Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Valami sekélyes, sötét magyarázatra számított, ám nagy megnyugvására a megoldás sokkal egyszerűbb volt és kevésbé aggasztó.
 - Mi van akkor - kezdte óvatosan -, ha kiderül, hogy ez tényleg valami kábítószer? Tényleg nem akarsz ilyesmiről szólni Farkasházynak? És véletlenül ha nem, akkor szerinted mit kéne csinálnom?
 Mert ő legszívesebben megtette volna. Az első tanár kezébe nyomná a bizonyítékot, hogy Júlia viselje a következményeit a tetteinek. Ugyanakkor tényleg nem akart kiszúrni vele. A jövője is múlhatott rajta, ha kiderül, hogy nem csak egyszer-egyszer nyúlt ilyesmihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A padlót kezdte mustrálni, amíg mérlegelte a hallottakat. Kényelmetlennek érezte magán Ervin tekintetét, főképp mivel a nem kívánt, de keserű igazsággal szembesítették: a probléma nem fog meszűnni attól, hogy ezt az egy üvegcsét elkobozta. Fog szerezni helyette másikat. És nem tud momentán senkiről, aki szép szóval hatni tudna Júliára.
 - Nyilván könnyebb lenne elárulni egy tanárnak - vallotta be kisvártatva. - De ha csak használó, akkor hogy fogják kideríteni, honnan származik ez? Veritaszérumot itatnak mindenkivel, amíg valaki nem mond valami értelmeset? Vagy legilimenciával? Nem mintha takargatnivalóm lenne - miket beszélsz, dehogy nincs... -, de a nehezebb út most célravezetőbbnek tűnik. Inkább mennék oda a házvezetőmhöz kész információkkal, mint sejtésekkel és ilyen apróságokkal - ujjaival látványos idézőjelet formázott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Vállai megfeszültek, nem érezte komfortosan magát a témától. De abba rosszabb volt belegondolni, hogy nem csak Júlia mászkál tündérporral a zsebében. És ha olyasvalaki keveredik ebbe, aki fontos neki? Mi a garancia arra, hogy Szofi keze ügyébe nem kerül ilyesmi? Ismerte a kuzinját, nem volt ő nagy lázadó és mindig is tudta, hogyan vigyázzon magára - többnyire -, de az is elég, ha valaki a tudta nélkül csempészi az italába és már kész a baj.
 Meg kellett volna sértődnie azon, hogy Ervin utasításokat ad neki, de úgy érezte, gyorsan túljutottak azon a ponton, ahol ez már nem számít problémának.
 - Oké, megpróbálhatom - felelte végül elhalkulva, majd az ajkába harapott elgondolkodón. - És most mit fogsz azzal csinálni? - mutatott az üst felé kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Rengeteg kutatómunka. És az eredmény: a nagy büdös semmi. Semmilyen történetet nem talált a múltban, ami azt ecsetelné, hogyan lehet TÉNYLEG elemezni egy látomást. Az elején álmoskönyveket túrt fel. De ez nem álom volt, nem elég elvont. A folyóiratok egésze szemét számba ment, de... Kornéllal így is jutottak valamire. És tudta, hogy Rue történetesen konyított valamicskét a látomásokhoz, így ha ő valamit képtelen lesz kibogozni, mert elsodorja őt az élmény, Autumn talán képes lesz jobban megérteni.
 - Jártál már itt? - kérdezte kíváncsian a lányt, még mielőtt benyitott volna a szobába. - Csak hogy elmagyarázzam és ne érjen meglepetésként. Amikor megtaláltam, a frászt hozta rám a hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ez... láttat veled dolgokat. Hallat veled abból kiindulva, amit érzel. Ami érezni akarsz. Nekem emlékeket elevenített fel a nagyanyámról. Kornélnak az abraxánjairól. Az elején fura volt, de egészen gyorsan hozzá lehet szokni, amikor már tudod, mit csinál és miért. - Megerősítést várt pillantásával, ahogy óvatosan benyitott. Üres volt szerencsére. - Segíteni akartál megfejteni az álmot. Olyasmit észrevenni, ami felett talán elsiklottam... amire eléggé nagy esély van. - ecsetelte, ahogy odalépett az egyik kanapéhoz.
 - Szóval? A válasz az lesz, hogy "Zalán, nem tudom, honnan hortál össze ennyi hülyeséget", vaaaaagy "Zalán, kivételesen van egy épkézláb ötleted, próbáljuk meg"? - Látszott rajta, hogy feszeng, másképp nem venné ennyire félvállról a dolgot. De közben felsejlett valami abból a gyermeki  szórakozottságból, amit a látomások egy ideje kiöltek belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Önkéntelen volt a lelkes mosoly, ami szétterült az arcán, hallva a beleegyezést és kész volt tovább győzködni a lányt.
 - Csak gyere és megmutatom. Érteni fogod. - ledőlt a hatalmas kanapé egyik sarkába és lehunyta a szemét. Bár azért egy pillanatra fél szemét kinyitotta, hogy megbizonyosodjon arról, Rue szkepticizmusa nem üldözte-e el őt máris a teremből.
 Kisvártatva zajok csendültek a szobában és annak ellenére, hogy beltérben voltak, fák lombjai zörrentek. Az addigi porlepte levegőt felváltotta az erdőszéli hűvös fuvallat. A fények meleg színbe öltöztek. Nevetés szállt keresztül a helyiségen és egy gunyoros replika Zalán hangján anélkül, hogy neki ki kellett volna nyitnia a száját.
 - Csak mellépattant. Simán túlrepült volna a tiednél.
 Aztán egy csilingelő kislány hangja is becsatlakozott.
 - Láttam, hogy Szofi csalt.
 - Nézz oda, amikor már ő véd be engem, az jelent valamit. Visszavágót...
 - Az erősebb gondolatok és érzelmek dominálnak. Remélhetőleg nem kavarodik össze a tiéddel. Kornél emlékei csak akkor jelentek meg, amikor mesélni kezdett. A családjáról. - Itt elhallgatott, mert nem érezte illendőnek kiteregetni a legjobb barátja személyes dolgait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Honvágya tükröződött a nosztalgikus mosolyból, amit bólintás kísért.
 - Ez csak egy emlék. A szoba többnyire a vágyaidat tükrözi, meg jobb kedvre akar deríteni. De... - ő most teljesen mást akart a helytől és csak remélni tudta, hogy működni fog.
 Nem pazarolta tovább a szót, inkább erőtt vett magán és megint lehunyta a szemét. Próbálta letisztázni magában, hogy mire is van most szüksége.
 Meg akarom fejteni a látomást. Láttatni akarom azt, amit én látok. Tudni akarom, mi történik velem...
 A szobára szinte nyomban félhomály borult. A meleg színek megfakultak s a szellő levetkőzte hívogató álcáját, hogy valami sokkal baljóslatúbb áramlat kapjon bele Autumn hajába.
 - Itt maradsz, ugye? - kérdezte félve a lánytól. Bele sem mert gondolni, mi történik vele, ha efféle idegen mágia magával sodorná és nincs mellette senki, aki kirámgassa belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sosem próbálta meg magától előcsalogatni a látomást... most sem ezt tette, bár érezte, hogy ennyi hozzá kapcsolódó inger már szédülésre késztette őt. Sóhaj szakadt fel belőle az érintéstől, ami egy pillanatra valami más hangulatot adott a szobának. Két röpke szívdobbanás zaja dübörögte túl a szelet, tisztán elütött a rémálomtól. Zalán óvatosan elhúzta a kezét Autumn-tól és erre jó oka volt: elterelte a figyelmét olyan irányba, amit nem mert a lánynak megmutatni. Mégegyszer nem.
 Hasznosnak bizonyult, mert eső illata terült szét a levegőben. Bár a valóságban nem volt ott, Zalán érezte a bőrén az esőcseppeket. Emberek moraját. Hogy valami süvít a levegőben.
 Légzése elnehezült, mert már maga elé is képzelte a jelenetet, ahogy száguld a seprűn. Most csak úgy idézte fel, mint egy emléket, éppen ezért próbálta minél jobban rekonstruálni. Most nem akart tenni ellene, bármennyire is fájdalmas lesz.
 Villanást érzékelt szemhéjának fátyla mögül, feje kissé megrándult az élménytől. Ez új volt. Viszont a reccsenés hangja, ó nem. Azt már nagyon jól ismerte.
 - Merlin, segíts meg... - motyogta magának, talán csak ő hallotta meg ekkora zaj mellett. Épp, amikor kiejtette ezt a száján, ujjai remegni kezdtek és testét olyan érzés fogta el, mintha ismét súlytalanságba zuhanna. Ez már nem emlék volt. De végig kellett csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Interveno momentum...
 Visszahallotta saját könyörgő sirámát s már ő maga is motyogta a mágikus visszhanggal egyetemben. Ismételni kezdte újra meg újra. Újra meg újra.
 - Sajnálom- derengett fel egy ismeretlen hangfoszlány a szobában. Zalán ebből már mit sem érzékelt, minden izma megfeszült, ahogy felkészült a becsapódásra. Az a sok inger önkívületbe kergette, amiből már nem tudott kiszakadni.
 Torz reccsenés hangzott, a helyiségben tömeg morajlott fel. Egy nő sírt fel hangosan, hangja egyre közelebbinek hatott. És még egy fiatalabb hang, a nevét ismételgették szüntelen.
 Zalán feje rándult egyet, s a mozdulatot nyomban követte az egész teste is. Elakadt a lélegzete, s akármennyire próbálkozott, a tüdeje nem akart engedelmeskedni az akaratának.
 - Sajnálom - ismétlődött megfakultan. A szoba végében egy árnyék futott át a falon, melyel egy időben Zalán látomásában is felderengett a homályos alak. Nem segít neki. Mindenki más hangja egyre közelebbinek hatott, de ő csak ott állt. Figyelte, ahogy a fiú vérét mossa össze a sárral az eső.
 Ujjai görcsösen feszültek, már-már groteszk módon, hiszen a lidércnyomásban mozdítani próbálta őket. De képtelen volt rá. Itt kéne, hogy vége szakadjon. Miért nincs még vége?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Könnyek törtek át csukott szemhéjának résén, arca eltorzult a fájdalomtól s bár a kép homályosodni kezdett, nem érződött az, hogy véget akarna érni. Csupán a homlokán serkenő vér mosta el szeme világát.
 Az oxigén tiltakozott, hogy éltető manaként szálljon Zalánba, mikor hangok törték át elméjének falát. Olyan abszurd volt, annyira váratlan... És Merlinre, milyen csodálatos volt belekapaszkodni abba a hangba, amely őrangyalként karolta fel, hogy kiemelje a sárból.
 Felbukkant a mélyből, levegőért kapkodott, mellkasa emelkedett és süllyedt, akárcsak egy riadt madárnak. Megint hátravetette a fejét, visszahunyta szemét és belefeledkezett az emlékbe, amely oly kedves volt neki, de szinte már el is felejtette. Nyakán vándorolt már a sós könny, de ajkában reszkető mosoly tükrözte, hogy meghatódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Fejét rázta, mintha túl jó lett volna az emlék ahhoz, hogy megtörténtként tekintsen rá. Autumn csodaszép volt. Azzal a csodaszép lánnyal neki egyszer megadatott, hogy táncolhasson. A könnyek tovább patakzottak, amit nem értett, hiszen már nem a zuhanás járt a fejében.
 A hirtelen váltástól kinyitotta megint a szemeit, s meglepetésére csak sötétséget talált. Nem mert levegőt venni, noha még mindig sóvárgott érte, jobban lekötötte, hogy mi fog vajon most következni. Hiszen ezeket az emlékeket nem ő idézte fel. Már ezt is furcsállta.
 Amikor először hallotta ezeket a szavakat, szégyent érzett és végtelen szomorúságot. De most nem tudott másra gondolni, minthogy a lányt, aki mellette ül, egyszerűen magához vonja és véget nem érő ölelésbe zárja. Amikor kivilágosodott és meglátta Rue-t fölé magasodni, az érzés csak erősebb lett. Még az arcáról leolvasott zaklatottság sem tudott ezen enyhíteni.
 Elködösült tekintetével kereste a másikét, hogy választ kapjon arra, mi történt az imént. A szoba mágiája nem engedte, hogy kedvükre idézzenek fel jelentéktelen emlékeket az életükből. Ezek a pillanatok neki is jelentettek valamit, pont ezek, ahol Zalán úgy érezte, hogy elmosódott valamiféle határ kettejük közt, amit barátságnak neveztek meg.
 - Sosem lehet elég - találta meg rekedten a hangját végül. Szavai hatására egy jellegzetes illat erősödött fel a levegőben. Autumn érzelmekkel teli sóhaja verődött vissza kísértetiesen a falakról, melyre a mágia festette ezernyi árnyalatát a zöldnek. Rue íriszének palettáját. Ritmusos lüktetés koronázta az érzékek kavalkádját, ami pontosan azt az ütemet adta, amit Zalán érzett a lány kezét fogva a kviddicspálya lelátóján. -Belőled nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

 A hangok bár kissé tompulni kezdtek, a színek és az illatok ugyanúgy hatottak Zalánra. Már emlékezett, miért sír még mindig.
 Elfordult Autumn-tól, mintha az is bűn lenne, ahogy ránéz. Valószínűleg tényleg az volt. Ebben a pillanatban sebezhetőnek érezte magát és nem tudta visszahúzni azokat a falakat, amiket ígéretekkel épített maga köré. Csak a falat bámulta, melyen még mindig úgy táncoltak a fények, mintha ólomüveg ablakon keresztül szűrődnének át.
 - Nem megy - nyelte vissza az újabb könnyeket. Lába felé bökött enyhén fejével, ami remegett, mintha fagy mardosta volna. Meg is toldotta a magyarázattal. - Fantomfájdalom.
 Közben valami sokkal fájóbb mardosta belülről, de erőt vett magán, hogy kijelentse.
 - Nem kell ittmaradnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ez így nem megy. Nekem nem megy. - ismételte, de már másra értette. Gondolhatott volna arra, hogy nem tud most tisztán gondolkodni, annyi egymásnak ellentmondó érzés kerítette hatalmába, hisz ez is igaz lett volna. De a hangjában valami sokkal súlyosabb csendült.
 Azt hitte, a látomások rémsége lesz ma a legmegrázóbb, amit ebben a szobában találni fog, s fogalma sem volt róla, hogy amit elnyomott magában Rue iránt, ilyen könnyen a felszínre tud törni.
 Mikor újra megszólalt, hangja a körülményekhez képest nyugodt volt. Szeretettel teli. És emiatt szomorú.
  - Menj el, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ezt eddig is tudtam. De képtelen vagyok tovább színlelni neked, hogy elég egyszerűen a barátodnak lenni. Merlin lássa lelkem, hogy megpróbáltam. De ez már fáj nekem és később csak mégjobban fog, ha most nem vagyok őszinte veled. - Körbe akart mutatni a szobán, ami továbbra is Autumn illatával bódította elméjét, de még mindig úgy érezte, hogy a bőre alatt szilánkosra tördelt csontjai fúródnak mélyebbre az ujjaiban. - Fájdalomból már így is elég kijutott.
 Legszívesebben elfordult volna, mert szégyellte mindazt, ami az arcán tükröződött, de volt benne annyi kurázsi, hogy Rue szemébe nézzen, már amennyire a sötét engedte. Hogy megjegyezze magának. S hogy egyben búcsút intsen neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem akarta megmagyarázni, úgy érezte, hogy Rue-nak már pontosan tudnia kéne, miért nem akar a közelében lenni. Egy óvatlan pillanat, mint az előbbi elég lett volna, hogy megszegje a saját ígértetét és csókkal hintse be a lány arcát. Hogy kezét kulcsolja össze vele, a hajával babráljon, karjaiba zárja. Elég lett volna, hogy szó nélkül otthagyjon mindent és elvigye Autumn-ot Írországba, hogy a honvágyát csillapítsa, hogy elhalmozza neki tetsző versekkel, táncolni kérje fel, úgy nevettesse meg, ahogyan egy szerelmes és nem egy barát teszi.
 De mire lett volna elég? Hogy megint zavarba hozza és megbántsa a lányt, akit szeret. Az sokkal nagyobb fájdalommal járt volna, mint most Autumn szavai, ami nagy szó volt, hiszen Zalán így is úgy érezte, mintha cruciatus átok szaggatná őt belülről.
 Amint becsukódott az ajtó, a szoba Rue hangján kezdte szajkózni az egyetlen kívánságot, ami most a fiúban égett.
 Nem hagylak magadra.
 Mellkasa fantomfájdalomtól lüktetett és csak rontott a helyzeten, hogy szakadozottan kezdte venni a levegőt. A szoba mágiája mindent megtett azért, hogy jobb kedvre derítse, de sajnos ez azt eredményezte, hogy olyan dolgok ütötték szíven, amit csak attól kaphatott volna meg a valóságban, aki épp most sétált ki azon az ajtón.
 Teste még ültő helyében is elnehezült, a mellette heverő platánpálca szikrákat hányt a kanapén s valami vadmágia kavarta fel körülötte a levegőt, ami elkeseredetten próbálta süvítésével elnyomni Autumn hangját. De már mindegy volt. Zalán fejében visszhangzott tovább.
 Nem hagylak magadra.