igaz, nem egy kétméteres állat, akitől félni kell, most is 180 centi lehet. A munkahelyén is elég jól kezelte a problémákat – amíg azok nem a kollégák magánélete körül forogtak.
Azóta pedig sok víz folyt le a Dunán, lehetne azt mondani, hogy azok miatt a dolgok miatt, amiken ő is átment és átmegy lelkileg fogékonyabb lett mások problémáira, azonban ezt kifejezni nem igazán tudja, hiszen a saját érzéseit is jó mélyre igyekszik eltemetni.
Kissé ügyetlenül egyensúlyozva hallgatja a lányt. Nem volt éppen a legbölcsebb dolog ez a póz, de azért megmarad. – Egy átkot? Hm… – Nem száll szakmai vitába Laylával, hogy ez inkább csak egy rontás lesz és örüljön, hogy nem kapott telibe egy átkot. – Nyugodjon meg, jó? – Kéri határozott hangon, bár odabent egy kicsit bizonytalan. Szerencsére most nem remeg annyira a keze, hogy ne tudná végrehajtani az ellenvarázslatot, azonban így is benne van a hibalehetőség, az meg milyen ciki. Attól is tart egy kicsit, hogy nehogy ártó módon süljön el a bénázása, azonban a büszkesége már nem engedi, hogy más csinálja.
Először kissé értetlenül néz, hogy milyen nagylány meg seprűakrobatika VB, aztán leesik neki, hogy a szőke navinés valószínűleg versenyző lehet. – Nyugodjon meg, tudok segíteni. – Ismétli meg, ezúttal már kevésbé határozottan, inkább némi feszültséggel a hangjában. Nem nagyon tud mit kezdeni a síró nőkkel, zavarja a helyzet.  – Inkább az lesz a problémás, hogy elkapjuk az elkövetőt. Merre történt az eset? – Kérdi a lány szemébe nézve. Nem szórunk rontásokat meg ártásokat meg átkokat az iskola folyosóján, tenni fog róla, hogy elkapják az ilyen kölyköt. Hívja ki párbajra, ha problémája van. – Mindjárt becsengetnek és elt…megy a tömeg, leveszem a rontást. – Nagyon zavarja, hogy ezen az eleve kaotikus folyosón folyamatosan itt járkálnak körülöttük, attól fél, hogy megzavarják a koncentrációban, ne adj Isten még meglöki valamelyik hülye gyerek a kezét. Jobb lesz, ha eltakarodnak. Lassan a tanárok is szállingózni fognak, jobb lesz, ha siet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A könyvesbolt egészen hamar be tudott neki szerezni egy angol nyelvű könyvet az egyes népcsoportokról, melyek a Római Birodalomban éltek. Elméletileg a Flavius dinasztiától egészen a Severusokig fellelhető benne mindenki, akit ismertek, legyen az mugli vagy varázsló. Remélhetőleg találni fog valami nyomot, hogy kik és miért mehettek fel Dacia vidékén a hegyekbe, hogy ott éljenek. Az persze túl naiv gondolat lenne, hogy ha még az általuk használt varázslásról is szó esne benne, de ha már valamiféle helyhez tudná kötni, akkor talán okosabbak lehetnének. Valószínűleg a volt kollégáinak is megvan ez a könyv, de szeretne belőle egy saját példányt, még akkor is, ha nem éppen túl olcsó. Az átkoknak a történelmi háttere nem annyira izgatta sosem, ezért nem is lett ereklyekutató, sokkal inkább az előállítás módja, a technikák, a fekete mágia érdekelte, így nincs túlzottan sok ilyen témájú könyve, ami van, az is inkább görög, egyiptomi meg dél-amerikai, mert azok voltak a jelentősebb munkái az elmúlt években.
Amíg várta, hogy kihozzák a raktárból a vaskos csomagot, addig úgy gondolta elidőzik a madarakról szóló könyveknél. Régen vásárolt már magának madárhatározót vagy bármi olyasmit, ami ezzel a hobbijával kapcsolatos. Mikor is? Nyolc éve? A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy elhagyja a rendeléséhez kapcsolódó papírt, amivel átveheti azt. Néha még ösztönösen a jobbját használja a bal keze helyett, így kissé nehezen emel le egy baglyokról szóló könyvet. Mostanában sokat gondolkodik rajta, hogy jól jönne egy saját bagoly, mert elég sokat levelezik a családjával meg a Minisztériummal. Taláromra csapja fel, éppen a gyöngybaglyoknál nyílik ki. Szája halvány félmosolyra húzódik, annyira szívet melengető látvány. Az biztos, hogy elfogadna egy ilyet.
A nagy madár fanboying nem tart sokáig, hiszen hátulról valaki megkocogtatja a vállát. Először ösztönösen összerezzen, mint az utóbbi időben oly’ sok mindentől, aztán csak megfordul a hang irányába. Hirtelen nem is tud mit mondani a tegezésre, nem ezt szokta meg az elmúlt évek alatt. Nem ismerős neki a vele szemben álló hölgy, így úgy dönt, hogy viszonozza, elvégre, nem minden a Minisztérium meg az AMS, nem igaz? – Köszönöm! – Mivel a baljában már a baglyos könyv van, ismét a jobbját tudja nyújtani, ami szemmel láthatóan remeg, de azért egy papírt simán megfog vele. Amint ezt észreveszi, gyorsan rejti el a zsebébe – no nem a papírt, nem vett ő illegális dolgot, hanem a kezét. – Jó, hogy megtaláltad, enélkül bajos lett volna átvennem a könyvet. – Teszi hozzá, hogy elterelje a figyelmet az előbbi kínos manőverről. Részéről egy pár másodpercnyi kínos csend áll be, amit a raktárból visszatérő boltos szakít meg.
- Kállay Ákos, itt a rendelése! Kérem a bizonylatot! – A férfi gyorsan a helyére rakja a baglyos könyvet, s immáron a baljával átnyújtja a kissé gyűrötté vált fecnit, melyért cserébe megkapja a vaskos, gondosan fehérbe becsomagolt, madzaggal átkötött könyvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Lehetséges, hogy kényelmesebb lenne, ha volna saját baglya, viszont azt gondozni is kell, és munka mellett félő, hogy sok lesz neki egy állat is. Nincs még jól, bátor, sőt talán badar döntés volt a részéről ilyen hamar elmenekülni azoktól az emberektől, akik segíteni szerettek volna neki. Persze itt sincs egyedül, hiszen Belián is itt van, meg a régi iskolatársaiból is jutott néhány az intézmény falai közé, akikkel valaha jóban volt. De Ákos büszkébb ember annál, minthogy beismerje, szüksége van a segítségre. Nem véletlen nem volt hajlandó szanatóriumba vonulni, hagyta abba a pszichoterápiát és hagyta el az összes olyan bájitalt, amiről úgy gondolta, hogy elnyomta a legilimentori képességeit. Kényszeresen irányítani akar mindent, de csak a saját módszereit fogadja el, amik nem biztos, hogy jók. Igaz, bonyolultabb a levelezés a hivatalba mászkálással, de így ritkábban is érik el, meg rajta is kisebb a felelősség. Igen, nincs szüksége még egy madárra, bármennyire is gyönyörű az a gyöngybagoly.
Döbbenten pislog a csacsogó lányra. Ismét habozik egy pillanatra a válasszal, hirtelen nem is tudja hová tenni ezt a közvetlen stílust. – Mondjuk. – Ez lesz az első karácsonya ilyen állapotban. A szülei jelenleg mérgesek rá, mert egyszer csak bejelentette, hogy tudja, hogy szarul van, de akkor ő most lépne az ország túlsó végébe. Pedig már egy részidős minisztériumi, kényelmes állást akartak neki lezsírozni, ahol kellően kímélnék, de mégis keresne egy kis pénzt. Nem kell a szánalom pénzük. Szabadságot akar. – Ákos – Bólint finoman a fejével, kezét szigorúan elő nem véve a zsebéből. Szerencsére Ráhel vagy látta az előbbi mutatványt és nem erőlteti a dolgot, vagy pedig maga sem az a kézfogós fajta. A férfi a maga részéről mellőzi az ilyen gesztusokat, amióta csak ilyen szánalmas kézfogásokat képes produkálni. – Akkor kicsit óvatosabb lennék. - Feleli halkan, lassan pislogva a szőke csevegő lányra. Hogy ez mennyit tud beszélni. Kezében immár a nehéz csomaggal, amit a fogást megkönnyítendő madzagoknál tart veszi át a cetilit. – Régebben jártam erre. – Ez így igaz, a bagolyköves évei alatt felvásárolta az átkos meg legilimenciás könyveiket, bár annyira törzsvendégnek akkor sem számított. Egyszerre vett több mindent.
Szemeit átfuttatja a kis papíroson. Hoppácska, ez az ő tantárgya. Tekintete átsiklik a lapról a lány arcára, ahogy az a külsejéről szóló okfejtésbe kezd. Óhatatlanul is elneveti magát. – Valóban? És te renitens vagy? – Kérdezi még mindig derült arccal. – Egyébként az átoktöréssel kapcsolatos könyvek a fekete mágiával foglalkozó részen vannak. – Direkt nem szól semmit, ez a beszélgetés kezd számára érdekessé válni. Nem gondolta volna, hogy ekkora benyomást tett bárkire az évnyitón való meditálásával. – Nézd, erre. – Közben megindult a bolt leghátsó része felé, ahogy beszéltek. Járása is imbolygó kicsit, de azért stabilan megy. – Kicsit eldugják. Dicséretes, hogy az ajánlott olvasmány is érdekel. – Mondja a megfelelő polchoz érve, lábai közé támasztva a nehéz csomagját. Háttal áll a lánynak, a hangjára igyekszik semlegességet erőltetni, de az arca még mindig halványan derül. Még ilyet, az ő órájára kikapkodják a lányok a könyveket a könyvtárból?
Nagyon rövid idő megtalálja a kért könyvet és Ráhel kezébe nyomja a cetlivel együtt, mostanra visszatérve a régi, komoly önmagához. Annyit bújta egyetem alatt, hogy a könyvgerinc tapintásáról vakon leemelné a polcról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Az utóbbi években sokat komolyodott a tizenéves mivoltához képest, elvégre nagyon nagy nyomás alatt, rengeteget dolgozott, aminek erős személyiségformáló hatása lenne bárkire nézve. Meg hát ő sem maradhatott mindig az a hülye gyerek, aki mindig mindenbe beleártotta magát, huszonévesen már ideje volt komoly férfivá válni. Aztán jött ez a valami… ez a szánalmas létforma, hogy képtelen abban dolgozni, amiért annyit tanult. Hogy segítségre szorul. Ilyenkor örül csak igazán, hogy nem kell még egy családról is gondoskodnia, az még nagyobb csőd lenne, hiszen akkor még több szerepben vallana kudarcot. Nem tudja, hogy most milyen ember lenne, hogy ha tiniként nem az átoktörés, hanem egy sokkal lazább szakma iránt kezdett volna érdeklődni.
Vállát megvonva hümmög. Felőle beszélhet, meghallgatja. – A simlis alakok nagyon kedvesek tudnak lenni, főleg, ha akarnak valamit. – Hangja halk és kimért, érezni lehet, hogy volt már ilyenekkel dolga. Nagyon sokat segített neki a legilimencia az ilyen emberek feltérképezésében és a munkája során is sok hasznát vette, hogy ne érje őket nagyobb baj. – Az már kellemetlenebb, ha okklumentorok is. – Kicsit ragad rá a fecsegősség, de ez még kikívánkozott belőle. A legeslegjobb okklumentorokkal szemben még ő is kevés volt, azt már a főnöke intézte, akinek nála sokkal nagyobb tehetsége volt és jóval nagyobb gyakorlata. – Megy, köszönöm. – Kicsit ügyetlen, de a világért sem fogadná el a segítséget. Főleg nem fizikai dologban egy nőtől. Nem mondta lekezelően, elutasítóan, inkább ő is csak halkan, finoman. Reméli nem fogja erőltetni, mert az már bántaná az önérzetét.
- Azt hittem azért érdekel, mert átkokat szeretnél törni. Ez már egészen magas szintű olvasmány. - Feleli közömbösen. Végül is azt nem bánja, hogy az óráit olyanok is látogatják majd, akik nem szeretnének átoktörőkké válni – nem is való mindenkinek ez a szakma, csak az a lényeg, hogy viselkedjenek. Ilyen üres csevegések biztosan nem lehetnek óra közben. Még maga sem tudja, hogy mennyire lesz interaktív az óra, mert akkor könnyen elvihető beszélgetéssé. A családi dolgaikra csak egy biccentéssel reagál. Az ő dolgait sem szereti, ha megkérdezik, úgyhogy ő sem mászik bele más magánéletébe. – A maximalizmus az egy jó dolog. A rendezvényszervezéshez sajnos nem sokat értek. – Válaszolja vállát megvonva. A maximalizmushoz annál inkább, főleg az egyetemi évek alatt. Akkor kezdett szétcsúszni lelkileg, amikor mindent el akart érni és bizonyítani.
Ismét döbbenten pillant a lány szemébe. Észre sem nagyon vette, hogy elnevette magát, pedig, nagyon jól mondja, nem sok példa volt erre az elmúlt hónapokban. – Nem. - Feleli egyszerűen, tömören. Nem, mert nem volt min nevetni. Most is a helyzet abszurditásán nevetett, s valószínűleg akkor is fog, ha a lány megtudja, hogy bizony róla beszélt. – Visszatérőnek visszatérő… - Kezd bele halkan megköszörülve a torkát. Mókásabb lett volna, ha az órán tudja meg. Hazudjon? – Eridonos voltam. – Még húzza egy kicsit az időt, hátha. – Ilyen könyvük is van már? – Húz elő egy nagyalakú, színes képekkel tarkított darabot, amiben a test deformitásokat okozó átkokat illusztrálják képekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Ezt én is kérdezhetném. – Feleli a lány mimikáját másolva, ezzel egyértelművé téve, hogy csak húzza. Elvégre nem ő kezdeményezte a beszélgetést. Felemeli a nehéz csomagot, amit az imént vett át – Ezt. -Leginkább ezt szeretné. Valószínűleg a szokásosnál is álmatlanabb éjjele lesz, ha belekezd. Vagy pont, hogy álmosabb, ha nagyon unalmas és nem talál semmit. Ez majd kiderül, nagyon régen volt szerencséje ilyen témájú könyvhöz, különösen angolul. Reméli, hogy azt még nem felejtette el. – Nekem a legilimencia jobban tetszik. – Az okklumenciát már csak azért sajátította el, hogy teljes legyen a dolog. Az apja kiváló okklumentor, Ákosnak sosem volt különösebben az erőssége, éppen megadták neki a hivatalos engedélyt. Nem is csoda, hogy az a képessége az átokkal gyakorlatilag lenullázódott. De ő leginkább a legilimenciáját siratja, nem az okklumenciát – bár a pszichológusok előtt kétségtelenül jól jönne a másik képessége is.
Figyelmesen hallgatja, ahogy a szőke eridonos mesélni kezdi, hogy mennyire nehezen tudja kontrollálni a mágiáját. A szoba romba döntésénél a száját félrehúzva szisszen egyet. Szerencsére nála ilyen probléma sosem volt, lényegében kiegyensúlyozott kölyöknek lehetett mondani, de hallani lehetett néhány balesetről akkoriban is az iskola falai között. De ez normális. Tinik, varázslat, hormonok. – Akkor tényleg jobb lesz így. – Bólogat megkönnyebbülten. Csak az ő óráján ne robbantson fel egyik sem semmit, plíz. Erre nem volt felkészülve, ez sok neki, ennyire nem fizet jól ez a munka. – Mindent? Az… az is egyfajta maximalizmus. –  Ákos is sok mindenbe belekapott, de ilyet nem tett volna magával szemben. Ennyire nem akart bizonyítani az apjának, hogy túlhatja magát, hagyott magának időt élni. – Oh, igen… ne is mondd azokat a gálákat… fúú… - Most magától vágatta le a haját, de iszonyúan sérelmezte, hogy minden ilyen alkalomra rövid hajat kellett csináltatni magának, mert bozontos és mit fognak szólni hozzá. Meg az a sok etikett óra, táncóra. A rémálmaiban se jöjjenek elő azok a bálok. Nem akart magának onnan feleséget. Nem akart portéka lenni.
Meglepődik, hogy a szóáradt közepén egy kérdést is szegeznek hozzá. – Mmm… ornitológia. Természetjárás. Sátorozás, ilyenek. – Az átkokat nem mondja, az nem feltétlen hobbi, az életstílus, hivatás. Átok, ami tönkretette az életét. Ambivalens érzései vannak vele kapcsolatban. Nem is reagál semmit a lány apokalipszissel kapcsolatos véleményére. Benne az van, és neki az épp elég. Az ő világa összedőlt és akárhogy kap a darabjai után, azokat nem képes elérni, homokként hullanak ki a kezei közül, bármit ragad meg a régi életéből. – Voltam. – Ismétli meg. Tisztában van vele, hogy már kicsit sem eridonos. Ha látta volna a lány nagyjából ilyen idősen, mint most ő maga…. Ő is ennyire sok volt ennyi idősen?  Jaj.
Ákos a boltos szavára visszateszi a könyvet a polcra, majd a saját előre kifizetett csomagjával bevárja a kassza mellett, majd együtt hagyják el az üzletet.
Biccentve búcsúzik Ráheltől, egy halvány félmosolyt megenged felé. Vicces lesz a találkozásuk az órán, már nagyon várja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rudolf bent főzi az iskolában a bájitalát, aminek éppen ebben az esti órában járt le a fövési ideje. Az utolsó lépés már nem olyan nehéz, tűz ki, bájital egy utolsó keverés után a palackba, hagyni hűlni, utána lezárni, addig pedig eltakarítani a mocskot, amit csinált az ember az üsttel. Hiába remeg a keze, ennyit – kisebb- nagyobb bakikkal- de meg tud csinálni. Amikor már nem volt olyan forró a bájital, hogy kilője a dugót, táskájába rejti a még meleg üvegeket. Ettől kicsit hangosan cseng minden lépte, de annyi baj legyen, nem lopta, legálisan az övé, vette az alapanyagokat. Meg különben sem sok emberrel találkozik már ilyenkor, lassan fellövik a pizsamát a kisebbeknek, a tanárok sem járőröznek még.
Eléggé fáradt már így estére, biztosan nem főzne otthon, úgyhogy úgy dönt, a Nagyteremben vacsorázik. Régebben is kimerült volt erre az időpontra, de cserébe egész nap hajtotta magát, de ma semmi olyat nem tud mondani, ami indokolná a fáradtságot. A nehéz ajtó kilincsét gondterhelten lenyomva lép be a hatalmas helyiségbe, ami sokkal kihaltabb, mint az évnyitón. Kintről hallott valami nagy viháncolást, azt hitte, hogy sokkal nagyobb tömeg lesz itt. Fáradtan pillant szét a lézengő diákokon, hogy mégis melyikük viháncol ekkorát, ám helyette megpillantja a könyvesbolti ismerősét. Áh, hát már csak nem ülhet a tanári asztalhoz. Ha játszanak, játsszanak rendesen. A maga kis merev, balra terhelős lépteivel csilingel oda a könyvet bújó lányhoz. – Szóval ilyen maximalizmus. – Köszönésként a fejével int felé, majd táskáját leteszi a földre, mert a több napra való bájital húzza a vállát, így a táska egy utolsó csörrenéssel végre elhallgat. – Nagyon be akarsz vágódni abból a tárgyból. – Folytatja lehuppanva olyan távolságba, hogy ha Ráhel nem kívánna beszélgetni, akkor tudja ignorálni – bár erre nem számít. Ej, Ákos, megérzed az Eridon szelét és már újra csibészkedsz?
Unottan szed magának az első ételből, amit meglát – bolognai spagetti. Úgyis régen evett már olyat. – Jó étvágyat egyébként. – Jegyzi meg mielőtt hozzáfog a saját kajájához. Majdnem elfelejtette, illik ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igyekszik minél kevesebb időt a tanodában tölteni, mert még szoknia kell ezt a helyzetet, de ha már itt van, akkor miért is ne vacsorázhatna meg, ha nincs akkora tömeg. Igaz, arra nem számított, hogy ismét találkozik Ráhellel és egy kicsit el tud szórakozni. Tudja, hogy nem helyes ezt csinálni, de szégyen, nem szégyen: élvezi. Régen nem szórakoztatta ennyire semmi. Talán azért, mert simogatta az egoját, amit az eridonos mondott, talán azért, mert végre tudott valamin röhögni, vagy akár a kettő keveréke is lehet.
Pókerarcot erőltetve az arcára igyekszik viselkedni, nem szeretné elárulni, hogy mennyire jót mulat a helyzeten. Az utóbbi hónapokban az esett nehezére, hogy valamilyen érzelmet mutasson, erre tessék. Lehet az eridonos asztal közelsége teszi.
- Csinglingling száncsengőt. – Feleli a lány kérdésére sejtelmes hangon, ahogy éppen szed magának egy adag ételt. Nem eszik nagy, férfias adagokat amióta ilyen állapotban van, nincs étvágya, inkább csak mindig inna, így most is tölt magának a kancsóból egy nagy pohár vizet, amit azonnal le is húz, majd egy újabbal kitölt, amit már lassabb tempóban kezd fogyasztani.
- Hmm… azért ne hajtsd túl magad. – Feleli egy adag ételt a szájába lapátolva, komótosan megrágva azt. Nem olyannak tűnik neki Ráhel, mint aki olyan könnyen összeroppanna a sok teher alatt, egyelőre nagyon magabiztos. Csak ilyenekből szoktak jönni a nagy nyekkenések. Járt már így. – Ó, értem. – Válaszolja a csalódottságát leplezve miután lenyelte a falatot. Hát nem csak nála? Ez szomorú. Valószínűleg már nem lesz olyan népszerű, ha kiderül, hogy tanítani fogja és végig húzta az agyát. Egyelőre még inkább csak összeszorul a gyomra, ha a tanításra gondol. – Egymagad voltál olyan hangos? Mi olyan vicces az átoktörésben? – Kérdi leplezetlen döbbenettel az arcán, fél szemöldökét felvonva majd egy újabb villányi ételt és folyadékot vesz magához. Betéve ismeri azt a könyvet, kizárt, hogy az olyan vicces legyen. Az új kiadásban csak nem csináltak ekkora nyomdai hibát. Ha mégis, azt neki is látnia kell. A sütőtök pitére helyeslően bólint, teli szájjal nem szeretne beszélni, valóban jól néz ki. Azonban a beszélgetésük hamar más mederbe terelődik. Egy pillanatra lefagyva, oldalról pislog párat Ráhelre. Két kezébe szalvétát vesz, hogy száját megtörölje az esetleges paradicsomtól, majd ő maga is előre dől, balját megtámasztva az asztalon. Hát ennyi volt a játék? – Farkasházy Rudi mondott valamit? – Arcára játékos csalódottság ül, tekintete kicsit bűnbánó. Pedig még az eridonos asztalhoz is ült, erre végig tudta? Ez a Rudolf!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kínos pillantásokat vetve nézegeti a navinést, nem igen tudja, hogy mit mondjon még. Szerencsére rémisztőbbnek látszik a rontás, mint amilyen veszélyt valójában rejt, ő pedig képes megtörni – legalábbis reméli. Amit mondott, megmondta, az meg nem az ő stílusa, hogy nekiálljon babusgatni a lányt. Talán valamikor régen megtette volna, mert tudta, hogy ez lenne az emberséges, de most nem tudja már annyira meghatni. Pedig átérezhetné más rémületét, még ha nincs is nagy alapja. Mikor lett Kállay Ákosból ekkora suttyó, hogy nem érdeklik a könnyek?
Jobbját a combjára csúsztatja, hogy leellenőrizze mennyire remeg. Nem jó, de egy ellenrontás még belefér. Roppant kínos lenne, ha a nagy átoktörő, az átoktörés tanár, az átkok nagy mestere egy kis rontást nem tudna megtörni, nem igaz? Tán fel is mondana szégyenében, bár azt a minisztériumi melót akkor sem vállalná el, amit az apja szerzett. Menne a kocsmába. Dolgozni. Szigorúan. Dolgozni.
- De miért szórják itt az emberek a rontásokat? Nincs fegyelem? – Kérdi szemöldökét felvonva. Azt gondolná az ember, hogy ahol egy auror az igazgató, ott olyan kőkemény fegyelem van, hogy a diákok pisszenni sem mernek. Ha az ő apja lenne itt a vezető, szinte katonás sorban menetelnének a folyosón, nem rontásokat meg ártásokat szórnának egymásra. – Ha elég keményen járunk el, a Bűbájtanhoz is alig lesz kedve utána. – Lehetséges, hogy szigorúan nevelték és ezt átülteti a tanári dolgaiba, de inkább csak a szája nagy. Egyébként pánikol ettől az egész tanítástól, a keménykedés pedig egy jó eszköz a leplezésre. Ha be vannak fenyítve, akkor könnyebb velük. Tűnhet erős iróniának, amit mondott és kiváló póker arcnak, de akár veheti teljesen komolyan is a lány. Még Ákos maga sem tudja eldönteni, hogy hogyan értette, teljesen kifejezéstelen arccal jelentette ki.
Beszélgetésük közben a folyosón apránként kiürült, már csak pár lézengő csirkefogó járt arra, akik eléggé messze mentek tőlük, a tanárok pedig még épp nem iparkodtak órára. Nincs ki előtt égni a remegő kezével, remélhetőleg Layla nem fogja terjeszteni a látottakat. – Menni fog. Csak maradjon egy helyben. – Mondja a lánynak enyhén remegő kezével előhúzva a pálcát. Most lehetséges, hogy tényleg ráfér a lányra a nyugtatás, ha a férfi határozottsága nem elég, mindenesetre annak örül, hogy már nem bőg úgy. Pálcájával először balra suhint, majd felhúzza függőlegesen és koppint egyet a lány lába fölött. Halkan kimondja az ellenrontást, pont azt, amit akkor nonverbálisan használt, amikor visszaütött az átok. Most inkább nem próbálkozik nonverbális varázslással, nem biztos, hogy menne neki. A pálcájából fény tör elő, ami egy pillant alatt elvesz a lány nadrágja alatt. Az egyensúlyzavarnak ennyitől meg kell szűnnie. – Nos? – Kérdi fejét oldalra biccentve, pálcáját gyorsan leengedve, hogy ne látszódjon a tremor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A munkája során sok mindent látott és tapasztalt már, kellett váratlan dolgokra reagálnia, hirtelen döntéseket hoznia, olyanokat, amelyek a saját és mások testi épségét, sőt akár életét is kockáztathatták. Azonban az utóbbi hónapokban nem nagyon volt szüksége arra, hogy gyorsan kivágja magát, a leggyorsabb döntése a tanodába jelentkezés volt, amin napokig volt ideje gondolkozni. Így érthető módon döbbenten reagál a szőkeség flörtölésére, erre egyáltalán nem számított. Régebben ugrott volna az ilyen megjegyzésekre, azonban az utóbbi hónapokban nem a hölgyeké volt a főszerep – és ezt a továbbiakban is így tervezi, főleg, hogy Ráhel a tanítványa, még ha ezt kettőjük közül egyelőre csak Ákos tudja. – Azt majd Rudolffal egyeztetve, nélküle a Mikulás sem dönthet. – Sóhatja végül egy jó adag ételt tömve a szájába, hogy addig se kelljen beszélnie.  Mi van ezekkel a lányokkal itt, hogy ennyire koslatnak a férfiak után? – Fekete mágia témájú esküvőt még szervezhetsz, az menőn nézne ki. – Jegyzi meg a falatot lenyelve. A fekete mágiának meg az átoktörésnek látványosak a kellékei, főleg akkor, ha egy jó illúziómágust is fogadnak mellé. Bár azt neki is nehezére esik elképzelni, hogy ki az, aki büszkén bevállalna egy ilyen jellegű partit, de kétségtelen, hogy menő volna. Talán még ő is elmenne. Talán. – Amennyi hülye témában van már esküvő, ki tudja, hogy jönne-e fel ilyen igény. – Teszi hozzá csendesen, hogy ne tűnjön teljesen bolondnak. Nem úgy vonzza Ákost a fekete mágia, hogy gyakorolni szeretné, sokkal inkább az átoktörés miatt van rá szüksége. – Alpakkát? Miért… rúgatna be bárki egy alpakkát? – Kérdi teljesen tanácstalan arckifejezéssel. Ő csak a madarát szereti, de egyből elővenné azt a fekete mágia ismeretét, ami van neki, ha valaki bántani akarná, pedig alapvetően egy békés ember, még ha mostanában egy kicsit morgós meg türelmetlen is. Meg hisztis. Fél ajkát félrehúzva nézi, ahogy a lány röhögőgörcsben tör ki ismét. Hát innen jött a hang… inkább betömi a maradék spagettit és lehúzza a maradék vizet, amíg beszélgetőpartnere kiszórakozza magát. – Hoztad volna a kastélyba, ha lenne? – Az alpakkáknak hely kell meg ól, az ő idejében nem volt felkészülve az iskola arra, hogy a diákok patás állatokat tartsanak. Persze azóta lehet lazultak a szabályok, egyáltalán nem olvasta el ezt a részt, pedig odaadták neki a teljes iskolai szabálykönyvet.
Próbálhatta volna használni a legilimenciát, hogy megnézze mit tud Ráhel, de ahhoz már túl fáradt, valószínű úgy sem működne. Meg ha annyi minden jár a fejében, mint amennyit beszél, akkor feltehetőleg Ákos menekült volna ki sírva az eridonos emlékeiből. Viszont cserébe úgy tűnik, hogy kénytelen lesz valamit mondani. Ákos is másolja a lány testbeszédét, maga is hátra dől. – Vagy úgy. – Feleli alig hallhatóan, fejét finoman oldalra biccentve. Okosabbnak kellett volna lennie. De joga van tudni, nem igaz? – Ühm… - Kezd bele, de az ajakba harapást már nem utánozza, inkább csak lesüti a tekintetét, majd újból felnéz Ráhelre. – Az évnyitón részt venni azért jó, mert megismervén a tanáraid… elég sok kellemetlen szituációtól kímélheted meg magad. Ilyen például, hogy jó pasinak nevezed a könyvesboltban az egyiket. – Fejezi be halkan, arcára igyekszik kifejezéstelenséget erőltetni, de a végén csak megremeg az ajka, mert ezen még mindig röhögnie kell, utóbbi hónapok gyötrelmei ide vagy oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Helyeselve hümmög a szőkeség azon állítására, hogy nem kíván változtatni a jelenlegi állapotán. Nem mintha nem lenne szemre való a számára, egyszerűen csak nem. Nem, mert tanár – igaz, ez még várat magára -, nem, mert nem illenek össze. Meg hát úgy van ő? Akkor sem ment ez a kapcsolat dolog, amikor még formában volt.
- Az egy érdekes beszélgetés lenne. – Mosolyodik a fejét finoman megrázva. Elég jól elvan Rudolffal, bizonyítéka ennek a csilingelő táskája, de nem hiszi, hogy a férfi belemenne egy ilyen játékba. Azért hivatalból nem kéne nekik ilyenekkel szórakozniuk, főleg, hogy ő még a házvezetője is. Nem dicsérné meg. – Ott sok a puccos ember. – Húzza el a száját. Bizonyára nehéz megfeleli a formai követelményeinek, de az ilyen embereknek is meg kell, hogy annyira jól érezzék magukat, hogy legalább olyan szépen csilingeljen a pénztárcájuk, mint Ákos táskája. Mert ugye ez az est lényege, hogy a gazdag, magukat rendesnek beállítani akaró embereket elszórakoztassuk, hogy kinyíljon a tárca. – Az emberek hülyék. – Helyesel újból, talán túlzottan gyorsan is rávágva. Nem szereti az embereket. Furcsa, mert tiniként szomjazta, hogy szeressék. Sokan szeressék, figyeljenek rá. Mennyiségben mérte az emberek szeretetét, nem minőségben. – El is mondhatod. – Feleli érdeklődve egy újabb falat lenyelése után. Tudja mik ezek a videó dolgok, de annyira nem ért hozzájuk, neki nincs rúnázott telefonja meg laptopja.
