34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Nem akarom tudni...
Írta: 2016. november 6. 09:46
| Link

Nadine
Finoman fogalmaz, mikor azt mondja, büdösek. Ez a szó képtelen kifejezni azt a szagot, amit ezek a papírok árasztanak, de nem a lány tehet róla. Hanem az a beteg állat, aki komolyan úgy gondolta, hogy meghódíthat valakit. Pfuj.
- Semmi baj, természetes - persze hozhatta volna egy jól szigetelő átlátszó kis zacsiban, amiből a szag sosem jut ki, csak ha kinyitod, de... Nem lehet az ember lánya telhetetlen, legalább van bizonyíték. Így hát könnyed léptekkel indul meg a négy fős szobájuk felé, minek ajtaját csípőjével be is löki, ha Nadine is beért. Az asztala melletti székre biccent, hogy húzza oda és csüccsenjen le a másik, addig ő gondosan félreteszi a rá váró irathalmot. Csak semmi adminisztráció, juj.
- Ne viccelj, ha zaklatnak, az igenis fontos - megcsóválja fejét a buta kijelentésre, miszerint ez huszadrangú, vagy annál is érdektelenebb lenne. Elvégre ők épp ezért ülnek itt, hogy segítsenek, szóval jobb, ha nem tart magában semmit a lány. - Ellopta a fogkefédet? - elkerekednek szemei és ugyan nagyon próbál komoly lenni, mégis felnevet. Ne értsétek félre, nem kineveti Nadine-t, hanem hitetlenségében kacarászik itt összevissza. Mielőtt még efelől bárkinek kétsége támadna, abba is hagyja és összeszedi szedett-vetett gondolatait. - Ne haragudj, de ez elképesztő. Ilyesmi csak a filmekben történik maximum... Na de nem ez a lényeg, mikor történt a betörés? Miért nem jelentetted azonnal? - utolsó kérdése mintha kissé feddő is lenne, elvégre akkor lehet gyorsan felgöngyölíteni egy ügyet, ha még frissébe tudjuk meg az információkat. Azóta már minden létező nyom eltűnhetett a lakásból, ami segíthetne nekik, bár ugye ez is a behatolás időpontjától függ.
- Kedves tőled, de egyelőre ez várhat. Ha már kitéptem a hajam, hozzád vágok egy baglyot életmentésért - ugyan elvicceli, de azért hálás a mosolya, hogy Nadine gondolt rá. Erről viszont most feledkezzünk meg egy kicsit és térjünk vissza az eredeti témára. A zaklatóra. - Van esetleg elképzelésed, hogy ki rajong érted ennyire?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Lesz az illetőhöz egy-két szavam...
Írta: 2016. november 6. 13:11
| Link

Michelle


Belépve a szobába Nadine érdeklődve tekint körül, majd egy bólintással köszöni meg a helyet, és közelebb helyezve a széket lehuppan rá. Így azért mégiscsak kényelmesebb.
- Persze fontos... csak tudod azt reméltem előbb-utóbb megunja, vagy, hogy magam is meg tudom oldani – vonja meg a vállát. Kicsit zavarja, hogy hiába tudja magáról, hogy értelmi képességei és főként memóriája az átlag felett áll, eddig mégsem sikerült semmit kiderítenie az ügyben. Valószínűleg az lehet a ludas, hogy nem szánt rá sok energiát, mert talán ő sem vette igazán komolyan, hogy valaki ilyesféle dologra vetemedjen. Elvégre teljesen átlagos boszorkánynak tartja magát, nem érti miért pont őt szemelte ki áldozatnak az illető. Kínjában nem tud mást tenni ő is együtt nevet Michelle-lel.
- Ne is mondd, én sem értem – csóválja a fejét hitetlenkedve. Megérti ő, hogy a szőke nem rajta nevetett, hanem ezen a képtelen helyzeten. Fordított esetben valószínűleg a Rohr hölgyemény reakciója is hasonló lett volna.
- Még a múlt héten. Hát tudod, el voltam foglalva mindennel... Meg ugye nem tűnt el semmi értékes, csak néhány ruhám, az említett fogkefe, meg egy megkezdett szendvics – igen, a képtelen tárgyak folytatódnak. Nem mondanám, hogy Nadine kifejezetten sok értékes dolgot tárol a házában, de birtokában van néhány nehezen megszerezhető könyvnek, meg pár rejtélyes ereklyének is. Mégsem azokat vitte el. Hogy miért nem szólt korábban? Talán az az átkozott öntudat és büszkeség, hogy majd ő megoldja egyedül.
- Rendben, rendben, várom a baglyod – bólint ismét egy mosolyt varázsolva arcára. Ezzel ezt a témát le is zárták, és szívében hálával néz Michelle-re, hiszen a szőke félrerakja az aktáit, hogy az ő zaklatójával foglalkozzon. Összeráncolt homlokkal próbálja összerakni az eddig tudott darabkákat. Majd lassan, megfontoltan vonja le a konklúziót.
- Hm. Az első levelet két hete kaptam, azóta érzem úgy, hogy figyel valaki. Illetve már korábban is volt ilyen gyanúm, de azt hittem csak a múltkori kehely miatt, amit elhoztam – teszi hozzá mellékesen. Az első gyanúja ez volt, de amióta szerelmes leveleket kap, ezt az ötletet elvetette. Biztos nem az ereklye az oka, hiszen minden az ő személye köré összpontosul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Tépj sorszámot...
Írta: 2016. november 9. 22:45
| Link

Nadine
- A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez sajnos nem így működik. De nem kell aggódni, felgöngyölítjük az ügyet - egy biztató mosolyt küld Nadine felé, elvégre itt az ideje, hogy a rend őreként fellépjen az ilyesfajta bűncselekmények ellen. Móresre tanítja azt a zaklatót, legyen szó akárkiről.
- Egy fogkefe? Röhejes - még mindig törölgeti szemét, mert kis híja csak, hogy ki nem csordult a könnye a nevetéstől. Az aberráltságnak is vannak határai, de úgy tűnik, hogy sokan nem ismerik. Meg amúgy őszintén, értem én, hogy nagy a rajongás, de mit tud kezdeni egy fogkefével? Funkcióját tekintve megmossa a fogát, de legyen bármilyen higiénikusan is tartva a cucc, azért ez mégis csak... Gusztustalan. Egy dolog biztos: ha meg is lesz a használati tárgy, az már nem lesz használva többé...
- Egy megkezdett szendvics? Ez egyre bizarrabb - elkerekednek szemei a tényre, hogy ez létezik. Mert tényleg, kapaszkodjunk meg valamiben: a fogkefét még úgy ahogy meg lehet magyarázni, meg a ruhákat. Na de egy megkezdett szendvicset? Erősen kétkedhetünk abban, hogy az elfogyasztásra került, sokkal inkább szánták muzeális értéknek egy Nadine gyűjteménybe... Bár a szendvics megmagyarázná a fogkefe eltűnését. Illik megsuvickolni a pofázmányunkat kajálás után. Összeáll a kép lassan. Se.
Mindeközben a megállapodásuk megköttetik a papírmunkával kapcsolatban, ahogy annak lennie kell. Valószínűleg sosem fog élni a lehetőséggel, de jó tudni, hogy van választása. És akkor megkezdődik a történetmesélés, igaz, kissé kuszán.
- Kehely? Miféle kehely? - ezt talán jobb lenne tisztázni. Még lehet, hogy lesz jelentősége a későbbiekben, Michelle-nek pedig fontos tudnia a történet minden egyes darabkáját. Merthogy egyelőre a sötétben tapogatózik. - Láttad esetleg egyszer is az illetőt? Szóval meg tudod mondani, hogy körülbelül milyen magas, milyen testalkatú, vagy netán többet? - elővesz egy pennát és egy papírt, hogy leírhassa a legfontosabbakat. Ezek a válaszok mindent megváltoztathatnak. Ha komoly az ügy, akkor lehet, hogy nem kéne belefolynia, csak tovább irányítani Nadine-t a felsőbb hatalomnak. Bár hátha...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Csak hagyj belőle valamit!
Írta: 2016. november 12. 14:20
| Link

Michelle


Megnyugtatják a másik szavai, és végeredményben örül annak, hogy van valaki, aki segít neki. Bízik a szőkében oka sem lenne kételkedni, vagy azt gondolni, hogy esetleg nem lenne képes kezelni az ügyet.
- Szerintem valami ELMÉ-ből szalajtott fazon lehet. Bár nem láttam mostanában újsághíreket, hogy megszökött volna valaki – nevet fel. Az biztos, hogy agyament szokásokkal rendelkezik az illető, és Nadine-nak az első ami eszébe jut erről, hogy talán valami szökött őrülttel van dolga. Szerinte ép eszű ember nem tesz ilyesmit. Bár ha az ember Leonie mellett nő fel, sok dolgon nem lepődik meg.
Nos, nem éppen felépítetten kezdi magyarázni a dolgot, hanem csak rögtön a közepébe vág. Nem tudja, hogy a kehelyről mennyit kell elmondania, nem szívesen teregeti ki a munkáit. Ám Michelle-ben semmi rossz szándékot nem sejt, így úgy dönt, hogy neki beszélhet.
- Hú, hát akkor kezdjük az elején. Egy mágikus kelyhet sikerült megszereznem, ami most a házamban van, még tanulmányozom a mivoltát. Úgy tűnik, hogy ez egy elég fontos ereklye, legalábbis valószínűleg nem csak én kutattam utána – kezd bele a történetbe. Nem áll szándékában pontos helyszíneket felfedni, kivéve, ha a másik ennek kifejezetten jelentőséget tulajdonít, és rákérdez. - Már előtte is éreztem, mintha időnként valaki követett volna, de gondoltam ez biztos csak afféle bemesélt paranoia – legyint egyet – Aztán mikor már nálam volt az ereklye, akkor az egész dolog, mintha erősebb lett volna. De aztán az egész átfordult ebbe a bizarr rajongásba és már nem tudom, hogy köze van-e a kehelyhez vagy sem – vonogatja a vállát kissé zavartan. Ez lehet akár csak egy profi elterelő módszer is, de még annak is elég nevetséges. Bár ha tényleg az, akkor működik, mert Nadine-t megzavarta.
- Először azt hittem Leonie szórakozik, és viccesnek találja a szerelmes leveleket, de aztán láttam valakit. Sötét volt, és nem volt tisztán kivehető minden, pedig akkor ugye rögtön le tudnám írni tökéletesen – válaszol tétován Michelle kérdésére. - Mindig megjegyzem azt akit láttam, tudod. De most sajnos csak annyit szűrtem le, hogy férfi az illető, sötét színű haja van és olyan száznyolcvan körüli – vázolja az igencsak hiányos képet. Igazából lehet, hogy a hajszíne sem annyira sötét, csak mivel sötétben látta, nem tudja biztosan eldönteni. Kicsit elhúzza a száját. A személyleírások az erősségei és igencsak bosszantja, hogy nem tud beszámolni arról, hány ránc van az illető arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 13. 17:42 | Link

Mr. Warren

Az óta, hogy a felügyelők az iskolában jártak, az élete fenekestül felfordult. Mint ezekért az eseményekért részben felelős személyt, őt is elővették, függetlenül attól, hogy valóban az ő hibája -e az, hogy ez a sok minden megtörtént. Elvégre nem bujtott ő fel senkit azért, hogy megtegye, amit megtett, nem javasolta a diákoknak az éjszakai kijárást, vagy a furcsa alakokkal való üzletelést, mindenesetre megtette, amit utasításba kapott, és ennek köszönhetően áll most itt ezen a sötét, komor folyosón.
A kabátját nem vette le, annyira hideg és barátságtalan ez a hely, hogy csak egy kicsit kioldotta. A múltkor már megfogadta, hogy legközelebb nadrágban jön ide, mert ha nincs is hideg, a hangulat mégis úgy hozza, hogy azt érezze, fázik. Már egy jó negyed órája várakozik kint, hiszen nem elég az, hogy csak elküldi vagy leadja a papírt. Először be kell jelentkeznie, noha minden hónapban ugyanazon a napon, ugyanabban a napszakban jön, sőt előre meg is beszéli, aztán kiküldik, hogy kint várakozzon, majd visszahívják, hogy adja le a papírt, majd megint ki, majd ha már átnyálazták, amit írt, akkor vissza, hogy elmondják, mit állapítottak meg. Végül - ha szerencséje van - útjára bocsájtják, és ő megállapíthatja, hogy már megint elveszett egy fél napja baromságokra, mert ennek az egésznek semmi, de semmi értelme nincsen. Nagy valószínűség szerint ezzel a ki - be küldözgetéssel is csak szívatják, mert ettől tűnnek majd nagyon fontosnak.
Most épp ott tart, hogy bár már bejelentkezett, és azt mondták, csak pár perc, húsz perc után kijött közölni vele a titkárnő, egy zavaró szemű banya, hogy még legalább ennyi lesz, de nem biztos, ne mozduljon el, mert bármi történhet. Ahogy becsukódik az ajtó a nő mögött, úgy mutat be az ajtónak, majd a hátát a falnak vetve csukja be a szemét. Ez a hely, borzalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Házvezető-helyettes Navine, Animágus, Auror, Defenzor


officer friendly
offline
RPG hsz: 1641
Összes hsz: 3679
Írta: 2016. november 13. 19:23 | Link

Dr. Mácsai Zója
egy héttel az események után




Ahogy a bakancsát, úgy az egyenruhája masszív anyagából varrt nadrágjának oldalát agyagos, száradó sár szennyezi, azt kapargatja, amíg a lift emeletről emeletre halad, zökkenő megállókkal. A sarokban áll, épp csak fölsandítva az utastársak gyorsan rotálódó arcaira, leengedett baljában egy hivatalosnak látszó iratot gyűröget.
Ahogy a lift megáll az ő szintjén, lökdösődve tö utat magának. A folyosó jóval hűvösebb és barátságtalanabb, mint a parancsnokság: mindkét oldalt ajtók tömött sora szegélyezi a kő falakat, legtöbbjük mögül írógépek szapora kopácsolása, papírcsörgés szűrődik ki. A bürokratikus körök, a kihűlt, rossz kávé és a tollkattintgató irodisták fellegvára ez. A minisztériumi munka során időről időre mindenkit elvet a sora erre.
A bakancsai visszhangot verve dobbannak a padlón, azokat figyeli, csak néha pillantva fel az ajtók aranyozott számozására. Majdhogynem hetente jár erre, pontosan ismeri a procedúrát, ami a gyógyítói igazolások leadásával jár.
Tovább lassít a léptein, végül megáll. Először az ajtó, majd a gyűrött papír számaira hunyorít, csak aztán fordítja az arcát a már ott várakozó felé.
A gyomra könnyebbé válik.
   -  Hmmm-hmm... - ismét ajtó, ismét a nő - Ide vársz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 13. 19:58 | Link

Dwayne
Egy frusztrált héttel később

A várakozásban az a legrosszabbn, hogy bárkibe belefuthat az ember, lehet az a kellemetlenkedő szomszédasszony, az a pletykás fajta, vagy a sarki közértes fiú, aki megkérdezi, hogy mit csinált a tojásból, de lehet akár Dwayne Warren is, akit nem látott egy hete, és amikor utoljára látta, akkor bizony gonosz módon vélamágiát alkalmazott rajta, és hát tudjuk, hogy mi történt.
Egy hete, amikor dél körül egy hosszú búcsú kíséretében távozott, még mindig a mágiája alatt volt a férfi, és fogalma sincs, hogy mit gondol arról amit mondott, vagy arról, amit tettek. Tudatosan most először irányította a dolgot. Élvezte, majd bűntudata volt, majd ezzel álmodott, és akkor megint nem volt, majd megint, végül mégsem. Eléggé el tud tépelődni a problémákot. Végül azonban abban egyezett meg magával, hogy ennek így kellett lennie. Viszont ez az egy hét kevés volt arra, hogy magabiztossá vájon, ha szembetalálkoznak. Még egy hét, egy hónap vagy egy év, és nem, akkor se lett volna jobb.
- Öhm igen. Egy fél órája.
Az arcát elönti a zavar és a pír, érzi, ahogy a teste megborzong a férfi látványától, és most jön rá, hogy mennyire nagyon hiányzott neki Dwayne. Viszont fogalma sincs, hogy mit csináljon, hiszen semmit sem beszéltek meg. Ő elmondta, hogy mi a helyzet, aztán megbabonázta és lelépett. Gyönyörű, úgy viselkedett, mint egy gátlástalan férfi.
- Figyelik a munkám a szuicid hajlamú kölykök miatt.
A sárga mappát, ami a szöveget rejti, amit egy hónapja szerkesztget kissé felemeli, majd visszaejti maga mellé.
- És te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Házvezető-helyettes Navine, Animágus, Auror, Defenzor


officer friendly
offline
RPG hsz: 1641
Összes hsz: 3679
Írta: 2016. november 13. 21:43 | Link

Dr. Mácsai Zója


Az ajkába harap, a gerince mentén borzongás hullámzik végig, az elméjébe azonban nyugalom telepszik. Abbahagyja a papír gyűrögetését.
A hete frusztrált, türelmetlen idegességben telt. Ahogy Zója egy hete délben távozott, az illatával együtt, ami az ágyneműbe ette magát, mintha a nyugalmat és a fény egy részét i magával vitte volna. Elégedett mosollyal csukta be az ajtót mögötte, ugyanebben a derűs hangulatban indult el a konyha felé, reggelizni. Ám az egymás után tett lépések gyorsan vesztettek könnyedségükből. A hűtőajtót pedig már üres aggyal és tekintettel nyitotta ki.
Mégsem érti. Még csak nem is sejti. Pedig annyira egyértelmű, mi történt vele, az a ködös elhatározás...
Ám most, hogy ismét itt a nő, ő pedig a bűvkörébe került, a feszültség elillan. Ellazul, ahogy a dohányosok, mikor végre rágyújthatnak. A függősége tárgya ugyanis egy karnyújtásnyira van.
   -  Igazolás.
Mutatja fel a megtépázott iratot. Ő a nő mellé lép, ő is a hideg falnak támaszkodik az ajtósorra szemben.
   -  Eltűntél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 13. 21:57 | Link

Dwayne

Ránéz a papírra, ahogy a másik mellé lép. Nem szép dolog megint a mágiájával élni, de hát az ember olyan fegyverrel védekezik, amilyennel csak tud, és tudja, hogy a negatív és indulatos megmozdulások ellen neki most ezzel kell védekeznie. Persze csak finoman, épp csak annyira vonja Dwayne-t a bűvkörébe, hogy ne legyen veszekedés és esetleg gyilkosság ezen a folyosón.
- Szegény papír.
Elég gyűrött már így is, Dwayne pedig úgy néz ki, mint aki éppen most hempergett meg a sárban, miközben egy rosszfickót kapott el. De legalább nincs eltörve semmije. Észrevétlenül egy kicsit arrébb araszol, épp csak annyit, hogy a válla a vállához érhessen. Csak egy kicsit, egy kis rosszalkodás.
- Gondoltam, időre van szükséged.
Ez egy jó kifogás, az idő nagyon jó kifogás. Mindig is az volt. Olyan, mint a "rossz minőségű". Ezt akkor adta válaszul, amikor Mina megkérdezte az anyját, hogy mi történt a szőnyeggel. Nem hitte volna, hogy az önostorozás alatti fel  s alá járkálásban tényleg ki lehet koptatni a szövetet, és láss csodát, valóban megjelent a vörös - sárga csodában a kopás, a fakulás, sőt egy részen mintha csak milliméterekre lett volna a tényleges kilyukadástól.
- Túl sok időt adtam?
Kérdezi a hangját kissé lehalkítva, tekintetével most először megkeresve a férfit. Nyel egy aprót, mielőtt a következő mondatot is kiejtené:
- Szabadnapos vagyok, csak ezt kell elintéznem.
Rendben, ez talán túl merész tőle, de hát most kell megragadni a lehetőséget. Most nem annyira bódult, mint legutóbb, de mégis kicsit azért kap a mágiából. A tudata többnyire tiszta, mégis igencsak befolyásolható, így észrevétlennek hatóan még az ajkait is megnyalja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Házvezető-helyettes Navine, Animágus, Auror, Defenzor


officer friendly
offline
RPG hsz: 1641
Összes hsz: 3679
Írta: 2016. november 13. 22:21 | Link

Dr. Mácsai Zója


Zója környezetében más halandó bizonyára még nem érezné meg most a vélamágiát, legfeljebb megdícsérné, milye feltűnően csinos ma a nő. Dwayne azonban más, teljesen kiszolgáltatottja és függője a nő, ámblokk pedig a vélák megbabonázó, gonosz erejének. Igen, a tudata teljesen tiszta, magához mérten továbbra is alkalmas a racionális döntésekre - ezek a döntések azonban így, Zója bűvkörében igencsak egy témakörben csoortosulnak.
A válluk összeér, ő pedig nem húzódik el, mint máskor.
   -  Azt gondoltam, megbántad.
Válaszol szintén fojtott hangon, ám beszéde így is jól hallható a csöndes folyosón. Zója eltűnését érthető okokból a bűntudat jelének vette - ebbe mondjuk beletrafált, még ha az okát helytelenül is lőtte be -, ő pedig szintén ebből az kból nem kereste. Hiba volt, gondolja tisztább pillanataiban és rémlett fel előtte a hét folamán megannyiszor, kínos tépelődést okozva. Egyszer sem kereste az okokat, elvégre megtörtént és kész, ám tudja, hogy ami volt, egyáltalán nem helyes. Simán csak nem az.
De most mégis.
   -  Nekem sincs dolgom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 13. 22:34 | Link

Dwayne

- Bolond vagy, Dwayne Warren.
Jegyzi meg mosolyogva. A fejét egy pillanatra leszegi, a haja az arcába hull, így mikor újra felpillant, a rakoncátlan tincset a füle mögé tűri, szép lassú megfontoltsággal.
- Miért gondoltad, hogy megbántam?
Ahogy kimondja a kérdést, csak öt ok jut eszébe, amiért valóban úgy tűnt, hogy megbánhatta a dolgot. Megbánta? Egy kicsit, de nem azért, mert megtörtént, hanem azért, mert most is mágiát használ. Olyan ez, mint a mugliknál a szappanopera. Nem nézi senki, de mégis, egy kis hangot mégis ad rá, ha éppen elkap egy jelenetet belőle.
- Ha gondolod...
A mondatot azonban már nem tudja befejezni, mert feltárul az iroda ajtaja. Az előbbi kellemetlenkedő nő jön ki, arcán furcsa fintorral, ami mindkettejüknek szól. Valószínűleg remélte, hogy mostanra bárki is várakozik itt, megunta a dolgot, és elment.
- Warren, mit akar?
Zójánk arca önkéntelenül apró grimaszba vált a stílus hatására. Hihetetlen, hogy ez a pokróc nő itt titkárnő. Valószínűleg pont elég titkot tud ahhoz, hogy ne akarják kirúgni.
- Adja ide maga is. Ma már nem fognak ráérni a hülyeségeikre.
Mordul rájuk, szinte kitépve a papírokat mindkettejük kezéből, majd köszönés nélkül visszamasírozik, és becsapja maga mögött az ajtót.
- Hű.
Hirtelen fel se fogja, hogy mi is történt most pontosan, így a mellette lévőre sandít.
- Olyan üdítő mindig ide bejönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 351
Összes hsz: 494
Írta: 2016. november 18. 16:54 | Link



- Itt is volnánk - áll meg az íróasztala mellett, közelebb húzva egy széket a lány számára, ő pedig kabátját a széke támlájára terítve foglal helyet máris, hogy nekigyürkőzzön a munkának könyékig feltűrve ingujját. Nem igazán szeret belekönyökölni az iratokba, amilyen nehezen szárad egyik-másikon a tinta a papír minőségétől függően, bármennyire is egyszerű tisztítani egyébként néhány pálcaintéssel. Egyelőre azonban nem ír semmit, csak megigazítja azt a vagy tucatnyi formanyomtatványt, amit már tegnap előkészített. Túl sok győzködést nem igényelt, hogy a főnöke is rábólintson arra, hogy Ilda gyakornokként betekintést nyerjen az iroda mindennapjaiba, így most nem szaladgál papírok után, pusztán ki kell tölteni az iratokat, amiknek némelyike két példányban is ott hever előtte, vagy éppen háromban, attól függően, hogy csak itt kerül-e archívumba, vagy a lány, esetleg még az iskola számára is kell belőle egy-egy másolat.
- Teát? Esetleg kávét? - kérdezi meg, mielőtt még bármibe is belevágnának. - Esetleg forrócsokit? - veti fel, kihúzva az íróasztal egyik fiókját, hogy felmérje, mivel is kínálhatja meg a lányt. Az említett fiók felér egy édességbolttal is, annyi minden található benne, pillecukortól a karamelláig, és a legkevésbé sem sajnál osztozkodni gondosan válogatott készletén. Megvárja a lány válaszát, majd magának kávét készít, tekintettel a korai időpontra, meg kissé azért meg is fagyott az épület előtt ácsorogva, amíg Ildára várt. Határozottan jól fog esni az a meleg innivaló. Nemsokára már a bögre tartalmát kavargatva dől hátra a székén.
- Na és hogy tetszik eddig a parancsnokság? - érdeklődik, miután mutatott útban idefelé néhány részleget, kihallgatót, mindenfélét, amit elég érdekesnek ítélt és éppen útjukba esett.
- Egyelőre nem lesz túlzottan érdekes, aktákat töltögethetsz, másolhatsz, és, ha rajtam múlik, megnézhetsz néhány kihallgatást - vázolja, miben is lesz része kezdetben a lánynak. Bár van némi ellenérzése a tegeződéssel szemben, de úgy vélte, egyszerűbb lesz, ha feladja, Ilda nagy lelkesedésében úgyis mindig letegezi, és abban meg igaza is van, hogy a korkülönbség mégsem irdatlanul nagy közöttük. Ha már a gyakornoka lesz és ott fog sertepertélni körülötte meglehetősen sűrűn, egyszerűbbnek látja így. - Bármi kérdés, óhaj, sóhaj? A papírokat már előkészítettem, mindjárt át is nézhetjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 18. 17:58 | Link

Kelemen  Smiley

Az első pillanatban még kellemetlenül éreztem magam, amiért szegény Kelement megvárattam ebben a nagy hidegben, de sajnos indulás előtt még el kellett intéznem néhány dolgot Bogolyfalván anyám kérésére, emiatt majd tíz perces késéssel érkeztem a minisztérium elé, ahol a férfi már ott ácsorgott.
Nem is tétlenkedtünk sokáig az épület előtt, egy gyors köszönést, s röpke időjárás elemzést követően megindultunk az irodája felé, útközben pedig alaposan szemügyre vettem mindent az épület belsejében, hogy a későbbiekben majd könnyeden tájékozódhassak a különféle folyosók, és épületrészek közt.
- Apám kiskoromban elhozott engem ide párszor, de az már annyira régen történt, hogy el is felejtkeztem róla. Azóta sok változást vittek véghez itt, például az a folyosórész akkor úgy tudom, hogy még nem is létezett. Gondolom, jó néhány irodával bővítették az épületet. – Jegyeztem meg, bár az is lehet, hogy csupán tértágító bűbájt alkalmaztak itt is, mint sok ehhez hasonlatos épületben. Ki tudja?
Mindenesetre megérkeztünk a férfi irodájához, s tekintettel arra, hogy odabent sokkal kellemesebb volt a hőmérséklet, máris megváltam szövetkabátomtól, sálamon is lazítottam, s magam előtt karoltam át a kabát anyagát, miközben megtorpantam a férfi asztala előtt.
- Ó köszönöm, igazán kedves vagy. – Jegyeztem meg egy mosollyal, megfeledkezve arról, hogy nem egyeztünk ki a tegeződésben. Valamiért mégis gyakran rám tört ez a tegeződhetnék, hisz Kelemen egyáltalán nem tűnt öregúrnak ahhoz, hogy nekem kisasszonyként kelljen pipiskednem mellette.
- Igazán kellemes környezetben dolgozol, már ha éppen nem bűnözők után kajtatsz. – Jegyeztem meg egy halk kacaj kíséretében, miközben pillantásomat körbevezettem a helyiségen, s arra a megállapításra jutottam, hogy magamat is el tudnám képzelni egy ilyen iroda kényelmes bőrfotelében, miközben aktákat nézegetek, és különféle bűntettek után gyűjtök anyagot.
S ha már Kelemen volt oly kedves, hogy odahúzott nekem egy széket, akkor kihasználva a lehetőséget, helyet is foglaltam az ülőalkalmatosságon, lábaimat macskamód nyújtottam előre, s fejemet egy pillanatra oldalra billentettem, miközben az asztalon heverő papírlapokra vetettem egy pillantást.
- Ez igen, micsoda nagy választék. – Nem akartam túl szemtelen lenni, de egy kicsit előrébb hajolva, sikerül bekukucskálnom a férfi fiókjába, amiben valóban sok minden lapult, főként finomságok egymás hegyén-hátán.
- Egy gyümölcsteát szívesen innék, de rád bízom, hogy milyet. – Mosolyogva fürkésztem a férfi íriszeit, s figyeltem tevékenységét az irodában, olykor pedig még mindig kémleltem a bútorokat, vagy épp az asztalán heverő apró tárgyakat és írószereket.
- Lenyűgözött, komolyan mondom, hogy úgy érzem, ide születtem. A kihallgató termek kissé bizarrak, de gondolom, hogy nem is éppen komfortra tervezték őket, hanem azért annyira egyszerűek, hogy a kihallgatandó személyre még inkább nyomást gyakoroljanak. Egyébként minden helyiség rendezett és kulturált, tényleg szívesen dolgoznék itt. – Őszinte elégedettséggel válaszoltam a férfi kérdésére, s ha felém nyújtotta a gőzölgő csészét, akkor elvettem azt, majd belekóstoltam a teába.
- Hm, mi ez? Erdei gyümölcs vagy málna? Mindenesetre nagyon finom. Köszönöm. – Újra kortyoltam a forró italból, majd tekintetemmel nyomon követtem a férfi mozgását, s kíváncsian hallgattam őt arról, hogy pontosan majd milyen feladataim is lesznek, ha mellette töltöm a gyakornokságot.
- Semmi gond, már annak is örülök, hogy néha kimozdulhatok a kastélyból, és egy kicsit más dolgokkal is tölthetem a szabadidőmet. Szóval ne aggódj, ugyanolyan szívesen másolok majd papírokat, ahogyan futnék a bűnözők után – Jegyeztem meg nevetve. – Ugye lesz majd arra is lehetőségem, hogy veled együtt gonosztevők nyomába eredjek? Csak mert az a része is nagyon érdekel. – Nem tudtam fékezni az érdeklődésemet, s ő is láthatta rajtam az izgatottságot.
- Igen, kérdésem az volna. Az egyik az, hogy milyen időközönként lenne ez a gyakornokság, mettől meddig tartana, illetve a munkavégzésem helye az ez az iroda lenne? A másik kérdésem pedig..- Nem tudtam feltenni már, ugyanis az egyik folyosóról eszement ordibálás hallatszott, s mintha egy pillanat alatt felbolydult volna minden.
- Kelemen, nálatok ez egy normális hétköznap? – Kérdeztem nevetve, nem gondolva arra, hogy talán valami komolyabb baj lehet, s esetleg egy elfogott bűnözővel akadt odakint probléma.
- Jesszus, mi volt ez a nagy dörrenés? – A következő pillanatban hirtelen, mintha megremegtek volna az épület falai, s mintha valaki robbanó átokkal sújtott volna le valamelyik helyiségben. Ezt már nem lehetett csak úgy ülve eltűrni, némi ijedelemmel ugrottam fel a székből, s az ajtó irányába pillantottam.
- Megnézzük, hogy mi történik odakint? – Kérdeztem Kelement, miközben aggodalmasan fúrtam pillantásomat íriszeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 351
Összes hsz: 494
Írta: 2016. november 18. 22:01 | Link



- Meg átszervezésre is került sor, de most itt az alkalom kiismerni rendesen, mi merre található - jegyzi meg, miközben azon van, hogy megszabaduljon a kabáttól, és ingujját is feltűrje egészen könyékig, nekikészülve a ma még rá váró munkának. Egyelőre kihallgatásról nem esett szó, de a papírmunkával úgyis lemaradt kissé az utóbbi néhány napban- nem első alkalom, még szerencse, hogy sosem hagy semmit utolsó pillanatra, mert ahhoz túlságosan is kényszeresen ragaszkodik a pontossághoz -, lesz mit dolgoznia éppenséggel. A tegezésre ezúttal már szeme se rebben, mi több, kezdi beismerni, hogy bizonyára Ilda is az a makacsul közvetlen természet, akinek egyszerűen nehezére esik a magázódás, és egyszerűen kevesebb energiába és bosszankodásba fog kerülni, ha ő meg nem ragaszkodik annyira ehhez.
- Valóban. Ami azt illeti, nem járok különösebben sokat terepre, nem annyira ott van rám szükség, mint a kihallgatóban - helyesbít egy elnéző, féloldalas mosoly kíséretében. Az az érzése, hogy a lány még mindig abban a hitben él, hogy minden auror nyomozó, aki a nyomozóirodának dolgozik, vagy ha nem is, hát őt annak véli. Majd csak sikerül felvilágosítani az itteni beosztásokról is meg a hierarchiáról. Talán éppen ezzel kellene majd kezdenie, ha ténylegesen megkezdi a gyakornokoskodást. Hogy Ilda is helyet foglalhasson, közelebb is húzza az első széket, ami keze ügyébe akad. Maga az iroda nem teljesen elzárt szoba, hanem csak amolyan félig elhatárolt sarok, amelyen egy másik, jelen pillanatban szabadságon lévő aurorral osztozik. Nem kifejezetten a privát szférán van a hangsúly, de ettől még egész könnyedén kelti ezt a hatást az a sarok a maga egész kényelmes és otthonos voltával. Egyik asztal sem holmi személytelen csontváza egy unalmas, rutinszerű munkának.
- Egyébként a terepről majd többet mesélhet Krisztián, mert ő nyomozó. Az övé a másik asztal, csak a héten épp szabadságon van - int fejével az üresen álló asztal felé. - Amíg nincs itt, és nem szerzünk neked is asztalt, használhatod amúgy az övét. Biztos, hogy nem fog harapni érte - teszi még hozzá iménti szavaihoz, mielőtt még visszatérne a saját asztalához, hogy feltárja a kincses fiók titkait. El is vigyorodik az elismerés hallatán, szóvá ettől feléledő büszkeségét azonban már nem teszi. Inkább gyümölcsteát keres a lánynak, majd a kávéval együtt azt is elkészíti. Még jó, hogy bögréből valahogy itt is többet tart, mint amennyire szüksége lenne, így végképp nem okoz gondot, honnan is kerítsen egyet, hogy a lány teázhasson.
- Valahogy úgy, bár a hatás általában enyhíthető vagy éppen fokozható egy kis mágiával, például illúziók segítségével, attól is függ, hogy kivel van dolgunk. Volt már itt kisgyerek is szemtanúként, gondolhatod, hogy olyankor aztán a legkevésbé sem előnyös egy ilyen kihallgatóterem - részletezi, hogy is áll a helyzet az említett termek tekintetében, és visszatérve az asztalhoz a lány elé teszi a bögre teát, ő meg a tetemes mennyiségű cukrot igyekszik feloldani kávéjában kitartóan kavargatva azt. - Málna - válaszol a kérdésre, mielőtt még azt kezdené ecsetelni, mire is számíthat Ilda, és valahogy megnyugtató a lelkes válasza. Nem mintha azt várta volna, hogy csapkodni fog, amiért nem terepen kezd azonnal, de tetszik neki a másik által tanúsított hozzáállás.
- Igen, biztos lesz - bólogat, és kávéjába belekortyolva gondolkodik el az újabb kérdésen, amit a lány hozzá intéz. - Ha megfelel, a szerződésed rendes szakmai gyakorlatnak minősül, amit még a rendvédelmi akadémián is figyelembe vesznek majd, ezért százhúsz órára szólna. Ez úgy hozzávetőlegesen tíz óra hetente a tanév végéig, ha jól számolok, a karácsonyi szünetet levonva, de végeredményben te döntheted el, mikor tudsz itt lenni - osztja meg a részleteket, a lány elé tolva az említett papírt, amin szerepel a pontos óraszám is már az első oldalon.
- És természetesen, elsődlegesen az iroda lenne a munkavégzés helye, de aurori munkakörben ez változó. Ennyi idő alatt eljutsz kihallgatóba, terepre, de még az archívumba is, vagy más emeletekre és osztályokra, attól függ... mi a fene- teszi le a kávéját, amikor kintről ordibálás szűrődik be. Ha mindez nem lenne elég, még feltehetőleg egy robbanó átok is eldördül odakint, és csak remélni meri, hogy csupán az. - Általában nem ilyen eseménydúsak a napjaink, de megnézem máris, mi történik - dünnyögi kissé kelletlenül, mert semmi jót nem sejtet mindaz, amit eddig hallani volt szerencséjük kintről. Pálcáját kézügybe helyezve kel fel a székéről, hátrahagyva a kávét, és szándékai szerint Ildát is itt hagyná, olvasgassa inkább a papírokat, mert Áron kettőbe fogja harapni, ha bármi baja esik, így kissé meglepetten pislog rá a kérdés hallatán. - Úgy gondoltam, hogy csak én nézem meg, te meg addig is átnézhetnéd az iratokat - vázolja az elképzeléseit, mielőtt még kilépne a folyosóra. Odakint mintha kisebb hurrikán tombolt volna, de úgy tűnik, sikerült már megfékezni a gyanúsítottat. - Idióta elemi mágusok - dohog visszatérve, amint két szóban összefoglalták kérdésére válaszul, mi is történt. - Ebből egyelőre nem sokat lehet látni. Rendbe teszik a folyosót, kap egy képességkorlátozó karperecet, és remélhetőleg van bent másik kihallgató tiszt is, aki ráér, mert én ki nem állhatom őket. Ha minden igaz, ezt éppen képességhasználattal való visszaélés miatt hozták be. Látványos pusztításra használta az erejét, és még a muglikat sem kímélte. Kínos ügy, de térjünk vissza inkább a papírokra. Ha minden jól megy, szemtanúkat is fognak behozni, ami további kihallgatásokat jelent - tér el a tárgytól máris, hogy ne nagyon beszéljenek elemi mágusokról. Határozottan nem a kedvenc témája. - Na szóval, lenne ugye egy szerződés, három példányban, mert ebből a tanoda is kap, nálad is marad egy, meg mi is archiválunk egyet - kezd magyarázni máris, kézbe véve az egyik másolatát az imént a lány elé tolt dokumentumnak.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. november 18. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. november 26. 17:34 | Link


Az ajtónak hátat fordítva, a székében teljesen hátradőlve, mutató- és középső ujjával orrnyergét masszírozva várja, hogy a Black fiú megérkezzen hozzá. Még van tíz perce, mielőtt késésben lenne, Balázs viszont szeretné végre elkezdeni a munkát aztán hazamenni a jó meleg házba a lányához. Még vacsorát is akart neki csinálni, ezért minél előbb elmehet innen, annál előbb nekiállhat a főzésnek. Igazi mintaapa lesz belőle, csak figyeljétek meg. Befejezi szeme dörzsölgetését és megfordul a székével, tekintete a vele szemben álló asztalra és annak üres székére siklik. A papírkupac összekeveredve, szanaszét hever a mahagónilap tetején, mire az auror csak rosszallóan megcsóválja a fejét és felkel székéből, hogy hozzon magának egy kávét. A szobából kilépve rögtön belefut egyik nem egészen kedvelt kolléganőjébe, aki hosszasan magyarázkodni kezd neki valami furcsa esetről, mire muszáj megállnia és végighallgatnia a történetet. A nő viszont annyira hadar és értetlenül beszél, hogy mire továbbáll, Balázs már azt sem tudja, miről zagyvált az előbb. A kávéját gyorsan beszerzi és még az is megfordul a fejében, hogy a Black fiúnak is hoz egyet, de aztán elveti az ötletet és egy darab pohárral a kezében indul vissza. A szobájába visszatérve ismét helyet foglal, kávéjába kortyolva fordul szembe az rendetlen asztallal. Másfél hónapja kapott társat maga mellé Szarvas Mihály személyében, aki jelenleg nem tartózkodik a Minisztériumban, így szobájuk most csendes, csak széke halk nyikorgását hallani, ahogy fordul vele. Kávéja ízlelgetése közben pálcájával int a falnál álló szekrény felé és egy invito segítségével magához hívja az összes aktát, amire szükségük lesz ezen a délutánon. Vet egy pillantást az órára, aztán pálcájával rendezgetni kezdi az iratokat, van, amelyiket magánál tartja, van, amelyiket a külön alkalomra behozatott asztalra lebegteti Adriannak, aki ugyanis aurornak készül, Balázs pedig segít neki ebben-abban. Múlt alkalommal megbeszéltek mindent, legalábbis a férfi így gondolja, aztán ha a fiúnak van még kérdése, ma úgyis felteheti. Csak érkezzen meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 26. 18:11 | Link


kinézet
work song


Ellenőrzöm a kávém, ahogy megjelenek a minisztérium előtt, aztán, ahogy meggyőződöm, hogy a bűbájjal ellátott papírpohárból egy csepp sem hiányzik, be is sétálok az épület ajtaján - hogy aztán Balázs irodája felé vegyem az irányt. Igazából még mindig ésszerűbbnek tartottam volna, ha a faluban maradunk, mert ott közelebb is van, meg otthoniasabb is, de igazából a férfi a főnök kettőnk közül, szóval ő rendelkezik a helyszín felett. Ami a fővárosbeli irodája, mint kiderült.
- Azt hiszem nem késtem - a magyar nyelvvel vannak problémák, főleg az akcentus meg a ragok terén, de ha megerőltetem magam, akkor egész szépen helyezem egymás után a szavakat. Tényleg. Azért remélem, Balázs nem várja el tőlem, hogy végig az anyanyelvét használjam, mert akkor a) vagy nem fogunk sokat beszélgetni, vagy b) nehézkesen fogunk beszélgetni. Azért én próbálkozom. Az akcentusomról meg nem tehetek.
- Mi lesz ma? - becsukom magam mögött az ajtót, aztán hol az egyik, hol a másik asztalra nézek a három közül, és őszintén nem tudom, melyik a félelmetesebb. A halomnyi papír, vagy a halomnyi akta. Lehet takarítanom kell. Akkor lefekszek és sírok. Nem akarok takarítani. Nem erről volt szó, álo.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. november 26. 22:49 | Link


