Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843204#post843204][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 02:28[/b][/url]

Ahogy megböki a lányt, le is ereszti a kezét, a fizikai erőszakossága megállapodik ennyiben. Nem felemelt, hanem ő is erőltetetten visszafojtott hangon zúdítja rá a sértettségét, aminek legnagyobb része talán nem is Júliával kapcsolatos. Elias jelenléte alapjában ringatta meg a különben is érzékeny egóját és a szavaival különösen érzékeny területre tapintott. A kis kígyó tehát nem csak az ő életének elhanyagolható, de kényszerű része, hanem ezek szerint Adélénak is. ÉS ki tudja, talán Júliáénak is - mi van, ha sosem szabadul meg tőle? Hová rágta be magát ez a féreg még, amit még csak nem is sejt?
   -  Igen, szükségem van rád, de - különbe így van ez egyáltalán? Nem akarta itt látni ma. Rühellte a gondolatát, hogy Adél beleártotta magát az életének ezen részébe, amihez semmi köze. A két lány az életének két különálló fiókja és részéről nem tervezte, hogy az útjaik keresztezik egymást - Igazán megtehetted volna, hogy beavatsz abba, hogy itt van ez a patkány. Most te összefogtál Adéllal a hátam mögött, hogy megszopassatok, vagy mi folyik itt?
Sötét feltételezése támad - ez a fekete felhő azonban még azelőtt, hogy formát ölthetne az agyában, szerte is foszlik a pálca láttán. Megütközve lép egyet hátra, a cipője sarka a korlát peremének ütközik.
   -  Ha azt rám fogod én esküszöm, hogy kitöröm a karod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843205#post843205][b]Vattai Júlia - 2022.02.06. 02:55[/b][/url]

Will és kicsit a többiek|
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Megforgatom a szemeimet. Még mindig? Ez a minivallomás után is azt hangoztatja, hogy én összefogtam Adéllal megszopatni őt? Hagyjuk már, mintha bármelyikünknek is lenne farka rá.
- És ha elmondom délben, akkor te nem rohantál volna mint a veszett kutya felkutatni azt a kígyót? Tényleg végig tudtad volna csinálni az egészet nyugodt testtartással és mosolyogva, miközben tudod, hogy valahol a tömegben kóvályog? Ugyan már William, mindketten tudjuk, hogy nem vagy ennyire jó színész - rázom meg a fejemet. Én talán meg tudtam volna csinálni, de a férfi ehhez túl őszinte érzelmileg. Neki nincsenek olyan korlátjai amelyek képesek visszatartani egy ösztöni viselkedést. Legalábbis ez a tapasztalatom.
- Miért nem bízol bennem? - enyhe szomorúság érezhető ki hangomból ahogy tekintetemben is megcsillan. De csak egy pillanatra. Zavar, hogy nem bízik bennem, de legalább bizonyosságot kaptam arról, hogy nem szeret. A pálcás megjegyzésre felvonom a szemöldökömet.
- Nem lenne jó ha mindent elfelejtenél? Blokkolhatom az emlékeidet Eliasról és a balkonról néhány órára, hiszen még hátravan a vacsora. Holnapra vissza fognak térni és úgy kérheted számon Adélt ahogy csak szeretnéd. Vagy engem. Tök mindegy. Így kaphatnál néhány gondtalan órát, az aranyvérű nyomorultak odabenn meg kevesebb drámát. Mit szólsz? - billentem oldalra fejemet. Azonban a rászegezett pálcát leengedem, amíg másképp nem dönt. Bár kétlem, hogy eltörné a karomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843209#post843209][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 12:29[/b][/url]

Ahogy ott áll a lány helyett a pálcát nézve, viaskodva az ősztönös reakcióval, hogy kicsapja a kezéből és kettétörje azt, egy pillanatra átfut az agyán, hogy Júlia valójában tényleg azt tehetne vele, amit akar. Még mindig szinte semmit sem tud a múltjáról vagy az életéről, az eddig tapasztaltak alapján azt azonban sejti, hogy tehetséges mágus - a fenyegetést tehát nem veszi félvállról. Egészen addig, amíg a pálca le nem ereszkedik, nem mozdul meg, csak aztán fordítja a szemét vissza a lány arcára.
Miért nem bízol bennem?
Kérlek - a saját anyjában, de még önmagában sem bízna meg, ha nem lenne ráutalva. Valójában, minél inkább kedvel - netalán szeret - valakit, annál féltékenyebbé és bizalmatlanabbá válik az irányukban.
   - És arra nem gondoltál, hogy délben még lett volna lehetőségem kidobni ezt a patkányt, vagy lefújni ezt az egész cirkuszt? Nem akarom, hogy a közeledben legyen. Vagy az én közelemben legyen. Mégis hogy kellene megbíznom benned, amikor Adélnak falazol, hogy ő és ez a seggfej itt ketten...
Oh.
My.
God.
Anélkül fordul meg, hogy egyáltalán regisztrálná a lány mondandóját az emléktörlésével kapcsolatban, hogy elinduljon arra, amerre nem sokkal korábban az Elias-Adél kettős távozott.
Most pedig valakinek vére fog folyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843212#post843212][b]Vattai Júlia - 2022.02.06. 13:49[/b][/url]

Will és kicsit a többiek| 2
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Épp megindokolta, hogy miért nem akartam szólni délben. Mert kicsapta volna a hisztit. Ahogy mondta is, úgy három másodperce. Néha irigylem mennyire képes engedni a saját érzelmeinek, én abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán vannak érzelmeim.
- Ha lefújod a "cirkuszt " a családod nagyon haragudna rád - jegyzem meg. Nem tét nélkül játszanak ezek ketten papás-mamásat, csak néha mind a ketten elfelejtik úgy látom.
- Én nem falaztam Adélnak én téged...ah - felesleges lenne belemenni, újra és újra bizonygatni, hogy miért tettem, úgysem értené. Szóval felajánlom neki a lehetőséget, ami a legkézenfekvőbb. Amitől minden el lesz intézve. Ő pedig némán sarkon fordul.
- Will? William? Hova mész? WILL! - emelem fel a hangomat. Nagyon rosszat sejtek, nem tudom mi játszódik le a gondolataiban de semmi jó nem származik abból, hogy ennyire csendes, elsötétült arccal elindul befelé.
Fölemelem a pálcámat.
Komolyan, mint egy kicseszett óvodában.
- Ezért később lebaszhatsz, esküszöm - motyogom, mielőtt ráolvasnám a tarkójára a varázslatot. Ez egy nehéz varázslat. De egy drogdílernek néha szüksége van a kliensek agyába belepiszkálni, hogy ne bukjon le, szóval nem most csinálom először. Nem akarom elrontani, úgyhogy becsukom a szemem, elvonatkoztatok a tomboló vihartól ami körbevesz és tiszta, rendezett gondolatokkal zárom el az övéit. Határozott utasítások vannak a fejemben, ha kicsit is elbizonytalanodnék kárt okozhatnék benne, amit nem szeretnék. Csak egy kis homokot szórok az emlékekre, hogy elfedjem őket, míg a szél le nem söpri fedelükről újra a szemcséket. Pár óra. Maximum egy nap. Addig ez az erkélyjelenet meg sem történt. Nincs Elias, nincs az üvegtörés, nincs Adél a két random inassal. Csak én vagyok és ő.
Odalépek hozzá és magamhoz húzom, ujjaimmal megcirógatom arcát.
- Will minden oké? Néhány pillanatra nagyon elsápadtál, lehet az utolsó pohár ital már nem kellett volna...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843213#post843213][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 16:13[/b][/url]

Az ismeretlen melegség, mintha egy forró tojást ütöttek volna szét a tarkóján, úgy árad szét. Ő pedig még lép egyet, majd tétován megáll a lánynak háttal.
   -  Hah...
Ismered az érzést, amikor kisétálsz a konyhába, majd töprengve megállsz, elfelejtve, miért indultál. Ugyanazzal a bosszantó értetlenséggel ráncolja össze a homlokát, emeli a hüvelykujját a szemöldökéhez, majd pillant le a másik kezére. Júlia mellé sétál, majd az arcához ér, ő szórakozottan szusszan egyet.
   -  Nem, csak... tudod, ez a dolog... csak pár perc és elmúlik.
A ködös és zsibbadt érzés ismerős, ahogy pedig hátra lép egyet, a cipője alatt pedig üvegszilánk reccsen, egyszerre emlékszik rá, mi történt. Csak levegőzni jött, hiszen a ha a válla vonalában elpillant, a barackos sütemény még a korlát tetején szomorkodik, ő nyilván pillanatnyi rohamot kapott és akkor ejtette el az üveget. Persze, hiszen tudja, hogy beszélt a lánnyal előtte az erkélyen, az cseppet ködös, miről, de ő volt az, aki a kezébe adta a rumot, hiszen most is itt áll mellette, ő még mindig bizonytalanul fonja az egyik karját a derekára, majd dől a korlátnak.
   -  Adél idegösszeomlást fog kapni, segítenél? - emeli föl a csuklóját, ahol a rum ragacsos maszattá itta magát az öltönye ujjába - Na és milyen a buli?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843215#post843215][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.06. 18:01[/b][/url]

Mint valami viharvert kutya tántorgok a kibaszott teraszon. Érzem, ahogy a meleg vér folyik le az arcomon, gyönyörű, kör alakú cseppeket hagyva a talajon. Ujjaim között morzsolgatom, akkor tudatosul bennem az egész rendesen, teljesen elfelejtem, és az agyam blokkolja a tényt, hogy valószínűleg nem csak a föld van tele szilánkkal, hanem az arcom is.
Gondolkodás nélkül mozdulok, de William ellép tőlem, ami mondjuk teljesen érthető, azonban a szavak akkor is elhagyják ajkaimat. Már elfordulva hallom meg, ahogy utánam szól, ujjaim szorulnak ökölbe, ahogy lendületesen fordulok vissza. Most ölöm meg. Az esküvője napján. Mindenki szeme láttára. Lenne a terv. De Júlia mozdul, Adél válaszol a kérdésre - gyerekkori barát. Felhúzom felső ajkamat, kezemet ökölben tartva viharoznék el, de fejemhez kapva inkább csak elsétálok.
- El fogom vágni a torkod, William - motyogom magam elé, és a legjobb, hogy elégedetten fogom végig nézni, ahogy elvérzel, te hülye fasz. Az igencsak aggasztó - és sötét - gondolataimból Adél érintése rángat ki. Próbálok fókuszálni, de aligha sikerül, így inkább ellenállás nélkül megyek arra, amerre húz magával. Nem látok, basszameg, hogy állnék ellen? A pultról nyúlok le valami rongyot, ami azonnal az arcomhoz nyomok, miközben betuszkol minket valami helyiségbe. Gondolkodás nélkül nyomom arcomnak, hangosan szisszenek fel, ahogy még beljebb kerül pár szilánk a húsba.
- Meg fogom ölni - mondom ki hangosan is. - És örömmel fogom végig nézni, ahogy meghal a faszba - veszem el a rongyot arcomtól megszeppenve, ahogy Adél keze mozdul felé. Lesütött tekintettel, hangtalan tűröm, hogy bármit is csináljon vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843217#post843217][b]Vattai Júlia - 2022.02.06. 19:56[/b][/url]

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Figyelem az összezavarodott arcát és a kissé ügyetlen mozdulatait. Bár tudom, hogy helyesen cselekedtem mégis elfog a lelkiismeret. Azt hiszem igaza lesz, ha ezután majd látni se akar.
Karjai derekamra csúsznak. A kérésre rápillantok az öltönyére. Milyen szerencse, hogy nem Elias vérétől foltos, hanem az italtól. Bár ha jobban bűvöli a padlót néhány apró csepp lehet fel fog tűnni. Abban reménykedhetek, hogy esetleg túl elfoglalt most ehhez és inkább a gondolatait próbálja rendezgetni.
- Persze, nem gond, Suvickus - mondom ki a bűbájt először az öltönyére, utána gyorsan a padlóra is. Biztos ami tuti.
A kérdésre elmosolyodom.
- Naagyon sok pletykát tudtam meg az idősebb hölgyektől, lassan már a fél terem szaftos kis titkait ismerem. Az egyik koszorúslányt meg ott nyalták a mosdóba, úgy kellett kikerülnöm őket, pedig milyen kis ártatlankának tűnt -kezdek bele a fecsegésbe, csak, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat. Nemsokára meg kell keresnem Adélt és szólni neki Will...állapotáról. Mielőtt magyarázkodni kezdene neki.
- És te hogy érzed magad? Milyen nős embernek lenni? - pillantok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843221#post843221][b]William Martin Krise - 2022.02.06. 23:34[/b][/url]

Mozdulatlanul hagyja, hogy a bűbájt a ruhájára olvassák, és az végre megtisztuljon, majd a padló is, ahová a rumot öntötte. Magában hálát ad neki, hogy nem Adéllal áll most az erkélyen, aki biztosan őrjöngési görcsör kapott volna, ha bármivel bemocskolja az öltönyét. Apropó, Adél - kissé elhajol, hogy az elhúzott függönyön át elnézzen a terem felé, ahol a feleségét hagyta, most azonban nem látja őt. Ez azonban emlékezteti is valamire, így kevés feltűnéssel, de elengedi a lányt, hogy inkább a korláton támaszkodjon meg.
    -  Egyelőre? Nem is olyan rossz - válaszol a kérdésre könnyedén,  ugyanazzal a derűs közönnyel, ami eddig a napját jellemezte. Nem forgatta a szemét és nem tanúsított ellenállást, őszintén szólva Adél igazán a földhöz csapkodhatja a seggét örömében, annyira jól viselkedett eddig. Pontosabban: már akkor, amire emlékszik, ugyebár.
   -  Szerintem a nagybátyám is be fogja húzni az egyik lányt nemsokára. Legalább is csodálkoznék, ha nem így lenne. Apropó. Mit csinálsz később?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843222#post843222][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.07. 00:43[/b][/url]

Kisördög
Bride and beauty

- Ne nyúlj hozzá! - Még ő is felszisszen, fájdalmas látni, ahogy ez az ügyefogyott a bőrébe nyomja a szilánkokat. Jó, hogy a férje nem vágta fel az arcüregéig Jeremyt azzal az üveggel. Irányt vált a kezeivel, és inkább ráfonja őket Jeremy mindkét öklére, majd óvatosan lejjebb nyomja őket, lentebb a sérült arctól ronggyal együtt, hogy ne okozhasson több kárt magában. Ezután teljesen biztos, hogy a menyasszonyi ruhájára is mehet a Suvickus, de előbb rendbe szedi ezt az ökröt. Előbb még fel akarta pofozni, de most újból az agyába ötlött a néhány órával ez előtti párbeszédük:
"Miért, feleségül vennél?"
"Igen."
- Egyszer még ez a nagy szád lesz a végzeted, mielőtt még bárkit megölhetnél. - Jegyzi meg csendesen, inkább egy hangyányit most már aggódó-korholóan, semmint dühösen. Persze még most is zabos, mert majdnem botrányt okozott ez a hülye, de majd' megállt az ütője, mikor meglátta, hogy Will arcon csapja Jeremyt azzal a rumosüveggel.
Alapvető elsősegély híján most kénytelen a fertőtlenített, kitisztított lepedők közül egyet feláldozni és szakítani belőle néhány csíkot. Ezután a tenyerére fekteti az egyik nagyobb darabot, és a pálcáját még mindig az ujjai között forgatva irányítja Jeremy felé.
- Ne mozogj, csak kiszedem a szilánkokat. Maradj nyugton egy percre. - Egy Invito megoldhatja a problémájukat, ha Jeremy nem nyomta túl mélyre a kis darabkákat. Másként marad, hogy egyenkét szedegeti ki őket, úgy viszont tovább tartana az egész. Akárhogy is, ha sikerül kioperálni a szilánkokat, először eltünteti a vért a férfi arcáról, meg a saját ruhájáról is, azután egy jól irányzott sebgyógyítás. Az apróbbakkal még elbír a nem túl optimális manaáramlása ellenére is. Éljen a vélaság és annak hátrányai, hogy ennél többre nem képes.
Mikor Jeremy már sokkal prezentábilisabban néz ki, tényleg a két keze közé fogja az arcát, hogy megcirógassa. A szemei még mindig gondterheltségről árulkodnak. Tényleg jó napjuk volt Willel. Miért kellett beleköpni, de miért? Nem mintha nem érezne egy kis melegséget ez iránt a hülyegyerek iránt, de nagyon reméli, hogy nem őket teregette ki a férjének.
- Szóval? Mivel érted el, hogy szét akarja verni a csinos arcod? - Nem fogja elengedni a kérdést egykönnyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843223#post843223][b]Vattai Júlia - 2022.02.07. 01:01[/b][/url]

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Amikor Will már megint azt a fránya függönyt kezdi bűvölni egy pillanatra elsápadok. Csak nem jött vissza ennyire gyorsan. Ha most elviharzana már csak a megfogom a csuklóját és leülök a földre, hogy legalább ötven kiló visszahúzza megoldást tudom elképzelni semmi mást. Szerencsémre erről szó sincs, Will nem kezd tombolni és nem is lök le az erkélyről. A gondolat után picit hátrapillantok és konstatálom, hogy azért magasan vagyunk szóval ha... Nem, Will soha nem tenne ilyet.
Lassan elenged, az én mosolyom pedig egy pillanatra megrebben. Tényleg, minket most nem szabad így látniuk odabenn. Sohasem zavart ennyire a vérem minősége mint mostanában. Azért továbra is mosolygok, az illúziót fenn kell tartani.
- Jól áll amúgy, a karikagyűrű nagyon szexi - vigyorodom el, vállammal picit megbökve karját, gyengéden. Közben a korláton valamilyen csoda folytán az eseményeket átvészelő süteményért nyúlok. Édességet nem hagyunk kárba menni.
A nagybátyja? Nem tudom ki lehet Will nagybátyja egész pontosan, de valami öreg fasznak képzelem el az elmondottak alapján. Tuti majd valami oktondi fiatal liba lesz az áldozata.
- Miért? Kedved támadt egy kis szerepjátékhoz? - pillantok rá kacéran, közben a villával leválasztok egy kis darab barackos részt a sütiből és a számba teszem, aztán pedig elégedetten hümmögök.
- Kurva jó, kérsz? - a következő villányit Will felé nyújtom, ha pedig nem kéri akkor csak váll rándítva bekapom én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843224#post843224][b]William Martin Krise - 2022.02.07. 01:32[/b][/url]

A tenyere élével megdörzsöli a szemöldökét, érzi, hogy a csuklója cseppet belesajdul a mozdulatba, az ujjait elgondolkodva kinyújtva és behajlítva nézegeti egy kicsit azt. Mintha - de ez tényleg egy teljesen abszurd elképzelés, megütött volna valakit, de sokkal valószínűbb, hogy amikor elvesztette az egyensúlyát, akkor ütötte a korlátba. Igen, már emlékszik is, hiszen ugyanazzal a mozdulattal ejtette el az üveget.
Csodálatos, mire képes az emberi elme, hogy befoltozza az emlékezete réseit.
   -  Azt mondod? - az csuklójáról a tekintete az ujjára téved, a hüvelykujjával megforgatja az idegen érzetű ékszert, amit ösztönösen legszívesebben levenne, hiszen sosem hordott ilyesmit. A taszításra csak halkan elneveti magát - Pedig azt diktálná az illem, hogy levegyem, amikor veled játszom, de igazad van, szarhatok is rá.
Számít? Egyáltalán nem. Amikor a kezét ismét leengedi és visszatámaszkodik a korlátra, közben kissé megrázva a fejét, hogy nem kér a sütiből, ennek ellenére némi keserűség lesz úrrá rajta. Ezt azonban ahogy a felszínre tört, ő ugyanolyan gyorsan elnyomja ismét. Majd ha otthon lesz, majd ha egyedül lesz, majd ha magányos lesz és szomorú, akkor visszatér erre az önmarcangolásra.
   -  Különben tényleg örülök, hogy itt vagy. Mármint. Köszönöm. Nélküled elég nagy szopás lenne. Szóval ha ennek az egésznek ma este vége, akkor tudod...
- von egy aprót a vállán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843225#post843225][b]Vattai Júlia - 2022.02.07. 02:22[/b][/url]

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Mindig mikor valamit nagyon néz kicsit ideges leszek, nem bízom igazán a varázslatomban, vagy nem is tudom. Aggódom. Legszívesebben megfognám a csuklóját és lehúznám maga mellé, rászólva, hogy ne nézegesse, de kicsit gyanús volna.
- Mhm - bólintok a  kérdésre a gyűrűt figyelve. Ad valami bájt a megjelenéséhez. Talán a tiltott gyümölcs logika miatt.
Az illem. Ezen a szón nem tudok nem elvigyorodni. Nem hiszem, hogy akármelyik kapcsolatbéli momentumunk illedelmes lett volna. Az első egy hideg csónakházban volt.
- Engem nem zavar, de ha ki szeretnéd fújni a házasságban felgyülemlett gőzt szívesen eldugom pár órára, úgy, hogy ha keresnéd se találod meg - vonom meg a vállamat. Már azt is tudom, hova tenném. A hátára ragasztanám. Ott soha senki nem keres semmit. A kis felajánlására testemmel is odafordulok hozzá, de nem csökkentem a távolságot vagy hasonlók. Ráérősen elnyammogom a számban lévő falatot utána egészítem ki a felajánlását.
- Szóval elvinnél majd egy ötcsillagos étterembe jóllakatni a hálád jeléül? - tréfásan jegyzem meg, aztán jót kacagok magamon. Nem várok tőle ilyesmit. Nem kell a pénze. Se zölden se más formába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843234#post843234][b]William Martin Krise - 2022.02.07. 17:28[/b][/url]

Mély levegőt vesz és benntartja pár pillanatig, amíg behunyja a szemét. Épp egy leheletnyit idegesnek érzi magát, úgy, mintha egy rémálomból ébredt volna, amiben megrémisztették: az álom elmúlt, de az érzés perceken át még megmarad. Ezt azonban nem nehéz az esküvő és általában a tömeg számlájára írnia, hiszen pont a feszültsége levezetése okán jött ki az erkélyre percekkel ezelőtt. Nincs oka gyanút fogni, még Júlia viselkedése is ugyanolyan pimasz és természetes, mint általában.
   -  Én inkább tábortűzre és tequilára gondoltam, de ha étterem kell, végül is alkuképes vagyok. - válaszol míg ő is felé fordul, a fél kezével eleresztve a korlátot. Az ismeretségük hajnalán Júliát egész más fiókba csoportosította, mint azokat a nőket, akik elvárnák a kényelmet és a luxust. A lány könnyű, bármikor megkapható és igénytelen: otthon, egy bár mosdójában, egy csónakházban, teljesen mindegy, sosem ellenkezik és sosem húzza a száját. Eszébe sem jutna étterembe vinni - úgy, ahogy azt a feleségével tette, akit a számegyenes épp ellentétes végére kategorizált.
Valójában jobban szereti, ha az életében mindennek és mindenkinek megvan a maga helye.
   -  Most megyek és hátra eljutok vécére anélkül, hogy valaki pofázni akarna velem. Te meg - elpillant először a függöny, majd az erkélyen túl sötétlő kert felé, közelebb lép, az állát megérintve húzza magához egy gyors, sütiízű csókra. Mielőtt pedig ezt bárki észrevenné, lép is hátra - próbáld meg ne halálra unni magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843275#post843275][b]Vattai Júlia - 2022.02.07. 22:41[/b][/url]

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

A tábortüzes gondolatra felcsillan a szemem. Imádnám. Kimenni valami erdőbe, tábortüzet rakni, sütögetni, iszogatni aztán a sátorban tovább fokozni a tűz melegét valami sokkal forróbbal.
- Jó a tábortűz, a kis csónakázás után érdekelne más szabadtéri program is veled - kuncogok.
Aztán már megint el akar menni. Hülyét kapok. De most már nincs több indokom kinn tartani, így csak bólintok. Be kéne zárni a wc-be akkor talán nyugton maradna.
- Igyekszem, de vacsora után valami kis félreeső helyen elszórakoztathatnál - vonom meg a vállamat a csók után. Figyelem,ahogy elindul, aztán mintha épp most jutna eszembe felnyögök és csuklója után nyúlok.
- Oh várj, ha utána Adélhoz mész, mond már meg neki, hogy a koszorúslányt akit pár órája bízott rám a hiszti miatt, még a gondolataiból is kitöröltem a további nyafit. Szerintem mindjárt ezzel is kezd ha meglátod, mert eléggé aggódott miatta, biztos meg fog nyugodni ha hallja, hogy minden okés - megcirógatva az előbb elkapott kezet engedem el és mosolyogva engedem útjára. Én még kinn maradok megenni a sütit. Aztán pedig talán keresek valakit akivel elütöm az időt vacsoráig. Talán megtudhatok még pár hasznos pletykát erről-arról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843287#post843287][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.08. 16:32[/b][/url]

Felső ajkam húzódik fel a jó tanácsra. Valamivel el kell állítanom az arcomból ömlő vért, és jelenleg nem állok a helyzet magaslatán pálca híján, így marad az, hogy a fájdalomra hagyatkozva igyekszem nem elveszteni a kontrollt.
- Akkor viszem magammal - morgom magam elé, mint egy durcás gyerek. Hagyom, hogy Adél úgy mozgasson, ahogy neki tetszik. A kezdeti megszeppenésemet igyekszem palástolni. Valóban aggodalom van a hangjában vagy már csak beképzelem magamnak, mert azt akarom kihallani belőle? Ha valóban az van benne… siker. A melegség végig fut a gerincem mentén az elégedettség miatt, de hamar megfagy bennem a vér, ahogy a pálcája fordul felém. Tekintetem hideg lesz, végül beleegyezően bólintok és fordítom felé a sérült felületet, hogy kiszedhesse belőlem a nem odavaló szilánkokat. Hangot nem hallatok, mindössze arcom izmai húzódnak össze, ahogy a mélyebbre fúródó szilánkok tesznek eleget az elhangzó bűbájnak.
Lassan fordulok vissza felé, egyetlen egyet pislogok, mikor a puha tenyerek már arcomat érik. Halvány mosoly bukkan fel arcomon. ahogy lesütöm kékjeimet, lassan engedem ki a benntartott levegőt. Csak felsandítani merek rá a kérdésre, majd pillantok vissza a padlóra, szemöldököm szalad ráncba.
- Megkérdezte ki hívott - dörzsölöm meg tarkómat. - Közöltem, hogy Júlia - egyetlen pillanatra függeszkedik pillantásom arcára. - Nem mondhattalak téged, a végén még… érted - vonok aprót vállaimon, csípőmet döntöm a legközelebbi felületnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843293#post843293][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.08. 18:58[/b][/url]

Kisördög
Bride and beauty

Nem kommentálja a dolgot, csak megforgatja a szemét. Hogyne, viszi magával Willt, persze. A befektetése nem megy innen sehová, maximum a hitvesi ágyukba kialudni az esküvő fáradalmait. Vagy épp továbbvinni a jól indult hangulatot, ki tudja? Ja bocsánat, mind tudják, hogy ebből esélyesen semmi nem lesz, mert Will épp most vert szét egy üveget Jeremy arcán.
Inkább kiszedi varázslattal az üvegszilánkokat a csinos arcból, és begyógyítja a sebeket, mielőtt hegesednének pár nap alatt és elcsúfítanák az ő kedves kis boytoy játékbabájának az arcát.
És a játékbabája rendkívül okos, ha nem hazudott. Amit mond, logikusnak tűnik: tudja, hogy Will ugrik, ha Júliáról van szó, akár szerelemből, akár más indíttatásból. Ő sem inzultálhatta következmények nélkül azt a kívánatos kis ribancot. Jeremy, Jeremy...
- Ne hozd fel neki Júliát többet. Bár belőled kiindulva most már azért is ütni fogod a vasat, hm? Ördögfajzat. - Leheletfinom csókot nyom Jeremy homlokára, miközben a két keze még mindig nem engedte el az arcát. Kicsit feljebb irányítja ezután azt a puffogó fejet elégedett félmosollyal a szája körül, bár ez a gyér fényben, ami a felettük lebegő fénygömbből származik, lehet, nem is látszik tisztán.
- Ügyelj jobban magadra. - Az ujjai cirógatón szaladnak végig Jeremy szeme alatt. - Nem szeretném, ha baja esne a legértékesebb játékomnak. Egyetértünk? - Vajon Jeremy meddig bírja, hogy ne fojtsa meg a királylányt, mert a játékának nézi? Adél viszont rövidesen elereszti a férfit, hátrébb is lép egy lépést.
- Jobb lesz, ha elmész ma estére. Nem tudom, mit hagytam hátra, és meg kell akadályoznom, hogy ebből botrány legyen. Majd kereslek az iskolában. - Nyilván nem hagyja csók nélkül a kis szeretőjét, de tényleg ki kell tennie a szűrét innen, vagy legközelebb az anyja fogja Jeremyt és Júliát is kilökni. Magda nem hülye, bizonyára rájött elég hamar, hogy a lánya megint valami szarkavarásban töri a fejét szokásához híven.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843382#post843382][b]Mórocz A. Móric - 2022.02.12. 00:53[/b][/url]

Lehet bennem van a hiba - ennek az esélye konkrétan nulla -, de engem valahogy soha nem érintett mélyen egyik vagy másik ember identitása. Néhányan ezt úgy kezelik, hogy Merlinre, de izgalmas - mintha csak valami fasza új kviddics eredményt értünk volna el. Mintha… lenne hírértéke. De miért hírértékű egy lánynak vagy egy fiúnak a nemi identitása? Tiszta tétó mindenki, én mondom.
Hatalmasat harapva a gyrosba bólogatok barátnőmnek, mert teljesen igazat kell neki adnom ebben. A szósz folyik mindenfelé, így megtorpanva ugrok egyet hátra két lábbal, miközben felső testemet előre tolom, szóval megúszom a fürdést. Figyelek tovább Rinre, majd szemöldököm szalad ráncba. Kezdeményezés? Mármint… mihez? Kékjeim kerekednek ki.
- Mehlinhe mhondd, hogy nem fekhüdtél le vhele - pislogok Rinre, mint valami hülye. Tudom, hogy ő nem az, de néha olyan naiv és szerencsétlen tud lenni, az már szinte fáj, és én meg nem mindig vagyok ott, hogy megvédjem a valagát. Figyelemmel arra, hogy erről az Ádám gyerekről sem tudtam. Fellner… ez levitás, nem? Basszameg, azokkal meg csak a baj van. És tessék! Porondon a másik.
- He? - nyelem le a falatot. - Mi lenne? - indulok tovább. - Ő Kiscsibe, én meg nem. Ő tud repülni, én meg nem. Ő csipog, én meg nem. Sztori vége - vonom meg vállaimat, harapok, ami majdnem a torkomon is akad, ahogy Rin felkiált. Én is a szalon felé pillantok, megint megállok.
- Ez egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Csak mondom - nézek körbe. - A semmi közepén egy szalon. Mi van ha lerohad a gyönyörű arcom? Vagy, ami rosszabb, a Mórocz ékszer? - halálosan komoly arccal fürkészem Rin arcát, majd röhögök fel. - Szarok bele, nézzük meg - tolom arcomba az utolsó falatot is, megtörölközöm a szalvétába, kidobom a cuccost, kis vizet öntök a kezemre, ami tökéletesen megfelel egy kézmosásnak, majd Rin kezét megfogva indulok a szalon felé. Ha itt nem kapunk el semmit, mindent túlélünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843448#post843448][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.14. 20:59[/b][/url]

Nem fogom tagadni, hogy nagyon jól esik, hogy Zalán megért. Kevesen vannak az életemben, akik valóban megérthetnék ezt a szenvedélyt, amit egy adott sport, vagy tevékenység iránt érzel. Az az igazság, hogy a baleset után, csak még jobban ragaszkodom a lovaspólóhoz, ami a hegedű rovására megy, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt anya is észrevette már. Egyelőre nem szólt, én meg nem fogom elébe menni a vitának.
- A szüleim csak akkor hívnak így, ha komoly témáról kell beszélnünk, vagy valami nagyobb volumenű eseményen vagyunk - vakarom meg tarkómat. - A manók meg tiszteletből, bár megkértem őket, hogy legyenek szívesek ne... - megvonom végül vállaimat és elfordulva barátomtól állok neki felszerszámozni inkább a lovat. Zalánt sem akartam kihagyni, így megkértem a szíj meghúzására, amit a szemem sarkából követtem végig, majd egy mosollyal konstatáltam, hogy teljesen jól csinálta.
Megsimogattam a ló orrát, majd Zalánhoz bicegtem, hogy megnézzem a szíjat. A két ujjam még belefért, szóval tényleg remek. Hangosan nevetek fel.
- Nem, nem fog - csóválom meg fejemet jó kedvűen. - Nem is mentek azonnal önállóan. Az én felelősségem, hogy túléld, szóval... elővigyázatosak leszünk - bólintok egy nagyot, mintha csak magamat akarnám megerősíteni. Erről nincs szó. Egyelőre. - Na, pattanj - döntöm vállamat a ló oldalának, így sérült lábam helyett ő tart, majd kulcsolom össze ujjaimat, hogy Zalán beleálljon. - Nincs nálam pálca, ezt meg egy mugli származású boszorkány mutatta még az egyik versenyen. Elfelejtettem, hogy nevezik, és nem is baj. Apáék nem örülnének neki - vonom meg vállamat. - Szóval lépj bele és fellendítelek. Remélhetőleg - nevetek fel halkan, majd várom türelmesen, hogy megcselekedje. Ha megteszi rugózok párat, majd lendítem fel a lóra. - Ugye nem estél le a másik oldalon? - fogom magamhoz a mankót, ahogy ellépek a lótól és felfelé pislogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843624#post843624][b]Hollósi Zalán - 2022.02.17. 23:18[/b][/url]

- Még mindig jobb, mintha bugyután becézgetnének. - az édesanyja ágáról jellemző volt, hogy mindenki Zalánkázni próbálta őt. Az anyja esetében még eltűrte, bár az utóbbi időben azt is egyre kevesebbszer. Vállat vont ő is végül, jelezve, hogy vicces meglepetés volt ugyan, de nem zavarja őt Kornél másik neve.
 Csak amikor barátja felvette azt a különös pózt, akkor kezdett dolgozni az agya azon, hogy mégis hogyan fog felszállni egy ekkora állatra. Fejét ingatta, mert nem tartotta jó ötletnek, hogy Kornélt terheljék ilyen mozdulatokkal. Látott valami kengyelféleséget a lovon, de az is túl magasan volt, hogy felérje.
 - Csak hogy tudd, ez egyáltalán nem tetszik így - mutatott a fiú kezére. Habozott egy darabig, de amikor látta, hogy máshogy nem fog menni, belelépett Kornél kezébe. Hamar elruhaszkodott a rögtönzött emelvénytől és szélsebesen kapaszkodó után nyúltak ujjai. Valahogy sikerült felhasalnia Mountain hátára, de amikor arra került a sor, hogy egyik lábát átlendítse, egyensúlyát vesztette. Meg kellett kapaszkodnia ismét, hogy ne csússzon le teljesen a másik oldalon.
 - Nem! - nyögte szinte azonnal Kornél kérdésére. - Jól vagyok.
 Esetlenül ficergett, hogy lassacskán újra egyensúlyba kerüljön a lovon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843642#post843642][b]Cassandra Romanova - 2022.02.18. 10:02[/b][/url]

- Te most pletykálkodni szeretnél? - hamiskás mosolyra húzódnak vérvörös ajkai, miközben ellenőrzi a kis tükörben, hogy sminkje rendben van-e. Mindenképp szeretné elkerülni, hogy idő előtt elkenődjön. Egyébként azt mondják, hogy rúzsa csókálló, ezt pedig feltétlenül le kell tesztelniük, csak azért, hogy a későbbiekben már rutinosan vághassanak neki olyan vállalkozásoknak, mely a legtöbb aranyvérűt felháborítaná. - Egyébként Adél terhes, ez biztos. Ha rosszindulatú volnék, azt mondanám, nem Willtől van a gyerek, de erre a vádra semmi alapom nem lenne, a rosszindulat pedig távol áll tőlem - nem is szólhatna ennél igazabbat, hisz egyetlen egyszer sem próbált meg befeketíteni senkit, nemhogy szándékosan ártson másnak. Az, hogy született erejével akár akaratán kívül is sikerült megbabonáznia másokat, inkább nevezhető kellemetlen mellékhatásnak, semmint előre kitervelt fondorlatnak.
- Gyerek? - elkerekednek szemei és érzi, ahogy kirázza a hideg. - Nem, egyáltalán nem. Nem állok rá készen - ennél több tagadást képtelenség egyetlen válaszba sűríteni, így bizonyára Kornél is érezheti, hogy Cassandra nemhogy nem gondolkodott ebben, jelen pillanatban még nem is vágyja. Ennek persze semmi köze a férfihoz, nem az ő hibája az, hogy a lány pusztán gyermek még, egyelőre pedig talán magáról kéne megtanulni gondoskodni, nem pedig egy másik hús-vér élőlényről.
Előlépve nehezére esik leplezni az elégedettséget és azt a szívdobbanást, melyet akkor érez, mikor Kornélba fojt minden szót. Meg sem áll egészen az ágyig, egészen pontosan addig, míg jövendőbelije mellé nem ér. Talán valahol azt gondolja, a férfi majd szemérmesen lesüti szemét, s eszébe sem jut érinteni, vágyát kifejezni, s inkább tartja majd illetlennek, netán gyermeki oldala kerül előtérbe, mely nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Talán ezért is lepi meg a lánykérés, mely nem is igazán kérdés, hisz a szülők eldöntötték helyettük. Mégis, ez az apró gesztus, hogy ő maga akarja így, nem pedig a kényszer szüli házasságukat, finom mosolyt csal arcára. - Hozzádmegyek - hagyja, hogy csuklójánál fogva közelebb húzzák, s ösztönösen hunyja be szemeit, amikor ajkaik találkoznak. Mintha áramütés érné, olyan magától értetődően tökéletes ez a pillanat. Szabadon hagyott jobbját a váll vonalán végighúzva csúsztatja a nyakra és tarkóra, hogy aztán engedelmesen üljön a másik ölébe. Bár nem igen került még ilyen helyzetbe, valamiféle belső érzés vezérli mozdulatait: az eddig tarkón nyugvó kéz immáron átkarolja a nyakat, míg a másik a mellkasra csúszik, kiszabadulva a forró férfi tenyérből. Engedi, hogy a könnyednek, lágynak induló csók elmélyüljön, szíve majd' kiugrik a helyéről, s most már türelmetlen. Többre vágyik. Ujjai a felsőbe marnak, megmarkolják, úgy húzzák közelebb magához, akár egy mágnes a fémet.
Tudja, hogy ma ennél tovább nem mehetnek, de szeretné kiélvezni. S nem csak így, érzi, hogy le akarja venni a parókát, le akarja mosni a sminket, a maga ruháiban akar lenni, azt akarja, hogy úgy is vágyjon utána Kornél. Hogy aképp vágyjon utána igazán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843644#post843644][b]Ipkovich Kornél - 2022.02.18. 11:11[/b][/url]

A pletykálás gondolatára zavartan húzódik mosolyra szája, mert bár nem illik ezt hangosan kimondani, de Cassandra már majdnem a családja, vagyis, arra kell gondolnia, hogy előtte már szabad ilyen szavakkal élnie, és ahogy a lány, úgy ő maga is szerencsésebb volna, ha elengedné magát. Hiszen, ha ezt nem teszi, vajon a lány hogyan is ismerhetné meg őt? Kornél ezt tudja és el is ismeri, a mai nap után pedig tudja, hogy megteheti, már nem kell vele annyira udvariaskodónak lennie. Mielőtt félreértés történne, szeretném konkretizálni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a világ legbájosabb óriása mostantól átvált undok és mufurc zsarnokká, csupán annyit tesz, hogy bevállalhatja gyengeségeit, és ennek egyike az, hogy szereti a pletykákat. Hibáztatnunk kéne érte? Egyáltalán nem.
Ipkovich Kornél napjai nagy részét apró gyermekek között tölti, akik számos frizurát készítenek neki és teapartira invitálják, ahol szüleikről és társaikról mesélnek történeteket. Ő maga már rég tudta, hogy Piros és Lili szülei, pontosabban a két kislány anyukája egy párrá lettek, mielőtt még ezt bárki előtt felvállalták volna. A kislányok látták, hogy anyukáik csókolóznak, és ezt egy teázáskor elmesélték. A kisgyerekek sokkal könnyedebben veszik azt a tényt, hogy azonos nemű szüleik vannak, sokkal könnyedebben beszélnek róla. A két kislány pedig boldog, hogy testvérekké váltak. Emellett érdemes azt a tényt is kiemelni, hogy a férfiak igenis szeretnek pletykálni. Persze ezt nagyon sokan nem vállalják fel, valószínűleg féltik férfiasságuk csorbulását, de legyünk őszinték, Kornél ezt félti a legkevésbé.
- Érdekes pár, kissé merev. Azonban nem kizárt, hogy valóban nem tőle van, én is ezt éreztem. - Ha a gyermeke nem az övé lenne, Kornél valószínűleg akkor is nagyon szeretné. Az a fajta férfi, aki apának született, ha a jó zsaru, rossz zsaru felállásban gondolkodunk, egészen biztos, hogy ő a jó lesz, és Cassandrának kell majd határozottnak lennie. Azonban, úgy véli a neki szánt lány tiszta és erkölcsileg makulátlan, vagyis, ha egy nap gyermeke születik, az tőle lesz majd, vagy, legalábbis a házasságukba születik. De inkább abban biztos, hogy valóban a közös gyermekük lesz. Boldog gyermek vagy gyermekek, pár év múltán. Az első éveket csak vele kívánja tölteni, és ahogy a lány ajkait érinti, oldalát simítja, tudja, hogy ez a boldogság az, ami hiányzott az életéből. Cassandra hiányzott belőle. Nem azért nem házasították ki, mert elfeledkeztek róla, hanem mert az, akivel élnie kell, még nem jelent meg. Most viszont itt van, ölébe húzva csókolja, érinti, simítja. Többet akar, sokkal többet. A lányt akarja, most. Mégha nem is kaphatja meg.
- Nagyon gyorsan össze kellene házasodnunk - belemosolyog a csókba, és vágytól égő szemekkel pillant fel a lányra, hiszen most kicsit magasabban van, mint ő. Állára és gyönyörű ívű nyakára csókol, teste különböző részei pulzálnak, érzi ágyéka vágyát, ujjai bizsergését, gyomrának mozzanatait. Érzi, ahogy szíve intenzíven ver, olyan hevesen, mely korábban nem jelent még meg. Érzett már vágyat, vonzalmat, szerelmet, nem idegenek számára a testiség, Cassy azonban más. Ő több, más impulzust generál benne rendszeresen. - Szerettelek volna már megcsókolni, de nem akartam tolakodó lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843654#post843654][b]Marina Darik - 2022.02.18. 22:20[/b][/url]

#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki

Felnevetett Loki szerencsétlenkedésén. Azt se értette barátja hogy képes abból a mhmm… csodából még egyet megenni. Nem hogy menet közben. Vagyis most már tudta hogy. Kisebb szünetekkel, mikor csak reménykedett a másik, hogy nem lesz tiszta trutyi mindenhol. Viszont jókedve egész gyorsan átcsapott feszültségbe, amikor a szöszke visszakérdezett.
- Hát szóval megcsókolt, és éreztem, hogy mást is akar. De engem túlságosan érdekelt ez a filmizé. Szóval leállítottam - kezdte el felvázolni a szituációt. Igazából négy szóban meg tudta volna adni a választ, de hát ismerjük Marina Darikot. Megállíthatatlan a lepénylesője. - Aztán amikor vége volt, nem akartam, hogy azt higgye nem érdekel. Mert amúgy de. Nagyon jól csókol - szögezte le, és haját a füle mögé tűrte. Két kezét maga elé helyezte magyarázás közben. - Szóval ott voltam a srác szobájában, making outoltunk. És akartam. Ő is akarta. De.. nem tudtam. Tudod milyen vagyok, nekem ehhez kell az érzelmi kötődés - sóhajtott fel zavartam. Más lányoknak olyan könnyen megy. Csak engedik magukat, mert jó nekik. Aztán másnap úgy csinálnak, mint akik nem is ismerik egymást. Annyival könnyebb lehet. - Szóval nem, végül nem feküdtünk le. De megbeszéltük, hogy filmezünk még - jelentette ki félve, hogy mit fog a másik szólni. Még ő sem tudta, hogy mit gondoljon róla. Boróka túlságosan meggyepálta a szívét.
Habár lett volna véleménye a Kiscsibés témában, inkább megtartotta magának. Móricnak erre egyedül kellett rájönnie, ha ő beleszól az csak rosszat fog tenni neki meg az egójának. Szóval csak bólintott. Nem repülnek együtt.
- Ugyan már. Ha ez lesz, akkor megkeresem neked a gyorsos csajt és majd segít az ékszereden - legyintett a barna, és egy hatalmas mosollyal fogadta a beleegyezést.
- YES! - ujjongott, és hagyta, hogy Loki vezetésével betérjenek a helyre. Hogy mit akartak ott? A franc tudja. Emléket. Valamit, amit senki nem vehet majd el tőlük.
Ahogy benyitottak Mae szája elnyílt. Az első és legfontosabb: kívülről rosszabbul nézett ki. Nem volt még mindig a legbizalomgerjesztőbb hely, de annyira nem is volt putri, mint először hitte. Talán nem kapnak vérmérgezést.
- Nézd, az a pillangó pont illik hozzád. Rakhatnád a derekadra - cuppogott egyet a lány, ahogy magában elképzelte hogy nézne ki Loki vele. Aztán megjelent egy nagydarab csávó.
- Segíthetek, tubicáim? - szólt, felmérve az egymás kezét szorongató párost. Lehet kicsit megtévesztően voltak. Nem az első eset lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843749#post843749][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.21. 16:00[/b][/url]

