Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=634705#post634705][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2016.11.05. 14:45[/b][/url]

Amíg a gyakorlatát végzi az Aurorakadémián, addig aktakukac melókon kívül nem sok mindent kaphat. Hiába intézte el, hogy két év helyett csak egyet kelljen irodában töltenie, már most elege van belőle. Napjait egyedül Vasil dobja fel, úgy ahogy, illetve ikertestvére és Izabella. Meg a többi ismerőse. Az a helyzet, hogy egyre jobban szocializált, különböző társaságokban is megfordul, bár az már nem mondható el, hogy stílusa és csípős megjegyzései finomodtak volna. Ugyanolyan, mint volt, csak úgy tűnik, hogy errefelé már értékelik a morcos, ám őszinte aurorifjakat.
A felettesétől kilépve épp elkeseredetten tanulmányozza azt az aktarengeteget, amit kapott és zsörtölődve nekiindulna ezek átnyálazásának, mikor egy ismerős hang ébreszti fel elkeseredett révületéből.
- Uh - ez az első dolog, amit mondani tud szia helyett, mert akármit is fújt magára Nadine, roppant büdös és olcsó. Ennek konkrétan szaga van. Kissé facsarodott arckifejezését gyorsan rendezi, elvégre ízlések és pofonok. - Szia Nadine - elmosolyodik és gyorsan végignéz a lányon, vagyis inkább már nőn. Jó rég látta és igazából ezért is döbbent picit. Csinos, ahogy eddig is, de ez a kölni... Nem valami jó választás.
- Melósan. Ez itt - és ekkor megemeli ezt a rakat semmit, amivel le kell foglalnia magát - rám vár és nem érdekli, hogy nem érdekel - felsóhajt és kezd belenyugodni sorsába. Mellesleg szívesen cseverészne tovább, de ugye mint azt említettük volt, várja az akták tömege. Ezt épp közölné is, mikor elhangzik az a bizonyos mondat és megcsapja orrát az a bizonyos szag. Hát persze. Ezek a levelek ilyen büdösek! Azok a humbuk árusok akarnak ilyesmit rásózni az emberre a piactér szélén. Azért most megnyugodott, hogy mégse Nadine a bűnös.
- Mi az, hogy őrült rajongó? Gyere, arra van a mi szobánk, négyen vagyunk, de a többiek most mással vannak elfoglalva. Mesélj erről egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=635218#post635218][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2016.11.06. 09:46[/b][/url]

Finoman fogalmaz, mikor azt mondja, büdösek. Ez a szó képtelen kifejezni azt a szagot, amit ezek a papírok árasztanak, de nem a lány tehet róla. Hanem az a beteg állat, aki komolyan úgy gondolta, hogy meghódíthat valakit. Pfuj.
- Semmi baj, természetes - persze hozhatta volna egy jól szigetelő átlátszó kis zacsiban, amiből a szag sosem jut ki, csak ha kinyitod, de... Nem lehet az ember lánya telhetetlen, legalább van bizonyíték. Így hát könnyed léptekkel indul meg a négy fős szobájuk felé, minek ajtaját csípőjével be is löki, ha Nadine is beért. Az asztala melletti székre biccent, hogy húzza oda és csüccsenjen le a másik, addig ő gondosan félreteszi a rá váró irathalmot. Csak semmi adminisztráció, juj.
- Ne viccelj, ha zaklatnak, az igenis fontos - megcsóválja fejét a buta kijelentésre, miszerint ez huszadrangú, vagy annál is érdektelenebb lenne. Elvégre ők épp ezért ülnek itt, hogy segítsenek, szóval jobb, ha nem tart magában semmit a lány. - Ellopta a fogkefédet? - elkerekednek szemei és ugyan nagyon próbál komoly lenni, mégis felnevet. Ne értsétek félre, nem kineveti Nadine-t, hanem hitetlenségében kacarászik itt összevissza. Mielőtt még efelől bárkinek kétsége támadna, abba is hagyja és összeszedi szedett-vetett gondolatait. - Ne haragudj, de ez elképesztő. Ilyesmi csak a filmekben történik maximum... Na de nem ez a lényeg, mikor történt a betörés? Miért nem jelentetted azonnal? - utolsó kérdése mintha kissé feddő is lenne, elvégre akkor lehet gyorsan felgöngyölíteni egy ügyet, ha még frissébe tudjuk meg az információkat. Azóta már minden létező nyom eltűnhetett a lakásból, ami segíthetne nekik, bár ugye ez is a behatolás időpontjától függ.
- Kedves tőled, de egyelőre ez várhat. Ha már kitéptem a hajam, hozzád vágok egy baglyot életmentésért - ugyan elvicceli, de azért hálás a mosolya, hogy Nadine gondolt rá. Erről viszont most feledkezzünk meg egy kicsit és térjünk vissza az eredeti témára. A zaklatóra. - Van esetleg elképzelésed, hogy ki rajong érted ennyire?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=637250#post637250][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2016.11.09. 22:45[/b][/url]

- A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez sajnos nem így működik. De nem kell aggódni, felgöngyölítjük az ügyet - egy biztató mosolyt küld Nadine felé, elvégre itt az ideje, hogy a rend őreként fellépjen az ilyesfajta bűncselekmények ellen. Móresre tanítja azt a zaklatót, legyen szó akárkiről.
- Egy fogkefe? Röhejes - még mindig törölgeti szemét, mert kis híja csak, hogy ki nem csordult a könnye a nevetéstől. Az aberráltságnak is vannak határai, de úgy tűnik, hogy sokan nem ismerik. Meg amúgy őszintén, értem én, hogy nagy a rajongás, de mit tud kezdeni egy fogkefével? Funkcióját tekintve megmossa a fogát, de legyen bármilyen higiénikusan is tartva a cucc, azért ez mégis csak... Gusztustalan. Egy dolog biztos: ha meg is lesz a használati tárgy, az már nem lesz használva többé...
- Egy megkezdett szendvics? Ez egyre bizarrabb - elkerekednek szemei a tényre, hogy ez létezik. Mert tényleg, kapaszkodjunk meg valamiben: a fogkefét még úgy ahogy meg lehet magyarázni, meg a ruhákat. Na de egy megkezdett szendvicset? Erősen kétkedhetünk abban, hogy az elfogyasztásra került, sokkal inkább szánták muzeális értéknek egy Nadine gyűjteménybe... Bár a szendvics megmagyarázná a fogkefe eltűnését. Illik megsuvickolni a pofázmányunkat kajálás után. Összeáll a kép lassan. Se.
Mindeközben a megállapodásuk megköttetik a papírmunkával kapcsolatban, ahogy annak lennie kell. Valószínűleg sosem fog élni a lehetőséggel, de jó tudni, hogy van választása. És akkor megkezdődik a történetmesélés, igaz, kissé kuszán.
- Kehely? Miféle kehely? - ezt talán jobb lenne tisztázni. Még lehet, hogy lesz jelentősége a későbbiekben, Michelle-nek pedig fontos tudnia a történet minden egyes darabkáját. Merthogy egyelőre a sötétben tapogatózik. - Láttad esetleg egyszer is az illetőt? Szóval meg tudod mondani, hogy körülbelül milyen magas, milyen testalkatú, vagy netán többet? - elővesz egy pennát és egy papírt, hogy leírhassa a legfontosabbakat. Ezek a válaszok mindent megváltoztathatnak. Ha komoly az ügy, akkor lehet, hogy nem kéne belefolynia, csak tovább irányítani Nadine-t a felsőbb hatalomnak. Bár hátha...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=652060#post652060][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2016.12.29. 21:06[/b][/url]

- Ha vigasztal, nekem sincsenek információim szökött ELME-sekről - egy óvatos mosolyt végre megenged magának. Sajnos, ha egy ilyen ember rohangál az utcákon, az nem feltétlenül kell, hogy intézetis legyen. Lehetne, de nem alapfeltétel. Rengeteg olyan mágus rohangál szabadon, akit be kéne zárni egy jó sötét és jó kicsi cellába - legalábbis Michelle véleménye szerint. Ez persze gonoszság is lehetne részéről, de ehelyett inkább csak személyes jellegű, ám igen határozott álláspont.
Az ügy eddig a "nem átlagos" címkét szerezte csak meg a szőke részéről, ahogy azonban Nadine feltárja a részleteket, úgy fordul át érdekesbe a dolog. Szóval egy mágikus kehely. A francia még abban sem biztos, hogy legális az ilyesmit otthon tartani, azonban efféle aggályait jelenleg mellőzi. A ereklyekutatói végzettséggel rendelkezők nagy része otthon kutat tovább vagy tárja fel a megtalált holmik hátterét, így ennél a részletnél igazán nem akad meg.
- Mhm, értem, folytasd - egyelőre nem szeretne közbevágni, hadd mondjon el a lány mindent, amit csak tud, utána ugyanis kissé jobban kibontják az ügyet. Talán az, hogy a kehely honnan való, utalhat arra, hogy ez a bizonyos bizarr rajongó honnan származik. Lehet, hogy eleve a világ másik feléről jött, de mi van akkor, ha helyi varázsló, akinek az lenne a dolga, hogy a kehely ne kerüljön illetéktelen - vagy bármilyen - kézbe? Ezt sem lehet ám kizárni.
- Az a baj, hogy ez a leírás túl sok emberre illik, nagyon általános, de jegyzem - a penna folyamatosan jegyzetel, tulajdonképpen Nadine minden szavát rögzíti, hátha a későbbiekben még fontosak lehetnek a részletek. - Az az igazság, hogy jó lenne tudni, merre találtad meg a kelyhet. Nem tudhatjuk, lehet, hogy aki ott kezdett el követni és, aki most leveleket ír, nem ugyanaz a személy. De az is lehet, hogy ugyanaz - fontosnak tartja, hogy minden lehetőséget számításba vegyen és ne érhesse őket meglepetés. Kételkedik abban, hogy a két személy különbözne, de inkább biztosan kizárja a lehetőségét, semmint később homlokon csókolja a beton, akkorát essen. - Tudod esetleg, hogy a betörések mikor történtek? Kifigyelhette, mikor vagy otthon és mikor nem?