33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] Le | Téma száljai | Témaleírás
Athanaczkovics Kornél
Diák Levita (H), Magántanuló, Harmadikos diák


Bicebóca ][ mocsag
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 145
Írta: 2022. január 2. 18:51 | Link

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Soha nem beszéltem ezekről a dolgokról még senkinek. Kicsit úgy érzem, hogy még magamnak is nehezemre esett bevallani: tartok a jövőmtől. Bár a legtöbb döntést az életemben magam hoztam meg, vagy észérvekkel kiharcoltam a szüleimtől, de ez most teljesen más. Aranyvérűként eleget kell tennem a családom elvárásainak, tovább kell vinnem a nevemet, és méltó utódjának kell lennem a jelenlegi Athanaczkovics család fejének. Véletlen sem nagy teher, dehogy. Pontosan ennek elfelejtése érdekében kérem meg Zalánt, hogy inkább ő meséljen, amit szerencsére készségesen meg is tesz.
Minden figyelmem barátomé, miközben mesél. Halkan nevetek fel, hogy mégis mi volt az unokatesójával a tervük, és bár a rossz érzés minimálisan enyhül a saját családommal kapcsolatban - hiszen nekem nincsenek ilyen vidám emlékeim az unokatestvéreimmel -, azért még bennem van. Lényegtelen, ahogy a történet halad előrébb a szoba úgy világosodik ki, hiszen az érzelmeim is nagyjából a helyükre kerülnek. A háttérben felcsendülő gyermek nevetéssel nevetek én is. Arcomat tenyerembe támasztom, ép lábam térdén támasztom meg könyökömet, amikor folytatja. Lassan, akadozva egyenesedem fel, alkarom esik lábamra, ahogy figyelek. Ajkaim elnyílnak az utolsó mondatra.
- Részvétem - mozdul kezem, hogy Zalán vállára tegyem, rászorítsak kicsit, majd húzzam is vissza azt. Nem szeretnék tolakodó lenni. - Szerintem a nagymamád a jó emlékekre emlékszik. Mi értelme lenne a rosszakon rágódni, ha vannak sokkal jobbak, amikre gondolhatsz? - mosolyodom el kedvesen barátomra. - Ha... ha szeretnél, beszélhetsz róla. A találkozásról. Meghallgatlak - fürkészem arcát. Nem merem azt mondani, hogy segítek is, hiszen nem tudom, hogy tudnék-e, vagy hogy képes lehetek-e rá egyáltalán. Ne ígérgessek a nagyvilágba, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



online
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2022. január 2. 21:41 | Link

Kornél

- Persze, tudom én - motyogta s ő is észrevette magán, hogy amint kényessé vált a téma, kerülni kezdte Kornél pillantását. A vállára tett kéz azonban megnyugtatta, mert ezt annak vette, hogy barátja nem bánja, hogy nem sikerült annyira vidámra a nosztalgia, mint amennyire szerették volna. - Csak még egészen új. És így kicsit fura ez így halottak napja környkéném. Apáék majd visznek neki virágot. De én nem tudom, mit csináljak.
 Megállt egy kicsit, hogy mély levegőt vehessen. Az otthoni illatokat újra érezni kezdte, azok segítettek valamennyit.
 - Mielőtt eljöttem Bagolykőre, náluk töltöttem pár napot. De valami nagyon nem volt rendben nagyszüleim között. Minden kis lényegtelen dolgon összevesztek. Minden volt az a néhány nap, csak nem kikapcsolódás. És úgy látszott, hogy mindig mamám kezdte. Még akkor is, amikor ott voltam velük a szobában. Egy idő után én is dühös lettem miatta. Mindenfélét a fejéhez vágtam, hogy... miért nem képes felnőttként viselkedni, meg hogy nem akarom látni, ha folyton ilyen, és hogy... szóval inkább visszamentem anyáékhoz. Utána meg jöttem suliba. Innen küldtem neki egy levelet, amiben bocsánatot kérek tőle, de azt már nem tudta elolvasni.
 Hagyta, hogy a szavak leülepedjenek. Hátradőlt a kanapén és a légzését figyelte. Felkavaró volt ezt így kimondani, de közben valamitől könnyebb is lett a lelke. Legalábbis sokkal könnyebb, mintha továbbra is ott maradt volna a nagyterem hangzavarában a zsibongó, gondtalan diákok gyűrűjében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Athanaczkovics Kornél
Diák Levita (H), Magántanuló, Harmadikos diák


Bicebóca ][ mocsag
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 145
Írta: 2022. január 8. 17:06 | Link

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Látatlan húzom el a számat, de valószínűleg nem látszik, mert a szoba ismét félhomályba borul. Szerencsétlennek feladjuk a leckét a tinifiús hangulatingadozásainkkal, meg kell mondanom. Kezemet húzom vissza, halkat szusszanok.
- Szerintem menj velük - szólalok meg pár másodperc után. - Vagy, ha nem szeretnéd mindenki előtt, akkor... - harapok alsó ajkamba, a másik irányba fordítom fejemet, majd ismét előre, és szusszanok halkat. - Elkísérlek, ha szeretnéd - végül is, erre vannak a barátok. Nem csak a vidám pillanatokban osztozunk, hiszen nem csak nevetésből áll az élet. És ezt valahogy szeretném éreztetni Zalánnal is: hogy mellette állok akkor is, mikor kicsit felhősebbek a dolgok. Soha nem volt még ilyenben részem, nem tudom mit kellene tennem igazából vagy mondanom, hogy ezt valóban éreztetni tudjam vele, de nem haladhatok olyan rosszul. Végtére is, még nem küldött el maga mellől.
Csendben hallgatom a történetet, és direkt nem nézek Zalánra közben. Talán így egyszerűbb kiadnia magából, mintha az arcába másznék. Ujjaimat morzsolom meg kicsit.
- Bár elolvasni nem tudta, de megírtad azt a levelet. Bocsánatot kértél, és szerintem ő is tudja, hogy nem úgy gondoltad - mosolyodom el halványan, csak felé sandítok. - Benned volt a szándék, aminek már elégnek kell lennie - bólintok aprót, majd figyelek ismét magam elé, ahogy az ismeretlen illatok kúsznak be orromba. - Biztos nem lehet könnyű, mert haragban váltatok el, de... mégis csak a nagymamád. Ismert téged - térdeimre simul tenyerem, kihúzom magam, ahogy halkan mély levegőt veszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



online
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2022. január 10. 13:12 | Link

Kornél

  - Nem, már mondtam nekik, hogy kihagyom. Meg kedves tőled is, de jobban örülnék, ha az első pécsi utad hozzánk kicsit derűsebb okból történne. - Alig láthatóan bólogatott, de ezzel inkább magát próbálta győzködni, mint barátját. Most már úgyis mindegy, nem? Már csak a saját lelkiismeretén tud könnyíteni és nem volt biztos abban, hogy segítene, ha elmenne holnap ahhoz a sírhoz.
 - Annyira váratlan volt, én bele sem gondoltam, hogy... Nem volt beteg, vagy... - nem volt képes folytatni, mert eljutott egy pontra, ahol minden erejét abba kell fektetnie, hogy ne szökjenek könnyek a szemébe. Egyszerűen nem szabad. Kornél előtt sem.
 Ismét sóhaj. Eső zaja csendült fel és nedves avar illata terjengett a szobában. Máskor imádta ezt, mert a hely mégiscsak kedves volt neki. Most keserédesnek tűnt az érzés.
 Bólintott még egyet a másik szavaira. Tudta, hogy nem haragudna rá. De azért jólesett, hogy valaki ezt fennhangon közölte vele.
 - Oké. Azt hiszem, hogy ez kicsit így - a levegőben köröztek ujjai, mert képtelen volt rendesen magyarázni. Arra gondolt, hogy most már kicsit sok az az inger, amit a szoba kreált neki. - Megnézzük, hogy vissza tudunk-e menni már a klubhelyiségbe? Vagy megvárjuk, hogy kijöjjön valaki? Ez így elég volt most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Athanaczkovics Kornél
Diák Levita (H), Magántanuló, Harmadikos diák


Bicebóca ][ mocsag
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 145
Írta: 2022. január 16. 09:24 | Link

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

- Ahogy gondolod - vonom meg vállamat. - Tényleg szívesen elkísértelek volna, de megértem, hogy nem szeretnél menni - lehet bűntudata van? Megérteném. Végül is összeveszett a nagymamájával, majd a nagymamája elment, és soha nem volt alkalma bocsánatot kérni tőle rendesen. Nem tudom átérezni, mégis mit érezhet, de enyhíteni talán tudnám. Bár azt nem tudom hogyan, mert annyira nem vagyok expert ötletelésből, mint láthatjuk.
További szó nélkül ülök közelebb. Kezemet a vállára teszem, ismét rászorítok, de most nem veszem el onnan. Másik tenyerembe támasztom államat, ahogy magam elé nézek. Az ismeretlen illatokra koncentrálok, az eső hangjára, az utána lévő illatokra, a zajokra. Óvatos mozdulattal veregetem meg a vállát, majd szusszanva támaszkodom térdeimre és állok fel szavai nyomán.
- Vágom - bólogatok egyetértően. - Nézzük - nyújtózom felfelé kicsit, majd oldalra kinyúlva fogom magamhoz mankómat. - Remélem nem több napos lesz ez az állapot. Kinézem a rellonosokból - nevetek fel halkan, majd Zalán oldalán indulok el a Levita felé. Lassan, de biztosan érünk oda, hogy totálisan felsüljünk. Még mindig nincs esélyünk bejutni, úgyhogy sok más levitással együtt, mi is a körlet előtt ácsorgunk, míg a Rellon bulin történtek futótűzként terjednek. A zöldek érthetetlen módon képesek még így is bulizni, bár még mindig tartom, hogy ők állnak az egész mögött. Nem is lenne meglepő, és szerintem, előbb vagy utóbb, úgy is kiderül, kiállt az egész mögött. De addig is... csak éljünk túl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



online
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2022. január 17. 21:27 | Link

Kornél

Még úgy is felkészületlenül érte, hogy Kornél közelebb került hozzá, miután már egyszer hozzá értek. Megköszönte volna a kedves szavakat és a vigasztalást, de most képtelen volt többet mondani. Csak ült ott, a fiú kezével a vállán és meredt még egy darabig maga elé. Igen. Ennyi határozottan elég volt neki.
 Egy vállrándítással jelezte, hogy ő sem tudja, hogyan tervezték mindezt a rellonosok, csak abban volt biztos, hogy ma este igazán örült volna, ha messze lehetne a többiektől. Felállt ő is, körbenézett még utoljára a szobában, majd elindultak vissza a Levita felé. Próbálta memorizálni a visszautat. Most talán sok volt ez így egyszerre, de vissza akart térni később is arra a helyre.
 Karját összefonta maga előtt, amikor meglátta, hogy kisebb tömeg torlódott fel azóta a Szfinx portréjánál. Kicsit távolabb álltak meg tőlük, úgy várakoztak, bár egy idő után bűntudat ébredt Zalánban, amiért Kornélnak is ott kellett áldogálni vele, fájó lábbal. Szerencséjük volt, mert valaki éppen távozni készült a körletükből, így a bejárat jelszó nélkül is megnyílt előttük. Még szerencse. Nem akart ő már sehova sem menni ezen az estén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony