Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Óvatosan lépkedett fel a bagolyház felé vezető lépcsőfokokon, hiszen már az is tele volt bagolyganéval, amiben akárki meg tud csúszni, ha nem vigyáz. Az utolsó fok majdnem kifogott rajta, de még időben meg tudott támaszkodni az ajtófélfában. Bár a kezében lévő pergamen kicsit meggyűrődött, olvashatónak tűnt, amikor még utoljára leellenőrizte azt. Mármint ha valaki el tudta olvasni Zalán macskakaparását.
Egy rövidnek nem igazán nevezhető levél volt az, amit haza akart küldeni a szüleinek. Az első napjáról ahol nem igazán találkozott még rokonlelkekkel; arról, hogyan csinált hülyét magából a prefektusai előtt, amikor fekete pofázmánnyal állt Bogi elé és amikor összeakadt Bettivel késő este a folyosókon. Arról, hogy az első repüléstan óráján lezakózott a seprűjéről és hogy egy szerencsétlen félreértés folytán kell jóslástanra járnia, ami egyáltalán nem tartozik a kedvenc tárgyai közé.
  Zalán prüszkölve sóhajtott egyet, mint a lovak. Ez a levél nem fog jobban kinézni már. Hazuni meg nem fog benne. Számított rá, hogy nem fog zökkenőmentesen indulni az első éve Bagolykövön, de azt is tudta, hogy ez idővel változni fog.
  Letette a táskáját az egyik ablakpárkányra, majd egy madzagot halászott elő a zsebéből. Lassan közelítette meg az iskolai baglyok ülőfáját, miközben azt nézte, melyik állat bírná könnyebben az utat Baranya megyéig. Majdnem az összes az uzsonnáját falatozta, a többi pedig mélyen aludt. Egy kissé tépettnek kinéző példány rekedten ráhuhogott Zalánra. A fiú a száját húzta az ötlet láttán, de mivel nem volt túl sok lehetősége, rákötötte az állat lábára a levelet.
 - Köszi - mondta a bagolynak, az meg már majdhogynem hálásan nézett vissza rá, mintha örülne, hogy kapott valami munkát. Lendületesen széttárta szárnyait és útnak indult. Az ablakon kifelé haladva máris nekirepült egyik társának, ami éppen vadászatról tért volna vissza. Valami koszos kis barna izét hordozott addig a karmai között, de az ütközés következtében elejtette azt. Egyenesen Zalán táskájára. Mindkét bagoly a padlón landolt.
 - Hékás! - kiabálta a fiú, amint észrevette, hogy a bagoly, ami most érkezett, máris talpra kászálódott és nyomban a táskáját vette célba.
Zalán szerencsére gyorsabb volt és előbb szerezte meg a válltáskáját. Az állat rendkívül dühösnek látszott. Jobb ötlet híján odafordult, hogy a még padlón heverő társán töltse ki inkább dühét.
 - Ne, mit csinálsz?! Tűnj onnan! - a fiú segíteni akart volna a baglyának is, és nem utolsó sorban a levelét is szerette volna biztonságban tudni, így jobb ötlet híján, miután gyorsan felmérte a terepet, odaszaladt az egyetlen emberhez, akit akkor látott belépni a bagolyházba - Fogd meg ezt! - hadarta neki, majd visszafutott a csetepaté helyszínéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Zalán nem tudta, kit támadott le épp a kérésével, ezt később is ráért kideríteni. Sietve, de azért körültekintően közelítette meg a két állatot. Nem akarta, hogy bármelyiknek baja essen, bár ez a veszély jobban fenyegette a padlón heverő példányt. A másik éles karmaival már készült nekiugrani, amikor Zalán kettejük közé tartotta a karját egyfajta védfalként. Próbálkozása sikeres volt, de nem fájdalommentes. Az  karom nem csak a rágcsálókon tud nagy sebet ejteni.
  A fiú felszisszent és megütközve nézett az őt megsebesítő bagolyra.
 - Fejezd be, már rég találhattál volna magadnak másik vacsorát! Nem engedem, hogy bántsd, szóval fölösleges próbálkozni.
  A bagoly levágott egy pofát és sértődötten szállt a földre. Zalán megesküdött volna rá, hogy a madár értette, amit mondott. Még párszor pattogva próbált áldozata közelébe férkőzni, de hamar rájött, hogy nincs sok értelme. Végül zsákmány híján felröppent a párkányra, onnan pedig ki a szabadba. A fiú megint fújtatott egyet. Amikor már biztos volt abban, hogy lenyugodtak a kedélyek, a saját baglyát kezdte el vizsgálni. Annak már érdekes mód nyitva voltak a szemei, Zalánt vizslatta velük.
 - Nem tudom, hogy elájultál, vagy csak halottnak tettetted magad - kezeivel fellapátolta az állatot eközben a földről - de legalább jól vagy - márha a tépett pofázmányát jónak lehetett nevezni.
 Amikor megbizonyosodott arról, hogy a madár él és virul, felnézett a lányra, akire rábízta a cuccát... és azt a bizonyos vacsorát, amiről azt hitte először, hogy kiesett az ablakon. A lány hozzá képest egészen alacsony volt, szemeiben ijedtség tükröződött. Ismerte őt látásból. Egy évfolyamba jártak.
 - Én... - kezdte óvatosan. Próbálta megválogatni a szavait - Sajnálom. Nem akartam a frászt hozni rád.
 Zalán felállt, még mindig a kezében tartva a baglyot. Fel sem fogta még, hogy a bal karja vérzik. Talán az adrenalintól. Mindenesetre nem mutathatott túl bíztató látványt, de remélte, hogy a kedvessége enyhítő körülmény lesz és a lány nem menekül le futva a lépcsőn a látottak alapján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Kicsit megkönnyebbült a lány válasza hallatán, de nem bízta el teljesen magát. Óvatosan elvette a táskáját, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, amivel parába hozná a másik kezében lévő jószágot. A patkány ugyanis árgus szemekkel meredt rá, majd a kezében lévő bagolyra. Az orra remegett és még mindig látszott, hogy zihál szerencsétlen, úgy vert a szíve.
 - Köszönöm - gyorsan a vállára kapta a táskáját. - Ramóna, ugye? - nem volt túl jó az arcmemóriája, de megpróbált tippelni. Már az első pár napban kiszúrta a hozzá hasonló csendesebbik diáktársait. A különbség annyi volt köztük, hogy Zalán azért nem beszélt sokat, mert minden erejét abba forgatta bele, hogy ne aludjon el tanítási időben. Túl sokáig van fent éjszaka. - Emlékszem rád gyógynövénytanról... - mondandóját kénytelen volt félbehagyni, mert észrevette, hogy mit akar mondani a lány.
 - Hoppá. Észre sem vettem. - a seb nem tűnt túl mélynek, cserébe egész hosszan végigszántotta a bal alkarját. Semmi, ami ne gyógyulna be maradéktalanul egy-két hét alatt - Nem olyan vészes, mint amilyennek látszik - ítélte meg végül.
 A bagoly nyugtalan fészkelődéssel kezdte jelezni, hogy bár jó volt, hogy fetrenghetett kicsit, szívesen indulna útnak ő is.
 - Hát, ha ennyire menni akarsz... én nem tartalak vissza. - Odalépett hát az ablakhoz és megbizonyosodott arról, hogy a levél még mindig jól van-e rögzítve a lábához. Engedte, hogy a madár kirepüljön a karjából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Sikerült elkapnia halovány, de őszintének tűnő mosolyát Ramónának. Most már biztos volt benne, hogy ez a neve. Felbátorodván  a jó tippen, és hogy nem sikerült egyből elijesztenie sem a lányt, sem a kisállatot, egy vigyor kíséretében vette el a neki felajánlott zsebkendőt. Amint szabaddá vált mindkét keze, oda is nyomta a seb leginkább vérző részéhez. Talán elég lesz, hogy ne legyen minden tiszta folt, amíg oda nem talál az egyik mosdóba, hogy lemossa.
 Zalán is észrevette, hogy Ramóna miért helyezkedik ismételten. Nem épp a legjobb hely ez egy patkánynak. Igazából neki nem volt különösebb érdeke, hogy a kis rágcsáló élve megússza, de látván, hogy a navinés lány mennyire próbálja védeni, nem fordulhatott csak úgy el. Zalán szétnyitotta a táskáját és felmutatta a másiknak.
 - Hé, esetleg megpróbálhatjuk, hogy tetszik-e neki ebben, amíg nem találunk egy jobb helyet. Persze, ha magadnál akarod tartani, az is oké. Ahogy elnézem egészen nyugis a kezedben. - Azért tett egy lépést Ramóna felé, hogyha kell, akkor felfogja a következő bagolyzáport is. Nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen félénknek tűnő lány mégis hogyan reagálna, ha egy madár megpróbálná kikapni a kezéből a féltve őrzött állatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  - Oké, rendben - sóhajtott beleegyezően. Nem igazán érdekelte a táskája sorsa, amennyiszer már kiborított benne minden hülyeséget, ahányszor letette már valami koszba... Úgy nézett ki az a táska, mintha valamelyik rokonától örökölte volna, pedig még újonnan lett véve az iskola miatt. De ha Ramóna magánál akarta tartani a patkányt, akkor legyen, elfogadja. Viszont kissé aggasztónak találta, hogy amíg az a rágcsáló látható lesz, addig a baglyok sem fognak nyugton maradni.
 Nem volt semmi rossz szándék a lány felé tett lépésében, épp ellenkezőleg. Viszont azt is látta, hogy Ramónát ez nem érdekli, ugyanúgy tartotta a kezdetben felállított távolságot. Zalán értetlenül állt a dolog előtt. El nem tudta képzelni, mi volt félénk természetének a forrása. Éppen ezért ennél kreatívabbnak kellett lennie, ha biztonságban akarta tudni mindhármukat. A fiú gondolt egyet és inkább elővette a varázspálcáját. Végtére is varázsló volt. Ha kell, ezzel meg tudja védeni magukat anélkül, hogy a lányt elijesztené. Legalábbis remélte.
 - Na és mit szeretnél csinálni vele? - kérdezte végül. - Megeteted? Elrejted? Vagy elengeded? Ma lehet megmenekült, de holnap megint elkaphatják. - Nem akart túl rideg lenni, de naivnak sem tartotta magát, hogy azt higgye, hosszú életút vár arra a rágcsálóra Bagolykő környékén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

  Lila füstfelhő csapott fel Zalán arcába, amikor a knarl tüskéket beledobta az üstbe. Annyira béna volt, hogy még le is tüdőzte az egészet. Levágott egy undorodó pofát is, ami erősen tükrözte a lila füst milyenségét. Megkapaszkodott az asztal szélében, de ez nem segített megelőzni azt, hogy ne roggyon térdre sűrű köhögések közepette. Nevetséges vagy.
 Hát így jár az a címeres barom, aki végigaludja a bájitaltan órákat. Utána szenvedhet egyedül vele, hogy a saját kárán tanuljon meg mindent. Nem azért, Zalán igenis élvezte a bájitaltant... Csak azt nem, hogy fényes nappal tarják azt. Az utolsó két órából semmi nem maradt meg neki és habár a beadandókat mindig jóra írja meg (nyilván, mert azt is éjjel csinálja), ha a tettek mezejére kell lépni, nagy rá az esély, hogy el fog bukni.
 - Te jószagú griffgané... - prüszkölte esetlenül. Hangjából ki lehetett találni, mennyire volt kedve ehhez az egészhez. De ezzel ígysem-úgysem tudott volna éjszaka foglalkozni. Nem maradt más választása, most kell gyakorolnia, ha jó jegyet akar bájitaltanból.
 Megpróbált talpra kászálódni. Már sikerült felkönyökölnie az asztalra, amikor meglátta, hogy valaki bámul rá az ajtóból. Vagy valakik? Mert hogy kettőt látott. Valószínű csak a mellékhatások... Amikor kicsit kitisztult a látása, látta, hogy egy rellonos srác az. Nem ismerte fel őt. Bár ebben a pillanatban aztán Autumn Rue is eléállhatott volna, őt sem biztos, hogy be tudta volna azonosítani. Hunyorogva pislogott hát a másik irányába.
 - Végülis csak a tüdőm horpadt be, de köszi a kérdést... Jól vagyok - hörögte, miközben megkísérelt rendesen lábra állni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Amikor sikerült végre összekaparnia magát a földről, értetlenül kezdte el lapozgatni a tankönyvét. Még imbolygott kicsit, de már meggyőzte magát arról, hogy egy kaparó toroknál nem fog több mellékhatással találkozni a nap hátralevő részében.