– Ó, és még áll? – Emeli fel a fejét érdeklődve, miközben újból tölt magának egy kis vizet. Elképzeli, hogy az apjával ilyesmiket tudtak volna csinálni. Voltak ők együtt, meg érezték is jól magukat, de azokat az időket mindig körüllengte valami, ami miatt rideg volt az egész. Tényleg az erdei közös sátrazások voltak az egyetlen alkalmak, amik egy kicsit felengedett az apjuk. – Biztos… szép. – A maga módján. Egy lánynak biztosan tetszene, vagy egy gyereknek. Talán egy kicsi fiú még nem mondana rá nemet, de egy nagyobb már fújjogna, hogy lányos. – VZR diákként sem volt kevésbé… kemény. – Aranyvérűként viszonylag ismeri a családot, de sosemvoltak közelebbi viszonyban. Ő nem tartja annyira nagyra ezt az aranyvérű dolgot, persze, ha olyan nőt talált volna, akkor nem mondott volna nemet, de hogy őt kényszerből házasítsák? Azt biztosan nem. Akkor az az aranyvér 114 év után kihal náluk, ha rajta múlik. Vagyis… most már ki fog, valószínű, mert most már a házasság a legkisebb baja.
Kicsit foghatja a fejét a játéka miatt is. Azért reméli, hogy nem lesz belőle botrány, elvégre nem kezdett ki a lánnyal, se semmi. – Kisasszony, én végig szenvedtem az egészet a pódiumról. – Bők a fejével a tanári asztal felé. Edmuddaal így is megtalálták a módját annak, hogy ne csak kábuljanak, hanem kicsit beszéljenek is, de a saját bejelentéséről is lemaradt. – Idelent mókásabb volt mindig is. – Mondja fáradtan hátadőlve. Kezével még néha keresi a hosszú haját, amivel ilyenkor játszani szokott, azonban csak a helyét találja. Fejét kicsit sajnálkozva félredöntve hallgatja az eridonost. – De olyan vicces volt, ahogy előadta, naa. – Csóválja meg a fejét halványan elmosolyodva. Most már kénytelen átváltani hivatalos hangnembe, eddig tartott a játék. Lehet nem kellett volna belerohannia fejjel, ész nélkül. Csak hát azok a belső eridonos indulatok. Vagy mi. – Nem vagyok haarminc. Épp csak 28. – Nem részletezi, hogy csak az átok miatt néz ki olyan nyúzottan. Valószínűleg ki fog derülni és terjedni fognak a pletykák. Talán jobb lenne, ha tőle tudnák meg a diákok az első órán. De ő erre nem áll készen.
A lány következő kérdésére felszalad a szemöldöke. Már morális filozofálásba bocsátkoznak? – Hmm… nem használtam ki semmire, szerintem határon belül vagyunk. – Bólint egyet nyomatékosítva elméletét. Elvégre nem csábította el, nem gyakorolt rajta fekete mágiát. Végül is csak annyit mondott, hogy visszatérő. Mindenesetre elismerendő, hogy nem jött zavarba a szőkeség, szép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Halványan mosolyogva elképzelte Rudolfot úgy, ahogy Ráhel lefestette. Az sem kicsit volt szórakoztató látvány már fejben sem. Régről ismeri a férfit, már diákként együtt jártak - igaz, Rudolf négy évvel idősebb nála, Lizi által ismerte meg, amikor a nagyobbak körül legyeskedett már kis kölyökként. Jól mondta a múltkor Ráhel, egyáltalán nem látszik már eridonosnak. Kicsit talán ciki is, hogy itt ül, azután, amilyenné lett az utóbbi hónapokban. Pedig mennyire büszke volt valaha arra, hogy piros. - Rudit könnyű zavarba hozni. - Ajkait igyekszik minél jobban összeszorítani, hogy ne vigyorodjon el túlzottan, hiszen a szőkeség röhögése eléggé ragadós. - Ez pont így van. Meg kell őket győzni, hogy miért érezhetik magukat jobb embernek, mint amilyenek. - Helyesel bólogatva. Hiába aranyvérű és nem szegény családból származik, megvan a véleménye a legtöbb puccos családról, akiknek a közelébe kényszerítették fiatalon. Nem szerette és nem szereti azokat az eseményeket. Talán ezért is alakult ki ez a távolságtartás az egésszel szemben - a hiú tini Ákos és a szép hosszú sörénye, minden ilyen alkalommal oda, pedig olyan gondosan növesztgette.
Hümmögve hagyja lányra az emberek hülyeségét. Ő is ismer normálisokat, ilyen például az öccse, vagy a volt főnöke, Tihamér is. A hülye az egy nagyon érdekes dolog Ákos definíciójában, mindenfélére rámondja, amit csinálnak az emberek. Magát sem tartja egészen normálisnak, amióta történt a dolog vele, úgyhogy nem beszélhet a magas lóról. Valaki szerint előtte sem volt az, legalábbis az egyik exe a szakításkor odavágta neki, hogy nézzen magába, hogy miért nem maradnak meg mellette a nők. Nem volt ideje a munka mellett soha különösebb önelemzést tartani.
- Így is nagyon sok mugli technológia van már. - Nem annyira reklamáló a hangja, inkább csodálkozó. Kicsit technofób a fiatalember, ezt neveleték bele otthon, hogy a mugli technológiáktól jobb, ha irtózik. Biztosan meg tudná tanulni kezelni a telefonokat meg az okos tévét, okos telefont, okos táblagépet, de nincs szüksége rá. Van madara.
Bólogatva hallgatja a lány rokonságát meg a lovakat. Szerencsés, hogy van családja a faluban, akivel ilyen közel vannak egymáshoz. Neki jobb, hogy nincs egy olyan Kállay, aki mindig rá tud nézni, aztán menne az apjához mondani, hogy mennyire nyúzott szerencsétlen a fia, igaza volt, nem lehet magára hagyni. - Az aranyvérűeknek ezzel a rétegével én sem értek egyet. Túl sok ilyet láttam. Valamelyik leszólt minket, mert csak 100 éve arany, az nem arany. Elhiszed, hogy engem nem érdekel? - Nem szokott ilyen sokat mesélni az aranyvéréről, sem arról, hogy bele van fáradva abba, hogy a család törekszik fenntartani ezt hagyományt. Nincs náluk kényszerházasság, de erősen beajánlanak nekik hölgyeket, aztán valahogy összejönnek a dolgok - általában. Tud olyan águkról, akik már rég feladták ezt a marhaságot. Talán az átokkal már ő sem lesz olyan jó parti. De eddig is megúszta valahogy. Nem úgy a lelepleződést, aminek el kellett jönnie. Kíméletesebb így, mintha órán tudná meg az eridonos.
Figyelmesen hallgatja a szőkeség ajánlatát, időnként bólint egyet. - Teljesen egyetértek. Én sem akarok semmi drámát, Edictumot és pletykát. - Bólint egy utolsót majd remegő jobbjával elfogadja a kézfogást. Ők csak szórakoztak. Itt az asztalnál amúgy sem történt semmi, csak egy kedélyes vacsora, mely után mind a ketten mentek a maguk dolgára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szerencsére kikérte magát a 8. évfolyam a mai napról, mert szerették volna megnézni a Sárkányölő Egyetem nyílt napját. Eredetileg nem mindenki ment volna, azonban úgy gondolta, hogy a fél csoportnak nem éri meg órát tartani, a többiek majd csak jól lemaradnak és még a vizsgán is arra fognak hivatkozni, hogy nem sikerült megszerezni a jegyzetet. Legyen csak mindegyiknek szabad, aztán majd jól bent tartja őket, amikor mindegyik méltóztatik befáradni az iskolába.
Persze jó hely lehet az az akadémia, de valahogy sosem vonzotta. Ennek ellenére fivére és apja történeteiből nagyon sok mindent tud róla. Lehet épp azért nem érdekelte annyira soha… mindig a híresen nagy fegyelem és társai.
Nem lehet azt mondani rá, hogy fegyelmezetlen, elvégre most is szépen, rendezetten vonul be a tanáriba, noha két lyukasa is lett így. Hóna alatt egy vaskos mappa, amiben a minisztériumi esettanulmányok szerepelnek. Most, hogy beállt dolgozni nagyon sokat kell olvasson, hiszen olyan ügyeken is kapott munkát, amivel már hónapok óta foglalkoztak a többiek.
Az ajtón belépve épp belefut a távozó Lainesbe, így a tanári majdnem teljesen kiürült. Tekintete megállapodik Nadián, akivel már egy ideje kerülik egymást. Nem igazán tudta, hogy mihez kezdjen ezzel az egésszel, meg hogy lehet-e neki komoly kapcsolata. Akkor is mindig felsült ez a dolog, amikor csúcsformában volt, most meg? Ki akarna egy ilyennel összejönni? Nadia sem, hiszen más férfiakkal próbálkozott randevúzni, ám ahogy tudja sikertelenül. Meg aztán Nati apja is itt a színen, aki nagyon részt akar venni az életükben. Az elmúlt időkben nem nagyon beszélgettek, főleg azután nem, miután egy elborult pillanatában elhívta a nőt és a kislányát kirándulni és nemet mondott. Ezzel beigazolódott a gyanúja, miszerint nem kell erőltetnie ezt az egészet.
Fáradtan ül le a helyére, ami nagyon közel helyezkedik el Nadiáéhoz. Régebben még el is beszélgettek, ám november óta sok a kínos csend és félrerántott pillantás kettőjük között. Úgy érzi, mintha még közelebb lenne a szék meg asztal, mint korábban, pedig ez nem igaz.
- Szia Nadia! – Köszönti felé fordulva, ám tekintetét kerülve. Kényelmesen hátradől a székében, mostanság sokat sajog a háta a görnyedéstől, muszáj megtámasztania azt. Nagyon egyszerű könyvjelzője van, egy kekszes doboz eleje, viszont így tudja, hogy merre járt. Múlt éjjel sokáig bújta az esetet, kis jegyzeteket is készített, amiket kikészít maga mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megígérte magának, hogy ebben az évben változtat és nem viszi haza a munkát. Ennek több oka is van, mégpedig az, hogy rossz érzéssel tölti el, ha az otthonába toppanva munka után ismét feladatok fogadják. És nem olyanok, mint a mosás, mosogatás és takarítás, hanem folytatódik az iskolai tortúra. Beadandók javítása, szorgalmik pontozása, diákok nyűgjének megválaszolása, adminisztráció az órákról. Ezek hasonlóak a régi munkájához, hiszen ott is sokat kellett levelezni, olvasni és persze mindenről pontos dokumentációt kellett vezetnie, elvégre nagyon fontos volt a rend és a fegyelem, mert az életükbe is kerülhetett volna, ha valamilyen kis részinformáció nem áll a többiek rendelkezésére egy-egy bevetés előtt.
A másik ok pedig az, hogy itt egyszerűen hatékonyabban dolgozik. Feltéve, ha nem piszkálják, különösen Nadia. Ő nagyon sokszor kitalál valamit, de a többi kolléga is szeret kérdéseket feltenni.
Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy amit csak lehet a hét egy napjára szorít be, olyankor pedig látástól vakulásig csinálja. Picit halogatásnak tűnhet, de a szoros határidőtől és az üres tanáritól csak motiváltabbá meg hatékonyabbá válik a munkája.
