36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastély - Északi szárny - összes hozzászólása (1136 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] Le
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 23. 11:02 Ugrás a poszthoz

Kornél


- Ez nem igazán fair veled szemben - vallotta be, majd a sütibe harapott és elcsendesedett. Persze, panaszkodott ő arról, hogy a nagyapja tovább szeretné ruházni rá a családi örökséget, de... ez azért sokkal komolyabbnak hangzott. Lehet, hogy köze van az aranyvérnek hozzá? Őt talán azért nem piszkálták ennyit, mert neki nem folyik arany az ereiben. Bár sosem éreztették vele, hogy ez valaha gond lenne, így nem is folytatta a gondolatmenetet. Buta ötlet volt.
 - De azt a bátyádnak is észre kéne vennie, hogy ez neked nem tetszik. Azt hittem, hogy jóban vagytok. Én nem éppen bátorságnak nevezném azt, hogy elmenekül a kötelességei elől, hogyha ezzel a te nyakadba akaszt plusz terhet. Miféle testvér az olyan?
 Hirtelen lekapta a tekintetét Kornélról, mert az utolsó mondatát nagyon tapintatlannak érezte. Mégis kicsúszott a száját valahogy.
 - Bocsánat - tette hozzá halkan.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. december 23. 11:04
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Reményi Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 25
Összes hsz: 31
Írta: 2021. december 25. 22:10 Ugrás a poszthoz

Zalán

Nem mondom, hogy nincsenek hátrányai, hogy tanárgyerek vagyok, de lássuk be, hogy sokkal inkább előnyökhöz juttat. Az, aki szereti a szüleimet engem is szeret, és ezért kivételes jóindulattal bánik velem, legyen szó beadandóról, vizsgáról vagy bármi ilyesmiről. Jó, persze ennek a fordítottja is igaz, mert jól meg tudnak ám szivatni is, de inkább a mérhetetlen pozitivitást tapasztalom - hála Merlinkének. Na de mondjuk Rudi bácsi pont olyna, akinek a szívébe én magam ástam alagutat. Tudom, hogy az ősz hajszálainak nyolcvan százalékát nekem köszönheti (és ez még csak az első évem!), na de azt is tudom, hogy amúgy rajongva szeret engem, és majdnemhogy a kedvenc diákja vagyok. Egyrészről imádnivaló vagyok és cuki, hogyne szeretne. Másrészről kenem-vágom a tárgyát, és minden tanár szereti azt, aki remekel az óráin. A bájitaltan tipikusan olyan, amihez nem kell sokat tanulni meg ilyenek, így a lustaságom nem akadályoz meg abban, hogy kiteljesedhessek.
Ez a hosszas felvezető az ok egyik fele. Az ok, hogy követtem csóri Zalánt a laborba. A másik fele az, hogy unatkozom, és bízom benne, hogy ez jó buli lesz. Meg amúgy szeretek ám segíteni, csak ez nem mindig látszik.
- Olvasd tovább - tanácsolom az ajtófélfának támaszkodva költői mivan kérdésére. Azt hiszem, ezzel most kicsit a szívbajt hozom rá, de sebaj.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2021. december 30. 15:22 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Csak egy vállvonásra telik tőlem Zalán szavaira. Hiába mondom, hogy mi fair és mi nem, előbb vagy utóbb el kell fogadnom, hogy az a sorsom, hogy a család örököseként átvegyem apám pozícióját a Minisztériumban. Messze van még, de ha ilyen gyorsan telnek a napok, hamarabb fog eljönni ez az idő, mint azt sejteném.
Megszeppenve pislogok rá, ahogy kifakad. Fájnak a szavai, lehajtom fejemet, ahogy elszégyellem magam. Minden szava igaz, és tudok róla, hiszen nem burokban élek. Van szemem, és látok vele. Kékjeim esnek a lábamra, ami meg-megremeg attól is még, hogy rosszul tartom, így térdhajlatomba nyúlva húzom feljebb kicsit. Hiszen a lábam is…
- Semmi baj - mosolyodom el magam elé, majd fordulok Zalán felé, hogy láthassa: a mosolyom őszinte. - Igazából nem elmenekült, csak közölte, hogy ő nem fog itt továbbtanulni, így anyáék nyugodt szívvel küldték el a Roxfortba. Még talán meg is könnyebbültek - teszem hozzá az utolsó mondatot halkan. - Öm… próbálkozu- próbálkozom jóban lenni vele, de ő más, mint én - mosolyodom el ismét. - Anyáék esélyt sem akarnak neki adni, hogy megmutassa mennyire jó a kviddicsben például. Elvakultan azt látják csak, hogy én milyen jó vagyok a lovaspólóban, vagy milyen szépen játszom a hegedűn - vonom meg vállaimat, ismét magam elé figyelek. A szőnyeg mintái valahogy nagyon érdekesnek tűnnek, főleg most.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. január 1. 00:01 Ugrás a poszthoz

Kornél

- Egy minisztériumi poszt mégsem egy trón - jegyezte meg száját elhúzva. Hosszú szünetet tartott, mielőtt újra megszólalt volna. - Egyikőtöket sem kéne ilyesmire kötelezni, ami azt illeti. És... akkor mi a terv? - kérdezte óvatosan. A szoba változásai már nem jelentettek akkora ingert számára, talán azért, mert most nem az ő érzései voltak előtérben.
 - Talán ha mindketten sikereket produkáltok abban, amit szerettek, meg tudnátok győzni a szüleiteket. Márpedig úgy tudom, hogy egyikőtöknek az gyerekjáték. - cinkos félmosolyt küldött barátja felé, hátha ezzel kicsit pozitívabb mederbe tudja terelni a beszélgetést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2022. január 1. 12:24 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Barátom kérdése telibe talál. Vállaim esnek be egyetlen pillanat alatt, ahogy fejemet hajtom le. Észre sem veszem, hogy a szoba jókedve szinte, mintha levágták volna, úgy tűnik el. Alsó ajkamat rágcsálom, és nem tudom, hogy a válasz ilyen nehéz-e, vagy egyszerűen nem akarom kimondani. Soha nem beszéltem ezekről még senkinek. Nemhogy a szüleimmel nem, de barátokkal meg főleg nem. Erre itt van Zalán - oldalra is sandítok rá -, aki úgy tűnik valóban aggódik és érdeklődik. Halkan nevetve dörzsölöm meg arcomat a hosszú csend után.
- Nincs tervem - vonom meg végül vállaimat. - Mindkettőt szeretem, nekem mindegy melyiket csinálom, és ha apa úgy dönt, én öröklök, nincs beleszólásom - ez a legaranyvérűbb dolog, ami valaha megtörténhet. Jó, a kényszerházasság még idetartozik. Ez a kettő az, amit minden örökös ki nem állhat, de mégis megteszik a családjukért, mert tudják miért születtek meg - azért, hogy fenntartsák a nevet.
Hangosabban, de nem bántóan hangosan nevetek fel.
- Eddig ez a taktika nem jött be - mosolygok tovább rá. - Valamiért Maxim nekik túl sok. Esélyt sem adnak neki - halkulok el a végére, majd rázom meg a fejemet, amit zavartan fel is kapok. Ó, bakker, túl sokat beszélek.
- Inkább beszéljünk másról, kérlek - fordulok felé rendesen. - Mesélsz nekem a nagyszüleidről? - hátha Zalánnak vidámabb történetei vannak a nagyszüleivel, mint eddig nekem. Vagy akár a szüleimmel is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. január 1. 23:42 Ugrás a poszthoz

