Candela Sophie Patrocino
Diák Eridon (H), Másodikos diák
Bedrogozott puffskein by Sadiiie
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
|
Sadie SallowTakarodó utánÚgy mondjad, hogy regulázzam magam, hogy az eridon szelleme nem ismer határokat. Rád nézve ez vagy rossz, vagy rosszabb; jobb csak és kizárólag akkor lehet, ha neked sincs ki mind a négy kereked. Amikor elveszi a kezét, nem kapok utána, csak halk kuncogást hallatok. Sült bolond, nézek Sadie szemébe, miközben úgy rázogatja a kacsóját, mintha sósavba mártotta volna. A belső narratíva hozzám hasonlóan könnyed, maximum talán egy halovány fokkal gúnyosabb, de csak azért, mert viccesnek találom, hogy ennyi mindennel ki tudom idegelni őt. Pedig egyébként tünemény vagyok ám és kifejezetten azért táncolok az idegein, mert amellett, hogy a lány hagyja magát felbosszantani, szimpatikus számomra. - Tök jó kamilla illatú a kezed, Saaaadiee!! - lelkendezem, továbbra is háttal róva a folyosót. Összevont szemöldökkel, apró "o" betűt formázó ajkakkal nézek azért, amikor azt mondja "fájni fog". Nem esik le, egész addig a pillanatig, míg el nem taknyolunk mindketten. Lelassul az idő fél pillanatra. A sötéthajú pálcájának visszahangzó koppanását, majd gurulását hallom meg a kőpadlón. Aztán én háttal a földre esek, de biztosra megyek abban színtiszta pánikból, hogy még ez se egyedül velem történjen. Belemarkolok a rellonos ruhájába, aki ennek eredményeképp rám esik. Azt a bizonyos szerelme esést másképp képzeltem el.- Owwwww! - Beverem a tarkóm fölött egy tenyérrel. Érzek sugárzó fájdalmat is, majd valamiféle zsibbadást, s még bizarrabb dolog történik, amit valaha is el tudtam volna képzelni. Érzem Sadie-nek a térdét egyetlen kissé csontos, domború helyen, ami az én szótáramban a "behajtani tilos" tábla festve van. Természetesen ez a két láb közt található szapírószerv szerves részét képezi. Ha ez nem lenne elég, mintha a keze se lenne éppen jó helyen, vagy hát nekem igen, a többit ő rá bízom. Rámarkolok én is eltévelyedett balommal, hogy jól érzem-e amit érzek. A tenyerem mindig itt volt? Olyan puha. - Te... gyúrsz? - érdeklődöm egy ártatlan fél mosoly kíséretében. Nem vizsgáltam én a ruhája alatt, tök komolyan az rajzolódik ki bennem, hogy a vállánál tapogatom, vagy a karja került olyan lehetetlen állapotba kettőnk mellkasa közé, hogy esetleg azt nézem.
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 175
Összes hsz: 214
|
John Harris
Szükségem van egy kis nyugalomra, hogy végre legalább át tudjam gondolni, mit is kellene még megoldanom. Úgy érzem magam, mint egy borzasztóan elfoglalt és agyonterhelt anyuka, akinek még csak nem is egy vagy két gyereke van, hanem egy egész háznyi. Sosem fogynak el a kérdéseik és problémáik. Még a mosdóban is alig tudok egyedül maradni néha. Nem vagyok büszke rá, de ma már menekülök, mielőtt elfogyna a türelmem és esetleg valami olyan csúszna ki a számon, amit azonnal meg is bánnék. Szerencsésnek érzem magam, amiért egészen könnyen eltűnhetek az állati alakomban. Meghúzom magam egy ablakpárkányon, amikor megszólal a csengő, jelezve, hogy kezdetét veszi a következő óra, majd beveszem magam az erkély növényei közé. Felkapaszkodom az ajtókereten, majd egy magasan függő cserépben telepszem meg. Megkönnyebbülten sóhajtanék fel, ha tehetném, de helyette csak a már ismerős, de mégis mindig meglepő kattogó hang jön ki a torkomon. Homlokon kellene csapnom magam, hogy erre még mindig nem számítok, holott lassan tíz éve már annak is, hogy először átalakultam. Éppen csak nem használom ezt a formám olyan rendkívül gyakran, mint azt annak idején, még a tanulási folyamatot kezdve reméltem. Aurorként sincs különösebben nagy hasznom belőle még, amíg irodában tengetem főleg a napjaim, és itt is csak ez leginkább, hogy ha nem a gyakorlaton igyekszem gyorsabban és hatékonyabban követni a diákjaim, akkor legalább könnyedén elbújhatok egy kis időre. Még ha ismerik is az egyedi vonásom, amiről azonnal lehet tudni a figyelmes nézelődőnek, hogy minden bizonnyal én volnék ez a vöröses pofájú és farkú szürke mókus, hiszen ennél a fajnál a vörös szőrzet nem jellemző, akkor is könnyen meg tudok lépni. Tudom, hogy nem szép, néha azonban kell ennyi. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer saját gyerekem lesz.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 56
Összes hsz: 64
|
Návay Regina
Hóna alatt egy köteg pergamen, kezében tömött borítékok. Néhányat közülük már korábban felbontott, tartalmukat átfutotta, a többin azonban még ott vöröslik az érintetlen pecsét. Éjszaka tervezte felnyitni őket, az álom azonban még azelőtt elérte, hogy hozzájuk érhetett volna. Ott, a valaha volt legnagyobb íróasztalánál dőlt rá az Afrikából magával hozott, magukból meglepően erős bőrszagot árasztó könyvek tetejére, hogy álomtalan, üres óráknak adja át magát.
Gyakorlott mozdulattal teszi fel olvasószemüvegét, ahogy leül az egyik kis asztalhoz, és a diákok beadandóját oldalra téve, ujjai között a borítékokkal dől hátra a kényelmes székben. Jobb bokáját bal térdén támasztja meg, lábfeje ritmikusan mozog, miközben pálcájával a még bontatlan leveleket nyitja fel. Nem használ mágiát, csupán az égerfa hegyét. A boríték kinyílik, és az elsárgult levélpapírok mellől kicsúszik és fémesen csilingelő hanggal a földre esik egy valamikor mindent jelentő jelkép. John előredől, és a kövön táncoló gyűrűért nyúl. Azután levegőt szipogva visszadönti hátát a támlának, és maga elé emeli az aranykarikát. Csak nézi és mereng.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 346
Összes hsz: 428
|
PatrocinoFogalmam sincs, honnét veszi, hogy kamillaillatú a kezem, a kézápolóm aloe verás, de aztán eszembe ötlik, hogy talán a mosdóban olyan szappan van kitéve. Akárhogy is, semmi különleges nincs abban, hogy nem bűzlik a kezem, de ő meg akkora hisztériát csap körülötte, mintha sohase lett volna szerencséje egy ápolt kacsót fogni.
Mint valami ELME-ből szabadult eszelősre, úgy nézek rá, és egyre kevésbé érdekel, hogy ha hanyatt esik, és kitöri a nyakát, akkor majd bajlódnom kell a hullájával. Alighanem simán ott fogom hagyni ahol van. Csakhogy nem számolok vele, hogy magával ránthat, és bár nem egy lépcsőn bukdácsolunk le, csupán a folyosón terülünk el, azért így sem kellemes, sőt.
Beletérdelek az alsóbb nemi szervébe, az esést pedig egyik kezemmel a fentebbik egyikén tompítom. Ha nem vertem volna be a fejem, máris pattannék fel róla, így viszont kissé szédülten fekszem rajta, és próbálom helyére tenni a gondolatokat, amiket a folyosó kövével való ütközés kivert az agyamból.
- Hogy mi van...? - pislogok kettőt-hármat, mire realizálom, hogy kettőnk közé beszorult kezével épp a mellemet markolássza. - SZÁLLJ LE RÓLAM!
Szabályosan kikelek magamból, és azzal a részletkérdéssel sem nagyon foglalkozom, hogy igazából nem ő van énrajtam, hanem fordítva. Pár másodperccel később azért sikerül felküzdenem magam, közben a földhöz szorítom, és még egyszer, csak félig-meddig szándékosan megrúgom. Szédülök még kissé, és megtapogatva a homlokomat már érzem is a puklit, ami növekszik.
- ÁÁáuh! - véleményezem meg a dolgot, majd elbotorkálok elgurult pálcámért. - Egy durrfarkú szurcsókba is több kifinomultság szorult, mint beléd! Pattanj fel, gyerünk! És előre nézel!
Hogy segítsem az irányba állásban, még szúrós szikrákat is lövellek felé pálcámból, elsősorban lábait célozva, de ha nem siet, a fenekébe is küldök párat.
|
|
|
|
|
Tatai Karina Böske
Prefektus Eridon, Harmadikos diák
Karina
RPG hsz: 2
Összes hsz: 4
|
Kori
Az jó ha naaagy. Az jó ha dundiii. De nem akkooor, ha macska... szar. És az új Oszkár, GrannySmith és Aranybálna díjakat kérjük szépen a Napközibe postázni, Tatai Bori névre, mert lánya, Tatai Karina évközben bentlakásos iskolában tartózkodik, köszönjük, köszönjük.
- Ez gusztustalan - fintorog a lány, mit sem sejtve a rá váró dicsőségről, és bizony Kori öklendező hangjai az ő reflexeit is beindítják - még ha eredetileg a szag nem is lett volna elég hozzá. Uhh, szürreális élmény, ő se tudta, hogy képes erre. A házibulis, hajfogós időszak durva meglepetés lesz majd.
- Köszi - ráz még párat lábán, hogy a képződmény fantomszerű emlékét is eltüntethesse talpáról, és mindenhonnan, ahová esetleg kenődhe- ne, ne, nem is gondol rá inkább. A folyosó nevét hallva hirtelen minden a helyére kattan, mégsem tűnik el a kósza fintor arcáról.
- És nem lehetne, hogy ezt a folyosórészletet kikerüljük járőrözés közben? Mármint aki elég bolond ahhoz, hogy sötétben pont ide tévedjen, az... meg is érdemli, mert maga a kastély fogja traumatizálni, nem kell hozzá büntetőmunka. Akadtál már itt rá bárkire is?
Tónusa kicsit nyafogó, ahogy elnyom egy ásítást - nem lendült még át a holtponton, sőt, nem is igazán tudja, mit is jelent átlendülni a holtponton. Sokat kell még tanulnia Koritól, ebben biztos!
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 175
Összes hsz: 214
|
John Harris
A felfüggesztett cserépben borostyán honol, megismerem a jellegzetes formájú, sötétzöld leveleit. Áthajlik a cserép szélén és lelóg a semmibe, a talaj felé nyújtózva. Mivel viszonylag magasan van, remek búvóhelynek tűnik átmenetileg, amíg magamra szánok pár percet, és nem kell válaszolnom kérdések hadára, nem kell megoldanom vagy éppen adminisztrálnom semmit. Sosem gondoltam volna, hogy erre fogom használni az animágiát, de most kifejezetten örülök, hogy erre is tudom használni. Összekuporodom, önfeledten élvezve, ahogy a tavaszi napsugarak a szürke bundámon landolnak, kellemesen melegítve azt, hosszú, bozontos és puha farkamat pedig magam alá húzom. Kis szőrcsomónak tűnhetek és aligha vesz észre bárki, ha éppen nem keres. Azt hiszem, el is alszom kicsit, bár fogalmam sincs mikor is le meg az álom, csak arra riadok fel, hogy hallom, ahogy papír hasad valahol. Hirtelen nem is tudom, melyik táján vagyok a világnak, otthon-e, vagy az iskolában, és ébren-e vagy esetleg még mindig álmodom. Lassan rakom össze a részleteket, kezdve onnan, hogy otthon még mindig nem él meg egy növény sem valami oknál fogva, még a kaktusz is megpróbált kihalni, így végső kétségbeesésemben még tavaly Bonnie-nak ajándékoztam mindent, és csak meglátogatom néha. A lánynál egyébként tökéletesen jól érzik magukat és virulnak, aminek örülök, még ha érzek is néha egy kis szomorúságot, hogy nekem ez valamiért nem jön össze, hiába próbálkozom. Még beletelik egy kis időbe, mire betájolom magam és tudom, mit is keresek itt, most azonban már a cserép pereme fölött átkukucskálva azt is látom, hogy nem vagyok egyedül. Ciki lenne emberi alakomba alkulni vissza most és megzavarni a kollégámat, miközben bizonyára azt hiszi, egyedül van, mókusként viszont nem tudok kijutni. Vagy mégis? Vajon Seth bűbájai visszarántanának engem is, ha megpróbálnék az erkélyről a korláton át távozni? Vagy animágusként át tudnám verni őket? Egyelőre várok még kicsit, és gondolkodom, mi is lenne jó megoldás.
|
|
|
|
|
Sean Warren
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
a defenzor fia
RPG hsz: 116
Összes hsz: 126
|
Kakasi igazgató-helyettes asszonyAkkor jó, mert én is így tudtam, hogy nem tettem semmit. Vagyis de, de ha arról kell beszélnem Kakasival, hogy mi volt a faházban, akkor inkább hegy tetején élő remetének állok. Biztos, hogy nem fogom a szexuális életem vele megvitatni. Főleg, mert biztos vagyok benne, hogy a néni nagy spíler volt, és ha elmesélné az életét, akkor maradandó sérüléseket szereznék, azzal, ahogy elképzelem, ahogy a lába a feje fölé emelkedik. Brrr... mondtam.
- Az anyám már csak írásban kommunikál velem? - elég egy pillantás is, hogy tudjam, ő írta. Apró betűk, erős hurkok. Sokat jegyzetel, hát pszichológus, ezért fizetik, de az írásképe egészen rendben van még most is. A kezembe veszem, és zavartan pillantok rá, nem nagyon tudom, hogy mi van. Idő előtt felvettek az akadémiára? Remélem, hogy nem, mert nem is volt felvételim, és ha nincs felvételi, akkor széjjel fognak alázni. Azt pedig nem kellene, nagyon nem. Jaj madre, mondd, hogy nem csináltál semmi hülyeséget! Nem, az apám tutira leállította volna azzal, hogy ne bassza el az életemet. Szóval, bár gyanakodva, de elindulok a kibontás útján, és szembenézek anyám rövid, lényegre térő üzenetével. - Ez egy nagyon beteg vicc. - fejtem ki végül a véleményemet arról, amit leírt. Az apám nincs többé, haza kell mennem, Mina eljön értem, együtt megyünk haza. - Sajnálom, de ez nem vicces. Ez még az anyámtól is túl morbid.
|
|
|
|
|
Noel B. Duffet
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
RPG hsz: 50
Összes hsz: 73
|
Vanya- Igen - bólint, nem szeret magyarázkodni, ezért ez egy kicsit frusztrálja, de a mosolyt látva egy kicsit megkönnyebbül. - Úriember ilyet nem részletez - neveti el magát, ennél többet nem is mond, de a jókedv is csak eddig tart, ugyanis Vanya minden nő számát törli a telefonjából. Persze, hogy ezen felhúzza magát és ez még a hangjából is érződik. - Vannak - vágja rá röviden, majd a mobilját egy fejrázzással csúsztatja a farzsebébe, már bánja hogy odaadta a lánynak. Most a kedve se jó emiatt, kicsit furának tartja a szőkét és nem is érti, hová tűnt az a jófej lány arról a koncertről. Már lemondóan lépne is tovább, amikor meglepően érdeklődni kezd a családja felől.
