A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Az iskola nagy volt. Tudta ezt Abigél már rég, de még annak ellenére is, hogy tinédzser korában nagyobbnak tűnt, most is bőven képes volt azt az érzetet kelteni, hogy akár napokig lehetne benne bolyongani, mindig máshol kötne ki az ember. Vagyis ha valakit el akart kerülni, nem okozott különösebb fejfájást a dolog.
Nem mintha szánt szándékkal ezen lett volna. Nem is igazán gondolt bele, egyszerűen csak nem sürgette nagyon a dolgot, elintézte annyival, hogy majd úgyis látják egymást. Nagy az iskola, de előbb-utóbb sor kerül rá, pláne, hogy kollégák voltak. Persze tanárnak lenni más, mint mondjuk egy irodában robotolni, hiszen többnyire inkább a diákok társaságát élvezhette, semmint sorstársaiét, akikkel közösen némi tudást igyekeztek verni a nebulók fejébe, de akkor is. Majd sor kerül rá. Nincs rá különösebb oka, hogy a nyakára álljon, hogy üdvözölje. Felelevenítse a régi szép időket. Pedig voltak, ó de még milyen szépek! Vagy inkább izgalmasak, hmm?
Megrázta fejét, és kuncogva kicsit magán megpróbálta összeszedni a gondolatait. Véget ért az órája a harmadikosokkal, és a félresikerült átváltoztatásokat próbálta helyreállítani. Lesz még mit gyakorolni, elnézve a torz eredményeket. Persze volt egy-két darab, ami megérdemelte volna, hogy kiállítsák, ezekre irigykedve nézett, noha az azt elkövető diáknak kudarc volt. Kinek mi.
Visszaállította eredeti állapotára a zsámolyt, úgyhogy a tollak eltűntek róla, és már a döbbenten pislogó szemeknek is hűlt helye volt. Kicsit sajnálta, de más tollával nem ékeskedhet.
Voltaképp a visszaállító varázslattal is ráért még, hisz volt még némi ideje a következő órájáig, és különben is, felsőbb évesekkel is elvégeztethette volna mindezt. De így nem mehetett vissza a tanáriba, vagy esetleg a nagyterembe le enni, hiszen dolga volt.
Sokszor önmagunkat a legkönnyebb átverni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855490#post855490][b]Czifra Abigél - 2022.10.31. 16:03[/b][/url]

Az iskola nagy volt. Tudta ezt Abigél már rég, de még annak ellenére is, hogy tinédzser korában nagyobbnak tűnt, most is bőven képes volt azt az érzetet kelteni, hogy akár napokig lehetne benne bolyongani, mindig máshol kötne ki az ember. Vagyis ha valakit el akart kerülni, nem okozott különösebb fejfájást a dolog.
Nem mintha szánt szándékkal ezen lett volna. Nem is igazán gondolt bele, egyszerűen csak nem sürgette nagyon a dolgot, elintézte annyival, hogy majd úgyis látják egymást. Nagy az iskola, de előbb-utóbb sor kerül rá, pláne, hogy kollégák voltak. Persze tanárnak lenni más, mint mondjuk egy irodában robotolni, hiszen többnyire inkább a diákok társaságát élvezhette, semmint sorstársaiét, akikkel közösen némi tudást igyekeztek verni a nebulók fejébe, de akkor is. Majd sor kerül rá. Nincs rá különösebb oka, hogy a nyakára álljon, hogy üdvözölje. Felelevenítse a régi szép időket. Pedig voltak, ó de még milyen szépek! Vagy inkább izgalmasak, hmm?
Megrázta fejét, és kuncogva kicsit magán megpróbálta összeszedni a gondolatait. Véget ért az órája a harmadikosokkal, és a félresikerült átváltoztatásokat próbálta helyreállítani. Lesz még mit gyakorolni, elnézve a torz eredményeket. Persze volt egy-két darab, ami megérdemelte volna, hogy kiállítsák, ezekre irigykedve nézett, noha az azt elkövető diáknak kudarc volt. Kinek mi.
Visszaállította eredeti állapotára a zsámolyt, úgyhogy a tollak eltűntek róla, és már a döbbenten pislogó szemeknek is hűlt helye volt. Kicsit sajnálta, de más tollával nem ékeskedhet.
Voltaképp a visszaállító varázslattal is ráért még, hisz volt még némi ideje a következő órájáig, és különben is, felsőbb évesekkel is elvégeztethette volna mindezt. De így nem mehetett vissza a tanáriba, vagy esetleg a nagyterembe le enni, hiszen dolga volt.
