31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Kelemen Farkas hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 18. 16:54 | Link



- Itt is volnánk - áll meg az íróasztala mellett, közelebb húzva egy széket a lány számára, ő pedig kabátját a széke támlájára terítve foglal helyet máris, hogy nekigyürkőzzön a munkának könyékig feltűrve ingujját. Nem igazán szeret belekönyökölni az iratokba, amilyen nehezen szárad egyik-másikon a tinta a papír minőségétől függően, bármennyire is egyszerű tisztítani egyébként néhány pálcaintéssel. Egyelőre azonban nem ír semmit, csak megigazítja azt a vagy tucatnyi formanyomtatványt, amit már tegnap előkészített. Túl sok győzködést nem igényelt, hogy a főnöke is rábólintson arra, hogy Ilda gyakornokként betekintést nyerjen az iroda mindennapjaiba, így most nem szaladgál papírok után, pusztán ki kell tölteni az iratokat, amiknek némelyike két példányban is ott hever előtte, vagy éppen háromban, attól függően, hogy csak itt kerül-e archívumba, vagy a lány, esetleg még az iskola számára is kell belőle egy-egy másolat.
- Teát? Esetleg kávét? - kérdezi meg, mielőtt még bármibe is belevágnának. - Esetleg forrócsokit? - veti fel, kihúzva az íróasztal egyik fiókját, hogy felmérje, mivel is kínálhatja meg a lányt. Az említett fiók felér egy édességbolttal is, annyi minden található benne, pillecukortól a karamelláig, és a legkevésbé sem sajnál osztozkodni gondosan válogatott készletén. Megvárja a lány válaszát, majd magának kávét készít, tekintettel a korai időpontra, meg kissé azért meg is fagyott az épület előtt ácsorogva, amíg Ildára várt. Határozottan jól fog esni az a meleg innivaló. Nemsokára már a bögre tartalmát kavargatva dől hátra a székén.
- Na és hogy tetszik eddig a parancsnokság? - érdeklődik, miután mutatott útban idefelé néhány részleget, kihallgatót, mindenfélét, amit elég érdekesnek ítélt és éppen útjukba esett.
- Egyelőre nem lesz túlzottan érdekes, aktákat töltögethetsz, másolhatsz, és, ha rajtam múlik, megnézhetsz néhány kihallgatást - vázolja, miben is lesz része kezdetben a lánynak. Bár van némi ellenérzése a tegeződéssel szemben, de úgy vélte, egyszerűbb lesz, ha feladja, Ilda nagy lelkesedésében úgyis mindig letegezi, és abban meg igaza is van, hogy a korkülönbség mégsem irdatlanul nagy közöttük. Ha már a gyakornoka lesz és ott fog sertepertélni körülötte meglehetősen sűrűn, egyszerűbbnek látja így. - Bármi kérdés, óhaj, sóhaj? A papírokat már előkészítettem, mindjárt át is nézhetjük.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 18. 22:01 | Link



- Meg átszervezésre is került sor, de most itt az alkalom kiismerni rendesen, mi merre található - jegyzi meg, miközben azon van, hogy megszabaduljon a kabáttól, és ingujját is feltűrje egészen könyékig, nekikészülve a ma még rá váró munkának. Egyelőre kihallgatásról nem esett szó, de a papírmunkával úgyis lemaradt kissé az utóbbi néhány napban- nem első alkalom, még szerencse, hogy sosem hagy semmit utolsó pillanatra, mert ahhoz túlságosan is kényszeresen ragaszkodik a pontossághoz -, lesz mit dolgoznia éppenséggel. A tegezésre ezúttal már szeme se rebben, mi több, kezdi beismerni, hogy bizonyára Ilda is az a makacsul közvetlen természet, akinek egyszerűen nehezére esik a magázódás, és egyszerűen kevesebb energiába és bosszankodásba fog kerülni, ha ő meg nem ragaszkodik annyira ehhez.
- Valóban. Ami azt illeti, nem járok különösebben sokat terepre, nem annyira ott van rám szükség, mint a kihallgatóban - helyesbít egy elnéző, féloldalas mosoly kíséretében. Az az érzése, hogy a lány még mindig abban a hitben él, hogy minden auror nyomozó, aki a nyomozóirodának dolgozik, vagy ha nem is, hát őt annak véli. Majd csak sikerül felvilágosítani az itteni beosztásokról is meg a hierarchiáról. Talán éppen ezzel kellene majd kezdenie, ha ténylegesen megkezdi a gyakornokoskodást. Hogy Ilda is helyet foglalhasson, közelebb is húzza az első széket, ami keze ügyébe akad. Maga az iroda nem teljesen elzárt szoba, hanem csak amolyan félig elhatárolt sarok, amelyen egy másik, jelen pillanatban szabadságon lévő aurorral osztozik. Nem kifejezetten a privát szférán van a hangsúly, de ettől még egész könnyedén kelti ezt a hatást az a sarok a maga egész kényelmes és otthonos voltával. Egyik asztal sem holmi személytelen csontváza egy unalmas, rutinszerű munkának.
- Egyébként a terepről majd többet mesélhet Krisztián, mert ő nyomozó. Az övé a másik asztal, csak a héten épp szabadságon van - int fejével az üresen álló asztal felé. - Amíg nincs itt, és nem szerzünk neked is asztalt, használhatod amúgy az övét. Biztos, hogy nem fog harapni érte - teszi még hozzá iménti szavaihoz, mielőtt még visszatérne a saját asztalához, hogy feltárja a kincses fiók titkait. El is vigyorodik az elismerés hallatán, szóvá ettől feléledő büszkeségét azonban már nem teszi. Inkább gyümölcsteát keres a lánynak, majd a kávéval együtt azt is elkészíti. Még jó, hogy bögréből valahogy itt is többet tart, mint amennyire szüksége lenne, így végképp nem okoz gondot, honnan is kerítsen egyet, hogy a lány teázhasson.
- Valahogy úgy, bár a hatás általában enyhíthető vagy éppen fokozható egy kis mágiával, például illúziók segítségével, attól is függ, hogy kivel van dolgunk. Volt már itt kisgyerek is szemtanúként, gondolhatod, hogy olyankor aztán a legkevésbé sem előnyös egy ilyen kihallgatóterem - részletezi, hogy is áll a helyzet az említett termek tekintetében, és visszatérve az asztalhoz a lány elé teszi a bögre teát, ő meg a tetemes mennyiségű cukrot igyekszik feloldani kávéjában kitartóan kavargatva azt. - Málna - válaszol a kérdésre, mielőtt még azt kezdené ecsetelni, mire is számíthat Ilda, és valahogy megnyugtató a lelkes válasza. Nem mintha azt várta volna, hogy csapkodni fog, amiért nem terepen kezd azonnal, de tetszik neki a másik által tanúsított hozzáállás.
- Igen, biztos lesz - bólogat, és kávéjába belekortyolva gondolkodik el az újabb kérdésen, amit a lány hozzá intéz. - Ha megfelel, a szerződésed rendes szakmai gyakorlatnak minősül, amit még a rendvédelmi akadémián is figyelembe vesznek majd, ezért százhúsz órára szólna. Ez úgy hozzávetőlegesen tíz óra hetente a tanév végéig, ha jól számolok, a karácsonyi szünetet levonva, de végeredményben te döntheted el, mikor tudsz itt lenni - osztja meg a részleteket, a lány elé tolva az említett papírt, amin szerepel a pontos óraszám is már az első oldalon.
- És természetesen, elsődlegesen az iroda lenne a munkavégzés helye, de aurori munkakörben ez változó. Ennyi idő alatt eljutsz kihallgatóba, terepre, de még az archívumba is, vagy más emeletekre és osztályokra, attól függ... mi a fene- teszi le a kávéját, amikor kintről ordibálás szűrődik be. Ha mindez nem lenne elég, még feltehetőleg egy robbanó átok is eldördül odakint, és csak remélni meri, hogy csupán az. - Általában nem ilyen eseménydúsak a napjaink, de megnézem máris, mi történik - dünnyögi kissé kelletlenül, mert semmi jót nem sejtet mindaz, amit eddig hallani volt szerencséjük kintről. Pálcáját kézügybe helyezve kel fel a székéről, hátrahagyva a kávét, és szándékai szerint Ildát is itt hagyná, olvasgassa inkább a papírokat, mert Áron kettőbe fogja harapni, ha bármi baja esik, így kissé meglepetten pislog rá a kérdés hallatán. - Úgy gondoltam, hogy csak én nézem meg, te meg addig is átnézhetnéd az iratokat - vázolja az elképzeléseit, mielőtt még kilépne a folyosóra. Odakint mintha kisebb hurrikán tombolt volna, de úgy tűnik, sikerült már megfékezni a gyanúsítottat. - Idióta elemi mágusok - dohog visszatérve, amint két szóban összefoglalták kérdésére válaszul, mi is történt. - Ebből egyelőre nem sokat lehet látni. Rendbe teszik a folyosót, kap egy képességkorlátozó karperecet, és remélhetőleg van bent másik kihallgató tiszt is, aki ráér, mert én ki nem állhatom őket. Ha minden igaz, ezt éppen képességhasználattal való visszaélés miatt hozták be. Látványos pusztításra használta az erejét, és még a muglikat sem kímélte. Kínos ügy, de térjünk vissza inkább a papírokra. Ha minden jól megy, szemtanúkat is fognak behozni, ami további kihallgatásokat jelent - tér el a tárgytól máris, hogy ne nagyon beszéljenek elemi mágusokról. Határozottan nem a kedvenc témája. - Na szóval, lenne ugye egy szerződés, három példányban, mert ebből a tanoda is kap, nálad is marad egy, meg mi is archiválunk egyet - kezd magyarázni máris, kézbe véve az egyik másolatát az imént a lány elé tolt dokumentumnak.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. november 18. 22:08 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. december 16. 20:05 | Link



