Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Nem állt szándékában visszatérni, de itt van, ismét. Zille üzenetet küldött neki, melyben megírta, hogy anyjuk pár napja összeesett és orvosi vizsgálatok hadát végezték el rajta, a baj pedig nem csak a hőség végett következett be. Valamiféle erősebb kór támadta meg a szervezetét, melyből a felépülés jóval hosszabb ideig is eltarhat.
Ha őszinte akar lenni, nem akart eljönni, mert semmi kedve nem volt találkozni apjukkal, de húga annyira kérlelte és olyan kétségbeesetten magyarázott, hogy itt van.
– Hol van? - csapja ki a bejárati ajtót a kelleténél kicsit hevesebben, s látva a házvezető értetlen arcát, kiegészíti a kérdését. - Hol van Zille kisasszony? - toppant egyet a lábával és miután választ kap, megindul a kert felé ahol a húga egy férfi társaságában ücsörög. - Zille! - nem köszön, nincs olyan hangulatban, hogy ezt tegye. Dühös és legszívesebben felborítaná a kis asztalt. - Mégis mit szórakozol? Megmondanád, hogy az éppen halálos beteg édesanyánk, hogy a fenébe sétafikálhat nevetgélve a Balaton parton, amikor állítólag neki az ágyban kellene feküdnie!? - nem hiszi el, hogy ez megtörténhet. Az egész családban egyetlen valakiben bízott még az pedig a húga volt, erre tessék, ő is átveri és egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy miért.
– Elnézést, magunkra hagyna, kérem? - fordul a számára idegen férfihoz, aki úgy néz rá, mintha már ezer éve azt várta volna, hogy lássa. Pedig biztos  abban, hogy még sosem látták egymás, hát emlékezne. – Mi? Most meg hova mész? Nem neked szólt a kérés - Zille egy most magatokra hagylak és később megbeszéljükkel hagyja ott és ettől a szőkeség még mérgesebb lesz. Nem törődve azzal, hogy mit fog gondolni róla az uraság kiabál egyet, majd sarkon fordul és hollandul szitkozódva indul befelé, hogy holmijait összeszedje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848770#post848770][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:16[/b][/url]

Nem állt szándékában visszatérni, de itt van, ismét. Zille üzenetet küldött neki, melyben megírta, hogy anyjuk pár napja összeesett és orvosi vizsgálatok hadát végezték el rajta, a baj pedig nem csak a hőség végett következett be. Valamiféle erősebb kór támadta meg a szervezetét, melyből a felépülés jóval hosszabb ideig is eltarhat.
Ha őszinte akar lenni, nem akart eljönni, mert semmi kedve nem volt találkozni apjukkal, de húga annyira kérlelte és olyan kétségbeesetten magyarázott, hogy itt van.
– Hol van? - csapja ki a bejárati ajtót a kelleténél kicsit hevesebben, s látva a házvezető értetlen arcát, kiegészíti a kérdését. - Hol van Zille kisasszony? - toppant egyet a lábával és miután választ kap, megindul a kert felé ahol a húga egy férfi társaságában ücsörög. - Zille! - nem köszön, nincs olyan hangulatban, hogy ezt tegye. Dühös és legszívesebben felborítaná a kis asztalt. - Mégis mit szórakozol? Megmondanád, hogy az éppen halálos beteg édesanyánk, hogy a fenébe sétafikálhat nevetgélve a Balaton parton, amikor állítólag neki az ágyban kellene feküdnie!? - nem hiszi el, hogy ez megtörténhet. Az egész családban egyetlen valakiben bízott még az pedig a húga volt, erre tessék, ő is átveri és egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy miért.
– Elnézést, magunkra hagyna, kérem? - fordul a számára idegen férfihoz, aki úgy néz rá, mintha már ezer éve azt várta volna, hogy lássa. Pedig biztos  abban, hogy még sosem látták egymás, hát emlékezne. – Mi? Most meg hova mész? Nem neked szólt a kérés - Zille egy most magatokra hagylak és később megbeszéljükkel hagyja ott és ettől a szőkeség még mérgesebb lesz. Nem törődve azzal, hogy mit fog gondolni róla az uraság kiabál egyet, majd sarkon fordul és hollandul szitkozódva indul befelé, hogy holmijait összeszedje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848771#post848771][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:19[/b][/url]

Ma van a napja annak, hogy minden megoldódik, mégis, olyan ideges vagyok, mint szűz lány a nászéjszakája előtt. Érzem, ahogy a vérem a kelleténél jobban lüktet, és bár kétszer is zuhanyoztam, a bőröm nyirkos az idegességtől. Csak semmi kapkodás, csak semmi hülyeség. Minden tökéletes lesz. Először inget húzok, majd pólót, majd megint inget. Egy rövidujjú, lazább fazont, és a nadrág is legalább háromszor változik rajtam, míg végül egy fekete farmernál maradok. Félhivatalos, elvégre ez nem lánykérés lesz, egyelőre csak egy esélyadás annak, hogy amennyiben hajlandó megfontolni a házassági ajánlatomat, úgy akár megtehetném majd hivatalos módon is. Én le akartam mondani az egészet, hiszen egyetlen hónap van addig, ám Zille szerint az butaság és pazarlás lett volna. Helyette csak majd egy kis helyreigazítás kell, mert az igaz szerelem mindent legyőz, még a nővére konokságát is. Csak bízzak benne. Nem bízok, nem azért mert ne lennénk szép gondolatai, hanem véleményem szerint a nővére nem menne ebbe ilyen könnyedén bele.
- Mi tart ennyi ideig?
KiMár itt kellene lennie, érzem, ahogy a verejtékcseppek újra elindulnak, és zavartan törölgetni kezdem a homlokomat. És akkor végre felbukkan, én pedig megpróbálom hullasápadt arcomra ráerőltetni a legjobb mosolyomat. Képzelhetitek, hogy nézek ki. De nagyon szeretném ha ezen túllendülnénk, mert tudom, hogy az első alkalom kínos lesz, de Zille segít nekem. Nagyot dobban a szívem, ahogy közeledik, érzem, ahogy a forróság elönt, viszont dühös, és amikor megtudom, hogy miért, én is Zillére nézek. Ez a részlet előttem se volt ismert, hát megmondtam volna, hogy baromság. Egyik szőke el, majd követi a másik, én pedig szívem szerint a harmadik távozó lennék, de akkor senki se maradna a jelenetbe, és az eléggé furcsán venné ki magát, így inkább gyorsítok a lépteimen, hogy utolérjem.
- Miri… Miri… Állj már meg az Isten szerelmére.
Kapom el a karját, hogy visszafordítsam, és azzal a lendülettel meg is csókoljam, ott helyben, őszintén.
- Nincs semmi baj, tudja, elmondtam neki, és nem haragszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848772#post848772][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:20[/b][/url]

Nem is emlékszik arra, hogy mikor volt utoljára ilyen dühös. Zille kijátszotta és még csak magyarázatot sem ad neki, amikor számon kérné, hanem otthagyja egy idegen férfival. Mégis minek? Mirella válaszokat akar és nem úgy jött ide, mint aki képes lenne szemet hunyni bármi felett is. Húga után indul, hogy akár az egész ház népe előtt kiabáljon és úgy véli ebben senki sem állíthatja meg.
Hallja, hogy mögötte valaki csicsereg, de egészen, addig míg karját meg nem ragadja a férfi eszébe se jut, hogy neki szólna ez a nevetséges becézés. A csók annyira váratlanul érinti, hogy egy pillanatra lefagy, ám, amikor magához tér egy pofonnal jutalmazza a férfit.
– Mégis mit képzel, mit csinál? - lök is egyet rajta, hogy minél távolabb legyen tőle a másik. - Ki engedte meg, hogy hozzám érjen? - szemei szikrát szórnak, látni lehet, hogy eddigi dühe csak még nagyobb lett. - Maga bolond, hogy idegen nőket csókolgat? És mégis minek hív ezen a nevetséges néven?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848773#post848773][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:20[/b][/url]

Felszisszenek, ahogy hátrébb lépek egyet, és értetlenül nézek rá. Nem értem, hogy mégis mit művel. Tudom, hogy azt beszéltük, hogy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, de azért ez már mégiscsak nevetséges. De tudom, hogy miért csinálja, így nem is haragszom annyira a pofonért.
- Figyelj már rám egy kicsit. Mondom, nem kell tovább játszanunk azt, hogy utáljuk egymást vagy, hogy nem történt semmi. Én megmondtam neki, érted? Megmondtam. Azt, hogy szeretlek, azt, hogy majdnem lefeküdtünk egymással, de miatta nem tettük. Viszont én nem tudom úgy feleségül venni, hogy téged szeretlek.
Először próbálkoztam. Két napig úgy csináltam, mintha mi sem történt volna, mintha nem kedvelnénk egymást. Két napig némán ültem Zille mellett, hagytam, hogy csevegjen. Haza kellett mennem, mert rájöttek, hogy hol vagyok, ám a harmadik napon nem bírtam már. Elé álltam, kértem, hogy figyelmesen hallgasson meg, és meg is tette. Elmondtam mindent, a parti kutyaszaros jelenettől fogva a csónakházig. Annyira jó volt mindent kimondani, és olyan fontos volt, hogy Zille nem haragudott, sőt, támogatott. Szerintem ő is észrevette, hogy más ez, mint amit mások hisznek.
- Beszéljünk, kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848774#post848774][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:21[/b][/url]

Ahogy a férfi beszél, Mirellát ereiben a vér egyre csak zubogni kezd. Vérnyomása halad egyre feljebb, s mikor úgy tűnik, hogy a másik végre befejezi a meséjét, Mirella újra pofon vágja.
– Minek rágalmaz? Miről beszél? Azt se tudom ki maga, még soha nem találkoztunk, nem hogy majdnem lefeküdtünk.. - hallatlan, amit ez a férfi állít, nem érti miféle vicc akar ez lenni, de nagyon nincs ínyére. - Megsütötte a nap, hogy ilyen ostobaságokat beszél? Különben is, miért tegez? Nem tanították meg a jó modorra? - ez csak valami rossz álom lehet az már biztos. Mit is kell ilyenkor csinálni? Megcsípi a karját, hogy felébredjen, de hiába, a férfi még mindig ott van és ő is még mindig Magyarországon van.
– Keressen egy terapeutát, azzal beszélgessen a téveszméiről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848775#post848775][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:22[/b][/url]

- Miről beszélsz?!
Csattanok fel, sőt kiabálok is vele, amit nagyon nem akartam, de hogy azt mondja, nem is tudja, ki vagyok, hogy nem emlékszik arra, hogy ki vagyok, sőt, arra sem, ami a csónakházban történt, nem tudok máshogy reagálni. Arra nem emlékszik?! Egész életemben nem éltem meg annyi érzelmet, mint ott vele.
- Már ne is haragudjon, de abban az esetben, ha az ember szerelmet vall a másiknak, aki viszonozza, úgy vélem, hogy az illem igazán megengedi a tegeződő hangnemet!
Az egész ház hallhatja, hogy mi történt közöttünk, mert minden egyes szóval egyre hangosabb és hangosabb leszek. Hát nem hiszem el, nem értem, és nem tetszik, amit látok.
- Mi a francot műveltél, Mirella?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848776#post848776][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:22[/b][/url]

– Maga miről beszél? - csattan fel ő is éppen olyan hangosan, mint a másik. Kikéri magának ezt a hangnemet, főleg a családja birtokán. Mégis mit képzel magáról ez a férfi, kicsoda!?
– Most szórakozik velem? Zillével találták ki ezt az ostobaságot? Nyilván, hiszen együtt voltak az imént. Fogadtak? Esetleg kamera is van a közelben? Mi a tét? - nyilvánvaló már számára, hogy ez csak valami átverés lehet, ami kapcsolódik ahhoz, amit Zille füllentett. Még a végén kiderül, hogy egy egész szappanoperát kerekítettek ide neki, amivel bizonyára örökre megutáltatják vele ezt az országot.
– Nézze én nem tudom mit gondol, hogy ki vagy mi vagyok, de kérem fejezze ezt be, mert rettentő kínos helyzetbe hozza magát az egész ház előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848777#post848777][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:23[/b][/url]

- Én? De hát te vagy az, aki úgy csinál, mint aki nem emlékszik! Hát semmit nem éreztél az előbb, amikor megcsókoltalak?!
Istenem, már kezdem én is azokat a hülyeségeket tolni az igaz szerelemről, meg annak a csókjáról, amiket Zille az elmúlt napokban mondott. Én eddig ilyeneket nem vallottam igaznak, de most annyira szeretném, ha azt mondaná, hogy igen, akkor ott elindult benne is valami.
- Valami történt veled. Baleseted volt? Jól érzed magad? Mira, ez rohadtul nem vicces, hagyd abba azt, hogy úgy csinálsz, mint aki nem emlékszik. A…aaa….a parton, az udvaron, a rengetegnél, a csónakházban Bogolyfalván. A kutyát sétáltattam, és esett, félsz a vihartól, és megöleltelek, csókolóztunk, és ha Mucika nem ugrik rám, akkor… akkor mi…akkor mi tovább mentünk volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848778#post848778][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:25[/b][/url]

– Most, hogy mondja, de éreztem.. - nyúl oda szájához, amit az imént a másik érintett. - Dühöt. Dühöt, amiért csókolgat - volt ott valami más is, egy aprócska dolog, de annak nem tulajdonít több jelentőséget, hiszen nem érdemes vele foglalkozni. Az egész helyzet abszurd és egyre kellemetlenebb, ahogy a férfi próbálkozik.
– Nézze uram, amiről ön beszél, nagyon szép és biztos vagyok benne, hogy a hölgy, akivel összekever, szintén szerelmes önbe, de kérem higgye el, hogy nem én vagyok az - bár az eléggé fura számára, hogy van rajta kívül más is, aki fél a vihartól, a gyerekeket leszámítva, de ezen kívül fogalma sincs, hogy miről beszél ez az ember.
– Ne haragudjon, de nem tudom ki az a Mucika és milyen csónakházról beszél. Én most érkeztem Hollandiából, mert azt mondták, hogy az édesanyánk beteg, nemrégiben voltam itt két hetet, hogy a húgom esküvői ruháját elkészítsem, de ahogy végeztem vele, haza is mentem. Esetleg, mikor elmentünk egy kicsit szórakozni, akkor magára mosolyogtam és ezzel félrevezettem? Vagy miért mondja nekem ezeket? - kezd egy kicsit félni, ezért tesz is egy lépést hátra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848779#post848779][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:26[/b][/url]

- Nem, nem mosolygott, azt a legkevésbé sem tette.
Ujjaimmal masszírozom a halántékomat, de érzem, hogy kezdek nagyon megőrülni azoktól a mondatoktól, amiket mond. Nem értem, hogy mi történik, és ez a forgatókönyv valahogy egyáltalán nem volt a végigpörgetettek között, és én elég sok mindent végigpörgettem az elmúlt időben.
- Én vagyok a vőlegény!
Fakadok ki, mert nem tudom elfogadni, hogy nem tudja, hogy, hogy ki vagyok. Emlékeznie kell, miért nem emlékszik? Ez nem a valóság, de nem tudok felébredni. Ez egy rémálom, csak egy rémálom, nem igaz, ez nem lehet igaz.
- Vagyis voltam, vagyis még mindig vagyok, mert az esküvői előkészületek zajlanak, de Zille már nem a menyasszonyom, és helyette abban reménykedtem, nem is én, hanem Zille, mert én mondtam neki, hogy ebbe nem mentél volna bele, de szerinte meg nem hiszek benned eléggé, de a lényeg, hogy azt szeretnénk, ha te lennél a menyasszony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848780#post848780][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:27[/b][/url]

Kacagnia kell, ahogy a történetet és az ötletet meghallja. Most már teljesen biztos abban, hogy itt mindenki megőrült, s áldja az eget, hogy az elmúlt tíz évben nem kellett itt élnie. Hát ezek bolondok és úgy tűnik, hogy képesek mást is bevonni az őrült ötleteikbe.
– Ne haragudjon meg, de önnek fizetnek ezért? - teszi fel teljesen komolyan a kérdést. - Meddig kell mennie? Egészen az oltárig vagy mi az egyezség? - mert biztos, hogy valami ilyesmi áll a háttérben, az nem lehet, hogy ez az őrült igazat beszél.
– Hogy én a menyasszony!? - csattan fel annyira hangosan, hogy akár még a parton is hallhatják ezt a kérdést. Újra nevet, ez az igazi hisztérikus nevetés rázza egész testét és eltart jó pár percig.
– Nem tudom, hogy mit mondtak magának, de tíz éve pont egy ilyen előre eltervezett, fejem fölött kötött házasság elől menekültem el. Szóval eléggé idióta húzás éppen ilyesmivel viccelődnie - bár nem ismeri, de most kifejezetten sajnálja szegény férfit. Reméli, hogy ezt a félreértést hamar tudják tisztázni, mert ez egyre kellemetlenebb egy beszélgetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848781#post848781][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:27[/b][/url]

- Miről beszél? Maga szerint képesek lennének ilyenre a rokonai?
Az Isten verje meg Zille, hogy nem maradtál itt addig legalább, amíg a nővéred elmeállapotának rendbenlétéről meg nem bizonyosodunk. Mondjuk a franc se gondolta volna, hogy nem lesz normális.
- Az is én voltam. Hozzám akarták adni, maga megszökött, de a kötelesség, az kötelesség, szóval el kellett volna vennem a húgát, de maga bejött az életembe, és képtelen lennék Zillét elvenni, mert magát szeretem, és Hollandia nincs eléggé messze ahhoz, hogy ne gondoljak magára. A világ vége sincs elég messze ehhez. Kérem, próbáljon meg emlékezni.
Szinte könyörgök, miközben balomat csípkedem a jobb kezem mutató és hüvelyk ujjával. Érzem a fájdalmat, de az képtelenség, hogy ébren legyek, hogy ez a valóság legyen. Egyszerűen nem lehetséges.
- Kérem, csak próbálja meg. Nézzen rám, nem érez semmit, ami különleges?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848782#post848782][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:28[/b][/url]

– Ó higgye el, elég sok mindent kinézek én ezekből - Zille mondjuk a mai napig kivétel volt, mert róla az gondolta, hogy nem tenne semmit ellene, de mint az ábra mutatja, tévedett. Biztosra veszi, hogy van erre jó magyarázat és számon is fogja kérni, amikor végre sikerül ezt az őrültet lerázni.
– Magához? Most akkor ezért van itt? Ezért mondja ezeket, mert számon akar kérni amiatt, ami tíz éve történt? - kezd világossá válni, már csak azt nem érti, hogy honnan tudta meg, hogy jön és mégis honnan ismeri Zillét ez a férfi.
– Most szórakozik velem? Zille szerelmes egy jóképű, rendes férfiba, akivel nem olyan régen találkoztak és hozzá megy feleségül. Miért menne egy maga korabelihez? Hát mennyivel idősebb nála, tíz évvel? - hihetetlen, hogy mikre nem képesek egyesek. Nem elég, hogy őt rágalmazza még a húgát is belekeveri, hát ezek tényleg anyait, apait beleadnak.
– Mondja maga ivott? - teszi fel a kérdését kissé aggódva, mert úgy érzékeli, mintha kezdene rosszul lenni a másik. Az alkohol magyarázat lenne erre az egészre, hiszen azt keverni a tűző nappal és a fejben lévő bolondsággal, tuti ez is közrejátszik az egész történetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848783#post848783][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:31[/b][/url]

- Nem akarom számonkérni. Sosem tettem, még akkor sem, ha nagyon megalázó volt. Nem is ismert engem, nem tudta, hogy milyen vagyok, és nem szólt, hogy meg fog szökni, és ne csináljak magamból hülyét.
És, hogy mi a legviccesebb? Ha most ő tényleg nem akar emlékezni, Zille viszont tudja, hogy miként érzek a nővére iránt, és az esküvői előkészületeket tényleg nem állítjuk le, akkor most megint menyasszony nélkül fogok ott állni. Ez hülyeség volt, ezt nem lett volna szabad.
- Nem, nem. Azt hitte, hogy szerelmes, mert a szüleik azt mondogatták neki, hogy én tökéletes vagyok, de ez nem igaz, nem vagyok, és most, hogy már tudja, hogy én magát szeretem, nem akar a feleségem lenni. Ő már nem menyasszony, már nincs menyasszonyom.
Kész, végem, ezennel hivatalosan is totális csőd lettem. Csodálatos.
- Mi? Nem. Nem ittam, én komolyan beszélek. Maga mit csinált? Mit tett onnantól, hogy elment innen addig, amíg vissza nem jött? Mit tett? Miért nem emlékszik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848784#post848784][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:32[/b][/url]

– Igaza van, de hallva most az őrültségeit, azt gondolom, hogy jól tettem, hogy elmentem - mintha csak érezte volna, hogy egy bolondhoz akarják hozzáadni. Amiket ez a férfi mond, teljességgel lehetetlenek. Hol van bárki ebből a házból, aki megcáfolhatná ezt? Biztosan mind elbújt és úgy tesz, mintha dolgozna, közben pedig csak hallgatja őket. Legyen csak vége ennek, biztosan nem köszönik meg, amit tőle kapnak majd.
– Most akkor azt mondja, hogy összetörte a húgom szívét? - lép egyet előre és dühe kezd átcsapni haraggá. Mert, ha tényleg igaz, hogy Zille már nem menyasszony, akkor biztos, hogy ez a férfi megbántotta, ő pedig nem fogja ezt annyiba hagyni.
– Kérem fejezze már ezt be, hogyan szerethetne, hogy ha nem is ismer? Talán újságokból ismer vagy honnan? Ez az egész nevetséges - hányszor kell még ezt elmondania? Nem jó vicc és ezt hajtogatni egyre fárasztóbb. Miért nem hagyja már őt békén ez az ember, mit akar tőle?
– Mégis mit szeretne tudni? Hazajöttem, hogy elkészítsem a hugom ruháját és megismerkedjek Miksával, aki elveszi a húgomat. Volt közös reggeli is a két család között, aztán itt voltam pár napot, majd mikor végeztem, hazamentem, mert a műhelyben történt egy kis baleset és meg kellett oldani. Nem terveztem visszajönni, mert Fölnagy úr és köztem ahogy várható volt, a helyzet elmérgesedett, de amikor Zille szólt, hogy anyánkkal történt valami, hát jöttem és most itt vagyok önnel ebben a nevetséges helyzetben - mert ez tényleg az. Az egész szituáció csak egy rossz vicc lehet, aminek lassan vége szakadhatna most már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848785#post848785][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:33[/b][/url]

- Ez nem őrültség.
Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék még. Mi mást mondhatnék. Ez nem őrültség, én komolyan, őszintén mondom, hiszen ez történt. Nem túlzok, és nem megtévesztek. Ez az igazság, és ezt nem lehet elfelejteni. Nem lehet úgy csinálni, mintha ne lett volna igaz, ezt nem lehet ennyire hitelesen csinálni, hiszen nem véletlenül ment el, ha együtt maradunk, megtudják. Így is megtudták, mert én elkötelezett vagyok az irányába, én őt akarom, azt a szenvedélyt, azt a vágyat, azt az értelmetlen veszekedést és csipkelődést, amik mi vagyunk. Akarom őt. Mindent. És ő nem emlékszik, ő valóban nem emlékszik rám.
- Nem törtem össze. Nem volt szomorú. Őrült nekünk.
Zille meglepően jól fogadta. Felkészültem drámára, könyörgésre, kiakadásra, kiátkozásra, és helyette csak nevetett egy kicsit, és örömködött, és azt mondta, bárcsak a nővére ne lenne annyira makacs, és engedne a boldogságnak. Teljesen másként viselkednek mind a ketten, mint ahogyan gondoltam, hogy godnak.
- Miksa? Rá bezzeg emlészik! Nem Miksa venné el, hanem én! Márton! Miksa az öcsém, jóban vannak, de Miksa nem akar házasodni, és nem is voltak eljegyezve, és… maga Fölnagy úrnak hívja az apját?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848786#post848786][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:34[/b][/url]

– De hát nincs olyan, hogy mi, ne szórakozzon már velem - nem hiszem el, hogy nem fogja fel és nem képes ezt befejezni. Be kell látnom, hogy nagyon jó embert béreltek fel, mert igen hitelesen tolja a dolgot.
– Nem, csak nem jutott eszembe a neve. Arnold, igen, Arnoldnak hívom, mert ő nekem nem az apám - közli hűvösen és sértődötten, mert bizony sérti az, hogy apjaként utalnak erre a férfira. - Várjon csak, azt mondta, hogy Márton!? - néz a másikra és mintha szemeiben fény gyúlna. - Maga Bontovich Márton? - jó hát a vezetéknév azért van meg neki, mert Miksának is ez a neve. Tehát ők testvérek, micsoda logika. Nézi a férfit, vizslatja az arcát, majd fintorog egyet. - Maga tett megjegyzést a tomporomra a Rengetegben, maga mocskos disznó - és igen, még egy pofont ad a férfinak, mert hát abból ugye sose elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848787#post848787][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:34[/b][/url]

- Nekem arról nincs tudomásom, hogy ne volna az apja.
Nem is értem ezt a nőt. Nem jut eszébe a férfi neve, aki felnevelte, és rám sem emlékszik, sem az egész helyzetre, az életére? De a húgát tudja, azt is, hogy házasodni készül. De miért gondolja, hogy szerelemből és Miksával? Miksa miért maradt meg neki?! Hát ki volt az, aki szenvedéllyel csókolta, aki szenvedéllyel szerette volna, ha persze nem várt körülményként a kutya rá nem ugrott volna.
- Igen.
Végre, hát akkor mégiscsak megvan neki! Reménykedve pillantok rá, de az a pofon pillanatában teljesen eltorzul, és attól is, amit mond. Érzem, ahogy lüktetni kezd az ér a halántékomon. Meg fogom ölni ezt a nőt.
- Erre bezzeg emlékszik, az Istenit neki, de arra nem, hogy mit érzett, arra nem!
Elkapom a csuklóját úgy, ahogy akkor este tettem, és közelebb rántom magamhoz, ahogy szintén akkor tettem. Dühösen nézek rá, de odabent fohászkodom, hogy hagyja ezt abba, legyen már ennek vége.
- Értsd már meg, hogy szeretlek téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848788#post848788][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:35[/b][/url]

– A papírokon nyilvánvalóan az áll, de számomra ő nem apa - minek magyarázkodik? Nem tartozik ennek az embernek magyarázattal, mégis úgy érzi, hogy muszáj, hogy megértesse vele, hogy milyen viszonyt ápol az apjával.
A név hallatán ugrik be emlék, ó de még milyen, kénytelen kifejezni ismét, hogy mennyire sértő volt akkor ez, de arra nem számít, hogy a férfi most elkapja és közelebb vonja magához.
Egy pillanatra eláll a lélegzete is, ez pedig pont elegendő ahhoz, hogy parfüm illata az orrába szökkenjen, s ettől Mirella rosszul érezze magát. Lehunyja pilláit, újra levegőt vesz, az illat ismét hatalmába keríti, s úgy érzi, mintha ez már megtörtént volna már.
Szemeit akkor nyitja ki, mikor Márton megszólal, kinyitja szemeit és a férfiéba néz. Igen, mintha lett volna már ebben a helyzetben, de nem tudja kivel és mikor.
– Kérem, engedjen el. Kérem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848789#post848789][b]Bontovich Márton - 2022.07.03. 21:35[/b][/url]

Nem akarom elengedni, a legkevésbé sem vágyom rá, hogy megtegyem, inkább addig akarom tartani, csókolni, amíg  csak eszébe nem jut, hogy én vagyok az, aki iránt vannak érzései, hogy én vagyok az a férfi, akivel az utóbbi időkben nem tudta eldönteni, hogy mi legyen. De én tudtam dönteni, a lehető leghatározottabban.
- Én téged választottalak, ezt ne feledd.
Ha elfelejtett, és ha nem is akarja megerőltetni magát, hogy emlékezzen rám, akkor ez számít valamit? Én őt választottam, és olyan erős érzelmekkel, hogy azt sosem éreztem korábban. Én őt választottam, és ezek után bárhogy is alakuljon, még egy ilyen nem lesz. Ezt az érzést, még ha fáj is, mindenkinek meg kell tapasztalnia. De nem erőltetem, elengedem, és hátrébb lépve, hátat fordítok neki. Hát menjen, ha akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848790#post848790][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.03. 21:36[/b][/url]

Mély levegőt vesz, különös számára, hogy a percekkel ezelőtti vihar, ami dúlt benne, ettől az öleléstől, mintha elmúlt volna. Emlékszik Mártonra, tudja, hogy ott volt ő is a Rengetegben, emlékszik, hogy sértegették egymást és utána ő visszaindult Hollandiába. De ennyi és nem érti, hogy ha ennyi történt, akkor ez a férfi miért mondja neki, hogy szereti, miért hangsúlyozza ki, hogy őt választotta, hiszen ennek semmi értelme nincs.
Kibontakozik az ölelésből és már érzi is a hiányát a másiknak. Nem érti, nem érti miért hiányzik neki valaki, akit nem is ismer. Látja Márton arcát, látja, hogy szomorú, hogy csalódott és hogy teljesen összezavarodott. - Sajnálom - nem tud mást mondani, nem tudja megmagyarázni, hogy mit és miért, de úgy érezte, hogy ezt muszáj kimondania. - Vigyázzon magára Márton - köszön végül el a háttal álló férfitól és elindul megkeresi Zillét, mert azt azért nem felejtette el, hogy miféle hazugsággal hozták őt ide.

//   //