Sokszor önmagunkat a legkönnyebb átverni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855535#post855535][b]Kállay Ákos - 2022.11.01. 01:14[/b][/url]

A hatodik évfolyam egész egyszerűen csapnivaló. Többen vannak, akiknek fogalma sincs az átkok valódi veszélyeiről, noha Ármin biztosíthatóan alapos munkát végez velük.
De mindig vannak a menthetetlenek, ez sajnos egy  létező kategória, varázsvilág ide vagy oda.
Na de az ötödik! Helyettesíteni volt bent egy Bűbájtan órán, mert Kakasi professzor magánéleti okokból nem tudott megjelenni az óráin a mai nap folyamán, így szétdobták a tanárok között a tanítást.
Egy-kettő közülük azt hitte, hogy ha nincs szaktanár, akkor lehet fegyelmezetlenkedni, elterelni a témát és mindenféle butaságokat belebeszélni az órába. Az egyikük még pisilni is kikéredzkedett, mintha az előkészítőben lennének.
De ami a legdurvább, hogy azok közül többen, akik csendben voltak telefont nyomkodtak.
Ez az év nem ígérkezik könnyűnek, főleg nem pedagógiai szempontból. Az egyik ötödikes leányzó nagyszerű alkalomnak találta, hogy rátapadjon és mindenféle kérdést tegyen fel Ákosnak a folyosón. Általában nem bánja, ha a fiatalabb generáció érdeklődik az átoktörés iránt, azonban ez a lelkesedést aggasztónak érezte a fekete mágia kapcsán.
- Áh, ne haragudj, nekem most dolgom van itt! Szia! - Köszön el fogait összeszorítva és beslisszol az első tanterembe, amit üresnek látott a folyosóról. Mostanában csökkenti a bájitalokat, amiket szed, mert nagyon drágák, meg különben is, javul az állapota. Ez néha azzal jár, hogy túl keveset vesz be, így ez egy rosszabb nap, ami a remegést illeti.
Az ajtót bezárja maga mögött, fejét rázva sóhajt egyet, ahogy baljával finoman átmasszírozza remegő jobb kezét.
Erről a csajról még beszélni fog Henrikkel.
Baljával előhalássza a talárzsebéből a bájitalos flaskát, amikor szétnézve tudatosul benne, hogy hol van épp. Kékjei megakadnak Abigélen, aki a diákok bénázásai fölött ül éppen.
- Öööö... Szia. - Köszön zavartan visszacsúsztatva a bájitalt a talárjába. - Én... megismersz gondolom. Csak kicsit szőrösebb meg... - Remegő kezét becsúsztatja a talárja zsebébe, ami a zseb magassága miatt érdekes látványt nyújt, így inkább a háta mögé teszi és közelebb lép.
- Régen találkoztunk. - Szedi össze magát lassacskán. Amióta meglátta az évnyitón elég sokszor lejátszott már fejben milyen lesz a viszontlátás, bár erre a verzióra nem készült. Annyira azért nem vergődik, hogy megkérdezze, hogy ő is itt tanít-e, de hirtelen nem tud mit mondani. Kínos a csend. Alsó metszőivel belekapva a felsőajkába zavartan odébb húzza azt, majd nagy nehezen kinyögi.
- Haragszol még? - Csak hogy tudja, hogy hányadán állnak. Nem mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855547#post855547][b]Czifra Abigél - 2022.11.01. 09:31[/b][/url]

Kerülgetni az elkerülhetetlent olyan, mint azt várni a tóba ugrástól, hogy nem leszünk vizesek. És egyébként is, ha valakinek, hát neki nem volt oka bujkálni. Ugye?
Elvégre nem ő akarta, hogy véget érjen, nem ő volt, aki nem tett keresztbe egy fűszálat, vagy kettőt, ha úgy stabilabb. Akkor meg mégis mitől tart? Persze tudta jól a választ, mégis győzködnie kellett magát, hogy nem ő a rossz. És amúgy se biztos, hogy az övé. Csak majdnem tutira.
De mintha csak felvette volna az önbeteljesítő jóslat kurzust, azzal, hogy a teremben maradt, pont sikeresen elérte, hogy bekövetkezzen az, amit a teremben maradással igyekezett elkerülni. Pálcával kezében fordult a hang irányába, a nyíló ajtón hirtelen besurranó férfi felé, szemei pedig kistányér méretűre kerekedtek, ajkait összepréselte.
