32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 414
Írta: 2021. július 25. 23:12 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Teljesen nyugodt arccal, ugyanabban a pozícióban nézem végig, ahogy a srác megpróbálja magát összekapni a fuldoklásból. Figyu, két lehetőségünk van összesen ebben a helyzetben. Vagy végig nézem, ahogy összeesik és elmegyek segítségért, vagy összekapja magát tényleg és nem kell megmozdulnom. Az utóbbi azért fontos, mert nem kell kerülőt tennem, hogy összeszedjem a fejest, úgy menjek a megbeszélésre, majd a dolgomra, amit elvárnak tőlem. Bár lehet kiskippelem és inkább odaadom a jelvényt Móricnak, hogy menjen helyettem.
- Akkor még mázli - bólintok egy aprót, de közben a srácot fürkészem. A lila füst még minimálisan látszik a levegőben, valami különös szag terjeng a levegőben, szóval lehet tényleg beomlasztaná a Rellont. A legrosszabb, hogy nem szándékosan. Na fasza. Ha itt hagyom, akkor meg Anna engem csesz le. A francokat! Sóhajtva lököm el magam a félfától, beljebb lépek egyet, becsukom az ajtót, majd slattyogok lustán a srác mellé, hogy az üst fölé hajoljak. - Kit szeretnél megölni? - pillantok hátra vállam felett kíváncsian csillanó tekintettel, majd lépek hátrébb egyet. - Jó, most komolyan. Ez mi szeretne lenni? - lehet a srác csak a gasztronómiai nem adottságait próbálgatja itt éppen, és összedob egy húslevest a háztársainak titkiben. Honnan tudod, hogy nem haver? Mondta? Nem. Na látod. Minden lehetséges kérlek, ha elég erősen hiszel benne. Ez akkor nem működőképes, ha mondjuk egy feldühödött kentaur horda rohan feléd, akkor lehetőség szerint keress már egy búvóhelyet. Ez volt a Móric-féle túlélési szabálykönyv első része. Valószínűleg több rész nem lesz egyébként, mert még én sem élem túl, márpedig magamnak hasonlóan fasza tanácsokat szoktam adni. Meg lehet kérdezni Kendét, de inkább ne tedd, pls. Elrontaná a leves illúzióját, amiről eszembe jut, hogy kajás vagyok, szóval táskámat dobom előre, cipzározom ki és kezdem el kutatni a zacskó… magkeveréket. Wtf, ez nem az. Elhúzott szájjal dobom az asztalra, majd kutatok tovább, míg végre kezembe kerül a zacskó mini csoki válogatás. Tudod, ami a mugliknál van és mindenféle csoki van benne, csak kicsibe. Könnyen bontom ki, majd fordulok a srác felé. - Kérsz? - nyújtom felé a zacsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. július 27. 01:12 | Link

Móric

Amikor sikerült végre összekaparnia magát a földről, értetlenül kezdte el lapozgatni a tankönyvét. Még imbolygott kicsit, de már meggyőzte magát arról, hogy egy kaparó toroknál nem fog több mellékhatással találkozni a nap hátralevő részében.
 - Altatóital... kéne, hogy legyen. - Amíg a srác Zalán üstjének tartalmát tanulmányozta, addig ő végigfuttatta ujját az említett bájital receptjén. Lapozott egyet. Knarl tüske. Furcsállta is, hogy az alapanyaglistán nem szerepelt, de a leírás már tartalmazta. De hát...
 Ujjaival idegesen játszadozni kezdett a lap sarkával, ami épp a kezében volt. Már majdnem a recept végénél tartott, amikor észrevette, hogy a szóbanforgó lap nem egy volt, hanem kettő. Megütközve bámult az összeragadt oldalakra és idegesen választotta szét azokat, hogy megnézze, mi rejtőzik rajtuk. Nyilván az altatóital receptjének a vége. És egy Kenőcs mágikus kelésekre nevű bekezdés eleje.
 Amatőr idiótának érezte magát. Mert hát az volt. Kezével a halántékát kezdte masszírozni, amikor meghallotta a zacskó zörgését. Értetlenül bámult a másikra. Talán ő nem érezte, milyen bűzt áraszt a kotyvaléka? Kinek van gyomra ilyenkor rágcsálnivalóhoz? Aztán belegondolt, hogy a csoki legalább egy kicsit javítani tudna kudarcérzetén. Márha meg tudná enni anélkül, hogy köhögőgörcs törne rá megint. Szó nélkül túrt bele a zacskóba, majd ujjai közt kezdte el forgatni az édességet. Egy biccentéssel azért jelet adott annak, hogy hálás, amiért megkínálták. Felült az asztala üres sarkára, úgy folytatta néma küzdelmét a csokidarabbal történő szemezésnek. Nem merte hangosan kimondani, hogy mire jött rá a bájitalát illetően, de valószínű a másik már kitalálhatta, mi volt a gond forrása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 414
Írta: 2021. július 29. 12:42 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Hát haver, én inkább megmaradtam volna abban a tudatban, nagyjából örök életemben, hogy levest főz a háztársainak. És egyébként valószínűleg ezzel jártunk volna a legjobban, mert, ha emlékeim nem csalnak, az altatós gecerájnak nem így kell kinéznie. Még a szag sem stimmel, ahogy mélyebbet szippantok belőle, ami nem tántorít el attól, hogy kicsapjam a csokit a táskámból. És amíg én turkálok, a srác sem rest megtenni a lapok között. Hangosan és pf-ölve röhögök fel, amikor meglátom, hogy két lap összeragadása okozta a problémát, így meg már minden a helyére kerül. Mindezek fényében, mégsem lehet jó ötlet a leves főzés a spanoknak.
Szóval kicsit még röhögcsélve kérdezem meg, hogy kér-e, kis tétovázás után csap le rá, mint karvaly madár a pocokra. Kiveszem magamnak is a szimpatikus darabot, kibontom, hopika már a számban is van, majd a nyitott zacskót teszem az asztalra, hogyha szeretne még venni, akkor megtehesse. A magkeveréket dobom vissza a táskámba, amit a földre csapok és csapom össze a tenyerem. - Na fiam! - dörzsölöm is össze őket. - Az van, hogy brutálisan régen kellett ilyet csinálnom, szóval a nagy részét rád bízom, de segítek. Maximum felgyújtjuk a kastélyt, semmi baj. Van egy ikrem, majd ráfogjuk - legyintek egyet felé. Kihívás elé vagyok állítva, ráadásul egy bájitallal. Szerinted fogom magam és kisétálok? Hülyének nézel, ember? Soha vissza nem térő alkalom, hogy ismét bebizonyítsam mekkora istenkirálybrutálcsászár vagyok, hogy mindenki csak pisloghasson. Kivéve, ha tényleg felgyújtjuk az iskolát, de ez legyen a legkevesebb. Amúgy is, nem az a lényeg, hogy én túléljem, ha valami balul sül el? Kékjeim esnek a srácra. Jó, meg a kis srác is élje túl, és akkor mindenki nyert.
- Lássunk neki, mert már így is elkéstem - kérlek. Nemhogy elkéstem, de már régen a helyszín felé kellene sétálnom minimum, hogy a tizenöt perc múlva kezdődő nagyon fontos megbeszélésre odatoljam a képem. Vajon az opció még nálunk, hogy eltévedtem? Úúú, sokkal jobb öteltem van! Mutatóujjamat emelem fel a srác felé, telefonomat előkapva pötyögök egy gyors üzenetet testvéremnek, hogy menjen már el helyettem, a jelvény a szokásos helyen, és blablabla. Problem solved. - Elkéstem, de mennek helyettem, úgyhogy… muti azt a receptet - nyúlok ki a könyvért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. július 31. 16:25 | Link

Móric

Csendben tűrte, ahogy kiröhögik. Megérdemelte. Gyorsan betömte a csokit, mintha annak varázsereje lenne és vissza tudná csinálni vele az egész hóbelebancot. Majd amikor meglátta, hogy a fiú összecsapja két kezét, felpillantott rá teli pofazacskóval. Értetlensége nem hagyott alább, sőt. Ki ez a srác? Jól értette, hogy segíteni akar neki?
 - Egy kevdő fintű bájipallal sfak nem le'et gyújtogatni... ugye nem? - még mindig tele volt a szája, úgy beszélt. Amikor a másik megemlítette, hogy késésben van, Zalán gyors lenyelte a falatot, hogy érteni is lehessen, amit mondd - Ha elkésel, akkor miért...
 Beléfojtották a szót egy intéssel. Amúgy is elhallgatott volna a szerkezet láttán, amit a fiú a zsebéből halászott elő. Tudta, hogy vannak fiatalok, akiknél divat mostanában megbűvölni mugli tinédzserek használati tárgyait, de ez a ketyere túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy Zalán kitalálja, mégis mire való. Sűrű pislogások közepette bólintott egyet, amikor biztossá vált, hogy adódott egy segítő keze.
 - Hát jó. - leugrott az asztalról és megint maga elé húzta a tankönyvet. - Macskagyökér. Levendulavirág, futóféreg nyálka. Standard bájitalkeverék... Szerinted ki tudjuk javítani ezt, vagy kezdjek egy újat? - Kételkedve pislogott félresikerült munkájára.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 31. 23:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 414
Írta: 2021. augusztus 6. 17:15 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Az van, gyerekek, hogy sokkal jobban is ki tudnám röhögni a srácot, de - jön a plot twist - visszafogom magam. Nem lehet mindenki akkora császár Bájitaltanból, mint én, és ez miatt nem lesz kevesebb az előttem álló. Csak bénább. És gázabb. Míg én brutálkirálycsászár vagyok. Plusz úgy valóban nehéz abszolválni az eléd letett receptet, ha összeolvasol kettőt, és még meg is lepődsz a végkimenetelen. De, hogy mindenki lássa mennyire jó arc vagyok, még a csokimat is megosztom vele, amit úgy töm a fejébe, mint egy óvodás. Így is van! - császár, 2021.08.06. - idézés haver, csak megjelölöm a forrást, mert én ilyen törvénytisztelő polgár vagyok. Szívesen.
- Aha - biccentem félre fejemet, ahogy próbálom megfejteni, mégis mit beszél. Kihívás elfogadva, igazi kódfejtő vagyok. Nem mintha meg kellene erőltetnem magamat. - Hát, tesó, ha te csinálod, lehet bármilyen szintű, benne van a pakliban, érted - vigyorodom el szélesen, majd bontok ki még egy csokit és dobom a számba, miközben intézkedek. Fontintézkedés történik, különben elbarackol a Rellon vezetőség, azt meg nem kellene hagyni, szóval a B terv tökéletesen jól jön most. A kérdés után hajolok az üst fölé, hogy jobban szemügyre vehessem, ami benne csinál valamit. Rendesen mindjárt életre kel a srác kotyvaléka. Kékjeimet vezetem a könyvre, majd vissza az üstre, halkakat hümmentek, mint akinek komolyan ennyi idő kell gondolkodni.
- Van ötleted, hogy javítsd ki? Mert akkor hajrá - mutatok az üstre kétkedve. Esélytelen, hogy a már belekerülő hozzávalókat tudjuk semlegesíteni a receptbe beírt hozzávalókkal. - De én újat kezdenék a helyedben, tuti, ami biztos alapon - meg mondjuk a túlélésünk miatt. Nem hiszem, hogy okos döntés lenne még rácsapatni pár eredeti hozzávalót a már meglévő löttyre. - Apropó, Móric vagyok - egyenesedem fel, majd bontok ki még egy csokit. Én mondom, hogy ez a mennyország.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. augusztus 9. 11:30 | Link

Móric

- Dehogy tudom, hogyan javítsam ki, mert mint ahogy a mellékelt ábrán látszik, - itt az üstre mutat - nem értek hozzá.
 Azt már nem merte hozzátenni, hogy még olvasni sem könnyű neki a szavakat a könyvből, mert nem volt nála a szemüvege. Idáig szerencsére senki nem vette még észre, hogy olvasószemüveg kell neki, max a tanárai gondolhatják azt róla, hogy lassú a felfogása, vagy csak simán összekeveri a betűket. Mindegy, minél később derül ki, hogy pápaszemes, annál jobb. Sosem adott igazán a külsejére, főleg nem mások véleményére, ezt az egy dolgot kivéve.
 Memorizálta az összetevőket, majd a fiú javaslatát megfogadva körbejárt a teremben, hogy összekaparja azokat a dolgokat, amiket már elpazarolt az előző kotyvalékhoz.
 Egy pillanatra megállt, amikor a másik bemutatkozott neki. Hallomásból már jól ismerte a Mórocz fivéreket, de még egyszer sem volt lehetősége összeakadni velük. Levitás társai óva intették őt úgy összességében a rellonosoktól, így csak akkor járt az alagsorban, ha tényleg muszáj volt. Márpedig most muszáj volt. Nem tudta eldönteni, hogyan álljon hozzá Mórichoz, nem akart előítéletes lenni. Hiszen megkínálta őt csokival. Aztán még fel is ajánlotta, hogy segít. Igaz, kicsit kárörvendett a bénázásán, de azt tényleg megérdemelte.
 - Zalán - mutatkozott be tömören, miközben az üvegcsék címkéjét vizslatta - Mondd csak kedves Móric, ennyire jártas vagy a bájitalokban, hogy itt költöd rám a drága idődet és az édességed, vagy csak hobbiból szeretsz örömködni mások szenvedésén?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 414
Írta: 2021. augusztus 25. 21:07 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Aj, gyerekek. Tiszta szegény csóri, ahogy itt bénázik a bájitallal. Nem fontos. A lényeg az, hogy én meg brutál jó arc vagyok, amiért maradok segíteni. Igazából az eredeti tervem tényleg az volt, hogy megállok, kicsit kiröhögöm, majd megyek a dolgomra, de így sokkal jobb, mert végül is, poénosabb nézni, ahogy szenved, mint valami vezetőségi izén ücsörögni, és csak arra figyelni, ahogy Nora ajkai mozognak. Na ugye. Még hálás is lehet nekem mindenki. Ahogy neki is, amiért nem ezt próbálja meg kijavítani, hanem inkább neki áll egy másiknak. Nagyon ügyes, én megadnám neki a K-t, Rudi bácsi. Tetszik hallani? Telepatikusan küldöm az információt. Vigyorogva bólogatok szavaira, ne csak gondolatban erősítsem meg, mennyire támogatom az ötletet.
Ha a hírem meg is előzött - ami nem lenne meglepő -, akkor sincs baj. Eggyel több előítéletes levitás már nem oszt vagy szoroz az életemben, végül is a legtöbbet így szedtem össze, szóval csak amolyan mellékszálon nyomom be a nevemet, miközben tömöm a következő adagot a fejembe. Bólintok a nevére, majd állok meg a rágásban. Nagyot nyelek, majd röhögök fel.
- Hallod, tes, mi ez a mesterkélt szöveg? Hány éves vagy? 72? - röhögök tovább, majd már csak rázkódó vállakkal emberelem meg magam és segítek neki előkészülni, amíg ő a hozzávalókat kapargatja össze - Mindkettő. De a második mindig is szimpatikusabb opció - az üstöt lebegtetem le a láng fölül, cserélem ki egy tisztára, ami mellé kimérem a vizet, majd derekamat döntöm az asztalnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt. - Szeretem a Bájitaltant, jó is vagyok benne, miért ne kamatoztathatná más is a tudásom? - vonom meg vállamat. A zacskóhoz nyúlok kiszedek két darabot, az egyiket Zalán felé dobom, ha már lepakolta a hozzávalókat, a másik a számba kerül azonnal. Mindig legyen nálad nasi. Alapszabály. Most legalább nem bébirépa van nálam. Haladunk, jól van. Titta fejlődőképes vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. augusztus 25. 23:20 | Link

Móric

 
Fapofával reagálta le a korára tett említést. Észrevette már egy ideje, hogy a beszédét sokan szokatlannak találták az iskolában. Először azt hitte, hogy csak a lányok értetlenkednek afelett, amikor udvarias velük. De ha már Móric is ezt mondja, akkor valami más kell, hogy legyen. Nem sok korabelivel beszélgetett kicsiként, ezt aláírta, a mugli szomszédaival ütötte el néha az időt, velük meg nem mert olyan sokat beszélni. Félt, hogy akaratlanul leleplezi a családját előttük. Na és ott volt még Szofi, az unokatestvére... Ő meg mindig olyan gyorsan és olyan érdektelen dolgokról hadovált, esélytelen, hogy Zalán eltanult volna tőle bármit is. Minden bizonnyal a nagyszülei tehettek rá olyan hatást, amitől ráragadt a körülményes beszédstílus.
 - Legalább őszinte vagy - mondta gyorsan, majd nyelvét kidugva próbált egyensúlyozni a felpakolt üvegekkel, hogy visszavigye őket az asztalhoz. Egyet sem tört el, eddig szuper - Az előző mondatod után nem fogod tudni bemesélni nekem, hogy nem kérsz semmit a segítségért cserébe. De el kell, hogy szomorítsalak: csóró vagyok, mint aki furkászt látott. - tette hozzá viccelődve.
 Felbontotta a levendulavirág üvegét, hogy a mérlegre szedjen belőle. Fejét hitetlenkedve rázta, ugyanakkor mosolyogva nézett Móricra. Épp csak le tudta rakni a dugót a kezéből, amikor észrevette a felé szálló csokit. Jobbját felemelte, úgy kapott az édesség után. Sikeresen. Volt csoki, nincs csoki. Lehet, hogy nem művelt úgy csodát vele, ahogy szerette volna, de a kedve már nem volt olyan szétkenődött, mint pár perccel azelőtt.
 Rövidesen minden alapanyagot kimért magának. Annyira fellelkesült, hogy már kezébe vette a levendulát, hogy ő majd jól beledobja az üstbe, hiszen az kell bele legelőször. Annyi különbséggel, hogy a könyv szerint porrá kellene őrölni előtte.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 25. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 414
Írta: 2021. augusztus 26. 19:42 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Megkérdőjelezhető lenne a tökéletességem a bájitalok terén, csak faszság lenne, mert tényleg pöpec vagyok belőlük. Nem tudom, van hozzá érzékem, míg másoknak szenvedés, és ami másoknak simán megy, az meg nekem szenvedés. Ez az élet rendje, tesó. De ha meg valamiben jó vagyok, akkor miért ne segítenék másoknak, érted? Mármint jól esik kiröhögni, ha valaki balfasz, de ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Talán. Nem mindig.
Vállamat vonom meg. Őszintének valóban az vagyok, és ennek köszönhetően nem nagyon voltak barátaim, amíg Kende és Rin nem jöttek a kastélyba. Móricon kívül igazából senki nem volt az életemben, akiben 100%-osan megbíztam volna, de jött a két elmebeteg és az életem balanszba került. Erről van szó! - Ember, állj már le - röhögök fel hangosan. - Nem várok el semmit azért, mert segítek. Meg is sértődhetnék, amiért azt hiszed csak azért, mert rellonos vagyok, bármit is várok érte - nyammogok kicsit, majd inkább dobom felé a csokit, amit gyönyörűen kap el. Nice. Elmosolyodva lépek arrébb, hogy lepakolhasson, miközben rágom a csokit. Fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy nézem mire készül, majd halkat szusszanok, fejemet ingatom meg. Vajon mikor kellene szólnom, hogy ez így nem oké? Mármint oké, maradok, hogy ne robbantsa fel a Rellont - szívesen mindenkinek -, de a tököm sem fogja megcsinálni helyette. Ennyire nem vagyok jó fej, bármennyire is tudom, hogy annak nézek ki.
- Lehet jobban járnál, ha előtte a mozsárba tennéd, és amíg a víz felforr, mondjuk… nem is tudom: összemorzsolnád - vonom meg vállaimat lezseren, mintha csak annyit mondtam volna neki, hogy a kenyérre kell a vajat kenni, nem a kenyeret a vajra. Egyértelműen. Addig jó vagyok, amíg csak észt osztok és nem csinálom meg helyette, szóval ezt a taktikát fogom alkalmazni továbbra is. Tiszta haszon. Az asztal egy távolabbi pontjához sétálok, majd ugrok fel rá, lábamat lóbálva nyúlok ki a könyvért és kezdem el olvasgatni a receptet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. augusztus 27. 08:50 | Link

Móric

  Mosolya kicsit alábbhagyott, amikor belegondolt, hogy megint az előítéletek dolgoztak benne a józan ész tapasztalata helyett. Ha Autumn látta volna, hogy hány emberrel viselkedett már így, amióta itt van, a nyakkába borította volna az előtte lévő futóféregnyálkát. Undorodva elhúzta száját a gondolattól. Tényleg nem volt oka bizalmatlannak lenni. Médi is nagyon kedves volt vele, rellonos mivolta ellenére, sőt! Ő is egy zacskó édességgel kínálta meg anno, amikor a kastély egyik pontjából elkísérte őt a másikba. Lehet ez kifejezetten egy rellon-féle taktika, hogy ne féljenek tőlük a zöldfülűek és az ostobák.
 - Oh - keze megállt a levegőben, amikor rászóltak. Gyorsan el is vette az üst felől és zavarában maga elé húzta a mozsarat, hogy aztán beledobja markának tartalmát. Közben ismét beszélni kezdett.
 - Azt hiszem, igazad van. A sajátjaimtól jobban kéne tartanom. Egy haramadikos lány egyszer kérdés nélkül rontásokat szórt rám, csak hogy megtanuljam a pajzsbűbájt - jegyezte meg vigyorogva. Igen, utólag belegondolva a szfinxek egyértelműen őrültebbnek látszottak. - Szerencse, hogy nem tűnsz sértődékeny arcnak. - bólintott határozottan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Harmadikos diák


Várffy-Zoller Vándordíjas 2021 <3
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 102
Írta: 2021. szeptember 2. 12:34 | Link

Harmat Betti
~rosszcsont akcióban, avagy kísérletezés~
~egy szerda takarodóhoz közeli időpontja~


Bumm-csatt-durr, ilyen hangok szűrődhettek ki az alagsori bájital-laborból, amit a lány nemrég fedezett fel csupán, és erős késztetést érzett rá, hogy itt gyakoroljon, fejlessze a receptjeit.
  – Ne már! Ez nem fair! – dühöngött félhangosan, miközben előbújt a rejtekhelyéről. Meggyőződvén, hogy több loccsanás, robbanás, buggyanás nem várható, eltüntette a nyomokat maga után, és újabb adag vizet tett fel forrni, némi Wasser segítségével.
Aztán előkészítette újfent a hozzávalókat, amikkel egy ideje szenvelgett, mert a készítés közepe táján ennek az egy folyamatnak mindig katasztrófa lett a vége. Csoda, hogy nem került még a gyengélkedőre eddig a felelőtlen, felügyelet nélküli ramazurija miatt, és hogy eddig miként sikerült megúsznia a lebukást? Nos, ez a kétmillió galleonos kérdés, hölgyeim és uraim, illetve ki minek érzi magát.
  – Három deci ebből a truytmóból – motyogta maga elő, miközben fogta a kémcsövet, és óvatosan az üstbe engedte az előre kimért tartalmat, ami nagyon úgy néz ki, mintha vér lenne, de megnyugtatok mindenkit, nem az volt. – Óramutatónak megegyezően ötször keverni…
Erősen koncentrált, hogy ez az egész ne a fején kössön ki, mert akkor abból bajok lehetnek. Szerencsére nem valami maró mérget sikerült összetákolnia.
Kínaiul számolt magában, úgy egyszerűbbnek tűnt, hiába beszélte majdnem jól a magyart, mégis, most ez így jött össze. Az ötnél azonban mintha ajtónyikorgást hallott volna. Ó, hogy szakadna Merlinre egy raklap trágyagránát! A nyikorgás ugyanis elvonta a figyelmét, és csak reménykedni mert, hogy tényleg ötször keverte meg. Instant sprintelt a legmesszebbi pontba, és várt két percig, de ezúttal nyert ügye volt: nem szúrta el, ott maradt a helyén a lötty.
 – Izé, helló – heherészett kínjában, amikor feltűnt neki, hogy most biza’ elkapták, és nem kevés bajban volt, takarodó után hálókörleten kívül császkált, mellé még felnőtt felügyelete nélkül kotyvasztott. Mentségére legyen mondva, most vagy nyolcadik próbálkozásra sikerre jutott az új főzetével, ami egy gyomornyugtató szer, ám még nem próbálta, lehet, csuklasztó lett, attól, hogy nem robbant a nyakába, még bármi megeshet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2021. szeptember 25. 10:24 | Link

Zselyke
Egy kíváncsi diák és a "kedvenc" tantárgyam
Ruha

Nem szeretek az alagsorban járni. Rideg hely, általában nincs is erre dolgom. A járőrözés feladata azonban most erre hozott, így akarva, akaratlanul végig kell járnom az alagsori folyosókat. Reménykedem benne, hogy senkivel nem futok itt össze, és hamar letudhatom az itteni körutam, a szerencse azonban nem mellém áll.
Hamar meghallom a furcsa hangokat, és hamar rá is jövök, hogy nem jelent jót a dolog. Valami készül, és ha nem is csínytevés, valószínűleg nem egy mestartanonc gyakorolja a vizsgájára a bájitalokat. A kicsit sem bíztató hangokból ítélve egy fiatalabb diákról van szó, aki nem csak, hogy takarodó után kezdett neki a kotyvasztásnak, még veszélybe is sodorhatja magát a kis akciójával. A veszély alatt pedig nagyobb dolgot értek, mint két hét büntetőmunka. Határozottan fordulok a Bájital-labor felé, és teszem kezemet a kilincsre. Megpróbálok előre kitalálni valami jó szöveget, felvenni legmagabiztosabb arckifejezésemet.
Lassan nyitom ki az ajtót, várva, vajon kit és mit találok odabent. A régi ajtó erősen nyikorog, nem is hallom meg tőle, ha valaki szól odabent. Ugyan ilyen lassan lépek csak be a terembe, körbefuttatva szememet. Először csak a fortyogó üstöt látom meg, ami hála Merlinnek éppen igen nyugalmasan lötyög az üstben. Kell néhány lépést tennem befelé, hogy látóterembe kerüljön az eridonos, a főzet készítője. Elsőre nem tudom eldönteni, hogy előlem menekült-e a sarokba, vagy az üst felrobbanásától félt. Én azt mondanám, az üst félelmetesebb, mint én.
- Szép estét! - Párat lépek felé köszönésem közben, nem is gondolva arra, hogy ez a mozdulat esetleg fenyegetőnek tűnhet. - Ugye tudod, hogy este tíz óra után tilos a házad körletén kívül tartózkodnod? - Nem emelem fel a hangomat, próbálok kedvesen hozzászólni. A lányban felismerem ugyan azt az eridonos diákot, akivel az évnyitón beszéltünk pár szót, így már azt is tudom, hogy másodikos. - Nem mellesleg pedig nem biztonságos dolog egyedül kísérletezgetni a bájitalokkal. Hidd el nekem, hogy egy aprócska robbanás a legkisebb hiba, ami egy bájitalnál becsúszhat. Én a helyedben nem akarnám kipróbálni, milyen a rosszabb eset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Harmadikos diák


Várffy-Zoller Vándordíjas 2021 <3
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 102
Írta: 2021. szeptember 28. 16:29 | Link

Betti

~A szerencsétlen áldozat~


Zselyke fellélegzett, ahogy az üstben kavargó lötty a helyén maradt. Remek, elkészült a főzete! De le is kéne tesztelni, hogy valóban működőképes-e? Az áldozat csakhamar megjelent, és az élelmes kis eridonos felismerte benne a leányzót, akivel még évnyitón csacsogtak az új tanárokról és tantárgyaikról.
 – Hú, már ennyi az idő? – vakarta zavartan a fejét. Jól elfeledkezett róla, de ez van, ha az ember hobbija túlontúl csábító, az idő múlása kimegy az ember fejéből. Főleg, ha a kisasszony nekiállt kísérletezni. A karórájára pillantott. Azt a…
A többit nem fejezte be, nehogy pontokba kerüljön az Eridonnak. – Esetleg van kedved megnézni? Cserébe pedig írhatok egy terjedelmes dolgozatot a bájitalfőzés gyakorlati veszélyeiről?
Hiába, az alkudozás talán gyáva cselekedetnek tűnhetett, de nem akarta, hogy kollektíve a többieket is büntessék a saját baromságáért. Azért már hadd vállalja ő a felelősséget. – Mit gondolsz róla?
Közelebb merészkedett az üsthöz, csodaszép, gyöngyházfényű ital pihent, várva, hogy elfogyasszák. Kellemes fahéjillatot árasztott magából. – Ez egy gyomornyugtató főzet, a tankönyvben találtam, azt írja, felügyelet nélkül a gyakorlottabbak bevállalhatják.
Márpedig VZR-díjas lett, az azért csak jelentett valamit, neki legalábbis mindenképpen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 414
Írta: 2021. október 5. 22:50 | Link

Z A L Á N
segítek | vagy kiröhöglek | mood

Lábaimat lóbálom az asztalról, miközben jóízűen nyammogok a csokin, amivel igyekszem nem leenni Zalán könyvét, de őszintén szólva nem erőltetem meg annyira magamat. Talán ennek köszönhető, hogy észreveszem, mégis mekkora szerencsétlen. Bólintok, mikor elkezdi csinálni rendesen, majd szólal meg ismét, nekem meg szemöldököm szalad ráncba.
- Van egy elképzelésem ki volt az, de nem merem kimondani, mert esküszöm megjelenik és elátkoz - nézzen mindenki hülyének, de akinek nem Kiscsibe jutott eszébe, az meg van hibbanva. És még gondolatban is félve merem felvetni az általam kapott becenevét, mert komolyan tartok attól, hogy valami huszadik női érzék bekapcsol és megjelenik valóban. Plusz, melyik más levitás lenne ennyire ijesztő? Elég ránéznem a tőlem nem messze tevékenykedő levitásra és rendesen lejön, hogy… hát nem mellette áll a szerencse. Nem mondom, hogy szerencsétlen, mert egyelőre eléggé kordában lehet tartani, de ki tudja? A végén még tényleg ránk robbant valamit. Rezgő telefonomat veszem elő, hangosan röhögök fel, majd csúsztatom vissza zsebembe. Kékjeim esnek vissza Zalánra, szusszanva ugrok le az asztalról, a táskámhoz sétálva kapom elő a pennámat: zavartalan kezdek el jegyzetelni a könyvbe.
- Nekem lépnem kell, de csináld úgy, ahogy leírtam neked. Mindent kifejtettem és jegyzeteket írtam, úgyhogy talán túléled - bólintok egyet, elrakom a pennát, visszaírok Kendének, a zacskót dobom az asztalra, majd kapom vállamra táskámat. - Komolyan. Éld túl, pls - szalad egy pillanatra ráncba a szemöldököm, végül totálisan elégedetten hagyom el a labort. Ha nem is éli túl, én legalább tudom, hogy mindent megtettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor