Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=634700#post634700][b]Nadine Rohr - 2016.11.05. 14:27[/b][/url]

Bosszankodva vette ki tegnap reggel az újabb kéretlen, illatos rózsaszín borítékba csomagolt levelet. Nem ő ezt tényleg nem akarta. Semmit nem akart. Azt szerette volna, ha a férfi békén hagyja, azt sem tudja pontosan kicsoda az illető. De ezzel a tegnap reggelivel betelt a pohár, mérgesen tépte szét a levelet, ki se nyitotta, nem is érdekelte milyen újabb imádat-áradat omlott volna belőle. A múltkori betörés után is akart már feljelentést tenni, de akkor tulajdonképpen nem tűnt el semmi fontos, így halogatta. De most már elege van. A tegnapi napjába nem fért bele, de mára összeszedett minden levelet, fellelhető bizonyítékot, és most ezekkel felszerelkezve igyekszik a Minisztériumba.
Nem gyakran járt az épületben, de elég volt egyszer végigböngésznie a táblát, hogy megjegyezze egy életre, a második emeletre kell most mennie. Mérgesen összeráncolt homlokkal kutat a folyosókon, ezzel még nem volt dolga, így ezen az emeleten most jár először. Éppen átsiklik egy kiírás fölött, mikor egy ismerős arcot pillant meg. A felhők eloszlani látszanak arcáról, ahogy a szőkéhez lép.
- Szia Michelle! - üdvözli a rég látott iskolatársat, majd tekintete az exrellonos kezében tornyosuló aktákra vándorol. - Remélem nem rosszkor. Hogy vagy? - kérdezi, majd igazából ha a másik biztosítja róla, hogy egy perce sincsen most rá, akkor csak útbaigazítást kér és megy is.
- Gondolom pörögnek itt a dolgok, de téged legalább nem követ valami őrült a rajongásával – sóhajt fel meglebegtetve a kezében tartott leveleket, amik így erős olcsó parfüm szagát hagyják maguk után a levegőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=635141#post635141][b]Nadine Rohr - 2016.11.06. 00:20[/b][/url]

Nadine-nak fel sem tűnik, hogy tulajdonképpen bűzös borzként járkál a magával cipelt levelek miatt. Annyit szagolta már, hogy egészen megszokta, persze ettől függetlenül még nem szereti a szagot. Már érti miért is néztek rá olyan furcsán az utcán. Meg azt is, hogy miért kerülték el viszonylag nagy ívben. Most, hogy így értelmet nyert a dolog, nevetve húzza arrébb a köteget, hogy ne a szőke orra alatt hadonásszon vele.
- Bocsánat, el is felejtettem milyen büdösek ezek az izék – szabadkozik, és tényleg igyekszik minél kevésbé megmozdítani a bizonyítékokat. - De tudod, muszáj volt elhoznom bizonyítéknak – húzza grimaszra a száját, miközben Michelle után ered, aki mutatja az utat a szobáig.
- Ah, nem is tudom. Olyan kínos, hogy ezzel idejövök a Minisztériumba, ahol mindenki fontos dolgokkal van elfoglalva – mondja kissé elpirulva. Tényleg szégyelli, hogy ilyen kis apró-cseprő problémával látogat ide. - De egyszerűen már nem bírom, ez az ember tényleg zaklat. A múltkor azt hiszem betört a lakásomba is. Eltűnt a fogkefém. És én tudom, hogy reggel ott hagytam a helyén. De komolyan, ki a francnak kell egy fogkefe?! - Fakad ki felháborodottan a barna. Tényleg nem képes felfogni, hogyan is lehet valaki ennyire hihetetlenül megszállott. A fogkeféjét viszi el. Nem az zavarja, hogy újat kellett vennie, de azért ez a tett egy elég beteg elmére vall.
- Egyébként, ha szeretnéd, segíthetek ezekkel – bök rá az irathalomra. - Tudod van ez az átkozottul jó memóriám, hátha hasznomat veszed – nevet fel ismét. Nem tudja, hogy a nőnek pontosan mit kell csinálnia az iratokkal, de lehet, hogy ezúttal jól jár Nadine memóriájával. Persze nem akarja ráerőszakolni magát senkire, de alaptermészete azt kívánja, hogy rögtön felajánlja a segítségét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=635310#post635310][b]Nadine Rohr - 2016.11.06. 13:11[/b][/url]

Belépve a szobába Nadine érdeklődve tekint körül, majd egy bólintással köszöni meg a helyet, és közelebb helyezve a széket lehuppan rá. Így azért mégiscsak kényelmesebb.
- Persze fontos... csak tudod azt reméltem előbb-utóbb megunja, vagy, hogy magam is meg tudom oldani – vonja meg a vállát. Kicsit zavarja, hogy hiába tudja magáról, hogy értelmi képességei és főként memóriája az átlag felett áll, eddig mégsem sikerült semmit kiderítenie az ügyben. Valószínűleg az lehet a ludas, hogy nem szánt rá sok energiát, mert talán ő sem vette igazán komolyan, hogy valaki ilyesféle dologra vetemedjen. Elvégre teljesen átlagos boszorkánynak tartja magát, nem érti miért pont őt szemelte ki áldozatnak az illető. Kínjában nem tud mást tenni ő is együtt nevet Michelle-lel.
- Ne is mondd, én sem értem – csóválja a fejét hitetlenkedve. Megérti ő, hogy a szőke nem rajta nevetett, hanem ezen a képtelen helyzeten. Fordított esetben valószínűleg a Rohr hölgyemény reakciója is hasonló lett volna.
- Még a múlt héten. Hát tudod, el voltam foglalva mindennel... Meg ugye nem tűnt el semmi értékes, csak néhány ruhám, az említett fogkefe, meg egy megkezdett szendvics – igen, a képtelen tárgyak folytatódnak. Nem mondanám, hogy Nadine kifejezetten sok értékes dolgot tárol a házában, de birtokában van néhány nehezen megszerezhető könyvnek, meg pár rejtélyes ereklyének is. Mégsem azokat vitte el. Hogy miért nem szólt korábban? Talán az az átkozott öntudat és büszkeség, hogy majd ő megoldja egyedül.
- Rendben, rendben, várom a baglyod – bólint ismét egy mosolyt varázsolva arcára. Ezzel ezt a témát le is zárták, és szívében hálával néz Michelle-re, hiszen a szőke félrerakja az aktáit, hogy az ő zaklatójával foglalkozzon. Összeráncolt homlokkal próbálja összerakni az eddig tudott darabkákat. Majd lassan, megfontoltan vonja le a konklúziót.
- Hm. Az első levelet két hete kaptam, azóta érzem úgy, hogy figyel valaki. Illetve már korábban is volt ilyen gyanúm, de azt hittem csak a múltkori kehely miatt, amit elhoztam – teszi hozzá mellékesen. Az első gyanúja ez volt, de amióta szerelmes leveleket kap, ezt az ötletet elvetette. Biztos nem az ereklye az oka, hiszen minden az ő személye köré összpontosul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=638097#post638097][b]Nadine Rohr - 2016.11.12. 14:20[/b][/url]

Megnyugtatják a másik szavai, és végeredményben örül annak, hogy van valaki, aki segít neki. Bízik a szőkében oka sem lenne kételkedni, vagy azt gondolni, hogy esetleg nem lenne képes kezelni az ügyet.
- Szerintem valami ELMÉ-ből szalajtott fazon lehet. Bár nem láttam mostanában újsághíreket, hogy megszökött volna valaki – nevet fel. Az biztos, hogy agyament szokásokkal rendelkezik az illető, és Nadine-nak az első ami eszébe jut erről, hogy talán valami szökött őrülttel van dolga. Szerinte ép eszű ember nem tesz ilyesmit. Bár ha az ember Leonie mellett nő fel, sok dolgon nem lepődik meg.
Nos, nem éppen felépítetten kezdi magyarázni a dolgot, hanem csak rögtön a közepébe vág. Nem tudja, hogy a kehelyről mennyit kell elmondania, nem szívesen teregeti ki a munkáit. Ám Michelle-ben semmi rossz szándékot nem sejt, így úgy dönt, hogy neki beszélhet.
- Hú, hát akkor kezdjük az elején. Egy mágikus kelyhet sikerült megszereznem, ami most a házamban van, még tanulmányozom a mivoltát. Úgy tűnik, hogy ez egy elég fontos ereklye, legalábbis valószínűleg nem csak én kutattam utána – kezd bele a történetbe. Nem áll szándékában pontos helyszíneket felfedni, kivéve, ha a másik ennek kifejezetten jelentőséget tulajdonít, és rákérdez. - Már előtte is éreztem, mintha időnként valaki követett volna, de gondoltam ez biztos csak afféle bemesélt paranoia – legyint egyet – Aztán mikor már nálam volt az ereklye, akkor az egész dolog, mintha erősebb lett volna. De aztán az egész átfordult ebbe a bizarr rajongásba és már nem tudom, hogy köze van-e a kehelyhez vagy sem – vonogatja a vállát kissé zavartan. Ez lehet akár csak egy profi elterelő módszer is, de még annak is elég nevetséges. Bár ha tényleg az, akkor működik, mert Nadine-t megzavarta.
- Először azt hittem Leonie szórakozik, és viccesnek találja a szerelmes leveleket, de aztán láttam valakit. Sötét volt, és nem volt tisztán kivehető minden, pedig akkor ugye rögtön le tudnám írni tökéletesen – válaszol tétován Michelle kérdésére. - Mindig megjegyzem azt akit láttam, tudod. De most sajnos csak annyit szűrtem le, hogy férfi az illető, sötét színű haja van és olyan száznyolcvan körüli – vázolja az igencsak hiányos képet. Igazából lehet, hogy a hajszíne sem annyira sötét, csak mivel sötétben látta, nem tudja biztosan eldönteni. Kicsit elhúzza a száját. A személyleírások az erősségei és igencsak bosszantja, hogy nem tud beszámolni arról, hány ránc van az illető arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=654608#post654608][b]Nadine Rohr - 2017.01.11. 15:32[/b][/url]

- Hát legalább ennyi vigasza legyen az embernek.. - vonja meg a vállát szokásos mosollyával az arcán. Michelle biztos jobb helyről szerzi az ilyen értesüléseit, mint Nadine, szóval a barna ad a szavára ebben a kérdésben is. Egészen belelendül a mesélésbe, igyekszik elsőként is nagyobb vonalakban vázolni a helyzetet, hogy aztán majd úgyis belemásszanak a részletekbe. Tekintete csak egyszer villan a folyton jegyzetelő pennára, tudomásul veszi, hogy most aztán minden szava meg lesz örökítve. Pontosan jól tudja, hogy a személyleírása nem nevezhető egyedinek, de ennél jobbal jelenleg nem szolgálhat.
- Tudom, engem bosszant a legjobban, hogy nem láttam rendesen – mondja ajkait egy picit lebiggyesztve. Tényleg idegesítő, ha amúgy mindent megjegyzel, csak pont azt nem tudod, amit kéne. Egy olyan apróság miatt, mert nem látta rendesen. Sejtette, hogy nem bújhat ki a kehelyre vonatkozó kérdések alól, így hát kénytelen lesz beszámolni a kis horvátországi látogatásáról.
- Horvátországból hoztam el a kelyhet. Kezembe került egy olyan forrás, ami beszámolt egy Split városában lévő alagútról, ám itt megszakadt a szöveg. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet ott, így nekilódultam. Az alagutat mágikusan rejtették el, nem volt könnyű megtalálni. Viszont Diocletianus császár palotája alá vezetett, ahol is megtaláltam a kelyhet. Én is gyanítok ilyesmit. Mármint, hogy a két személy ugyanaz, de fogalmam sincs mitől borul meg hirtelen, hogy ennyire zaklat – a rövid beszámoló után elhallgatva süpped gondolataiba. Röviden elmondta a lényegét a kis kiruccanásának, bár nem tudja ez mennyiben lesz Michelle segítségére.
- Múlt hét kedden, azt hiszem. Kifigyelhette, elég egyszerűen, az utóbbi időben nem ülök olyan sokat otthon – bólogat maga elé meredve. Nem olyan nehéz felmérni az időbeosztását. Órákra jár, közben néha dolgozgat otthon, ellátogat a térre, a kastélyba. Ha valaki ott van az utcában láthatja mikor jár-kel.
- Tudod, az a furcsa, hogy a kelyhet nem is vitte el. Ezért nem vagyok biztos benne, hogy ugyanaz az ember, mint aki Horvátországban lehetett. De nem tudom, mondd meg te, te vagy a szakember – vonogatja a vállát felnevetve. Tényleg nem tudja hova tenni a képtelen történetet, és nagyon reméli, hogy Michelle meglát valamit a dologban, ami felett az ő elméje elsiklott.