 - Aha, kicsit szőrösebb - helyeselt zavartan, fel sem fogva szavai értelmét, majd ideges kis mosoly képében megremegtek ajkai, ahogy egy sziát is mormolt mellé, mert hát tíz év után illő köszönni, vagy mi.
Sokat változott Ákos az évek alatt. Kicsit betegesnek tűnt, amin nem segített, hogy láthatóan ő sem érezte magát épp konfortosan. Viszont így sem okozott Abigélnek nehézséget ráismernie, és még így is nagyon vonzó volt. Sajnos. A francba!
Rég volt már, valóban, és hazugság lett volna azt állítani, hogy nem maradt tüske benne, de haragot azért mégsem érzett iránta. Főleg most, hogy ismét látta.
 - Nem, nem hinném - vallotta meg őszintén, kicsit félrebillenő fejjel fürkészve a férfi arcát. Ahogy bekövetkezett az elkerülhetetlen, hirtelen megszűnt a nyomás, és elkezdett feloldódni. Ha már itt vannak, kettesben, akár túl is eshetnek ezen az egészen. Elvégre együtt kell majd dolgozniuk, ha nem is közösen, de egy épületben.
 - Volt időm, és hát.. másra fordítottam a figyelmem én is - mondta, és meglepődött, hirtelen milyen könnyen jönnek a szavak szájára. - Neked hogy vált be, hogy mindent feláldoztál a karrierednek?
Oké, ebben volt némi szemrehányás, és sértettség. De csak múlt időben. Csupán érdeklődött, megérte-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855601#post855601][b]Kállay Ákos - 2022.11.01. 22:04[/b][/url]

Egyértelműen nem így és ilyennek tervezte a viszontlátást, amikor meglátta a tanévnyitón Elektrával társalogni. De hé, legalább nem a tanárok előtt bukott ki, hogy ismerik egymást. Igaz, hamar lekerült volna a porondról az ő volt kapcsolatuk, az Eridon gondoskodott róla. Nem hiába, az ő volt háza, még ha sokak szerint nem is egészen illik oda. Ha esemény volt, szinte mindig vagy az Eridon vagy a Rellon tehetett róla. De azért csak jobban szeretné, ha Nadia tőle tudná meg Abigélt.
Kékjeivel érdeklődve fürkészi a korábban olyan sokszor látott arcot. Nem sokat fogtak rajta az évek, remélhetőleg jó élete volt miután ők ketten szétmentek Ákos jóvoltából. Még mindig ugyanaz az üde fiatal nő, akivel tizenkét éve a bálon táncolt.
- Ne haragudj, hogy így rád törtem, az egyik diákot akartam lerázni és azt hittem üres a terem. - A tanárok gyöngye pontosan tudja, hogy hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, általában a tanári szobát használja a nebulók lerázására, de az most túl messzi volt annak arányában, hogy mennyire idegesítette a csaj.
- Örülök. Köszönöm. - A hálálkodást már csak egészen halkan teszi hozzá, ahogy szemeivel elnéz Abigél válla fölött. Érezhetően zavarban van, főleg, hogy most rosszabb a remegése is, mint általában. Szerencsére a nő volt annyira tapintatos, hogy nem tette szóvá, amit lát, Ákos pedig büszkeségből sem issza meg a bájitalt, amit annyira áhított már. Szomorú, hogy még mindig itt tart, de igazából nem is ígértek neki fényes jövőt a balesete után.
- Másra? Mi másra? - Kérdi fejét oldalra biccentve. Tekintetéből őszinte érdeklődés tükröződik, hiszen mindig is nagyra tartotta Abigél munkásságát, bár ő maga akkoriban nem tudta volna magát hozzá hasonlóan tanárként elképzelni. Aztán most mégis itt vannak.
A szavaiban érzi a célzás, szőrös arca mögött zavart vigyor húzódik meg, szemeit kicsit összeszorítja. Ezt megérdemelte. Még közelebb lép, hogy leüljön az egyik közeli asztal lapjára.
- Egy ideig jól.- Kezd bele halkan lenyelve egy zavart nevetést, inkább csak az orrán való fújtatásból lehet sejteni, hogy mi ellen küzd. - Nagyon jól. Aztááán... kevésbé jól. - Fejezi be remegő jobbját egy pillanatra feltartva, majd újból elrejtve. Lehetséges, hogy hallott róla, akkoriban cikkeztek az újságok az ásatásról meg az ő szerencsétlen fejéről. Teljesen bele volt betegedve abba, hogy kettétört az élete és hogy mindenki arról csámcsog, hogy mennyire béna.
- Úgyhogy végül én is tanár lettem... még négy éve. De egy ideje már dolgozom újra terepen is...bizonyos korlátozások mellett. - Lényegében amolyan szaktanácsadó pozíciót kapott, a terepen nem hajt végre semmilyen veszélyes manővert. Nagyon örült neki, hogy újból élheti a régi életét, ami majdnem egy újabb szerelem elvesztéséhez vezetett.
- Milyen furcsa, hogy most találkoztunk újból. Tíz év... majdnem tizenegy. - Ezt is kiszámolta még az évnyitón, de mielőtt különféle gráfelméleteket meg statisztikát gyárthatott volna a korábbi kapcsolataiból meg az életéről elszabadult a pokol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=855660#post855660][b]Czifra Abigél - 2022.11.02. 17:40[/b][/url]

Tíz év tényleg sok idő, és kevesebb is bőségesen elég arra, hogy az olyan önpusztító érzést, mint amilyen a harag, a sértettség, elássa magában az ember, vagy feloldja egy nagy pohár vízben, mintha csak pezsgőtabletta lenne. Csak hát az elásással sem szűnik meg a dolog, és a feloldott tablettát is meg szokás inni, ha már belekerült a pohárba, és akkor ismét csak: bennünk köt ki. Valahol mélyen, elfeledve, de ott van.
De a hasonlatot félretéve, Abigélnek rá kellett szép lassan ébrednie, hogy van mit megbeszélniük. Talán lezárniuk. Vagy újrakezdeniük? Valamit biztosan, mert ahogy itt állt előtte, és magyarázkodott, a nő azon kapta magát, hogy legszívesebben leátkozná a haját, megölelné, megcsókolná, vagy legalábbis alaposan képen törölné, esetleg mindet. A sorrenden elmélkedett még.
De tényleg nem dühből! Egyszerűen csak úgy érezte, félbemaradt egy mozdulat, befejezetlenül lett hagyva valami, hiszen sosem beszélték meg a dolgokat. Csak úgy vége lett. De nem is igazán, csak félbeszakadt. De ez persze nem mind Ákos sara volt, ó nem. Neki is be kellett vallania valamit, épp csak nem volt benne biztos, hogy nem jobb-e mégis inkább lezáratlanul hagyni bizonyos szálakat.
 - Tudod, karrier.. család.. ilyenek - emelte meg kicsit vállait nemtörődöm módon, majd megköszörülte a torkát, és elbámult balra egy pillanatra. Valami izgiset keresett a tekintetével, de ha Ákos is arra nézett, megállapíthatta, hogy semmi ilyesmi nincs arra.
Lazán nekidőlt az egyik padnak, aminek következtében majdnem lecsúszott róla és a székek közé zuhant, de még időben megkapaszkodott, és gyorsan kisöpört egy tincset arcából, miközben zavart vigyort költöztetett az arcára.
 - Szóval jól. Az jó - bólogatott, de aztán összeráncolta szemöldökét, ahogy a férfi felmutatta kezét. Nem, ami azt illeti, nem olvasott róla, de nem tudta eldönteni, hogy jobb-e vagy rosszabb jelen esetben ezt elismernie, így inkább csak aggódva pislogott párat.
Mindenesetre a vallomása vége arra futott ki, hogy talán mégse annyira érte meg. Nem mintha nem lenne tiszteletreméltó hivatás a tanítás, de őszintén szólva Abigél sem itt képzelte el az életét, és tudta, hogy Ákos sem erre vágyott. Ez aztán ismét rossz ízt kölcsönzött a szájába, mintha csak epe jött volna fel, és megint kedve lett volna beolvasni a férfinek. Csak úgy tájékoztatásul, hogy miről is maradt le. Vagy inkább kiről. Kikről.
 - Igazából nincs benne semmi furcsaság. Hiszen te már évek óta itt vagy, én pedig.. nos, igazából azért vagyok itt, mert megörököltem a családi házat, és a bátyám más véleményen van - mondta olyan arckifejezéssel, ami azt üzente, "megfojtanám egy kanál vízben legszívesebben". - De tényleg? Tíz év? Annyi lenne? Nahát..!
Elég bénán játszotta el, hogy nem volt ennek tökéletesen tudatában már jóval azelőtt, hogy Ákos frászt kapott attól a diáklánytól a folyosón, és úgy döntött, bátran elmenekül előle.