31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 18. 16:54 | Link



- Itt is volnánk - áll meg az íróasztala mellett, közelebb húzva egy széket a lány számára, ő pedig kabátját a széke támlájára terítve foglal helyet máris, hogy nekigyürkőzzön a munkának könyékig feltűrve ingujját. Nem igazán szeret belekönyökölni az iratokba, amilyen nehezen szárad egyik-másikon a tinta a papír minőségétől függően, bármennyire is egyszerű tisztítani egyébként néhány pálcaintéssel. Egyelőre azonban nem ír semmit, csak megigazítja azt a vagy tucatnyi formanyomtatványt, amit már tegnap előkészített. Túl sok győzködést nem igényelt, hogy a főnöke is rábólintson arra, hogy Ilda gyakornokként betekintést nyerjen az iroda mindennapjaiba, így most nem szaladgál papírok után, pusztán ki kell tölteni az iratokat, amiknek némelyike két példányban is ott hever előtte, vagy éppen háromban, attól függően, hogy csak itt kerül-e archívumba, vagy a lány, esetleg még az iskola számára is kell belőle egy-egy másolat.
- Teát? Esetleg kávét? - kérdezi meg, mielőtt még bármibe is belevágnának. - Esetleg forrócsokit? - veti fel, kihúzva az íróasztal egyik fiókját, hogy felmérje, mivel is kínálhatja meg a lányt. Az említett fiók felér egy édességbolttal is, annyi minden található benne, pillecukortól a karamelláig, és a legkevésbé sem sajnál osztozkodni gondosan válogatott készletén. Megvárja a lány válaszát, majd magának kávét készít, tekintettel a korai időpontra, meg kissé azért meg is fagyott az épület előtt ácsorogva, amíg Ildára várt. Határozottan jól fog esni az a meleg innivaló. Nemsokára már a bögre tartalmát kavargatva dől hátra a székén.
- Na és hogy tetszik eddig a parancsnokság? - érdeklődik, miután mutatott útban idefelé néhány részleget, kihallgatót, mindenfélét, amit elég érdekesnek ítélt és éppen útjukba esett.
- Egyelőre nem lesz túlzottan érdekes, aktákat töltögethetsz, másolhatsz, és, ha rajtam múlik, megnézhetsz néhány kihallgatást - vázolja, miben is lesz része kezdetben a lánynak. Bár van némi ellenérzése a tegeződéssel szemben, de úgy vélte, egyszerűbb lesz, ha feladja, Ilda nagy lelkesedésében úgyis mindig letegezi, és abban meg igaza is van, hogy a korkülönbség mégsem irdatlanul nagy közöttük. Ha már a gyakornoka lesz és ott fog sertepertélni körülötte meglehetősen sűrűn, egyszerűbbnek látja így. - Bármi kérdés, óhaj, sóhaj? A papírokat már előkészítettem, mindjárt át is nézhetjük.
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 18. 17:58 | Link

Kelemen  Smiley

Az első pillanatban még kellemetlenül éreztem magam, amiért szegény Kelement megvárattam ebben a nagy hidegben, de sajnos indulás előtt még el kellett intéznem néhány dolgot Bogolyfalván anyám kérésére, emiatt majd tíz perces késéssel érkeztem a minisztérium elé, ahol a férfi már ott ácsorgott.
Nem is tétlenkedtünk sokáig az épület előtt, egy gyors köszönést, s röpke időjárás elemzést követően megindultunk az irodája felé, útközben pedig alaposan szemügyre vettem mindent az épület belsejében, hogy a későbbiekben majd könnyeden tájékozódhassak a különféle folyosók, és épületrészek közt.
- Apám kiskoromban elhozott engem ide párszor, de az már annyira régen történt, hogy el is felejtkeztem róla. Azóta sok változást vittek véghez itt, például az a folyosórész akkor úgy tudom, hogy még nem is létezett. Gondolom, jó néhány irodával bővítették az épületet. – Jegyeztem meg, bár az is lehet, hogy csupán tértágító bűbájt alkalmaztak itt is, mint sok ehhez hasonlatos épületben. Ki tudja?
Mindenesetre megérkeztünk a férfi irodájához, s tekintettel arra, hogy odabent sokkal kellemesebb volt a hőmérséklet, máris megváltam szövetkabátomtól, sálamon is lazítottam, s magam előtt karoltam át a kabát anyagát, miközben megtorpantam a férfi asztala előtt.