Fáradtan lép ki a tanáriból, baljában egy szinte üres táska, most nem sok mindent kell hazavigyen, leginkább csak a személyes dolgait, amivel érkezett. Reszketeg jobbjával kissé esetlenül próbálja a régi zárba beilleszteni a kulcsot, mellyel az utolsó kollégának kell bajlódnia. Azonban a kulcs tekerése közben zaj üti meg a fülét, és nem a fejetlenség folyosójának szokásos neszei ezek, amik a falakon lógó portrékból jönnek. Kékjeivel kutatni kezdi a zaj forrását, melyet először a folyosó rossz oldalán próbál meg megejteni, azonban a csapódásból jövő visszhang egyértelművé teszi, hogy hol keresse az illetőt. Közel járnak már a takarodó időpontjához, nem kéne itt viháncolni. Szemöldökét felvonva figyeli a földön fetrengő, nevető diákot. Nemtán fogyasztani talált valamit, amit nem kellett volna?
Fejét csóválva indul meg a magán matató kölyökhöz, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Túl jól is.
Közelebb lépve pillantja meg a szájából kilógó cigarettát.
- Mit keres a földön? Keljen fel! – Lép oda határozott hangon, tekintetével a fiú pupillái után kutatva. Nem ő a káros szerek ismerete tanár, de talán még valamennyire felismer ezt-azt. Azt nem gondolná, hogy valamiféle nevető-rontást kapott. – Mindjárt takarodó van, fiatalember. Mi a neve és a háza? – A fiatalembernél megnyomja a szót, éreztetve, hogy nem kedvességből mondja. – A cigarettát pedig elkérem. – Teszi hozzá csak úgy mellékesen. Utóbbival nem feltétlenül ért egyet, hiszen ennyi idősen ő is bagózott, ahol csak lehetett. Volt, hogy le is bukott. De a szabály az, szabály. Rajta is számon fogják kérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mostanság sokkal jobban áll a főzéssel, amióta Rebeka megmutatott neki néhány trükköt, meg megszerezte azt a nagyon jó receptes füzetet, amit a fiatal nő osztott szét a ház szerencsétlenebb férfilakói között. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szívesen veti magát alá a konyhaművészet csodáinak, hiszen döcögve megy, ráadásul nem tartja éppen a legjobb elfoglaltságnak, amikor annyi minden mást is csinálhat a gőzben való vesztekelés helyett. Igaz, leginkább pihenni szeret meg zenét hallgatni, de még az is jobb, mint munka után dolgozni.
Emiatt időnként nehéz szívvel, de megenged magának egy-egy éttermi fogást, pizzát, egy gyors hamburgert vagy bármit, ami még nem az ötcsillagos étkezdéből kerül ki.
Ma úgy ment haza munkából, hogy más nem egy instant levest főz, azonban semmi kedve nem volt a héten már harmadszor azt enni, így kedvtelenül, de zárás előtti órára odaért a Félszeműhöz, ahol többen már csak elvitelre kérték az ételt.
Meg is rendelte a sajátját, sonka-gomba-kukoricásat, ám kért rá extra paradicsomot, hogy úgy tűnjön, mintha nagyon figyelne a zöldségbevitelre. Fizetést követően még matatott a pénztárcájával, így nem tudott azonnal elindulni. Sietősen készül távozni az emberektől nyüzsgő épületből, nehogy még összefusson valakivel, vagy valami diák betalálja, így csak felkapja a dobozt, hogy kiforduljon, mint aki itt sem járt, azonban egy kedves női hang a nevén szólítja. Furcsállja, hogy miért szeretne bárki ennyire szívesen találkozni vele, elvégre nem alakított ki túl sok új kapcsolatot errefelé az elmúlt egy évben. Döbbenetét leplezve, faarccal emeli tekintetét a hang irányában lévő szőke hölgyre, aki nagyon ismerősen fest számára, azonban hirtelen nem tudja hová tenni. Egy pillanatnyi tétova pislogás és kínos csend után sikerül a fejében nevet is találnia az előtte állóhoz. – Zorka? – Kérdi ezúttal nem leplezve meglepettségét. Nagyon régen nem találkoztak, 11 éve látta utoljára a fiatal nőt. Az utolsó tanévben már nem sokat beszéltek, mert egészen furcsán kezdett a kamasz Ákos közelében viselkedni. A fiúnak akkor volt már barátnője, akivel aztán szét is ment. Igazából még tetszett is volna neki a navinés leányzó, ha nem viselkedett volna olyan kínosan. Aztán meg jött a végzős év, a tanulás… teljesen elsodródtak egymástól. Mostanra biztosan felnőtt és családja van, nem úgy, mint Ákosnak. – Szia, hát ez… rég volt. Nem változtál sokat. – Nem úgy, mint Ákos, aki a cserfes, mindenre elszánt ifjúból egy megkeseredett, reszketeg tanárrá változott, mert elrontotta a karrierjét.
Kékjeivel pislogva próbálja felfogni, hogy miről beszél Zorka, milyen mentes és társai, azonban végül sikerül lefelé irányítani a tekintetét a dobozra, ahol megpillantja a ’Bánki Zorka’ nevet. – Áh… ez a Tied. – Nyújtja át a dobozt és kicseréli a sajátjára, azonban először megnézi a tartalmát. Mi van, ha azt cserélték először össze és csak utána az embereket? – Jó, ebben ez van, amit kértem. – Erősíti meg, bár kicsit furcsállja, hogy miért szeretne Zorka a nevével ellátott dobozzal futkározni. – Remélhetőleg attól már nem lesz bajod. Csak nem… gyengélkedsz? – Kérdi, ahogy remegő jobbjával próbálja visszazárni a dobozt. Reméli, hogy nem nézi idegesnek vagy alkoholistának a nő. – Nem is tudtam, hogy erre laksz. – Nem mintha olyan sok mindenkit ismerne errefelé, de azért csak sikerült belefutnia a régi ismerősökbe. Lizibe, Rudiba, meg persze Balázsba is. Egy újabb ember, aki előtt szégyenkezhet, még akkor is, ha az elmúlt időben sokat változott az előnyére.  Mindenesetre aggasztó, hogy egy paradicsomos son-go-ku ártalmas lehet a számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Régebben nagyon nagy önbizalma volt a párkapcsolatok terén, azonban ez az utóbbi időben kezdett alábbhagyni, amikor valahogy semmi nem tudott működni. Futó kalandokat, rövidtávú kapcsolatokat bármikor képes volt szerezni, azonban az, hogy megmaradjon mellette hosszútávon egy hölgy, nos nem volt a legkönnyebb. Pedig nem bántott ő senkit, nem csalt meg senkit, így nem igazán értette, hogy mi a gond vele. Nem jött rá, hogy a nem megfelelő kommunikáció, a kevés figyelem volt az oka. Az apjától nem sok olyat látott az évek alatt, ő maga pedig suta volt arra, hogy rájöjjön mi is az a szeretetnyelv és mik azok az apró gesztusok, amik egy kapcsolatot működővé tesznek hosszútávon.
Persze rendezett házassága bármikor lehetett volna, azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy majd ő megtalálja, nem szükséges helyette találni egy lányt sem. Volt, hogy mondták, próbálja meg, randevúzzanak és meglátja beleszeret. Néhány alkalommal be is adta a derekát, azonban lehetett bármilyen jó modorú, kedves nő, akivel találkozott, túlzottan hamar jött szóba az esküvő, amitől a frász kiverte és újból kényszernek tűnt az egész. Így szép lassan a gyerekektől is lemondott, az eleve kósza gondolat inkább viszolygássá vált, noha egyébként nem utálja őket. Vagyis most már idegesítőnek érzi legtöbbet, de valahogy mindig a jó fej nagybácsiként gondolt magára, hogy ha testvéreinek előbb születne kisbabája. Ezért is aggódott attól, hogy mi lenne, ha…? Hogyan birkózna meg a helyzettel? Ráadásul az apja mit szólna, hiszen nagyon nem illő házasságon kívül gyereket vállalni a családjukban. De hogy ráparancsolt volna, hogy legyen férfi és vegye el a nőt, vagy pont, hogy látni sem akarta volna őket? Ezt nem tudja, viszont szerencsére nem is derült ki. Emiatt persze nagyon kínosan érezte magát, mindenféle gondolat kavargott a fejében az önvádtól kezdve a kínosságon át. Normális esetben nincs ebben az időpontban a tanáriban, hiszen órát tart, így kellemetlenül érinti, hogy négyszemközt vannak, azonban már csak nem fog kifordulni, ha meglátja.
Professzionálisak, mind a ketten dolgoznak.
Azt hitted, Ákos?
Egy galacsin repül felé néhány percnyi tanulás után, mely a könyvén landol. Óvatos mozdulattal lesepri, azonban nemsokára egy újabb húz el a bal füle mellett. Majd egy újabb érkezik a homlokára, mely onnan átpattan a szomszédos asztalra, egyenesen Tánya dolgai közé. Reméli, hogy nem valami gyerekes dolog ez, hogy szavanként dobál valami üzenetet. Nem hallja a tollsercegést, így reméli, hogy csak galacsin. Lapozás után azonban Nadia megtöri a csendet. Épp emelné fel a fejét, hogy szólásra nyissa a száját a munkája fontosságáról, ám ’útközben’ Nadia befejezi a mondatot. Arcára ráfagy minden érzelem, ahogy fokozatosan feldolgozza az utolsó két szót. Kissé a szája is nyitva marad, hiszen épp szólni készült, azonban a nem, hogy a szavak, de még a levegő is a torkában reked egy hatalmas gombócként. Átfut előtte az összes lehetséges katasztrófa-forgatókönyv, ami csak eszébe jut, ettől a pillanat alatt sápad le. Meg merne esküdni, hogy egy pillanatra a remegése is elmúlt, annyira lefagy az egésztől, bár valószínű, hogy csak az a legkevesebb most. – Hogy mi vagy? – Préseli ki végül bajusza alól rekedt hangon. Az a gombóc nem nagyon engedi beszélni, hiába próbálja a torkában dobogó szíve kikergetni onnan. De miért csak most szól?
Ösztönösen engedi le tekintetét Nadia hasa irányába, azonban zsákutcába fut, hiszen az asztal mindent takar. Hány hete is volt? – Biztos vagy benne? – Szólal meg egy nagyot nyelve, hátha szabadul a torkából az a fránya blokk, ám szája teljesen kiszáradt, nem képes leöblíteni azt a szart onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A hétvégi délutáni séták mindig feldobják a kedvét, főleg, olyankor, amikor nem borongós az idő. Mostanság többször volt társasága az ilyen kiruccanásokhoz, sőt arra is rávette a kedves családja, hogy még olyan helyekre is beüljenek, mint cukrászda vagy egy étterem. Magától nemigen kedvelte az ilyen létesítményeket, főleg nem egyedül, azonban annyira nyúzták ezzel, hogy mostanság alig volt olyan alkalom, amikor a természetbe tudott kimozdulni, mert mindig egy nyüzsgő, zárt térben lyukadtak ki. Persze a jó társaságot szereti Ákos, azonban nagyon hiányzott már neki a természet és a magány, amire az utóbbi időben nem jutott annyi ideje, mint máskor. Valamiért többet punnyadt mostanában otthon olyankor, amikor valami nyomta a lelkét, pedig a jó bevett módszere a természetjárás volt erre. Ráadásul mostanság Tikkit is elhanyagolta, nem túl sokat mentek ki sétálni, csak bent lógtak együtt, zenét hallgattak, játszottak. Kicsit olyan neki ez a madár, mint valami rakoncátlan gyerek, de ugyanakkor jó barátjává is nőtte ki magát az évek alatt.
