Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Jött az üzenet dude-tól, hogy visszaskerázott hamarabb a kastélyba és unatkozik. Tudjuk, hogy nem is kellett ennél több. Öt óra múlva már rúgtam be a kastély ajtaját, hogy lángos pózba vágva magam köszöntsek minden jelenlévőt, akik kimerültek egy házi manóban és egy megbűvölt seprűben, de nem baj, mert ők nagyon is örültek nekem. A bevágódós pózom közepén csúszott a kezembe egy könyv, majd suhant tovább egy barna hajkorona. Mire felfoghattam volna, hogy mi van és megszólaltam volna a csaj már sehol nem volt. Ráncolt szemöldökkel forgattam kezemben a könyvet, majd vállat vonva indultam a szobám felé, hogy lepakoljak és elkaphassam Kendét. A könyv halkan huppant testvérem ágyán, gondoltam majd később foglalkozom vele, bármi is legyen az, azonban a belőle kicsúszott pergamenek sokkal előbb keltették fel az érdeklődésem, mint bármi más. Le sem véve róluk tekintetem dobtam a földre mindent és vágódtam rá a pergamenekre, mint karvalymadár a pocokra.
Pontosan ezért van az, hogy futólépésben, a pergameneket farzsebembe nyomva osonok az újonnan megbeszélt hely felé, mert megkértem haveromat, toljuk már el a randit kicsit. Wait… hogy lehet futólépésben osonni? Mindegy, én megteszem, mert ultragigacsászárkirály vagyok. Így egyben. Annyira nem kell messze mennem, de nem szívesen kapnék a nyakamba egy Darwint, szóval mégis figyelnem kell, de amint elhagyom a klubhelyiséget és kilépek az ajtón, pár lépés után dereng fel az ismerős alak. - Duuuuuude - kiabálom suttogva, mer’ ilyet lehet, ahogy lépkedek felé. - Olyat mesélek, rndsn lekakkantod a bokád - vigyorodom el szélesen, majd körbepillantva nyomom le a kilincset, majd mutogatok Kendének, hogy menjen már, végül belépek utána és kezdem el lobogtatni előtte a pergameneket. - Valami random csaj nyomott a kezembe egy könyvet, amikor megjöttem, és ezek voltak benne. Tudod mik ezek, tesó? - vigyorodom el még szélesebben. - Bájital receptek. Vicces bájital receptek - hátrálok pár lépést kitárt karokkal, majd fordulok a felbukkanó szekrények felé. - És ez a hely a Kánaán ezeknek a megcsinálásához, de kellesz bro, mert ha lebukok az elég ciki. Buksz velem vagy elhagysz? - fordulok vissza felé bevágva a legcukibb kiskutya fejet ever.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ha valaki olyan, aki soha nem megy haza a szünetekre valamiért, meglátja, hogy mi Kendével állandóan sokkal előbb visszajövünk, mint ahogy az indokolt lenne, nagyon csúnya pletykák indulhatnak el. Még a végén asziszik, hogy ennyire felelősségteljes diákok vagyunk meg ilyesmi. Lolcsika, csak képzeld el, ahogy arról sutyorognak a folyosón, amikor elmegyünk mellettük, hogy mennyire jó, okos és példamutató diákok vagyunk. Merlinre, ez maga lenne a borzalom! Csoda akkor, hogy csapatom az inkognitót?
- Mi az, hogy engem is? Miért téged igen? - fordulok hátra értetlenül és ráncolt szemöldökkel. - Dude, ne má’! Nem körözhetnek nélkülem - csóválom meg fejem rosszallóan és röhögve, mert itt végre kiengedhetem már a hangom, amint az ajtó csukódik mögöttünk. Neki is állok eldumikázni dude-nak, hogy mi a pálya, de ember, nem lenne csoda, ha nem hinné el, erre a tesó bólogat és vigyorog. Hát mi ez, ha nem bromance? Hm? Mi ez akkor? Szavakkal is megerősít, vigyorgok vissza rá, mintha minimum elmebeteg lennék, majd fordulok a szekrények felé jókedvűen, ahogy töhögök a bukós poénon, miután biztosít, hogy lesz a bizti boi. - Ja, ha így hívod amúgy elég para, szóval mellőzzük má’ pls - vágom csípőre a kezemet, így ujjaim között gyűrődnek meg kicsit a papírlapok. Mindegy, mert a hozzávalókon és a folyamaton kívül nincs rajtuk más, szóval a hatását elég komolyan homály fedi addig, amíg ki nem próbálom valakin. Oldalvást sandítok a dude-re, de hamar rá kell jönnöm, hogy valószínűleg ő lenne az utolsó, akit befognék kísérleti alanynak. Ez a ciki nem az ebola.
- Ja, az király lenne. Kösz - nyújtom felé a papírt, amin a hozzávalók vannak, mert én elég sokáig tanulmányoztam már a szobában is ahhoz, hogy simán megjegyezzem az első párat. - Az utolsó hatot kéne szerválnod, addig én összeszedem a többit, meg előkészülök - bólogatok, majd fogom az üstöt és helyezem az asztal közepére, hogy azonnal vizet öntsek bele. Forralni kell. Megvan csira, úgyhogy mehet a keresés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ilyen alkalmakkor áldom az eget, hogy nem legilimenciára jelentkeztünk Móriccal, hanem illúzióra, mert képzeld csak el, mekkora pánik lenne itt, ha meghallanám, ahogy Kende ismét azokkal a fránya mókusokkal jön. Nagyon izék a mókusok, nem tudom miért van tele velük az internet, hát bakkerka, nézz már rájuk! A hülye bolyhos fülük és a kiálló fogaik, mint valami mutáns lények, amik nem tudták eldönteni, hogy seprűk akarnak-e inkább lenni, vagy kapák. És akkor jött az átmenet: mókus. Remek, mondhatom.
- Nagyon helyesen teszed tesó! Bukjunk együtt legalább ebben is - megemelt hanggal válaszolok, mert csak a valagam lóg már ki egy szekrényből, ahogy átadtam Kendének a papírt és kiosztottam, hogy az utolsó hatot kapkodja össze. A víz forr, így dolgom a dolgok összeszedésén kívül aligha van más, amit tehetnénk. Kékjeim villannak azonnal az asztalra tett lapra és állok neki összeszelni a leveleket. Kicsit úgy érzem magam, mintha valami főzőműsorban lennék, és így jobban belegondolva nem is nyúlok nagyon mellé: benne van a pakliban, hogy felrobbanunk, felgyullad valami, vagy egyszerűen a bájital lábra kél és hasta la vistát mondd. Hát az király lenne amúgy. Akarom mondani, nem lenne az. Csúnya bájital! Ahogy Kende beszélni kezd pillantok fel, majd kezem mozgása lassul, ahogy széles vigyor kerül arcomra, ami azonnal rá is fagy arra. Elnyílt ajkakkal, ledöbbenve figyelem haveromat.
- Most viccelsz - teszem le a kést az asztalra. - Ez valami poén, amivel szívatni akarsz, de mindjárt benyomod, hogy jövő héten mehetek neked szurkolni, ugye? - biccentem félre fejemet értetlen, és mégis mosolyogva, mert tutira ez állhat fenn. Nem lehetséges, hogy Kende kijutott, a szülei meg… francokat. Nagyon is lehetséges, és amikor folytatja, csak erősebben markolok rá a kés nyelére, hogy sokkalta erőteljesebb mozdulatokkal, lehajtott fejjel folytassam a megkezdett folyamatot, majd álljak neki a következőnek. A mozsárba dobálom a szarvat és állok neki összetörni azt, majd állok meg, és kapom fejem Kendére.
- Simán ki fogsz jutni megint. Rohadtul ki fogsz jutni - bólintok egy határozottat. - Ostorral foglak noszogatni, a végére meg sellőfiú leszel, annyit töltesz majd abban a bánatos vízben - szusszanok egy hangosat, majd fordulok ismét a mozsár felé. Befejezem a szarvak porrá törését, végül sandítok fel ismét Kendére. - Sajnálom, haver - mindketten tudjuk, hogy nem a kiborulásomra értem, hanem arra, ami történt. Érthető, hogy előbb eljött otthonról, csak… mégis miért? Mi volt olyan kurva fontos Bostonban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A minimum, hogy együtt ültetnének le minket, majd szöknénk meg együtt. Határozottan bólogatok haverom felé, mint egy megkergült bólogatós kutya, míg nem neki állunk az érdemi résznek. Vagyis én, mert Kende még gyűjtöget, én meg úgy belecsapok a lecsóba, ahogy nem szégyellem. Nagyjából addig, amíg ki nem derül, hogy a dude miért lépett le előbb otthonról. Valahogy úgy tudom leírni, hogy a kezdeti döbbenet vág át meglepettségbe, majd indokolatlan dühöt érzek. Nem Kende iránt - nyilvánvalóan, gondolkozz már! -, hanem a szülei iránt, akik megint keresztbe tettek haveromnak. Hamar feleszmélek - nagyjából -, nem mutatom, de elszégyellem magam, mert nincs jogom ilyen érzelmeket táplálni Kende szülei iránt. Mégis a szülei. Bármennyire furák is, akkor is a szülei. A legrosszabb ebben az egészben, hogy hiába eszmélek fel, és szégyellem el magam, amikor közli, hogy nem viccel, hanem komolyan beszél. Idegességem érezhető a hangomon, ahogy megszólalok, de próbálok a dolgommal foglalkozni, hogy legalább az eltereljen. Minimálisan.
- Ha ez kell ahhoz, hogy formában maradj, akkor igen - vigyorodom el szélesen. Az elején érzett vegyes érzelmek foszlanak szerte, ahogy haverom kicsit elpoénkodja a dolgot. Fasza, hogy neki kakkantják le nagyjából az úszás iránti szenvedélyét, de még ő derít engem jókedvre. - Hah! Kitti zseniális. De tesó, szóhoz jutottál egyáltalán? Vagy megint végig beszélte az egész napot, te meg pislogtál, hogy mi? - röhögök fel gonoszkásan. Nem találkoztam még Kittivel, de már előre imádom a kiscsajt. Kende elmondása alapján van olyan elvetemült, mint a bátyja. - Jövök! - vágom rá rögtön, miközben a nemrég felszeletelt növényt és a porrá tört szarvat öntöm az üstbe. - Majd szerzek pompomokat valahonnan, meg csináltatok szurkoló szerelést, stilóba vágom magam, és denszelek majd a medence szélén neked - lelki szemeim előtt azonnal megjelenik a kép. Elismerően bólogatok gyorsan és aprókat, mert a látvány elég jó. Ilyen pöpi valagam lenne feszülős nadrágban? Hah! Nagyon gonoszan muhaházok bele a levegőbe, még fejemet is felfelé fordítom, mert a legrosszabb az egészben? Mindketten tudjuk, hogy képes lennék rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Há’ amúgy tudta az ördög, hogy ennyire képes leszek egyszer kiakadni azon, hogy Kende elszalasztott egy lehetőséget a szülei miatt. Egészen időben is leesett, hogy nem feltétlen van jogom haragudni a szüleire, de van bennem mégis valami, amit igencsak ellenszenvnek mondanék. Sokan hiszik, hogy azért vagyunk hárman - dude, Rin és én - haverok, mert mindhárman aranyvérűek vagyunk, de ez faszság. Míg Rinnek és Kendének tényleg szívás a nevüket hordaniuk, addig az én családomat szanaszét kell adni, és nem tudom átérezni azt, amit átélnek, de… mérges ezek szerint még lehetek. Fasza. Jó tudni, kösz tesó.
- Az igen - röhögök fel jókedvűen. - Mi is szervezhetnénk pizsibulit. Csak kanok - töhögök fel. Nagyjából akkor ez is lehet a buli, mert Kendén kívül senkit nem hívnék el a csak kanok bulira. Felesleges lenne, a legtöbben amúgy is idegesítenek. - Hogytessék? - állok meg az aktuális mozdulatban és pislogok haveromra. - Cukkancsbogarakkal teli fiúbanda, mint én? - rengeteg kérdés merült fel bennem, és nem is vagyok rest Kendére zúdítani őket, csak előbb befejezem a folyamatot. A löttyöt kevergetve nézek haveromra. - Mi az, hogy cukkancsbogár? És én mióta lettem az a húgod szerint? Lehet kéne egy fiúbanda… - jobb szemöldököm emelkedik meg, ahogy a plafonra pillantok és látom magam előtt magunkat. Nyilván Kendével, mert a dude nélkül nem leszek híres, azért na. Mindennek van egy határa. Ahogy ennek is, mert a kép beúszik lelki szemeim elé, és azonnal felejteném is el. Bah, bakker, ezt nem gondoltam át.
- Jó, legalább növelem az amúgy is garantált győzelmi esélyeid - röhögök fel, mert még mindig szanaszét adom a feszülős nacis Mórocz valagamat. Ki ne adná szét, behalsz nekem, komolyba. Sajnos nincs idő ezen merengeni sokat, mert folytatom kell a mindent is, ha nem itt akarunk házasságot kötni. Főleg nem egymással. Na ugye. - Nemtom, bástya. Szerintem a színének nem ilye- ja, de. Akkor semmi. Minnyá kész - elméletileg. Lehet nem csak oda-oda kellene pillantgatni a receptre, hanem kicsit tüzetesebben olvasni. Na ja, és akkor meg aztán itt is őszülünk meg, és bírom a dude-ot, nódzsók, de sok lenne belőle is már. Mindennek van egy határa, azt pedig itt húzzuk meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem volt még szerencsém találkozni Kende húgával, de amiket elmondott a kiscsajról a dude, hatalmas arc lehet. Nyilván nem akkora, mint a bátyja van én, de ha így folytatja, akkor nagyon jó úton halad afelé, hogy bevegyük a tímbe. Hány évvel is fiatalabb? Öt-hat? Ó, oké, akkor maximum bukunk azért, hogy bevehessük a tímbe. - Hólikreb, joh! - innen is látszik, hogy mennyire nem tudom mire vállalkozom. Majd ott és akkor megtudom, de addig meg csak hadd élvezzem ki a pillanatot. - Barik leszünk a csajjal - ez hótziher, bárki bármennyire nem akarja elhinni. Hogy számítok-e kisminkelési javaslatra? Esetleg teadélutánra, majd memóriakártyára? Aligha. Egyelőre nem is kell.
- Attól függ miket meséltél, tesó - mutatok rá haveromra a keverőpálcával, majd adagolom bele a következő összetevőt is a lőrébe. Lehet jobban oda kellene figyelnem a mindenre is, de annyiszor átolvastam a receptet, hogy szinte már kívülről fújom. - Te leszel, ez egyértelmű. Kellene még egy trombitás, mert azok brutálisan menők - mikor láttál nem menő trombitást? Na látod, hogy soha. Minden trombitás olyan király, lehetetlen őket nem szanaszét adni. - Vagy trombitálok én, de akkor aligha futunk be - gihizek fel hangosan, miközben Kende látványosan szenved a falnál. Jól van már, bakkerka, ennyire nem megy ez gyorsan, főleg, hogy elvisz a wave afelé, hogy én trombitálok. A keverőpálcát veszem ajkaim elé, majd állok neki fújni ide-oda hajlítva törzsemet. Nagyjából úgy hangozhatok, mint egy bébi elefánt, de még ez sem gátol meg abban, hogy szemeimet összeszorítsam, és teljes átéléssel nyomassam a dude-nak. Röhögve veszem el szám elől a pálcát, keverem inkább a cuccost.
- Há’ az mindegy, amikor király lennék, érted. Vannak járulékos veszteségek mindig - véletlen sem ad gondolkodni valót, hogy éppen az dobná el a kanalat, aki miatt mennék, és akinek nyomnám a szurkolást. Nem baj, keresek egy másik dude-ot, akinek trombitálhatok. Hah, meg a nagy francokat! Mit reménykedsz? Ne tedd, tutira mondom neked, hogy nem te lennél a kiválasztott. Kendét senki nem pótolhatja. Ne legyél bánat. - Jelenleg az lenne a legkisebb gondom, Bronszkikovszki - nézem elhúzott szájjal a szürke folyadékot, majd pillantok a receptre és világosodom meg pillanatok alatt. Jöhet a következő hozzávaló, amitől átlátszó lesz, majd vigyorogva bólogatok.
- Mi a progi, ha ezzel végeztem, haver? Kirándulunk megint? - emelgetem meg szemöldököm haverom felé kérdőn. - Mert ha igen, keresek neked sünt, hogyha jön a mókus lemeccseljék egymással. Mi meg fogadhatunk rájuk - pillanatnyi szünet. - Ez vajon illegális? - gondolkodom el egyetlen egy pillanatra. Majd megkérdezzük Lainest maximum.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Há’ maradjunk annyiban, hogy mióta Csipesz a mindennapjaim szerves - szó szerint is, mert vannak szervei, tesó, gondolkozz már - részévé vált, az, hogy éjszaka jobban működöm, csak még inkább kiteljesedett. Mivel a hörcsög éjszakai állat. Nagyjából mint én. Lehet ezért köttetett meg azonnal a kapocs kettőnk között, ki tudja? Soha nem is fogjuk megtudni, mert a lényeg, hogy megköttetett és előszeretettel hordom is magammal mindenhova, nehogy véletlen magányos legyen. Meg mondjuk azért, hogy Móric tudjon aludni legalább pár naponta, anélkül, hogy a legváratlanabb pillanatokban kezdjen el pödörni a kerekében az állat. Mert ezt csinálja. Tudod, amikor van az a pillanat, amikor érzed, hogy pillanatok múlva elalszol, és mennyire jó lesz; na, Csipesz akkor zendít rá, mint valami elhangolt fúvószenekar. Borzalmas.
Mármint nekem nem, mert én fekszek-alszok típus vagyok, de Móric nem, szóval most is megkönnyítem neki, hogy elhoztam magammal járőrözni. Valami csira levitással tettek össze, így az első mondatom volt, hogy váljunk ketté. Rndsn inkább bevállaltam a szarabb részeket, csak ne kelljen kussban mellette sétálnom. Plusz, az a tervem, hogy bekukkantok mindenhova kettő másodpercet maximum, majd haladok tovább és leülök valahova rajzolni. Egyik kezemben pihen Csipesz, onnan nézelődik nyugisan, majd áll neki mosakodni, míg másik kezemben szorongatom az igen megviselt füzetet, tele vázlatokkal teli lapokkal. A lépcsőn felpillantva esik le a tantusz. - Baszdmeg - adok neki hangot is, amikor leesik: az én részemen van a Bagolyház is, kezemben meg a hörcsögöm. - Ó, baszdmeg - pislogok lefelé az állatra, majd húzom el a számat. Könnyed mozdulattal csapatom ingem zsebébe - bakkerka, még jó, hogy azt húztam! -, mert így legalább a talár is eltakarja, és indulok el felfelé. - Ha nyugton maradsz egy kicsit, akkor talán túléled. Ha nem, akkor engem csipkednek szarrá, de te akkor is túléled - nyammogok, mert végül is Csipesz mindenhogy jól jár, majd túrok nadrágom zsebébe és veszek elő egy bébi répát, amit az orra alá nyomok. - Csak maradj nyugton, amíg el nem jövünk innen, vetted? - mintha bólintana egyet, csak utána veszi el a répát, és amikor felpillantok biccen oldalra  fejem.
- Nem szívesen tenném, őszintén szólva - vigyorodom el szélesen, egyelőre Kiscsibe hátát szuggerálva. - Soha nem gondoltam volna, hogy a baglyok a perverzióid. Vagy, hogy egyáltalán vannak perverzióid. Emlékszel, amikor aszontam, lepj meg? - döntöm vállamat a bejáratnak. - Nem így gondoltam - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Szeretik azt hinni a kastélyban téblábolók, hogy azért, mert én vagyok én - micsoda plot twist -, és én kapom el őket esetleg takarodó után, mekkora király nekik, mert nem lesz bünti. Hah, dehogynem. Viccelsz, haver? Pont én ne büntetnék? Főleg, hogy Nora néninél be kell vágódni, azt pedig csak úgy tudom rendesen megcselekedni, ha normálisan végzem a feladatomat. Eddig remekül haladok egyébként. Csak még jobban fogok haladni, ha szaladgáló és tilosban járó csibéket kapok el a csillagos éccaka alatt a fajtájából valóak közül. Behalok ennek a járőrözésnek, komolyba, már most. Fejemet félre biccentve figyelem, miközben félig felém fordul. Kezem automatikusan mozdul, hogy a talár alatti zsebhez nyúljak. Csak akkor veszem el onnan kezemet, amikor megérzem az apró mozdulatokat, valamint a hatalmas zsivajban kihallom a ropogtató hangot. Remek. Még nem fulladt meg.
Na már most, Kiscsibe valószínűleg meghibbant egyébként. Nem elég, hogy baglyokkal veszekszik, kéri meg őket, hogy kapikálják be, de még annak is kicsattanó örömmel örül, hogy a nem halott madarak megmozdultak. Igen, szoktak ilyet. Értetlen nézek rá, majd engedem el az egészet úgy, ahogy van. Egészen addig, amíg a fenekére nem huppan. Szám elé kapva a kezem fojtom vissza a nevetést, de egy pf hangocska így is kitör belőlem. Csak nyugalom, minden oké. Ne röhögd ki. Ne röhögd ki nagyon. Torkomat köszörülöm meg, majd figyelem tovább, amíg ő bagoly suttogót játszik. Heniál.
- Nem állok itt két perce, és szerintem egy életre elég dolgot láttam - ingatom meg fejemet, miközben henger alakúvá gyűrt füzetemet csapkodom vállamnak. - Pontosítsd mire gondoltál, miközben elsétálunk innen, mert undorító ez a hely, és megmondom, hogy láttam-e - ajánlok fel egy igencsak kedves kompromisszumot. A bejáratból is elállok, karomat nyújtom ki magam előtt, a lépcső felé, hogy akkor haladjunk. Leginkább azért, hogy Csipesz túlélje, mert kezdek egyre idegesebb lenni a sok madártól. Mintha csak tudnák, hogy Csipper nálam van. Nagyon gyorsan le lehet állni, mert ebből a hörcsögből bizony nem lesz szalonna! - Na, gyere már - biccentek fejemmel is a lépcső felé, hogy megerősítsem szavaimat. Ha végre elindulunk lefelé nyúlok nadrág zsebembe, minimális zacskó zörgés, és veszek ki még egy bébirépát. - Kérsz? - nyújtom felé a zöldséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Dúdolgatni is hamarosan elkezdek, ha Kiscsibe nem szedi a szárnyait, mert komolyan kezdem magam nagyon frusztrálva érezni. Csipesz egyre jobban mozog, ami annyit jelent, hogy egyáltalán nem tetszik neki már a sötét zsebben skubizni, szóval skerázna elfele onnan. Tehát kifelé. Ki. A baglyok közé. Szemeimet forgatom meg a válaszra, elég látványosan, ahogy karom még mindig kinyújtva várja a csodát. Ha így folytatom, garantált az izomláz holnap. - Eldöntöttem magamtól, köszi - bólintok egyet, amolyan köszönetképpen. Szerencsére nagyon jó vagyok döntéshozatalokban, így ennek a meghozatala sem okozott problémát. Mekkora mázli! Csuklóból mozgatom meg kezemet arra, hogy igenis gusztustalan, valami ösztönző félének szánva, hogy akkor haladhatnánk? Mert lassan ott tartok, hogy a vállamra csapom a lányt és én magam viszem le innen. Beleegyezően ingatom meg fejemet, mert tényleg hajlamos vagyok türelmetlennek lenni, szóval ezzel le nem állok vitázni.
- Elfelejtem, ha haladunk végre - és ismét egy remek kompromisszum, mert vége valóban megindulunk. Megkönnyebbülten szusszanok, miközben lépkedek le a lépcsőn, és turkálom ki zsebemből a pöpi kis nasit. Anya büszke lenne rám, de hát nem az én érdemem, hanem Csipeszé. A végén meg egészséges leszek. Borzasztó amúgy. - Ha nem, hát nem - vonom meg vállamat, majd harapom le a felét a répának.Úgy ropog a fogam alatt, mintha magát a fogamat enném, és úgy szeretem, hogy ennyire ropizik. Gihi. Lehet Csipesz is ezért eszi meg csak ezt, mer’ a naggyal tökre elutasító. Pedig egy hörcsög, honnan a bánatból tudja a különbséget amúgy?
- Nos… - pillantok le valóban eléggé ficergő mellkasomra. Lehet éppen most hordok ki lábon egy szívinfarktust. A répa maradékát dobom be a számba, majd pislogok a hátam mögé; elnézve, már elég messze vagyunk, szóval a füzetet letéve egy párkányra húzom el a talárt. - Sasszemed van, Kiscsibe - vigyorodom el szemtelenül - érted a poént? érted? istenem, mennyire jó már! -, ahogy beletúrok a zsebbe és szedem ki belőle Csipeszt, aki úgy pillog rám hatalmas szemeivel, hogy menten elolvadok. - Csipesz, ő Kiscsibe, Kiscsibe, ő Csipesz - esek túl gyorsan a formalitásokon, míg az állat addig ficeg, míg hátára nem kerül és áll neki nyalogatni ujjamat. - Hát ez undorító, de nem baj - pillantok Kiscsibére a hörcsögről, másik kezembe fogom a füzetet és állok irányba ismét. - Mehetünk tovább? Mert ha már összefutottunk, adnék neked valamit - pillantok el róla, szigorúan előre nézek, akkor is, mikor tovább indulunk. Minél messzebb kerülünk a baglyoktól, annál boldogabb leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Pedig igenis azonnal tudnék reagálni arra, hogy mégis mi tekinthető érett viselkedésnek, de mielőtt megtehetném, Kiscsibe már szól is. Durcásan szusszanok, nyammogok kicsit, de - meglepi - eleget teszek a kérésnek és kussolok. Lehet fel kellene jegyeztetni, hogy ez rndsn megtörtént amúgy, mert nem hiszem, hogy ilyen sokszor elő fog fordulni. Vahahaha, talán ezeket hívják történelmi pillanatoknak? Ha igen, ha nem, mindegy, mert senki nem jegyzi fel, ráadásul még a répámat - mennyire perverz, gihi - is visszautasítják. Ropogtatom, mint egy barom, feltöhögök a saját poénomon, ami sokkal jobb lenne, ha olyan előtt hangzik el, aki értékeli is mondjuk, de nem baj. Most megelégszem Kiscsibével is.
- Aha. Csak ő nem alkalmas arra, hogy fellógassak vele dolgokat - vonom meg vállamat, majd kezemben tartva spanomat állok ismét irányba, mert azért még haladhatnánk, hogy tutira messzebb kerüljünk a bagolyháztól. Megemelkedett szemöldökkel fordulok Kiscsibe felé, amikor elhangzik a lesajnáló szó. Legjobb helye van Csipesznek nálam ever! Csípőmet tolom ki, mutatóujjamat emelem fel, nagyon figyelve arra, hogy Csipeszt ne zavarja meg a semmiben, de mindegy, mert másikat kezd el nyalogatni, és másodszor történik meg, hogy belém fagy a szó. Felfújom arcomat. - Ha-ha-ha. Az nagyon csúnya volt. Aszittem ellopták az ideiglenes csipém, vagy rád tapostak, vagy visznek valami baromfi udvarba, mer’ aszitték eltévedtél. Nem volt vicces - ingatom fejemet, majd mosolyodom el, ahogy Kiscsibe nyúl felé. Halkan nevetek fel, mert végül a simiből semmi nem lesz, ugyanis amilyen gyorsan elindult a mozdulat, olyan gyorsan marad abba. Höh, remek. Könnyed mozdulattal csapom az állatot zsebembe, taláromat igazgatom el, hogy kilásson onnan, majd indulok el.
- Biztos lehetsz abban, hogy nem kapod meg Csipeszt - veszek elő még egy bébirépát, majd kezdem el rágcsálni. - Túl jó fej az orr-ráncolásodhoz - szemtelen vigyorral csinálok mutatóujjammal körkörös mozdulatokat, miközben Kiscsibe arca felé mutogatok. Pár méter után állok meg egy ablaknál, aminek párkányára rakom le a füzetet és nyitom is ki azonnal. Lapozva kutatok azután, amire nekem lenne szükségem. Rengeteg vázlat, skicc, vagy már befejezett rajz tömkelegében nehezebb megtalálni, mint gondoltam volna. Kutakodásom közben szólalok meg. - Meg kellene, hogy büntesselek, ugye? Mert takarodó után mászkáltál, meg mittudomén - forgatom meg szemeimet látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Vállat vonok. Naná, hogy tisztában vagyok vele. Jobban tudom, hogy Csipesz mit ehet és mit nem, hogy mire van szüksége, hogy mik a határai, mint saját magamról. Nagyon hamar lettünk spancik, szóval úgy kikupálódtam hörcsögből, levizsgázom belőle bakkerka. Csapd ki a tesztet ide nekem! Majd később, mert szemöldökömet kell ráncolnom Kiscsibére. Hát ha ennyire tudja, akkor most nekem mit kell megerősítenem? Kész ez a csaj. Nem véletlen mondják őket érthetetlennek, ugye?
- Sok mindent hajlandó vagyok elviselni, de azt nem, ha elveszik, ami hozzám tartozik, vágod. Egy napra a csipém voltál - vonom meg vállaimat ismét. - És nem akartalak átváltoztatni, de azért megvárhattál volna, hogy ne kapjak egy hátsófalit, mert eltűntél. Vagy legközelebb beviszlek magammal - pontosan ezt a következtetést vonná le ebből minden ember. Véletlenül sem azt kellene, hogy nem változtatod át az iskolatársaidat csibévé egy bájitallal, amit a dudiddal kevertél ki. Nem-nem. Pontosan az a tanulság, hogy mindenhova is vinned kell magaddal. Különben is, ha megnyaltam, akkor az az enyém, és még a legelején megnyaltam Kiscsibét. Mindenkinek ehhez kellene tartani magát, just saying.
Hangosan nevetek fel, majd azzal a lendülettel, vigyorogva túrok szőke tincseim közé és borzolom össze őket azzal a lendülettel. De igaza van, tényleg akkor csinálom, ha ideges vagyok. Szemöldököm szalad ráncba, mert kicsit lassabban bootolom be, hogy ő ezt mégis honnan tudja? Hümmentek egyet, majd inkább csapom ki a füzetet a párkányra, és hallgatom féloldalas mosollyal Kiscsibe kérdését. - Nemtom. Biztosan ok- - ragad belém a szó, mert jó levitáshoz híven magyarázni kezd, nekem meg esélyem sincs, hogy befejezzem a mondatot. Miközben felé fordulok talárom söpör le pár rajzot a füzetről, de csak szusszanva pillantok utánuk. Derekamat döntöm a falnak, miközben bólogatva hallgatom szavait. - Vágeszolom - bólintok egy utolsót, majd hajolok le és szedem össze a rajzokat. Persze pont az a bálna kerül fölülre, amivel egyáltalán nem vagyok megbarátkozva, de fontosabb dolgom is van. - Nemtom emlékszel-e, amikor rajzoltál egy kolibrit a boltban - szorítanak rá ujjaim jobban a papírlapra. Mondjuk, ha nem emlékszik, az sem baj. - Tessék. Ezt neked csináltam - nyújtom felé a lapot, amin a madár ékeskedik. Két hétbe telt, mert nem volt rá időm, de végül csak elkészült. - Amolyan motiváció, hogy igenis mindenki tud rajzolni - mosolyodom el szélesen Kiscsibére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Automatikusan tapogatom meg fejemet minden oldalról szabad kezemmel. Nincs is nagy fejem. Fél arcomat fújom fel durcásan egy pillanatra, szememet forgatom mellé, mert ez így egyáltalán nem pálya. Normális méretű fejem van, haláli édes mosollyal. Engedd meg, hogy idézzem a legnagyobb királyt ever: “Így is van!” Köszönöm a figyelmet, ennyi volt a legnagyobb királyból, mert muszáj elvigyorodnom szélesen. - Szívesen - reflektálok arra, hogy nehéz lesz elfelejteni. Hát még jó! Mekkora király napot töltöttünk el együtt csipével, nem hiszed el Nber. Annyira nem hiszed el, hogy akkor még én sem, sőt, maga a csipe sem akarta elhinni. Mik vannak kérem!
- Ja, vágeszolom - bólintok egy határozottat. Gondolom itt kellene jönnie annak a résznek, hogy elfogadom a nyolc méter hosszú érvelését, és tényleg elengedem büntetés nélkül, de komolyan van jobb dolgom is, mint elemezni Kiscsibe gondosan felépített érvrendszerét, hogy miért ne büntessem meg. Nincs nekem időm ilyenekkel foglalkozni, amikor keresni kell, majd szedni, majd elvenni tőle a maradékot, majd odaadni végre azt, amit igencsak régóta szerettem volna. Anya mindig aszondja, hogy jobb később, mint soha. Kitartóan mosolyogva tartom felé a lapot, amíg el veszi. Aprót biccentek a köszönetre, mert igazából nem nagy dolog. Ha nem lettem volna bánat, sokkal hamarabb kész lett volna, de ezt nem kötöm a csőrére.
- Vízfesték és az egyik különleges pennám - bólogatok erőteljesen, és nem, egyáltalán nem esik le, hogy valószínűleg nem erre irányult a kérdés. Már csak azért is, mert kérdés sem volt, csak zsigerből reagálok rá. Kezeimet csúsztatom nadrágom zsebeinek mélyére, majd billegek kicsit előre és hátra, mert még senkinek nem adtam rajzot. Nagyjából senki nem tudja, hogy rajzolok egyáltalán. A kalligráfiát tudja mindenki, de a rajz és festészet teljesen más lapra tartozik. Hát ha még eljutok végre odáig, hogy összeboronáljam a kettőt!
- Öm… - vakarom meg tarkómat zavartan, miközben a plafon felé pillantgatok. A lényeg, hogy elfele Kiscsibéről, de megtanították, hogy akivel beszélgetsz, arra kell nézni, így mosolyogva esnek kékjeim rá ismét. - Nem mondanám… nem. Nem tanulom, csak jön magától - vonom meg vállamat. Zsebembe nyúlva simogatom meg Csipeszt, majd sandítok Kiscsibére. Halkan szusszanok egyet. - Figyu - lépek elé, kékjeim arcáról vándorolnak a kezében tartott lapra. Lehunyva szemeimet koncentrálok pár másodpercig, majd rebben meg Kiscsibe kezében a lap, hogy a következő pillanatban keljen életre róla a kolibri és repkedjen a lány előtt. Gyorsabban mennek az ilyesfajta illúziók, mint eddig mentek. Megérte ennyit gyakorolni. Szemeimet ismét lehunyom, a szárnycsapkodás hangjára koncentrálok, a madárra magára. A színek kerülnek szemeim elé, és mintha egy kifestő lenne előttem, immár nyitott szemmel vetítem rá a vibráló színeket. Középről indítom, onnan terjed szét a szín, mintha az egész vizes lenne és én csak az ecsetről csöppintettem le bele a festéket. Lassan terjednek a színek, de annál látványosabban, így széles és elégedett mosoly kerül arcomra, ahogy fejemet kapom fel, mikor a madár repül a fejünk fölé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Halkan fújtatok egyet, szemeimet is forgatom hozzá, mikor meghallom a választ. Baromság. Ahogy az éneklés, úgy a rajzolás is tanulható dolog. Rajzolni bárki tud, akár el akarja hinni, akár nem, éppen ezért nem kedvelem, amikor kitérünk merő véletlenségből Kiscsibe kézügyességére. Elgondolkodtam már azon, mégis hogy tudnám erről leszoktatni - érted, mint egy háziállatot a szobatisztaságra, wtfdude -, de azon kívül, hogy hajtogatom neki ugyanazt, aligha tehetek bármit is. Mármint nem mondom, eszembe jutott még, hogy kikötözöm és addig rajzoltatok vele, amíg nem lesz előtte egy felismerhető madár, de ez szerintem már büntetendő. Ha megtudja valaki. Ha nem tudja meg senki, vajon akkor is? Jó kérdés, mi? A fenébe az egésszel, csak simán nem is reagálok szavakkal, mert valószínűleg az arcom mindent elárul amúgy is.
Előre-hátra billegek kicsit, miközben felelek, egyetlen ujjammal simogatom Csipesz fejét. Sosem tanultam rajzolni, mert feleslegesnek tartom. Amikor olyanom volt, neki álltam annak, ami éppen beugrott a fejembe, és az évek során fejlődtem, majd már tudok egyet s mást papírra rittyenteni. Nem nagy tudomány a dolog. - Áh, úgy unalmas lenne. Így sokkal izgalmasabb, plusz nagyon ritkán rajzolok vagy festek ilyesmiket - vonom meg vállamat lezseren, végül lépek közelebb Kiscsibéhez. Szemtelen mosollyal ajkaimon sandítok le rá fél szememet kinyitva, majd folytatom a folyamatot, amit elkezdtem. A kolibri tökéletesen hozza egy igazi mozgáskultúráját, szárnycsapkodása is tökéletesen hallhatóak, így fejemet fordítom felfelé, majd nevetek fel őszintén szavain. - Majd csak visszajön - vigyorodom el, majd fejemet lassan mozdítva vezetem kékjeimet Kiscsibére.
Hirtelen szeppenek meg, ahogy meglátom mégis hogy nézi a kolibrit, majd jön az a mosoly, amit soha nem láttam arcán ismeretségünk óta. Hatására rezzen meg a kolibri, ahogy a gondolataim túlságosan is elterelődnek, de gyorsan rázom helyre magamban a dolgokat, míg végül fejemet biccentem oldalra immár csak halvány mosollyal arcomon. A kolibri magához hűen rebben ide és oda a fejünk fölött, míg én képtelen vagyok elpillantani Kiscsibéről. - Más a mosolyod most, mint eddig bármikor. Jobban tetszik, mint az eddigiek - jegyzem meg. A madár lassan kezd ereszkedni, végül óvatosan száll le a lapra és fekszik el rajta, hogy ismét felvegye a festmény mivoltát. - Visszakísérlek a Levitához, ne kapjon el más is. Nem büntetlek meg, de ezt nem mondhatod el senkinek - borzolom össze tincseimet, majd fordulok a rajzaim felé és rendezem el őket kicsit - értsd: brutális káosz uralkodik még mindig a füzetben -, hogy a füzetet csaphassam összegördítve a vállamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Határozottat bólintok. Mindenki tud rajzolni, és ezzel senki nem vitatkozhat, mert lecsapom alátétnek. Jó, kivéve, ha lány, akkor nem. Azért ennyire vagyok kulturált, eskü. Meg arra is megesküszöm, hogy nem gondoltam volna, hogy az illúzió ilyen jól fog menni, mikor nem készültem rá. Hirtelen ötletből pattant ki, de ha már kolibri, és azzal gyakoroltam Rubennel is, annyira nem csúszhat félre. És nem is teszi. Teljesen jól sikerül, ajkaimra akaratlan kerül elégedett és büszke mosoly, lényegében le sem esik, hogy eddig Kendén és a tanárokon kívül senkinek nem illuzionáltam semmit. Talán az a titka, hogy ne gondolkodjak előtte, csak egyszerűen csináljam? Mindegy, mert Amélia mosolya, egy olyan, amit soha eddig nem láttam, sokkal jobban foglalkoztat, mint a levegőben repkedő illúzió madaram, amit így lassan irányítok vissza a lapra. Véleményemnek is hangot adok, és legnagyobb megdöbbenésemre nem mondd semmit a másik, így szólalok meg újra, hogy oldjam a feszültséget, és végre kimondjam azt, amit már az eleje óta tudok, csak kicsit húzni akartam még az agyát. Gihi. Ne mondja senki, hogy nem vagyok hű önmagamhoz.
- Ja, csak így. Nemtom mit vagy meglepődve, lebeszéltél a lábamról, hogy ne tegyem meg - nevetek fel, majd moderálom magam és mosolyogva bólintok egy aprót arra, hogy nem tenné. Gyorsan megbeszéltük. Tényleg nem kellene ennek hangot adni, mert valószínűleg a jelvényemmel játszok, és eddig olyan jól tartottam is magam hozzá, hogy komolyan kezdem elhinni, még Volki és büszke rám. Félig. Nagyjából. Ilyesmi gondolatok között pakolom össze a cuccomat és indulok neki a Levita felé, hogy megvédjem Kiscsibét a következő kalitkától, ha egyetlen mód van rá.
- Mi? - kérdezek vissza azonnal, majd pillantok le a zsebemre. - Neeeeem. Imád itt lenni. Mármint komolyan. Ha elengedem a szobában, akkor is talál mindig egy zsebet, amibe belebújhat. Nemtom miért imizi ennyire - vonom meg vállaimat, mert én csak szétadom, hogy Csipesszel ennyire könnyű együttműködni. Neki jó, mert jó, nekem meg főleg jó, mert nem kell a kezemben cipelnem. A portréról esnek kékjeim Kiscsibére. - Szívesen - biccentek egyet felé lehunyt szemekkel, majd fürkészem arcát értetlen, míg végül hangosan felnevet. - Kösz, tényleg értékelem, hogy nem kürtölöd ki, hogy mennyire tré prefektus vagyok - túrok hajamba zavartan, majd mosolyodom el őszintén, ahogy hátrál a portré felé. - Álmodj szépeket, Lia - kívánok neki jó éjszakát már sokkal halkabb hangon, ahogy vállamat a falnak döntve, karjaimat keresztbe fonva magam előtt várom meg, amíg eltűnik a portré mögött. Halvány mosollyal ajkaimon várok még pár pillanatot, majd lököm el magam a faltól és indulok a Rellon felé, hogy egy gyors zuhany után vágódjak be Móric mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hat-hét óra? Mi a bánat? Arcomra ül ki egyértelműen a meglepettség, mert vágom, hogy rohadt jó társaság vagyok, de azért belőlem is lehet sok, nem? Hah, jó poén volt, és ha nem nevettél, akkor szégyelld el magad, és ülj be a sarokba. Gyerünk, látni akarom, ahogy lehuppan a valagad! De a fal felé nézőkézzél, mert mérgike leszek. Na, köszi. Erről van szó. Ezt hívom én kooperatív csapatmunkának, vagy azt amit én meg a dude tolunk. Amíg én baszódok, ő ellenőrizget, és röhögtet, mintha muszáj lenne.
- Legalább megtudta, hogy muzikális vagyok. Nagyon szívesen éneklek neki is, ezen ne múljon - bólogatok határozottan, miközben a mozsárból öntöm a következő hozzávalót az üstbe, majd röhögök fel megint Kendén. - Azért, mert császár vagyok csinálhatnék mindent is én - mutatok rá a keverőpálcával, amiről csöppen le egyetlen csepp és kezd el füstölni az asztal. Félrebiccentett fejjel nézem, majd esnek kékjeim a receptre. Sidenote-ban ott van, hogy ilyen lehet, úgyhogy nem aggódom, mindenki túl fogja élni, mert senki - ismétlem: senki - nem követte még ennyire a rohadványos bájital receptet, mint én most. Ami meglepő, de amúgy sem fogja megtudni senki, mert a dudi sem ezzel fog flexelni valahol valszeg.
- Figyu, ahogy anno Furcsajnak is mondtam, maximum az arcunkba robban - töhögök fel hangosan. - Abba még senki nem halt bele, asszem. Kösz amúgy, de már csak ez van vissza és kész - dobom bele a növényt, keverem meg megfelelően, majd várom meg, amíg forrni kezd. Magamban számolok el hétig, végül zárom el az üst alatt a lángot és állok neki kis üvegcsékbe töltögetni a cuccot. Persze pálcával, mert nem vagyok hülye, szeretem magamnak megkönnyíteni, és így legalább tudok figyelni Kendére is rendesen. Ami nekem brutál jó, mert kékjeim csillannak azonnal.
- Nyomassuk, dude! - csúsztatom bokámhoz a pálcámat, majd teszem a bájitalokat a tatyómba és lépkedek Kende mellé, hogy végre elindulhassunk. Sokkal tovább tartott ez az egész, mint kellett volna neki, ami szívás, mert nem terveztem Kendét szívatni ilyennel, de a végeredmény biztosan emlékezetes lesz. Ráadásul mostantól rengeteg, de rengeteg időnk van felgyújtani a kaaaaas- kaspót. Kérdés: mi az a kaspó? Létező szó meg minden? Elhiszem, csak ne magyarázd tovább, mert dolgom van. Reppentgetünk a dudival itt a nagyvilágba, gihi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Borzasztóbb nem is lehetne a nap. Komolyba. Érted: nem elég, hogy a szobámban maradt a Móric fülese, és így beszélgetnem kellett reggel meg órák közben ilyen emberekkel, amikor egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, de még az órákon is figyelnem kellett. Bor-zasz-tó. Mondjuk legalább az órák nagy részét túléltem azzal, hogy Kendét csesztettem, mert ne aludjon már, amikor én meg szenvedek bakkerka! A minimum az, hogy velem szenved, és nem egyedül teszem. Mindegy. A bromantika révbe ért, amikor figyelmetlen voltam és tényleg bealudt már, szóval a legjobb megoldást választottam a túlélésre: a padot fejelgettem - szerintem hangtalan, a tanerő viszont ezzel valószínűleg elég erőteljesen vitatkozna, mivel azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kihív felelni. Néztem rá, ő nézett rám, szóval szemeztünk kicsit, mikor végre megmozdultam, mert leesett, hogy nem viccel. Mit tagadjam gyerekek a királyságom, amikor egyértelmű amúgy is, de az LLG-ből kapott Várakozáson felüli csak még inkább megerősíti. Nagyjából azt sem tudtam, hogy miről beszélek, de ezek szerint jó voltam, látod? Aw, de klassz vagyok!
Persze ez nem segített azon, hogy elűzze a szarcsi kedvem, így szépen bajszom alatt morogva haladok a körletem felé, hogy felhúzzam a jelvényt és menjek csapatni a megbeszélésre, amit édes Anna hívott össze Volkival. Kezem emelkedik fel, ahogy hozzám szólnak, hogy csituka van, éppen koncertezek a fejemben, rohadtul nem érek rá. Az zökkent ki, hogy elhaladva a labor előtt az ajtó résnyire nyitva van. Kell egy kis idő, amíg bebootolom, hogy wtfdude, majd megtorpanok, állok még kicsit és visszahátrálva lököm be az ajtót, hogy meglássam a srácot, aki valamin ügyködik.
- A levitások most a Rellon körletét akarják beomlasztani, nem a Levita tornyot felrobbantani? Remek, fejlődőképesek vagytok - fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt, vállamat a félfának vetem, ahogy fürkészem a kölyköt. Mentségemre legyen mondva, hogy rndsn az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Teljesen nyugodt arccal, ugyanabban a pozícióban nézem végig, ahogy a srác megpróbálja magát összekapni a fuldoklásból. Figyu, két lehetőségünk van összesen ebben a helyzetben. Vagy végig nézem, ahogy összeesik és elmegyek segítségért, vagy összekapja magát tényleg és nem kell megmozdulnom. Az utóbbi azért fontos, mert nem kell kerülőt tennem, hogy összeszedjem a fejest, úgy menjek a megbeszélésre, majd a dolgomra, amit elvárnak tőlem. Bár lehet kiskippelem és inkább odaadom a jelvényt Móricnak, hogy menjen helyettem.
- Akkor még mázli - bólintok egy aprót, de közben a srácot fürkészem. A lila füst még minimálisan látszik a levegőben, valami különös szag terjeng a levegőben, szóval lehet tényleg beomlasztaná a Rellont. A legrosszabb, hogy nem szándékosan. Na fasza. Ha itt hagyom, akkor meg Anna engem csesz le. A francokat! Sóhajtva lököm el magam a félfától, beljebb lépek egyet, becsukom az ajtót, majd slattyogok lustán a srác mellé, hogy az üst fölé hajoljak. - Kit szeretnél megölni? - pillantok hátra vállam felett kíváncsian csillanó tekintettel, majd lépek hátrébb egyet. - Jó, most komolyan. Ez mi szeretne lenni? - lehet a srác csak a gasztronómiai nem adottságait próbálgatja itt éppen, és összedob egy húslevest a háztársainak titkiben. Honnan tudod, hogy nem haver? Mondta? Nem. Na látod. Minden lehetséges kérlek, ha elég erősen hiszel benne. Ez akkor nem működőképes, ha mondjuk egy feldühödött kentaur horda rohan feléd, akkor lehetőség szerint keress már egy búvóhelyet. Ez volt a Móric-féle túlélési szabálykönyv első része. Valószínűleg több rész nem lesz egyébként, mert még én sem élem túl, márpedig magamnak hasonlóan fasza tanácsokat szoktam adni. Meg lehet kérdezni Kendét, de inkább ne tedd, pls. Elrontaná a leves illúzióját, amiről eszembe jut, hogy kajás vagyok, szóval táskámat dobom előre, cipzározom ki és kezdem el kutatni a zacskó… magkeveréket. Wtf, ez nem az. Elhúzott szájjal dobom az asztalra, majd kutatok tovább, míg végre kezembe kerül a zacskó mini csoki válogatás. Tudod, ami a mugliknál van és mindenféle csoki van benne, csak kicsibe. Könnyen bontom ki, majd fordulok a srác felé. - Kérsz? - nyújtom felé a zacsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hát haver, én inkább megmaradtam volna abban a tudatban, nagyjából örök életemben, hogy levest főz a háztársainak. És egyébként valószínűleg ezzel jártunk volna a legjobban, mert, ha emlékeim nem csalnak, az altatós gecerájnak nem így kell kinéznie. Még a szag sem stimmel, ahogy mélyebbet szippantok belőle, ami nem tántorít el attól, hogy kicsapjam a csokit a táskámból. És amíg én turkálok, a srác sem rest megtenni a lapok között. Hangosan és pf-ölve röhögök fel, amikor meglátom, hogy két lap összeragadása okozta a problémát, így meg már minden a helyére kerül. Mindezek fényében, mégsem lehet jó ötlet a leves főzés a spanoknak.
Szóval kicsit még röhögcsélve kérdezem meg, hogy kér-e, kis tétovázás után csap le rá, mint karvaly madár a pocokra. Kiveszem magamnak is a szimpatikus darabot, kibontom, hopika már a számban is van, majd a nyitott zacskót teszem az asztalra, hogyha szeretne még venni, akkor megtehesse. A magkeveréket dobom vissza a táskámba, amit a földre csapok és csapom össze a tenyerem. - Na fiam! - dörzsölöm is össze őket. - Az van, hogy brutálisan régen kellett ilyet csinálnom, szóval a nagy részét rád bízom, de segítek. Maximum felgyújtjuk a kastélyt, semmi baj. Van egy ikrem, majd ráfogjuk - legyintek egyet felé. Kihívás elé vagyok állítva, ráadásul egy bájitallal. Szerinted fogom magam és kisétálok? Hülyének nézel, ember? Soha vissza nem térő alkalom, hogy ismét bebizonyítsam mekkora istenkirálybrutálcsászár vagyok, hogy mindenki csak pisloghasson. Kivéve, ha tényleg felgyújtjuk az iskolát, de ez legyen a legkevesebb. Amúgy is, nem az a lényeg, hogy én túléljem, ha valami balul sül el? Kékjeim esnek a srácra. Jó, meg a kis srác is élje túl, és akkor mindenki nyert.
- Lássunk neki, mert már így is elkéstem - kérlek. Nemhogy elkéstem, de már régen a helyszín felé kellene sétálnom minimum, hogy a tizenöt perc múlva kezdődő nagyon fontos megbeszélésre odatoljam a képem. Vajon az opció még nálunk, hogy eltévedtem? Úúú, sokkal jobb öteltem van! Mutatóujjamat emelem fel a srác felé, telefonomat előkapva pötyögök egy gyors üzenetet testvéremnek, hogy menjen már el helyettem, a jelvény a szokásos helyen, és blablabla. Problem solved. - Elkéstem, de mennek helyettem, úgyhogy… muti azt a receptet - nyúlok ki a könyvért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az van, gyerekek, hogy sokkal jobban is ki tudnám röhögni a srácot, de - jön a plot twist - visszafogom magam. Nem lehet mindenki akkora császár Bájitaltanból, mint én, és ez miatt nem lesz kevesebb az előttem álló. Csak bénább. És gázabb. Míg én brutálkirálycsászár vagyok. Plusz úgy valóban nehéz abszolválni az eléd letett receptet, ha összeolvasol kettőt, és még meg is lepődsz a végkimenetelen. De, hogy mindenki lássa mennyire jó arc vagyok, még a csokimat is megosztom vele, amit úgy töm a fejébe, mint egy óvodás. Így is van! - császár, 2021.08.06. - idézés haver, csak megjelölöm a forrást, mert én ilyen törvénytisztelő polgár vagyok. Szívesen.
- Aha - biccentem félre fejemet, ahogy próbálom megfejteni, mégis mit beszél. Kihívás elfogadva, igazi kódfejtő vagyok. Nem mintha meg kellene erőltetnem magamat. - Hát, tesó, ha te csinálod, lehet bármilyen szintű, benne van a pakliban, érted - vigyorodom el szélesen, majd bontok ki még egy csokit és dobom a számba, miközben intézkedek. Fontintézkedés történik, különben elbarackol a Rellon vezetőség, azt meg nem kellene hagyni, szóval a B terv tökéletesen jól jön most. A kérdés után hajolok az üst fölé, hogy jobban szemügyre vehessem, ami benne csinál valamit. Rendesen mindjárt életre kel a srác kotyvaléka. Kékjeimet vezetem a könyvre, majd vissza az üstre, halkakat hümmentek, mint akinek komolyan ennyi idő kell gondolkodni.
- Van ötleted, hogy javítsd ki? Mert akkor hajrá - mutatok az üstre kétkedve. Esélytelen, hogy a már belekerülő hozzávalókat tudjuk semlegesíteni a receptbe beírt hozzávalókkal. - De én újat kezdenék a helyedben, tuti, ami biztos alapon - meg mondjuk a túlélésünk miatt. Nem hiszem, hogy okos döntés lenne még rácsapatni pár eredeti hozzávalót a már meglévő löttyre. - Apropó, Móric vagyok - egyenesedem fel, majd bontok ki még egy csokit. Én mondom, hogy ez a mennyország.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Aj, gyerekek. Tiszta szegény csóri, ahogy itt bénázik a bájitallal. Nem fontos. A lényeg az, hogy én meg brutál jó arc vagyok, amiért maradok segíteni. Igazából az eredeti tervem tényleg az volt, hogy megállok, kicsit kiröhögöm, majd megyek a dolgomra, de így sokkal jobb, mert végül is, poénosabb nézni, ahogy szenved, mint valami vezetőségi izén ücsörögni, és csak arra figyelni, ahogy Nora ajkai mozognak. Na ugye. Még hálás is lehet nekem mindenki. Ahogy neki is, amiért nem ezt próbálja meg kijavítani, hanem inkább neki áll egy másiknak. Nagyon ügyes, én megadnám neki a K-t, Rudi bácsi. Tetszik hallani? Telepatikusan küldöm az információt. Vigyorogva bólogatok szavaira, ne csak gondolatban erősítsem meg, mennyire támogatom az ötletet.
Ha a hírem meg is előzött - ami nem lenne meglepő -, akkor sincs baj. Eggyel több előítéletes levitás már nem oszt vagy szoroz az életemben, végül is a legtöbbet így szedtem össze, szóval csak amolyan mellékszálon nyomom be a nevemet, miközben tömöm a következő adagot a fejembe. Bólintok a nevére, majd állok meg a rágásban. Nagyot nyelek, majd röhögök fel.
- Hallod, tes, mi ez a mesterkélt szöveg? Hány éves vagy? 72? - röhögök tovább, majd már csak rázkódó vállakkal emberelem meg magam és segítek neki előkészülni, amíg ő a hozzávalókat kapargatja össze - Mindkettő. De a második mindig is szimpatikusabb opció - az üstöt lebegtetem le a láng fölül, cserélem ki egy tisztára, ami mellé kimérem a vizet, majd derekamat döntöm az asztalnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt. - Szeretem a Bájitaltant, jó is vagyok benne, miért ne kamatoztathatná más is a tudásom? - vonom meg vállamat. A zacskóhoz nyúlok kiszedek két darabot, az egyiket Zalán felé dobom, ha már lepakolta a hozzávalókat, a másik a számba kerül azonnal. Mindig legyen nálad nasi. Alapszabály. Most legalább nem bébirépa van nálam. Haladunk, jól van. Titta fejlődőképes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megkérdőjelezhető lenne a tökéletességem a bájitalok terén, csak faszság lenne, mert tényleg pöpec vagyok belőlük. Nem tudom, van hozzá érzékem, míg másoknak szenvedés, és ami másoknak simán megy, az meg nekem szenvedés. Ez az élet rendje, tesó. De ha meg valamiben jó vagyok, akkor miért ne segítenék másoknak, érted? Mármint jól esik kiröhögni, ha valaki balfasz, de ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Talán. Nem mindig.
Vállamat vonom meg. Őszintének valóban az vagyok, és ennek köszönhetően nem nagyon voltak barátaim, amíg Kende és Rin nem jöttek a kastélyba. Móricon kívül igazából senki nem volt az életemben, akiben 100%-osan megbíztam volna, de jött a két elmebeteg és az életem balanszba került. Erről van szó! - Ember, állj már le - röhögök fel hangosan. - Nem várok el semmit azért, mert segítek. Meg is sértődhetnék, amiért azt hiszed csak azért, mert rellonos vagyok, bármit is várok érte - nyammogok kicsit, majd inkább dobom felé a csokit, amit gyönyörűen kap el. Nice. Elmosolyodva lépek arrébb, hogy lepakolhasson, miközben rágom a csokit. Fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy nézem mire készül, majd halkat szusszanok, fejemet ingatom meg. Vajon mikor kellene szólnom, hogy ez így nem oké? Mármint oké, maradok, hogy ne robbantsa fel a Rellont - szívesen mindenkinek -, de a tököm sem fogja megcsinálni helyette. Ennyire nem vagyok jó fej, bármennyire is tudom, hogy annak nézek ki.
- Lehet jobban járnál, ha előtte a mozsárba tennéd, és amíg a víz felforr, mondjuk… nem is tudom: összemorzsolnád - vonom meg vállaimat lezseren, mintha csak annyit mondtam volna neki, hogy a kenyérre kell a vajat kenni, nem a kenyeret a vajra. Egyértelműen. Addig jó vagyok, amíg csak észt osztok és nem csinálom meg helyette, szóval ezt a taktikát fogom alkalmazni továbbra is. Tiszta haszon. Az asztal egy távolabbi pontjához sétálok, majd ugrok fel rá, lábamat lóbálva nyúlok ki a könyvért és kezdem el olvasgatni a receptet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Lábaimat lóbálom az asztalról, miközben jóízűen nyammogok a csokin, amivel igyekszem nem leenni Zalán könyvét, de őszintén szólva nem erőltetem meg annyira magamat. Talán ennek köszönhető, hogy észreveszem, mégis mekkora szerencsétlen. Bólintok, mikor elkezdi csinálni rendesen, majd szólal meg ismét, nekem meg szemöldököm szalad ráncba.
- Van egy elképzelésem ki volt az, de nem merem kimondani, mert esküszöm megjelenik és elátkoz - nézzen mindenki hülyének, de akinek nem Kiscsibe jutott eszébe, az meg van hibbanva. És még gondolatban is félve merem felvetni az általam kapott becenevét, mert komolyan tartok attól, hogy valami huszadik női érzék bekapcsol és megjelenik valóban. Plusz, melyik más levitás lenne ennyire ijesztő? Elég ránéznem a tőlem nem messze tevékenykedő levitásra és rendesen lejön, hogy… hát nem mellette áll a szerencse. Nem mondom, hogy szerencsétlen, mert egyelőre eléggé kordában lehet tartani, de ki tudja? A végén még tényleg ránk robbant valamit. Rezgő telefonomat veszem elő, hangosan röhögök fel, majd csúsztatom vissza zsebembe. Kékjeim esnek vissza Zalánra, szusszanva ugrok le az asztalról, a táskámhoz sétálva kapom elő a pennámat: zavartalan kezdek el jegyzetelni a könyvbe.
- Nekem lépnem kell, de csináld úgy, ahogy leírtam neked. Mindent kifejtettem és jegyzeteket írtam, úgyhogy talán túléled - bólintok egyet, elrakom a pennát, visszaírok Kendének, a zacskót dobom az asztalra, majd kapom vállamra táskámat. - Komolyan. Éld túl, pls - szalad egy pillanatra ráncba a szemöldököm, végül totálisan elégedetten hagyom el a labort. Ha nem is éli túl, én legalább tudom, hogy mindent megtettem.