Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy hosszadalmas megbeszélést követően fáradtan lép ki a minisztériumi ajtón, ujjaival megdörzsöli egyre jobban sajgó homlokát. Dühösen néz fel az alkonyodó égre, azonban nem tudja hova tenni a fájó pontot ott a fején. Sosem kellett ilyen problémákkal küzdenie még ezelőtt, és most sem épp a legalkalmasabb, hogy ezzel szembenézzen. Továbbra is az ajtó előtt álldogálva pillant körbe egyszer, majd még egyszer, végül úgy dönt, hogy nem megy még haza. Lánya ma a kastélyban alszik, valamit szerveznek a barátnőjével és inkább fent marad, így nincs miért hazasietnie; Maya épp olyan jól elvan egyedül.
Zakóját megigazítva magán indul el az egyik utcában, a már jól ismert bár, szórakozóhely, vagy étterem felé, ki hogyan hívja ugyebár. Az egyébként szépen felújított hely nem mondható igazán egyiknek sem, de mindhárom előbb felsorolt opcióként funkcionál, általában nem is zajos és senki sem köt bele a férfiba, mondhatni tökéletes hely.
Kényelmes tempóban halad a célja felé, annak ajtaját elérve pedig valami megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőle, mintha erre várt volna már nem is tudom, hetek vagy évek óta. Pedig csak Budapestig kellene jönnie, hogy láthassa kedvenc csaposát, aki nem is a kedvence, mert amúgy alig ismeri, de hé! Most itt van és mindenkit szeret, na jó nem. Őt sem szereti mindenki, és ez be is bizonyosodik rögtön a belépését követő három másodpercben; ahogy körbenéz a helyiségben, az egyik nagyobb, vidám társaságban kit szúr ki rögtön? Hát persze, hogy az Egerszegit. Elkapva a fejét Nináékról a pulthoz sétál és valami csoda folytán úgy ül le, hogy még csak véletlenül se találkozzon szembe a nő pillantásával. Ezt most még inkább ne. Inkább kér egy italt, és ha már itt van, ideje megismerkedni az előbb még kedvencnek titulált pincérnővel. Aki valamiért nagyon viccesnek tartja, hogy minden kedves szóra idétlenül nevessen fel.
Az a nagy helyzet, hogy az Egerszegi-Farkas páros azóta nem találkozott, mióta a nő sietősen távozott a legutóbbi csók után. Az lehetett körülbelül másfél két hete, szóval amúgy elég régóta. Kínosan kerülték egymás társaságát, de olyannyira, hogy mikor meglátta a nőt hazafelé sétálni tőle talán öt méterre, inkább megfordult és kerülővel ment, mert Nina talán ezt akarta volna. Már maga sem tudja, mire fel volt ez a nagy finomkodás, de most, hogy látta Ninát biztos kezekben, vagy valami olyasmiben, többet inkább nem kér abból a mosolyból. Mosolyogjon annak a nyeszlett, semmilyen gyereknek ott mellette, ő majd készségesen csinálja, amit a nő akar. Féltékeny? Áhh, dehogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az idétlenül viháncoló és össze-vissza csacsogó fiatal pincérlány egyébként jó társaságnak bizonyul - úgy az első öt percben. Miután kiszolgálja a férfit és még két másikat rajta kívül, úgy dönt visszatér hozzá és a továbbiakban őt fogja boldogítani egészen addig, míg amaz meg nem unja. Körülbelül a hatodik perc második felében gondolkozik el igazán az auror, hogy mit is keres itt. Hogy Nina mit keres itt. Egyszerűen nem hiszi el, hogy ezen az istenverte Budapesten, ebben a hatalmas városban pont ezt a szórakozóhelyet választották, ahova ő is szokott járni évente kétszer. És pont ma! El sem tudja képzelni, mivel érdemelte ezt ki. Hogy miért kell ezt látnia, pont ma, itt, így. Ennyire azért nem hiszem, hogy szenvednie kellene.
A lüktető érzés a homloka táján felerősödik, mikor egy nő ül le mellé, és rögtön hangos trécselésbe kezd a pincérnővel. Úgy tűnik ismerik egymást, méghozzá elég jól, a zene miatt viszont kénytelenek hangosan beszélni, így az auror majdhogynem tisztán hallja a kis híján fülébe üvöltött szavakat. Ekkor dönt úgy, hogy neki mára ennyi volt, fogja magát és inkább hazamegy, még a munka vagy a kert bámulása is jobb annál, amit itt művel. Lendületesen fordul le a székről Nináék irányába, ott azonban megtorpan. Látja a nőt és a mellette ülő... fiút, lassan méri végig őket. Míg Dana és Robi háttal ülnek, addig Nina, ha egy kicsit oldalra fordítja a fejét, pontosan jól láthatja a feléjük induló aurort. Szemében talán bosszúvágy, vagy dac csillan, a meggondolatlan cselekedetet nem más váltja ki belőle, mint a nő derekán pihenő kéz, ami szerény véleményem szerint nem kell oda, pláne nem Danié. Bizonyára a közelükbe érő férfi is így gondolhatja, aki a díszes társaság többi tagjára ügyet sem vetve áll meg Nina mellett, egyik kezét a nő felé nyújtva.
- Beszélnünk kell. Most - ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki a dolgot, az meg pont nem érdekli, hogy Dani, vagy a másik kettő mit gondol erről. - Gyere velem, kérlek.
Jó, azért ő is tud ám kedves lenni, hogyha nagyon akar, holott most legszívesebben lecsapná azt a ficsúrt. Mert abban senki sem fogja megakadályozni, hogy tisztázza a dolgot Ninával. Senki és semmi, úgy bizony. Ha kell, a vállára csapja a félvélát és úgy viszi ki innen, ám ha amaz a csendesebb utat választja és mondjuk elfogadja a felé nyújtott kezet... Hát, az minden bizonnyal a jobb választás lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Állkapcsa megfeszül és szíve is hevesebben kezd el dobogni, mikor látja Dánielt megmozdulni. Talán a legjobb szó a féltékeny lenne erre a helyzetre, ám amit ő nem vall be magának, az pontosan ez: féltékeny a fiúra, még akkor is, ha mindenre pontosan emlékszik, ami köztük volt a félvélával. De talán mégis be kéne egyet húznia ennek a gyereknek, hogy megtanulja hol a helye. Megfontolandó ötlet. Nina aztán végül mégis ránéz, amit örömmel vesz, a köztük még a zene ellenére is beállt csend pedig nem zavarja, türelmesen várakozik a szemeibe nézve, kezét felé nyújtva. Sejti, hogy ezzel a húzásával és tökéletes időzítésével valami olyasmit akadályozott meg, ami a későbbiekben megint csak egy veszekedéshez vezetne. De hát ez náluk már mindennapos, ugyan kit izgat.
Ahogy a nő a jobbost figyelmen kívül hagyva áll fel, és mikor egy pillanatig úgy tűnik, mindjárt elbotlik, keze ösztönösen csúszik a derekára, hogy megtartsa a testét. Az egész csak pár másodpercig tart, majd ahogy Nina elindul, ő még visszafordul.
- Nem egy perc lesz - szavait először a ficsúrnak, majd Danának intézi, utóbbi egy amolyan bizalmas pillantást is kap, aztán mielőtt kedvenc edictumosa úgy döntene, hogy felnyalja valahol a padlót, utánasiet. A végén még az is az ő hibája lesz, hogy elesett. Követi őt ki a szórakozóhely elé, de szinte még ki sem ér, máris nekitámadnak. Na jó, ez így lehet, kicsit túlzás, de ahogy ránéz, amit mond... Nem lehet nem annak venni, bár nagyon is szórakoztató. A Nina, aki ki tudja hány koktélt ivott már meg ma, magassarkúban vonja kérdőre. A férfi ég a vágytól, hogy ismét megérintse, ujjai a derekára simuljanak és megtartsák a vékony testet, mielőtt még tényleg elesne. Szinte látszik rajta, hogy ez bármelyik pillanatban bekövetkezhetne. Mármint az elesés.
- Mondtam. Beszélnünk kell - karjait végül mellkasa előtt fonja össze, hátával az ajtó melletti hideg falnak támaszkodik. Ajkai halvány mosolyra húzódnak, és hogy minden tökéletes legyen, ma először -de valószínűleg nem utoljára- végigméri a nőt, aki igencsak kicsípte magát. Hoppá, csak nem? - Belerondítottam egy randiba az új barátoddal? Szörnyen sajnálom, nem akartam zavarni.
Valójában de. Csak ezt már nem teszi hozzá, mert hát annak még nem jött el az ideje. Egyelőre mérjük fel, Nina mennyire van beszámítható állapotban, és mennyire fog emlékezni holnap ebből a beszélgetésből. Na igen, lehetséges, nem pont a legjobb időpont arra, hogy megbeszéljék kacifántos kapcsolatukat, de az a Dániel gyerek ott nagyon nem tetszett neki. Mondom nagyon nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Háta a hideg falat érinti, izmai megfeszülnek karjai egybefonása közben. Tekintetét egy pillanatra le nem venné a másikról, már csak azért sem, mert ha esetleg helyzet van és mégis borulás lenne az egésznek a vége, szeretne segíteni. Még akkor is, ha ezt egyedül csak ő akarja ennyire. Mert azért azt hozzá kell tennem, hogy a mostani állapot nem teljesen jó ahhoz a beszélgetéshez, amit le akar tudni záros határidőn belül. Sokkal inkább rossz, de ha már ilyen szépen összetalálkoztak, hát kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget.
- Jaj sajnálom, ha ennyire zavar, hogy elrángattalak a lovagod mellől, akkor hagyom is, hogy visszamenj, tessék - jobbjával hanyagul int az ajtó felé, mert pontosan tudja, hogy nem fog egyedül maradni. Túlságosan is fontos dologról akar ma beszélni, és ennek nem így lesz vége köztük a mai napon. Akár tetszik, akár nem, valahogy tisztázni fogja magát. És ez most úgy hangzott, mintha gyilkosságot követett volna el, pedig ez ahhoz képest majdnem semmi. Mondjuk lehet, hogy ölne Nináért, de... Nem, ezt még nem döntöttük el. - Ja, igen, Lilla. Még ő is képben van.
Miután kicsit elkalandoztak a gondolatai, nehezen tér vissza újra a főtémára, ami miatt tulajdonképpen elrabolta Dániel kicsi hercegnőjét. Tagadhatatlanul élvezte a tőle fiatalabb fiú megrökönyödött arckifejezését, mikor csak úgy odaállított és tulajdonképpen ellopta az est fénypontját, mert megteheti. Még csak ökölbe sem szorította a kezét, ez így túl könnyű volt.
- Csinos vagy - teljesen mellékes dolog, de fontos megjegyezni. Ismét végigpillant a nőn, akinek közben cigaretta kerül a kezébe. Akaratlanul fintorodik el, majd elfordítja a fejét és az utcai forgatagot kezdi el tanulmányozni. Ő maga is nagyon sokáig dohányozott, és nagyon fiatalon kezdte, amire egyrészt nem büszke, másrészt nem szereti hangoztatni. Mondjuk úgy nagyon semmit a magánéletéről, de mindegy. Csendesen figyeli az utcán hömpölygő tömeget, a kisebb-nagyobb csoportokban érkező illetve távozó fiatalok jókedvűen mesélik egymásnak a múlt estéjüket, vagy éppen a holnapi programjaikat. - Tulajdonképpen megéri nekem itt törni magam? Feleslegesen magyarázni nem akarok, annak úgysem lesz semmi haszna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Meglepően kedves vagy ezzel az emberrel. Mit tett, hogy ezt érdemli? - fejével az ajtó felé int, vagyis Dánielre céloz. De őszintének kell lennem, annyira igazából ez sem érdekli. Mert Nina most itt van vele kint, és nem ott bent vele, holott azt is megmondhatta volna, hogy nem jön. Mondjuk ennek az esélye egy az egymillióhoz, és már a szórakozóhely előtt állnak. Ezt is az auror nyerte.
Lilla nevének ismételt felbukkanása egy grimaszt csal arcára, összefont karjai megfeszülnek a nő szavai közben. Egyébként vicces, hogy már csak a húga említése is féltékennyé tette Ninát egy pillanatra, mondjuk egy szóval sem volt feltüntetve az ifjabb Farkas sehol. Válaszát egy szemforgatás és az ahhoz társított mélyről feltörő sóhaj, illetve morgás kombináció előzi meg. Kezeit leengedi maga mellé, vesz egy mély levegőt, majd elmosolyodik. Csak így, minden előzmény nélkül.
- Lilla a húgom - hogy most ezért pofont kap vagy sem, esetleg a nő úgy dönt valami sokkal fájdalmasabb ponton szeretné bántalmazni ezen a kellemes nyári éjszakán, azt nem tudjuk. Felkészül azért mindenesetre a hirtelen jövő támadásra, mert az bárhonnan jöhet, de tényleg. Lehet, hogy Dániel mindjárt a hátára ugrik és megkísérli megverni, mert elvitte a hercegnőjét. Ki tudja, megtörténhet. - Ez egyébként tényleg igaz, mielőtt megcáfolnád a szavaimat; én egy szóval sem említettem, hogy a nőcském lenne, sőt, ha jól emlékszem még tiltakoztam is ellene. Csak ugye te félbeszakítottál.
Nem tud nem hozzácsapni ehhez még egy pofátlan vigyort is, amely hamarosan már ott tündököl arcán, mint ahogy sokszor ezelőtt. Valójában ezt a kört most úgy érzi, ő nyerte, hisz a most elhangzottakból minden igaz, és Lilláról sosem beszélt úgy, mintha az ágymelegítő szerepében lett volna. Ez csak rosszul jött ki, Nina meg berágott.
A csikk végül a földön végzi, az előbb még azt fogó ujjakhoz hozzátartozó test gyorsabban kerül hozzá közelebb, mint az ilyen esetben lehetséges lenne. Nina valójában nincs is olyan állapotban, mint láttatja? Igen, még ez is megfordul a fejében, de aztán megcsapja a koktél- és sajnálatára az a finom parfümillat is, amit többször is érzett már rajta. Keze már lendülne, hogy megfogja a nő karját és magához húzza, azonban még időben korrigál észrevétlenül; inkább megigazítja a zakóját. - Mégis mennyit ittál?
Ellöki magát a faltól és közelebb lép az úttesthez túl közel kerülő nőhöz, aki ha még pár lépést tesz hátra, az autóúton végzi. Ujjai összecsukódnak, élesen szívja be a levegőt, először a vékony test mögé, majd a nő arcára pillant. Most először érzi, hogy úgy igazán félti Ninát és ha most a saját hülyesége miatt valami baja lesz... Akkor azt Dánielen veri le, természetesen.
- Állj meg - szólal meg újra, mielőtt a nő a szegély széléhez érne. - Állj meg és mondd el végre, hogy mi folyik itt. Mi van most... velünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Balázs-Dani 2:0. Még csak kételkednie kell a kiejtett szavakban, a nő arckifejezése mindent elárul erről a dologról. Aminek egyébként örülünk, meg annak is, hogy sikerül helyretenni a húga körüli félreértést. Jó látni Nina arcán a döbbenetet, mikor kiejti a száján azokat a mindent eldöntő szavakat, majd még érvel is hozzá egy kicsit, hogy semmiképp se lehessen belekötni, és úgy tűnik a félvéla nem is akar. Még csak mérges sem lesz a kapott információ feldolgozása után, csupán magához képest csendben emészti a hallottakat, és míg ő ezt csinálja, auror pajtásunk érdeklődve figyeli az arcát. Szereti amúgy csak így nézegetni őt, most meg pláne, mikor ilyen ruhában áll előtte.
Azon már meg sem lepődik, hogy az elfogyasztott koktélok száma vészesen közelített a nullával megtoldott egyes felé, ez kicsit rossz jel. Rosszallóan csóválja meg a fejét, holott nagyon is jól szórakozik a másik viselkedésén. Mondjuk most már nehezen tudnék olyan helyzetet mondani, ahol nem mulattatja Nina minden mozdulata és arcának rándulása, de azért próbálkozom.
Nina belekezd egy nagyon hosszú és ebben a pillanatban nagyon is érdekfeszítő magyarázatba a vélaságról, a mágiáról és úgy összességében arról, hogy miért vannak ilyen sokat egymás közelében; hogy miért marják folyamatosan egymást, mondják azt, hogy utálják a másikat, miközben mindketten tudják, hogy ez nem igaz. Az auror figyelmesen hallgatja végig a tovább hátráló nőt, aki pillanatokon belül elveszti az egyensúlyát, amint a cipő sarka nem érinti már a járda szegélyét. Nina egyébként még ilyen állapotban is kimerítő választ ad a férfi kérdésére, aki értékelné is, ha a másik nem akarna tőle ennyire távol kerülni. Nem nagy köztük a távolság, keze pedig rögön lendül, ahogy Nina dőlni kezd hátrafelé, így minden egy pillanat alatt történik; ujjai a nő alkarjára fonódnak és megrántja maga felé, ami ugyan fájdalmas, de korántsem annyira, mint találkozni az aszfalttal. Másik kezét a nő derekára csúsztatja és egészen közel húzza magához, kizárólag azért, nehogy legközelebb is megtörténjen ilyen. Khm, persze, hogyne.
- Azt hittem utálsz - szeme csillog, ajkai mosolyra húzódnak. Ismét közel van hozzá a nő, habár mostanra már lehet, fáj egy picit a karja. - A vélamágia pedig nem hat mindig, de még ha nem is így lenne, honnan veszed, hogy minket csak ez érdekel? Tudod a kivétel erősíti a szabályt.
Jobbját még mindig a nő derekán tartja és egyhamar nem is szándékozik elvenni azt onnan, míg fejét megdönti oldalra és egy nagyon kicsit előre, ám esze ágában sincs megcsókolni a nőt. Most nincs, mikor az már hét koktél után jár, a köztük lévő kapcsolatot épp ráfogja a mágiájára és éppen nyílik az ajtó. Valószínűleg jön a lovag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bármennyire is irtózik attól, hogy bántson egy nőt -és ebbe még a volt neje is beletartozik, bár ő érdemelne egy-két pofont-, most kénytelen rángatnia egy kicsit a félvélát, hogy neki ne legyen esélye fájdalmasan megismerkedni az aszfalt nevű rosszfiúval. Normál esetben egyébként valószínűleg Nina nem bukna hátra, mert normál esetben nem lenne rajta ilyen cipő, de hát végül is szórakozni jöttek, vagy mi. Valami olyasmi, értitek, aztán mégis itt kötöttek ki, a szórakozóhely előtt, Nina a karjaiban és már megint olyan közel vannak egymáshoz, hogy ha akarná, mindennemű probléma nélkül csókolhatná meg a nőt, azonban nem teszi. És azért nem teszi, mert érkezik az első probléma. Még elmosolyodik és egy aprót biccent is az elhangzott szavakra, de ahogy megérzi a vállán a hívatlan vendég kezét, lemerevedik. Alapból nem szívleli ezt a srácot, az meg, hogy látótéren kívülről támad, pláne nem tetszik neki. Megrándul a keze, ahogy elfojtja a késztetést, hogy könyökét Dani bordái közé fúrja, helyette hagyja kilibbenni karjai közül Ninát.
- Most leveszed rólam a kezed, vagy betöröm az orrod - és akkor most még nyugodt hangon szólt ahhoz, hogy a srác teljesítse a kérését. Ellenkező esetben Dani talán visszakérdez, és agresszívabban reagál, mint ahogy illendő lenne. Ő pedig csak erre vár. Azóta szeretne fájdalmat okozni ennek az embernek, mióta meglátta ott bent ülni Danáékkal szemben. Még az sem izgatja, hogy ez teljességgel etikátlan, és tulajdonképpen egy újabb ok arra, hogy a félvéla ismét bedühödjön rá. A fiatal férfi Nina felé intézett kérdésére felvonja a szemöldökét és hangosan fújja ki orrán a levegőt, amely olyan hangot eredményez, mintha nevetne.
- Addig minden oké volt, míg ki nem jöttél. Szóval akár vissza is mehetsz - állkapcsa ismét megfeszül, ujjai egyelőre még nem szorulnak ökölbe, de az teljesen biztos, hogy előbb fog reagálni, minthogy Dániel fejében akár az ütés gondolata is megfogalmazódna. Ninát láthatóan a háttérben teljesen figyelmen kívül hagyják az itt zajló események, ami talán a lehetséges következményeket elnézve nem is olyan jó dolog. Elvégre valakinek el kell játszania az aggódó nem barátnőt, meg kihívni a bent maradt kettőt, hogy hazatámogassák Danit. A fejében legalábbis ez az egyetlen létező forgatókönyv, ami a mai este folyamán perceken belül meg fog valósulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eszébe sem jut komolyan venni a nő figyelmeztető pillantását, mert hát miért is tenné, mikor pillanatokon belül akkorát kaphat az arcába ez a pattogó kisember, mint még soha senkitől. Egyenesen irritálja a jelenléte, de nem azért, mert egy nagyon szentimentális pillanatot zavart meg az érkezésével. Eddig talán még a féltékenység miatt szerette volna beverni a képét, most meg már csak szimplán a létezése révén, és ahogy személy szerint értelmezte a szavait, Nina sem bánná túlságosan, ha a fiú kapna egy csinos lila foltot az arcára.
Szemöldökei lassan csúsznak vissza eredeti helyükre, mikor Dani izmai megfeszülnek. Nina a karja után kap, mire az auror csak elmosolyodik. Szánt szándékkal provokálja még ezzel az is előtte állót, akin nyilvánvalóan látszik, mi a szándéka. Ellenben a hercegnő megmentőjével, aki megfeszült állkapcsán kívül semmi jelét nem mutatja annak, hogy szívesen megtenné ugyanazt Danival. Csak áll ott, mintha teljesen nyugodt lenne és mosolyog. Pedig ha rajta múlna, az a gyökér már a földön fetrengene.
- Tökéletesen fogalmaztál. Most van veled - jelentőségteljes pillantást vet a fiúra, és még meg is nyomja a szócskát, csak a hecc kedvéért. Kicsit kezd átfordulni ez az egész egy Balázs-Dani showba, ami már nem is igazán a félvéláról és a féltékenységről szól, hanem arról, ki ugrik először a másiknak. A szíve mélyén talán még Nina is élvezi a kialalkult helyzetet egy nagyon picit, és most már az auror sem bánja, hogy körülbelül negyed órája odament az asztalukhoz és ellopta onnan a hercegnőt. Most már tudja, hogy remek döntés volt és nem is cselekedhetett volna jobban. Legalább Dani is megtanulja, hol a helye.
- Köszönöm az engedélyt, drágám - a jó ég tudja mikor hívta így utoljára Ninát, ám most megteszi újra. A nő hátrálása csak arra készteti, hogy gyorsabban közelebb lépjen a fiúhoz, mielőtt az tesz egy lépést a rossz irányba. És ezek után már nincs mit mondani; a visszaforduláshoz szükséges tizedmásodperc alatt lendül a keze, ám mielőtt még találkozhatna a tekintetük, az auror ökle eléri az orrát és ha be nem is töri, hátrálásra készteti. Az ütés pillanatában feljebb emeli állát, és Danit kikerülve Nina felé lép fél szemét a srácon tartva. Biztos, hogy nem hagyja a visszatámadást. - Ez elég volt bizonyításnak?
Ezt lehet nem most kellett volna megkérdeznie, Dani viszont vagy túlságosan el van foglalva a minden bizonnyal már vérző orrával, vagy épp felé tart, ám ha meg is szólal, számíthat egy lesajnáló pillantásra az aurortól, aki ismét felé fordul és közelebb sétál hozzá. Nos, befejezték, vagy sem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az azért még megvan, hogy az előbb még Nina itt igazgatta a haját és úgy tettek, mintha az ég világon semmi problémájuk nem lenne? Remélem igen, mert ez hamarosan már csak egy illúzió lesz, ami huss, csak így elszáll és helyette itt marad a kőkemény valóság, vagyis az a látvány tárul a szemünk elé, mint egy kakasviadalon. A piros oldalon az egyik kakas, a kék oldalon a másik és a gazdája, aki rövidesen valószínűleg állatot cserél, mert ez így nem állapot, hogy leverik az övét.
Mély levegőt vesz, ahogy ökle találkozik a fiú arcával és orrával, agyát elárasztja a kellemes érzés. Hangozzon bármennyire is betegesen, neki örömöt okoz az ütés és annak a következménye, b*ssza le Nina bármennyire is azért, amit csinált. Annyira kellett ez most neki, mint a nyári hőségben egy hideg fagyi - nem ez a legjobb hasonlat evör, de ide megteszi. Dániel orrából a vártnál gyorsabban kezd el folyni a vér, és amíg a falhoz tántorodik, addig neki van egy kis ideje vetni egy pillantást Ninára. - Irritál.
És akkor még finoman fogalmaz. A tény pedig, hogy a nő még akkor sem mozdul, mikor a srác ujjait lassan pirosra festi a vére, ismét örömöt okoz az aurornak. Ez már csak egy ilyen beteg helyzet, de ez van. Olyan régen nem ütött már meg senkit - pedig egy pár ember nagyon is megérdemelné - és ez a gyerek meg csak úgy vágyakozott utána, hát kár lett volna kihagynia. Lepillant a kézfejére, először kinyújtja aztán ismét összezárja ujjait, és pont akkor néz fel, mikor Dániel ellöki magát a faltól és felé indul.
Izmai megfeszülnek, ahogy felkészül a második ütésre, kihasználja a pár fennálló pillanatot, hogy találjon egy gyenge pontot a fiún és egyáltalán észlelje, hogy az merre akarhatna ütni, mikor hirtelen Nina megjelenik előtte. Állkapcsa megrándul, baljával nyúl, hogy arrébb taszítsa a nőt, mielőtt még valami történik vele, de nem ér el odáig. Szíve hevesebben kezd el dobogni, tekintetében őszinte aggódás csillan, de tehetetlenül kell végignéznie, ahogy Nina a földre rogyik. Ő reagál előbb, visszanéz Danira; agya ismét elborul, és egy újabb jobbossal igyekszik kiütni egy időre a srácot. Talán van annyi ideje, hogy cselekedjen, míg a másik a földön fekvő nőt nézi. Ha sikerül, ha nem, dühösen fújtatva elhátrál a sráctól és letérdel Nina mellé. Ujjai a nő vállára fonódnak, lassan fordítja meg a felsőtestét.
- Hé, hé! - óvatosan húzza magához a vékony testet. Nem képes elfogadni, hogy a könnyáztatta arcot most a saját hülyesége miatt láthatja meg, életében először. De hát undorító, amit ez a ficsúr művel! A legjobb lesz, ha minél előbb eltakarodik még csak a környékről is, mielőtt a páros felállna. - Shhh, nyugodj meg, nem bánt többet. Nem bánt többet.
Idegesen súgja a szavakat, meg-megremegő ujjaival végigsimít Nina hátán. Kérlek, ne húzódj el.  Azt már nem is látja, hogy a gyökér merre tartózkodik, de ha van egy kis esze, már úton van valamelyik kórház felé és nem lebzsel még a környéken. Ő most azzal van elfoglalva, hogy megnyugtassa a síró nőt... vagy talán hogy megnyugtassa magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hallja az ajtócsukódást. Dani villámgyorsan hagyja el a helyszínt, a járókelők fele pedig további ütések híján csalódottan sóhajtozva ugyan, de abbahagyja a bámészkodást. A tömeg másik fele még vet néhány aggódó pillantást a földön térdepelő nő felé, ám amint az auror karjai közé zárja testét, mindenki megvilágosodik; ideje tovább indulni. Hihetetlen, hogy ameddig balhé van, addig a környéken tartózkodók 80%-a képes akár közelebb merészkedni, csak hogy jobban lásson.
Arcát nekitámasztja a nő fejének, tekintete ide-oda cikázik a sötét égbolt és a közelben álló lámpa fénye között. Próbálja nyugtatni Ninát és magát is, pedig utóbbi nem egy könnyű művelet. Még az sem hatja meg, hogy a karjaiban lévő lassan abbahagyja a sírást és ismét viccesre veszi a figurát. Kicsit elhajol tőle, hogy jobban lássa az arcát, ajkai szomorkás mosolyra húzódnak, belül azonban tombol. Fel nem tudja fogni, hogy ez az egész miatta történt, azért mert ahelyett, hogy hazament volna, inkább a nehezebb utat választotta, aminek ez lett a következménye. Már megint más szenvedett a hibája miatt, ez már nem először fordul elő vele.
- Sajnálom - rekedtes hangon szólal meg, majd ismét magához húzza a nőt és egy puszit nyom annak homlokára. Tudja, hogy az a gyökér pillanatokon belül ismét a kijöhet talán pár haverjával együtt, amire se neki, se Ninának semmi szüksége. Hisz még a barátnője sincs itt, hogy most ő simogassa a haját és vigasztalja. - Bekötjük a kezed is.
Mutatóujjával óvatosan simít végig az említett, piros végtagon, majd Nina derekát és ép felkarját megfogva felsegíti őt a földről. Óvatosan nyúl ismét a háta felé, hogy magához húzza és ezzel biztosítsa is a talpon maradását, ebben a cipőben az is csoda, hogy eddig két lábon közlekedett.
- Hazaviszlek - bátorítóan mosolyog a nőre, majd lassú léptekkel elindul Budapest egyik csendesebb része felé, hogy könnyedén hazajuthassanak. Ninának most főleg sok pihenésre van szüksége és egy Balázs-mentes övezetre. Úgy döntött innentől ismét meg kell tartani azt a bizonyos húsz lépés távolságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Székéből felegyenesedve némán pakol össze az irodában, de nem arról van szó, hogy elmegy. Ez a sok papír és emlékeztető cetli elsokasodott asztala környékén, ezeket dobálja bele egymás után a falnál álló fémkukába, ami lassacskán megtelik a fölösleges iratoktól. Még csak fél tizenegy felé járhat az idő - ezt nem tudja pontosan, a falon lévő óra ugyanis hetek óta megállt és csak arra vár, hogy egy kedves karbantartó vagy maga az auror megszerelje, mindössze egy pálcamozdulatába kerülne, azonban még nem sikerült időt szakítania rá. Az utóbbi pár napban amúgy is több olyan dolog történt, aminek nem kellett volna.
A távol tartja magát Ninától egy pár hétig projekt már rögtön a balesetet követő napon megbukik. Mikor végigsimít az asztala felületén és visszaül székébe, az első gondolata a hazamenetel lenne, hisz ma igazából csak egy papírért jött be, ami pár perce a kuka mélyén landolt, mert valójában nem is volt fontos. Hátradől a széken és lehunyja szemeit, hallgatja a beszűrődő hangokat; kollégái ide-oda futkosását, valaki kávét kér. Ekkor rápillant a maga bögréjére és szomorúan kell konstatálnia, hogy sajátja bizony már rég kihűlt. Visszanyeli a káromkodást és ahelyett, hogy megmelegítené az italt, maga elé veszi az egyik közelben lévő lapot és nekiáll még egyszer elolvasni azt. Miért is nem megy már haza?
Kopogás után a bejövetelre engedélyt ad, de nem pillant fel az egyébként nem valami érdekes lapból. Szemei csak átfutják a sorokat, fel azonban nem fogják az olvasottakat. Kezébe veszi a kávéját és már épp kezdené a szokásos "holnapra meglesz főnök.." beszédet, mikor az illető megszólal, a bögre pedig kis híján a földön végzi. Hitetlenkedve emeli fel fejét, azt hiszi rosszul hallott az előbb, Nina azonban tényleg itt van. Szóval ennyit arról, hogy pár napig nem találkoznak.
- Mit keresel itt? - szemei összeszűkülnek, úgy méregeti az előtte állót, mintha az bármelyik pillanatban ismét összeeshetne. Hangja kicsit sem barátságos, inkább az a hivatalos fajta, pont olyan közömbös, mint megismerkedésük környékén, mikor még semmit nem tudott róla, de szerette volna megismerni. Hát most csak távol akarja tudni magától, nehogy megint valami történjen vele. A kerámia talpa halkan koppan az asztal tetején, az eddig tanulmányozott lap kisiklik a kezéből. Pislog párat végignézve a nőn, majd elkapja a fejét és inkább feláll, hogy tovább rendezgesse asztalát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Teljesen össze van zavarodva, nem érti miért lett ilyen hirtelen társasága. Az egyik pillanatban még azt az érdektelen lapot tanulmányozza, a másikban pedig a félvéla áll az ajtaja előtt, bent a szobában. Zavara szerencsére nem ül ki arcára, pedig az lenne az igazán szép eset; ha Nina látná, hogy nem teljesen a jelenléte miatt van ez a frusztráció, inkább a jelenlétének oka miatt. Tegnap hazavitte, bekötötte a kezét, aztán kivételesen csendben váltak el egymástól, ma meg ismét találkoznak. Ez pedig így nagyon nincs jól.
- Evidens volt, valószínűleg bárki más is megtette volna - csak az a féreg nem, ezt már azonban csak magában teszi hozzá. Danira még mindig nagyon haragszik, valószínűleg a fiú még most sem tudja az ütés pontos okát, csak benne is felment a pumpa és ütni akart. De nem ment neki. Abbahagyja egy pillanatra a pakolást, végignéz a szemében ugyanolyan rendetlen asztalán, majd egy morgással kísért sóhaj után felnéz. A kérdés váratlanul éri, ellenben a látszat ellenére ügyesen válaszol - avagy kerüli ki a választ. - Fáj még a kezed?
Mutatóujjával az említett testrész felé bök, megkerüli az asztalát és egy pillanatig ismét egészen közel kerül a nőhöz. Orrát rögtön megcsapja a kellemes és annyira szeretett illat, de ahogy asztala elejének dől és így eltávolodik tőle, már nem érzi annyira intenzíven. Bárcsak... Szívesen előrébb hajolna, közelebb lépne hozzá és rámosolyogna, azzal viszont összedőlne minden. Nem akarja megbántani, de azt sem, hogy miatta sérüljön.
- Miért jöttél be? - ezúttal sokkal barátságosabban pillant rá, de hangja nem változik. Ha most hagyja neki, ha nem viselkedik így, talán valahogy ismét meg fog ismétlődni, azt pedig utálná. Már így is nagyon hibásnak érzi magát, hogy tegnap nem az eszére hallgatott, kihívta az utcára és elindított valamit, amiben végül a nő sérült. - Nem csak köszönetet akartál mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tulajdonképpen nagyon jól megy neki ez a játék, a vártnál is könnyebben tudja hozni ezt az elutasító embert, akit ki tudja honnan bányászott elő magából. Ninával pont hogy nagyon rég kellett így viselkednie, de talán soha nem is mutatkozott előtte ilyen közömbös arccal, de ha ez az ára, hogy legközelebb ne kerüljenek olyan helyzetbe, ám legyen. Inkább kelljen látnia ezt az arcot, minthogy a nő könnyeit törölgesse. Ninát nem akarja sírni látni egyáltalán, a saját hülyeségéből adódóan meg pláne nem. Azon valahogy nem tudna olyan könnyen tovább lendülni, az csak arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Hihetetlen, mikre nem képesek a könnyek.
- Ne haragudj miatta, de ha hátraesel, most egész biztosan nem lennél itt - vesz egy mély lélegzetet, magában felidézi a tegnap este történteket. Nina olyan közel volt a járdaszegélyhez, és bármennyire volt este, akármikor jöhetett volna egy busz vagy egy motoros, és akkor... Nem. Akkor már inkább a keze fájjon és álljon itt előtte, mert biztosan nem látszik, de most örül a jelenlétének. Eddig ugyan nem akarta látni, távolságot akart kettejük közé és leredukálni találkozásaik számát, ebben a pillanatban viszont nagyon is örül, hogy láthatja Ninát. Tudja, hogy jól van a körülményekhez képest, bejött hozzá, hogy köszönetet mondjon az előző napiért, és hogy... Mi? Gondolatmenetét a nő szavai szakítják meg, amire úgy kapja fel a fejét, mintha nem hinne neki. Összeráncolja homlokát, közben az asztalára ül, így némileg alacsonyabban van már, mint a nő.
- Hát most láthatsz - ajka halvány mosolyra húzódik, kezeit kitárja egy pillanatra, majd azok tompán puffannak egyet a combján. Nem tudja, mi mást kellene még mondania egy ilyen helyzetben. Mondjuk szívesen magához vonná, karjai közé szorítaná és megcsókolná, de akkor nem lenne értelme ennek a közömbösségnek, amibe akaratlanul is egyre jobban belemerül, pedig észre sem veszi. És ez lesz a veszte. Ez a flegma, bunkó viselkedés, ami nála megszokott, de valahogy mégsem ugyanaz, ezt pedig Nina is érzi. Teljesen máshogy viselkednek, pedig lehetnének boldogok is, egészen könnyedén. - Biztosan minden rendben?
Először csak előredől az asztalán ülve, majd feláll és ismét Nina fölé magasodik. Ahogy közelebb kerül hozzá, érzi a nő finom illatát, egy pillanatra meg is torpan, tekintetét a másikéba fúrja. Pulzusa meglódul az ismerős barnák láttán, tesz egy lépést a nő felé, megáll. Kivár nagyon sokáig, azonban nem hagyja, hogy a nő cselekedjen, egy bocsánatkérő mosollyal az arcán végül elfordul. Hihetetlen ez a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A nő szavaira lassan megemelkedik mindkét szemöldöke, jobb keze ökölbe szorul az asztalán. Volt már rosszabb. Kétkedve pillant fel, mint aki tényleg nem hisz a fülének, és így vár megerősítést az elhangzottakra. A tudat, hogy az elmúlt fél évben talán senki nem okozott neki nagyobb sérülést nem igazán nyugtatja meg, már alapból attól is ideges lesz, ha valakivel kapcsolatban akár csak a bántalmazás gondolata is felmerül. Épp ezért nem érti, hogy Ninát ki, hogyan és miért bántotta, na meg mikor. Ha nem játszaná ezt az idegesítő szerepet, talán még vissza is kérdezne erre, most azonban viszont csak a két kis barna bozont kúszik feljebb a homlokán, ezzel jelezve, hogy nem érti. Ugyan ki akarna neki ártani?
Először még nem tűnt annyira nagy butaságnak közelebb lépni a nőhöz, amikor azonban tekintetük találkozik és csak fél méter választja el őket egymástól, hirtelen nagyon nem tudja, mihez kellene kezdenie. Azt hitte majd képes lesz kikerülni őt, és meg sem kell torpannia, ahogy most teszi. Egészen pontosan fogalmazva a nő szépsége készteti megállásra, és itt most szó nincs a vélaságról. Tudja és akarja is értékelni a szépet, Nina közelében pedig épp elég időt töltött már ahhoz, hogy akár egy pillantás is elég legyen hozzá, hogy az történjen, ami éppen történik. Halvány mosolya az arcára fagy, a feltett kérdése csak úgy elillan közöttük. Nem szabad. Bármennyire is akarja, tudja nagyon jól, hogy azzal csak felborítana mindent és jól ellentmondana magának, így tehát kényszeríti magát, hogy elforduljon. Mosolya egy pillanatra kiszélesedik, majd teljesen lefagy az arcáról.
- Viszlát, Egerszegi kisasszony - a megnevezés egészen akaratlanul csúszik ki a száján, még maga is meglepődik rajta. Elfordulva megkerüli azt asztalát és annak az egyik oldalára érve torpan meg ismét, vet még egy pillantást a neki hátat fordító nőre, majd elkapja a tekintetét. Egészen azt ajtócsukódásig ebben a pozícióban marad, és csak azután mozdul, hogy Nina elhagyta a helyiséget. Ökle hangos csattanással találkozik az asztal lapjával, a fa fölé görnyed, szemeit lehunyja. Ezt is elszúrta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lilla nem veszi észre rajta, de feszeng. Kellemetlenül érzi magát az előadás kezdete óta, mert nem erre számított. Nem rá számított. A plakátokon sem ez a név volt feltüntetve, többször is ellenőrizte, hogy Lilla biztosan azt lássa, akit a kedvencének nevez minden alkalommal. Még külön előadást is tartott a színésznőről, akinek ma a főszerepet kellene játszania. Kellene. Lilla arca csak úgy sugárzik a boldogságtól, ami minden bosszantó tényező ellenére őt is mosolygásra készteti. Ma van a születésnapja, nem lehet bosszús, viselkednie kell. Lilláért erre könnyedén képes, érte bármit megtenne. Az pedig, hogy a húga ma ismét idősebb lett egy évvel, csak még egy ok a boldogságra. Ma semmi sem ronthatná el a kedvüket, és már csak pár perc van vissza a darabból. Már csak pár percig kell néznie, és utána mindennek vége lesz. Utána hazamehet és elfelejtheti ezt a napot. Elfelejtheti az arcát, a kecses mozdulatait, barna haját, lecsukódó szemét, törékeny testét. Pulzusa meglódul, a taps felhangzik, visszazökken a valóságba. Állkapcsa megfeszül a nő mellett álló férfi láttán, Lilla meglöki a vállát. Oldalra pillant, majd vissza a színpadra, kezeit maga elé emeli, lustán összecsapja tenyerét. Már menne.
A tapsot lassan felváltja az emberek beszélgetése, hamarosan senki sem fogja hallani a saját hangját. Vet még egy utolsó pillantást a színpadra, majd megsimítja húga kezét, távozásra késztetve ezzel a nőt. Ideje eltűnni innen. Lilla a fejét rázza, maradna még, nagy a tömeg az ajtónál, soha nem fognak így kijutni. A férfi felmordul, hangja elveszik az emberek zúgolódásának zaja közt. Így sosem fog hazajutni. Percek múlva sem javul a helyzet, Lilla is belátja, egy morgós testvérrel nem valami élvezet az ücsörgés, feláll. A férfi követi szőke húgát ki a sorból, megragadja annak csuklóját, nehogy a tömeg elsodorja tőle. Lilla közel sem olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát, és ha most hagyja, hogy elszakadjon tőle, talán órákig tartana megkeresni. Néha olyan, mint egy rossz gyerek, pedig már harminc is elmúlt. Kijutva aztán félrehúzódik, hogy a sokaság oszoljon valamerre, húga puszit nyom az arcára, majd el is tűnik mellőle, míg ő egy kislánnyal van elfoglalva, aki az anyukáját keresi. Az emberek eltakarják előle a kis szöszit, maga mellé pillantva saját szőkéjét már nem leli. Bosszúsan sóhajt fel, az egyre csökkenő csődületben azonban könnyedén találja meg húgát. Elindul Lilla felé, aki egy páros után igyekszik, megállítja őket, amikor viszont azok megfordulnak, megtorpan. Állkapcsa ismét megfeszül a nő láttán, ahogy egy másfél-két órája is. Már azt sem tudja igazán, mikor kezdődött a darab, elvesztette az időérzékét, mikor meglátta fent. Most pedig ott áll és a húgával beszélget, benne pedig csak egy kérdés fogalmazódik meg: miért? Kezeit a zsebébe süllyeszti, lassú léptekkel indul meg feléjük, úgy látszik Lilla nem akar még elmenni. Mosolyogva beszélget a férfival, aki ma a főszerepet játszotta. Aki ki is volt írva. Húga mellé érvén köszön a párosnak, elidőzik a barna szépség arcán, majd elkapja tekintetét és inkább a cipőjét kezdi el tanulmányozni. Lilla nem veszi észre rajta, de feszeng.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az előadás már rég véget ért, párosunk azonban még mindig nem hagyta el a helyszínt, és épp ez az, ami annyira feszélyezi. Nem is a darab vagy a színpadon látott nő, hanem a tudat, hogy bármikor összefuthatnak esetleg velük, már ha nincs valami titkos hátsó kijárat, amin egy sikátorba jutnak és ott feltűnésmentesen elhagyhatják a környéket. És láss csodát, pont bekövetkezik hirtelen megjelenő félelme, Lilla megállítja a főszereplő párost, neki pedig ösztönösen feszül meg minden izma az ismerős arc láttán. Hát őszintén szólva ő sem hitte volna, hogy itt is felbukkan. Mivel húga láthatóan percekig le fogja még foglalni a biztosan fáradt, de mégis mosolygó férfit, úgy dönt közelebb lép a hármashoz. A barna szépség rögtön felkapja a fejét, tekintetük találkozik egy pillanatra, majd amikor Lilla tesz egy lépést oldalra, eltávolodnak egy kicsit egymástól. A félvéla közelebb lép hozzá, mire felemeli a fejét, majd oldalra biccenti azt.
- Gyönyörű voltál - tömör és lényegre törő, mint mindig. Elmosolyodik, kezeit még mélyebbre süllyeszti zsebeiben, a nő kérdésére nem válaszol. Hacsak előbbi bókját nem tekintjük annak, mert akkor bizony elmondott mindent; hogy mit látott az elmúlt két órából. De az sem teljesen biztos, hogy két óra volt. Lehet kevesebb vagy több, mindez most nem is izgatja, de azért már tényleg menne. Lilla jelenléte ide vagy oda, még mindig tartja magát a tíz lépés távolsághoz. Vet egy pillantást mosolygó húgára, aki épp összenevet valamin Tamással, szóval ők valószínűleg nagyon jól szórakoznak. Tekintete visszavándorol Ninára, fejét oldalra biccenti, a mosoly lassan lefagy arcáról. Széttárja két könyökét, mint aki nem tudja mihez kellene most kezdeniük, majd végignéz a tömegen.
- Azt hittem nem táncolsz - ott van a piciny szemrehányás a hangjában, észre lehet venni, ha az ember nagyon figyel. Most pedig nem kifejezetten arra céloz, hogy nem mesélt neki a balettról, a múltjának ezen részéről, a bokájáról és nem is igazából a főszereplőcseréről. Na jó, talán de, tényleg erről van szó azt leszámítva, hogy a tánckarrierről nem tud, hiszen soha senki nem említette neki egy szóval sem, de ha tudna, na akkor most biztosan méregetné még egy ideig Ninát, hogy hogy mert a bokájával táncolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nő mosolya már majdhogynem meglágyítja a szívét, aminek következtében kibújhatna a tökéletesen eljátszott szerepe mögül és mondjuk viselkedhetne vele úgy, mint a baleset előtt, de nem. Sajnos ösztönösen túlságosan is védeni akarja a nőt, mintha ezzel jóvá tehetne mindent, mintha így Nina elfeledne minden vele történt rosszat. Azt is megkockáztatom, hogy azzal, hogy Ninát ennyire könyörtelenül távol akarja tartani magától, azt hiszi semmissé teheti az őt ért sérelmeket. Mindent elfeledhetne ezzel az egy jó cselekedettel; a volt feleségét, a lánya szenvedését, a saját néha sanyarú sorsát, amit mindig is semmisnek tartott, pedig mélyen érezte, hogy az apjának több akarata érvényesült az életében, mint azt engedni szerette volna. És talán ha most nem kerül a nővel ilyen helyzetbe, akkor mindez tovatűnik. Csak ez nem így működik, pedig szép lenne.
Biccent Nina válaszára, majd ismét a húgára pillant, hátha az majd veszi a lapot és végre békén hagyja szerencsétlen Tamást, mert elvileg férjes asszony van, bár egy ideje már nem beszélt a férfiról, szóval igazából ki tudja mi van közöttük. Az is lehet, hogy az új családtag egy balett táncos lesz. Végül is miért ne. A húga jól szórakozik, ő már kevésbé, ez látszik is rajta, ahogy a tömeget pásztázza. Egy közben elejtett, kósza mondat azonban betölti a poharat Ninánál, aki rögtön ki is fakad. A meglepetéstől hirtelen azt sem tudja merjen-e ránézni vagy sem, de végül aztán higgadtan ráemeli tekintetét a nőre. Szemöldöke kérdőn emelkedik a magasba, mellettük az előbb még vígan trécselő páros is feszülten figyel, ő azonban teljesen nyugodt marad, és ez látszik is rajta. Már megint szórakoztatja Nina kiborulása, ami a húgát jobban megviseli, Lilla ugyanis melléjük lép és elnézést kér mindkettejük nevében, majd azzal folytatja, hogy nem is kellett volna megállítania őket, hisz biztos nagyon fáradtak és a többi. Beszéd közben ránéz Ninára és Tamásra is, szavait azonban inkább utóbbinak intézi, elvégre azért nem hülye, látja ám, hogy a bátyja most valami nagyon érdekes dolog közepébe került. A férfi egyetlen arcizma sem rendül, a szeme sarkában megjelenő nevetőráncok azonban világossá teszik Nina számára a nyilvánvalót. Megvárja, míg tudatosul a nőben, hogy mit is lát, majd kirántja a kezét zsebéből és kezet ráz a megszeppent Tamással, szavait is neki intézi. - Nos, én mindenesetre örültem a találkozásnak, csodás volt a darab is, gratulálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lilla magyarázkodása hamar alábbhagy és kettejük közül kihúzódva inkább Tamás mellé lép, aki jelenleg az egyetlen olyan ember, aki nem próbál meg hülyét csinálni magából. Lilla nem igazán érti a helyzetet, sosem hallott még Nináról, már nem a balett miatt, hanem úgy általában, most viszont úgy érzi lesz még mit felrónia a bátyjának, csak szabaduljanak már ki innen. Nála ugyanis most érkezik el az a pillanat, hogy kezdi rosszul érezni magát és igen, menni akar.
Az auror vele szemben már sokkal magához méltóbb módon viseli a helyzetet; ismét az őrületben kergeti Ninát csak egy pillantással. A szeme sarkában megjelenő nevetőráncok csakis a kedélyállapotának jelentése lehet, mert valójában nagyon jól szórakozik az egész kialakult helyzeten - megint. Talán még szívesen is venném, ha Nina tényleg felpofozná, hogy érezze ez mennyire nem vicces amúgy, de mivel ez a férfiember itt pontosan jól tudja, hogy a félvéla nem rendez jelenetet pont Lilla előtt, csak nyugodtan ácsorogva tovább hergeli a nőt, mert miért ne. Neki ez valahogy most nagyon jó szórakozást nyújt, az pedig már egy teljesen más kérdés, hogy a másik ezt mennyire élvezi. Bizonyára semennyire. A férfi még akkor is szórakozottan áll előtte, mikor Lilla mellé lép, Nina pedig belekezd a búcsúzkodásba, vagy valami olyasmibe. A neki hátat fordító nő látványa csak egy mosolyt csal arcára, és már épp nyitná a száját, mikor a félvéla megtorpan és visszaszól. Összeszorítja fogait a név hallatán, majd mielőtt Nina végleg elhagyná a helyiséget, megszólal. Korántsem annyira frappáns búcsúzás, mint a nőé, azonban úgy érzi ezt tudatnia kell vele, nehogy elfelejtse.
- Tudod, még mindig jössz nekem egy üveg borral! - Lilla mellette csak a fejét kapkodja, ő már tényleg nem érti mi történik itt, de mikor bátyja felajánlja neki kezét, azt készségesen fogadja el. Ezek szerint neki nem is kell értenie ezt. Az auror vet még egy pillantást a távozó félvélára, majd húgára pillant, végül a kifelé hömpölygő tömegen átvágva hagyják el ők is a színházat. Egy időre elég a balettből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Átfagyott ujjait meleg szövegkabátja zsebébe csúsztatja, vállával eközben összeütközik egy mellette elhaladó fiatal nőnek, akitől halkan elnézést kér, majd fejét lehajtja és tovább folytatja útját a piactér még a hideg őszi napon is nagy forgatagában. Nincsenek ugyan annyian, mint egy melegebb, tavaszi napon, de a történtek után neki még ez a közepes mennyiségű ember is épp elég sok. Egy pillanatra feltekint, hogy megkeresse valahol méterekkel előtte haladó lakótársát, a szürke hátsó mozgását gyorsan megtalálva aztán visszahajtja fejét. Rutinosan kerülgeti ki a mellette elhaladó, olykor az egyik árusnál nézelődő embereket, az eladók kiabálását meg sem hallja. Nem szándékozik semmilyen tojást vagy tatuepét venni, varangydudvára pedig még a legrosszabb napjaiban sincs szüksége.
Maya igazán élvezi a mai sétát. Hetek óta a mai az első alkalom, hogy a házuk és a falu szélén álló stég közti útvonalat átalakítva, másfelé induljanak kora délutáni séta gyanánt. A tömeg és az árusok kiabálása sem riasztja vissza attól, hogy a lemaradt aurorra ne is figyelve vesse be magát a forgatagba és a lehető legtöbb mindent felfedezze azon rövid idő alatt, amíg a hideg ellen vastag kabátjába burkolózó férfi vissza nem fordítja. Körmei hangosan kopognak a piactér kövén, a vidám hangok és kiabálások azonban elnyomják zaját, majdhogynem hangtalanul szlalomozik a tömegben.
Maya aztán egyszerűen eltűnik előle. Az előbb még jól látta, ahogy befordul jobbra a sarkon, amikor azonban követné, elveszti a szürke hátat. Idegesen fújja ki a levegőt, kezeit még mélyebbre süllyeszti zsebében és mivel mást nem tehet, hát elindul utána arra, amerre legutóbb látta. Nem olyan nagy ez a piactér, az viszont aggasztó, hogy milyen alakok járnak erre, Maya fajtatiszta husky, bizonyos helyeken pedig nagyon sokat ér, aurorunk tehát kezd egy kissé kétségbeesni. A mellette elhaladó fekete köpenyes varázsló sem nyugtatja meg, lépteit megszaporázza, állkapcsa megfeszül, ahogy a tömegben ismét lakótársa után kezd kutatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szapora léptekkel tör utat magának a tömegben, egy idő után az emberek inkább félrehúzódnak előle, mielőtt ennek a nagy sietségnek frontális ütközés lenne a vége. Tekintete ide-oda cikázik a lábak között, de sehol sem látja lakótársát. Képtelenségnek tartja ugyan, hogy csak így eltűnjön, de nem mondom, hogy nem fordul meg a fejében: elvégre ez a varázsvilág, valaki egyszerűen megfoghatta és elhopponálhatott vele. Összeszorítja fogait, hogy kiűzze az ilyesfajta gondolatokat a fejéből, majd folytatja útját arra, amerre feltételezhetően az állat ment. Igazából csak remélni tudja, hogy Maya tényleg ezt az utat választotta és nem az ellenkező irányt találta szimpatikusabbnak. Aztán megpillantja. Ott ül egy kislány előtt, farkát hevesen csóválja, tagadhatatlanul élvezi a simogatást. A férfi elindul a páros felé, épp akkor ér oda, mikor Lola ujjai a nyakörvön lógó bilétára foghatnak.
- Elnézést kérek a nevében is a viselkedéséért, téged valamiért roppant szimpatikusnak talált - némi gúny fedezhető fel a hangjában, pillantása azonban egészen szelíd, majdhogynem kedves marad, mikor először a kutyára, majd az eridonosra pillant. Szinte ösztönösen kezd el szabadkozni az eb miatt, holott erre semmi szükség nem lenne. - Remélem nem ér maradandó károsodás miatta, igazán a lelkemre venném.
Kissé begörnyedve áll a páros előtt, tekintete a lányka és a husky között cikázik, kezeit még véletlenül sem venné ki a zsebéből, hogy esetleg elhúzza onnan a kutyát, ne terrorizálja már szerencsétlen eridonost. Úgy látszik nagyon jól megvannak, Maya pedig, hogy ezt az olvasók számára is bizonyítsa, ismét heves farokcsóválásba kezd, egy pillanatra hátralép gazdájához, majd orrával bökdösni kezd a lány kezét.
- Javíthatatlan vagy - sóhajtva csóválja meg a fejét, aztán lehajol és egy óvatos, de határozott mozdulattal eltolja lakótársát a lány felsőtestétől. - Köszönöm kisasszony, hogy megállította, máskülönben nem tudom, hol értem volna utol.
Szokatlanul halk és kedves a hangja, magához és a mindennapos viselkedéséhez képest már túlságosan is, de Maya mindig is olyan érzéseket váltott ki belőle, amit mások elől szívesebben rejt el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A bejárati ajtó hangosan csapódik be mögötte a huzatnak köszönhetően, még ő is összerezzen egy pillanatra, az utcán járó Mayáról nem is beszélve. Bocsánatkérő pillantást küld felé, majd ellenőrzi az ajtót és elindul lakótársa után. Ismét itt az ideje egy nagy sétához, a mai nap pedig nem is lehetne tökéletesebb rá, hogy az arra fordított időt kicsit meghosszabbítva, végigjárják tulajdonképpen az egész falut. Maya biztosan élvezni fogja, neki meg már itt az ideje, hogy kiszellőztesse kicsit a fejét, egyedül. A piacos eset után nem is igen járt kint, csak a kutyával járt el sétálni, azt ugyanis még a világért sem hagyta volna ki. Ha van valami, akkor ezt nem lehet elhanyagolni.
A husky körme hangosan kopog az utca kövén, míg az auror tőle lemaradva néhány méterre követi őt. Kezeit vászonkabátja zsebébe süllyesztve sétál, fejét néha emeli csak fel, hogy gondolatmenetét megszakítva a kutya után nézzen, merre jár. Nem igazán köti ki, hogy merre menjenek, inkább csak követi lelkes útitársát, akiben megbízik annyira, hogy tudja, nem fog elkóborolni. Kivéve, ha ismerőst lát... Ó, igen. Maya amint meglátja az utca első pár házánál megtorpanó Ninát, azonnal gyorsít léptein, ügetve közelíti meg a nőt. Farkát már messze csóválni kezdte, szája szinte mosolyra húzódik lihegés közben. Gazdája már korántsem ennyire lelkes, noha nem tagadhatja, igenis jó érzéssel tölti el, hogy láthatja a félvélát. Már nem is számolja, hány nap telt el, mióta elhozta tőle Kamillát. Lányával azóta sikerült beszélnie, és ha mindent nem is, de Kamilla sok dolgot elmondott neki, többek között az elemi mágiát és annak előbukkanását is.
- Maya, gyere ide - halkan megszólal, mikor elég közel ér a pároshoz, a husky pedig ha nem igazán lelkesen, de engedelmesen huppan le az auror lába mellé, akinek figyelmét már a félvéla köti le. Mint mindig. - Csak nem költözöl?
Érdeklődve pillant a nőre, hangja ezúttal kedves és továbbra is halk marad. Tekintete ide-oda cikázik Nina szemei között, mellette Maya hol az egyikre, hol a másikra pillant. Érdekes délutánnak nézünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Imádja, mikor ennyire nyilvánvalóan szeretik. Nina arckifejezését nem is kell látni, csupán testtartása elárulja, hogy mit gondol erről a helyzetről és az aurorról. Utálja. Legalábbis a férfi ezt gondolja, ugyanis azok után, hogy a félvéla többször is burkoltan szerelmet vallott neki, kizárt, hogy még mindig érezzen iránta valamit az utálaton kívül. Egyszerűen csak nem tudja elképzelni, hogy Nina minden köztük történt dolog hatására ne fordítson neki csak úgy hátat és hagyja ott egyszer és mindörökre... Ó. Hát most pont ez történik. A nő úgy sétál el mellette, mintha nem is ismernék egymást, egyedül az őt követő kutya viselkedik még úgy normálisan. De körülötte megbolondult a világ.
Aurorunk ennek ellenére elindul a páros után, mert mint már mondtam, megbízik Mayában, de ha meglát egy ismerőst, akit ráadásul még annyira kedvel, mint Ninát, kicsit elfelejti, hogy kivel jött el idáig. Így van ez, nem lehet érte hibáztatni senkit. Míg a husky új barátnője mellett lépdel, gazdája kissé lemaradva, a félvéla hátát figyelve követi őket. Nincs különösebb célja a dologgal, nem akarja, hogy a szuggerálás hatására megforduljon és beszélgetést kezdeményezzen, de még arra sem vágyik, hogy  szimplán társalogni kezdjenek, egyszerűen csak szem előtt akarja tartani a kutyát.
Igen, ismét be kell vallania, hogy jó újra látni Ninát. A rideg és visszautasító természete ellenére még mindig ott van benne mindaz, amit az auror annyira szeret. Maya ekkor visszapillant rá, de továbbra is tartja a lépést, figyelmét ezek után a következő ház köti le. Előresiet, az egyik eladó ház előtt áll meg aztán, farokcsóválva várja be a lemaradt kettőt. Elég nyilvánvaló, hogy a kutya nem ostoba, megérzi, ha valami történt, a konfliktus kettejük között pedig nem is olyan nehezen észrevehető.
Balázsnak most lenne lehetősége; megszólalhatna, megállíthatná, megölelhetné, visszahúzhatná, csinálhatna akármit, amit csak akarna. Mégsem teszi. Csak besorol a nő mellé és még mélyebbre mélyeszti kezeit a zsebében, Mayáig némán teszi meg az út hátralévő részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Maya egy nagyon okos kutya és ezt volt alkalma többször is bizonyítani, nem szükséges a mai esetre korlátozódni. Az, hogy ott hagyja őket és előresietve egy kis teret biztosít nekik, hogy megpróbál kikerülni a képből, mintha egy kis emberi viselkedésre hajazna, holott meglehet, csak egy pillangó kötötte le a figyelmét annyira, hogy elrohanjon onnan. Lehet, hogy titokban macska és nagyon is érdeklik a pillangók, Balázs pedig olyan hülye, hogy nem veszi észre - nem csak azt, hogy a kutyája mit próbál neki mutatni. Mondhatni a gazda lassan ostobább lesz, ezzel viszont nem lehetne nagyon sok helyen eldicsekedni. Nina mondjuk biztosan értékelné, és igazat adna nekem.
Mindketten megállnak a ház előtt, az auror lakótársára pillant, amikor azonban Nina elindul, tekintetével őt követi. Egyelőre nem indul utána, az utcán lecövekelve méri végig a tőle eltávolodót, jól megnézi magának, mintha még sosem látta volna. Ez teljesen leköti, sajnálatos módon viszont csak addig élvezheti a látványt, míg Nina el nem tűnik az ajtó másik oldalán. Ezután sóhajtva fordul meg és indul el az ellenkező irányba, valamerre hazafelé, Maya azonban nem tart vele. A husky a járdára ül, érdeklődve figyeli az egyre távolabb kerülő férfit, aki azonnal megtorpan, amint nem érzékeli lakótársát. Bosszúsan perdül meg ismét tengelye körül, némán int fejével. Maya nyugodtan ül tovább. Balázs magához hívja a kutyát, aki továbbra sem foglakozik a hívó szóval, mancsait fokozatosan előrerakva lassan a földre fekszik. Az auror megadóan felsóhajt, majd kényszeredetten visszasétál a kutyához. Na jó, muszáj valamit tennie. Mintha csak valami nagy dologra készülne, nagy levegőt vesz és besétál Nina után a házba. Itt az idő. A kérdés már csak az, hogy mire.
- Szóval nem költözöl, mégis eladó házakat nézegetsz. Talán Flórának lesz? - lassú léptekkel közelíti meg Ninát, szeme sarkában megjelennek a szokásos nevetőráncok, amelyek olyan idegesítővé varázsolják a férfit minden egyes alkalommal. - Vagy csak úgy veszel egyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lehet, hogy mégsem kellett volna visszajönnie? Azzal úgy minden jobban ment volna, ha szépen hazafelé veszi az irányt és nem fordul vissza, Maya pedig majd úgyis hazatér egyszer, ha éhes lesz vagy elfáradt. Igen, minden bizonnyal ezt kellett volna tennie, az a tény azonban, hogy itt van Nina és Maya, aki láthatóan ellene játszik most, egyszerűen nem engedi. Bármennyire is nagyon utálják most egymást, jó néha visszaemlékezni a boldog pillanatokra és az auror most pontosan ezt teszi. Mert olyanok még voltak, és lesznek is.
- Óóó, rendben van. A kisasszony játssza az elérhetetlent, értem - elismerően biccent, vállával nekitámaszkodik a nappaliba vezető ajtó félfájának. Nem különösebben rázza meg a dolog, látta már ezt az oldalát, és ő is viselkedett így vele, tulajdonképpen nagyon nem tudna már neki meglepetést okozni a nő - mondjuk ez egészen addig lenne igaz, míg Nina elő nem rukkolna valami teljesen újjal, az viszont az auror rejtett mosolyából és a nő félig dühös, félig megvető pillantásából következtetve nem igen fog megvalósulni. Balázs összefonja karjait maga előtt, szólásra nyitja száját, majd be is csukja. Inkább most nem. Kivár egy kicsit, hogy Nina nézelődjön, vagy átmenjen egy másik szobába, utóbbi esetben természetesen követi, mint valami engedelmes kiskutya, pár lépéssel lemaradva tőle. A ház belsejét meg sem nézi, a véleményére úgysem kíváncsiak, akkor meg minek?
- Most tényleg ezt fogjuk játszani? - hallható egy kis türelmetlenség a hangjában, de sokkal inkább azt szeretné kifejezni, hogy mennyire untatja már ez a távolságtartó viselkedés. Mondjuk inkább csendben maradhatna, elvégre ő játszotta ezt hónapokon keresztül, de mint tudjuk, ez az ember nem különösebben a logikus döntéseiről híres. Nem ezért szeretjük. - Mondd csak, ez jó így neked?