Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848779#post848779][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:26[/b][/url]

- Nem, nem mosolygott, azt a legkevésbé sem tette.
Ujjaimmal masszírozom a halántékomat, de érzem, hogy kezdek nagyon megőrülni azoktól a mondatoktól, amiket mond. Nem értem, hogy mi történik, és ez a forgatókönyv valahogy egyáltalán nem volt a végigpörgetettek között, és én elég sok mindent végigpörgettem az elmúlt időben.
- Én vagyok a vőlegény!
Fakadok ki, mert nem tudom elfogadni, hogy nem tudja, hogy, hogy ki vagyok. Emlékeznie kell, miért nem emlékszik? Ez nem a valóság, de nem tudok felébredni. Ez egy rémálom, csak egy rémálom, nem igaz, ez nem lehet igaz.
- Vagyis voltam, vagyis még mindig vagyok, mert az esküvői előkészületek zajlanak, de Zille már nem a menyasszonyom, és helyette abban reménykedtem, nem is én, hanem Zille, mert én mondtam neki, hogy ebbe nem mentél volna bele, de szerinte meg nem hiszek benned eléggé, de a lényeg, hogy azt szeretnénk, ha te lennél a menyasszony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848780#post848780][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:27[/b][/url]

Kacagnia kell, ahogy a történetet és az ötletet meghallja. Most már teljesen biztos abban, hogy itt mindenki megőrült, s áldja az eget, hogy az elmúlt tíz évben nem kellett itt élnie. Hát ezek bolondok és úgy tűnik, hogy képesek mást is bevonni az őrült ötleteikbe.
– Ne haragudjon meg, de önnek fizetnek ezért? - teszi fel teljesen komolyan a kérdést. - Meddig kell mennie? Egészen az oltárig vagy mi az egyezség? - mert biztos, hogy valami ilyesmi áll a háttérben, az nem lehet, hogy ez az őrült igazat beszél.
– Hogy én a menyasszony!? - csattan fel annyira hangosan, hogy akár még a parton is hallhatják ezt a kérdést. Újra nevet, ez az igazi hisztérikus nevetés rázza egész testét és eltart jó pár percig.
– Nem tudom, hogy mit mondtak magának, de tíz éve pont egy ilyen előre eltervezett, fejem fölött kötött házasság elől menekültem el. Szóval eléggé idióta húzás éppen ilyesmivel viccelődnie - bár nem ismeri, de most kifejezetten sajnálja szegény férfit. Reméli, hogy ezt a félreértést hamar tudják tisztázni, mert ez egyre kellemetlenebb egy beszélgetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848781#post848781][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:27[/b][/url]

- Miről beszél? Maga szerint képesek lennének ilyenre a rokonai?
Az Isten verje meg Zille, hogy nem maradtál itt addig legalább, amíg a nővéred elmeállapotának rendbenlétéről meg nem bizonyosodunk. Mondjuk a franc se gondolta volna, hogy nem lesz normális.
- Az is én voltam. Hozzám akarták adni, maga megszökött, de a kötelesség, az kötelesség, szóval el kellett volna vennem a húgát, de maga bejött az életembe, és képtelen lennék Zillét elvenni, mert magát szeretem, és Hollandia nincs eléggé messze ahhoz, hogy ne gondoljak magára. A világ vége sincs elég messze ehhez. Kérem, próbáljon meg emlékezni.
Szinte könyörgök, miközben balomat csípkedem a jobb kezem mutató és hüvelyk ujjával. Érzem a fájdalmat, de az képtelenség, hogy ébren legyek, hogy ez a valóság legyen. Egyszerűen nem lehetséges.
- Kérem, csak próbálja meg. Nézzen rám, nem érez semmit, ami különleges?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848782#post848782][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:28[/b][/url]

– Ó higgye el, elég sok mindent kinézek én ezekből - Zille mondjuk a mai napig kivétel volt, mert róla az gondolta, hogy nem tenne semmit ellene, de mint az ábra mutatja, tévedett. Biztosra veszi, hogy van erre jó magyarázat és számon is fogja kérni, amikor végre sikerül ezt az őrültet lerázni.
– Magához? Most akkor ezért van itt? Ezért mondja ezeket, mert számon akar kérni amiatt, ami tíz éve történt? - kezd világossá válni, már csak azt nem érti, hogy honnan tudta meg, hogy jön és mégis honnan ismeri Zillét ez a férfi.
– Most szórakozik velem? Zille szerelmes egy jóképű, rendes férfiba, akivel nem olyan régen találkoztak és hozzá megy feleségül. Miért menne egy maga korabelihez? Hát mennyivel idősebb nála, tíz évvel? - hihetetlen, hogy mikre nem képesek egyesek. Nem elég, hogy őt rágalmazza még a húgát is belekeveri, hát ezek tényleg anyait, apait beleadnak.
– Mondja maga ivott? - teszi fel a kérdését kissé aggódva, mert úgy érzékeli, mintha kezdene rosszul lenni a másik. Az alkohol magyarázat lenne erre az egészre, hiszen azt keverni a tűző nappal és a fejben lévő bolondsággal, tuti ez is közrejátszik az egész történetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848783#post848783][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:31[/b][/url]

- Nem akarom számonkérni. Sosem tettem, még akkor sem, ha nagyon megalázó volt. Nem is ismert engem, nem tudta, hogy milyen vagyok, és nem szólt, hogy meg fog szökni, és ne csináljak magamból hülyét.
És, hogy mi a legviccesebb? Ha most ő tényleg nem akar emlékezni, Zille viszont tudja, hogy miként érzek a nővére iránt, és az esküvői előkészületeket tényleg nem állítjuk le, akkor most megint menyasszony nélkül fogok ott állni. Ez hülyeség volt, ezt nem lett volna szabad.
- Nem, nem. Azt hitte, hogy szerelmes, mert a szüleik azt mondogatták neki, hogy én tökéletes vagyok, de ez nem igaz, nem vagyok, és most, hogy már tudja, hogy én magát szeretem, nem akar a feleségem lenni. Ő már nem menyasszony, már nincs menyasszonyom.
Kész, végem, ezennel hivatalosan is totális csőd lettem. Csodálatos.
- Mi? Nem. Nem ittam, én komolyan beszélek. Maga mit csinált? Mit tett onnantól, hogy elment innen addig, amíg vissza nem jött? Mit tett? Miért nem emlékszik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848784#post848784][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:32[/b][/url]

– Igaza van, de hallva most az őrültségeit, azt gondolom, hogy jól tettem, hogy elmentem - mintha csak érezte volna, hogy egy bolondhoz akarják hozzáadni. Amiket ez a férfi mond, teljességgel lehetetlenek. Hol van bárki ebből a házból, aki megcáfolhatná ezt? Biztosan mind elbújt és úgy tesz, mintha dolgozna, közben pedig csak hallgatja őket. Legyen csak vége ennek, biztosan nem köszönik meg, amit tőle kapnak majd.
– Most akkor azt mondja, hogy összetörte a húgom szívét? - lép egyet előre és dühe kezd átcsapni haraggá. Mert, ha tényleg igaz, hogy Zille már nem menyasszony, akkor biztos, hogy ez a férfi megbántotta, ő pedig nem fogja ezt annyiba hagyni.
– Kérem fejezze már ezt be, hogyan szerethetne, hogy ha nem is ismer? Talán újságokból ismer vagy honnan? Ez az egész nevetséges - hányszor kell még ezt elmondania? Nem jó vicc és ezt hajtogatni egyre fárasztóbb. Miért nem hagyja már őt békén ez az ember, mit akar tőle?
– Mégis mit szeretne tudni? Hazajöttem, hogy elkészítsem a hugom ruháját és megismerkedjek Miksával, aki elveszi a húgomat. Volt közös reggeli is a két család között, aztán itt voltam pár napot, majd mikor végeztem, hazamentem, mert a műhelyben történt egy kis baleset és meg kellett oldani. Nem terveztem visszajönni, mert Fölnagy úr és köztem ahogy várható volt, a helyzet elmérgesedett, de amikor Zille szólt, hogy anyánkkal történt valami, hát jöttem és most itt vagyok önnel ebben a nevetséges helyzetben - mert ez tényleg az. Az egész szituáció csak egy rossz vicc lehet, aminek lassan vége szakadhatna most már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848785#post848785][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:33[/b][/url]

- Ez nem őrültség.
Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék még. Mi mást mondhatnék. Ez nem őrültség, én komolyan, őszintén mondom, hiszen ez történt. Nem túlzok, és nem megtévesztek. Ez az igazság, és ezt nem lehet elfelejteni. Nem lehet úgy csinálni, mintha ne lett volna igaz, ezt nem lehet ennyire hitelesen csinálni, hiszen nem véletlenül ment el, ha együtt maradunk, megtudják. Így is megtudták, mert én elkötelezett vagyok az irányába, én őt akarom, azt a szenvedélyt, azt a vágyat, azt az értelmetlen veszekedést és csipkelődést, amik mi vagyunk. Akarom őt. Mindent. És ő nem emlékszik, ő valóban nem emlékszik rám.
- Nem törtem össze. Nem volt szomorú. Őrült nekünk.
Zille meglepően jól fogadta. Felkészültem drámára, könyörgésre, kiakadásra, kiátkozásra, és helyette csak nevetett egy kicsit, és örömködött, és azt mondta, bárcsak a nővére ne lenne annyira makacs, és engedne a boldogságnak. Teljesen másként viselkednek mind a ketten, mint ahogyan gondoltam, hogy godnak.
- Miksa? Rá bezzeg emlészik! Nem Miksa venné el, hanem én! Márton! Miksa az öcsém, jóban vannak, de Miksa nem akar házasodni, és nem is voltak eljegyezve, és… maga Fölnagy úrnak hívja az apját?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848786#post848786][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:34[/b][/url]

– De hát nincs olyan, hogy mi, ne szórakozzon már velem - nem hiszem el, hogy nem fogja fel és nem képes ezt befejezni. Be kell látnom, hogy nagyon jó embert béreltek fel, mert igen hitelesen tolja a dolgot.
– Nem, csak nem jutott eszembe a neve. Arnold, igen, Arnoldnak hívom, mert ő nekem nem az apám - közli hűvösen és sértődötten, mert bizony sérti az, hogy apjaként utalnak erre a férfira. - Várjon csak, azt mondta, hogy Márton!? - néz a másikra és mintha szemeiben fény gyúlna. - Maga Bontovich Márton? - jó hát a vezetéknév azért van meg neki, mert Miksának is ez a neve. Tehát ők testvérek, micsoda logika. Nézi a férfit, vizslatja az arcát, majd fintorog egyet. - Maga tett megjegyzést a tomporomra a Rengetegben, maga mocskos disznó - és igen, még egy pofont ad a férfinak, mert hát abból ugye sose elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848787#post848787][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:34[/b][/url]

- Nekem arról nincs tudomásom, hogy ne volna az apja.
Nem is értem ezt a nőt. Nem jut eszébe a férfi neve, aki felnevelte, és rám sem emlékszik, sem az egész helyzetre, az életére? De a húgát tudja, azt is, hogy házasodni készül. De miért gondolja, hogy szerelemből és Miksával? Miksa miért maradt meg neki?! Hát ki volt az, aki szenvedéllyel csókolta, aki szenvedéllyel szerette volna, ha persze nem várt körülményként a kutya rá nem ugrott volna.
- Igen.
Végre, hát akkor mégiscsak megvan neki! Reménykedve pillantok rá, de az a pofon pillanatában teljesen eltorzul, és attól is, amit mond. Érzem, ahogy lüktetni kezd az ér a halántékomon. Meg fogom ölni ezt a nőt.
- Erre bezzeg emlékszik, az Istenit neki, de arra nem, hogy mit érzett, arra nem!
Elkapom a csuklóját úgy, ahogy akkor este tettem, és közelebb rántom magamhoz, ahogy szintén akkor tettem. Dühösen nézek rá, de odabent fohászkodom, hogy hagyja ezt abba, legyen már ennek vége.
- Értsd már meg, hogy szeretlek téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848788#post848788][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:35[/b][/url]

– A papírokon nyilvánvalóan az áll, de számomra ő nem apa - minek magyarázkodik? Nem tartozik ennek az embernek magyarázattal, mégis úgy érzi, hogy muszáj, hogy megértesse vele, hogy milyen viszonyt ápol az apjával.
A név hallatán ugrik be emlék, ó de még milyen, kénytelen kifejezni ismét, hogy mennyire sértő volt akkor ez, de arra nem számít, hogy a férfi most elkapja és közelebb vonja magához.
Egy pillanatra eláll a lélegzete is, ez pedig pont elegendő ahhoz, hogy parfüm illata az orrába szökkenjen, s ettől Mirella rosszul érezze magát. Lehunyja pilláit, újra levegőt vesz, az illat ismét hatalmába keríti, s úgy érzi, mintha ez már megtörtént volna már.
Szemeit akkor nyitja ki, mikor Márton megszólal, kinyitja szemeit és a férfiéba néz. Igen, mintha lett volna már ebben a helyzetben, de nem tudja kivel és mikor.
– Kérem, engedjen el. Kérem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848789#post848789][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:35[/b][/url]

Nem akarom elengedni, a legkevésbé sem vágyom rá, hogy megtegyem, inkább addig akarom tartani, csókolni, amíg  csak eszébe nem jut, hogy én vagyok az, aki iránt vannak érzései, hogy én vagyok az a férfi, akivel az utóbbi időkben nem tudta eldönteni, hogy mi legyen. De én tudtam dönteni, a lehető leghatározottabban.
- Én téged választottalak, ezt ne feledd.
Ha elfelejtett, és ha nem is akarja megerőltetni magát, hogy emlékezzen rám, akkor ez számít valamit? Én őt választottam, és olyan erős érzelmekkel, hogy azt sosem éreztem korábban. Én őt választottam, és ezek után bárhogy is alakuljon, még egy ilyen nem lesz. Ezt az érzést, még ha fáj is, mindenkinek meg kell tapasztalnia. De nem erőltetem, elengedem, és hátrébb lépve, hátat fordítok neki. Hát menjen, ha akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848790#post848790][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:36[/b][/url]

Mély levegőt vesz, különös számára, hogy a percekkel ezelőtti vihar, ami dúlt benne, ettől az öleléstől, mintha elmúlt volna. Emlékszik Mártonra, tudja, hogy ott volt ő is a Rengetegben, emlékszik, hogy sértegették egymást és utána ő visszaindult Hollandiába. De ennyi és nem érti, hogy ha ennyi történt, akkor ez a férfi miért mondja neki, hogy szereti, miért hangsúlyozza ki, hogy őt választotta, hiszen ennek semmi értelme nincs.
Kibontakozik az ölelésből és már érzi is a hiányát a másiknak. Nem érti, nem érti miért hiányzik neki valaki, akit nem is ismer. Látja Márton arcát, látja, hogy szomorú, hogy csalódott és hogy teljesen összezavarodott. - Sajnálom - nem tud mást mondani, nem tudja megmagyarázni, hogy mit és miért, de úgy érezte, hogy ezt muszáj kimondania. - Vigyázzon magára Márton - köszön végül el a háttal álló férfitól és elindul megkeresi Zillét, mert azt azért nem felejtette el, hogy miféle hazugsággal hozták őt ide.

//   //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848798#post848798][b]Abe Mikihisa - 2022.07.04. 00:06[/b][/url]

Tanárként onnan tudja, hogy baj van, ha a háza egyik diákja, aki ráadásul a prefektusa is, szőrén-szálán eltűnik két hétre, és az igazgatóságról tudja meg, hogy a diák édesanyja már nem él. Vattai kisasszony mindig nagyon lelkiismeretesen végezte a kiszabott feladatokat, ezért is indult be agyában a vészvillogó rövid időn belül a hír hallatán, hiszen a jelleméből kiindulva azt gondolta, segítséget fog kérni a lány, valakitől, akár tőle, akár a mélyen tisztelt kollégájától, Warren-santól. De nem így történt.
Abe Mikihisa pedig nem az a fajta tanár, aki ignorálni fogja a helyzetet, ugyanis szülőhazájában az oktatók az iskolaidőn kívül is felelősek diákjaikért. Fel sem merült a kérdés, hogy ne keresse fel a fiatal lányt a gyászidőszakban, hogy részvétét nyilvánítsa, s felajánlja a segítségét neki.
Igen ám, de Magyarország furfangos hely, főleg egy, még nem annyira otthonosan járó-kelő japán ember számára. A nénik az utcán meglehetősen furán néztek az arcvonásaira, de még nagyobb szemeket meresztettek a hibátlan magyar kiejtésére. Azt inkább nem árulta el nekik tapintatból, hogy a nyakában lógó talizmán fordító hatással bír, és még véletlen sem beszél ilyen remekül az ország hivatalos nyelvén. Kérdezősködnie kellett kissé, hogy pontosan megtudja, hol is lakik 'a kis Vattai lány' (esküdni merne rá, hogy Vattai-san nem is olyan alacsony, de hát olyan érdekes nyelv ez a magyar), de végre meglelte, s itt áll a földszintes ház előtt, gyöngyöző homlokkal, fehér ingben, szövetnadrágban, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, egyik csuklóján a varázsszavakkal televésett gyöngykarkötője. Borzasztóan kilógó egy látvány a poros falucskában, de elhatározásán ez semmit sem csorbít. Határozottan nyomja meg a csengőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848800#post848800][b]Vattai Júlia - 2022.07.04. 00:55[/b][/url]

HV bácsi
WIWN|4
______________________________________________________

A csengő vékony, magas hangja kitép a homályos álomból. Ki a jó büdös vénasszonya képes úgy rátehénkedni erre a kibaszott csengőre, hogy az így vinnyogjon? Nem elég kopogni, amire nem kelek fel? De, de kurvára elég lenne.
Nyöszörögve dörgölöm meg a szemeimet és nyúlok ki az éjjeliszekrény felé, hogy még mielőtt kinyitnám a szememet a por édes ízét érezhessem ajkamon. Csak egy kicsi kell. Épp annyi, hogy ki tudjak kelni az ágyból, az ajtóhoz csoszogni és nem egy halálos átkot a másikra rászórni. Olyan ez mint a kávé. Nem árt ha van benned, de te árthatsz másoknak ha nincs.
Megérzem a hűvös fát ujjam hegyével, tovább tapogatózva azonban az üveget alig érintem, máris eltűnik. Csak a hang marad utána, ahogy koppan és reccsen a padlón.
- Édes faszom, na ne már - azonnal felülök, lepillantva. A gyönyörű, galaxys színű mézes por lassan szétterül a régi, megkopott linóleumon, s ahogy a redőny lyukain besüt a nap, úgy emelkednek ki apró csillagokként a benne csücsülő üvegszilánkok. Menten öngyilkos leszek. Ekkor újból megcsördül az a paraszt szar. Az lesz a legközelebbi aminek a drótját ki fogom tépkedni a lehető legnagyobb élvezettel.
- Anyádat nem tudsz elmenni már - mélyet sóhajtok. Ha gyorsan letudom akkor utána készítek magamnak egy hideg teát porral. Istenien kiegészítik egymást, pláne a jázminnal. Összefut a nyál a számba. Remek jutalom lesz. Így már mindjárt van időm felállni és a kis pizsamámban odacsoszogni az ajtóhoz, majd szélesre tárni. Elsőre meglep a látvány. Egy vénasszonyra számítok, Leilára vagy esetleg Willre ha nagyon eltévedt. Azonban Abe Mikihisa-ra, na arra nem. Pillantásomban épp ez a meghökkenés van jelen, mielőtt zavart megjátszott mosolyt erőltetnék magamra. Hogy volt képes ennyire eltéveszteni a navinét?
- Tanár úr? Szép napot, mi járatban? Beljebb tetszik jönni? - mondj nemet, mondj nemet, kérlek mondj nemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848801#post848801][b]Abe Mikihisa - 2022.07.04. 01:11[/b][/url]

Jóindulatú, kedves mosollyal az arcán vár. És vár. Egyenes, kihúzott gerinccel, szép tartással, rengeteg türelemmel. Nehéz lehet most szegény lánynak, mégis csak az édesanyja távozott el. A család nagyon fontos, a felmenők megfelelő elbúcsúztatása legalább akkora horderejű, mint egy születés, vagy egy esküvő. Bizonyára túlvannak már a temetésen, bár az európai szertartások rövidebbek, kevésbé rétegezettek, mint az ázsiaiak. Sajnos azt nem tudja, hogy Júlia édesapja itt van-e, nyilván nem is szeretne zavarni, de mint tanárának és házvezetőjének, alapvető kötelességének érezte eljönni és támogatásáról biztosítani diákját.
Ennek ellenére a végül megjelenő Júlia erősen eltérő képet mutat az átlagos, megszokott tanulójától, a mindig ártatlan, rendezett külsejű, fiatal hölgytől. A pizsama szinte csak plusz eszköz rajta, a haja sem néz ki frissnek, és az arca is megviselt, mintha most ébredt volna. A mosolya is csak árnyéka önmagának. Szörnyen megviselhette a veszteség, és ezt teljes mértékben megérti!
A keze egy bizonytalan, rövid integetést hajt végre egy ugyanolyan bizonytalan mosollyal, miközben köszönésre nyitja a száját. Tisztában van vele, hogy az otthoni, bevett szokásait itt nem alkalmazhatja, az európai kultúrában a meghajlás nem létezik üdvözlési formaként.
- Vattai-san, ne haragudjon, hogy előzetes egyeztetés nélkül érkeztem. Nagyon aggódtam a hogylétét illetően .... Részvétem az édesanyja miatt. - na itt már viszont beiktat egy rövid meghajlást, mert amit otthonról hozol, az sokszor beidegződik.
- Bemehetek esetleg kicsit beszélgetni? - Angyali, türelmes, udvarias mosoly ül az arcán. Nem próbál a kapun belépni, és jól látható helyen áll, hogy Júlia mérlegelhesse, be akarja-e engedni vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848815#post848815][b]Hollósi Zalán - 2022.07.04. 13:45[/b][/url]

Izgulnia kellett volna s bár igaz, mozgatta zsigereit egyfajta izgatottság, de arcáról csak a lelkesedés volt leolvasható. Vonatra rángatta Kornélt már nagyon korán, egyrészt mert sietniük kellett (és mivel most sem merte használni a hopp-hálózatot, bele kellett ezt is kalkulálniuk az időbe), másrészt nem akarta, hogy az utolsó pillanatban valaki nyakoncsípje őket, hogy az igazolásuk, amivel kikérték magukat hétvégére nem éppen a legőszintébb engedély volt a szüleik részéről. Akkor az egész terve romba dőlt volna.
 - Csak azt remélem, hogy nem fogjuk megbánni - mondta halkan, amikor leszálltak az almádi állomásnál. Talán el is nyomta a hangját a mágusokból álló tömeg. Aznap ugyanis nemcsak ifjúsági futamokat tartottak, a profibb játékosok pedig egyértelműen több érdeklődőt vonzottak a Balaton partra.
 Rántott egyet a hátizsákján, ujjai pedig rászorítottak a Kométa nyelére, hogy véletlenül se ejtse el azt. Próbált kikeveredni a kavalkádból, s közben hátra-hátrapillantott, hogy barátját se veszítse el maga mellől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848855#post848855][b]Vattai Júlia - 2022.07.04. 23:13[/b][/url]

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Nem tudom eldönteni, hogy azért van itt, mert sok lett a hiányzásom, vagy mert tényleg aggódik értem. Én általában az elsőre tippelnék, de ez a pali alapjáraton furcsa, és nem nézném ki belőle, hogy pár nap miatt ideállítana üvöltözni. Ugyan mennyi napja nem mehettem iskolába? Egy hét? Azért csak nem szokott kijönni a házvezetőség. Apropó, ugyan fejem nem mozdul, de tekintetem felméri a terepet, hogy vajon Warren bá is itt van-e. A kert üres mögötte, az utca csendes. Úgy tűnik a hvh inkább a kanapéján döglik. Jobb is így, már úgyis az egész falu arról beszél, hogy mennyi férfi jár hozzám mostanában. Ez a csávó meg plussz megjegyezhető is. Biztos az egész falu figyelmét magára vonta.
A meghajlásra zavartan bólintok, a kérdésre illedelmesen mosolygok. Be akar jönni. Hát nyilván be akar jönni.
- Természetesen tanár úr, kérem fáradjon beljebb - intek hátralépve, hogy ő is be tudjon jönni. Hogy esne át a küszöbön legalább.
- Nem vártam vendégeket, így kicsit nagy a rumli, ezt kérem nézze el nekem - amíg leveszi a cipőjét odaállok a konyhaajtóba és be is pillantok. Talán a nappali jobb döntés lenne, ott biztos nincsenek random fiolák, cigarettacsikkek meg kirángatott drótok. Bár a füstszag az egész házban jelen van.
- Jöjjön erre, kér esetleg valamit inni? Teát, kávét? Van behűtve jázmintea - a nappaliba vezetem. Ez se túl rendezett, de még egészen elfogadható. Ebbe a szobába nem sokszor járok, szóval nem volt itt tombolás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848976#post848976][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.06. 11:59[/b][/url]

Mióta Adler előtt álltunk a szívem ki akar ugrani a helyéről. Akkor és ott azért, mert éppen apám hamis aláírásával ellátott kikérőt nyújtottam át neki, onnantól meg azért, mert bejött: mehetünk Almádiba Zalánnal.
Fejemet csóválom meg barátom felé, ahogy szorosan a nyomába szegődök, véletlen se hagyjuk el egymást az emberek között.
- Esélytelen - szorítok rá vállára bátorítóan, majd megyek tovább. - Én csak azt remélem, hogy nem lesz tele annyi ismerőssel, mint azt elsőre gondolnám - igen, most kezd bennem tudatosulni, hogy a családom igen érdekelt a hasonló sporteseményekben, úgyhogy elég nagy az esélye, hogy valaki észrevesz minket. Valahol a táskám legalján kell lennie egy sapkának, annak meg elégnek kell lennie, hogy az évek óta pályán nem látott kölyköt elfelejtsék az aranyvérű öregek.
Rendíthetetlenül megyek előre, a Kométán tartva a szemem, mert ha az megvan, akkor Zalán is. Amikor kikerülünk a tömegből mély levegőt veszek, előrehajolok, térdeimen támaszkodom meg, ahogy felfelé pislogok. - Miért vannak ennyien? - fordulok előre, egyenesedem fel és pár pillanatnyi kutakodás után a táskámban, nyújtok egy palack vizet Zalán felé. Hirtelen fordulok teljesen Zalánhoz.
- Nincs nálad véletlenül egy műbajusz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849023#post849023][b]Borbély A. Leila - 2022.07.07. 23:06[/b][/url]

Már akkor se voltam tiszta, amikor hívott. Sajgott az összes tagom, és fájt a fejem, ahogy a telefonomért nyúltam. Körülöttem idegen testek hevertek, minimum annyira szétcsapva magukat, mint én. Nem emlékeztem hogy kerültem oda, csak hogy az ereimben még mindig pezsgett a szer. Homályos agyam valahogy mégis felfogta a lényeget, és egy buszra felnyomva magam utaztam el a kis helyiségig.
- Júlia miért kell neked is az Isten faszán laknod… - morgolódtam magamban, mikor a cipőm végre rendes talajt ért. A sofőr ciccegve húzta be mögöttem az ajtót, és indult újra neki, míg én az ellenkező irányba caplattam. Két ismeretlentől kérdeztem meg merre kéne haladnom, mert semmi másom nem volt egy utcacímen kívül. Ha Júlia mondta is a telefonba a pontos lépéseket, azok kitörlődtek már az agyamból. Táskám pántját megigazítottam, és prüszkölve lestem a házszámokat.
- Na végre - feküdtem rá a csöngőre mint egy kultúrált emberi lény. Ja nem. - Júlia az összes pokolbéli lélekre csipkedd azokat a formás lábaidat, mert szétszakad a fejem, ha még egy pillanatig el kell viselnem az ablakból néző térfigyelő kamerákat - morogtam, és hátrafordulva farkasszemet néztem az egyik ráncos öregasszonnyal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849032#post849032][b]Hollósi Zalán - 2022.07.08. 14:31[/b][/url]

- Nos... - akadt meg hirtelen, mert egy igencsak terebélyes asszony állta el az útját. Újra lendületet vett, hogy kikerülhesse és Kornél mellé állhasson ismét. - Több futam is van ma, ééés... sok más program. Talán láthatunk freestyle repülést is.
 Érezte, hogy ez az információ nem volt jó arra, hogy eloszlassa Kornél aggodalmát. Elvette a felé nyújtott üveget, de nem foglalkozott vele, hanem arra készült, hogy karon ragadja barátját és odavezesse az egyik bódéhoz, amire ki volt írva, hogy Információ. Udvarias mosollyal vett el egy térképet, majd állt odébb, hogy kibonthassa azt.
 - Itt vannak a kiábrándító bűbájok határai - magyarázta vontatottan, mert nem ez volt az elsődleges, amit keresett. - Itt a regisztrációs pont, itt meg mellette van egy vásár. Ott biztos találunk neked valamit, bár... - végigmérte Kornélt, úgy folytatta - bajusz kétlem, hogy lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849042#post849042][b]Vattai Júlia - 2022.07.09. 00:28[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

A telefon csörgésével kezdődött minden. A kanapéról az asztalhoz, az asztaltól a bőröndhöz, a bőröndtől a buszig, a busztól a házig. A házban már vártak. Egy pillanat gondolkodási időt nem adva nyomtak mindent a kezembe. Az örökléssel kapcsolatos papírokat elintézni, a koporsót kiválasztani, a papot meghívni, a virrasztásra a tort a kifőzdével ledumálni, virágokat a virágostól berendelni, a részvét nyilvánításokat mosolyogva megköszönni. Aztán végigülni és állni az egészet. Három napja megállás nélkül csak erre tudtam koncentrálni, s amikor a temetésről hazasétáltam és megálltam az üres házban, akkor zúdult minden igazán csak a nyakamban. A zajban nehéz felfogni a történteket, a csendben viszont kegyetlenül rád erőszakolja magát.
Leilát hívni kétségbeesett kalimpálás volt a mély vízben, amiben éppen elmerülök. Talán ő, ő segíthet. Nem tudom hogyan, nem tudom mivel, de az őrs óta ő lett az egyik legnagyobb mentőövem. Biztos töke kivan ezzel a feladattal. Újabb csitrit pesztrálni, de szükségem van rá.
A csengő kirántott egy talán órák óta tartó transz szerű állapotból, amit a konyhában ülve töltöttem. Remegnek a kezeim, ahogy kapkodva felállok a szék hátravédődik mögöttem, de nem hallom meg a koppanást.
A sírás határán tárom ki az ajtót és pillantok ki. Ott van. Megjött. Beharapom ajkam mint egy ötéves, s elkezdek rohanni felé, hogyaztán a kaput kivágva szorosan magamhoz öleljem.
- Eljöttél - hüppögő, suttogó hangon krákogok - tényleg eljöttél

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849047#post849047][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.09. 12:49[/b][/url]

Szavaival együtt szalad ráncba szemöldököm.
- Jó, az mondjuk pont érdekel is. Hol lesz? - állok már mellé, mikor a térképet tartja a kezében. Annyira nem bonyolult a felépítése a rendezvényhelyszínnek egyébként, valószínűleg azért, hogy az olyan elveszettek se vesszenek el, mint amilyen én vagyok.
Felegyenesedve, és kicsit értetlen hagyom, hogy végig mérjen. Fél szemöldököm emelkedik meg. - Elég egy sapka is - legyintek. - Gondolhattam volna előre, hogyha már sport orientált családból származom, ráadásul űzöm is, sok esély lesz arra, hogy legyenek ismerősök. Bocs - sandítok rá a térképről. - Veszünk valamit, ami eltakarja legalább viszonylag az arcom, és megnézzük a pályát, amin mész - jelentem ki határozottan, majd a térképről elvéve tekintetem indulok el a vásár felé.
Nagyjából már az első bodega előtt megállok és szuggerálom a lehetőségeimet, de ezek a sapkák nevetségesek. Elhúzott szájjal indulok a következőhöz, morogva adok hangot elégedetlenségemnek. - Hihetetlen, hogy egyetlen normális sapka sincs. Ez tényleg olyan nagy kérés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849063#post849063][b]Hollósi Zalán - 2022.07.11. 00:45[/b][/url]

- Közvetlen a vízparton. Ahogy a többi verseny is - bólintott elégedetten, úgy hajtogatta össze szedett-vedetten a térképet. Már itt van. Nem akadályozhatja már senki sem abban, hogy próbára tegye magát.
 Sietve szegődött Kornél nyomába, amikor az megindult. Őszintén, nem volt még erre példa, hogy neki kell felzárkóznia hozzá, de idáig is eljutottak. Megmosolyogta a felismerést, s a kifejezés attól sem akart eltűnni arcáról, ahogy a vásár felhozatalát kezdték szemlélni.
 - Semmi vész, sosem árt frissíteni a ruhatárad. Mondjuk ezzel - mutatott egy királykéken virító sapka felé, amit nem volt rest egyből ráhúzni Kornél fejére. Csendben várta a reakciót, meg sem próbálva komolyságot erőltetni magára. - Na igen, és ezzel tökéletes lesz az összkép.
 Lekapott egy napszemüveget az egyik állványról, hogy kiegészítse az álruhát. A kiegészítő másodpercenként változtatta a színét, komplett szivárványt hányva viselője perifériájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849065#post849065][b]Abe Mikihisa - 2022.07.11. 02:57[/b][/url]

Tény és való, realizálta, mennyire kilógó jelenség lehet ebben az álmos falucskában, de bizakodóan áll ehhez a kérdéshez is, mint minden máshoz az életben: talán az embereknek már nem olyan nagy újdonság egy másik kontinens szülötte, hiszen 2022-ben, amikor a helyváltoztatás változatos módjait ismerik mind a mágus, mind a mugli körökben, nem olyan feltűnő egy ázsiai férfi Európa ezen felén sem.
Amikor Vattai kisasszony megengedi, hogy beljebb lépjen, némi motozást követően ügyesen becsusszan a kapun, majd követi a lányt a házba. Odabent gyakorlott mozdulatokkal teszi le a cipőjét a bejárathoz, odaképzelve inkább az otthon megszokott előteret, és gondosan igazítva párba a cipőit. Nagyon pedáns ember, és a küszöbön sem esett ám. Pech.
- Ne zavartassa magát, Vattai-san. Megértem a fájdalmát, nehéz időszak lehet ez önnek. - Arcán ott ül az őszinte együttérzés, szemében a fájdalom. Ez a fiatal felnőtt nem is tudhatja, mennyire érti és érzi egy családtag elvesztésének súlyát. Erika halála után nem tudta, mit kezdjen magával, olyan borzalmas űrt hagyott benne a húga elvesztése. Bár valljuk be, jobb, hogy nem látja a konyhát, mert még jobban aggódni kezdene Júlia egészségéért.
- Nagyon köszönöm a kedvességét. - Júlia sok, kurta meghajlást fog még tapasztalni a lehető legváltozatosabb indokoktól vezérelve, de majd hozzászokik. Az ő kulturális beidegződései ezt diktálják.
Helyet foglal a kanapén, s míg a lány visszaérkezésére vár, van ideje körbenézni a helyiségen: régebbi bútorok, kopott kanapé, öreges falfestés... Minden, ami a főváros és egy modern lakás ellentéte, mégis annyira valós, élő, észrevétlenül hordoz magában a magyar valóságból sok pici darabot. Persze nem tesz megjegyzéseket, s amint Júlia visszaért, a tekintetét is bőven a lányra irányítja, hogy elkerülje a bámészkodás vádját. Kicsit meg is köszörüli a torkát, mielőtt megszólal.
- Ehem... Vattai-san, hogy... hogy érzi magát? Szüksége van segítségre? Tehetek önért bármit? - Ennyi aggodalommal az a nagy csoda, hogy nincs saját gyereke, akit túlféltsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849085#post849085][b]Vattai Júlia - 2022.07.11. 21:57[/b][/url]

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Bólintok fogadva az együttérzését. Megérti. Hiszen még én sem igazán értem azt ami velem történik. Mindenesetre szépen mosolyogva beküldöm a nappaliba, míg én átmegyek a konyhába az italért. Abban nem vagyok biztos, hogy egy ekte ázsiai embernek, mint amilyen Abe bá' is , hogy fog ízleni a sarki abc-ből hozott, márkátlan ice tea, de azt hiszem ezt nemsokára kiderítjük, lévén, hogy nem állok neki mókolni a forró vízzel és teafűvel. Kikapom a hűtőből a palackot, a hónom alá veszem, másik kezembe két tiszta poharat. Vajon kér a bácsi szívószálat? Egy pillanatra zavartan ráhunyorítok a dunsztosüvegben csücsülő műanyag teknősgyilkolókra. Miért ne?
Hamar átcaflatok a motyóval a nappaliba. A férfi a kanapén egy pillanatra ismerős emléket idéz fel. Megtorpanok. Férfi a kanapén...szemem sarkába ekkor kúszik be a ragacsosra száradt színes pocsolya az üvegdarabokkal. Ettől a hirtelen felfedezéstől úgy meglepődöm, hogy a következő lépésemmel saját magamat gáncsolom ki.
Botladozva érek az asztalhoz és szabályosan levágom a lapjára a poharakat mint pultos a sört. Az ital közben kicsúszik hónom alól, lábam előtt landol a kopott szőnyegen.
- Oh egek kicsit szétszórt vagyok mostanában - megtartani a naiv, édes hangocskát miközben nyolc sornyi káromkodás fut végig az agyamban nem könnyű mutatvány, pláne nem ébredés után, por előtt.
Még egy utolsó pillantást vetek a száradt tócsára, aztán a sárga szívószálas poharakba kiöntöm az italt. Remélem Abe bá' nem legillimentor, mert ha rájön, hogy az ő Vattai-sanja mit művelt azon a kanapén amin épp csücsükél egy kedves, Brit úriember-sannal pár napja...hát...nem biztos, hogy ott maradna.
- Én...hát... minden rendben, a szomszédok hoznak enni nekem - nagyon random válasz. Az a profi, józan Júlia akinek mindig tökéletes, diplomatikus válasza volt, épp fingom nincs hol van, hogy őszinte legyek, pedig valahol itt kellene lennie a fene egye már meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849103#post849103][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.12. 12:44[/b][/url]

Sikeresen vergődtünk át a tömegen azért, hogy ne találjak semmi használhatót. Az embert azt hinné, nem kér sokat egy egyszerű sapkával, de ezek szerint mindenki elvárását túlszárnyaltam telhetetlenségből. Nem akartam feltűnő lenni, de nem nagyon van más választásom.
Főleg, ha Zalán partner abban, hogy karácsonyfa legyek. Megmerevedve hagyom, hogy a fejemre húzza az ocsmány sapkát, majd a napszemüveget is és totálisan szkeptikusan - lenyűgözetlenül - nézem barátomat.
- Ettől nem csak én vakulok meg, hanem mindenki, aki rám néz - közlöm a tényt, majd kezeimet kinyújtva kezdek el tapogatózni, hogy mégis merre megyek, mert a készítőnek annyi esze nem volt, hogy valami blokkoló bűbájt tegyen a szemüvegre: ÉN ne vakuljak meg. Elég, ha mások teszik. De nincs esélyem. Ennek köszönhetően sétálok neki egy állványnak.
- Jó - kapom le a fejemről a kiegészítőt, majd összehúzott szemekkel fókuszálok Zalánra. - Valami kevésbé vakítót szerezzünk inkább, mert itt halok szörnyet - teszem vissza a helyére a szemüveget, majd veszek le egy másikat, ami talán annyira nem vészes. Lendületesen húzom is fel. - Na? - fordulok barátom felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849114#post849114][b]Hollósi Zalán - 2022.07.12. 15:56[/b][/url]

Száját húzta kissé, mert így már sokkal normálisabban festett.
 - Nem az igazi, de megteszi - felelte nagy csalódottan, majd megvárta, hogy fizethessenek és tovább haladhassanak.
 Az újra sűrűsödő emberáradatból arra következtetett, hogy épp a közelükben folyik valami bemutató. Nyakát nyújtogatta, s hamar meg is találta az érdeklődő tekintetek tárgyát. Egy lány lebegett pár méterrel a föld fölött kezében egy hulahop méretű fémkarikát szorongatva. A seprű márkáját, amin egyensúlyozott, nem ismerte fel, annyi színes szalaggal volt már körbetekerve. A lovasa egyszer csak elrugaszkodott róla, s hátraszaltót vetett úgy, hogy a karikán is sikerült átbújnia mindeközben. Rezzenéstelenül érte lába a seprű nyelét, onnan egyenesedett fel ismét kecsesen.
 Zalán szemei elkerekedtek és megbabonázva bámulta az akrobataszámot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849193#post849193][b]Bánki Barnabás - 2022.07.14. 22:10[/b][/url]

Egyetlen Bercelem

- Majd meglátjuk, hogy kinek mennyire jön be, növelni nem akarom, meghagyom a véges számú befogadó készséget, mert nem akarom, hogy elveszítse a varázsát – már, ha egyáltalán van ilyesmije a helynek. Számára sokat jelent, nagyon szereti és szeretné, ha azok is így gondolnának rá, akik itt találtak maguknak akárcsak néhány órányi szabadságot, nyugalmat. Barnabás nem csak az egész rendszert, hanem magát a természetet is kifejezetten imádja, ami körülöleli az egész helyet. Neki ez itt a tökéletesség.
- Ugyan kölyök. Legalább tudom, hogy valaki törődik velem -  veregeti vállon a másikat. Ezen már túl vannak, szarul reagált, mert akkor éppen a halálba se kívánta a témát és Bercel csak azért is erőtette. De megdumálták és most itt vannak és jóban vannak, bár, ha a férfi nem fejezi be azt, amit újra elkezd, ki tudja már hányadik alkalommal, akkor lehet, megint rosszban lesznek. Hát a Radetzky vérbe bele van kódolva az értetlenség?
- Bercel, annyira tolod ezt a titkárnő dumát. Dugod a sajátod, hogy így ajánlod arra, hogy megkönnyítse az életemet, vagy mi a faszom van? – ez csak úgy kikívánkozik belőle, pedig mint tudjuk, ő aztán nem a káromkodások híve. – Hagyjál már ezzel a titkárnős dologgal, megoldom, meg akarom oldani, nem akarom, hogy valami csacska liba beleszóljon minden  lépésembe. Hát ott van Annie Brightmore, csicsereg nekem ő eleget, de majd még mellette hallgatok egy titkárnőt is, nem? Hagyjál már ezzel – az őrületbe kergeti Berci ezzel és akárhányszor felfogja még hozni, Barnabás annál inkább feszültebb lesz tőle, a vége meg majd megint az lesz, hogy összevesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849233#post849233][b]Bontovich Miksa - 2022.07.15. 21:35[/b][/url]

Ragyogón süt a nap, szép zöldek a fák, na de hol csavaroghat a Bontovich család? Vagy ki se jöttek még a házból, hogy élvezzék a zsenge füvet? Nyisd ki, de jól a füled.
- ASZONDOOOOM ÚÚÚÚÚRISSTEEEEEEN, KI EEEEZ A LÁÁÁÁÁÁÁNY, KI EEEEZ A LÁÁÁÁÁÁÁNY - üvöltöm teli torokból, miközben a medence szélén rázom a fenekemet egy pohár itallal a kezemben. Hát legénybúcsú nem lett, de a pia nagy részét megvettem, el kell fogynia, nem? Lábamban a bugi, érzem a dínomdánom érzést, a hangfalból szól a csoda nóta, ez a nap tökéletes arra, hogy medencés házibulit hirdessek. Fogalmazom is meg ízibe az sms-t, hogy készüljön mindenki, mert ma aztán nyarat ünneplünk, ám mielőtt elküldeném, látom, hogy Mr. Tele A Faszom Mindenkivel, kezében a bekeretezett Edictum cikkel közeledik. - Gyáááá bazdmeg, ez most kinyír - le is húzom az italt, hogy jól felszívjam magamat a készülő hurrikánnal szemben, de azért a lábam nem áll le és járja ám még a bugit.  - ŐŐŐ EGY IGAZI VADÁLLAAAAAAAAAAT -vigyorogva nézek bátyámra, hát mindenkinek nevetve kéne meghalnia, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849234#post849234][b]Bontovich Márton - 2022.07.15. 21:36[/b][/url]

- Ez mi?
Semmi köszönés, semmi pontosítás, érzem, ahogy most már nem csak a bal, de a jobb halántékomon is lüktet egy ér, és valószínűleg úgy nézek ki, mint egy dúvad. Hogy mire gondolok? Mindenre. Mi ez a vidámság, mi ez a cikk, mi az, hogy én ott vagyok Mira közelében, akit azóta nem láttam, hogy úgy nézett rám, mint egy idegenre. Én megtettem a lépést kettőnkért, ő viszont úgy tesz, mint aki nem ismer, és nem tudom, hogy miért teszi ezt.
- Mi a francot művelsz te? Egy vagyon a tandíj, és az egy iskola, nem selyemfiúk klubja. Az utolsó éved, mit tervezel, hogy nem sikerül és továbbra is ott baszhatod el az időt? Szó szerint ezek alapján. És ki az a gyökér, aki ezt bekeretezte? Anyánk jó, hogy nem látta.
Ebben a családban nincs egy épeszű ember sem, most már egyre biztosabb.