Lábaival lökdösi ide-oda magát a széken, fejét nekidönti annak támlájának. Egyik kezében a kávétól forró poharát tartja, másikban a pálcáját, amivel az aktákat rendezgeti. Belekortyol az italba, majd az utolsó aktát is a helyére lebegteti, pálcáját ezek után az asztalára dobja, pont mikor Adrian benyit az ajtón, kezében egy pohár kávéval. Balázs rosszallóan ráncolja a homlokát, de nem feltétlenül a koffein látványától.
- Kopogás. Kérlek, Adrian, máskor kopogj - hangja kedves, kicsit feddő, de egyáltalán nem mogorva. Lehetne a paraszt főnök, aki kedve szerint ugráltatja a beosztottját és minden alja munkát vele végeztet, de még a stílusa is olyan lekezelő, hogy fel kéne pofozni. Adrian nem auror még, hogy így viselkedjen vele, hanem egy gyerek, de még ha valóban a beosztottja lenne sem venné elő a parancsolgatós, bunkó Balázst. Épp elég annyi is, hogy egész délután aktákat pakolgathatnak.
- Átnézzük a régi aktákat. Ezek többnyire jelentéseket tartalmaznak, így lesz mit olvasnod. Lehet, hogy kicsit unalmasnak tűnik, de meg kell csinálni. - Előredől a székében és lerakja a kávés poharát, majd int a fiúnak, hogy foglaljon helyet. - Csoportosítsd őket aszerint, hogy melyik évben történtek. Nézd meg, hogy biztosan le van-e zárva mindegyik. Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel, ma ez lesz a dolgod. Az irodai munka nem mindig csupa szórakozás, de találkozhatsz egy-két érdekes esettel is. Ha végeztél, elmehetsz.
Monoton szövegét ledarálja, beszéd közben végig Adrian arcát figyeli, hátha az ott végigsuhanó "nem akarom" és "menjél a francba" pillantásokat sikerül elkapnia. Nem tudja pontosan, hogy most, ezen a délutánon fogja-e elvenni a Black fiú kedvét teljesen az aurori pályától, de ha el is végzi az akadémiát, az első két minisztériumban töltött évében csak ilyen munkát végezhet. Jó lesz, ha felkészül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. december 3. 13:54 | Link


friction

Beharapva szám ejtek meg egy bocsánatkérő arckifejezést, ahogy bólintok. Oké, kopogás, megjegyeztem. Mondjuk nem tudom, mi mindenen kaphatnám rajta Balázst, de igazából nem is az a dolgom, hogy ezen gondolkodjak.
- Ne haragudj - hát én már nagyon jófiú vagyok, nem is értem, mi történik velem. Lehuppanok a számomra kijelölt helyre, aztán lerakva a kávém hallgatom végig amit mond, mint valami jó kisiskolás, aki csak úgy csüng az előkészítős tanárnéni/bácsi szavain. Hát lehetne rám panaszkodni? Ugye, hogy nem.
Bólintok, ahogy befejezi, aztán magam elé is húzom az első kezembe akadó aktát, hogy felnyissam. Én amúgy nem vagyok egy ilyen szófosásos ember, ehhez meg amúgy sincs nagyon mit hozzáfűznöm. Ő a rangidősebb, ő van régebb óta itt, meg stuff, szóval biztos tudja, mit miért csináltat.
- Lesznek ilyen drámai esetek? - lapozgatva pillantok fel, automatikusan váltva az anyanyelvemre - megesik -, csak, hogy ne legyen ilyen néma csend és hullaszag.
Amúgy nem várok el ilyen drámai mugli filmes fordulatokat, hogy rátalálok egy lezáratlan sorozatgyilkos ügyére, vagy, hogy kiderül, a családom valójában nem is a családom, meg nem is azok, akiknek mondják magukat. Az túl izgalmas lenne. És, mint ahogy Balázs is mondta - olyan nehéz kimondani a nevét, hát beletörik a nyelvem -, az irodai munka nem izgalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
a Parancsnokságon
Írta: 2016. december 8. 16:29
| Link

Roth | a BNH akcióban |

[a Hopp-állomásos nyomozás folytatása]

Igazán nem hosszú az út két varázslónak a Hopp-állomás és a Parancsnokság között, de valahogy egy örökkévalóságnak tűnik. Lehet, hogy köze van ahhoz a tényhez, hogy az auror ellenállhatatlan taperolási-vágyat érez magában, és ennek természetesen eleget is tesz. Tobias könnyes búcsút vesz a személyes zónájától és, mint aki beletörődött már a sorsába, nem szól semmit, gyászos némasággal tűri a vállcsapkodásokat, a karcsipkedéseket és mindent, amit még tartogat számára az élet.
Az akták megszerzése meglepően gyorsan megy, ő csak ül egy üres kihallgatóteremben és hordják elé az anyagokat. Mikor mindenkiről ott van, kiveszi a fényképeiket és szép gondosan elhelyezi őket az asztalon, soronként négyet, két oszlopban. Tűrhető mennyiségű gyanúsított. Mindegyiket egyszer megnézi, alaposan, beégetve memóriájába az utolsó részletig. Ezután újra jön a már ismerős ingalebbenés és
munkától nyüzsög az emelet, az irodák között levelek röpködnek, néhol egy önjáró toll vés valamit, máshol iratok rendezgetik magukat a megfelelő sorrendbe. A tökéletesen harmonikus káosz közepette ülök az asztalomnál, az előírt sötétbarna, egyszer egyes lapfelület, rajta az előírt tintatartó, toll és egy papír, amit javítanom kell, mielőtt továbbmegy aláírásra. Aljamunka. Házimanónak sem adnám. A fogamat szívva morgok kivehetetlenül, csak úgy, mert jól esik és mert úgysem hallja senki. Ha hallaná, sem érdekelné őket. Lapos, gyűlöletteli pillantást vetek az iroda másik felében átvonuló alakra. Az a tökéletes ing, az a mindig élére vasalt nadrág. Még a talárját is vasaltatja. De ismerem én, tudom ám, hogy kicsoda ő valójában. Ó de mennyire…
A duruzsoló morgás halk morajjá válik, majd végleg elcsendesedik. Tobias kinyitja a szemeit és lenéz az előtte álló képekre. Félresöpri őket, csak egyet hagy meg, amit előrehúz, mellé pedig a hozzá járó aktát helyezi.
- Hozzák be - adja ki az egyszerű, lényegretörő kérést. Vagy parancsot. Részletkérdés. Nem tartja kizártnak, sőt, jó esélyt lát arra, hogy az illető ma beteget jelentett, s az azt megelőző napokon is. Amíg vár, felüti az irattartó tetejét, végiglapozza, majd újra becsukja és hátradől. Egyeseknek úgy tűnhet, csak a képeket nézte meg, de ha rákérdeznének bármilyen információra, meglepődnének a válaszon. Szépen elraktározott mindent, mostmár csak fogást kell találni az ürgén. Mert sajnos bizonyíték az még mindig nincs. Egy alapos házkutatás lehet meghozná a gyümölcsét, de ahhoz sem osztogatják csak úgy az engedélyeket. Fárasztó lehet ezeket a köröket mindig lefutni.



***

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 16. 12:33 | Link

Kelemen

- Krisztián? Nagyszerű, jól van, várom már, hogy vele is találkozhassak. Apám révén nem túl sok kollégáját ismerhettem meg, valamiért mindig igyekezett távol tartani ettől a helytől. Biztos attól félt, hogy a nyomdokaiba lépnék. – Jegyeztem meg egy könnyed mosollyal, miközben kényelmesen ücsörögtem a széken, s röpke pillantást vetettem a nyomozó asztalára. Tekintetemmel ezután mégis inkább Farkast kémleltem, s az ő mozzanatait.
- Azért majd odafigyelek arra, hogy ne csapjak nagy rendetlenséget, hajlamos vagyok rá. – Ismét elnevettem magam, végül inkább elhalkultam, hisz talán még sem illik az első gyakornoki napon tele harsogni az irodát. Nem szerettem volna azt, ha Kelemennek rossz gondolata támadt volna velem kapcsolatban.
S bár egy pillanatra elméláztam, a következő percekben figyelmemet ismét Farkasnak szenteltem, és érdeklődve hallgattam történetét a kihallgató terem kapcsán.
- El tudom képzelni, hogy milyen nehéz szituáció lehet éppen egy kisgyereket kihallgatni. Néha még a kamaszokat is megviseli, gondolom. – S persze itt inkább elhallgattam, hisz nem szívesen osztottam volna meg Farkassal mindazt, ami nyáron történt velem. Még túl friss volt az élmény, a kihallgatásom minden egyes pillanatára emlékeztem, és erről valahogy nem is kívántam szólni mentorom előtt.
- Százhúsz óra? Ez nem is tűnik olyan nagyon soknak, én máris években gondolkodtam. – Talán már komolytalannak gondolhatott, amiért ennyit mosolyogtam, de igazán csak ezzel próbáltam palástolni előtte azt a kis bizonytalanságot, amit hirtelen amiatt éreztem, hogy vajon képes lennék-e elvégezni majd az irodában rám bízott feladatokat. Persze, a férfi szavaira közben hevesen bólogattam, hisz lényegében tökéletesen megfelelt az, amiről a szerződés szólt.
Tovább ittam volna a férfi szavait, hirtelen azonban robbanásszerű zaj törte meg a csöndet, s bevallom, azonnal izgatottá váltam, tudni akartam, hogy mi történik odakint. Farkas természetesen rám szólt, hogy maradjak csak és olvasgassam azokat a lapokat, de ki állíthatna meg egy kíváncsi és fiatal aurortanoncot, aki ízig-vérig vágyik egy kis izgalomra.
Én sem tudtam megülni a fenekemen, azonnal felpattantam, s miután Kelemen hátat fordított nekem, utána sétáltam. Éppen ezért, talán váratlanul érhette, ahogy visszafordultában szinte a mellkasába ütköztem. Talán még rá is hoztam a frászt, bár sosem tűnt egy ijedős alkatnak.
- Bocsi, túl kíváncsi voltam. – Elnézést kérő mosolyt húztam ajkaimra, miközben hátrébb léptem, hogy visszatérhessen az irodába. Bíztam benne, hogy azért nem fog rám haragudni, s talán ismét meggondolatlanul cselekedtem, hogy nem fogadtam neki szót már az első napon.
- Kicsit bosszúsnak tűnsz, minden rendben van? – Meglepett, hogy ennyire nem kedveli az elemi mágusokat, s bár nem akartam túl kíváncsian kutakodni a magánéletében, azért érdekelt volna az, hogy miből fakad ez az ellenszenv.
- Nem semmi, hogy mik történnek itt, azért szívesen megnéztem volna, hogyan hatástalanítják őt. Remélem ilyen izgalmasabb helyekre is kiviszel majd. – Nem tagadtam, hogy mennyire várom a közös munkát, s talán túl lelkesnek tűntem, de az érzéseimet még sem tudtam visszafojtani. Gyerekkorom óta vártam arra, hogy apám nyomdokaiba léphessek, és ezt a szakmát tartottam az álomnak. Éppen emiatt mindenütt ott akartam lenni, és a lehető legtöbb tudást akartam magamba szívni Farkas mellett.
- Oké, a szerződés…nos, teljesen meg vagyok elégedve vele, nem tartalmaz semmilyen apróbetűs részt, szóval nem félek aláírni. – Jegyeztem meg humorizálva, s ha kaptam egy tollat, akkor máris aláfirkantottam a nevemet mind a három példányon.
- Most pedig, hogy aláírtam a papírokat, máris izgatottan várom az első feladatot. Már ma is elviszel valamerre? Vagy ma még ne maradjak? – Kíváncsi mosollyal fürkésztem pillantását, miközben kortyoltam a málnás teából.
- Hm, ez fergeteges, jó igaz, hogy csak egy bögre forró víz kellett hozzá, meg a filter, de akkor is nagyon jó...hmm. Egyébként, mi volt a legveszélyesebb feladat, amiben részt vettél? Volt, hogy megsérültél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 351
Összes hsz: 494
Írta: 2016. december 16. 20:05 | Link



