Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Vállat vonok. Naná, hogy tisztában vagyok vele. Jobban tudom, hogy Csipesz mit ehet és mit nem, hogy mire van szüksége, hogy mik a határai, mint saját magamról. Nagyon hamar lettünk spancik, szóval úgy kikupálódtam hörcsögből, levizsgázom belőle bakkerka. Csapd ki a tesztet ide nekem! Majd később, mert szemöldökömet kell ráncolnom Kiscsibére. Hát ha ennyire tudja, akkor most nekem mit kell megerősítenem? Kész ez a csaj. Nem véletlen mondják őket érthetetlennek, ugye?
- Sok mindent hajlandó vagyok elviselni, de azt nem, ha elveszik, ami hozzám tartozik, vágod. Egy napra a csipém voltál - vonom meg vállaimat ismét. - És nem akartalak átváltoztatni, de azért megvárhattál volna, hogy ne kapjak egy hátsófalit, mert eltűntél. Vagy legközelebb beviszlek magammal - pontosan ezt a következtetést vonná le ebből minden ember. Véletlenül sem azt kellene, hogy nem változtatod át az iskolatársaidat csibévé egy bájitallal, amit a dudiddal kevertél ki. Nem-nem. Pontosan az a tanulság, hogy mindenhova is vinned kell magaddal. Különben is, ha megnyaltam, akkor az az enyém, és még a legelején megnyaltam Kiscsibét. Mindenkinek ehhez kellene tartani magát, just saying.
Hangosan nevetek fel, majd azzal a lendülettel, vigyorogva túrok szőke tincseim közé és borzolom össze őket azzal a lendülettel. De igaza van, tényleg akkor csinálom, ha ideges vagyok. Szemöldököm szalad ráncba, mert kicsit lassabban bootolom be, hogy ő ezt mégis honnan tudja? Hümmentek egyet, majd inkább csapom ki a füzetet a párkányra, és hallgatom féloldalas mosollyal Kiscsibe kérdését. - Nemtom. Biztosan ok- - ragad belém a szó, mert jó levitáshoz híven magyarázni kezd, nekem meg esélyem sincs, hogy befejezzem a mondatot. Miközben felé fordulok talárom söpör le pár rajzot a füzetről, de csak szusszanva pillantok utánuk. Derekamat döntöm a falnak, miközben bólogatva hallgatom szavait. - Vágeszolom - bólintok egy utolsót, majd hajolok le és szedem össze a rajzokat. Persze pont az a bálna kerül fölülre, amivel egyáltalán nem vagyok megbarátkozva, de fontosabb dolgom is van. - Nemtom emlékszel-e, amikor rajzoltál egy kolibrit a boltban - szorítanak rá ujjaim jobban a papírlapra. Mondjuk, ha nem emlékszik, az sem baj. - Tessék. Ezt neked csináltam - nyújtom felé a lapot, amin a madár ékeskedik. Két hétbe telt, mert nem volt rá időm, de végül csak elkészült. - Amolyan motiváció, hogy igenis mindenki tud rajzolni - mosolyodom el szélesen Kiscsibére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Automatikusan tapogatom meg fejemet minden oldalról szabad kezemmel. Nincs is nagy fejem. Fél arcomat fújom fel durcásan egy pillanatra, szememet forgatom mellé, mert ez így egyáltalán nem pálya. Normális méretű fejem van, haláli édes mosollyal. Engedd meg, hogy idézzem a legnagyobb királyt ever: “Így is van!” Köszönöm a figyelmet, ennyi volt a legnagyobb királyból, mert muszáj elvigyorodnom szélesen. - Szívesen - reflektálok arra, hogy nehéz lesz elfelejteni. Hát még jó! Mekkora király napot töltöttünk el együtt csipével, nem hiszed el Nber. Annyira nem hiszed el, hogy akkor még én sem, sőt, maga a csipe sem akarta elhinni. Mik vannak kérem!
- Ja, vágeszolom - bólintok egy határozottat. Gondolom itt kellene jönnie annak a résznek, hogy elfogadom a nyolc méter hosszú érvelését, és tényleg elengedem büntetés nélkül, de komolyan van jobb dolgom is, mint elemezni Kiscsibe gondosan felépített érvrendszerét, hogy miért ne büntessem meg. Nincs nekem időm ilyenekkel foglalkozni, amikor keresni kell, majd szedni, majd elvenni tőle a maradékot, majd odaadni végre azt, amit igencsak régóta szerettem volna. Anya mindig aszondja, hogy jobb később, mint soha. Kitartóan mosolyogva tartom felé a lapot, amíg el veszi. Aprót biccentek a köszönetre, mert igazából nem nagy dolog. Ha nem lettem volna bánat, sokkal hamarabb kész lett volna, de ezt nem kötöm a csőrére.
- Vízfesték és az egyik különleges pennám - bólogatok erőteljesen, és nem, egyáltalán nem esik le, hogy valószínűleg nem erre irányult a kérdés. Már csak azért is, mert kérdés sem volt, csak zsigerből reagálok rá. Kezeimet csúsztatom nadrágom zsebeinek mélyére, majd billegek kicsit előre és hátra, mert még senkinek nem adtam rajzot. Nagyjából senki nem tudja, hogy rajzolok egyáltalán. A kalligráfiát tudja mindenki, de a rajz és festészet teljesen más lapra tartozik. Hát ha még eljutok végre odáig, hogy összeboronáljam a kettőt!
- Öm… - vakarom meg tarkómat zavartan, miközben a plafon felé pillantgatok. A lényeg, hogy elfele Kiscsibéről, de megtanították, hogy akivel beszélgetsz, arra kell nézni, így mosolyogva esnek kékjeim rá ismét. - Nem mondanám… nem. Nem tanulom, csak jön magától - vonom meg vállamat. Zsebembe nyúlva simogatom meg Csipeszt, majd sandítok Kiscsibére. Halkan szusszanok egyet. - Figyu - lépek elé, kékjeim arcáról vándorolnak a kezében tartott lapra. Lehunyva szemeimet koncentrálok pár másodpercig, majd rebben meg Kiscsibe kezében a lap, hogy a következő pillanatban keljen életre róla a kolibri és repkedjen a lány előtt. Gyorsabban mennek az ilyesfajta illúziók, mint eddig mentek. Megérte ennyit gyakorolni. Szemeimet ismét lehunyom, a szárnycsapkodás hangjára koncentrálok, a madárra magára. A színek kerülnek szemeim elé, és mintha egy kifestő lenne előttem, immár nyitott szemmel vetítem rá a vibráló színeket. Középről indítom, onnan terjed szét a szín, mintha az egész vizes lenne és én csak az ecsetről csöppintettem le bele a festéket. Lassan terjednek a színek, de annál látványosabban, így széles és elégedett mosoly kerül arcomra, ahogy fejemet kapom fel, mikor a madár repül a fejünk fölé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Reiner Kitti nagyon is hajlamos az űrületbe kergetni az embereket. Egy apró őrület, aki vigyorog mindenkire és elég király bújócskába és egyéb sunyiskodásban. Ha pedig valaki bántaná, annak az az utolsó tette és nem azért mert a kiscsaj erőszakos lenne, hanem mert van egy bátyja, akinek a legfontosabb az a kis hülye. Sokban hasonlítanak, ahogy az idő telik még többen különböznek és Kende ezt szanaszéjjel adja. Vannak olyan dolgok, amikre inkább hajaz mondjuk a dudira a kisebbik Reiner és lehet, hogy Kendével azért is találták meg hamar a közös hangot. A navinés edzett volt őrületből, míg ő maga egy kretén és ez így. is. van. Most meg aztán főleg felnevet, ahogy a haverja vakon belemegy abba, hogy Kitti kezei közé kerüljön. Bátor dolog. - Haver, megérkeznél és olyan hat-hét ura múlva - billegteti megemelt tenyerét - talán sikerülne is visszaszereznetek a kiscsajtól - ha mondja! Túl jól ismeri… nakkerka, hát mindkettőt!
- Höhö, igazából baszki elsztoriztam a flashmobot, hogy random kornyikálsz a folyosón, a könyvtárban, a teremben, a lépcsőházban, a réten, meg igen, aztán a karaoket is miután visszaértem - túr röhögve a hajába. Amikor Kitti úgy is okosabb, hogy Almádiban dekkol. Imádja és hiányzik neki, pedig pár napja hagyta csak ott.
- Most mondod, hogy a trombitások brutálisan menők… akkor már hogy lehetnél te, amikor itt vagyok én? - inkább el sem képzeli. A szomszédszobában biztos nagy rajongója lenne a két halálmadár, ha egyszer tényleg rázendítene. - Na, figyu, tudod dudi, hogy egy császár vagy, de nem csinálhatsz mindent te a bandában - összeroppantaná a hírnév, ha nem lenne kivel megosztani. Na. Igaz, Kende pont nem vágyna ilyesmire, de milyen jót elröhögcsél most rajta. Aztán később csak a fejét ingatja arra, hogy járulékos veszteség lenne.
- Megkérdezném, hogy segítsek-e, de nem teszem mert akkor nem én lennék a legkisebb gondod, Brokémon - felrobbantani a sulit az új évkezdés előtt? Nem probléma. Legalább a szüleit végleg kiakasztaná, mint a kakukkost.
- Te vagy illegális, te hülye - vigyorodik el, majd a hajába túrva lépdel közelebb. Micsoda őrködő! - Nincs kedved röpködni egyet? Elhoztam otthonról a seprűmet - von vállat, hátha a másik benne lenne. Csinálhatnak bármit, csak foglalják le az agyát. Közben, amíg Móric befejezi azokat az izéket, amihez a büdös cucc kell, addig Kende ír a húgának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Mindig is herótom volt az olyan tinédzser regényektől, ahol a főszereplő lányon lehetetlen kiigazodni, a racionális gondolkodás legmegátalkodottabb ellensége és bizony szerelmes a népszerű fiúba, akinél semmi esélye nem lehet, de reménykedik. Olvastam egy-kettőt, de nem szeretem a mai napig. Nem úgy az igazi, a jó romantikus könyveket, ahol a szálak valóban hatnak az észen túl az érzelmekre és a főhős gondolkodik mielőtt döntene - ahol tudja, hogy bár kedvel valakit, mégsem enged a lehetséges károkozásnak a szívben. Mert amíg ő benne zajlik valami, nem erőltethet semmit a másikra. Főleg, ha még ő maga sem állna készen… bármire. Magamról beszélek. Mert hónapok teltek el, minden a korábbi medrében halad tovább és a Tökfej megjegyzéseire ugyanúgy szarkasztikusan csípőből válaszolok, nem hagyva magamat. Akkor is, ha már tudja: kedvelem. Mégsem sodor emiatt kínos helyzetbe, ami csak megerősít abban, amit gondolok róla. És bár elmondtam neki - maradok ennél és nem a rá kiabáltamnál, mert még most is szégyellem ezért magamat - még mindig nem értem saját magamat sem. Hiszen amolyan barát félék lettünk, ami teljesen rendben is van így, ehhez tartom magam. Most az egyik pillanatban még a bébi répa evés miatt piszkálom és szarkasztikusan forgatom szemeimet a szívesemre, a következőben, amikor egy meseszép rajzot kapok tőle, sokáig szóhoz sem jutok. Nem hiszem el, hogy egy igazi rajzot kapok tőle. Ami pontosabban festés. - Ha az én kezembe kerülne, biztos nem ilyen lenne az eredmény - az igazság halkan hagyja el számat. A szavai által sem tudom jobban hogyan varázsolta rá a pergamenre, de apró mosolyra késztet, míg szemeim nem engedik el a kolibrit.
Szinte a büntetést is elfelejtem. Szinte, mert a figyelmemet elvonja, hogy azt hiszem érzem, amit nem kellene. Ez nem helyes. Így hozom fel a tanulást, én, aki a fejlődést amúgy is mindig támogatom és egy ismerőst… egy barátot illik támogatni. Főleg, ha tényleg tehetséges. Mert bár nem értek hozzá, nem atomfizika, hogy ilyesmit nem tud akárki megalkotni. Ismét felpillantok rá, amíg pillanatokig nem érkezik válasz és szalad össze tekintetünk. Jön magától. Van, akinek az ilyesmi jön magától. - Úgy néz ki, mintha tanulnád. Képzeld el miket tudnál akkor... érdemes lehet megpróbálni - szemezek a kolibrivel, majd kíváncsi tekintetem zizzen közte és Tökfej arca közt. Elnyílnak ajkaim, ahogy a lap rezzen egyet. - Ezt te csinálod?  -  majd ismét és teljesen pillanatokkal később teljesen elámulva mozdul a kolibrivel együtt a fejem. Észre sem veszem állam milyen idétlenül lassan esik le, amikor a madár szürke világa színeket kap. El sem hiszem, nem is értem, mégis ott van. - Hékás, azt mondtam vigyázok rá, te meg máris segítenél neki szökni - aprót, halkan nevetek, amíg fejem moccan követve a hosszú csőrű kolibri minden mozdulatát. Tényleg kikelt a lapból. Színeivel kék pillantásomban tükröződik a mennyezet hátterével körbevéve. Én pedig ahogy itt állok, régóta a legfelszabadultabb és legnyugodtabb mosolyom költözik az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Halkan fújtatok egyet, szemeimet is forgatom hozzá, mikor meghallom a választ. Baromság. Ahogy az éneklés, úgy a rajzolás is tanulható dolog. Rajzolni bárki tud, akár el akarja hinni, akár nem, éppen ezért nem kedvelem, amikor kitérünk merő véletlenségből Kiscsibe kézügyességére. Elgondolkodtam már azon, mégis hogy tudnám erről leszoktatni - érted, mint egy háziállatot a szobatisztaságra, wtfdude -, de azon kívül, hogy hajtogatom neki ugyanazt, aligha tehetek bármit is. Mármint nem mondom, eszembe jutott még, hogy kikötözöm és addig rajzoltatok vele, amíg nem lesz előtte egy felismerhető madár, de ez szerintem már büntetendő. Ha megtudja valaki. Ha nem tudja meg senki, vajon akkor is? Jó kérdés, mi? A fenébe az egésszel, csak simán nem is reagálok szavakkal, mert valószínűleg az arcom mindent elárul amúgy is.
Előre-hátra billegek kicsit, miközben felelek, egyetlen ujjammal simogatom Csipesz fejét. Sosem tanultam rajzolni, mert feleslegesnek tartom. Amikor olyanom volt, neki álltam annak, ami éppen beugrott a fejembe, és az évek során fejlődtem, majd már tudok egyet s mást papírra rittyenteni. Nem nagy tudomány a dolog. - Áh, úgy unalmas lenne. Így sokkal izgalmasabb, plusz nagyon ritkán rajzolok vagy festek ilyesmiket - vonom meg vállamat lezseren, végül lépek közelebb Kiscsibéhez. Szemtelen mosollyal ajkaimon sandítok le rá fél szememet kinyitva, majd folytatom a folyamatot, amit elkezdtem. A kolibri tökéletesen hozza egy igazi mozgáskultúráját, szárnycsapkodása is tökéletesen hallhatóak, így fejemet fordítom felfelé, majd nevetek fel őszintén szavain. - Majd csak visszajön - vigyorodom el, majd fejemet lassan mozdítva vezetem kékjeimet Kiscsibére.
Hirtelen szeppenek meg, ahogy meglátom mégis hogy nézi a kolibrit, majd jön az a mosoly, amit soha nem láttam arcán ismeretségünk óta. Hatására rezzen meg a kolibri, ahogy a gondolataim túlságosan is elterelődnek, de gyorsan rázom helyre magamban a dolgokat, míg végül fejemet biccentem oldalra immár csak halvány mosollyal arcomon. A kolibri magához hűen rebben ide és oda a fejünk fölött, míg én képtelen vagyok elpillantani Kiscsibéről. - Más a mosolyod most, mint eddig bármikor. Jobban tetszik, mint az eddigiek - jegyzem meg. A madár lassan kezd ereszkedni, végül óvatosan száll le a lapra és fekszik el rajta, hogy ismét felvegye a festmény mivoltát. - Visszakísérlek a Levitához, ne kapjon el más is. Nem büntetlek meg, de ezt nem mondhatod el senkinek - borzolom össze tincseimet, majd fordulok a rajzaim felé és rendezem el őket kicsit - értsd: brutális káosz uralkodik még mindig a füzetben -, hogy a füzetet csaphassam összegördítve a vállamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Az ilyesfajta alkotáshoz olyan kézügyességre van szükség, ami nekem messze nincs a toppon, tulajdonképpen sehol sincs. A türelmem az lenne hozzá, talán még időm is, hiszen a zongorának is mindig tudok beszorítani néhány órát és gyakorolhassam a billentyűkből előhivogató hangok játékát. Most füleim számára csak a halk fújtatás hallható, engem meg továbbra is a rajz köt le, amit kaptam tőle. Azért, mert… motiválna? Engem. - Jól van. Értem. Mindenki tud rajzolni - csak szám beszél, én a kolibrit figyelem. Mert mindenki tud zongorázni is. A Tökfej is megtette - csak éppen más eredményt hozott, mint utána én. Ezt is valahogy így értettem. Rajzolnék, de nem ilyen volna az eredmény. Fel is merül bennem: tanul rajzolni is? Hamar kiderül, hogy nem, mert unalmas lenne. Valahogy hasonló válaszra számítottam, a meglepettség vonásai az arcomra másért ül ki. Ritkán rajzol ilyesmit. Apró mosollyal köszönöm meg ismét, majd a lap rezzen a kezemben. Fel pillantok Móricra. Igen, egyértelműen ő babrál valamit és ahogy kiderül mit azzal esik le az állam is. - Ajánlom is - Ritka reakciómat még ritkább követ és annyira megkapó a színes szárnyak csapkodása, hogy pár pillanatig oda sem figyelek semmi másra. Akaratlan húzok párhuzamot magamban, amíg a szemeim figyelik milyen gyorsan repked ide-oda. Még a hangját is hallani! Mintha csak most látnék először mágiát. Vonakodik tekintetem, mígnem mégis csak a Tökfejre vezetem, ahogy beszél és újabb szavai még inkább meghökkentenek. Ő érte el mosolyom lassan tűnik el, csak nézek rá és fogalmam sincs mit mondjak, mert a szavak egy szempillantás alatt hagynak el. A laphoz fordulok, somolyogva kísérem végig amíg elterül rajta az imént még felettünk cikázó madár. - Nagyon tetszik - aprót bólintok utána kapom fel a fejemet. Arcát fürkészem értetlen, mozdulatait.
- Hogy… úgy érted, csak… csak így? - oda sem figyelve húzom magamhoz közelebb a rajzlapot, míg lépnék felé, de mégsem mozdulok. - Mármint, én… Nem tenném, nem fogom - fejezem be végül a motyogást. Sőt, beleharapok az ajkamba, kissé elfordulok, hogy véletlenül se kössek bele, ahogy a rajzait tartja. Avagy összehányja. Az a helyzet, hogy tisztában vagyok vele: megérdemelném a büntetést. Mégis az előttem álló feladatokkal túlságosan megkönnyebbülök, hogy elenged ennyivel. Az egyszer meg sem kérdezem miért teszi.
Ahogy összeszedett mindent indulok meg vele a Levita felé. Néha lepillantok a rajzra, de többnyire csak magamhoz tartom úgy, hogy ne gyűrődhessen. - Csipesz, mármint a hörcsögöd, ott kap levegőt? - kérdezem közeledve a házam körletéhez, majd pár lépésnyire megállva mérem végig a szfinx portréját. Azzal felnézek a Tökfej szemeibe. - Akkor, köszönöm. Legfőképp a rajzot - emelem meg egyik kezemmel a lapot, úgy hátrálok a portréhoz. - Arról pedig nem lesz molinó, amiről nem is fogok beszélni - összehúzom a szemeimet a körmönfont mondatomra. - Jó éjszakát - biccentek, majd megfordulok, a fogós kérdést is megválaszolom mielőtt még bejutok a körletbe. Halkan lépdelek, Csengét sem szeretném felkelteni, viszont a projektemet sokáig nem folytatom. Pizsamába öltözve húzom fel térdeimet az ágyon, hogy a combomnak döntött rajzot szuggeráljam. Arcomon ismét az a mosoly ül, mielőtt még eltenném az alkotást és apró sóhajjal nekiveselkedek a tanmenetnek. Persze ez nem jelenti, hogy utána nem a fejem felett röpködő kolibrival aludnék el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Határozottat bólintok. Mindenki tud rajzolni, és ezzel senki nem vitatkozhat, mert lecsapom alátétnek. Jó, kivéve, ha lány, akkor nem. Azért ennyire vagyok kulturált, eskü. Meg arra is megesküszöm, hogy nem gondoltam volna, hogy az illúzió ilyen jól fog menni, mikor nem készültem rá. Hirtelen ötletből pattant ki, de ha már kolibri, és azzal gyakoroltam Rubennel is, annyira nem csúszhat félre. És nem is teszi. Teljesen jól sikerül, ajkaimra akaratlan kerül elégedett és büszke mosoly, lényegében le sem esik, hogy eddig Kendén és a tanárokon kívül senkinek nem illuzionáltam semmit. Talán az a titka, hogy ne gondolkodjak előtte, csak egyszerűen csináljam? Mindegy, mert Amélia mosolya, egy olyan, amit soha eddig nem láttam, sokkal jobban foglalkoztat, mint a levegőben repkedő illúzió madaram, amit így lassan irányítok vissza a lapra. Véleményemnek is hangot adok, és legnagyobb megdöbbenésemre nem mondd semmit a másik, így szólalok meg újra, hogy oldjam a feszültséget, és végre kimondjam azt, amit már az eleje óta tudok, csak kicsit húzni akartam még az agyát. Gihi. Ne mondja senki, hogy nem vagyok hű önmagamhoz.
- Ja, csak így. Nemtom mit vagy meglepődve, lebeszéltél a lábamról, hogy ne tegyem meg - nevetek fel, majd moderálom magam és mosolyogva bólintok egy aprót arra, hogy nem tenné. Gyorsan megbeszéltük. Tényleg nem kellene ennek hangot adni, mert valószínűleg a jelvényemmel játszok, és eddig olyan jól tartottam is magam hozzá, hogy komolyan kezdem elhinni, még Volki és büszke rám. Félig. Nagyjából. Ilyesmi gondolatok között pakolom össze a cuccomat és indulok neki a Levita felé, hogy megvédjem Kiscsibét a következő kalitkától, ha egyetlen mód van rá.
- Mi? - kérdezek vissza azonnal, majd pillantok le a zsebemre. - Neeeeem. Imád itt lenni. Mármint komolyan. Ha elengedem a szobában, akkor is talál mindig egy zsebet, amibe belebújhat. Nemtom miért imizi ennyire - vonom meg vállaimat, mert én csak szétadom, hogy Csipesszel ennyire könnyű együttműködni. Neki jó, mert jó, nekem meg főleg jó, mert nem kell a kezemben cipelnem. A portréról esnek kékjeim Kiscsibére. - Szívesen - biccentek egyet felé lehunyt szemekkel, majd fürkészem arcát értetlen, míg végül hangosan felnevet. - Kösz, tényleg értékelem, hogy nem kürtölöd ki, hogy mennyire tré prefektus vagyok - túrok hajamba zavartan, majd mosolyodom el őszintén, ahogy hátrál a portré felé. - Álmodj szépeket, Lia - kívánok neki jó éjszakát már sokkal halkabb hangon, ahogy vállamat a falnak döntve, karjaimat keresztbe fonva magam előtt várom meg, amíg eltűnik a portré mögött. Halvány mosollyal ajkaimon várok még pár pillanatot, majd lököm el magam a faltól és indulok a Rellon felé, hogy egy gyors zuhany után vágódjak be Móric mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hat-hét óra? Mi a bánat? Arcomra ül ki egyértelműen a meglepettség, mert vágom, hogy rohadt jó társaság vagyok, de azért belőlem is lehet sok, nem? Hah, jó poén volt, és ha nem nevettél, akkor szégyelld el magad, és ülj be a sarokba. Gyerünk, látni akarom, ahogy lehuppan a valagad! De a fal felé nézőkézzél, mert mérgike leszek. Na, köszi. Erről van szó. Ezt hívom én kooperatív csapatmunkának, vagy azt amit én meg a dude tolunk. Amíg én baszódok, ő ellenőrizget, és röhögtet, mintha muszáj lenne.
- Legalább megtudta, hogy muzikális vagyok. Nagyon szívesen éneklek neki is, ezen ne múljon - bólogatok határozottan, miközben a mozsárból öntöm a következő hozzávalót az üstbe, majd röhögök fel megint Kendén. - Azért, mert császár vagyok csinálhatnék mindent is én - mutatok rá a keverőpálcával, amiről csöppen le egyetlen csepp és kezd el füstölni az asztal. Félrebiccentett fejjel nézem, majd esnek kékjeim a receptre. Sidenote-ban ott van, hogy ilyen lehet, úgyhogy nem aggódom, mindenki túl fogja élni, mert senki - ismétlem: senki - nem követte még ennyire a rohadványos bájital receptet, mint én most. Ami meglepő, de amúgy sem fogja megtudni senki, mert a dudi sem ezzel fog flexelni valahol valszeg.
- Figyu, ahogy anno Furcsajnak is mondtam, maximum az arcunkba robban - töhögök fel hangosan. - Abba még senki nem halt bele, asszem. Kösz amúgy, de már csak ez van vissza és kész - dobom bele a növényt, keverem meg megfelelően, majd várom meg, amíg forrni kezd. Magamban számolok el hétig, végül zárom el az üst alatt a lángot és állok neki kis üvegcsékbe töltögetni a cuccot. Persze pálcával, mert nem vagyok hülye, szeretem magamnak megkönnyíteni, és így legalább tudok figyelni Kendére is rendesen. Ami nekem brutál jó, mert kékjeim csillannak azonnal.
- Nyomassuk, dude! - csúsztatom bokámhoz a pálcámat, majd teszem a bájitalokat a tatyómba és lépkedek Kende mellé, hogy végre elindulhassunk. Sokkal tovább tartott ez az egész, mint kellett volna neki, ami szívás, mert nem terveztem Kendét szívatni ilyennel, de a végeredmény biztosan emlékezetes lesz. Ráadásul mostantól rengeteg, de rengeteg időnk van felgyújtani a kaaaaas- kaspót. Kérdés: mi az a kaspó? Létező szó meg minden? Elhiszem, csak ne magyarázd tovább, mert dolgom van. Reppentgetünk a dudival itt a nagyvilágba, gihi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Óvatosan lépkedett fel a bagolyház felé vezető lépcsőfokokon, hiszen már az is tele volt bagolyganéval, amiben akárki meg tud csúszni, ha nem vigyáz. Az utolsó fok majdnem kifogott rajta, de még időben meg tudott támaszkodni az ajtófélfában. Bár a kezében lévő pergamen kicsit meggyűrődött, olvashatónak tűnt, amikor még utoljára leellenőrizte azt. Mármint ha valaki el tudta olvasni Zalán macskakaparását.
Egy rövidnek nem igazán nevezhető levél volt az, amit haza akart küldeni a szüleinek. Az első napjáról ahol nem igazán találkozott még rokonlelkekkel; arról, hogyan csinált hülyét magából a prefektusai előtt, amikor fekete pofázmánnyal állt Bogi elé és amikor összeakadt Bettivel késő este a folyosókon. Arról, hogy az első repüléstan óráján lezakózott a seprűjéről és hogy egy szerencsétlen félreértés folytán kell jóslástanra járnia, ami egyáltalán nem tartozik a kedvenc tárgyai közé.
  Zalán prüszkölve sóhajtott egyet, mint a lovak. Ez a levél nem fog jobban kinézni már. Hazuni meg nem fog benne. Számított rá, hogy nem fog zökkenőmentesen indulni az első éve Bagolykövön, de azt is tudta, hogy ez idővel változni fog.
  Letette a táskáját az egyik ablakpárkányra, majd egy madzagot halászott elő a zsebéből. Lassan közelítette meg az iskolai baglyok ülőfáját, miközben azt nézte, melyik állat bírná könnyebben az utat Baranya megyéig. Majdnem az összes az uzsonnáját falatozta, a többi pedig mélyen aludt. Egy kissé tépettnek kinéző példány rekedten ráhuhogott Zalánra. A fiú a száját húzta az ötlet láttán, de mivel nem volt túl sok lehetősége, rákötötte az állat lábára a levelet.
 - Köszi - mondta a bagolynak, az meg már majdhogynem hálásan nézett vissza rá, mintha örülne, hogy kapott valami munkát. Lendületesen széttárta szárnyait és útnak indult. Az ablakon kifelé haladva máris nekirepült egyik társának, ami éppen vadászatról tért volna vissza. Valami koszos kis barna izét hordozott addig a karmai között, de az ütközés következtében elejtette azt. Egyenesen Zalán táskájára. Mindkét bagoly a padlón landolt.
 - Hékás! - kiabálta a fiú, amint észrevette, hogy a bagoly, ami most érkezett, máris talpra kászálódott és nyomban a táskáját vette célba.
Zalán szerencsére gyorsabb volt és előbb szerezte meg a válltáskáját. Az állat rendkívül dühösnek látszott. Jobb ötlet híján odafordult, hogy a még padlón heverő társán töltse ki inkább dühét.
 - Ne, mit csinálsz?! Tűnj onnan! - a fiú segíteni akart volna a baglyának is, és nem utolsó sorban a levelét is szerette volna biztonságban tudni, így jobb ötlet híján, miután gyorsan felmérte a terepet, odaszaladt az egyetlen emberhez, akit akkor látott belépni a bagolyházba - Fogd meg ezt! - hadarta neki, majd visszafutott a csetepaté helyszínéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Sok a zaj idelent a réten, hiába ment le azért, hogy a természetben lehessen. A diákok csak özönlenek, elfoglalnak minden kis helyet, így Ramóna inkább más hely után néz. Visszasiet a kastélyba, és a lépcsőházat veszi célba. Fel akar menni a bagolyházba, a madarakhoz, akik nem ülnek a helyére és nem szólnak hozzá. Csak vannak, élnek. A sok lépcső sem zavarja, otthon is a lépcsőház legtetején laknak, a lift meg sosem működik. Benedeket is sokszor neki kellett cipelnie amikor kicsi volt, pedig a lány nem szerette, hogy az öccse büdös és folyton sír. Most már megtanult beszélni, de így meg üvöltözik és rohangál össze-vissza a lakásban. Talán jó is, hogy őt nem kell hallgatnia minden nap. A kortársai talán értelmesebbek lesznek. Talán.
Lassan kaptat föl a toronyba, minden lépésére figyelve, nehogy elbotoljon. Megesett már, többször is, jobb alkarján még mindig ott a folt, a legutóbbi esés nyoma. Ügyetlen volt, mindig is, annak tudja be a dolgot, most pedig igyekszik figyleni, mert azt nagyon viszont nagyon tud. Kezei kardigánja ujjainak végét gyűrögeti, kényszercselekvésként, így ha mégis esne, lassabban tudná felfogni az ütést. Ezzel nem akar azonban törődni, mert ha kezeivel abbahagyja a mozgást, száját kezdi rágni, az pedig sokkal csúnyább, mint a kék-zöld foltok. Az anyukája is mindig rászól, hogy ne rágja a száját, hát nem teszi. Hiába nem láthatja őt most egy darabig.
A bagolyházhoz érve azonnal megérzi az állatok szagát, ám Ramóna ezt nem érzi büdösnek, annyira nem, mint Benedek pelenkáját. A madarakkal jóban van, ők nem akarják megharapni, mint az öccse. Ráadásul nem emberek, és ez mindenképpen jó pontnak számít. Reméli hát, hogy egyedül lehet, hogy gondolkodhat. Csalódnia kell azonban, mert alig lép be, valaki rögtön hozzá is szól. A kezébe adott valamit pedig dobná is el reflexből, ha a dolog nem mozdul meg kardigánja anyagán. Kékjeit függesztette a patkányra, arcára pedig azonnal mosoly kúszott. Kezét megigazította az állat alatt, hogy a nyúzott lénynek kényelmesebb legyen. A kis patkány zavarodottan helyezkedik Ramóna kezén, míg a lány kissé ijedten fordul a másik emberi lény felé. Nem Zalán vagy a fiú levele érdekli azonban, sokkal inkább az, hogy egyik bagolynak se essen baja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Zalán nem tudta, kit támadott le épp a kérésével, ezt később is ráért kideríteni. Sietve, de azért körültekintően közelítette meg a két állatot. Nem akarta, hogy bármelyiknek baja essen, bár ez a veszély jobban fenyegette a padlón heverő példányt. A másik éles karmaival már készült nekiugrani, amikor Zalán kettejük közé tartotta a karját egyfajta védfalként. Próbálkozása sikeres volt, de nem fájdalommentes. Az  karom nem csak a rágcsálókon tud nagy sebet ejteni.
  A fiú felszisszent és megütközve nézett az őt megsebesítő bagolyra.
 - Fejezd be, már rég találhattál volna magadnak másik vacsorát! Nem engedem, hogy bántsd, szóval fölösleges próbálkozni.
  A bagoly levágott egy pofát és sértődötten szállt a földre. Zalán megesküdött volna rá, hogy a madár értette, amit mondott. Még párszor pattogva próbált áldozata közelébe férkőzni, de hamar rájött, hogy nincs sok értelme. Végül zsákmány híján felröppent a párkányra, onnan pedig ki a szabadba. A fiú megint fújtatott egyet. Amikor már biztos volt abban, hogy lenyugodtak a kedélyek, a saját baglyát kezdte el vizsgálni. Annak már érdekes mód nyitva voltak a szemei, Zalánt vizslatta velük.
 - Nem tudom, hogy elájultál, vagy csak halottnak tettetted magad - kezeivel fellapátolta az állatot eközben a földről - de legalább jól vagy - márha a tépett pofázmányát jónak lehetett nevezni.
 Amikor megbizonyosodott arról, hogy a madár él és virul, felnézett a lányra, akire rábízta a cuccát... és azt a bizonyos vacsorát, amiről azt hitte először, hogy kiesett az ablakon. A lány hozzá képest egészen alacsony volt, szemeiben ijedtség tükröződött. Ismerte őt látásból. Egy évfolyamba jártak.
 - Én... - kezdte óvatosan. Próbálta megválogatni a szavait - Sajnálom. Nem akartam a frászt hozni rád.
 Zalán felállt, még mindig a kezében tartva a baglyot. Fel sem fogta még, hogy a bal karja vérzik. Talán az adrenalintól. Mindenesetre nem mutathatott túl bíztató látványt, de remélte, hogy a kedvessége enyhítő körülmény lesz és a lány nem menekül le futva a lépcsőn a látottak alapján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ijedséggel a szemeimben figyeli a két baglyot, és a fiút, aki egyre szimpatikusabb lesz neki, ahogy próbálja szétválasztani a két veszekedő baglyot. Ugyanakkor Ramóna csöndre vágyott, a levitás pedig kiabál, ami igazán nem mellette szól. Hátrébb is húzódik kicsit, a fal mellé, hogy távol legyen, ha a bagoly vissza akarná szerezni ebédjét. Kezét úgy helyezi, hogy az a legkényelmesebb legyen a szerencsétlen patkánynak. Raminak rokonszenves minden állat, aki megmentésre szorul, és a lány gondolkodás nélkül segít is rajtuk. Hiszen nagyobb, szerencsésebb élőlényként az ő felelőssége, hogy védje a természetet, ahelyett, hogy pusztítaná. Más lehet, hogy sikítva eldobta volna a patkányt, de Rami sosem tenne ilyen. Talán rögtön bele is halna a kis állatka, ha ilyesmire vetemedne. De nem teszi, inkább megóvja, és csak ott és akkor fogja elengedni, ha biztosan tudja már, hogy biztonságban lesz az emberektől.
Diadalmas mosollyal tekint az elrepülő bagoly után, bár nem ő, hanem a fiú volt az, aki végül megmentette a gyengébbik madarat. Örül, hogy minden állat jól van, de már menne is, hogy másik helyet találjon, ahol valóban egyedül lehet, A patkányon kívül azonban nála vannak még a fiú cuccai is, akiről még nem döntötte el, hogy kedveli-e. Ahogy a levitás ismét felé fordul, szemeibe visszaköltözik a riadalom. Sosem tudhatja, mások éppen mit akarnak tőle, hogyan fognak vele viselkedni. Jobba az elővigyázatosság. Szeme a fiú karjára téved, vörös szempillái megrebbennek, ahogy észreveszi a sebet. Egyelőre azonban nem meri felajánlani a segítségét.
- Semmi baj - feleli halkan. Közben a saját karjára néz, és jobbját a fiú felé tartja, hiszen azon lóg a táskája. - Vérzik a karod - jegyzi meg aztán, továbbra se nagyon hangosan, csak éppen annyira, hogy a másik meghallja. Kékjei rebbennek vissza a sebre, megpróbálja felmérni, hogy mekkora a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Kicsit megkönnyebbült a lány válasza hallatán, de nem bízta el teljesen magát. Óvatosan elvette a táskáját, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, amivel parába hozná a másik kezében lévő jószágot. A patkány ugyanis árgus szemekkel meredt rá, majd a kezében lévő bagolyra. Az orra remegett és még mindig látszott, hogy zihál szerencsétlen, úgy vert a szíve.
 - Köszönöm - gyorsan a vállára kapta a táskáját. - Ramóna, ugye? - nem volt túl jó az arcmemóriája, de megpróbált tippelni. Már az első pár napban kiszúrta a hozzá hasonló csendesebbik diáktársait. A különbség annyi volt köztük, hogy Zalán azért nem beszélt sokat, mert minden erejét abba forgatta bele, hogy ne aludjon el tanítási időben. Túl sokáig van fent éjszaka. - Emlékszem rád gyógynövénytanról... - mondandóját kénytelen volt félbehagyni, mert észrevette, hogy mit akar mondani a lány.
 - Hoppá. Észre sem vettem. - a seb nem tűnt túl mélynek, cserébe egész hosszan végigszántotta a bal alkarját. Semmi, ami ne gyógyulna be maradéktalanul egy-két hét alatt - Nem olyan vészes, mint amilyennek látszik - ítélte meg végül.
 A bagoly nyugtalan fészkelődéssel kezdte jelezni, hogy bár jó volt, hogy fetrenghetett kicsit, szívesen indulna útnak ő is.
 - Hát, ha ennyire menni akarsz... én nem tartalak vissza. - Odalépett hát az ablakhoz és megbizonyosodott arról, hogy a levél még mindig jól van-e rögzítve a lábához. Engedte, hogy a madár kirepüljön a karjából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Szemei végigkövetik a fiú táskáját, karjával ösztönösen rásegít, hogy a másik el tudja venni azt. Közben nagyon figyel a kis barna állatra is, nehogy valami baja essen. A bagoly látszólag nem akarja azt bántani, és a patkány nem látszik sérültnek, mindössze ijedtnek. Pont olyan ijedtnek, mint az őt tartó lány. A nevét csak egy bólintással erősíti meg, nem kérdez vissza, hiszen ő már tudja a fiú nevét. Megjegyezte, mikor egy hete valamelyik tanár felszólította. Talán éppen az a gyógynövénytan óra volt, amelyről Zalán is beszél. Kedvenc tantárgyának említésére Rami arcára halvány mosoly kerül, amit a fiú is észreveheti, ha nagyon figyel. Tényleg csak akkor, mert a mosoly el is tűnik, amint Ramóna észreveszi a vérző sebet Zalán karján. Jobb keze eltűnik nadrágjának zsebében pár pillanatra, majd egy szépen összehajtogatott papírzsebkendővel kerül elő ismét. Hang nélkül nyújtja át a fiúnak, ennyivel tud segíteni. Megfelelő bűbájt még nem tud, nem is jut eszébe, hogy varázslattal oldja meg a dolgot, még nem szokott hozzá, hogy tud olyat.
Kíváncsian figyeli, ahogy a fiú elengedi a baglyot, s közben arrébb lép egy másik madár elől, aki szemet vetett a kezében tartott patkányra. Nem fogja hagyni, hogy bármelyik ragadozó megkaparintsa az kisállatot, mert már megszerette. Olyan kis ijedt és törékeny, mint Ramóna. Óvatosan megsimogatja a barna szőrzetet, s úgy tűnik a patkány már hozzászokott annyira Ramihoz, hogy ezt engedje neki. A lány aztán felemeli fejét ismét, Zalánra néz és a karján a sebre, megnézve, hogy van. Ha szükség van rá, egy második zsebkendőt is felajánl a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Sikerült elkapnia halovány, de őszintének tűnő mosolyát Ramónának. Most már biztos volt benne, hogy ez a neve. Felbátorodván  a jó tippen, és hogy nem sikerült egyből elijesztenie sem a lányt, sem a kisállatot, egy vigyor kíséretében vette el a neki felajánlott zsebkendőt. Amint szabaddá vált mindkét keze, oda is nyomta a seb leginkább vérző részéhez. Talán elég lesz, hogy ne legyen minden tiszta folt, amíg oda nem talál az egyik mosdóba, hogy lemossa.
 Zalán is észrevette, hogy Ramóna miért helyezkedik ismételten. Nem épp a legjobb hely ez egy patkánynak. Igazából neki nem volt különösebb érdeke, hogy a kis rágcsáló élve megússza, de látván, hogy a navinés lány mennyire próbálja védeni, nem fordulhatott csak úgy el. Zalán szétnyitotta a táskáját és felmutatta a másiknak.
 - Hé, esetleg megpróbálhatjuk, hogy tetszik-e neki ebben, amíg nem találunk egy jobb helyet. Persze, ha magadnál akarod tartani, az is oké. Ahogy elnézem egészen nyugis a kezedben. - Azért tett egy lépést Ramóna felé, hogyha kell, akkor felfogja a következő bagolyzáport is. Nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen félénknek tűnő lány mégis hogyan reagálna, ha egy madár megpróbálná kikapni a kezéből a féltve őrzött állatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ramóna mindig is védelmezte a kis lényeket. Talán mert úgy érzi, olyanok, mint ő. Rami maga is kicsi, gyenge és esetlen. Csak az a probléma, hogy őt soha nem védte meg még senki. Ő valóban egyedül van, és úgy is érzi magát. Hozzászokott már azonban, nem zavarja, el van ő egyedül is. Viszont aki egyedül van, az mindig könnyebben válik célponttá, azt mindig könnyebb bántani. Zalán azonban egész kedvesnek tűnik, megmentette az állatokat, és eddig Ramónát sem bántotta, talán nem is akarja. Megsérült, akkor meg segíteni kell neki, főleg, ha ő is kedves. Márpedig az.
Kicsit megijed azért a felé mozduló madártól, mert az hirtelen jön. Kicsit azért számított rá viszont, hiszen mégiscsak kedvenc eledelüket tartja a kezében. Próbálja óvni azonban a kis állatot a madarak elől, nem fogja tálcán kínálni nekik, az kegyetlenség volna a patkánnyal szemben, hiszen a baglyoknak a természetben is meg kell küzdeniük az eleségért.
- Össze fogja piszkítani a táskádat - ellenkezik rögtön, fején is rázva egy aprót. A patkány nem a táskába való, kézbe se feltétlenül, de a kis barna állat nyugodtan ücsörög Ramóna kezében, szaglássza a pulóverét, és már szőre sem áll fel a hátán annyira.
Zalán mozdulatára Rami is lép egyet, ám ő hátra, mert túl közel kerül hozzá a fiú. Mindig is érzékeny volt a személyes terére, pláne idegenekkel szemben. Még akkor is, ha a fiút ismerte már névről és arcról, gyógynövénytanról. Távolságtartó minden emberrel szemben, és ezt testi gesztusai is mutatják. Beejtett vállai, sokszor maga előtt összefont kezei, ahogy ajkait harapdálja, mind-mind zárkózottságát tükrözik. Távol is marad másoktól, nem is ül senki mellé órákon, sem étkezésekkor.
- Maradjon inkább a kezemben - mondja aztán, mert egyet ért a fiúval, az állatka valóban nyugodt a kezében. Azt még nem tudja, mit tervez vele, talán csak szabadon engedi a réten. Az viszont biztos, hogy a bagolyházban sokáig nem időzhetnek vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  - Oké, rendben - sóhajtott beleegyezően. Nem igazán érdekelte a táskája sorsa, amennyiszer már kiborított benne minden hülyeséget, ahányszor letette már valami koszba... Úgy nézett ki az a táska, mintha valamelyik rokonától örökölte volna, pedig még újonnan lett véve az iskola miatt. De ha Ramóna magánál akarta tartani a patkányt, akkor legyen, elfogadja. Viszont kissé aggasztónak találta, hogy amíg az a rágcsáló látható lesz, addig a baglyok sem fognak nyugton maradni.
 Nem volt semmi rossz szándék a lány felé tett lépésében, épp ellenkezőleg. Viszont azt is látta, hogy Ramónát ez nem érdekli, ugyanúgy tartotta a kezdetben felállított távolságot. Zalán értetlenül állt a dolog előtt. El nem tudta képzelni, mi volt félénk természetének a forrása. Éppen ezért ennél kreatívabbnak kellett lennie, ha biztonságban akarta tudni mindhármukat. A fiú gondolt egyet és inkább elővette a varázspálcáját. Végtére is varázsló volt. Ha kell, ezzel meg tudja védeni magukat anélkül, hogy a lányt elijesztené. Legalábbis remélte.
 - Na és mit szeretnél csinálni vele? - kérdezte végül. - Megeteted? Elrejted? Vagy elengeded? Ma lehet megmenekült, de holnap megint elkaphatják. - Nem akart túl rideg lenni, de naivnak sem tartotta magát, hogy azt higgye, hosszú életút vár arra a rágcsálóra Bagolykő környékén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Borzasztóbb nem is lehetne a nap. Komolyba. Érted: nem elég, hogy a szobámban maradt a Móric fülese, és így beszélgetnem kellett reggel meg órák közben ilyen emberekkel, amikor egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, de még az órákon is figyelnem kellett. Bor-zasz-tó. Mondjuk legalább az órák nagy részét túléltem azzal, hogy Kendét csesztettem, mert ne aludjon már, amikor én meg szenvedek bakkerka! A minimum az, hogy velem szenved, és nem egyedül teszem. Mindegy. A bromantika révbe ért, amikor figyelmetlen voltam és tényleg bealudt már, szóval a legjobb megoldást választottam a túlélésre: a padot fejelgettem - szerintem hangtalan, a tanerő viszont ezzel valószínűleg elég erőteljesen vitatkozna, mivel azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kihív felelni. Néztem rá, ő nézett rám, szóval szemeztünk kicsit, mikor végre megmozdultam, mert leesett, hogy nem viccel. Mit tagadjam gyerekek a királyságom, amikor egyértelmű amúgy is, de az LLG-ből kapott Várakozáson felüli csak még inkább megerősíti. Nagyjából azt sem tudtam, hogy miről beszélek, de ezek szerint jó voltam, látod? Aw, de klassz vagyok!
Persze ez nem segített azon, hogy elűzze a szarcsi kedvem, így szépen bajszom alatt morogva haladok a körletem felé, hogy felhúzzam a jelvényt és menjek csapatni a megbeszélésre, amit édes Anna hívott össze Volkival. Kezem emelkedik fel, ahogy hozzám szólnak, hogy csituka van, éppen koncertezek a fejemben, rohadtul nem érek rá. Az zökkent ki, hogy elhaladva a labor előtt az ajtó résnyire nyitva van. Kell egy kis idő, amíg bebootolom, hogy wtfdude, majd megtorpanok, állok még kicsit és visszahátrálva lököm be az ajtót, hogy meglássam a srácot, aki valamin ügyködik.
- A levitások most a Rellon körletét akarják beomlasztani, nem a Levita tornyot felrobbantani? Remek, fejlődőképesek vagytok - fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt, vállamat a félfának vetem, ahogy fürkészem a kölyköt. Mentségemre legyen mondva, hogy rndsn az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

  Lila füstfelhő csapott fel Zalán arcába, amikor a knarl tüskéket beledobta az üstbe. Annyira béna volt, hogy még le is tüdőzte az egészet. Levágott egy undorodó pofát is, ami erősen tükrözte a lila füst milyenségét. Megkapaszkodott az asztal szélében, de ez nem segített megelőzni azt, hogy ne roggyon térdre sűrű köhögések közepette. Nevetséges vagy.
 Hát így jár az a címeres barom, aki végigaludja a bájitaltan órákat. Utána szenvedhet egyedül vele, hogy a saját kárán tanuljon meg mindent. Nem azért, Zalán igenis élvezte a bájitaltant... Csak azt nem, hogy fényes nappal tarják azt. Az utolsó két órából semmi nem maradt meg neki és habár a beadandókat mindig jóra írja meg (nyilván, mert azt is éjjel csinálja), ha a tettek mezejére kell lépni, nagy rá az esély, hogy el fog bukni.
 - Te jószagú griffgané... - prüszkölte esetlenül. Hangjából ki lehetett találni, mennyire volt kedve ehhez az egészhez. De ezzel ígysem-úgysem tudott volna éjszaka foglalkozni. Nem maradt más választása, most kell gyakorolnia, ha jó jegyet akar bájitaltanból.
 Megpróbált talpra kászálódni. Már sikerült felkönyökölnie az asztalra, amikor meglátta, hogy valaki bámul rá az ajtóból. Vagy valakik? Mert hogy kettőt látott. Valószínű csak a mellékhatások... Amikor kicsit kitisztult a látása, látta, hogy egy rellonos srác az. Nem ismerte fel őt. Bár ebben a pillanatban aztán Autumn Rue is eléállhatott volna, őt sem biztos, hogy be tudta volna azonosítani. Hunyorogva pislogott hát a másik irányába.
 - Végülis csak a tüdőm horpadt be, de köszi a kérdést... Jól vagyok - hörögte, miközben megkísérelt rendesen lábra állni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Teljesen nyugodt arccal, ugyanabban a pozícióban nézem végig, ahogy a srác megpróbálja magát összekapni a fuldoklásból. Figyu, két lehetőségünk van összesen ebben a helyzetben. Vagy végig nézem, ahogy összeesik és elmegyek segítségért, vagy összekapja magát tényleg és nem kell megmozdulnom. Az utóbbi azért fontos, mert nem kell kerülőt tennem, hogy összeszedjem a fejest, úgy menjek a megbeszélésre, majd a dolgomra, amit elvárnak tőlem. Bár lehet kiskippelem és inkább odaadom a jelvényt Móricnak, hogy menjen helyettem.
- Akkor még mázli - bólintok egy aprót, de közben a srácot fürkészem. A lila füst még minimálisan látszik a levegőben, valami különös szag terjeng a levegőben, szóval lehet tényleg beomlasztaná a Rellont. A legrosszabb, hogy nem szándékosan. Na fasza. Ha itt hagyom, akkor meg Anna engem csesz le. A francokat! Sóhajtva lököm el magam a félfától, beljebb lépek egyet, becsukom az ajtót, majd slattyogok lustán a srác mellé, hogy az üst fölé hajoljak. - Kit szeretnél megölni? - pillantok hátra vállam felett kíváncsian csillanó tekintettel, majd lépek hátrébb egyet. - Jó, most komolyan. Ez mi szeretne lenni? - lehet a srác csak a gasztronómiai nem adottságait próbálgatja itt éppen, és összedob egy húslevest a háztársainak titkiben. Honnan tudod, hogy nem haver? Mondta? Nem. Na látod. Minden lehetséges kérlek, ha elég erősen hiszel benne. Ez akkor nem működőképes, ha mondjuk egy feldühödött kentaur horda rohan feléd, akkor lehetőség szerint keress már egy búvóhelyet. Ez volt a Móric-féle túlélési szabálykönyv első része. Valószínűleg több rész nem lesz egyébként, mert még én sem élem túl, márpedig magamnak hasonlóan fasza tanácsokat szoktam adni. Meg lehet kérdezni Kendét, de inkább ne tedd, pls. Elrontaná a leves illúzióját, amiről eszembe jut, hogy kajás vagyok, szóval táskámat dobom előre, cipzározom ki és kezdem el kutatni a zacskó… magkeveréket. Wtf, ez nem az. Elhúzott szájjal dobom az asztalra, majd kutatok tovább, míg végre kezembe kerül a zacskó mini csoki válogatás. Tudod, ami a mugliknál van és mindenféle csoki van benne, csak kicsibe. Könnyen bontom ki, majd fordulok a srác felé. - Kérsz? - nyújtom felé a zacsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Amikor sikerült végre összekaparnia magát a földről, értetlenül kezdte el lapozgatni a tankönyvét. Még imbolygott kicsit, de már meggyőzte magát arról, hogy egy kaparó toroknál nem fog több mellékhatással találkozni a nap hátralevő részében.
 - Altatóital... kéne, hogy legyen. - Amíg a srác Zalán üstjének tartalmát tanulmányozta, addig ő végigfuttatta ujját az említett bájital receptjén. Lapozott egyet. Knarl tüske. Furcsállta is, hogy az alapanyaglistán nem szerepelt, de a leírás már tartalmazta. De hát...
 Ujjaival idegesen játszadozni kezdett a lap sarkával, ami épp a kezében volt. Már majdnem a recept végénél tartott, amikor észrevette, hogy a szóbanforgó lap nem egy volt, hanem kettő. Megütközve bámult az összeragadt oldalakra és idegesen választotta szét azokat, hogy megnézze, mi rejtőzik rajtuk. Nyilván az altatóital receptjének a vége. És egy Kenőcs mágikus kelésekre nevű bekezdés eleje.
 Amatőr idiótának érezte magát. Mert hát az volt. Kezével a halántékát kezdte masszírozni, amikor meghallotta a zacskó zörgését. Értetlenül bámult a másikra. Talán ő nem érezte, milyen bűzt áraszt a kotyvaléka? Kinek van gyomra ilyenkor rágcsálnivalóhoz? Aztán belegondolt, hogy a csoki legalább egy kicsit javítani tudna kudarcérzetén. Márha meg tudná enni anélkül, hogy köhögőgörcs törne rá megint. Szó nélkül túrt bele a zacskóba, majd ujjai közt kezdte el forgatni az édességet. Egy biccentéssel azért jelet adott annak, hogy hálás, amiért megkínálták. Felült az asztala üres sarkára, úgy folytatta néma küzdelmét a csokidarabbal történő szemezésnek. Nem merte hangosan kimondani, hogy mire jött rá a bájitalát illetően, de valószínű a másik már kitalálhatta, mi volt a gond forrása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hát haver, én inkább megmaradtam volna abban a tudatban, nagyjából örök életemben, hogy levest főz a háztársainak. És egyébként valószínűleg ezzel jártunk volna a legjobban, mert, ha emlékeim nem csalnak, az altatós gecerájnak nem így kell kinéznie. Még a szag sem stimmel, ahogy mélyebbet szippantok belőle, ami nem tántorít el attól, hogy kicsapjam a csokit a táskámból. És amíg én turkálok, a srác sem rest megtenni a lapok között. Hangosan és pf-ölve röhögök fel, amikor meglátom, hogy két lap összeragadása okozta a problémát, így meg már minden a helyére kerül. Mindezek fényében, mégsem lehet jó ötlet a leves főzés a spanoknak.
Szóval kicsit még röhögcsélve kérdezem meg, hogy kér-e, kis tétovázás után csap le rá, mint karvaly madár a pocokra. Kiveszem magamnak is a szimpatikus darabot, kibontom, hopika már a számban is van, majd a nyitott zacskót teszem az asztalra, hogyha szeretne még venni, akkor megtehesse. A magkeveréket dobom vissza a táskámba, amit a földre csapok és csapom össze a tenyerem. - Na fiam! - dörzsölöm is össze őket. - Az van, hogy brutálisan régen kellett ilyet csinálnom, szóval a nagy részét rád bízom, de segítek. Maximum felgyújtjuk a kastélyt, semmi baj. Van egy ikrem, majd ráfogjuk - legyintek egyet felé. Kihívás elé vagyok állítva, ráadásul egy bájitallal. Szerinted fogom magam és kisétálok? Hülyének nézel, ember? Soha vissza nem térő alkalom, hogy ismét bebizonyítsam mekkora istenkirálybrutálcsászár vagyok, hogy mindenki csak pisloghasson. Kivéve, ha tényleg felgyújtjuk az iskolát, de ez legyen a legkevesebb. Amúgy is, nem az a lényeg, hogy én túléljem, ha valami balul sül el? Kékjeim esnek a srácra. Jó, meg a kis srác is élje túl, és akkor mindenki nyert.
- Lássunk neki, mert már így is elkéstem - kérlek. Nemhogy elkéstem, de már régen a helyszín felé kellene sétálnom minimum, hogy a tizenöt perc múlva kezdődő nagyon fontos megbeszélésre odatoljam a képem. Vajon az opció még nálunk, hogy eltévedtem? Úúú, sokkal jobb öteltem van! Mutatóujjamat emelem fel a srác felé, telefonomat előkapva pötyögök egy gyors üzenetet testvéremnek, hogy menjen már el helyettem, a jelvény a szokásos helyen, és blablabla. Problem solved. - Elkéstem, de mennek helyettem, úgyhogy… muti azt a receptet - nyúlok ki a könyvért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Csendben tűrte, ahogy kiröhögik. Megérdemelte. Gyorsan betömte a csokit, mintha annak varázsereje lenne és vissza tudná csinálni vele az egész hóbelebancot. Majd amikor meglátta, hogy a fiú összecsapja két kezét, felpillantott rá teli pofazacskóval. Értetlensége nem hagyott alább, sőt. Ki ez a srác? Jól értette, hogy segíteni akar neki?
 - Egy kevdő fintű bájipallal sfak nem le'et gyújtogatni... ugye nem? - még mindig tele volt a szája, úgy beszélt. Amikor a másik megemlítette, hogy késésben van, Zalán gyors lenyelte a falatot, hogy érteni is lehessen, amit mondd - Ha elkésel, akkor miért...
 Beléfojtották a szót egy intéssel. Amúgy is elhallgatott volna a szerkezet láttán, amit a fiú a zsebéből halászott elő. Tudta, hogy vannak fiatalok, akiknél divat mostanában megbűvölni mugli tinédzserek használati tárgyait, de ez a ketyere túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy Zalán kitalálja, mégis mire való. Sűrű pislogások közepette bólintott egyet, amikor biztossá vált, hogy adódott egy segítő keze.
 - Hát jó. - leugrott az asztalról és megint maga elé húzta a tankönyvet. - Macskagyökér. Levendulavirág, futóféreg nyálka. Standard bájitalkeverék... Szerinted ki tudjuk javítani ezt, vagy kezdjek egy újat? - Kételkedve pislogott félresikerült munkájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Határozottam bólint, nyugtázza, hogy a másik beleegyezett szándékába. Az állatka marad a kezében, ott, ahol most jó helyen van. Biztonságban ugyan nem, de legalább szem előtt van, és biztos nem csinál semmit. Mert látott már embert állatra ordítani, nem is egyszer, és el sem tudta képzelni, Zalán hogyan reagálna, ha a kisállat összepiszkítaná a táskáját belülről. Ő sem szereti a kiabálást, és tudja, a patkány sem örülne a dolognak. Ramónát nem zavarj, ha a pulóvere koszos lesz, majd leporolja, esetleg ki is mossa, ha kell magának, mert nem szereti feleslegesen dolgoztatni a manónak. Pláne mert kirázza tőlük a hideg, bármilyen kedves is némelyik. A többi mondjuk annál mogorvább, úgy pedig nehéz bármelyikükkel is barátságot kötni. Azok a hatalmas fülek!
Ramónának nem jut eszébe, hogy elvileg boszorkány, és a talárja zsebében lapul egy varázspálca, amivel tud varázsolni. Nem, neki még mindig idegen és nehezen befogadható dolog, hogy itt az emberek fapálcákkal rohangálnak, amikből szikrák törnek elő, ha gazdájuk úgy akarja. Vagy néha akkor is, amikor nem úgy akarja. Nem érti, hogyan lehet a semmiből vizet vagy tüzet teremteni, lebegtetni dolgokat, esetleg szakítani vagy összeragasztani egy anyagot. Ha Zalán valóban varázsol majd, talán még jobban megijed majd a lány, mint attól az ártatlan lépéstől.
- A természetes környezetében a helye. Lehet, hogy elkapják újra, de ez a természet rendje. A tápláléklánc aljára született. Tápláléknak. - Aki először hallja beszélni Ramit, annak nagyon ridegnek tűnhet, ahogy a tudományról beszél. Ráadásul igen nagy kontraszt van aközött, ahogy egyik pillanatban még védi a rágcsálót, a következőben pedig már tápláléknak nyilvánítja. Az ő fejében azonban megvan az indok: nem akarja tálcán kínálni a baglyoknak a patkányt. Mert szerinte nem az embernek kell megetetnie az állatot. Hiszen akkor a bagoly ellustul, a patkánynak meg esélye sincsen elmenekülne. Ha azonban elengedi a kis, barna állatot, biztosítja számára, hogy menekülni tudjon, a bagolynak pedig meg kell küzdenie azért, hogy táplálékhoz jusson. Az embernek semmi köze az egészhez.
Mintha el is lenne döntve az egész lassan kifelé indul. Nem tudja, a fiú követni fogja-e, vagy van még dolga a baglyokkal, fogalma sincs, hogyan kérdezzen rá, így inkább csak megy. Kezében a patkány kicsit mozgolódni kezd, érzi, hogy valami történik. Rami pedig a lépcsőn indul lefelé. Valahol az ötödik vagy hatodik lépcsőn áll meg aztán, és néz vissza, vajon Zalán követi-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az van, gyerekek, hogy sokkal jobban is ki tudnám röhögni a srácot, de - jön a plot twist - visszafogom magam. Nem lehet mindenki akkora császár Bájitaltanból, mint én, és ez miatt nem lesz kevesebb az előttem álló. Csak bénább. És gázabb. Míg én brutálkirálycsászár vagyok. Plusz úgy valóban nehéz abszolválni az eléd letett receptet, ha összeolvasol kettőt, és még meg is lepődsz a végkimenetelen. De, hogy mindenki lássa mennyire jó arc vagyok, még a csokimat is megosztom vele, amit úgy töm a fejébe, mint egy óvodás. Így is van! - császár, 2021.08.06. - idézés haver, csak megjelölöm a forrást, mert én ilyen törvénytisztelő polgár vagyok. Szívesen.
- Aha - biccentem félre fejemet, ahogy próbálom megfejteni, mégis mit beszél. Kihívás elfogadva, igazi kódfejtő vagyok. Nem mintha meg kellene erőltetnem magamat. - Hát, tesó, ha te csinálod, lehet bármilyen szintű, benne van a pakliban, érted - vigyorodom el szélesen, majd bontok ki még egy csokit és dobom a számba, miközben intézkedek. Fontintézkedés történik, különben elbarackol a Rellon vezetőség, azt meg nem kellene hagyni, szóval a B terv tökéletesen jól jön most. A kérdés után hajolok az üst fölé, hogy jobban szemügyre vehessem, ami benne csinál valamit. Rendesen mindjárt életre kel a srác kotyvaléka. Kékjeimet vezetem a könyvre, majd vissza az üstre, halkakat hümmentek, mint akinek komolyan ennyi idő kell gondolkodni.
- Van ötleted, hogy javítsd ki? Mert akkor hajrá - mutatok az üstre kétkedve. Esélytelen, hogy a már belekerülő hozzávalókat tudjuk semlegesíteni a receptbe beírt hozzávalókkal. - De én újat kezdenék a helyedben, tuti, ami biztos alapon - meg mondjuk a túlélésünk miatt. Nem hiszem, hogy okos döntés lenne még rácsapatni pár eredeti hozzávalót a már meglévő löttyre. - Apropó, Móric vagyok - egyenesedem fel, majd bontok ki még egy csokit. Én mondom, hogy ez a mennyország.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Üresen meredt maga elé egy darabig, amíg végiggondolta Ramóna okfejtését az állatvilágról és a természet rendjéről. Talált benne igazságot, de az nem nyugtatta meg őt különösebben. Persze, ez egyfajta körforgás, de nem volt kellemes belegondolni, hogy az erőfeszítés, amit az adott pillanatban tesz valaki egy másik lényért, hiábavaló, mert a következő pillanatban úgy lenne a helyes, ha inkább a sorsára hagyjuk.
 - Akkor... kivisszük őt? - kérdezte, amikor látta, hogy a másik elindult. Tétován lépett egyet, mert még mindig nem tudta eldönteni, mikor lépi át Ramónának azt az érdekesen meghúzott komfortzóna vonalát. - Hé, várj meg! - Futva eredt utána, amikor a lány már lefele tartott a lépcsőn. Ha már az ő okán került a lányhoz az állat, segíteni akart neki megtalálni a tökéletes helyet, ahol a legjobb esélyekkel indulhat útnak a vadonban.
 Nem volt biztos abban, hogy a lány pozitívan viseli a társaságát, de arra már rájött, hogy a hirtelen mozdulatok, a zajok és a túlzott kíváncsiság rossz taktika vele szemben. Próbált lefele menet nem túl sokat beszélni, csak arra kérdezett rá, hogy neki van-e háziállata. Viszont sokkal kényelmesebbnek találta valamiért, ha csend volt közöttük. Sosem érzett még ilyet, idáig kizárólag a kínos csend fogalma létezett neki más ember mellett. Biztosan azért, mert lerítt Ramónáról, hogy ő ilyenkor érzi jól magát.
 A patkánymentő akció után udvariasan igyekezett megköszönni a lány segítségét. Hogy vigyázott a holmijára, na meg a zsebkendőt is. Megjegyezte magában, hogy ha Ramóna nem tartja őt púpnak a hátán, szívesen lógna még vele, csak kicsit nyugodtabb körülmények között. Ezt követően eldöntötte, hogy nem fog sokat szöszölni a sebével, inkább felbaktat a gyengélkedőre, ott pillanatok alatt el tudják neki tűntetni az ilyesmit.
 Visszaúton az iskola felé már azon gondolkodott, hogy túl korán küldte el azt a levelet. Igazán beleírhatta volna még, hogyan lett futólag barátja a bagoly, a patkány és az unikornis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Dehogy tudom, hogyan javítsam ki, mert mint ahogy a mellékelt ábrán látszik, - itt az üstre mutat - nem értek hozzá.
 Azt már nem merte hozzátenni, hogy még olvasni sem könnyű neki a szavakat a könyvből, mert nem volt nála a szemüvege. Idáig szerencsére senki nem vette még észre, hogy olvasószemüveg kell neki, max a tanárai gondolhatják azt róla, hogy lassú a felfogása, vagy csak simán összekeveri a betűket. Mindegy, minél később derül ki, hogy pápaszemes, annál jobb. Sosem adott igazán a külsejére, főleg nem mások véleményére, ezt az egy dolgot kivéve.
 Memorizálta az összetevőket, majd a fiú javaslatát megfogadva körbejárt a teremben, hogy összekaparja azokat a dolgokat, amiket már elpazarolt az előző kotyvalékhoz.
 Egy pillanatra megállt, amikor a másik bemutatkozott neki. Hallomásból már jól ismerte a Mórocz fivéreket, de még egyszer sem volt lehetősége összeakadni velük. Levitás társai óva intették őt úgy összességében a rellonosoktól, így csak akkor járt az alagsorban, ha tényleg muszáj volt. Márpedig most muszáj volt. Nem tudta eldönteni, hogyan álljon hozzá Mórichoz, nem akart előítéletes lenni. Hiszen megkínálta őt csokival. Aztán még fel is ajánlotta, hogy segít. Igaz, kicsit kárörvendett a bénázásán, de azt tényleg megérdemelte.
 - Zalán - mutatkozott be tömören, miközben az üvegcsék címkéjét vizslatta - Mondd csak kedves Móric, ennyire jártas vagy a bájitalokban, hogy itt költöd rám a drága idődet és az édességed, vagy csak hobbiból szeretsz örömködni mások szenvedésén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Aj, gyerekek. Tiszta szegény csóri, ahogy itt bénázik a bájitallal. Nem fontos. A lényeg az, hogy én meg brutál jó arc vagyok, amiért maradok segíteni. Igazából az eredeti tervem tényleg az volt, hogy megállok, kicsit kiröhögöm, majd megyek a dolgomra, de így sokkal jobb, mert végül is, poénosabb nézni, ahogy szenved, mint valami vezetőségi izén ücsörögni, és csak arra figyelni, ahogy Nora ajkai mozognak. Na ugye. Még hálás is lehet nekem mindenki. Ahogy neki is, amiért nem ezt próbálja meg kijavítani, hanem inkább neki áll egy másiknak. Nagyon ügyes, én megadnám neki a K-t, Rudi bácsi. Tetszik hallani? Telepatikusan küldöm az információt. Vigyorogva bólogatok szavaira, ne csak gondolatban erősítsem meg, mennyire támogatom az ötletet.
Ha a hírem meg is előzött - ami nem lenne meglepő -, akkor sincs baj. Eggyel több előítéletes levitás már nem oszt vagy szoroz az életemben, végül is a legtöbbet így szedtem össze, szóval csak amolyan mellékszálon nyomom be a nevemet, miközben tömöm a következő adagot a fejembe. Bólintok a nevére, majd állok meg a rágásban. Nagyot nyelek, majd röhögök fel.
- Hallod, tes, mi ez a mesterkélt szöveg? Hány éves vagy? 72? - röhögök tovább, majd már csak rázkódó vállakkal emberelem meg magam és segítek neki előkészülni, amíg ő a hozzávalókat kapargatja össze - Mindkettő. De a második mindig is szimpatikusabb opció - az üstöt lebegtetem le a láng fölül, cserélem ki egy tisztára, ami mellé kimérem a vizet, majd derekamat döntöm az asztalnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt. - Szeretem a Bájitaltant, jó is vagyok benne, miért ne kamatoztathatná más is a tudásom? - vonom meg vállamat. A zacskóhoz nyúlok kiszedek két darabot, az egyiket Zalán felé dobom, ha már lepakolta a hozzávalókat, a másik a számba kerül azonnal. Mindig legyen nálad nasi. Alapszabály. Most legalább nem bébirépa van nálam. Haladunk, jól van. Titta fejlődőképes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Fapofával reagálta le a korára tett említést. Észrevette már egy ideje, hogy a beszédét sokan szokatlannak találták az iskolában. Először azt hitte, hogy csak a lányok értetlenkednek afelett, amikor udvarias velük. De ha már Móric is ezt mondja, akkor valami más kell, hogy legyen. Nem sok korabelivel beszélgetett kicsiként, ezt aláírta, a mugli szomszédaival ütötte el néha az időt, velük meg nem mert olyan sokat beszélni. Félt, hogy akaratlanul leleplezi a családját előttük. Na és ott volt még Szofi, az unokatestvére... Ő meg mindig olyan gyorsan és olyan érdektelen dolgokról hadovált, esélytelen, hogy Zalán eltanult volna tőle bármit is. Minden bizonnyal a nagyszülei tehettek rá olyan hatást, amitől ráragadt a körülményes beszédstílus.
 - Legalább őszinte vagy - mondta gyorsan, majd nyelvét kidugva próbált egyensúlyozni a felpakolt üvegekkel, hogy visszavigye őket az asztalhoz. Egyet sem tört el, eddig szuper - Az előző mondatod után nem fogod tudni bemesélni nekem, hogy nem kérsz semmit a segítségért cserébe. De el kell, hogy szomorítsalak: csóró vagyok, mint aki furkászt látott. - tette hozzá viccelődve.
 Felbontotta a levendulavirág üvegét, hogy a mérlegre szedjen belőle. Fejét hitetlenkedve rázta, ugyanakkor mosolyogva nézett Móricra. Épp csak le tudta rakni a dugót a kezéből, amikor észrevette a felé szálló csokit. Jobbját felemelte, úgy kapott az édesség után. Sikeresen. Volt csoki, nincs csoki. Lehet, hogy nem művelt úgy csodát vele, ahogy szerette volna, de a kedve már nem volt olyan szétkenődött, mint pár perccel azelőtt.
 Rövidesen minden alapanyagot kimért magának. Annyira fellelkesült, hogy már kezébe vette a levendulát, hogy ő majd jól beledobja az üstbe, hiszen az kell bele legelőször. Annyi különbséggel, hogy a könyv szerint porrá kellene őrölni előtte.