- Nyolc és mind idősebb. Vannak fiúk is - felelni felel, de a szőke még érezheti, hogy Noel most azért jelen pillanatban nem szívleli őt annyira, bár látva azt a mosolyt és ezeket a pörgéseket, kezd egy kicsit megenyhülni irányába. - Miért érdekel? - na igen, ez is felmerül benne, hisz láthatóan az előbb, amikor épp azt mesélte, hogy lesérült, a lány még csak a hogyléte felől sem érdeklődött.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 56
Összes hsz: 64
|
Návay Regina
A két ujja közt tartott gyűrű noha számtalan emléket idézhetne fel benne, John nem az az ember, aki hagyja magát elveszni a múltban. Tudja, milyen jelentőséggel bír az adott pillanat, a jelenlét és a most megélése, éppen ezért alig-alig fordul elő vele, hogy sehova nem vezető ábrándozáson kapja magát. Gondolkodni persze szeret, az más. A történések mögötti összefüggéseket fontos megérteni, okulni belőlük, ám benneragadni valamiben, amin már nem változtathat? Nem, soha.
Ahogy finoman mozgatja, a gyűrűn élesen megcsillan a fény, és éppen ebben a pillanatban motoszkáló hangot hall. Kezét leengedi, tekintetével gyorsan körbejárja az erkélyt. Mikor kijött, úgy tűnt, egyedül van, most viszont ott bizsereg tarkóján az érzés, hogy valaki figyeli. Nem szereti az ilyesfajta meglepetéseket, még akkor sem, ha épp semmi rejtegetnivalója nincs. Az ékszer körül gondosan összezárnak ujjai, azt jobbnak látja még most tenyere melegébe bújtatni.
Egy ideig csendben figyel, és mikor barna tekintete két virágágyás között végül találkozik a tőle nem is túl messzire akasztott cserép széléről őt méregető mókussal, szája végtelenül kedves mosolyra húzódik.
- Merlinkém! - mondja egészen elolvadva, és érzi, hogy még a szíve is másként kezd verni. Nagyon rég nem találkozott már mókussal, pedig szörnyen kedveli őket, és a tapasztalat szerint az érzés többnyire kölcsönös szokott lenni. - Hát te hogy kerülsz ide? Várj egy kicsit, kérlek - dünnyögi az orra alatt, és a gyűrűt a nadrágzsebébe rejtve finomság után kezd kutatni. - Biztos, hogy van nálam valami keksz, vagy más vacak, mindig van. Tetszett az arany csillogása, hah? - emeli vissza pillantását közben az állatra. - Elhiszem, szerintem is van benne valami megfoghatatlan, ami ellen nem tehetünk, mert egyszerűen megbabonáz, de azt sajnos nem adhatom oda neked, mert el kell vele számolnom a családomnál. Ha nem így lenne, vihetnéd. A te fészkedben valószínűleg jobban mutatna, mint nálam. Hm, nézd, most csak ilyen... - maga elé emeli a kis csomagolást, és oldalra billenő fejjel, hunyorogva kezdi olvasni a rányomtatott szöveget. - Pisztácia töltelékkel ízesített piskótabékám van. Ez tetszene neked vajon? Mindjárt kiderül.
És a zacskó recsegve nyílik meg a férfi kezeiben, hogy az édesség illata egykettőre elérjen a virágcserépben hintázó mókushoz.
|
|
|
|
|
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák
Malenkaja princessa
RPG hsz: 43
Összes hsz: 68
|
Noel::: a második héten ::: ruci ::: Nem is értem, mit durcáskodik még, hiszen megbocsájtottam neki, mosolygok és körbetáncolom, mit akarhat még? És azt is bevallotta, hogy nem tud kiverni a kis buksijából, szóval teljesen szükségtelen ez a közjáték. Hehe, mondom én.
- Naa, ennyi, csak vannak? - nyaggatom, nem törődve vele, hogy nyilvánvalóan dühös rám, amiért töröltem egy csomó névjegyet a telefonjából, de biztos van biztonsági másolata, szóval igazán nem értem a problémát. Plusz ha csak a nővérei száma kell, elég, ha az egyik felhívja, aztán a többiekért újra elkérheti, ha máshogy nem megy. Szóval biztosan csak játssza itt nekem a sértettet, ahogy előbb én tettem, de én legalább jó okkal hisztiztem. Az övé tök alaptalan és hát nem szépen mosolygok különben is?
- Nyolcaaaan? Nicsyevo sebye! - fejezem ki meglepettségem, jó nagy őzike szemeket meresztve hozzá. - Nekem csak egy nővérem és egy bátyám van. Te a rosszabbikkal találkoztál - nevetem el magam.
Hogy miért is érdekel? Nem is tudom. Hát szóba jött, és aranyos ez a srác, ha kicsit megbízhatatlan is. Megállok, és úgy döntök, ismét a korlátnak dőlve pillázok vissza rá.
- Tényleg megsérültél, vagy csak kitaláltad? Tudod, tudom ám, hogy elég gyorsan meg lehet gyógyulni a gyógyítók keze alatt. Csontot növesztenek egy éjszaka alatt, a forrasztás meg egy pillanat csupán. Elhagytad valamelyik végtagodat, vagy mi történt? Volt vér? - utolsó kérdésemre még fel is csillan a szemem, mint valami lelkes katasztrófaturistának.
|
|
|
|
|
Noel B. Duffet
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
RPG hsz: 50
Összes hsz: 73
|
Vanya- Aha - jegyzi meg még mindig csak úgy félvállról, mert ha őt felhúzzák, akkor azért idő kell ahhoz, hogy lenyugodjon és nem megy az csak úgy, egyik percről a másikra. Vanya mondjuk mindent bevet láthatóan, és mi tagadás, azért tetszik a srácnak az, hogy így mosolyog rá. - Jaja, nyolcan, igazán nagy család vagyunk - jegyzi meg, azon valamiért nem lepődik meg, hogy Vanyának csak két tesója van. - Tényleg? Tehát a nővérednél a bátyád sokkal jobb arc? - kíváncsian pillant a lányra, ha már ennyire belementek a tesótémába, kicsit mesélhetne a szőke a két másik oroszról. - Dehogy volt vér, szerencsére nem. Nem nyílt törés volt, csak kiment a bokám, de rohadtul fájt. Pihentetnem kellett - feleli, szóval nem olyan komoly, amibe belepusztult volna, de ahhoz igen, hogy azért kellett egy-két nap, mire elmúltak a fájdalmai, ráadásul még kicsit mindig biceg. - Amúgy meg mi van a nővéreddel? Már nem figyeltet? Mert legutóbb ott járt-kelt a nyomodban és az azért annyira nem tetszett - jegyzi meg, hát igen, nem szívesen lógna olyan csajjal, aki mellől bármikor rájuk ronthat egy nővér.
|
|
|
|
|
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák
Malenkaja princessa
RPG hsz: 43
Összes hsz: 68
|
Noel::: a második héten ::: ruci ::: Nagy család? Az nem kifejezés! Anyu és Apu nagyon szerethetnek összebújni, ha ilyen sok gyerkőcöt kipotyogtattak. De ezt azért nem jegyzem meg neki, úri hölgy nem beszél ilyesmiről, még akkor sem, ha nem érintett a dologban.
Helyette inkább azon ügyködöm, hogy végre ne morcizzon nekem, és bár megdolgoztat rendesen, azért csak nem tud ellenállni. Senki se tud.
- Neem, a nővérem is full jó arc! Csak.. nem mindenkivel. Engem szeret - bólogatok a lényeget megállapítva. - Fredek meg szintén szuper bátyó, csak vele nem nagyon találom a közös hangot. Viszont nagyon komolyan veszi a legidősebb testvér szerepet.
Egy kissé felvonom a szemöldököm, de nem annyira, hogy nagyon összeráncolódjon a homlokom. Komolyan holmi megrándult bokával jön nekem? Ennyi? De most már mindegy, nem akarok újra belemenni a sértődött lány játékba, pedig megérdemelné.
- Áh nem, ő nem. Nyugi, itt nem fog a nyakunkra járni - biztosítom, és valahogy azt is megállom, hogy megint úgy tegyek, mintha állna mögötte két jól megtermett verőember.
- Amúgy elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idehozatott. Tudod, Papa miatt. Nem volt túl boldog, és Zoya sose szokott szembemenni az akaratával.
És ezért hálásabb is lehetnék, tudom.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 264
Összes hsz: 331
|
Herlai HéliaMinden tapintással kellemes hangzásba borítja a termet. Felsóhajtok. Érintése selymes. Csakúgy suhannak rajta az ujjaim... Szinte hozzá se kell érjek. Minden rezdülésével betölti a szívemet, azt a magányos és egyre mélyülő űrt... Jó vétel volt ez az új fémhúr csomag! Kicsit nehezebben megy vele a játék, mint a közepes erősségű társával, viszont szebben szól. Az ujjaimnak úgy is mindegy, olyan érdekesek, hogy Donovan odaadja a pálcatestet és ahogy rámarkolok,azon nyomban simára csiszolom! Érzem, hogy minden rezgéssel eggyé válok: a hátam beleborzong, talpam alatt összegyűlik az energia és forrón bizsereg. Armand csakúgy szeli a billentyűket! Az új számunkat megeszi reggelire! Misi is hozza a formáját. Most csak mi hárman tartjuk itt a frontot, épp egy próbakoncert közepén. Kínosan jön ki, mert ott mondogattam Noának, hogy mennyire jó lenne húsvét környékén a koncert. De betett Misinek, hogy még a nagyanyját is elvesztette frissen - két napja. Szegény pára! Gréta a gyakornoksága és magánélete közt libikókázik folyton. Somit meg csak sodorja az élete. Szokás szerint. Ennek ellenére találni elszórtan plakátokat az iskola falain belül: a legtöbb ismert terem mellett, annak ajtaján, a mosdó csempéin... "Próba koncert szerdán a Munka ünnepén - várunk szeretettel". Számítottam arra, hogy lesz mondjuk három nézőnk, mint eddig és azzal beérjük. Viszont rajtunk bandatagokon kívül vagyunk vagy tízen. És még mindig nyílik az ajtó! - When i look at you, i hold my breath so long - éneklem pont, aztán megpillantom a szőkeséget. Nem ismerem, de akkor úgy is vehetnénk, hogy amit éneklek, innen, távolról, neki szólnak - Your icy blue feathers are truly beautiful.Ilyenre időzíteni! A 'When i look at you" egy lassabb rock számunk. A későbbi sorokban benne van az őszinte, mélyen érzett szerelem, a szerelmünk lassú elvesztése és emiatt pár leheletnyi melankólia, amit a karizmámmal - aurámal - igyekszek egyensúlyban tartani. Már csak az kéne, hogy a közönségem sírva fakadjon. A szám egy maledictus történetét meséli el, ahol a férfi olyan nőbe szeret, aki egyre többször veszi fel az állat alakját, és lassan egybeforr vele elfelejtve, hogyan kell embernek lenni. Mondjuk ez már next level filozófia, hisz amúgy se tudjuk igazán, hogy kell azt csinálni. Mástól lessük el azokat a technikákat, amiket aztán gyakorlatba ültetünk. - Tears falling down, life is over for you. Just because you don't know how to be human anymore... - A második versszak végét énekeltem az előbb és ez a refrén kezdete. A lány épp egy jégkék tollú madárrá változik, és könnyezik, mert minden egyes átváltozásnál attól tart, hogy többé nem tud visszaváltozni. Tekintetemmel keresem azt a lányt, aki nemrég mintha beljebb mászott volna, hogy az ezután következő, pörgősebb gitárszót neki ajándékozzam.
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 175
Összes hsz: 214
|
John Harris
Nem szeretnék feltűnést kelteni, de mégis elég jó lehet a hallása vagy csak nekem nem volt evidens, mennyire hangosan is mocorgok pontosan, mert észrevesz. Na, Regina, ezt szépen megcsináltad. Pedig tényleg csak egy nyugodt félórát akartam, nem belecsöppenni az egyik kolléga délutáni önreflexiójába, vagy akármit is csinál éppen Harris. Most kellene nekirugaszkodni, és ugrani, mókusként ez úgyis teljességgel természetes dolog, ám még mindig nem tudom, hogy pontosan milyen bűbájokat is használt Seth, és nem pattanok-e vissza róla, mintha falnak mennék neki fejjel. Zavartan és ijedten pislogok kicsit, azt vizslatva, lenne-e bármilyen lehetőségem elszökni, anélkül, hogy leleplezném magam. Biztos meglepődne egyébként is, ha válaszolnék, hogy egyáltalán nem érdekel a csillogás, de még ételért sem ácsingózom, csak pihenni vágytam kicsit, az Eridonosok kérdéseitől és problémáitól távol, és őt sem állt szándékomban megzavarni, most viszont mennék vissza a dolgomra. Cikinek érzem viszont, hogy bevalljam, a diákjaim elől menekültem, ahelyett, hogy felnőtt módjára azt mondtam volna, hogy a fogadóóra nem csak irányadó, hanem akkor vagyok elérhető, tényleg nem kell a mosdóba is elkísérni, mint azt Nelli tette tegnap példának okáért. Megértem, hogy szegényt aggasztotta, hogy Jeremiás két hete nem harapott senkit sem bokán, de egy vízköpőről beszélünk. Kétlem, hogy depressziós lenne, és egyébként is, ha levinnénk az iskolapszichológushoz, biztosan csak kiröhögne. Egyébként is vannak ilyen időszakai annak a lénynek is, amikor nem foglalkoztatják annyira a diákok, főleg, ha senki nem bosszantja folyamatosan. Most azonban a saját döntéseim eredményeként itt ragadtam, Harris pedig már kutakodik is a zsebében őt idézve holmi vacak után, mert úgy tűnik, valamiért kedveli a mókusokat, de legalábbis szórakoztatónak talál most engem, a feltétlezhetően eltévedt szőrcsomót. Ha tudná, hogy mennyire nem így van. A piskóta illatára azért mégiscsak beleszaglászok a levegőbe. Az édeset mindig is szerettem, bármilyen alakomban. Megvesz mindjárt kilóra.
|
|
|
|
|
Candela Sophie Patrocino
Diák Eridon (H), Másodikos diák
Bedrogozott puffskein by Sadiiie
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
|
Sadie SallowTakarodó utánSquak, squak. Ilyen és ehhez hasonló, rajzfilmbe illő hangokat képzelek mellé, hogy Sadie-t a gömbölyded testtáján markolászom éppen. - De hát fordítva volt - suttogom és felnézek rá elkerekedett barnáimmal, ártatlanságot színlelve. Hát igen. Nem vagyok egy angyal. Őt se lehet annak nevezni, hisz direktben megrugdos, leszorít. Még jó, hogy a pulcsim zsebébe mélyesztve tartom a saját pálcámat, így még az eséstől tompa lány a sajátját keresi, én is kiélhetem magamat. Kisebb szellőket gerjesztek, ami nem igazán bűbáj, csak amolyan alaptrükk amire szinte bárki képes lehet, aki normál varázserővel bír. Arra megyek ki, hogy mindig amikor a kezéhez kerülne a földön a darab, szépen odébblökdössem tőle. Talán összejöhet, de számításba veszem azt, hogy még mindig leszorítva a földnek háttal fekszem. Nem látom mindig, hová célzok éppen. Eléggé érzésre megyek, nem mindig tudom fenntartani a fejem, mert hamar elfárad a nyakam. - Nem én nyúlkáltam az előbb kneazle húgyban - jelentem ki faarccal. Ha még nem esett volna le neki, miben csúsztunk el, mert anyám! Ez a szag… Orrfacsaróan büdös! - Ráadásul ha kiderülne, hogy prefektusként te belenyomtál egy kisdiákot…Ne velem kezdjél ki, Honey.Próbálok fenyegetőn hatni, de lehet, hogy lepereg róla. Kicsit vontatottan beszélek. Esés közben elharaptam a nyelvem és most fáj. Nyoo, annyi baj legyen! Legalább jól szórakozunk mindketten - ki a saját módszerével, ugye. Amikor felránt, indulásra késztet. Nem ellenkezem. Sokkal jobb sétálni, a föld túlságosan hideg volt. Nem sietek és nem szégyellem össze magam a sötéthajútól. Somolyogva hátrapillantok, miközben határozott de laza tempót igyekszek tartani. - Nem tudom mit vagy úgy oda! Szerintem egész formásak - kuncogom. Néha elkapják a pálca végéből kiszóródó szikrák lábaimat, amit cseppet se bánok. Fájnak ugyan, de vagyok olyan szinten, hogy ezt el tudjam rejteni. Nem hibbantam meg annyira, hogy ezt az örömöt megadjam neki. - Wháááá, SADIEE-SAADIIIEEE! Eszembe jutott valami! Te most akkor… voltaképpen… szikrázó hangulatodban vagy, ugye?Legnagyobb részt előrepillantok ugyan, hisz az utat figyelni kell és ezt most már igenis komolyan veszem. Azért viszont belefér, hogy megint csak átnézzek a vállam fölött a mögöttem sétáló, magát nagylánynak képzelő prefektusra.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 346
Összes hsz: 428
|
PatrocinoNem teljesen ismeretlen tapasztalat ugyan, hogy rövid, vagy be sem iktatott előjátékot követően már fogdos valaki, és fájdalmat is okoznak közben nekem, de a húgyszag, ami társul mellé, és a tény, hogy egy másik lány csinálja, már az. És nem tudom, melyik része akaszt ki jobban.
Ügyelve rá, hogy biztosan belerúgjak a földön fekvőbe, kelek fel és indulok a pálcám után, ami különös módon egyre csak távolodik tőlem. Eltelik vagy tíz másodperc, mire felfogom, hogy mi történik, és akkor is csak azért, mert a hülyegyerek egyik próbálkozása nem a pálcát löki arrébb, hanem a hajam borzolja fel.
- Mindjárt arccal is belenyomlak és felnyalatom veled! - puffogok immár a pálcával kezemben és előbb a szemem szór szikrákat, mielőtt az tenné.
Egy gyors suhintással eltüntetem a tócsát a folyosó kövéről, de utána folytatom az eridonos görcs terelgetését, és lopva megszagolom a kezem. Fintorgok. De nekem legalább csak a kezem olyan, ő meg meghempergett benne.
Eleresztem fülem mellett a megjegyzését, és igazgatok kicsit ruházatomon, mert elcsúszott kissé ez-az rajtam.
- Mi van már!? - csattanok fel riadtam újabb kitörésére reagálva. De csak tovább irritál a hülyeségével, mire ingerülten csapok tenyérrel az arcomba. A helyzet tagadhatatlanul megérett egy facepalm-ra.
- Mindjárt kirobbanó hangulatban leszek és az Eridonig repítelek - helyezem kilátásba, hogy mire számíthat a következőkben. De persze tudom, hogy nem volna tanácsos pirosra festeni vele a folyosót. Egy rövid ideig persze jól esne.
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
online
RPG hsz: 33
Összes hsz: 43
|
Stephen ZimmermannUnatkozom. Unatkozom reggel, délben és este is. Ha olvasok egy könyvet, magamra egyáltalán nem jellemző módon többször kényszerülök átolvasni ugyanazt a mondatot, hogy eljusson a tudatomig. Üresnek érzem magam napok óta. Nem szomorúnak, vagy ilyesmi. Nem igazán érzek. Udvariasan mosolygok, ha arra van szükség, de a kedvtelenség olyan gyorsan járja át a testem, hogy mire éreznék, már elsüllyednek az ürességben. Főleg így, hogy nem mentem el vizsgázni, ez az év semmi újat nem ad, és ezt azt hiszem, nagyon nehezen viselem. Semmi új inger, csak ha teszek róla. Mert hát vágyom az ingerre, meg az élményekre, sőt, szomjazom rá. Így aztán a hirdetést olvasva egy tized másodpercig sem vacilláltam, hogy eljöjjek e. Azt ugyan nem tudom, unalmas lesz e, de ha el se megyek, akkor esélyt sem adok a szórakozásra. Óvatosan nyitom ki az ajtót, hallatszik, hogy már belekezdtek. Nem egy pörgős bulis számra érkeztem meg. Ú, remek, valami szomorú szerelmes szám. Nem vagyok oda értük, mert nem vagyok se szerelmes, se rajongó típus. Tömegnek nincs nagy tömeg, pár diáktársam hullámzik még a zenére. Lassan beljebb megyek, miközben figyelek a dalra. Igazából magát a szomorú számoknak a hangulatát szeretem. Illetve...jobb periódusaimban a vidám zenére tudok jobban ráhangolódni, mert ha a szomorúba akkor belehallgatok, akkor nagyon lehúz.
"Your icy blue feathers are truly beautiful." Nézem, ahogy énekel, de mikor a tekintete megtalálja az enyémet, kellemetlenség fut végig rajtam. Nekem még sose mondta senki, hogy milyen szépek a szemeim, és bár tudom, hogy ez csak egy dal, amibe sikerült belesétálnom, így is zavarba jövök.
Az énekes srác a szőke az a Zimmermann fiú. Még sose beszélgettem vele, de a hangja jó. Mire jobban elhelyezkedem a közönség soraiba, valahol a bal elülső résznél találom magam. Néhány másodperc múlva olyan érzés kap el a srácot figyelve, mintha a gitárjátéka nekem szólna. Biztosan sikerült olyan helyre állnom, ami kényelmes a szúrjunk ki valakit a közönségből dologhoz. Most araszoljak hátrébb? Hátra nézek, mögöttem nincs senki. Bizonytalanul és lassan hátrább lépek két lépést, de ettől még mindig rajtam az érzés.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 82
Összes hsz: 102
|
Sig és Sadie - az évnyitó estéje -- Szóval...- ezen a ponton már túl vannak jónéhány likőrös bonbonon, amit valószínűleg meg fog bánni, de abban az - egészségére nézve roppant előnyös - állapotban időzik, ahol az ilyen holnap-Kati problémája. - Valójában nem történt semmi. Azon kaptam, hogy a szemembe hazudik, ami rohadtul nem új viselkedés az embereket tekintve,- vonogatja a vállát, féloldalas fintorral. A teljes történetet persze nem oszthatja meg, azonban ha lecsupaszítja a dolgokat, valóban ennyi történt. Adódott egy szituáció, megpróbált segíteni, aztán Theo ellentmondásba keverte magát és lebukott. Pár mondattal később meg már gőzsebességgel robogott kifelé a teremből, szal... jah, ennyi.