- Félthet, de ez érthető is. Nem mondom, hogy az aurorszakma nőknek nem való, mert ez nem igaz, inkább úgy gondolom, hogy nem mindenkinek való nemtől függetlenül, viszont egy apa mégiscsak másképp látja a gyerekét. Az én apám sem repesett az örömtől, amikor az akadémiára jelentkeztem - válaszolja, még pakolászva egyelőre az asztalán ide-oda az egyébként katonás rendben tartott dolgokat, és bögrét varázsolva elő, illetve teát, hogy kellemes előfeltételeket teremtsen egy már szinte barátságosnak mondható beszélgetéshez. Kénytelen bevallani magának pakolászás közben, hogy bár fogalma sincs, nem fog-e az agyára menni a lány, ha már viszonylag sok időt fognak együtt tölteni ebben a laza gyakornok-mentor szerepkörben, pillanatnyilag nem zavarja, hogy itt van. Mi több, még valamiféle öröm nyomait is fel véli fedezni gondolatai között, hogy végre átadhat valakinek valamit abból, amit eddig sikerült tanulnia, illetve tapasztalnia. Mosolyra húzza a száját ő is, amikor felcsendül Ilda nevetése, de csendben tesz-vesz tovább, míg elé nem teszi a bögre teát, és helyet foglal a székén, teljes figyelmét szentelve most már a lánynak.
- Eléggé, bár van varázspszichológusunk is egy ideje, aki a traumatikus élményen átesett gyerekekkel, kamaszokkal való beszélgetésekben nagyon sokat tud segíteni, na meg igénybe vesszük legilimentorok segítségét is, ilyesmi. Egy ügy sem ér annyit azért, hogy aztán szerencsétlen szemtanúk egy életre szenvedjenek a kihallgatás után - fejti ki kicsit részletekbe menően, mikbe lehet ütközni, noha ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, nem több. Ilda is látni fogja majd, ha tényleg ebben a szakmában marad.
- Átlagos szakmai gyakorlatnak felel meg, de ha lejár, és úgy érzed, tetszik, meg maradnál, elintézhetjük azt is - közli biztatóan pillantva a másikra. Ez már tényleg csak azon fog múlni, hogy Ilda hogy áll helyt - bár szerinte ez aligha lesz gond -, és mennyire tetszik neki az egész. Folytatná is azt, amibe éppen belekezdett, ám a sors közbeékel egy kisebb felfordulást odakint. A maga részéről talán még el is siklana az egész fölött azzal, hogy kollégái bizonyára máris urai a helyzetnek, azonban a lány kíváncsi, így ő is megnézi, mi történt, hogy megnyugtathassa, nem omlik rájuk menten az épület. Visszafordulva kissé meglepődik, hogy majdnem beleütközik a lányba, de csak szemöldökét vonja fel kissé kérdőn, mielőtt visszaterelné az irodába.
- Nem szeretem az elemi mágusokat, de hosszú történet. Viszont egyezzünk meg, hogy még egyszer nem jössz így utánam, jó? Nem szeretném elmagyarázni az apádnak, hogyan kerültél átkok kereszttüzébe vagy éppen gyengélkedőre - javasolja még meglehetősen nyugodtan, bár hangjában valami erős hangsúllyal, ami miatt nehéz lehet ezt nem komolyan venni.
- Varázstárggyal korlátozzák a varázserejüket, a fegyintézeteknek meg vannak speciális zárkáik, ahol a karperecek nélkül is képtelenek használni az erejüket - feleli kissé kurtán, de azért enyhén mogorva hangulata gyorsan tovaillan. Ilda lelkesedése mégiscsak jó dolog, és rá is bólogat a megjegyzésére.
- Persze, előbb-utóbb eljutunk még érdekes helyekre is, és ha nagyon akarod, ezt is megnézheted, úgyis kihallgatásra hozták be, de előbb töltsük ki a papírokat - jegyzi meg, majd még belekortyol teájába, mielőtt alaposabb magyarázatba kezdve valóban nekilátnának a papíroknak. Akad néhány kitöltendő irat, de elég gyorsan a végére érnek az egésznek, még ő is aláír mindent, ha a lány elolvasta és kitöltötte, amit kell, aztán szétszedi, mi kinél is marad, végül hátradől a székén, teája maradékát kortyolgatva.
- Te aztán nem bírsz nyugton ülni, mi? - neveti el magát két korty tea között, éppen úgy időzítve, hogy ne akarjon aztán megfulladni. - Maradhatsz, ha szeretnél. Ha mostanában lesz az a kihallgatás, megnézhetjük - ajánlja fel, egyelőre ennél jobb ötlete a valami érdekes helyet érintően sajnos nincs. Bólint a tea méltatásának hallatán, és elgondolkodik a hozzá intézett kérdéseken.
- Huh... - kezd bele, majd teája maradékát azért megissza, mielőtt folytatná. - Hát veszélyes tekintetében... egy irodai kihallgató munkája nem túl veszélyes. A legrosszabb általában a képességével visszaélő varázsló, főleg ha bekattan, de munka közben még nem sérültem meg, azt hiszem. Nem emlékszem ilyesmire, ha csak azt nem számítjuk, hogy... na egyszer nekem esett egy kissé kattant gyanúsított, és betörte az orrom - rázkódik meg a válla a nevetéstől, mert ebben a pillanatban szórakoztatónak érzi, hogy varázsló létére ez volt a legkomolyabb sérülése, legalábbis ami az itt töltött évek alatt akadt, a hírszerzésről azért mégsem fog beszélni. - Na akarod megnézni, hogy zajlik egy kihallgatás? Már persze, ha most lesz - veti fel letéve üres bögréjét, és előre dőlve ültében, készen arra, hogy ha a lány benne van, elhagyják az irodát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. december 17. 23:31 | Link


Egy bólintással engedi el maguk mellett a feddő szavakat, talán látszik is rajta, hogy már inkább csak amolyan megszokásként szól rá a fiúra és nem azért, mert mindenképpen áskálódni szeretne vagy kioktatni Adriant. Annak még nem jött el az ideje, hogy apáskodva illemre tanítsa a gyereket, aki úgyis csak azért jött, hogy az unalmas irodai munkában segédkezzen neki és közben némán öntsék magukba a kávét, mert most valószínűleg ez az egyetlen, amiben Adrian is egyet értene vele. A rellonos egyébként teljesen nyugodtan hallgatja végig a férfi szövegelését, aki még egy kicsit meg is lepődik ezen, majd egy homlokráncolást követően hátradől a székében és gyanakodva méri végig a fiút. Aztán egy vállrándítás kíséretében előrelendül és az asztalához csúszva fellapozza az első aktát. Ekkor teszi fel Adrian a kérdését. A férfi felpillantva, egy pillanatra eltöprengve mered rá, majd óvatosan felvonja szemöldökeit, megvonja a vállát.
- Attól függ, hogy mi számít neked drámai esetnek - válaszol aztán a maga stílusában, jól megrágva a szavakat és beszéd közben Adriant figyelve. - De ha elmondod, hogy mire gondoltál, tudok rá válaszolni.
Az első pár aktát egymásra rendezi, közben vet egy fél pillantást a mellette dolgozó fiúra, majd úgy dönt, vár még egy kicsit a kérdésével és inkább kezébe veszi a következő iratot. Tekintete ide-oda cikázik a sorok között, csak pár pillanatig időzik rajta, megnézi az évszámot és a jelentés végét, megkeresi a zárómondatot, majd miután alaposan átnyálazza az utolsó szóig, becsukja az aktát és a megfelelő kupacra dobja. Vagy ha olyan még nincs, hát csinál neki egyet.
- Adrian - szólal meg aztán, úgy ítélve meg, hogy jobb lesz mégis, ha beszélgetnek egy kicsit. - Miért szeretnél auror lenni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Auror Parancsnokság
Írta: 2016. december 19. 20:48
| Link

Tobias
BNH: Budanekeresdi Helyszínelők s1e2
az előző részek tartalmából: KATT

Azt hinné az ember, hogy hagyják dolgozni. Hogy nem tesznek neki keresztbe és nem lehetetlenítik el a munkáját olyan abszurd és fölösleges kérdésekkel, mint hogy "mégis ki ez a fiú?", meg hogy "mi jogon van itt?", és hogy "kinek képzeled te magad, Rothman? és ő kinek képzeli magát, hogy kihallgató szobákat sajátít ki és parancsolgat mindenkinek?". Jó, rendben, bevallom, igazából imádom az ilyenkor felcsendülő pampogást. Ha ideges vagyok, szívesen feltennék a gramofonra egy hasonló, kellemes morajlást nyugtatónak.
Egy linzert majszolgatok egy asztalon ülve. Nem az én linzerem és nem az én asztalom. Az előzőt vissza se adom a tulajának. Szerintem nem is szeretné. Akárhogy is, várom, mire jut a kis dán, és közben figyelem a kollégáimat, olykor leszólítok egyet-egyet, vagy éppen hagyom, hogy a huszadik is elém álljon az olykor felellősségre vonó, olykor kiváncsiskodó kérdéseivel. Mindnek a legkülönbözőbb válaszokat adom.
Egyszerre meghallom az úr szavát. Mármint nem a nagybetűsét, hanem azét, aki eddig az aktákat bújta. De jelenleg tőlem aztán egy és ugyanaz is lehet. Azt mondja, hogy hozzunk be valakit. Izgatottan kapom ki az egyik auror kezéből a mappát, hogy megnézzem, kit is hozunk be.
- Nagyobb összeget tettem rá - robbanok be a kihallgató szobába, így adva a szimpatikus empata tudtára, hogy bizony én is a barátunkra voksoltam.
- És? Hogy szeretnéd? - ülök fel erre az asztalra is.
- Te akarod faggatni, vagy csak figyeled a mestert? - utalok itt természetesen magamra. Lehet különben, sokan azt várnák, hogy mint tapasztalt, pökhendi kihallgató tiszt, egyszerűen csak megmondom, mi lesz. Viszont mivel nekem akármilyen helyzet alkalmas a tanulmányozásra, a srácnak meg valószínűleg vannak elképzelései róla, mi lenne a legcélratörőbb mód, így sokkal jobbnak tartom ezt megtárgyalni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Pár cafat pont megteszi...
Írta: 2016. december 29. 21:06
| Link