Aprót bólintok Zalán felé. Végül is van abban valami, amit mondd. Inkább a Saul, mint valami elvetemült becézése a Kornélnak, amit sokkal nehezebben venne be a gyomrom. Bár a Saullal sem állok éppen jó viszonyban, de egy fokkal tényleg jobb. Oké, így már nem is olyan vészes ez a Saul név dolog, bár még mindig jobban örülnék neki, ha ez így rejtve maradna mindenki előtt.
Felvéve a boszorkánytól tanult pózt várom, hogy Zalán csizmája csusszanjon ujjaim közé, majd csak szememet forgatom meg arra, hogy mi nem tetszik neki. Nem válaszolok, erősen koncentrálva lendítem fel barátomat az állat hátára, majd mankómat magamhoz véve kérdezek és sétálok arrébb.
- Azt látom - biccen oldalra fejem. - Remekül csinálod. Ülj kicsit előrébb, és a feneked belecsúszik a nyeregbe, úgy sokkal kényelmesebb lesz, és meg tudom neked csinálni a kengyelt - mosolyodom el halványan. Megvárom, míg megteszi a kérést, majd lépek oda, hogy Zalán lábának megfelelő hosszúságra engedjem a szíjakat. Szerencsére ez megy egy kézzel is, és Mountain is megkönnyíti, így mikor a másik oldalon is beleillesztem barátom lábát ellépek tőlük.
- Felkészültél? - nézek fel szélesen mosolyogva, végül indulok el kifelé, a ló is azonnal mozdul, hogy kövessen, majd kapom le a hosszú szíjat az egyik állás elejéről. A kantárra csatolom, majd indulok el kifelé, és itt jövök csak rá, hogy Mountain volt a legjobb választás: igazodik az én tempómhoz. Az istálló bal oldalánál fordulok be, pár perc múlva már a fedett pálya közepén állok, ami a tértágító-bűbájnak köszönhetően sokkal nagyobb teret ad. Nem véletlen szoktak nálunk lenni az edzések. Az Athanaczkovics család előszeretettel adja oda a pályát ilyen alkalmakra.
- Oké, figyelj. Nem bonyolult egyébként, kicsivel kell több mindenre figyelned, mint a seprűnél - lassan intek, így a ló indul el körülöttem körbe-körbe egyre nagyobb körben. - Ha a sarkaddal megérinted az oldalát fokozatosan gyorsít, mint egy... hát mint egy ló - nyammogok kicsit. - Csak itt a vágta után van az, hogy felszáll, amit mi egyelőre nem szeretnénk. Raktam neked plusz szíjat, szóval a kantárt elengedheted és megfoghatod a két ívet a nyereg előtt - mutatok is rájuk. - De ha biztonságot ad, felőlem foghatod a kantárt is - bízom Zalánra a döntést. Végül is mindegy, mert nem engedtem ki, így összekötve van a ló marjánál. - Szóval kapaszkodsz, a térdeddel pedig a nyergen lévő kis pukli mögött szorítod az állatot. Minél gyorsabban mész, előnyösebb annál jobban - miközben osztom meg az információkat forgok körbe-körbe, ahogy Mountain is teszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844058#post844058][b]Hollósi Zalán - 2022.03.04. 15:56[/b][/url]

  Nehezen hitte el, hogy az a műsorszám, amivel majdnem lezúgott a lóról, remeknek mondható. Megjegyzést azonban nem tett, mert minden lélekjelenlétét lekötötte az alatta mozduló többtonnás jószág. Érezte a lába alatt, hogy rándulnak az izmok, tágul a tüdő, mozdulnak a lábak. Most már minden hasonlóság, amit a seprű és egy abraxán között feltételezett magában, semmivé foszlott.
 Végrehajtotta barátja utasításait, de nem fogta fel, hogy éppen mit csinál.
 - Nem - vágta rá azonnal és az állat sörényébe akart kapaszkodni, ahogy elindultak kifelé. A benne kavargó ambivalencia leírhatatlan volt. Menni akart, de mégsem. Talán mert nem érezte még, hogy teljes kontrollja lenne a szituáció felett. Ehhez képest Kornél sokkal bátrabbnak bizonyult, amikor felszállt a Kométára.
 Ujjai keresték a stabilitást. A kantárhoz nyúlt, pont amikor mondták neki, hogy mibe kapaszkodhat még.
 - Szóval ezt... meg... - lepillantott és sorra vette a pontokat, hova kell tennie a lábát és mit kell szorítania. Aligha jegyzett meg belőle valamit.
 - Szent griffgané, hogy tudsz ennyi mindent megjegyezni? - értetlenkedett, miközben megint helyezkedni próbált. A sarkával rászorított Mountain oldalára, ami nem volt a legjobb ötlet, mert érezte, hogy az állat gyorsítani kezd. - És hogyan állok meg vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844117#post844117][b]Dana Straw Berry - 2022.03.05. 19:33[/b][/url]

A karácsonyi parti nem egészen úgy sikerült, ahogyan azt megálmodtam. Így még jóval a vége előtt leléptem a helyszínről Alex barátommal, majd inkább beültünk a helyi pizzázóba enni egy jót, miközben végig csevegtük az estét. Sajnáltam, hogy Karolának rossz kedve volt, de teljesen meg tudtam érteni. Ő ott maradt a bulin, és az ismerőseivel csevegett, mikor elköszöntem tőle. A szünidőben megbeszéltük Alexszel, hogy ellátogatunk Debrecenbe a botanikus kertbe, ahol készít majd néhány fotót. Már nagyon vártam ezt a kis kiruccanást, még sosem jártam ezen a helyen. Megbeszéltük a fiúval, hogy a főbejárat előtt találkozunk. Egész szép idő volt, kicsit hűvöske, napsütéses, és még a szél sem fújt. Kicsit utána olvastam a helynek, rengeteg különleges növény kapott itt otthont egy hatalmas területen.
- Szia! - üdvözöltem mosolyogva a barátomat, miután megérkezett ő is a helyszínre. Biztos voltam benne, hogy remek fotókat fog majd itt készíteni, hiszen minden tényező adott volt hozzá.
- Mesélj, hogy telt idáig a szünidő? - folytattam tovább vidáman a csevegést a fiúval. Közben izgatottan vártam, hogy fog ez a kis kiruccanás elsülni, és milyen növényeket ismerhetek majd meg élőben is. Ugyanis sokukat csak könyvekben láttam, illetve volt még ezeken kívül rengeteg olyan növény itt, amelyekről még sosem hallottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844233#post844233][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.09. 17:18[/b][/url]

Szerencsésnek mondhatom, hogy az olyasfajta “félelem”, mint ami most kiül kicsit Zalán arcára, engem elkerült, bármikor kerültem egy abraxán közelébe. Már gyerekként sem tartottam a nálam jóval hatalmasabb állatoktól, csak még nagyobb öröm volt, mikor kiderült, hogy megülni is megtudom őket.
Hangosan nevetek fel a kérdésre, miután befejeztem a kisebb monológot. Rendben, az én saram, igazán mondhattam volna lassabban is, de félő, hogy az én izgatottságom sokkal nagyobb jelenleg. Soha nem volt még egyetlen barátom sem, aki eljött volna hozzánk, főleg nem úgy, hogy már az első napon az egyik lovam hátán láthatom. Szélesen mosolyodom el, szemöldököm megemelkedik, ahogy Mountain gyorsít a lépésein.
- Normális esetben magad felé húzod a két kantárszárat, de most… - a szárral húzom kicsit beljebb a ló fejét, aki automatikusan lassítani kezd. - Én figyelek majd mindenre, ne aggódj. Szólj, ha készen állsz a gyorsításra - bólintok aprót. - Azt is megkönnyítjük majd neked - bólintok ismét, mintha csak magamat erősíteném meg. Kékjeim zizzennek a ló szárnyai felé, így beljebb és beljebb húzom az állatot, míg meg nem áll előttem.
- Egy pillanat - ejtem le a földre a feltekert futószárat, majd Mountain mellé lépve húzom ki az egyik szíjat, tekerem szárnyára és csatolom vissza. Ezt a mozdulatot ismétlem meg a másiknál is. - Bocs, de mióta lesérültem, senki nem lovagolja őket gyakran, így valószínűleg mennének már, de megelőzzük - mosolygok felfelé Zalánra. Vádliját paskolom meg, majd lököm meg a lovat, hogy menjen kijjebb és induljon is el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844253#post844253][b]Hollósi Zalán - 2022.03.10. 03:29[/b][/url]

Egy pillanat erejéig elcsúsztatta tekintetét Mountain nyakáról Kornél felé, amikor érezte, hogy segít neki lassítani. Ki lehetett a kék íriszből olvasni a bizonytalanságot. Tulajdonképpen minden mozdulatáról lerítt ez az érzés.
 - Nem, nem aggódom. Áh. Miből gondoltad? - zavart nevetés hagyta el ajkait, hangjában pedig cseppnyi irónia keserítette kísérletét arra, hogy elviccelje a dolgokat. Nem volt rá jellemző. Talán Autumn hatása. - A sebességgel nincs gond. Csak nehéz megszokni, hogy... él a jármű.
 Azért nyugodtabb lett kicsit, amikor megálltak. Mountainnel egy időben szusszantott, amikor barátja közelebb lépett hozzájuk. Amíg ő ügyködött a szárnyaknál, Zalán ujjait szétterítette az állat hátának egy pontján. Ilyenkor stabilnak érezte. Igaza volt Kornélnak, csak meg kell szoknia. Mindig is ügyesen egyensúlyozott, nem kéne, hogy gond legyen ezzel. Ilyesfajta gondolatokkal győzködte magát, amíg újra el nem indultak.
 - Még jó, hogy Szofi nem látja az első körömet - jegyezte meg fennhangon. - Egészen biztos, hogy kinevetett volna. Nem tudod, mire vállalkoztál, amikor beleegyeztél, hogy eljöjjön.
 Fülében csengett kuzinja nevetése. Gyakran hallhatta, valahányszor butaságot csinált és biztos volt benne, hogy sokkal nehezebb lenne koncentrálnia a jelenlétében. Talán addigra már menni fog neki.
 Már jó pár kört megtettek, aminek meg is volt a hatása. Zalán kezdett ráérezni a négy láb ritmusára és sokkal kevesebbet dölöngélt, mint az elején. Néha megpróbálta ő meghatározni a tempót. Egyszer sikerült, máskor váratlanul érte egy-egy mozdulatának eredménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844695#post844695][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.21. 19:19[/b][/url]

Hangosan nevetek fel Zalán reakciójára. Kicsit minden sejtjéből az sugárzik, hogy nem biztos magában, de őszintén: egyáltalán nem hibáztatom ez miatt. Talán, ha gyorsabban ment volna alattam az a seprű, akkor én is ennyire bizonytalan lettem volna.
- Majd megnézheti holnap, amikor ő is az első köreit futja - mosolyodom el szélesen immár ismét középről. - Biztos vagyok abban, hogy túlzol, amikor ilyeneket mondasz - nézek rá jelentőségteljesen. - Plusz azért lássuk be, hogy egy abraxán hátán ülsz. Senki nem arra születik, hogy megülje őket, és ehhez képest meg nagyon jól megy - reflektálok őszintén. Láttam már sokkal tapasztaltabbakat is repülni a lóról, akiket meglepett az állat, és mindössze figyelniük kellett volna csupán az állat jelzéseire: Zalán megteszi. Minden rezdülésére figyel a lónak, éppen ezért engedem meg, hogy ő diktálja a tempót, bizonyos kereteken belül, de kékjeimet le nem veszem a hatalmas állatról, hogy tudjam koordinálni mit művelnek.
Ennek eredményeképpen én még ugyan ugyanúgy középen állok, de a lovon már nincs a futószár, így Zalán irányítja teljesen a lovat. Követem a mozdulatokat, néha szólalok csak meg fennhangon, hogy mit és hogyan lenne szükséges, majd intem magamhoz őket... ki tudja, talán órákkal később.
- Mit gondolsz? Elég volt ennyi mára vagy még nyúznád a szárat? - vigyorodom felfelé barátomra. Szólhattam volna előbb is, mert a leszállás utáni pár pillanat - khm, reméljük, hogy csak annyi - nem lesz éppen kellemes. De ilyenkor már nem számít, hogy öt percet, vagy öt órát ülsz a lovon. Mindenhogy borzalmas lesz a leszállás.
- Meg gondolkodj azon, hogy holnap is Mountaint szeretnéd-e vagy ő kerüljön Szofi alá, alád meg... hát Pandát tudom adni - fejezem be végül nyammogva a mondatot. Nem nagyon van választási lehetőségünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844730#post844730][b]Hollósi Zalán - 2022.03.21. 23:37[/b][/url]

Rosszalló grimaszt tolt le a másik nevetése hallatán, de ha őszinte akart lenni magával, örülnie kéne, hogy jókedve van. Amióta itt van, nem egyszer érzékelte, hogy tekintetének csillanását borongós felhők sötétítik el. Ha néha az kell egy nevetéshez, hogy lássa Zalánt kilépni a komfortzónájából, ám legyen.
 - Szerintem ő jobban bánik az állatokkal, mint én - ismerte el egy vállrándítás kíséretében, miközben gyakorolta, hogyan lassíthat, majd indulhat ismét neki Mountainnel. Mindenki jobban bánik az állatokkal, mint ő. Elég volt anno látni Médit a kis bólintérrel a vállán, vagy Rami kezében a megmentett patkányt. Zenténél Tüskét. Még Winter is képes volt elérni valahogy, hogy Félix hallgasson rá... ez volt talán a legnagyobb talány az összes példa közül.
 - Te talán túlzol, amikor a családodról beszélsz? - replikázott, majd égkék pillantását elszakította a lóról, hogy Kornél felé lessen. Szája sarkában mosoly rejtőzött. - Csak fel akarlak készíteni rá. Mert a legtöbbeknek esélye sem lesz rá, ha Bagolykőre jön.
 Száját húzta a kérdés hallatán. Egészen belelendült, bár tudta, hogy ez még csak a kezdet volt. Vágtázni, vagy repülni egészen más tészta. Az is a leszállás javaslata mellett szólt, hogy ez a nyereg nem volt úgy kipárnázva, mint a Kométa azokkal a kényelmes bűbájokkal. Kezdte fájlalni a hátsó felét. Szépen is néznének ki, ha Szofit holnap nem csak Kornél köszöntené sántán bicegve.
 - A lóval nincs gond. Már egészen megszoktam, talán ő is engem - előrehajolt és bizonytalanul megpaskolta Mountain nyakát. - De oké. A repülést még hanyagolom egyelőre. - prüszkölve tört elő belőle a nevetés, mert sosem hitte, hogy ez a mondat valaha el fogja hagyni a száját. - Nos. Hogy kell leszállni róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844782#post844782][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.22. 17:09[/b][/url]

- Ez nem erről szól - vonom meg vállaimat. - Fenntartásokkal kezeled te is őt, ahogy ő téged, mégis tudtok együtt dolgozni - mosolyodom el kedvesen. Ez egy aprócska bizalmi játék ember és állat között, amiben Zalán igenis remekül helytáll. Annak ellenére, hogy most találkoznak először, mindkettő igyekszik, bár Mountainnek éppen mindegy ki ül a hátán.
Alsó ajkamba harapok a kérdést követően. Igaza van. Tényleg nem túlzok, amikor a családomról beszélek, de... nem akarom elhinni, hogy Szofi tényleg annyira "rossz" lenne, mint Zalán előadja. Olyan túlzónak érzem. Szemeimet forgatom meg, de mosolyom lankadatlan. - Talán fogom tudni kezelni. Mármint... nem tudom. Amit meséltél, szerintem kedves, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat.
A futószárat felvéve a földről teszem fel a kérdést Zalánra pislogva. Látom a reakciót, amitől akaratlan engedek ki halk nevetést. Holnap úgyis folytatjuk, csak immár Szofival, bár tartok attól, hogy az izomláz nem fogja annyira engedni neki ezt az örömöt.
- Akkor Szofi kapja Pandát - bólintok aprót, míg a robosztus állat a paskolásra prüszköl egyet. Hangosan nevetek fel. - Ez a mondat nagyon furcsa volt a te szádból. Holnap majd szelheted az eget - paskolom meg én is a ló nyakát, végül indulok el kifelé, bizton tudva, hogy követ az állat, mikor elhangzik a kérdés. Bicegve kerülök Zalán mellé.
- Mind a két lábad kihúzod a kengyelből, megkapaszkodsz a kápába - mutatok is rá. - Majd előredőlsz, a jobb lábadat átlendíted erre az oldalra és leugrasz - összegzem a választ. - De várd meg, amíg a korláthoz érünk, mert szükséged lesz rá, és én nem bírlak megtartani - legalábbis még nem, úgyhogy mindenképpen kell a stabil támaszték Zalánnak. Odaérve állítom meg a lovat a korláthoz közel. - Oké, mehet - fogom meg a szárat, hogy leszállhasson. Tudom, hogyha én egyszer visszaülök a lóra, az érzés ugyanaz lesz: mintha még mindig a lábam között lenne az állat. Nem érzed a lábad, mintha kicsit zsibbadna is. Senkinek nem kívánom. - Jól vagy?