Így a délelőtti családi programot, és közös ebédet követően úgy döntött, hogy a madárral kettecskén nyakukba veszik a környéket. Először az erdőbe akart menni, azonban ott már többször jártak, ráadásul már nem volt korán, s nem szerette volna, ha korán rájuk sötétedne a fák között.
Emiatt úgy döntött, hogy végül a kis tavacskához mennek, ahol bár több emberrel találkozik, de mégis tudják a távolságot tartani.
A mai nap utolsó napsugaraiban fürdőzve, az izgága madárral a vállán érkezik meg a tóhoz, ami körül többeket talál, de vasárnap délutánhoz képest egyáltalán nem vészes. Ennek hála még éppen lel egy üres stéget, ahová komótosan bevonulnak. Karját oldalra nyújtja, a fehér kakadu pedig boldogan tipeg végig a válláról a könyökéig. Majd baljával nagyot lendítve engedi, hogy a madár felszálljon a magasba. Bízik Tikkiben, be van tanítva arra, hogy visszajöjjön. Szárnyait szélesre tárva száll a víztükör fölött egy méterrel, majd újból a magasba tör nagyokat sípolva. A férfi szemével követi az állatot, majd bal karjával nekitámaszkodik a korlátnak, mégis kényelmesebb úgy állni és gyönyörködni a szeme előtt elterülő látványban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szőrös arcát enyhén égetik ezek az enyhe napsugarak is, nem hiába, mostanság nem sűrűn járt kint olyan időpontban, amikor napsütésben tudott volna fürdőzni.
Kezével nem takarja el szemeit a fény elől, inkább a hunyorgást választja, de akkor is szemmel tartja a madarat. A víztükörről visszavetődő fák felidézik benne a régi emlékeket, amikor napokat töltött el az erdőben egy sátorban, azok az alkalmak pedig különösen kedvesek számára, amiket Berti társaságában tölthetett el. Örül, hogy öccse is közel lakik hozzá, bármennyire is félt attól, hogy esetleg a bizalom hiánya miatt költözött ide Budanekeresdről. Megnyugtató, hogy van kihez fordulni, nem szívesen mutatkozik gyengén.
Jó itt lenni. Itt és most. Ritkán érzi ezt, de pár pillanatra képes kizárni minden gondot a fejéből, és csak a látványban gyönyörködni meg a kellemes emlékekre gondolni, amiket eszébe juttat a fodrozódó víztükör.
Mélázásából egy női hang ébreszti fel, a napfénytől kissé elvakultan, sötét foltokat látva pislog a mellette álló hölgy alakjára. – Örvendek. – Kezdi szemét kissé megdörzsölve, majd ahogy kitisztul a látása, a már éles arca tereli a tekintetét. – Kállay Ákos. – Biccent a bemutatkozásra, mert kezet még mindig nem szeret fogni. Férfiként ez egy kellemetlen helyzet, hiszen valamiért a pasik mindig késztetést éreznek arra, hogy úgy köszönjenek egymásnak. A nőknek ez annyival könnyebb.
-Igen, az enyém… valóban csodaszép, - Feleli kissé kihúzva magát, majd karját kinyújtva csettint párat a szájával, hogy a madár visszatérjen. A fehér tollas köröz még egyet a tó fölött, majd egy tökéletes mozdulattal megérkezik Ákos alkarján, aki kicsit közelebb nyújtja Alízhoz, ha szeretné közelebbről megszemlélni. - Mi a neved? – Kérdi remegő jobbjával megsimogatva a madár fejét, kissé lelapítva a bóbitáját. – Tikki! Tikki jó madár. Mi van Grillcsirke? – Az utolsó mondatnál a férfi elfojt egy kuncogást, mert mostanában sokat ismételgeti tollas barátja ezt. Tőle hallotta, amikor nem tud tőle délutánonként dolgozni, mert mindig beszél. – Ez a beceneve, ha rossz. De Tikkinek hívják. – Egészíti ki, hogy nehogy félreérthető legyen, amit felszedett magára a jószág.  – Szoktam szabadon is röptetni, megtanulta, hogy mindig vissza kell jönnie. A ragadozóktól tartok néha. – Folytatja tekintetét az égre emelve, azonban a Nap sugarai ismét elvakítják. Ha nem jár erre hippogriff, akkor nem lesz baj. – Csak nyugodtan. – Feleli egykedvűen, majd karján lendít egyet, hogy jelezze a madárnak: mehet, ha szeretne. Egy pillanatnyi habozás után elrugaszkodik a karjától, és a stég melletti fát veszi célba. – Hobbi fotós, vagy árulja is a képeit? – Szólal meg ismét érdeklődéssel a hangjában. Remélhetőleg nem paparazzi a hölgy, mert azokat nem kedveli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ákos az utóbbi pár évben nagyon szereti az ’én-időket’, ahogy a nők mondják. Neki sokkal jobban tetszik a magány, a ’hagyjon mindenki a picsába-idő’, de ha megkérdezi bárki, hogy mit csinált tegnap délután, akkor az én-idő valóban a legszalonképesebb kifejezés. Régebben mindenkit eltaszított magától, akit csak tudott, azonban az elmúlt időben pozitívan változott. Egyrészt gyógyul a lelke, másrészt az iskolában megtanulta, hogy nem minden esetben lehet így menekülni, főleg, ha az ember feletettese, esetleg valamelyik kollégája akar valamit tőle. Arról nem is beszélve, hogy már jópofizni is megtanult valamelyest, ami sok konfliktusos helyzetből húzta már ki az elmúlt hónapok alatt.
Halvány félmosolyra húzza száját, úgy bólint, hogy bizony okos madár. Nem mindig engedelmeskedik, mert pont olyan önfejű, mint a gazdája.
- Csak konok. – Teszi hozzá egyszerűen, ahogy kékjeivel a fára fel, majd onnan lesuhanó fehér madarat követi. Gyakrabban hozhatná ki, mert nagyon élvezi, azonban a férfiben mindig ott a félelem, hogy valami éri. A mugli erdők ilyen szempontból biztonságosabbak, ott nincsenek a levegőben olyan ragadozók, amik közvetlen veszélyt jelenthetnének egy kakadura.
- Előfordulhat, hogy megfenyegettem, hogy az lesz belőle, ha rossz volt. – Feleli hamis ártatlansággal a hangjában. – Persze csak viccből. Aztán rajta maradt. – Sosem tudna ártani Tikkinek, 18 éves korától a leghűségesebb társa. Egyetemi barátok, lányok jöttek és mentek, azonban ez a kedves jószág már nagyon sok éve vele van örömben és bánatban. Mind a kettőjüket megviselte, amikor a kórházban volt, s emiatt hónapokon át nem láthatták egymást. Mintha megharagudott volna rá a madár. Vagy csak az átokból áradó sötétséget érezte? Azóta sem tudja eldönteni, hogy az állatok megérzik-e az ilyet.
- Hmm...macska. Gyerekkoromban nekünk is volt. – Nagyon sokat nyúzta szegény párát, persze nem rosszindulatból, egyszerűen csak élvezte a puha bunda tapintását, meg azt, hogy amolyan fiúsan tudtak harcolni egymással. Mindig elkapta és ott volt a veszély, hogy szétmarja-e a karját, vagy sem. Persze, ha erősen megkapta ment a sírás, amikor egészen kicsi volt.
Érdeklődve szemléli a kattogó kamerát, meg a madarat, aki nem túl sokáig marad egyhelyben. Annyira nem ért a fotózáshoz, reméli, hogy ilyen mozgó modellel is lehet szépeket lőni anélkül, hogy bemozdulna a szárnya.
- Áh! – Köszöni meg a maga módján, hogy megnézheti a fényképeket. Elégedetten hümmögve szemléli az eredményt, szemmel láthatóan tehetséges a hölgy. – Nagyon jók lettek. Ha nem bánja, egy párat elkérhetek valamilyen módon? – Más ember a gyerekéről készült képeket aggatja fel a falra, Ákos a madarát. Meg az is ott van, hogy Tikki élete is véges. Szerencsére sokáig élnek, úgyhogy még a közelében sincs ennek. Azonban nem sok profi fotó készül a madárról.
Figyelmesen hallgatja, ahogy Alíz a terveiről beszél neki. Fiatalabb lehet nála, szép, hogy még ennyi ambíciója meg álma van. Ennyi idősen erre a kérdésre Ákos is csak sorolta, hogy milyen leleteket akar még megtalálni, mely országokba akar lejutni, milyen átkokat ismerne meg. Aztán tanár lett. Ez is egyfajta átok, szóval nem panaszkodhat. – Amennyire amatőrként meg tudom állapítani, jó úton halad. – Válaszolja olyan Ákososan szorítva a további sikerért. Tényleg jó is az, ha az embernek vannak ambíciói. Bárcsak neki is maradtak volna.
- Jól hangzik ez az elképzelés. A művész világban is ez a trend? Vagy hogy mondják ezt? Vagy az a jó, ha kitűnik valaki a mássággal? – Nem túlzottan ért ehhez a világhoz, sosem volt benne semmiféle ilyen művészeti dologban, mindig a pálcával kapcsolatos dolgokat részesítette előnyben. Ha olvasott, az is átkokról szólt meg párbaj-módszerekről.
- Én átoktörő vagyok… voltam? Tanítok itt a suliban, meg időnként besegítek a minisztériumnál. – Előkészítheti másoknak a bevetését, amire ő nem mehet. Rendszerezheti a mások által talált leleteket és kutatómunkát végezhet. Hát nem csodás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nappal messziről már nézte ezeket a medencéket, de az egészen biztos, hogy a diákjai előtt nem vetőzik le fürdőnadrágba. Meg különben is, hogy nézne ki? Elvesztené azt a kevés tiszteletet is, ami ezekben a suhancokban még maradt. Nem mintha ő sokkal jobb lett volna diákként, folyton kilógott éjjel meg iszogattak is, ha úgy volt.
De ez más. Most ő ül a hatalom túlsó oldalán, neki kell reguláznia.
A jobb megvilágítás mellett sikerült beazonosítania a gyereket, akinek még a családját is ismerik távolról, főleg az aranyvérű bálokon mutatták be őket.
- Bontovich, már megint te? Te mindenhol ott vagy? - Kérdi a fejét csóválva. Ennyire még ő sem volt megőrülve fiatalon, az öreg Kállay talán meg is ütötte volna, ha ennyi balhéba keveredik kölyökként. Így is ő a családnak egyfajta szégyenfoltja, bár később a testvérei sem lettek kiházasítva. Talán az ő ellenállása kellett ahhoz, hogy letegyen erről az apjuk.
- Hogy mi van? - Annak ellenére, hogy nem érdekli a magyarázkodás, tényleg figyelt arra, amit a srác mond, de komolyan nem értett meg belőle semmit.
- Most ezt érthetően és úgy, hogy elteszed azt a kést. - Sóhajtja a fejét csóválva. Ez egy fárasztó beszélgetés lesz, már érzi. Nem ismeri a családi helyzetüket, de nem tudja, hogy ezt hogyan tolerálják otthon. - Kérem! - Nyújtja a balját az eridonos irányába. A jobbja még most is folyamatosan remeg, hol jobban, hol kevésbé, de már egészen sok mindent megtanult a másik kezével is csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem sokan örültek ennyire annak, hogy egy tanárféle odamegy hozzájuk, miközben éppen tilosban járnak. Mindenesetre a vigyorgó integetést egy biccentéssel jutalmazza, hogy ne mondják, hogy bunkó és nem köszön vissza. Vajon ő is ennyire irritáló volt anno a tanárainak, mint ez a gyerek most neki?
- És mindezt késsel a kezedben teszed? - Kérdi továbbra is hűvös hangon. A kézfogáson egy pillanatra ledöbbent, hiszen ő nagyon nem szokott ilyeneket, amióta a jobbja sérült. Különösen nem a jelen helyzetben, ahol tekintélyt vesztene egy gyenge kézfogással a másikkal szemben. Szerencsére Miksa hamar meggondolja magát, így Ákosban is helyreáll a rend.
- Már megint a köpködős - embert elnyelős medencéket hozták ki? - Horkan fel egy halk kuncogást lenyelve. Ezek a régi vacakok már akkor is itt voltak, amikor ő idejárt - és az nem most volt, legalább 12 éve.
- Mindazonáltal nem javaslom az iskola tulajdonának rongálását, mert az különböző szankciókkal sújtható. - Folytatja szinte darálva a hivatalos szöveget. Gyerekes dolog ez, hogy így szeretne bosszút állni a tárgyakon.
- Nem szeretném azt a kést többet kint látni. - Mondja határozottan az eridonos szemébe nézve. - Ezzel könnyen megüthetted volna a bokád, azt tudod? - Persze most nem kezdi el, hogy milyen szerencse, hogy ennyire jó fej tanárt fog ki, mint ő. Nem sokan kedvelik itt Kállayt és ez általában kölcsönös.
- Márton mit szól ezekhez? - Szalad ki a száján halkan. Nagyon futólag ismeri ezt a családot, de komolyan érdekli, hogy másoknál hogy kezelik a deviáns viselkedést. Különösen, ha a családfő egy vele egyidős férfi. Tekintete a medence falára siklik. Még azt is meg kell nézze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kettős érzések kavarognak benne, hiszen egyrészt valahol szórakoztatja az eridonos szövegelése, másrészt pedig kezdi elveszteni a türelmét ebben a játékban. Nem véletlenül nem gondolt soha arra, hogy tanítson, ismerte, hogy miféle szerzetek a tinédzserek. Vadállatok.
- Nem tudom mikoriak... már az én időmben is ilyen volt. - Ez pontosan úgy hangzott, mintha a szakáll mögött valami 50-es fickó mesélné el, hogy hány hegyet kellett megmásznia, amíg eljutott az iskolába, mert a falujában nem volt elérhető oktatás.
- Nem hiszem, hogy Farkasházy professzor értékelné, ha károsítaná a munkáját. Biztosan nagy szeretettel hozta össze ezt. -  Győzködi szerte mutatva a sok medencén meg lámpáson. Ha már sok pénzt nem áldoztak rá, hogy biztonságos legyen a medence, akkor a szándékot kell nézni. Nem szabad negatívnak lenni.
- Ha javasolhatom, inkább egy Reparot adj a köcsögnek.- Maga sem érti, hogy miért megy bele a játszadozásba, de valahol mókásnak érzi ezt odabent.
Figyelmesen hallgatja az Edictum cikkes részt, melyről igazából semmit sem tud, hiszen itt sem volt az elmúlt hónapokban. - Hímringyó?- Kérdez vissza felszisszenve. Kétségtelenül igaz, hogy szeretnek mindenfélét megálmodni azok a kölykök, akik ezt írják. Nem is érti, hogy miért hagyják.
Arcát erősen kell rendeznie, hogy ne reagáljon a begyepesedettre és arra, hogy Márton is ilyen volt valaha, mint most... az egyik öccse. Nem azért hívja Bontovichnak, mert annyira szigorú akar lenni, fogalma sincs, hogy mi a neve. Sokan vannak.
Valóban vidámabb életük volt fiatalon, mint most. Nem tudhatták még akkor, hogy mit oszt le később a felnőtt élet. Csodás siker fiatalon, ami egy pillanat alatt szertefoszlik. Zavartan köszörüli a torkát, ahogy válaszra nyitja a száját.
- És én ehhez gratulálok is, azonban a medence meghágása a hedonizmusnak egy túlzottan magas szintje. - Feleli félig viccelve, de még mindig komolynak tetettve magát. Ők is csináltak hülyeségeket fiatalon, de eléggé hamar benőtt a feje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Tanításügyileg nem nagyon kellett ebben a tanévben megerőltetnie magát, így az utóbbi években talán ez volt a legjobban sikerült időszaka. Nem rúgták ki, de mégsem kellett a sok kölyökkel szopnia, helyette Egyiptomban járt, dolgozott, átoktörést támogatott, a minisztériumi kollégája meg elszórakozott a Bagolykőben. Szerencsére a férfinek sem volt ínyére a tanítás, így Ákosnak nem kell félnie attól, hogy lecserélik egy olyanra, aki szívesebben csinálja, mert nem.
Az átoktörők nem tanárnak valók. Pont.
Megvolt az utolsó tanítási nap, összeállította a vizsgafeladatsort, hogy a hétfői első csapat le tudjon vizsgázni. Úgy döntött, hogy ezt a tanévzárást megünnepli az öccsével egy jó ital társaságában. Igaz, Bertinek nem záródott le semmi, ugyanúgy aurorkodik, de jó tesóként szívesen lóg a bátyjával.
Meglehetősen hosszúra nyúlt a pasis este, nagyon sok mindenről témáztak, talán még sokkal többről is, mint azt józanul tették volna. Volt pár családi dolog, amit Berti nem mesélt el Ákosnak, amíg úton volt, így most kellett szembesülnie néhány pletykával meg az oldalági család újabb ítélkezésében az apjuk felé, miszerint képtelen kiházasítani a kölykeit.
Bla. Bla. Blah.
Így két sör, két pálesz és egy fröccs után már nem is olyan rossz fej az öreg Kállay. Végül is, egyiküknek sincs még kényszer családja.
Mikor már kellően kimerültek Ákos úgy dönt, hogy hazaindul, mert nincs sok hely Berti lakásában. Habár ettek az ivászat közben, azért vett egy megmentő gyrost az egyik késő estig nyitva tartó kajáldában. Meglepően nagy sor volt, mintha csak az egész környék azt ünnepelné, hogy a kölykök lassan hazahúznak szünetre.
Az utolsó falatot komótosan rágcsálva azon tűnődik, hogy hová tudna menni üríteni, mert bizony ami bement, annak ki is kell jönnie, amikor egy hajlongó hölgyet vél felfedezni az út szélén.
Ma nagyon jó a hangulat, nem lehet tudni, hogy kinek kell fogni a haját, így kissé bizonytalanul odalép a nőhöz.
- Estét! Minden rendben van? - Nem egy auror alkat, mint a testvére meg az apjuk, se nem szuperhős, de azért próbálja odatenni magát, ha baj van. Kékjei a nő arcára siklanak, majd onnan a kezére és a virágokra. Ehhez most túlzottan is ittas, nem érti.
- Mina, Te mit csinálsz? - Kérdi döbbenten. Valamennyire ismeri a nőt, előfordul, hogy betér abba a pubba, ahol a lány dolgozik, de ő nem tartozott azok közé az emberek közé, akik a fél életüket elmesélték a pultosoknak, így nem kerültek különösebben közeli viszonyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Amióta itt lakik Berti, azóta jött csak rá igazán, hogy mennyire hiányoztak neki ezek a közös pasis esték, noha korábban sem sűrűn ejtették meg ezeket. Végül is, az egészen poztív a tanárságban, hogy segített Ákosnak lelassulni és javítani a munka-magánélet egyensúlyon. Bár ő élvezte azt a hajtást, szinte unatkozott, amikor nem volt benne a minisztériumi pörgésben. Az persze megint egy más kérdés, hogy meddig bírta volna.
Itt és most jó. A kellemesen hűvös nyáréji szellő segít kicsit csillapítani az alkoholmámor okozta forróságot.
Arcára döbbenet ül ki, mert végképp nem érti, hogy mit csinál Mina. Most komolyan a virágokkal beszélget? Vagy ezek valami bestianövények, amikhez ő kell? Fejét kissé oldalra biccentve próbálja analizálni a helyzetet, azonban a fejében a kerekek nagyon lassan forognak.
- Szia? - Köszön ezúttal rendesen, mert az előbb a döbbenettől elfelejtett. Lassan közelebb lép és lehajol oda, ahol nemrég még Mina guggolt, hogy jobban szemügyre vegye, mit csinált a fiatal nő.
- Nem is tudtam, hogy hydromágus vagy. - Mondja a növényeken végigsiklatva kékjeit. Benne nem lenne ennyi figyelmesség, pedig ő maga is szereti a természetet, valaha rengeteget aludt az erdőben.
- Szép.  Nem sokan tették volna ezt meg.- Még egyszer elismerően végigpillant a virágokon, azonban felegyenesedés közben meginog kicsit. Már ő sem a régi, főleg nem ezekkel a bájitalokkal, amit a mai napig iszik.
Elég hamar egyensúlyba kerül és Minához fordulva válaszol egy félszeg vigyor keretében. Kicsit azért zavarban van, nemigen szereti, ha így látják. Bár Mina valószínűleg sok ilyet látott már a másodállásából kifolyólag. De csak ott van az emberben a büszkesége, hogy bírja a piát, meg pasi, meg aranyvérű meg átoktörő. Annyi minden, ami miatt tartása kell legyen valakinek.
- Igen, az öcsémnél megittunk pár pohárkával. Sok behozni valónk van, hónapokig Egyiptomban dolgoztam. - Meséli büszkeséggel a hangjában. Nagyon ráfért már, hogy újra a terepre kerüljön és legalább a tudása egy részét tudja hasznosítani.
- És Te? Ilyen sokáig tartott a műszak? Remélem nem a kölykök miatt maradtál bent sokáig. - Feleli a fejét csóválva. Tudja, hogy a legtöbbje nagy partiarc a társaságnak és az utolsó tanítási nap adja magát egy kis veretéshez.
- Hazakísérlek, veszélyes ilyenkor egyedül. - Mondja a pálcája után nyúlva, amit meg is talál a nadrágja zsebében. Szuper, még nem hagyta el. Minden a legnagyobb rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Szemöldökét döbbenten vonja fel a fiatal nő szavaira. Iskolás korában ő maga is vágyott rá, hogy tudjon valami különlegeset, mint az elemi mágia, azonban arra születnie kellett volna, így maradt az elme manipulálása, ami azóta szintén odalett.
- Akkor azt hiszem elmondható, hogy az ambivalens dolgok szeretetét családilag nevelték beléd. – Bólogat még mindig némi döbbenettel az arcán. – Érdekes lovestoryja lehet a szüleidnek, remélem nem egy projekt volt anyukád. – A vad tényleg egészen jól leírja azt, amiben Mina felnőhetett. Nem ismerte a családja pontos történetét, talán nincs is sok köze hozzá. Ő maga sem szeret sokat mesélni a Kállaykról, mert ők is megérnek egy misét, főleg az apja, aki a saját húgát gyűlölte, mert megszökött a szerelmével. A sors fintora, hogy egyik gyermekét sem tudta úgy kiházasítani, ahogy szerette volna, mert mindegyik ellenálló és makacs, akárcsak ő maga.
- Jó volt, bár mi nem a klasszikus piramisos helyeken jártunk, ami az emberek eszébe jut, amikor Egyiptomot elképzelik. A Római Birodalom része volt ez a terület, azzal kapcsolatos nyomokat kerestünk. – Nem kezdi el magyarázni a saját nyomorát, hogy némileg összefüggött az őt megcsapó átok és az ezen a részen élő népek mágiája, valószínűleg innen vándoroltak tovább egy jobb élet reményében a Hargitákba. Mindenesetre tanulságos volt számára ez az út, noha nem a klasszikus átoktörés részét vitte az expedíciónak, hanem csak tanácsadói pozícióban vett részt.
- A diákok jöttek megünnepelni az év végét? Remélem normálisan viselkedtek. – Feleli szigorúan. Csodálja, hogy Mina így tudja élvezni ezt a típusú munkát is, amikor van egy sokkal komolyabb végzettsége. Ákos nagyon nehezen képes elfogadni a tanárságot, pedig diplomás munkát végez most is és valamelyest megmaradt az átkok mellett.
- Én biztosan nem tudnám hallgatni mások bajait. – Folytatja tekintetét lesütve. Hazudna, ha azt mondaná, hogy egy-egy érdekes pletyka, amin lehet csámcsogni nem kelti fel az érdeklődését, azonban ő nem a legjobb ember arra, hogy mások neki öntsék ki a szívüket. Hallgatóságnak még csak-csak jó, azonban borzasztóan zavarja, hogy nem tud mit mondani.
Némán bólint, szívesen segít. Hallott érdekes történeteket a részeg varázslókról, amiktől most bizonyosan hemzseg a környék.
- Az öcsém is ott lakik. Épp onnan jövök, csak benéztem erre. – Fontolgatja, hogy átköltözik abban a lépcsőházba, amiben Berti él, azonban lusta ahhoz, hogy pakolásra adja a fejét. Meg aztán lehet mind a kettőjöknek jó, hogy ha egy kicsit távolabb élnek egymástól, több privát terük van.
Mina tempójában elindul a virágok mellől, hogy kövesse őt. Nem nagy kitérő neki, meg egyébként is szeret a hűs nyári éjszakában sétálni.
- Nem rossz, nagyon meleg volt ott. – Az itteni kánikula az ott nem is számított olyan rossz időnek, így talán kicsivel jobban viseli a magyar nyarat.
- Meg persze többen is hiányoztak már. – A húga jelenleg szintén elutazott, így vele sajnos még nem tudott találkozni. De megígérte, hogy hamarosan visszaköltözik.
- Egyébként majd lehet elviszem jövő héten hozzád a madarat egy kis éves ellenőrzésre. – A kakaduk sokáig élnek, az övé még nem számít egyáltalán öregnek, de jobb megnézetni, nehogy valamilyen baj alakuljon ki nála. Tikki nagyon fontos szerepet tölt be Ákos életében, minden rosszban és jóban ott volt mellette, most pedig egy ideig nem ő gondoskodott róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Akaratlanul is elröhögi magát a sztorin, amit Mina előadott a szüleiről és arról, hogy hogyan került ő a világra. Persze nehéz lehetett egy bizonytalan családban felnőni, náluk is voltak otthon problémák, de azért ott jó a tudat, hogy őket tervezték és elvileg nem teher a létük, még ha az apjuk sokszor ezt is éreztette velük.
- Nem egy romantikus origin story, de tetszik. - Válaszolja még mindig visszafojtva a nevetést. Benne van már pár pohárka, ilyenkor mindig sokkal vidámabb, mint máskor.
- Az enyém sokkal átlagosab... házasság, gyerek, elsőszülött fiú, legyen auror. Aztán nem lettem. - Sosem tetszett neki a szerep, amibe próbálták beskatulyázni, bár így utólag belegondolva már bánni szokta, hogy nem követte azt, amit az apja kért tőle. Hiányzik neki a családi béke, ráadásul mindig ott motoszkál benne, a mi lett volna, ha...
- Eredményes, bár a leletek feldolgozásának jelentős része még most jön. Nem sikerült mindent lefordítani. - Meg persze összekötni ezáltal a hellyel és a többi tárgyi javakkal, ráadásul még több kutatómunka jön annak érdekében, hogy a múltbéli történelmi kontextusba be tudják helyezni ezeket a találatokat.
- Szerencsére még lesz vele dolgom. - Igaz, a fordítás része sosem volt éppen a kedvence, inkább terepen szeretett foglalatoskodni, azonban ez jutott, ettől közelebb nem valószínű, hogy kerülni fog az átoktöréshez. Meg persze ez a saját ügyét is viszi előre, amivel már nem is foglalkozik olyan szenvedélyesen, mint négy éve. Lényegében beletörődött a helyzetébe.
- Milyen érdekes ez a klikkesedés. Anyagi okai is lehetnek vajon? - Magáról tudja, hogy a bérház is lehet költséges még albérletként is, de nagy általánosságban elmondható, hogy a kertesházak mindig drágábbak és általában a tehetősebbek engedhetik meg maguknak. Ő maga is gondolkozott, hogy átköltözik egy olcsóbb albérletbe, de végül itt maradt.
- Nálunk elég jól összeszokott a társaság. - Igaz, Edmund furcsán viselkedett az utóbbi hónapokban vele, amit nem tudott mire vélni. Kicsit olyan, mintha kerülni próbálná Ákost, azonban a férfi nem tudja, hogy mivel bánthatta meg. Annyira nem izgatják az ilyen felszínes emberi kapcsolatok, ha menni szeretne, hadd menjen.
Biccentve megköszöni, hogy ránéz Tikkire. Mégis az egyetlen hű társa volt az elmúlt évek alatt a madár. Igaz, az emberek egy részét többnyire ő taszította el, de ez mellékes szál.
- Egyébként meddig dolgozol még két helyen? - Bukik ki belőle a kérdés, aminek az okát sem tudja. Sosem mászott bele annyira mások magánéletébe, hogy mindent tudni akarjon, de különösnek tartja, hogy ilyen végzettséggel két helyen kényszerül dolgozni Mina. Nyilván, ha anyagi gondjai vannak, arról nem szívesen beszél, így sosem forszírozza.
Hümmögve helyesel menet közben, hogy akkor bizonyosan jó hangulat volt.
- Én jobban szeretem, amikor csak csendben megiszik mindenki valamit. - Nem hiányoznak neki az őrült részegek, akik mindenféle hülyeséget csinálnak. Neki van méltósága - egészen addig, amíg nem Nadiával iszogatnak, mert akkor teljesen meghülyül. Még szerencse, hogy nem látja senki más olyankor.
- Most nem. Itt van dolgom. Ráadásul ennek is örülhetek, hogy nem rúgtak ki ennyi távollét után. - Megoldották a helyettesítését, utál tanítani, de azért nem kockáztatná, hogy emiatt bajba kerüljön. Fel kell szívnia magát és a szabadidejében foglalkozni a minisztériumi feladataival.
- Adhatnál tanácsot a két munkahely kiegyensúlyozásában. - Kemény menet lesz, de meg kell csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az évnyitó konkrétan katasztrófába torkollott, ő pedig azt hitte, hogy attól nagyobb problémája nem lesz, hogy Abigéllel összefutnak. Szerencsére a Abi jól elvolt Elektrával, így nem figyelt arra, hogy Ákosunk éppen miatta vergődik. Sok éve nem látta már a nőt, az elválásuk nem volt éppen a legszebb. Mind a ketten fiatalok voltak és hevesek. Persze azóta eltelt vagy tizenegy év mind a ketten sokat komolyodhattak ezalatt az idő alatt, ennek ellenére mégis rosszul reagált.
Nem volt olyan sok ideje ezen szorongani, mert az este eseményei hamar sötét fordulatot vettek. Valóban hangosak voltak az elsős eridonosok, ami őt is zavarta, de arra nem számított, hogy a Bontovich gyerek teljesen megzakkan és tettlegességig megy velük. El nem tudja képzelni, hogy mit mondhattak azok a kislányok, hogy így kellett reagálni. Nati is mászkált a vacsora közben hozzájuk, ami szemmel láthatóan zavarta Nadiát, azonban ez a jelent végképp betett Neki. Ő maga mire kapcsolt volna már többen odaugrottak, köztük a házvezető-helyettes is. Őszintén meglepődött Rudolf reakcióján, szinte elégedettséggel nézte, ahogy bántalmazzák az egyik diákját. Azt gondolta, hogy birka türelme van Miksával és azért képes ilyen jól elviselni a srác természetét, de most már nyilvánvalóvá vált, hogy kivételezik vele.
Látván, hogy Nadia mennyire zaklatott, úgy döntött, hogy utána ered. Tudja, hogy odabent forrong, de igazgató-helyettesként viselkedett és kontrollálta magát. A Nagyteremnél még látta befordulni a tanári irányába, viszonylag sietnie kellett, ha be akarta érni.
A helyiségbe lépve szerencsére egyedül találja szerelmét, így nyugodtan tudnak beszélni. Hiába ideges, a kezén lévő rögzítő kontrollálja a remegést, így minden nehézség nélkül magukra zárja az ajtót a pálcája segítségével.
- Én vagyok… - Szólal meg csendesen, ahogy a tágas helyiségben az asztalok között közelít a nőhöz. – El sem hiszem ezt a mai estét… ez… kritikán aluli. – Ákosnak sincs semmi türelme a fiatalsághoz, sőt mi több a háta közepére sem kívánja a diákokat, de ez még neki is sok volt. Sajnos a mai tinik egyre inkább ilyenek, hangosak, szemtelenek, mindig mindent jobban tudnak. Egy felnőttnek ezt tudnia kell kezelni.
- Hogy vagy? – Kérdezi bal kézfejével megsimítva a főnökasszony puha arcát, míg kissé reszkető jobbjával Nadia jobb keze után nyúl.