Kornél

Lehet pont azért, mert nem az ő érzései voltak a szoba palettáján érzékelhetőek, egy idő után képtelenség volt figyelmen kívül hagyni, hogy valami nem oké Kornéllal. Nem kellett volna ennyire belemásznia a témába. Most már bánja. Az ujjai között forgatta esetlenül a következő sütit, nem tudta hirtelen, mitévő legyen.
 - Oké - bólintott szinte azonnal egyetértően, amint barátja terelni próbálta a témát. Amit Kornél választott, az előzőek fényében nem kellett volna hogy váratlanul érje, mégis nehezen sikerült elkezdenie beszélni.
 - Persze. Talán arról, amit te is hallhattál az előbb. Mamám nagyon ügyes volt a védőbűbájokkal. És nem csak a muglik ellen használta, hanem valahányszor el akart dugni előlünk valamit. Szülinapi ajándékokat vagy a desszerteket, amiket vacsorára tartogatott, ilyesmit. Az unokatestvérem egyszer elhitette velem, hogy a Magpies egyik hajtójának, Alasdair Maddocknak az aláírásával van elrejtve egy kvaff valahol a házban. - mosolyogva emlékezett vissza, milyen nevetségesen lelkes lett a feltételezéstől.
 - De sehogy nem találtam meg, szóval Szofi azt tanácsolta, hogy vegyük kölcsön a nagyi pálcáját. Már akkor rá kellett volna jönnöm, hogy nem volt semmiféle labda, csak ki akarta próbálni a pálcával, hogy az általa költött vers mennyire működik bűbájként. A mama nagyon ki volt akadva, amikor meglátta - újra felcsendült a távoli gyerekkacagás és az éles női hang, ami Zalán után szólt. - Utána szaladtak velem a gyógyítóhoz, mert megállás nélkül nőttek elöl a metszőfogaim. De szokás szerint én vittem el a balhét. Mily meglepő... Sok ilyen jó emlék van. Bár az utóbbi évekből egyre kevesebb. A legutolsó az.. hát az nem éppen volt kellemesnek mondható. Nem voltam túl kedves vele. Most meg már hiába akarnék az lenni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. január 1. 23:43
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2022. január 2. 18:51 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Soha nem beszéltem ezekről a dolgokról még senkinek. Kicsit úgy érzem, hogy még magamnak is nehezemre esett bevallani: tartok a jövőmtől. Bár a legtöbb döntést az életemben magam hoztam meg, vagy észérvekkel kiharcoltam a szüleimtől, de ez most teljesen más. Aranyvérűként eleget kell tennem a családom elvárásainak, tovább kell vinnem a nevemet, és méltó utódjának kell lennem a jelenlegi Athanaczkovics család fejének. Véletlen sem nagy teher, dehogy. Pontosan ennek elfelejtése érdekében kérem meg Zalánt, hogy inkább ő meséljen, amit szerencsére készségesen meg is tesz.
Minden figyelmem barátomé, miközben mesél. Halkan nevetek fel, hogy mégis mi volt az unokatesójával a tervük, és bár a rossz érzés minimálisan enyhül a saját családommal kapcsolatban - hiszen nekem nincsenek ilyen vidám emlékeim az unokatestvéreimmel -, azért még bennem van. Lényegtelen, ahogy a történet halad előrébb a szoba úgy világosodik ki, hiszen az érzelmeim is nagyjából a helyükre kerülnek. A háttérben felcsendülő gyermek nevetéssel nevetek én is. Arcomat tenyerembe támasztom, ép lábam térdén támasztom meg könyökömet, amikor folytatja. Lassan, akadozva egyenesedem fel, alkarom esik lábamra, ahogy figyelek. Ajkaim elnyílnak az utolsó mondatra.
- Részvétem - mozdul kezem, hogy Zalán vállára tegyem, rászorítsak kicsit, majd húzzam is vissza azt. Nem szeretnék tolakodó lenni. - Szerintem a nagymamád a jó emlékekre emlékszik. Mi értelme lenne a rosszakon rágódni, ha vannak sokkal jobbak, amikre gondolhatsz? - mosolyodom el kedvesen barátomra. - Ha... ha szeretnél, beszélhetsz róla. A találkozásról. Meghallgatlak - fürkészem arcát. Nem merem azt mondani, hogy segítek is, hiszen nem tudom, hogy tudnék-e, vagy hogy képes lehetek-e rá egyáltalán. Ne ígérgessek a nagyvilágba, ugye?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. január 2. 21:41 Ugrás a poszthoz

Kornél

- Persze, tudom én - motyogta s ő is észrevette magán, hogy amint kényessé vált a téma, kerülni kezdte Kornél pillantását. A vállára tett kéz azonban megnyugtatta, mert ezt annak vette, hogy barátja nem bánja, hogy nem sikerült annyira vidámra a nosztalgia, mint amennyire szerették volna. - Csak még egészen új. És így kicsit fura ez így halottak napja környkéném. Apáék majd visznek neki virágot. De én nem tudom, mit csináljak.
 Megállt egy kicsit, hogy mély levegőt vehessen. Az otthoni illatokat újra érezni kezdte, azok segítettek valamennyit.
 - Mielőtt eljöttem Bagolykőre, náluk töltöttem pár napot. De valami nagyon nem volt rendben nagyszüleim között. Minden kis lényegtelen dolgon összevesztek. Minden volt az a néhány nap, csak nem kikapcsolódás. És úgy látszott, hogy mindig mamám kezdte. Még akkor is, amikor ott voltam velük a szobában. Egy idő után én is dühös lettem miatta. Mindenfélét a fejéhez vágtam, hogy... miért nem képes felnőttként viselkedni, meg hogy nem akarom látni, ha folyton ilyen, és hogy... szóval inkább visszamentem anyáékhoz. Utána meg jöttem suliba. Innen küldtem neki egy levelet, amiben bocsánatot kérek tőle, de azt már nem tudta elolvasni.
 Hagyta, hogy a szavak leülepedjenek. Hátradőlt a kanapén és a légzését figyelte. Felkavaró volt ezt így kimondani, de közben valamitől könnyebb is lett a lelke. Legalábbis sokkal könnyebb, mintha továbbra is ott maradt volna a nagyterem hangzavarában a zsibongó, gondtalan diákok gyűrűjében.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 5. 13:32 Ugrás a poszthoz