- Félthet, de ez érthető is. Nem mondom, hogy az aurorszakma nőknek nem való, mert ez nem igaz, inkább úgy gondolom, hogy nem mindenkinek való nemtől függetlenül, viszont egy apa mégiscsak másképp látja a gyerekét. Az én apám sem repesett az örömtől, amikor az akadémiára jelentkeztem - válaszolja, még pakolászva egyelőre az asztalán ide-oda az egyébként katonás rendben tartott dolgokat, és bögrét varázsolva elő, illetve teát, hogy kellemes előfeltételeket teremtsen egy már szinte barátságosnak mondható beszélgetéshez. Kénytelen bevallani magának pakolászás közben, hogy bár fogalma sincs, nem fog-e az agyára menni a lány, ha már viszonylag sok időt fognak együtt tölteni ebben a laza gyakornok-mentor szerepkörben, pillanatnyilag nem zavarja, hogy itt van. Mi több, még valamiféle öröm nyomait is fel véli fedezni gondolatai között, hogy végre átadhat valakinek valamit abból, amit eddig sikerült tanulnia, illetve tapasztalnia. Mosolyra húzza a száját ő is, amikor felcsendül Ilda nevetése, de csendben tesz-vesz tovább, míg elé nem teszi a bögre teát, és helyet foglal a székén, teljes figyelmét szentelve most már a lánynak.
- Eléggé, bár van varázspszichológusunk is egy ideje, aki a traumatikus élményen átesett gyerekekkel, kamaszokkal való beszélgetésekben nagyon sokat tud segíteni, na meg igénybe vesszük legilimentorok segítségét is, ilyesmi. Egy ügy sem ér annyit azért, hogy aztán szerencsétlen szemtanúk egy életre szenvedjenek a kihallgatás után - fejti ki kicsit részletekbe menően, mikbe lehet ütközni, noha ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, nem több. Ilda is látni fogja majd, ha tényleg ebben a szakmában marad.
- Átlagos szakmai gyakorlatnak felel meg, de ha lejár, és úgy érzed, tetszik, meg maradnál, elintézhetjük azt is - közli biztatóan pillantva a másikra. Ez már tényleg csak azon fog múlni, hogy Ilda hogy áll helyt - bár szerinte ez aligha lesz gond -, és mennyire tetszik neki az egész. Folytatná is azt, amibe éppen belekezdett, ám a sors közbeékel egy kisebb felfordulást odakint. A maga részéről talán még el is siklana az egész fölött azzal, hogy kollégái bizonyára máris urai a helyzetnek, azonban a lány kíváncsi, így ő is megnézi, mi történt, hogy megnyugtathassa, nem omlik rájuk menten az épület. Visszafordulva kissé meglepődik, hogy majdnem beleütközik a lányba, de csak szemöldökét vonja fel kissé kérdőn, mielőtt visszaterelné az irodába.
- Nem szeretem az elemi mágusokat, de hosszú történet. Viszont egyezzünk meg, hogy még egyszer nem jössz így utánam, jó? Nem szeretném elmagyarázni az apádnak, hogyan kerültél átkok kereszttüzébe vagy éppen gyengélkedőre - javasolja még meglehetősen nyugodtan, bár hangjában valami erős hangsúllyal, ami miatt nehéz lehet ezt nem komolyan venni.
- Varázstárggyal korlátozzák a varázserejüket, a fegyintézeteknek meg vannak speciális zárkáik, ahol a karperecek nélkül is képtelenek használni az erejüket - feleli kissé kurtán, de azért enyhén mogorva hangulata gyorsan tovaillan. Ilda lelkesedése mégiscsak jó dolog, és rá is bólogat a megjegyzésére.
- Persze, előbb-utóbb eljutunk még érdekes helyekre is, és ha nagyon akarod, ezt is megnézheted, úgyis kihallgatásra hozták be, de előbb töltsük ki a papírokat - jegyzi meg, majd még belekortyol teájába, mielőtt alaposabb magyarázatba kezdve valóban nekilátnának a papíroknak. Akad néhány kitöltendő irat, de elég gyorsan a végére érnek az egésznek, még ő is aláír mindent, ha a lány elolvasta és kitöltötte, amit kell, aztán szétszedi, mi kinél is marad, végül hátradől a székén, teája maradékát kortyolgatva.
- Te aztán nem bírsz nyugton ülni, mi? - neveti el magát két korty tea között, éppen úgy időzítve, hogy ne akarjon aztán megfulladni. - Maradhatsz, ha szeretnél. Ha mostanában lesz az a kihallgatás, megnézhetjük - ajánlja fel, egyelőre ennél jobb ötlete a valami érdekes helyet érintően sajnos nincs. Bólint a tea méltatásának hallatán, és elgondolkodik a hozzá intézett kérdéseken.
- Huh... - kezd bele, majd teája maradékát azért megissza, mielőtt folytatná. - Hát veszélyes tekintetében... egy irodai kihallgató munkája nem túl veszélyes. A legrosszabb általában a képességével visszaélő varázsló, főleg ha bekattan, de munka közben még nem sérültem meg, azt hiszem. Nem emlékszem ilyesmire, ha csak azt nem számítjuk, hogy... na egyszer nekem esett egy kissé kattant gyanúsított, és betörte az orrom - rázkódik meg a válla a nevetéstől, mert ebben a pillanatban szórakoztatónak érzi, hogy varázsló létére ez volt a legkomolyabb sérülése, legalábbis ami az itt töltött évek alatt akadt, a hírszerzésről azért mégsem fog beszélni. - Na akarod megnézni, hogy zajlik egy kihallgatás? Már persze, ha most lesz - veti fel letéve üres bögréjét, és előre dőlve ültében, készen arra, hogy ha a lány benne van, elhagyják az irodát.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. február 15. 22:16 | Link



Hosszas kényszerszabadságáról visszatérve nem igazán találja a helyét az irodában. Úgy érzi, gondolatai annyira élénken csaponganak a fejében, hogy talán még mások is hallják körülötte, ha épp nem látnak egyenesen a veséjébe. Jobbnak is látja, hogy felhúzza okklumenciája falait, és íróasztala mögé húzódva merüljön bele a megannyi papír átböngészésébe, amit számára ott hagytak. Vagy csupán ideiglenesen mások aktáinak tárolására használták volna az asztalát, hogy nem volt itt? Az első mappából szinte semmit nem ért, csupán összefüggéstelen nevek halmazával találja szembe magát értetlenül bámulva a géppel írt sorok rengetegét a papíron, amíg csak össze nem folyik szeme előtt az egész. Fáradt sóhajjal csukja be az említett aktát, egyelőre elnapolva a további próbálkozást, hogy megértse, mi is az az egész, és székén hátradőlve kihúzza a legfelső fiókot, hogy aztán gyors, határozott mozdulattal be is csukja szinte azonnal. Még az ott tárolt édesség látványa is sajátosan keserű szájízt hagy hátra. Egy hosszú pillanatra tenyerébe temeti az arcát, szemét lehunyva, hogy gondolatait rendezze, és csupán a léptek zajára emeli fel a fejét, hogy azzal szembesüljön, az egyik számára ismeretlen, gyakornoknak tűnő fiatal újonc valamit motyogva elemeli asztaláról a kupacot.
- Whatever - dünnyögi egy bólintás kíséretében a számára érthetetlen szavakra, vállát megvonva. Legalább úgy tűnik, mégsem ő felejtett el dolgokat, amiket nem kellett volna. Majd csak akad valami új, friss ügy, amibe beletemetkezhet nemsokára, kihallgatásokra járkálhat, aktákat töltögethet, jelentéseket írhat. Ó, hogy hiányzik az a rutin, ami mellett nincs ideje töprengeni az élet nagy és fontos kérdésein. Talán már most is van valami, csak körül kellene hozzá néznie. Kissé nehezére esik az asztalától elmozdulni, az valahogy biztonságos pontnak minősül ebben a percben, de mégis megteszi, kezeit zsebredugva, hátát kihúzva, mintha minden a régi lenne, és igyekszik nem tudomást venni semmiről sem, ami kicsit is zavarhatná, legyen szó arról, ahogy a titkárnő összesúgnak éppen, vagy ahogy a gyakornokok elslisszolnak mellette éppen. Nem is ismerik, biztos semmi köze ennek az egésznek hozzá. A folyosóra kiérve megkönnyebbülten fellélegzik azért, és lába elé bámulva indul útnak szórakozottan az egyik kihallgatóterem irányába, hátha talál valami érdekeset legalább.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. február 15. 23:26 | Link



