Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Prefektustársamra bízom, hogy visszakísérje a körletébe ezt az ütődöttet, elvégre egy házba tartoznak, nekem pedig nincs kedvem kitérőt tenni, hogy aztán onnan caplassak le a Rellonba. Azt is ráhagyom, hogy közben milyen büntetést szab ki rá, mert engem ez a része végtelenül hidegen hagy, az se érdekel, ha végül megússza annyival, hogy teljesen ráhoztam a frászt. Még el is fehéredett, mint aki mumust lát, pedig csak én voltam az. Lehet persze, én vagyok a mumusa, ez esetben érthető a reakció.
Megvárom, míg eltűnnek a sarkon, és csak aztán fordulok sarkon, hogy aztán pont megpillantsak egy újabb diákot, akinek semmi keresnivalója nem lenne éjnek évadján a folyosókon. Felemelem pálcám, hogy fényével jobban megvilágítsam a teret, és gyorsan megállapítom, hogy ez a lány bizony teljesen kizárt, hogy mestertanonc legyen. Futottam már ebbe a hibába, azért sem szívleltem különösebben ezt a részét a melónak.
- Hacsak nem vagy alvajáró, remélem nagyon jó okod van arra, hogy kint császkálj ilyenkor! - szólok oda neki cseppet sem barátságosan, és el is indulok felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Legnagyobb bánatomra, jól hallhatóan nem egy alvajáróval, de még csak nem is valami bajkeverővel sodor össze a balszerencse ma este, hanem valami ütődöttel.
Grimaszba fordul az arcom, ahogy meghallom vidáman csilingelő, dallamos hangját, amit mintha cukorszórás kísérne, és mosolygó felhőpamacsok.
Elkínzottan sóhajtok egyet.
- Sajnos nincs akkora szerencsém. - Akkor ugyanis csak átúsznék a falon, és már itt se lennék. Ehelyett büntethetem meg, meg kísérgethetem a házába vissza ezt a lökött csibét. Mert még csak nem is tyúk.
Elég fehér a bőröm, alapból is, szeplők is pettyezik nem csak az arcom, de mindkét karom és vállam is (bár utóbbiak nem látszanak jelenleg), a vaksötétben derengő pálca pedig csak ráerősít erre, de a lebegésben nem vagyok jártas, és áttetsző sem vagyok, a már előbb említett képesség hiányán túl, hogy nem tudok most felszívódni.
- Milyen smink...? Tudod mit, tök mindegy - hagyom annyiban a dolgot, miközben lejjebb engedem pálcámat, most, hogy már odaértem a kiscsajhoz. - Hogy hívnak, kik a szüleid, milyen a véred és várj, volt még valami.. ja, megvan! Melyik házba jársz? - Csak a legfontosabbakat kell tudnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem először és nem is utoljára fogalmazódik meg bennem, hogy ugyan miért is lettem én prefektus? Mert biztosan nem azért, hogy éjszaka kódorgó gyerekeket hajkurásszak. Nem is a büntetés élvezete, csak az vonzott, hogy büntetlenül lehetek kint éjszaka a folyosókon. A legbiztosabb módja a törvényszegésnek, ha beállsz betartatni azt.
De az ilyen pillanatok megkérdőjelezik bennem, hogy valóban megéri-e mindezért.
- Ezek a nevek az égvilágon semmit nem mondanak nekem - jelentem ki, és bár még nem vagyok teljesen meggyőződve róla, a következő szavaival már minden kétséget eloszlat gyanúmról.
Kicsit fel is vonom a szemöldököm, és aprót horkantok.
- Ne legyél ostoba, nem a mugli besorolása érdekel, hanem a minősége. De lényégében meg is válaszoltad már a kérdésemet, sárvérűkém.
Semmi személyeskedés, nem célom beleállni. Sőt, ahogy kimondom a szót, valami furcsa érzésem is támad. A szüleim helyeslően néznének most. Rosszullét fog el.
- Igen, én Rellon, és Sadie Sallow, de nem barátkozni jöttem ide hozzád. Kitalálod, miért érdekel, melyik házba jársz, Patisszon? - Megint csak, nem gúnyt űzök belőle, csak a fura neve nem jön a nyelvemre. Segítség gyanánt meg is kocogtatom a jelvényem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Odahaza ismertem minden családnevet, tudtam kinek milyen felmenői vannak, de itt sokáig tartott, mire megszoktam, hogy kénytelen vagyok rákérdezni. Többekkel ápolok rossz viszonyt, akikkel nem kellene (akármilyen irritáló is az ostoba feje annak a levitás baromnak), és őket meg nem illető módon viselkedtem olyanokkal, akikkel nem érdemes. Nem kéne több ilyet hibát elkövetni, ezért is érdeklődöm meg a lánytól, kicsoda-micsoda, mielőtt még úgy döntenék, hogy tönkreteszem a napját.
- Határozottan nem - erősítem meg, mert ez a mostani fejfájás nagyon újnak érződik, de annál kellemetlenebbnek.
És az érzés csak felerősödni látszik, mikor vinnyogni kezd, és még a fülemhez is kell kapnom kezem, mert bizony az éjszaka közepén, mikor csak a távoli finom ablakzörgés és az itt-ott süvítő enyhe huzat zaja töri meg a csendet, igen bántó tud lenni, ha valaki nekiáll a folyosón kiabálni.
- Megbolondultál!? - sziszegem felé, miközben úgy viselkedik, mint egy lekötözött gurkó. Egy helyben pattog, fura hangokat ad ki magából, és mintha egyszerre hat irányba akarna kilőni.
Azt tudtam, hogy van némi hírem a suli falai közt, de ez a reakció, amit ez a bedrogozott puffskein produkál, messze felülmúlja a képzeletemet. Ez a csaj.. ez örül nekem.
- Candy, mi? - kérdezem fintorogva, miközben hátrálok két lépést tőle. Ha követne, még kettőt. Hát az biztos, hogy túl sok cukor van benne. - Inkább sárvérűnek hívlak, ha már úgy odavagy érte. És tudod mit? Azt hiszem, kitalálom egyedül is: Eridonos vagy, mi?
Ezt is irigylésre méltó fintorral az arcomon ejtem ki a számon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lehet? Ha még ő sem teljesen biztos benne, hogy nem hibbant-e, akkor egész biztosra vehető, hogy kórosan bolond. És még örül is neki! Eszem megáll, és kipotyognak a fogaskerekek, hát két év után kell megtudnom, hogy nem is iskolába küldtek, hanem elmegyógyintézetbe?
Az meg, hogy nem zavarja, ha lesárvérűzik, csak még jobban elveszi a szó élét. Már mikor előbb kiejtettem, is zavart benne valami, de most már egyenesen idegennek érzem a nyelvemen. Inkább el is engedem a fenébe, úgyse akarom igazán sokáig bárhogyan is szólítani őt. Most egy "gyere ide", aztán meg egy "húzzál befele" pont megfelel, ha az Eridonhoz értünk.
- Nem. És igen, a lehető legrosszabb. Ti pirosak vagytok a legalja, és a sors esküszöm direkt ver engem veletek! Miért épp az én nyakamba szakadtok mind!? - kesergek bosszúsan, miközben magam elé emelem kitartott tenyerem, hogy ha tovább közelít, abba gyalogoljon arccal, és ne jöjjön már közelebb hozzám.
- Még a héten jelentkezel nálam büntetőmunkára, be kell állnod a házimanók közé, teljesíted minden kérésük, zöldséget hámozol, krumplit pucolsz, mosogatsz, és felmosol, vagy amit mondanak. És közben hozod nekem a szendvicset és a kávét, mert kénytelen vagyok végigülni. - Az égvilágon semmi kedvem hozzá, remélem el is felejtem, ő meg ellógja. - És most indulás van! Gyerünk, lássuk, hazatalálsz-e a bolondok házába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szólni akarok, aztán inkább becsukom a számat, és egy-két pillanatig gondolkodom, mielőtt újból kinyitnám.
- Jó, annak a kettőnek tényleg teljesen elmentek otthonról - ismerem el, de a véleményem ettől még nem változik. Kirívó eset, de általánosságban a pirosaktól jobban kiver a víz. A legtöbb navinés tökéletesen érdektelen tud maradni a szememben, még meg is dicsérném őket, ha feltűnne, hogy ott vannak.
És hogy mindezt tovább erősítse bennem, tovább közelít, az sem hatja meg, hogy megpróbálom távol tartani magamtól, és elkezdi fogdosni a kezem. Épp csak nem dörgöli az arcához.
- Dehogy lesz egynapos, hülye vagy? - forgatom meg a szemeim. - Nem bírnék ki annyit... meglátjuk, meddig tudlak elviselni.
Azt se tartom elképzelhetetlennek, hogy még a házimanók is falra másznak tőle, és páros lábbal rúgnak ki minket a konyhából. Bár elvileg nem tehetik meg, de elnézve ezt a hiperaktív kis szörnyeteget, nem lepődnék meg.
Irányba állítom, de még erre is képtelen, és hátrafelé lépdelve indul meg. Remélhetőleg így is tudja, merre kell menni, mert én direkt meg se próbáltam eddig keresni az Eridon tornyot. Mármint persze tudom, hol van, csak az utat nem ismerem oda, és a bejáratot sem láttam még. Azt hiszem legalábbis.
- Nem fogok szólni, ha egy lépcsőhöz érsz - figyelmeztetem az orrnyergemet masszírozva. Sőt, ahogy elképzelem, amint hátrafelé sétálva nem veszi észre, és lebukdácsol egyen, még kicsit jobb kedvem is lesz. Persze nem kívánom, hogy a nyakát szegje, elég ha kezét-lábát töri. Előbbiből nem tanulna sokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A francnak kell elképzelnem, mitől lehetne rosszabb, ez a kis görcs (mintha én olyan magas lennék) kitalálja a gondolataim, és tovább fokozza a helyzet kellemetlenségét, mikor megvalósítja. Előbb csak fogdossa, aztán az arcához dörgöli a kezem, mint aki meg van értem őrülve, de szó szerint, és rajongásában mindenféle elvetemült baromságra képes.
- Tedd magad takarékba! - rázogatom meg a kezem, mintha taknya-nyála ráfolyt volna, pedig csak patisszonos lett.
Aztán meg még csalódott is a kiscsaj, amiért nem lehet velem büntetését töltve több ideig. Lehet azzal fegyelmezném csak igazán, ha egyáltalán semmilyen szinten nem baszogatnám ezzel? Várjunk csak, ez a gondolat most komolyan oda vezetett, hogy hagyjam büntetlenül, hogy azzal regulázzam meg? A bolondját járatja velem?
- Fájni fog - figyelmeztetem mindenféle aggodalom nélkül hangomban, nem is sejtve mennyire igazam lesz. Csak épp nem pont úgy, mint várom.
Fapofával nézem végig, amint beletrappol valami folyadékba, amit én már messziről kiszúrtam, és amiről már el is képzelem mekkorát fog nyekkenni megcsúszva benne. Előkészítem kárörvendő nevetésemet is, de sajnos arcomra fagy a mosoly, mert ez a nem normális utánam kap ijedtében, és ugye említettem már, hogy én sem vagyok valami termetes jelenség?
Hát persze, hogy magával ránt ez a szerencsétlenség, és együtt nyúlunk ki a folyosón. A pálcámat is elejtem, de így legalább nem törik el, mikor kenyérrel próbálom tompítani az esést, ami persze elcsúszik a dzsuván, ezért bár nagyrészt a lányra esek, azért sikerül megfejelni a követ is. Csak kicsit vigasztal a tudat, hogy alaposan bele is térdeltem valamijébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fogalmam sincs, honnét veszi, hogy kamillaillatú a kezem, a kézápolóm aloe verás, de aztán eszembe ötlik, hogy talán a mosdóban olyan szappan van kitéve. Akárhogy is, semmi különleges nincs abban, hogy nem bűzlik a kezem, de ő meg akkora hisztériát csap körülötte, mintha sohase lett volna szerencséje egy ápolt kacsót fogni.
Mint valami ELME-ből szabadult eszelősre, úgy nézek rá, és egyre kevésbé érdekel, hogy ha hanyatt esik, és kitöri a nyakát, akkor majd bajlódnom kell a hullájával. Alighanem simán ott fogom hagyni ahol van. Csakhogy nem számolok vele, hogy magával ránthat, és bár nem egy lépcsőn bukdácsolunk le, csupán a folyosón terülünk el, azért így sem kellemes, sőt.
Beletérdelek az alsóbb nemi szervébe, az esést pedig egyik kezemmel a fentebbik egyikén tompítom. Ha nem vertem volna be a fejem, máris pattannék fel róla, így viszont kissé szédülten fekszem rajta, és próbálom helyére tenni a gondolatokat, amiket a folyosó kövével való ütközés kivert az agyamból.
- Hogy mi van...? - pislogok kettőt-hármat, mire realizálom, hogy kettőnk közé beszorult kezével épp a mellemet markolássza. - SZÁLLJ LE RÓLAM!
Szabályosan kikelek magamból, és azzal a részletkérdéssel sem nagyon foglalkozom, hogy igazából nem ő van énrajtam, hanem fordítva. Pár másodperccel később azért sikerül felküzdenem magam, közben a földhöz szorítom, és még egyszer, csak félig-meddig szándékosan megrúgom. Szédülök még kissé, és megtapogatva a homlokomat már érzem is a puklit, ami növekszik.
- ÁÁáuh! - véleményezem meg a dolgot, majd elbotorkálok elgurult pálcámért. - Egy durrfarkú szurcsókba is több kifinomultság szorult, mint beléd! Pattanj fel, gyerünk! És előre nézel!
Hogy segítsem az irányba állásban, még szúrós szikrákat is lövellek felé pálcámból, elsősorban lábait célozva, de ha nem siet, a fenekébe is küldök párat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem teljesen ismeretlen tapasztalat ugyan, hogy rövid, vagy be sem iktatott előjátékot követően már fogdos valaki, és fájdalmat is okoznak közben nekem, de a húgyszag, ami társul mellé, és a tény, hogy egy másik lány csinálja, már az. És nem tudom, melyik része akaszt ki jobban.
Ügyelve rá, hogy biztosan belerúgjak a földön fekvőbe, kelek fel és indulok a pálcám után, ami különös módon egyre csak távolodik tőlem. Eltelik vagy tíz másodperc, mire felfogom, hogy mi történik, és akkor is csak azért, mert a hülyegyerek egyik próbálkozása nem a pálcát löki arrébb, hanem a hajam borzolja fel.
- Mindjárt arccal is belenyomlak és felnyalatom veled! - puffogok immár a pálcával kezemben és előbb a szemem szór szikrákat, mielőtt az tenné.
Egy gyors suhintással eltüntetem a tócsát a folyosó kövéről, de utána folytatom az eridonos görcs terelgetését, és lopva megszagolom a kezem. Fintorgok. De nekem legalább csak a kezem olyan, ő meg meghempergett benne.
Eleresztem fülem mellett a megjegyzését, és igazgatok kicsit ruházatomon, mert elcsúszott kissé ez-az rajtam.
- Mi van már!? - csattanok fel riadtam újabb kitörésére reagálva. De csak tovább irritál a hülyeségével, mire ingerülten csapok tenyérrel az arcomba. A helyzet tagadhatatlanul megérett egy facepalm-ra.
- Mindjárt kirobbanó hangulatban leszek és az Eridonig repítelek - helyezem kilátásba, hogy mire számíthat a következőkben. De persze tudom, hogy nem volna tanácsos pirosra festeni vele a folyosót. Egy rövid ideig persze jól esne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha lettem volna annyira döntésképes állapotban, és nem fenyegetne a veszély, hogy az amúgy is problematikus megpattanásunkat az évnyitót követő feladatok elől csak súlyosbítaná, javasoltam volna, hogy lépjünk meg Bogolyfalvára. Mert ez a likőrös bonbon nem rossz, de túl sokat kell magamba tömnöm belőle, hogy legyen valami hatása rám, márpedig a mostani állapotomnál sokkal szétcsúszottabbat preferálnék jelenleg.
Próbálok odafigyelni Alteára, hogy inkább az ő Theonyval kapcsolatos problémáján bosszankodjunk együttesen, de nehezen tudom a csokifalást és az érdemi hozzászólást összeegyeztetni. Amúgy is inkább Sigridnek meséli, hogy mi van, és én csak azért vagyok itt, mert konkrétan magukkal kellett cibálniuk. Még átöltözni se tudtam rendesen, csak levetettem a talárt és nyakörvet, de a blúzt már csak kihúzni tudtam a szoknyám derekából, megválni tőle már nem sikerült, hogy valami kényelmesebbet húzzak magamra.
Aztán a hozzám intézett szavakra már csak kell egy nagyot nyelnem, és kissé undorodva félredobni egy újabb csokoládét, mielőtt azt is elpusztítanám. Már fáj a gyomrom is tőle.
- Khrrm.. hmm!? - krákogok először érthetetlenül, majd megköszörülöm a torkom. - Nem kell úgy csinálni, mintha nem ismernétek, én mindenkit folyton meg akarok késelni.
Nem is igazán tudom, mi mondatja velem ezt az egyértelmű hazugságot, ami annyira az, hogy lényegében nem is haragudhatnak rám, amiért kamuzok, mert egy ötéves is látná. De ha őszinte akarok lenni, pontosan tudom. Ha elmesélem, mi zaklatott fel, el kell mondjam azt is, honnan ismerem Yaxleyt, és akkor ezzel együtt talán minden mást is, bezárólag azzal, hogy miért is járok ide a Roxfort helyett.
Nem kéne érdekeljen. Nem is szabadna érdekeljen, hogy mit szólnának hozzá.
De ha tényleg, tényleg őszinte akarok lenni, egész biztos, hogy belepusztulok, ha ezek a lányok is elhagynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Annyira a saját fejemben vagyok, hogy egy ideig fel sem igazán fogom, hová tartunk. Egy pillanatra feldereng a tanári ajtaja, és csak könnyedén nyugtázom, hogy bizonyára oda tartunk, hiszen logikus, ha minden tanár épp az évnyitón tömi a fejét, itt senki se lesz, aki zavarhat.
Végül aztán csak a folyosón ragadunk le, bizonyára itt fogy ki a lendület, vagy üt be Altinál eléggé a csoki. Nekem végül is mindegy, ennyi futárkodással a hátam mögött már bárhol lecövekelek enni.
- Ez a csoki undok - nézek a földön heverő, félbe harapott édességre, amit az imént hajítottam el. Nem tudom, mit mondjak prefektustársamnak, mert sajnos igaza van, általában beérem a verbális inzultussal, nem jellemző, hogy török-zúzok magam körül.
Azonban úgy látszik, ő nem veti meg annyira a bonbont, szóval talán nem is kell igazán őszintén megválaszolnom neki a dolgot, mert jobban foglalkoztatja most, hogy az arcomat birizgálja, és hogy muffint kunyeráljon Sigridtől. A szőke pedig szívesen ad, nem undok, mint én, bár tőlem is kapna, de nálam csak valami csokikrémes van. Illetve.. volt.
- Hé, nem láttátok a...? - kezdem, de aztán elharapom a kérdést, mert kicsit távolabb, ahonnét érkeztünk, észreveszek pár elkenődött, sötétbarna dombocskát, a kezemben meg az üres tálcát, amin azok korábban ültek szép rendezetten.
- ...mindegy, semmi. Adj egyet nekem is! - nyúlkálunk immár két oldalról Sigrid irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kicsit sajnálom, hogy csak húgyban fetrengett meg, és nem valami gyúlékonyban, most nagyon szórakoztató látvány lenne, hogy a szikráimtól lángra kap és égő fenékkel rohan vissza az Eridonig. Nesze nektek főnixmadár, csinálok én egyet belőletek.
De az elégtétellel még várnom kell, és amilyen egy bosszantó, idegesítő kis görcs ez a csaj, attól tartok, sokkal nagyobb büntetés lesz nekem, mint neki az a büntetőmunka. De majd elkövetek mindent, hogy megkeserülje, és ha még utána is pattog, teszek róla, hogy kipukkadjon ez piros gumilabda.
Kérdését válaszra sem méltatom, és szerencsére utána már képes ő is cipzárt húzni a szájára az út hátralévő részében. Sosem akartam húsz méternél jobban megközelíteni a pirosak házát, és lám, rákényszerülök. Undorodva húzom a számat, és úgy nézek vissza Pattisonra, mintha citromba harapnék éppen.
- Keress meg a héten, addig kitalálom a részleteket! És jegyezd meg az útvonalat a konyhára, mert most egy darabig sűrűn fogod látogatni. Jó éjt!
Azzal sarkon fordulok, és otthagyom a francba. Nem, tényleg, hát az Eridonnál vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Elválnak útjaink prefektustársamtól, miután megegyezünk, hogy egyikünknek sincs ma már kedve ehhez a járőrözgetéshez. Csendes a kastély, és különben is egy hosszú, nehéz héten van túl mindenki - magamból indulok ki, szóval más is nyilván hulla fáradt, hisz úgy fair -, biztos nincs már igény éjjeli randalírozásra, nyugovóra tért a diákság, álomra hajtották fejüket. Vagy aki mégse, azt útközben a Rellon felé agyoncsapom, és nyugton lesz.
Ezen felbuzdulva fordulok ki az első emeleti erkélyre, mikor meglátok egy alakot üldögélni odakint, akit nyilván nem érdekel, mennyi az idő, és.. aki, miután mellé érek, kiderül, hogy már bőven nem tartozik azok közé, akiket ágyba parancsolhatok. Sőt, még ő az, aki általában engem utasítgathat ide-oda.
- Ó, azt hittem... mindegy - rázom meg fejem, és gyorsan meg is próbálok eliszkolni.
Mióta végre megkaptam a jól megérdemelt emelésem, amiért keményen megdolgoztam, igyekszem kerülni a főnököt, csak addig lenni a közelében, amíg feltétlenül szükséges. Ez a pár másodperc már így is túl sok volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Magát az évnyitóról való távozást is csak félig-meddig sikerült realizálnom, azt meg végképp nem, hogy tulajdonképpen nekünk ott illett volna még maradnunk. Eljutottak az infók hozzám, csak a feldolgozásukkal gyűlt meg a bajom, most meg már csokifoltosan nem érdekel az egész.
- Engem bántott. Fáj a hasam tőle - jelentem ki kislányos durcival hangomban, miközben azt figyelem, Alti hogy keni össze magát még reménytelenebbül. Az ujjairól még lenyalogatja a krémet, de a szája szélén ott marad egy kevés, és potyog az ölébe is, de ő inkább a földön elkenődötteket takarítja el serényen.
Sig ötleteire lelkes pislogásba fogok, jelenleg ennyi reakciót tud kiváltani belőlem, mert ha kinyitnám a számat, még valami hölgyhöz nem kimondottan illő hanghatás és illat keveredne a közösbe. De én is pálcát húzok, azzal a feltett szándékkal, hogy megtisztítom Alti ruháját, de aztán végül inkább csak leteszem magam mellé a kőre, hogy átvehessem a szütyőből előhalászott, minden bizonnyal nagy becsben tartott gyűjteményt.
- De honnan szerzünk trolltaknyot? - teszem fel a fontos kérdést, miközben a kincset forgatom kezeimben. Nem nagyon érdekel, hogy őszinte legyek, az viszont annál inkább, amit Alti vet fel. - Szülinap? Most van a szülinapod? Csak nem nagykorú lettél?
Tőlem szokatlan vigyor terül el arcomon, ahogy Sigrid arcába bámulok, és a lehetőségeinket kezdem képzeletem szerencsekerekén pörgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Persze tudom, hogy nem fog egyetlen szó nélkül utamra engedni, hiába próbálok távolságtartó lenni, intésére megtorpanok, és kelletlenül visszahátrálok oda, ahonnan kilőni próbáltam vissza, a folyosó irányába.
Csak egy halvány mosollyal felelek szavaira; hogy véletlen lenne vagy sem, nem tudom, de mindenképp kellemetlen. Miután együtt voltunk, párszor még a kedvére tettem, de nem engedtem újból kölcsönössé fajulni a dolgokat, és nagyon erős a gyanúm, hogy ő ennek nem annyira örül. És mióta megkaptam, amit kértem, már azt is igyekszem kerülni, hogy hozzámérjen. Tudom, hogy nem kötöttünk szerződést róla, de azt gondoltam, egyértelmű, hogy a kis bizniszünk határai hol húzódnak.
Helyet csinál nekem magával szemközt, de csak egy pillantásra méltatom a széket, nem ülök le. Karba fonom kezeim, és megrántom a vállam.
- Meg tudnálak, csak nem lenne szabályos - felelem, de rögtön meg is bánom szavaim. - Már végeztem, épp visszafelé tartottam. Fáradt vagyok, szóval...
Elérthetetlen gesztust teszek fejemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kevés dolgot utálok jobban, mint mikor a hogylétemről érdeklődik valakit, Főleg, mikor így, már-már aggodalmasan teszi, mint aki biztos benne, hogy nem vagyok jól, de a rákérdezéssel érdeklődését fejezheti ki. Mintha számítana, mintha ettől jobb lenne bármi is.
Úgyhogy csak rántok egy újabbat vállamon válasz gyanánt, de megjegyzését már kénytelen vagyok kommentálni.
- Rosszfiú? Te? Ugyan már. - Ki tud persze fordulni önmagából, de az nem azt jelenti, hogy ne az ártatlan cuki srác lenne a valódi arca. Elragadhatja ugyan a hév, de akkor is egy szeretetre vágyó, édes kis nyomi marad. Talán csak én hoztam elő a "rossz" oldalát, és mással nem lenne olyan sosem.
És igen, mennék, a fejmozdulatommal is arra céloztam, de Jankovits inkább feltartana, pedig tényleg fáradt vagyok, csak félig-meddig béna kifogás részemről, ami elhagyja a számat. Ő viszont azzal jön, hogy már megint magamnak való vagyok, pedig valójában soha nem hagytam félbe az annak levést, mindössze felé játszottam meg magam.
- Nyitok, akik felé érdemes - állítom, nem téve hozzá, hogy nem sűrűn találok ilyennek másokat. És abba sem akarom beavatni, őt miért találtam érdemesnek rá.
Megfordulok és a korláthoz lépek, hogy ha már itt vagyok, legalább ki is nézzek az éjszakai tájra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Pedig még csak nem is sértegetni akarom, épp ellenkezőleg, ő azonban mintha a rosszfiúságát gondolná imponálónak, amivel bevágódhat. Talán nálam is? Doriánhoz mindenesetre nem tudom hasonlítani, hisz nem ismerem a testvérét, talán csak futólag láttam egyszer.
Értetlenül nézek rá egy pillanatig, és megrázom a fejem.
- Miért ne..? Hiszen beszélgetünk. Nem? - tárom szét a karom, de aztán rájövök, hogy valószínűleg attól, hogy hajlandó vagyok hozzászólni, még nem vagyok nyitott és közvetlen. Kedves meg aztán végképp nem, de ne legyünk telhetetlenek. - Nem nyomja semmi a lelkem.
Ezer dolog nyomja, de nem ő lenne az első, akinek elmondanám, mik azok. Sőt, igazándiból senkinek se szívesen beszélnék róla. Úgyis csak csalódást okoznak nekem, jobb nem is erőltetni a dolgot.
Úgy döntök, eleget időztem, a kötelező minimumot teljesítettem szociális életből, és elindulnék, ha nem késztetne újabb megtorpanásra kérdése.
- Mire?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Érzem egyből, hogy nem sikerült meggyőznöm, amivel igazándiból nem is igazán kellene foglalkoznom. Olyat csak nem csinálna, hogy megkurtítja a bérem, vagy esetleg kirúg, amiért nem járok a kedvében. Elvégre jó munkaerő vagyok, gyorsan, pontosan végzem a munkám, ha a modoromra akad is panasz, bőven kompenzálom mással.
De mégis... azért csak nem baj, ha a főnök továbbra is kedvel. Azonban ha ezért olyasmit vár el folyamatosan, ami azért nem annyira van ínyemre, azt nem biztos, hogy szívesen teszem.
Amint megtorpanok, mielőtt a távozás mezejére léphettem volna, ő is felkel ültéből, és olyan szemérmetlenül mér végig, hogy majdnem zavarba is jövök tőle. De csak majdnem. Viszont egy apró kis nevetés elhagyja ajkaim, miközben szemem forgatva újból elfordulok, háttal neki, és a korlátba kapaszkodva megcsóválom a fejem.
- És mit gondolna a többi beosztottad? Még azt hinnék, kivételezel velem. - Ami egyébként nem lenne téves feltételezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Van, hogy valami egyértelműnek tűnik, a Napnál is világosabbnak, mint ahogy én tekintek a mi kis afférunkra. Ami egy szimpla csereüzlet volt, egy szolgáltatás, valamit valamiért. Azt gondoltam, ő is tudja, hogy mindössze ennyiről van szó, de az elmúlt időszak elbizonytalanított kissé, és most, hogy együtt lógásra invitál, már biztosnak látszik, hogy többet remél tőlem. Hogy pontosan mit, az még nem egészen tiszta, de nem lepne meg, ha egyenesen a barátnőjének akarna.
Megérzem a vállamon érintését, és először oda, majd felé, az arcába nézek föl, a válaszon töprengve, illetve azon, hogy miként tüntethetném el magamról kezét anélkül, hogy ki kéne csavarnom, vagy más módon fájdalmat okozva.
- Már így is nagyon különlegesnek érzem magam - mondom, megállva, hogy olyanokat fűzzek hozzá, mint, hogy "túlságosan is", vagy mondjuk, hogy "kevesebb figyelemmel is beérném". Az önelégült mosoly arcán újabb zavarodott mosolyra késztet, egyszerűen nagyon vicces, hogy mi minden előjön ebből a pasiból, amit régen biztosan nem néztem volna ki belőle. Szórakoztató azért, elismerem.
- Jó nekem amúgy így zárkózottan - nyúlok keze után, és eltolva azt arcomtól kicsit arrébb húzódom tőle. - Nem kell mindent megoldani velem kapcsolatban, de.. köszi. - Vagy inkább hagyj a picsába. Csak ezt mégse mondhatom, kedvesnek kell lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Igen, jól gondolja, de persze csak megrázom a fejem, mert abból, hogy kijövök a sodromból, anélkül is van épp elég bajom, ha nem épp a munkaadómon csattan a dolog. Aki esetleg azt nehezményezné. Bár lehet teljesen feleslegesen görcsölök ezen, és simán kioszthatnám, meghunyászkodna, és ugyanúgy dolgozhatnék neki tovább, mintha mi sem történt volna. De már nem vagyok biztos benne, hogy valóban kiismertem őt. Még okozhat meglepetést, úgy érzem.
A szándékomtól eltérően csak finoman utasítom el közeledését, pedig eszembe jut, hogy kicsavarom a karját, és áthajítom a korláton. Túlélné, a védővarázslatoknak hála, ugyanakkor nagyon jól esne, ha persze fizikálisan képes volnék rá, de nyilván jóval erősebb nálam, ez ránézésre is egyből látszik, nem szükséges teszt alá vetni. Beérem a szórakoztató, megmosolyogtató képzelgéssel.
Ám hiába húzódom el, nem tágít, keze derekamra siklik, a másik pedig a hasamra téved, amire már nem tudok nem teljes zavarodottsággal arcomon, összeráncolt szemöldökkel reagálni.
- Mit...? Mi van? - kérdezem értetlenül, nagyokat pislogva. - Jó, képzeljük azt. Már nálam a kiszállítás, szóval most felülök a seprűmre, és itt se vagyok, oké? - Amúgy csábító is lenne ezen a ponton elrugaszkodni az erkélyről, csak persze semmi nincs a lábam között, amin elrepülhetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem értem, mi ütött belé, miért nem ért a jelzésekből. Nem akarom kerek-perec elküldeni a francba, hiszen nem ártana jóban lenni vele. Illetve, nem olyan kapcsolatban, mint amiben a többséggel vagyok. Valahol a megtűrés felett nem sokkal, de egész biztos távol a nyílt ellenségességtől.
De ha így folytatja, előbb-utóbb elborul az agyam, főleg, mivel úgy látom, az övé is afelé közelít. Már-már fel van háborodva, és csak tovább ráncolva homlokom rázom a fejem kérdésére. Pedig amúgy a pia egész biztos segítene ellazulni, és magamat ismerve pont oda juttatni minket, ahova ő szeretné. De ezt nem kell tudnia, és jobb is, ha kiverem a fejemből, hátha titkon legilimentor.
Mielőtt azonban tényleg rákényszerülnék, hogy erővel fejtsem le ujjait magamról, ellép tőlem, láthatóan megsértődve, aminek egyáltalán nem örülök. Hiszen hatalmában áll, hogy megszívasson, olyan melókat aggasson a nyakamba, és annyit, hogy a műszak végére vért pisilek. Még a kapucniját is arcába húzza, minden további kommunikációtól elzárkózva, ami végül is pontosan az, amit reméltem az elejétől, csak nem épp ebben a formában.
- Bocs - mondom, és elfintorodom, mert nem érzékelem, hogy volna bármi, amiért elnézést kellene kérnem, mégis kényszerítem magam, hogy kimondjam. - Majd beszélünk.
Azzal visszaiszkolok a kastélyba, és a legrövidebb úton sietek a Rellon felé.