Lénárt

Bőrig ázottan lépek be a laborba nyűgösen és elég éhesen. Sikerült reggel kihagynom az evést, mert majdnem elkéstem az első óráról. Körbenézek a többieken és elégedetten látom hogy még nem érkezett be a professzor, így nem kell magyarázkodni a késésem miatt, ami körülbelül kettő perc volt. Ledobom a táskámat az első pad mellé, ahol még van egy szabad hely. Visszafordulok a terem sarkához, a kuka felé állva elkezdem kicsavarni a hajamból a vizet. Egy ázott kutyához hasonlíthatok, talán már le kellene vágatnom belőle. Próbálom úgy elvégezni a műveletet hogy ne piszkoljam be a falat a békaszagú vízzel. Mindig is békaszagúnak éreztem az esővizet, nincs ebben semmi probléma, valakinek kellemes és másnak kevésbé. Amikor helyet foglalok, magam mellé nézve felismerem a háztársamat Lénártot. Így már könnyebben, mikor becammogtam csak fekete foltokat láttam a vizességtől. Leveszem a vizes pulóvert, a padba begyűröm és egy hajgumi után kezdek kutatni, amit remélhetőleg a táskámba tettem a nagy rohanáskor reggel nyolckor. Tegnap egy egész doboz konyakmeggyet sikerült elfogyasztani Danával, amitől már annyira megfájdult a fejem hogy az íróasztalnál bealudtam. Nyakamat roppantva halászom elő a gumit, és gyors mozdulattal kontyba fogom a hajamat, és felgumizom. Nem áll túl előnyösen, de ma nem akarok tetszeni senkinek majd holnap.
- Sajnálom ha sikerült lefröcskölnöm egy kis vízzel, eskü nem volt szándékos. – fordulok Lénárt felé sajnálkozó tekintettel. Fehér ingem most szürkésnek tetszik a víztől, és nagyon átlátszik a fekete színű melltartóm. Hátrafordulok és a mögöttem lévő lány segítségével sikerül egy száraz pulóvert felvennem magamara. Még jó hogy kölcsönadta, de az még jobb hogy a nagy kapkodásban sikerült felvennem reggel a melltartót. Sokkal vidámabban szólok megint a sráchoz, bár nem tudom hogy hallja-e amit mondok, mert az esőcseppek durván verik az ablakokat, mintha százezer üvegszilánk ostromolná a kastély falait.
- A mai órán a feledékenység bájitalát vesszük majd, ha jól emlékszem. Tudod, mostanában jól jönne mert annyira szét vagyok szóródva.. Borzasztó. – panaszolom el a problémámat, amikor becsukódik az ajtó.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bácskai Lénárt
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 48
Írta: 2022. január 6. 10:44 Ugrás a poszthoz

Zayday

A székén hintázva bambul a táblára s közben egy vajas kiflit rágcsál. Feje már félig megszáradt, de még sündisznóra hajazó módon meredezik ezerfelé. Ruhája csak azért száraz, mert már nem az első rodeója ez. Van egy szupermenő sárga esőpelerinje az ilyen napokra (de a csuklyát nem szereti, mert belelóg a szemébe) - mert az ugye nem opció, hogy nem viszi Sissit ki reggel sétálni. Ha menni kell, hát menni kell.
Érkezik mellé egy táska, ami ritka esemény. Azért is ül elől, mert itt nem szívesen ülnek mások. És mert innen lát is valamit. Jó, talán ahhoz is köze van a dolognak, hogy még másodéven az első padba lett parancsolva, mert hátulról csak piszkálta az előtte ülőket. Meg aludt. Nem mintha nem lehetne elől is aludni. Vagy piszkálni másokat. De a tanárok már csak ilyen naívak.
 - Nem baj - ide-oda billentgeti a fejét, s csak nézi, ahogy próbálja összeszedni magát a lány. Tény, hogy került rá egy kevés a vízből, meg az asztalára, meg a könyvére, de annyira nem izgatja a dolog. Sissi rosszabb, pedig jóval kevesebb szőr van rajta, mint a lány fején haj.

Akkor is csak tovább tehénkedik szétfolyva, amikor beérkezik a tanár. Félhangosan felröhög Zay megjegyzésén - az irónia még őt sem kerülte el, bármilyen álmos is legyen épp.
 - Szükséged lesz rá - állapítja meg velősen, de egyáltalán nem bántóan. Szerinte.
 - Öh... van nálad egy toll? - Ahogy felveszi a táskáját a földről és kutatni kezd benne, rájön, hogy nem csak egy tollra lesz szüksége. - Meg egy lapod?
Az már szép eredmény, hogy elhozta a könyvét. És hogy nem késett, ellentétben másokkal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2022. január 8. 17:06 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Látatlan húzom el a számat, de valószínűleg nem látszik, mert a szoba ismét félhomályba borul. Szerencsétlennek feladjuk a leckét a tinifiús hangulatingadozásainkkal, meg kell mondanom. Kezemet húzom vissza, halkat szusszanok.
- Szerintem menj velük - szólalok meg pár másodperc után. - Vagy, ha nem szeretnéd mindenki előtt, akkor... - harapok alsó ajkamba, a másik irányba fordítom fejemet, majd ismét előre, és szusszanok halkat. - Elkísérlek, ha szeretnéd - végül is, erre vannak a barátok. Nem csak a vidám pillanatokban osztozunk, hiszen nem csak nevetésből áll az élet. És ezt valahogy szeretném éreztetni Zalánnal is: hogy mellette állok akkor is, mikor kicsit felhősebbek a dolgok. Soha nem volt még ilyenben részem, nem tudom mit kellene tennem igazából vagy mondanom, hogy ezt valóban éreztetni tudjam vele, de nem haladhatok olyan rosszul. Végtére is, még nem küldött el maga mellől.
Csendben hallgatom a történetet, és direkt nem nézek Zalánra közben. Talán így egyszerűbb kiadnia magából, mintha az arcába másznék. Ujjaimat morzsolom meg kicsit.
- Bár elolvasni nem tudta, de megírtad azt a levelet. Bocsánatot kértél, és szerintem ő is tudja, hogy nem úgy gondoltad - mosolyodom el halványan, csak felé sandítok. - Benned volt a szándék, aminek már elégnek kell lennie - bólintok aprót, majd figyelek ismét magam elé, ahogy az ismeretlen illatok kúsznak be orromba. - Biztos nem lehet könnyű, mert haragban váltatok el, de... mégis csak a nagymamád. Ismert téged - térdeimre simul tenyerem, kihúzom magam, ahogy halkan mély levegőt veszek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 9. 18:12 Ugrás a poszthoz

Lénárt

Egy ceruzával próbálom kipiszkálni a fülembe ment vizet, ami rettentően zavar. Kicsit meg kellene rázni, így nagyobb esélye volna hogy kijön. Nem szeretném a padtársam arcára fröcskölni még több vizet, így fog csikorgatva drukkolok magamnak, hogy ne dugjam fel az agyamig a cerkát. Miután pár cseppnyi vizet sikerül kiűznöm a helyéről, kihelyezem a tintásüveget, de amikor eszembe jut hogy van nálam rendes toll azt választom. Nincsen baj a pennával sem, de általában összekenem a kezemet vele, és egy talárom is odalett a tinta miatt. A legjobb viszont az volt, mikor másodévben egy teljes üveg tinta borult bele a táskámba. Sok pénzbe került az új táska és a tankönyvek is, de időben be tudtam szerezni őket. Egy papírzsepivel próbálom helyrehozni a képemet, mert tegnap tartottunk egy kis smink tanfolyamot is a szobában, ami muris volt, de úgy nézhetek ki mint akinek behúztak. Letörlöm hamar az arcomról, majd Lénárt kijelentésére halványan elmosolyodok. A tollamat a fejemhez teszem, és úgy teszek mintha fejbe lőném magam. Kérdésére, a táskámat az ölembe veszem és az előbb kérteket kirakom elé, és magam elé is.
- Tessék. Próbáltam nem összekenni festékkel és vízzel a lapot, ami mint látod sikerült is. Csak halkabban, mert.. – a tollal a tábla irányába intek, jelezve hogy a professzor elkezdte leírni az óra anyagát, és mivel is kezdünk órán? A jegyzeteléssel. Jó tanítási módszernek tartom, de szívesen állnék többet az üst fölött, mint hogy a padnál ücsörögjek. Jó helyzetben vagyok, mert jegyzetelés közben tudok csacsogni is, remélem a padtársam is. Az vihar csendesedni kezd, bár még mindig szinte vaksötét van odakint. A szél az még fúj rendesen, jó hogy védenek minket a falak. A tollak és pennák sercegése tölti be az egész termét, a fő zajt pedig a kréta adja.
- Tegnap, hogy-hogy nem voltál? Beteg vagy talán? Ilyen időben nem is csodálom, nekem se hiányozna más csak egy jó kis nátha. Más nem. – mondom, a táblára szegezve a szemeimet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. január 10. 13:12 Ugrás a poszthoz

Kornél

  - Nem, már mondtam nekik, hogy kihagyom. Meg kedves tőled is, de jobban örülnék, ha az első pécsi utad hozzánk kicsit derűsebb okból történne. - Alig láthatóan bólogatott, de ezzel inkább magát próbálta győzködni, mint barátját. Most már úgyis mindegy, nem? Már csak a saját lelkiismeretén tud könnyíteni és nem volt biztos abban, hogy segítene, ha elmenne holnap ahhoz a sírhoz.
 - Annyira váratlan volt, én bele sem gondoltam, hogy... Nem volt beteg, vagy... - nem volt képes folytatni, mert eljutott egy pontra, ahol minden erejét abba kell fektetnie, hogy ne szökjenek könnyek a szemébe. Egyszerűen nem szabad. Kornél előtt sem.
 Ismét sóhaj. Eső zaja csendült fel és nedves avar illata terjengett a szobában. Máskor imádta ezt, mert a hely mégiscsak kedves volt neki. Most keserédesnek tűnt az érzés.
 Bólintott még egyet a másik szavaira. Tudta, hogy nem haragudna rá. De azért jólesett, hogy valaki ezt fennhangon közölte vele.
 - Oké. Azt hiszem, hogy ez kicsit így - a levegőben köröztek ujjai, mert képtelen volt rendesen magyarázni. Arra gondolt, hogy most már kicsit sok az az inger, amit a szoba kreált neki. - Megnézzük, hogy vissza tudunk-e menni már a klubhelyiségbe? Vagy megvárjuk, hogy kijöjjön valaki? Ez így elég volt most.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bácskai Lénárt
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 48
Írta: 2022. január 14. 19:36 Ugrás a poszthoz

Zayday

Enyhe rémülettel figyeli a lány fülpiszkálását. Ki fogja szúrni a dobhártyáját. Úgy általában Lénárt lenne az, aki ilyesmit művel, totálisan gyanútlanul, de mástól látva még neki is feltűnik, hogy ez talán nem a legzseniálisabb ötlet. De mikor Zayday láthatóan túléli, ő is csak vállat von és továbblép.
Megkapja a tollat meg a papírt, s csak egy pillantásra méltatja a tanárt, nem mintha nem hallotta volna belépni, meg nem érezte volna meg messziről az arcszeszét, amit minden reggel magára ken. Azt is tudja, kik ülnek mögöttük, nem kellett hozzá megfordulnia s hangjukat se hallotta még. Az órán figyelés is általában úgy szokott lezajlani, hogy ő intenzíven bambul ki az ablakon vagy firkál egy lap-csücsökre, de közben fülel. Aztán még vele veszekednek, hogy nem figyel oda.
Ami néha igaz. Sokszor igaz. Jó - többnyire.
 - Hm? Nem voltam beteg, dolgoztam. - Lusta, halk hanghordozása ideális az első padban való pusmogásra. Azért most kapnak egy lapost pillantást, de egyelőre még nincsenek megszólítva.
 - Miről maradtam le? - Kérdése inkább reménykedő, mint szomorú. A bájitaltan azon kevés tantárgyak egyike, amiből még soha nem vágták el, de azért nem ejtett könnyeket egy kimaradt óra miatt.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2022. január 15. 22:34 Ugrás a poszthoz

Zselyke
Egy kíváncsi diák és a kedvenc tantárgyam
Ruha

A lány kérdésére aprót bólintok. Szám sarkában halvány mosoly jelenik meg, és az eddig egymásba font karjaimat is leengedem. Látom rajta, hogy nem akart ő szabályt szegni, csak elröppent fölötte az idő. Az ilyen néha megesik. Mégsem jó, hogy egyedül kísérletezget, hogy nem figyeli az időt. Ha pedig nem mondok neki semmit az esetre, talán később is megesik.
Arcomon a mosoly meglepődöttségbe csap át, ahogy alkudozni kezd. Na nem az alkudozás része érdekel, hanem, hogy meg akarja mutatni a főzetet. Fogalmam sincs, mit vár tőlem. Talán tanácsot? Hiába vagyok felsőbb éves, azzal valószínűleg nem tudok szolgálni a bájitalokkal kapcsolatban. Az ajánlása viszont nekem is tetszik, hiszen így nem én vagyok a gonosz, aki valami szörnyű büntető feladatot szab ki neki. Kitalálta ő magának, mégpedig tökéletesen a helyzethez illően.
- Ránézhetek, ha gondolod - lépek aztán az üst felé párat. Az illata nagyon kellemes, és látványra sem olyan borzalmas, mint sok bájital lenni tud. Azt viszont sosem találnám ki, hogy micsoda, ha Zselyke meg nem mondja a megoldást. - Az illata egész jó - hajolok kicsit még közelebb a főzethez. De semmiképp se túl közel, azért még mindig tartom a biztonságos távolságot. - Viszont lehet, hogy ez most jól sült el, attól még mindig úgy gondolom, hogy nem kéne ismeretlen bájitalokat főznöd egyedül. Pláne olyat, amit még nem tanultatok órán. - Azt nem akarom a fejéhez vágni, hogy másodikosként nem hiszem, hogy gyakorlott.
- És mi a terved most ezzel a főzettel? - pillantok aztán rá kérdőn. Mert az egy dolog, hogy megírja a büntetésképpen magára kiszabott dolgozatot, továbbra sem szabadna már a körletén kívül lennie. Az éntervem pedig az, hogy visszakísérem az Eridonba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2022. január 16. 09:24 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

- Ahogy gondolod - vonom meg vállamat. - Tényleg szívesen elkísértelek volna, de megértem, hogy nem szeretnél menni - lehet bűntudata van? Megérteném. Végül is összeveszett a nagymamájával, majd a nagymamája elment, és soha nem volt alkalma bocsánatot kérni tőle rendesen. Nem tudom átérezni, mégis mit érezhet, de enyhíteni talán tudnám. Bár azt nem tudom hogyan, mert annyira nem vagyok expert ötletelésből, mint láthatjuk.
További szó nélkül ülök közelebb. Kezemet a vállára teszem, ismét rászorítok, de most nem veszem el onnan. Másik tenyerembe támasztom államat, ahogy magam elé nézek. Az ismeretlen illatokra koncentrálok, az eső hangjára, az utána lévő illatokra, a zajokra. Óvatos mozdulattal veregetem meg a vállát, majd szusszanva támaszkodom térdeimre és állok fel szavai nyomán.
- Vágom - bólogatok egyetértően. - Nézzük - nyújtózom felfelé kicsit, majd oldalra kinyúlva fogom magamhoz mankómat. - Remélem nem több napos lesz ez az állapot. Kinézem a rellonosokból - nevetek fel halkan, majd Zalán oldalán indulok el a Levita felé. Lassan, de biztosan érünk oda, hogy totálisan felsüljünk. Még mindig nincs esélyünk bejutni, úgyhogy sok más levitással együtt, mi is a körlet előtt ácsorgunk, míg a Rellon bulin történtek futótűzként terjednek. A zöldek érthetetlen módon képesek még így is bulizni, bár még mindig tartom, hogy ők állnak az egész mögött. Nem is lenne meglepő, és szerintem, előbb vagy utóbb, úgy is kiderül, kiállt az egész mögött. De addig is... csak éljünk túl.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2022. január 17. 21:27 Ugrás a poszthoz

Kornél

Még úgy is felkészületlenül érte, hogy Kornél közelebb került hozzá, miután már egyszer hozzá értek. Megköszönte volna a kedves szavakat és a vigasztalást, de most képtelen volt többet mondani. Csak ült ott, a fiú kezével a vállán és meredt még egy darabig maga elé. Igen. Ennyi határozottan elég volt neki.
 Egy vállrándítással jelezte, hogy ő sem tudja, hogyan tervezték mindezt a rellonosok, csak abban volt biztos, hogy ma este igazán örült volna, ha messze lehetne a többiektől. Felállt ő is, körbenézett még utoljára a szobában, majd elindultak vissza a Levita felé. Próbálta memorizálni a visszautat. Most talán sok volt ez így egyszerre, de vissza akart térni később is arra a helyre.
 Karját összefonta maga előtt, amikor meglátta, hogy kisebb tömeg torlódott fel azóta a Szfinx portréjánál. Kicsit távolabb álltak meg tőlük, úgy várakoztak, bár egy idő után bűntudat ébredt Zalánban, amiért Kornélnak is ott kellett áldogálni vele, fájó lábbal. Szerencséjük volt, mert valaki éppen távozni készült a körletükből, így a bejárat jelszó nélkül is megnyílt előttük. Még szerencse. Nem akart ő már sehova sem menni ezen az estén.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vall Ágoston
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2022. január 23. 21:27 Ugrás a poszthoz

Laura Gracenek

Jól akar teljesíteni, különösen bájitaltanból. Maga is meglepődött, mikor kezdett világossá válni számára, hogy ezeket az órákat tartja a legizgalmasabbnak, ami valószínűleg Farkasházy professzor kiváló előadásainak köszönhető. Mindemellett úgy vette észre, évfolyamtársai kevésbé brillíroznak bájitaltanon, ő meg még is konyít valamennyire a dologhoz, amikor pedig úgy érzi, ő többet tud másoknál, ügyesebb, akkor még inkább bizonyítani akar, még inkább jobb akar lenni. Így hát úgy döntött, hogy kora este, még takarodó előtt elsétál a közeli Bájital-laborhoz, amiről eddig csak hírből hallott.
Szerencséjére egész közel van a klubhelyiséghez, így igen minimális esély van arra, hogy összefut másokkal a rellonosokon kívül. Háztársai nem zavarjak, legtöbbjük pont olyan magánakvaló, mint Ágoston.
Ahogy a bejárathoz ér, először az ajtóra tapasztja fülét. Meg akar bizonyosodjon arról, hogy senki nincs benn. Úgy érzékeli, totálisan üres a labor, így egy Alohomórával kinyitja a tölgyfaajtót.
Amint beteszi a lábát, meggyulladnak a fáklyák. Nehogy valaki pont erre járjon, s meglással mit művel, egy gyors mozdulattal és a Colloportus varázsige segítségével be is zárja az ajtót, s egyből a polcok felé veszi az irányt.
A Goulens bájitalt múlt órán vették, sajnos Ágostonnak sem sikerült tökéletesre, ezért döntött úgy, hogy gyakorlásképp ezt készíti el. Erősen szuggerálta a polcokat, miközben magában ismételgette a hozzávalók listáját. Hamar összegyűjtött mindent, a kellékeket pedig a középen álló asztalra pakolta. Egy pálcamozdulattal tüzet gyújt az üst alatt, amibe már bele is töltötte a vizet. Amíg az forr, addig egy tálba összekeveri a damijánát, az őrölt verbenát és a ragadós galajt. Ha emlékezete nem csal, pontosan ötven gramm kell a keverékből. Eztán az előkészített ezüsttőrét nyúl, hogy apróra vágja a Pleurisy gyökeret.
Próbál mindent jól  csinálni, ahogy Farkasházy professzornál látta, úgyhogy szorgalmasan sürög-forog az asztal, és a polcok között, akárcsak egy jó háziasszony.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2022. január 23. 21:48 Ugrás a poszthoz

Ágoston


Az a helyzet, hogy nem tudok mit kezdeni valakivel, aki sír, azon kívül, hogy a hátát veregetem, és azt mondom, hogy nem lesz semmi baj. De, mint tudjuk, ez nem segít. Az van, hogy bár nem lakom bent állandóan, de a nagypapi már megint kórházi ellenőrzésre lett berendelve, és mivel még kiskorú vagyok, ezért nem maradhatok otthon, egyedül, az meg nyilván halál ciki lenne, hogy vagy a szomszédba aludjak, ahol ott van Winter Cone, aki határozottan fiúból van, vagy a házvezetőmnél, ami meg még cikibb, mert, hát mert az. Ő is együtt lakik a testvérével, meg az unokatestvérével, akik szintén férfiak. A nagypapi is az, de ő a rokonom, és a nagypapám, szóval értitek. Nem fura.
Na de! Annak köszönhetően, hogy én most itt ragadtam, a nyakamba kaptam a zokogó Rebekát, aki azért sír, mert Csanáddal most lenne a randijuk, de totálisan tele van pattanásokkal, és az arca az izgalomtól egyre csak rosszabb és rosszabb kinézetet ölt. Én viszont, mint aki hivatalosan is utálja, ha valaki csak sír, de nem oldja meg a helyzetet, Rebekát Tami vállára fektettem át, én meg azzal az ígérettel, hogy csinálok pattansátalanítót, elrobogtam lefelé. Nem menekültem, esküszöm megoldom. Amúgy is, a nagy izgalomra, pontosabban arra, hogy több, mint harminchárom alkalommal hangzott el fél óra alatt a "pattanás" szó, érzem, hogy nekem is fog nőni egy pár az arcomon, legalábbis már haluzom az orromhoz, a homlokomra, a szemöldökeim közé, a számhoz, az államhoz, vagyis oda, ahol Rebekának ténylegesen vannak, így hát nem várhatok egy percet sem, mert, mondjuk én jól viselem őket, csak nem szeretem. Meg kell oldanom a krízist, ha én ma nem alszom ki magam, akkor valaki nagyon pórul jár.
Azt tudom, hogy Rudolf bácsi nincs itt, így tőle nem kérhetek segítséget, szóval nekem kell megoldanom, ha csak vész esetén nincs a bájitallaborban. Csettintek az ujjammal, mint aki most oldott meg minden bajt, és úgy vágom ki az ajtót, mintha ne lenne holnap. Vagy ne lenne ott senki, de nyilván van valaki, amire felsikkantok, mert hát meglepődtem. Jé, hogy egy ekkora helyen másnak is vágya legyen bájitalt főzni. Hát tényleg döbbenet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vall Ágoston
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2022. január 23. 22:11 Ugrás a poszthoz

Laura Gracenek

Szerencsére Rolló elixírt is talált, ez kifejezetten megkönnyíti munkáját, nem kell azzal vacakolni, hogy csalánból, aszfodéloszból, meg még miegymásból ő maga készítse el. Bár nem ártana azt is kigyakorolni, mi van ha a vizsgán pont a Rollót fogja számon kérni a professzor... Végül Ágoston csak megvonta a vállát, és a fiola tartalmából lassan, vigyázva, próbált négy cseppet belecsepegtetni az üstbe. Úgy döntött, ha sikerrel jár a Goulensszel, akkor majd utólag elkészíti a Rollót. Már majdnem meg volt ez a lépés is, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó egy sikítás kíséretében. Ágoston úgy megdöbbent, hogy menten elhajította a fiolát, s előrántotta varázspálcáját az ajtó felé szegezve.
 - Ki vagy te? - kiáltott a lány felé. Még szerencse, hogy indulatában nem mormogta el a sóbálványátkot. - Mit keresel itt? - kérdezte haragosan, közelebb lépve az érkezőhöz. Csak ekkor csapott belé a tudat, hogy az előbb még kezében tartott fiola tartalma immáron a hideg kövön folydogált.
 - Ahj ne! - szalad ki belőle dühösen. - Most miattad én magam készíthetem el. Pedig már csak egy csepp hiányzott!
Pálcáját visszadugta talárjába, aztán újra a polcokhoz indult, hogy megkeresse a megfelelő alapanyagokat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2022. január 28. 10:16 Ugrás a poszthoz

Ágoston


Légy mindig körültekintő. Azt hiszem, ezt még egészen kisgyerek koromban mondta nekem az apukám, olyan hat éves lehettem, és akkor úgy éreztem, hogy ez egyike a nagy, bölcs tanácsoknak. Valójában így volt. Nagy és bölcs tanácsokat adott át nekem, csak nem eleget, mert ő sem hitte, hogy csak ilyen kevés ideje van velem. Senki sem hitte. De ezt idejében átadta, és bizony meg is jegyeztem. Csak van ez a “hasznosítsd a gyakorlatban is” rész, ami annyira azért nem megy jól. Rendben, egyáltalán nem megy jól. Ez látható is.
- Laura.
Valljuk be: nem érdekli, és nem azért kérdezte, mert éppen most kíván velem megismerkedni, hanem azért, mert elképzelhető, hogy talán egy icipicit túl heves voltam. Fent sír egy lány, akinek SOS kell a segítség, mert még a végén teljesen mentálisan összeomlik, és egyrészt nem szeretném, másrészt meg nem is nagyon vagyok jó abban, hogy segítsek. Ezt az érzelmes-beleérzős, sőt, hosszan beleérzős dolgot még nagyon nem sajátítottam el.
- Bájitalt szeretnék készíteni.
Ami evidens, gondolom. Elvégre ez egy bájitallabor, ami arra van, hogy az emberek bájitalokat készítsenek benne. Azonban, ha valamit nem tudok megadni, az az, hogy megijedjek, vagy, hogy azonnal bocsánatot kérjek, mert egyelőre leragadtam annál, hogy rám szólt és számon kér, amit nem értek, hiszen ez egy bentlakásos iskola, itt bárhová mehetek a takarodóidőn kívül, ahová csak biztosítva van a bejárásom, és ide bizony biztosítva van.
- Mi tört össze? Hátha segíthetek.
Bár jobb lenne, ha nem tenném, gondolom, de miért is ne ajánlanám fel, lehet még meglepődik, hogy miket nem tudok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2022. augusztus 11. 11:29 Ugrás a poszthoz

Somogyi Ervin Dominik

Későre nyúlt a megbeszélésem a Rellonban. Bár nem töltöttem be már semmilyen vezetői pozíciót, hőn szeretett házam sorsát a szívemen viseltem, és ha szóltak, hogy igényt tartanak szerény személyem szolgálataira, akkor igyekeztem segíteni. Szóltam pár biztató szót, adtam néhány jó tanácsot, de sokszor a puszta jelenlétem is elegendő támogatásnak bizonyult, hiszen ha valahol megjelentem, akkor tudták, hogy jöhet bármi, a lehetetlen attól kezdve nem létezik.
A megbeszélés után a Rellon körletét az alagsori folyosóra lépve hagytam el. Azon gondolkodtam, hogy benézhetnék a faluba, kicsit lazulni, régen jártam arrafelé. A vajsör ízét szinte már a számban éreztem. Ekkor azonban furcsa füstre lettem figyelmes, ami a bájital-labor ajtaja alól szivárgott a folyosóra. Takarodó után jártunk, gyanítottam, hogy valaki rosszban sántikál. Egyelőre le kellett mondanom a lazulásról, nem tehettem meg, hogy nem járok a dolog végére.
Határozott mozdulattal benyitottam a laborba, előre szegezett pálcámmal eloszlattam a füstöt.
- Mi a franc folyik itt? - kiáltottam dühösen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2022. augusztus 15. 10:50 Ugrás a poszthoz


Hát az úgy volt, hogy ismerjük Ervint. Nem szabad szépíteni a dolgokat, természetesen azon túl, hogy Merlin adta tehetsége van a bájitalokhoz, bizony hajlamos arra, hogy figyelmetlenné váljon. Rudolf házi feladatot adott neki, mégpedig egy igen nehéz bájital elkészítését, melynek megvan a pontos menete, többek között az is, hogy milyen időközönként kell visszajárni, megkeverni és egyéb hozzávalókat adni a főzethez. Nos, igen ám, csakhogy amikor full kómásan pittyeg a telefonod, hogy tíz perc múlva csinálnod kell valamit, akkor félig csukott szemmel nem biztos, hogy a laborba érve a megfelelő adalékanyaghoz nyúlsz. Így történt ez Ervinnel is, aki a hirtelen gomolyogni kezdő füsttől rögvest felébredt. Noha szaga nincs a cuccnak, nem is kell, hogy legyen, már a mennyiség fullasztó tud lenni.
Köhögve próbálja arrébb legyezni a helyiséget betöltő ködöt, hogy megtalálja pálcáját, ami sikerül is, azonban a lendülettel ahelyett, hogy rámarkolna, véletlenül lelöki az asztalról. Nem fuldoklik, nincs életveszélyben, de gyanítja, hogyha megközelítőleg öt másodpercen belül nem tesz valamit, akkor annak büntetés, de legalábbis lebukás lesz a vége - még úgy is, hogy nem jár tilosban.
A földön kúszva keresi a fadarabot, amikor kivágódik az ajtó, benne pedig a vér is meghűl. Miért nem tudott mondjuk Farkasházy prof erre járni vagy valamelyik engedékeny tanerő? Pont Várffy? Fasza. - Nincs gond, nincs gond! - az egyik asztal alól válaszol vissza, miközben végre rámarkol pálcájára. Nem tervezi a jelenleginél is kijjebb cincálni azt a bizonyos gyufát, így talpra kecmereg és köhécselve int pálcájával, hogy a körülöttük oszloposan ácsorgó füstöt eltüntesse. - Elnézést, a Farkasházy professzor által kapott feladatomon dolgoztam.
Utoljára módosította:Somogyi Ervin Dominik, 2022. október 20. 14:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2022. augusztus 15. 14:21 Ugrás a poszthoz

Somogyi Ervin Dominik

Megvártam, amíg az "úriember" rendet tesz, és eloszlatja a füstöt.
- Először is: neked Farkasházy Professzor Úr. Tiszteld meg a tanáraidat azzal, hogy rendesen szólítod őket. - csóri fiú rosszul járt, a kimerültség ingerlékenyebbé tett, kész voltam bármilyen apróságba belekötni. De ki ne tenne így a helyemben? Miatta nem kortyolgathattam a megérdemelt vajsörömet, és ez törlesztésért kiáltott.        
- Másodszor: takarodó után dolgozol egy feladaton? Mi vagy te, levitás? - valami hihetőbb magyarázattal is előállhatott volna. Végignéztem az üst mellé előkészített összetevőkön, nem úgy tűnt, hogy ez egy olyan főzet lenne, amit csak úgy kiadnak egy mezei diáknak.
- Mondd, mégis mi rotyog az üstödben? Ugye nem az, amire gondolok? - vontam fel a szemöldökömet. Reméltem, hogy mostanra belátta a fiú, hogy jobban teszi, ha nem próbál meg átverni. Persze ha súlyosbítani akarta a helyzetét, akkor csak nyugodtan. Aztán még az is lehet, hogy rendes leszek, és válogathat a különféle büntetések közül. Megúszni viszont már tuti nem fogja, ezt ő sem gondolhatta komolyan.
- Kérdezzük meg Farkasházy profot is a dologról? - biztos voltam benne, hogy ezzel a kérdéssel megfogtam, feladja az értelmetlen ellenállást, és töredelmesen bevallja a bűneit, hogy mindenki mehessen a dolgára.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2022. augusztus 15. 21:30 Ugrás a poszthoz


Szívesen megjegyezné, hogy normál esetben Rudi bának szokta hívni a férfit, de úgy érzi, nem most van itt az ideje annak, hogy flegma és vicces legyen.
- Merlin megmentett attól, hogy az legyek, de köszönöm a kérdést - ha ezt Viktor hallaná, azonnal küldené neki az első tockost, a többit csak azután, hogy VZR lelépett a színről. Nincs baja a levitásokkal, fogalmazzunk úgy, hogy eleget kapott belőlük, köszönhetően a bátyjának és az öccsének. - Ez a palackba zárt krokodilkönnyek főzet, haladó nehézségű bájital. Mivel bájitalkészítő szakirányon vagyok és ebben az irányban tanulok majd tovább az AMS-en is, a tanár úr külön is foglalkozik velem - zsebre dugja kezeit, mert ennél több magyarázattal nem szolgálhat. Persze kifejthetné, hogy ösztöndíjra is pályázni fog, mivel a szülei nem biztos, hogy megengedhetik maguknak az egyetem költségeit, aztán arról is rizsázhat egy sort, hogy gyakornokként Rudi bá elvinné magával, de ahhoz még fejlődnie kell, így egy tonnányi feladatot szór a nyakába, hogy gyakoroljon... Igen. De Várffy-t nem ez érdekli, hanem a vérszomjas büntetés. Mivel ezt Ervin is hamar felismeri, meg se próbál küzdeni ellene, ha lúd, hát legyen kövér.
- Persze, szóljon csak neki. Bár jobban tenné, ha Farkasházy professzor úrnak szólítaná, ennyivel igazán megtisztelhetné a kollégáját - rezzenéstelen arccal válaszol, csupán szemeiben csillan meg a szórakozottság szikrája. Szerinte vicces és mi tagadás, ha ezek életének utolsó percei, maximálisan megérte.
Utoljára módosította:Somogyi Ervin Dominik, 2022. október 20. 14:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2022. augusztus 16. 17:17 Ugrás a poszthoz

Somogyi Ervin Dominik

- Szóval krokodilkönnyek főzet, mi? Akkor ez már úgyis el lett rontva, ha füstölt. - egy laza mozdulattal kiöntöttem az üst tartalmát. Ha valaki elcseszte az adagolást, úgyis kezdhette elölről az egészet.    
- Tudod hány óra van? Szép dolog az elhivatottság, de nem ilyenkor kellene a feladattal foglalkoznod. - csóváltam meg a fejemet.
- És ne tedd zsebre a kezedet, amikor hozzám beszélsz. - a fiú flegma hozzáállása egyszerűen kiakasztott. Diákkoromban még voltak illemtanórák a tanodában, talán aktuális lenne visszavezetni a tárgyat az órarendbe, ráférne itt néhány bunkó parasztgyerekre a nevelés. Ervin ráadásul még olajat is öntött a tűzre azzal, hogy visszapofázott.
- Édesanyád nem tanított meg viselkedni? Hát jó, essünk gyorsan túl a büntetésen. - elfogyott a türelmem, komolyan kedvem lett volna leátkozni a fiút. De visszafogtam magam, valamivel azért kifinomultabb büntetést igyekeztem kitalálni.
- Na, ha olyan nagy mestere, hovatovább már-már felagundi nagysága vagy a bájitalok készítésének, akkor simán összedobod a Dagadox port, nem igaz? - jeleztem, hogy felőlem akár neki is állhat. Félrevonultam, és leültem az egyik a székre, ahonnét szemmel tarthattam Ervint. Ha tényleg olyan pro, mint amilyennek hiszi magát, akkor gyorsan végez.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2022. október 20. 14:55 Ugrás a poszthoz


- Valóban elrontottam, de végül is ezért gyakorlok - továbbra sem rezdül egyetlen arcizma sem, hiszen véleménye szerint teljesen logikus, hogy amennyiben profi, nem kap feladatokat a fejlődésre. Nem is igazán érti, hogy Várffy mi a fenéért kötött belé, elvégre rellonos. Ha levitás lenne, akár fejét is vehetné (bocs Domik), de ez még csak szóba sem jöhet az ő esetében. - Nincs választásom. Megvan adva, hogy milyen időközönként kell a következő hozzávalót a főzetbe keverni. Ha ezt átalszom, reggelre megromlik a bájital, bár elnézve a jelenlegi eredményt, lehet jobban jártunk volna - elhúzza száját, miközben azon morfondírozik, mikor kezdje újra. Bárhogy is csinálja, mindig lesz olyan fázis, amit alkalmatlan időpontban ér majd el, tehát előbb-utóbb mindenképp kap büntetést. Ezek szerint már megint előbb. Fasza.
Kezeit megadóan kiveszi zsebeiből, hogy tüntetőleg keresztbe fonhassa maga előtt, miközben nekitámaszkodik a mögötte lévő asztalnak. Nem lett kevésbé flegma, de legalább a kérést teljesítette. - Nem csináltam semmit, amiért büntetést érdemelnék. A tanárom kiadott egy feladatot, amit elvégzek, ráadásul mestertanonc vagyok, a takarodó sem vonatkozik rám - nyilvánvalóan tisztában van a jogaival, hogy is ne lenne? Az igazságtalanságot maga sem tolerálhatja, legalábbis a túlzott mértékűt. Mondjuk tudhatná, hogy feleslegesen szájal, elvégre egy tanár mindig talál okot arra, hogy móresre taníthassa a diákját, így ha nem a fentebb említett okok miatt szívatja meg, előrántja a jól ismert "feleseltél, ezért büntetlek meg" kártyát. De akkor legalább jogos lenne.
- Farkasházy professzor úr utasításai nélkül nem készítek bájitalt, sem port. Gyorsabban végzünk, ha idehívjuk - köti az ebet a karóhoz. Rendkívül rossz döntés, de most már nem tágíthat. Csak azért sem hajlandó elfogadni a rá kiszabott feladatot, teljesíteni meg még annyira sem áll szándékában. Vesszen VZR!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bontovich Sára
Független boszorkány, Végzett Diák


Mazsola
RPG hsz: 621
Összes hsz: 651
Írta: 2022. december 5. 21:47 Ugrás a poszthoz

Ádám
A koncert utáni hétfő
__________________________

Én alapjáraton egy pozitív ember vagyok. Szeretek vidám lenni, s bár nem sok társas kapcsolattal jelentkezem, akikkel jóban vagyok, ők pontosan tudják, hogy ritkán van, hogy ne lenne mosolyom. Most mégis halovány a görbe, mely arcomon pihen. A hétvége katasztrófa volt, azt gondoltam, hogy pénteken jól fogom érezni magam. Teljesen oda és vissza voltam, Laura segített ruhát választani, így végre nem öt évesnek néztem ki, izgatottan készültem, de hiába.
Felültetett.
Ott álltam, vártam, emberek jöttek és mentek, de Ádám sehol se volt. Annyira ostobának és dühösnek éreztem magamat, sőt, még mindig ezek az érzések kavarognak bennem, így mikor a Levitás fiút meglátom a folyosón, gondolkozás nélkül indulok meg felé.
- Annyira utállak. Te se vagy más, csak egy aljas kis rohadék - jobb kezemmel, mellkasán lökök egyet-kettőt, amely úgy sikerül, hogy a mögötte lévő ajtón át, bejutunk a lélek szobába. Voltam már itt többször is, szeretem ezt a helyet, általában béke árad belőle, de most vörösben, feketében és bordóban pompázik. A lágy dallamok helyett pedig dühvel és szomorúsággal átitatott melódia hangzik.
- Nem is értem, hogy hihettem neked. Tudtam, tudtam, hogy te csak szórakozol - folytatom tovább a szövegelést, nem is m érve fel azt, hogy a másik milyen állapotban van.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fellner Ádám
INAKTÍV



RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2022. december 10. 16:14 Ugrás a poszthoz

Sára

Hiába telt el azóta három nap, még mindig nem sikerült összekotornia magát. Fájt a feje, a szemei vöröslöttek, a kialvatlanságtól meg hatalmas karikák festették sötétre szeme alját. Tulajdonképp azt se tudta, hogy milyen nap van, hogy kellene-e órára mennie, de valószínűleg igen, mert hogy most is épp a folyosón kóborolt, csak épp céltalanul. Hiába kellett volna beülnie a Sötét varázslatok kivédésére, a terem mellett is elsétált, közben mindvégig Leila körül kavarogtak a gondolatai. Megmenthette volna az életét, ha aznap, mikor kihozza a Pramberger térről, akkor azonnal gyógyítóhoz viszi, és jelzi a történteket az iskola vezetésének. Lehet, hogy ezzel kirúgatta volna a lányt a suliból, de akkor most legalább még élne, s nem történt volna az, ami. Igazán azt sem tudta feldolgozni, hogy Leila kárt tett valaki másban, hisz nem így ismerte a lányt. Azt persze tudta róla, hogy harcias, és szabadszájú, de egész egyszerűen hazugságnak titulálta az újságcikkeket, s ha csak meglátott egy példányt az Edictumból, már tépte is szét. Mélyen pedig bűntudat gyötörte, nem volt étvágya, s alig evett valamit az elmúlt időszakban.
Olyan zombiként kóborolt, hogy derült égből villámcsapásként érte, ahogy Sára hirtelen a semmiből feltűnt és lökött rajta párat. Értetlenül nézett lányra, aki már ekkor durván szólt hozzá, Ádám viszont köpni-nyelni nem tudott.
- Mi van már? Ne lökdössél már, hallod? - tört fel belőle végül a kérdés, miközben haragosan pillantott az eridonos leányzóra, s abban a percben eszébe se jutott, hogy miféle szörnyűséget követhetett el, annyira máshol jártak a gondolatai. Erről a szoba is tanúbizonyságot tett, hisz a hófehér helyiség hirtelen színt váltott, először elsötétedett, feketéből vörösen kavargó, végül bordó szín borított minden négyzetcentimétert.
- Sára! Rohadtul nem vagyok jó passzban, szóval mond már el, hogy mi bajod van velem? Ártottam én neked valamit?? - kérdezett rá újra, miközben dühösen fúrta pillantását a lány tekintetébe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bontovich Sára
Független boszorkány, Végzett Diák


Mazsola
RPG hsz: 621
Összes hsz: 651
Írta: 2022. december 10. 17:40 Ugrás a poszthoz

Ádám
A koncert utáni hétfő
__________________________

Nem, nem érdekel az, hogy néznek - e minket. Sértett kislány vagyok, aki végre egyszer érez magában kellő erőt azért, hogy szót emeljen.
Finoman lököm, azt gondolnám, hogy meg sem érzi, hiszen nála is kisebb vagyok. Mikor bejutunk a szobába, akkor kissé alábbhagy a vérmességem, de mérges tekintettel nézek rá.
- Ártottál-e? - kérdezem tőle döbbenten. - Tehát még annyira sem tartasz, hogy tudd, miről beszélek.. - hát mindjárt elsírom magamat. Én a pizzázóban tényleg azt éreztem és gondoltam, hogy Ádám nem szórakozik és rendes gyerek. Hát nem az. Ugyanolyan barom, mint a bátyám és a sleppje. Kár. Nagyon kár.
- Pénteken ott álltam a megbeszélt helyen és időben. Folyamatosan mentek el mellettem az emberek, láttam, hogy néhányan méregetnek, hogy ugyan már mit akarok én ott. Volt pár barom, akik be is szólogattak. Istenem, én ruhát kerestem, tök rendben voltam, tudod, olyan igazi csajosan, hogy nevessünk rajta egyet, aztán te meg el se jöttél. Gondolom jól esett.. Remélem legalább egy fogadás volt és sokat nyertél vele - roppantul fáj és meggondolatlanul szórom a szavakat. Nem érdekel, hogy ő nincs jól. Én se vagyok jól, komolyan a takaróm alatt fogom tölteni a tanév hátralevő részét.
- Na mindegy, kösz az élményt - fordulok, hogy itt hagyjam, mert amit szerettem volna, elmondtam. Többet meg remélem nem találkozunk.
Utoljára módosította:Bontovich Sára, 2022. december 10. 17:48
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A kastély - Északi szárny - összes hozzászólása (1136 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] Fel