 - Altatóital... kéne, hogy legyen. - Amíg a srác Zalán üstjének tartalmát tanulmányozta, addig ő végigfuttatta ujját az említett bájital receptjén. Lapozott egyet. Knarl tüske. Furcsállta is, hogy az alapanyaglistán nem szerepelt, de a leírás már tartalmazta. De hát...
 Ujjaival idegesen játszadozni kezdett a lap sarkával, ami épp a kezében volt. Már majdnem a recept végénél tartott, amikor észrevette, hogy a szóbanforgó lap nem egy volt, hanem kettő. Megütközve bámult az összeragadt oldalakra és idegesen választotta szét azokat, hogy megnézze, mi rejtőzik rajtuk. Nyilván az altatóital receptjének a vége. És egy Kenőcs mágikus kelésekre nevű bekezdés eleje.
 Amatőr idiótának érezte magát. Mert hát az volt. Kezével a halántékát kezdte masszírozni, amikor meghallotta a zacskó zörgését. Értetlenül bámult a másikra. Talán ő nem érezte, milyen bűzt áraszt a kotyvaléka? Kinek van gyomra ilyenkor rágcsálnivalóhoz? Aztán belegondolt, hogy a csoki legalább egy kicsit javítani tudna kudarcérzetén. Márha meg tudná enni anélkül, hogy köhögőgörcs törne rá megint. Szó nélkül túrt bele a zacskóba, majd ujjai közt kezdte el forgatni az édességet. Egy biccentéssel azért jelet adott annak, hogy hálás, amiért megkínálták. Felült az asztala üres sarkára, úgy folytatta néma küzdelmét a csokidarabbal történő szemezésnek. Nem merte hangosan kimondani, hogy mire jött rá a bájitalát illetően, de valószínű a másik már kitalálhatta, mi volt a gond forrása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Csendben tűrte, ahogy kiröhögik. Megérdemelte. Gyorsan betömte a csokit, mintha annak varázsereje lenne és vissza tudná csinálni vele az egész hóbelebancot. Majd amikor meglátta, hogy a fiú összecsapja két kezét, felpillantott rá teli pofazacskóval. Értetlensége nem hagyott alább, sőt. Ki ez a srác? Jól értette, hogy segíteni akar neki?
 - Egy kevdő fintű bájipallal sfak nem le'et gyújtogatni... ugye nem? - még mindig tele volt a szája, úgy beszélt. Amikor a másik megemlítette, hogy késésben van, Zalán gyors lenyelte a falatot, hogy érteni is lehessen, amit mondd - Ha elkésel, akkor miért...
 Beléfojtották a szót egy intéssel. Amúgy is elhallgatott volna a szerkezet láttán, amit a fiú a zsebéből halászott elő. Tudta, hogy vannak fiatalok, akiknél divat mostanában megbűvölni mugli tinédzserek használati tárgyait, de ez a ketyere túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy Zalán kitalálja, mégis mire való. Sűrű pislogások közepette bólintott egyet, amikor biztossá vált, hogy adódott egy segítő keze.
 - Hát jó. - leugrott az asztalról és megint maga elé húzta a tankönyvet. - Macskagyökér. Levendulavirág, futóféreg nyálka. Standard bájitalkeverék... Szerinted ki tudjuk javítani ezt, vagy kezdjek egy újat? - Kételkedve pislogott félresikerült munkájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Üresen meredt maga elé egy darabig, amíg végiggondolta Ramóna okfejtését az állatvilágról és a természet rendjéről. Talált benne igazságot, de az nem nyugtatta meg őt különösebben. Persze, ez egyfajta körforgás, de nem volt kellemes belegondolni, hogy az erőfeszítés, amit az adott pillanatban tesz valaki egy másik lényért, hiábavaló, mert a következő pillanatban úgy lenne a helyes, ha inkább a sorsára hagyjuk.
 - Akkor... kivisszük őt? - kérdezte, amikor látta, hogy a másik elindult. Tétován lépett egyet, mert még mindig nem tudta eldönteni, mikor lépi át Ramónának azt az érdekesen meghúzott komfortzóna vonalát. - Hé, várj meg! - Futva eredt utána, amikor a lány már lefele tartott a lépcsőn. Ha már az ő okán került a lányhoz az állat, segíteni akart neki megtalálni a tökéletes helyet, ahol a legjobb esélyekkel indulhat útnak a vadonban.
 Nem volt biztos abban, hogy a lány pozitívan viseli a társaságát, de arra már rájött, hogy a hirtelen mozdulatok, a zajok és a túlzott kíváncsiság rossz taktika vele szemben. Próbált lefele menet nem túl sokat beszélni, csak arra kérdezett rá, hogy neki van-e háziállata. Viszont sokkal kényelmesebbnek találta valamiért, ha csend volt közöttük. Sosem érzett még ilyet, idáig kizárólag a kínos csend fogalma létezett neki más ember mellett. Biztosan azért, mert lerítt Ramónáról, hogy ő ilyenkor érzi jól magát.
 A patkánymentő akció után udvariasan igyekezett megköszönni a lány segítségét. Hogy vigyázott a holmijára, na meg a zsebkendőt is. Megjegyezte magában, hogy ha Ramóna nem tartja őt púpnak a hátán, szívesen lógna még vele, csak kicsit nyugodtabb körülmények között. Ezt követően eldöntötte, hogy nem fog sokat szöszölni a sebével, inkább felbaktat a gyengélkedőre, ott pillanatok alatt el tudják neki tűntetni az ilyesmit.
 Visszaúton az iskola felé már azon gondolkodott, hogy túl korán küldte el azt a levelet. Igazán beleírhatta volna még, hogyan lett futólag barátja a bagoly, a patkány és az unikornis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Dehogy tudom, hogyan javítsam ki, mert mint ahogy a mellékelt ábrán látszik, - itt az üstre mutat - nem értek hozzá.
 Azt már nem merte hozzátenni, hogy még olvasni sem könnyű neki a szavakat a könyvből, mert nem volt nála a szemüvege. Idáig szerencsére senki nem vette még észre, hogy olvasószemüveg kell neki, max a tanárai gondolhatják azt róla, hogy lassú a felfogása, vagy csak simán összekeveri a betűket. Mindegy, minél később derül ki, hogy pápaszemes, annál jobb. Sosem adott igazán a külsejére, főleg nem mások véleményére, ezt az egy dolgot kivéve.
 Memorizálta az összetevőket, majd a fiú javaslatát megfogadva körbejárt a teremben, hogy összekaparja azokat a dolgokat, amiket már elpazarolt az előző kotyvalékhoz.
 Egy pillanatra megállt, amikor a másik bemutatkozott neki. Hallomásból már jól ismerte a Mórocz fivéreket, de még egyszer sem volt lehetősége összeakadni velük. Levitás társai óva intették őt úgy összességében a rellonosoktól, így csak akkor járt az alagsorban, ha tényleg muszáj volt. Márpedig most muszáj volt. Nem tudta eldönteni, hogyan álljon hozzá Mórichoz, nem akart előítéletes lenni. Hiszen megkínálta őt csokival. Aztán még fel is ajánlotta, hogy segít. Igaz, kicsit kárörvendett a bénázásán, de azt tényleg megérdemelte.
 - Zalán - mutatkozott be tömören, miközben az üvegcsék címkéjét vizslatta - Mondd csak kedves Móric, ennyire jártas vagy a bájitalokban, hogy itt költöd rám a drága idődet és az édességed, vagy csak hobbiból szeretsz örömködni mások szenvedésén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Fapofával reagálta le a korára tett említést. Észrevette már egy ideje, hogy a beszédét sokan szokatlannak találták az iskolában. Először azt hitte, hogy csak a lányok értetlenkednek afelett, amikor udvarias velük. De ha már Móric is ezt mondja, akkor valami más kell, hogy legyen. Nem sok korabelivel beszélgetett kicsiként, ezt aláírta, a mugli szomszédaival ütötte el néha az időt, velük meg nem mert olyan sokat beszélni. Félt, hogy akaratlanul leleplezi a családját előttük. Na és ott volt még Szofi, az unokatestvére... Ő meg mindig olyan gyorsan és olyan érdektelen dolgokról hadovált, esélytelen, hogy Zalán eltanult volna tőle bármit is. Minden bizonnyal a nagyszülei tehettek rá olyan hatást, amitől ráragadt a körülményes beszédstílus.
 - Legalább őszinte vagy - mondta gyorsan, majd nyelvét kidugva próbált egyensúlyozni a felpakolt üvegekkel, hogy visszavigye őket az asztalhoz. Egyet sem tört el, eddig szuper - Az előző mondatod után nem fogod tudni bemesélni nekem, hogy nem kérsz semmit a segítségért cserébe. De el kell, hogy szomorítsalak: csóró vagyok, mint aki furkászt látott. - tette hozzá viccelődve.
 Felbontotta a levendulavirág üvegét, hogy a mérlegre szedjen belőle. Fejét hitetlenkedve rázta, ugyanakkor mosolyogva nézett Móricra. Épp csak le tudta rakni a dugót a kezéből, amikor észrevette a felé szálló csokit. Jobbját felemelte, úgy kapott az édesség után. Sikeresen. Volt csoki, nincs csoki. Lehet, hogy nem művelt úgy csodát vele, ahogy szerette volna, de a kedve már nem volt olyan szétkenődött, mint pár perccel azelőtt.
 Rövidesen minden alapanyagot kimért magának. Annyira fellelkesült, hogy már kezébe vette a levendulát, hogy ő majd jól beledobja az üstbe, hiszen az kell bele legelőször. Annyi különbséggel, hogy a könyv szerint porrá kellene őrölni előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

  Mosolya kicsit alábbhagyott, amikor belegondolt, hogy megint az előítéletek dolgoztak benne a józan ész tapasztalata helyett. Ha Autumn látta volna, hogy hány emberrel viselkedett már így, amióta itt van, a nyakkába borította volna az előtte lévő futóféregnyálkát. Undorodva elhúzta száját a gondolattól. Tényleg nem volt oka bizalmatlannak lenni. Médi is nagyon kedves volt vele, rellonos mivolta ellenére, sőt! Ő is egy zacskó édességgel kínálta meg anno, amikor a kastély egyik pontjából elkísérte őt a másikba. Lehet ez kifejezetten egy rellon-féle taktika, hogy ne féljenek tőlük a zöldfülűek és az ostobák.
 - Oh - keze megállt a levegőben, amikor rászóltak. Gyorsan el is vette az üst felől és zavarában maga elé húzta a mozsarat, hogy aztán beledobja markának tartalmát. Közben ismét beszélni kezdett.
 - Azt hiszem, igazad van. A sajátjaimtól jobban kéne tartanom. Egy haramadikos lány egyszer kérdés nélkül rontásokat szórt rám, csak hogy megtanuljam a pajzsbűbájt - jegyezte meg vigyorogva. Igen, utólag belegondolva a szfinxek egyértelműen őrültebbnek látszottak. - Szerencse, hogy nem tűnsz sértődékeny arcnak. - bólintott határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megállt a munkával, mert esélyesnek tartotta, hogy megint elront valamit, ha nem figyel oda száz százalékosan. Márpedig akkor épp Móricra szegezte a tekintetét, hátha képes lesz leolvasni az arcáról, hogy mégis ki lehetett neki a szóban forgó levitás. Nem tartotta Améliát olyan kegyetlennek, hogy szegről végre rontást küldjön arra, aki megsérti őt. Mégis volt valami tiszteletet parancsoló kisugárzása, erre már Zalán is rájött, így volt némi esély rá, hogy a rellonos is helyesen tippelt a leírás alapján.
 De úgy látszott, ez a téma annyiban is fog maradni, mert Móric megint előhalászta azt a mugliszerű ketyerét. Talán valamiféle óra lehetett, mert miután megnézett rajta valamit, kijelentette, hogy mennie kell.
 Zalán a könyve után nyúlt volna először, mert nem tudta, a másik mire készül és nem akarta, hogy csak úgy belefirkáljanak. De a fiú gyorsabb volt nála és szemmel láthatóan nem zavartatta magát. Kíváncsian hajolt fölé homlokát ráncolva, hogy lássa, mit ír. Végül rájött, hogy a receptet lábjegyzetekkel látta el, szinte minden lépéshez volt hozzáfűzve egy jótanács.
 - Köszi - mondta elképedve, amint átfutotta a szöveg sorait. Ez még több segítség is volt, mint amit remélhetett. Miután Móric otthagyta őt, kicsit szoknia kellett a hirtelen támadt csendet, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az idei bájitalainak gyöngyszemét hozza össze, amit talán Farkasházy tanár úr is megdicsért volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Október utolsó estéjének vacsorája különösen jó hangulatban telt a diákok körében. Talán mert kétszer annyi desszertből tudtak válogatni, vagy mert lépten-nyomon hangulatos töklámpások tárultak a szem elé, vagy csak simán vasárnap volt, rengeteg okuk volt örülni. Mégis, akiről bármelyik levitás bátran elmondaná, hogy a jókedvéről ismert, az most csendbe burkolózva ült az asztal végében, egyedül. Zalánt többen is hívták beszélgetni, még az Eridon asztalától is integettek felé, de míg egyik felét udvariasan, de elutasította, addig a másik feléről még csak tudomást sem vett.
 Autumn-ot kereste egy darabig tekintetével, de nem találta. Hát persze. Hétvégén nem valószínű, hogy bejár. Talán most is dolgozik. Aztán Ramira esett pillantása. Nem mintha sok újdonságot látna. Háttal ült neki, hozzá hasonlóan egyedül. A különbség az volt, hogy ő mindig így tett. Zalánra nem volt jellemző.
 Már többeknek is feltűnt a jelenség, érezte magán az értetlen, kutakodó szempárok kereszttüzét. Nem volt túl kellemes. Amikor már nem bírta tovább, fogott egy szalvétát, felnyalábolt egy nagy maréknyi kondéros kekszet még, majd elindult a nagyterem kijárata felé. Az ajtóban két eridonos folytatott egy beszélgetést olyan beleéléssel, amit ő csak akkor vesz észre magán, ha a kviddicsről kezd el magyarázni. Nem figyelt arra, mit beszélnek, csupán egy-két név hangzott el. Csak akkor ismerte fel a logikát bennük, amikor már félúton járt a szfinx portréja felé: prefektusok nevei voltak.
 Nem tudta, hogy a sors fintora volt-e, de neki is az első ötlete az volt, hogy fel kéne keresnie Bettit vagy Zentét, ugyanis a Szfinx hiányzott a helyéről. Az ő Szfinxük. Sosem hagyná ki a lehetőséget, hogy találós kérdésekkel gyötörje a diákokat, mivégre nincs itt akkor? Értetlenül nyújtogatta a nyakát, de a folyosón más festmény nemigen volt. Elindult, hátha a következő folyosón több szerencséje lesz. Csak meg kell találnia a Szfinxet és kérni, hogy menjen vissza a helyére. Egyszerűnek tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sok portré csak üresen állt a helyén. Mi a fene van már ezekkel? Nemhogy a Szfinx nincs meg, de még segítséget sem kérhet egyik festménytől sem. Egy félig nyitott ajtó mellett sietett el, de vissza is lépett, amikor fura hangokra lett figyelmes. Tényleg a nevét hallotta, vagy...?
 Összevont szemöldökkel pislantott be az ajtórésen, de odabent vaksötét volt. Amikor tovább akart menni, megint valamiféle suttogást hallott a szobából. Libabőrös lett hirtelen és hazudott volna, ha azt állította volna, nem riadt meg a jelenségtől. De a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a pillanatnyi félelemnél, így nagyobbra tárta az ajtót és belépett a helyiségbe.
 Bár nem volt sok fény a folyosón sem, szoknia kellett szemének a homályt. Értetlenül fordult körbe, de úgy érezte, nincs más rajta kívül odabent. Éppen ezért kiáltotta el magát, amikor az ajtóban egy körvonalat vélt felfedezni.
 - Szent griffgané, Kornél! - mondta még mindig a kelleténél hangosabban, de legalább a pánik tovaszállt, amikor a tónust nagy nehezen sikerült összepárosítania barátjával. Megkérdezte volna, hogy mégis mit keres itt, de jobban lefoglalta a szobában végbemenő változás. Mintha világosabb lett volna. Már látta a másik vonásait is. Eközben Kornél meghozta neki a választ, amiért pár perccel ezelőtt nekiindult a folyosón.
 - A Rellonban? - kérdezte kissé vontatottan, mert most minden új információt nehezére esett befogadni. Már a meglévőket is kezdte elfelejteni. Hát tényleg, Halloween van. Az, Halloween...
 - Ezzel azt hiszem, nem vagy egyedül - vallotta be végül egy halvány mosoly kíséretében. Még azért zavarban volt rendesen. - Megijesztettél. Amikor a nevem mondtad. Már azt hittem, hogy... mindegy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Amennyire megörült Kornélnak, annyira hervadt le a mosoly az arcáról, amikor körbenézett ő is a szobán.
 - Nagyon vicces vagy - mondta szárazon, tekintete ellaposodott. Nyilván ő szólongatta. Ki más lett volna? Talán elkapta őt is a halloweeni láz. Mint ahogy mindenki mást a kastélyban. Szerencsére már nem tudta újra úgy megijeszteni. Legalábbis abban a pillanatban ezt gondolta. A szoba is sokkal barátságosabbnak tűnt, most hogy már világos volt... De mitől lett ennyire világos?
 Lebámult Kornél kezére. Nem látta nála a pálcáját. Villanykapcsoló sem volt mellette, bár olyasmivel amúgy is kevéssel találkozott a kastélyban. Szólásra nyílt a szája, hogy megjegyezze észrevételét, meg említette volna, hogy most nem annyira vevő az ilyen viccekre, de megint változott a szoba hangulata. Zalán gyomra görcsbe rándult tőle.
 Ismét homály borult rájuk. Távoli nevetés hallatszott, amitől a fiú karja libabőrös lett. Most már biztos volt abban, hogy ezt nem Kornél csinálta vele. Női hang volt. Kicsit talán ismerős is, ami azt illeti.
 - Zalán! - úgy visszhangzott a neve, mintha egy üresen kongó tanteremben álltak volna, de amikor még látott, megesküdött volna rá, hogy ez a szoba annál sokkal kisebb. Kornél irányába lesett kérdőn, mert nagyon remélte, hogy ő segít ezt neki megmagyarázni.
 - Te tudod, hogy hol vagyunk most? - kérdezte óvatosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  - Én semmit... - kezdte volna, de újabb zaj csatlakozott az előbbiekhez. Inkább dallam. Nem éppen mostani. Mintha régi lemezjátszóról szólt volna. Egyszerre volt vészjósló, de nosztalgikus is, mintha...
 - Lumos - mondta végül, miután előhalászta övéről a pálcáját. Frusztrálta, hogy egyre több érzékszervével járatták a bolondját s ez ha kicsit is, de segített nekik. Már amennyire a platánpálca engedte. Remegő, kicsit sem stabil fény tört elő a hegyéből.
 Már elhitte, amit Kornél mondott s most inkább azt kívánta, bárcsak fordítva lenne. Még barátja viccei is jobbak lennének annál, mint hogy egy ismeretlen dolog rémítse őket halálra.
 A zene mellett játékos nevetés csendült. Gyerekeké. Zalán szemei tágra nyíltak a felismeréstől és bár egyszerre örült, hogy ez nem valami rossz halloweeni tréfa, értetlenül állt a jelenség előtt. Most képzelődik vajon? Nem lehet, hiszen Kornél is hallotta az előbb.
 - Ez... - motyogta, miközben lassan körbejárta a helyiséget a pálca fénye mellett. Orrába különös illatkavalkád kúszott. Régi, lakkozott fa. Levendula. Alma és csalántea. - Ez a nagyszüleim háza. Mármint olyan, mint az ő házuk.
 Amikor felfogta, hogy nagy valószínűséggel orbitális ostobaság hagyta el a száját, szégyenlősen elfordította a fejét Kornéltól és további bizonyítékokat kezdett keresni ahhoz, hogy alátámassza az elméletét. A szoba berendezése nem épp úgy nézett ki, mint az általa említett hely, de... A zajok és az illatok. Ezek mind onnan voltak ismerősek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem, nincsenek lovaik. - vallotta be. Váratlanul is érte az ismeretlen inger. - De nektek vannak - mutatott rá hirtelenjében. Kezdett egy elmélet körvonalazódni a fejében. Hangosan ötletelni kezdett. - Talán ide jöhetnek azok, akiknek honvágyuk van. Ez a szoba sajátossága.
 Ahogy Zalán aggodalma halványulni kezdett, ismét világosabb lett a helyiségben.
 - Vagyis nem tudom, neked mennyire van honvágyad - tette hozzá kisvártatva. A maga részéről ezt elég valószínűnek tartotta. Hiszen egész nap más sem járt a fejében, csak az otthona, de tudta, hogy Kornélnak ennél kicsit összetettebb a képlet.
 - Igen, az. Tényleg otthonos - válaszolt egy halovány mosoly kíséretében. Felfogta, hogy nincs mit szégyelnie, barátja nemhogy nevetségesnek hívta volna, hanem egyenesen érdekelte a jelenség, ami annyi emlékhez fűzte őt. - Most már egyre kevesebbszer szoktunk menni. Nagyapa elég elfoglalt még mindig a seprűműhellyel, szóval nincs sok ideje velünk foglalkozni. Meg aztán én is itt vagyok már, ugye. Ritkábban jutok haza.
 Hátrébb lépett párat, amikor megütközött egy ülőalkalmatosságban. Most, hogy már biztossá vált, hogy senki nem akarja a bolondját járatni velük és nincs okuk menekülni, óvatosan leült. Végtére is egy helyet keresett, ahol magában lehet. Hát most megtalálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egyetértően bólintott. Kétség sem fér hozzá, hogy rájöttek a szoba egzaht különlegességére. Biztonság érzése telepedett rá, ennek fényében már több értelmét látta eloltani a pálcáját.
 Hitetlenkedve, ugyanakkor mosolyogva csóválta a nevét Kornél lovának neve hallatán. Egyszer muszáj lesz rákérdeznie, honnan jött neki az ötlet.
 - Igen, bár egyelőre nem sokmindenben tudok. Rengeteg ráolvasást kell csinálni egy seprűnél, meg egy rakat bűbájt használni, amihez én nem értek. De amikor nagyapa rájött, hogy apámat nem tudja bevenni a bizniszbe, eléggé teperni kezdett azért, hogy minél többet legyek ott. - Megállt egy kicsit, hogy mentálisan egy objektívebb szemszögből tekintsen a témára. Talán Kornél félreérthette a csendjét, mert magyarázkodni kezdett. Zalán ennek hallatán hevesen rázni kezdte a fejét és tiltakozásra nyíltak ajkai.
 - Azt hiszed, nem fogok tudni elég időt tölteni velük? Hidd el, még sok is lesz az a pár nap. Anyáék sem bánják... Mondjuk anya lehet azért, mert nem tudja, hogy repülnek a lovaitok, de én tényleg szívesen mennék. - Kényelmesebben helyezkedett el a párnák között, úgy folytatta. - Mellesleg nincs sok kedvem a műhelyben lenni. Nem mertem még elmondani papámnak, de ez a része nem érdekel annyira, mint maga a repülés. Tudod, neki a munka a mindene. Főleg, amióta a mamám...
 Gombócot érzett a torkában, mert ezt így sosem mondta még ki. Ami azt illeti, még nem is beszélt róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szoba fénye néha-néha megremegett. Nem tudta, hogy azért, mert a nagyanyjára gondolt vagy mert Kornél fejében kavarogtak éppen olyan gondolatok. Talán utóbbi, mert egészen más illatok kerültek előtérbe a szobában. Furcsának találta először, hogy ennyi negatívum jut eszükbe, de jobban végiggondolva ez egy egészen hétköznapi jelenség. Sokszor kavarog az ember fejében sötét képzelet, csak máskor ez nem észrevehető a külvilágon. Kizárólag rajtunk, ha nincs elég önuralmunk.
 - Nem, nem igazán izgat. Nekem sem sikerül elképzelni - rázta a fejét egy szégyenlős mosollyal párosítva. Közben elővette a zsebéből azt a nagy maréknyi kondéros kekszet, amit még vacsoránál csomagolt el magának, és letette maguk közé, hogy barátja is vehessen belőle, ha akar.
 - Figyelj, ha van egy mugli szülőd, aki szíve szerint minden mágikus sporttól eltiltana, mert azt vallja, hogy túl veszélyes, te sem lennél teljesen őszinte vele ilyenkor. Múltkor vett nekem egy kerékpárt. Érted? Egy mugli kerékpárt. Kicsit nehéz megértetni vele, hogy ez a része az életemnek nem egy kinevelhető hóbort.
 Kornél végső konklúzióját hallva megkönnyebbült. Sosem kellett neki sokat magyarázkodnia. És ezt igencsak értékelte barátjban.
 - Nos. Azt a saját szemével is látnia kell, hogy te ahhoz nem vagy elég rámenős. Meg ahogy észrevettem, mintha gerinced is lenne. - szúrta oda viccelődve és próbálta figyelmen kívül hagyni a már csak messzi távolból hallatszó gyerekkacagást. Volt egy tippje, hogy ez ő és Szofi lehettek még nagyon régen.
 - A testvérednek is ugyanilyen pályát képzelt el? - kérdezte végül kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Tudom. Amikor apához ment, beleegyezett, hogy a mugli életét hátrahagyja, mert hát... kockázatos volt. De nem minden részét akarja elfogadni a világunknak. - ecsetelte a kezében lévő sütire meredve.
 - Igen, az a tekerős cucc a kerékpár. Most ott rozsdásodik a hátsó kerti sufniban. A mugli gördeszkát már próbáltam, azt mondjuk élveztem is.
 Elgondolkodva hallgatta Kornélt, ahogy a családi örökségről beszél. Képtelenség lett volna nem párhuzamot feltételezni kettejük szituációja között. Éppen ezért volt olyan nehéz megmondani, hogy vajon melyik lépés lenne jó kettejük jövőjében. Ő kifejezetten örült volna, ha az apja nyomdokaiba léphetne, míg Kornél... nos igen.
 - Ez abszurd! - bukott ki belőle az értetlenkedő felelet. - Miért téged terhelnének minden ilyen bugyutasággal, amikor van egy idősebb testvéred? - Persze, sokmindennel szokta fárasztani őt a családja, de azt már nagyon jól megtanulta, hogy ez azért van, mert ő volt a legidősebb a Hollósik újabb generációjában. Szofival sokkal elnézőbbek voltak, Fannival meg pláne. Nem is nagyon voltak a szülőknek elvárásaik feléjük, csak hogy tudjanak viselkedni és ne zavarják a felnőtteket a dolgukban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ez nem igazán fair veled szemben - vallotta be, majd a sütibe harapott és elcsendesedett. Persze, panaszkodott ő arról, hogy a nagyapja tovább szeretné ruházni rá a családi örökséget, de... ez azért sokkal komolyabbnak hangzott. Lehet, hogy köze van az aranyvérnek hozzá? Őt talán azért nem piszkálták ennyit, mert neki nem folyik arany az ereiben. Bár sosem éreztették vele, hogy ez valaha gond lenne, így nem is folytatta a gondolatmenetet. Buta ötlet volt.
 - De azt a bátyádnak is észre kéne vennie, hogy ez neked nem tetszik. Azt hittem, hogy jóban vagytok. Én nem éppen bátorságnak nevezném azt, hogy elmenekül a kötelességei elől, hogyha ezzel a te nyakadba akaszt plusz terhet. Miféle testvér az olyan?
 Hirtelen lekapta a tekintetét Kornélról, mert az utolsó mondatát nagyon tapintatlannak érezte. Mégis kicsúszott a száját valahogy.
 - Bocsánat - tette hozzá halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Egy minisztériumi poszt mégsem egy trón - jegyezte meg száját elhúzva. Hosszú szünetet tartott, mielőtt újra megszólalt volna. - Egyikőtöket sem kéne ilyesmire kötelezni, ami azt illeti. És... akkor mi a terv? - kérdezte óvatosan. A szoba változásai már nem jelentettek akkora ingert számára, talán azért, mert most nem az ő érzései voltak előtérben.
 - Talán ha mindketten sikereket produkáltok abban, amit szerettek, meg tudnátok győzni a szüleiteket. Márpedig úgy tudom, hogy egyikőtöknek az gyerekjáték. - cinkos félmosolyt küldött barátja felé, hátha ezzel kicsit pozitívabb mederbe tudja terelni a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Lehet pont azért, mert nem az ő érzései voltak a szoba palettáján érzékelhetőek, egy idő után képtelenség volt figyelmen kívül hagyni, hogy valami nem oké Kornéllal. Nem kellett volna ennyire belemásznia a témába. Most már bánja. Az ujjai között forgatta esetlenül a következő sütit, nem tudta hirtelen, mitévő legyen.
 - Oké - bólintott szinte azonnal egyetértően, amint barátja terelni próbálta a témát. Amit Kornél választott, az előzőek fényében nem kellett volna hogy váratlanul érje, mégis nehezen sikerült elkezdenie beszélni.
 - Persze. Talán arról, amit te is hallhattál az előbb. Mamám nagyon ügyes volt a védőbűbájokkal. És nem csak a muglik ellen használta, hanem valahányszor el akart dugni előlünk valamit. Szülinapi ajándékokat vagy a desszerteket, amiket vacsorára tartogatott, ilyesmit. Az unokatestvérem egyszer elhitette velem, hogy a Magpies egyik hajtójának, Alasdair Maddocknak az aláírásával van elrejtve egy kvaff valahol a házban. - mosolyogva emlékezett vissza, milyen nevetségesen lelkes lett a feltételezéstől.
 - De sehogy nem találtam meg, szóval Szofi azt tanácsolta, hogy vegyük kölcsön a nagyi pálcáját. Már akkor rá kellett volna jönnöm, hogy nem volt semmiféle labda, csak ki akarta próbálni a pálcával, hogy az általa költött vers mennyire működik bűbájként. A mama nagyon ki volt akadva, amikor meglátta - újra felcsendült a távoli gyerekkacagás és az éles női hang, ami Zalán után szólt. - Utána szaladtak velem a gyógyítóhoz, mert megállás nélkül nőttek elöl a metszőfogaim. De szokás szerint én vittem el a balhét. Mily meglepő... Sok ilyen jó emlék van. Bár az utóbbi évekből egyre kevesebb. A legutolsó az.. hát az nem éppen volt kellemesnek mondható. Nem voltam túl kedves vele. Most meg már hiába akarnék az lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Persze, tudom én - motyogta s ő is észrevette magán, hogy amint kényessé vált a téma, kerülni kezdte Kornél pillantását. A vállára tett kéz azonban megnyugtatta, mert ezt annak vette, hogy barátja nem bánja, hogy nem sikerült annyira vidámra a nosztalgia, mint amennyire szerették volna. - Csak még egészen új. És így kicsit fura ez így halottak napja környkéném. Apáék majd visznek neki virágot. De én nem tudom, mit csináljak.
 Megállt egy kicsit, hogy mély levegőt vehessen. Az otthoni illatokat újra érezni kezdte, azok segítettek valamennyit.
 - Mielőtt eljöttem Bagolykőre, náluk töltöttem pár napot. De valami nagyon nem volt rendben nagyszüleim között. Minden kis lényegtelen dolgon összevesztek. Minden volt az a néhány nap, csak nem kikapcsolódás. És úgy látszott, hogy mindig mamám kezdte. Még akkor is, amikor ott voltam velük a szobában. Egy idő után én is dühös lettem miatta. Mindenfélét a fejéhez vágtam, hogy... miért nem képes felnőttként viselkedni, meg hogy nem akarom látni, ha folyton ilyen, és hogy... szóval inkább visszamentem anyáékhoz. Utána meg jöttem suliba. Innen küldtem neki egy levelet, amiben bocsánatot kérek tőle, de azt már nem tudta elolvasni.
 Hagyta, hogy a szavak leülepedjenek. Hátradőlt a kanapén és a légzését figyelte. Felkavaró volt ezt így kimondani, de közben valamitől könnyebb is lett a lelke. Legalábbis sokkal könnyebb, mintha továbbra is ott maradt volna a nagyterem hangzavarában a zsibongó, gondtalan diákok gyűrűjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  - Nem, már mondtam nekik, hogy kihagyom. Meg kedves tőled is, de jobban örülnék, ha az első pécsi utad hozzánk kicsit derűsebb okból történne. - Alig láthatóan bólogatott, de ezzel inkább magát próbálta győzködni, mint barátját. Most már úgyis mindegy, nem? Már csak a saját lelkiismeretén tud könnyíteni és nem volt biztos abban, hogy segítene, ha elmenne holnap ahhoz a sírhoz.
 - Annyira váratlan volt, én bele sem gondoltam, hogy... Nem volt beteg, vagy... - nem volt képes folytatni, mert eljutott egy pontra, ahol minden erejét abba kell fektetnie, hogy ne szökjenek könnyek a szemébe. Egyszerűen nem szabad. Kornél előtt sem.
 Ismét sóhaj. Eső zaja csendült fel és nedves avar illata terjengett a szobában. Máskor imádta ezt, mert a hely mégiscsak kedves volt neki. Most keserédesnek tűnt az érzés.
 Bólintott még egyet a másik szavaira. Tudta, hogy nem haragudna rá. De azért jólesett, hogy valaki ezt fennhangon közölte vele.
 - Oké. Azt hiszem, hogy ez kicsit így - a levegőben köröztek ujjai, mert képtelen volt rendesen magyarázni. Arra gondolt, hogy most már kicsit sok az az inger, amit a szoba kreált neki. - Megnézzük, hogy vissza tudunk-e menni már a klubhelyiségbe? Vagy megvárjuk, hogy kijöjjön valaki? Ez így elég volt most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Még úgy is felkészületlenül érte, hogy Kornél közelebb került hozzá, miután már egyszer hozzá értek. Megköszönte volna a kedves szavakat és a vigasztalást, de most képtelen volt többet mondani. Csak ült ott, a fiú kezével a vállán és meredt még egy darabig maga elé. Igen. Ennyi határozottan elég volt neki.
 Egy vállrándítással jelezte, hogy ő sem tudja, hogyan tervezték mindezt a rellonosok, csak abban volt biztos, hogy ma este igazán örült volna, ha messze lehetne a többiektől. Felállt ő is, körbenézett még utoljára a szobában, majd elindultak vissza a Levita felé. Próbálta memorizálni a visszautat. Most talán sok volt ez így egyszerre, de vissza akart térni később is arra a helyre.
 Karját összefonta maga előtt, amikor meglátta, hogy kisebb tömeg torlódott fel azóta a Szfinx portréjánál. Kicsit távolabb álltak meg tőlük, úgy várakoztak, bár egy idő után bűntudat ébredt Zalánban, amiért Kornélnak is ott kellett áldogálni vele, fájó lábbal. Szerencséjük volt, mert valaki éppen távozni készült a körletükből, így a bejárat jelszó nélkül is megnyílt előttük. Még szerencse. Nem akart ő már sehova sem menni ezen az estén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Már több bátorsága volt elővenni a főzetet, bár ne tette volna. Homlokráncolva akart kilépni Ervin mögül, hogy számon kérje az elhangzott mondatot, aminek köszönhetően belement egy vele szembejövő rellonos lányba. Sajnálkozva fordult utána, de tartotta a lépést Somogyival.
 - Legálisan nem izgat a téma - hazudta csuklóból, amint rájött, hogy ennél több szót nem akar pazarolni Rue ügyére. A végén még a kíváncsi fülek azt is készpénznek fogják venni.
 Amint beszabadultak a laborba, megnyugodott kicsit. Szó nélkül tartotta oda Ervinnek a fiolát, de hamar be kellett látnia, hogy ilyen könnyen nem szabadul a kérdések elől.
 - Egy prefektustól - felelte halkan, ahogy elkezdte körbejárni a termet. Megállt ott, ahol még elsőben az arcába robbantott egy félresikerült altatóitalt Móric szeme láttára. - Az a gond, hogy az is sok már, hogy én tudom. Már ha az, amire gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Úgy látszik, csak én vagyok ilyen jóhiszemű másokkal - dőlt neki mogorván a mellette lévő asztalnak és Ervint kezdte vizslatni, ahogy előkészülődik. Vagy inkább vak vagy, nemde?
 Bizonytalanul járatja tekintetét a rellonos és a fiola felnyitott szája közt. Ő biztosan nem mert volna még csak beleszagolni sem. Júlia túladagolós története remekül bevált nála prevenciós tanulságnak.
 - Nem is találkoztál még akkor ilyesmivel? - bukott ki belőle a kérdés. Kicsit ostobán érezte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Száját húzta el a tanácstól, de nem vette magára. Pontosan tisztában volt a saját naivitásával, amiből őszintén szólva rengeteget lefaragott a mögötte álló három év.
 Ervin következő érvelésével viszont már sokkal inkább egyet tudott érteni. Benett bájitalával is bizonytalan volt, tehetség ide vagy oda. Szerette Rudibá óráit, de a mindennapokban csak a végszükség tudta elsodorni odáig, hogy főzettel jobbítson az életén. Helyeslően hümmentett egyet, s feszült figyelemmel követte, hogyan kerül a por az üst aljára.
 - Akarom tudni, honnan vagy ilyen jártas drogtémában? - szaladt ráncba a homloka, ahogy várakozón karba fonta maga előtt a karjait.