Nadine
- Ha vigasztal, nekem sincsenek információim szökött ELME-sekről - egy óvatos mosolyt végre megenged magának. Sajnos, ha egy ilyen ember rohangál az utcákon, az nem feltétlenül kell, hogy intézetis legyen. Lehetne, de nem alapfeltétel. Rengeteg olyan mágus rohangál szabadon, akit be kéne zárni egy jó sötét és jó kicsi cellába - legalábbis Michelle véleménye szerint. Ez persze gonoszság is lehetne részéről, de ehelyett inkább csak személyes jellegű, ám igen határozott álláspont.
Az ügy eddig a "nem átlagos" címkét szerezte csak meg a szőke részéről, ahogy azonban Nadine feltárja a részleteket, úgy fordul át érdekesbe a dolog. Szóval egy mágikus kehely. A francia még abban sem biztos, hogy legális az ilyesmit otthon tartani, azonban efféle aggályait jelenleg mellőzi. A ereklyekutatói végzettséggel rendelkezők nagy része otthon kutat tovább vagy tárja fel a megtalált holmik hátterét, így ennél a részletnél igazán nem akad meg.
- Mhm, értem, folytasd - egyelőre nem szeretne közbevágni, hadd mondjon el a lány mindent, amit csak tud, utána ugyanis kissé jobban kibontják az ügyet. Talán az, hogy a kehely honnan való, utalhat arra, hogy ez a bizonyos bizarr rajongó honnan származik. Lehet, hogy eleve a világ másik feléről jött, de mi van akkor, ha helyi varázsló, akinek az lenne a dolga, hogy a kehely ne kerüljön illetéktelen - vagy bármilyen - kézbe? Ezt sem lehet ám kizárni.
- Az a baj, hogy ez a leírás túl sok emberre illik, nagyon általános, de jegyzem - a penna folyamatosan jegyzetel, tulajdonképpen Nadine minden szavát rögzíti, hátha a későbbiekben még fontosak lehetnek a részletek. - Az az igazság, hogy jó lenne tudni, merre találtad meg a kelyhet. Nem tudhatjuk, lehet, hogy aki ott kezdett el követni és, aki most leveleket ír, nem ugyanaz a személy. De az is lehet, hogy ugyanaz - fontosnak tartja, hogy minden lehetőséget számításba vegyen és ne érhesse őket meglepetés. Kételkedik abban, hogy a két személy különbözne, de inkább biztosan kizárja a lehetőségét, semmint később homlokon csókolja a beton, akkorát essen. - Tudod esetleg, hogy a betörések mikor történtek? Kifigyelhette, mikor vagy otthon és mikor nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
A Parancsnokságon
Írta: 2017. január 3. 16:07
| Link

Roth | a BNH akcióban |

[a Hopp-állomásos nyomozás folytatása]

A helyzet az, hogy el is hiszi - mit hiszi? tudja -, hogy az auror tényleg fogadásokat tett erre az ürgére. De másfelől meg megnyugtatja a tudat, hogy eddig valószínűleg jó úton halad. Legalábbis arra, amerre Rothman is haladt addig, amíg falba nem ütközött. Ennyit a megnyugtató tudatról.
Teszi egymás után a lábait, fogalma sincs, merre halad, hisz teljesen sötétbe vész előttük az út. Szeretné azt mondani, hogy magabiztosan robog bele az ismeretlenbe. Szeretné, ha nem érezné úgy magát, mint egy kísérleti egér a labirintusban, futva a sajtszag után. Sok mindent szeretne. De elsősorban azt, hogy beérjen a labirintus közepére. Ösztöne hajtja, talán akkor se tudna már megállni, ha tényleg akarna. Így pedig pláné nem, ha nem is akar.
Felpillant az asztalon elterpeszkedő aurorra. Süti-morzsás az álla. Majdnem kinyúl felé, a helyzet bizarrsága azonban megállítja. Egy hosszúra nyúlt pillanatig kívülről látja magukat; soha ikonikusabb jelenet nem volt vásznon. Az abszurd akció-krimik koronázatlan királyai - egy hiperaktív, tenyérbemászó auror, vagyis a mester, és egy antiszociális, mufurc empata, vagyis a tanítvány. Első ránézésre ez a felállás, azon túl viszont... Ki tudná megmondani, hogy valójában ki kinek a sidekickje? Önkéntelenül elmosolyodik az orra alatt. Nem az övé a mosoly, de most bitorolja egy kicsit így, kölcsönben.
- Az első kihallgatása zsákutcába futott, nem? Amiatt vagyok itt. Talán jó ötlet lenne, ha ezúttal én faggatnám - mindez akár goromba is lehetne, ha egyáltalán annak szánta volna, és valaki másnak, aki még meg is sértődne rá. Még fogalma sincs, mit fog kérdezni, nincs kifinomult vallató-technikája, az egészről annyit tud, amennyit zsigerből érez, illetve amennyit olvasott az utóbbi időben, mióta érdekelni kezdte a téma. Az auror viszont profi ebben. Hátradől a széken és elgondolkodva méregeti magának a férfit.
- Ugyanakkor... nincs tapasztalatom - hangja már kevésbé cseng határozottan. - Vezesse fel, hozza kellemetlen helyzetbe, én közben a hátsó bejáraton fogok belopózni.
Van egy olyan érzése, hogy a kellemetlen helyzetbe hozás a szakterülete Rothmannak. Szépen piszkálgatni kezdi, hogy a gyanúsított védelmi rendszere meginogjon, ő pedig ezalatt a réseken ügyesen bepréseli magát. Valószínűleg észre se fogja venni, csak akkor, amikor már úgyis mindegy. Elméletben jó stratégiának tűnik, a legjobbnak, tekintetbe véve egyedi képességeiket.



***

Utoljára módosította:Eördögh Lars Tobias, 2017. január 3. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Auror Parancsnokság
Írta: 2017. január 5. 12:05
| Link

Tobias
BNH: Budanekeresdi Helyszínelők s1e2
az előző részek tartalmából: KATT

Nem tudok róla, hogy morzsás az állam, amíg a srácon észre nem veszem. Talán már sietne is a segítségemre, ha jobbbbban lennénk (hány b-vel mondjuk ezt?), vagy valami. De a társadalmi normák és a kívülről szemlélés megakadályozza ebben a kis figyelmességben. Engem viszont nem akadályoz semmi abban, hogy ne töröljem le a morzsákat, hanem tovább idegesítsem szegényt a sütievés nyomaival büszkélkedő borostámmal. Borosta még soha nem volt ilyen büszke.
- Ja, elszúrtam - bólogatok ráncolt orral, egy sóhaj közepette. Akár még hiteles is lenne ez a nagy magamba szállás, ha nem tudnánk mindketten pontosan, hogy tökéletesen elégedett vagyok magammal és a teljesítményemmel úgy általában, és koránt sem magamat hibáztatom azért, mert a múltkor nem szorongatódott meg annyira a fickó. A rendszer hibája. Minden a rendszeré.
- Oké - húzom fel hirtelen a szemöldökön, belemenve a taktikába és már huppanok is le az asztalról, mintha most nyomban indulnék is kihallgatni az ipsét.
- Én megrágom, neked már csak lenyelni kell - foglalom össze a stratégiát ezzel a nem kicsit gusztustalan, de igencsak passzoló metaforával. Rávigyorgok még a dánra a morzsás ábrázatommal, aztán már rontok is ki a vallatószobából.
Kint kedvesen eltársalgok még a kollegákkal, míg várjuk a gyanusítottat, de pár perc múlva csak megérkezik a drága. Karon is fogom és bevezetem a kihallgatóba, nagy barátian. Tobias meg figyelhet minket a fal másik oldaláról. A szoba felől tömör kőfalnak tetszik, ő viszont átlát rajta, mint egy vékony felhőrétegen.
Kezdődik az előadás. Az állam még mindig süteményes. A velem szemben ülő tag ezt bátorkodik is megjegyezni. Nagyon megköszönöm neki, hogy szólt és le is törlöm az arcom, aztán bájolgok tovább vele. Nincs annál ijesztőbb, amikor én bájolgok.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
A Parancsnokságon
Írta: 2017. január 5. 17:48
| Link

Roth | a BNH akcióban |

[a Hopp-állomásos nyomozás folytatása]

A férfi büszke vigyorára, majd az azt hamar leváltó komor-komoly beismerésre csak egy lapos oldalpillantást vet rá. Majd menten meghatódik. Közben a helyzet meg az, hogy ő sem érzi úgy, hogy a férfi elrontott volna bármit is. A hiba nem benne van, hogy is lehetne? Az öntelt magabiztosságot félretéve Tobiasban is határozott formát öltött már a vélemény, miszerint ők a helyes úton járnak, és a valódi ellenség nem a gyanúsított az asztal másik felén, hanem a rendvédelem jeles képviselői, akik ott toporognak az ajtó előtt, azon morfondírozva, hogy hívják-e a kapitányt, vagy esetleg tényleg van ezeknek engedélye kibérelni a vallatót. Sejti, hogy ez a vélemény nem egészen az övé, de már a sajátjának érzi és nem tudja levakarni az elméje faláról. Szépen odaragadt.
Nem óhajt semmit a közelébe engedni, amit a férfi azelőtt megrágott, túlságosan aktív képzelőereje beleborzad, azonban igen... valahogy így gondolta ő is. A gyanúsított szegény nem tudja, mi vár itt rá. Illetve lehetséges, hogy sejti, elvégre találkozott már Rothmannal. Igen, egészen biztosan sejti. Fellehet készülve a legrosszabbra. A legrosszabb pedig még mindig jobb, mint az, ami történni fog.
A folyosón való toporgás közben elhúzódik az odagyűlt auroroktól, az orra után menve megtalálja a konyhának csúfolt zúgot és tölt magának egy bögre kávét. Mielőtt valaki kikaphatná a kezéből, gyorsan ledönti, aztán tölt magának még egy adaggal. Mostmár nem lesz akkora veszteség, ha valaki visszaigényeli a bögréjét és annak tartalmát. Kifele menet elemel egy fánkot, és már nagyrésze gurul lefele a torkán, amikor ráeszmél, hogy ő nem is szereti a fánkot. Már viszi is befele Rothman az áldozatát, mikor a fiú elsétál mellette, és ha egy kicsit nyitva tartja a fülét a férfi, olyasféle szavak foszlányaira lehet figyelmes, mint a "tartsa meg magának", "kleptomán", esetleg még a saját neve is eljuthat hozzá a fiú orra alól.
A motyorgást azonban félbe is hagyja, gyorsan besiet a vallatószoba megfigyelőterébe, ahonnan kényelmesen kivesézheti az ürgét anélkül, hogy az tudná, hogy valahonnan láthatatlan emberek figyelik őt. Úgy helyezkedik be az ablak elé, mint aki színházban van. Egyetlen szót sem akar elveszíteni. És mivel őt nem láthatják és nem is zavarja meg senki, teljesen elengedi önmagát. A gyanúsított minden szava újabb darab a kirakósában, amiből végül az illető teljes mentális térképe és világa fog kirajzolódni. Már sokszor kapcsolódott rá másokra szándékosan, de ilyen körülményekkel és céllal még nem. Bizsergető érzés fut át a gerincén, majd suhogva lebben az inga.

