Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Tanárként onnan tudja, hogy baj van, ha a háza egyik diákja, aki ráadásul a prefektusa is, szőrén-szálán eltűnik két hétre, és az igazgatóságról tudja meg, hogy a diák édesanyja már nem él. Vattai kisasszony mindig nagyon lelkiismeretesen végezte a kiszabott feladatokat, ezért is indult be agyában a vészvillogó rövid időn belül a hír hallatán, hiszen a jelleméből kiindulva azt gondolta, segítséget fog kérni a lány, valakitől, akár tőle, akár a mélyen tisztelt kollégájától, Warren-santól. De nem így történt.
Abe Mikihisa pedig nem az a fajta tanár, aki ignorálni fogja a helyzetet, ugyanis szülőhazájában az oktatók az iskolaidőn kívül is felelősek diákjaikért. Fel sem merült a kérdés, hogy ne keresse fel a fiatal lányt a gyászidőszakban, hogy részvétét nyilvánítsa, s felajánlja a segítségét neki.
Igen ám, de Magyarország furfangos hely, főleg egy, még nem annyira otthonosan járó-kelő japán ember számára. A nénik az utcán meglehetősen furán néztek az arcvonásaira, de még nagyobb szemeket meresztettek a hibátlan magyar kiejtésére. Azt inkább nem árulta el nekik tapintatból, hogy a nyakában lógó talizmán fordító hatással bír, és még véletlen sem beszél ilyen remekül az ország hivatalos nyelvén. Kérdezősködnie kellett kissé, hogy pontosan megtudja, hol is lakik 'a kis Vattai lány' (esküdni merne rá, hogy Vattai-san nem is olyan alacsony, de hát olyan érdekes nyelv ez a magyar), de végre meglelte, s itt áll a földszintes ház előtt, gyöngyöző homlokkal, fehér ingben, szövetnadrágban, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, egyik csuklóján a varázsszavakkal televésett gyöngykarkötője. Borzasztóan kilógó egy látvány a poros falucskában, de elhatározásán ez semmit sem csorbít. Határozottan nyomja meg a csengőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848798#post848798][b]Abe Mikihisa - 2022.07.04. 00:06[/b][/url]

Tanárként onnan tudja, hogy baj van, ha a háza egyik diákja, aki ráadásul a prefektusa is, szőrén-szálán eltűnik két hétre, és az igazgatóságról tudja meg, hogy a diák édesanyja már nem él. Vattai kisasszony mindig nagyon lelkiismeretesen végezte a kiszabott feladatokat, ezért is indult be agyában a vészvillogó rövid időn belül a hír hallatán, hiszen a jelleméből kiindulva azt gondolta, segítséget fog kérni a lány, valakitől, akár tőle, akár a mélyen tisztelt kollégájától, Warren-santól. De nem így történt.
Abe Mikihisa pedig nem az a fajta tanár, aki ignorálni fogja a helyzetet, ugyanis szülőhazájában az oktatók az iskolaidőn kívül is felelősek diákjaikért. Fel sem merült a kérdés, hogy ne keresse fel a fiatal lányt a gyászidőszakban, hogy részvétét nyilvánítsa, s felajánlja a segítségét neki.
Igen ám, de Magyarország furfangos hely, főleg egy, még nem annyira otthonosan járó-kelő japán ember számára. A nénik az utcán meglehetősen furán néztek az arcvonásaira, de még nagyobb szemeket meresztettek a hibátlan magyar kiejtésére. Azt inkább nem árulta el nekik tapintatból, hogy a nyakában lógó talizmán fordító hatással bír, és még véletlen sem beszél ilyen remekül az ország hivatalos nyelvén. Kérdezősködnie kellett kissé, hogy pontosan megtudja, hol is lakik 'a kis Vattai lány' (esküdni merne rá, hogy Vattai-san nem is olyan alacsony, de hát olyan érdekes nyelv ez a magyar), de végre meglelte, s itt áll a földszintes ház előtt, gyöngyöző homlokkal, fehér ingben, szövetnadrágban, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, egyik csuklóján a varázsszavakkal televésett gyöngykarkötője. Borzasztóan kilógó egy látvány a poros falucskában, de elhatározásán ez semmit sem csorbít. Határozottan nyomja meg a csengőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848800#post848800][b]Vattai Júlia - 2022.07.04. 00:55[/b][/url]

HV bácsi
WIWN|4
______________________________________________________

A csengő vékony, magas hangja kitép a homályos álomból. Ki a jó büdös vénasszonya képes úgy rátehénkedni erre a kibaszott csengőre, hogy az így vinnyogjon? Nem elég kopogni, amire nem kelek fel? De, de kurvára elég lenne.
Nyöszörögve dörgölöm meg a szemeimet és nyúlok ki az éjjeliszekrény felé, hogy még mielőtt kinyitnám a szememet a por édes ízét érezhessem ajkamon. Csak egy kicsi kell. Épp annyi, hogy ki tudjak kelni az ágyból, az ajtóhoz csoszogni és nem egy halálos átkot a másikra rászórni. Olyan ez mint a kávé. Nem árt ha van benned, de te árthatsz másoknak ha nincs.
Megérzem a hűvös fát ujjam hegyével, tovább tapogatózva azonban az üveget alig érintem, máris eltűnik. Csak a hang marad utána, ahogy koppan és reccsen a padlón.
- Édes faszom, na ne már - azonnal felülök, lepillantva. A gyönyörű, galaxys színű mézes por lassan szétterül a régi, megkopott linóleumon, s ahogy a redőny lyukain besüt a nap, úgy emelkednek ki apró csillagokként a benne csücsülő üvegszilánkok. Menten öngyilkos leszek. Ekkor újból megcsördül az a paraszt szar. Az lesz a legközelebbi aminek a drótját ki fogom tépkedni a lehető legnagyobb élvezettel.
- Anyádat nem tudsz elmenni már - mélyet sóhajtok. Ha gyorsan letudom akkor utána készítek magamnak egy hideg teát porral. Istenien kiegészítik egymást, pláne a jázminnal. Összefut a nyál a számba. Remek jutalom lesz. Így már mindjárt van időm felállni és a kis pizsamámban odacsoszogni az ajtóhoz, majd szélesre tárni. Elsőre meglep a látvány. Egy vénasszonyra számítok, Leilára vagy esetleg Willre ha nagyon eltévedt. Azonban Abe Mikihisa-ra, na arra nem. Pillantásomban épp ez a meghökkenés van jelen, mielőtt zavart megjátszott mosolyt erőltetnék magamra. Hogy volt képes ennyire eltéveszteni a navinét?
- Tanár úr? Szép napot, mi járatban? Beljebb tetszik jönni? - mondj nemet, mondj nemet, kérlek mondj nemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848801#post848801][b]Abe Mikihisa - 2022.07.04. 01:11[/b][/url]

Jóindulatú, kedves mosollyal az arcán vár. És vár. Egyenes, kihúzott gerinccel, szép tartással, rengeteg türelemmel. Nehéz lehet most szegény lánynak, mégis csak az édesanyja távozott el. A család nagyon fontos, a felmenők megfelelő elbúcsúztatása legalább akkora horderejű, mint egy születés, vagy egy esküvő. Bizonyára túlvannak már a temetésen, bár az európai szertartások rövidebbek, kevésbé rétegezettek, mint az ázsiaiak. Sajnos azt nem tudja, hogy Júlia édesapja itt van-e, nyilván nem is szeretne zavarni, de mint tanárának és házvezetőjének, alapvető kötelességének érezte eljönni és támogatásáról biztosítani diákját.
Ennek ellenére a végül megjelenő Júlia erősen eltérő képet mutat az átlagos, megszokott tanulójától, a mindig ártatlan, rendezett külsejű, fiatal hölgytől. A pizsama szinte csak plusz eszköz rajta, a haja sem néz ki frissnek, és az arca is megviselt, mintha most ébredt volna. A mosolya is csak árnyéka önmagának. Szörnyen megviselhette a veszteség, és ezt teljes mértékben megérti!
A keze egy bizonytalan, rövid integetést hajt végre egy ugyanolyan bizonytalan mosollyal, miközben köszönésre nyitja a száját. Tisztában van vele, hogy az otthoni, bevett szokásait itt nem alkalmazhatja, az európai kultúrában a meghajlás nem létezik üdvözlési formaként.
- Vattai-san, ne haragudjon, hogy előzetes egyeztetés nélkül érkeztem. Nagyon aggódtam a hogylétét illetően .... Részvétem az édesanyja miatt. - na itt már viszont beiktat egy rövid meghajlást, mert amit otthonról hozol, az sokszor beidegződik.
- Bemehetek esetleg kicsit beszélgetni? - Angyali, türelmes, udvarias mosoly ül az arcán. Nem próbál a kapun belépni, és jól látható helyen áll, hogy Júlia mérlegelhesse, be akarja-e engedni vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848855#post848855][b]Vattai Júlia - 2022.07.04. 23:13[/b][/url]

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Nem tudom eldönteni, hogy azért van itt, mert sok lett a hiányzásom, vagy mert tényleg aggódik értem. Én általában az elsőre tippelnék, de ez a pali alapjáraton furcsa, és nem nézném ki belőle, hogy pár nap miatt ideállítana üvöltözni. Ugyan mennyi napja nem mehettem iskolába? Egy hét? Azért csak nem szokott kijönni a házvezetőség. Apropó, ugyan fejem nem mozdul, de tekintetem felméri a terepet, hogy vajon Warren bá is itt van-e. A kert üres mögötte, az utca csendes. Úgy tűnik a hvh inkább a kanapéján döglik. Jobb is így, már úgyis az egész falu arról beszél, hogy mennyi férfi jár hozzám mostanában. Ez a csávó meg plussz megjegyezhető is. Biztos az egész falu figyelmét magára vonta.
A meghajlásra zavartan bólintok, a kérdésre illedelmesen mosolygok. Be akar jönni. Hát nyilván be akar jönni.
- Természetesen tanár úr, kérem fáradjon beljebb - intek hátralépve, hogy ő is be tudjon jönni. Hogy esne át a küszöbön legalább.
- Nem vártam vendégeket, így kicsit nagy a rumli, ezt kérem nézze el nekem - amíg leveszi a cipőjét odaállok a konyhaajtóba és be is pillantok. Talán a nappali jobb döntés lenne, ott biztos nincsenek random fiolák, cigarettacsikkek meg kirángatott drótok. Bár a füstszag az egész házban jelen van.
- Jöjjön erre, kér esetleg valamit inni? Teát, kávét? Van behűtve jázmintea - a nappaliba vezetem. Ez se túl rendezett, de még egészen elfogadható. Ebbe a szobába nem sokszor járok, szóval nem volt itt tombolás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849065#post849065][b]Abe Mikihisa - 2022.07.11. 02:57[/b][/url]

Tény és való, realizálta, mennyire kilógó jelenség lehet ebben az álmos falucskában, de bizakodóan áll ehhez a kérdéshez is, mint minden máshoz az életben: talán az embereknek már nem olyan nagy újdonság egy másik kontinens szülötte, hiszen 2022-ben, amikor a helyváltoztatás változatos módjait ismerik mind a mágus, mind a mugli körökben, nem olyan feltűnő egy ázsiai férfi Európa ezen felén sem.
Amikor Vattai kisasszony megengedi, hogy beljebb lépjen, némi motozást követően ügyesen becsusszan a kapun, majd követi a lányt a házba. Odabent gyakorlott mozdulatokkal teszi le a cipőjét a bejárathoz, odaképzelve inkább az otthon megszokott előteret, és gondosan igazítva párba a cipőit. Nagyon pedáns ember, és a küszöbön sem esett ám. Pech.
- Ne zavartassa magát, Vattai-san. Megértem a fájdalmát, nehéz időszak lehet ez önnek. - Arcán ott ül az őszinte együttérzés, szemében a fájdalom. Ez a fiatal felnőtt nem is tudhatja, mennyire érti és érzi egy családtag elvesztésének súlyát. Erika halála után nem tudta, mit kezdjen magával, olyan borzalmas űrt hagyott benne a húga elvesztése. Bár valljuk be, jobb, hogy nem látja a konyhát, mert még jobban aggódni kezdene Júlia egészségéért.
- Nagyon köszönöm a kedvességét. - Júlia sok, kurta meghajlást fog még tapasztalni a lehető legváltozatosabb indokoktól vezérelve, de majd hozzászokik. Az ő kulturális beidegződései ezt diktálják.
Helyet foglal a kanapén, s míg a lány visszaérkezésére vár, van ideje körbenézni a helyiségen: régebbi bútorok, kopott kanapé, öreges falfestés... Minden, ami a főváros és egy modern lakás ellentéte, mégis annyira valós, élő, észrevétlenül hordoz magában a magyar valóságból sok pici darabot. Persze nem tesz megjegyzéseket, s amint Júlia visszaért, a tekintetét is bőven a lányra irányítja, hogy elkerülje a bámészkodás vádját. Kicsit meg is köszörüli a torkát, mielőtt megszólal.
- Ehem... Vattai-san, hogy... hogy érzi magát? Szüksége van segítségre? Tehetek önért bármit? - Ennyi aggodalommal az a nagy csoda, hogy nincs saját gyereke, akit túlféltsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849085#post849085][b]Vattai Júlia - 2022.07.11. 21:57[/b][/url]

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Bólintok fogadva az együttérzését. Megérti. Hiszen még én sem igazán értem azt ami velem történik. Mindenesetre szépen mosolyogva beküldöm a nappaliba, míg én átmegyek a konyhába az italért. Abban nem vagyok biztos, hogy egy ekte ázsiai embernek, mint amilyen Abe bá' is , hogy fog ízleni a sarki abc-ből hozott, márkátlan ice tea, de azt hiszem ezt nemsokára kiderítjük, lévén, hogy nem állok neki mókolni a forró vízzel és teafűvel. Kikapom a hűtőből a palackot, a hónom alá veszem, másik kezembe két tiszta poharat. Vajon kér a bácsi szívószálat? Egy pillanatra zavartan ráhunyorítok a dunsztosüvegben csücsülő műanyag teknősgyilkolókra. Miért ne?
Hamar átcaflatok a motyóval a nappaliba. A férfi a kanapén egy pillanatra ismerős emléket idéz fel. Megtorpanok. Férfi a kanapén...szemem sarkába ekkor kúszik be a ragacsosra száradt színes pocsolya az üvegdarabokkal. Ettől a hirtelen felfedezéstől úgy meglepődöm, hogy a következő lépésemmel saját magamat gáncsolom ki.
Botladozva érek az asztalhoz és szabályosan levágom a lapjára a poharakat mint pultos a sört. Az ital közben kicsúszik hónom alól, lábam előtt landol a kopott szőnyegen.
- Oh egek kicsit szétszórt vagyok mostanában - megtartani a naiv, édes hangocskát miközben nyolc sornyi káromkodás fut végig az agyamban nem könnyű mutatvány, pláne nem ébredés után, por előtt.
Még egy utolsó pillantást vetek a száradt tócsára, aztán a sárga szívószálas poharakba kiöntöm az italt. Remélem Abe bá' nem legillimentor, mert ha rájön, hogy az ő Vattai-sanja mit művelt azon a kanapén amin épp csücsükél egy kedves, Brit úriember-sannal pár napja...hát...nem biztos, hogy ott maradna.
- Én...hát... minden rendben, a szomszédok hoznak enni nekem - nagyon random válasz. Az a profi, józan Júlia akinek mindig tökéletes, diplomatikus válasza volt, épp fingom nincs hol van, hogy őszinte legyek, pedig valahol itt kellene lennie a fene egye már meg.