Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=642493#post642493][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.11.26. 18:11[/b][/url]

Ellenőrzöm a kávém, ahogy megjelenek a minisztérium előtt, aztán, ahogy meggyőződöm, hogy a bűbájjal ellátott papírpohárból egy csepp sem hiányzik, be is sétálok az épület ajtaján - hogy aztán Balázs irodája felé vegyem az irányt. Igazából még mindig ésszerűbbnek tartottam volna, ha a faluban maradunk, mert ott közelebb is van, meg otthoniasabb is, de igazából a férfi a főnök kettőnk közül, szóval ő rendelkezik a helyszín felett. Ami a fővárosbeli irodája, mint kiderült.
- Azt hiszem nem késtem - a magyar nyelvvel vannak problémák, főleg az akcentus meg a ragok terén, de ha megerőltetem magam, akkor egész szépen helyezem egymás után a szavakat. Tényleg. Azért remélem, Balázs nem várja el tőlem, hogy végig az anyanyelvét használjam, mert akkor a) vagy nem fogunk sokat beszélgetni, vagy b) nehézkesen fogunk beszélgetni. Azért én próbálkozom. Az akcentusomról meg nem tehetek.
- Mi lesz ma? - becsukom magam mögött az ajtót, aztán hol az egyik, hol a másik asztalra nézek a három közül, és őszintén nem tudom, melyik a félelmetesebb. A halomnyi papír, vagy a halomnyi akta. Lehet takarítanom kell. Akkor lefekszek és sírok. Nem akarok takarítani. Nem erről volt szó, álo.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=644645#post644645][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.12.03. 13:54[/b][/url]

Beharapva szám ejtek meg egy bocsánatkérő arckifejezést, ahogy bólintok. Oké, kopogás, megjegyeztem. Mondjuk nem tudom, mi mindenen kaphatnám rajta Balázst, de igazából nem is az a dolgom, hogy ezen gondolkodjak.
- Ne haragudj - hát én már nagyon jófiú vagyok, nem is értem, mi történik velem. Lehuppanok a számomra kijelölt helyre, aztán lerakva a kávém hallgatom végig amit mond, mint valami jó kisiskolás, aki csak úgy csüng az előkészítős tanárnéni/bácsi szavain. Hát lehetne rám panaszkodni? Ugye, hogy nem.
Bólintok, ahogy befejezi, aztán magam elé is húzom az első kezembe akadó aktát, hogy felnyissam. Én amúgy nem vagyok egy ilyen szófosásos ember, ehhez meg amúgy sincs nagyon mit hozzáfűznöm. Ő a rangidősebb, ő van régebb óta itt, meg stuff, szóval biztos tudja, mit miért csináltat.
- Lesznek ilyen drámai esetek? - lapozgatva pillantok fel, automatikusan váltva az anyanyelvemre - megesik -, csak, hogy ne legyen ilyen néma csend és hullaszag.
Amúgy nem várok el ilyen drámai mugli filmes fordulatokat, hogy rátalálok egy lezáratlan sorozatgyilkos ügyére, vagy, hogy kiderül, a családom valójában nem is a családom, meg nem is azok, akiknek mondják magukat. Az túl izgalmas lenne. És, mint ahogy Balázs is mondta - olyan nehéz kimondani a nevét, hát beletörik a nyelvem -, az irodai munka nem izgalmas.