- Ó köszönöm, igazán kedves vagy. – Jegyeztem meg egy mosollyal, megfeledkezve arról, hogy nem egyeztünk ki a tegeződésben. Valamiért mégis gyakran rám tört ez a tegeződhetnék, hisz Kelemen egyáltalán nem tűnt öregúrnak ahhoz, hogy nekem kisasszonyként kelljen pipiskednem mellette.
- Igazán kellemes környezetben dolgozol, már ha éppen nem bűnözők után kajtatsz. – Jegyeztem meg egy halk kacaj kíséretében, miközben pillantásomat körbevezettem a helyiségen, s arra a megállapításra jutottam, hogy magamat is el tudnám képzelni egy ilyen iroda kényelmes bőrfotelében, miközben aktákat nézegetek, és különféle bűntettek után gyűjtök anyagot.
S ha már Kelemen volt oly kedves, hogy odahúzott nekem egy széket, akkor kihasználva a lehetőséget, helyet is foglaltam az ülőalkalmatosságon, lábaimat macskamód nyújtottam előre, s fejemet egy pillanatra oldalra billentettem, miközben az asztalon heverő papírlapokra vetettem egy pillantást.
- Ez igen, micsoda nagy választék. – Nem akartam túl szemtelen lenni, de egy kicsit előrébb hajolva, sikerül bekukucskálnom a férfi fiókjába, amiben valóban sok minden lapult, főként finomságok egymás hegyén-hátán.
- Egy gyümölcsteát szívesen innék, de rád bízom, hogy milyet. – Mosolyogva fürkésztem a férfi íriszeit, s figyeltem tevékenységét az irodában, olykor pedig még mindig kémleltem a bútorokat, vagy épp az asztalán heverő apró tárgyakat és írószereket.
- Lenyűgözött, komolyan mondom, hogy úgy érzem, ide születtem. A kihallgató termek kissé bizarrak, de gondolom, hogy nem is éppen komfortra tervezték őket, hanem azért annyira egyszerűek, hogy a kihallgatandó személyre még inkább nyomást gyakoroljanak. Egyébként minden helyiség rendezett és kulturált, tényleg szívesen dolgoznék itt. – Őszinte elégedettséggel válaszoltam a férfi kérdésére, s ha felém nyújtotta a gőzölgő csészét, akkor elvettem azt, majd belekóstoltam a teába.
- Hm, mi ez? Erdei gyümölcs vagy málna? Mindenesetre nagyon finom. Köszönöm. – Újra kortyoltam a forró italból, majd tekintetemmel nyomon követtem a férfi mozgását, s kíváncsian hallgattam őt arról, hogy pontosan majd milyen feladataim is lesznek, ha mellette töltöm a gyakornokságot.
- Semmi gond, már annak is örülök, hogy néha kimozdulhatok a kastélyból, és egy kicsit más dolgokkal is tölthetem a szabadidőmet. Szóval ne aggódj, ugyanolyan szívesen másolok majd papírokat, ahogyan futnék a bűnözők után – Jegyeztem meg nevetve. – Ugye lesz majd arra is lehetőségem, hogy veled együtt gonosztevők nyomába eredjek? Csak mert az a része is nagyon érdekel. – Nem tudtam fékezni az érdeklődésemet, s ő is láthatta rajtam az izgatottságot.
- Igen, kérdésem az volna. Az egyik az, hogy milyen időközönként lenne ez a gyakornokság, mettől meddig tartana, illetve a munkavégzésem helye az ez az iroda lenne? A másik kérdésem pedig..- Nem tudtam feltenni már, ugyanis az egyik folyosóról eszement ordibálás hallatszott, s mintha egy pillanat alatt felbolydult volna minden.
- Kelemen, nálatok ez egy normális hétköznap? – Kérdeztem nevetve, nem gondolva arra, hogy talán valami komolyabb baj lehet, s esetleg egy elfogott bűnözővel akadt odakint probléma.
- Jesszus, mi volt ez a nagy dörrenés? – A következő pillanatban hirtelen, mintha megremegtek volna az épület falai, s mintha valaki robbanó átokkal sújtott volna le valamelyik helyiségben. Ezt már nem lehetett csak úgy ülve eltűrni, némi ijedelemmel ugrottam fel a székből, s az ajtó irányába pillantottam.
- Megnézzük, hogy mi történik odakint? – Kérdeztem Kelement, miközben aggodalmasan fúrtam pillantásomat íriszeibe.
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 18. 22:01 | Link



- Meg átszervezésre is került sor, de most itt az alkalom kiismerni rendesen, mi merre található - jegyzi meg, miközben azon van, hogy megszabaduljon a kabáttól, és ingujját is feltűrje egészen könyékig, nekikészülve a ma még rá váró munkának. Egyelőre kihallgatásról nem esett szó, de a papírmunkával úgyis lemaradt kissé az utóbbi néhány napban- nem első alkalom, még szerencse, hogy sosem hagy semmit utolsó pillanatra, mert ahhoz túlságosan is kényszeresen ragaszkodik a pontossághoz -, lesz mit dolgoznia éppenséggel. A tegezésre ezúttal már szeme se rebben, mi több, kezdi beismerni, hogy bizonyára Ilda is az a makacsul közvetlen természet, akinek egyszerűen nehezére esik a magázódás, és egyszerűen kevesebb energiába és bosszankodásba fog kerülni, ha ő meg nem ragaszkodik annyira ehhez.
- Valóban. Ami azt illeti, nem járok különösebben sokat terepre, nem annyira ott van rám szükség, mint a kihallgatóban - helyesbít egy elnéző, féloldalas mosoly kíséretében. Az az érzése, hogy a lány még mindig abban a hitben él, hogy minden auror nyomozó, aki a nyomozóirodának dolgozik, vagy ha nem is, hát őt annak véli. Majd csak sikerül felvilágosítani az itteni beosztásokról is meg a hierarchiáról. Talán éppen ezzel kellene majd kezdenie, ha ténylegesen megkezdi a gyakornokoskodást. Hogy Ilda is helyet foglalhasson, közelebb is húzza az első széket, ami keze ügyébe akad. Maga az iroda nem teljesen elzárt szoba, hanem csak amolyan félig elhatárolt sarok, amelyen egy másik, jelen pillanatban szabadságon lévő aurorral osztozik. Nem kifejezetten a privát szférán van a hangsúly, de ettől még egész könnyedén kelti ezt a hatást az a sarok a maga egész kényelmes és otthonos voltával. Egyik asztal sem holmi személytelen csontváza egy unalmas, rutinszerű munkának.
- Egyébként a terepről majd többet mesélhet Krisztián, mert ő nyomozó. Az övé a másik asztal, csak a héten épp szabadságon van - int fejével az üresen álló asztal felé. - Amíg nincs itt, és nem szerzünk neked is asztalt, használhatod amúgy az övét. Biztos, hogy nem fog harapni érte - teszi még hozzá iménti szavaihoz, mielőtt még visszatérne a saját asztalához, hogy feltárja a kincses fiók titkait. El is vigyorodik az elismerés hallatán, szóvá ettől feléledő büszkeségét azonban már nem teszi. Inkább gyümölcsteát keres a lánynak, majd a kávéval együtt azt is elkészíti. Még jó, hogy bögréből valahogy itt is többet tart, mint amennyire szüksége lenne, így végképp nem okoz gondot, honnan is kerítsen egyet, hogy a lány teázhasson.
- Valahogy úgy, bár a hatás általában enyhíthető vagy éppen fokozható egy kis mágiával, például illúziók segítségével, attól is függ, hogy kivel van dolgunk. Volt már itt kisgyerek is szemtanúként, gondolhatod, hogy olyankor aztán a legkevésbé sem előnyös egy ilyen kihallgatóterem - részletezi, hogy is áll a helyzet az említett termek tekintetében, és visszatérve az asztalhoz a lány elé teszi a bögre teát, ő meg a tetemes mennyiségű cukrot igyekszik feloldani kávéjában kitartóan kavargatva azt. - Málna - válaszol a kérdésre, mielőtt még azt kezdené ecsetelni, mire is számíthat Ilda, és valahogy megnyugtató a lelkes válasza. Nem mintha azt várta volna, hogy csapkodni fog, amiért nem terepen kezd azonnal, de tetszik neki a másik által tanúsított hozzáállás.
- Igen, biztos lesz - bólogat, és kávéjába belekortyolva gondolkodik el az újabb kérdésen, amit a lány hozzá intéz. - Ha megfelel, a szerződésed rendes szakmai gyakorlatnak minősül, amit még a rendvédelmi akadémián is figyelembe vesznek majd, ezért százhúsz órára szólna. Ez úgy hozzávetőlegesen tíz óra hetente a tanév végéig, ha jól számolok, a karácsonyi szünetet levonva, de végeredményben te döntheted el, mikor tudsz itt lenni - osztja meg a részleteket, a lány elé tolva az említett papírt, amin szerepel a pontos óraszám is már az első oldalon.
- És természetesen, elsődlegesen az iroda lenne a munkavégzés helye, de aurori munkakörben ez változó. Ennyi idő alatt eljutsz kihallgatóba, terepre, de még az archívumba is, vagy más emeletekre és osztályokra, attól függ... mi a fene- teszi le a kávéját, amikor kintről ordibálás szűrődik be. Ha mindez nem lenne elég, még feltehetőleg egy robbanó átok is eldördül odakint, és csak remélni meri, hogy csupán az. - Általában nem ilyen eseménydúsak a napjaink, de megnézem máris, mi történik - dünnyögi kissé kelletlenül, mert semmi jót nem sejtet mindaz, amit eddig hallani volt szerencséjük kintről. Pálcáját kézügybe helyezve kel fel a székéről, hátrahagyva a kávét, és szándékai szerint Ildát is itt hagyná, olvasgassa inkább a papírokat, mert Áron kettőbe fogja harapni, ha bármi baja esik, így kissé meglepetten pislog rá a kérdés hallatán. - Úgy gondoltam, hogy csak én nézem meg, te meg addig is átnézhetnéd az iratokat - vázolja az elképzeléseit, mielőtt még kilépne a folyosóra. Odakint mintha kisebb hurrikán tombolt volna, de úgy tűnik, sikerült már megfékezni a gyanúsítottat. - Idióta elemi mágusok - dohog visszatérve, amint két szóban összefoglalták kérdésére válaszul, mi is történt. - Ebből egyelőre nem sokat lehet látni. Rendbe teszik a folyosót, kap egy képességkorlátozó karperecet, és remélhetőleg van bent másik kihallgató tiszt is, aki ráér, mert én ki nem állhatom őket. Ha minden igaz, ezt éppen képességhasználattal való visszaélés miatt hozták be. Látványos pusztításra használta az erejét, és még a muglikat sem kímélte. Kínos ügy, de térjünk vissza inkább a papírokra. Ha minden jól megy, szemtanúkat is fognak behozni, ami további kihallgatásokat jelent - tér el a tárgytól máris, hogy ne nagyon beszéljenek elemi mágusokról. Határozottan nem a kedvenc témája. - Na szóval, lenne ugye egy szerződés, három példányban, mert ebből a tanoda is kap, nálad is marad egy, meg mi is archiválunk egyet - kezd magyarázni máris, kézbe véve az egyik másolatát az imént a lány elé tolt dokumentumnak.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. november 18. 22:08
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 16. 12:33 | Link

Kelemen

- Krisztián? Nagyszerű, jól van, várom már, hogy vele is találkozhassak. Apám révén nem túl sok kollégáját ismerhettem meg, valamiért mindig igyekezett távol tartani ettől a helytől. Biztos attól félt, hogy a nyomdokaiba lépnék. – Jegyeztem meg egy könnyed mosollyal, miközben kényelmesen ücsörögtem a széken, s röpke pillantást vetettem a nyomozó asztalára. Tekintetemmel ezután mégis inkább Farkast kémleltem, s az ő mozzanatait.
- Azért majd odafigyelek arra, hogy ne csapjak nagy rendetlenséget, hajlamos vagyok rá. – Ismét elnevettem magam, végül inkább elhalkultam, hisz talán még sem illik az első gyakornoki napon tele harsogni az irodát. Nem szerettem volna azt, ha Kelemennek rossz gondolata támadt volna velem kapcsolatban.
S bár egy pillanatra elméláztam, a következő percekben figyelmemet ismét Farkasnak szenteltem, és érdeklődve hallgattam történetét a kihallgató terem kapcsán.
- El tudom képzelni, hogy milyen nehéz szituáció lehet éppen egy kisgyereket kihallgatni. Néha még a kamaszokat is megviseli, gondolom. – S persze itt inkább elhallgattam, hisz nem szívesen osztottam volna meg Farkassal mindazt, ami nyáron történt velem. Még túl friss volt az élmény, a kihallgatásom minden egyes pillanatára emlékeztem, és erről valahogy nem is kívántam szólni mentorom előtt.
- Százhúsz óra? Ez nem is tűnik olyan nagyon soknak, én máris években gondolkodtam. – Talán már komolytalannak gondolhatott, amiért ennyit mosolyogtam, de igazán csak ezzel próbáltam palástolni előtte azt a kis bizonytalanságot, amit hirtelen amiatt éreztem, hogy vajon képes lennék-e elvégezni majd az irodában rám bízott feladatokat. Persze, a férfi szavaira közben hevesen bólogattam, hisz lényegében tökéletesen megfelelt az, amiről a szerződés szólt.
Tovább ittam volna a férfi szavait, hirtelen azonban robbanásszerű zaj törte meg a csöndet, s bevallom, azonnal izgatottá váltam, tudni akartam, hogy mi történik odakint. Farkas természetesen rám szólt, hogy maradjak csak és olvasgassam azokat a lapokat, de ki állíthatna meg egy kíváncsi és fiatal aurortanoncot, aki ízig-vérig vágyik egy kis izgalomra.
Én sem tudtam megülni a fenekemen, azonnal felpattantam, s miután Kelemen hátat fordított nekem, utána sétáltam. Éppen ezért, talán váratlanul érhette, ahogy visszafordultában szinte a mellkasába ütköztem. Talán még rá is hoztam a frászt, bár sosem tűnt egy ijedős alkatnak.
- Bocsi, túl kíváncsi voltam. – Elnézést kérő mosolyt húztam ajkaimra, miközben hátrébb léptem, hogy visszatérhessen az irodába. Bíztam benne, hogy azért nem fog rám haragudni, s talán ismét meggondolatlanul cselekedtem, hogy nem fogadtam neki szót már az első napon.
- Kicsit bosszúsnak tűnsz, minden rendben van? – Meglepett, hogy ennyire nem kedveli az elemi mágusokat, s bár nem akartam túl kíváncsian kutakodni a magánéletében, azért érdekelt volna az, hogy miből fakad ez az ellenszenv.
- Nem semmi, hogy mik történnek itt, azért szívesen megnéztem volna, hogyan hatástalanítják őt. Remélem ilyen izgalmasabb helyekre is kiviszel majd. – Nem tagadtam, hogy mennyire várom a közös munkát, s talán túl lelkesnek tűntem, de az érzéseimet még sem tudtam visszafojtani. Gyerekkorom óta vártam arra, hogy apám nyomdokaiba léphessek, és ezt a szakmát tartottam az álomnak. Éppen emiatt mindenütt ott akartam lenni, és a lehető legtöbb tudást akartam magamba szívni Farkas mellett.
- Oké, a szerződés…nos, teljesen meg vagyok elégedve vele, nem tartalmaz semmilyen apróbetűs részt, szóval nem félek aláírni. – Jegyeztem meg humorizálva, s ha kaptam egy tollat, akkor máris aláfirkantottam a nevemet mind a három példányon.
- Most pedig, hogy aláírtam a papírokat, máris izgatottan várom az első feladatot. Már ma is elviszel valamerre? Vagy ma még ne maradjak? – Kíváncsi mosollyal fürkésztem pillantását, miközben kortyoltam a málnás teából.
- Hm, ez fergeteges, jó igaz, hogy csak egy bögre forró víz kellett hozzá, meg a filter, de akkor is nagyon jó...hmm. Egyébként, mi volt a legveszélyesebb feladat, amiben részt vettél? Volt, hogy megsérültél?
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. december 16. 20:05 | Link



- Félthet, de ez érthető is. Nem mondom, hogy az aurorszakma nőknek nem való, mert ez nem igaz, inkább úgy gondolom, hogy nem mindenkinek való nemtől függetlenül, viszont egy apa mégiscsak másképp látja a gyerekét. Az én apám sem repesett az örömtől, amikor az akadémiára jelentkeztem - válaszolja, még pakolászva egyelőre az asztalán ide-oda az egyébként katonás rendben tartott dolgokat, és bögrét varázsolva elő, illetve teát, hogy kellemes előfeltételeket teremtsen egy már szinte barátságosnak mondható beszélgetéshez. Kénytelen bevallani magának pakolászás közben, hogy bár fogalma sincs, nem fog-e az agyára menni a lány, ha már viszonylag sok időt fognak együtt tölteni ebben a laza gyakornok-mentor szerepkörben, pillanatnyilag nem zavarja, hogy itt van. Mi több, még valamiféle öröm nyomait is fel véli fedezni gondolatai között, hogy végre átadhat valakinek valamit abból, amit eddig sikerült tanulnia, illetve tapasztalnia. Mosolyra húzza a száját ő is, amikor felcsendül Ilda nevetése, de csendben tesz-vesz tovább, míg elé nem teszi a bögre teát, és helyet foglal a székén, teljes figyelmét szentelve most már a lánynak.
- Eléggé, bár van varázspszichológusunk is egy ideje, aki a traumatikus élményen átesett gyerekekkel, kamaszokkal való beszélgetésekben nagyon sokat tud segíteni, na meg igénybe vesszük legilimentorok segítségét is, ilyesmi. Egy ügy sem ér annyit azért, hogy aztán szerencsétlen szemtanúk egy életre szenvedjenek a kihallgatás után - fejti ki kicsit részletekbe menően, mikbe lehet ütközni, noha ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, nem több. Ilda is látni fogja majd, ha tényleg ebben a szakmában marad.
- Átlagos szakmai gyakorlatnak felel meg, de ha lejár, és úgy érzed, tetszik, meg maradnál, elintézhetjük azt is - közli biztatóan pillantva a másikra. Ez már tényleg csak azon fog múlni, hogy Ilda hogy áll helyt - bár szerinte ez aligha lesz gond -, és mennyire tetszik neki az egész. Folytatná is azt, amibe éppen belekezdett, ám a sors közbeékel egy kisebb felfordulást odakint. A maga részéről talán még el is siklana az egész fölött azzal, hogy kollégái bizonyára máris urai a helyzetnek, azonban a lány kíváncsi, így ő is megnézi, mi történt, hogy megnyugtathassa, nem omlik rájuk menten az épület. Visszafordulva kissé meglepődik, hogy majdnem beleütközik a lányba, de csak szemöldökét vonja fel kissé kérdőn, mielőtt visszaterelné az irodába.
- Nem szeretem az elemi mágusokat, de hosszú történet. Viszont egyezzünk meg, hogy még egyszer nem jössz így utánam, jó? Nem szeretném elmagyarázni az apádnak, hogyan kerültél átkok kereszttüzébe vagy éppen gyengélkedőre - javasolja még meglehetősen nyugodtan, bár hangjában valami erős hangsúllyal, ami miatt nehéz lehet ezt nem komolyan venni.
- Varázstárggyal korlátozzák a varázserejüket, a fegyintézeteknek meg vannak speciális zárkáik, ahol a karperecek nélkül is képtelenek használni az erejüket - feleli kissé kurtán, de azért enyhén mogorva hangulata gyorsan tovaillan. Ilda lelkesedése mégiscsak jó dolog, és rá is bólogat a megjegyzésére.
- Persze, előbb-utóbb eljutunk még érdekes helyekre is, és ha nagyon akarod, ezt is megnézheted, úgyis kihallgatásra hozták be, de előbb töltsük ki a papírokat - jegyzi meg, majd még belekortyol teájába, mielőtt alaposabb magyarázatba kezdve valóban nekilátnának a papíroknak. Akad néhány kitöltendő irat, de elég gyorsan a végére érnek az egésznek, még ő is aláír mindent, ha a lány elolvasta és kitöltötte, amit kell, aztán szétszedi, mi kinél is marad, végül hátradől a székén, teája maradékát kortyolgatva.
- Te aztán nem bírsz nyugton ülni, mi? - neveti el magát két korty tea között, éppen úgy időzítve, hogy ne akarjon aztán megfulladni. - Maradhatsz, ha szeretnél. Ha mostanában lesz az a kihallgatás, megnézhetjük - ajánlja fel, egyelőre ennél jobb ötlete a valami érdekes helyet érintően sajnos nincs. Bólint a tea méltatásának hallatán, és elgondolkodik a hozzá intézett kérdéseken.
- Huh... - kezd bele, majd teája maradékát azért megissza, mielőtt folytatná. - Hát veszélyes tekintetében... egy irodai kihallgató munkája nem túl veszélyes. A legrosszabb általában a képességével visszaélő varázsló, főleg ha bekattan, de munka közben még nem sérültem meg, azt hiszem. Nem emlékszem ilyesmire, ha csak azt nem számítjuk, hogy... na egyszer nekem esett egy kissé kattant gyanúsított, és betörte az orrom - rázkódik meg a válla a nevetéstől, mert ebben a pillanatban szórakoztatónak érzi, hogy varázsló létére ez volt a legkomolyabb sérülése, legalábbis ami az itt töltött évek alatt akadt, a hírszerzésről azért mégsem fog beszélni. - Na akarod megnézni, hogy zajlik egy kihallgatás? Már persze, ha most lesz - veti fel letéve üres bögréjét, és előre dőlve ültében, készen arra, hogy ha a lány benne van, elhagyják az irodát.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek