Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848798#post848798][b]Abe Mikihisa - 2022.07.04. 00:06[/b][/url]

Tanárként onnan tudja, hogy baj van, ha a háza egyik diákja, aki ráadásul a prefektusa is, szőrén-szálán eltűnik két hétre, és az igazgatóságról tudja meg, hogy a diák édesanyja már nem él. Vattai kisasszony mindig nagyon lelkiismeretesen végezte a kiszabott feladatokat, ezért is indult be agyában a vészvillogó rövid időn belül a hír hallatán, hiszen a jelleméből kiindulva azt gondolta, segítséget fog kérni a lány, valakitől, akár tőle, akár a mélyen tisztelt kollégájától, Warren-santól. De nem így történt.
Abe Mikihisa pedig nem az a fajta tanár, aki ignorálni fogja a helyzetet, ugyanis szülőhazájában az oktatók az iskolaidőn kívül is felelősek diákjaikért. Fel sem merült a kérdés, hogy ne keresse fel a fiatal lányt a gyászidőszakban, hogy részvétét nyilvánítsa, s felajánlja a segítségét neki.
Igen ám, de Magyarország furfangos hely, főleg egy, még nem annyira otthonosan járó-kelő japán ember számára. A nénik az utcán meglehetősen furán néztek az arcvonásaira, de még nagyobb szemeket meresztettek a hibátlan magyar kiejtésére. Azt inkább nem árulta el nekik tapintatból, hogy a nyakában lógó talizmán fordító hatással bír, és még véletlen sem beszél ilyen remekül az ország hivatalos nyelvén. Kérdezősködnie kellett kissé, hogy pontosan megtudja, hol is lakik 'a kis Vattai lány' (esküdni merne rá, hogy Vattai-san nem is olyan alacsony, de hát olyan érdekes nyelv ez a magyar), de végre meglelte, s itt áll a földszintes ház előtt, gyöngyöző homlokkal, fehér ingben, szövetnadrágban, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, egyik csuklóján a varázsszavakkal televésett gyöngykarkötője. Borzasztóan kilógó egy látvány a poros falucskában, de elhatározásán ez semmit sem csorbít. Határozottan nyomja meg a csengőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848801#post848801][b]Abe Mikihisa - 2022.07.04. 01:11[/b][/url]

Jóindulatú, kedves mosollyal az arcán vár. És vár. Egyenes, kihúzott gerinccel, szép tartással, rengeteg türelemmel. Nehéz lehet most szegény lánynak, mégis csak az édesanyja távozott el. A család nagyon fontos, a felmenők megfelelő elbúcsúztatása legalább akkora horderejű, mint egy születés, vagy egy esküvő. Bizonyára túlvannak már a temetésen, bár az európai szertartások rövidebbek, kevésbé rétegezettek, mint az ázsiaiak. Sajnos azt nem tudja, hogy Júlia édesapja itt van-e, nyilván nem is szeretne zavarni, de mint tanárának és házvezetőjének, alapvető kötelességének érezte eljönni és támogatásáról biztosítani diákját.
Ennek ellenére a végül megjelenő Júlia erősen eltérő képet mutat az átlagos, megszokott tanulójától, a mindig ártatlan, rendezett külsejű, fiatal hölgytől. A pizsama szinte csak plusz eszköz rajta, a haja sem néz ki frissnek, és az arca is megviselt, mintha most ébredt volna. A mosolya is csak árnyéka önmagának. Szörnyen megviselhette a veszteség, és ezt teljes mértékben megérti!
A keze egy bizonytalan, rövid integetést hajt végre egy ugyanolyan bizonytalan mosollyal, miközben köszönésre nyitja a száját. Tisztában van vele, hogy az otthoni, bevett szokásait itt nem alkalmazhatja, az európai kultúrában a meghajlás nem létezik üdvözlési formaként.
- Vattai-san, ne haragudjon, hogy előzetes egyeztetés nélkül érkeztem. Nagyon aggódtam a hogylétét illetően .... Részvétem az édesanyja miatt. - na itt már viszont beiktat egy rövid meghajlást, mert amit otthonról hozol, az sokszor beidegződik.
- Bemehetek esetleg kicsit beszélgetni? - Angyali, türelmes, udvarias mosoly ül az arcán. Nem próbál a kapun belépni, és jól látható helyen áll, hogy Júlia mérlegelhesse, be akarja-e engedni vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849065#post849065][b]Abe Mikihisa - 2022.07.11. 02:57[/b][/url]

Tény és való, realizálta, mennyire kilógó jelenség lehet ebben az álmos falucskában, de bizakodóan áll ehhez a kérdéshez is, mint minden máshoz az életben: talán az embereknek már nem olyan nagy újdonság egy másik kontinens szülötte, hiszen 2022-ben, amikor a helyváltoztatás változatos módjait ismerik mind a mágus, mind a mugli körökben, nem olyan feltűnő egy ázsiai férfi Európa ezen felén sem.
Amikor Vattai kisasszony megengedi, hogy beljebb lépjen, némi motozást követően ügyesen becsusszan a kapun, majd követi a lányt a házba. Odabent gyakorlott mozdulatokkal teszi le a cipőjét a bejárathoz, odaképzelve inkább az otthon megszokott előteret, és gondosan igazítva párba a cipőit. Nagyon pedáns ember, és a küszöbön sem esett ám. Pech.
- Ne zavartassa magát, Vattai-san. Megértem a fájdalmát, nehéz időszak lehet ez önnek. - Arcán ott ül az őszinte együttérzés, szemében a fájdalom. Ez a fiatal felnőtt nem is tudhatja, mennyire érti és érzi egy családtag elvesztésének súlyát. Erika halála után nem tudta, mit kezdjen magával, olyan borzalmas űrt hagyott benne a húga elvesztése. Bár valljuk be, jobb, hogy nem látja a konyhát, mert még jobban aggódni kezdene Júlia egészségéért.
- Nagyon köszönöm a kedvességét. - Júlia sok, kurta meghajlást fog még tapasztalni a lehető legváltozatosabb indokoktól vezérelve, de majd hozzászokik. Az ő kulturális beidegződései ezt diktálják.
Helyet foglal a kanapén, s míg a lány visszaérkezésére vár, van ideje körbenézni a helyiségen: régebbi bútorok, kopott kanapé, öreges falfestés... Minden, ami a főváros és egy modern lakás ellentéte, mégis annyira valós, élő, észrevétlenül hordoz magában a magyar valóságból sok pici darabot. Persze nem tesz megjegyzéseket, s amint Júlia visszaért, a tekintetét is bőven a lányra irányítja, hogy elkerülje a bámészkodás vádját. Kicsit meg is köszörüli a torkát, mielőtt megszólal.
- Ehem... Vattai-san, hogy... hogy érzi magát? Szüksége van segítségre? Tehetek önért bármit? - Ennyi aggodalommal az a nagy csoda, hogy nincs saját gyereke, akit túlféltsen.