Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megkérdőjelezhető lenne a tökéletességem a bájitalok terén, csak faszság lenne, mert tényleg pöpec vagyok belőlük. Nem tudom, van hozzá érzékem, míg másoknak szenvedés, és ami másoknak simán megy, az meg nekem szenvedés. Ez az élet rendje, tesó. De ha meg valamiben jó vagyok, akkor miért ne segítenék másoknak, érted? Mármint jól esik kiröhögni, ha valaki balfasz, de ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Talán. Nem mindig.
Vállamat vonom meg. Őszintének valóban az vagyok, és ennek köszönhetően nem nagyon voltak barátaim, amíg Kende és Rin nem jöttek a kastélyba. Móricon kívül igazából senki nem volt az életemben, akiben 100%-osan megbíztam volna, de jött a két elmebeteg és az életem balanszba került. Erről van szó! - Ember, állj már le - röhögök fel hangosan. - Nem várok el semmit azért, mert segítek. Meg is sértődhetnék, amiért azt hiszed csak azért, mert rellonos vagyok, bármit is várok érte - nyammogok kicsit, majd inkább dobom felé a csokit, amit gyönyörűen kap el. Nice. Elmosolyodva lépek arrébb, hogy lepakolhasson, miközben rágom a csokit. Fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy nézem mire készül, majd halkat szusszanok, fejemet ingatom meg. Vajon mikor kellene szólnom, hogy ez így nem oké? Mármint oké, maradok, hogy ne robbantsa fel a Rellont - szívesen mindenkinek -, de a tököm sem fogja megcsinálni helyette. Ennyire nem vagyok jó fej, bármennyire is tudom, hogy annak nézek ki.
- Lehet jobban járnál, ha előtte a mozsárba tennéd, és amíg a víz felforr, mondjuk… nem is tudom: összemorzsolnád - vonom meg vállaimat lezseren, mintha csak annyit mondtam volna neki, hogy a kenyérre kell a vajat kenni, nem a kenyeret a vajra. Egyértelműen. Addig jó vagyok, amíg csak észt osztok és nem csinálom meg helyette, szóval ezt a taktikát fogom alkalmazni továbbra is. Tiszta haszon. Az asztal egy távolabbi pontjához sétálok, majd ugrok fel rá, lábamat lóbálva nyúlok ki a könyvért és kezdem el olvasgatni a receptet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

  Mosolya kicsit alábbhagyott, amikor belegondolt, hogy megint az előítéletek dolgoztak benne a józan ész tapasztalata helyett. Ha Autumn látta volna, hogy hány emberrel viselkedett már így, amióta itt van, a nyakkába borította volna az előtte lévő futóféregnyálkát. Undorodva elhúzta száját a gondolattól. Tényleg nem volt oka bizalmatlannak lenni. Médi is nagyon kedves volt vele, rellonos mivolta ellenére, sőt! Ő is egy zacskó édességgel kínálta meg anno, amikor a kastély egyik pontjából elkísérte őt a másikba. Lehet ez kifejezetten egy rellon-féle taktika, hogy ne féljenek tőlük a zöldfülűek és az ostobák.
 - Oh - keze megállt a levegőben, amikor rászóltak. Gyorsan el is vette az üst felől és zavarában maga elé húzta a mozsarat, hogy aztán beledobja markának tartalmát. Közben ismét beszélni kezdett.
 - Azt hiszem, igazad van. A sajátjaimtól jobban kéne tartanom. Egy haramadikos lány egyszer kérdés nélkül rontásokat szórt rám, csak hogy megtanuljam a pajzsbűbájt - jegyezte meg vigyorogva. Igen, utólag belegondolva a szfinxek egyértelműen őrültebbnek látszottak. - Szerencse, hogy nem tűnsz sértődékeny arcnak. - bólintott határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bumm-csatt-durr, ilyen hangok szűrődhettek ki az alagsori bájital-laborból, amit a lány nemrég fedezett fel csupán, és erős késztetést érzett rá, hogy itt gyakoroljon, fejlessze a receptjeit.
  – Ne már! Ez nem fair! – dühöngött félhangosan, miközben előbújt a rejtekhelyéről. Meggyőződvén, hogy több loccsanás, robbanás, buggyanás nem várható, eltüntette a nyomokat maga után, és újabb adag vizet tett fel forrni, némi Wasser segítségével.
Aztán előkészítette újfent a hozzávalókat, amikkel egy ideje szenvelgett, mert a készítés közepe táján ennek az egy folyamatnak mindig katasztrófa lett a vége. Csoda, hogy nem került még a gyengélkedőre eddig a felelőtlen, felügyelet nélküli ramazurija miatt, és hogy eddig miként sikerült megúsznia a lebukást? Nos, ez a kétmillió galleonos kérdés, hölgyeim és uraim, illetve ki minek érzi magát.
  – Három deci ebből a truytmóból – motyogta maga elő, miközben fogta a kémcsövet, és óvatosan az üstbe engedte az előre kimért tartalmat, ami nagyon úgy néz ki, mintha vér lenne, de megnyugtatok mindenkit, nem az volt. – Óramutatónak megegyezően ötször keverni…
Erősen koncentrált, hogy ez az egész ne a fején kössön ki, mert akkor abból bajok lehetnek. Szerencsére nem valami maró mérget sikerült összetákolnia.
Kínaiul számolt magában, úgy egyszerűbbnek tűnt, hiába beszélte majdnem jól a magyart, mégis, most ez így jött össze. Az ötnél azonban mintha ajtónyikorgást hallott volna. Ó, hogy szakadna Merlinre egy raklap trágyagránát! A nyikorgás ugyanis elvonta a figyelmét, és csak reménykedni mert, hogy tényleg ötször keverte meg. Instant sprintelt a legmesszebbi pontba, és várt két percig, de ezúttal nyert ügye volt: nem szúrta el, ott maradt a helyén a lötty.
 – Izé, helló – heherészett kínjában, amikor feltűnt neki, hogy most biza’ elkapták, és nem kevés bajban volt, takarodó után hálókörleten kívül császkált, mellé még felnőtt felügyelete nélkül kotyvasztott. Mentségére legyen mondva, most vagy nyolcadik próbálkozásra sikerre jutott az új főzetével, ami egy gyomornyugtató szer, ám még nem próbálta, lehet, csuklasztó lett, attól, hogy nem robbant a nyakába, még bármi megeshet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem szeretek az alagsorban járni. Rideg hely, általában nincs is erre dolgom. A járőrözés feladata azonban most erre hozott, így akarva, akaratlanul végig kell járnom az alagsori folyosókat. Reménykedem benne, hogy senkivel nem futok itt össze, és hamar letudhatom az itteni körutam, a szerencse azonban nem mellém áll.
Hamar meghallom a furcsa hangokat, és hamar rá is jövök, hogy nem jelent jót a dolog. Valami készül, és ha nem is csínytevés, valószínűleg nem egy mestartanonc gyakorolja a vizsgájára a bájitalokat. A kicsit sem bíztató hangokból ítélve egy fiatalabb diákról van szó, aki nem csak, hogy takarodó után kezdett neki a kotyvasztásnak, még veszélybe is sodorhatja magát a kis akciójával. A veszély alatt pedig nagyobb dolgot értek, mint két hét büntetőmunka. Határozottan fordulok a Bájital-labor felé, és teszem kezemet a kilincsre. Megpróbálok előre kitalálni valami jó szöveget, felvenni legmagabiztosabb arckifejezésemet.
Lassan nyitom ki az ajtót, várva, vajon kit és mit találok odabent. A régi ajtó erősen nyikorog, nem is hallom meg tőle, ha valaki szól odabent. Ugyan ilyen lassan lépek csak be a terembe, körbefuttatva szememet. Először csak a fortyogó üstöt látom meg, ami hála Merlinnek éppen igen nyugalmasan lötyög az üstben. Kell néhány lépést tennem befelé, hogy látóterembe kerüljön az eridonos, a főzet készítője. Elsőre nem tudom eldönteni, hogy előlem menekült-e a sarokba, vagy az üst felrobbanásától félt. Én azt mondanám, az üst félelmetesebb, mint én.
- Szép estét! - Párat lépek felé köszönésem közben, nem is gondolva arra, hogy ez a mozdulat esetleg fenyegetőnek tűnhet. - Ugye tudod, hogy este tíz óra után tilos a házad körletén kívül tartózkodnod? - Nem emelem fel a hangomat, próbálok kedvesen hozzászólni. A lányban felismerem ugyan azt az eridonos diákot, akivel az évnyitón beszéltünk pár szót, így már azt is tudom, hogy másodikos. - Nem mellesleg pedig nem biztonságos dolog egyedül kísérletezgetni a bájitalokkal. Hidd el nekem, hogy egy aprócska robbanás a legkisebb hiba, ami egy bájitalnál becsúszhat. Én a helyedben nem akarnám kipróbálni, milyen a rosszabb eset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Zselyke fellélegzett, ahogy az üstben kavargó lötty a helyén maradt. Remek, elkészült a főzete! De le is kéne tesztelni, hogy valóban működőképes-e? Az áldozat csakhamar megjelent, és az élelmes kis eridonos felismerte benne a leányzót, akivel még évnyitón csacsogtak az új tanárokról és tantárgyaikról.
 – Hú, már ennyi az idő? – vakarta zavartan a fejét. Jól elfeledkezett róla, de ez van, ha az ember hobbija túlontúl csábító, az idő múlása kimegy az ember fejéből. Főleg, ha a kisasszony nekiállt kísérletezni. A karórájára pillantott. Azt a…
A többit nem fejezte be, nehogy pontokba kerüljön az Eridonnak. – Esetleg van kedved megnézni? Cserébe pedig írhatok egy terjedelmes dolgozatot a bájitalfőzés gyakorlati veszélyeiről?
Hiába, az alkudozás talán gyáva cselekedetnek tűnhetett, de nem akarta, hogy kollektíve a többieket is büntessék a saját baromságáért. Azért már hadd vállalja ő a felelősséget. – Mit gondolsz róla?
Közelebb merészkedett az üsthöz, csodaszép, gyöngyházfényű ital pihent, várva, hogy elfogyasszák. Kellemes fahéjillatot árasztott magából. – Ez egy gyomornyugtató főzet, a tankönyvben találtam, azt írja, felügyelet nélkül a gyakorlottabbak bevállalhatják.
Márpedig VZR-díjas lett, az azért csak jelentett valamit, neki legalábbis mindenképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Lábaimat lóbálom az asztalról, miközben jóízűen nyammogok a csokin, amivel igyekszem nem leenni Zalán könyvét, de őszintén szólva nem erőltetem meg annyira magamat. Talán ennek köszönhető, hogy észreveszem, mégis mekkora szerencsétlen. Bólintok, mikor elkezdi csinálni rendesen, majd szólal meg ismét, nekem meg szemöldököm szalad ráncba.
- Van egy elképzelésem ki volt az, de nem merem kimondani, mert esküszöm megjelenik és elátkoz - nézzen mindenki hülyének, de akinek nem Kiscsibe jutott eszébe, az meg van hibbanva. És még gondolatban is félve merem felvetni az általam kapott becenevét, mert komolyan tartok attól, hogy valami huszadik női érzék bekapcsol és megjelenik valóban. Plusz, melyik más levitás lenne ennyire ijesztő? Elég ránéznem a tőlem nem messze tevékenykedő levitásra és rendesen lejön, hogy… hát nem mellette áll a szerencse. Nem mondom, hogy szerencsétlen, mert egyelőre eléggé kordában lehet tartani, de ki tudja? A végén még tényleg ránk robbant valamit. Rezgő telefonomat veszem elő, hangosan röhögök fel, majd csúsztatom vissza zsebembe. Kékjeim esnek vissza Zalánra, szusszanva ugrok le az asztalról, a táskámhoz sétálva kapom elő a pennámat: zavartalan kezdek el jegyzetelni a könyvbe.
- Nekem lépnem kell, de csináld úgy, ahogy leírtam neked. Mindent kifejtettem és jegyzeteket írtam, úgyhogy talán túléled - bólintok egyet, elrakom a pennát, visszaírok Kendének, a zacskót dobom az asztalra, majd kapom vállamra táskámat. - Komolyan. Éld túl, pls - szalad egy pillanatra ráncba a szemöldököm, végül totálisan elégedetten hagyom el a labort. Ha nem is éli túl, én legalább tudom, hogy mindent megtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megállt a munkával, mert esélyesnek tartotta, hogy megint elront valamit, ha nem figyel oda száz százalékosan. Márpedig akkor épp Móricra szegezte a tekintetét, hátha képes lesz leolvasni az arcáról, hogy mégis ki lehetett neki a szóban forgó levitás. Nem tartotta Améliát olyan kegyetlennek, hogy szegről végre rontást küldjön arra, aki megsérti őt. Mégis volt valami tiszteletet parancsoló kisugárzása, erre már Zalán is rájött, így volt némi esély rá, hogy a rellonos is helyesen tippelt a leírás alapján.
 De úgy látszott, ez a téma annyiban is fog maradni, mert Móric megint előhalászta azt a mugliszerű ketyerét. Talán valamiféle óra lehetett, mert miután megnézett rajta valamit, kijelentette, hogy mennie kell.
 Zalán a könyve után nyúlt volna először, mert nem tudta, a másik mire készül és nem akarta, hogy csak úgy belefirkáljanak. De a fiú gyorsabb volt nála és szemmel láthatóan nem zavartatta magát. Kíváncsian hajolt fölé homlokát ráncolva, hogy lássa, mit ír. Végül rájött, hogy a receptet lábjegyzetekkel látta el, szinte minden lépéshez volt hozzáfűzve egy jótanács.
 - Köszi - mondta elképedve, amint átfutotta a szöveg sorait. Ez még több segítség is volt, mint amit remélhetett. Miután Móric otthagyta őt, kicsit szoknia kellett a hirtelen támadt csendet, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az idei bájitalainak gyöngyszemét hozza össze, amit talán Farkasházy tanár úr is megdicsért volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Mivel megígértem a kedves őseimnek, hogy írok nekik egy szép tartalmas levelet a történtekről, most kénytelen vagyok, az őszintén nyálas tintafoltos pergamenpapírt felvinni a baglyokhoz, mivel máshogyan nem tudom. A faluban is fel tudnám adni, de ki a frász gyalogol most le ilyen rohadt hidegben? Az egyik sulis csőröst használom majd, hiszen az enyémnek nyoma veszett még másodévben. Donnak is van egy baglya, de most vele nem találkozok mert el van tűnve, lehet nincs is a kastélyban. Már napok óta nem láttam, biztosra veszem hogy a srácnak megint hasmenése van. Olyan változatosan eszik, hogy nem lehet végig követni. Franc tudja hogy álmodtam-e, de mintha múltkor a reggelinél lekvárt evett volna dán szalámival. Lehet hogy az ízük elég jól összepasszolnak egymással, de garantáltan vécétúrát eredményez. Nem próbáltam ki soha, de édes gyümölcsíz és egy fűszeres és csípős húscafat együtt nem hangzik jól. A drága haver baglya jó megoldás lenne, de nem akarom hogy azt gondolja hogy zsebes vagyok. Bár az a nagy lóhúzó madár nem valami kicsi, még a táskámba sem tudnám beletömni. Tömésről egyből beugrik hogy miért kell elszámolnom már megint apáméknak. Tavaly nyáron a fater egyik túrazsákjába beleöntöttem valami kék színű, ragacsos cuccot csak heccből. Annyira bele van zúgva a felszereléseibe, hogy szerintem anyámhoz sem nyúl többet mint azokhoz a vackokhoz. Nem is ezért rosszalkodtam, nincs más oka mint hogy nem engedett át az egyik haveromhoz. Ha sikerült volna átmennem, összejött volna egy jó este, ami biztos emlékezetesre sikerült volna. A gond csak annyi, hogy van annak a palinak egy jó húga is, és igazából nem tudtam eldönteni hogy melyikkel szórakoztassam magamat, és magamnak köszönhetően nem is kellett döntenem köztük, mert azóta sem találkoztunk. Ezen a téren most totálisan semleges vagyok, de sosem mondok nemet egy váratlan lehetőségnek. Nem nevezem lehetőségnek az éppen a falnak dőlő srácot, aki úgy nézi a környezetet, mint egy éppen beindított tank. Mivel nem vagyok félős fajta, csak egyszerűen elsétálok mellette határozott de unott léptekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Teljes mértékben elutasító voltam az ötlettel, és nem véletlenül. Mégis ki vágyik arra, hogy megszámlálhatatlan ostoba gyerek közé legyen zárva? Senki. Pontosan. Ennek ellenére én pontosan erre lettem kárhoztatva, mert Mester szerint nagyon jót tenne, ha velem egy idősekkel lennék körbevéve. Jót akar, mindenki tudja. Mélyen legbelül egyet is értenék vele, ha ez nem azt jelentené, hogy elszeparálódtam tőle. Nem teljesen, persze, hogy nem, hiszen csak a városig kell mennem hétvégente, hogy láthassam és időt töltsek vele, mégis úgy érzem, mintha több száz, akár még ezer kilométer választana el tőle. Olyan, mintha egy bentlakásos iskolába lennék száműzve, mert valami rosszat csináltam. Vajon tényleg ez lenne az oka? Valamit elbasztam, és ezzel büntet? Túlságosan enyhén megúsztam volna, ha valóban erről lenne szó.
- Te, azt tudod, hogy tényleg van olyan, hogy bentlakásos iskola?
Ó, Merlin éledjen fel, de jó, hogy vagy nekem, nem is gondoltam volna, hogy a világ ilyen hihetetlen dolgokat is rejteget. Ki gondolná, hogy most is egy ilyennek a padlóját koptatom, mi? Ahogy a fejemben meg-megszólaló ütemre érinti sarkam, messziről hallom csak a szárnyak csapkodását. Oda kellene felmennem, fogni egy ilyen szárnyas istenvertét és kipróbálni az új keverékemet, leírni a hatását, majd elküldeni Mesternek. Legalább helyszínen vagyok, nem is kell baglyot keresnem. Ez lenne a terv.
- Mi ez a buzi gyerek?!
Szám elé kapva a kezemet köhögéssel palástolom a kibuggyanó röhögést. Mutatóujjamat nyújtom ki, függőlegesen szorítom ajkaimra, ahogy torkomat köszörülöm meg halkan. Lehet rajta kellene kipróbálni az új bájitalomat. Amúgy is elegem van az állatok megfigyeléséből, hogy milyen reakciót produkálnak. Halkan hümmentek, a gyerek után fordítom fejemet, ahogy felfelé sétál a fertő felé. Hátamat vetem vissza ugyanúgy a falnak, zsebeimbe süllyesztem kezemet, lábamat vetem keresztbe bokámnál.
- Akkor megvárjuk.
Akkor meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Október utolsó estéjének vacsorája különösen jó hangulatban telt a diákok körében. Talán mert kétszer annyi desszertből tudtak válogatni, vagy mert lépten-nyomon hangulatos töklámpások tárultak a szem elé, vagy csak simán vasárnap volt, rengeteg okuk volt örülni. Mégis, akiről bármelyik levitás bátran elmondaná, hogy a jókedvéről ismert, az most csendbe burkolózva ült az asztal végében, egyedül. Zalánt többen is hívták beszélgetni, még az Eridon asztalától is integettek felé, de míg egyik felét udvariasan, de elutasította, addig a másik feléről még csak tudomást sem vett.
 Autumn-ot kereste egy darabig tekintetével, de nem találta. Hát persze. Hétvégén nem valószínű, hogy bejár. Talán most is dolgozik. Aztán Ramira esett pillantása. Nem mintha sok újdonságot látna. Háttal ült neki, hozzá hasonlóan egyedül. A különbség az volt, hogy ő mindig így tett. Zalánra nem volt jellemző.
 Már többeknek is feltűnt a jelenség, érezte magán az értetlen, kutakodó szempárok kereszttüzét. Nem volt túl kellemes. Amikor már nem bírta tovább, fogott egy szalvétát, felnyalábolt egy nagy maréknyi kondéros kekszet még, majd elindult a nagyterem kijárata felé. Az ajtóban két eridonos folytatott egy beszélgetést olyan beleéléssel, amit ő csak akkor vesz észre magán, ha a kviddicsről kezd el magyarázni. Nem figyelt arra, mit beszélnek, csupán egy-két név hangzott el. Csak akkor ismerte fel a logikát bennük, amikor már félúton járt a szfinx portréja felé: prefektusok nevei voltak.
 Nem tudta, hogy a sors fintora volt-e, de neki is az első ötlete az volt, hogy fel kéne keresnie Bettit vagy Zentét, ugyanis a Szfinx hiányzott a helyéről. Az ő Szfinxük. Sosem hagyná ki a lehetőséget, hogy találós kérdésekkel gyötörje a diákokat, mivégre nincs itt akkor? Értetlenül nyújtogatta a nyakát, de a folyosón más festmény nemigen volt. Elindult, hátha a következő folyosón több szerencséje lesz. Csak meg kell találnia a Szfinxet és kérni, hogy menjen vissza a helyére. Egyszerűnek tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az ötletgazda mondhatjuk, hogy ő volt, de az is igaz, hogy nem kellett marha sokat győzködnie Ervint, hogy ez egy teljességgel jó ötlet. Piszkos hamar partnerre talált a srácban, persze egy nagyobb jóért. Az volt a mindent megváltó ötlete, hogy ismerjék meg behatóbban a női testet, és ennek érdekében váltsanak nemet egy rövid időre. Mi baj lenne belőle, nem? Úgyis folyton panaszkodik öt nőből négy, hogy a férfiak soha semmit nem értenek meg velük kapcsolatban. Lafayette-en ez ne múljon, ő hajlandó feláldozni magát a mélyenszántó pszichológia oltárán, hogy tüzetesebben megvizsgálhassa a gyengébbik nem lélektanát. De hogy jön a képbe Ervin? Hát már egy ideje (vagyis mióta a Rellon házvezető helyettese visszacipelte az iskolába) igénybe veszi a srác segítségét, ugyanis tapasztalt némi tanulmányi lemaradást az ismereteiben és a felsős elég értelmesnek tűnt ahhoz, hogy segítséget kérjen tőle néha-néha egy-két bájitalokhoz fűződő kérdésben. Az más dolog, hogy általában olyan válaszokat kapott, hogy gyakorlatba ültetve majdnem felrobbantotta önmagát, mert Ervin 'elfelejtett' néhány dolgot közölni vele (egy komolytalan, leszarom ember, de legalább okos és válaszol, ha kérdezik). Viszonzásképpen (és persze, mert egyedül ezt nem tudná kivitelezni) úgy gondolkodott, hogy Ervint vonja be ebbe a nemes projektbe, és hát ennek eredményeképp most itt állnak a bájital laborban, meglepő módon nem robbantottak fel semmit, sőt nem okád füstöt a kifőzött lé, egészen normális a színe és a szaga is. Az, hogy tényleg ilyennek kellene-e lennie, hát azt majd Ervin megmondja, de a végeredmény bíztatóan néz ki.
- Mennyi ideig tart a hatása? Azt leírta a könyved? - Mert azért nem mindegy, mennyi ideig kell ülve pisilnie és melltartót hordania. Nem mintha problémája lenne ezekkel a dolgokkal, sőt ő egészen pozitív nézőpontból közelíti meg az egész kérdés: az apjának van ez az agyament, bizarr hobbija, hogy szereti nővé bájitalozni magát, hát nem ez a tökéletes alkalom rá, hogy belátást nyerjen az apja lelkébe? Vagy inkább abba a földi infernóba, ami Mihael Saint-Venant agyában létezik, de ez részletkérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Megcsapja az orromat valami különleges illat, ami mintha a korai gyerekkoromat idézné fel. Lehet akkor találkoztam egy hapsival valahol, akinek ilyen kölnije volt. Az illata nagyon bódító, szinte már magával ragadó. Nem tudok ellenállni a csábításnak, megtorpanok. Nem tudom eldönteni hogy ez egy nagyon márkás parfüm, vagy egy csalfa bájital. Csak is ez a kettő lehet, mivel más engem életemben még soha nem állított meg. Azt kétlem hogy maga a talpig feketébe öltözött gyerek varázsolt el annyira hogy visszaforduljak hozzá. Megkérdezzem vagy nem? Azt csak szabad, ha elkezdene bunkóskodni akkor bevetem magamat, ma olyan a hangulatom hogy szívesen beleállok. Semmi jót nem veszek ki a szemeiből, mintha egy sötét és üres házat néznék az utca másik sarkából. Hátat is fordíthatok, vagy összeszedhetem magamat és túl is lehetnék már a kérdésen. Komolyan, úgy állok a srác előtt mint egy kutya, aki arra vár hogy a helyére parancsolják. Egyszerre érzem magamat borzalmasan de még is kellemesen, és nem tudom eldönteni hogy mindezt a különleges igéző illat teszi, vagy egyszerűen hülye vagyok. Eleve mit is keresek itt? Miért jöttem ki most a baglyokhoz. Emlékszem, hogy valamit a szüleimnek akartam elküldeni, de mit? Valami itt nekem nagyon bűzlik, ezért kérdőn végre kinyögöm amit ki kell.
- Milyen parfümöt használsz? Ismerős az illata. Ja, és ki vagy te? Még sosem láttalak korábban, vagy csak elkerültök egymást? – kérdezem, és elég morcosan tekintek rá, amit lehet hogy nem kéne, de nem tudok mosolyogni úgy hogy nem tudom hogy most mi van. Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember befüvezik. Életemben egyszer szívtam még odahaza egy buliban, de az is éppen elég volt. Soha többet, úgy voltam vele de most megint abban a csodaországos feelingben érzem magam, pont mint akkor. Miközben egyre inkább tanakodóba esek, a baglyok huhogása és a szél süvítése egybe vegyül, amit a felhők mögül előbújó nap mintha felerősítene egy másodpercre. Cseng a fülem. Melyik, a bal vagy a jobb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Úgy eltelt ez a pár hónap, hogy észre sem vettem. Zajlik az élet, néha csak kapkodom a fejemet, hogy mégis mi a franc történik, de egészen helytállok. A magam módján. A szüleimnek nem szólhatok arról, hogyha valami probléma adódik, úgyhogy a legjobb megoldást szoktam választani az ilyen helyzetekre: ha nagyon erősen bízok benne, akkor megoldom egyedül. Az esetek többségében bejön, ami meg nem, arról nem beszélünk. Például arról, hogy a Nagyterem megint mennyire hangos, mert mindenki meghibbant a Halloween miatt. Kicsit tényleg olyan, mintha egy őrültek házában ülnék, és valaki léptem-nyomon mindig meglök, szóval az olvasást már el is vetettem, mint opció. Fejemet emelem fel, miután combom alá csúsztattam a könyvet és látom meg Zalánt, aki szokatlan módon elég erőteljesen elhatárolódott mindenkitől. Szemöldököm megemelkedik ugyan a jelenségtől, de nem vagyok az a fajta, aki ajtóstul ront a házba, szóval… kivárás. Ami másnál egyszerűbb lenne, de amikor Zalán elindul és indulnék utána, rá kell jönnöm, hogy nem vagyok annyira gyors. Ja, a sors fintora. Kissé lihegve fordulok rá a folyosóra, amin barátom áll, de indul is tovább. Hiába kiabálnék, meg sem hallaná az alapzajban. Már-már durcásan szusszanva indulok utána.
- Merlinre mondom, azt hittem soha nem fogsz megállni - támaszkodom jobban a mankóra, majd lépek beljebb a szobába, amiben soha nem jártam még. Kékjeimet körbejáratom a szobában, amik ismét Zalánon állapodnak meg. - Hallottam pár diákot beszélgetni, miközben kergettelek. Valahogy ki lettünk zárva a körletekből, a Rellon van nyitva mindenkinek valami bulival - még pár lépést teszek a szoba belseje felé, ahogy barátomra mosolygok, miközben a könyvet tolom vissza jobban hónaljamba. - Megmondom az őszintét, nem vonzanak a zöldek - húzom el a számat látványosan. Még akkor is, ha egyértelmű, hogy nem mindegyik zöld gonosz, de akkor is van valami a kisugárzásukban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Vagy nem is kell megvárni.
Mi van? Fordítom fejemet a lépcső felé, ami előtt a srác áll. Ez sokkal gyorsabban ment, mint arra számítottam. Így legalább valóban nem kell várni a bárgyú képére, hanem egész hamar megcselekedhetem azt, amire készültem. A bájital kupakja pukkan egy halkat a zsebemben, hüvelykem simul a tetejére, de a baglyok hangoskodásától, hiába vannak tőlünk méterekre, aligha hallhatja a srác, miközben ellököm magam a faltól és szembe fordulok vele. Lassan vezetem tekintetem a cipőjéről arcára, ahol megállapodnak a kékek. Egyetlen mély levegőt veszek, majd vigyorodom el szélesen a kérdésre. Ujjaim közé fogom az aprócska fiolát, így azok kitakarják az egészet, aprót lépek közelebb a sráchoz, kezemet húzom el arca előtt lassan: hüvelykujjam egyetlen pillanatra emelkedik el a fiola tetejéről, pontosan akkor amikor orra előtt van, ott állítom is meg két szekundumra, majd simul is vissza rá, hogy visszatehessem kezemet zsebembe.
- Prada Luna Rossa Carbon - felelem. Kezem mozdul a textil takarásában, hogy a fiola tetejét gyakorlott mozdulatokkal helyezzem vissza rá, ahogy szélesen elmosolyodom a kihallgatásra. Halkan nevetek fel, csípőmet tolom ki, bal lábamra helyezem testsúlyomat.
- Hallod? Megszagoltattad vele? Mégis mi a fasz a terv? Így semmi értelme!
Kussolj, és figyelj.
- Kíváncsi kölyök vagy - mérem végig ismét. - Ez az első évem itt - tömör válasz, mert nem terelheti el a figyelmem arról, ami hamarosan bekövetkezik. A bájital különlegessége, hogyha levegővel érintkezik, akkor a fiola negyede láthatatlan gőzzé változik, míg a maradék a fiolában marad folyékony halmazállapotban. Ennek a drágának a gőze három percen keresztül képzelteti veled a legszörnyűbb rémálmodat, míg ha megiszod tíz percig élvezheted ugyanezt. Csodálatos, nemde? És még csak nem is igényel akkora precizitást az elkészítése.
- Hát erre kíváncsi leszek.
Hálás lennék, ha nem duzzognál. Ha megitatom vele, megbomolhat az elméje, az meg kurvára nem lenne elővigyázatos, és...
- Gyerünk, mondd ki!
És Mester is haragudna rám utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sok portré csak üresen állt a helyén. Mi a fene van már ezekkel? Nemhogy a Szfinx nincs meg, de még segítséget sem kérhet egyik festménytől sem. Egy félig nyitott ajtó mellett sietett el, de vissza is lépett, amikor fura hangokra lett figyelmes. Tényleg a nevét hallotta, vagy...?
 Összevont szemöldökkel pislantott be az ajtórésen, de odabent vaksötét volt. Amikor tovább akart menni, megint valamiféle suttogást hallott a szobából. Libabőrös lett hirtelen és hazudott volna, ha azt állította volna, nem riadt meg a jelenségtől. De a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a pillanatnyi félelemnél, így nagyobbra tárta az ajtót és belépett a helyiségbe.
 Bár nem volt sok fény a folyosón sem, szoknia kellett szemének a homályt. Értetlenül fordult körbe, de úgy érezte, nincs más rajta kívül odabent. Éppen ezért kiáltotta el magát, amikor az ajtóban egy körvonalat vélt felfedezni.
 - Szent griffgané, Kornél! - mondta még mindig a kelleténél hangosabban, de legalább a pánik tovaszállt, amikor a tónust nagy nehezen sikerült összepárosítania barátjával. Megkérdezte volna, hogy mégis mit keres itt, de jobban lefoglalta a szobában végbemenő változás. Mintha világosabb lett volna. Már látta a másik vonásait is. Eközben Kornél meghozta neki a választ, amiért pár perccel ezelőtt nekiindult a folyosón.
 - A Rellonban? - kérdezte kissé vontatottan, mert most minden új információt nehezére esett befogadni. Már a meglévőket is kezdte elfelejteni. Hát tényleg, Halloween van. Az, Halloween...
 - Ezzel azt hiszem, nem vagy egyedül - vallotta be végül egy halvány mosoly kíséretében. Még azért zavarban volt rendesen. - Megijesztettél. Amikor a nevem mondtad. Már azt hittem, hogy... mindegy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Értelmet nyer, hogy miért tűnt el mindenki és mindenhonnan a félhomályos folyosókról, amikor a Rellon megint hozza a formáját. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a portré eltűnéséért is ők felelnek, de ugye nem mutogatok ujjal addig, amíg nincs arra bizonyítékom, hogy valóban ők voltak. Végül is, teljesen mindegy jelenleg, mert ahogy elnézem a mellettem elhaladókat a hatalmas mosollyal arcukon és néhányukon a rögtönzött jelmezzel, komolyan élvezik. Van, akinek zsánere ez. Én nem tartozom közéjük, mint most kiderült, így csak örülök, hogy Zalán nem arrafelé tart. Egy hatalmas kő koppant mögöttem, amit elhagytam a megkönnyebbüléstől.
- Merlinre! - kiáltok fel én is, ahogy Zalán teszi, mert megáll bennem az ütő. Szent isten, erre mi szükség volt? Szemeimhez kapok, dörzsölök rajtuk, amíg szívem újra normálisan kezd el verni, majd osztom meg az információt. A visszakérdezésre bólintok egy aprót, miközben beljebb sétálok a félhomályos szobában. Vállamat is megvonom, hogy nem vagyok vele egyedül. Végül csak megállásra kényszerít, és először csak vállam felett nézek hátra, de ahogy folytatja fordulok vissza teljesen. Fejem biccen félre, ajkaim elnyílnak kicsit egymástól, agyamban pörög az elmúlt pár perc.
- Nem akartalak megijeszteni, bocs - szalad ráncba a szemöldököm. - Figyelj… én nem szólítottalak a neveden. Öm… van itt valaki? - húzom ki magam végül, szúrós tekintettel pillantok körbe, hangomat is igyekszem a lehető legjobban megkeményíteni a kérdés közben. Úgy tűnik hiába, mert válasz nem érkezik. Elhúzom számat. - Mit hittél? Lehetek valami elmebeteg gyilkos, ha az a kívánság - bár elég vicces látványt nyújtanék mankóval és sántán, mint gyilkos, de hát olyan modern világot élünk, talán ez lenne a legkisebb, amin fennakadnának az emberek. - Még amúgy sem döntöttem el mi szeretnék lenni, ha nagy leszek - látványosan forgatom meg szemeimet, mert nagymamám szavai az én számból még komolytalanabban hangzanak, mint amennyire amúgy nem tudom őket komolyan venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Amennyire megörült Kornélnak, annyira hervadt le a mosoly az arcáról, amikor körbenézett ő is a szobán.
 - Nagyon vicces vagy - mondta szárazon, tekintete ellaposodott. Nyilván ő szólongatta. Ki más lett volna? Talán elkapta őt is a halloweeni láz. Mint ahogy mindenki mást a kastélyban. Szerencsére már nem tudta újra úgy megijeszteni. Legalábbis abban a pillanatban ezt gondolta. A szoba is sokkal barátságosabbnak tűnt, most hogy már világos volt... De mitől lett ennyire világos?
 Lebámult Kornél kezére. Nem látta nála a pálcáját. Villanykapcsoló sem volt mellette, bár olyasmivel amúgy is kevéssel találkozott a kastélyban. Szólásra nyílt a szája, hogy megjegyezze észrevételét, meg említette volna, hogy most nem annyira vevő az ilyen viccekre, de megint változott a szoba hangulata. Zalán gyomra görcsbe rándult tőle.
 Ismét homály borult rájuk. Távoli nevetés hallatszott, amitől a fiú karja libabőrös lett. Most már biztos volt abban, hogy ezt nem Kornél csinálta vele. Női hang volt. Kicsit talán ismerős is, ami azt illeti.
 - Zalán! - úgy visszhangzott a neve, mintha egy üresen kongó tanteremben álltak volna, de amikor még látott, megesküdött volna rá, hogy ez a szoba annál sokkal kisebb. Kornél irányába lesett kérdőn, mert nagyon remélte, hogy ő segít ezt neki megmagyarázni.
 - Te tudod, hogy hol vagyunk most? - kérdezte óvatosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Vicces vagyok? Mármint most miért? Értetlen nézek barátomra, mert most tényleg elvesztettem a fonalat, ami elég ritkán fordul elő velem, de isten látja lelkemet, nem tudom mi folyik itt. Zalán lepillant, én is fordulok, hogy arrafelé nézzek, amerre vélhetően ő, de semmit nem látok, mikor a szoba ismét érezhetően megváltozik. Borzongás fut végig gerincem mentén, szólásra nyitom a számat, amit azonnal be is csukok, amint homályba borulunk megint.
- Ezt te csinálod? - francokat ő, amikor jön a nevetés! Erősebben fogok a mankóra, kékjeim zizegnek ide-oda a félhomályba borult helyiségen, hátha kiveszek valami alakot, de Zalán sziluettjén tényleg nincs senki a szobában. Mondjuk ez ebben a szituban egyáltalán nem biztató. Lehet a rellonosok találták ki ezt is? Egyáltalán nem vicces, amikor megszólal a női hang, Zalánt szólítja, én meg megmerevedek. Fejemet felkapom, végül sacperra pillantok Zalánra, hátha ő tud mondani valamit, de a kérdéséből kiindulva, aligha.
- Nem - felelem szűkszavúan, még erősebben markolok a segédeszközre, alsó ajkamba harapva mozdulok lassan, amivel egy időben lesz ismét fényes a szoba. Oké. Mérlegeljünk. Hang, ami Zalánt szólítja, sötétség, majd világosság. Mi a fene folyik itt? Mintha… - Te is hallod ezt? - koncentráltabban fülelek a halk zenére, ami agyam hátsó zugából kerül elő egyre hangosabban. Zene is van. Miért van zene, amikor az előbb még valaki szólt? Szemöldököm szalad ismét ráncba, ahogy hümmentve gondolkodom el. Tüzetesen átolvastam a kastélyban található helyiségeket, amikor a házirendet is, a térképet immár kívülről fújom, ez a hely mégsem bukkan fel a megannyi információ között. Várok pár hosszabb másodpercet, mielőtt megszólalnék.
- Tényleg nem én szóltam neked - hangom halk, és tudom, hogy már egyértelmű, de azért szeretném letisztázni, hogy nem én szívattam. Főleg, mert az én hátamon is áll a szőr az egésztől, de eszembe sem jut megmozdulni, hogy elhagyjam a szobát, amíg Zalán nem dönt úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  - Én semmit... - kezdte volna, de újabb zaj csatlakozott az előbbiekhez. Inkább dallam. Nem éppen mostani. Mintha régi lemezjátszóról szólt volna. Egyszerre volt vészjósló, de nosztalgikus is, mintha...
 - Lumos - mondta végül, miután előhalászta övéről a pálcáját. Frusztrálta, hogy egyre több érzékszervével járatták a bolondját s ez ha kicsit is, de segített nekik. Már amennyire a platánpálca engedte. Remegő, kicsit sem stabil fény tört elő a hegyéből.
 Már elhitte, amit Kornél mondott s most inkább azt kívánta, bárcsak fordítva lenne. Még barátja viccei is jobbak lennének annál, mint hogy egy ismeretlen dolog rémítse őket halálra.
 A zene mellett játékos nevetés csendült. Gyerekeké. Zalán szemei tágra nyíltak a felismeréstől és bár egyszerre örült, hogy ez nem valami rossz halloweeni tréfa, értetlenül állt a jelenség előtt. Most képzelődik vajon? Nem lehet, hiszen Kornél is hallotta az előbb.
 - Ez... - motyogta, miközben lassan körbejárta a helyiséget a pálca fénye mellett. Orrába különös illatkavalkád kúszott. Régi, lakkozott fa. Levendula. Alma és csalántea. - Ez a nagyszüleim háza. Mármint olyan, mint az ő házuk.
 Amikor felfogta, hogy nagy valószínűséggel orbitális ostobaság hagyta el a száját, szégyenlősen elfordította a fejét Kornéltól és további bizonyítékokat kezdett keresni ahhoz, hogy alátámassza az elméletét. A szoba berendezése nem épp úgy nézett ki, mint az általa említett hely, de... A zajok és az illatok. Ezek mind onnan voltak ismerősek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Rendben van, de ha ő semmit, akkor mégis mi folyik itt? Hallottam, ahogy Zalánt szólítja a hang, ami valahogy a semmiből jött - szó szerint -, és a Lumos sem segített. Mármint nem azért, mert amúgy is zizegett mindenfele - kicsit közrejátszhat -, hanem mert rajtunk kívül tényleg senki nem volt a szobában, és ez a fénytől sem változott meg.
A nevetésre kapom fel fejemet, automatikusan nézek körbe, mert ez kezd egyre ijesztőbb lenni, és egyébként nem terveztem ilyen korán elhalálozni. Megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy egyszerűen fogom a mankót és felcsapom, mintha csak egy kard lenne, hogy ha harc, akkor legyen harc, már jobban rá is markolok, de Zalán megszólal. Értetlen nézek rá, majd ismét körbe a helyiségen. Egy szempillantás alatt változott meg minden, az én agyamat is kitöltve a mondandó, az illatok, a hangok. Ez egy ló volt? Még értetlenebbül állok a szoba közepén, mint eddig tettem.
- És a nagyszüleid tartanak lovakat? - kúszik orromba egy pillanatra az egyedi szag, ami csak az istállókban vannak. - Ez most levendula? - szívok egy mélyebbet, majd fordulok teljes testemmel Zalán felé. Hogy a fenébe változhat minden ilyen gyorsan? És mit keresünk Zalán nagyszüleinek a házában? Talán a leglogikusabb lépés az lenne, hogyha rákérdezek, de elfordul tőlem, én meg még nagyobb szerencsétlenségként állok előtte.
- Olyan… otthonos - mondom ki végül. Kékjeim járnak körbe ismét. Bicegve indulok el az egyik szekrény felé, nem tudván, hogy lehet az nem is Zalán nagyszüleié. Amúgy sem tudom mi folyik itt, legalább ne tudjam végérvényesen. - És jó illat van. Gyakran látogatod őket? - mosolyodom el kedvesen hátrafelé, vállam felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem, nincsenek lovaik. - vallotta be. Váratlanul is érte az ismeretlen inger. - De nektek vannak - mutatott rá hirtelenjében. Kezdett egy elmélet körvonalazódni a fejében. Hangosan ötletelni kezdett. - Talán ide jöhetnek azok, akiknek honvágyuk van. Ez a szoba sajátossága.
 Ahogy Zalán aggodalma halványulni kezdett, ismét világosabb lett a helyiségben.
 - Vagyis nem tudom, neked mennyire van honvágyad - tette hozzá kisvártatva. A maga részéről ezt elég valószínűnek tartotta. Hiszen egész nap más sem járt a fejében, csak az otthona, de tudta, hogy Kornélnak ennél kicsit összetettebb a képlet.
 - Igen, az. Tényleg otthonos - válaszolt egy halovány mosoly kíséretében. Felfogta, hogy nincs mit szégyelnie, barátja nemhogy nevetségesnek hívta volna, hanem egyenesen érdekelte a jelenség, ami annyi emlékhez fűzte őt. - Most már egyre kevesebbszer szoktunk menni. Nagyapa elég elfoglalt még mindig a seprűműhellyel, szóval nincs sok ideje velünk foglalkozni. Meg aztán én is itt vagyok már, ugye. Ritkábban jutok haza.
 Hátrébb lépett párat, amikor megütközött egy ülőalkalmatosságban. Most, hogy már biztossá vált, hogy senki nem akarja a bolondját járatni velük és nincs okuk menekülni, óvatosan leült. Végtére is egy helyet keresett, ahol magában lehet. Hát most megtalálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Amióta kitalálta, hogy ő bizony bájitalkészítő lesz, az élete még annál is nyugodtabb és unalmasabb, mint addig volt. Korábban legalább csesztethette a családja, hogy kezdjen magával valamit, esetleg veszekedhettek vele a lustasága miatt vagy épp a nem teljesített VAV-ján ment a hercehurca, most viszont totális chill-be van a família. Az egyetlen botrányhős közöttük Viktor az új feleségével, de nekik adott egy mocskosul ronda étkészletet, feltételezvén, hogy jó hasznát veszik még annak. Ám kit érdekel mindez, mikor a levitás Saint-Venant megkereste egy roppant érdekes ötlettel, miszerint változzanak nővé - nyilvánvalóan csak kutatási célból, mi másból? -, aztán ha már ez így felötlött, Ervin főzze már meg hozzá a bájitalt.
Meglepődnének az emberek, ha tudnák, milyen könnyű hozzájutni a megfelelő információkhoz. A nemváltó bájital egyébként pontosan a testcsere bájital alatt van, valószínűleg azért, mert néhány apró, ám igen fontos módosítást kivéve ugyanúgy készülnek. Ki gondolná, hogy ebből még akár baj is lehet?
- Asszem pár nap, de próbáltam nem túl erősre főzni. Lehetne ez hetekig tartó is, csak minek - vállat von, mely tökéletesen jól elárulja, hogy mennyire vágyik nőnek lenni huzamosabb ideig. Jól mondod, semennyire. Megragadva a két üvegcsét - hozzáteszem, összecserélve őket -, a (rossz) fiolát Lafayette-nek nyújtja. Pedig mintha felcímkézte volna, de legalábbis megjegyezte, melyik a jó... Van egyébként ennél a cserénél nagyobb gond is, de ezt majd csak a hatás után fejteném ki. - Figyelj, háromra húzzuk le, lesz, ami lesz - a jól ismert Ervin mentalitás: ha szar lesz is lesz valahogy, a hídon majd akkor megy át, ha odaért.  Csak a kérdés az, hogy milyen hídhoz fog érkezni és mennyire lehet majd átkelni rajta, ugyebár...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Szám marad eltátva több pillanatig, mint az indokolt lenne. Csoda, hogy nem fészkel bele valami madár. Mi tartunk. - Szóval… - fordulok körbe. - Keverednek az érzéseink, ezért van mindig más illat és más hangulat - fogalmazon meg megfoghatóbban Zalán elméletét, ami egyébként megállja a helyét. Elmosolyodom, ahogy világosabb lesz a szobába, és végre az én szívverésem is úgy ver, ahogy normális.
- Maxim otthon van, szóval kicsit - fordulok el tőle lesütött tekintettel. A szoba hirtelen lesz ismét sötétebb, mert eddig bele sem gondoltam, hogy valóban rossz érzés, amiért én itt vagyok, míg Maxim otthon van. És hónapok óta nem láttam. Halkat szusszanok. - De Pandáék jobban - nevetek fel halkan, miközben visszafordulok felé, majd széles vigyorral arcomon hallgatom ahogy mesél. Ajkaim ó-t formáznak.
- Szoktál segíteni nagyapádnak? - az én emlékeim kissé már homályosak mindkét nagyapámról. Mindketten eltávoztak már, de annyi megmaradt róluk, hogy mindkettő ugyanolyan vaskalapos aranyvérű volt. Erős kézzel tartották egyben a családot, aligha mert nekik ellentmondani bárki is. - Téli szünetben bepótolod - mosolyodom el visszafogottan. Derekamat döntöm az egyik szekrénynek. - Mert hát… szóval nem muszáj jönnöd a szünetben. Menj haza a családodhoz, legalább, amikor lehetőséged van rá, tölts velük időt - sütöm le tekintetem egy pillanatra, majd érzem meg ismét a szalma illatát, amire felkapom fejemet. Igazán befejezhetné ezt a szoba, de legalább már nincs félhomály, hanem ismét kellemes fényesség van. Viszonylag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egyetértően bólintott. Kétség sem fér hozzá, hogy rájöttek a szoba egzaht különlegességére. Biztonság érzése telepedett rá, ennek fényében már több értelmét látta eloltani a pálcáját.
 Hitetlenkedve, ugyanakkor mosolyogva csóválta a nevét Kornél lovának neve hallatán. Egyszer muszáj lesz rákérdeznie, honnan jött neki az ötlet.
 - Igen, bár egyelőre nem sokmindenben tudok. Rengeteg ráolvasást kell csinálni egy seprűnél, meg egy rakat bűbájt használni, amihez én nem értek. De amikor nagyapa rájött, hogy apámat nem tudja bevenni a bizniszbe, eléggé teperni kezdett azért, hogy minél többet legyek ott. - Megállt egy kicsit, hogy mentálisan egy objektívebb szemszögből tekintsen a témára. Talán Kornél félreérthette a csendjét, mert magyarázkodni kezdett. Zalán ennek hallatán hevesen rázni kezdte a fejét és tiltakozásra nyíltak ajkai.
 - Azt hiszed, nem fogok tudni elég időt tölteni velük? Hidd el, még sok is lesz az a pár nap. Anyáék sem bánják... Mondjuk anya lehet azért, mert nem tudja, hogy repülnek a lovaitok, de én tényleg szívesen mennék. - Kényelmesebben helyezkedett el a párnák között, úgy folytatta. - Mellesleg nincs sok kedvem a műhelyben lenni. Nem mertem még elmondani papámnak, de ez a része nem érdekel annyira, mint maga a repülés. Tudod, neki a munka a mindene. Főleg, amióta a mamám...
 Gombócot érzett a torkában, mert ezt így sosem mondta még ki. Ami azt illeti, még nem is beszélt róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Komolyan csak kicsit szorul össze a mellkasom a testvérem említésére. Hónapokkal ezelőtt láttam utoljára, a legutóbb küldött bagolyra sem reagált, pedig volt merszem eldicsekedni, hogy szereztem egy barátot, és az egyik mankómat is elhagyhattam. Minimálisan húzom el ajkaimat, mert hát hozzászoktam már, hogy nem válaszol, de mégis... abban reménykedtem, erre talán fog. Legalább a barátra. Most meg otthon van, amit anyától tudtam meg.
- Ez is érdekel? - fordulok végül felé. - Izgalmasnak hangzik, de ne haragudj, nem tudnám elképzelni, hogy te a seprű másik végén legyél, és ne rajta - kuncogok fel halkan. Zalánnak a gyors-repülés olyan, mint nekem a lovaglás. Gondolom. Ott szabadul fel, ott érzi, hogy helyére kerülnek a dolgok, és csak remélhetem, hogy a baleset után ismét lóra ülhetek, ha anya... na, igen. Majd apa lemeccseli vele. Remélem. Ahogy nekem is le kell Zalánnak a szünetet, azonban sokkal másképpen sül el. Már félig lemondtam arról, hogy eljön, hiszen mégis a családjáról van szó, mikor megszeppenve vagyok kénytelen ránézni. Zavartan nevetek fel, tarkómra simul kezem.
- Jó-jó-jó, értem. Anyuká... várj, anyukádnak nem mondtad el, hogy ezek szárnyas lovak? - elképzelhetetlen lenne számomra, hogy másmilyenek, de nem hibáztatom érte az anyukáját. - Ó, remek lesz, ha megtudja. Főleg, ha még fel is ülsz rájuk - nevetek fel halkan, majd ingatom meg fejemet lassan. Igen, valahogy gondoltam, hogy nem fűlik hozzá a foga, majd... nagyot nyelve lököm el magam a bútortól, hogy a kanapéhoz érve üljek le, a mankómat magam mellé támasztva.
- Majd elmondod neki, ha késznek érzed magad rá. Vagy éppen őt - mosolyodom el halványan, csak oldalra sandítva. - Én sem mondtam még el apának, hogy nem érdekel a politika - vonom meg vállamat, pedig ez ennél komolyabb, és tudom, hogy Zalánnak sem fog segíteni. A mamája elment, én meg nem tudom mit mondhatnék, vagy tehetnék...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szoba fénye néha-néha megremegett. Nem tudta, hogy azért, mert a nagyanyjára gondolt vagy mert Kornél fejében kavarogtak éppen olyan gondolatok. Talán utóbbi, mert egészen más illatok kerültek előtérbe a szobában. Furcsának találta először, hogy ennyi negatívum jut eszükbe, de jobban végiggondolva ez egy egészen hétköznapi jelenség. Sokszor kavarog az ember fejében sötét képzelet, csak máskor ez nem észrevehető a külvilágon. Kizárólag rajtunk, ha nincs elég önuralmunk.
 - Nem, nem igazán izgat. Nekem sem sikerül elképzelni - rázta a fejét egy szégyenlős mosollyal párosítva. Közben elővette a zsebéből azt a nagy maréknyi kondéros kekszet, amit még vacsoránál csomagolt el magának, és letette maguk közé, hogy barátja is vehessen belőle, ha akar.
 - Figyelj, ha van egy mugli szülőd, aki szíve szerint minden mágikus sporttól eltiltana, mert azt vallja, hogy túl veszélyes, te sem lennél teljesen őszinte vele ilyenkor. Múltkor vett nekem egy kerékpárt. Érted? Egy mugli kerékpárt. Kicsit nehéz megértetni vele, hogy ez a része az életemnek nem egy kinevelhető hóbort.
 Kornél végső konklúzióját hallva megkönnyebbült. Sosem kellett neki sokat magyarázkodnia. És ezt igencsak értékelte barátjban.
 - Nos. Azt a saját szemével is látnia kell, hogy te ahhoz nem vagy elég rámenős. Meg ahogy észrevettem, mintha gerinced is lenne. - szúrta oda viccelődve és próbálta figyelmen kívül hagyni a már csak messzi távolból hallatszó gyerekkacagást. Volt egy tippje, hogy ez ő és Szofi lehettek még nagyon régen.
 - A testvérednek is ugyanilyen pályát képzelt el? - kérdezte végül kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kicsit frusztrál, hogy a hangulatingadozásom, ami most mintha erősebb lenne, Zalán elé van rakva a szoba által. Talán jól is jön, így felesleges szavak helyett beszél helyettünk a szoba, de nem vagyok ezzel kibékülve.
- Akkor megpróbálni sem kell - bólintok határozottat. Tényleg nincs előttem, hogy Zalán seprűket machináljon, mintsem rájuk üljön, szóval felesleges a képzelettel játszani. Kékjeim követik végig a mozdulatsort, ahogy kirakja a kekszet, majd pillantok felé. Kerékpár? Szemöldök ráncolva próbálom követni a történetet. Nem tudom elképzelni milyen lehet mugli szülővel felnőni, mivel az én családom az aranyvérűek táborát erősíti évszázadok óta, és ebből kifolyólag soha be sem merném vallani, hogy mennyire érdekesnek találom őket.
- Engem nem zavar, hogy nem mondtad el. De azért érthető, hogy aggódik, hiszen... neki ezek nem mindennapi dolgot. Én ebbe születtem, ahogy te is, neki ezek furcsák lehetnek - dörzsölöm meg arcomat lassú mozdulattal. - A kerékpár az a két kerekű, vázas valami, amire felülsz, tekered és gurul? - vagy teljesen el vagyok tévedve, és nem érte meg hónapokig küzdeni anyáékkal, hogy felvehessem a Mugliismeretet, mert semmit nem tanultam. Felé fordulok, majd nevetek fel hangosan.
- Valahogy így - értek egyet szavaival. - Anya ellenzi, apa szeretné, hogy én töltsem be a pozícióját, de én... nem is tudom mit csinálnék - lovaspóló vagy hegedű? Bezzeg Maxim már eldöntötte, hogy ő bizony kviddics világbajnokká teszi a csapatot, ahova bekerül. Irigylem ezért a határozottságért.
- Ó, ő... - akadok meg egy pillanatra. - Szóval ő kicsit más, mint én - halkul el hangom a végére. Vajon elmondhatnám, hogy már engem tartanak az örökösnek, mintsem a bátyámat? - Nem nagyon képzeltek el neki semmit - válaszolok végül értelmesen is a kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Tudom. Amikor apához ment, beleegyezett, hogy a mugli életét hátrahagyja, mert hát... kockázatos volt. De nem minden részét akarja elfogadni a világunknak. - ecsetelte a kezében lévő sütire meredve.
 - Igen, az a tekerős cucc a kerékpár. Most ott rozsdásodik a hátsó kerti sufniban. A mugli gördeszkát már próbáltam, azt mondjuk élveztem is.
 Elgondolkodva hallgatta Kornélt, ahogy a családi örökségről beszél. Képtelenség lett volna nem párhuzamot feltételezni kettejük szituációja között. Éppen ezért volt olyan nehéz megmondani, hogy vajon melyik lépés lenne jó kettejük jövőjében. Ő kifejezetten örült volna, ha az apja nyomdokaiba léphetne, míg Kornél... nos igen.
 - Ez abszurd! - bukott ki belőle az értetlenkedő felelet. - Miért téged terhelnének minden ilyen bugyutasággal, amikor van egy idősebb testvéred? - Persze, sokmindennel szokta fárasztani őt a családja, de azt már nagyon jól megtanulta, hogy ez azért van, mert ő volt a legidősebb a Hollósik újabb generációjában. Szofival sokkal elnézőbbek voltak, Fannival meg pláne. Nem is nagyon voltak a szülőknek elvárásaik feléjük, csak hogy tudjanak viselkedni és ne zavarják a felnőtteket a dolgukban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nehéz lehet megértetni vele, miért szereted annyira a repülést - mosolyodom el halványan. Nálam sem volt probléma addig, amíg le nem rokkantam hónapokra. Azóta anya kicsit feszült lesz, ha a lovaglás jön szóba, és őszintén megértem, de nem győztem hangsúlyozni, hogyha felépülök, akkor lóra fogok ülni, az első adandó alkalommal.
- Gördeszka? - fejemben lapozok, hátha találok róla valami halvány információt, ami segíthet, de semmi, szóval megvonom a vállam. - Klassz cuccoknak hangzik. Én megbűvölt illatgyertyákat szoktam kapni nagynénimtől, hogy elűzze a közelemből a halált - kuncogok fel halkan, mert most, hogy hangosan kimondtam, még abszurdabb, mint ahogy eddig a nőtől hallgattam. Kékjeim esnek a kekszekre, végül előrébb dőlve kaparintok meg egyet magamnak, hogy bele se harapjak, amikor a testvérem jön szóba.
Maxim és én tényleg ég és föld vagyunk, míg Zalánnal most elég sok megegyező dolog lát napvilágot. Ha olyan lenne a testvérem, mint a barátom, akkor vajon anyáék is elégedettek lennének? Biztosan. Zalán kedves és okos, határozott és vicces, tényleg olyan, mint amilyen fiúra szüksége lenne apának. Megáldatott kettővel, egyik mégis rosszabb, mint a másik. Zalán felcsattanására kapom felé fejemet.
- Mert a testvé... - harapom el a mondatot, ahogy lesütöm a tekintetem. Beszélhetek neki erről, ugye? Gondolom. Erre vannak a barátok. - Maxim nem felel meg örökösként, sőt fiúként sem apámnak. Ő szabad szelleműbb, bátrabb és sokkal függetlenebb, mint amit a szüleink kezelni tudnak. Megkerülve őt lettem én az örökös, amit a baleset után közvetlen tudtam meg - na, igen. Ez a kellemetlen.