Gondolataiba merülve lépked egykedvűen, emlékeire hagyatkozva csupán, hiszen ismeri már a járást. A hosszú itt töltött évek után ki ne tudná becsukott szemmel is megtenni ezt az alig néhány méteres rövid kis sétát, ami egyik ajtótól a másikig vezet, de ahogy mondják, négy lába van a lónak, mégis megbotlik. Neki csak kettő, mégis sikerül belebotlania valamibe, amire nem emlékszik. Egész pontosan valakibe, mint kiderül, ahogy felpillant, hagyva tovaillanni a megválaszolatlanul maradt kérdéseit. Kissé meglepetten pislog a lányra, szemöldökét enyhén megemelve, hiszen nem szoktak sűrűn ücsörögni a folyosón emberek. Kihallgatásra váró tanú még esetleg lehet, ha nem bírja az amolyan váró funkcióval felruházott terem hangulatát, de talán inkább mégsem. Azt súgják a megérzései, hogy a lánynak nincs köze az éppen zajló ügyek egyikéhez sem. Nem fest valami jól, de nem látja rajta annak a bizonyos, jellegzetes zaklatottságnak a nyomait, amivel sűrűn találkozni szokott a becitált tanúknál. Még apátiára vagy sokkra utaló jeleket sem fedez fel, ahogy végignéz rajta. Nem hiszi magát tévedhetetlennek, főleg úgy nem, hogy figyelme ide-oda cikázik egy ideje, sok évnyi tapasztalatra építkezve azonban mégis biztosra veszi, hogy ha más nem, hát ösztönösen tudja, mikor kivel van dolga. Bármennyire is nincs jó bőrben a lány, sehogysem illeszkedik ebbe a környezetbe. Inkább egy pszichológusi rendelő erőterének illúzióját kelti benne, ahogy elnézi némán még egy pillanat erejéig, mielőtt végre megszólalna.
- Bocsánat, az én hibám. Nem néztem körül elég alaposan - kér elnézést, ha már egyszer majdnem átesett szegényen. Nem lehetett kellemes érzés. Akad is benne némi bűntudat, hogy mintha nem lenne elég mindaz, amivel gondja lehet - elég csak ránézni -, még ő is belerúg akaratlanul is. Amikor a zacskót felé nyújtja aztán a lány, ismét meglepetten pislog előbb a zacskóra, majd a lányra, végül megrázza a fejét, igyekezve valami semleges arckifejezést ölteni. Ez biztos valami kellemes szórakozás lehet a karmának, hogy felidéz részleteket neki folyamatosan a múltból, elérve, hogy megint jobban fájjon, amikor már kezdi úgy érezni, hogy lassan talán mégis képes lesz felejteni. Pillecukor, gumicukor, egyre megy.
- Nem, köszönöm - jelenti ki kissé elutasító hangnemben, és megáll egy pillanatra, eltöprengve azon, hogy talán túlságosan is gyorsan vágta rá ezt most a kérdésre, pedig a másik aztán végképp nem tehet róla, hogy a mozdulata mit idéz fel, és mit nem. - Nem igazán jó ötlet, hogy ilyesmit egyek - próbál szabadkozni aztán, hátha mégsem sikerült megbántani, aztán gondol egyet, fogja magát, és ahelyett, hogy tovább haladna a kihallgató felé, egyelőre elfeledkezve arról leül ő is a földre a lány mellé.
- Mit keres itt, ha megkérdezhetem? - kérdezi meg rövid ideig tartó csendes töprengést követően, egyelőre arról is megfeledkezve, hogy talán nem ártana bemutatkoznia, például. Csak jóval később jut eszébe, amitől enyhén rózsaszín árnyalatot ölt a füle, árulkodva ezzel a zavarról, amit egyébként igyekszik nem mutatni. - Farkas - mutatkozik be egész szenvtelen arcot vágva, leszámítva a szája  bal szegletében meghúzódó halvány, mosolyra hajazó görbületet, kezét nyújtva a lány felé. Vajon mikor kuszálódott így össze minden, hogy még az illemről is megfeledkezik?
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. február 16. 22:45 | Link



Egy ideje a tényleges ünnepekről is megfeledkezik, nem csak az olyan kitalált, de a kereskedelemnek kifejezetten hasznos alkalmakról, mint a Valentin-nap. Meglehetősen összefolytak a napok egy rémesen kaotikus nagy masszává, de talán nem is baj, hogy még ezek is nem bolygatják egyébként roppant ingatagnak bizonyuló, pillanatnyilag majdhogy nem is létező lelki békéjét. Anélkül is akad éppen elég ok, hogy letört legyen, habár nem mondhatni, hogy ne próbálkozna legalább kezdeni valamit a helyzettel. A haladat még nem látszik, de legalább Zóját rendszeresen látogatja, hogy aztán hosszas hallgatásokkal teletűzdelve meséljen erről vagy arról, mikor mi kerül elő éppen egy-egy kérdés nyomán. Most is igyekszik legalább úgy tenni, mintha pusztán fáradt lenne az elmúlt hetekben tapasztalt álmatlanságtól - a kényszerpihenőt is arra hivatkozva kapta -, és a kérdés hallatán szája szeglete úgy görbül felfelé, mint valami ősöreg mesélőnek, aki már sok mindent látott a világból, olyat is, amit el sem hinnének neki.
- Nem feltétlen, de ezek a falak sok mindent láttak már. Nem is hinné, miket mesélhetnének - válaszolja, majd ha már elhárította az ajánlatot, lemondva a felkínált  rágcsálnivalóról, úgy dönt, leül a lány mellé. Jobb dolga amúgy sincs. Munkája épp nem akad, hiszen az ügyeket, amiket hátrahagyott, már mind lezárták eddig, az újakba pedig még nem ütötte bele az orrát. Amíg valami egészen friss nem érkezik, fölöslegesnek is érzi, hogy nagyon bele akarjon mászni bármibe is, így legfeljebb csak lézengene. Már ennek tudatában is a társaságot választja, talán addig is sikerül megfeledkeznie erről-arról, és nem gondolni olyasmire, amire a legkevésbé sincsen szüksége.
- Egy Zóját én is ismerek. Jó pszichológus... meg ember - állapítja meg némileg szórakozottan, amint végighallgatja a lány szavait. Amennyi mindent végighallgat tőle az a nő, nagy szó, hogy sose köt bele semmibe, nem minősíti, nem tesz megjegyzéseket. Tudja, hogy egy pszichológusnak nem is illik, de valahogy mégis várta eleinte, hogy na, most, mindjárt, erre lassan már azt érzi, hogy kezd megbízni benne. Közben, mintha csak otthon lenne, lazán előre nyújtja a padlón a lábait, keresztezve egymáson a bokáit, kezeit ölébe ejtve.
- Örvendek, kedves Ráhel. - Egy pillanatra a lány felé is fordul egy futó mosoly árnyával arcán, aztán a kérdést hallva megvonja a vállát.
- Nem tudom. Egész hosszú ideje ma vagyok itt újra először, de ha van kedve, megnézhetjük - ajánlja fel. Végtére is úgyis szétnézni indult, most az már igazán nem oszt, nem szoroz, hogy azt a sétát egyedül teszi-e meg, vagy közben a lány sem unatkozik. - Azt hiszem, hagynunk kellene azért egy cetlit, hogy nem az ufók raboltak el - vált teljesen váratlanul tegezésre, és feltápászkodva keresgélni kezd a zsebében, egyelőre nem sok sikerrel. - Vagy inkább küldünk neki egy üzenetet az első alkalommal, amikor papír kerül a kezem ügyébe, és talán még váltságdíjat is kérek, mondjuk egy vödör kávét.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. február 21. 21:02 | Link



A lába elé pislogva nevetősen szusszan, még egy tünékeny félmosoly is megjelenik szája szegletében - csupa szarkazmus önmagával szemben -, hiszen valóban ráér. Semmi dolga. Mint valami haszontalan bútordarab, amit óvatosan kerülget most mindenki, nehogy recsegve-ropogva szétessen, amint ráraknak valamit. Cseppet sem tetszik neki ez az állapot. Ki kell lépnie belőle, akárhogyan is, de muszáj. Munka kell ismét, elfoglaltság reggeltől estig, és akkor rendben lesz minden, amint a szőnyeg alá seperheti gondjai nagy részét, ahogyan eddig is tette.
Ez mindenképp hízelgő - állapítja meg végül, helyet foglalva közben a lány mellett a földön. Kissé meglepetten pillant rá aztán az egyértelmű kijelentés hallatán, miszerint ugyanazt a Zóját ismerik. Nem egy gyakori név, az biztos, de azért lehet még egy-kettő belőle hatmillió lakossal számolva is egy ekkora országban.
Mácsai? - kérdez rá a biztonság kedvéért, szemöldökét kérdőn vonva fel, egyelőre el is feledkezve róla, hogy olyasmiről volt szó, miszerint mesél a lánynak, mi minden történt már ezek között a falak között. A nevét illető kérdésre vállat von aztán, és lassan, egész lassan kezd felengedni a tartása ebben a beszélgetésben, ha másért nem, hát amolyan mindegy már alapon. Még a padlón is viszonylag kényelmesen helyezkedik el, nem zavartatva magát, bármennyire is útban van éppen bárkinek, aki erre halad el.
Apám a megmondhatója, de ősmagyar név, és néha arra gyanakszom, hogy hatékony kínzóeszköznek szánták, annyira egyedi - válaszolja megvonva a vállát. Roxfortban ki se tudták mondani, hát átkeresztelték Wolfinak, és voltak mindig kellemetlen alakok, akik vonyítani kezdtek a közelében, főleg telehold környékén, meg hülye kérdésekkel bombázták. – A Ráhel mit jelent? Hangzásra héber eredetűnek tűnik, vagy nem az? – érdeklődik már ő is a lány neve iránt.
Persze. Úgy nézek én ki, mint aki félrebeszél? Csúnya tüdőgyulladásom volt, de már nincs is lázam – jegyzi meg, miközben a tenyerét a homlokának nyomja, hogy ellenőrizze állítása igazát, aztán meg zsebre dugja a kezeit, hogy papír után keresgéljen - hiába.
Te is szereted a kávét? Nagyszerű, akkor ebben egyetértünk. Az első alkalommal küldünk Zójának egy levelet, addig meg erre. - Szétnéz az irányt illetően, majd int a lánynak, hogy kövesse, és már meg is előre egyenesen, amíg csak a kihallgatótermekig nem érnek. – Erre tartják a kihallgatásokat... és itt van is valaki - dünnyög, belesve az egyik ajtón túlra a kis ablakon. – Van kedved találgatni, miért van itt? Szerintem... lássuk csak... megpróbálta kirabolni a Mágusbankot, de túl hamar elkapták a koboldok -  mélázik el félhangosan. – Egyszer behoztak egy alakot, aki azzal fenyegette a koboldokat, hogy rájuk szabadít egy padlásszörnyet. Gondold el, mennyire beijedhettek. Röhögőgörcstől fetrenghettek szerencsétlenek, a pasiról meg kiderült, hogy valami szer hatása alatt volt - mesél, hátát a falnak támasztva, majd nem s bírja ki kuncogás nélkül a végére.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. március 2. 23:54 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. március 3. 02:53 | Link



Elismeréssel adózik az elhatározásnak, futó mosolya is ezt tükrözi, miközben bólogat. Aurornak lenni végtére is nemes hivatás, habár ő most pillanatnyilag inkább nyomasztónak érzi, de azt is tudja, hogy ez nem magát a szakmát minősíti, pusztán csak személyes ellenérzés a jelenlegi helyzet iránt. Majd elmúlik, remélhetőleg. Érdeklődve emeli meg aztán a szemöldökét, amikor a lány bizalmat tanusítva iránta közelebb hajol, majd egy meglepett ó hanggal reagál először is a megosztott titokra.
– Nahát. Igazán szerencsés vagy, egy ilyen anyával csak az lehet az ember - válaszolja. Talán még szemernyi irigységet is érezne, ha nem nyomná el minden érzését a benne lakó üresség, még a legerősebbeknek is csak tompa árnyékát hagyva. Zója mégiscsak főnyeremény, amennyit látott belőle eddigi beszélgetéseik alkalmával, az égvilágon semmiben nem hasonlít Teklára. Alig észrevehetően szusszant, ahogy eszébe jut a saját anyja. Szembe kellene néznie vele, de még mindig folyamatosan elnapolja azt a látogatást. Próbál rákészülni lelkileg arra a viharra, amely ebből következhet, de sehogysem érzi, hogy sikerülne, hát eddig még minden alkalommal meggondolta magát, másik alkalomra hagyva az egészet.
– Hát a Piroska és a Farkas meg társai már mind megvoltak, vonyítottak is utánam már, kaptam farkasölőfüvet ajándékba... az összképen a fogaim sem segítenek hú de sokat, ami azt illeti. Ja és hívtak már Farkitól Wolfiig mindenféleképpen, talán a Wuf volt a kedvencem, különösebben újat aligha lehet már mondani nekem - válaszolja fejét csóválva egy röpke pillanatra, miközben számbaveszi az egyes emlékeit, és néhányat bölcsen nem is említ, tekintve a nem éppen még érzekeny lelkű fiatalok fülének való jellegüket. Nem óhajt lelki traumát okozni, ha már választhat.
– Neked is úgy bodorodik netán a hajad, mint a bárányok gyapja szokott? - kérdezi meg, noha érzi, hogy ez meglehetősen béna megállapítás a részéről, semmint szórakoztató. Rá is tér inkább, hogy rövidre fogva megmagyarázza, miért is kénytelen éppen felfedezni maga is, mi a helyzet az intézményben, azon belül is ezen az emeleten, majd megvonja a vállát a kérdés hallatán.
– Dehogynem. Mindenre van, csak éppen allergiásnak bizonyultam az összetevők egyikére, úgyhogy gyógynövényteát kaptam és egy hosszú kényszerpihenőt, hogy ne lábon hordjam ki az egészet - feleli. Persze ez csak az igazság töredéke, hiszen ez a két hónapból három hétig tartott, a többiben inkább a levertség, étvágytalanság és állandó fáradtság volt a gond. Szerencsére már jobb, vagy legalábbis már azt kezdte érezni, hogy ha nem mozdul ki, be fog csavarodni, így itt van. Feltápászkodik közben a földről, igyekezve megoldást találni, hogyan is tudassák Zójával, hogy Ráhel nem fog bajba kerülni, mert nem egyedül kószált el.
Kihallgató tiszti becsületszavamra - válaszolja, igyekezve nagyon is meggyőzőnek lenni. Nem fogja továbbadni a titkot, abban a lány biztos lehet. – De azért még megkérdezném, hogy van valami egészségügyi oka is, például búgócsiga leszel tőle turbó fokozaton, vagy csak Zója szigorú nevelési elvei nem engedik? - veti fel, hiszen nem árt tudni, mielőtt még valami baj lesz abból, hogy ő nagyon okosan kitalálta ezt a legyen kávé a váltságdíj dolgot. Az első kihallgató ajtaja előtt állva aztán máris találgatásba kezd, nagylelkűen tárva fel az első eszébe ötlő lehetőséget, bármekkora ökörség is.
– Hát - szólal meg némi töprengés után, miután Ráhel rákérdez, beszéd közben állát vakargatva kitartóan. – Nem is tudom. Elég kétségbeesettnek tűnik innen nézve, olyannak, aki ilyesmire is képes, és rémesen ideges, tördeli az ujjait, remeg a keze, talán ő is valami szeren van, és most jelentkeznek az elvonási tünetek... de egyébként csak tippeltem. Ezeket mindig kérdésekből tudom meg, ha nincs már eleve benne az aktában. Az is lehet, hogy illetékteleneknek fedte fel a világunkat... vagy... tulajdonképpen bármit elkövethetett - fejti ki, majd rátér a padlásszörnyre is. – Az egy rémesen ronda, lusta, tohonya bestia, ami viszonylag ártalmatlan, és nem tudom, hogy ki az, akit meg lehetne vele fenyegetni. A ragyáit én sem szívesen kapnám el, amilyen rondán fest némelyik, de azért azzal fenyegetőzni... hát ahhoz nagyon el kell szállnia valakinek. Ki is derült, hogy valami kísérleti bűbájtól volt beállva az illető... hm, lehet, hogy ez az ürge meg épp azokkal kereskedik. Ki tudja. Amennyire remeg, tényleg elvonási tünet is lehet éppenséggel, de lássuk a következőt - mondja, intve a lánynak, hogy kövesse, majd pár lépéssel odébb megáll egy újabb ajtó előtt. Ajkait lebiggyesztve veszi tudomásul, hogy ez a terem bizony üres, így már csak a harmadiknál találgathatnak, ahol épp egy nő ücsörög bent olyan mereven, mint valami viaszbábu Madam Tussaud panoptikumából. – Szerinted ő mit kereshet itt? Van ötleted? - veti fel a kérdést, engedve, hogy ezúttal a lány találgasson előbb.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. március 3. 11:54 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. március 10. 21:27 | Link


semmi akadálya Cheesy

– Warren? Volt szerencsém találkozni vele, de különösebben nem - válaszolja, elgondolkodva csóválva a fejét szavai mellé. Tavaly kellőképpen sokat tartózkodott a Bagolykőben, hogy az iskola defenzorával is összefuthasson, azt azonban nem állítaná, hogy ismeri, így különösebben nem is tudna róla mit mondani.
– Kedvelem. Szoktam vele beszélgetni néha, és nagyon rendes - szólal meg röpke pillanatnyi hallgatás után. Meg türelmes, teszi hozzá gondolatban, de inkább nem taglalja a részleteket, miért is kedveli jobban Zóját, mint a parancsnokság kirendelt pszichológusát, aki folyamatosan noszogatta, hogy beszéljen már erről vagy arról. Csak rosszabbul érezte magát minden beszélgetés után, mint előtte.
– Erre sosem gondoltam. Azt hiszem, nem érdekeltek annyira, hogy ijesztgessem őket, de ha még valaki hasonlóan kreatív lesz, kipróbálom - jegyzi meg, és a kép, ami megjelenik lelki szemei előtt, futó mosolyt rajzol szája szegletébe. Már csak egy ilyen kór hiányozna a nyakába, hogy teljes legyen a kép, de még anélkül is el lehetne hinni, ha azt veszi, hogy tud kinézni akár csak két egymást követő álmatlan éjszaka után is. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot aztán, miért is találó a lány neve, hiszen a bodrokat ő sem látja azért, akárhogy nézi is.
– Értem. Hát ha megnyugtat, én nem ettem meg még senkit. Nem mondom, hogy vegetáriánus lennék, az azért túlzás, de válogatós vagyok, és a bárányt épp nem szeretem - válaszolja végül, egész komoly képet vágva a szavai mellé, és ha már felkelt, zsebre is dugja a kezeit, majd megvonja a vállát.
– Unatkozom, ha sokáig nincs mit csinálnom. Kiolvastam a könyveim felét, meg ennyi filmet életemben nem néztem még, azt hiszem, de nem túl érdekes azért. Téged nem untat a semmittevés? - érdeklődik, majd pillanatokon belül elkerekedett szemmel bámul a felé tartott kisujjra, beletelik fél percbe is, mire végre kihúzza a zsebéből a kezét, és ám legyen, kisujjeskü. Rá is bólint, ha már ez most így felülírja az aurori becsületszavát, de végtére is csak olyan lehet ez is, mint a cserkészbecsszó. Biztosabb minden másnál.
– Hm, hm - tűnődik el aztán a friss információ hallatán, hiszen talán mégsem kellene kávét adni a lánynak, ha Zója úgy ítélte, hogy nem. Még az állát is megvakargatja cipője orra elé bámulva közben, ahogy a lehetőségeket latolgatja. - Na és azért is morcos lenne, ha sok-sok tejjel kapod a kávét? Vagy tudod, mit? Szerezhetünk neked forrócsokit is. Ha máshol nem, hát az irodámban akad az is - ajánl kompromisszumot, talán meg tudnak egyezni valami ilyen köztes lehetőségben is, ami mindenkinek jó lesz. Ráhel nem pörög fel véletlenül sem, az ő feje is a helyén marad, ha Zója rajtakapná, és még a lelkiismerete sem fogja rágni, hogy ugyan mit művel már. A szappan említésére csak a száját húzza el, még elképzelni is rossz, milyen íze lehet, de a gondolatait végül gyorsan eltereli az egyes számú kihallgatandó alany, akiről kitalálni igyekszik, mit is keres itt.
– Hát mindenfélét. Kicsoda, honnan jött, mi köze az ügyhöz... általában ezek a kérdések adják magukat. Sokszor keresztkérdéseim vannak, ha látom, hogy valami sántít, vagy ha olyan az illető testbeszéde. Meg szeretem a zárt kérdéseket, tudod, amikre igen vagy nem a válasz, vagy egy-két szó. Úgy nem lehet körbemagyarázni meg csűrni-csavarni a dolgokat - magyarázza a lánynak, hogyan is szokott kérdezni, habár ez tényleg mindig esetenként változik. – Megtörni... van akinek az a specialitása, hogy a frászt hozza az emberekre, és a félénkebben még azt is bevallják, amit nem tettek.
Lassan továbbállnak, újabb kihallgatótermet és újabb kihallgatandó embert találva, ezúttal egy nőt. Némán hallgatja végig a lány elképzeléseit, bólogatva közben, ahogy töpreng a maga verzióján, igyekezve a hallott szavakra éppúgy figyelni, mint a fejében kavargó gondolatokra.
– Nem rossz, tetszik ez a mérgezős teória - állapítja meg, majd hümmögve néz körül. - Nem akarok belekontárkodni valaki más munkájába, de az is megfelel, ha megkérdezünk egy kollégát, hogy miért hozták be? Közben pedig megismerhetsz néhány aurort is még, ó, és tényleg írunk Zójának.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. március 20. 22:31 | Link



Egy apró, lemondó szusszanással veszi tudomásul a hallottakat. Nem tud mit hozzáfűzni, ahogy arra is csak egyetértően bólogatni tud szavak helyett, hogy több olyan ember kellene, mint Zója. A beceneveket is gyorsan letárgyalják aztán, gondosan megjegyzi magának a vérfarkasos ötletet, a bárány kapcsán tett megjegyzését illetően pedig meghagyja a lehetőséget a lánynak, hogy eldöntse, hogy áll vele.
– Nos ebben az esetben cserélhetnénk - válaszolja elmosolyodva. Neki igenis hiányzik az elfoglaltság, az, hogy ki se lásson igazán az akták mögül, mert olyankor valahogy nagyobb rendben van a világ. A dolgok közepében tudja különös módon, hogy mi hol van, mit mikor kell befejezni, és sokkalta tevékenyebb és összeszedettebb, mint egyébként bármikor is lenni tud, ha túl sok a lehetőség előtte. A kávé kapcsán aztán ő is elgondolkodik, de a kérdésre válaszul először is a fejét rázza meg.
– Nem Zója miatt van - közli, majd szemét forgatva vállat von. – Na jó, miatta is, de csak egy kicsit. Nem szeretnék vele összetűzésbe kerülni, de sokkal inkább azért van, mert még ráérsz, főleg arra a kávéra, ahogy azt én inni szoktam - folytatja a magyarázatot, de úgy tűnik, a győzködés fölösleges, a forrócsoki is megfelel a lánynak. Remek. Akkor még a végén lepasszolja neki az egész készletet, ha szereti. Egy kis ajándék. Jó lesz az. Kicsit el is mosolyodik a gondolatra, de a mosolya aztán hamar eltűnik, ahogy belevetik magukat a kihallgatótermek felfedezésébe, na meg annak részletezésébe, hogy vajon ki miért is van itt.
– Hát... ha egyáltalán nem szól semmit, akkor segítséget kérek pszichológustól, legilimentortól, attól függ, mi a helyzet. Van olyan is, hogy bájitallal bírunk szóra embereket, de eddig relatíve kevés olyan esetet tudnék mondani például, hogy sehogysem sikerült volna szóra bírni valakit - válaszolja némi töprengés után. A lezáratlan ügyekből természetesen néhány ilyen is van, az is előfordult már, hogy meghalt tanú, olyankor meg végképp nehéz szóra bírni, de ilyesmiket azért talán inkább már nem mesél Ráhelnek.
– Hát én nem először. Az is lehet egyébként, hogy valami olyat látott, ami sokkolta. Kérdések nélkül mindig csak találgatni lehet végül is - gondolkodik hangosan, miközben még mindig az ajtó túloldalán ülő alakot nézi, majd a lány kérdése hallatán megrázza a fejét.
Hát... nem mondom, gyakornoknak talán kicsit fiatalnak tűnsz, de azért még nem kirívóan - közli, végigmérve a lányt, ahogy felé fordul. – Vagy csak kapsz egy kis szakmai bepillantást éppen az életbe, hogy el tudd dönteni, tényleg auror szeretnél-e lenni. Na mit szólsz? Megfelel valamelyik, vagy gondolkodjak másik magyarázaton, ha valakinek kérdése támad? - kérdezi magabiztosan mosolyodva el, majd kezét zsebredugva indul el máris a folyosón abba az irányba, ahonnan jöttek, egyenesen az irodája felé. – Na gyere, kapsz forrócsokit, írunk Zójának, meg kerítünk egy aurort, aki tud bármit is, és meglátjuk, merre tovább.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. április 15. 16:28 | Link



Visszatért. Újra a Varázsló és Boszorkány Megfigyelési Szakosztályon dolgozik, mint kihallgató tiszt. Igaz, a régi csapat már sehol sincs. Nincs már se Fédra, se Vögel, ahogy Feigler sem, és legfőképpen nincs már Felicián. Ha hinni lehet a pletykáknak, őt hamarosan amúgy is nyugdíjazzák. Helyettük viszont vannak mások, akiket még meg kell ismernie és meg kell szoknia, viszont ez a legkevesebb. Tulajdonképpen azért a beosztása sem teljesen a régi pillanatnyilag, tekintve, hogy él a kikötés, miszerint nem mehet kiküldetésre, amíg nem ért véget a képzése illúzió-, illetve terromágusként. Addig csak a minisztérium épületében dolgozhat és végezhet egyfajta belső ellenőrzést. Épp nemrég kapta meg a munkája pontos leírását, miután az elmúlt héten éppen olyan alapos onboardingon esett át, mintha először tette volna be a lábát ide. A közvetlen munkatársa egy legilimentor lesz, akivel a fedett ügynökök jelentéseit hallgathatja végig. Az egyik leendő kliense már állítólag itt is van, és csak arra vár, hogy találkozhasson vele, meg a legilimentor kollégával, akit neki még nincs is szerencséje ismerni. Az előző kihallgatót, aki ezt a munkát végezte, épp átigazolt a Varázskommandóhoz. Nehéz eldönteni, hogy az előrelépésnek minősül-e vagy sem, hiszen végeredményben az is elit alakulat, akárcsak ez, csak mások az elvárások és a kozkázati tényezők. A nemrégiben kapott mappával jobb kezében úgy sétál végig a folyosón, mintha csak haza érkezett volna. Szinte már azt is várná az ember, hogy menten fütyörészni kezd vagy elindul szökellve tenni meg ezt az utat, mint a tornaórán indiánugrást gyakorló kisiskolások, csakhogy ehhez ő túlságosan is visszafogott. A megtestesült kimért, nehezen kiismerhető kihallgató tud lenni, aki viszont könnyedén olvas mások gesztusaiból. Nem véletlen szerette itt a főnöke, alig fordult elő, hogy veritaszérumot kellett volna használnia. Mielőtt belépne az irodahelyiségbe, még beletúr a hajába megszokásból, hogy hátraigazítsa kusza és rakoncátlan göndör tincseit, majd vesz egy mélyebb levegőt és be is lép.
- Jó napot! Kelemen Farkas, kihallgató tiszt - mutatkozik be máris, híven a rutinhoz, amit már nagyon régen megszokott ebben a beosztásban.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2018. április 15. 16:31 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. április 15. 20:05 | Link



A legilimentor is megérkezik - egy nő, akivel már találkozott, de mindössze annyit tud róla, hogy Evelin a keresztneve -, így együtt lépnek be a kihallgatóba, ahol már vár is rájuk a behívott auror. Elég csak ránéznie, hogy lássa, mennyire lelkesedik ezekért az alkalmakért, de még szóvá is teszi, olyan egyértelműen, hogy arcára kiül egy rezignált félmosoly, miközben fejét kissé előre döntve felszusszan. Kellemetlen, de most éppen ez a munkája.
- Mit akarnának? Információt, mint mindig, kedves... - közli, de mivel a nevet nem tudja, kénytelen hatásszünetet tartani addig is, amíg felüti a mappa fedőlapját, hogy megnézze az első oldalon. - Machay Ilián - fejezi be a mondatot. A mappa az asztalon végzi, továbbra is nyitva, és zsebéből egy órára emlékeztető tárgyat is előhúz, amelynek fedelét felkattintja, mielőtt a mappa mellé tenné. Az felel azért, hogy majd az itt elhangzó kérdések és válaszok megmaradhassanak az archívum részére is. Kihúzza az egyik széket, megemelve, hogy ne csikorogtassa a padlón, majd helyet foglal, két karját egymásra fektetve helyezve az asztalra. A legilimentor is leül a másik székre közben, és biztos benne, hogy máris a másik gondolatai között igyekszik kutakodni. Az ő dolga viszont az, hogy kérdezzen és meghallgassa a válaszokat.
- Nos... ez igazán meglepő. Mindössze arról van tudomása a minisztériumnak, hogy Noxen kisasszony animágus, illetve hatékonyabban gyógyít holmi életerőmigrálási képességnek köszönhetően, mint mások, de... talán valami bájital idézhette elő ezt a hatást, másra nem tudok gondolni, tekintve, hogy ha minden információm helytálló, akkor az ön vélamágiája félvélák között egészen jelentősnek mondható. A kihallgató terem miatt nem tudjuk igazolni a kijelentés valóságtartalmát, de készséggel hiszek a minisztériumi aktának - válaszolja, szeme sarkából futólag a mellette ülő legilimentorra pillantva, ha már többes számot használ, aztán a mappára szegezi a tekintetét kis időre.  Igazából még nem volt alkalma elolvasni az aktát korábban, csak úgy a kezébe nyomták minden egyébbel együtt a délelőtti kis felkészítő végén, most azonban átfut belőle sorokat, ahányszor csak lepillant és nem a vele szemben ülő vonásait figyeli. Meg kell hagyni, vonzó egy alak. Bele sem mer gondolni, mennyit dobhat ezen még az a bizonyos vélamágia.
- Ha a minisztérium nem tud róla, kevésnek tartom annak a vélamágiával szembeni immunitás esélyét. Talán érdemes lenne megpróbálkozni valamivel, ami gyengíti az ilyen esetben lényegében pajzsként funkcionáló szerek vagy tárgyak hatását.  
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. április 16. 18:25 | Link



- Köszönöm a nagylelkű ajánlatot, de nem élnék vele - válaszolja és egy röpke pillanatra még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán. Éppen elég azt is tudnia, hogy Veszna sokkal gyengébb mágiája is megbűvöli, bele sem mer gondolni, hogyan hatna rá a vele szemben ülő férfi sokkal jelentősebb mágikus vonzereje. Meghagyja inkább ezt a tapasztalatot másnak. Megmozdul közben, hogy zakója zsebéből maga is elővegye a cigarettát, aztán pedig nem gondolkodva túlságosan sokáig, rá is gyújtson. Nem kerüli el a figyelmét, hogy úgy tűnik, a férfinak szinte már rosszul esik, hogy mágiája nem volt hatékony Evenánál, ezért holmi gyerekes hisztiszerűséggel reagál erre a helyzetre és nem éppen együttműködő, habár biztosan tudja, hogy akkor sokkal gyorsabban végeznének. Evelin nem szól egy szót sem, nagyon lefoglalhatja a gondolatok közötti bogarászás, csak egy kissé lenéző pillantást vet kettejükre. Nem meglepő. Hallotta már, hogy mivel a saját képessége már gondolatolvasásba hajlik, eléggé kevésre tartja a kihallgatás művészetét. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak ez a jelenet váltja ki belőle ezt a reakciót. Amíg nem osztja meg vele, mit is gondol, nem tudhatja biztosan, tekintve, hogy nem őt figyeli, ezt a pillantást is csak úgy elkapta. Számára pont annyira kívül esik a láthatáron a nő, mint ő neki, hiszen mindketten Iliánra figyelnek.
- Ugyan, ugyan... csak nyugalom. Nekem sem szakterületem, de tudok ajánlani specialistát, aki segíthet - közli enyhén megrázva a fejét, hiszen nem kell ezen ennyire felpörögni. Azzal csak egymást akadályozzák.
- Hát nem ismerkedni, még ha ez is az első találkozásunk. Ez csak amolyan helyzetfelmérés, amikor kiderül például, hogy szükség lesz némi segítségre, ha szeretnénk, hogy a vélamágiája biztosan hatással legyen Noxen kisasszonyra. Ne úgy vegye, hogy hátráltatni szeretné a nagyfőnök. Az a cél, hogy már most kiszűrjük a lehetséges problémákat és megoldást találjunk, mielőtt tényleges akadályokká válnának. De térjünk is vissza a lényegre. Feltűnt bármi más furcsaság is ezen kívül?  
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. április 21. 11:15 | Link



Mondhatta volna akár azt is, hogy köszöni, de ha vélamágiára vágyik, a menyasszonya is negyedvéla, ennek az információnak azonban ebben a beszélgetésben semmi keresnivalója nem lenne. Kihallgatóként van itt, nem holmi baráti csevejre jött, hogy egy bögre tea vagy egy korsó sör mellett megbeszéljenek magánéleti kérdéseket is a legutóbbi kviddicsmérkőzések eredményei vagy a politikai élet legújabb fejleményei közé iktatva. Nem kerüli el a figyelmét az a tekintet, ahogyan végigméri őt Ilián, de nem is reagál rá. Ugyan. Megpróbálja zavarba hozni? Hát csak tessék, lehet próbálkozni. Láthatóan úgyis neki származik kellemetlen élménye belőle, hiszen elkezdi dörzsölni az oldalát. Ezen a termen különösen erős képességhasználatot korlátozó bűbájok vannak elhelyezve, és nem kell különösebben Sherlock Holmesnak sem lenni hozzá, hogy az ember összerakja a részleteket. Van egy rúnája, ami érzékeli a képességhasználatot, és mivel itt nem tudja használni, bizonyára kellemetlen érzéssel jár együtt a felismerés. Már elgondolkodott rajta, hogy ha befejezi a tanulmányait, kér ő is egy ilyesféle rúnát valamelyik minisztériumi rúnamágustól, az messze van még azonban, tekintve, hogy nemrégiben kezdte el igazán megtanulni, hogyan is használja az elemi mágiát, amelyet szintén elnyom ez a terem, és még ha nem is annyira kellemetlen érzés, mint amilyet a karperecek okoztak, de az. Mint valami alkalmatlan viszketés az ember háta közepe táján, amikor lehetőleg társaságban van amúgy is. Egyelőre viszont még elviselhető, csak hosszútávon lesz roppant kellemetlen, ez a kihallgatás viszont koránt sincs hosszadalmasra tervezve. Hátradől a széken, kifújva a füstöt, miközben az asztalra helyezett üvegtálba pöcköli a cigaretta parázsló végéről a hamut, és futólag a másikra emeli sötétkék íriszeit, egész enyhén a bal szemöldökét is megemelve. Kóstolgatja? Több kell ehhez. Nem most szállt le a falvédőről.
- Mhm - dünnyögi éppen csak biccentve és figyelmesen hallgatja, mit is tud mesélni a másik. Azt sem áll szándékában elárulni, hogy különben ismeri Evenát.
- És mik a tervei pontosan? - kérdez rá, szabad kezét a feje fölé emelve, kissé kinyújtózva, majd pedig a tarkójának támasztja a tenyerét. Mintha csak hátradőlne egy jó film láttán. Érdeklik azok a tervek, már ha vannak már. Mindjárt kiderül.
- Közönséges borostyán? - kérdez vissza. Nem látta a tetoválást, és az igazat megvallva nem is áll szándékában megnézni közelebbről, nem az ő dolga, de azért előre hajol, fellapozva a mappa tartalmát, hogy lássa, említik-e a tetoválást.
- Erről nem látok feljegyzést, viszont a tetoválások is lehetnek mágikusak, nem ártana ennek kapcsán is puhatolózni nála kicsit.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. április 23. 22:07 | Link



Érdeklődve hallgatja a tervet, még előre is hajol kicsit ültében az asztalra támasztva bal alkarját és jobb könyökét, kezét lazán lógatva a hamutál fölé ujjai között a lassan parázsló cigarettával. Mintha meg is feledkezne egy időre róla, mielőtt lomhán megemelné a karját, hogy mélyen leszívja a füstöt, akár már túrázás közben a ritka hegyi levegőt.
- Van rá egy seregnyi embere a minisztériumnak - közli mintegy mellékesen, hiszen ha már az ember a hírszerzésnek dolgozik, van abban annyi jó, hogy készítenek neki mindent az esetleges kitalált személyazonosságát alátámasztó papíroktól a munkához szükséges bájitalokig és varázstárgyakig, és még a mágiahasználatot is leheletnyit lazábban veszik, amíg az ember okosan és etikusan használja azt jó célra és nem él vissza vele. Ilyen például a veritaszérum használata vagy a már említett helyzetre megoldással szolgáló bájitalé, de még olyan esetről is hallott, ahol szerelmi bájitalt vetett be a kirendelt auror, hogy megszerezze a szükséges információkat. Néha kellenek ezek a plusz eszközök, hogy legyen megoldás is időnként záros határidőn belül.
A Franciska név hallatán alig észrevehetően rebbennek a szempillái. Franciska. Az Veszna lesz az, ha Zója rokonáról van szó, és akkor meg ez a férfi itt vele szemben éppenséggel rokona a párjának. Csodás. Kicsit erőteljesebben szív bele a cigarettába, hogy felvöröslik végén a parázs, szabálytalan körvonalú narancs és piros csíkkal választva el a szürke hamut a fehér papírtól, aztán visszaengedi a karját a hamutál fölé, miközben kifújja a füstöt fejét kissé oldalra fordítva.
- Rendben. A családot ebbe úgysem érdemes belekeverni. Csodálom, hogy éppen egy olyan településre küldték ki, ahol rokonai vannak. Igaz, jó háttér, csak bonyodalmas. A felelős kollégák viszont biztosan ki tudnak találni egy újabb rokont a családfára, akinek a képzeletbeli sárkányhimlőjéről tényleges papírt írnak aztán a bájitalért cserébe. Viszont nem lenne egyszerűbb akkor már egy levelet írni neki? Nem mintha lenne beleszólásom, ezeket a műveleteket úgyis a főnöknek kell jóváhagyni, és az nem én vagyok - válaszolja enyhe vállvonás kíséretében. Egészen kicsit hirtelen félteni kezdte Vesznát, mert ki tudja, mibe fog így belekeveredni. Ő maga nem különösebben szándékszik terepre menni, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki miatt féltenie kellene a lányt. Mindenképp feltérképezhetetlenné fogja tetetni a birtokot, biztos, ami biztos.
- Jó, hát részemről azt hiszem, ennyi a kérdés. A családtagjait illetően meg odafigyelnék, hogy ha lehet, ne nagyon kapcsolják magához, mert egy inkább gyógyítói vénával megáldott, önfeláldozó nő aligha fogja bántani, de ki tudja, mikor akad útba egy felbőszült agresszív kismalac - jegyzi meg becsukva az aktát, és a cigaretta maradékát is elnyomva, nem sajnálva azt a fél centit, ami még a szűrőig érintetlenül maradt. Hirtelen nagyon fontos lett, hogy beszéljen valamelyik bűbájszakértő aurorral, mikor tudna kilátogatni Budanekeresdre.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. július 14. 12:21 | Link



Fordul egyet a gyomra hirtelen attól a mondattól. Tudatában van, hogy ennek az embernek nem akar a közelében lenni olyan helyen, ahol nincs korlátozva a mágiája, tehát konkrétan sehol ezen a kihallgató termen kívül. Bár tudja, hogy Evelin nem az ő gondolatait figyeli, mégis igyekszik alaposan elrejteni ezt most és Vesznára gondolni, miközben mélyen leszívja a füstöt, ami valamiért kissé kellemetlenül irritálja ebben a pillanatban a torkát. Megköszörüli hát a torkát ennek eredményeként, mielőtt újfent megszólalna, szeme sarkából a közben mellkasa előtt összefont karokkal hanyag pózban ücsörgő legilimentorra is vetve egy pillantást, majd pedig a varázstárgyra, ami rögzíti az egész beszélgetést éppen. Kellemes hanganyag lesz az utókornak, úgy véli, mindebből azonban semmi nem ül ki az arcára, még csak egy kósza mosoly sem. Végtére is, minek mosolyogna? Tulajdonképpen frusztráló, hogy nagy valószínűséggel a párja rokona ül vele szemben és megpróbál holmi macska-egér játékot játszani vele, amire a mágiáját figyelembe véve még esélye is lenne ezeken a falakon kívül. Erre egyszerűen nincs immunitás.
- Ha ezt tekintik megélhetési lehetőségnek, nem félteném őket a kihalástól - válaszolja kihangsúlyozva azért, hogy ő igenis tulajdonképpen határozottan javasolja a hivatalosabb forrásokból származó segédleteket, ugyanis éppen erre van kitalálva egy egész csapat két emelettel lentebb, hogy mindent előteremtsen, amire csak szükség van. Jelen pillanatban pedig nem információ kell, az az egyetlen ugyanis, amivel aligha tudnak szolgálni ezek az emberek.
- Remélem is - válaszolja kurtán, és nehezére esik nem nagyot nyelni, ahogy belegondol, hogy nem elég, hogy ő auror, de még éppen egy beépített is kell Veszna rokonságába, aki látszólag azt hiszi, a képessége mindenre megoldás. Tényleg feltérképezhetetlenné kell tetetnie a birtokot első adandó alkalommal. Elnyomja a cigarettát, majd lekattintja a varázstárgy fedelét. Evelin már fel is áll, hogy egy kurta biccentéssel távozzon - ha nem hallotta volna már beszélni, azt hinné, nem is tud olyat a nő -, ő viszont marad. Még az aktába jegyzetel, mert úgy dönt, megvárja, amíg Ilián távozik, addig is jó lesz itt neki, pont annyira, mintha az asztalánál csinálná ugyanezt, sőt jobb is, ott ugyanis már nem nyomja el a terem mágiája a vélamágiát. Érdekes munka lesz ez így.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. augusztus 30. 22:40 | Link

Az asztal sarkán álló naptár legfelső lapján pirosra színeződik a legközelebbi kihallgatás időpontja, ezzel figyelmeztetve őt, hogy már csupán másfél órája maradt addig. Hamarosan a kis négyzetbe írt név betűi is pirosra váltanak, fél órával ezt követően pedig elkezd majd nőni a méretük, amíg csak elférnek a vonalak között, hogy aztán végül robbanást mímeljenek, szétfolyt pacát hagyva maguk után mindössze. Még szerencse, hogy ez csupán egy csendes változata eme különös találmánynak. A szirénázó változathoz szundi funkcióval ráadásnak nem lett volna sem kedve, sem idegrendszere. Még azt is egy sóhajjal veszi éppen tudomásul, hogy másfél órája van átnézni az ügyhöz kötődő aktát, amely ott pihen az asztal másik sarkán, tekintve, hogy az előzőhöz kapcsolódó akta van még nyitva előtte, főként mert a bogolyfalvi tanodához kötődik. Furcsán kavarog a gyomra még attól is, ha csak rágondol, hogy nemrégiben milyen események zajlottak ott ismét, és nem tudja eldönteni, hogy mi rémíti meg jobban, az-e, hogy bedőlt egy egész torony emberéleteket veszélyeztetve, vagy az, amiért annak idején őket az iskolába küldték. Az aktában egy gyászjelentő is található több orvosi lelet és jelentés mellett, de még mindig nem tudja, hogy azzal kapcsolatban hogyan érez. Pontosan tudja, mennyire kifordult önmagából Viktor az utóbbi egy évben, nem lenne meglepve, ha az egész a saját hibája is lett volna nem kis részben, csak hát a szellemével nem igazán lehet beszélni, mint kiderült. Egyelőre makacsul nem akarja felfogni még, hogy szellem és itt ragadt, úgy nehéz bármit is kihúzni belőle, mint az a jelentésből kiderül. Ezzel kapcsolatban még számos kérdés van nyitva, de kezdi úgy érezni, hogy az lesz a legjobb döntés, ha visszaadja az aktát mondván, hogy túlságosan is érintett érzelmileg, hiszen a felesége is az iskola alkalmazottja. Öntudatlanul is a körmét kezdi rágni, ahogy újra átlapozza a megannyi másolatot az orvosi jelentésekből, a kár elemzéséről, a lehetséges okok taglalásáról, végül becsukja az egészet. Visszaadja és kész. Vesznával pedig megbeszéli, hogy mielőbb szabadságra menjen, mielőtt valami más is megomlik abban az iskolában, aztán meglátják, hogyan tovább. Félti, nem is kicsit. Amikor meghallotta, hogy mi történt, alig bírt itt maradni, hogy a dolgát végezze aurorhoz illően, de kénytelen volt beérni egy bagollyal. Még szerencse, hogy hamar válasz érkezett, hogy a feleségének az égvilágon semmi baja, csak a Levita tornya omlott le. Csak. Bele sem mer gondolni, mi történik legközelebb, és abban már most biztos, hogy a leendő gyerekeik nem itt fognak tanulni. Odébb is tolja az asztalon a mappát, elmerülve inkább a másikban, amit kinyit. Az sem holmi kellemes ügy, varázstárgycsempészéssel és feketepiaci kereskedelemmel kapcsolatos, de mégis felszusszan tőle meglepő módon, ahogy egyre jobban elmélyed a részletekben, hogy aztán hóna alá csapva induljon útnak fél órával később, hogy megkeresse a legilimentort, akivel most végighallgatják az ügyön dolgozó fedett auror jelentését. Határozottan kíváncsi, mire jutott. Addig sem foglalkozik legalább az iskolával kapcsolatos kérdésekkel, pontosan elég aggodalomra tud okot adni az is, hogy most már csak hetek kérdése és megszületik az első gyerekük.  

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2019. február 6. 20:38 | Link

Martin


- Hallottam a legutóbbi nagy fogásról. Hogy haladtok? - kérdezi köszönés nélkül, egyből a közepébe vágva a beszélgetésnek, mintha attól tartana, hogy ha nem teszi fel a kérdést most, akkor nem is fogja. Leteszi a tálcát az asztalra, egészen kicsit ügyetlenül, tegyük hozzá, merthogy az evőeszközök a fehér tányér széléhez koccannak, ahogy sikerül a tálcát egy pillanat erejéig megbillentenie, mielőtt még sikerülne anélkül letennie, hogy akár a kávé, akár az ebédje a padlón végezné, vagy netán Martin ölében.
- Hahó - köszön is végre egy barátságos félmosoly kíséretében, miközben a széket megemelve húzza kijjebb, majd leül, ezúttal kicsit hangosabban húzva a padlón az említett bútordarab lábait némileg kellemetlen hangot eredményezve ezzel egy pillanatig, ahogy öt centivel közelebb ül az asztalhoz. Közben már félig oda se figyelve tolja odébb a tányért, helyükre igazítva az evőeszközöket, majd a villával meg a késsel a kezében már folytatja az imént megkezdett beszélgetést, a hús a tányéron meg várhat még kicsit, mielőtt a gyomrában végezné. Annyira nem is éhes tulajdonképpen, csak már el akart szabadulni ebédelni az irodából, mert az új gyakornok a világ összes magától értetődő kérdésével őt pécézte ki, hogy mégis magyarázza el, mi miért van úgy a szabályzatban, ahogyan.
- Apa mesélt róla pár napja, hogy mekkora munkában vagytok most, hogy rábukkantak arra a kisebb vagyonnal felérő ereklyekollekcióra a razzia során, bár ahogy hallottam, van néhány hamisítvány is, meg néhány elátkozott példány. Gondolom, nem unatkoztok akkor éppen - beszél még és látni rajta, hogy ez a téma azért igazán érdekli. Mindig is szerette a varázstárgyakat, hiszen a bűvöletükben nőtt fel, Martinnal pedig meglehetősen gyorsan sikerült megbarátkoznia, miután éppen az apja mutatta be neki pár hónapja ide s tova, azóta is jókat tudnak beszélgetni ereklyékről, átkokról és varázstárgyakról többek között, amikor éppen összefutnak ebédidőben vagy csak úgy a folyosón.

Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Kelemen Farkas hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek