Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kori
Ó, azok a régi szép idők, amikor holdfényes folyosókon róttuk az árnyas köröket - majd biztosan így emlékszik vissza ezekre az évekre. Legalábbis, ha abból indulunk ki, hány felnőttől hallotta már ilyen vagy hasonló formában az elmerengéseket, erre számít a saját jövőjében is. Miért lenne elvégre pont vele máshogy?
- Eww - szalad túl a lába a kövön, váratlanul. Csodáló szavai, melyek az ablakon át látható csillagképek szépségét dícsérték épp prefektustársának, most megszakadnak, ahogy reflexszerűen megtorpan, és igyekszik visszanyerni egyensúlyát. - Mi? Szerintem valamibe belelép- fúúj, nem látom.
Szája széle lebiggyed, cipőjét magasabbra emeli, kezében tartott jegyzettömbbel egyensúlyozik közben. - Ugye ne-, fúj, dehogynem - még be se fejezi kérdő mondatát, ahogy megcsapja orrát a jellegzetes szag. Hiába él évek óta együtt egy macskával, akinek rendszeresen takarítja az almát, belelépni az ilyesmibe még mindig egy másik lapra tartozik.
- Az éjszaka a folyosókon bolyongó tanulókat a kastély maga is vissza akarja kergetni az ágyba? - vet kétségbeesett pillantást Kori felé, amelynek feloldása valahol a "ments meg" és a "ne nevess ki" között ingadozik éppen. Lehet, hogy mégsem a szép holdfényről lesznek anekdotái időskorára? Csábító kilátások.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kori
Az jó ha naaagy. Az jó ha dundiii. De nem akkooor, ha macska... szar. És az új Oszkár, GrannySmith és Aranybálna díjakat kérjük szépen a Napközibe postázni, Tatai Bori névre, mert lánya, Tatai Karina évközben bentlakásos iskolában tartózkodik, köszönjük, köszönjük.
- Ez gusztustalan - fintorog a lány, mit sem sejtve a rá váró dicsőségről, és bizony Kori öklendező hangjai az ő reflexeit is beindítják - még ha eredetileg a szag nem is lett volna elég hozzá. Uhh, szürreális élmény, ő se tudta, hogy képes erre. A házibulis, hajfogós időszak durva meglepetés lesz majd.
- Köszi - ráz még párat lábán, hogy a képződmény fantomszerű emlékét is eltüntethesse talpáról, és mindenhonnan, ahová esetleg kenődhe- ne, ne, nem is gondol rá inkább. A folyosó nevét hallva hirtelen minden a helyére kattan, mégsem tűnik el a kósza fintor arcáról.
- És nem lehetne, hogy ezt a folyosórészletet kikerüljük járőrözés közben? Mármint aki elég bolond ahhoz, hogy sötétben pont ide tévedjen, az... meg is érdemli, mert maga a kastély fogja traumatizálni, nem kell hozzá büntetőmunka. Akadtál már itt rá bárkire is?
Tónusa kicsit nyafogó, ahogy elnyom egy ásítást - nem lendült még át a holtponton, sőt, nem is igazán tudja, mit is jelent átlendülni a holtponton. Sokat kell még tanulnia Koritól, ebben biztos!