- Nem is kellene érdekeljen,- mormogja sértetten. Most már az idegesíti, hogy Ebony görcsösen el akarja simítani az ügyet. A Rellonban átöltöztek, de annyira kint akart lenni valahol a folyosók útvesztőjében, még mielőtt bármelyik HV beléjük botlana, hogy csak mostanra jutott odáig, hogy elmagyarázza Signek a nagyteremben történteket
- Te viszont úgy néztél rá, mint aki kész...késelni,- fordítja arcát Sadie felé, akinek a reakcióját ő sem teljesen érti, csak érezte, hogy mindenkinek jobb, ha le tudják nyugtatni.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 346
Összes hsz: 428
|
Sigrid & AlteaHa lettem volna annyira döntésképes állapotban, és nem fenyegetne a veszély, hogy az amúgy is problematikus megpattanásunkat az évnyitót követő feladatok elől csak súlyosbítaná, javasoltam volna, hogy lépjünk meg Bogolyfalvára. Mert ez a likőrös bonbon nem rossz, de túl sokat kell magamba tömnöm belőle, hogy legyen valami hatása rám, márpedig a mostani állapotomnál sokkal szétcsúszottabbat preferálnék jelenleg.
Próbálok odafigyelni Alteára, hogy inkább az ő Theonyval kapcsolatos problémáján bosszankodjunk együttesen, de nehezen tudom a csokifalást és az érdemi hozzászólást összeegyeztetni. Amúgy is inkább Sigridnek meséli, hogy mi van, és én csak azért vagyok itt, mert konkrétan magukkal kellett cibálniuk. Még átöltözni se tudtam rendesen, csak levetettem a talárt és nyakörvet, de a blúzt már csak kihúzni tudtam a szoknyám derekából, megválni tőle már nem sikerült, hogy valami kényelmesebbet húzzak magamra.
Aztán a hozzám intézett szavakra már csak kell egy nagyot nyelnem, és kissé undorodva félredobni egy újabb csokoládét, mielőtt azt is elpusztítanám. Már fáj a gyomrom is tőle.
- Khrrm.. hmm!? - krákogok először érthetetlenül, majd megköszörülöm a torkom. - Nem kell úgy csinálni, mintha nem ismernétek, én mindenkit folyton meg akarok késelni.
Nem is igazán tudom, mi mondatja velem ezt az egyértelmű hazugságot, ami annyira az, hogy lényegében nem is haragudhatnak rám, amiért kamuzok, mert egy ötéves is látná. De ha őszinte akarok lenni, pontosan tudom. Ha elmesélem, mi zaklatott fel, el kell mondjam azt is, honnan ismerem Yaxleyt, és akkor ezzel együtt talán minden mást is, bezárólag azzal, hogy miért is járok ide a Roxfort helyett.
Nem kéne érdekeljen. Nem is szabadna érdekeljen, hogy mit szólnának hozzá.
De ha tényleg, tényleg őszinte akarok lenni, egész biztos, hogy belepusztulok, ha ezek a lányok is elhagynak.
|
|
|
|
|
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák
kicsi Sjöli | Sig
RPG hsz: 107
Összes hsz: 138
|
Alti & Sadie
- az évnyitó estéje -
Tulajdonképpen úgy követi a lányokat, mint egy lelkes bari, mert fogalma sincs egyelőre, hogy kinek mi a problémája, csak azt érzékeli, hogy mindenkinek van valami. Nem is nagyon mer rákérdezni, meglehetősen nehezére esik rávenni magát, hogy mégis megtegye, részben azért, hogy kíváncsiságát kielégítse, és ennél sokkal nagyobb részben meg azért, hogy meg is értse, mi történik éppen az orra előtt. Elvégre nem rossz dolog tudni azt, hogy mégsem az ő esze megy el éppen. Figyelmesen hallgatja is a választ, amikor már ott tartanak, hogy mégsem elküldik őt a lányok a világ végére, hanem választ kap.
- Hmm... ééértem - dünnyögi barátnőjének fejét ingatva közben. Talán ez nem is lepi meg annyira, bár kénytelen belátni, hogy különösebben nem ismeri a fiút ahhoz, hogy megalapozott következtetéseket vonjon le arról, mennyire is lehetett volna ezt előre látni. A szó aztán Sadie-re terelődik, aki meg azt közli, hogy ő folyton megkéselne bárkit, nincs ebben semmi meglepő. Nem is nagyon tudja, mit mondjon, ezért inkább egy muffint töm a szájába az elemelt készletből, elvégre senki nem várhatja, hogy teli szájjal véleményezzen bármit is.
- Ühmm... és ha Theo panaszkodik Várnainál esetleg, hogy ott hagytuk azzal a rengeteg elsőssel, mit mondunk? Csoportosan mentünk pisilni, ahogy a lányok szoktak? - teszi fel végül a nagyon fontos kérdést, ami szerinte teljesen logikus, amint sikerül megrágnia és lenyelnie a muffint. A kérdés is, meg a válasz is értelmes szerinte, bár tulajdonképpen egyikük sem az a csoportban pisilni járós. Ettől viszont még csak elhinné bárki, hogy őrizni kell az ajtót meg társaságot szolgáltatni, vagy mi okból megy bárki kísérettel a mosdóba. Ha elég sok időbe telik a dolog, az még a lenyúlt elemózsiát is indokolja. Jó, nem fűzőben és krinolinban suhannak a folyosón, de azért na. - Muffint? Tényleg finom.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 82
Összes hsz: 102
|
Sig és SadieA szemöldöke összefut a válaszra, nem haragosan, inkább a gondolkodástól. Mármint, valóban látott már dühroham-szerű dolgokat, ez mégis sokkal... fojtottabb volt?
- Tudsz undok lenni, de ez másnak tűnt,- rázza a fejét, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert a mozdulattól megszédül. Mondjuk annyira nem zavartatja magát, csak megkapaszkodik Sadie karjában egy pillanatra, aztán ott is felejti magát, őzikeszemeit ráfüggesztve. Hosszan fürkészi, hátha kap másik választ, de ha nem, akkor sem kell Sadienek izzadnia - Kati figyelme egy kicsit csapongó.
- Maszatos vagy!- Derül, amint Sadie arcát nézi, aztán kinyúl és ujjának hegyével megböködi a csokifoltokat, - itt és itt!
- Fogjátok rám,- ránt egyet a vállán, mert őszintén, nem érdekli az egész téma. - Rosszul lettem Ebony látványától és sürgős lelki támaszra volt szükségem,- tárja szét karjait teátrálisan, ami különösen mókás magyarázat annak fényében, hogy lerámolták az asztalt távozás előtt. De na, üres gyomorra nem lehet bevenni gyógyszert. Így, hogy elengedte Sadiet, most a másik lány felé gravitál, főleg, amikor a muffinok szóba kerülnek.
- Adj egyet!- nyúlkál Sig felé.
|
|
|
|
|
Candela Sophie Patrocino
Diák Eridon (H), Másodikos diák
Bedrogozott puffskein by Sadiiie
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
|
Sadie SallowTakarodó utánMondom én, hogy nem látok sokat az orromnál tovább. Kigyilkolja a nyakamat ez a póz, de megéri minden másodpercét, amég Sadie-t kicsit elégedetlenkedni láthatom. Rossz embernél hiszi azt, hogy megtörheti, félni fog tőle és minden áron teljesen szót fogadni. Ahogy a pálcáját próbálja elérni, eszembe jut >>egy dal, amitől nagyon-nagyon nehezen fogom vissza, hogy ne nevessem el magam, épp amikor a kis trükkömre rájön. Ha állandó erősségű lenne az a huzat, amivel a haját birizgálom, esküszöm, tudnám nézegetni még egy darabig. Jól áll neki, ahogy lobogtatja azt a sörényt, de hát róla beszélünk, Ms Citrom Pofiról. Kezeimet enyhén felemelem és tenyérrel kifelé feltartom arra, hogy felnyalatja velem a pisit. Addigra már felránt, én pedig stabilan megállok két lábon. Hát most na, a hülyéskedés belefér, a határokat persze tökéletesen látom, az övé zöld, az enyém piros. Nem lépek át mindent feltétlenül én se… csak ha szórakoztatónak tartom. Pálcám után nyúlok, mely pulóverem zsebében rejtőzik, aztán mit aki hátat akar vele vakarni, hátranyúlok és a hajamhoz meg hátamhoz érintem. Evaporesszel menedzselem a nedves lobonc meg ruha kérdését. Ewh, húzom a számat elkenődve. A nadrágom is csak derékig volt nedves, ahol a szikrák érnek, ott száraz minden. - Csak nem jalapenoba haraptál? - pillanatok rá szemem sarkából. Side eye babygirl. Felőlem a Levitáig is repíthet, vagy magukhoz, én hiszem, hogy bárhol megállom a helyem. Még akár... a Navine padlásán is. Ezután elnémulok az út hátralevő részében, nem marad mondanivalóm. Páclámat visszarakom zsebecskémbe, s mindkét kezemet hanyagul becsúsztatom. - Itt akkor vége szakad a kalandunknak - állok meg hirtelen, és mielőtt azt hinné Sadie, hogy újabb elvetemültségre készülök, hüvelykujjammal magam mögé mutatok amit talán ő is felismer. Elérünk a célhoz, ha továbbjönne velem, azzal már átlépne az Eridon területére - Na akkor büntetőmunka a konyhában és egy hét, ugye?Ha rosszabbat találna ki, tutira húznám a szám, szóval úgy kitolhat velem ha annyira szeretne, mert én szeretek főzni, meg kávét készíteni. Fogjuk a méltán híres olasz vendégszeretetre.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 346
Összes hsz: 428
|
Sig_
_AltAnnyira a saját fejemben vagyok, hogy egy ideig fel sem igazán fogom, hová tartunk. Egy pillanatra feldereng a tanári ajtaja, és csak könnyedén nyugtázom, hogy bizonyára oda tartunk, hiszen logikus, ha minden tanár épp az évnyitón tömi a fejét, itt senki se lesz, aki zavarhat.
Végül aztán csak a folyosón ragadunk le, bizonyára itt fogy ki a lendület, vagy üt be Altinál eléggé a csoki. Nekem végül is mindegy, ennyi futárkodással a hátam mögött már bárhol lecövekelek enni.
- Ez a csoki undok - nézek a földön heverő, félbe harapott édességre, amit az imént hajítottam el. Nem tudom, mit mondjak prefektustársamnak, mert sajnos igaza van, általában beérem a verbális inzultussal, nem jellemző, hogy török-zúzok magam körül.
Azonban úgy látszik, ő nem veti meg annyira a bonbont, szóval talán nem is kell igazán őszintén megválaszolnom neki a dolgot, mert jobban foglalkoztatja most, hogy az arcomat birizgálja, és hogy muffint kunyeráljon Sigridtől. A szőke pedig szívesen ad, nem undok, mint én, bár tőlem is kapna, de nálam csak valami csokikrémes van. Illetve.. volt.
- Hé, nem láttátok a...? - kezdem, de aztán elharapom a kérdést, mert kicsit távolabb, ahonnét érkeztünk, észreveszek pár elkenődött, sötétbarna dombocskát, a kezemben meg az üres tálcát, amin azok korábban ültek szép rendezetten.
- ...mindegy, semmi. Adj egyet nekem is! - nyúlkálunk immár két oldalról Sigrid irányába.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 346
Összes hsz: 428
|
Candírozott cukorKicsit sajnálom, hogy csak húgyban fetrengett meg, és nem valami gyúlékonyban, most nagyon szórakoztató látvány lenne, hogy a szikráimtól lángra kap és égő fenékkel rohan vissza az Eridonig. Nesze nektek főnixmadár, csinálok én egyet belőletek.
De az elégtétellel még várnom kell, és amilyen egy bosszantó, idegesítő kis görcs ez a csaj, attól tartok, sokkal nagyobb büntetés lesz nekem, mint neki az a büntetőmunka. De majd elkövetek mindent, hogy megkeserülje, és ha még utána is pattog, teszek róla, hogy kipukkadjon ez piros gumilabda.
Kérdését válaszra sem méltatom, és szerencsére utána már képes ő is cipzárt húzni a szájára az út hátralévő részében. Sosem akartam húsz méternél jobban megközelíteni a pirosak házát, és lám, rákényszerülök. Undorodva húzom a számat, és úgy nézek vissza Pattisonra, mintha citromba harapnék éppen.
- Keress meg a héten, addig kitalálom a részleteket! És jegyezd meg az útvonalat a konyhára, mert most egy darabig sűrűn fogod látogatni. Jó éjt!
Azzal sarkon fordulok, és otthagyom a francba. Nem, tényleg, hát az Eridonnál vagyunk.
|
|
|
|
|
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák
kicsi Sjöli | Sig
RPG hsz: 107
Összes hsz: 138
|
Alti & Sadie
Valami tényleg fura, úgy érzi. Nem csak Sadie feszültebb, de Alti esetében is az az érzése egyébként, hogy nagyon felületes összefoglaló az, amit hallott, viszont esze ágában sincs egyiket sem vitatni. Még az kéne, hogy magára haragítsa a barátnőit. A muffinon nyammogva legalább senki nem várhatja tőle, hogy bármi továbbit hozzá is fúzzön még az elhangzottakhoz, csak jót mosolyog tele szájjal a maszatos Sadie-n. Alti javaslatára pedig vállat von, jelezve, hogy neki aztán így is jó.
- Hmpfh... - indul neki, majd inkább nyel egy nagyot, mielőtt folytatná, mert úgy mégiscsak könnyebbnek ígérkezik a dolog, mint az pillanatokon belül ki is derül. - Azt nem vitathatja senki, hogy vagyunk ilyen jó barátnők, akikre mindig lehet számítani - állapítja meg, azt nem téve hozzá hangosan, hogy mindjárt ráadásnak Sadie-t meg két oldalról támogathatják egészen a körletig. Alti lelkiállapota talán még s sütit is magyarázza, elvégre nem tárolnak a pincében ilyen esetekre fagyit, pedig az mennyi mindent megoldana. Lehet, hogy fel kellene vetni egy házgyűlésen, hogy milyen jó is lenne egy saját kis készlet fagyi minden eshetőségre. Egy kicsit el is bambul a gondolaton, de aztán már ajánlgatni is kezdi a muffint, amihez a talárja csücskét áldozta be, hogy a tálat mégse hozza. Tele is van morzsával máris a bélés, de ez legyen a legnagyobb baj. Hátát a falnak dönti, és ha a lányok vettek a muffinból, egyelőre ismét elrejti a maradékot a talárcsücsökből kreált hevenyészett zsebben, vagy minek lehet ezt egyáltalán nevezni.
- Nem akarjuk inkább megmutatni Sadie-nek a gyűjteményt? Hozzácsaphatjuk a régi Edictumokat is... vaaagy... kitalálhatnánk valami jó kis meglepit Theónak - veti fel, tőle meglepően lazán vonva meg a vállát. Az a likőr kezd nála is elérni valami hatást, főként, hogy nem igazán van szokva semmi ilyesmihez. - Nem is tudom, csempésszünk trolltakony-konfettit a táskájába... vagy...
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 82
Összes hsz: 102
|
Sig és Sadie - Hé! A csoki nem bántott senkit!- veszi kacarászva védelmébe szegény bonbonokat. Pont olyan ártatlan szemtanúi ennek a tragikus estének, mint a muffinok, amikből kiválaszt egy teljesen csálét. Egy kicsit mereng az illatán, az édes, fűszeres, sütőtökös aromán, amit gyerekkora óta az iskolai évkezdésekkel köt össze, aztán beleharap. Éhesnek már végképp nem éhes, szóval rágcsálóra emlékeztető módon majszolgatja, lenyalva az ujjára kenődött fahéjas krémet. Közben úgy fest, újabb veszteségeket szenvednek.
- Csórik...- guggol le melléjük, mintha nem az egyik bajtársuk arcát falatozná épp. - Életük egyetlen célját se töltötték be,- jelenti ki komolyan, majd előhúzza a pálcáját és méltóságteljes mozdulattal eltünteti a tetemeket. Aztán a következő pillanatban már Sig javaslatára ugrik.
- Jó! Hfva tfttdm,- a szájába fogja a muffint, hogy mindkét kete szabad legyen, mert szükséges a szütyőjében való turkáláshoz. Mondjuk valszeg nem a legcélszerűbb egy ilyen bizonyítékot magánál tartani, de ha választania kell, hogy egy házimanó találja-e meg véletlenül vagy ez, akkor az utóbbira voksol. Elégedetten a magasba tartja az összehajtott mesterművet, mielőtt átnyújtaná valamelyik lánynak.
- Nem szeretném az időmet rá pazarolni,- közli aztán, amint ismét képes az artikulált beszédre, - inkáááább... csapjunk Signek szülinapot!
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 84
Összes hsz: 85
|
SadieOtt van valahol a burgerező is a távolban! Csak innen egészen hangyányi méretűnek látszik. Meg már amúgy is sötét van, így a lámpafényeken kívül nem sok minden árulkodik arról, hogy a várost kémlelem a fotelszerű szék egyikéből. Ahelyett, hogy aludnék, a takarodó után még elvonulok ide a jó időben, és a vállalkozásomon agyalok. Mostanában voltak a mindenféle éves jelentések, bevallások leadásának időszaka, sokat kellett beszélgetnem a könyvelővel, és áttekintettem a pénzügyi helyzetünket. Nos, hát... ugye ezekből lehetett kiszámolni a bérektől kezdve a következő évi egyéb kiadásokat, amiket megtetézett az infláció, meg Bogolyfalván drágul az élet egyre inkább, és felverik az árakat, úgyhogy bajban vagyok mostanában, örülök, ha a hitel törlesztőjét fizetni tudom. Nem csoda hát, hogy alig tudok sokszor aludni az idegeskedéstől. Szóval most fogok pulcsit veszek, mert kicsit már hűvös van, de még elviselhető... Kapucnit húzok a fejemre, és úgy merengek a messzeséget kémlelve.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 346
Összes hsz: 428
|
JankovitsElválnak útjaink prefektustársamtól, miután megegyezünk, hogy egyikünknek sincs ma már kedve ehhez a járőrözgetéshez. Csendes a kastély, és különben is egy hosszú, nehéz héten van túl mindenki - magamból indulok ki, szóval más is nyilván hulla fáradt, hisz úgy fair -, biztos nincs már igény éjjeli randalírozásra, nyugovóra tért a diákság, álomra hajtották fejüket. Vagy aki mégse, azt útközben a Rellon felé agyoncsapom, és nyugton lesz.
Ezen felbuzdulva fordulok ki az első emeleti erkélyre, mikor meglátok egy alakot üldögélni odakint, akit nyilván nem érdekel, mennyi az idő, és.. aki, miután mellé érek, kiderül, hogy már bőven nem tartozik azok közé, akiket ágyba parancsolhatok. Sőt, még ő az, aki általában engem utasítgathat ide-oda.
- Ó, azt hittem... mindegy - rázom meg fejem, és gyorsan meg is próbálok eliszkolni.
Mióta végre megkaptam a jól megérdemelt emelésem, amiért keményen megdolgoztam, igyekszem kerülni a főnököt, csak addig lenni a közelében, amíg feltétlenül szükséges. Ez a pár másodperc már így is túl sok volt.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 84
Összes hsz: 85
|
SadieIlyenkor már általában nem járnak erre sokan, ezért is bátorkodom befoglalni az egyik ülőhelyet. Karfáján pihentetem kezeim, akárcsak Palpatine a Halálcsillagot kémlelve, annyi különbséggel, hogy odatolok egy másik széket magam elé féloldalasan, hogy feltehessem rá a lábamat. Vagyok olyan jó fej, hogy a cipőt előtte leveszem. Így, tényleg mintha egy nagy király lennék, szemezek birodalmammal, amíg félbe nem szakít... bingó, telitalálat, az est fénypontja, Sadie! A kedvenc seprűs futárom.
- Mit hittél? Nem mindegy. Látod, milyen kicsi a világ, hogy itt is összefutunk... Ez biztosan nem véletlen - intek ujjammal felé, hogy jöjjön csak közelebb. Nem harapok, tudja jól, sőt... Szerintem nagyon is élvezné a társaságomat. Most legalább kiváló alkalom adódik arra, hogy felhozzak egy-két témát, amit oly régóta szerettem volna. Továbbra is azt érzem, hogy Sadie szereti a saját útját járni, és alapvetően kerüli a társas interakciókat. De amióta ki tudtam végre neki gazdálkodni az emelést, valahogy mintha megváltozott volna a viselkedése. Félek, hogy rossz emlékeket hagytam benne. Elhiszem, hogy volt néhány kellemetlen pillanatunk, amikor bennem is megállt az ütő, hogy esetleg apa leszek, de azért remélem, ennyire nem borsódzik a háta, amikor meglát. Meg hát, annyira nem is nézek ki rosszul gondolom. Nem, a jelek szerint... Úgyhogy leveszem a lábam a székről, annak lábát talpammal megnyomva arrébb tolom, hogy helyet tudjon foglalni velem szemben.
- Csak nem járőrözöl? Milyen jó, hogy engem nem tudsz megbüntetni - nézek rá büszkén.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 346
Összes hsz: 428
|
Sig_
_AltMagát az évnyitóról való távozást is csak félig-meddig sikerült realizálnom, azt meg végképp nem, hogy tulajdonképpen nekünk ott illett volna még maradnunk. Eljutottak az infók hozzám, csak a feldolgozásukkal gyűlt meg a bajom, most meg már csokifoltosan nem érdekel az egész.
- Engem bántott. Fáj a hasam tőle - jelentem ki kislányos durcival hangomban, miközben azt figyelem, Alti hogy keni össze magát még reménytelenebbül. Az ujjairól még lenyalogatja a krémet, de a szája szélén ott marad egy kevés, és potyog az ölébe is, de ő inkább a földön elkenődötteket takarítja el serényen.
Sig ötleteire lelkes pislogásba fogok, jelenleg ennyi reakciót tud kiváltani belőlem, mert ha kinyitnám a számat, még valami hölgyhöz nem kimondottan illő hanghatás és illat keveredne a közösbe. De én is pálcát húzok, azzal a feltett szándékkal, hogy megtisztítom Alti ruháját, de aztán végül inkább csak leteszem magam mellé a kőre, hogy átvehessem a szütyőből előhalászott, minden bizonnyal nagy becsben tartott gyűjteményt.
- De honnan szerzünk trolltaknyot? - teszem fel a fontos kérdést, miközben a kincset forgatom kezeimben. Nem nagyon érdekel, hogy őszinte legyek, az viszont annál inkább, amit Alti vet fel. - Szülinap? Most van a szülinapod? Csak nem nagykorú lettél?
Tőlem szokatlan vigyor terül el arcomon, ahogy Sigrid arcába bámulok, és a lehetőségeinket kezdem képzeletem szerencsekerekén pörgetni.
|
|
|
|
|
