Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842410#post842410][b]Cassandra Romanova - 2022.01.18. 21:44[/b][/url]

Ezek a napok csak kettejüknek, kettejükért vannak. Bár Cassandra némiképp vonakodott teljesíteni a kérést, amikor egyedül maradt Kornéllal, hirtelen minden aggálya szertefoszlott, mivel meglepő módon üdítőnek találta a férfi társaságát. Noha már az első pillanatban is szemrevalónak találta, tartott attól, hogy naivitása és némiképp gyermeki vonulata majd végül kiöli azt a fajta vágyódást, amit egy házasságban tapasztalni volna érdemes. Azonban minden együtt töltött percben azt vette észre, hogy a férfi arcát fürkészi, szinte esdeklik teste egyetlen érintésért. Amikor nem figyelt, megnézte magának ajka ívét, s mikor engedte, hogy gondolatai elkalandozzanak, elképzelte, milyen lehet őket érinteni. Talán ezért is nem meglepő, hogy gonosz, ám annál édesebb tervet eszelt ki: noha ő maga nem vörös, ki mondta, hogy nem válhat azzá pusztán egyetlen nap erejéig?
Minden programjuk a szokott mederben haladt, semmi jelét nem mutatta annak, hogy készülne valamire, azonban holmijai között nem csupán sminkszettje, hanem egy paróka is lapult, gondosan elrejtve.
- Nem hiszem, hogy ez bármit is jelentene azon kívül, hogy még nincs dátumunk. Egyébként tudtad, hogy az ómen alapvetően is rossz előjelet jelent, így tévesen használjuk a kifejezést, miszerint 'rossz ómen'? - kérdőn viszi fel a hangsúlyt, ezzel is megpróbálva elterelni a férfi figyelmét, amíg megbújik a szoba egyik felében, kitakarva egy fél fal és bútorok által. Apró tükrében szemléli meg, sikerült-e tökéletesen felvennie a vörös parókát, egy kicsit megigazítja, majd rögvest a sminkekhez nyúl. Villám gyorsan húzza ki szemét a fekete ceruzával, szempillájára vékony rétegben helyezi fel a spirált, alapozót azonban nem használ, mivel bőre egyébként is kimondottan fehér. A tüzes rúzs tökéletesen illeszkedik tincseinek élénk színéhez, s kiemeli vakítóan kék íriszeit.
- Mit szólnál az őszhöz? A vénasszonyok nyara lehet ugyanolyan jó választás, mint egy fülledt augusztusi délután - utolsó simítások, szeplők kihangsúlyozása, a felsőt megigazítja, hogy hasának vonalában egy finom csík látni engedje a fedetlen területet. Minden készen áll arra, hogy előrukkoljon, ekkor azonban megérzi: szíve nagyon hevesen dobog. - Tudtad, hogy... - kezdi, s rövid hatásszünetet tart, hogy felegyenesedve kilépjen a takarásból és óvatos mosolyra húzza ajkait. - ...ma van a csókolj meg egy vöröset nap? - mintha csak gondolkodna, úgy lépdel közelebb, megszemlélve a falon lógó képeket, a bútorok tökéletesen megmunkált felületét... Egészen addig, míg közel nem ér az ágyhoz, ekkor ugyanis megáll és csillogó tekintetét Kornéléba fúrja. Kihívná a sorsot maguk ellen? Meglehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842425#post842425][b]Cassandra Romanova - 2022.01.19. 12:37[/b][/url]

- Öhm - kissé tanácstalanul bámul maga elé, miközben igyekszik meghányni-vetni magában a dolgokat. Az ómen nyilván nem lehet jó, hiszen rossz, viszont az ómen nem rossz, hanem a megléte az...? Cassy megrázza fejét, vörös tincsei meglibbennek a mozdulatra. - Nem. Egyáltalán nem. Az rossz, ha van egy rossz előjeled - bólint egyet magának is, bár már teljesen belezavarodott a dologba, így a maga részéről nem is erőltetné, hogy folytassák.
- Adél nem a barátnőm - talán kissé gyorsan vágja rá a választ, így össze is kell préselnie ajkait, ha nem akarja, hogy más is kicsússzon rajtuk. Ki nem állhatja, éppen eleget kap belőle szobatársként és a társasági eseményeken. Álszent, rejtegeti a várandósságát, tán még az sem lepné meg a lányt, ha esetleg nem Will gyermekét hordaná a szíve alatt, bár ez igencsak meredek elképzelés lenne. Mégis, ha Adélra gondol... Talán nem is annyira elrugaszkodott, csak hát Cassandra két lábbal áll a földön és biztos benne, hogy a rosszindulat mondatja ezt vele. - Nem szeretném, ha az esküvőnket másokhoz hasonlítva rendeznénk meg. Legyen olyan, amilyennek mi szeretnénk, ne befolyásoljon, hogy a Machay-Krise duó mit eszelnek ki maguknak - ez lehetne kimondottan romantikus is, ha nem lenne érezhető a hangjában vibráló feszültség. Annyi embernek kell már így is megfelelniük, miért akarjanak lepipálni valakiket? Az egész esemény körül így is túl nagy a felhajtás, hát még akkor mekkora lenne, ha megpróbálnák felvenni a versenyt velük... Nem. Szó sem lehet róla. A házassága nem egy hülye fogadás, nem valami méregetni való, pontozandó dolog és nem akarja, hogy mások életvitele alapján kelljen élnie benne.
Mivel azonban nem akarja, hogy ez a téma elvegye a kedvüket bármitől - de leginkább egymástól -, így színre lép, mintha csak gyanútlan vad lenne sétál be a ragadozó barlangjába. Megáll az ágy mellett, kissé nekitámaszkodik és elmosolyodik a kérdésre. - Ezt a kérdést a csók után kellene feltenned, nem gondolod? - huncut csillanással szemében felel, miközben közelebb húzódik a férfihoz. Különös izgatottság lesz úrrá rajta, mert nagyon kíváncsi, hogy mindaz, amit eddig elképzelt, vajon tényleg olyan lesz-e a valóságban, mint gondolataiban. Vajon finoman, óvatosan érinti-e össze ajkaikat, vagy szenvedélyesen magához rántja és a lelket is kicsókolja belőle? A hátára vagy derekára csusszan majd a keze, s mer-e lejjebb vándorolni annál? És ő? Vajon Cassy inkább a hosszú, szőke tincsekbe fog túrni, vagy megállapodik arc-nyak-tarkó tájékon? Szíve hevesebben kezd verni, s lassan semmi mást nem hall, csak a fülében erősődő dobogást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843642#post843642][b]Cassandra Romanova - 2022.02.18. 10:02[/b][/url]

- Te most pletykálkodni szeretnél? - hamiskás mosolyra húzódnak vérvörös ajkai, miközben ellenőrzi a kis tükörben, hogy sminkje rendben van-e. Mindenképp szeretné elkerülni, hogy idő előtt elkenődjön. Egyébként azt mondják, hogy rúzsa csókálló, ezt pedig feltétlenül le kell tesztelniük, csak azért, hogy a későbbiekben már rutinosan vághassanak neki olyan vállalkozásoknak, mely a legtöbb aranyvérűt felháborítaná. - Egyébként Adél terhes, ez biztos. Ha rosszindulatú volnék, azt mondanám, nem Willtől van a gyerek, de erre a vádra semmi alapom nem lenne, a rosszindulat pedig távol áll tőlem - nem is szólhatna ennél igazabbat, hisz egyetlen egyszer sem próbált meg befeketíteni senkit, nemhogy szándékosan ártson másnak. Az, hogy született erejével akár akaratán kívül is sikerült megbabonáznia másokat, inkább nevezhető kellemetlen mellékhatásnak, semmint előre kitervelt fondorlatnak.
- Gyerek? - elkerekednek szemei és érzi, ahogy kirázza a hideg. - Nem, egyáltalán nem. Nem állok rá készen - ennél több tagadást képtelenség egyetlen válaszba sűríteni, így bizonyára Kornél is érezheti, hogy Cassandra nemhogy nem gondolkodott ebben, jelen pillanatban még nem is vágyja. Ennek persze semmi köze a férfihoz, nem az ő hibája az, hogy a lány pusztán gyermek még, egyelőre pedig talán magáról kéne megtanulni gondoskodni, nem pedig egy másik hús-vér élőlényről.
Előlépve nehezére esik leplezni az elégedettséget és azt a szívdobbanást, melyet akkor érez, mikor Kornélba fojt minden szót. Meg sem áll egészen az ágyig, egészen pontosan addig, míg jövendőbelije mellé nem ér. Talán valahol azt gondolja, a férfi majd szemérmesen lesüti szemét, s eszébe sem jut érinteni, vágyát kifejezni, s inkább tartja majd illetlennek, netán gyermeki oldala kerül előtérbe, mely nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Talán ezért is lepi meg a lánykérés, mely nem is igazán kérdés, hisz a szülők eldöntötték helyettük. Mégis, ez az apró gesztus, hogy ő maga akarja így, nem pedig a kényszer szüli házasságukat, finom mosolyt csal arcára. - Hozzádmegyek - hagyja, hogy csuklójánál fogva közelebb húzzák, s ösztönösen hunyja be szemeit, amikor ajkaik találkoznak. Mintha áramütés érné, olyan magától értetődően tökéletes ez a pillanat. Szabadon hagyott jobbját a váll vonalán végighúzva csúsztatja a nyakra és tarkóra, hogy aztán engedelmesen üljön a másik ölébe. Bár nem igen került még ilyen helyzetbe, valamiféle belső érzés vezérli mozdulatait: az eddig tarkón nyugvó kéz immáron átkarolja a nyakat, míg a másik a mellkasra csúszik, kiszabadulva a forró férfi tenyérből. Engedi, hogy a könnyednek, lágynak induló csók elmélyüljön, szíve majd' kiugrik a helyéről, s most már türelmetlen. Többre vágyik. Ujjai a felsőbe marnak, megmarkolják, úgy húzzák közelebb magához, akár egy mágnes a fémet.
Tudja, hogy ma ennél tovább nem mehetnek, de szeretné kiélvezni. S nem csak így, érzi, hogy le akarja venni a parókát, le akarja mosni a sminket, a maga ruháiban akar lenni, azt akarja, hogy úgy is vágyjon utána Kornél. Hogy aképp vágyjon utána igazán.