Ingerült vagyok. Frusztrált. És... félek. Igen, félek. Fenébe vele. Ez az alak nem hagyja annyiban a dolgokat. Nem akarom, hogy lássa, mennyire a hideg ráz tőle. Az idétlen bájolgásától falnak szeretnék menni. Összefonom a karjaimat, várok, ki vele. Kezdje a műsorát. A múltkor is olyan jól ment neki, hogy aztán még tőlem kértek elnézést a kollégái. Kérhetnek is, ha képesek voltak alkalmazni ezt a kétes elmeállapotú tagot. Azt mondják róla, hogy leolvassa az ember arcáról a gondolatait. Egyesek szerint gondolatolvasó, de a legilimencia legkisebb jelét sem érzékelem. Biztosan csak városi legenda. Volt néhány szerencsés húzása, s ettől mindenki hanyatt vágta magát. Hát én nem. Lehet, hogy tud valamit, de biztos nem lát a fejembe. Az egyébként is illegális, nem? Biztosan az. Ha meg nem, az kéne legyen.



***

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2017. január 11. 15:32 | Link

Michelle

- Hát legalább ennyi vigasza legyen az embernek.. - vonja meg a vállát szokásos mosollyával az arcán. Michelle biztos jobb helyről szerzi az ilyen értesüléseit, mint Nadine, szóval a barna ad a szavára ebben a kérdésben is. Egészen belelendül a mesélésbe, igyekszik elsőként is nagyobb vonalakban vázolni a helyzetet, hogy aztán majd úgyis belemásszanak a részletekbe. Tekintete csak egyszer villan a folyton jegyzetelő pennára, tudomásul veszi, hogy most aztán minden szava meg lesz örökítve. Pontosan jól tudja, hogy a személyleírása nem nevezhető egyedinek, de ennél jobbal jelenleg nem szolgálhat.
- Tudom, engem bosszant a legjobban, hogy nem láttam rendesen – mondja ajkait egy picit lebiggyesztve. Tényleg idegesítő, ha amúgy mindent megjegyzel, csak pont azt nem tudod, amit kéne. Egy olyan apróság miatt, mert nem látta rendesen. Sejtette, hogy nem bújhat ki a kehelyre vonatkozó kérdések alól, így hát kénytelen lesz beszámolni a kis horvátországi látogatásáról.
- Horvátországból hoztam el a kelyhet. Kezembe került egy olyan forrás, ami beszámolt egy Split városában lévő alagútról, ám itt megszakadt a szöveg. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet ott, így nekilódultam. Az alagutat mágikusan rejtették el, nem volt könnyű megtalálni. Viszont Diocletianus császár palotája alá vezetett, ahol is megtaláltam a kelyhet. Én is gyanítok ilyesmit. Mármint, hogy a két személy ugyanaz, de fogalmam sincs mitől borul meg hirtelen, hogy ennyire zaklat – a rövid beszámoló után elhallgatva süpped gondolataiba. Röviden elmondta a lényegét a kis kiruccanásának, bár nem tudja ez mennyiben lesz Michelle segítségére.
- Múlt hét kedden, azt hiszem. Kifigyelhette, elég egyszerűen, az utóbbi időben nem ülök olyan sokat otthon – bólogat maga elé meredve. Nem olyan nehéz felmérni az időbeosztását. Órákra jár, közben néha dolgozgat otthon, ellátogat a térre, a kastélyba. Ha valaki ott van az utcában láthatja mikor jár-kel.
- Tudod, az a furcsa, hogy a kelyhet nem is vitte el. Ezért nem vagyok biztos benne, hogy ugyanaz az ember, mint aki Horvátországban lehetett. De nem tudom, mondd meg te, te vagy a szakember – vonogatja a vállát felnevetve. Tényleg nem tudja hova tenni a képtelen történetet, és nagyon reméli, hogy Michelle meglát valamit a dologban, ami felett az ő elméje elsiklott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Auror Parancsnokság
Írta: 2017. január 28. 22:23
| Link

Tobias
BNH: Budanekeresdi Helyszínelők s1e2
az előző részek tartalmából: KATT

Kezd a fószeren teljesen eluralkodni az a fajta utálat az irányomba, amit már annyira jól ismerek és ami igazából az éltető nedű a számomra. De hogy ne csak rólam beszéljünk -noha nincs ennél jobb téma-, a kedves gyanúsított végre oldódik. Oldódás alatt azt értem, hogy túlvan az első riadalmon és kevésbé munkál már benne a védekezési ösztön, mint az, hogy engem végtelenül megvessen. Belül valószínűleg azzal nyugtatja magát, hogy csak egy mázlista őrült vagyok, akinek néha sikerül szagot fognia, és nyilvánvalóan úgysem vesznek komolyan. Ő se vesz komolyan. Meggyőzi magát, hogy ne tegye. Egy ilyen paprikajancsit hogy is lehetne?
Aztán egyik pillanatról a másikra eltűntetem a mázat a hangomból és a képemről, hogy nekiálljak úgy viselkedni, ahogy a leírások és főleg a kis dán elmondása alapján a főnöke létezhetett. A tartásom, az arroganciám, a lekezelő félmondataim mind-mind az áldozat mentalitására hajaznak. Vallatás lévén ráadásul parancsnak beillő kérdésekkel bombázhatom. Számoljon be erről, sorolja fel azt. Mikor megteszi, természetesen félbeszakítom, belekötök és leszólom. Úgy söpröm le az önbecsülését, mint egy szöszt a vállamról. Pedig mindeközben csak érdeklődöm. Nem vádolom semmivel. Csak kérdezgetem. Utasítgatva és semmibevéve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2017. február 3. 16:17 | Link

Roth | a BNH akcióban |


A támadás váratlanul ér. Az előttem ülő alak elmosódik, vonásai képlékennyé válnak. Hangja elmélyül, átalakul, az ismerős ugató-pattogó hanglejtésbe vált át. Mondatai rövidek, lényegretörőek. Gyűlölködő, lenéző pillantása elől besüllyedek a székembe. Minden kérdésére szánalmasan vékony nyöszörgéssel felelek. Nem akarok, de a múltkor sem feleltem és… Borzasztó volt. Égett az arcom, hamar elrejtőztem a mosdóban, ahol nem láttak a többiek. Tudtam, hogy összesúgnak mögöttem, távollétemben kibeszélnek, nevetnek rajtam. Szánalmat, megvetést éreznek. Utálatot. Mint út szélén egy szerencsétlen állat kilapított teteme, mint a cipő talpára ragadt ocsmányság, visszataszítom, elborzasztom őket. És mindannyiuk közül ő a legrosszabb. Szemöldököm alól felsandítok rá, gyűlölködő pillantásom bátortalan, esetlen. Szeretném eltaposni, szeretném kicsivé, szánalmassá tenni, hogy a többiek úgy nézzenek rá, mint énrám néztek eddig. Kitapintom a pálcámat a nadrágzsebemben, még nem nyúlok érte, csak megnyugtat a tudat, hogy kéznél van. De mintha most az arca megváltozna. Tekintete nem az az arrogáns, pökhendi, hanem kifejezéstelenné, üvegessé válik. Olyan ismerős. Ide-oda vibrál a kétféle arckifejezés, valóság és emlék, vagy emlék és illúzió? Nem tudom, nem értem, összeszorítom a szemeimet, hüvelykujjammal nyomkodni kezdem a homlokomat, nem lehet, ő nincs itt, ő már halott. Emlékszem mostmár, ő halott! Ő egy… egy… mumus! Egy átverés! Felkapom rá a tekintetem, izzik, vibrál előttem minden, lángol a fejem.

Tobias egy határozott mozdulattal visszafoglalja saját elméjét, megszédülve kicsit hátratántorodik, a falnak támaszkodva valahogy sikerül kibotorkáljon a teremből, szinte átesik egy halom ott lézengő auroron, majd felrántja a vallató ajtaját.
- Ez az ember tönkretette az életét - beszéde fröcsög a dühtől, pontosan az alak hanglejtését, prolis kiejtését utánozza, miközben a terem sarkában marad, félig eltakarva a lebegő fénylabdáktól. - Kihasználta, semmibe vette. Egy senkinek nézte. Panaszt nem tehet, mindenki a zsebében van! - hangja már-már őrjöngő. - Csak egy megoldás van.
Drámai szünetet tart, hagyja, hogy leülepedjen a sugalmazott gondolat a férfi fejében. Tudja, hogy empátiája egyoldalú, de már megnyitott egy ajtót az auror, így az alak elméje velük szemben kiszolgáltatott, védtelen, mint szike alatt a test az érzéstelenítő hatásának beállta után. Sebészek hidegvérű nyugodtságával kezdik el szétszedni darabkáira páciensük titkait, itt egy hazugság, hopp, kinyessük, ott egy elhallgatott információ, elfojtott érzés, félre velük. Vesealakú tálcára szedegetik a védőburokként felhalmozott hazugságokat, hogy alatta a reszkető, nyers igazságot a fény fele fordítva megfigyelhessék.
Az alak egész testében remegve mered az aurorra, Tobiast mintha meg se látta volna. Lassan, ügyetlenül előhúzza a pálcáját, izzadó tenyerében szorongatja, előbb csak felfele, céltalanul tartva, majd lassított felvételként a férfi homlokára irányítja.
- Meg kell tennie, nincs más választása - a fiú hangja már egész halk, csak az ördög az ember vállán, mély, rekedtes búgással tántorítja el a helyes útról, úgy, hogy észre sem veszi az áldozat.



***

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek